Készült: 2020.03.30.15:21:26 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 202 1998.11.10. 1:30  195-205

MOLNÁR GYULA (MSZP): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a Szocialista Párt frakciója támogatja az önálló képviselői indítványt.

Azt gondolom, alapvető félreértésben volt Csurka István, amikor hozzászólását elmondta, hiszen pont arról van szó, hogy a magyar kormány tárgyalását, pozícióját segítendő, a magyar parlament szerepét próbálnánk meg meghatározni ebben a parlamenti állásfoglalásban. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy rendkívül nagy felelőssége van a mai döntésnek.

Hiszen az a tapasztalunk, a csatlakozó országok tapasztalata, hogy ahogy szabályozták a parlamentek a szerepüket a csatlakozási tárgyalások alatt, hasonló szerepet töltöttek be a későbbiekben is az EU-tagság esetében. És ez nem mindegy egy ország számára, hogy a csatlakozás utáni időszakban hogyan és miképpen tudják érvényesíteni saját nemzeti érdekeiket az Európai Unión belül.

Azt szeretném kérni önöktől, hogy tegyék lehetővé a vitát erről a kérdésről a parlamenten belül. Tegyék lehetővé azt, hogy módosító indítványaikkal akár önök, akár mi, érjük el azt a technikát, azt a formát, ami elfogadható; ami elfogadható olyan szempontból, ami a kormánypárti képviselők szerint sem lassítaná le a tárgyalásokat, hiszen valóban nem gondoljuk, hogy ez lenne a célja ennek a parlamenti kontrollnak.

Végső soron kérem azt, hogy ne hozzák olyan helyzetbe miniszterelnöküket, hogy hat hónap után meg kell változtatni saját szavait, saját álláspontját, hiszen még egyszer mondom, szó szerint az ő mondatait, az ő gondolatait adtuk be önálló képviselői indítványként.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 58 1998.11.16. 2:40  31-119

MOLNÁR GYULA, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A külügyi bizottság ülésén a hozzászólók mindegyike általános vitára alkalmatlannak találta a költségvetést, a szavazásnál azonban ezek a vélemények kisebbségbe kerültek, és most már pontosan érzékelem, hogy az általános vitának mi a lényege: hogy megtudjuk, a kormánytöbbség miért is támogatta a bizottságban az előterjesztést, holott ott a vitában nem vettek részt.

A külügyi bizottságon belül is elmondhatjuk azt, a vitában hallhattuk: ahogy az egész költségvetésnél elmondható, hogy a bevételek megalapozatlannak tűnnek, ez a külügyi költségvetésnél is így van. Rendkívül bizonytalan vízumbevétel-növekedéssel számol a Külügyminisztérium. Ez két szempontból is aggályos. Az egyik az, hogy csökken azon országok száma, amelyekkel a vízumkötelezettségünk fennáll, a másik oldalról pedig köztudottan a magyar vízumdíjak így is az átlagosnál jóval magasabbak, tehát hosszú távon nem fenntarthatók.

A kiadásokkal kapcsolatban a többségi vélemény előadója hosszasan ecsetelte a számokat, én is szeretném ezt megkísérelni. 7,1 milliárddal nő a költségvetés a számok szerint, ami 38,3 százalék az ÁSZ véleménye alapján. Ott hosszas rákérdezés után sikerült azt kihoznunk, hogy ez valójában 7 százalékos növekedést jelent, hiszen ha a funkciónövekedésekhez rendelt pénzeket levonjuk ebből a növekedésből, akkor kiderül, hogy a valóságos növekedés mindösszesen 7 százalék, és a külügy területén például a bérek növekedése átlagosan 2,7 százalék lesz.

Tehát ha megnézzük a külügyi tárcát erősen érintő forintleértékelést, az inflációt, ezt a növekedést, akkor azt gondolom, hogy ezzel a költségvetéssel nagyon dicsekedni nem lehet.

Külön szeretném kiemelni a kormány nemzeti elkötelezettségével meglepően ellentétes tételt, miszerint a határon túli magyarokhoz átkerülő alapítványok közül a Teleki Alapítvány vagy a Magyarok Világszövetségének költségvetési támogatása számunkra meglepő módon csökkent ebben a költségvetésben.

