Készült: 2020.07.13.01:26:36 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 214 2016.04.18. 5:08  213-214

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Múlt héten a napirend előtti felszólalásomban foglalkoztam már a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal, amely, hogyha megvizsgáljuk a működését, megvizsgáljuk a felépítését és a neki szánt szerepet, illetve a ténylegesen betöltött szerepét, akkor ugyanaz, mint az oktatásban a KLIK, csak pepitában. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy fenntarthatatlan; ugyanúgy ahelyett, hogy segítené az ágazat munkáját, egy újabb vízfejet tett a fejükre, a vállukra, és inkább nehezíti, mint hogy segítené az ágazatban, a szociális szférában folyó munkát.

Ezen belül a központosításon belül tapasztalunk állomásokat, lépéseket. Az egyik az, ami idén január 1-jétől lépett hatályba, ez nem más, mint a gyermekjóléti központok kialakítása. Azzal nem vitatkozom, hogy szakmailag lehet logikus érveket találni arra, hogy miért kell létrehozni ezeket a központokat, miért kell egy irányítás alatt kezelni akár központosított formában is a gyermekjóléti és a családsegítő szolgálatot, ezeket a szolgáltatásokat. Viszont azzal már nem igazán tudok egyetérteni, ahogyan ezt önök végrehajtják, ahogyan a kormány ezt végrehajtotta.

Miről is beszélek? Én arra gondoltam, amikor jöttek az első jogszabályok ezzel kapcsolatban, a két ágazat, a gyermekjóléti és a családsegítés összevonásával kapcsolatos javaslatok, illetve rendeletek, akkor azt gondoltam, hogy a gyermekjóléti központok kialakítása, magának a területnek az átalakítása hosszú évek munkája lesz, ami egyébként várható is lett volna, mert ne feledjük el azt, hogy egy lassan tíz éve működő rendszerről beszélünk, amit nem lehet egyik napról a másikra átalakítani.

Ehhez képest ott tar­tunk, hogy bejött az első jogszabály-módosítás ta­valy tavasszal, bejött a második jogszabály-módo­sítás ősszel, ami már ténylegesen, törvényi szinten létrehozta a gyermekjóléti szolgálatokat. Ehhez év végére megérkezett a kormány rendelete is, és január 1-jével hatályba lépett. És január óta az Államkincstár, a járási hivatalok, a gyermekjóléti központok, a Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóság egymásnak dobálják a labdát olyan alapvető kérdésekben, akkor még a szakmai kérdésekről nem is beszéltünk, hogy egy helyiség telephelynek minősül-e vagy nem; hova kell besorolni; ezentúl hova fog tartozni; kinek a fennhatósága alá fog tartozni; illetve jogilag, elszámolás szempontjából hogyan kell akár azt a helyiséget vagy akár azt az épületet besorolni.

És akkor, amint mondtam, a szakmai kérdésekről még nem is beszéltünk, mert azokkal kapcsolatban senki nem tud igazán választ adni. Mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk, illetve azokat a visszajelzéseket kapjuk az ágazatban dolgozóktól, a gyermekjóléti központokból, hogy elképzelhető, hogy így ‑ meg­felelő információ és tájékoztatás híján ‑ mű­ködtet­hetetlenné válik ez a rendszer.

Itt is azt látom egyébként, mondhatjuk úgy, engedjék meg nekem ezt a kis költői túlzást, hogy még egy jó szakmai javaslat mögött, mivel a végrehajtásában ezeket az anomáliákat tapasztaljuk, semmi mást nem látok, sem én, sem egyébként az érintettek, az ebben dolgozók, mint hogy egy újabb megszorító csomagról van szó.

Nehezítik a szakma működését, és minél több megtakarítást szeretnének végrehajtani ezzel a fontos szolgáltatással kapcsolatban, pedig egy szakmai átalakításnak igenis lett volna helye és szerepe. Most nem térek ki olyan globális szintekre, mint hogy nem elég az, hogy gyermekjóléti központok, illetve a gyermekjóléti szolgáltatásokon belül ágazatok összevonását kell végrehajtani, hanem a szakma életét meghatározó két fontos törvény toldozgatása-foldozgatása helyett végre össze kellene vonni ezt a kettőt.

Nem kellene külön szociális és külön gyermekvédelmi törvény, hanem amit egyébként önök ígéretnek már évek óta, egy közös szolgáltatási törvényt kellene létrehozni. Ez lenne az, ami könnyítené az ágazat munkáját. Nem az a központosítás, amit önök intézményi szinten megtesznek, hanem az a központosítás, hogy a jogszabályok ténylegesen harmóniába kerüljenek; a nagy ágazaton belüli két jelentős csoport egymás mellett, szoros együttműködésben, illetve az ellátottak, illetve az ország érdekében tudjanak dolgozni. Ez lett volna az a központosítás, amire szükség lett volna. Ez az a központosítás, amire az ágazat már régóta vár.

És amit az azonnali kérdésemben mondtam még, a sürgető dolog egyébként, amit az ágazat vár, az a szociális bértábla bevezetése, életben tartása. Élhetővé kellene tenni azoknak az életét, akik nap mint nap, akár a saját testi épségüket is kockáztatva, fenntartják ezt a rendszert. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 115 2016.04.26. 6:17  46-218

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A valódi nemzeti konzultáció során, felkeresve akár háziorvosokat, gyermekorvosokat, kórházigazgatókat, én is azokkal a problémákkal találkozom, amiket itt már főleg ellenzéki képviselőtársaim elmondtak. Kicsit mást hallok, mint amit kormánypárti padsorokból vagy akár államtitkároktól hallunk.

Mik a legfőbb problémák az egészségügyben dolgozók anyagi és bérhelyzetén kívül, amely az egyik legégetőbb probléma, amit már itt többen elmondtak? A szakemberhiány, amivel nagyon küzdenek, a háziorvosi szakma elöregedése, a kieső háziorvosok, a nyugdíjba vonuló háziorvosok pótlása. Ezek azok a problémák, amikkel nem igazán tudnak megküzdeni. De rengeteg más példát is hallottunk.

Államtitkár urak felszólalásukban mind a ketten említették azt, hogy milyen mértékben csökkentek a várólisták. De miért csökkentek a várólisták? Nem azért, mert a várólisták kialakulásának okát önök megszüntették. Nem lett több műtő, nem lett több szakember, nem lett több eszköz a rendszerben, hanem miért csökkentek: például azért, amire panaszkodtak is egyébként kórházban dolgozók, hogy beindult az a rendszer, hogy tervezett, ütemezett műtéteket ügyeleti időben végeztek el, ezeket akkor oldották meg. Persze, így akkor megtöbbszöröződött az idő, amikor ezeket a műtéteket végre lehet hajtani, csak szakmai kockázata, illetve emberi kockázata is van, mert az amúgy is túlterhelt és szakemberhiánnyal küszködő egészségügyet ez még jobban megterhelte.

Küszöbön van egy másik probléma, amit már szintén többen említettek, ez a krónikus ágyak átadása, az ápolási osztályok átadása a szociális igazgatás részére. Persze tudom, nemsokára jönnek a jogszabályok, amiből majd megismerhetjük azt, hogy ez milyen formában fog megvalósulni, én csak egy-két kérdést szeretnék fölvetni. Az egyik fő kérdésem az, hogy kik lesznek ott az alkalmazottak, kik fogják ott végezni a munkát. Önök elképzelhetőnek tartják azt, hogy ugyanazzal az emberállománnyal fogják tovább működtetni azt a rendszert, és ugyanazok az emberek fogják fönntartani tulajdonképpen dolgozóként ezeket az osztályokat? Mert ez lehet, hogy nem fog működni. Miért nem fog működni? Azért nem fog működni, mert lehet, hogy az egészségügyben nagyon alulfinanszírozottak a dolgozók, nevetségesen ‑ inkább más szót használnék: szomorúan ‑ ke­vés a bérük, de ha megnézzük, hogy ehhez képest a szociális ágazatban dolgozók hogy keresnek, a szociális ágazatban 22 százalékkal még kevesebbet keresnek ennél a szörnyű állapotnál.

Önök elképzelhetőnek tartják azt, hogy azok az ápolók vagy akár kórházi alkalmazottak, akik ezeken az osztályokon dolgoznak, majd fütyülve, vidáman, boldogan énekelve átmennek a szociális igazgatásba és 22 százalékkal kevesebbet fognak keresni? Hogy fogják ezt megtenni? Ha meg nem így teszik meg, akkor hogy fogják megtalálni az ehhez szükséges emberállományt? Hogy fogják azt az intézményrészt dolgozókkal feltölteni?

Vannak még technikai problémák is. Látjuk, hogy egy átalakítás során milyen problémák vannak, akár a gyerekjóléti központok kialakításánál ‑ ha a saját területemről hozhatok példát ‑ látjuk, hogy hogy megy az átalakítás; olyanokról vitatkoznak, hogy most telephelynek vagy nem telephelynek minősül egy helyiség van nem. Mit fognak akkor tenni, amikor egy kórház kerítésén, falain belül majd lesznek épületrészek vagy épületek, amik innentől fogva nem az egészségügyi, hanem a szociális igazgatás alá fognak tartozni? Hogy fogják ezt megoldani, ha egy sokkal tisztább struktúrában nem képesek ezen úrrá lenni, akkor egy ilyen helyzetben ezt hogyan fogják, hogyan fog ez működni?

És akkor még ilyen apró szakmai dolgokról nem is beszéltünk, mint amit én már régóta említek, hogy az ágazatok között nincsen konzultáció, nem beszélnek egymással a szociális ellátórendszer és az egészségügyi ellátórendszer résztvevői. Ha párbeszéd kialakulna, és ez akár felülről irányított is lehet, főleg most, ami egyébként szerintem helytelen, egy minisztérium alá tartoznak, de ha már egy minisztérium alá tartoznak, akkor használjuk ki ennek az előnyeit is. Alakuljon ki a konzultáció, és sokkal könnyebb lesz az emberekkel dolgozni mind a szociális, mind az egészségügyi ellátásban, ha ők a közös ügyfelek problémáit, vagy akár a közös területek problémáit folyamatosan egyeztetik és megbeszélik.

Amit már nagyon sok vitában említettem, ami átfedés a két szakterület, a szociális és az egészségügyi szakterület között, ez az idősek otthonaiban dolgozó orvosok helyzete. Nagyon jól tudjuk azt, hogy bizonyos létszám fölött, 200 fő fölött kötelező bentlakásos intézményekben főállású háziorvost foglalkoztatni. Kérdezem én, hogy ha akár az előző példát figyelembe vesszük a krónikus ágyak kiszervezésével kapcsolatban, melyik az a háziorvos, aki el fog menni egy olyan munkahelyre, hogy bár kevesebb lesz a betege, kevesebb lesz a hozzá tartozó ember, de mégis egy sokkal keményebb munkát kell végeznie ‑ aki járt idősek otthonában, az tudja, hogy miről beszélek ‑ a közalkalmazotti bértábla alapján. Melyik az a háziorvos, aki ezt vállalni fogja? Nagyon sok idősek otthona ezzel a problémával küzd, hogy egyszerűen nem talál egy orvost, aki elvállalná ezt a feladatot.

Ezért mondom már régóta, hogy a kormánynak ki kellene dolgoznia a speciális praxisjog lehetőségét, ami ezekre a helyzetekre biztosítana egy olyan lehetőséget az orvosok számára, hogy ne közalkalmazotti bértábla alapján, hanem normál orvosi bérrendszer szerint el tudjanak helyezkedni akár az idősek otthonaiban, és ez a probléma megoldódjon. Míg Zombor államtitkár úr volt az államtitkár, ő jó ötletnek tartotta, azt mondta, hogy megfontolják és valószínűleg lépésekre lehet számítani. Az a szakma számára meg már csak egy peches helyzet, hogy utána nem sokkal leváltották Zombor államtitkár urat.

(16.00)

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az új államtitkár úr mit gondol erről a problémáról, mert ez is egy olyan sürgető gond, amit meg kell oldani, mert nemcsak a háziorvosi körzetek, hanem sajnos a bentlakásos szociális intézmények is háziorvos nélkül maradnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 372 2016.05.09. 5:23  371-372

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szerencsére már Magyarországon is felütötte fejét ez a jelenség, amit nagyon sokan egyszerűen csak bohócdoktoroknak hívnak. Ők egy olyan hivatást vállaltak, amikor beteg gyermekekhez, nagyon sokszor halálosan beteg gyermekekhez mennek el a kórházakba, próbálják vidámmá tenni ‑ ez nagyon sokszor szomorú, tragikus tény ‑ a legutolsó napjaikat. Nagyon sokszor nevetésterápiájukkal segítenek nehéz sorsra jutott időseknek, gyermekeknek, hogy átvészeljék azt az időszakot, vagy akár ezzel a tevékenységgel hozzásegítsék őket a gyógyuláshoz.

Patch Adams híres, nemzetközileg is elismert tudója, tudósa ennek a hivatásnak, aki tevékenységét már 1971-ben kezdte. Bohócorrot, piros orrot öltött, kórházakat járt, már az Amerikai Egyesült Államok és a világ szinte minden kórházát bejárta, Magyarországon is járt.

(22.50)

A Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatóit kereste meg, és próbált nekik felvilágosító előadást tartani arról, hogy mi ez a hivatás, mi az, amit ők ellátnak.

Orvosi kutatások igazolják azt egyébként, hogy a nevetésnek terápiás, gyógyító hatása van. A nevetés az, ami segít leküzdeni akár a káros koleszterin felszaporodását a szervezetben, akár a gyógyító és jótékony hatású koleszterin felszaporodását a szervezetben; belső, hormonális folyamatokat indít el, amik segíthetik a beteg gyermek vagy a beteg ember gyógyulását.

Nagyon jól tudjuk, orvosi tények is alátámasztják, hogy a nevetésnek gyógyító hatása van. Michael Christensen volt az, aki az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban, 1986-ban egy bohócdoktor-terápiás részleget hozott létre. Felfedezték azt, hogy ennek a tevékenységnek gyógyító hatása lehet.

Magyarországon is beindult ez a tevékenység. Van egy alapítvány is, amelyik összefogja a bohócdoktorok tevékenységét, ez a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány. A honlapjuk megtalálható egyébként az interneten is. Innen szeretném üzenni, bár tudom, hogy a napirend utáni felszólalás parlamenti műfaj, nem a reklám helye, de innen szeretném felajánlani a segítés lehetőségét minden egyes magyar állampolgár számára, akik még nem éltek az 1 százalékos felajánlás lehetőségével, hogy használják ki ezt. Ha még nem döntötték el, hogy kiknek ajánlják fel adójuk 1 százalékát, kérem, hogy támogassák a bohócdoktorokat.

Szomorú tény az, ezt rádióinterjúkból, újságinterjúkból, illetve megszólalásokból, média­meg­jele­nésekből tudjuk, hogy sajnos ma Magyarországon nincsenek olyan pályázati lehetőségek, amik akár ennek az alapítványnak a tevékenységét is segíthetnék. Egyedi történetekből, rádióinterjúkból szintén tudhatjuk azt, hogy nagyon sok esetben előfordul az, hogy saját pénzükből próbálnak segíteni bajba jutott gyermekeken, beteg embereken. De előfordult olyan is, ezt szintén rádióinterjúból hallhattuk, hogy egy bohócdoktornak nem volt más lehetősége, a büdzsé alacsony volt, kevés volt a költségvetés, és biciklivel próbált meg Székesfehérvárra lejutni, hogy egy beteg gyermeknek segíteni tudjon, az ígéretéhez híven; vele a személyes találkozást, amit megígért, foganatosítani tudja. De megjelent, ott volt.

Ezért kérek mindenkit, aki tudja, hogy adója 1 százalékával támogassa az alapítványt, támogassa ezt a tevékenységet. És innen kérem a kormányt is arra, hogy igenis legyenek olyan pályázatok, legyenek olyan költségvetési támogatások, amelyek ezt a nemes célt, ezt a nemes hivatást támogatni tudják. Ez nem könnyű hivatás. Gondoljunk bele mindannyian, bármelyikünk, akinek akár gyermeke van, akár nincs gyermeke, de empátiás képessége van, hogy milyen lehet akár halálosan beteg gyermekhez bemenni, akár az utolsó napjait vidámmá tenni, felvidítani, segíteni őt abban az útban, ami előtt áll, amire mindannyian készülünk, de semelyikünk sem gondolja azt, hogy ez pár év után egy kisgyermek életében bekövetkezhet. Segítsük őket! Ez nem könnyű hivatás! Nem könnyű, akár sminkben, akár smink nélkül, akár piros orral, akár piros orr nélkül egy olyan nehéz helyzetben lévő gyermekhez bemenni, akiről tudjuk, hogy lehet, hogy mi vagyunk azok, akik utoljára megfogjuk a kezét; akik utoljára mosolyt, nevetést csalunk az arcára. Így, ezzel a tudattal bemenni, lelkileg segíteni őket, és saját magunkat is olyan lelkiállapotba hozni, hogy ezt a nehéz hivatást teljesíteni tudjuk.

Nem könnyű feladat, amit vállaltak. Nevetést, mosolyt, vidámságot csalnak a gyermekek arcára abban a pillanatban, ami elképzelhetetlen bármelyikünk számára is. Kérünk mindenkit, hogy segítse ezt a tevékenységet, akár az adója 1 százalékával, akár a kormányt kérjük, hogy a költségvetésben próbáljon nyomatékosabban támogatást nyújtani ezen szervezetek számára. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 150 2016.05.11. 13:19  1-206

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Nagyon sok felszólalás után államtitkár úr szájából elhangzott a közmunkaprogram éltetése. Én ezt szociális szakemberként egy kicsit másképp látom. Én a közmunkaprogramot úgy látom, hogy az statisztikai adatok javítására nagyon jó, például a foglalkoztatási adatok javítására, vagy a szociális jellegű kiadások csökkentésére kiváló alkalom, de ne felejtsük el, attól még, hogy közmunka és foglalkoztatottakká válnak, ez még nem egy foglalkoztatáspolitikai intézkedés, hanem egy szociálpolitikai intézkedés, és igenis szociális kiadás a közmunkára fordított pénz. Ráadásul ha már statisztikáról beszélünk, olyan torzításokat is érhetünk el a statisztikában, hogy ez emeli a foglalkoztatási szegénységet, a dolgozói szegénységet, a KSH adatai szerint párhuzamban a közmunkaprogram kifejlesztésével, illetve kiterjesztésével nőtt a nyolc általánossal vagy annál kisebb végzettséggel rendelkező munkavállalók körében a szegénység, illetve a szegénység kockázatának való kitettség. Tehát ne keverjük össze ezeket a dolgokat!

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyetlenegy előnye, talán gazdasági előnye lehet a közmunkaprogramnak a szociálpolitikai előnyén kívül, hogy a megemelkedett juttatás ‑ mert valamilyen szintű előrelépést azért jelent az ellátottak számára ‑ valamilyen szinten növeli a fogyasztás általi bevételeket az állam számára, de ezen kívül más előnyt nem igazán látunk benne, illetve én szakmai szempontból sem látok benne. Frázisokban azokat hallhattuk a bevezetésekor, amit mi mindig is mondtunk, hogy a rendszerváltás óta sajnos már két generáció is felnőhetett úgy, hogy nem látta a szülőjét reggel munkába menni és nem látta délután fáradtan hazaérkezni. Most lehet, hogy látja reggel elmenni, de lehet, hogy látja pár óra múlva hazajönni, vagy jó esetben iskolába menet vagy iskolából jövet látja azt, hogy milyen tevékenységet végeznek vagy nem végeznek, illetve milyen alibi tevékenységet végeztetnek sok esetben a közmunkásokkal.

Szóba került már a szociális dolgozók bére is. Felháborító a helyzet! Évek óta ígérgetik, áltatják a szakmát a szociális bértábla bevezetésével. Ehelyett nem találkozunk semmi mással, csak különböző pótlékok adásával. A pótlékokkal több probléma is van. Az egyik probléma a kiszámíthatatlansága, a másik az, hogy egyéb pluszjuttatásokra nem jogosítja fel őket, sem a szakpótlékoknál, sem más egyéb pótlékoknál nem lehet beszámolni, tehát annyira nem növeli a fizetésüket, a harmadik pedig az, hogy egy kormányrendelettel az egyik pillanatban oda lehet adni egy pótlékot, egy másik pillanatban pedig el is lehet venni azt. Tehát hiába ígérgetik évek óta. Ha az idei költségvetést megnézi az ember, azt látja, hogy már a tavalyi év végén meglebegtetett 2017-es bevezetése sem fog megtörténni, mert a költségvetésben nem látjuk ennek a nyomait. Ez súlyos probléma. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az oktatásban sem keresnek olyan nagyon jól az emberek, és az egészségügyben sem. S ha összehasonlítjuk az átlagfizetéseket, akkor azt látjuk, hogy a szociális ágazatban az oktatási dolgozókhoz képest 38 százalékos, az egészségügyben dolgozókhoz képest pedig 22 százalékos lemaradásban vannak.

Sok szociális dolgozó az éhhalállal küzd. Ahogy már előttem Novák Előd képviselőtársam is elmondta, szakemberek sokszor találkozhatnak azzal a problémával, hogy a hozzájuk forduló anyagi vagy más szociális problémával küzdő emberek jobb anyagi környezetben, jobb jövedelmi környezetben vannak, mint azok, akiknek a segítséget kellene nyújtani. Amikor én elkezdtem dolgozni a szociális szférában a kilencvenes években, már akkor volt egy olyan nézet, hogy a jól kereső férjek feleségeinek a foglalkozása a szociális szféra, ugyanis ha egy kétkeresős családmodellben mind a két kereső a szociális szférában vagy ebben az ágazatban közalkalmazottként dolgozik, akkor egy családot tisztességesen nem tud fenntartani. Sajnos ez a bérhelyzet is hozzájárul ahhoz, hogy elnőisedik a szakma, pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy pont ez az az ágazat, ahol kiegyensúlyozottnak kellene lenni a nemek arányának a dolgozók szempontjából, így lehetne igazán hatékony munkát végezni. Ez így nem vezet sehova, így nem lesz fenntartható a szociális ellátórendszer, mert annak a legfőbb támasza a benne dolgozó szakemberek.

S ha már a szociális ellátórendszernél tartunk, nagy átalakításon ment keresztül a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat. Az idén január 1-jétől felálltak a gyermekjóléti központok, rengeteg pluszfeladatot kaptak, de ennek a rengeteg pluszfeladatnak a biztosítékát nem kapták meg. Ha már szakmai átalakításról beszélünk, akkor szakmai szempontból indokolt átalakításról beszélünk, csak ezt az indokolt átalakítást úgy lehet a legjobban foganatosítani, illetve úgy lehet hatékonyan foganatosítani, ha emellé megadjuk azokat a feltételeket, hogy azoknak a szakmai kívánalmaknak eleget tudjanak tenni, azokat a szakmai fejlődéseket meg tudják tenni, és azt a célt, amiért jelszavakban, lózungokban ez az átalakítás megtörtént, meg is tudják valósítani. Mivel a költségvetésben nem látjuk viszont, hogy ez a szakmai munka, illetve színvonalnövelés megerősítésre találna, csak azt mondhatjuk, hogy ez valószínűleg megint csak megtakarításról szól, és megint egy nem túl jó helyzetben lévő ágazatot akarnak még rosszabb helyzetbe hozni az intézkedéseikkel.

(22.00)

Most már a gyermekjóléti központokhoz van delegálva egy olyan feladat, amiben egyébként éveken keresztül mulasztásban volt a kormány, ez az iskolai szociális munka bevezetése. Az eredeti elképzelésben úgy volt, és a kormány terveiben úgy volt, hogy kötelező jelleggel minden iskolában kell lennie egy szociális munkásnak, ami egyébként indokolt is lenne, hogy elejénél megfogjuk az esetleges tévútra téréseket, az elejénél megfogjuk azokat a félresikló gyermekéleteket, illetve akár veszélyeztetéseket vagy bántalmazásokat is, amiket közvetlenül egy ilyen szakember az oktatási intézményben tapasztalhatna. Ezzel szemben, amikor a pár éves mulasztás után a jogszabályokba belekerült az iskolai szociális munka, akkor úgy került bele, feltételes módban, hogy a családsegítő szolgálatok elláthatják ezt a feladatot. Összevonásra került a kettő, létrejöttek a gyermekjóléti központok, a feltételes mód még mindig ott van a törvényben. De ha megnézzük azt, hogy szakmai­létszám-emelkedést nem igazán tapasztalhatunk a gyermekjóléti központoknál, a leterheltség nem igazán változott. Persze, valamifajta terhelésmegosztás a két szolgálat összevonásával megtörténhet, de még mindig túlterheltek a családgondozók, akik ezen a területen dolgoznak, főleg, ha a regionális különbségeket nézzük.

Mondjuk, összehasonlítunk egy ózdi és egy soproni gyermekjóléti központban dolgozó családgondozót, akkor azt tapasztaljuk, hogy ahol a nagyon nagy probléma van, ott dolgoznak még a törvényi előírások szerint is többszörös esetszámmal, amit ellátni igazán nem lehet. És ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy nekik kellene vagy nekik van lehetőségük arra, hogy ellássák az iskolai szociális munkát, akkor beláthatjuk azt, hogy ez lehetetlenség. És az iskolai szociális munka nélkül az oktatási intézményben megfogott problémák kezelésében nagyon sok eredményt nem tudunk elérni. Egyébként mi módosító indítványunkkal javasoltuk is, hogy erre külön megnevezetten, az iskolai szociális munkára egy nagyobb összeg kerüljön átcsoportosításra, hogy ezt ténylegesen és hatékonyan, ha nem is minden iskolában egy szociális munkással, de egy szociális munkás rendszeres jelenlétével be lehessen indítani.

És ha már a gyermekeknél tartunk, a gyermekek mentális helyzeténél, akár pszichés helyzeténél tartunk, akkor beláthatjuk azt, amit már szintén évek óta mondunk, és évek óta minden egyes költségvetésnél módosító indítványként beadjuk, igenis kellene költeni a gyermekpszichiátriai ellátás fejlesztésére az országban. Legalább minden megyeszékhelyen kellene lennie egy gyermekpszichiátriai osztálynak. Amíg ez nem történik meg, nem tudunk eredményt elérni. Sajnos, én nem azt mondom, hogy stig­ma­ti­záljuk a gyermekeinket, és több gyereket kiáltsunk ki betegnek, és állítsunk ki egy olyan képet, hogy gyermekpszichiátriákra igenis szükség van. De ha körülnézünk, megnézzük, hogy milyen esetekkel találkozunk, akár gyermekek közötti iskolai erőszak szempontjából vagy deviáns viselkedés szempontjából, vagy a gyermekek pszichés helyzete szempontjából, akkor azt mondom, hogy igenis legalább minden megyeszékhelyen egy gyermekpszichiátriára szükség lenne, már csak preventív jellege miatt is. Enélkül elképzelhetetlen az, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből.

De még egyszer hangsúlyozom, mindazok között, amit felsoroltam a saját szakmám tekintetében, a legfontosabb a szociális dolgozók bérrendezése, úgy gondolom, egy-két pazarló, miniszterelnökségi vagy bármelyik minisztériumi kiadás vagy esetleg egy-két stadion felépítése helyett, vagy egy-két kisvasút létrehozása, megalkotása helyett fontosabb lenne az, hogy egy olyan biztos alapra támaszkodhasson a szociális ellátórendszer, egy olyan kiegyensúlyozott dolgozói rétegre, amivel eredményeket lehet elérni.

Mert mit tapasztalunk manapság? Látjuk az idézőjelbe téve és pozitív értelemben vett, elvakult szakembereket, akik bármit vállalva, bármilyen anyagi körülmények között, bármilyen túlterheltséggel lelkiismeretesen végzik feladatukat. Egyébként a végtelenségig velük sem lehet ezt megtenni. Látjuk azt a folyamatot, hogy nagyon sok szakember, akár több diplomával inkább kimegy valamelyik nyugati országba, Angliába, Írországba vagy Németországba és egy multinacionális kereskedelmi vállalatláncnál árufeltöltőként dolgozik, vagy jobb esetben gondozói feladatokat lát el egy idős ember vagy egy fogyatékossággal élő ember mellett, hogy megélhessen, illetve valamilyen jövőképet biztosíthasson saját maga számára. Vagy azt láthatjuk, hogy olyan térségekben, ahol nagyon szűkös a munkalehetőség, kényszerpályaként választják ezt az ágazatot. De nagyon jól tudjuk, hogy ezt a munkát elhivatottság nélkül nem lehet végezni. Elhivatottság nélkül igazán nagy eredményeket nem lehet elérni.

Egyébként a szociális dolgozók bérhelyzetéről, amikor bármilyen parlamenti műfajban kérdezem a minisztert, illetve általában az államtitkártól kapok választ, akkor mindig megkapom azt a választ, hogy milyen nagyszerű intézkedései vannak az Orbán-kormánynak 2010 óta, említik a pótlékokat, amit már az előbb mondtam, hogy miért nem jó, említik nagyon sok esetben a családi adókedvezményt. De ha ott tartunk, hogy veszünk egy pályakezdő szociális szakembert, mondjuk, egy diplomás szakembert, egy szociálpedagógust vagy egy szociális munkást, ő elmegy dolgozni a szociális szférába, hazavisz 100-110 ezer forintot, mikor jut el arra a szintre, hogy családot alapítson. Mikor jut el arra a szintre, hogy akár az egy gyerek után járó családi adókedvezményt igénybe tudja venni?

Szokták említeni a CSOK nagyszerű intézkedéseit, hogy azzal milyen eredményeket lehet elérni. Megint azt mondom, hogy mire eljut arra a szintre, hogy gyermeket vállalhat, addigra hogyan vegye igénybe a CSOK-ot, hogy alapítson előre családot. A másik lehetőség pedig az, hogy egyszerűen egy ma munkába álló szociális szakembernek, hacsak nem a házastársa vagy a szülei nagyon jó anyagi körülmények között vannak, lehetősége sincs arra, hogy az életben belátható időn belül saját ingatlannal, saját otthonnal rendelkezzen. Úgyhogy nem magyarázatokat kell találni, nem nem létező jó cselekedeteket kell felmutatni, illetve nem létező pozitív irányokat kell mutatni, hanem igenis be kell vezetni a szociális bértáblát. Ehhez mi módosító indítványt benyújtottunk a 2017-es költségvetéshez. Kérem önöket, fogadják el, és 2017-re végre váltsák be az ígéreteiket, és vezessék be a szociális életpályamodellt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 212 2016.05.23. 2:04  209-222

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen egyetértünk azzal, hogy ez az alapelv visszakerüljön az Alaptörvénybe, de illúzióink nem lehetnek, mert amíg az alkotmány volt hatályban, az volt érvényben, addig sem érvényesült ez az elv. Tehát ennek majdhogynem csak szimbolikus jelentősége van, persze olyan szimbolikus jelentősége, amihez kötelező lenne egyéb jogszabályokban és a mindennapi életben alkalmazkodni, de ez annyira nem elvárható.

Annak ellenére támogatni fogjuk ezt a javaslatot, hogy az indokolásban is leírt magyarázattal nem igazán tudunk egyetérteni, de úgy gondolom, hogy egy általános vita, egy parlament előtti megtárgyalása ennek a javaslatnak teret ad arra, hogy mindenki kifejtse a saját véleményét arról részletesebben, hogy miért támogatja vagy miért nem támogatja ezt az indítványt.

Amivel konkrétan nem értek egyet én személyesen, az, amit a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatban olvashatunk az indokolásban, illetve most szóban is hallottuk. Úgy gondolom, hogy ha a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatban az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesülne, akkor nagyon sok közfoglalkoztatott rosszabbul járna, mint ami a jelenlegi helyzetben van, ugyanis nagyon sok polgármester, nagyon sok hivatal majdhogynem csak alibi munkavégzésre használja a közfoglalkoztatás, a közmunka rendszerét. Nagyon jól tudjuk, képviselő asszony is tudja, hogy ez a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika összekeverése.

Úgy gondolom, hogy lehet, hogy helytálló az, amit ön mondott, és bizonyos térségekben vagy bizonyos helyzetekben javítani kell a közfoglalkoztatottak helyzetén. Én inkább úgy gondolom, hogy a jelenlegi közfoglalkoztatotti rendszert kell teljesen megszüntetni vagy megváltoztatni, konkrétan kimondani, hogy szociális intézkedésről vagy foglalkoztatáspolitikai intézkedésről van szó.

Ettől függetlenül a javaslat tárgysorozatba vételét támogatni tudjuk, úgy gondolom, hogy tárgyalnia kell erről a parlamentnek, és úgy gondolom, hogy az Alaptörvénybe ennek az alapelvnek ‑ mint egy demokratikus berendezkedésű országban ‑ ennek mindenképpen vissza kell kerülnie. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 158 2016.05.24. 8:20  147-176

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban egyetértünk, hogy az olimpia megrendezése ügyének egy nemzeti ügynek kellene lennie, nemzeti összefogás alapján kellene kezelni, pártok feletti ügyről van szó, mindannyiunk érdeke, hogy ha esetleg megrendezésre kerül, akkor egy sikeres olimpia kerüljön megrendezésre. Ahogy az ötpárti egyeztetéseken, amelyek négypártivá váltak, a Jobbik képviselői jelezték, támogatjuk ezt a javaslatot, meg magát az olimpia ügyét is támogatjuk. Persze természetesen azt el kell mondanunk, hogy mindaddig tudjuk támogatni, amíg az ezzel megvalósuló beruházásokat nem a mutyi meg az oligarchák és a kormánypártok körüli üzletemberek érdeke fogja megírni, hanem ténylegesen az észszerűség és a minél racionálisabb megvalósítás lesz az, ami motiválni fogja, illetve a minél eredményesebb munka és a minél hatékonyabb és használhatóbb infrastrukturális háttér kiépítése.

Azt ne felejtsük el akár ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor sem, meg az olimpia megrendezése ügyének a tárgyalásánál sem, hogy az olimpia ügye nagyban összefügg a 2017-es vizes világbajnoksággal, ugyanis ne felejtsük ki a számításból azt sem, hogy a vizes világbajnokság megrendezése után körülbelül egy hónappal születik meg a döntés a pályázatokról.

(18.00)

Ezért mondhatjuk azt is, hogy egy referenciaeseménynek is fel lehet fogni a vizes vb-t, ha annak a megrendezése zökkenőmentesen zajlik, hogyha ott nem lesznek problémák, akár infrastrukturális problémák, mert azért jól látjuk, hogy még egy vizes vb megrendezésére sem alkalmas akár Budapest infrastruktúrája sem. Elég, hogyha akár az utak állapotát nézzük vagy a tömegközlekedés helyzetét, azzal szemben egyébként, amit az előterjesztői expozéban hallottunk, mi azért nem látjuk annyira rózsásan a helyzetet, hogy Budapest közlekedése, infrastruktúrája annyira rendben lenne.

És hogyha már az infrastruktúra kialakításánál tartunk, fontos szempontokat figyelembe kell venni. Az egyik az, hogy a közvélemény nagyon sok esetben miért ódzkodik és miért tekint ellenérzéssel az ilyen nagyszabású rendezvények megszervezésére vagy vállalására? Természetesen a költségek miatt. Ez nagyon sokszor technikailag kiküszöbölhető lenne, hogyha a megrendezés költségei között nagyon sok infrastrukturális fejlesztés nem szerepelne. Hogyha a vizes világbajnokságos példát kell hoznom, a vizes világbajnokság költségei között szerepel a repülőtér termináljának a fejlesztése is. Nem lehet minden egyes állampolgárnak ezt elmagyarázni, hogy miért ekkora összegekről beszélünk, és mi mivel függ össze. Technikailag ezt meg lehetne úgy oldani, kommunikációban is akár, illetve kommunikációval megerősítve, hogy a társadalom számára elfogadhatóbbá váljon, és így a megrendezése is zökkenő­mentesebb lehessen. Ugyanis hozhatunk bármilyen törvényt, belefoghatunk bármilyen projektbe, hogyha amögött a társadalomnak a támogatottsága nem szerepel, akkor nagyon sokszor emiatt kudarcba is fulladhat.

Szóba került már az is, hogy úgy kell felépíteni az eszközöket vagy akár az épületeket is, az ingatlanokat is, társultan az olimpia megrendezéséhez, hogy az hosszú távon hasznosítható legyen. Akár beszélhetünk az olimpiai faluról is, hogyha a saját szakterületemre tévedhetek az olimpia kapcsán, a szociális területre, azt is mondhatjuk, hogy akár egy olimpiai falu megépítésénél figyelembe lehet venni olyan szempontokat, hogy később szociális vagy társadalmi célra is fel lehessen használni. Ahogy a Jobbik programjában is szerepel a bérlakásprogram, akár egy bérlakásprogramba belevonva lehet hasznosítani ezeket az épületeket, az így kialakított olimpiai falut, vagy megint visszatérnék a saját területemre, ötvözve akár a támogatott lakhatással, a fogyatékossággal élő emberek segítésével fel lehet használni ezeket az ingatlanokat vagy akár az így megépített bármilyen épületegyüttest.

A vizes világbajnokságra visszatérve, azon kívül, hogy referencia-esemény is lehet a döntés előtt egy hónappal, ne felejtsük el azt, hogy egy ilyen nagyszabású nemzetközi versenyen, egy ilyen nagyszabású nemzetközi sporteseményen rengeteg sportdiplomata lesz jelen. Ez nagyon jó lehetőséget ad a magyar sportdiplomaták számára vagy akár politikusaink számára is, hogy a lobbitevékenységüket kifejtsék, és próbáljanak minél több támogatót szerezni a magyar olimpia ügyének. Ez jelenleg a kormánypártok felelőssége, hogy ezt hogyan fogják tudni megvalósítani. A sportdiplomaták vagy akár a NOB felelőssége is, hogy hogyan tud ebben hatékonyan részt venni, hogyan tudja ott kifejteni úgy a tevékenységét, hogy minél több támogatót szerezzünk, és remélhetőleg a megrendezésre is sor kerülhessen.

Fontos része véleményem szerint, és akár úgy is mondhatom, hogy szociális szakpolitikusként, a fogyatékossággal élők ügyeivel foglalkozóként is emellett a paralimpia megrendezése is. Azt kellett tapasztalnom, hogy nagyon sok esetben, amíg az olimpia időszakában álmából felkeltjük bármelyik magyar állampolgárt, szinte tudja fújni azt, hogy kik azok, akik legutóbb érmet szereztek, kik az olimpiai bajnokaink, kik azok, akik esélyesek akár aranyérmet szerezni a versenyen, de nagyon sokan nem is tudják azt, hogy milyen nagyszerű eredményeket érünk el a paralimpiai versenyen is. Nem tudnak akár egy nevet sem felsorolni, akikre igazán büszkék lehetünk.

Én úgy gondolom, hogy ha Magyarországon kerül megrendezésre az olimpia és ezzel párhuzamosan a paralimpia is, akkor talán nagyobb reflektorfénybe kerülhet ez az ágazata is az olimpiai mozgalomnak. Nagyobb reflektorfénybe kerülhet, jobban megismerhetik az emberek akár a magyar versenyzőket is, akár magát a paralimpiai mozgalmat is, és ezen keresztül talán elérhetünk egy olyan folyamatot is, hogy a fogyatékossággal élő emberek elfogadása, a társadalomba való beilleszkedése is könnyebbé válhat, egy ilyen esemény akár egy ilyen következményt is vonhat maga után.

Szóba került az, hogy most mennyire nyereséges és mennyire veszteséges egy olimpia. Vezérszónoki felszólalásban hallhattunk példákat is, hogy milyen anyagi válságokat és csődhelyzeteket hozott bizonyos országoknál, vagy a felszólalásban hallottuk, hogy vélhetően odavezethetett az ország csődjéhez is. Úgy gondolom, hogy megfelelő struktúrával ez kiküszöbölhetővé válik.

A vezérszónok, gondolom, Görögországra célzott, mint olimpiát rendező országra, Athénra gondolt konkrétan, ott azért ne felejtsük el azt, amit már én is említettem, hogy jól kidolgozott tervnek kell lennie, hogy ezeket az épületeket, infrastrukturális fejlesztéseket aztán később mire használjuk. Görögország ezzel nem számolt, Görögország ezt a hibát elkövette, és Görögországban most is kihasználatlanul van nagyon sok olyan ingatlan, amit az olimpia kedvéért építettek fel. Persze, így veszteségessé válik, hogyha csak arra az időszakra alkotnak meg dolgokat, teremtenek meg akár új épületeket, akár új épületegyütteseket, akkor persze, hogy veszteséges, mert úgy, ha csak magát a rendezvényt nézzük, óriási ráfizetés és óriási költség egy ilyen nemzetközi sportesemény megrendezése. De hogyha a hosszú távú eredményeit nézzük, akkor javíthat az országimázson, vonzóvá teheti Magyarországot a turisták számára, nemcsak az olimpia idejére, hanem ez hosszú távú idegenforgalmi előnyökhöz vezethet. És még egyszer mondom, hogyha az olimpia kedvéért felépített épületeket, stadionokat, infrastrukturális eszközöket a későbbiekben hasznosítani tudjuk, és már eleve úgy alkotjuk meg, úgy építjük meg, hogy a későbbiekben használható, hasznosítható legyen, vagy akár már az építéskor tervekkel rendelkezünk arról, hogy miképpen lehet majd ezeket a dolgokat kihasználni, akkor egyrészt az azonnali veszteségen is csökkenteni lehet, és a hosszú távú nyereségességét talán be lehet hozni egy ilyen nemzetközi verseny megrendezésének.

