Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én összesen öt ajánláshoz szeretnék röviden hozzászólni, a 145., 146., 147., 154. és a 162. ajánlási pontokhoz.

A 145. ajánlási pont Font Sándor képviselőtársam módosító javaslatát tartalmazza. Most én nem azért hozom szóba, mert mellette szeretnék érvelni, hanem azért hozom szóba, hogy még véletlenül se támogassa a kormány, annak ellenére, hogy kormánypárti képviselő nyújtotta be a módosító javaslatot, ami, ugye, arról szól - és nem árt, ha ezt megtudják a polgárok -, hogy itt az eddigi 40 százalék helyett a legfelső kulcsban, 50 százalékra emeljük fel az adót, miközben - és még egyszer mondom, ezt kormánypárti képviselő nyújtotta be - a kormányprogram arról szólna, ha megvalósulna, hogy az adóterheket mérsékeljük.

Na most, látható, hogy azért mennyire gondolta komolyan a kormányzat és a kormánypárti képviselő az ígéretét, hogy alig telt el egy év a választások óta, és egy nagymértékű adóemelésre szánta el magát egy MDF-es képviselő, nyilvánvalóan úgy, hogy a frakciója támogatását ő ebben élvezte. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, és bízom benne, hogy a kormány kitart az eredeti álláspontja mellett, tehát hogy nem támogatja ezt a módosító javaslatot, és nem enged annak az MDF-es nyomásnak, hogy egy magasabb adókulccsal adóztassák a polgárokat, ahogy ezt a Font Sándor által jelzett MDF-es módosító indítvány tartalmazza. Ennyit az MDF-es módosító indítványról.

A 146. ajánlási pontban több szocialista képviselőtársammal arra tettünk javaslatot, hogy a jövedelmi sávokat valorizálja a kormány. Ugye, ma már itt a délelőtti vitában elhangzott az, hogy a miniszterelnök meghirdette, hogy itt tulajdonképpen nem fog senkinek növekedni az adóterhelése. Arra is rámutattunk már a vitában, hogy a miniszterelnök úr az inflációval mint olyannal - bár az most feltehetőleg nem nulla százalékos az országban és nem is lesz még sajnos hosszú ideig nulla százalékos mértékű -, azt sajnos elfelejtette, és azzal az inflációs hatással, ami a kormány szerint jövőre 6-7 százalék, mi csak örülni tudnánk annak, ha ez megvalósulna, de, ugye, az ez évi folyamatok nem azt mutatják, hogy ebbe az irányba haladunk.

(17.50)

Nyilván fontos lenne, hogy a kormányzat olyan gazdaságpolitikát folytasson, hogy ténylegesen tudjon teljesülni ez a 6-7 százalékos infláció, amellyel az egész adórendszerben és költségvetésben számoltak.

Tehát mi arra tettünk javaslatot, hogy meghagyva a három adósávot, meghagyva a három adómértéket, az adósávok felső határát emeljék meg egyrészt az első határértéket 440 ezerre, a következő határértéket pedig 1 millió 100 ezerben kívánjuk meghatározni, és azt gondoljuk, hogy ezzel elérhető az, hogyha valakinek növekszik a jövedelme, és bízunk abban, hogy ez bekövetkezik, akkor azt az adórendszer nem fogja visszaszedni.

Sajnálatos, hogy ezt a kormányzat az eddigiek során nem támogatta. Bízom abban, hogy az elkövetkezendő hetekben a kormányzat meg fogja gondolni magát és minimum feltételként ezt a javaslatot elfogadja vagy rábeszéli fideszes képviselőtársainkat arra, hogy kapcsolódjanak ehhez a módosító javaslathoz, és akkor talán az általuk benyújtott módosító javaslatot támogatni fogja tudni a kormányzat.

A következő javaslat az a 147. módosító javaslat, amely tulajdonképpen egybevág több szocialista képviselőtársam által benyújtott módosító javaslattal, mértékekben eltér attól. Ez az adójóváírás kiterjesztése, hogy a tisztelt rádióhallgatók, akik figyelemmel követik ezt a parlamenti ülést, tudják, hogy miről beszélünk. Tehát nagy örömmel tapasztalhattuk azt, hogy a kormánypárti képviselők hosszú idő után most végre elszánták magukat arra, hogy az adójóváírásban valamit változtatnak. Tavaly elég komolyan küzdöttünk azért ellenzéki képviselők, hogy megváltoztassuk a kormányzat álláspontját, azt a merev álláspontját, amely arról szólt, hogy mind az alsó jövedelmi sávban, mind az egymillió forint feletti jövedelmi sávban elvesz a polgároktól, és tulajdonképpen - ezt a délelőtti vitában bizonyítottam - ennek egy töredékét adta csak vissza gyermekkedvezményben, közben végig azt játssza el, hogy a gyermekkedvezményben, amit az embereknek az egyik zsebéből kivett, a másik zsebébe ugyanannyi pénzt visszatett. De tudjuk, hogy ez nem igaz, mert csak a töredékét adja vissza.

Ami nagy hiba, tisztelt képviselőtársak, hogy az alsó jövedelmi sávokban még most sem akarja visszaadni a kormányzati többség azt, amit tavaly elvett. Erre már Farkas képviselőtársam utalt, hogy a fideszes képviselők javaslatait Révész Máriusz a vitában hosszasan ecsetelte, mennyire jó az, hogy ilyen lejtősen, fokozatosan szünteti meg az adójóváírást, de egy szót nem szólt arról, hogy mit kezd az alacsonyabb jövedelmi sávokkal. Ezért nem nagyon tudom elfogadni a gazdasági bizottság javaslatát, mert a két probléma közül az egyiket kezeli, a másikat nem, és az egyiket, a felső jövedelmi sávot sem kezeli olyan mértékben, ahogy azt én és több képviselőtársam is jónak látná.