Bár a Phare-pénzekkel kapcsolatban a most elhangzott álláspontot hallottam, mégis kifejezném az aggodalmamat: általában elmondható a költségvetésről, hogy nem nagyon látszanak a magyar finanszírozási oldalak. Amennyiben az 5,3 milliárd teljes egészében magyar finanszírozás nélkül megkapható, ez nyilván örömmel tölt el minket.

Összességében elmondható, hogy jól látszik a költségvetésen: vannak erős tárcák és erős miniszterek, vannak kevésbé erős tárcák és kevésbé erős miniszterek; mi a külügyminisztert a középerős miniszterek közé soroltuk, sajnáljuk, hogy ezt személyesen nem tudjuk most neki elmondani, de a kisebbség 6 szavazattal nem támogatta a költségvetés általános vitáját. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 122 1998.11.18. 6:00  1-217

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elmúlt évek hagyománya, hogy a külügyi fejezet költségvetése nem váltott ki lázas vitát ebben a Házban, most mégis úgy tűnik, mintha ekörül is kavarognának némi indulatok.

Személy szerint elöljáróban szeretném elmondani, hogy öröm számunkra is az, hogy a külügyi rovaton a költségvetésben kimutatás szerint egy 38 százalékot meghaladó növekedés tapasztalható, öröm ez akkor is, ha tudjuk: a tárca feladatainál egy bizonyos fajta növekedést tapasztalunk, tehát átkerültek ide olyan funkciók, amelyek finanszírozása plusz forrásokat igényel. Az ÁSZ-jelentésből tudjuk, hogy nehéz tárgyalások voltak, több fordulóban kellett egyeztetni a Pénzügyminisztériummal - a sors sajátos fintora, hogy pont a külügyi költségvetés C-variánsát fogadták el, reméljük, ez nem jelent valamilyenfajta megelőlegezett dolgot egy másik, a külügyi tárcát érintő fontos döntésnél.

Mi is úgy gondolkozunk a külügy területről, hogy az a Magyarország-kép kialakításában, a gazdaságdiplomáciában, a kultúra terjesztésében egy rendkívül fontos szerepet betöltő terület. Mi is köszönetet szeretnénk mondani azoknak a diplomatáknak, szakembereknek, akik ezzel a területtel foglalkoznak, és reméljük, hogy ezek a költségvetési források megfelelően kerülnek felhasználásra.

 

 

(14.30)

 

No de mindezek miatt nem kértem volna szót ellenzéki képviselőként, ha csupán csak ennyit kívántam volna mondani a költségvetés vitájában. Azért szeretnék mégis néhány szót szólni, mert - felkészülve a költségvetési vitára - volt szerencsém áttanulmányozni az előző két évben Németh Zsolt, jelenleg politikai államtitkár költségvetésekhez történő hozzászólását, és meglepő párhuzamokat véltem felfedezni. Megpróbálom az ő gondolatmenetét a mai számok fényében egy picit továbbgondolni.

Németh Zsolt azt mondta, hogy koncepciótlan, bázisszemléletű a költségvetés, a szerkezete nem tükrözi a külpolitikai prioritásokat. Áttekintve a költségvetést, azt látjuk, hogy a külügyi fejezet az előző években négy részből állt, ma öt részből áll. A plusz egy rész nem más, mint a Határon Túli Magyarok Hivatalának költségvetése, ami egyszerűen csak átkerült a Miniszterelnöki Hivatalból. Minden más, a megelőző négy, szó szerint, betű szerint ugyanaz, mint az azt megelőző négy évben. Azt mondhatjuk tehát, ha igaz ez a tétel, hogy mindazt a koncepciót, amit meg kíván fogalmazni az új kormány a külpolitikában, ez a költségvetés nem tükrözi, és ugyanúgy bázisszemléletű.

Nem látjuk egyébként a növekedést, hiszen 38 százalékról beszél az ÁSZ-jelentés, de kérdésre kiderült, hogy ha a pluszfeladatokat levonjuk és megnézzük, mondjuk, az inflációt, a forintleértékelés hatását, akkor a valóságban 7 százalékos növekedés tapasztalható csak a külügyi tárca költségvetésénél. Azt gondolom, ez akkor, amikor várhatóan Magyarország a következő évben a NATO tagja lesz, amikor tudhatóan Magyarország az EU-csatlakozási tárgyalások célegyenesébe érkezett, akkor, amikor a határon túli magyarok ügye ennek a kormánynak a programjában kiemelten szerepel, azt gondolom, meglehetősen szerény növekedésnek minősíthető.