Tehát még egyszer mondom: frakciónk az általam elmondott fenntartásokkal, de támogatni fogja a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 200 2016.05.24. 1:29  187-207

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel néztem én is a törvényjavaslatot, különösen azért is, mert államtitkár úr expozéjában említett két Komárom-Esztergom megyei helyszínt is, amivel bővül a lista, a kisbéri kastélyt és a várgesztesi várat. Ezt örömmel vettem. Viszont a táblázattal kapcsolatban egy kérdésem lenne, az abban fellelhető változtatásokkal kapcsolatban kérdésem lenne. Még az indokolásban is említik, hogy egyéb változtatásokat is tartalmaz. Mi ennek az oka?

Én konkrétan egy változtatásra kérdeznék rá, városom, Tata, a tatai kastély szempontjából. A jelenleg hatályos táblázatban úgy szerepel, hogy Tata, Hősök tere 7-8-9/A, Esterházy-kastély és melléképületei, park. A módosításban szereplő táblázatban pedig már csak annyi szerepel, hogy Esterházy-kastély együttese. Ez fog-e valami változást jelenteni gyakorlati szempontból is, vagy ez csak egy stilisztikai javítás vagy valami fogalmi javítás? Ez lenne a kérdésem. Ha más jelentősége is van, mint stilisztikai javítás vagy fogalmi tisztázás, akkor mi ennek jelentősége, és miért kellett megváltoztatni a táblázatot a tatai kastéllyal kapcsolatban? Köszönöm szépen. (Kepli Lajos tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 44 2016.05.30. 2:00  43-46

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2011-től a kormány rendeletében átalakította a súlyosan mozgáskorlátozott emberek támogatott gépjárművásárlási és -átalakítási támogatását. Ez az összeg idén április 1-jétől egy új gépjármű vásárlása esetén egymillió forint. Az összeggel nincs is probléma, mert tudjuk, hogy az ilyen nehéz élethelyzetbe került embereknek ez óriási segítséget jelenthet.

Amivel probléma van, az az, amit sajnos már sokszor tapasztalhattunk 2010 óta, hogy a magát nemzeti-keresztény szemléletűnek nevező kormány ebben a helyzetben is a legelesettebbeken és a legkiszolgáltatottabbakon akar nyerészkedni.

A rendelet több sebből vérzik, de a legvérlázítóbb, hogy a mutyit és a korrupciót nyíltan, köntörfalazás nélkül belefogalmazták a jogszabályba, ugyanis az új, támogatott gépjármű csak akkor vásárolható meg ‑ még abban az esetben is, ha korábbi megtakarításaiból, esetleg örökségből, vagyontárgy vagy akár ingatlan eladásából, vagy a család segítségével a jogosultnak megvan a szükséges fedezete a támogatáson felüli összegre ‑, ha a kormány által meghatározott hitelintézettel kölcsönszerződést köt. Jelenleg a megnevezett hitelintézet a Duna Lízing Zrt., amelynek érdekes módon tulajdonosa egy ismert Fidesz-közeli, Orbán Viktor érdekkörébe tartozó üzletember, Garancsi István. Persze a rendeletet okosan alkották meg, felkészülve a hűtlen és a mellőzött pajtásokra. Mutyitárs váltása esetén az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiír egy új pályázatot. Jogosan merül fel a kérdés, hogy így kinek nagyobb lehetőség a támogatott gépjármű.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ne nehezítsük meg még jobban a hitelszerződés kötelezettségével az amúgy is nap mint nap a hátrányok ledolgozásáért küzdő emberek életét! Nem gondolja, hogy ezt a nyíltan vérlázító passzust ki kellene venni a rendeletből, hogy a támogatásra jogosult emberek, akik az illetékes hatóság komoly feltételeinek megfelelnek, szabadon dönthessenek a gépjármű megvásárlásának módjáról? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 227 2016.06.13. 5:14  226-229

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos az elmúlt időszakra elmondhatjuk azt, hogy szinte minden hónapra jutott egy olyan esemény, ami az országban borzolta a kedélyeket, nagyon sokszor tragédiával végződő esetek, gyermekbántalmazásos vagy akár gyermekveszélyeztetéses esetek. Ezekből az esetekből is nagyon jól láthatjuk, hogy a gyermekvédelem rendszere valami miatt Magyarországon ma nem működik. Ami a napirend utáni felszólalásom címében is szerepel, ennek egyik oka és egyik résztvevője a gyermekvédelmi jelzőrendszer, ami nem működik. Egyébként ugyanezzel a problémával küzdöttünk már 15 évvel ezelőtt is, amikor családgondozóként gyermekjóléti szolgálatnál dolgoztam, akkor sem működött. Amikor más eseteknél vagy más apropó kapcsán ezt szóba hoztam az Országgyűlésben, vagy akár egy törvénymódosítás kapcsán is szóba hoztam az Országgyűlésben, azt a választ kaptam, hogy folyamatban van ennek a rendbetétele, a kormány kiadott már egy anyagot erről, amit eljuttatott az ebben részt vevőknek, és ez alapján működésbe lendülhet és igazán hatékonyan működhet a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Mint tudjuk, a gyermekvédelmi jelzőrendszer elég tág fo­ga­lom, de vannak hivatásos résztvevői is, tulajdonképpen azok, akik napi kapcsolatban vannak a gyermekekkel, akár ha a gyerekorvosra gondolunk, a vé­dőnői szolgálatra gondolunk, akár az oktatási intézményekre gondolunk. De egyébként elég tág fogalom a gyermekvédelmi jelzőrendszer, mert a közvetlen lakókörnyezet vagy akár a rokonok is tagjai ennek.

Mi lehet az oka annak, hogy ez nem működik? Ez az, amire meg kellene találnunk a válaszokat, ez az, ami alapján rendbe kellene hoznunk ezt a rendszert. Elsősorban azt is nézhetjük, hogy mi az oka annak, amiért, mondjuk, egy gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja nem teszi meg kellő időben a kellő lépést, nem teszi meg a jelzést a gyermekjóléti szolgálatok felé. Ennek egyik oka az is lehet, hogy nem ismeri fel a gyermek veszélyeztetettségét, és nemcsak az ilyen szélsőséges esetekre kell gondolnunk, mint például a legutóbbi, a gyöngyösi eset, amikor a szülők halálra éheztették a saját kislányukat, hanem ennél sokkal enyhébb esetekre is gondolunk, mondhatnánk azt is, hogy egy gyermekveszélyeztetés kialakulásánál nyomon lehetne követni, észre lehetne venni és időben meg lehetne tenni a megfelelő lépéseket. Miért nem történik ez meg?

Egyébként, ha már a gyöngyösi esetet említettem, az is nagyon jól mutatja ezt, hogy a helyzetek felismerésével probléma van, ugyanis ott téma volt ez a család a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között. Sőt, Gyöngyös egy olyan hely, ahogy a híradásokból is olvashattuk, ahol rendszeresen találkoznak egymással a jelzőrendszer résztvevői, de mégsem jutottak dűlőre, és emiatt ilyen körülmények között a családban maradhatott az a gyermek.

(16.00)

Egyébként erről az esetről konkrétan még azt is elmondanám, hogy hasonló és súlyos gyermekveszélyeztetettségi előzménnyel, az édesanya hasonló esetei után is nyugodtan a családban maradhatott a gyermek.

És ha már itt tartunk, hogy mi lehet még az oka annak, hogy ilyen esetek előfordulhatnak. Egy nagyon rossz protokoll van Magyarországon, mondhatnám azt is, hogy dogmává erősödött a magyar gyermekvédelem rendszerében ez a protokoll, mégpedig az, hogy ha törik, ha szakad, a gyermeket mindenáron a családban kell tartani. A gyermek kiemelése a családból a legutolsó utáni pillanatban történhet csak meg. Sajnos, ezt tapasztaljuk.

Olyan helyzetek is vannak, amikor már a gyermekvédelem rendszerében, a szakellátásban lévő gyermek van a családban, akár súlyos veszélyeztetés volt az ok, ami miatt odakerült, az újszülött csecsemőt mégis hazaengedik abba a környezetbe, ahonnan előtte nem sokkal egy másik gyermeket tényleges veszélyeztetettség miatt kiemeltek. És nagyon sok esetben találkozunk olyanokkal is, akár a pályafutásom során is találkoztam hasonló esetekkel, amikor ilyen élethelyzetben egy hazaengedett gyermeknél már megtörtént a tragédia, és a veszélyeztetettségnek egy nagyon súlyos következményével ta­lál­kozhattunk. Tehát maga a rendszer is rossz, maguk a törvények is rosszak egyébként.

A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak a felvilágosítása és a normális iránymutatás nem történik meg. A tényleges felelősségre vonás eszközei sincsenek meg; a mulasztás következtében nem vonhatók felelősségre akár a jelzőrendszer hivatásos tagjai. Nagyon sok esetben hiányzik egyébként akár a kommunikáció, akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között is. Ebből látszik az, hogy változtatni kell. Tehát változtatni kell a törvényen; változtatni kell a kiadott iránymutatásokon; változtatni kell a dogmákon, és igenis akár kötelezővé is kell tenni a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a folyamatos kapcsolattartást, akár az esetek közös feldolgozását, ezáltal lehet eredményeket elérni. Mindez csak politikai szándék kérdése. Úgy gondolom, hogy ami kicsiben működik, az működik nagyban is.

Ózdon ezt nagyon jól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megvalósították, és kézzelfogható eredményei vannak a rendszer megújításának. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 246 2016.09.26. 5:21  235-249

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt kisebbségi Szószóló Úr, Varga Szimeon Úr! Megtiszteltetésnek érzem, hogy az előterjesztők között lehetek az IPU magyar-bolgár baráti tagozatának elnökeként. Ebbéli szerepemből kifolyólag nagyon sokszor találkoztam az utóbbi időben bolgár delegációval, bolgár küldöttséggel, bolgár vendégekkel, akár bizottsági elnökökkel, bizottsági tagokkal, akár magas rangú állami szereplőkkel.

Azt kellett tapasztalnom, amit az előző felszólalásokban hallottunk, hogy a történelem és a kereszténységünk is összeköt bennünket. Ezenkívül a XX. század második felének és a XXI. század elejének társadalmi átalakulásai, társadalmi rendszerei, illetve társadalmi helyzete is hasonló a két országnak. Éppen ezért a történelmi tradíciókra és a régóta tartó, két nép közötti barátságra is tekintettel ezt a harmadik szempontot is figyelembe kell vennünk, amikor döntünk erről a napról.

Amikor a delegáció tagjaival, vendégekkel vagy bizottsági elnökökkel, akár ottani politikusokkal találkozhattam, találkozhattunk, sokszor akár konkrét problémák is szóba jöttek. Azt kellett tapasztalnom, hogy igen sokszor a bolgár nép is, maga Bulgária is ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint Magyarország. Természetesen nem vagyunk egyformák, minden problémára más választ próbálunk találni. Néhány problémát azért említenék. Nagy probléma számukra is a határaikon kívül élő bolgárok jogainak védelme, az ő jogainak, érdekeinek képviselete, vagy beszélhetünk akár a demográfiai válságról, amely több országot, köztük Magyarországot és Bulgáriát is sújtja. Beszélhetünk akár arról a problémáról is, ami sajnos az Európai Unióban a posztszocialista országok bizonyos részét sújtja, ez pedig a kivándorlás ténye, helyzete és az állapota. Bulgária vonatkozásában hasonlóan nagy számokról beszélünk, sőt nagyobb számokról beszéltünk Bulgária, mint Magyarország esetében.

Éppen ezért, ha ezt figyelembe vesszük, a barátság napja segítheti, felfokozhatja az ez irányú kommunikációt és eszmecserét is. Azt mondom, hogy ahogy nem szégyen akár a saját hibánkból tanulni, nem szégyen akár más hibájából tanulni, de nem szégyen jó modelleket átvenni, olyan módszereket kipróbálni, amiket esetleg Bulgáriában már sikerre vittek. Természetesen találhattunk is ilyeneket. Ha a saját területemre, a szociálpolitika területére térhetek egy pillanatra, akkor azt mondhatom, hogy vannak olyan szociálpolitikai kérdések, amelyekre Bulgáriában megtalálták a megfelelő választ. Úgy gondolom, hogy ha ezeket vizsgáljuk, és akár egy ilyen jeles nap segítségével élénkebbé tesszük a kapcsolatokat, akkor az ez irányú eszmecsere, mondhatnám úgy is inkább, hogy a tapasztalatcsere élénkebbé válhat, és ez mindkét ország javát szolgálhatja.

Ha egy ilyen barátság napja van, az természetesen nemcsak állami szinten, nemcsak politikusi szinten és nemcsak a kulturális élet szereplőinek szintjén teremthet kapcsolatokat, hanem lehetőséget nyújthat arra, hogy mind Bulgáriában, mind Magyarországon egy átlag magyar állampolgár is mélyebben megismerhesse a bolgár kultúrát, Magyarországon találkozhasson intenzívebben egy nap keretein belül, a rendezvények, a programok keretein belül a bolgár kultúrával. Így talán az érdeklődés is kialakul, és talán nemcsak az államok, az országok közötti barátság alakul ki, az ez irányú folyamatok gyorsulnak fel és fejlődnek intenzíven, hanem remélhetőleg egyéni barátságok is, bolgár és magyar emberek közötti barátságok is kialakulhatnak. Úgy gondolom, hogy ez még erősebb köteléket jelenthet a két ország között.

Ne felejtsük el azt sem, hogy hasonló helyzetben vagyunk mindketten az Európai Unióban mint posztszocialista országok. Igenis szükség van minél több erős barátságra ezek között az országok között, hogy hasonló problémákban közösen tudjunk fellépni akár az Európai Unió porondján is, vállt vállhoz vetve küzdjünk a számunkra sokszor előnytelen döntésekkel szemben is. Éppen ezért örülök neki, hogy ebben az eljárásban ilyen formában holnap döntésre kerül a kérdés. Remélem, a parlament százszázalékosan - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy pillanat, elnök úr, elnézést kérek - egyhangúlag elfogadja a határozati javaslatot, és így kifejezhetjük azt, hogy szeretnénk, és idén október 19-én a bolgár testvéreinkkel már együtt ünnepelhetjük ezt a jeles napot. Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr. (Taps.)

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 275 2016.10.17. 3:40  208-299

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt elmondanám, amit szerettem volna, azért erre reagálnék egypár szóban. Az egyik az, hogy jogilag egy kicsit aggályos lehet az, hogy ön honnan tudja azt, hogy ki volt Tiszavasváriban szavazni és ki nem. (Dr. Tilki Attila: Egyéni képviselő vagyok! Ismerjük a várost!) Attól még az adatvédelmi szabályok szerint nem szabadna tudnia, hogy ki volt szavazni és ki nem. Úgy látszik, már ezt a választási trükköt is átvette az MSZP-től a Fidesz, hogy káderezik, hogy kik voltak és kik nem (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ismerik az embereket! ‑ Dr. Apáti István: Na de ilyen sokat?), úgy, hogy lehessen mozgósítani az aktivistákat, hogy azok még rángassák be Mari nénit a Kökörcsin utcából, aki még nem volt szavazni. A másik dolog pedig az, hogy az okfejtéséről pedig eszembe jutott egy régi klasszikus vicc, amikor a logikát azzal akarják megmagyarázni, bizonyos tulajdonságát kiemelve egy embernek, hogy van-e otthon akváriuma vagy nincsen. Körülbelül ez volt a logikai összefüggés a mondandójában, mint a viccben, de erre most nem is akarok kitérni.

Beszéljünk magáról az alaptörvény-módosí­tás­ról! Az alaptörvény-módosításra szükség van. Ezt én szociális szakpolitikusként is belátom. Ander Balázs beszélt a felszólalásában arról, hogy milyen következményei lennének, ha bevándorlók tömegei fordulnának szociális ellátásért, pénzbeli ellátásért akár a magyar államhoz, de gondoljunk bele abba is, hogy magára a szociális ellátórendszerre milyen csapást mérne egészen más kultúrájú emberek tömeges megjelenése az országban. Úgy gondolom, az amúgy is romokban heverő, többek között a szociális életpályamodell bevezetésének hiánya miatt romokban heverő szociális ellátórendszert végleg a padlóra küldené egy ilyen helyzet. Ha kiragadunk egy példát, és akár a gyerekjóléti szolgálatokat nézzük, amelyeknek magukkal a családokkal kell foglalkozniuk, gondoljunk bele abba, hogy milyen megoldhatatlan helyzetek adódhatnának abból, hogy magáról a család fogalmáról, magáról az együttélés kultúrájáról egészen máshogy gondolkodó emberekkel hogyan lehetne az európai normát és az itteni, akár törvényekben is meghatározott viselkedésformákat tudatosítani és akár be is tartatni velük, tehát katasztrofális állapotok lennének.

(19.50)

Ezek azok a helyzetek, amelyek kiküszöbölhetők és megvédhetők az alaptörvény-módosítással, viszont vannak olyan szituációk és helyzetek, amelyek a kormány felelőssége szerint más jogszabályok módosítását igényelnék. Jelenleg is hallottunk eseteket, mik történtek. A szociális ellátórendszeren belül két konkrét ágazatot emelnék ki. Az egyik a hajlék­ta­lan­ellátás, amely a mai napig viseli magán a menekültválság terheit. Ugyanis az önök elfogadott törvénye szerint a hajléktalanellátó intézmények kötelesek befogadni a Magyarország területén tartózkodó menekülteket. Ez akár konfliktusokhoz is vezethet, akár tisztázatlan elszámolási tételeket is jelenthet egy-egy ellátó számára. A másik pedig a gyermekvédelmi rendszer. Nagyon jól tudjuk, tetten érhető, sajtóorgánumok le is hozták, hogy a fóti gyermekintézményben is volt egy olyan ember, aki hamis papírokkal kiskorúnak hazudta magát, és később tetten érték egy terrorcselekmény elkövetőjeként Nyugat-Euró­pában.

Ezektől a helyzetektől más jogszabályok módosításával meg tudjuk óvni akár a gyermekvédelmi intézményeinket, akár a hajléktalanellátó intézményeinket, viszont ahhoz, hogy ez tömegesen a szociális ágazatot ne érintse, ténylegesen az Alaptörvény módosítására van szükség. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 12 2016.10.26. 9:19  1-43

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az első kérdésem a javaslattal kapcsolatban az, hogy miért képviselői önálló indítványként tárgyaljuk ezt a súlyos kérdést. Persze, Horváth László úrnak mint főelőterjesztőnek földrajzi és politikai okait ismerem, annak a hátterét ismerem, viszont akkor is azt gondolom, hogy ez egy olyan súlyú ügy, a rendszert egyébként olyan súlyúan is megváltoztatható javaslat lehetne, ami a témából adódóan inkább a kormány vagy a minisztérium feladata lett volna, hogy ezt előterjessze. Ráadásul a törvényben komoly feladatot is ró magára a minisztériumra az előterjesztés.

A jelzőrendszer működésével, tudjuk, hogy nagy problémák vannak. Mióta a gyermekvédelmi törvény ’97 óta létezik, azóta problémák vannak a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel, és sajnos ez nem oldódott meg. Én a parlamentbe kerülésem óta mondom, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit, és azóta azért elég sok tragédia történt, ami még jobban rávilágított arra, hogy hiba van a gépezetben, nem működik a rendszer.

Azt majd meglátjuk, hogy a minisztérium, miniszter úr által közzétett dokumentum mit fog tartalmazni, és az milyen részletesen fogja tárgyalni a jelzőrendszer működését, milyen részletességgel fog kitérni arra, hogy mik a kötelességek és miket kell megtartani, és milyen módszertant biztosít majd a jelzőrendszeri tagok számára. Ezt meglátjuk majd akkor, egyébként arra számíthatnak, hogy ezt figyelni fogjuk, és esetleges jobbító javaslatainkkal ezt támogatni is fogjuk, illetve segíteni is próbáljuk majd ennek a működését.

Itt zárójelben megjegyezném azt, hogy ha jó példákat keresnének arra, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer jól működő és hatékonyan kezelhető, akkor forduljanak nyugodtan Ózd városához, Ózd polgármesteri hivatalához, mert ott már több mint egy éve összefogták a gyermekvédelmi jelzőrendszert, rendszeres tanácskozásokat tartanak, esetmegbeszéléseket tartanak, és tulajdonképpen a polgármesteri hivatal irányítása és segítsége mellett jól működő rendszert alakítottak ki. Nagyon jól tudjuk, hogy Ózd egy olyan város, ami gyermekvédelmi szempontból nincs jó helyzetben. (Közbeszólásra:) Dehogynem igaz, nincs jó helyzetben. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok a szegregált, komfort nélküli lakóövezet, nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen gyermekvédelmi problémákat okoz. Ez egy hatékony módszer, amivel próbáltak a működésen javítani, és azt is mondhatom, hogy eredményesen javítottak a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésén.

Két fontos dolog van a gyermekvédelmi jelző­rend­szer működésével kapcsolatban, amit nem fe­lejt­­hetünk el. Az egyik a gyermekvédelmi jelző­rend­szer tagjainak a védelme, akár a szociális ellátásban, akár az egészségügyben dolgozó tagjainak a védelme. Tudom, hogy a Btk.-ban már történtek szigorítások hivatalos személy elleni erőszak tekintetében, de úgy gondolom, hogy még fokozottabb védelemre lenne szükség, elsősorban a gyermekvédelemben, a gyer­mek­jóléti központokban dolgozó eset­mened­zse­rek­nek, családsegítős kollégáknak lenne szükségük na­gyobb Btk.-védelemre.

A másik, ami meg a Btk.-t érintő, amit folya­matosan hangsúlyoztam, hogy persze tudom, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés mint Btk.-s tétel szerepel a büntető tör­vény­könyv­ben, de úgy gondolom, hogy a meg­felelő szank­ció­rendszer akkor lenne kidolgozható a jelzés elmulasztásával kapcsolatban, ha Btk.-szinten egy külön passzus szerepelne úgy, hogy a gyer­mek­védelmi jelző­rend­szer tagjaként a jelzés elmulasztása ilyen büntetőjogi következményekkel is járna.

Ebben az esetben már nem lenne mérlegelés kér­dése akár a gyámhatóság részéről sem, hogy a bün­tető feljelentést megteszi vagy nem. Ugyanis, ha a jelzést elmulasztotta, azzal egyértelműen ő már bűn­cselekményt követett el. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszak eseményei, esetei is azt bizonyítják, hogy erre igenis szükség van; kell, hogy a gyer­mek­vé­delmi jelzőrendszer tagjai érezzék a súlyát annak, hogy mit kockáztatnak meg azzal, akár gyer­mek­életet is kockáztatnak meg azzal, ha egy jelzést elmu­lasztanak és nem teszik meg a kötelességüket.

A gyámhatóságot érintő változtatásokkal kap­cso­latban annyit mondanék, hogy igen, egyetértek azzal, hogy szükség van az eseteknek, az egy csa­ládban élő gyermekek ügyeinek közös kezelésére, mert a példák is nagyon jól mutatják, hogy igen, itt is tragédiákhoz vezetett az, hogy ez az előbbiekben nem volt gyakorlat. Tudunk olyan esetekről, amikor az édes­anyával a gyermeket a szülés után már a kór­ház­ból nem engedik haza, de mégsem vizsgálják felül a családban már meglévő gyermekek veszé­lyez­tett­ségét, meg nagyon sok olyan eset is előfordul, hogy nyilvánvalóan és bizonyítottan veszélyeztetett gyer­mekek voltak a családban, akiket esetleg már ki is emeltek a családból, és mégis nem gondolkoznak azon és nem vizsgálják a további veszélyeztettség lehetőségét egy újszülött gyermek esetében még az anya és a gyermek hazaengedése előtt. Remélem, hogy ez a módosítás, ez a változtatás elegendő ga­ran­ciát fog nyújtani arra, hogy ez ne történhessen meg. Bízom benne, hogy a továbbiakban ilyenekkel nem fogunk találkozni.

Amiről már szó esett az előterjesztői expozéban is, de azóta nem: a jelzőrendszernek, a gyer­mek­vé­del­mi jelzőrendszernek van egy nagyon fontos sze­replője, ez pedig a közvetlen lakókörnyezet. Ők azok, akiket törvényileg nem igazán lehet kötelezni arra, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket, szankciót nem lehet rájuk kiróni, ha elmulasztják ezt a köte­lezett­sé­get. Számukra az egyetlen megoldás a felvilágosítás és a tájékoztatás.

(10.30)

Ha a közvetlen lakókörnyezetükben, szomszédjukban, ismeretségi körükben ilyet tapasztalnak, gyermekveszélyeztetést vagy bántalmazást tapasztalnak, akkor azt a szükséges helyen jelezzék. Úgy gondolom, hogy számtalan más esettel szemben ez az, ami egy országos kampányt megérne, akár óriásplakát-kampányt, akár szórólapos kampányt megérne a kormány részéről. Úgy gondolom, hogy az, amibe a költségvetésben belekerülne, sokszorosában visszahozná azt, ugyanis ha ezzel akár egy gyermek életét vagy veszélyeztetettségét meg tudjuk szüntetni, akkor már megérte ez az egész. Úgy gondolom, hogy egy ilyen országos méretű kampánynak sokkal több értelme lenne, mint azoknak, amiket akár az utóbbi időben tapasztaltunk.

Egy dolgot ne felejtsünk még el: a gyámhatóságon mint hatóságon kívül a gyermekvédelmi jelzőrendszer legfőbb tartópillérei maguk a gyermekjóléti szolgálat, a gyermekjóléti központok és a benne dolgozók, az esetekkel napi szinten foglalkozó és dolgozó, akár a terepet járó munkatársak. Úgy gondolom, hogy akár a gyermekvédelmi rendszert is, akár a szociális rendszert is addig nem tudjuk százszázalékosan működőképessé lenni és nem tudjuk megmenteni az összeroppanástól egyébként, inkább úgy mondanám, amíg nem kerül bevezetésre a szociális életpályamodell, mert az a bérkörülmény, amiben a mai napon dolgozniuk kell az ágazatban dolgozóknak, fenntarthatatlan.

Ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy diplomával 10-15 éve a szakmában dolgozó, gyermekjóléti központban dolgozó munkatárs inkább Spanyolországban almát szed, mint hogy a saját hivatásában, elhivatott kollégaként egyébként dolgozzon, mert ha ezt nem teszi meg, akkor a saját életét, a saját családja életét nem tudja fenntartani. Amíg ilyen helyzet van, addig ne csodálkozzunk azon, hogy kihullanak a tartópillér alól azok az emberek, akik a vállukon hordják ezt a rendszert, vagy kimennek külföldre dolgozni, vagy más módon, akár országon belül pályaelhagyók lesznek, ez az egyik fele. Maradnak ‑ nem is tudom, finoman hogy fogalmazzam ‑ a szakmailag nagyon erősen elhivatott emberek, akik bármit kockára tesznek azért, hogy a hivatásukat gyakorolhassák, ők a másik kategória, és sajnos kialakulóban van egy olyan kategória azokban a térségekben, ahol más munkalehetőség esetleg nincs, hogy szakmailag nem elhivatott vagy akár nem is rátermett emberek állnak szolgálatba a szociális ellátórendszerben.

Úgy gondolom, hogy ez fenntarthatatlan. A szociális szakembereinket, a hivatástudattal megáldott jó szociális szakembereinket a rendszerben kell tartani, velük együttműködve kell fenntartani a rendszert, ők azok, akik hatékonyan fogják tudni irányítani és működtetni a gyermekjóléti, gyermekvédelmi jelzőrendszert is a térségükben. Ez megoldást jelenthet a problémákra, ez az az alap, ahonnan elindulni kell, és innen lehet tovább építkezni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 38 2016.10.26. 1:06  1-43

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért ezzel vitatkoznék. Tehát nem mindegy, hogy egy meglévő intézményrendszerben valaki az adott lehetőségekhez képest hogy működtet valamit, vagy hogy nem működtet valamit.

Ezért hoztam fel Ózdot példának, hogy habár még ezen törvény hatálybalépése után a kötelező miniszteri ins­trukciók fent lesznek a honlapon, ők már ezt meg­előzték, és a jelenleg hatályos intézményrendszer és jogszabálykörnyezet között megpróbálták saját erejükből szorosabbá fonni a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai közötti együttműködést, a rendszeres találkozókkal és az egyéb felépített rendszerekkel.

Tehát ebben vitatkoznék, ez nem az elmúlt ciklusok nagyívű eredménye. Az elmúlt ciklusok nagy­ívű eredménye a gyermekjólét tekintetében Ózdon az volt, hogy megszűnt a gyermekek és a családok átmeneti otthona, ezt tette az elmúlt időszak Ózddal. Azóta jött egy új városvezetés, ezt a két intézményt is újra fel fogják állítani, ezen dolgoznak, és igenis példaértékűen működtetik a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 80 2016.11.07. 2:34  79-85

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök elhatározták, hogy a krónikus belgyógyászati osztályokat, közismert néven az elfekvőket kiszervezik a kórházakból, és ezek a szociális ellátórendszer részét fogják képezni. Indoklásként szakmai érveket hoztak, a hozzárendelt forrás tekintetében pedig a csillagokat is leígérték az égről.

A szakmai érvek gyenge lábakon állnak, ígéretekkel pedig tele a padlás. Így, mint minden átalakítás mögött, itt is pusztán a megtakarítás áll a háttérben, főleg, hogy az ellátás költségeit terveik szerint ráróhatják az ellátottakra vagy a hozzátartozóira. Önök 10-11 ezer ágyról beszéltek, amiből már idén 2,5 ezret áthelyeznének. Vagy lemondtak erről a tervükről ‑ hozzáteszem, ez lenne a szerencsésebb ‑, vagy csúszásban vannak, ugyanis még a szükséges jogszabályi változtatásokat sem indították el. Lehet, hogy rájöttek arra, érdemes lenne egyeztetni a szakemberekkel, ugyanis ahogy eltervezték az átalakítást, az rengeteg ellentmondást és bizonytalanságot tartalmaz. Eddig nem tudtak választ adni arra, hogy milyen formában kívánják pótolni a kórházak számára kieső normatívát, ugyanis enélkül az egészségügyi intézmények fenntarthatatlanná válnak. Nem kaptunk választ arra sem, hogy az ellátási egységek maradnak‑e a kórház területén belül, vagy próbálják ezeket már meglévő szociális intézményekbe integrálni. Persze ez fizikailag szinte lehetetlen, ismerve az épületek százszázalékos kihasználtságát.

Az sem tisztázott, hogy az ezen osztályokon szolgálatot teljesítő személyzetnek joga lesz‑e választani, hogy marad‑e egészségügyi alkalmazott vagy átmegy a szociális szférába. Persze tudom: a tervek szerint az áthelyezéstől a bérük nem fog változni, de az is kérdés, hogy ez meddig tartható fenn. Nem gondolják, hogy a szakma eddigi legnagyobb bérfeszültségét fogja okozni az átalakítás? Tudjuk, hogy sajnos a szociális ágazat dolgozói keresnek a legrosszabbul az országban. Náluk már csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Belegondoltak abba, milyen következményei lesznek annak, hogy akár egy intézményen belül, egy épületen belül azonos végzettségű emberek, akár azonos számú ledolgozott évvel, szolgálati hely függvényében 20-25 százalékos különbséggel fognak keresni?

Tisztelt Államtitkár Úr! A feltett kérdéseim a teljesség igénye nélkül csak a legfőbb problémákra keresik a választ, de a már ezekre adott érdemi válaszok is csökkenthetik a bizonytalanságot. A legfontosabb kérdés persze az, hogy fenntartják‑e a tervüket, vagyis még idén elkezdik‑e a kórházi ágyak kiszervezését. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 84 2016.11.07. 1:03  79-85

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): A választ elfogadni nem tudom, részben azért, mert a kérdéseimre nem kaptam százszázalékosan választ. Úgy látom egyébként, hogy megtorpanás van a kormány részéről. Lehet, hogy rájöttek arra, hogy az a konstrukció, amit elképzeltek, nem célravezető, és nem fog eredménnyel járni, sőt, negatív eredménnyel fog járni.

Nem tudom megérteni azt, hogy ha önök jobb és korszerűbb kiszolgálást szeretnének azoknak az embereknek, akik ezeken az osztályokon fekszenek, illetve ezeken tartózkodnak, miért nem azt teszik meg, hogy ezeket az osztályokat a kórházon belül fejlesztik, mindenféle szempontból kedvezőbb és jobb lenne, akár úgy is, hogy az egészségügyön belül maradna, és egy fellépő egészségügyi problémánál gyorsabban tudna reagálni a rendszer.

Én ebben, még egyszer mondom, csak a spórolást látom, ugyanis ha a szociális ellátórendszeren belül működnek ezek vagy akár egy új létrehozott metszéspontban, akkor már a hozzátartozókra és az ápoltra terhelhető ez a költség, ha az egészségügyben marad, akkor nem. Válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 130 2016.11.10. 11:17  123-134

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nem értem, főleg, hogy ilyen érdekes helyzet… (Megigazítja a mikrofonját.) Most már jó.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először egy olyan dolognak szeretnék hangot adni, amit nem értek; főleg, hogy a helyzet iróniája az, hogy a mai napon két egymást követő napirendi pont közül az egyik a nyugdíjbiztosítással foglalkozó, a másik az egyes szociális és gyermekvédelmi törvények módosítása. Ehhez képest az első rész, amivel a nyugdíjbiztosítással foglalkozó törvényjavaslat, salátatörvény foglalkozik, az a bölcsődei ellátás, ami egy gyermekvédelmi rendszerbe tartozó intézményhálózat. Nem értem, hogy ezt miért kellett így, miért nem egyeztettek előtte. Már tudom, hogy nincs jelentősége, mert salátatörvény és több törvényt is módosít, csak az elegancia kedvéért lehet, hogy érdemes lett volna kicsit átfésülni és a bölcsődére és az örökbefogadásra vonatkozó részeket inkább a következő napirendi pontban kellett volna tárgyalni. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt.

A bölcsődei ellátással kapcsolatban, mint már sokszor hangoztattuk, a jelenlegi térítésidíj-rend­szer­rel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy ezen változtatni kell, nagymértékben csökkenteni kell. Ugyanis nagyon sok esetben kialakult olyan helyzet, hogy a szülőnek mérlegelnie kellett. Mérlegelnie kellett, hogy ha vissza kíván térni a munka világába, munkát kíván vállalni, a megemelt bölcsődei térítési díjjal ‑ bár ebben most már szabadsága van az intézménynek vagy akár a településnek, tehát nagyon sok esetben mérlegelnie kellett, hogy a megemelt térítési díjjal ‑ akkora veszteséget okoz, amiért már nem érdemes visszatérni a munka világába. Főleg, ha olyan emberről beszélünk, aki a szociális területről érkezett, középfokú végzettséggel, meggondolja, hogy egy 70-80 ezer forintos fizetés érdekében kifizesse‑e azt a magas térítési díjat vagy nem. Nagyon sok esetben sajnos nem így dönt.

Azzal, hogy bevezetik annak a lehetőségét, hogy előnyt élvezzenek bizonyos csoportok, még valamilyen formában egyet is lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy a nagycsaládosok beletartozzanak ebbe körbe. Még egyet lehet érteni azzal is, hogy a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek is beletartozzanak ebbe a körbe, ugyanis szakmailag indokolható és megmagyarázható, hogy ennél a csoportnál, ezeknél a gyerekeknél sokat számít az, hogy egy óvó-védő környezetben legyenek, hogy rendes napi ellátást kapjanak, illetve még azt is el lehet mondani, hogy a gyermekvédelmi rendszer, a gyermekvédelmi szolgáltatás látókörében legyenek ezek a gyermekek. Mindezt meg lehet érteni. Csak ha a jelenlegi bölcsődei férőhelyszámokat nézzük, kevés lesz. Tudom, hogy átalakítási folyamat van éppen, átalakulóban van a rendszer, de még így is nagyon kevés lesz a bölcsődei férőhelyek száma. Ha a bölcsődei férőhelyek számát, illetve a várólistákat figyelembe vesszük a bölcsődei ellátás igénylésénél, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézkedés nagyon sokszor olyan szülőket fog kiszorítani a bölcsődéztetés lehetőségéből, akik munkavállalás céljából szeretnék ezt az ellátást igénybe venni a gyermekeik számára. Tehát mindez jó és jóra vezető intézkedés lehet, de csak abban az esetben, ha egy drasztikus férőhelyszám-növelés párhuzamosan beindul, akkor támogatható, sőt szorgalmazható ez az intézkedés.

A másik az, hogy a védelembe vett gyermekek is előnyt élvezzenek a bölcsődei felvételnél. Ezen már lehet vitatkozni szerintem. Ugyanis értem, hogy ez egyfajta motiváció is lehet a védelembe vett gyermek szüleinek, hogy bölcsődébe adják a gyermeket, csak azt gondolom, hogy őket nem motiválni kell, hanem valamiféle kényszerítő eszközöket kell alkalmazni, hogy akár egy ilyen gyermekvédelmi intézkedést is igénybe vegyenek. Úgy gondolom, hogy ha már egy gyermek eljut arra a szintre, hogy védelembe kellett venni, akkor ott már kitapintható a gyerek veszélyeztetettsége és úgy gondolom, hogy őt nem ilyen előnyökkel meg nem a térítési díj alóli mentességgel kell motiválni, hanem egyéb eszközökkel kell rávenni arra, hogy akár a bölcsődei szolgáltatást is igénybe vegye. Ezért ebben a formában vitatkoznék ezzel.

Az örökbefogadás utánkövetésével kapcsolatos változtatásokkal egyetértek. Úgy gondolom, hogy az örökbe adott gyermekek biztonsága, megfelelő szociális és egészségügyi, illetve pszichés fejlődése érdekében erre szükség van. Ki lehet szűrni olyan eseteket, amikor az örökbefogadásnál a döntés nem volt eléggé megalapozott vagy rossz döntés született.

A nyugdíjrendszert érintő változtatásokkal kapcsolatban előttem szóló képviselőtársam elmondta, hogy ezek nagy része adminisztratív jellegű intézkedés. Foglalkozik külön a nyugdíj mellett munkát vállalók helyzetével, illetve egyértelműsít bizonyos dolgot, hogy a szolgálati időbe nem számít bele az az időszak, amit nyugdíjfolyósítása mellett munkavégzéssel töltöttek. Ezzel még egyet is lehet érteni, viszont ez megnyit egy olyan kérdést, amit a változtatások során többször emlegettünk, hogy bizonyos szakmákban a kizárás alkalmazása, tehát hogy a munkavállalónak döntenie kell, hogy vagy a nyugdíját kéri, vagy a bérét, a kettő együtt nem folyósítható, nagyon tragikus állapotokat idézett elő, és vannak olyan intézmények, vagy olyan területek, ahol ennek az orvoslása még mindig nem történhetett meg.

Konkrétan arra gondolok, hogy érintette ez a szociális ágazatban dolgozó embereket is. Nagyon jól tudjuk, mint már az előbb említettem, hogy milyen bérhelyzet van a szociális ágazatban. Nagyon jól tudjuk azt, hogy még akár intézményvezetői szinten is a nyugdíja magasabb lett egy ilyen dolgozónak, mint amit munkabérként kapott volna. Így egyértelmű, hogy ha kettő közül választania kellett, akkor ő inkább a nyugdíjat választotta. Csak itt kerültünk egy olyan helyzetbe, mivel mondtam, hogy ez az intézményvezetőket is érinthette akár, hogy nagyon sok esetben megfelelő utód nélkül lett az az intézmény, nem volt idő arra, hogy kinevelje akár az utódját, betanítsa azt, aki továbbiakban az intézményvezetés feladatait el fogja látni. Ezek voltak majdnem hogy a legsúlyosabb esetek, de nagyon sok esetben nemcsak a vezetői szinten, hanem egyéb dolgozói szinten is pótolhatatlan munkatársakat veszítettek el. Ez is nagyon sok esetben, ha szociális ágazatról beszélünk, visszavezethető a rossz bérkörülményekre, ugyanis sok helyen ‑ csúnya szóval élve ‑ majdnem halászhálóval kell fogni azokat, akik hajlandóak a szociális területen dolgozni.

Nagyon kevesen vállalják azt, hogy ilyen bérkörülmények mellett, ilyen életszínvonal mellett ezt a megterhelő, mind fizikailag, mind szellemileg, mind pszichésen megterhelő munkát végezzék. Tehát nagyon sok esetben választás elé állították ezeket az embereket, és már mondtam az előbb, a bérhelyzet miatt a nyugdíjuk sok esetben magasabb volt, mint a munkabérük lett volna, inkább nyugdíjba mentek, és így ez az ágazatban nagyon sok betöltetlen státuszt okozott. Vannak olyan területek, akár földrajzi, akár szakmai területek is, ahol a mai napig nem tudták ezt pótolni.

Úgy gondolom, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt, és úgy gondolom, hogy ezt a kizárást nem kellett volna megtenni, vagy legalábbis azt mondom, hogy többnek kellett volna lenni annak a területnek, és nemcsak az egészségügynek, hanem más területeknek is, ahol mentességet élveztek volna a nyugdíjasok, akiknek most jelen helyzetben választaniuk kell. Az, hogy automatikussá válik az emelés, és nem kell kérvényezni ezen emberek számára, akik egyidejűleg munkát is végeznek és nyugdíjban is részesülnek, üdvözlendő, ugyanis egy nagyon nagy adminisztrációs terhet vesz le ezeknek az embereknek a válláról.

(18.00)

A nyugdíjemelés kérdésében, úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint számtalan más kérdésben, radikális változásokra lenne szükség. Mi egészen máshogy képzeljük el a nyugdíjemelés rendszerét, mint ahogy a mai rendszerben működik. Az egy kérdés, hogy a nyugdíjemelés mértékének valóban van‑e köze a tényleges inflációhoz. Én úgy gondolom, hogy nagyon alulfinanszírozott, és a százalék mindig nagyon alacsony ahhoz képest, ami a tényleges infláció volt abban az évben, a bőrön tapasztalható, nem a statisztikai adatok alapján kiszámolt infláció, hanem a mindennapi életben tapasztalható infláció mértékéhez képest.

