Készült: 2024.03.29.15:24:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

79. ülésnap (2015.05.30.), 64. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:55


Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik egy olyan papírcsomag, amit a legjobban talán egy nálam lévő papiros jellemez. (Felmutat egy iratot.) Ezen a listán, tehát az A4-es oldalon végig 40 adótípus található, 40 új adófajta, vagy pedig olyan, amit a második Orbán-kormány hatálybalépése óta megemeltek. Ezek között található az online szerencsejáték-adótól kezdve az ingatlanspekulációs adóig s a többi, az engem kevéssé érintő samponadó is szerepel rajta (Derültség.), de olyan, a kafetériát illető terhelések is, amelyekkel kapcsolatban azért nagyon komoly aggályok merülnek fel. De mégiscsak ezen lista bizonyítja azt, hogy olyan környezetről beszélni, ahol a magyar társadalmat nem adóztatják szénné, és a magyar gazdaságot nem adóztatják túlságosan szét, egész egyszerűen felelőtlenség, és nem is állja ki az igazság próbáját. Elmondhatjuk, hogy ebben már benne van az a dugódíj is, amit azért bevezetnek itt 2016-tól elvileg, tehát egy olyan, hosszabb idősíkra vonatkozó víziót látunk, miszerint az Orbán-kormány nem is tervezi kivezetni a korábbi nyolcévnyi szocialista gazdasági mélyrepülés 7, azaz hét megszorító csomagjának az eredményeit.

Azt látjuk ugyanakkor, hogy miközben a bankadó csökkentésével kampányolnak, a tranzakciós illeték kapcsán is ment egy nagyon hosszú kampány, amely szerint önök bevonják a közteherviselésbe a bankokat, elszámoltatják őket, a valóság ezzel szemben az, hogy a tranzakciós illeték esetében egészében bevallották az érintett pénzintézetek, hogy ezt az illetéknek elkeresztelt, amúgy adótípust teljes egészében áthárították a lakosságra, a kisvállalkozók esetében pedig, amikor kaptak olyan levelet a kisvállalkozók ‑ hiába ingatja a fejét, így volt, a bankok közleményeikben ismerték el ‑, a kisvállalkozók esetében volt olyan, hogy januártól áprilisig visszamenőleg, hivatalos levélben tehertétel-növekmény következett be, ahol a banki indoklásban leírták, hogy a tranzakciós illeték kivetése miatt visszamenőleg arra az adott tárgyévre beszednek pluszösszeget magyar vállalkozóktól.

Mit tett ezek után a kormány? Ennyit: semmit. Semmiféle hatása nem volt annak, hogy mind a tranzakciós illeték teljes egészét, mind pedig az úgynevezett banki ágazati különadó nagyon nagy többségét áthárították a magyar emberekre, beépítették különböző díjakba, szolgáltatási fajtákba. Önmagában tehát lehet arról beszélniük, hogy elszámoltatják a bankokat, bevonják őket a közteherviselésbe, csak, még egyszer hangsúlyozom, a valóság próbáját mindez nem állja ki.

Az előttünk fekvő csomagban egyébként abszolút találhatók pozitív elemek, tehát nehogy az a látszat kéljen, hogy itt mi mindent kritizálni fogunk, és mindent zsigerből elvetünk, csak azért, mert a kormány nyújtotta be ezeket, egyáltalán nem erről van szó; különben is egy olyan csomagról beszélünk, amely első látásra csak egyetlen tétel esetében növel adót, a többi esetében vagy helyben hagyja a korábbi állapotot, vagy engedményeket foganatosít. Ez az egyetlen tétel az egészségügyi szolgáltatási járulék havi 6930 forintról 7050 forintra történő emelése, ami lényegében egy inflációkövető beavatkozásnak minősül.

Itt érdemes lenne arról beszélni, hogy ha más tekintetben, más viták során önök azzal kampányolnak, hogy lényegében zéró infláció környékén vagyunk, akkor vizsgáljuk meg azt, hogy milyen inflációról beszélnek önök. Általában maginflációról, tehát a traktornak az átlagos árnövekményét összevetik a kenyér és a tej átlagos árnövekményével, kihoznak belőle egy statisztikai átlagot, de egyáltalán nem biztos, hogy a traktort gyakorta nem vásárló magyar polgárok, mondjuk, az alsó középosztálybeliek különösebben érintettek az önök által meghatározott maginfláció által. Sokkal inkább érdemes lenne egy alapvető fogyasztói kosarat vizsgáló inflációról beszélni, arról, ami az egyszerű embereket a mindennapi életük során a közértben bevásárolva érinti, és nem feltétlen azt a felső 20 százalékot, amelyet minden esetben kedvezményez ez a kormány.