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Németh Zsolt azt mondta, a Teleki Alapítványnál, az Új Kézfogás Alapítványnál lévő 10 százalékos növekedés még az infláció mértékével való növekedést sem elégíti ki, tehát reálértékben csökkenés tapasztalható ezeknél az alapítványoknál. Ma mit kell tapasztalnunk? Hogy a Teleki és az Új Kézfogás Alapítványnak nemhogy 10 százalékkal nem nő, hanem csökken, teljesen példátlan módon csökken a költségvetési támogatása, és számunkra meglepő módon a Magyarok Világszövetségének támogatása is csökken. Mi azt gondoltuk, hogy a Magyarok Világszövetsége örül a '98. májusi választások eredményének, hiszen arra számíthat, hogy a következő négy évben talán mosolygósabb idők elé nézhet - úgy tűnik, rosszul számoltak ők is.

Fontos kérdésnek tartjuk a diplomáciánál azt a bejelentést, miszerint három új nagykövetség nyílik a következő ciklusban. Nincs szó azonban arról - és a költségvetésből sem derül ki -, hogy mi történik a követségek bezárásával. Szeretném itt a plenáris ülésen megismételni, hogy a külügyi bizottságban kérésünkre, kérdésünkre jelezték, hogy nincs a költségvetésben arra szándék, miszerint további követségek bezárására kerülne sor. Ennek ellenére továbbra is a hírek szerint vannak dokumentumok, vannak anyagok a tárcán belül, amelyek fontolgatják bizonyos követségek pénzügyi okokból történő bezárását. Szeretnénk, ha ez a következő években nem történne meg.

Ugyanígy nem látjuk - és szintén Németh Zsolt gondolatát idézem: hiányolta a szakemberek megtartásának esélyét és lehetőségét a külügyi költségvetésben -, szeretném jelezni, hogy ezen a rovaton a végső számítások szerint mintegy 2,7 százalékos növekedés tapasztalható a bérekben, ami nem elégíti ki majd azt az igényt, hogyan és miképpen lehet a tehetséges fiatal szakembereket a tárcánál megtartani.

Mindezek alapján már csak reménykedhetünk, hogy az a fűnyíró, amelyik átmegy a költségvetés minden területén, talán a külügyi költségvetést kíméli, hiszen így is olyan kényes ügyek kerültek ide, mint a NATO-tagdíj, a bős-nagymarosi perrel kapcsolatos ügyek, ahol az 1,9 százalékos levonás igazából nagyon-nagyon nehéz és kényes helyzetet teremthetne.

Mindezek alapján mondhatjuk azt, hogy ahogyan általában a költségvetésnél fogalmaztunk, hogy nem megalapozott a bevételek tervezése, ez itt is igaz, hiszen a vízumdíjak növekedésére alapozott bevételnövekedés szerintünk egy álom. Így is túlságosan magasak a magyar vízumdíjak, egyre inkább nő azon országok száma, amelyekkel a vízumkényszer megszűnik. Úgyhogy azt gondoljuk, talán nem igazán megalapozott az a tervezés, amelyik a vízumdíjak növekedésére alapoz.

Mindezek alapján gondoljuk azt, hogy érdemes lenne a Pénzügyminisztériumnak a külügyi fejezetet is még egyszer átgondolnia.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 639 1998.11.30. 1:50  39-697

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár urat keresem szememmel, de nem találom, de azért elmondom a hozzászólást.

Csizmár Gábor nagyívű beszédében, a 27. percben említést tett az Európa Tanács 50. évfordulójáról. Én, ellentétben Surján képviselőtársammal, felvetném, hogy az Ifjúsági és Sportminisztériumnál szerepeltetni ezt a dolgot, meglehetősen meglepő fordulat, hiszen míg az Európai Ifjúsági Központ magyarázható, mert a nevében az ifjúsági szó szerepel, azonban az Európa Tanács 50 éves, ez nem tekinthető a mai tudásunk szerint ifjúsági korúnak. Azt gondolom, talán szerencsésebb, ahogy Csizmár Gábor is említette, ha az egynemű ügyek egy helyen vannak.