Egy másik igazságtalanságot is tartalmaz ma a rendszer, ez pedig konkrétan az, hogy százalékban határozza meg a nyugdíjemelést, tehát ugyanazt a százalékot kapja egy több százezres nyugdíjjal rendelkező ember, aki akár kommunista luxusnyugdíjat is kaphat, ezt csak úgy zárójelben jegyezném meg, mint az az ember, aki kis nyugdíjból tengeti az életét és próbál talpon maradni, mondhatnám azt is, hogy próbál életben maradni.

Ezzel kapcsolatban a mi javaslatunk az, és kormányra kerülésünk során ezt meg is fogjuk valósítani, ez pedig nem más, mint a sávos nyugdíjemelés bevezetése. Tehát az, aki forint szempontjából, forintra átfordítva kis nyugdíjjal rendelkezik, nagyobb összegű emelést kapjon, mint az, aki akár több százezer forintos nyugdíjjal is rendelkezik, mert ez azt 1‑2 százalékos emelést, majdnem hogy azt is mondhatnánk, hogy aki nagyon magas nyugdíjjal, kiemelt nyugdíjjal rendelkezik, meg sem érzi, és azt is mondhatjuk, hogy aki nagyon kis nyugdíjjal rendelkezik, számára nagyon sok esetben ez csak pár száz forintos emelést jelent, ő sem érzi meg, az ő életszínvonalán, az ő élethelyzetén sem változtat pozitívan igazán nagy mértékben.

Ezért mondjuk azt, hogy az egyetlen jó megoldás lenne az, hogy a jelenlegi, központilag meghatározott százalékos nyugdíjemelés helyett be kellene vezetni a sávos nyugdíjemelést, és ez nagyon sok emberen, kis nyugdíjból élő emberen segíthetne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Lukács László György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 142 2016.11.10. 13:31  135-152

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megpróbálok a fő kérdéseken végigmenni. Az első a hajléktalanellátással kapcsolatos változtatások. Örülök annak, hogy végre a kormány is rájött arra, amire nagyon sok, akár vidéki, akár fővárosi civil szervezet már rájött, vagy hajléktalanokkal foglalkozó szervezet rájött, hogy nem lehet egy kalap alatt kezelni a hajléktalanok táborát. Ezt mi is mondjuk már mióta! Mi is régóta szorgalmazzuk azt, hogy megújításra szorul a hajléktalanellátás rendszere. Mi sokkal drasztikusabb változtatásokat eszközölnénk, de mondjuk azt, hogy első lépésnek talán ez is jó, mert most lehet, hogy az én szavaimat is kiforgatva majd visszahallom Bangóné Borbély Ildikótól, de igenis osztályozni kell a hajléktalan személyeket. Vannak olyanok, akik csak rövid időre kerültek lakás nélkül; nekik egy nagyon minimális ellátás elegendő.

Vannak olyan emberek, akik például a törvénymódosítás kapcsán szóba kerülhetnek, akik kis segítséggel, külső férőhellyel vagy átmeneti szállással visszavezethetők akár a munka világába, akár a saját lakhatás biztosításának világába, és igenis ki kell mondani, bár ez az elenyésző része szerintem, ha összes számban nézzük a fedél nélküliek táborát, mi őket úgy hívtuk, hogy az utcalakók, akik igenis olyanok, hogy már az utcán élésre, már a hajléktalanságra szocializálódtak, és ők azok, akiket még erőszakkal sem lehet bevinni a hajléktalanellátó intézményekbe.

Jó, persze erre született meg az illegális, életvitelszerűen közterületen való tartózkodás. Ez sem jelentett megoldást, és nem is jelenthet megoldást, de igenis be kell látnunk, hogy van egy olyan réteg, aki nem hajlandó részt venni az intézményi ellátásban, sőt lehet, hogy már van olyan, fordított szocializációs folyamat végén lévő ember, aki már normál lakhatási körülmények között sem találná meg a helyét. Az már egy másik kérdés, hogy egészségügyi, szociális és egyéb segítségekkel vele is talán még lehet valamit kezdeni, de akkor is első lépésként meg kell tennünk azt, hogy osztályozzuk a fedél nélküli embereket, és ehhez egy első és jó lépésnek tartom azt, ami ebben a törvényben szerepel.

A házi segítségnyújtással kapcsolatban: itt is ideje volt már az osztályozásnak. Itt is ideje volt az óraalapú számításokat megszüntetni. Tudjuk nagyon jól, hogy ez a végeken, az ellátásoknál milyen helyzeteket okozott. Vagy olyan helyzeteket okozott, hogy voltak, akik kimaradtak az ellátásból, vagy olyan helyzeteket okozott, hogy számokkal, nevekkel, gondozókkal trükköznie kellett az intézmény vezetőjének, és akkor, amikor egy közigazgatási ellenőrzés során az ellenőr megjelent az intézményben, akkor neki kellett mérlegelnie, hogy megtegye a szükséges lépéseket a törvénytelen működés miatt vagy szemet hunyjon, mert tudta nagyon jól, hogy így nem fenntartható a rendszer. Ez egy lépés, hogy ez megváltozzon, majd meglátjuk, hogy a végrehajtási rendelet miként fog rendelkezni, a részletszabályok milyenek lesznek. Bízom benne, hogy egy használható és jó rendszert építenek ki. Még azzal is egyet lehet érteni, hogy válasszuk ketté azokat, akiknek szakirányú végzettséggel rendelkező gondozóra van szükségük, mert speciális gondozásra szorulnak a házi segítségnyújtás keretein belül, és határozzuk meg azok körét, akiknek nem szükséges, hogy megfelelő végzettséggel rendelkező emberek végezzék a gondozását, majdnem csak mentális gondozásra van szükség.

Itt egy félelmemre, egy aggályomra szeretném fölhívni a figyelmet. Fellebbentek azok a hírek, hogy ezt a típusú ellátást nagyrészt közmunkásokkal kívánják megoldani. Ennek a veszélyére szeretném fölhívni a figyelmet, főleg az északkelet-ma­gyar­országi régióban, ahol nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok esetben milyen emberek kerülnek bele a közmunkaprogramba, és hölgyekként esetleg megpróbálják őket bevonni a házi segítségnyújtásba, amikor nagyon sokuknál, azt mondom, hogy nemhogy a munkahelyre vagy munkavégzésre idősekhez kéne küldeni, hanem minél távolabb kéne őket tartani az idős emberektől. Ennek a veszélyeire szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nehogy az legyen, az öregedő család nőtagja közmunkásként majd házi segítségnyújtás keretében mentális gondozásra kijár a védtelen, egyedülálló idős emberhez.

A támogatott lakhatásról szóló törvény vagy a módosítás már régen volt itt a parlament előtt. Ahhoz képest, úgy gondolom, kicsit csúszásban vannak azzal kapcsolatban, hogy ennek a részletszabályait kidolgozzák. Egyébként egy nagyon jó elemet találtam ebben a módosításban. Ez mégpedig az, hogy az intézményvezetőnek fel kell hívnia a befogadáskor a kliens és a hozzátartozók figyelmét a támogatott lakhatás lehetőségére.

Bízom abban, hogy mivel már az intézménybe való bekerülést megelőzi egy felmérés, tehát már az intézményvezető nemcsak sablonszerűen és egy formanyomtatványt aláíratva tudja felhívni a figyelmét a hozzátartozóknak a támogatott lakhatásra vagy a leendő kliensnek, hanem az alapján is, hogy a felmérés alapján meg tudja határozni, a támogatott lakhatáson belül is milyen egyéb szolgáltatásokra és gondozásra vagy segítségre van szüksége az ebben az ellátásban részesülőnek. Meglátjuk, hogy milyen eredményeket fog okozni.

Bízom abban, hogy a támogatott lakhatást igénybe vevők száma rohamosan nőni fog, mert úgy látom, hogy a támogatott lakhatás az a forma, amely a leginkább segíti ‑ főleg, ha megfelelő védőhálóval és megfelelő támogató és segítő szakemberekkel körbe van véve ‑ akár a reintegrációt, akár az önálló életvitelt, akár a keresőtevékenység megjelenését.

És ha már keresőtevékenységnél tartunk, akkor a fejlesztő foglalkozásról is ejtenék egypár szót. Ez egy másik olyan kérdés, amiben nagyon sok esetben főleg fogyatékossággal élőket ellátó vagy ápoló-gondozó otthonoknak régebben trükközniük kellett. Trükközniük kellett azzal, hogy ha most produktív munkát végeztetnek az ellátottaikkal, akkor ezt milyen kategóriába sorolják; ha ebből esetleg jövedelmük keletkezik, akkor hogy számolnak el azzal a pénzzel a gondozott vagy a bentlakó besorolása szerint, ugyanis nagyon sok esetben kizárta a keresőtevékenységet a fokozat, amiben a kliens szerepelt.

Úgy gondolom, hogy ez megoldást jelenthet. Levesszük azt a terhet az intézményvezetők, illetve az intézmények válláról, hogy trükközniük kelljen, hogy adománygyűjtés címén árulják a gondozottak által előállított termékeket. Úgy gondolom, hogy ez megnyitja annak a lehetőségét, hogy nyitottabban, nyíltabban és még akár nagyobb bevétellel és nagyobb haszonnal lehet ezt a tevékenységet folytatni. Ha ezt a nagyobb hasznot a további fejlesztésre és re­in­teg­rációra, illetve a munka világába való vezetésre költik, akkor talán itt megvan a lehetősége annak, hogy ezzel eredményeket érjünk el.

Egypár szóval a szülőtartásra én is kitérnék, mert én sem tartom jó formának azt, ami a jelenlegi formában akár ebben a javaslatban is szerepel. Persze, van az igazságosság, persze van az erkölcsi feladat, persze van a családok feladata; akár van a szülők feladata. Ha el akarunk indulni ebbe az irányba, hogy vasaljuk be a hozzátartozókon a térítési díjat szociális vagy akár gyermekvédelmi intézményekben, akkor kezdjük a gyermekvédelmi intézményekkel. Akkor kezdjük azzal, hogy ha egy gyereket ki kellett emelni a családból, mert a szülők azt a gyermeket veszélyeztették, akkor kezdjük azzal. Ne az idős szülő gyermekén vasaljuk be az idősotthon térítési díját, hanem igenis vasaljuk be a gyermeket veszélyeztető szülőkön az átmeneti gondozás költségeit. Miért nem ebből az irányból indultunk el? Még a társadalom is sokkal jobban elfogadta volna, mert itt tetten érhető az igazságosság. Mert egyértelmű az, hogy a szülőnek a gyermekét kötelessége nevelni és fenntartani.

A másik esetben ez már annyira nem biztos. A szülőtartás már annyira nem biztos kérdés. Induljunk ki abból a rétegből, azokból az idős emberekből, akik saját háztartásukban élnek, akár szociális szolgáltatást igénybe vesznek, akár veszélyeztetve érzik a saját fenntartásukat.

(19.30)

Gondolkozzunk egy átlag idős ember fejével! Az az idős ember, aki szeretetben, gondoskodásban és a képességei kiterjesztésének legnagyobb lehetőségeit megadóan nevelte a gyermekét, bár ő nehéz körülmények között van, és térítési díjat akár nem tud kifizetni, de eszébe sem jutna az, hogy a saját gyerekét bíróság elé citálja és perre vigye. Melyik lesz az, melyik idős szülő lesz az, aki meg fogja ezt tenni? Valószínűleg az, aki gyermekként (sic!) is ilyen viszonyban állt a saját gyermekével, és bár nagyon sok esetben nem tetten érhető, és szerintem bíróság által nem bizonyítható az, hogy most jogosult‑e, akár erkölcsi alapon jogosult‑e a szülő erre a szülőtartásra vagy nem, nagyon kaotikus és nagyon furcsa helyzeteket fog ez előidézni.

Ha már az intézményi ellátásban lévő idősekről beszélünk, az intézményi ellátásban lévő idősek otthonaiban élő idősek nagy része a személyi térítési díjával csak töredékét fizeti ki az intézményi térítési díjnak. Tehát arról beszélhetünk, és gondolom, erre az intézményvezetők a normatívamegvonással, vagy ki tudja, milyen eszközökkel kötelezve lesznek, hogy ezeket a pereket elindítsák. (Dr. Palkovics László: Nem.) Majd meglátjuk, én nem hiszem, hogy nem ez fog…

A szülőtartás kötelezettsége az Alaptörvényben, a Ptk.-ban és most már a szociális törvényben is benne lesz. Ha az idősek otthonában van egy lakó, aki nem tudja kifizetni a térítési díjat, abban az esetben mi fog történni? Valószínűleg kötelezettsége lesz az intézményvezetőnek valahonnan ezt a forrást előteremtenie. Nem lehet alaptörvénysértő egy intézményvezető, nem lehet szociálistörvény-sértő egy intézményvezető, sőt polgáritörvénykönyv-sértő sem lehet egy intézményvezető! Ezek szerint az idősek otthonaiban lakók 90 százaléka esetében az intézményvezető el fogja indítani a szülőtartási pert. Belegondoltak ebbe? Vagy hogyan fogják ezt megoldani? Akkor fizetni fogják? Akkor fogja kapni ugyanúgy a normatívát az az intézmény? Akkor a kormány nem fogja betartani a saját törvényeit és a saját Alaptörvényét? Vagy most…?

Kicsit érdekes ez a helyzet, sem jogilag, sem emberileg, sem erkölcsileg nem értelmezhető. Úgy gondolom, hogy ezt újra kellene gondolniuk, és új alapokon elindulva, tárgyalva akár a társadalommal, akár egyéb parlamenti pártokkal is, és ne csak a kormány maga döntse el ezt a kérdést, kezdjék el elölről! És még egyszer mondom, ha elölről kezdik ‑ persze tudom, hogy nem fogják, de ha elölről kezdenék ‑, akkor ne a szülőtartással, hanem a gyermekek eltartásával kezdjék, mert ott tetten érhető az, hogy érdemtelenül nevelte a gyermekét, ott tetten érhető az, hogy veszélyeztette, és ezért ki kellett emelni a családból. Tehát mind jogi, mind erkölcsi, mind igazságossági szempontból ezeken a szülőkön bevasalható a térítési díj. Fordított esetben kétségeim vannak.

És kétségeim vannak afelől is, hogy ez milyen egyéb folyamatokat fog elindítani. Ahogy más ellenzéki képviselőtársam is mondta, valószínűleg ezek a perek éket fognak verni családokban. Nem beszélve még arról, hogy erre bizony rátelepedhet főleg Északkelet-Magyarországon egy iparág. (Bangóné Borbély Ildikó: Így van!)

És az öregezők rá fognak jönni arra, hogy most már nemcsak a nyugdíját fogom elszedni, hanem majd kitalálom annak a módját, hogy én az idős szülőn keresztül valahogy pénzt csaljak ki és pénzt préseljek ki a leszármazójából.

Tehát úgy gondolom, hogy ezt gondolják át, bírálják fölül a saját döntésüket. Azt kell mondanom, hogy pont ezen passzus miatt megkérdőjelezhető ennek a javaslatnak a támogathatósága is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Lukács László György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 48 2016.11.14. 2:04  47-50

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! November 12-én ünnepeltük a segítő szak­mában dolgozókat a szociális munka napján. Saj­nos, elmondhatjuk azt, hogy idén is, mint az elmúlt években mindig, nem tudtak a szféra dolgozói fel­hőtlenül ünnepelni. Önök évek óta hitegetik az ága­zati dolgozókat az életpályamodell bevezetésével, választásoktól, kampányoktól függően hol intenzívebben, hol gyengébben. Persze, ismerem a gépies választ a pótlékokról, kiegészítésekről, de ön is tudja, hogy ezzel nem lehet elkerülni a tényleges bérfejlesztést.

Mi a baj a pótlékolással? Nem elegendő ahhoz, hogy élhetővé tegye a dolgozók fizetését, egy értelmezhetetlen táblázat alapján igazságtalanul osztja el a fennálló keretet, ráadásul bármikor egy tollvonással megszüntethető. Látjuk, hogy milyen helyzetben van az ágazat. Mára ott tartunk, hogy a szociális ágazat a legrosszabbul fizetett az országban. Náluk már csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Nem veszik észre, hogy ez az állapot szakmai katasztrófahelyzetet fog okozni? Nagy a pályaelhagyás, sokan akár diplomával inkább segédmunkát vállalnak Nyugaton, mert a saját létfenntartásukat nem akarják veszélyeztetni. Mára elmondható, hogy a területen nem maradnak mások, mint azok, akikben olyan magas a hivatástudat, hogy ezeket a kockázatokat és veszélyeket is vállalják, illetve maradnak még azok, akik vagy ugródeszkaként tekintenek erre a szakmára és kis szakmai tapasztalattal esetleg más pályára vagy Nyugatra mennek, vagy akár kényszerpályaként választották ezt a munkát.

Ha ez a helyzet nem változik, vagyis nem lesz egy normális mértékű béremelés, illetve életpályamodell, ami hosszú távú kiszámíthatóságot biztosíthatna, a rendszer összeomlik, a végeken nem lesz, aki fenntartsa és működtesse. Előszele ennek az, hogy december 5-ére a szociális dolgozók meghirdették sztrájkjukat, háromórás munkabeszüntetéseket. Vegyék észre ezeket a jeleket!

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikorra várható a szociális ágazat bérrendezése, a szociális életpályamodell bevezetése? Lesz‑e egyáltalán valamikor, vagy már végleg lemondtak róla? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 120 2016.11.22. 7:41  115-130

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Öröm számunkra az, hogy végre a kormány enged a nyomásnak, és a szakszervezetek egyik követelését bevezeti, illetve elfogadja. Egyrészről örülünk, másrészről pedig szomorúak vagyunk ‑ szomorúak vagyunk azért, mert a két követelés közül a kevésbé fontos az, amit megvalósítanak, és azt sem úgy, ahogy erkölcsileg elfogadható lenne. Miről is beszélek?

Amiről már szó volt az előbb: december 5-ére a szociális dolgozók meghirdették a munkabeszüntetést. Két követelésük van: az egyik a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítása, a másik pedig a 30 százalékos béremelés. Miért ez a kevésbé fontos? Azért ez a kevésbé fontos, mert tudjuk nagyon jól, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között élnek a szociális dolgozók, és mind a saját életükre, mind a szakma, illetve az ágazat fenntartására veszélyes következményei lehetnek annak, ha ezen a helyzeten a minisztérium, illetve a kormány nem változtat. Miről is beszélek?

Arról beszélek, hogy kik maradnak jelenleg a mai viszonyok között a szakmában. Ott maradnak a jó értelemben vett őrültek. Ezen még azok sem szoktak megsértődni, akik egyébként ebbe a kategóriába tartoznak, azért merem nyugodtan mondani; a jó értelemben vett őrültek, akiknek olyan magas a szakmai elhivatottságuk, hogy bármilyen körülmények lehetnek akár a munkahelyeiken, bármennyire megalázóan alacsonyan kereshetnek, akkor is hivatásuknak és életüknek tekintik ezt a pályát, és semmi áron nem hagyják el. Maradnak azok az emberek, akik ugródeszkának tekintik az ágazatot, legyen egypár hónap vagy pár év ledolgozott munkaviszonyuk, aztán vagy lelépnek külföldre, vagy elmennek a privát szférába valami jobban fizető munkahelyre. A harmadik lehetőség pedig a legszomorúbb: elmennek azok az emberek dolgozni a pályára, akikben semmilyen szakmai elhivatottság nincs, csak elképzelhető, hogy a lakókörnyezetükben semmilyen más olyan munkahely nincs, ahol el tudnának helyezkedni ‑ ez a legrosszabb kategória.

Nap mint nap tapasztaljuk azt, hogy akár diplomával inkább külföldön, Nyugat-Európában segédmunkát végeznek a szociális szakemberek a megalázó fizetés helyett és az élhetetlen fizetés helyett, éppen ezért mi is azt mondjuk, hogy igenis be kell vezetni a szociális életpályamodellt, és igenis a 30 százalékos béremelésre szükség van, érjük el végre azt, hogy ne a szociális ágazat dolgozói legyenek a legrosszabbul megfizetettek az országban. Tényleg kijelenthető az sajnos, hogy ma Magyarországon a szociális dolgozóknál csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Ez a helyzet így fenntarthatatlan, a rendszer össze fog omlani, nem lesz az, aki a vállán vigye az ágazatot, nem lesz az, aki a vállán vive fenntartsa ezt a rendszert. Ez a 30 százalékos béremelés-követelés is csak a minimum a várható elvárások közül. Ezzel a 30 százalékos béremeléssel éppen hogy csak el fogják érni a szociális szféra dolgozói az oktatási átlagbéreket. Szükséges megtennünk ezeket a lépéseket.

Az egészségügyi ágazatban dolgozók átlagban körülbelül 22-23 százalékkal keresnek jobban, mint a szociális szférában dolgozók. Nem elég az, amit az előbb felvázoltam, hogy kik azok, akik ma még kitartanak a hivatásuk mellett, és az elvándorlás mennyire sújtja az ágazatot, még a szakmaközi elvándorlás is folyamatosan sújtja az ágazatot, mert ha egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező, hasonló szakmai tapasztalatokkal rendelkező, hasonló ledolgozott évvel rendelkező ember 20-25 százalékkal többet keres, ha átmegy az út másik oldalára, és a kórházba megy el dolgozni az idősek otthona helyett, akkor nem várhatjuk azt, hogy az idős otthonában vagy akár másfajta ellátásban dolgozó ápolók a szakmában maradjanak, és ne menjenek át az egészségügybe. Vagy vegyünk egy pedagógus végzettséggel rendelkező, szociális területen dolgozó embert, akinek lehetősége nyílik arra, hogy az oktatási rendszerbe átmenjen dolgozni ‑ nem fogja megtenni, hogy ne menjen át, mert az a 30-35 százalékos bérkülönbség igenis jelent annyit, amennyi vonzó a számára; bármennyire elhivatott, bármennyire szereti a munkáját, bármennyire szeret az adott területtel foglalkozni, a saját maga vagy akár a családja fenntartása sajnos ezeknél a szempontoknál fontosabb.

Tehát a másik követelési pont az, amit elsősorban be kellett volna terjeszteniük, akár képviselői ön­álló indítványként is, akár kormány-elő­terjesz­tésként is, hogy igenis január 1-jétől a minimum 30 százalékos béremelés az ágazatban megvalósuljon.

És ha már itt a kevésbé fontos követelési pontnak a megvalósításáról beszélünk, az, amilyen formában ezt bevezetik, egyszerűen vérlázító. Az aláírók között látjuk, hogy kik szerepelnek, ez a lázári irónia diszkrét bája, hogy megadja a szociális dolgozóknak a szociális munka napját mint munkaszüneti napot, és közben a közszolgálati dolgozóktól elveszi július 1-jét mint munkaszüneti napot. Úgy gondolják, hogy ez egy jó út? Úgy gondolják, hogy ez méltó és igazságos? Vagy ne adjanak semmit, vagy mindenkinek adják! Ez így egy kicsit felemás történet. Most azokon kívül, amit már az előttem szóló elmondott, hogy milyen problémákat vet fel, akár erkölcsi aggályokat vet fel az ilyen módú intézkedés, azért ne felejtsük el azt, hogy elképzelhető, hogy két ágazatot fognak egymásnak ugrasztani. Jó ez önöknek? Ez ugyanolyan, mint a pótlékolás a bérfeszültség növelésében, vagy a bizonyos ágazatokban bevezetett élet­pályamodell, a másikban meg nem. Ugyanúgy bér­feszültséget és ágazati feszültséget okoz; ez az intézkedés is azt fog okozni.

Most vegyünk egy hétköznapi példát: gondoljanak bele abba a helyzetbe, hogy a gyermekjóléti központ dolgozója valamilyen közös problémás ügy kapcsán felkeresi az önkormányzat szociális osztályának a dolgozóját, vagy elmegy a gyámhivatalba beszélni az ottani kollégájával. Önök szerint milyen feszültséget fog okozni az, hogy ő megkapja november 12-ét mint munkaszüneti napot, és ezzel szemben az a kolléga pedig, akihez valamilyen eset kapcsán egyeztetni megy, elveszíti július 1-jét?

A másik része pedig az, hogy hány emberről beszélünk, hány ember kaphatja meg ezt a kedvezményt. Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ágazatnak nagyon sok területén folyamatos munkarend van, és az időseket nem lehet otthagyni azért, mert munkaszüneti nap van, a gyermekeket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van, az ápolásra, gondozásra szoruló, fogyatékossággal élő embereket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van. Úgyhogy nem igazán sokan fogják érzékelni ennek az előnyeit az ágazatban, és ha még hozzávesszük azt tényleg, hogy közben másik ágazatnak pedig kedvezményfosztásáról beszélünk, munkaszüneti nap elvételéről beszélünk, akkor meg pláne felháborító, amilyen formában be akarják vezetni. Tehát felháborító az, hogy nem jó követelést választottak ki a szakszervezetek két követelése közül, illetve felháborító az a mód, hogy mások munkaszüneti napjának elvételével párhuzamosan vezetik be a szociális munka napját mint munkaszüneti napot. Úgyhogy kérem, hogy ezen változtassanak.

Módosító indítványunk is van ezzel kapcsolatban, ami arról szól, hogy az a tétel, azok a passzusok, amelyek az egyéb munkaszüneti napok elvételéről szólnak, kerüljenek ki a javaslatból. Ha ez megtörténik, ebben a formában tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 64 2016.11.28. 1:44  63-66

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális törvény módosításának vitájában, amikor a szülőtartás bevezetéséről tárgyaltunk, felmerült egy probléma, amire még az illetékes államtitkár, illetve kormánypárti képviselők is azt mondták, hogy megfontolandó; persze nem azokkal az általam is felvetett aggályokkal kapcsolatban, amiket a szülőtartás intézményével kapcsolatban megfogalmaztam. Mert tudjuk, hogy nem egészen egészséges, hogy sok esetben két ember konfliktusába a bíróság vagy egy intézmény beszáll harmadik félként, ráadásul egyértelműen látszik, hogy az állam, amennyire csak lehet, anyagilag szeretne kivonulni néhány szociális ellátásból.

Én is a hagyományos értékek és a tradicionális családmodell híve vagyok, de sajnos a civilizáció fejlődésével ennek sok eleme már idejétmúlttá vált. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha a kormány törvénnyel akarná azt elérni, hogy a nők ne dolgozzanak, hanem a háztartás és a gyereknevelés legyen a feladatuk, mint 100-150 évvel ezelőtt.

Az indokolásban és a vita során gyakran elhangzott, hogy erkölcsi kötelességünk a felmenőinkről gondoskodni. Az fel sem merült, hogy súlyosabb és tetten érhetőbb feladatunk gondoskodni gyermekeinkről. Felvetettem felszólalásomban, hogy ezen az alapon talán ezzel a kötelezettséggel, illetve annak megszegésével kellene hangsúlyosabban foglalkozni, ugyanis a törvény logikája alapján a kiskorú gyermek ellátására kötelezhető a szülő. Talán erkölcsileg megalapozottabb és igazságosabb lenne, ha első körben a veszélyeztetettség okán családból kiemelt gyermekek átmeneti vagy tartós ellátásának költségeit az állam ráterhelné a veszélyeztető szülőkre.

(12.40)

Államtitkár úr, egyetért‑e államtitkártársával, Czibere Károllyal a felvetésem jogosságában? Ha igen, tesznek‑e lépéseket ennek érdekében? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 349 2016.11.28. 4:56  348-351

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pénteken volt szerencsém részt venni egy nagyszerű eseményen, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Tatabányai Szervezete által rendezett szakestélyen. A szakestélynek nem is adhatott volna más jobb és méltóbb környezetet, mint a tatabányai Ipari Skanzen. Eddig is tudtam azt, hogy a bányászokban, a volt bányászati dolgozókban mélyen él a hagyománytisztelet, hiszen láthattam a városban is, illetve bányászközösségekben, illetve bányászati településeken, hogy legyen bármilyen ünnep, legyen bármilyen esemény, vagy legyen akár bányásznap, az öreg bányászok is magukra öltik a bányászegyenruhájukat, kifényesítik annak a gombjait, és így jelennek meg egy-egy rangos eseményen.

Néprajzi érdeklődésű voltam mindig is, a történelem is érdekelt, és öröm volt látni azt ezen a szakestélyen, hogy hogyan elevenednek meg a régi bányászhagyományok, hogyan elevenednek meg azok a hagyományok, amelyek még Selmecbányáról öröklődtek. 1735-ben megalakítják a Selmecbányai Bányászati Tanintézetet, és a megalakulása után nem sokkal az ott tanuló diákok fel is élesztették ezeket a hagyományokat, aminek az az érdekessége, hogy ezek mind középkori szokásokra, középkori hagyományokra, illetve tradíciókra épülnek.

Persze a sors nem volt kegyes a selmecbányai, később főiskolával és egyetemmel. 1920-ban a trianoni döntés után az akkori Csehszlovákiához került. Ekkor az egyetemet áthelyezték Sopronba. Itt zárójelben megjegyezném azt, hogy annak van jelentősége, hogy Sopron Magyarországon maradhatott. Azt nagy részben köszönheti azoknak a diákoknak is, akik az egykori selmecbányai, akkor már soproni egyetem hallgatóiként kivették a részt a harcokban és elérték azt, hogy többek között Sopron se csatolódjon el az országtól. Tehát ezeket a hagyományokat tartják életben ennek az egyesületnek a tagjai is többek között az ilyen szakestélyekkel. Öröm volt látni azt, hogy hogyan mondják nyugdíjas, idős létükre is a régi rigmusokat, amiket még egyetemista, főiskolás korukban tanultak vagy aktív bányászati dolgozóként az ilyen eseményeken folytattak.

Azt is tudni kell, hogy ez az idei szakestély, az egyesület szervezésében létrejött szakestély egy különleges évfordulóhoz is csatlakozva ünnepélyesebbé tudott válni, ugyanis 120 éves a Tatai-medence szénbányászata. 1896 őszén kezdték el mélyíteni az első mélyművelésű aknát az akkor még nem város, de azóta város környékén. Ez a gróf Esterházy Ferenc-akna volt, ahonnan az első csille szenet 1896 karácsonyán hozták fel. Azt is érdemes tudni, hogy ez az akna egészen 1923-ig működött, és az 1923-as működéséig több mint 4 tonna szenet hoztak fel ebből a bányából. Tehát ennek az eseménynek ez a különleges évforduló is emelte a fényét.

(22.50)

Bár tudjuk azt, hogy Tatabányán már régóta nem működik bánya, illetve hogy a közelmúltban lakat került az utolsó mélyművelésű bányára is Magyarországon, a Márkushegyi Bányaüzemre, de mégis az egykori dolgozók, az egykori bányászati dolgozók tartják ezeket a hagyományokat. Mint ahogy elmondtam, a hagyományokat megpróbálta megtörni, illetve majdnem megtörte a szerencsétlen és vészterhes trianoni békediktátum is, de örömmel látjuk azt, hogy ezekben az egyesületekben tovább folyik a munka, tovább folyik a hagyományőrzés, illetve már több egyetem is csatlakozott ehhez a szervezethez, ehhez a szövetséghez, ehhez a hagyományőrzéshez. Többek között az alapintézmény, a Soproni Egyetem, a Miskolci Egyetem és most már az Óbudai Egyetem Gépészmérnöki Kara is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz.

Az egyetemen belül is tovább őrzik ezeket a hagyományokat, illetve a bányászvárosokban, bányásztelepüléseken az ottani egyesületi helyi szervezetek hasonló eseményekkel próbálják fönntartani azt, amire egykor Selmecbányán és azóta is a bányász­dol­gozók mindig is büszkék voltak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Jó szerencsét! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 98 2016.11.29. 6:21  1-115

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én elsősorban az iskolai szociális munkáról szeretnék beszélni. Emlékszem én arra, hogy még a kétezres évek elején fogalmazódott meg az, hogy iskolai szociális munkások legyenek, akik ötvözött tevékenységet végeztek volna, mert az iskolai szociális munka mellett a szabadidő-szervezés is az ő feladatuk lett volna. Ebből akkor nem lett semmi.

Aztán néhány évvel ezelőtt a kormány rendeletben meghatározta magának azt, hogy az iskolai szociális munka intézményét létre kell hozni. Ezzel persze évekig csúszásban is volt önmagával szemben, amikor pedig megvalósította, akkor ez feltételes módban szerepelt a törvényben, és nem is abban a formában, amiben a szakma vagy az oktatási intézmények elvárták volna. Első körben úgy szerepelt a törvényben, hogy a gyermekjóléti központok elláthatják ezt a feladatot az iskolákban. Ez azóta megváltozott és a feltételes mód megszűnt, de a végrehajtásával azért vannak problémák. Elég, ha csak azt a problémát nézzük, hogy a gyermekjóléti központ látja el, de hogy milyen formában és milyen forrásokat kap hozzá, az viszont már kérdéses, ugyanis, ha különböző tevékenységeket végre szeretnének hajtani az iskolai szociális munka keretein belül, akkor pályázniuk kell erre a pénzösszegre, és ezt a pályázati összeget vagy megkapják, vagy nem.

Ennek több aggályos oldala is van, több aggályos dolog is van ebben. Az egyik az, hogy miért kell azért pályázni, hogy egy tevékenységet elvégezzen, a másik az, hogy éles szakadék lesz bizonyos gyermekjóléti központok által, illetve bizonyos településeken ellátott iskolai szociális munka és iskolai szociális munka között, mert azok a gyermekjóléti központok, amelyek mindig is szerettek volna valami pluszt hozzátenni és szeretnének minél hatékonyabb munkát végezni, ők természetesen pályázni fognak, és elképzelhető, hogy lesznek olyan települések, ahol pedig éppen hogy csak a törvényi minimumot megtartva, az elvárható minimumot teljesítve fogják ezt a fontos feladatot ellátni.

Ezzel szemben mi lenne az üdvözítő megoldás? Azt gondolom, az üdvözítő megoldás az, amit az elején elmondtam már, ami a kétezres évek elején ötletként felmerült, hogy plusz egy fő foglalkoztatott legyen az oktatási intézményekben ‑ nem hiszem, hogy ez olyan nagy megterhelést jelentene az oktatási rendszernek ‑, aki az intézményben egy személyben ellátná az iskolai szociális munkafeladatát, és ahogy a kétezres évek elején a tervek között szerepelt, egyfajta szabadidő-szervező, foglalkoz­tatás­szer­vező feladata is lenne az iskolában. Nagyon jó képzésünk van, egyre több főiskolán képeznek szociálpedagógusokat, ők azok, akik a szociális gyermekvédelemi, illetve a pedagógusi pályát egy személyben ötvözni tudják, és ezt a funkciót el tudják látni az iskolákban.

Miért mondom ezt? Folyamatosan próbálják jogszabályi változtatásokkal meg hangzatos kijelentésekkel a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítését célul kitűzni. Ennek az egyik fontos eszköze lenne az, hogy egy iskolai szociális munkás teljes munkaidőben egy oktatási intézményben legyen, ismerje a gyermekeket, ismerje azok körülményeit, észrevegye azt, ha valamiféle változás esetleges veszélyeztetésre vagy otthoni rossz körülményekre enged következtetni, ezenkívül pezsgővé tudja tenni, közösséggé tudja formálni az iskolát rendezvények és a szabadidő szervezésével, az iskolai közösségi élet megszervezésével, ráadásul nemcsak veszélyeztetettség esetén, hanem egyéb más esetekben is szociális és mentális segítséget tud nyújtani az ott lévő gyermekeknek.

Az iskolai szociális munkán kívül még egy fontos problémára szeretném felhívni a figyelmet. Frakciótársaim beszéltek már a valódi nemzeti konzultációról. A valódi nemzeti konzultáció során én is felkerestem középiskolákat, többek között mezőgazdasági középiskolákat is, én ugyanis állattenyésztési és állategészségügyi technikusként végeztem egy mezőgazdasági iskolában, és ott felmerült egy probléma. Igaz, hogy ezek az iskolák átkerültek már a Földművelésügyi Minisztériumhoz, de hát az oktatási, közoktatási törvények, jogszabályok és egyéb szabályok ugyanúgy vonatkoznak rájuk is. Ők azok a középiskolák, amelyeknél elvárható az, illetve általában meg is szokták valósítani, hogy rentábilisan működtetik a tangazdaságaikat, mondhatnánk azt is, hogy nagyon sok esetben kiemelt profitot termelnek, de ezt a kiemelt profitot a fenntartó általában a fenntartási költségekre fordítja.

Tulajdonképpen nem tesz mást egy mintaértékű gazdaságot működtető iskola, mint hogy megtakarítást képez a fenntartónak. Úgy gondoljuk, hogy ez nem egy üdvözítő állapot. Éppen ezért volt is egy határozati javaslatunk, amelyben azt kértük, hogy ebben az esetben a megtermelt profitból nagyobb összeget kapjon meg az iskola szabad felhasználásra, amiből akár a gazdaságot is tudja fejleszteni, akár olyan egyéb fejlesztéseket is végre tud hajtani, ami a diákság mindennapi életét tudja megkönnyíteni, vagy esetleg lélekben könnyebbé tudja tenni az iskolába járást.

Ez miért lenne fontos? Azért lenne fontos, mert az iskolák motiváltabbá válnának abban, hogy a korszerűbb és hatékonyabb termelésre álljanak rá, és így a felnövekvő generáció nem egy éppenhogy megtanult technológiákat fog magáévá tenni, hanem azokat a technológiákat fogja elsajátítani, amelyekkel a mezőgazdaságban a lehető legnagyobb profitot és a lehető legnagyobb termést lehet elérni. Ezért úgy gondolom, jogos elvárása ezeknek az iskoláknak az, hogy a megtermelt javakból, a kemény munkával megtermelt profitból nagyobb részről tudjanak önállóan dönteni, hogy azt milyen célra és hogyan költik el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 170 2016.11.29. 1:10  115-271

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ne felejtsük már el azt, itt lehet bombázni bennünket, ahogy Egyed Zsolt képviselőtársam mondta, de ne feledjük el azt, hogy aki hazudik, az nem mi vagyunk, hanem önök! Miért csak tartózkodtunk ennek a törvénynek a megszavazásánál? Mit ígértek önök a választópolgároknak a kampányban? Azt, hogy a „40 plusz”-ba mindenféle jogosultsági viszony beleszámít. Ehhez képest a törvényjavaslat csökkentette, kurtította ezeket a jogokat, becsapták a választópolgáraikat. Mi ehhez nem akartunk asszisztálni. E miatt a lépésük miatt 70 ezer nő esett ki ebből a lehetőségből, ezért nem támogattuk ezt.

És visszatérve arra, hogy kivágunk szeleteket és bizonyos embereknek akarunk valami pénzt juttatni: igen, erről szól. Amikor egy részletkérdésről tárgyalunk, akkor egy társadalmi rétegről tárgyalunk. Itt a „40 plusz” férfiaknak egy társadalmi réteget érintene. Mi nekik szeretnénk pénzt adni, mi őket szeretnénk támogatni. Mi nem 3-4 embert szeretnénk, Mészáros Lőrincet, Habony Árpádot, Vajnát; mi ezeket, egy társadalmi réteget, a jogosan járó „Férfi 40 plusz”-szal az öregedő férfiakat, az idősödő férfiakat szeretnénk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 186 2016.11.29. 7:21  115-271

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lassabban mondom, hogy még Dunai Mónika is megértse. (Dr. Rétvári Bence: Több tiszteletet!) A vitában egypárszor már ezt elmondtuk: azért tartózkodtunk a törvény elfogadásakor, mert becsapta a választópolgárait a Fidesz. Nem azt valósította meg, amit ígért, és az eredeti ígéretéhez képest 70 ezer nő kiesett ebből a lehetőségből. (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Ennyi!) Ennyi! Remélem, így most már érthető volt, továbbléphetünk végre ezen, és beszélhetünk a konkrét problémáról, illetve a felvetésekről.

Egypár dolgot még azért a vitával kapcsolatban elmondanék. Önök állandóan azt csinálják, hogy a 2010 előtti időszakra mutogatnak vissza: hogy az MSZP hogy emelte meg a nyugdíjkorhatárt, hogy az MSZP hogy csökkentette a nyugdíjat, hogy az MSZP hogy szüntette meg a 13. havi nyugdíjat. (Korózs Lajos: Hat év után!) Hat éve kormányon vannak. Ha önök nem értenek egyet az MSZP-nek azzal a lépésével, hogy felemelte a nyugdíjkorhatárt, akkor 2010-ben, amikor kormányra kerültek, miért nem csökkentették a nyugdíjkorhatárt?

Ha nem értettek egyet azzal, hogy az MSZP megszüntette a 13. havi nyugdíjat, akkor miért nem hozták vissza a 13. havi nyugdíjat? Ha nem tették meg, akkor meg ne szidják őket a 2010 előtti dolgokért, mert ugyanolyan hibásak önök is azért, amilyen rendszer van, mint ők! Az elhazudott, elmulasztott 25 évért ugyanolyan felelősség terheli önöket is, mint az MSZP-t. Nevethetnek, 2018 után nem fognak ilyen nagyon nevetni, majd meglátják, mert a tényleges elszámoltatás el fog jönni, ha a Jobbik megnyeri a választást. Lehet, hogy azért ilyen vehemensek, azért támadnak bennünket ennyire, és ezért mondogatják ennyire a dolgokat, mert ettől félnek. Van is mitől félniük, azért ezt zárójelben megjegyezném.