Ha nagyon röviden össze kellene foglalnunk a köztünk lévő különbséget a hozzáállás, világlátás tekintetében, akkor az az, hogy önök az utóbbi öt évben megpróbáltak egy felső 10 százalékot, felső 20 százalékot hatalmas kedvezménytömegben részesíteni, talán abban bízva, hogy létrejön egy új polgárosodott középosztály, amely majd a belső fogyasztás megmozgatásával, a belső piacon történő aktív részvételével felpörgeti az egész gazdaságot, ez a húzó-szívó erő pedig majd a többi társadalmi csoportnak is juttat valamit, és szívja maga után az egészet. A helyzet az, hogy ez látványos kudarcot vallott. A Jobbik létstratégiája egészen más: mi sokkal inkább a középosztályból folyamatosan leszakadók leszakadásának a megállítására koncentrálnánk, hogy azok a dolgozó, termelő, aktív emberek, akik a hátukon viszik ezt az országot, ne szenvedjék el ezt itt (Megütögeti a kezében lévő iratot.), ezt a 40-féle indokolatlan terhelést, amiből talán 10-15 esetében mondhatjuk azt, hogy a magyar gazdaságnak vitathatatlanul szüksége van rá, a többi esetben egyáltalán nem indokolható ez ilyen egyértelműen.

Én nagyon örülök annak, hogy a kétgyerekeseknél a gyerekenkénti havi adókedvezmény 10 ezer forintról 12 500 forintra nőhet, ez nagyon jó dolog; adódik a kérdés, hogy miért lépcsőzetesen jön be ez a kedvezmény, miért nem azonnal, hiszen a költségvetésben elegendő forrás, elegendő tartalék lenne arra, hogy a kétgyermekeseket, de egyébként az egygyermekeseket még inkább kiemelt, lehetséges kedvezményekben részesítve végre változtassanak Magyarország katasztrofális demográfiai helyzetén. Ennek ugyanakkor nem látjuk nyomait.

Látszik, itt bejött az élelmiszerlánc-felügyeleti díj sávossá tétele például, de itt is azt tapasztaljuk, hogy külföldi érdekeltségű vállalatok ügyes, trükkös portfólió-rendezéssel úgy tudják rendezni a céghálózatukat, hogy lényegében el tudják kerülni ennek az adótípusnak az olyan mértékű megfizetését, ami igazságos volna, ami a közteherviselés felé mutatna. Tehát azt látjuk, hogy itt is teret engednek a trükközésnek, és Magyarország Kormánya nem avatkozik be olyan súllyal, mint ahogy kellene.

Azt is látjuk, hogy továbbra is megvan, fennmarad az európai uniós rekorder 27 százalékos áfa.

(12.20)

És amikor azt mondják nekünk, hogy nem a jövedelmeket akarják adóztatni, hanem inkább a fogyasztást terhelnék, hát pontosan az a helyzet, hogy a 27 százalékos áfa mint a szegények adója, pontosan a legnehezebb helyzetben lévő társadalmi csoportokon csapódik le a legkeményebben, mindemellett a korrupció, a feketegazdaság melegágya. Egyáltalán nem ritka az tisztességesen működő nemzetgazdaságokban, hogy ‑ legyen szó társasági adóról, más adótípusokról ‑ egy adócsökkentés, tehát egy tisztességes mértékre történő beállítás összességében az adóbevétel növekményét fogja okozni a gazdaság kifehéredése által. És szinte minden esetben prognosztizálható, hogy ez kettő vagy három üzleti éven belül garantáltan bekövetkezik, a látszólagos ráfordítás, költségvetési kiadás előbb megtérül, aztán a gazdaság kifehéredését követően az ország számára kamatozni, gyarapodni kezd ez a lépés.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az áfabevételek még a korábbi statisztikák szerint, a 27 százalék bevezetését követően az úgynevezett GDP 9,4 százalékát tették ki Magyarországon, ami szinte kereken 2 százalékponttal magasabb az általam amúgy annyira nem tisztelt, de mégiscsak a tagságunkat figyelembe véve Európai Unió átlagánál. Tehát azt látjuk, hogy európai szinten is rekorder terheléssel állunk szemben, ez kimutatható statisztikailag, és hát igen, amikor arról beszélnek, hogy látszólag teherkönnyítések következnének be a magyar emberek életében, például csökken a bankadó, akkor hozzáteszik, önök saját maguk, hogy az EBRD-vel kötött megállapodásnak köszönhetően.