Egy új minisztériumról van szó, amelyik most alakul meg. Nem pontosan tudjuk, hogy milyen diplomáciai, külügyi stábbal fog rendelkezni. Egy kényes kérdésről van szó: Magyarország ebben az évben az Európa Tanács soros elnöke. Rendkívül fontos teendőket vállalt Magyarország ebben a jubileumi évben. Mi azt szeretnénk, ha mindazok az ügyek, tevékenységek, események, rendezvények, amelyek az Európa Tanács 50. évfordulója kapcsán Magyarországon történnek, olyan kezekben lennének, akik ezzel a területtel hosszú idő óta foglalkoznak, és Magyarország teljes jogú tagsága óta az Európa Tanács ügyeit kézben tartják és kezelik. Ezért javasoltuk és javasoljuk továbbra is azt, hogy fontolja meg a kormány ebben a helyzetben, hogy azt a forrást, ami a Külügyminisztériumnál már megvan, emelje meg azzal a forrással, amelyik az Ifjúsági és Sportminisztériumnál van, ami nagyságrendben körülbelül ugyanakkora. Ezáltal, azt gondoljuk, hogy a rendezvények színvonala lényegesen javulhat.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 221 1999.09.09. 6:22  204-246

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, hiszen Szent-Iványi István hosszas bevezetőjében vagy előadásában valóban kitért azokra az elvi részekre, amelyekre magam is kitértem volna, úgyhogy megtehetem, hogy lényegesen szikárabban próbálok reagálni a vitában elhangzottakra.

Az első: valóban nagyon szomorú számunkra is, hogy május 18-a óta ilyen hosszú idő telt el. Itt van körülöttünk egy ügy, ami láthatóan nem záródott le megfelelő módon, rendszeresen kérdések témája lehet a külföldi találkozókon. Fontos és megnyugtató lenne a számunkra, ha ezt a kérdést a parlament mindkét oldala számára megfelelő módon le tudnánk zárni, pontot tudnánk tenni az ügy végére, és előre tudnánk tekinteni.

A második megjegyzésem a szövegpontosításokkal kapcsolatos, amit Fazekas képviselő úr az előbb említett. Hevenyészett dologról és tendenciózus megfogalmazásról beszélt. Én eddig azt hittem, hogy szégyellik magukat, és azért próbálják meg a szövegből kiszedni mindazon passzusokat, amelyek arról szólnak, hogy itt botrányról lenne szó. Márpedig, fájdalom, tisztelt képviselőtársaim, azért ebben a szűk baráti körben mégiscsak el kell mondanunk, hogy botránynak minősül az, amikor lemond két államtitkár; igenis botránynak kell minősíteni azt, amikor az amerikai elnöknek és a külügyminiszternek fel kell hívni a nagykövetét; és az már csak komikus része az ügynek, amikor a nagykövetnek magának kínosan el kell mennie kosárlabdázni, hogy bizonyítsa azt, hogy tulajdonképpen nem is történt az ügyben semmi.

A harmadik megjegyzésem: csatlakozom Szent-Iványi Istvánhoz, példátlannak tartanám, tartanánk azt, ha a II. ponthoz, tehát magához a vizsgálóbizottság feladatával kapcsolatos ügyekhez olyan típusú módosító indítványok érkeznének és elfogadásra kerülnének, ami jelentősen megváltoztatja az eredeti célt. Nem akarom ezt ragozni, nagyon világosan elmondta ezt a képviselőtársam. Én is azt javaslom, ha ez a szándék létező, valóságos a Fidesz részéről, úgy tűnik, elég sok kérdést összegyűjtöttek az elmúlt napokban, akkor vegyék ezeket ki, és adjanak be egy önálló vizsgálóbizottságra javaslatot. Magam is azt mondom, nem fogunk neki örülni, mert szerintünk fölösleges ügyeket vizsgálna, de amennyiben szükségesnek tartják, akkor tegyék ezt meg, járják végig a szükséges utakat, és amennyiben ez szükséges, akkor állunk a vizsgálat elébe.