Csizi Péter felszólalásában említette azt, hogy az embert kell nézni. Nagyon szép nagy szavakat hallhattunk, hogy az embert kell nézni, nem egy csoportot kell nézni, olcsó ígéretekkel megnyerni őket és így népszerűségre szert tenni. Én is azt mondom, hogy az embert kell nézni. Miért nem figyelmeztette a kormányát akkor, amikor a korkedvezményes nyugdíjakat megszüntette, amikor fűnyíróelv-szerűen kinyírta a rokkantnyugdíjat, hogy az embert kell nézni? Miért nem nézték akkor az embert? Miért használták a fűnyíróelvet? Miért szüntették meg a korkedvezményes nyugdíjakat?

(19.20)

Ja, mert a rokkantnyugdíjnál is meg a korkedvezményes nyugdíjnál is sokkal bonyolultabb lett volna felülvizsgálni a rendszert, a rokkantnyugdíjnál kiszűrni a potyautasokat és kiszűrni azokat, akik jogosulatlanul veszik igénybe az ellátást? A korkedvezményes nyugdíjnál sokkal bonyolultabb lett volna kidolgozni egy olyan rendszert, hogy aki jogosan veszi azt igénybe, mert veszélyeztetett munkakörülmények között dolgozik, vagy olyan munkaterületen dolgozik, hogy a teste hamar elhasználódik, akkor ez a rendszer megmaradhasson? Akkor most ki nézi az embert és ki nem nézi az embert? Persze, tudom, néznek embereket, a kétperces felszólalásomban már mondtam: Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Andy Vajna ‑ őket nézik, hogy az ő zsebük minél jobban tele legyen tömve, Rogán Antallal együtt. Őket nézik. Ideje lenne végre a választópolgárokat is nézni!

A „Férfi 40 plusz”-ra visszatérve, a vita során kirajzolódott bennem az, hogy érdekes családmodell van a Fidesz-KDNP-n belül. Ezek szerint a Fidesz-KDNP-s családmodell az, hogy egy gyermekekkel rendelkező apuka a munka után hazamegy, felbontja a sört, leül a tévé elé, és a meccset nézi. A fideszes családmodellben egy férfinak ez a feladata a háztartásban. A jobbikos családmodell szerint nem ez a feladata, és bár tudom azt, hogy a nők sokkal többet tesznek le a családi munka oltárán, a gyermeknevelésből jobban kiveszik a részüket, de azért nem olyan mértékben, ami elutasítaná azt, hogy akár a férfiak is „40 plusz” kedvezménnyel nyugdíjba mehessenek. Ha azt mondjuk, hogy akkora különbséggel, akkor azt mondjuk, hogy ez a fideszes családmodell, a tévézés és a sörözés esténként, a munkaidő végén.

És hogy miért is érdemelnék meg? Megszüntették a korkedvezményes nyugdíjakat. A korkedvezményes nyugdíjak megszüntetésénél legtöbb esetben a férfiak kerültek jogfosztott állapotba, a legtöbb esetben a férfiak látták el azokat a munkaköröket, amiket a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése jelentett. Éppen ez is alátámasztaná azt, hogy miért kell a férfiaknak is megadni 40 év szolgálati viszony után a nyugdíjba vonulás lehetőségét.

És akkor kicsit rátérnék a saját szakterületemre, a szociális ellátórendszerre, a szociális ágazatra, hogy ott miknek van kitéve egy férfi, akár nézhetjük azt is, hogy a férfi és a női munkavégzés különbsége a szociális ellátórendszerben. Arról már ne is beszéljünk, hogy a siralmas kereseti körülmények miatt egy férfi mostanában már nem is nagyon tudja azt vállalni, hogy a szociális ellátórendszerben dolgozzon, bármennyire elhivatott, mert a férfival szemben a mai társadalomban is van még olyan elvárás, hogy lehetőség szerint ő keressen többet, de ezt sajnos a közszférában szociális dolgozóként nagyon nehezen tudja megtenni.

De ha vesszük a középfokú végzettséggel rendelkező szociális dolgozókat, vegyünk akár egy szociális gondozó-ápoló otthont, ahol fogyatékossággal élő emberek élnek, nézzük meg, hogy ha abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ott férfi ápoló-gondozók is dolgoznak, akkor nagyon jól tudjuk azt, hogy a fizikai munka nagy része ebben az esetben ezekre a férfi dolgozókra hárul, ők azok, akik, konkrétan lefordítva és konkrét munkafeladatokra kivetítve, ők azok, akik a legtöbbet emelik a betegeket, ők azok, akik az egyéb hordozásokban, egyebekben részt vesznek. És még sorolhatnánk a példákat, hogy mik azok a körülmények, amik miatt akár korábban elhasználódnak. Akár ha a szabad területen végzett munkákat vesszük, akár, ha az egyéb, nem a szociális ágazathoz tartozó, de kemény fizikai munkákat nézzük, akkor azt mondjuk, hogy jogosultan jár nekik a 40 év szolgálati viszony után a nyugdíj lehetősége, főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek az emberek nagyon sok esetben azok, akik a 40 éves munkaviszony után járó nyugdíjlehetőséget férfiként igénybe vehetik. Ők nagyrészt fizikai munkát végeztek életükben, és nagyon jól tudjuk azt, hogy 40 év fizikai munkával milyen elöregedésen és milyen elhasználódáson megy keresztül a szervezet, akár az izmokra, akár az ízületekre gondolunk, vagy ha nem is fizikai munkáról, hanem egyéb, pszichésen megterhelő munkáról beszélünk, ami egyébként a szociális ágazatban gyakran előfordul, akkor ott pedig nem a fizikai, hanem a mentális és a pszichés elhasználódásról beszélünk, ami szintén alátámasztja, hogy a kedvezményt adjuk meg a férfiak számára is, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak.

Úgyhogy én csak egy dolgot szeretnék önöktől kérni, tegyék félre azt, amit kinyomtatott A4-es papíron megkaptak, a kiadott parancsot, hogy önöknek most velünk szemben mocskolódni, hazudozni és bennünket sárral dobálni kell, kezdjünk már el végre tényleges és érdemleges vitát folytatni, és az észérveiket mondják el, ne a politikai, hanem az észérveiket mondják el, hogy miért nem támogatják azt, hogy a férfiak is 40 év után nyugdíjba vonulhassanak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 126 2016.12.05. 2:08  125-132

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Lázár János a múlt héten bejelentette, hogy sokallja a Posta által ajánlott 480 forintos kiszállítási díjat az Erzsébet-utalványok kapcsán, amit nyugdíjasoknak kívánnak eljuttatni még karácsony előtt. Azt mondta, hogy ehelyett inkább akkor a kormányhivatalok dolgozói lesznek azok, akik ezt a kiszállítást, ezt a kézbesítést el fogják végezni.

A kérdésem lényege az, hogy ez így mennyibe fog kerülni, számoltak‑e azzal, hogy a kiszállítás költsége mennyi lesz. Nagy vagyoni értékről beszélünk, nem lehet csak úgy egy kormányzati Superbbe beletenni, és levinni a kormányhivatalokba, hanem ennek a biztonságát garantálni kell. Ugyanez a helyzet az utalványok tárolásával is, az sem egy egyszerű papírkupacnak a tárolása, hanem ott is vannak különböző előírások.

Nem beszéltünk még arról, hogy ha belekalkuláljuk a biztonsági őr órabérét, ez mennyire jön ki. Kalkulálhatunk akár a kormánytisztviselőnek a bérével vagy akár kiszámított órabérével is, vagy ami rosszabb eset, ha önök úgy gondolják, hogy ezt a költséget meg lehet spórolni, ugyanis ráterhelhető a kormánytisztviselői állományra ez a feladat is, arra a túlterhelt kormánytisztviselői állományra, amelyik kérdéses, hogy ki tudja‑e venni az év végéig a szabadságát, kérdéses, hogy az év végéig a lezárandó ügyeket el tudja‑e látni. A legújabb ombudsmani jelentés szerint a gyámhivatalok létszámhiánnyal küzdenek, az ott lévő iratok mennyiségét nem tudják ellátni, nem tudják normálisan elvégezni a feladataikat, nem biztosítottak számukra a körülmények. Ha ehhez még hozzávesszük a kézbesítési feladatot is, meg ha a múltba tekintünk, és figyelembe vesszük a kampánycélra felhasznált telefonszolgáltatásokat, akkor, úgy gondolom, méltánytalan ez a kormánytisztviselői karral szemben. Hogy képzelik ezt? Hogyan lehet ezt megvalósítani?

A legfőbb kérdésem természetesen az, hogy ez hogyan jön ki olcsóbbra, mint a Posta által kínált és ajánlott 480 forint. Ennél már csak az lenne a morbidabb, ha arra kérnék a nyugdíjasokat, hogy Budapesten a minisztériumban vegyék át az Erzsébet-utalványokat. Várom a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 130 2016.12.05. 1:01  125-132

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez egy komédia. Javasolnám Lázár János miniszter úrnak, hogy jobban gondolja át, mielőtt kijelentéseket tesz, jobban gondolja át, hogy akár a kormánytisztviselői karban ennek milyen következményei lesznek, és jobban gondolja át az anyagi következményeket is, mert ha bruttóról-nettóról beszélünk a Posta 480 forintos ajánlatánál, ha azt a logikát követjük, mint az Erzsébet-utalványoknál, annak a 480 forintnak jelentős része visszakerül az államháztartásba, tehát nettó 300 forint körüli összegről beszélünk, ezt is vegyék figyelembe.

Az utóbbi napok bebizonyították azt, hogy bár én szociális szakemberként nem tartom magam egy pénzügyi zseninek, pénzügy terén jártasnak, de úgy látszik, hogy Tállai András NAV-ért felelős állam­titkárnál jobban értek a pénzügyekhez. Éppen ezért merem azt javasolni, hogy gondolják át az általunk javasolt megoldást, vagyis hogy nem Erzsébet-utalványban, hanem egyszeri tízezer forintos nyugdíj-kiegészítésként a bankszámlára, illetve az adott módon utalva biztosítsák ezt az összeget a nyugdíjasok számára. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Sneider Tamás: Nincs adó! Nem kell adót fizetni!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 68 2016.12.06. 4:12  61-69

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Ez az utóbbi idők egyetlen olyan szociális és gyermekvédelmi témájú törvényjavaslata az Országgyűlés előtt, amit a Jobbik frakciója nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel tud támogatni. Szerencsére ebbe a törvényjavaslatba a megszokott rendhez képest nem csempésztek bele olyan dolgokat, amelyek vállalhatatlanná és támogathatatlanná teszik, úgyhogy nyugodt szívvel tudjuk támogatni.

Részben csatlakozva az előttem szólókhoz, elmondanám én is azt, hogy engem is felháborítottak a liberális ellenzék túlzó megnyilvánulásai a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezt mindig is elmondtam, hogy háromgyermekes édesapaként én azt gondolom, hogy ha az oktatási intézménnyel vagy akár az egészségügyi ellátórendszerrel nekem mint édesapának vagy szülőnek együtt kell működni, az számomra nem jogfosztás. Számomra, mint ‑ remé­lem ‑ gyer­mekeit normálisan nevelő szülő számára természetes az, hogy akár a gyermek intézményeivel, akár az egész­ségügyi ellátórendszerrel tartom a kapcsolatot a gyermekeim egészsége és egészséges fejlődése érdekében.

Amiről már akár a törvényjavaslat kapcsán is szó volt tegnap a miniszter úr meghallgatásán a Népjóléti bizottság előtt, én azt mondom, hogy jó ez a javaslat, de én még tovább mennék. Én javasolni is fogom, és a napokban be fogok nyújtani egy törvénymódosító javaslatot, amihez várom majd a kormánypárti képviselők támogatását is, ez pedig arról szólna, hogy ne csak a kötelezettségek rendszerét építsük ki a gyermekvédelmi, akár a szociális vagy akár az egészségügyi törvényben, hanem a szankciórendszert is állítsuk fel. Tudom, hogy jelenleg is van szankciórendszer, csak a jelenlegi rend szerint a gyámhatóságnak van lehetősége arra, hogy a Btk. alapján foglalkoztatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés okán feljelentést tegyen. Az én javaslatomban szerepelni fog, hogy külön Btk.-tételként szerepeljen az, hogy a jelzőrendszer hivatalos tagjaként a jelzést elmulasztotta, és így már nem kell a gyámhivatalnak megtenni ezeket a lépéseket, hanem ha bármelyik állampolgár vagy bármelyik hatóság tapasztalja az ez irányú mulasztást, akkor már a Btk.-tételnek megfelelően vagy az eljárást elindíthatja, vagy a feljelentést megteheti.

Lehet, hogy súlyos dolognak tűnnek ezek, de sajnos az utóbbi időszak tragikus eseményei bebizonyították, hogy nem a gyermekvédelmi rendszer dolgozói főképpen, hanem a gyermekvédelmi jelzőrendszer többi tagja volt az, aki súlyos mulasztásokat követett el. Életszerűtlen helyzet az, ha egy védőnő rendesen végzi a munkáját és látogatja a családokat, akkor ne tűnjön fel neki egy ilyen mértékű gyermekbántalmazás, vagy ha a gyermekorvos találkozik a gyermekkel, elfogadhatatlan, hogy ez nem tűnik fel neki. Ha nem tűnik fel neki, az is elfogadhatatlan, ha meg feltűnik neki és nem teszi meg a szükséges lépéseket, az pedig még elfogadhatatlanabb, és ez nagyon sok esetben sajnos az oktatási intézményekre is igaz.

Ehhez kapcsolódóan még mondanám, ami az iskolai szociális munkát illeti, úgy gondolom, fontos része lehet akár a gyermekvédelmi jelzőrendszernek is, akár a gyermekvédelem rendszerének is. Én mindig is azt mondtam, egyébként ezzel kapcsolatban talán biztatónak mondható mondatokat hallhattam tegnap miniszter úrtól, hogy most a jelenlegi, hogy gyermekvédelmi szakemberek látják el ezt a feladatot, egy kísérleti fázis. Remélem, hogy ennek a kifutása az lesz, hogy minden egyes oktatási intézménynek önálló szociális munkása lesz, iskolai szociális munkása lesz, tovább tudja erősíteni a gyermekvédelem rendszerét, rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekekkel, a szülőkkel, folyamatosan rálátása legyen akár az iskolán belüli mini társadalmi mozgásokra, akár a gyermekek egyéb életére is, és így akár ő is szakemberként az oktatási intézményben a mentális, erkölcsi és egyéb fejlődését is tudja segíteni a gyermeknek és az azt veszélyeztető körülményeket segíthet felfedezni és aztán a gyermekvédelmi rendszer segítségével ezeket megszüntetni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 281 2017.02.20. 5:28  280-281

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Múlt héten pénteken, február 17-én, Győrben dr. Veres András püspök úr egy szentmise keretében hivatalosan is megnyitotta a Szent László-évet. A Szent László-évet nagyon fontos nemcsak abból a szempontból megünnepelnünk, hogy az 1077 és 1095 között uralkodó királyunk, Szent László vagy I. László az egyik legnagyobb uralkodónk, de hogy miért is fontos még, nézzük át, hogy mit köszönhetünk neki. Köszönhetjük neki azt, hogy tulajdonképpen a keresztény európai országgá tételt, ezt a művet, Szent István művét tulajdonképpen ő fejezte be, ő volt az, aki Magyarországon a keresztény egyházat megerősítette; egyébként megalakította a csanádi érsekséget is mindemellett.

Ezenkívül megerősítette a magántulajdon védelmét az országban, megvédte az országot mind a külső, mind a belső támadásokkal szemben, és nemcsak uralkodóként, hanem tevőlegesen is, lovagkirályként tette mindezt. És mindezt úgy, hogy komolyan hívő és mint ezt a későbbi szentté avatása is bizonyítja, példaértékű keresztény és katolikus életet élő királyunk volt.

Bizonyítja ezt az a tény is, hogy ő elmélkedésével nemcsak a külső, hanem a belső, a saját magában lévő pogányokkal való küzdelemben is helyre tudta azt tenni, hogy keresztény emberként, figyelembe véve a „ne ölj” és akár a „tartsd oda a másik orcádat” parancsokat, illetve kinyilatkoztatásokat is figyelembe véve, ő egy ténylegesen kardforgató és a harcok során a belső és külső támadásokkal szemben az országot megvédő uralkodó és tulajdonképpen hadvezér is volt. Példamutató életének és a bizonyított csodatételeinek köszönhetően és annak következtében 1192-ben a pápa szentté avatta.

Mit taníthat nekünk, azt egy emlékév során figyelembe kell vennünk, hogy mit taníthat számunkra Szent László, mi lehet az a példázat, amit nekünk akár ebben az évben követnünk kell. Nagyon jól tudjuk azt, hogy jelenleg is, mint akár abban az időben, a keresztény Magyarországot és a keresztény Európát veszély fenyegeti. Keresztény emberként, európai emberként kötelességünk az országot is megvédeni ezekkel a külső támadásokkal szemben.

Az országot nemcsak a külső támadásokkal szemben, hanem a belső támadásokkal szemben, akár a kereszténységet, akár a nemzetet érő támadásokkal szemben is meg kell védenünk, és Szent László példáját figyelembe véve a saját lelkünkben lévő, a saját magunkban lévő pogánysággal is meg kell küzdenünk, és így egyéni emberként is példamutató életet kell élnünk.

A Szent László-év nagyon sok más dologra is lehetőséget adna számunkra. Már parlamentbe kerülésünk óta elég sokszor elmondtuk, egyébként nagyon sokszor Novák Előd képviselőtársam mondta el, és ezzel egyet is tudok érteni, hogy Magyarországnak rengeteg olyan történelmi személyisége, olyan sok hőse és olyan sok példát adó vezéralakja van, akiről érdemes lenne akár egy történelmi kalandfilmet is forgatni. Úgy gondolom, hogy ha Szent László életéről egy történelmi kalandfilmet forgatnánk, az méltán esélyes lehetne akár egy Oscar-díjra is, mert úgy gondolom, hogy fordulatosságban és izgalomban sem lenne hiány, és a megfelelő lelki tartalmat is megkaphatná, és a megfelelő lelki következtetés is megtörténhetne.

Vagy nézzük azt, hogy mi történik most Somogyváron, Somogy megyében: Bakay Kornélnak köszönhetően feltárásra kerültek az ott lévő romok. Dicséretes módon volt a kormánynak egy olyan szándéka, hogy egy emlékhelyet, egy látogatóközpontot hozzon létre, csak az a szomorú tény, hogy ez a látogatóközpont nem a feltárt romok helyszínén van, hanem onnan több kilométeres távolságra, és ennek következtében a látogatóközpontot nem is látogatják annyian, mintha ott a helyszínen lenne, ráadásul amellett, hogy felépült a látogatóközpont, a feltárt romok és az épületegyüttesek egyre rosszabb állapotban vannak, és ha erre nagyobb költséget nem fordít a kormány, akkor valószínűsíthetően ezek el is pusztulnak, és nem lesznek láthatók az utókor számára, nem láthatjuk meg azt a helyszínt, azt az apátságot, amit maga Szent László királyunk alapított.

Tehát úgy gondolom, hogy a saját magunk élete, akár a nemzetépítés szempontjából, akár keresztény értékek figyelembevételével Szent Lászlóra mint példaképünkre kell néznünk és erre kell fordítanunk ezt az évet, de mellette az akár két kiragadott példát is figyelembe véve ilyen építő és hasznos dologra is kellene fordítani ezt az évet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 30 2017.02.27. 2:08  29-32

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég nyilvánosságra került egy, a Komárom-Esztergom Megyei Integrált Szociális Intézmény dolgozóinak címzett levél, amelyben felhívják a foglalkoztatottak figyelmét, hogy a 2017-es évtől növelt mértékű bérminimum után járó illetményemelés őket nem érinti. Az intézmény közlése szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkenteni szükséges az alapbér növekedésének összegével, így a járandóság összege változatlan marad.

(12.00)

Habár papírforma szerint jogilag nem kifogásolható a rendelkezés, erkölcsi szempontból számos kivetnivalót hagy maga után a fenti eljárás. Az ágazat bérrendezésének kérdése évek óta várat magára. Az elmúlt időszak néhány látszatintézkedését leszámítva semmi kézzelfoghatót nem sikerült kicsikarni a minisztériumtól. Ezzel szemben egyre távolabb kerülünk az életpályamodell bevezetésétől, hiszen a garantált bérminimum emelésével egyidejűleg csökkentik a munkáltató által nyújtott illetményeket, így ezzel a megvonással saját háttérintézményeikben sem tartják be az ígért kompenzációt.

Az alfahir.hu hírportálon megjelent cikk nyomán az ország különböző részeiből a szféra dolgozói többen megkerestek, hogy az ő munkáltatójuk is hasonló lépést tett. Tehát amit a kormány ad, azt a mun­káltató lenyeli. Teszi mindezt hazánk legrosszabbul fizetett ágazatában, azzal a közel százezer mun­kavállalóval, akik az egyre súlyosbodó szociális hely­­zet orvoslásán nap mint nap megfeszítetten dol­goznak. Mindeközben ezen nélkülözhetetlen szakterület dolgozóinak életszínvonala az esetek többségében, 75 százalékban a létminimum szintjét sem üti meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudnak-e ezekről a folyamatokról, és a minimálbér-emelés teljesülésének érdekében megteszik-e a szükséges lépéseket? Vagy az a helyzet, amit én valószínűbbnek tartok, hogy a kormány felelőssége ez is, mert az intézmények nem kapják meg a fedezetet az emelt bérek kifizetésére. Nem dicshimnuszokat várok, mint az írásbeli kérdésemre is kapott válaszban, hogy milyen pótlékokat adtak az elmúlt időszakban a szféra dolgozóinak, mert a pótlék az pótlék, bármikor elvehető.

Én nem ezeket nézem, hanem azt, hogy a szféra dolgozói hogy érzik magukat. Erre a konkrét kérdésre várok választ, és arra, hogy mikor rendezik végre a szociális dolgozók bérét. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 290 2017.03.06. 3:54  277-292

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Már az általános vitában is nagyon viszketett az ujjam, hogy gombot nyomjak; főleg Gúr Nándor felszólalását követően, meg Ikotity István felszólalását követően. Most nem fogtam vissza magam, most gombot nyomtam. Bár vallását gyakorló, hívő katolikus ember vagyok, mégis megpróbálom egy kicsit objektív szempontból elmagyarázni önnek azt, hogy mi lett volna esetleg egy valódi nemzeti konzultáció végeredménye ebben a kérdésben.

Önök az általános vitában élesen fogalmaztak, és nem azt mondták, hogy mind a két nap legyen munkaszüneti nap, hanem azt mondták, hogy hadd döntsön a nép arról, hogy melyik nap legyen munkaszüneti nap. Ki kell ábrándítanom. Ha ezt a kérdést föltettük volna az embereknek, és objektív tájékoztatást adtunk volna erről a két napról, meggyőződésem, hogy az emberek a nagypénteket választották volna. És miért? Azt is elmondom. Az egyik része az ‑ egyébként azt meg elfelejtjük, hogy én a nagyvállalatok munkáltatóit nem sajnálom, hogy őket hogy érinti az, hogy nagypéntek munkaszüneti nappá válik, itt sokkal fontosabb kérdésről van szó, mint hogy ezt akár figyelembe is vegyük.

A másik kérdés: miért meggyőződésem az, hogy a végeredmény nagypéntek lett volna? Először is nézzük meg, hogy december 24-én mi történik az országban! December 24-én tulajdonképpen délután 2 után megáll az élet. Délután 2 után szinte csak azok az üzemegységek vagy azok a munkahelyek működnek, ahol folyamatos műszakot kell tartani, gyermekvédelmi szakellátás, egészségügy, hadd ne soroljam. Délután 3 után szinte a vidéki nagyvárosokban a tömegközlekedés is megáll. Tehát azt lehet mondani a december 24-ére, hogy az már szinte egy fél munkaszüneti nap. Ez az egyik objektív érv.

(20.00)

A másik objektív érv. Nézzük meg azt, hogy december 24-ét követi két munkaszüneti nap: december 25-e és december 26-a. Az esetek többségében ez hétköznapra esik, tehát az embereknek már ott van eleve két munkaszüneti napjuk, meg egy fél munkaszüneti napjuk.

Tehát innentől fogva, hogy ha normális társadalmi vitára bocsátottuk volna ezt a kérdést így, hogy válasszanak, nagypéntek vagy december 24-e, borítékolható az, hogy nem december 24-ét, a fél munkaszüneti napot, hanem nagypénteket választották volna. Egyébként itt mondanám még el azt, amit az általános vitában nem mondtam el, ott Ikotity képviselőtársunk mondta azt, hogy hiába, ha nem munkaszüneti nap, a keresztútra már akkor is odaérnek az emberek. Csak egy dolgot felejt el: tartsuk tiszteletben a másik vallási meggyőződését! A keresztútra nem beesni kell, hanem a keresztútra fel kell készülni, és hogyha munkaszüneti nap nagypéntek, akkor a hívő keresztény embereknek van reggeltől kezdve idejük arra ‑ egyébként az egész nagyhetet erre szentelik ‑, hogy felkészüljenek nagypéntekre, aztán a feltámadásra, de akkor már reggeltől kezdve nem a mindennapi robottal kell foglalkozniuk, hanem lélekben fel tudnak készülni Krisztus kereszthalálára és a keresztútra és a délutáni vagy esti alkalomra.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy mind szakrális szempontból, mind objektív szempontból a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítása helytállóbb és adekvátabb, mint december 24-e. Ha párhuzamba állítjuk ezt, és hogyha társadalmi vitára bocsátottuk volna ezt a kérdést, lehet, hogy azóta ‑ bocsánat a képzavarért ‑ pálfordulás történt az MSZP soraiban, most már nem vagy-vagy alapon gondolkoznak, hanem is-is alapon. Akkor még vagy-vagy alapon gondolkoztak (Gúr Nándor: Nem, is-is alapon!), de ha vagy-vagy alapon nézzük a kérdést, akkor az emberek döntő többsége valószínűleg úgy döntött volna, akár ateista, akár hívő keresztény, akár más felekezethez tartozó, hogy inkább a nagypéntek legyen munkaszüneti nap. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 306 2017.03.06. 5:04  305-306

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Diákkoromban is már nagyon szerettem a keretes verseket és úgy gondoltam, hogy ha már Mészáros Lőrinccel kezdtük a napot és az interpellációk és az azonnali kérdések tárgyalásánál is rászenteltük ezt a mai napot, akkor méltóképpen zárjuk le, és napirend utáni felszólalásban is foglalkozzunk az ügyeivel.

Éppen ezért én a sajtó helyzetéről és főleg a vidéki sajtó helyzetéről szeretnék beszélni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy tavaly októberben, október közepén a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimus Press Zrt. megvásárolta a Mediaworks Zrt.-t, ezzel többek között nyolc megyei napilap tulajdonosává is vált, közvetve vagy inkább közvetlenül a miniszterelnök és a kormány fennhatósága alá kerítette és szervezte ezeket a megyei lapokat.

Majd a Mediaworks felvásárolta a Pannon Lapok társaságát, így a vidéki lapkiadás nagy része a miniszterelnök, vagyis inkább a miniszterelnök pénztárosának, Mészáros Lőrincnek a felügyelete alá került. Persze, ismerjük az ilyen folyamatok dinamizmusát, valószínűleg nem állnak meg addig, amíg a teljes piacra rá nem teszik a kezüket.

Ezzel lassan bezárul a kör: kézi irányítás és teljes torz átalakítás a közmédiumokon, ezt tapasztaljuk főleg a Magyar 1-nél, a HírTV2-vé alakított és teljesen a kormány szócsövévé, torz szócsövévé alakított Magyar 1-nél, vagy nézhetjük akár a Vajna-Habony-párossal fémjelzett országos kereskedelmi és hírcsatornákat és a hírportálokat, valamint Mészáros Lőrinccel az országos és megyei lapokat, amik hasonló sorsra jutottak.

Persze, látjuk azt is, kicsit még az országos sajtóról beszélve, hogy ezen két úriember fennhatósága alatt lévő kereskedelmi médiumok hogyan telepednek rá a vidéki emberek életére is, hogyan próbálják nagyon sokszor diktatórikus eszközökkel elérni azt, hogy a műsorszolgáltatók szinte más csatornákat már ne is vehessenek be a repertoárjukba és a választható csatornák közé, esetleg csak nagyon drága csomagokba, mint azokban a médiumokban, ahol ennek a két, idézőjelben vett úriembernek a fennhatósága tapasztalható.

Persze, én megértem az e folyamatok mögött lévő motivációt. Részben okulva abból, amit 2002-ben az akkori Orbán-kormánynak át kellett élnie a választásokkor, hogy a baloldali és liberális médiatúlsúly hogyan vezetett a vereségükhöz; tapasztalva ezt és okulva ebből szeretnék ezt elkerülni, és nem szeretnék azt, ha az ellenzéknek médiasúlya lehetne az országban, de sajnos kicsit túllőttek a célon, és amit jelenleg tapasztalunk és amit most látunk, az nem más, mint a véleménydiktatúra kialakítása a teljes magyar tájékoztatási piacon.

A választási kampányunkban és a választási programunkban is szerepelt a keleti nyitás. A kormány most ezt torz módon és egészen más módon megvalósítja. Mert amikor mi a keleti nyitásra gondoltunk, akkor nem arra gondoltunk, hogy Magyar­ország számára az államberendezkedés kialakításánál Észak-Korea legyen a minta. Nem arra gondoltunk, hogy a teljes véleménydiktatúra és a sajtószabadság megszüntetése legyen a cél, hanem arra gondoltunk, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat alakítsunk ki közel-keleti és ázsiai országokkal. De most nem ezt tapasztaljuk.

Sajnos már ott tartunk, hogy lassan azt tapasztalhatjuk, mint amit ebben az ázsiai országban, az észak-koreai diktatúrában, hogy lassan már az internetes tartalmakat is korlátozni fogják, és nem lehet majd hozzáférni azokhoz a tartalmakhoz, amelyek a kormányt, esetlegesen Orbán Viktor személyét támadják, az ő tevékenységét kritizálják.

Ismerjük a mesét a kis gömböcről. Nagyon sokan ezen nőttünk föl. Lassan azt tapasztalhatjuk, hogy a kormány, Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc kis gömböcként viselkedik, mindent bekebeleznek, a sajtót is, a vidéki lapokat is. Csak okuljunk abból is, ami ennek a mesének a vége volt. Kis gömböc bekapta azt a juhászlegényt is, aki éppen a bicskájával szalonnázott, és tudjuk, hogy mi lett a vége, a bicska következtében a kis gömböc szétrobbant.

Éppen ezért figyelmeztetném a kormányt arra, hogy úgy fogja utolérni őket a 2018-as választás, a Jobbik győzelme és a Vona Gábor által irányított elszámoltatás, mint ahogy a kis gömböcöt utolérte ennek a legénynek a bicskája. Már várjuk ezt az időt, várjuk az elszámoltatást, mert meg fog történni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 36 2017.03.20. 2:25  35-43

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég nyilvánosságra került egy hír, miszerint Andy Vajna, illetve Havas Ágnes február 8‑án megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy egy, az ebben a hónapban esedékes filmforgatás végett módosítsanak egyes gyermekvédelmi jogszabályokon.

Két kérdésben ütköztek jogi akadályokba. Az egyik, hogy filmgyártás során nem lehet eltérni attól a szabálytól, hogy 18 éven aluli, vagyis kiskorú személy nem foglalkoztatható este 10 és reggel 6 között. A másik pedig arról szól, hogy ha a szülők nem tudnak megegyezni abban, hogy a gyermek szerepelhet‑e nyilvánosan, akkor a gyámhivatal hozhat-e döntést a kérdésben.

Szakmailag mind a kettő erősen megkérdőjelezhető. A szakemberek véleménye szerint a gyermek testi és lelki fejlődését veszélyezteti az éjszakai munkavégzés, függetlenül attól, hogy milyen jellegű feladatról van szó.

A másik kezdeményezés pedig mind etikai, mind erkölcsi, mind magánélet szentsége szempontjából kifogásolható, hogy egy ilyen helyzetben a hatóság, egy filmgyár, egy producer vagy akár egy médium kérésére harmadik félként ilyen drasztikusan beleavatkozik egy család életébe, és az egyik szülő tiltakozása ellenére döntést hoz.

A jelenlegi hatályos gyermekvédelmi jogszabályokkal kapcsolatban rengeteg kritikai észrevétel érkezik, sok esetben terepen dolgozó szakemberektől a kormányhoz és akár hozzám is mint ellenzéki szakpolitikushoz. Ezek között nagyon sok a helytálló és valóban változtatásra szoruló. Ezeket a javaslatokat, bár szakmailag alátámasztottak, a kormány és a minisztérium rendre lesöpri az asztalról. Ezzel szemben a szivaros keresztapának, az adómentességet élvező film- és kaszinóbárónak pedig elég egyet füttyentenie, és az érdekei szerint módosítanának a szabályozáson?

Tisztelt Államtitkár Úr! Tekintve a szocialista napirend előtti kérdésre adott válaszát, egy konkrét kérdést megfogalmaznék: érkezett-e ilyen megkeresés az Emberi Erőforrások Minisztériumához, ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg ilyen jogszabálytervezet, ilyen módosítási javaslat nincs az Országgyűlés előtt. A kérdésem tehát az, hogy érkezett-e ilyen megkeresés, ezt érdemben átgondolta-e, illetve foglalkozott-e ezzel a minisztérium, tárgyaltak-e róla. Illetve kérdésem lenne még, hogy ön szerint helytálló-e, hogy egy filmprodukció érdekében veszélyeztetik a gyermekeket, illetve korlátozzák a szülőket jogaik gyakorlásában; valamint kérdezném azt is, hogy ennek fényében hajlandóak-e alávetni magukat a nagyúr akaratának. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 42 2017.03.20. 1:09  35-43

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen a választ nem tudom elfogadni, mivel a konkrét kérdéseimre egyáltalán nem felelt, államtitkár úr. Még egy súlyos összeesküvésre szeretném felhívni a figyelmét. Reggel, ha ismerőssel találkozom, ugyanúgy jó reggelt kívánokot köszönök, mint Bangóné Borbély Ildikó vagy a szocialista frakció bármely tagja, úgyhogy egy újabb összeesküvést sikerült lelepleznem az ön számára.

Nem volt egyáltalán adekvát a válasz, amit öntől kaptunk válaszként. Itt nem arról volt szó, hogy milyen filmes sikereket köszönhetünk vagy nem köszönhetünk egyébként Andy Vajnának, hanem arról volt szó, hogy élt-e ilyen megkereséssel, önök foglalkoztak-e a kérdéssel. Itt arról volt szó, hogy a pofátlanságnak csúcsa tapintható-e már akár a gyermekvédelem területén is, hogy Andy Vajna azt gondolja magáról, hogy ő bármit megtehet, akár ilyen jellegű jogszabályokba is beleszólhat.

És egyébként ön a gyámhivatal jelenleg is hatályos jogszabályaira is kitért, arról is beszélt. Ott arról van szó, hogy amennyiben ténylegesen súlyosan veszélyezteti egy döntés vagy egy nem döntés a gyer­mek sorsát, a gyermek jövőjét, akkor szólhat bele harmadik félként a gyámhatóság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem ilyen esetben, amikor valakinek a pénztárcájának az újabb töméséről van szó.

Köszönöm, így a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 130-132 2017.03.20. 2:32  129-138

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Vágó Sebestyén képviselő úr jelzi, hogy elfogadja Rétvári Bence államtitkár urat válaszadónak, ezért öné a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Újabb összeesküvést lepleznék le, titkos összeesküvést lepleznék le. Ahogy a Népjóléti bizottság szocialista alelnöke, úgy én is megkaptam a védőnők levelét. Itt jelzem, hogy több mint 400 levelet kaptam az érintett és a területen dolgozó védőnői szolgálat alkalmazottaitól. Méltányolható és elfogadható az a kérés, amivel hozzánk fordultak, és méltánytalan és igazságtalan az a helyzet, ami jelenleg fennáll. Körülbelül 5 ezer dolgozóról beszélünk, akik egészségügyi alapellátást látnak el az országban, és ők mégsem az egészségügyi bértábla alapján kapják a fizetésüket, hanem annál alacsonyabb fizetésben és bérben részesülnek.

Néhány számot említenék: ha átlagot nézünk, akkor körülbelül egy területen dolgozó védődő ma 80 ezer forinttal kap kevesebbet, mint az ugyanazzal a végzettséggel rendelkező, ugyanazzal az évvel rendelkező és ugyanabban a kategóriában lévő egészségügyi alkalmazott kolléganője. Ez 80 ezer forintot jelent. Úgy gondolom, hogy méltányolható a kérésük, hogy ők is az egészségügyi bértábla alapján kerüljenek besorolásra, a bérüket ez alapján kapják.

Miért lényeges és méltányolható ez? Azért méltányolható, mert az elmúlt időszakban nagyon sok törvénymódosítás történt, aminek következtében ‑ akár mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer részei is ‑ pluszfeladatokat kaptak, pluszfeladat hárul rájuk, és pluszfeladatokat kell ellátniuk. Nagyon fontos és nélkülözhetetlen részei a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, ez is ok arra, ez is indok arra, hogy méltányolják az ő munkájukat, és az igazságtalan helyzetet, amiben ők részesülnek, feloldják.

A múlt héten határozati javaslattal éltünk képviselőtársaimmal együtt, amelyben pont ezt kértük, hogy az ő besorolásuk és bérük az egészségügyi bértábla alapján történjen, a fizetésüket ez alapján kapják. Ez éves szinten 4-5 milliárd forintos többletkiadást jelent az államkassza számára. A konkrét kérdésem az, hogy elfogadják-e ezt a javaslatunkat és támogatják-e azt az indítványunkat, hogy a területen dolgozó védőnők is az egészségügyi bértábla alapján kapják a fizetésüket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 136 2017.03.20. 1:02  129-138

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Én úgy tudtam, hogy a házszabály szerint az azonnali kérdés az a műfaj, amelyben a képviselő a minisztériumot, akár a minisztert vagy egy államtitkárt kérdez, nem fordított esetről van szó. Mi a költségvetést nem támogattuk, a költségvetést nem tudtuk elfogadni, és ennek a része ez az emelés, ezért nem tudtuk támogatni. Méltányolható a kérés, hogy mivel egészségügyi alapellátást látnak el, ezért az egészségügyi bértábla szerint kapják a fizetésüket.

Nagyon jól tudja államtitkár úr is, hogy milyen bérfeszültség van a szociális ellátórendszer mellett a védőnői szolgálatnál is, nagyon jól tudja ön is, hogy a bérminimumot, a 161 ezer forintot, mire elérik, addigra hány évet kell dolgozniuk. A több éve a terepen dolgozó védőnő ugyanannyit keres, mint az akkor a szakmába belépő pályakezdő kolléganője. Konkrét kérdést tettem föl, konkrét választ vártam, konkrét választ nem kaptam.

Kérem államtitkár urat, válaszoljon egyenesen, nyíltan: támogatják-e azt, hogy a védőnők az egészségügyi bértábla alapján az őket jogosan megillető bért kapják meg vagy nem? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 263 2017.03.20. 5:07  262-263

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi napokban megint a Pető Intézet neve járta be a sajtót, csak sajnos nem olyan fényben és olyan kontextusban, ahogy elvárnánk, vagyis hogy elismerné a sajtó, hogy milyen érdemeket érnek el a fejlesztésben és a fogyatékossággal élő emberek tanításában, hanem megint egy negatív hírrel kapcsolatban találkozhattunk az intézmény nevével. Bejárta a sajtót az, hogy egyszerre nagyon sok konduktor felmondott, ugyanis egyoldalúan módosította a munkaszerződésüket az intézmény a kancellária utasítására.

Amikor a Pető Intézetről beszélünk, akkor az emberek nagy része főleg olyan intézményre gondol, ahol gyerekekkel foglalkoznak, de ne feledkezzünk meg arról, hogy van egy részlege, ahol 100-120 felnőtt emberrel foglalkoznak. Ezek az emberek általában baleset vagy valamilyen betegség következtében kerültek olyan állapotba, hogy foglalkozni kell velük, esetleg autoimmun-betegség következtében kerültek ilyen helyzetbe, akár a Parkinson-kórról, akár a sclerosis multiplexről beszélünk. Ezen a részlegen összesen hét konduktor dolgozott. A hét konduktor közül a szerződésmódosítás következtében négyen felmondtak, egy konduktort áthelyeztek az intézmény másik részlegére, illetve két konduktor a közeljövőben nyugdíjazásra kerül, nyugdíjba vonul, így tulajdonképpen kiüresedett az ott kondukcióval foglalkozó szakemberek száma.

Egypár szót azért szólnék arról, hogy milyen módszerről beszélünk. Pető István (sic!) dolgozta ki ezt a módszert, és nagyon sikeresen lehet alkalmazni akár az előbb felsorolt esetekben is vagy akár veleszületett fogyatékosság esetében is.

(20.10)

Pető módszere egy más szemléleten, egy komplex szemléleten alapul. Ő nem a fogyatékosság biológiai hátterét nézte, ő nem a biológiai sérülésekkel foglalkozott, hanem felfedezte azt, hogy az ember agyában és az ember szervezetében tartalékok vannak, és ha pedagógiai módszerekkel ezeket a tartalékokat feltámasztjuk, ezeket a tartalékokat megpróbáljuk mozgósítani, akkor igenis fejleszthetőek ezek az emberek, és igenis nagyon jó eredményeket tudunk elérni. Ez alapján is láthatjuk azt, hogy milyen szaktudást igényel ennek a feladatnak az ellátása, és azon kívül, hogy tudjuk azt, hogy milyen szaktudást igényel ennek a feladatnak az ellátása, azt is gondolhatjuk, hogy a tapasztalat és az ezen a pályán eltöltött évek milyen eredményességet okozhatnak adott esetben.