No, hát akkor nézzük meg, lapozzuk fel, mi szerepel az EBRD-vel kötött megállapodásban, nem a hivatalos fordítás szerint, hiszen azt önök azért nem reklámozták agyon, hanem azon passzusokban, amelyet a világhálón angol nyelven egyébként bárki elérhet. Példának okáért, a kormány tartózkodik az olyan törvényektől és intézkedésektől, melyek negatív hatással lehetnek a bankszektor jövedelmezőségére. Ez ugye, nagyon egybecseng azzal a paktummal, amit önök az év elején kötöttek, talán februárban a Magyar Bankszövetséggel, és amelynek egyébként egy támogatható célja lenne a 2016-tól foganatosítható kiterjesztett hitelezés. Ugye, nem hitelezik ezek a bankok a magyar gazdaságot tisztességes szinten, most már mondjuk ki, hogy legalább húsz éve, és hosszú ideig egy pénzszivattyú működött Magyarországon, aminek a működéséhez önök és a szocialisták is egyaránt hozzájárultak. De el kell hogy mondjuk, ha önök ilyen paktumokat írnak alá, ezzel például kizárják azt, hogy a devizahitel-károsultak érdekében akár új törvénnyel, akár új mentőcsomag jellegű lehetőséggel fellépjenek.

Gyakorlatilag az is szerepel ebben az EBRD-vel kötött megállapodásban, hogy a kormány nem hoz új törvényeket és rendeleteket a Magyar Bankszövetség támogatása nélkül. Nem csak előzetes konzultációról van itt szó, kérem szépen, a Magyar Bankszövetség támogatásáról van szó. Arról van szó, hogy ezen szervezetnek áldását kell adnia az önök törvényeire. Hogy akarják elszámoltatni az érintett bankokat, az érintett bankrendszert? Vagy lehet, hogy az áll a háttérben, hogy nem akarják? Esetleg azért csökkentik a bankadót, hogy ezek a bankok végre hitelezzenek, amiért beengedtük őket a magyar gazdaságba húsz évvel ezelőtt? Hogy van ez, kérem szépen? És elmondhatjuk azt is, hogy igen, a köztünk lévő lélekbátorságbéli különbséget tökéletesen jellemzi az, hogy önök a sertés tőkehús áfájának a csökkentését foganatosítják minimális mértékben, ugye, és itt is csak részben, hiszen a sertés áfájához máshogy már hozzányúltak korábban, azt mondják, azt állítják, hogy ezzel egy 20-25 milliárdos költségvetési látszólagos kiesést okoznak. Ez sem igaz egyébként, hiszen az áfacsökkentés visszapörög a költségvetésbe, a modellbe pedig, mondjuk, a baromfitenyésztők kárait is bele kéne számolniuk, amit most azzal okoznak, hogy nem a Jobbik ‑ és tegyük hozzá a korrektség kedvéért ‑, hanem más ellenzéki erők javaslatai szerint nem teljes körben az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentik 5 százalékra, hanem kiválasztanak kampányszerűen, kampányolható módon egyetlen tételt mindezekből. És aztán, mondom, máshol közvetett károkat is okoznak vele.

De ez a költségvetés igenis tartalmaz annyi tartalékot, hogy a Jobbik programjának megfelelően ne csak az összes alapvető élelmiszer áfáját csökkentsük 5 százalékra, hanem még a gyermeknevelési cikkek áfáját is, megint csak reagálva arra, hogy Magyarország legnagyobb problémája a katasztrofális népességfogyás, amely egyben következmény is, ezt ne vitassuk el. De minden egyes gazdasági döntést ennek kellene alárendelni, hogy ezt a helyzetet valahogy feloldjuk.

Amikor azt mondom, hogy a költségvetés rendelkezzen tartalékokkal, nem véletlenül mondom ezt. A költségvetés alapján ugyanis idén az adóbevételek az úgynevezett GDP ‑ nem szeretem ezt a mutatószámot, de a statisztikák általában ezzel dolgoznak ‑ 38,4 százalékát teszik ki. És ha ugyanezt az arányt állandónak tekintjük, változatlan adóterhelést és gazdasági szerkezetet feltételezve 2016 vonatkozásában is, akkor ugye 13 417 milliárdos bevétele származna a gazdasági növekedésnek köszönhetően az államnak. Ugye, önök ezzel szoktak kampányolni: GDP-növekményadatokkal, az ebből következően előkerülő felszabaduló vagy létrejövő milliárdokkal.