Konkrétan az 5. ponttal kapcsolatban: nagyon sajnálom, hogy Vitányi István néhány, egyébként valóban pontosító jellegű indítványát összekeverte egy olyan javaslattal, amiről én is azt gondolom, a leglényegesebb eleme ennek az ügynek. És nem tudok más jelzőt mondani, mint azt, hogy bájos Fazekas képviselőtársamnak az a próbálkozása, miszerint arról beszél, hogy nem is volt szó a nagykövet cseréjéről, hiszen ez volt a lényege, ez volt az egésznek a kezdete, hiszen valószínűleg nem lett volna abból semmi probléma, ha Stephen Jones urat, mondjuk, például államtitkárnak javasolják valahová vagy bármilyen egyéb ügyben, de pont az volt a probléma, hogy a magyarországi nagykövet helyére javasolták, és meglehetősen furcsa, teljesen szokatlan az, hogy a szolgálati idejét éppen hogy megkezdő nagykövet ügyében egy ilyenfajta felvetés érkezik. Ha végignézik a listát, sehol máshol nem szerepel a nagykövet mint téma, csak ebben az egy pontban. Ha ezt kiveszik, akkor azt gondolom, magát a levél céljával kapcsolatos kérdések és vizsgálatok lényegét veszik el.

A II/6. ponttal kapcsolatban, Simicskó István módosító indítványa - meggyőződésem, hogy itt van egy szereptévesztés. A III. pont tartalmazza azt, hogy a bizottság az ügyrendjét és a vizsgálati módszerét maga állapítja meg. Hogy a faxokat vizsgálja-e vagy pedig a papír minőségét, ezt bízzuk majd a vizsgálóbizottságra! Nem hiszem, hogy a feladatok között fel kell azt sorolnunk, hogy meg kell-e vizsgálnunk azt, hogy éppen a Népszavából érkező faxszámok kiéi avagy az Amerikából érkező faxszámok kiéi. Én ezt, meg kell mondjam, a magam részéről egy tévedésnek tartom. Hagyjuk és bízzuk azt a bizottságra, hogy hogyan és miképpen határozza meg a saját maga munkarendjét!

Az utolsó, nyilván ez a legkényesebb, a 7. számon szereplő indítvány. Nem akarom megismételni, ami eddig elhangzott, egy politikai megjegyzést szeretnék tenni. Pontosan értem ezt a taktikát, ez történt az elmúlt egy évben minden ügyben. Van egy kínos botrány, vele szembe kell állítani egy másik botrányt. Ezt éltük meg az elmúlt az egy évben. Kosztolányi úr, akkor ezt lehet bátran mondani: a megfigyelési ügy is így kezdődött, és minden egyéb olyan ügy, ami szembeállítódik valamilyen dologgal.

 

(21.40)

 

Azt a következtetést tudtuk akkor leszűrni, hogy ami valóságos botrány a Fidesz oldalán, azzal szembeállítanak álbotrányokat. Tehát itt is csak azt tudjuk kimondani, hogy úgy tűnik, valóságos botrányról van szó a Fidesz-Lockheed-Martin ügyben, mert ezzel szemben is kellett találni valamilyen ellenbotrányt.

Egyet szeretnék csak kérni, hogy ha egy ilyen botrányt kell szembeállítani, mert ez a tanácsadók javaslata, ezt elfogadom, ez mindenkinek a szuverén ügye, de kérem, keressenek olyat, ami nem okoz ennyi kárt Magyarországnak. Keressenek olyat, ami belül marad - ez a megfigyelési ügy jó dolog, szépen itt van, házon belül -, ne találjunk olyan ügyeket, amelyek kárt okoznak Magyarország számára, amelyek olyan kapukat nyitnak fel, amelyek kifejezetten károsak, és azt gondolom, hogy egyikünknek sem érdeke. Még egyszer mondom, nem a vizsgálat elől próbálnék ellépni, hanem, hogy ha ez a taktika, akkor próbálják meg ezt ilyen formában elmondani.

Befejezésül, hogy oldjam a hangulatot: a bekiabálások kapcsán gondolkoztam, amikor Mécs Imre a szociáldemokratákat és a konzervatívokat összehasonlította. Szegény Jones úr, nem tudom, hogy mi lehet, hiszen ebben a botrányban van korrupció is és van nő is - úgy látszik, hogy akkor szegény egy konzervatív szociáldemokrata.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a türelmét, elnök asszony. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 241 1999.09.09. 1:47  204-246

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Egy régebbi vitához szeretnék csatlakozni három gondolattal. Aki át mond, mondjon bét is, én is ezt gondolom. Azért ugye azt elismerik, képviselőtársaim, hogy a forgatókönyv első fejezetét a 32 szenátor írta, és nem pedig az ármánykodók, akik most ebből megpróbálnak botrányt kavarni. Az ügy azért valahol mindenképpen elkezdődött.