Az egyoldalú szerződésmódosításokat a kancellár azzal indokolta, hogy mióta az állami átvétel megtörtént a Pető Intézettel kapcsolatban, a Pető Intézet vonatkozásában, azóta törvénytelen állapot áll fenn, ugyanis az előbb említett konduktorok nem minősülnek pedagógusnak a törvény szerint, mert nem gyermekekkel foglalkoznak, ezért kellett az ő szerződésüket, az ő munkafeltételeiket módosítani.

Nézzük meg, hogy mit jelentenek ezek a munkafeltétel-módosulások! Ezek a munkafeltétel-módo­sulások majdnem duplájára emelik a számukra kötelezően a munkahelyen eltöltött munkaidőt, a munkaórák számát, ezenkívül pedig a pályán eltöltött évek függvényében 80-100 ezer forintos nettójövedelem-veszteséget jelentenek ezen emberek számára.

Nem igazak azok az állítások, amiket a kancellár kijelentett, hogy kompenzálják őket az új szerződés szerint is, mert nem kompenzálják őket az új szerződés szerint, mert akkor nem mondtak volna fel. Sokan hosszú évtizedek munkáját hagyják ott, hosszú év­tizedek tapasztalatát hagyják veszni, bármennyire szeretik a munkájukat, már ezt a megkülönböztetést, ezt a hátrányt nem tudják vállalni, úgy gondolják, így el­vé­gezhetetlen az a munka, amit nekik végezniük kell.

Az előbb beszéltem arról, hogy a szaktudáson kívül a tapasztalat milyen sokat számít az eredményes munkavégzés szempontjából ezen a területen. Hiába mondja azt a kancellár, hogy a nyugdíjazás következtében megszűnt munkaerőt tudják pótolni, és már hatan jelentkeztek ezekre a munkakörökre, nem lesz olyan színvonalú az az ellátás, amit eddig megszokhatott az a 100-120 felnőtt ember, aki valamilyen élethelyzet miatt ebbe a helyzetbe került, ezekkel a nehézségekkel küzd, és ez az ellátás az, ami számára az egyetlen kiutat jelenti, az egyetlen reintegrációt jelenti.

Éppen ezért kérem azt a minisztériumtól, kérem azt a kormánytól, hogy ne a szerződésmódosításokat támogassa, hanem igenis tegyen le olyan törvényjavaslatot az asztalra, és azokat támogassa, ami alapján pedagógus-munkakörbe sorolhatóak ezek a mun­katársak.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 323 2017.04.10. 3:26  185-360

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaindító, a kormány által elmondott felvezetőben is és több kormánypárti felszólalótól is nagyon szépen csengő számokat hallottunk, csak néha érdemes a számok közé nézni. Kiemelt területként említették a bérfelzárkóztatásban többek között a szociális ágazat dolgozóit is. Én belátok ezek közé a számok közé, napi szinten tartom a kapcsolatot mint volt szociális szakember és mint jelenleg szociális szakpolitikus is az ágazat dolgozóival, és ők sajnos a végeken azt tapasztalják, hogy a kimondva nagyon soknak tűnő számok, amiket hallunk bérfelzárkóztatás címén akár itt is, akár egy kérdésre adott válaszban, azok a végeken nagyon sok embernél csak egy-kétezer forintos béremelésként jelennek meg, ami sajnos az ő helyzetükön nem sokat javít.

Bár azt mondja a kormány, hogy jó ez a pót­lé­kolási rendszer, de ha figyelembe vesszük azt, hogy amennyit a pótlékolásra elköltöttek, ha azt ténylegesen a szociális életpályamodell kialakítására költötték volna, akkor már a kezdeteken túl lehetnénk, és már igenis bevezetésre kerülhetett volna ez a perspektíva a szféra dolgozói számára. Ma ők mivel találkozhatnak? Ma ők azzal találkozhatnak, hogy életük végéig szinte át sem lépik a minimálbér összegét, ha középfokú végzettséggel szakdolgozóként dolgoznak.

Mit tapasztalunk? Kiüresedik a szakma, nagyon sok intézményben, illetve a szociális ellátórendszer különböző területein munkaerőhiányt tapasztalunk, és ez nem a gazdaság dübörgése miatt létrejövő munkaerőhiány, hanem azért létrejövő munkaerőhiány, mert elvándorolnak a szakmából az ott dolgozó emberek. Jó esetben az ország határain belül maradnak, és bár Lukács László képviselőtársam már beszélt arról, hogy mennyire alulfizetettek az egészségügyi ágazat dolgozói, még mindig jobban keresnek, mint a szociális szféra dolgozói, és egy szak­dolgozónak érdemesebb a rosszul fizetett egészségügyi ágazatba elmennie dolgozni a szociális ellátórendszerből. Ez a jobb eset, de azt tapasztaljuk, ami már nemcsak a nyugat-magyarországi intézményekben, hanem szerte az országban az ellátórendszer minden területén tapasztalható, az pedig a Nyugatra vándorlás.

Ebből az ágazatból, ebből a szférából rengetegen vándorolnak Nyugatra, de gondoljunk bele, az ő szem­pontjukból miért is ne tennék. Egyrészről olyan bért kapnak, amiből megélni nem lehet, az éhenhaláshoz túl sok, az életben maradáshoz pedig kevés, akár azt is mondhatnám. Nagyon sok emberrel kell dol­gozniuk, akárha egy intézményben dolgoznak, akár területen dolgoznak, ugyanis nekik kell pótolniuk a munkaerőhiányból fakadó pluszterheket és plusz­munkákat is. Dolgoznak rengeteg emberrel ezért az éhbérért, és ha akár diplomásként, akár szakdolgozóként, akár végzettség nélkül átlépik a nyu­gati határt, akkor ahelyett, hogy rengeteg emberrel dolgoznának, akár egy idős ember, akár egy fogyatékossággal élő ember ápolásával, egyetlenegy ember ápolásával a családban élve, az ötszörösét, hatszorosát, és lehet, hogy kis számot mondtam, megkeresi annak, amit itt Magyarországon megkeres.

Változtatni kell ezen, és a bérunióra a szociális ellátórendszerben is szükség van, mert össze fog omlani a rendszer. Ha ez így folytatódik, senki nem marad a szakmában, fenntarthatatlanná válik a rendszer. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 28 2017.04.24. 1:56  27-30

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden elismerésem azoké az embereké, akik vállalják, hogy a hozzátartozóikat a nap 24 órájában otthonukban gondozzák, pedig az ezt választók a hazai viszonyok és a szabályozási rendszer miatt egy nagyon nehéz élethelyzetbe sodorják ezzel önmagukat.

Az ápolási díj rendezése régi adóssága a kormánynak. Bár ígéretek voltak bizottsági ülésen, miniszteri meghallgatáson is akár a változtatásra, minimális emelésen és egy-két kedvezményen nem jutottak túl. Magyarország a díj mértékében, ami jelenleg 51 ezer forint, messze alulmúlja még a környező országokat is. A 12 ezer jogosultból nagyon sok embernek ez az egyetlen jövedelme, ugyanis sokszor a fogyatékossággal élő, tartós beteg vagy ápolásra szoruló hozzátartozó gondozása egész embert, 0-24-ig tartó szolgálatot kíván. Bár a nyugdíj szempontjából szolgálati időnek minősül ez az időszak, de például az egészségügyi ellátás szempontjából már hátrányosabb helyzetben vannak a munkavállalóknál.

A kormány folyamatosan a nagy létszámú otthonok felszámolásáról, kitagolásról beszél. Véleményem szerint az ápolási díj rendezése egy komoly előrelépés lehetne akár ebben az ügyben is. Ma hazánkban egy ápolási-gondozási feladatokat ellátó intézményben élő lakó havi ellátása százezer forint körül van. Ennek tükrében is jogos az az igény, hogy az így végzett tevékenység minősüljön munkaviszonynak, és ezek az emberek megkapják a minimálbért, ami, ha a levont adót, járulékokat, valamint a fogyasztásból visszajövő bevételeket is figyelembe vesszük, nettó kevesebbe kerülne az államnak, mint egy férőhely fenntartása az állami rendszerben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kívánják-e végre tisztességesen rendezni az ápolási díjban részesülők helyzetét; illetve a védőnők esetéhez hasonlóan az érintettek nyomására, illetve a Jobbik frakciójának a problémafelvetésére reagálva megváltoztatják-e a véleményüket, és megreformálják-e az ápolási díj rendszerét? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 98 2017.05.04. 15:00  91-118

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár vannak a törvényben olyan dolgok, amik méltányolandóak, de úgy gondolom, hogy nekem mint ellenzéki politikusnak most az a feladatom, hogy az aggályaimat és a kérdéseimet feltegyem az aggályos és kérdéses részekkel kapcsolatban. Megpróbálok a törvény sorrendjében haladni, ezért néha lehet, hogy tárgyakban egymást fogják váltogatni a különböző tárgyú hozzászólások.

Az első a vörös kód kérdése, ami már felmerült. Hogyan fogják ezt érvényesíteni? Mert hát látszik a törvényből is, meg amit államtitkár úr is mondott, hogy a krízisközpontokon keresztül, a diszpécserszolgálaton keresztül fog működni az egésznek a szervezése, a levezénylése. Tehát nem az lesz, hogy egy bentlakásos intézménybe a hajléktalan személy, aki úgy érzi, hogy mindjárt megfagy, bemehet, és ott kötelesek számára ellátást biztosítani. Mondjuk, még ez a jobb eset, csak a kérdésem az, hogy ez hogyan fog működni. Ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy az utcai szociális munka lefedettsége a lakosságszám szerinti kritériumok miatt is nem országos lefe­dett­sé­gű. Azokon a helyeken, ahol általában utcai szociális munka működik, tehát akár a diszpécserszolgálat, akár a krízisközpont számára egyértelművé válhat az, hogy a vörös kódban életveszélyes állapotban lévő emberek vannak, tehát azokon a helyeken, ahol az utcai szolgálat működik, ott általában olyan férőhelyszámmal működnek a hajléktalanellátó intézmények is, hogy egy vörös kód okozta helyzet, meteorológiai helyzet sem okozhat olyan problémát, hogy ne tudják befogadni akár a megnövelt krízis­férő­hely­szám­mal a bajban lévő és a kihűlés veszélyében lévő hajléktalan személyeket.

Azokon a helyeken okozhat ez problémát, amelyek kisebb települések, kisebb városok, ahol a férőhelyszámok nem olyanok, hogy be tudják fogadni őket ezek az intézmények. Viszont ott képbe sem kerülnek az emberek, mert ott nincs utcai szolgálat, nincs meg a kapocs a krízisközpont, a diszpécserszolgálat és a hajléktalan személyek között. Ezekben a térségekben ez okozhat problémát, ennek a kiküszöbölésére lehet, hogy valami technikai dolgot érdemes lenne kitalálni.

A másik, következő téma, amiről beszélni szeretnék, az a vezető kinevezése vagy a státuszának a meghosszabbítása. Én dolgoztam a közszférában, én dolgoztam szociális intézményekben, mint államtitkár úr is nagyon jól tudja, ott ment egy mondás. Ez a mondás pedig úgy szólt ‑ kicsit tréfás mondás ‑, hogy a jó kolléga nemcsak ígérget, hanem be is tart. Hogyha ezt a mondást figyelembe vesszük, akkor borítékolható, hogy sokszor a rosszindulat és a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” felkiáltás, vagy valamiért ez az ember egyszer csúnyán nézett rám, akkor én a jelentésemben a vezetői kinevezése előtt olyan, gyermekekkel való kapcsolatát érintve akár ‑ ami elég szubjektív dolog és eléggé nem racionális dolog ‑ olyan dolgokat írhatok, ami akár megakadályozhatja azt is, hogy ezt a személyt kinevezzék vezetőnek. Nem beszélve a vezető személyének a presztízséről és a státuszáról. Én úgy gondolom, hogy nem kellene egy ilyen élethelyzetbe hoznunk egy kinevezés előtt álló vezetőt vagy egy meghosszabbítás előtt álló vezetőt, hogy emberek akár szubjektív véleménye alapján is ők hátrányos helyzetbe kerüljenek.

Ez a javaslatunk, amit egyébként módosító indítvány formájában be is nyújtottunk, kapcsolódik ahhoz is, amit mi már a régóta vágyott szociális életpályamodellel kapcsolatban is elmondtunk, hogy ha ez egyszer az életben bevezetésre kerül, akkor nemcsak egyszerű végzettségi, beosztási és eltelt évek szorzói alapján kell ezt kialakítani, hanem igenis bele kell vezetni a minőségbiztosítás rendszerét. És ha a mi­nőségbiztosítás rendszere végre normálisan a szo­ciális ellátórendszerben is bevezetésre kerülne, akkor ezeket a problémákat kiküszöbölhetnénk. Akkor nem egy szubjektív vélemény alapján hozunk nagyon komoly döntéseket, hogy valakit kinevezzünk-e egy intézmény élére vagy ne nevezzünk ki egy intézmény élére, hanem egy évente megismételt minőségbiztosítási vizsgálat eredménye alapján tudjuk meghozni a megfelelő döntéseket. És erre természetesen az ágazatért felelős minisztérium felelőssége és feladata lenne a protokoll kidolgozása, a pontrendszer kidolgozása, és ha ez pontosan megtörténik, akkor fölöslegessé válnának az ilyen véleménykikérések. A meglévő anyagok alapján, tulajdonképpen az elvégzett munka summázása alapján tudnának a kinevezésben kompetens személyek megfelelő és adekvát és biztos döntést hozni, és ez alapján biztosabb és borítékolhatóbb az, hogy a megfelelő személy, akinek a vezetése alatt akár visszaélések nem történnek, kerül egy adott intézmény vezetői székébe.

Hasonló téma egyébként az alkalmasság kérdése a nevelőszülők helyzeténél is, a nevelőszülők foglalkoztatásánál is. Az, amit önök leírtak ebben a javaslatban, az nagyon jó, csak hogyha a jelenlegi állapotokat figyelembe vesszük, akkor azt mondjuk, hogy ez olyan, mint ha az Amazonas őserdejében élő törzs tagja kívánna egyik napról a másikra olyan életmódot folytatni, mint a New York belvárosában élő amerikai állampolgár. Ugyanis milyen állapotok vannak ma Magyarországon? Ma Magyarországon olyan állapotok vannak, hogy rengeteg szolgáltató látja el a nevelőszülői szolgálatnak a koordinálását, vezetését. Előfordul az is, és nem is kellett az ország egyik feléről a másik részére utaznia az illetőnek, hogy valakit alkalmatlanság miatt nem elbocsátottak, hanem megszüntették a státuszát, elvették tőle a nála nevelt gyermekeket, ez a nevelőszülő elment egy megyével arrébb, három szolgáltatóval arrébb, és felvették őt nevelőszülőnek, és gyermeket kapott már a következő hónapban. Amíg ma ilyen állapotok vannak, akkor ebből ebbe az állapotba, hogy majd meglesznek a jelentések, és objektív döntést tud hozni a szolgáltató, aki foglalkoztatja a nevelőszülőt, nagyon nehéz átlépni.

Úgy gondolom, hogy akár törvényi szinten is sokkal cizelláltabb és sokkal pontosabb kritériumi rendszert és alkalmassági rendszert kellene kidolgozni a nevelőszülőkkel kapcsolatban. És ne felejtsük el, hogy mekkora felelősség van azon, hogy intézeti nevelt gyermekeket kvázi odaadunk szülőknek, illetve embereknek, nevelőszülőknek, akik ha becsukják az ajtajukat, nem tudhatjuk, hogy mi történik a lakáson belül. És ha történik valami a lakáson belül, az csak utólag derül ki, és az nagyon sok ember felelőssége, és nagyon súlyos következményekkel járhat. Tehát még egyszer mondom, ezt az állapotot akkor lehet elérni, hogyha sokkal pontosabb és sokkal részletesebb kidolgozásra kerül az, hogy mi alapján alkalmas egy nevelőszülő az adott feladat ellátására, és mi alapján nem.

Ellenzéki képviselőtársam már rákérdezett erre, de én is szeretnék rákérdezni a gyermekvédelmi szakszolgálat kríziskezelési szolgáltatására, hogy ez jár-e pluszforrással a gyermekjóléti központok számára, milyen pluszforrással jár; esetleg milyen plusz humán erőforrással jár, milyen pluszszakember lesz az, akit felvesznek ennek a feladatnak az ellátására.

(16.50)

Mert ugyan nem történik mindennap az olaszországi buszbalesethez hasonló eset, hála Istennek nagyon ritkán fordul az ilyen elő, de nap mint nap előfordulnak olyan krízishelyzetek, akár oktatási intézményekben, akár gyermekintézményekben, akár a mindennapi életben, amik krízisként jelentkezhetnek, és amiknek a feloldására szintén egy szakemberre lenne szükség. Ez lehet nemcsak baleset, hanem akár egy természeti katasztrófa, akár bármilyen, a települést sújtó krízis, ami kihat a gyermekek lelkére meg a gondolkodására is. Tény, hogy szükség van erre a szolgáltatásra, s nemcsak a nagy tragédiák miatt, hanem az apró tragédiák miatt is, csak a kérdés az, hogy erre a megfelelő pénz és paripa meglesz-e.

A számomra egyik legfelháborítóbbal folytatom, ez pedig a kiskorúak sérelmére szexuális bűncselekményeket elkövetők, illetve a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény miatt elítéltek helyzete. Nagyon furcsán csinálták meg ezt a törvényt. Erről egy Mátyás király-mese jut eszembe, hogy adtam is meg nem is, vagy inkább azt mondanám, hogy az egyik kezemmel adtam, a másikkal elvettem. Ugyanis miről szól az a passzus, amit ez a módosítás módosít? Ott feltételes módban szerepel az, hogy eltilthatja, tehát lehetősége van eltiltani a feladat gyakorlásától, viszont nincs benne az az utolsó mondat. Tehát csináltak egy olyan módosítást, amiben tulajdonképpen semmi pluszsúlyt nem adtak ennek az intézkedésnek, ugyanabban az állapotban maradt, mint volt, mert az, hogy megtiltja, feltételes módban van, ugyanazt jelenti, mintha kijelentő módban van, de ott van mellette az az utolsó mondat. Én értem, hogy bírói szabadság, három pillér, meg s a többi, tudom, hogy erről szól a dolog, csak nemzetközi precedens is van arra, hogy ezt meg lehet tenni, sőt a magyar jogszabályokban is van olyan, ami ilyen szinten „korlátozza” szerintem a bírói jogkört. Én úgy gondolom, hogy ezzel tulajdonképpen kiherélik ezt az egész módosítást.

Egy módosító indítványt be is nyújtottam, hogy ez a mondat kerüljön ki belőle. Én sem a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeknél, sem a kiskorúak veszélyeztetése bűncselekménynél, aminél már jogerős ítélet születik ‑ tehát ez nem egy pofont adtam a gyerekemnek, vagy egy napig elfelejtettem neki odaadni az ebédjét, hanem ami bűncselekmény és már jogerős ítélet születik ‑, ezeknél az ese­teknél én nem találtam olyat, és egy mini közvélemény-kutatást is végeztem egyébként, legalább negy­ven embert megkérdeztem az elmúlt két napban, és senki nem tudott egyetlenegy olyan okot sem felsorolni, ami különös méltánylást igénylő az ilyen típusú bűncselekmények elkövetőinél arra, hogy őt aztán később akár egy 12 fős gyerekcsoport közé beengedjük, zárt ajtók mögé, mindennapi tevékenységet folytatni úgy, hogy az ő felügyelete alatt és az ő felelőssége alatt vannak ezek a gyermekek. Tehát ennek nincs értelme. Én nagyon kérem, hogy fogadják el a módosító indítványomat, és ez a különös méltánylás kerüljön ki belőle. Beszéljenek még egyszer a jogászaikkal, én is beszéltem jogászokkal is, nem sérti egyáltalán a bírói szabadságot az, ha ez a mondat nincs benne. Egyébként ebben a helyzetben meg nem érdekel azoknak az embereknek a joga, akik ilyen típusú bűncselekményt elkövettek. Úgy gon­dolom, az ő joguk ebben a kérdésben másodlagos.

Kitagolás és az intézmények felújítása. Lehet nagy számokat mondani, államtitkár úr, lehet nagy szá­mokat mondani. Lehet, hogy egy átlagember szá­mára az, hogy ön azt mondja, hogy 3,8 milliárd forint, vagyis 3800 millió forint egy iszonyatosan nagy mennyiségnek tűnik, nekem is egyébként, mint hétköznapi embernek, iszonyatos mennyiségnek tűnik, de ha belegondolunk abba, hogy ez aztán elosztva az intézményekre, az ellátottszámra, meg hogy milyen állapotban vannak az intézményeink, hogy beáznak a falak, nem jók a csövek, százéves vezetékek vannak a falban, ahhoz képest a felújításra, a korszerűsítésre és a kitagolásra 3,8 milliárd semmi. Pofátlanul sem­mi, főleg ha figyelembe vesszük, hogy szinte ennyivel emelkedik a vizes vb megrendezésének a költsége naponta, vagy hogy gomba mód szaporodnak a stadionok Magyarországon, meg az olyan felújítások, amelyeknek semmi értelme nincs. Tudom, hogy ez nem önnek mint szociális államtitkárnak a felelőssége, csak a kormányra próbáljon hatni, hogy talán próbáljuk a pénzerőforrásokat úgy elosztani, hogy erre a területre ne ez a nevetséges 3,8 milliárd forint jusson, hanem ennek a sokszorosa.

Tudom, hogy a jelenlegi módosítást ombudsmani jelentések is motiválták, illetve az ombudsman által feltárt helyzetek is motiválhatták. Ezeknél nagyon súlyosak azok, amik a bűncselekmény kategóriát érintik, ezekkel foglalkozik legfőképpen egyébként ez a javaslat. Csak az olyanokról nem beszél vagy arra nem talál megoldást, ami az ombudsmani vizsgálatokban az intézmények helyzetével kapcsolatos problémákat veti föl: a férőhelyszám, a zsúfoltság, a szakemberhiány, az intézmények állapota. Ezekre is kellene megoldást találni. És ez az, amire ez a 3,8 milliárdos összeg nagyon-nagyon nem elég. És ez az, amihez egyébként kell még a szociáliséletpálya-modell is, mert amíg nincs szociáliséletpálya-modell, addig szakemberhiány lesz ezeken a munkahelyeken, mert senki nem fog elmenni egy mentálhigiénés vagy rehabilitációs otthonba vagy egy fogyatékosotthonba dolgozni úgy, hogy ha kimegy egy határral kijjebb, mondjuk, ha azt nézzük, hogy valaki Tatán lakik, ahol én is lakom, utazik 70-80 kilométert, és egy személy ellátásáért a három-négy-ötszörösét fogja megkapni, mint ha elmegy egy ilyen otthonba, és egyszerre tíz-húsz-harminc-negyven ellátottal kell foglalkoznia, attól függ, hogy milyen beosztásban és akármilyen szakban dolgozik.

És még egy felháborító dolog van a törvényben, én ezt már elmondtam az Erzsébet-programról szóló törvény módosításánál is, ahol egyértelműen tálcán kínáltak egy magyarországi alapítványnak két volt úttörőtábort. Most ebben a törvényben pedig azt látjuk, és egyébként az egyik szemem sír, a másik nevet, mert ebben a törvényben azt látjuk, hogy önök azt tudják, hogy a jövő évben el fogják bukni a választásokat, ugyanis ezért kell most ezt megtenni, hogy öt évre konzerváljuk azt a pénzfolyosót, amit baráti alapítványoknak, baráti embereknek, baráti szervezeteknek kívánunk folyósítani öt évre. Úgy gondolom, hogy ez nem szól másról. Ez arról szól, nagyon jól tudják, hogy önöknek vége, túl sokat loptak, túl sokat hazudtak, túl sok kárt okoztak, ’18-ban mi fogjuk önöket követni, viszont így a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak vagy akár a Szent Ágota Alapítványnak a továbbiakban is lehet a pénzeket juttatni ugyanúgy, még a kormányváltás után négy évvel is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 106 2017.05.04. 2:02  91-118

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először Selmeczi Gabriellának szeretném mondani, hogy én értettem, hogy önök a Fidesz padsoraiból beadtak módosító indítványt ezzel kapcsolatban, csak ez a vita most nem a különböző képviselők módosító indítványairól szól, hanem az eredeti javaslatról. Mint elmondtam, én is beadtam egy ilyen módosító indítványt, remélem, ha már a kormánypárt is beadott, akkor valamelyik elfogadásra kerül, és ez a szégyenteljes passzus kikerül.

Még egy dolgot szeretnék mondani, amit többen említettek a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel kapcsolatban. Én azt gondolom ‑ egyetértve egyébként Szél Bernadett képviselő asszonnyal ‑, hogy ez a módosítás nem fogja megoldani a helyzetet, mert bár nem az ő területükkel foglalkozó törvényről van szó, a gyermekvédelmi törvényről van szó, de azért aki az oktatási intézményben dolgozik, azért gondolom, tanárként nagyjából ismeri a rá vonatkozó jogszabályokat, még ha az nem is az ő szakterületükkel foglalkozó jogszabályban szerepel, szerintem eddig is tudta azt, hogy neki jelzési kötelezettsége van. Lehet, hogy jobban fogja tudni, hogy jelzési kötelezettsége van most, hogy benne lesz a közoktatási törvényben is, de az még nem jelenti azt, hogy végre is fogja hajtani.

Még egyszer elmondom: amíg a megfelelő szank­ciórendszer nincs kialakítva azzal kapcsolatban, hogy mit érdemel az a bűnös, nem, akinek a záloga a kezemben van, hanem aki a jelzést elmulasztja, addig nem várhatunk eredményeket. Még egyszer azt mondom, hogy ez a jelenlegi helyzet, hogy ha a gyámhivatal észlel ilyet, hogy valaki a jelzéssel nem élt, feljelentést tehet, nem nyújt megfelelő szankciót és nem nyújt megfelelő védelmet akár a gyermekek számára is. Még egyszer elmondom, talán külön, önálló Btk.-tétel kellene arról, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként valaki a jelzést elmulasztja, és akkor innentől fogja akár automatikusan, akár egy állampolgár bejelentésére is megindulhat az eljárás.

És igenis legyen szankciója annak, aki nem jelez, pedagógusként látta az esetet és nem jelzett, mert én azt gondolom, hogy az a pedagógus, aki ilyenkor nem jelzett, ilyenkor nem a jelzést elmulasztó, hanem társtettes a kiskorú veszélyeztetésében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 78 2017.05.18. 12:47  1-153

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a szociális ágazatról fogok beszélni szakpolitikusként.

A költségvetés szempontjából és a szakma szempontjából az első és legfontosabb dolog a szociális dolgozók bére. Persze kormánypárti képviselőktől és a kormány képviselőitől is már ódákat hallottunk megint arról, hogy micsoda fejlesztések mentek végbe a bér szempontjából, a fizetések szempontjából ezen a területen is, de a szakmát járva, az intézményeket járva, a volt kollégákkal beszélve pont az ellenkezőjét tapasztalom. Igenis szükség lenne a szociális életpályamodell bevezetésére, vitatkozom a kormánnyal, folyamatosan vitatkozom a kormánnyal. Ők azt mondják, hogy a jelenlegi pótlékolásos rendszer a tökéletes, de azért itt is vannak kérdőjelek. A tökéletességét megkérdőjelezi az is, amilyen szinten össze lett ez állítva, ahogy kinéz az a táblázat, ahogy mindenki számára értelmezhetetlen és nagyon sok esetben egyébként igazságtalan.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet az első komolyabb táblázat kialakításának az oka, és mik lehettek a befolyásoló szempontok. Arra a következtetésre jutottam, hogy megvizsgálták, hogyan lehet a legolcsóbban megúszni, hogy vannak azok a kategóriák, ha a dolgozói létszámot is figyelembe vesszük, hogy a legkevesebb kifizetést kelljen eszközölni, és mégis statisztikai szempontból a legjobb számokat lehet majd mutatni, hogy milyen mértékben növekedtek a bérek a szociális ellátórendszer területén. Ez az egyik nagy hátránya egyébként a pótléknak. A másik nagy hátránya a pótléknak az, hogy bármikor elvehető.

Önök egy nagy előnyt szoktak mondani, önök azt az előnyt szokták mondani, hogy ha nem pótlékot kaptak volna, hanem a bér emelkedett volna meg, akkor a szociális dolgozók bérét nem befolyásolta volna a minimálbér-emelés. A szociális dolgozók nagy részének a bérét így sem befolyásolta a minimálbér-emelés, mert mint ahogy a napvilágra került körlevelekből kiolvasható volt, a munkáltatók nagyon sok esetben elvehető pótlékokkal kompenzálták a hiányzó költségvetési tételt egyébként, és nagyon sokan nem is érezték a saját bőrükön a minimálbér emelkedését. Ez az egyik ok, amiért ez megkérdőjelezhető.

A másik ok, amiért ez megkérdőjelezhető, a ráköltött összegek. Ha megnézzük, általában több mint a kétszerese összegről szoktak beszélni a pótlékok szempontjából, mint ami szükséges lenne a szociális életpályamodell beindításához, bevezetéséhez. 70-80 milliárd forintról szoktak beszélni, amit már pótlékokkal a szociális ágazati dolgozók bérfejlesztésére költöttek. Mint mondtam, ennek kevesebb, mint a feléből, 30 milliárd forintból meg lehetne valósítani, el lehetne indítani a szociális életpályamodellt; egyébként ilyen irányú módosító indítványunk is van a jelenlegi költségvetési tervezethez.

Hogy az egyéb negatívumokat kiküszöböljük, amelyek önök szerint az életpálya ellen szólnak, a véleményem az, hogy nem a Kjt.-hez kellene igazítani egy új szociális életpályamodellt, a benne szerepelő kategóriákat, számokat, fizetési osztályokat, hanem a mindenkori minimálbérhez kellene ezt igazítani, és ha a mindenkori minimálbérhez igazítjuk, akkor teljesen mindegy, hogy mikor nő, vagy mondjuk, önökből még akár azt is kinézem, mikor csökken a minimálbér, átlagosan a szociális dolgozók bérét ez nem befolyásolja, és az esetleges emelések előnyeit ugyanúgy élvezni tudják.

Mert hogy lehet a XXI. században egy olyan ország, elvileg az Európai Unió tagállama, elvileg fejlett civilizáció és elvileg demokrácia egyébként, ahol a munkába belépő dolgozó, egy nagyon fontos területen, a szociális ellátórendszerben a munkába belépő dolgozó a fizetését meghatározó táblázatban, amikor elkezdi a munkavégzését, nem éri el a minimálbér összegét, és csak azért kaphatja meg a minimálbér összegét, mert a jelenlegi minimálbér összege annyi, amennyi? Ez nonszensz és elfogadhatatlan a XXI. században, nemcsak Magyarországon, hanem a világ bármely területén, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen megalázóan alacsony fizetésekről beszéltünk.

Több ellenzéki képviselő már beszélt átlagkeresetekről. Nagyon jól tudjuk azt, hogy jelenleg a szociális ellátórendszerben a dolgozók nagy részének a fizetése még az éhenhaláshoz sem elegendő. Egy olyan ellátórendszerről beszélünk, ami alapvetően fontos az ország működtetése szempontjából. Egy olyan ellátórendszerről beszélünk, ami folyamatosan szakemberhiánnyal küzd, főleg a rossz fizetési körülmények meg egyébként a rossz munkakörülmények miatt is folyamatos létszámhiánnyal küzd. Persze meg lehet érteni egy szociális szakembert, aki akár több diplomával is nem fogja azt vállalni, hogy akár egy nagy létszámú intézményben, akár egy kisebb létszámú intézményben rábízott akár fiatalokkal, akár idősekkel, akár fogyatékossággal élőkkel dolgozzon.

Nagyon sok esetben minimum tizenkettő, de még akármeddig fel is mehetünk létszámú emberről beszélünk, azért a bérért, amit itt megkap. Nagyon jól tudjuk, ha akár az én térségemet is nézzük, nem is kell sokat autóznia és sokat utaznia ahhoz, hogy átlépje az osztrák határt, és ha ott egy idős emberrel vagy egy fogyatékossággal élő gyermekkel vagy egy fogyatékossággal élő felnőttel foglalkozik, ápolási-gondozási feladatokat lát el a több diplomájával a gondozottnak a saját otthonában, akkor az itthoni diplomás fizetésének minimum két-három­szorosát kapja meg, és lehet, hogy még keveset mondtam. Csodálkozunk azon, hogy nincs szakember? Nem lehet ezen csodálkozni.

Nemcsak a szakemberhiány és a rossz fizetési osztályok veszélyeztetik egyébként az ágazatot, hanem egyéb, a költségvetésből kiolvasható tendenciák is. Ha akár a nemrég tárgyalt törvényjavaslatokat figyelembe veszünk, akár a folyamatban lévőket, akár a már megváltozott törvényeket figyelembe veszünk, azt figyelhetjük meg, ha a gyermekvédelmi és a gyermekjóléti rendszert és az intézményeket nézzük, hogy pluszfeladatokat kapnak már 2018. január 1-jétől, és ehhez képest a szakmai és egyéb fejlesztésekre fordítandó összeg az idei költségvetésben nem több, mint az előző költségvetésben volt.

Úgy gondolom, a rájuk rótt pluszfeladatok és egyébként a szakmai fejlesztések, amik szintén elsősorban pluszfeladatokat és pluszhatóköröket jelentenek, nincsenek egyenes arányban azzal a fejlesztésre szánt pénzzel, amit az ágazat, a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi rendszer megkap a 2018-as költségvetés tervezete alapján. Nem tudom, hogy az önök által létrehozandó reformokat hogyan fogják tudni úgy végrehajtani, ha az ehhez szükséges anyagi forrást, a fejlesztésekhez szükséges anyagi forrást nem biztosítják.

(14.20)

Ugyanez a helyzet egyébként a szociális ágazati fejlesztésekkel is, ahol az elmúlt időszak törvényi változásai, illetve nagyon sok esetben a 2018. január 1-jével életbe lépő változások és annak a költségvonzata nincs egyenes arányban azzal, amit fejlesztésekre a költségvetés biztosít.

Ha már a béreknél tartunk, van még egy fontos terület, ami a bérfelzárkóztatás és a bérfejlesztés szempontjából hátrányos helyzetben van, ez pedig nem más, mint a védőnők helyzete. Önök akár bizottsági ülésen is azt ígérték, akár a saját csatornáikon, a saját lapjaikon megjelentették, hogy kompenzálni fogják a területen dolgozó védőnők bérét. Ehhez képest ennek morzsáját sem tapasztaljuk a 2018-as költségvetésben. Úgy látom, megint az van, amit általában el szoktak játszani, és egyébként a szociális dolgozókkal és a bölcsődei dolgozókkal is eljátszottak, hogy hitegetik az ágazatot is, hitegetik az ellenzéket is, hogy folyamatban vannak a tárgyalások, az érintettekkel folyamatosan kapcsolatban vannak, mennek az egyeztetések, húzzák-halasztják az időt, és végül a normális és tényleges bérfejlesztésekből a végén semmi nem valósul meg.

Elképzelhetetlen és fenntarthatatlan az az állapot, hogy ma egy területen dolgozó védőnő, akinek veszélyeztetettség szempontjából vagy fizikai megterhelés szempontjából nehezebb feladata van, átlagban bruttó 80 ezer forinttal keres kevesebbet, mint a kórház szülészeti osztályán szolgálatot teljesítő védőnő kolléganője ugyanolyan végzettséggel, akár ugyanolyan tapasztalattal, akár ugyanannyi ledolgozott évvel. Ez fenntarthatatlan! Még egyszer mondom, mi ennek a morzsáját sem látjuk a 2018-as költségvetésben. Megint marad a hitegetés. Mi szeretnénk ezt elkerülni, éppen ezért módosító indítványunkkal szeretnénk elérni, hogy a kívánt pénzt megkapják. Egyébként az ország költségvetését ha nézzük, és az igazságtalan helyzetet arányba állítjuk, 5 milliárd szükséges és elegendő lenne ahhoz, hogy a területen dolgozó védőnők bérét felzárkóztassuk az egészségügyi szakdolgozók béréhez. 5 milliárd forintról van szó. Úgy gondolom, ez nem fájhat annyira a kormánynak, hogy ne tegye meg ezt a gesztust és ezt az elismerést a védőnők számára.

Van még egy fontos terület, amit mindenképpen szeretnék említeni, ez pedig az ápolási díjban részesülők kérdése. Ők azok, akik már ténylegesen, szinte abszolút kimondhatóan élhetetlen állapotban vannak. A múltkor szóbeli kérdéssel fordultam a minisztériumhoz, megkaptam a választ, hogy milyen nagyszerű fejlesztéseket hajtott végre a kormány az elmúlt években. Tény az, hogy emelkedtek az ápolási díjak, de ha belegondolunk abba, hogy több kategória van, még ezzel is egyet lehet érteni, de én úgy gondolom, hogy amit most a legmagasabb kategóriában juttatásként adnak, annak kéne a legalacsonyabb kategória alapjuttatásának lenni, annak az 53 500 forintnak. De most gondoljunk bele azok helyzetébe, akik a legnehezebb helyzetben lévő ápolttal, gondozottal élik a mindennapjaikat! Ők kapnak 53 500 forintot. Ők azok az emberek, akik egy percre nem tudják elhagyni az otthonukat, szinte az ágy mellől nem tudnak elmenni, mert a gondozottjuk olyan állapotban van, esetleg valakit megkérnek és úgy tudnak boltba, hivatali ügyintézésre vagy bármi más fontos elintéznivaló ügyében elszakadni a lakóhelyüktől. Számukra is 53 500 forint az, amit kapnak. Gondoljunk bele ebbe az élethelyzetbe! Magasabb költséggel járó, nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő ápoltat, fogyatékossággal élőt vagy gondozásra szorulót kell ápolnom az otthonomban nap mint nap. Nem tudok keresőtevékenységet folytatni, hiába magasabbak a költségeim, és kapok ezért 53 500 forintot. Csodálom, hogy ezek az emberek még életben vannak, hogy esznek, hogy a gondozottaiknak mindent biztosítani tudnak, s még az egyéb költségeikre is jut, sőt még a rezsijüket is ki tudják fizetni.

Úgy gondolom, hogy méltányolható a kérés, főleg az ebbe a kategóriába tartozó ápolási díjban részesülőktől, hogy az ő járandóságuk érje el minimum a minimálbér összegét. Főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy az olyan súlyos fogyatékossággal élő vagy gondozásra szoruló személy intézményi ellátása durván százezer forintba kerülne, és ehhez képest annak az embernek, aki az életét is kockára téve vállalja az otthoni gondozást, kifizetnek 53 500 forintot, úgy gondolom, hogy ez szintén méltánytalan és igazságtalan. Ne ezeken az önfeláldozó és a hozzátartozójukért, szeretteikért bármit megtevő embereken akarjon nyerészkedni a kormány, hanem igenis tisztességes juttatást biztosítson azoknak az embereknek, akik tulajdonképpen egy állami feladatot vállalnak át, és a saját otthonukban ápolják, gondozzák az éppen ápolásra vagy gondozásra szoruló hozzátartozójukat.

Azt kérném a tisztelt kormánypárti képviselőktől és a kormánytól, hogy a módosító indítványainkat fontolják meg. Mindegyik egyébként szakmailag és igazságossági szempontból is megalapozott, helytálló. Úgy gondolom, hogy ezeknek a módosításoknak helyük van a költségvetésben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 280 2017.05.22. 10:21  205-308

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először egy gyors reagálással kezdeném arra, amit Bencsik János képviselőtársam elmondott. Az tény, hogy a szocialista ipar összeomlása után Tatabánya a fejlesztések révén megmenekült. A rengeteg utcára került ember nagy része el tudott helyezkedni. Az már egy másik kérdés, hogy ezeket a fejlesztéseket és ezeket a beruházásokat nagyon sokszor nem az motiválta, hogy a térségben élők jóléte meglegyen, hanem egyéb egyéni anyagi érdekek befolyásolták, kezdve attól, hogy hova települt az ipari park, folytatva attól, hogy ki hogyan telepedhetett meg azon az ipari parkon. De ez egy más történet, ez is megérne egy misét.

Példaként említette Bencsik János a kórház helyzetét. Azért ne beszéljünk már nagy fejlesztésekről a tatabányai kórházban! Nagyon nagy fejlesztés volt, hogy felépült az új pavilon, csak közben több vidéki kiskórház megszűnt a megyében, tehát az egyetlen kórház maradt tulajdonképpen, ha a tényeket nézzük, a tatabányai kórház Komárom-Esz­tergom megyében, nem beszélve arról, hogy a megyében milyen fejlesztések voltak az egészségügyben. Kórházi vezetők mondták el a tavalyi évben a valódi nemzeti konzultáció során, hogy értelmetlen beruházások voltak, nagyon sokszor korszerűtlen eszközökkel, korszerűtlen osztályokkal, korszerűtlen szobákkal működik a tatabányai kórház, és akkor mellette egy jól felszerelt laborral is rendelkezik, de mellette az egészségügy fejlesztésénél európai uniós pénzből egy új, teljesen felesleges labort hoztak létre a megyében ahelyett, hogy mondjuk, valamelyik osztályát felújították vagy rendbe hozták volna a tatabányai kórháznak.