Ez ‑ még egyszer mondom, az önök számítását vezetem tovább, nem a sajátomat ‑ nominálisan az idei évhez képest 646,5 milliárdos pluszt jelentene. Tehát azzal a bejelentett háromszázhetven-akárhány milliárdos lazító csomaggal szemben, amiből önök osztogatnak, meg sertéshúsáfát csökkentenek, egyebeket csinálnak, még mindig állna további 268 milliárdos mozgástér, amiből teljes körben kivitelezhető lenne az alapvető élelmiszerek és még a gyermeknevelési cikkek áfájának a csökkentése is. Tehát az önök levezetése szerint is van tartalék ebben a költségvetésben, a saját levezetésünk szerint pedig sokkal több, hiszen a Jobbik szakértői további százmilliárdokat találtak; olyan tételeket, amelyeket vagy teljesen fölösleges dolgokra költenek el, vagy pedig elképesztően rossz célokra vetik vagy vetnék be őket.

És hát arra is választ kell találni, ha önök a személyi jövedelemadó csökkentésével kampányolnak, elmondják, hogy 16-ról 1 százaléknyi engedmény mentén tulajdonképpen 120 milliárd forintot ott hagynak az emberek zsebében. Egy dolgot magyarázzanak meg nekem: hogy van az, hogy ha megvizsgáljuk a költségvetést, akkor a személyi jövedelemadóból származó összes bevétel tervezete most ugye, erre az évre vonatkozóan 1640 milliárd, jövőre a csökkentés után pedig 1658 milliárd lesz? Értem én, hogy önök szerint növekedni fog a járulékfizetők köre, de ennek azért nincsen komolyabb alapja, tehát komoly emberek között azért nem tudnak ezzel az érvvel vitába szállni, hiszen az önök ötéves kormányzása alatt szakmai számítások szerint csak a versenyszférában rendesen bejelentett, normálisan megfizetett munkahely 40-50 ezer jött létre. A kicsit optimistább számítások azt mondják, hogy a versenyszférában 50 és 100 ezer közötti az új munkahelyek száma ötéves viszonylatban.

Még ha ezt az optimistább forgatókönyvet fogadjuk is el, tehát a közmunkásokat, egyebeket kivonva ebből a számításból, még az optimistább forgatókönyv szerint sincs alapja a járulékfizetők körének olyan bővülését feltételezni, amely ekkora pluszbefizetést eredményez. Valószínűleg arról van itt szó, hogy miközben kampányolnak egy 1 százalékos csökkentéssel, hát azért a bevételi várakozásaikat megtartották, tehát a számok nem támasztják alá azt, amivel önök az óriásplakátokon kampányolnak már megint és már sokadszor.

Hozzá kell tennem még egy adatot: tavaly áfabevételi várakozásaikhoz képest több mint 200 milliárddal több jött be, mint amennyire számítottak, és hát itt meg kell jegyezzük, hogy az áfarés hatalmas. Tehát a gazdasági adatokból következően elvárható áfabefizetések és a tényleges áfabefizetések közti különbség 1000 milliárdos nagyságrendű. Egyes szakmai becslések 900-1000 milliárdra teszik, mások 1200 milliárdra. Tehát az 1000 milliárdos nagyságrend egyáltalán nem túlzó. Ennek a csökkentése abszolúte nemzetstratégiai feladat kellene hogy legyen, viszont semmilyen intézkedésükben nem tükröződik, nem látható, és nem tudjuk, hogy hol van.

Beszélhetünk még egy olyan tételről, ami nincs benne közvetlenül a költségvetésben, de vissza kell hogy térjek a devizahitel-károsultak helyzetére egy gondolat erejéig. Itt az úgynevezett rendezés és az önök piaci alapú forintosításai, egyéb beavatkozásai nyomán több száz milliárdos nagyságrendű haszon keletkezett a Magyar Nemzeti Banknál és környékén. Én nem azt mondom, hogy a költségvetés szívja fel ezt a bevételt, de azt mondom, hogy ennek a hatalmas nyereségnek igenis arra kellene fordítódnia, hogy a devizahitel-károsultak helyzetét rendezzék, akár most mondok egy ötletet, egy kártérítési alap létrehozásával azokat az embereket lehetne segíteni, akik már elvesztették a lakóhelyüket, szétszakadt a családjuk, kilakoltatták őket az otthonukból.

Ezzel szemben mit látunk? A kormányzati viselkedés egészen másfelé mutat. Rossz bankot akar létrehozni, feltételezhető módon megteremti a jogszabályi hátterét annak, hogy tömegesen kezeljen ingatlanokat állami háttérrel, és sokszor olyan feltételeket vállalhat, hogy ezen ingatlantömeget a magánszféra számára engedje át egy idő után, nyilván bevétel fejében. Tehát feltételezhető, hogy tömegesen fogják piacra dobni magyar emberek ‑ sokszor indokolatlanul ‑ elvett otthonát, amihez egyetlen tisztességes országgyűlési képviselő sem adhatja a nevét.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy önök az adócsökkentésekkel kampányolnak. Mindez ugyanakkor nem tükröződik sem a számokban, sem a költségvetésben.