A második: meglepődve hallottam, hogy azt a kifejezést használta a képviselőtársam, hogy értelmetlen itt korrupciót emlegetni. Most végignéztem még egyszer, nem találom ezt a szót ebben az előterjesztésben, és eszembe jutott egy kiváló fideszes képviselő, Deutsch Tamás tavaly augusztusi mondata, amikor egyszer azt mondta a megfigyelési botrány kapcsán, hogy úgy reagáltak erre a szocialisták, mint amikor bemegy egy ember egy szobába, és ott van egy másik ember, és azt mondja: ne haragudj, de nem én figyeltelek meg. Itt nem beszélt egyelőre senki erről, itt arról beszéltünk, hogy van egy levél, amely mögött vannak bizonyos fajta kérdések, ezek meg vannak fogalmazva.

(22.00)

Nem szerepel az az állítás vagy az a vélelmezés sem, amit Surján László említett.

Amit pedig a 7. számú módosító indítvánnyal kapcsolatban mond, kérem, hogy tényleg még egyszer vegye a kezébe. Hogy ebben nem szerepelnek nevek, az egy meglehetősen furcsa állítás. Azt gondolnánk, hogy a két aláíró neve szerepel, de én legalább tíz nevet találok ebben a módosító indítványban, meglehetősen sajátos összefüggésekben, egészen odáig, hogy valaki esetleg egy cégben eljárt, és abba a cégbe még kik szoktak járni, és ez milyenfajta összefüggésekre adhat okot. Tényleg nem akarok viccelődni ilyen késői órában, de úgy tudom, hogy a miniszterelnök úr a Lukácsba jár; a Lukácsba járnak esetleg mások is. Én nem gondoltam azt, hogy a miniszterelnök olyan típusú ember, mint akik egyébként a Lukácsba járnak. (Derültség.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 130 1999.09.10. 10:26  123-145

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a magam, Csapody Miklós és Lányi Zsolt nevében a kitüntető péntek délutáni türelmüket. A hosszú, egész heti adóvita után örülök, hogy úgy döntöttek, még ezt a néhány ember számára rendkívül fontos kérdést is végig kívánják hallgatni és a vitában részt kívánnak venni.

Könnyű helyzetben vagyok, hiszen Csapody Miklós hármunk nevében pontosan és nagyon szabatosan ismertette a törvénymódosítás tartalmi hátterét. Látszólag egy technikai módosításról van szó, de ahogy az előttem szóló szavaiból és a kormány viszonylag szikár álláspontjából is érzékelni lehetett, azért emögött nagyon komoly érdekek és nagyon érdekes történetek húzódnak meg.

 

(13.30)

 

Engedjék meg, hogy a törvénytől függetlenül egy rövid megjegyzést tegyek. Egy lejárt határidőről van szó, hiszen '98. december 31-e a határidő. Mi márciusban nyújtottuk be képviselőtársaimmal a javaslatot, azonnal mellékeltük a sürgősséghez szükséges aláírásokat, most pedig szeptember van. Ez a háromhetes ülésezési rend és nyilván az egyéb politikai természetű ügyek nem tették lehetővé azt, hogy még esetlegesen a határidőhöz közelebbi időpontban tudjuk tárgyalni a törvénymódosítást.

Nagyon röviden arról szeretnék szólni, hogy 1980 végén, amikor felgyorsult a tanácsi, állami lakások megvásárlása, akkor az emberek jelentős része két komoly hangulati elem miatt döntött úgy néha, hogy erején felül megvegye, megvásárolja azt a lakást, amiben élt.

Az egyik ilyen hangulat akkor azt volt, hogy amennyiben a tanácsi rendszer átalakul, amennyiben bármilyen módon változnak a jogszabályok, el lehet adni a feje fölül azt a lakást, amiben addig élt, a szülei éltek vagy szándékai szerint ő is és a gyermekei élnének.

A másik ilyen vélelem volt, ami akkor nagyon erősen tartotta magát, különösen a fővárosban, az pedig az, hogy annak, aki nem veszi meg a lakását, kétszeres, háromszoros, ötszörös lakbéremelés várható, reménytelen helyzetbe fognak kerülni azok, akik nem veszik meg a lakásukat, gyakorlatilag nem fogják tudni finanszírozni a lakhatásukat.