Persze nem minden múlik az anyagi dolgokon. Nagyon sok minden múlik a szemléleten, és nagyon sok minden múlik akár egy kórházban is a módszertanon. Lehet beszélni fejlett tatabányai kórházról, de nagyon jól tudjuk, hogy orvoshiánnyal küzd, és nemcsak a nyugati határ közelsége miatt küzd orvoshiánnyal, hanem nagyon sokszor középkori módszertannal találkozhat bizonyos osztályokon. Ennek egyik kirívó példája egyébként a szülészet, ahol megrekedtek az ötvenes-hatvanas években. Fényév távolságokra vagyunk a baba-mama barát szülészet kategóriától. Ha ezt vesszük figyelembe, a megyében szülni kívánó édesanyáknak már nincs más lehetőségük: vagy Tatabányára mennek, vagy ha egy baba-mama barát kórházban szeretnék megszülni a gyermeküket, akkor minimum 70 kilométert kell utazniuk Tatától vagy Tatabányától, hogy egy ilyen szolgáltatást igénybe vehessenek.

Ezzel sajnos nemcsak Komárom-Esztergom megye van így, hanem nagyon sok vidéki térség van így, hogy ha a szülők azt szeretnék, hogy a gyermek születése minél optimálisabb körülmények között történjen, akkor igenis rengeteget kell utazniuk. Nem mindegy, hogy egy születés során a gyermeket és az édesanyát milyen hatások, milyen befolyások érik. Igenis hatással van a gyermek későbbi személyiségfejlődésére.

Ha már a gyermekeknél tartunk, a kora gyermekkornál tartunk, nézzük meg a védőnők helyzetét. Inkább úgy mondanám, nézzünk egy-két példát arra, hogy mi áll szemben azzal, amit a kormány mond, mi áll szemben azzal, amit a kormány ígérget, és mi áll szemben azzal, amire azt mondja a kormány, hogy ezt a problémát megoldja. Az egyik ilyen probléma, ami pár hónappal ezelőtt robbant ki, a védőnők helyzete, hogy az egészségügyi alapellátást ellátó területen dolgozó védőnők átlagban bruttó 80 ezer forinttal keresnek kevesebbet, mint az egészségügyben dolgozó kollégáik. (Sic!) Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a meglévő státuszokat, a meglévő körzetek státuszait képtelenség feltölteni. Nem lehet ezeket a helyeket feltölteni ilyen bérhelyzettel.

A következő költségvetésben szerepel a kormány által előterjesztett bérfejlesztés, csak mondjuk, az egy 33 ezer forintos bérfejlesztés. Ha ezt nézzük, akkor még mindig azonos végzettséggel rendelkező, azonos tapasztalattal rendelkező és egyébként sokkal nehezebb munkát végző, alapellátásban részt vevő védőnő 80 ezer forinttal, a nagy meghirdetett bérfejlesztés után 50 ezer forinttal fog kevesebbet keresni, mint akár a kórházban dolgozó kollégája. És ha megnézzük, hogy akár a védőnői hálózatnak milyen fontos feladatai vannak, akkor megnézhetjük azt, hogy ha a védőnői hálózat nem működik rendesen, akkor a vidék fejlesztését úgy, ahogy van, elfelejthetjük.

Egyik fontos feladatuk lett az, hogy a kora gyermekkorban kiszűrjék azokat a hiányosságokat, fogyatékosságot vagy elmaradottságokat, amelyek szükségessé teszik a korai fejlesztést. Ha ezt egy védőnő nem tudja megtenni, mert az adott körzetben, mondjuk, nincs, és így-úgy, állandóan helyettesítéssel oldják meg az ottani feladatokat, akkor ez a vizsgálat lehet, hogy elkésik, ez a vizsgálat nincs időben, vagy ez a vizsgálat meg sem történik. Akkor annak a gyermeknek a korai fejlesztését már nem lehet elvégezni.

Ha egy kisgyermek korai fejlesztését időben és szakszerűen ellátják, akkor nagyon sok esetben az a gyerek, akinél predesztinálni lehetett volna, hogy sni-s lesz iskolás, kisiskolás korára, az a gyermek nem lesz sni-s, hanem ugyanúgy tud fejlődni ép és egészséges társaival együtt, illetve az egyáltalán hátrány nélkül induló társaival együtt. Ha ez nem történik meg, akkor sni-s gyerek lesz, vagy más fejlődési rendellenességgel rendelkező gyerek lesz, akivel sokkal több probléma lesz az iskolában, akinek a tanulmányait sem lehet olyan hatékonyan véghez vinni, akinek borítékolhatóan nem lesz meg az a végzettsége, mintha ez megtörtént volna. Így tehát az a fejlődés, ami az oktatáson keresztül érvényesülhetne, nem valósul meg vidéken. Ez csak egy egyszerű példa volt, hogy miért fontos az, hogy bizonyos feladatokat más szemszögből nézzünk, és annak a finanszírozásánál vagy akár a fejlesztésénél ne rövid távú, hanem hosszú távú célokat vegyünk figyelembe.

Ugyanilyen egyébként a gyermekjóléti vagy a szociális ellátórendszer. A bérhelyzetről nem akarok beszélni, mert már sokan beszéltek előttem, illetve én is már nagyon sokat beszéltem erről. De nézzük meg, hogy a feladatok szempontjából hogy állunk. Ha ugyanazokat a szempontokat figyelembe vesszük egy magasabb iskolai korban vagy az óvodáskorban, nagyon fontos lenne az iskolai szociális munka. Az iskolai szociális munka főleg azokban a térségekben, amelyeket már sokan említették, Dél-Dunántúl, Északkelet-Magyarország, ahol nem szegregátu­mo­kat találunk egy-egy településen belül, hanem már komplett szegregátummá vált településekkel találkozunk, na, ezek azok a helyek, ahol a települési iskolákban vagy a környék iskoláiban igenis szükség lenne az iskolai szociális munkára. A törvényben, a szociális törvényben szerepel, csak nem normatívát kapnak rá a gyermekjóléti szolgálatok, és elsősorban azok a gyermekjóléti szolgálatok vagy központok, amelyek ezekben a térségekben találhatók, hanem a gyermekjóléti központok pályázhatnak ezekre a feladatokra. Ha pályáznak és megnyerik a pályázatokat, akkor a saját térségükben ezt végrehajthatják. Úgy gondolom, ezt nem így kellett volna végrehajtani. Erre a fejlesztésre ‑ ugyanúgy, mint a gyermekjóléti vagy a szociális ágazat egyéb fejlesztéseire ‑ nem kellett volna sajnálni a pénzt.

Nézzük ennek a térségnek, az északkelet-magyarországi térségnek az egyik megyéjét, nézzük, mondjuk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, ahova családi szálak is kötnek, tehát úgy nagyjából van rálátásom a megyére. Úgy gondolom, nem Mezőkövesden kellett volna stadiont építeni, nem Diósgyőrben kéne most épülnie a stadionnak, hanem a megye gyermekjóléti szolgálatát, védőnői szolgálatát, iskolai szociális munkáját, az egyéb felzárkóztató programokat kellett volna inkább azzal a rengeteg milliárd forinttal megtámogatni és kialakítani, hogy egy leszakadó térségnek lehetősége legyen arra, hogy felzárkózzon, és a benne lévő gyermekek vagy akár az idősebb, felnőtt korú emberek integrálódhassanak, reintegrálódhassanak. Úgy gondolom, ez egy fontosabb feladat és fontosabb cél lenne, mint az, hogy most legyen egy modern stadion Mezőkövesden vagy legyen egy modern stadion Diósgyőrben, mert ezeket a modern stadionokat, ha így folytatódik, belepi a fű, mert nem lesz abban a térségben olyan akár kétkezi, akár értelmiségi munkát végző ember, aki fent tudja tartani ezeknek az intézményeknek a működését.

Még két mondatot mondanék gyorsan valamiről. Lehet szép statisztikai adatokról beszélni, hogy hogyan nőtt a foglalkoztatás, csak nézzük meg, hogy ennek a nagy része mi. A nagy része a közmunkaprogram, ami nem jelent kilépést, kilátást egyetlenegy ember számára sem, mert abból az 50-60 ezer forintból, úgy gondolom, nem igazán lehet megélni. Lehet, hogy a leszakadó térségekben azért nőtt olyan nagy mértékben a foglalkoztatás, és a munkanélküliség azért csökkent olyan nem nagy mértékben, mert ezek azok a térségek, ahol a nyílt munkaerőpiacon egyébként a szükséges fejlesztések elmaradása következtében nincs lehetőségük elhelyezkedni azoknak az embereknek, akiknek egyébként tehetsége, ereje és adottságai is meglennének ahhoz, hogy megtegyék.

Nekik nincs más lehetőségük, mint hogy a közmunkaprogramban vegyenek részt. Ezért van olyan nagy különbség egyébként a kelet-magyar­országi és a nyugat-magyarországi munkaerőpiaci helyzet és a közmunkában részt vevők száma között. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy ezek az emberek végképp kieshetnek a nyílt munkaerőpiacról, vagy országrészek közötti konfliktusokat is akár felvállalva Nyugat-Magyarországra vándorolnak, nagyon sokszor egyébként az onnan Nyugatra vándorolt munkavállalók helyére, és nagyon sok esetben egyébként ezzel bizonyos térségekben problémákat is okozva, ugyanis nagyon különböző kultúrájú, nagyon más közegből érkező és nagyon más közegben szocializálódott emberek hirtelen falszomszédok, szomszédok lesznek, és nagyon esetben az együttélésben Győr-Moson-Sopron megyében vagy akár Vas megye bizonyos térségeiben ez problémát okozhat.

Úgy gondolom, mindenkinek helyben, a saját szülőhelyén kell megoldani azt akár államilag, akár EU-s forrásokból támogatott gazdasági fejlesztésekkel, illetve a szolgáltatások megfelelő mértékű fejlesztésével, hogy mindenki ott boldogulhasson, ahol megszületett, mindenki ott boldogulhasson, ahol az ősei éltek, ha ezt szeretné, és ha ebben látja az élete célját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(20.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 262 2017.06.06. 5:29  185-294

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok mindent érintett ma már ez a vita. Elképzelhető, hogy olyanról is fogok beszélni, ami már szóba került, de úgy gondolom, hogy ismétlés a tudás anyja, és lehet, hogy kicsit más szempontból világítom meg ezeket a kérdéseket.

Az első dolog, amiről szeretnék beszélni, az a rokkantnyugdíj-rendszer szétverése, amit ez az előző Orbán-kormány elkövetett. Tudom nagyon jól, hogy az átalakítás előtt nagyon komoly visszaélések voltak a rendszerben, nagyon sok potyautas volt a rendszerben. Hallottunk olyan északkelet-magyarországi, illetve kelet-magyarországi falvakról, ahol az emberek kompletten rokkantnyugdíjból éltek. Nagyon jól tudom, hogy sok potyautas volt a rendszerben, de még mindig azt gondolom, hogy nem a fűnyíróelv az, amit ilyenkor alkalmazni kell. Inkább kicsit cizellálni kell a rendszert, és a szabályokat megváltoztatni, hogy egyrészről potyautas ne lehessen a rendszerben, másrészről a szintek mutathassák azt, hogy ki milyen kategóriába tartozik. Igenis maradjon meg az a kategória a rokkantnyugdíjak rendszerében, ami ugyanúgy biztosítási alapú, mint a nyugdíjrendszer, és nem egyfajta ellátás vagy majdnem hogy szociális segély az, amit a megváltozott munkaképességű személyek kapnak. Ugyanis ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyon sokan közülük évtizedekkel mérhető ideig járulékbefizetők voltak, ezért úgy gondolom, nekik nem az az igazságos és méltányos út, hogy akkor a nyugdíjkorhatár eléréséig egy egészen más típusú ellátásba kerüljenek, hanem igenis az a méltányos, hogy ha igazolható az egészségkárosodás, igazolható az, hogy munkaképtelenné váltak, akkor igenis a biztosítási rendszerben és igenis nyugdíjrendszerű ellátást kapjanak.

Úgy gondolom, hogy ezt orvosolni kell, ezt meg kell változtatni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a törvénymódosítás után milyen helyzetek adódtak az országban, nagyon sokan milyen igazságtalan helyzetbe kerültek, nagyon sokan a felülvizsgálatok során milyen megalázó helyzetbe kerültek, és nagyon sokan akár a vizsgálatok végén milyen élhetetlen helyzetbe kerültek, és a legtöbben, illetve nagyon sokan saját hibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe.

Szóba kerültek már itt is, Kovács képviselő úr beszélt erről, az otthoni gondozás, ápolás, a házi segítségnyújtás rendszere. Ez már a mi felszólalásaink között is szóba került, de azért ne feledkezzünk meg arról, ami ezzel a területtel az utóbbi időben történik. Mert azt még elfogadnám, ami miatt az egész rendszer átalakításra került, hogy itt ne fűnyíróelv legyen, hanem tényleg cizelláltan dolgozzunk ki olyan rendszert, hogy az igényelt ellátás szerinti szolgáltatást kapjon az az idős ember, aki valami miatt segítségre szorul saját otthonában, legyen különválasztva az egészségügyi munkavégzés, és legyen különválasztva az egyéb vagy akár a mentális kezelés-gondozás. Csak azért az, amit ebbe a rendszerbe behoztak, mondhatnánk azt, hogy arcpirító.

Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerrel, a szociális ellátórendszerben dolgozókkal nap mint nap mit tesznek, nagyon jól tudjuk, hogy milyen megalázó bérrendszerben kell a mai napig dolgozniuk. Ráadásul még bejön így ez a rendszer, és ide, erre a területre, a szakképzettséget nem igénylő házi segítségnyújtásra, a „Nő a munkában” programmal vegyítve integrált roma származású hölgyeket kívánnak erre a területre átirányítani. Mindez szép és jó lenne, csak az egyik kérdés az, hogy milyen színvonalon látható el szakképzettség, szaktudás nélkül ez a feladat, akár ha csak mentális, idézőjelben „csak” mentális kezelésről beszélünk. Másrészt nem beszélve arról, hogy ismerjük az északkelet-magyarországi régiót, nagyon jól tudjuk, hogy milyen elterjedt és milyen súlyos mértékeket öltő jelenség az öregezés. Tudjuk, hogy mi az öregezés: kifosztanak az otthonukban egyedül élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő idős embereket, nagyon sok esetben egyébként roma származású fiatalok. Nagyon sok esetben az új rendszer következtében előfordulhat az, hogy pont annak az öregező családnak a tagját fogjuk egy kiszolgáltatott helyzetben lévő, egyedülálló idős emberhez küldeni, elvileg segítő szándékkal és hivatalos személyként, aki így lehet, hogy jobban ki van téve e jelenség kockázatának.

Úgy gondolom, hogy ez egy eléggé elhamarkodott és eléggé kapkodó intézkedés volt. Az egész pályázati rendszerről tudjuk, hogy milyen. Úgy gondolom, hogy ennél kicsit körültekintőbben kellett volna eljárni. Nem ilyen intézkedésekkel kell látszatra megoldani bizonyos problémákat (Teleki László: Lejárt az idő!), hanem igenis elsősorban a szociális ellátórendszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) dolgozóit kell megbecsülni, őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy a rendszer normálisan fenntartható legyen, az idős emberek érdekében is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 288-292 2017.06.06. 1:13  185-294

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem ügyrendben szót, mert a bekiabálási stílusnak ‑ amit én egyébként elfogadok mint parlamenti műfajt ‑ azért vannak bizonyos határai. Olyan szavak hangzottak el Teleki László képviselő úrtól, amikor én szóltam, amit felháborítónak és méltánytalannak tartok és visszautasítok. Személyes érintettség okán nem nyomhattam gombot, ugyanis egyik jelzőt sem tartom magamra illőnek azok közül, amiket elmondott. Finomítani fogom, amit mondott. Azt mondta rám, miközben felszólaltam, hogy „te náci férfi nemi szerv”. Szeretném, ha ez a jegyzőkönyvben lenne, mert lehet, hogy a bekiabálás nem került bele, és szeretném, ha a Házbizottság foglalkozna ezzel a kérdéssel.

(20.40)

Főleg azért felháborító ez egyébként, tisztelt MSZP-s képviselők és tisztelt Teleki László, mert pont Teleki László az MSZP-kormányok alatt olyan pozícióban volt, minisztériumi pozícióban volt, amikor a romák integrációjáért kellett volna küzdenie…

ELNÖK: Képviselő úr! Ön ügyrendi kérdésben kért szót.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Igen, ez az ügyrendhez hozzátartozik.

ELNÖK: Ezt én az ülés vezetőjeként nem tekintem ügyrendi kérdésnek.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Azt, hogy náci hím­vesszőnek nevezett engem Teleki László képvi­selő úr?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 315 2017.06.12. 2:54  308-317

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatnám, ahol Gyüre Csaba elkezdte, illetve kiegészíteném néhány dologgal. Először is megerősíteném azt, amit ő is mondott már, hogy szavakban nagyon tudják hirdetni azt, hogy mennyire ellenálló és forradalmi kormány Brüsszellel szemben a jelenlegi és az előző kormány is, azt láttuk is, hogy nagyon sok esetben, csip-csup ügyekben rá tudnak csapni az asztalra, meg tudják mutatni, hogy milyen kemények, amikor meg ehhez hasonló kötelezettségszegési eljárásokat találunk, aminél látjuk, józan ésszel átgondolva látjuk azt, hogy a földtől és a valóságtól teljesen elrugaszkodott, a brüsszeli liberális agytrösztök kitalálták, hogy mi is az a szegregáció, és hogyan kell ezt végrehajtani, hogy a kisebbségi jogok ne sérüljenek, csak ‑ mint mondtam ‑ ez abszolút elrugaszkodik a valóságtól.

Sokan mondták már azt, hogy sok terepe lehet annak, hogy spontán szegregáció alakul ki, lehetnek akár komplett települések ‑ Kelet-Magyarországon, Északkelet-Magyarországon sok ilyet találunk ‑, amelyeket egy etnikai kisebbség alkot, ott elég nehéz megvalósítani az olyan oktatást, hogy ne csak akár a cigány kisebbség gyermekei járjanak abba az iskolába. De ez egyébként megfigyelhető nagyvárosokban is, akár Tatabányán is találunk olyan iskolát, ahova kizárólag cigány származású gyerekek járnak, ugyanis a környéken csak cigány származású lakosság van, egy szegregátum kellős közepén lévő iskoláról beszélünk. Tehát a valóság, illetve a földhöz ragadt gondolkodás is azt mondja, hogy egy ilyen kötelezettségszegési eljárással szembe kell menni.

Egyrészt a valóság szempontjából, másrészről egyébként akár szakmai szempontból is meg lehet támadni egy ilyen intézkedést, mert sok esetben nem ördögtől való dolog a szegregált oktatás, és lehetnek olyan élethelyzetek, főleg egyébként az általam is meg mások által is említett szegregátumokban, ahol egy jól megtervezett, jól felépített, jó módszertannal rendelkező szegregált oktatás, akár egy etnikai kisebbségre, akár egy nemzeti kisebbségre specializálódottan kialakított oktatás és módszertan lehet az, ami igazán szolgálhatná az integrációt, igazán szolgálhatná a felemelkedést (Dr. Gyüre Csaba: Így van!), és igazán szolgálhatná azt, hogy az ezen a szegregált oktatáson túllépve a felsőbb iskolákban, oktatásban is részt vehessenek, akár egyetemi végzettséget is szerezhessenek, és így társadalmilag is integrálódhassanak.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy itt az ideje, ez nem egy csip-csup ügy, ez egy fontos ügy, itt kéne az asztalra csapni, és itt kéne kiharcolni azokat a jogokat, amelyek igenis a Magyarországon élő akár nemzeti, akár etnikai kisebbségek igazi felemelkedését és igazi integrációját szolgálnák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 339 2017.06.12. 3:18  336-345

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Népjóléti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is, a kisebbségi vélemény ismertetésénél szeretném azt közölni, hogy a Népjóléti bizottság ellenzéki képviselői közül csak a Jobbik képviselői szóltak hozzá ehhez a vitához. Ebből szeretnék egy-két dolgot ismertetni. Először egy érdekességet szeretnék közölni, ami a bizottsági ülésen megtörtént. Mégpedig azt, hogy egy jobbikos javaslat mellett érvelt egy fideszes országgyűlési képviselő is a bizottság tagjaként, illetve meg is szavazta azt. Ez nem volt más, mint ami a gyermekvédelmi gyám feladatát módosította volna.

Ugyanis a jelenleg hatályos jogszabályban az szerepel, hogy „kapcsolattartást kezdeményez”. Mi ezt arra szerettük volna módosítani, hogy nem kezdeményezi ezt a kapcsolattartást, hanem folytatja. Ugyanis kezdeményezni éveken keresztül lehet egy kapcsolat felvételét, de ha törvényben, jogszabályban úgy szerepel, hogy ezt végzi, folytatja, akkor már ez egyfajta kötelezettségként jelentkezik, és nem lehet ilyen-olyan indokokra hivatkozva kibújni a felelősség, illetve nagyon sok esetben a feladatvállalás alól. Ez is egy olyan intézkedés lehet egyébként, ami akár tragédiákat is megelőzhet, illetve visszaéléseket elháríthat.

A másik nagyon fontos módosítás, amivel bizottsági módosító indítvány is foglalkozik, a pedofil bűncselekményeket, illetve kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt elkövetettekkel szemben a bírósági eljárásban érvényesül. A jobbikos módosító indítványban az szerepel, hogy egyik esetben se lehessen különös méltánylást igénylő körülmény, ami felmentést adhat a kiszabott büntetéssel, illetve a mellékbüntetéssel kapcsolatban, hogy ő a továbbiakban már nem dolgozhat olyan munkakörben, ahol gyerekekkel van kapcsolatban, illetve gyerekek vannak az ő felügyeletére bízva.

A bizottsági módosító indítványban, amit a bizottság elfogadott, csak a pedofil bűncselekményekre vonatkozóan kerül ki a különös méltánylást igénylő körülmény lehetősége, illetve ennek mérlegelése. Arra hivatkoznak, hogy ez a bírói szabadságot sérti, tulajdonképpen az egyik pillérét veszélyezteti a demokráciának, illetve a demokratikus berendezkedésnek. Én direkt ebben a kérdésben is egyeztettem bírákkal, méghozzá elég magas rangban lévő bírákkal is, és ők azt mondták, hogy egyáltalán nem csorbítja a bírói függetlenséget, ha mind a két rész benne marad. Ugyanis szerintük még terhet is vesz le a vállukról, mert nem kell ilyen esetekben mérlegelniük.

Ha belegondolunk abba, hogy nem vétségről beszélünk, nem egy ejnye-bejnyével elintézhető kis­korú veszélyeztetéséről beszélünk, hanem olyan esetről, ami bűncselekmény, és jogerős ítélet született, ne lehessen lehetőség arra, hogy különös méltánylást igénylő körülmény merülhessen föl. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 341 2017.06.12. 7:32  336-345

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor folytatom ott, ahol abbahagytam. Frakcióálláspontként egyébként, most nem mint kisebbségi előadó, hanem mint a frakció politikusa mondom azt, hogy a jelenlegi javaslattal sajnos az a helyzet, mint nagyon sok más egyéb, mondhatjuk akár ezt is, salátatörvénnyel, hogy magával a célkitűzéssel egyet tudok érteni, illetve egyet tudunk érteni.

Vannak benne olyan módosítások, amik szükségesek és jók is. Az már egy másik kérdés, hogy sok esetben nem kellő súlyúak, és nem elég szigorúak, de ettől még elfogadható lenne. Ugyanis azt gondolom, hogy ha valamennyit már javít a jelenlegi állapotokon egy javaslat, akkor az akkor is támogatandó, ha nem a tökéletes megoldást biztosítja és nyújtja. Viszont ebben a javaslatban vannak olyan módosítások, amik elfogadhatatlanok. Vannak olyan módosítások, amik szakmai szempontból elfogadhatatlanok, illetve hallottuk az előbb azt, hogy ennek egy politikán felül álló ügynek kell lenni, ebben egyetértek, csak azt nem értem, hogy akkor egy politikai indíttatású korrupciós tételt miért kellett beemelni ebbe a salátatörvénybe, nemsokára részletesebben fogok is erről beszélni. Úgyhogy a szakmai kifogásolható részek, illetve az egyik utolsó passzusa miatt, ami erősen politikai és korrupciógyanús, sajnos nem támogatható ez a törvény, úgyhogy mi a tartózkodás lehetőségével fogunk élni, jelezve azt, hogy vannak benne olyan irányok és olyan célkitűzések, amikkel egyet tudunk érteni, viszont vannak benne olyanok, amikkel egyáltalán nem tudunk egyetérteni.

(21.20)

Szakmai szempontból kiemelném azt a részét, ami az intézményvezető kinevezésénél, illetve a kinevezésének a meghosszabbításával kapcsolatban fogalmaz meg irányelveket. Én emlékszem arra még, amikor az első Orbán-kormány hatalomra került, akkor bedobták a szociális ellátórendszeren belül a minőségbiztosítási rendszer kialakítását. Egyébként ezt bedobták ugyanúgy az oktatási rendszerben is, hogy ez meg fog történni. Azóta eltelt majdnem húsz esztendő, és ebben a kérdésben nem történt semmi. Annyira nem történt semmi, hogy még a csíráját sem látjuk annak, hogy ez megkezdődött volna. Jelen javaslat is mutatja azt, hogy erre viszont nagyon nagy szükség lett volna, illetve az elmúlt időszak történései és a felszínre bukott, illetve inkább úgy mondom, hogy a szekrényből kiborult csontvázak is alapot adnak arra, hogy ezt igenis ki kellett volna már dolgozni, és igenis már működnie kellene.

Az egyik szempont az, aminek működnie kellene, ami nem érinti a törvényt, ez inkább a szociális életpályamodellt érinti. Hogyha a szociális életpályamodellt be akarjuk vezetni, akkor ennek alapvető feltétele az, hogy egy minőségbiztosítási rendszer módszertanilag és szakmailag helyes pontrendszerben kidolgozva meglegyen és használatban legyen, ugyanis a minőségbiztosítási rendszernek és az ott kapott pontoknak párhuzamban kell lennie az életpályamodell nyújtotta lehetőségekkel, és igenis, aki egy minőségbiztosítási rendszerben nagyon jól teljesít, sőt mondhatnánk azt is, hogy az átlag fölött teljesít, a kötelező feladatokon túl lelkes és hivatástudattal rendelkező szociális szakemberként pluszt teljesít, annak igenis az életpályamodellben is jelentkeznie kellene. A másik szempont, ami miatt pedig jelentkeznie kellene, az pedig az, hogy ilyen módosító indítványokkal, mint ami most előttünk is fekszik, nem kellene házmesterrendszert kiépíteni a szociális ellátórendszeren belül, hogy garantálni lehessen, illetve vélten, vagy inkább úgy mondom, a lelkiismeretünk megnyugtatása céljából ‑ idéző­jel­ben ‑ ga­rantálni lehessen azt, hogy csak az arra alkalmas személyek vezethessenek bizonyos gyermekvédelmi intézményeket vagy akár egyéb intézményeket.

Ha a minőségbiztosítási rendszer lenne, akkor ezt a besúgórendszert nem kéne létrehoznunk. Mindegyik vitában, a bizottságban is, az általános vitában is elmondtam, én is dolgoztam szociális szakemberként a közszférában, illetve a közszféra más területein is dolgoztam, és nagyon jól tudom azt, hogy ‑ és nagyon sok esetben egyébként az alacsony bérek, az elismerés hiánya következtében ‑ egyfajta rosszindulat alakul ki bizonyos kollégák között. Ennek általában első számú célpontja szokott lenni a vezető.

Tehát ha egy új kinevezésnél vagy egy kinevezés meghosszabbításánál megkérdezzük a kollégák véleményét, akkor nagyon sok esetben ez a rosszindulat, és a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szemlélet következtében elképzelhető, hogy egy nagyon rátermett, azt az intézményt a legjobban vezető, a legjobb újításokat bevezető és a legjobb módszertant alkalmazó vezető nem kerülhet abba a pozícióba, ami őt megilletné, és ami, mondjuk, akár egy intézmény felvirágzásához is és felfelé ívelő pályára indításához is szükséges lenne.

Úgy gondolom, hogy ezt a szubjektív tényezőt ki kéne küszöbölnünk, és nemhogy erősíteni kell, nem, mint ez a javaslat is bizonyítja, hanem valamilyen szinten el kellene fojtanunk. Persze tudom, hogy ez nagy munkával jár, de hogyha azt figyelembe vesszük, hogy a mindenkori kormányok 1998 óta húszéves lemaradásban vannak, akkor úgy gondolom, ezt a nagy munkát már meg lehetett volna csinálni, és garantálni lehetett volna azt, hogy ténylegesen a rátermett és a szakmájáért, intézményéért tenni akaró vezetők kerüljenek kinevezésre az intézmények élén.

A másik, a politikai szempontból kifogásolható passzus, az pedig az, gondolom, ez is amiatt van, ami miatt a plakáttörvény is a mai napon a parlament előtt volt, és szavazni is fogunk róla szerdán, ez is amiatt van, hogy önök nagyon jól sejtik azt, hogy 2018 után nem önök fogják irányítani ezt az országot, nem Fidesz-KDNP-kormánya lesz az országnak, hanem remélhetőleg Jobbik-kormánya lesz az országnak. Persze tudom nagyon jól, hogy vannak olyan csatornák, amiket nem szeretnének elzárni a bukásuk után sem, szeretnék, ha ezek megmaradnának. Egyik ilyen példa erre az Erzsébet-program. Az Erzsébet-programon keresztül önökhöz közel álló civil szervezeteket a bukás után még öt évig pénzzel akarnak pumpolni. Nem elég, hogy átjátszották nekik akár a Balaton-parti volt úttörőtáborokat, most még a pénzcsapokat is nyitva akarják hagyni a bukásuk után öt évig. Ez elfogadhatatlan és tűrhetetlen.

Én úgy gondolom, hogy egy ilyen kormányokon átnyúló korrupciós rendszert fenntartani és támogatni bűn, éppen ezért sajnos ezt a salátatörvényt elfogadni is bűn, mert ez a passzus szerepel benne. Éppen ezért, mint ahogy a felszólalásom elején is elmondtam, ennek következtében is mi a tartózkodást fogjuk választani a törvényjavaslatról szóló szavazás során. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 359 2017.06.12. 3:08  354-363

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelen javaslat kapcsán azt kell megállapítanunk, hogy vagy nagyon lassú a kormány, illetve a kormánypárti képviselők reakcióideje, vagy azt kell megállapítanunk, hogy valami hátsó szándék van e mögött a nagy felismerés mögött, amit a jogszabálytervezetben is olvashatunk, hogy hivatkoznak felgyülemlett szakmai tapasztalatra, azoknak az elvesztésére. Jelzem, hogy ezzel elkéstek, ugyanis a kizárás, illetve az összeférhetetlenség bevezetése óta azért eltelt egy hosszabb idő, és azóta sajnos már vannak olyan, akár ha a saját szakterületemet nézem, a szociális ellátórendszerben dolgozók, akik, hiába beszélnek reintegrálásról, illetve reaktiválásról a munkaerőpiacra, már nem fognak visszamenni, tehát a náluk felgyülemlett szakmai tudás és tapasztalat és bölcsesség már elveszett. Ugyanis pár évvel ezelőtt sem voltak sokkal jobb anyagi helyzetben a szociális ellátórendszerben dolgozók, mint most, akkor is azt tapasztaltuk, hogy az összeférhetetlenség bevezetésével mérlegelniük kellett akár vezetői szinten lévő dolgozóknak is, egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra érte őket ez a változtatás, úgyhogy még azon sem tudtak gondolkodni, hogy esetleg az utánpótlásukat kineveljék, és ott álltak, mondom, intézményvezetők is, akiknek mérlegelniük kellett, hogy vagy elmennek nyugdíjba, vagy maradnak a szociális ellátórendszerben, dolgoznak tovább, lemondanak a nyugdíjukról, csak az az érdekes helyzet állt fönn, hogy akkor a nyugdíjuk, a szociális bértábla következtében a nyugdíjuk magasabb volt, mint amit vezető beosztásban vezetői pótlékkal munkabérként kaptak volna. Úgyhogy saját jól megfontolt érdekükből kiindulva úgy döntöttek, hogy a magasabb jövedelemért akkor inkább elmennek nyugdíjba.

Még egyszer jelzem: ez a tudás, ez a bölcsesség, ez a felhalmozott tapasztalat már elveszett, elkéstek. Nem hiszem, hogy a szövetkezeti rendszer jobban segítené a nyugdíjasok munkába állását a közszférában, nem hinném, hogy ez olyan óriási reaktiváláshoz vezetne. Egyébként bízom abban, hogy ennek ellenére is lesznek nyugdíjasok, akik ismét munkába állnak, élnek ezzel a lehetőséggel, és a meglévő tapasztalatukat, bölcsességüket átadják, csak én e mögött a javaslat mögött rosszat sejtek, és úgy gondolom, hogy ahogy már más ellenzéki képviselőtől is hallottuk, ezt sokkal egyszerűbben, egy tollvonással el lehetett volna intézni, azokat a bizonyos szakaszokat egyszerűen törölni kellett volna a jelenleg hatályos törvényből. Én is értetetlenül állok az előtt, hogy miért kell ehhez szövetkezetet létrehozni. Természetesen a jelenlegi kormány dinamikáját ismerve e mögött is korrupciógyanút látok, és attól tartok, hogy a félelmeim megalapozottak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 141 2017.06.13. 2:05  138-145

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik frakciója természetesen támogatni fogja a javaslat tárgysorozatba vételét. Nagyon jól tudjuk, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerben, illetve a kifizetésekben igazságtalanságokat tapasztalhatunk, igazságtalan a rendszer. Az egyik része a legkisebb öregségi nyugdíjminimum megállapítása, ez a 28 500 forint, ami már nagyon régóta nem változott.

Én sem értek egyet azzal a magyarázattal, hogy ez nagyon sok egyéb juttatást befolyásol, illetve irányszám bizonyos juttatásoknak a megállapításánál, a jogosultság megállapításánál. Úgy gondolom, hogy azt a kis pluszmunkát megérné az emelés. Legalább lehetőségünk lenne arra, hogy a juttatásokat, illetve a jogosultsági határszámokat egy kicsit cizelláljuk a jelenlegi szociális ellátórendszerben és a szociális törvényben. Attól, hogy 50 ezer forintra emelkedik ez az összeg, még akár az arányszámokon, akár a százalékokon, akár a leírásokon lehet változtatni, és az új megemelt összeghez lehet igazítani az egyéb ellátások rendszerét.

A másik kérdés az éves nyugdíjemelések rendszere. Mi máshogy képzeljük el a nyugdíjemelés rendszerét, de ezt is tudjuk támogatni, ugyanis látjuk azt, hogy mennyire igazságtalan ez a rendszer. Én olyan ember vagyok, aki nem hisz a statisztikáknak, én inkább annak hiszek, amit a saját bőrömön tapasztalok, vagy amit a mindennapi életben az emberek elmondanak nekem, és bármennyire emelik föl a megállapított inflációt, az emberek mindennapi érzete, saját tapasztalata többet mutat, nem azt mutatja, hogy csak 2,6 százalékos volt az áremelkedés az elmúlt évhez képest. Ezért is kéne igazságosabbá tenni a rendszert.

Egyébként mi nem ezt az automatikusan mindenkinek adott, kalkulált infláció szerinti nyugdíjemelést vezetjük be, ha kormányra kerülünk, hanem sávos nyugdíjemelést fogunk bevezetni, hogy arányaiban a kis nyugdíjjal rendelkezők nagyobb összeget kapjanak, mint azok, akik akár 200-300 ezer forintos nyugdíjjal rendelkeznek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 14 2017.06.14. 2:05  1-22

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy ilyen vita előtt az ember átgondolja, hogy az adott történelmi személy számára milyen legfontosabb erényt mutatott meg. Számomra és úgy gondolom, a magyarság számára is azt mutatta meg, hogy hogyan lehet egyszerre valaki lovagkirályként harcos, aki egy csatában a csapatot vezeti nagyon sok esetben, és emellett hogyan lehet egyszerre a hazáját védő, nemzetben gondolkodó ember is, és emellett hogy tud a keresztény értékek mentén, a keresztény értékek szerint is élni. Úgy gondolom, hogy Szent László példája a legjobb ebben, számunkra, magyarok számára az ő példája a legfontosabb. Ő ezt tökéletesen tudta ötvözni. Nem véletlen, hogy a mai napig szentként tiszteljük.

Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az adott korban volt fontos, hanem a következő és a mostani generáció számára is intő példa kell hogy legyen. Egy zsinórmértéke lehet akár a saját életvezetésünknek, akár olyan pillanatokban is, amikor meg kell határoznunk, hogy mi az a határ, amit átléphetünk akár szeretetteink, akár hazánk, akár a hitünk védelmében. Úgy gondolom, hogy ezek a példák azok, amiket a felnövekvő generációnak is át kell adnunk.

Nagyon sok emlékév vitájának keretében már elmondtam, és itt is megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: Szent László élete lenne az, ami méltán kiérdemelne egy nagy történelmi kalandfilmet. Úgy gondolom, nem kellene arra kényszerítenünk a fiatalokat, hogy külföldi hősök példáját kelljen követniük, mert csak ilyen mozifilmekhez jutnak hozzá, akár amerikai, akár római korból vett, akár középkori más európai hőst kelljen példaként tekinteniük egy moziélmény után.

Úgy gondolom, hogy Szent László életútja lenne az, ami erre méltó lenne, Szent László emlékútja lenne az, ami ilyen formában megfoghatná a fiatalokat, és remélhetőleg az egyik példaképükké is válhatna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 60 2017.06.14. 7:18  53-82

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen a Jobbik frakciója sem fogja támogatni a szavazáson az előterjesztést, ami most előttünk fekszik, több szempontból nem fogja támogatni. Az egyik ‑ kapcsolódva kicsit az előttem szólóhoz ‑, hogy én is onnan kezdeném a sort, hogy az új Alaptörvény elfogadásánál a régi alkotmányhoz képest a társadalombiztosítás kikerült az Alaptörvényből, és nem sokkal később a nyugdíjbiztosítási járulék is úgy-ahogy megszűnt, és most már szociális hozzájárulási adót fizetünk. A különböző juttatások rendszerében fontos elemnek tartom azt, hogy léteznek a biztosítási alapú juttatások. Úgy gondolom, hogy ami folyamatot most látunk, az ennek a szétverése. Ahogy az előbb már hallhattuk, ténylegesen csak egy költségvetési tételként fog szerepelni akár a kifizetett nyugdíjak összege.

Hová fogunk így jutni attól a jogos követeléstől, ami egyébként a mi programunkban, a választási programunkban is már régóta, kezdetektől fogva szerepel, hogy az egyéni számlavezetés lehetősége megnyíljon a nyugdíjbiztosítás rendszerében? Fényévekre kerültünk ettől. Én azt gondolom egyébként, hogy a kormánynak pont ez a célja, hogy ez megvalósíthatatlan, követhetetlen legyen, stabilizálja és még jobban bebetonozza ezt a rendszert, amit most is tapasztalhatunk, ezt a felosztó-kirovó rendszert stabilizálja.

(13.50)

Úgy gondolom, inkább megreformálni kellene és nem stabilizálni a régi rendszert, inkább megreformálni kellene a nyugdíjrendszert, egészen máshogy kellene hozzányúlni ehhez a témakörhöz.

A másik dolog, amit az államtitkár asszony is említett az expozéjában: ez a racionalizálásról szól, ez a megtakarításról szól, ez arról a struktúraátalakításról szól, amit számtalan területen tapasztalhattunk, a központosításról, hogy közvetlenül az adott minisztérium alá tartozzanak az illetékességi területek. Ha a saját szakterületünket nézzük, vagy inkább azt mondanám, ha az EMMI-hez tartozó szakterületeket nézzük, ezek a központosítások mind kudarcba fulladtak. Nem gondolják, hogy ezt be kéne fejezni? Látjuk azt, hogy mi történt a KLIK-kel, ott is ezt a magyarázatot hallottuk, hogy mi ennek az oka; látjuk, hogy mi történt az SZGYF-fel: létrehoztak olyan vízfejeket, amelyek meggyőződésem szerint egyébként plusz költségvetési kiadással járnak, és semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy nagyon kiváló, marionettbábuként mozgatható kádertemetőket hoztak létre, beteszik oda a jó embereiket, akik finoman fogalmazva is nagyon sokszor nem igazán állnak szakmai szempontból a csúcson, nincsenek a helyzet magaslatán. Látszik is a rendszeren, látszik is a rendszer összeomlásán, hogy mit okozott ez a központosítás.

Többször elhangzott az, hogy a racionalizáláson túl ez megtakarításokat is jelenthet. Vannak-e esetleg ilyen számítások, hogy a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvasztása az Államkincstárba konkrétan hány milliárd forint megtakarítással jár? Mert úgy gondolom, nulla körüli eredményt fogunk kapni, sőt lehet, hogy az előző központosításokból kiindulva még többletköltséggel is fog járni az ilyenfajta átalakítás. A törvényben garanciákat találtunk arra is, hogy a jelenleg a rendszerben dolgozókkal mi lesz, a feladatkörükkel mi lesz. Akkor azt nem értem, hogy ez az összevonás hogyan képezhet megtakarítást, ha a személyi állományban nem fog változás történni, a személyi juttatásokban nem fog változás történni, a feladatok száma nemhogy csökkenni fog, hanem nőni fog, mert az Államkincstárba olvasztással pluszfeladatokat is fog kapni ez az ágazat. Akkor hol van itt a csökkentés, hol van itt a megtakarítás?