(12.30)

Szeretnék kiemelni még valamit: az áfabevételi várakozások mellett, ha kiszámítjuk azt, hogy úgynevezett fogyasztási típusú adókból mennyit vár a kormányzat, akkor azt látjuk, hogy miközben adócsökkentéssel kampányol, 215 milliárd forinttal többet vár a fogyasztási típusú adókból és az áfából bevételi várakozás szintjén, mint egy évvel korábban. Tehát ha hozzátesszük azt, hogy személyi jövedelemadó-várakozásai is magasabbak, mint egy évvel korábban, tehát mindenféle adótípus esetén többet akar beszedni jövőre, mint amennyit beszedett eddig, még ha feltételezzük a járulékfizetők és adófizetők körének minimális szélesedését, akkor is elmondhatjuk azt, hogy szó sincs rendszerszinten adócsökkentésekről.

Arról van itt szó, kérem szépen, hogy önök kampányolnak egy-egy részterületet illető engedménnyel, de rendszerszinten nem változtatnak és nem is tudtak változtatni azon, hogy a magyar gazdaság az egyik legkeményebben adóztatott egész Európában, az OECD felmérése szerint pedig a hazai átlagbéreket a negyedik legtöbb adóteher sújtja az összes érintett ország és vizsgált ország tekintetében. 2 megkeresett forintunkból tulajdonképpen 1-et azonnal elvon az állam, hogy aztán adjon érte egy olyan egészségügyi szolgáltatást, amilyet, hogy adjon érte olyan szociális támogatásokat, szolgáltatásokat, amilyet ‑ el lehet beszélgetni a tüntetőkkel, hogy milyen minőségre képesek önök e tekintetben ‑, és adjon érte 40 új adófajtát vagy 40 adóemelési típust. Itt van a lista a kezünkben. Ez a lista nagyon beszédes.

Ha pedig olyan adórendszert, olyan költségvetést kívánnának kialakítani, amely valóban az Aradszki képviselő úr által helyesen felismert legkeményebb problémát, a népességfogyást először lassítaná, aztán megállítaná, végül gyarapodásba fordítaná át, akkor ajánlok önöknek egy nagyon kellemes szakirodalmat. Nem fognak jól aludni tőle, én sem alszom jól, amikor idényenként újraolvasom. Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! című könyvéről van szó. Nem most jelent meg a Püski Kiadó gondozásában, igen régen, 1992 található benne. Már akkor szerepelt ebben az F-faktor, a future-faktor, a jövőtényező levezetése, amelyet finanszírozni kell, amelyet vissza kell adni a családoknak, hogy a jövő számára foganatosított beruházásaik igenis költségvetési forrásokból, adóforintokból is támogatva legyenek, hiszen azt látjuk ma, hogy a gyermekvállalás tulajdonképpen luxuscikk, adóztatott cikk, olyan kiadásokkal jár, amelyek enyhítésében az állam igenis nagyon komoly szerepet vállalhatna.

Ezzel szemben a költségvetési vitában is mit hallottunk jellemző módon? A hiánycélok betartását, a GDP növekményét, ami önmagában semmit nem jelent a magyar emberek életminőségére nézve. Arról viszont nagyon keveset hallottunk, hogy hogyan születhetne több magyar gyermek, és hogyan lehetne az élve születések számát a statisztikai hibahatárnál jobban javítani. Mindamellett, ha hozzáteszem, hogy az utóbbi időszakban sajnálatos módon a halálozások száma sokkal drámaibb mértékben ugrott meg, mint amennyivel a születések száma nőtt, akkor hozzátehetjük, hogy nagyon nagy bajban vagyunk.

Minden egyes költségvetési és minden egyes adópolitikai döntést az ebben leírtaknak kellene alárendelni, és annak kellene alárendelni, hogy Magyarországon a kívánt gyermekek megszülethessenek, és ami legalább ilyen fontos, családjaikat ne üldözze el ebből az országból semmilyen gazdasági kényszer, a hazájukban tudjanak boldogulni, hiszen ha ennek nem teszünk eleget, ha a történelem ezen kérését nem halljuk meg, és nem teljesítjük ezt a feladatot, akkor teljesen mindegy, hogy 50 év múlva Magyarországnak milyen színezetű kormánya lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai