Készült: 2020.09.19.15:36:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

151. ülésnap (2011.12.09.), 298. felszólalás
Felszólaló Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:51


Felszólalások:  Előző  298  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam a vitát, különösen a szocialista képviselőtársaim mondatai váltottak ki érdekes hatásokat bennem. Azt hiszem, abban mindannyian megegyezhetünk, hogy az utóbbi időben a területfejlesztés a párhuzamosságtól volt zsúfolt, illetve alacsony hatásfokkal működött.

(17.40)

Többen vagyunk itt az ülésteremben is olyanok, és a Fidesz-frakcióban is többen vagyunk olyanok, akiket persze a Jobbik szeret álláshalmozóknak nevezni, de valójában mint politikai szereplők, részesei vagyunk a területfejlesztés rendszerének, ezért saját személyes élményünkből van rálátásunk. Én nemcsak képviselő vagyok, hanem polgármester is, sőt kistérségi elnök is. Az első párhuzamossági szint már a kistérségi szintnél jelentkezik, hiszen az 1996-os területfejlesztésről szóló törvény alapján működnek meg működtek a kistérségekben a területfejlesztési tanácsok, majd a 2004-es törvény alapján az önök által, Lamperth Mónika által kikényszerített kötelező önkormányzati társulásokról hozott törvény, a 2004-es többcélú kistérségi társulásokról szóló törvény alapján működtek a településeken, a kistérségekben a fejlesztési tanácsok.

Ezek a fejlesztési tanácsok és a többcélú kistérségi tanácsok az üléseiket egyszerre tartották, hiszen ugyanazok voltak a résztvevők, maximum a fejlesztési tanácsnál még volt a térségekre jellemző számban egy-két civil szervezet, amelyik elmondhatta a véleményét, de míg működött közighivatal, még a közighivatalnak volt törvényességi ellenőrzési joga, akkor nem győzött többoldalas irományt kiküldeni, hogy hogyan kell választani az egyik fórum résztvevőit, meg a másik fórum résztvevőit, és meggyőződésem, hogy minden megyében másféle instrukciót adtak a többcélú kistérségi társulások elnökeinek. De ugyanilyen párhuzamosság működött a megyék szintjén a nemzeti és az EU-s források kezelésénél és a régiónál is, ezért mi, képviselők visszaemlékszünk arra a Lamperth Mónika-mondatra, hogy "tudjuk, hogy mit kell tenni". Ezt a rendszert, a régiós rendszert, a megyék kiüresítését pontos politikai érdek- és törésvonalak mentén hozták önök létre.

Pál képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy higgye el, a megyei identitás nem kórházaktól függ, a megyei identitás érzelmi kérdés. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagyok országgyűlési képviselő, a szatmári térség országgyűlési képviselője. Mi a történelmi Szatmárt tekintjük a saját megyénknek, most is, annak ellenére, hogy Trianon után meghúzták a határokat, mert azokat az ott élő embereket tartjuk olyanoknak, mint amilyenek mi vagyunk. A Nagykárolyban, a Szatmárnémetiben és a térségben élő emberek megyei identitása nem kórháztól és különböző intézményektől függ; viszont a regionális identitás nem jellemző az országban szerintem sehol sem. Én Fehérgyarmat polgármestere vagyok, 80 kilométerre Nyíregyházától és 100 kilométerre Debrecentől. A térségemben lakó választópolgárok általában az ügyeket intézni Debrecenbe járnak, nem Nyíregyházára, nem a megyeszékhelyre, hanem a régiós székhelyre, mégsem érzik magukat észak-alföldi régióbelinek, mégsem alakult ki Hajdú megyei identitásuk, hiszen mi más megyéről beszélünk. Ez is világosan látszik ebből a törvényjavaslatból is.

Seszták Oszkár, aki egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, nem más törvényt olvas, mint ön, tisztelt Pál képviselőtársam, akárhányszor fogja elmondani, hogy más törvényjavaslatot olvas, ugyanazt olvassák mind a ketten. Igenis, ki kell mondani, önök a régiót erősítették, elmondták, ez mennyire fontos az Uniónál, ezt ismerjük, hogy csak egy út van, a szocialisták mindig szerették ezt mondani, nincs más alternatíva, nincs más lehetőség. Az Unió sosem mondta ki, hogy az a régió a megfelelő területi egység, amit önök régiónak neveztek.

Úgy gondolom, inkább arról kellene beszélniük, tisztelt szocialista képviselők, hogy hogyan működött a területfejlesztés az előző 8 évben vagy az előző 4 évben. A képviselő úr, aki volt miniszter, Varga képviselő úr az ÁSZ-jelentésekből idézett, hogy mennyi EU-s forrást hívtunk le. Én felhívom a figyelmét egy másik ÁSZ-jelentésre, ami szintén ott van egyébként az ÁSZ honlapján, és a következőről szól: 2004 és 2008 között a felhasznált 2100 milliárd forint támogatás ellenére növekedett az EU-hoz viszonyított lemaradásunk, és növekedtek az országon belüli fejlettségbeli különbségek. Tehát nemhogy az olló szűkült volna, a leghátrányosabb helyzetű térségek még távolabb kerültek Budapesttől és a közép-magyarországi régiótól.

