Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, de én láttam, hogy az államtitkár úr az előbb nagy izgalomba jött, és jött-ment, próbált volna válaszokat kérni a helyettes államtitkár úrtól, úgyhogy hagyjuk meg neki a lehetőséget, hátha ő most akar nekünk válaszolni. (Tuzson Bence: Majd a végén, köszönöm.) Nem? Nem akar ezzel élni? Hát, pedig bátorság, államtitkár úr! Annyi szép kérdés érkezett önhöz, biztos tudna ezekre mind válaszolni, nem? És akkor érdemben folyhatna tovább a vita. Nem? Jó, hát akkor csak a végén válaszol, mint ahogy máskor is. Ne haragudjon, ezt kötelességszökésnek lehet hívni, amit önök itt csinálnak, hogy egyszerűen be se jönnek, most már csak egy képviselőjük tartózkodik az ülésteremben, és egyébként pedig pont ebben a rendkívül fontos, a jövő éveket, évtizedeket meghatározó kérdésben senki nem mer velünk kiállni vitatkozni. Ön a törvényjavaslat tárgyalásának a legelején egy hatalmas ívű történelmi áttekintéssel kezdte, úgyhogy most engedjen meg nekem is egy ilyen, sokkal rövidebb áttekintést a tekintetben, hogy az elmúlt nyolc évben önök mit tettek építési szabályozás kérdésében.

Azt, hogy hányszor módosították az építési törvényt, egy ideig számoltam, aztán már nem tudtam számolni, mert ezek a módosítások gyakorlatilag osztódással szaporodtak, de az biztos, hogy mindegyik módosítás egy irányba mutatott, nevezetesen abba az irányba, hogy önökhöz közel álló oligarchák vagy önökhöz közel álló politikusok, közéleti személyiségek valamilyen módon nagyon jól járjanak. Tehát általában le lehetett követni, mert azért ki-kiderültek ezek sajtóhírekből meg egyéb elszólásokból, hogy kinek az érdekében módosítanak önök építési szabályzatot. Volt, amikor egy-egy képviselőtársuknak az építési engedélye akadozott  nosza, módosították a törvényjavaslatot. Volt olyan, hogy maga Rogán Antal gyakorlatilag a miniszterségének az első napján vette magának a bátorságot, és benyújtott egy elég mérföldes lépést ilyen értelemben, és az azt megelőző húsz év építési gyakorlatát és a területrendezésről kialakított közmegegyezést rúgta fel. De volt olyan is, amikor a DÉSZ-t megalkották, vagy a VÉSZ-t, hogy egyes területeket kivettek Budapest területéből, és úgy döntöttek, hogy arra teljesen külön önálló szabályozást alkotnak, nyilván annak érdekében, hogy ott is olyan beruházások voltak már előkészítésben, amelyek nemcsak a nemzet érdekét szolgálták volna, hanem nyilvánvalóan és elsősorban a korrupciót, illetve bizonyos beruházói köröknek az anyagi hasznát.

Bürokráciacsökkentés  erről beszélnek. De mondja már meg nekem, hogy ez pontosan hogyan is fog megvalósulni a mindennapok gyakorlatában, hogy majd az építéshatóságon dolgozó köztisztviselőknek nem kell odanézniük se, amikor megtörténik a korrupció?! Tehát ezért kevesebb köztisztviselőre lesz szükség, hiszen oda se szabad majd pillantaniuk, amikor ezek az építési engedélyek kiadásra kerülnek? Pontosan ez mégis mit fog jelenteni? Tudniillik önök most egyébként ezzel nagyon komoly jogosítványokat vonnak el önkormányzatoktól a tekintetben, hogy gyakorolhassák rendeletalkotási jogaikat. Mert amikor arról beszélünk, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások telke, akkor önök magukhoz vonhatják az építési szabályok megalkotását, de itt csak telekről beszélnek, de adott esetben ez telkek sokasága lehet; lehet egy egész tömb vagy egy egész városrész. Hiszen mindegyik telkére külön-külön kimondhatják, hogy ez nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű. Vagy adott esetben egy egész település? Bele se merek gondolni, mert ebből sajnos nem derül ki számunkra, hogy mi az a határ, ameddig  már bocsásson meg a világ, de  pofátlanságában el fog menni a kormányzat ilyen értelemben. (Tuzson Bence közbeszól.)

Amikor ön arról beszélt a bevezetőjében, hogy Budapesten a kiegyezés után milyen gyönyörű szép épületek épültek, és azok hány méter magasak voltak, tehát már akkor is ez a magasság önnek rendkívül fontos volt, akkor azért emlékezzünk meg egy rövid ideig arról, hogy ezek az épületek egyébként szépek. Beszélek itt most a Parlament épületéről, beszélek a Szent István-bazilikáról, tehát ezekre jó ránézni, jó emlékezni azokra az emberekre, akik azokat a jogszabályokat megalkották, azokban a törvényekben benne voltak, hogy ezek az épületek megépülhessenek. De önökre hogy fog emlékezni a történelem? 50-100 év múlva, ha lesznek még magyarok itt Budapesten, azok hogyan fognak önökre emlékezni? Ja, azok voltak azok a politikusok, akik azokat a rendkívül, mondjuk ki…  habár ön szerint nem lehet esztétikai vitát folytatni ezen Ház falai között, szerintem pedig ha valahol, akkor itt lehet.

Tehát hogyan fognak önökre emlékezni: ezek voltak azok a politikusok, akik azt a rendkívül ronda épületek tömegét, sokaságát engedélyezték csak azért, hogy hízzon a saját zsebük? Tehát én azt gondolom, hogy ez, amit önök itt most el fognak követni, egy történelmi bűn.

Gondolják meg, a végszavazás még nem következett be, tehát azokat a vagyoni értékű jogokat, amelyeket egy csettintésre ezek a beruházók meg fognak önöktől kapni, ahelyett, hogy egyébként megengednék, hogy területrendezési szerződés keretében az önkormányzatok köthessenek ezekkel a beruházókkal adott esetben szerződést, és akkor valójában lenne közösségi kontroll a tekintetben, hogy mit, hova, mekkorát és hogyan építhetnek ezek a bizonyos beruházók, ahelyett önök magukhoz vonják ezeket a jogokat, és a közösségektől veszik el azt a lehetőséget, hogy beleszólhassanak a saját környezetük alakításába. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)