Úgy gondolom, ha már a rendszer átalakításáról beszélünk, akkor nem a családtámogatási és egyéb juttatások rendszerét kellett volna hozzájuk integrálni, hanem ezeket a rendszeren belüli pluszfeladatokat kellett volna inkább beépíteni a jelenlegi hivatali struktúrába, gondolok akár a felszólalásomban már említett jogos követelés érvényesítése kapcsán az egyéni számlavezetés kialakítására is. Úgy gondolom, ez struktúrájában, illetve karakterében inkább egy, a főigazgatóság feladataihoz passzoló plusz elemzési, illetve feladatvégzési lehetőség lett volna a jelenlegi törvényi változással hozzáadott feladatok helyett.

Tehát helytelennek tartom az átalakítást, mint mondtam, egy befejezése felé közeledő nagyon rossz folyamat intézkedésének tartom; itt a teljes nyugdíjbiztosítási rendszer szétverésének a folyamatára gondoltam. Azt is látom benne, hogy a központosítás negatív dolog, szakmai szempontból az EMMI-hez tartozó ágazatoknak csak negatívumokat hozott. Nem látom a megtakarítás lehetőségét, szerintem inkább pluszköltségeket jelent, és inkább az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megerősítését kellett volna feladatul tűzni, nem a beolvasztását, és a megerősítésével inkább a nyugdíjrendszer biztonságosabbá tételéhez köthető pluszfeladatokat kellett volna rájuk ruházni. Így talán fenntarthatóvá vált volna a rendszer, és nem következhetne be az, ami néhány évtizeden belül közgazdászok, illetve szociális szakemberek jóslata szerint várható, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer, ha nem történik egy mindent felforgató reform, akkor össze fog omlani, mind a demográfiai, mind az egyéb szociológiai helyzet következtében és a várható világgazdasági helyzet következtében is akár.

Tehát inkább erre kéne energiát fordítani, nem újabb vízfejeket létrehozni, összeolvasztással nem újabb giga kormányintézményeket létrehozni, ahol egyébként a sok bába között nagyon sokszor elveszik a gyermek, és a nagyon sok intézkedési szál és a nagyon sok terület, amit összefog egy-egy ilyen intézmény, nagyon sok esetben egy-egy terület elhanyagolásához vezet. Még egyszer mondom, ahogy a folyamatot látjuk, akár az Alaptörvény módosítását, akár a szociális hozzájárulási adó bevezetését tekintve, úgy gondolom, a nyugdíjbiztosítás rendszere lesz az, ami a leginkább kárvallottja lesz ennek a fúziónak. Úgyhogy még egyszer mondom, frakciónk semmilyen formában nem tudja ezt a javaslatot támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 72 2017.06.14. 1:43  53-82

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Dunai Mónikára szeretnék reagálni. Azért kicsit magamra vettem én is mint ellenzéki képviselő, hogy mit értünk meg mit nem értünk. Elképzelhető, hogy ön az, aki elhiszi a kormányzati kommunikációs elemeket meg azokat a paneleket, amiket kapott, és elképzelhető, hogy ön az, aki nem érti, hogy mi is van a háttérben, és miért kell megvalósítani ezt a módosítást.

Mondott egypár dolgot, amivel nem igazán tudok egyetérteni. Azzal most nem foglalkozom, hogy majdnem hogy csak egy kávét kérek, ahogy vitatkoznak egymással, hogy ki tett rosszabbat és ki ártott jobban a nyugdíjasoknak: azért a mérleg egyensúlyban lenne, sőt most már kezd egy kicsit önök felé elbillenni. Önök voltak, akik elvették a korkedvezményes nyugdíjat, önök voltak, akik megszüntették a rokkantnyugdíjat, és még sorolhatnám, de nem fogok ebbe belemenni.

Amiről viszont beszélni szeretnék, az, hogy az ellenzéki képviselők beszélnek egy százéves rendszer szétrombolásáról, az nem azt jelenti, hogy a száz évvel ezelőtti állapotokat szeretnék visszahozni, mert lehet, hogy száz évvel ezelőtt még kézzel mostak, de száz évvel ezelőtt sem keverték össze a mosatlan ruhát a mo­satlan edénnyel, mert úgyis mind a kettőt vízben kell csinálni, akkor nyugodtan folyjon együtt. Tehát úgy gondolom, hogy ezen azért el kellene gondolkozni.

Olvassa át megint a törvényjavaslatot, olvasson utána annak, hogy központosítás címén miket hajtott végre a kormány az elmúlt időszakban, azoknak mi lett a vége, utólag kiderült az, fény derült rá és kiderült, hogy mi is volt ennek a tényleges célja és tényleges oka, akkor értelmezze újra a törvényjavaslatot, és lehet, hogy akkor ön is meg fogja érteni, és lehet, hogy ön sem fog ezzel egyetérteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 57 2017.09.19. 5:04  46-69

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Finoman szólva is arcátlanság az, amit Kósa képviselő úrtól hallottunk előterjesztőként, hogy mi, az ellenzék lettünk volna azok, akik kerékkötői szerettek volna lenni annak, hogy a nyugdíjasok munkát vállalhassanak, mert pont önök voltak azok, akik elvették a jogot a nyugdíjasoktól, hogy nyugdíj mellett munkát vállaljanak.

És nemcsak ennek a felszólalásnak a fényében arcátlanság ez, hanem ez az intézkedés amúgy is ar­cát­lanság volt, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy főleg kiüresedő szakmáknál vették el a lehetőséget a nyug­díjasoktól attól, hogy munkát végezzenek a nyug­díj mellett. A saját szakterületemet nézem, a szociális szakterületet nézem.

Nagyon sok intézmény került nagyon nehéz helyzetbe az akkori intézkedésük kapcsán. Nagyon sok, óriási tapasztalattal rendelkező vezetőnek kellett egyik napról a másikra elhagynia a helyét anélkül, hogy még egy erre alkalmas személy lett volna, aki akár ezt az intézményt nyugodt lelkiismerettel elvezethette volna.

Olyan értékes tudásoktól szabadították meg a szakmát, a szociális szakmát, de egyébként más szakmákat is említhetnék a közszférán belül, ami veszélybe sodorta nagyon sok esetben nemcsak intézmények, hanem szolgáltatások működését is.

Ha tehát ennek fényében is nézzük, elég nagy arcátlanság az, amit ön mondott vezérszónoki felszólalásában vagy előterjesztői felszólalásában. Önök voltak azok, akik megtagadták a nyugdíjasoktól azt, hogy a nyugdíj mellett munkát végezhessenek. Persze, utóbbi folyamatokat látva, illetve a nyáron hatályba lépő törvényt, a jelenleg módosításra szánt törvényt figyelembe véve már tudjuk, hogy mi volt ennek a mozgatórugója. Ennek nem az volt a mozgatórugója, hogy lehetőséget adjanak fiataloknak munkavállalásra, mert sajnos önök az áldatlan gazdasági tevékenységük révén és a kialakított diktatúra révén a fiatalokat (Dr. Gyüre Csaba tüsszent.) - igazat is mondtam, ezt Gyüre Csaba képviselőtársam megerősítette -, áldatlan tevékenységük révén a fiatalokat már rég külföldre űzték.

Sok területen az életpálya hiánya miatt nagyon sokan külföldre menekültek, főleg ha még azt is figyelembe vesszük, hogy még a béruniós törekvésünket is megpróbálják megakadályozni, tehát nemhogy segítenék, hogy ez a folyamat visszaforduljon, még rá is tesznek egy lapáttal, tovább erősítik. Tehát nemhogy ezt nem érték el, hanem mellette nagyon sok intézményt és nagyon sok idős embert lehetetlen helyzetbe hoztak, és ráadásul megágyaztak az ebben a törvényben foglalt haveri mutyinak a szövetkezetek létrehozásában, az újabb sarc bevezetésében. Egyébként ennek a törvénynek a kapkodással létrehozását is bizonyítja az, hogy pár hónap telt el a hatálybalépése óta, és máris felfedezték ezt, hogy valami nem stimmel ebben a rendszerben, és máris módosításra szorul ez a törvényjavaslat.

Akkor leszavaztuk egyébként ezt a törvényt, az előbbi indoklásom alapján leszavaztuk ezt a törvényt, mert arcátlannak tartottuk azt, hogy elvettek jogosítványt nyugdíjasoktól, és utána ilyen feltételekkel próbálták nekik visszaadni azt, ahelyett, hogy egy tollvonással ugyanúgy visszaadták volna a jogot arra, hogy a nyugdíjasok munkát vállalhassanak.

Itt azért mondanék egy zárójeles megjegyzést. A köz­szférában nyugdíjba vonultaktól elvették azt a jogot, hogy a nyugdíjak mellett munkát végezhessenek, kivéve egy területet, ez pedig az országgyűlési képviselők helyzete.

(12.40)

Az országgyűlési képviselők esetében pedig megtartották annak a lehetőségét, hogy a nyugdíj mellett tulajdonképpen munkát, keresőtevékenységet folytassanak. Tehát ahelyett, hogy egy tollvonással visszaállították volna az eredeti állapotot, vagyis hogy teljes jogú munkavállalóként nyugdíj mellett munkát végezhessenek ezek az emberek, tisztességben, munkában megőszült emberek, ehelyett behozták ezt a rendszert, amivel tulajdonképpen korrupciós lehetőséget kínáltak haveri szövetkezetek létrehozására. Lehetne sorolni ténylegesen a példákat, lehetne sorolni akár iskolaszövetkezetes példákat is, de ahogy már az előttem szólók is elmondták, szociális szövetkezeti példákat is lehetne felsorolni, amik nagyon sok esetben Farkas Flórián nevéhez fűződnek.

Tehát mutatja a törvény gyengeségét ez is, nemcsak erkölcsileg áll ingatag lábakon ez a törvény, hanem mint láthatjuk, kodifikációs szempontból is, mert már most módosítani kell azt. Úgyhogy magával az alaptörvénnyel nem értünk egyet, viszont azzal a törekvéssel egyetértünk, hogy ha már ilyen helyzetbe kényszerítették a nyugdíjasokat, hogy ha munkát szeretnének vállalni, akkor ilyen rendszerben van csak lehetőségük munkát vállalni, abban egyetértünk, hogy akkor amennyire lehet, segítsük ezeknek a szövetkezeteknek a létrehozását, könnyítsük meg ezeknek a szövetkezeteknek a létrehozását.

Még egyszer megjegyzem, ha már magával az alaptörvénnyel nem értünk egyet, ezt a módosítást a szavazáson támogatni fogjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 105 2017.09.25. 2:01  104-107

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége kiadta az „Önrendelkező életet élni” című kiadványát, amelynek a bemutatására múlt héten csütörtökön került sor az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. A szakmai anyagot faci­li­tátor irányításával az érintettek egy munkacsoportja állította össze. Az összeállítás bemutatja a mai magyar valóságot az érintettek szemszögéből, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók részére.

2017-ben, tíz évvel az ENSZ-egyezmény ratifikálása után Magyarországon még mindig az egyik legnagyobb probléma az akadálymentesítés hiánya, illetve hiányosságai. Az önálló életvitel szempontjából alapvető követelmény, hogy a fogyatékossággal élő személy a lehetőleg akadálymentes otthonából akadálymentesen el tudjon jutni az oktatási intézménybe, hogy fel tudjon készülni a munkára, a munkavégzésre, akadálymentesen el tudjon jutni a munkahelyére, valamint akadálymentes egészségügyi intézményt tudjon igénybe venni, hogy egészségi állapota is megfelelő legyen a munkavégzéshez. És akkor még nem is beszéltem a hivatalos ügyek intézéséről, a kulturális és a szórakozási lehetőségekről. Finoman fogalmazva is nagyon rosszul állunk ezekben a kérdésekben, de mit is várhatnánk, amikor Budapest főpolgármestere szerint az M3-as metró felújításánál egyáltalán nem kell figyelembe venni az akadálymentesítési kérdéseket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlások véleményem szerint minimumkövetelményeket fogalmaznak meg, melyek az észszerűtlen kiadásokra szánt források átcsoportosításával könnyen megvalósíthatóak lennének. Mindezek alapján kérdezem: hajlandóak-e figyelembe venni az érintettek kéréseit, amelyeket ezekben az ajánlásokban fogalmaztak meg? A közeljövőben önálló indítványok formájában javasolni fogom azok megvalósítását. Remélem, számíthatok a kormánypártok, illetve a kormány támogatására. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 36 2017.10.02. 3:04  35-41

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is, engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem a Jobbik nyugdíjas tagozatának karzaton helyet foglaló tagjait az idősek napja alkalmából. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző ciklusok kormányainak, vagyis az önök által olyan sokat emlegetett elmúlt nyolc év és az azóta elmúlt hét év áldatlan intézkedéseinek következtében fiatalok százezrei menekültek külföldre. Ennek egyik következménye az, hogy a családon belüli gondoskodás híján egyre több idős ember szorul rá arra, hogy az idősellátás valamelyik formáját igénybe vegye. Sajnos ez az, ami nem annyira egyszerű dolog ma Magyarországon. Az utóbbi években a bekerülés feltételei is nagyon erősen megváltoztak, nem beszélve a férőhelyhiány miatti hosszú várólistákról. Megállapítható, hogy a rendszer nem alkalmazkodott a körülmények miatti megváltozott igényekhez.

Az már egy másik kérdés, hogy a jelenlegi szakemberhiányos állapotban lenne-e lehetőség a férőhelyszámok bővítésére. Az ellátórendszerben folyamatosan betöltetlen státuszokkal találkozhatunk, ami sokszor magát a szolgáltatást sodorja veszélybe. Persze ezen nem is csodálkozhatunk, ugyanis ma Magyarországon a legrosszabbul kereső ágazat pont a szociális szféra, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy pont az idősgondozás az az ágazat, aminek a végzettségi előírásai hasonlóak az egészségügyi ellátáshoz, ahol bár szintén alulfizetettek a dolgozók, mégis 20-25 százalékkal többet keresnek, mint a segítő szakmában dolgozó munkatársaik. Nem beszélve arról, hogy mind mentálisan, mind fizikailag egy nagyon megterhelő állásról, munkáról beszélünk. Ilyen körülmények között szinte borítékolható, szinte egyértelmű a pályaelhagyás. Azokra a kérdésekre már nem is térek ki, amelyek az ellátás színvonalával kapcsolatosak.

A fenti körülmények, illetve a jogszabályi háttér miatt az intézményeknek - még ha igény is lenne rá -, illetve a dolgozók túlterheltségének csökkentése, valamint a gondozottak biztonságos és teljes ellátása érdekében, ugyanúgy, mint az alapellátásban, a szakellátásban is szükség lenne magasabb szükségletű, demensrészlegek kialakítására. De ez csak egy példa volt a közül a számtalan példa közül, amit említhetnék akár az ellátás színvonalával, akár az ellátás körülményeivel kapcsolatosan, amiért, itt el kell mondanom azt, hogy nem a benne dolgozók a felelősek, hanem azok, akik ellátják, illetve azok, akik fenntartják ezeket az intézményeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha lehet, a szokásos panelválaszoktól, kérem, tekintsen el, amelyek a minimálbér-emelésről, az adócsökkentésről, a pótlékokról szólnak, egy konkrét kérdésre adjon választ: bevezetik-e végre a szociális életpályamodellt? A megváltozott körülményekhez alakítják, vagyis könnyítik-e a bekerülés feltételeit az idősellátásban? Illetve hajlandók-e a férőhelyszám-bővítésre, hogy a végtelen hosszú várólisták megszűnjenek, és a rászoruló idős embereknek legyen lehetőségük, legyen reményük arra, hogy bekerülhessenek ezekbe az intézményekbe?

Várom érdemi válaszait. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 40 2017.10.02. 1:16  35-41

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Természetesen nem tudom elfogadni az államtitkári választ, mert egyrészről csúsztatásokat is tartalmazott (Dr. Rétvári Bence: Mi volt a csúsztatás?), és egy-két konkrét kérdésemre nem is kaptam meg a választ (Dr. Rétvári Bence: Mi volt a csúsztatás?), ami például a szociális életpályamodellel kapcsolatos volt. (Dr. Rétvári Bence: Mi volt a csúsztatás?) Hiába voltak ezek a válaszok, azért azt kell tapasztalnunk, hogy mégiscsak a legrosszabbul kereső ágazat a szociális ellátórendszerben keresők ágazata. (Dr. Rétvári Bence: Mi volt a csúsztatás?) Elnézést, államtitkár úr, én is tisztelettel meghallgattam azt, amit ön mondott (Dr. Rétvári Bence: Azt mondtad, hogy csúsztattam! Mit csúsztattam?), kérem azt, hogy ön is hallgassa meg azt, amit én mondtam. Tehát így is a legrosszabbul keresőkről beszélünk, így is arról a pályáról beszélünk, ahonnan a legnagyobb az elvándorlás, így is arról a pályáról beszélünk, főleg az idősellátás területén, ahol legnagyobb az elvándorlás akár külföldre, akár az egészségügyi ágazatba.

A csúsztatásairól meg csak annyit, hogy azért nem tudtuk elfogadni, mert igazságtalan törvényt hoztak a parlament elé. Diszkriminatív törvényt hoztak a parlament elé, ami a nőkkel szembeállítja a férfiakat. A férfiaknak ugyanúgy járna a 40 plusz. Ezért nem tudtuk elfogadni ezt a törvényt.

A másik pedig az, hogy nekem nincsenek szövegértési problémáim, szövegértési nehézségeim, és nem is a Vajna-Habony-művekből tájékozódom, tehát ezért nem kértem elnézést. Kérem, hogy ön is tüzetesebben olvassa át azt a Facebook-bejegyzést, akkor lehet, hogy nem lennének ilyen tárgyi tévedései. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 235 2017.10.02. 1:35  228-237

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előzetesen mondanám azt, hogy a jelenlegi törvényt, illetve a módosító indítványt is, az érdemi módosító indítványt és nem a stilisztikai és nyelvi módosító indítványt támogatni fogjuk, mert ha ezzel könnyítjük a nyugdíjas-szövetkezetek bejegyzését anyagi szempontból, akkor ezt tegyük meg, akár visszamenőleg is.

Viszont vitatkoznom kell Dunai Mónikával, ugyanúgy, ahogy vitatkoznom kellett Kósa Lajossal is a törvény általános vitáján. Ugyanis nem mi voltunk azok, hanem a Fidesz-KDNP és a kormány volt az, amelyik megtiltotta első körben a nyugdíjasoknak azt, a közszolgálatban dolgozóknak, hogy egyszerre nyugdíjasok is legyenek, illetve a közszolgálati tevékenységüket tovább folytassák. Egy közszolgálati tevékenységet persze kihagytak belőle, ez pedig nem más, mint a parlamenti képviselői státusz. Érdekes módon saját nyugdíjasaiknak, például Harrach Péternek, Pintér Sándornak nem kívántak nyugdíjmentességet „biztosítani”.

Tehát azt kell mondjam, hogy ez megint egyfajta csúsztatás volt. Mi ezzel nem értünk egyet, és azzal sem értettünk egyet, hogy elvesszük tőlük a jogot, aztán mutyira lehetőséget adó szövetkezeti formában újra visszaadjuk nekik. Miért kellett ezt a bonyolítást megtenni? Kicsit kilóg a ló lába, úgy gondolom, és mi ezzel a kilógó lólábbal, ezzel a szövetkezeti rendszerrel nem értettünk egyet.

Még egyszer leszögezném, nem mi voltunk azok, akik a nyugdíjasokat nem engedtük dolgozni, nem mi voltunk azok, akik elvettük a jogot a nyugdíjasoktól, hogy keresőtevékenységet folytassanak, hanem önök voltak azok. Úgyhogy a frakcióm nevében kikérem magamnak ezeket a mondatokat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 78 2017.10.17. 10:45  71-86

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, én azért bővebben fogok szólni, mint az előttem szóló. Természetesen támogatni fogjuk ezt a javaslatot, mégpedig azért, mert már többször volt hasonló téma az Országgyűlés előtt, ahogy Selmeczi Gabriella képviselő asszony el is mondta előterjesztőként. Kezdetektől fogva, amikor ennek a javaslatnak egy enyhébb formáját nyújtották be, már akkor módosító indítványként ezt benyújtottam, hogy végleges eltiltásra kerüljön az, aki szexuális bűncselekményt követ el kiskorú sérelmére, de akkor az első ilyen alkalommal, még talán a Btk. megalkotásánál pont Répássy Róbert, az egyik előterjesztő volt az, aki akkor még államtitkárként azt mondta, hogy ezt nem lehet megtenni, mert nemzetközi jogba ütközik, és olyan jogkorlátozást jelent az elkövetővel szemben, ami miatt ezt nem lehet végrehajtani. Örülök, hogy a törvényhozási szocializációjuk során eljutottak arra a szintre, hogy rájöttek, hogy ezt mégis meg lehet valósítani.

Ennek nagyon örülök. Remélem, ezt egyéb más javaslatainknak az elismerése is fogja követni hasonló bűncselekményekkel kapcsolatban, gondolok akár Mirkóczki Ádám és Bana Tibor indítványára a kémiai kasztrációval kapcsolatban, vagy az én indítványomra az európai jogrendbe illeszkedő, valamilyen formában megvalósuló nyilvántartásról, amire az Egyesült Államokban találhatunk példát a pedofil-bűncselekmények, illetve a szexuális bűncselekmények elkövetőinek a nyilvántartásával, illetve a tartózkodási helyének a nyilvánosságával kapcsolatban. Remélem, ezekben a kérdésekben is eljutnak olyan szintre, hogy tudnak támogatni ilyen irányú lépéseket is.

(13.50)

Majdnem tökéletesen egyetértek egyébként az indítvánnyal. Az első részével tökéletesen egyetértek, ami abszolút kizárja az ilyen jellegű hivatások betöltésétől ezeket az elkövetőket, mert ha példát szeretnék hozni, senki nem szeretné a nyáját farkasokra bízni, mert ha ez megtörténne, akkor tulajdonképpen azt tennénk meg, hogy odavetnénk a kiskorú gyermekeket a ragadozók karmába. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk.

A javaslat második részével nem tudok teljesen egyetérteni. Amikor legutóbb a parlament előtt volt egy hasonló indítvány, akkor is elmondtam, hogy én vezető beosztásban lévő bírákkal beszéltem, tárgyaltam ebben a kérdésben, és ők mondták azt, hogy az ő véleményük az, hogy a bírói függetlenséget egyáltalán nem sérti az, hogy ha azokat, akiket kiskorú veszélyeztetése bűncselekménye miatt elítélnek, mellékbüntetésként végleg ki kell zárniuk az ilyen hivatások ellátásától, mert ‑ az előző vitákban is elmondtam és most is elmondom ‑ a kiskorú veszélyeztetésének a bűncselekménye már egy olyan kategória, ami súlyában hasonló a javaslat 1. §-ában lévő kategóriával.

Nem vétségről beszélünk, nem arról beszélünk, hogy egyszer megütötték a gyermeket, vagy előfordult az, hogy nem megfelelően táplálták, nem megfelelően ruházták, a neveléséről, gondozásáról nem megfelelően gondoskodtak, a veszélyeztetés bűncselekményénél már nagyon súlyos tényekről és nagyon súlyos helyzetekről beszélünk, ami, ahogy az előbb is hallhattuk képviselőtársamtól, ugyanúgy traumát okoz, és ugyanúgy bélyegként és teherként hordja utána élete során az a gyermek felnőttként is, egészen öregkoráig, illetve haláláig, mint ahogy akár egy abúzus után az életét le kell élnie.

Én azt mondom, hogy a második kategóriánál is, a kiskorú veszélyeztetésének a bűncselekményénél is véglegesen el kell tiltanunk ezeket az embereket attól, hogy aztán később az ő gondjaira bízzunk kiskorú gyermekeket, mert minden éremnek két oldala van. Elnézést kérek, ha egy ilyen témában egy kicsit más megközelítésű szakmai érveket is behozok, mert elég sokat beszéltek már az előterjesztők, illetve egyéb felszólalók arról, hogy milyen súlyosak ezek a bűncselekmények, milyen súlyos következményei vannak egy kiskorú gyermek életében, milyen súlyos következményei vannak akár az egész életére kivetítve. Én is elítélem azt, ami ezekben az esetekben történik, én is azt vallom, hogy az egyik legaljasabb, legalantasabb és legsúlyosabb bűncselekmény az, amit ezek az elkövetők elkövetnek, illetve megtesznek. Nem tudom megbocsátani és nem tudom elfogadni azt, hogy ez megtörténhet.

De hogy az érem másik oldaláról is beszéljek: gondoljunk bele abba, hogy ezekre az emberekre kiskorú gyermekeket bízunk. Nagyon sok esetben olyan kiskorú gyermekeket is bízhatunk, akik valami miatt intézeti nevelésben részesülnek, az állam gondoskodására vannak bízva. Eleve már valamilyen szinten sérült lélekkel kerülnek be az intézményekbe, nagyon sokszor már deviáns magatartásformát is mutatnak bizonyos cselekedeteikben. Ilyen helyzetben bekerülnek akár még egy, jelenleg a kitagolás ezen szintjén lévő, nagy létszámú intézménybe, és szembesülnek egy ilyen cselekménnyel, egy ilyen ragadozó karmai közé kerülnek.

Akkor nemcsak az ő életük az, ami derékba törik, nemcsak az ő életük az, ami veszélybe sodródik ezáltal akár mentálisan, akár lelkileg, akár fizikailag, hanem ez hatványozottan jelentkezhet a társadalomban, mert eleve sérült lélekkel bekerült gyermeket még egy ilyen trauma is ér, ahogy az előbbi felszólalásban is hallhattuk, pont azoktól az emberektől, akiknek a védelmére és a gondoskodására lenne bízva, az olyan mélyen belesodorhatja ebbe a lelki traumába, hogy a későbbiekben szinte borítékolható a deviáns magatartás. És ez a deviáns magatartás aztán később hatványozottan sokkal több embert sodorhat veszélybe.

Nagyon sok esetben ‑ statisztikákat nem tudok mondani, de nagyon sok esetben ‑ pont az ilyen traumát átélt gyerekből lehet később felnőttkorában egy ragadozó, aki aztán később ugyanezt megteszi más kiskorú gyermekekkel. Éppen ezért hatványozottan oda kell figyelnünk arra, hogy kik azok, akiket főleg ezeknek a sérült és szenzitívebb gyermekeknek, fiataloknak a közelébe engedünk, mert nemcsak ezekről a gyermekekről van szó, hanem néhány év múlva, évtizedek múlva akár a mi életünkről is, a mi gyermekeink életéről, illetve a teljes társadalomnak a biztonságáról is szó lehet.

Selmeczi Gabriella képviselő asszony előterjesztőként felsorolta azt, hogy mik azok, amiket már megtettek az utóbbi időszakban, hogy ez a rendszer nagyobb védelmet nyújtson a kiskorú gyermekek részére. Én azért néhány hiányosságra felhívnám a figyelmet. Tény az, hogy a jogszabályokban rögzítettebb lett az, hogy a jelzőrendszer tagjainak mi a feladata. De még egyszer elmondom, amit már nagyon sokszor elmondtam hasonló jellegű vitákban is: amíg a szankciórendszer normálisan nincs kialakítva, addig hiába fektetjük le ezeket a szabályokat, meg hiába írjuk le pontról pontra a jelzőrendszer tagjainak a feladatait, addig nagyon sok esetben csodát nem várhatunk.

Én a jelzőrendszer tagjai által gyakorolt hivatásokat nagyon nagy hivatásnak gondolom, én is ebben dolgoztam, nagyon nagyszerű kollégákkal volt szerencsém dolgozni, szerencsére, és nagyon nagyszerű kollégák is dolgoznak ebben a rendszerben, de mint minden rendszerben, itt is előfordulnak olyanok, akik annyira nem nagyszerűek és annyira nem végzik hivatásszerűen a munkájukat. Náluk fordulhat elő az, ha a feladataik és a szabályrendszer le van fektetve, de nincs mellé társítva egy kellő súlyú szankciórendszer, akkor nagyon sok esetben kihúzhatják magukat a munkavégzés alól, és ha ez megtörténik, akkor ezekben a helyzetekben kiskorú gyermekek sorsáról, illetve emberi sorsokról döntünk, illetve emberi sorsok kerülhetnek veszélye.

A másik kérdés az, hogy mennyire kerülnek képbe ezek az emberek, mennyire kapják meg a védelmet a kiskorúak ezekkel az emberekkel szemben. Nézzük meg, hogy ma Magyarországon milyen helyzetben vannak a gyámhatóságok és a gyámhivatalok! Olyan iszonyú emberhiány van és olyan iszonyú leterheltséggel kell dolgozniuk, hogy nagyon sok esetben akár védelembe vételi ügyek hónapokat húzódnak, mire végre aztán egy hatósági intézkedés lesz belőle. Amíg a hatósági intézkedés nem történik meg, addig bármi történhet, addig nem kapja meg a fokozottabb védelmet az a kiskorú gyermek, aki esetleg abban a családban van vagy ebben a helyzetben van, tehát borítékolható, illetve sajnos elképzelhető az, hogy súlyos esetek fognak történni.

Tehát nemcsak a jogszabályokat kell megváltoztatni, hanem azokat a rendszereket is meg kell erősíteni, amelyek ezeket a jogszabályokat kiszolgálják, illetve a jogszabály által rájuk rótt feladatokat elvégzik. Tehát ha a gyámhatóságokat, a gyámhivatalokat nem erősítjük meg akár létszámban, akár valamilyen szinten a leterheltség csökkentésében, akkor nem várhatunk csodát a rendszer működésétől. Még egyszer mondom, egy olyan rendszerről beszélünk, amely rendszer működési rendellenességeinek a következményei nagyon súlyosak, mert gyermekéletekről, gyermeksorsokról, illetve emberi sorsokról van szó, úgyhogy erre fokozottabban oda kellene figyelni.

Tehát még egyszer elmondom, hogy a törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Kifogásaink vannak, amit valószínűleg módosító indítvány formájában be is fogok nyújtani, mert én kötöm az ebet a karóhoz, és azt gondolom, hogy kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményénél is helytálló a végleges eltiltás a hivatás gyakorlásától. Illetve a rendszerrel kapcsolatos aggályaimat fenntartom, és bízom abban, hogy ez a folyamat tovább folytatódik, mert az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőivel szemben én abszolút zéró toleranciát hirdetnék, és az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőivel szemben én valamilyen szinten figyelmen kívül hagynám ezeknek az embereknek a jogait.

Kérem, hogy haladjunk tovább ezen az úton, és az egyéb „jogkorlátozó” intézkedéseket is vezessük be ezekkel az emberekkel szemben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 232 2017.10.24. 5:14  231-234

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A bolgár nemzetgyűlés és a magyar parlament határozata alapján idén október 19-én már második alkalommal ünnepelhettük közösen a bolgár-magyar barátság napját. Számomra nagyon fontos ez a nap, mert régebben is az európai nemzetek közül nagyon közel állt hozzám a bolgár nép, ezenkívül az Interparlamentáris Unió bolgár-magyar baráti tagozatának elnöke is vagyok, valamint a hivatalos kapcsolatokon keresztül, már elmondhatom azt is, hogy személyes barátságok is kötnek Bulgáriához, akár Bulgáriában élő magyarokat, akár bolgár barátokat is sorolhatnék föl ezek között.

Hogy miért is fontos ezen kívül számunkra a bolgár-magyar barátság napja, elég, ha arra gondolunk, hogy mind a ketten ősi keresztény népei vagyunk Európának, ennek egyik szimbóluma is volt az, amiről Varga Szimeon kisebbségi szószóló úr is szólt, hogy Magyarországon is az egyik legszentebb helyen, az esztergomi bazilikában, illetve Szófiában is Európa egyik legrégebbi, legősibb keresztény templomában található az az emléktábla, ami emléket állít Rilai Szent Jánosnak, illetve a bolgár-magyar barátságnak. De nagyon sok metszéspont található még a két nép életében, ezek között vannak szomorú és kevésbé szomorú események is, illetve üdvös események is. A szomorúak között említhetném akár a török megszállást, amiből nekünk 150 évig volt részünk, bolgár testvéreink nem voltak ennyire szerencsés helyzetben, ők 500 éven keresztül viselhették el, illetve szenvedhették el a török hódítást és a török uralmat.

De az újkorban is találhatunk közös metszéspontokat, ezek sem annyira üdvözítőek és annyira örömteli események, ez nem más, mint például az első világháború utáni területvesztések, aminek következtében ugyanúgy határon túli bolgárokról beszélhetnek bolgár testvéreink, mint ahogy mi is határon túli magyarokról is beszélhetünk. Náluk a kisebbségi kérdés még fokozottabban jelentkezik, ugyanis pont az 500 éves török hódoltság következtében nagyon sokan elmenekültek a török uralom és a török hódoltság alól, ezért Európa számos pontján, így Magyarországon is jelentős bolgár kisebbséggel találkozhatunk. Vagy beszélhetünk a szocializmus éveiről, amikor ugyanúgy nyomorgatták és sanyargatták a bolgár népet, mint ahogy a magyar népet.

Éppen ezért fontos a két nép barátsága, mert az ilyen múlt után ki kellett lábalni ezekből a helyzetekből, és nem mindegy az, hogy melyik nép milyen válaszokat talált az így felmerülő kérdésekre, az így felmerülő gondokra. Én úgy gondolom, hogy sem emberként, sem nemzetként nem szégyen egy másiktól tanulni, ha az a másik jobb példát talál a saját életében, jobb megoldást talál az életében egy-egy problémára, így nekünk sem szégyen jó példát keresni akár a bolgár megoldásokban, és Bulgáriának sem szégyen a magyar példák közül venni olyanokat, amikben esetleg így akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.

De ha már a közös metszéspontokról volt szó, és a kisebbségi politikáról volt szó, van olyan, amikor az érdekeink találkoznak, illetve közös fellépésre van szükség az érdekérvényesítés érdekében. Ha a legutóbbi eseményeket néznénk, akkor szóba hozhatnám az ukrán oktatási törvényt, ami nemcsak a kárpátaljai magyarokat sújtja Ukrajnában, hanem ugyan­úgy a több százezres bolgár kisebbséget is sújtja Ukrajnában. De ha már a kisebbségi kérdést említettem, akkor megemlíthetem azt is, hogy vannak követendő példák is, és vannak sikerek is, amit itt is szeretnék megemlíteni, bolgár sikerek is vannak, a legutóbbi az, amit a bolgár diplomáciának, a bolgár politikának az Albániában élő bolgár kisebbség érdekében sikerült elérnie.

Mint mondtam, nagyon sokszor ugyanazok a problémák sújtanak bennünket. Mint volt szocialista országokat ugyanúgy sújt bennünket az is, hogy a béreink, bár ugyanúgy az Európai Unió keretein belül vagyunk, sokkal alacsonyabbak, mint a Lajtától nyugatra lévő európai uniós országok munkavállalóinak. Ezért ez ellen fel kell lépnünk, mert nemcsak hogy megélhetési problémákat okozhat, hanem ugyanúgy az elvándorlás kérdésével és az elvándorlás negatív következményeivel kell számolnunk mind Bulgáriában, mind Magyarországon.

Éppen ezért örömteli számomra az, hogy Bulgária országként szinte elsőként csatlakozott a béruniós kezdeményezésünkhöz. Magyarországgal ellentétben egyébként Bulgáriában pont egy kormányzati feladatokat is ellátó párt és annak ifjúsági szervezete volt az, amely csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Tehát ott nem a kormány ellenállásába ütközik ez a kezdeményezés, hanem a kormány pont hogy támogatja ezt a kezdeményezést. Ezt intő példaként szeretném mondani a magyar kormánynak is, hogy álljon a béruniós kezdeményezésünk mellé, és a bolgárokkal és a többi nemzettel együtt közösen küzdjünk az azonos bérekért Európában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 220 2017.10.30. 0:47  219-222

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ahogy frakciónk részéről elmondtuk már az általános vitában is, természetesen a határozati javaslatot támogatjuk, meg fogjuk szavazni a holnapi ülésen.

Annyit még elmondanék, ami azt hiszem, itt az általános vitában is elhangzott, hogy elismerve azokat a dolgokat, amik történtek a jelnyelvvel kapcsolatban az elmúlt időszakban, ismét hangsúlyozni szeretném azt, hogy gondolják át azt a korábbi indítványunkat, ami arra vonatkozott, hogy a segítő szak­mákban, vagyis az egészségügyi végzettség, egészségügyi diploma, illetve szociális diploma megszerzésénél a nyelvvizsga-kötelezettséget jelnyelv formájában is lehessen teljesíteni, és egy jelnyelvi vizsgával kiváltható legyen ez a kötelezettség ezeknek a diplomáknak a megszerzéséhez. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 242 2017.10.30. 3:21  237-248

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Előre­bo­csá­tom, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk a holnapi szavazáson, de néhány kritikai megjegyzésem azért lenne.

Az első az, hogy ha nem fűnyíróelvszerűen és nem igazságtalanul hozta volna meg az előző cik­lus­ban a szintén Fidesz-KDNP-s többség azt a törvényt, amivel megszüntette a korkedvezményes nyugdíjat, akkor most erre nem lenne szükség. Ugyanis fű­nyíróelvszerű végrehajtás helyett inkább cizellálni kellett volna a korkedvezményes nyugdíjak rend­sze­rét, és akkor többek között azok a bányában dolgozó emberek, akik több évet lehúztak a föld alatt, nem kerültek volna ebbe a méltánytalan helyzetbe, hogy bányászjáradékban kelljen részesülniük, hanem megérdemelt nyugdíjaséveiket tölthetnék a nyugdíj­kor­határ betöltése előtt is.

A másik része pedig, ami miatt tárgyalnunk kell ezt a módosító javaslatot, az pedig a nyugdíjas-szö­vet­kezetekről szóló törvény. Nem értek egyet állam­titkár úrral, nincs meg minden nyugdíjasnak a le­hetősége arra, hogy nyugdíja mellett munkát végez­zen. Vannak olyan ágazatok a közszférában, ahol dön­tenie kell, hogy vagy nyugdíjat kap, vagy mun­ka­bért kap.

Ezért kellett létrehozni a nyugdíjas-szö­vetkezetekről szóló törvényt többek között. Sokkal egyszerűbb lett volna az, ha meghagyták volna ezen ágazatok nyugdíjasainak is a lehetőséget arra, hogy nyugdíj mellett munkát végezzenek, és akkor nem kellene, vagy akkor tényleg szabad mérlegelés és szabad választás kérdése lenne az, hogy nyugdíjas-szövetkezeten keresztül vagy amúgy normál mun­ka­vállalóként vállaljanak munkát a nyugdíjuk mellett.

Megint figyelmeztetném, illetve emlékeztetném az Országgyűlést arra, hogy ez a rendelkezés, amely kizárta a közszférában dolgozókat a nyugdíj melletti munkavégzésből, illetve a két juttatás egyidejű ka­pá­sá­ból, ez milyen nehézségeket és anomáliákat oko­zott bizonyos ágazatokban. Saját házam tájáról kell beszélnem, a szociális ágazatban milyen anomáliákat okozott, egyik pillanatról a másikra kellett dönteniük sokszor intézményvezetőknek, hogy melyik meg­ol­dást válasszák. Sajnos abban a siralmas helyzetben voltak akkor, és még mindig abban vannak a szo­ciá­lis ágazatban dolgozók, hogy a nyugdíjuk magasabb volt, mint a vezető beosztásban kapott vezetői fize­té­sük, tehát egyértelmű volt a választásuk, egyértelmű volt az, hogy a nyugdíj mellett döntöttek. Így nagyon sok esetben kinevelt új vezető, illetve ugyanolyan mun­katapasztalattal, vezetői tapasztalattal ren­del­ke­ző munkavállaló nélkül maradt egy-egy intézmény. Ez a későbbiekben a működésében nehézségeket okozott.

Összegezve az egészet: magával a módosítandó törvénnyel, az alaptörvénnyel nem értünk egyet, a nyug­díjas-szövetkezetekről szóló törvénnyel, mert eleve nem kellett volna kizárni bizonyos ágazatokat a munkavégzés alól, illetve nem értünk egyet a kor­ked­vez­ményes nyugdíjak fűnyíróelvszerű meg­szünte­té­sé­vel sem.

A bányában, föld alatt dolgozókat igenis meg kellett volna illesse a későbbiekben is az öreg­ségi nyugdíj, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt is, de ezzel a módosító indítvánnyal egyet­értünk, ha ezzel segíteni tudunk azokon az ezreken, akik jelenleg bányászjáradékban részesülnek. Kö­szö­nöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 260 2017.11.06. 7:28  183-272

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így a vitanap vége felé nehéz már olyan dolgot mondani, ami nem hangzott el. Sajnos, nagyon sok szomorú tényt hallottunk, és hallottunk féligazságokat, sőt hazugságokat, illetve ellentmondásokat is.

A kormánypárti padsorokból mindig azt hallottuk, hogy mennyi mindent megtettek a devizahitel-károsultakért, és sokszor emlegették fel azt is, hogy például meghosszabbították most a kilakoltatási moratóriumot. Véleményem szerint a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása pont annak a cáfolata, hogy mindent megtettek a devizahitel-káro­sul­takért, ugyanis ha mindent megtettek volna, akkor nem lett volna szükség a kilakoltatási moratórium meghosszabbítására. Akkor még mindig több százezres nagyságrendben nem lennének családok olyan helyzetben, hogy ilyen segítségre, egy ilyen álmegoldásra legyen szükségük ahhoz, hogy ne veszítsék el a fejük fölül a lakásukat.

Volt számos intézkedés, de a számos intézkedés vége felé mivel találkozhattunk? Találkozhattunk olyan példákkal, hogy a forintosítás után az adós hátraléka magasabb volt, mint az az összeg, amit felvett. Olyan állapotban volt magasabb a tartozása a szerződéskötéskor felvett hitelénél, hogy az ingatlan értéke el sem érte azt az összeg, ami jelenleg a hitel mennyisége annak az embernek, aki ebbe a csapdahelyzetbe belekerült.