Nem szabad elfelejteni azt, tisztelt képviselőtársak, hogy nagyon sok olyan polgára van az országnak, akik körülbelül abba az egy-két millió forintos jövedelmi sávba esnek, és gyermeket nevelnek, csak éppen nem olyan gyermeket, aki családi pótlékra jogosult, mert abból a korból már kiesett, de ugyanúgy ott él a családban, az eltartás azért mert adott esetben munkanélküli vagy már abból a rendszerből is kiesett, az eltartása a szülők feladata. Azok a szülők, akik ilyen gyermeket tartottak el, 1999-ben rendkívüli módon rosszul jártak, mert a kormány egy húzással kiszedte a zsebükből azt, amit az előző kormány alkalmazotti adókedvezményként biztosított számukra. Azt gondolom, hogy ezekre az emberekre is oda kell figyelni. De oda kell figyelni azokra is, akik a minimálbér környékén jutnak jövedelemhez.

Azt sem szabad elfelejteni, és ezt az elmúlt évi adótörvényi, költségvetési vitában hosszasan fejtegettük, hogy akkor, amikor 19 500-ról 22 500-ra emelte a kormány a minimálbért és az adórendszerbeli változásokat is figyelembe véve a minimálbér vesztett értékéből. Ma nagy büszkeséggel mondja a kormányzat, hogy most már 25 ezer forint a minimálbér, de ha megnézi, hogy mit vett el tavaly az emberektől azzal, hogy a minimálbéren díjazott polgárokat az adórendszerrel sújtotta, akkor már egészen más a kép, mert nem adja vissza azt, amit az idén elvett a tavaly elfogadott adótörvényekkel, és azt gondolom, ez a jelenlegi gazdasági körülmények között, amikor 4-5 százalékos gazdasági növekedés van, elfogadhatatlan. Főleg elfogadhatatlan akkor, amikor ráadásul még a családi pótlékot sem emeli vagy nem is tervezi emelni a kormányzat.

Éppen ezért azt gondolom, hogy támogatásra - megítélésem szerint - a 154. javaslat érdemes, mindamellett, hogy a többi javaslat is, amely ebbe a tárgykörbe tartozik szellemiségében hasonlót akar. De azt gondolom, a problémákat együttesen a 154. módosító javaslat tudja kezelni, amely azt mondja ki, hogy a megszerzett bér 13 százalékával lehet az adót csökkenteni, az adójóváírás pedig 2 millió forint felső határnál szűnne meg.

A következő módosító javaslat, amelyről még szólni szeretnék, az a 162. módosító javaslat, hiszen - azt hiszem - az általános vitában és ma itt a részletes vitában is erről a módosító javaslatról már szóltunk, de nem lehet elégszer mondani azt, hogy az a családtámogatási politika, amit a kormányzat megpróbál úgymond a legjobb családtámogatási politikaként elfogadtatni, az egyszerűen tarthatatlan. Az, hogy az adórendszerben próbálja megoldani a gyermeknevelésnek és a gyermekvállalásnak a támogatását, ugyanakkor a szociális ellátórendszerben nem hajlandó az inflációt követő támogatási rendszert érvényesíteni, azt gondolom, nem fogadható el. Éppen ezért tettünk - nyilván nem véletlenül - hasonló módosító javaslatot, ami csak hasonló, de nem ugyanaz, Bauer képviselőtársammal, illetve az SZDSZ-es képviselőtársainkkal, ami tulajdonképpen arra irányul, hogy a gyermekkedvezményt az adórendszerből vegyük ki, és nyilvánvaló, hogy a szociális ellátórendszerben kezeljük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt is elmondtuk sokszor, de úgy látszik, hogy nagyon sokszor kell elmondani, úgy, ahogy az adójóváírással kapcsolatos mondanivalónk csak hatott, mert ebben az évben csak hajlandó valamit lépni a kormányzat, lehet, hogy jövőre talán ebben is hajlandó lesz, hogy ez a gyermekvállalási támogatás így, ahogy a kormányzat meg akarja valósítani, illetve ahogy ebben az évben megvalósítja a családok közel egyharmada számára egyszerűen elfogadhatatlan és rendkívül káros.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom benne, hogy egyszer tényleg végiggondolják azt, hogy mit akarnak és mit tudnak kezdeni azokkal az emberekkel - már ma délelőtt elsoroltuk, akiknek nincsen jövedelmük, akik nem fizetnek adót, akik nem vehetik igénybe a gyermekkedvezményt stb. -, a társadalom e széles rétegével.

(18.00)

Egy biztos, hogy az az út, amelyen önök járnak, az önök számára járható, mert lehet bővíteni a szavazóbázist, de azok számára, akiknek kényszerűségből azon az úton kell járniuk, amelyet önök kijelölnek, azok számára ez az út egyre inkább járhatatlan és csak a gödörbe visz.

Kérem tehát az államtitkár urat, hogy valóban fontolják meg a 162. módosító indítványt, de legalábbis azt a részét, amely arra vonatkozik, hogy ebből az adórendszerből ezt a gyermekvállalási kedvezményt vegyük ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a gyermekvállalás és a gyermeknevelés ellen szólunk, hanem azért szólunk, hogy sokkal szélesebb réteget, és a valóban rászorult réteget érje el a kormányzatnak, illetve a költségvetésnek a támogatása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)