Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólóhoz csatlakozva hasonló jellegű indítvány támogatására kérem önöket. Sajnos, túl vagyunk a költségvetési bizottság múlt heti ülésén, ahol a módosító javaslatokat a bizottság kormánytöbbsége minősítette, és az általam és az általunk benyújtott javaslatok közül kettőt, amit rendkívül fontosnak tartunk, elutasította.

Az egyik ilyen javaslat arról szólt, amiről Gulyás képviselő úr az előbb beszélt, mi is úgy gondoljuk, hogy a kampányra fordítható költségek felső határának eltörlése olyan irányba vinné el a kampányok történetét vagy későbbi sorsát, amely nem biztos, hogy a fiatal magyar demokráciának kedvez, hiszen itt nem a politikai akarat, a politikai szándék, a politikai értékrend lesz a meghatározó, hanem az lesz a meghatározó, hogy kinek milyen büdzsé áll rendelkezésére a kampány finanszírozására, és ha ennek nem szabunk korlátot, akkor bizony a demokrácia sérülhet.

Különösen elfogadhatatlan a kormány képviselőjének azon érvelése, hogy amennyiben ezt a felső határt bevezetjük, akkor az átláthatóság, a transzparencia sérül. Én ott megkérdeztem a kormány képviselőjét, és itt is felteszem a kérdést, hogy akkor mi az ördögnek rendelkezik a törvény egy külön kampányszámláról. Ha az Országgyűlés a saját maga által elfogadott törvény betartásáról az Országgyűlés várható szereplőivel nem tud dűlőre jutni, akkor elég nagy a baj. Hát hogy követelhetünk jogkövető magatartást az állampolgárok sokasága részéről, ha az Országgyűlés önmagával szemben erre nem képes?

Számszerű javaslatot tettünk, mi kétmillió forintban állapítanánk meg a kampányra fordítható összeg maximumát. Ez némileg eltér, néhány százezer forinttal a Gulyás képviselő úr által elmondottaktól, de számunkra az is elfogadható, a lényeg az, hogy legyen felső határ.

A másik ilyen törvénymódosító javaslatunk az volt, és szintén elutasíttatott, amely a kampányfinanszírozásról rendelkezett volna. A jelenlegi előterjesztés úgy tervezi a kampány finanszírozását, hogy a választások esztendejében minden párt a költségvetési támogatásának a kétszeresét kaphatja meg abban az esetben, ha elérte az 5, illetve 1 százalékot - de a választás évében, tehát ez egy utófinanszírozás.

(19.40)

A mi javaslatunk lényege az, hogy az előző parlamenti választások eredményét figyelembe véve kellene ezt a határt megszabni, de nem ebben az összegben, illetve nem ilyen nagy összeggel, hiszen a pártok költségvetési támogatása meglehetősen nagy szórást mutat: a nagy pártok esetében ez jelenthetne abban az esztendőben akár 3 milliárd forint támogatást, a kis pártok esetében pedig ez olyan 650-700 milliárd forintnyit tenne ki, jelentős különbség van ezek között.

Azt gondolom, hogy az a javaslat, hogy a kampányra fordítható összeg, amit a törvény elfogad, a mi javaslatunk szerint ez a 386-nak a duplája, 772 millió forint lett volna, ezt az összeget fordíthatnák a pártok a kampányra, és ez az összeg jelentené azt az egyszeri támogatást, amit az adott esztendőben a pártok, az 5 százalékot elért pártok kapnának, az előző választásokon 1 százalékot meghaladó eredményt, de az 5-öt el nem érő pártok pedig a költségvetési támogatás dupláját.

Azt gondoljuk, hogy ez a módosító javaslat egyfelől igazságosabb, másfelől pedig jelentősen takarékosabb az eredeti előterjesztésnél, hiszen jelentősen kisebb összeget kéne a kampányra fordítani. Arról én már nem is akarok beszélni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a hatalmas összegeket felemésztő kampány pozitív hatással lehet a választópolgárok sokaságára. Ennek a visszája is elképzelhető, sőt időnként érezhető, tehát nem biztos, hogy az összeg nagysága és a várható eredmény egymással összefügg, és ez az összefüggés kimutatható.

Én arra kérem a kormánypárti többséget, hogy ellentétben a bizottsági ülésen tanúsított hozzáállással és az elutasítással, ezt változtassák meg, és a parlamenti szavazás során a módosító javaslatainkat támogassák.

Köszönöm szépen.