Persze, lehet itt felelősségről beszélni, lehet arról beszélni, hogy esetleg lehetett meggondolatlan az, aki ezeket a hiteleket felvette, de ha szembenézünk azzal, hogy milyen kampánya volt ezeknek a hiteleknek abban az időben, illetve szembenézünk azzal, hogy mivel találkozott az egyszerű hitelfelvevő, amikor segítségért folyamodott a bankokhoz, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a felelősség minimális. Főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy milyen következményei voltak az akkori hibás döntésének, milyen helyzetbe került azóta, és milyen helyzeteket kell a mai napig átélnie ennek a hibás döntésének a következtében, akkor azt mondhatjuk, hogy ha valamilyen szintű felelőssége volt is, azt már kamatos kamatos kamatostul visszafizette.

Nézzük meg, hogy még kik azok, akik bűnrészesek ennek a helyzetnek a kialakulásában! A kormány bűnrészes ennek a helyzetnek a kialakulásában. Több felszólalásban is elhangzott már, hogy a 2001-ben regnáló kormány is felelőse ennek, az akkori első Orbán-kormány, illetve az utána következő nyolc év kormányai is felelősei ennek a helyzetnek, és az elmúlt hét és fél év kormányai is felelősei azért, hogy nem találtak normális megoldást erre. És kik még a felelősei? A bankok. Ebből egyenesen adódik a következtetés arra, hogy kinek is kell tulajdonképpen vállalnia a még felmerülő problémákat, illetve ezeket a nehézségeket kinek kell százszázalékosan tisztáznia, megoldania.

Ahogy már mondtam, a hitelt felvevő, a devizahitel-csapdában lévő emberek mind lelkileg, mind anyagilag, mind emberileg többszörösen visszafizették azt, amibe akkor bekerültek, és amit akkor elkezdtek. Viszont itt van a kormány és itt vannak a bankok, akik még a töredékét sem fizették ki annak a bűnnek és annak a hibának, ha finoman akarnék fogalmazni, amit az elmúlt években, akár több mint egy évtizedben elkövettek. Tehát itt az ideje, hogy végre végérvényesen, normálisan és becsületesen, tisztességesen a kormány és a bankok vállalják a felelősséget a kialakult helyzetért. Nem az elmúlt évek talmi intézkedéseit vagy csak bizonyos rétegeket előnybe juttató és bizonyos rétegek számára elérhető megoldásokat kell előtérbe helyezni, illetve felszínre hozni, hanem tényleges megoldásokat kell hozni.

Államtitkár úrtól hallhattuk azt, hogy a jelenlegi kormány már nem esik bele ilyen hibákba, és más megoldásokat próbál találni az életkezdésre, más megoldásokat próbál találni arra, hogy akár fiatal párok, akár gyerekeket vállaló szülők ingatlanhoz, lakhatáshoz jussanak. Csak ezek éppen olyan csapdák és éppen olyan hazugságok, mint a nyolc év MSZP-s regnálás alatt felszínre hozott devizahiteles hazugságok. Államtitkár úr említette a CSOK-ot. A CSOK-ot ki tudja igénybe venni, a 10 plusz 10 millió forintot? A 10 plusz 10 millió forint mellé a jelenlegi árak mellett milyen mennyiségű hitelt kell felvenni ahhoz, hogy egy család otthont tudjon saját maga számára teremteni? (Dr. Völner Pál: Vidéken nem.) Mekkora összeg az, amiből ma Magyarországon a telek megvásárlásával, akár közművesítésével együtt, akár az építkezési költségeivel együtt egy új építésű házat fel lehet húzni? (Dr. Völner Pál: Lakást is vehet.)

Van sok olyan ismerősöm, aki belevágott ebbe, és azt mondja, hogy a 10 plusz 10 millió forint fölött ennél nagyobb összeget kell még beletenniük, és ennél nagyobb összeget kell még akár hitel formájában felvenniük. Ugyanolyan csapdahelyzetbe kerülhetnek, mint a devizahitelesek vannak most ennek az intézkedésnek a következtében.

Tehát lehet ilyeneket mondani, csak ez sem nyújt megoldást. A CSOK esetében egy olyan megoldást kellene találni, ami nemcsak azoknak nyújt lehetőséget arra, hogy otthont teremtsenek maguknak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek, vagy jobb anyagi helyzetben vannak, hanem azok számára is, akik közalkalmazottként, akár a szociális szféra dolgozójaként, akár pedagógusként szeretnének egy tisztességes otthonhoz, egy tisztességes fedélhez jutni és ott tisztességesen szeretnék felnevelni a gyermekeiket. Tehát amit elkövetett az előző nyolc év kormánya, amit önök nagyon sokszor hangoztattak, a devizahitelesekkel szemben, azt, úgy látszik, egy családpolitikába, illetve a családtámogatási rend­szerbe burkoltan ez a hét és fél éve regnáló kormány ugyanúgy elköveti. Ne kövessék el, mert ugyanúgy csapdahelyzetbe sodorják a gyermekeket vállaló és ingatlanszerzésbe kezdő fiatalokat, illetve fiatal házaspárokat, családokat.

Tehát összegezve az egészet, azt gondolom, végre itt az ideje, hogy ne csak látszatintézkedésekkel, ne csak bizonyos rétegeknek kedvező intézkedésekkel, hanem tényleges felelősségvállalással végre a kormány és a bankok vállalják a felelősséget és oldják meg a helyzetet. Nagyon jól tudom, amit az LMP-s képviselőtársunknak kioktatólag Bánki Erik mondott. Vállalhatatlan lenne az, hogy az éves költségvetéshez mérten 9 százalékos devizatartozást a kormány magára vállalja, viszont bizonyos részének a magára vállalásával, illetve intézkedésével ki tudja kényszeríteni, hogy végre a bankok is vállalják a felelősséget, és ők is törlesszenek bele ebbe, amit az extraprofitjuk érdekében annak idején a devizakárosultakra lőcsöltek, akik még ma sem tudtak kikeveredni ebből a helyzetből.

Tehát itt az ideje, hogy bizonyítsanak, itt az ideje, hogy tisztességesek legyenek, kényszerítsék ki a bankokból, illetve egy részét vállalják fel ezeknek a költségeknek, ezeknek a hiteleknek!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 94 2017.11.13. 3:03  93-99

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! November 12‑e a szociális munka napja. Ahhoz, hogy a kormány méltóképpen ünnepelhesse ezt a napot, elsősorban az ágazat kiszámíthatóságát, fenntarthatóságát és az ezen a területen dolgozók megélhetését kellene biztosítania. Sajnos, ez ma nem mondható el. A pótlékolás bonyolult rendszere csak bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot jelent, ráadásul azt az érzést kelti, hogy bármikor el is vehető, és még a fizetések béka feneke alatti kategóriáján sem emel túl sokat.

A megemelt garantált bérminimum is csak azt okozza, hogy nagyon magas kategóriában vagy sok éve kell a pályán dolgozni ahhoz, hogy a besorolás és ez az összeg találkozzon. Ez forrása további bérfeszültségeknek is. Nem is csodálkozhatunk, hogy sokan csak ugródeszkának használják az ágazatot, vagy fejvesztve külföldre menekülnek, ahol az itteni béreik tízszeresét is megkereshetik, sokkal kevesebb munkával, sokkal kevesebb ellátottal sok esetben. Érthető, hogy senki nem vállalja, hogy 40-45 év mind fizikai, mind lelki szempontból megterhelő munka után, nehéz munkával ledolgozott idő után a fizetése és a befizetései alapján kisnyugdíjasként kelljen nyomorognia.

Bizonyos ágazatokat, például a gyermekjóléti szolgálatokat átalakították, a szükséges feladatbővítések bevezetését tervezik. Persze, nem mondom, hogy ezek nem indokolható és nem észszerű bővítések, nem a minimumot jelenti például az, hogy általánossá kívánják tenni az iskolai szociális munkát, vagy meg kívánják erősíteni a gyermekvédelmi jelzőrendszert, csak hogyha közben körülnézünk, hogy mi van a gyermekjóléti szolgálatok tekintetében, mi van a gyermekjóléti szolgálatoknál, akkor ez nagyon sok esetben ellentmondásban van egymással. Ugyanis a rendszerben dolgozók többsége a betöltetlen státuszok következtében többszörös esetszámmal dolgozik, és bármit megtehetnek, a vezetők, az ágazati vezetők képtelenek pótolni a munkaerőhiányt a fentebb említett okok következtében.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ismertetett problémák alapján a fenntarthatóság, a kiszámíthatóság és a megélhetés biztosítása érdekében hajlandóak‑e végre bevezetni a régóta ígérgetett szociális életpályamodellt, vagy erről végképp lemondtak? Tudom, meg fogom kapni a mindig megkapott válaszokat a pótlékokról, persze erre kitértem interpellációban is, az nem magyarázat.

Meg fogom kapni a válaszokat a különböző, önök által jóléti intézkedéseknek nevezett intézkedésekről, de ezek nem elegek. Lássák be végre azt, hogy az ágazat dolgozói nyomorognak, a fizetésük nem elég sajnos a megélhetésre sem.

Egyetlenegy megoldás van: egy tisztességes és normális megélhetést biztosító szociális életpályamodell bevezetése. Tervezik‑e ezt, vagy végképp lemondtak róla? Kérem, hogy ennek bevezetését minél hamarabb foganatosítsák, hogy az ágazatban dolgozókat és magát az ágazatot megmentsék. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 98 2017.11.13. 1:11  93-99

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Természetesen nem tudom elfogadni a válaszát. Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét arra, hogy a szociális területen dolgozók figyelik az ön válaszait, és a legarcátlanabb és a legpimaszabb válasznak pont ezt tartják, hogy mennyivel rosszabbul jártak volna, hogyha nem pótlékolás van (Dr. Rétvári Bence: Sokkal, tízezrekkel!), hanem az életpályamodell bevezetése és a bérbe való beépítése. Pont ezt tartják a legarcátlanabbnak. A másik az, hogy lehet, hogy emelkedett az ágazatban dolgozók létszáma, csak a feladatbővítések következtében arányaiban csökkent. Hogyha ezt a két számot összevetjük, akkor valahogy önnek ebben a kérdésben sem volt igaza. (Dr. Rétvári Bence: Számokat!)

A másik része az, hogy miért van az, hogy ön itt dicshimnuszokat zeng a szférának a béremeléseiről, és mégis az elmondható, amit én már nagyon sokszor elmondtam, hogy csak a közmunkások azok, akik rosszabbul keresnek ma Magyarországon, mint a szociális ágazat dolgozói.

És hogy miért nem szavaztam meg a szociális munka napját? Azért, mert egy igazságtalan és méltánytalan helyzetbe hozták ezzel a szociális dolgozókat, ugyanis ezzel szemben hátrányba kerültek a közszféra egyéb dolgozói (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ugyanis a köztisztviselők napja pont ezzel a javaslattal, illetve a honvédek napja pont ezzel a javaslattal szűnt meg. Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 256 2017.11.13. 2:06  253-265

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik frakciója holnap támogatni fogja a tárgysorozatba-vételi kérelmet. Az előterjesztés nagy részével egyetértünk. Vannak olyan részei, amit máshogy képzelünk el, de az irányvonallal egyetértünk.

Az egyik ilyen például a nyugdíjemelés kérdése. Nekünk is van kész programunk a nyugdíjemelésre. Mi azonban nem úgy képzeljük el, hogy egyenlő arányban elosztásra kerüljön a nyugdíjasok között a nyugdíjemelésre szánt összeg, hanem ezt még jobban cizellálnánk, még jobban elosztanánk. Mi a sávos nyugdíjemelésben gondolkodunk, de az iránnyal egyetértünk, hogy a jelenlegi rendszeren változtatni kell. Ugyanis a jelenlegi százalékos emelés nem eredményes, mert nagyon sokszor a magas nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok, akár kommunista luxusnyugdíjban részesülők jutnak nagyon magas összegű nyugdíjemeléshez, míg a fizikai munkával egész életüket végigdolgozó nyugdíjasok nagyon kevés juttatásban részesülnek.

(18.40)

Mint mondtam, a legtöbb intézkedéstervezettel egyet tudunk érteni, ezért is fogjuk támogatni. Egyébként az öregségi nyugdíjminimum emelésével kapcsolatban szokott mindig kritika megfogalmazódni a kormány, illetve a kormánypártok részéről, hogy annak az emelése nagyon sok más kiadást, illetve nagyon sok más juttatást is változtatna. Egyébként itt sem kell mást tenni, mint amit akár a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetésénél tenni kellett volna, hogy cizellálni kell a rendszert.

Tehát az, hogy az öregségi nyugdíjminimum emelkedik, azzal párhuzamosan meg lehet azt tenni, hogy a juttatásokat a megemelt összeghez, amelyiknél indokolt egyébként az emelés mértéke, akár a juttatásnál, akár a szociális segélynél az emelés jogosult, illetve jogszerű, ott megtartva ezt az 50 ezer forintos összeget, más juttatásoknál pedig akár a százalékok változtatásával szintén cizellálni lehet a rendszert, és az igazságos rendszert ugyanúgy meg lehet tartani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 320 2017.11.13. 3:20  315-322

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanúgy, mint az általános vitában, itt is elmondhatom azt, hogy frakciónk támogatni fogja ezt a javaslatot. Azért egy-két módosító indítványról szeretnék szólni.

Az egyik az az általam benyújtott módosító indítvány, amelyik a kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynél sem adná meg a bírói mérlegelés lehetőségét. Persze, tudom, erre a kritika mindig az szokott lenni, meg a válasz az szokott lenni, hogy a bírói függetlenséget meg kell tartani, de úgy mondom ezt a véleményemet, hogy előtte bírákkal erről egyeztettem, ugyanis itt nem a kiskorúak veszélyeztetésének vétségéről, hanem a bűncselekményéről van szó, ami már súlyosabb fokozat.

Tehát nem egészen ugyanabba a kategóriába, de ugyanúgy súlyos kategóriába esik, mint akár a szexuális visszaélés kiskorúakkal szemben, tehát itt is el lehet tekinteni a méltánylástól. A bírák véleménye az, hogy ez számukra még könnyebbséget is jelentene, és nekem az egyéni szakmai véleményem is az, hogy itt is el lehetne tekinteni a bírói mérlegelés lehetőségétől.

A másik módosító indítványról, amit az LMP-s képviselők nyújtottak be, arról is szeretnék néhány szót ejteni, mert szakmailag teljesen helytállónak és indokoltnak tartom. Ez pedig arról szól, hogy aki ilyen bűncselekményt követ el, az utána sem fogyatékosokat ellátó, sem időseket ellátó intézményben ne dolgozhasson. Ennek is egyszerű szakmai okai vannak, akár pszichológiai okai is vannak, ugyanis nagyon jól tudjuk azt, hogy kik azok, és milyen személyiségzavarban szenvednek azok az emberek, akik szexuális bűncselekményt követnek el. Itt általában az egyik motiváló erő az, hogy uralkodni szeretnének afölött, akivel szemben ezt a cselekményt elkövetik, legyen szó akár kiskorúakról, akár felnőttkorúakról is. Ők abba a kategóriába tartoznak, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy olyan munkakörben dolgozhassanak, olyan munkakörben tevékenykedhessenek, amelyben számukra kiszolgáltatott személyek lehetnek.

És ezek a kiszolgáltatott személyek lehetnek akár a fogyatékossággal élők is. Nagyon sokszor hallottunk egyébként szexuális visszaélésekről fogyatékosok intézményében is, vagy akár idős emberekről legyen szó, akik már a fizikai állapotuk következtében nagyon sokszor a védekezésre és az ellenállásra képtelenek.

Nagyon sokszor egyébként azért sem volna szabad ezt megengednünk, mert nagyon sok esetben ezekben az intézményekben látens módon megmaradnak ezek a cselekmények, ugyanis főleg a fogyatékossággal élőket ellátó, akár ápoló-gondozó intézményekben nagyon sok esetben az ápolt-gondozott személy fizikailag képtelen arra, hogy jelezze az őt ért sérelmet, az őt ért bántalmazást akár az ellátottjogi képviselőnek, akár bármilyen más fórumon, vagy akár az intézmény vezetésénél jelezze, hogy vele szemben ilyen visszaélések történtek.

Tehát jogos az a követelés, jogos az a módosító indítvány, hogy azokat, akik ilyen bűncselekményeket elkövettek, zárjuk ki az ilyen munkakörök betöltésének lehetőségéből, és remélem, hogy a benyújtó képviselők kérni fogják a külön szavazást, és lesz lehetőségünk arra, hogy a holnapi nap során ezekről külön döntsünk. Bízom a többség bölcsességében, hogy ezeket az indítványokat el is fogja fogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 100 2017.11.14. 7:24  89-112

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom: természetesen a mi frakciónk is támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot, sőt előrebocsátom azt is, hogy Bárándy Gergely előbb ismertetett módosító indítványait is támogatni fogjuk, amennyiben ezt előterjeszti.

Nem kívánom megismételni azt, amit már minden felszólalótól hallhattunk, hogy tulajdonképpen a legsúlyosabb bűncselekményekről van szó, és azért is indokolt ‑ nem jogi szempontból, hanem egy más, szakmai szempontból ‑ akár a benyújtandó módosító indítvány is, mert, még egyszer mondom, nem jogi, szakmai szempontból, de tulajdonképpen és főleg a törvénymódosítás által említett esetekben, amikor egy saját gondjaira bízott 12 éven aluli gyermekkel szemben követ el valaki szexuális bűncselekményt, akkor igaz az a tétel, hogy tulajdonképpen itt is egyfajta gyilkosság, egyfajta ölés történik.

Itt nem egy élet kioltása történik meg, hanem tulajdonképpen egy személyiségen elkövetett nagyon súlyos és nagyon erőszakos bűncselekménnyel találkozhatunk. Mondhatnánk azt is, hogy valamilyen szinten ennek a gyermeknek a lelkét megölik, amikor ezeket a cselekményeket elkövetik. Éppen ezért indokolt a minősített eset, és indokolt az, hogy a törvény ereje a legnagyobb szigorral lépjen föl ezekkel az elkövetőkkel szemben.

(14.50)

Nagyon sok esetben egyébként ‑ tanulmányaim során előfordult az, hogy büntetőjogot tanultunk ‑ a büntető törvénykönyvben, illetve a büntetőjogban érthető az az indok, hogy van egyfajta prevenciós jellege is annak az adott intézkedésnek. Sajnos, nekem azt kell mondanom, a szakmai meggyőződésem mondatja azt velem, hogy ezekben az esetekben szerintem sajnos prevenciós jellegről nem beszélhetünk, mert az az ember, aki ezeket a cselekményeket elköveti, az már egy olyan torzult személyiségű ember, egy olyan beteg ember, aki nem igazán fogja egy cse­lekmény elkövetése előtt azt mérlegelni, hogy akár engem most ezért a cselekményért ‑ nem Ma­gyar­országról beszélek, más országokról beszélek ‑ akár ki is végezhetnek. Akkor olyan állapotban van, és olyan torzult személyiséggel rendelkezik, olyan beteg lélekkel rendelkezik, hogy ezeket valószínűleg mérlegelni nem fogja, viszont a társadalmi igazságosság megköveteli azt, hogy a törvény a legszigorúbban sújtson le ezekre az elkövetőkre.

A prevenciós eszközöket máshol kell keresnünk ebben a témakörben. Ahogy egyébként Selmeczi Gabriella előterjesztőként el is mondta, más területeken kell keresnünk a prevenciós megoldásokat. Ennek egyik lépése lehet akár a tegnap tárgyalt és ma nagy konszenzussal elfogadott törvényjavaslat is, hogy még a lehetőségét is előzzük meg annak, hogy valakinek a gondjaira olyan, akár 12 év alatti gyermekeket is bízzunk, akikkel szemben ilyen visszaéléseket követhet el.

Szóba került a gyermekvédelmi jelzőrendszer is. Igen, nagyon fontos a gyermekvédelmi jelzőrendszer, mert sajnos elmondhatjuk azt, hogy az esetek többségében ezek a cselekmények, amikről most ez a módosító indítvány is szól, általában nem intézményi keretek között történnek meg a gondjukra bízott 12 év alatti gyermekek esetében, hanem nagyon sok esetben sajnos a családban történnek meg. Egy jól működő gyermekvédelmi jelzőrendszer lehet az, amelyik ezeket az eseteket meg tudja előzni. Ezeknek az eseteknek a megelőzését úgy tudja foganatosítani, hogy már az első apró jeleknél felfigyel, már az első apró jeleknél ott van, és az első apró jeleknél már azokat a lépéseket megteszi, akár a legsúlyosabb intézkedést is megteszi, hogy azt a gyermeket, még mielőtt ezek a cselekmények megtörténnének, kiemeli a családból.

Csak ne felejtsük el azt, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítéséhez nem elég az, hogy a törvényeket szigorítjuk, a törvényeket minél inkább cizelláljuk, és a törvényekben, illetve egyéb jogszabályokban, egyéb módszertanokban, egyéb leírásokban minél jobban szabályozzuk a rendszer működését, hanem a rendszer megerősítése is hozzátartozik ehhez. Ezzel egy nagyon széles kaput nyitnék meg, nem is akarnék bővebben kitérni, de csak egy-két dolgot említenék, hogy a szakma megbecsültsége. Ehhez hozzátartozik akár a szociális életpályamodell bevezetése is. Így lehetőség nyílik arra, hogy a megfelelő létszámú ember vehessen részt akár a gyermekvédelem területén is vagy a gyermekvédelmi jelzőrendszer területén is. Idetartozik az is, amit már nagyon sokszor mondtam, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak a szankcionálása, súlyos szankcionálása abban az esetben, ha nem tesznek eleget a jelzési kötelezettségeiknek.

Illetve a megelőzésnek van még egy módja ‑ ez már nem a gyermekvédelmi szakmai területet érinti, hanem az egyéb területeket érinti ‑ a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények visszaszorítása érdekében. Ezt is már nagyon sok vitában említettem, illetve indítványunk is volt ezzel kapcsolatban, hogy bár nem európai jogrend az, ahol ez az intézkedés és ez a dolog létezik, hanem az Amerikai Egyesült Államok, de valamilyen szinten az európai, illetve a magyar jogkörnyezetre valahogy átültetve, adaptálva meg kellene teremtenünk annak a lehetőségét, hogy valamilyen szinten ezen bűncselekmények elkövetőinek a lakóhelye ismert legyen.

Természetesen elfogadom azokat az érveket is, hogy konkrétan úgy, ahogy az Egyesült Államokban működik, hogy lakcímre pontosan tudom, hogy hol lakik ez az elkövető, ezt valószínűleg az európai jogi környezetben nem tehetjük meg, de ennek egy enyhébb fokát igazán bevezethetnénk. Ha már azokat a térségeket tudom, földrajzilag azokat a helyeket tudom, hogy körülbelül hol kell arra számítanom, ahol még fokozottabban kell figyelnem akár a kiskorú gyermekemre, akár a hölgyeknek még fokozottabb figyelemmel kell akár este sötétben, akár egyéb időpontokban közlekedniük, akkor már ennek is lehet egyfajta prevenciós ereje. Adunk egy lehetőséget, adunk egy eszközt akár a szülők kezébe, akár a kiszolgáltatottabb nők kezébe, hogy jobban meg tudják védeni magukat, hogy tisztában legyenek azzal, hogy melyek azok a városrészek, ahol fokozottabban kell figyelniük akár a saját, akár a hozzátartozóik, akár a gyermekük védelmére. Tehát komplexebben kell kezelnünk ezt a történetet.

Természetesen tökéletesen egyetértek azzal, amit már elmondtam, hogy a törvény a lehető legszigorúbban kell hogy lesújtson ezekre az elkövetőkre, de még egyszer mondom, az elmondott szakmai érveim alapján ennek a prevenciós jellegében annyira nem hiszek, viszont az egyéb prevenciós eszközöket, illetve rendszereket ki kell építenünk ahhoz, hogy hathatósan föl tudjunk lépni. Tudom, hogy az egy illúzió és egy álom, hogy nullára szoruljon ez vissza, de minél kevesebb esetben történhessenek meg olyan esetek, amikor bárki ellen, de fokozottabban és jobban odafigyelve 12 éven aluli gyerekek ellen bárki is szexuális bűncselekményt követhet el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 84 2017.11.20. 1:50  83-86

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma van a gyermekek jogainak világnapja. Ilyenkor az ember automatikusan arra gondol, hogy nálunk vajon érvényesülnek‑e a gyermekek jogai. A legfontosabb alapkövetelmény, hogy a gyermeknek joga van az egészséges testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéshez. Vajon ma Magyarországon ezt mennyire tudjuk biztosítani a felnövekvő generációk számára?

A gyermekvédelem területén az utóbbi időben több jogszabályi változás is történt, de ezek így önmagukban még nem garantálják a rendszer tökéletes működését. A gyermekek jogainak védelmében elkerülhetetlen a gyermekvédelmi jelzőrendszer minél hatékonyabb működése. Az elmúlt időszak hírei nagyon sokszor azt bizonyították, hogy a rendszer hiányosságainak vagy a jelzés elmaradásának következtében sajnos gyakran tragikusan későn kerültek gyermekveszélyeztetési vagy -bántalmazási esetek a felszínre. Amíg a jogszabályi környezet mellé nem társul egy olyan rendszer, amely a tagok számára a jelzés elmulasztását súlyosan szankcionálja, addig nem várhatunk csodát.

Szakmailag érthető és logikus, hogy a rendszer koordinálását és a gyermekjogok biztosításának egyéb intézkedéseit, akár a családgondozást, akár az iskolai szociális munkát a gyermekjóléti központok lássák el, de amíg a szakma megbecsültsége a jelenlegi szinten van, és az ebben dolgozóknak az elszegényedés kockázatát kell vállalniuk, addig a súlyos szakemberhiány következtében nemcsak a pluszfeladatoknak, hanem az addigi alapfeladatoknak az ellátása is veszélybe kerül. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy a kormány propagandagépezetének talán nem a néphülyítésről, hanem például ebben a témában a lakosság széles körű tájékoztatásáról kellene szólnia.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fent említett indokok figyelembevételével nem gondolják‑e azt, hogy a bürokratikus intézkedéseken túl végre érdemi lépéseket is kéne tenni akár a rendszer megerősítésében, akár a gyermekek jogainak a védelmében? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 221 2017.11.27. 2:13  217-228

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárgysorozatba-vételi kérelmet természetesen támogatni fogjuk a holnapi ülésen, mert a nyugdíjrendszerben fellelhető anomáliákat ugyanúgy látjuk mi is, és ugyanúgy tudjuk, hogy ezen változtatni kell. Bár elképzelhető, illetve úgy is van, hogy a pontok között néhánynál mások az elképzeléseink, mint az előterjesztő Szocialista Pártnak, de úgy gondoljuk, ez egy olyan fontos kérdés, amit az Országgyűlés plenáris ülésén tárgyalni kell. Ezeket a pontokat meg kell vizsgálni, ezeket a pontokat felül kell vizsgálni, és ezeknek a pontoknak megfelelően a nyugdíjrendszert, illetve az egyéb ellátásokat változtatni kell.

Az idő rövidsége miatt mindegyik pontra én nem tudok kitérni, csak néhány pontot emelnék ki az előbb felsoroltak közül. Az egyik legfontosabb a szolgálati nyugdíjak kérdése. Bár tudjuk, hogy voltak igazságtalanságok a rendszerben, mielőtt a Fidesz ezt a lehetőséget, ezt az intézkedést megszüntette, de úgy gondolom, hogy mint számos más intézkedéssel kapcsolatban, itt sem alkalmazható a fűnyíróelv. Nem kellett volna mást csinálni, csak kicsit több munkát belefektetni ebbe az intézkedésbe, és nem megszüntetni egy az egyben ezt az ellátást, illetve ezt a lehetőséget, hanem felül kellett volna vizsgálni, hogy az ilyen ellátásban, illetve a korkedvezményben részesülők között ki az, aki ténylegesen az elvégzett munkája vagy akár a jogcsökkentések következtében jogosult erre, és ki az, aki nem.

Ugyanez a helyzet a rokkantnyugdíjak kérdésével is. Ott is rengeteg visszaélés volt a rendszerben, de nem az a megoldás, hogy megszüntetjük és ezzel rengeteg embert méltánytalan és élhetetlen helyzetbe hozunk, sok esetben egyébként megalázó helyzetbe hozunk, hanem a megoldás az, hogy itt is cizellálunk, itt is kidolgozzuk azt a rendszert, hogy aki potyautas ebben a rendszerben, az kihulljon, viszont aki ténylegesen rászorul, illetve ténylegesen jár neki ez az ellátás, az megkaphassa. Ugyanez a helyzet egyébként az ápolási díj mértékével is. Nagyon sokan méltánytalan, élhetetlen és megalázó helyzetben vannak az ellátás alacsonysága következtében, ezért itt is emelésre van szükség.

A néhány kiragadott példa is mutatja, hogy nagyon fontos kérdésekről beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért még egyszer elmondom, hogy támogatni fogjuk holnap a tárgysorozatba vételt. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 299 2017.11.27. 2:35  294-301

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy konkrét kérdésem van, amire kíváncsi lennék az államtitkár asszonytól, remélem, válaszolni fog rá.

A bizottságban megtudhattuk, hogy azokat az ellenzéki módosító indítványokat nem támogatja a kormány, amelyek a MEOSZ levele és a MEOSZ jogos kritikája alapján születtek meg, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy aki ápolási díjban részesült vagy emelt szintű ápolási díjban részesült huzamosabb időn keresztül, függetlenül attól, hogy milyen hozzátartozóját ápolta, kaphassa ezt a kiegészítést a nyugdíja mellé. Náluk is ugyanolyan mértékű volt a jövedelemkiesés az miatt, hogy a saját otthonukban ápolták közeli hozzátartozójukat.

Azt a magyarázatot sem tudom elfogadni, amit Dunai Mónikától hallottunk a Törvényalkotási bizottság véleménye alapján, hogy azért csak azokat, akik a gyermeküket ápolták, gondozták a saját otthonukban, mert így az ő gyermeküknek nincsen jövedelme, amivel támogatni tudnák őket időskorukban. Ezek szerint a kormány úgy gondolja, hogy nem kell megfelelő nyugdíjat vagy időskori ellátást biztosítani emberek számára, mert elég az, ha a kevés nyugdíjat vagy a kevés juttatást majd a kereső utódok kiegészítik, és így normális életet biztosíthatnak a szüleik vagy a nagyszüleik számára. Úgy gondolom, ez nem meggyőző érv, én ezt nem tudom elfogadni.

Én még mindig fenntartom azt, hogy a MEOSZ levelében írt kritika jogos, és ugyanúgy megilletné azokat is a kiegészítés, akik nem a gyermeküket, hanem más közeli hozzátartozójukat ápolták, gondozták saját otthonukban. Ha nemcsak az erkölcsösséget nézzük vagy a lelki igazságosságot nézzük, hanem az anyagi igazságosságot nézzük, akkor is ez elmondható, ugyanis nagyon jól tudjuk, azzal, hogy ezt a feladatot vállalták, és így akár a kórház krónikus osztályára vagy egyéb ápolást, gondozást nyújtó intézménybe nem kellett bekerülniük ezeknek az embereknek, így nagyon nagy anyagi terhet vettek le az állam válláról. Tehát nemcsak erkölcsi szempontból, hanem anyagi szempontból is igazságos lenne az, ha ez a juttatás nemcsak a gyermeküket, hanem a más közeli hozzátartozójukat saját otthonukban ápoló, gondozó embereket is megilletné. Nem értem a kormány hozzáállását, és erre várnék választ. Köszönöm szépen. (Dr. Lukács László György tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 54 2017.12.04. 2:06  53-56

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! December 3-a a fogyatékossággal élők világnapja. Az 1992-ben létrehívott jeles nap célja, hogy elősegítse a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések jobb megértését, és támogatást biztosítson a fogyatékossággal élők méltósága, jogai és jóléte érdekében.

Az érintettek jogainak, a velük való döntések egyik legfontosabb alapelve a „Semmit rólunk nélkülünk!” gondolat. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez Magyarországon a legtöbb esetben nem érvényesül. A legutóbbi példa erre a múlt héten elfogadott, az időskori támogatásról szóló rendelkezések. A legnagyobb magyarországi érdekképviseleti szervezet, a MEOSZ még a tárgyalás előtt jelezte, hogy több ponton aggályos a tervezet, méltánytalan, hogy a juttatás csak azokat illeti meg, akik gyermeküket ápolták, gondozták húsz éven keresztül saját otthonaikban, és az egyéb közeli hozzátartozójukról való gondoskodókat kihagyja; nem életszerű, hogy csak azokra vonatkozik, akik közvetlenül a nyugdíjba vonulásuk előtt tették ezt. Azért életszerűtlen ez az intézkedés, mert vagy fizikailag alkalmatlanná váltak már korábban, hogy gondozzák, ápolják saját hozzátartozójukat, gyermeküket, vagy nagyon sok esetben a súlyos fogyatékosság miatt sajnos idő előtt, a nyugdíjba vonulás előtt már elhalálozott a leszármazottjuk.

És akkor még nem beszéltem arról, hogy azok az emberek, akik a nap huszonnégy órájában gondoskodnak szeretteikről otthonaikban ‑ ezzel nagyon nagy feladatot és nem mellékesen költséget levéve az állam válláról ‑, milyen megalázóan alacsony juttatásban részesülnek még mindig. Persze mit is várhatunk a fogyatékossággal élők jogainak érvényesülésével kapcsolatban, látva, hogy az akadálymentesítés milyen állapotban van az országban, és tapasztalva, hogy a főváros polgármestere egy metrófelújítás során figyelmen kívül hagyhatja az akadálymentesítési szempontokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Félreértés ne essék, örülünk az új ellátásnak, csak az elmondott okok miatt üröm kerül az örömbe. Ezért is kérdezem: hajlandók‑e végre figyelembe venni az érintettek életszerű, jogos követeléseit, javaslatait? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 190 2018.02.19. 2:21  189-192

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint bizonyára tudja, Törökbálint olyan különleges közlekedési csomópontban van, amely hazai viszonylatban egyedülálló, néhány négyzetkilométernyi területen három autópálya és egy vasúti fővonal keresztezi egymást: a település szélén egy autópálya és egy autóút található, az M1-es és az M0-s, egy pedig keresztben szeli át, az M7-es, amely többek között igen nagy por- és zajterhelést jelent a település mintegy 14 ezer lakosa számára. Ennek a problémának az enyhítésére városi civilek aláírásgyűjtésbe kezdtek, és petíciójukat, 1713 aláírással ellátva, jogos követeléseikkel eljuttatták az ön minisztériumába 2014 nyarán. A témában már írásbeli kérdéssel is fordultam önhöz, konkrétan az államtitkár úr adta meg erre a választ, amely elég semmitmondónak tekinthető, miszerint készül zajszintmérés, és ennek eredménye függvényében teszik meg a szükséges lépéseket. Tudomásom szerint évekkel ezelőtt készült egy tanulmány, amely enyhén szólva is idejétmúlt, azonban erre hivatkozva nagyon sok esetben elutasítják a várt intézkedéseket.

Tisztában vagyok azzal, hogy a komoly változtatások, amelyeknek költségvetési kihatásai is vannak, például a zajvédő fal kiépítése, nagyobb körültekintést igényelnek. Ezzel szemben a kérésnek vannak olyan pontjai, amelyek, ha a szándék is megvan, egyszerűen teljesíthetőek. Gondolnék itt az M7-es autópálya érintett szakaszán a 100 kilométer/órás sebességkorlátozás meghosszabbítására az M0-s autóútig.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi történt az elmúlt négy évben, miért nem foglalkoztak érdemben a törökbálinti lakosok jogos követeléseivel? A hivatkozott zajszintmérés elavult, évekkel ezelőtti, így jogos a kérdés, hogy tervezik-e új mérés megrendelését. Legalább a legegyszerűbb lépést, vagyis a sebességkorlátozás kibővítését a nagyjából egy kilométer hosszú szakaszon meg kívánják-e tenni? Mivel az érintett szakasz azon a területen van, ahol az M7-es autópálya pont kettévágja a várost, így már ez az egyszerű és nem nagy költségű lépés is nagy segítség lenne a környéken élők számára.

Összegezve: kívánnak-e végre érdemi lépéseket tenni a probléma megoldása érdekében (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), főleg úgy, hogy a még jelenlegi országgyűlési képviselő pont az önök államtitkára? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 236 2018.02.19. 5:12  236

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi időben feltérképeztem, hogy milyen problémák jellemzőek az érdi járásra, Érd városára, úgy is mondhatnánk, hogy Pest megye 1. számú választókerületére, ugyanis jelenleg is regnáló országgyűlési képviselőként ennek a választókerületnek leszek az április 8-ai választáson az országgyűlésiképviselő-jelöltje.Vannak olyan problémák, amelyek nemcsak erre a városra jellemzőek, hanem minden Pest környéki, úgy mondhatom, hogy agglomerációs térség városára és településére. Ez pedig a közlekedés kilátástalansága, a közlekedés élhetetlensége, hogy így fogalmazzak. Egyrészről az utak állapota és az utak szélessége olyan, hogy finoman szólva is kinőtték az utakat azok a gépjárművek, amelyek szeretnének nap mint nap reggel bejutni a fővárosba, délután kijutni a fővárosból a lakóhelyükre, illetve ebbe a térségbe.

Ezen mindenképpen változtatni kell, ezeknek az utaknak az állapotát, illetve méretét és áteresztőképességét is javítani kell, mert így nem fog soha megoldódni az a probléma, hogy tulajdonképpen több kilométeres dugók és több kilométeres járhatatlan utak jellemzik a fő időszakokban ezt a térséget.

A tömegközlekedés helyzete is, néhány településtől eltekintve ebben a választókerületben egyébként hagy kívánnivalót maga után. Mondhatnám azt is, hogy csak egy-két város van, amelyik előnyös helyzetben van, akár a budapesti tömegközlekedés érintettsége, akár az egyéb tömegközlekedési eszközök érintettsége által. Amúgy a többi településről nagyon sok esetben nagyon nehéz a bejutás a fővárosba, vagy nagyon nehéz a kijutás a fővárosból ezekre a településekre.

És ha már az utak állapotánál tartunk, azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy bár Érd városa mint megyei jogú város részt vesz a „Modern városok” programban, és nagyon nagyszerű hír, hogy lesz egy stadionja Érdnek is, mint nagyon sok más településnek, nagyvárosnak, amelyik részt vesz ebben a programban, sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy bár stadionja lesz, nagyon látványos beruházások lesznek a városban, de egy megyei jogú városban, egy 70 és 80 ezer közötti lakosú nagyvárosban még mindig találunk olyan utakat, amelyek nincsenek aszfaltozva. Budapesttől, pestiesen szólva, egy köpésre találunk egy olyan, több mint 70 ezer főt befogadó várost, amelyik rendelkezik nem aszfaltozott utakkal.

(18.10)

Úgy gondolom, hogy ennek lenne inkább prioritása, hogy ezeket az utakat felújítsuk, ezeket az utakat aszfaltozzuk, és akkor még nem beszéltem az egyéb öt településről, amelyek ebbe a választókerületbe tartoznak, ott nagyon sok esetben még rosszabb a helyzet. Persze fejlesztések történtek, de ezeket a fejlesztéseket, ugyanúgy, mint a mostani prioritásokat is, megkérdőjelezném, nagyon sok esetben ez felülvizsgálatot érdemelne. Elég, ha példaként említem Érd város csatornázását, illetve a környékén lévő települések, akár Tárnok, akár Törökbálint csatornázását, hogy ott hogyan történtek meg a szerződések, mik alapján választották ki azt a céget, amelyik ezt a beruházást, ezt a fejlesztést elvégzi, és milyen módon történt meg ez a fejlesztés. Tulajdonképpen azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a fejlesztések során a lakosságot érte-e kár vagy nem érte kár.

Olyan térségről beszélünk, agglomerációs térség lévén, amelyik nemhogy csökkenne lakosságszámban, bár itt is kézzelfogható és tapasztalható a kivándorlás átka, de annál több a betelepülők száma. Diósd városát tudnám példaként mondani: Diósd városa a rendszerváltáskor egy pár ezer fős település volt, ma pedig már egy tízezer fölötti városról beszélünk. Itt, ebben a városban például 200-300 fő az, amivel évente nő a lakosságszám. Próbálnak, igyekeznek ezek a települések az intézményfejlesztésüket, az intézménybővítéseiket is ehhez a lakosságszám-növekedéshez mérten fejleszteni, nagyon sokszor ez erejükön felüli. Úgy gondolom, hogy itt nagyobb állami beavatkozás kellene, nagyobb állami támogatás kellene arra, hogy ezek a települések az intézményfejlesztéseiket a növekvő lakosságszám tükrében meg tudják tenni, ne kelljen hitelhez folyamodniuk, ne kelljen eladósítaniuk a településeiket.

A másik nagy probléma egyébként még a választókerületben a nagyon túlzott Érd-központúság sok esetben. Nagyon sok fejlesztés  bár ennek örülök  megtörténik Érden, de nagyon sokszor az egyéb települések, a választókerület másik öt települése hátrányban érezheti magát, és nagyon sokszor ezek a fejlesztések ezekre a településekre nem jutnak el. Abban az esetben, ha bizalmat kapok és megválasztanak, és a következő Jobbik-kormány is ezt kívánja tenni, ezt a térséget is jobban kívánja fejleszteni, és ezeket a felsorolt problémákat az egyéb, az időbe nem beleférő problémákkal együtt meg kívánja oldani. Köszönöm szépen a lehetőséget.