De hogy egy másik példát is mondjak, ami szintén az önök nevéhez fűződik, bár elment már a függetlenek képviselője, aki szintén miniszter volt, és az akkori kormánybiztos, Varju úr, aki most szintén a függetlenek csapatát erősíti, aki az lhh-program kormánymegbízottja volt annak idején, amit nagybecsű miniszterelnökük, Gyurcsány Ferenc nagy szavakkal az egész ország előtt ismertetett, 97 milliárd forintot szántak a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre. Persze érdekes módon a 47 kistérséget csökkentették 33-ra, és érdekes módon az a nyíradonyi térség kiesett, amely Hajdú megyében található, de benne maradt a nyírbátori térség, hiszen akkor az ország pénzügyminisztere a nyírbátori térségben volt; mind a két térségnek hasonló a mutatója. Annak idején megfogalmaztam önöknek többször a bizottsági ülésen is és itt a parlamentben is, hogy számolatlanul sok pénzt kapott Nyírbátor az előző ciklusban, csak azért, mert az ország pénzügyminisztere abból a városból került ki. Akkor, ha a túrós csusza indult volna Nyírbátorban, az is kapott volna pályázati támogatást. Tehát igenis, keményen politikai törések mentén osztották szét a pénzt.

Az lhh-s programnál kíváncsi lennék egyébként Pál képviselő úr vagy Varga képviselő úr, de akár Józsa képviselő úr véleményére, hogy ez a 97 milliárd, amit elvileg megkaptak ezek a térségek, beváltotta-e a hozzáfűzött reményt. Elérték-e ezek a térségek azt, hogy közelebb kerülhetnek? Történt-e ott valami gazdaságélénkítés? Az égvilágon semmi nem történt! Tehát gyűjtöttünk projekteket, generáltunk projekteken, volt olyan, a koalíciós társuk, az SZDSZ által kiküldött szakértő, aki a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket taxival járta végig, de valójában a térségek nem kerültek közelebb Budapesthez. Katasztrófa volt az előző 8 évben, úgy gondolom, a területfejlesztés rendszere. Igenis, megyei szintre kell áttenni. Nem kell, hogy túl sok szereplős legyen. Itt aggódott egy kicsit az LMP-s képviselő asszony az aprófalvas településekért. Én ilyen kistérségben vagyok kistérségi elnök, ahol 49 település van. Nagyon nehéz munkával lehet egyfajta kompromisszumot hozni a települési polgármesterek között, de azt hiszem, abban egyetértünk, itt az MSZP-s képviselők is biztosan egyetértenek velem, ha túl sok szereplős a történet, akkor valójában nem lesz megegyezés, hiszen mindenki az egyéni érdekeit kezdi majd érvényesíteni. Én így vagyok egyébként a civilekkel is. Tehát a területfejlesztés azért igenis, legyen a megválasztott képviselők, legyen a politikai szereplők dolga, és a civil szereplők maximum véleménynyilvánításban vegyenek részt.

Nekem a legtöbb bajom, a térségekben a legtöbb baj az igen agresszív, vagy lehet azt mondani, nagyon agresszív zöld civil szervezetek képviselőivel van. Ha még itt lett volna Szilágyi képviselő úr az LMP-ből, akkor ezt kifejezetten neki céloztam volna.

Változott a rendszer, volt egy választás 2010-ben. Én arra kérem MSZP-s képviselőtársaimat, hogy ne aggódjanak, higgyék el, a frakcióban, önök is pontosan tudják, a Jobbik is pontosan tudja, hány olyan képviselő van, aki a területfejlesztés valamilyen szegmensében, a legkisebbtől a legnagyobbig részt vesz, és hányan vagyunk olyanok, akik az eltelt 20 év távlatából tényleg igyekeznek egy olyan törvényt alkotni, ami megfelelő.

Egy példával szeretném zárni. Nagyon sokan vagyunk polgármesterek, akik, ha beadunk egy európai uniós pályázatot, akkor lehet, hogy ezerszer, de lehet, hogy kétezerszer kell aláírni, szignálni minden oldalt. Sokszor nem is értjük, igazából mennyi mindent kell nekünk aláírnunk. És ha egy nemzetközi pályázatban vesz részt a kistérségünk, akkor mindössze két darab aláírás kell. Tehát van más út, ezt főleg Varga képviselőtársamnak címzem, nemcsak az az út van a területfejlesztéshez, amit önök megalkottak. Higgye el, egy jobb, a leszakadó térségeket jobban figyelembe vevő jogszabály az, ami előttünk van.

Természetesen arra kérjük, bár tudjuk, úgysem fogják támogatni, de arra kérjük, támogassák majd önök is ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  298  Következő    Ülésnap adatai