Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, nem lehet vita tárgya az, hogy a magyarság legnagyobb problémája az a demográfiai vészkorszak, amely közel 40 éve sújtja hazánkat, és ebben a felszólalásban szeretnék néhány olyan szemléletbeli kérdésre rávilágítani, amely a hétköznapok, illetve a közbeszéd során talán kevésbé kap hangsúlyt, pedig legalább annyira fontos kérdés, mint akár azok a pénzügyi ösztönzők, amelyek viszont nagyon gyakran képezik politikai viták tárgyát. Az első máris ezekhez kapcsolódik, amire szeretném felhívni a figyelmet, méghozzá az az állítás, hogy a pénzügyi ösztönzők önmagukban magukkal fogják hozni azt, hogy magasabb lesz a gyermekvállalási kedv egy országban. Hogyha akár Magyarországon belül nézzük meg a földrajzi elhelyezkedését régiónként annak, hogy hol születik több gyermek, akkor ebből is kiviláglik, hogy ez nem feltétlenül igaz.

(16.20)

Hiszen a legszegényebb észak-alföldi régió élen jár az egy anyára születő gyermekek számában, de ha világviszonylatban vagy akár európai viszonylatban is összehasonlítjuk, a németországi számok a magyarországihoz hasonlóak, pedig az életszínvonal és a bérszínvonal rendkívül nagy mértékben különbözik egymástól. Sőt, Németországban a korábbi NDK területén több gyermek született, mint az NSZK területén, holott az életszínvonal rendkívüli mértékben különbözött egymástól.

Tehát nem lehet kizárólag erre a kérdésre szűkíteni a népesedéspolitika és a családpolitika kérdését, ugyanakkor önkritikusnak kell lennie egy olyan társadalomnak, mint amilyen a magyar is, ahol a nagycsalád vállalása rendkívül magas szegénységi kockázat. Nagyobb szegénységi kockázat ma nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak. Ez egy társadalomban elfogadhatatlan.

Nagyon sokszor beszélünk egy olyan szemléletbeli kérdésről is, ami szintén jogos felvetés, hogy a férfiak és a nők közötti bérek milyen nagy különbséget mutatnak hazánkban. És bár e tekintetben is voltak előrelépések az elmúlt időszakban, egy nagyon fontos kiegészítést kell tennünk ehhez. Mert a lényege ennek nem a férfiak és a nők közötti bérkülönbségben található, hanem a férfiak, a gyermektelen nők és az anyák közötti bérkülönbség az, ami valóban releváns a munkaerőpiacon.

A visegrádi 4-ek és Lengyelország területére kiterjedő kutatás azt mutatta, hogy egy anya 7 évvel az első gyermeke születését követően tudja visszanyerni azt a bérszínvonalat, amit gyermektelen időszakában keresett, míg ez a visszaesés a férfiakat és a gyermektelen nőket egyáltalán nem érinti. Tehát Magyarországon a munkaerőpiac rendkívüli mértékben bünteti, ha egy nő gyermeket vállal. Nem a nőiséget, az anyaságot bünteti. Ez döbbenetes.

Beszélnünk kell arról is, hogy az anyaságra való felkészítés, az anyaság megbeszélése a társadalomban, a médiában hogyan zajlik, zajlik-e egyáltalán Magyarországon az elmúlt 30 évben. És ha körültekintünk, akkor sajnos azt kell látnunk, hogy nem. Egyáltalán nem beszélünk sem a közéletben, sem a különböző műsorokban arról, hogy a nők természetes szerepe, biológiai adottsága és pszichológiai igénye is, hogy anyává váljanak. Ezzel szemben azok a társadalmi folyamatok, amelyek lezajlottak Magyarországon, például az anyává válás életkori kitolódását hozták magukkal. Ez pedig rendkívüli egészségügyi kockázatokat is rejt magában. Egy 30 éves nő 3,5-szer akkora eséllyel lesz meddő, mint egy 20 éves. Sokkal nagyobb az esélye a vetélésnek, sokkal több időbe telik, míg megfogan maga a gyermek, és sokkal nagyobb az esélye annak, hogy fogyatékkal élő gyermeket fog a világra hozni. Kizárólag azért, mert idősebb az édesanya. Kizárólag az édesanya életkora ilyen nagy mértékben befolyásolja azt a kockázatot, ami egészségügyi következményekkel jár.

Társadalmi kérdés az apák szerepe, az apák bevonása a gyermekekkel kapcsolatos teendőkbe. Az a szemlélet, amiről a miniszterelnök úr is beszélt, hogy a magyar nőkkel szeretne szerződést kötni, részben dicséretes, de szeretném, ha ezt kiegészítené azzal, hogy a leendő apákkal is kössön szerződést, hiszen a gyermekvállalás, a családalapítás nem kizárólagosan a leendő édesanyák döntése, hanem egy család, egy pár közös döntése. Az, hogy az édesapák több szerepet vállaljanak a gyermeknevelésben, magával hozhatja azt, hogy több gyermek szülessen. Ezt a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője is kiemelte, hogy ez rendkívül fontos. Tehát nemcsak a pénzbeli juttatások, hanem szemléletbeli kérdések is azok, amelyek több gyermek születését eredményezhetik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)