Ez a két szempont volt, ami azt gondolom, arra vezetett, hogy emberek, néha nem végiggondolva döntésük következményeit, akkor még a törvényi háttér hiányában is beleugrottak egy olyan kalandba, amit úgy hívtak, hogy lakásprivatizáció. Ennek egy látszólag pici szelete az - akkoriban minden egyes háznak volt egy házfelügyelője -, hogy a házfelügyelők sorsát hogyan és miképpen próbálta meg rendezni akár később az önkormányzat, akár pedig a lakóközösség.

Egy nagyon fontos momentumot szeretnék itt önöknek megemlíteni, ez pedig az, hogy a házfelügyelők sorsa mögött azért húzódik még egy előzmény, ez pedig az, hogy jelentős részük vagy leadott egy tanácsi lakást azért, hogy házfelügyelői lakásba kerülhessen, vagy pedig valamilyen módon maga is jogosultként jutott hozzá ehhez a tanácsi lakáshoz, annyi plusszal, hogy esetleg bizonyos komfortfokozattal magasabb volt a lakása, pusztán azért, hogy ő vállalt a ház számára bizonyos járandóságért egyéb munkákat.

Tehát olyan emberekről van szó, akik ha nem házfelügyelők lettek volna a saját lakásukban, akkor ma minden gond nélkül boldog tulajdonostársként ülhetnének a helyükön, és zsürizhetnék és minősíthetnék azokat, akik szerencsétlenségükre vagy véletlenszerűen szorultak abba a helyzetbe, hogy házfelügyelőkké váltak. Ezért gondolom én azt, hogy igenis, van kötelessége a tulajdonostársaknak, de ha nincs eszközük, nincs lehetőségük, akkor van kötelessége az államnak vagy az állam helyi képviselőjének, a helyi önkormányzatnak ebben az ügyben.

Néhány szót a helyi önkormányzatokról. Azért őket sem kell nagyon felmenteni ebben az ügyben, hiszen pontosan tudjuk, tisztában vagyunk vele, sokszor beszéltünk ebben a Házban arról, hogy a helyi önkormányzatok a lakásprivatizációból befolyt bevételeiket - gyakran törvényellenesen - nem a lakásszektorban használták fel, más célokra használták fel a lakásbevételeiket. Tudjuk, hogy mekkora viták voltak ebből, különösen a főváros, a főváros kerületeiben.

Ha akkor a kerületek lakásbevételeiket arra használták volna fel, hogy rendezték volna vitás ügyeiket, rendezték volna a kényszerbérletek sorsát, rendezték volna a házfelügyelői lakásokat, akkor azt kell mondjam, hogy ma könnyű helyzetben lennénk, hiszen nem létezne az a probléma, amiről ma itt kénytelenek vagyunk szót váltani. Nem ez történt. Az önkormányzatok a pénzük jelentős részét felélték, másra fordították, és csak valamilyen nagyon erős külső nyomásra voltak hajlandók rendezni azokat a kötelezettségeiket, amiket a törvény rótt rájuk.

Ezért tartom nagyon fontosnak azt a módosítást, ami '95-ben történt, ami elvileg kötelezte az önkormányzatokat, és ezt a '98. december 31-i határidőt megszabta számukra. A mi információink szerint a fővárosi kerületek - most a fővárosról beszélek elsősorban, ez a probléma valószínűleg itt a legjelentősebb - jelentős részében nem sikerült ezt a konfliktust rendezni az 1998. december 31-i határidőig.

Lehet, hogy ha számokat mondunk, itt egy néhány százas nagyságrendről van szó, és azt mondhatnánk, hogy miért tartozik a parlamentre ez a kérdés. Csak azért meg kell gondolni azt, hogy itt valóban néhány száz ember sorsáról van szó, a másik oldalról pedig a néhány száz ember, aki azokban a házakban lakik, azok fölött, mellett, alatt ott vannak a tulajdonostársak - akár több ezer vagy több tízezer ember is lehet -, akinek ez a rendezetlen probléma valamilyen módon növeli a közös költségét, mert egyébként nem jut hozzá ahhoz a tulajdonrészhez, ami adott esetben őt megilletné. Tehát azt gondolom, hogy lehet, hogy ez konkrétan néhány száz ember problémája, a valóságban, áttételesen azonban több ezer, több tízezer embert érintő ügyről van szó.

Ezelőtt két évvel, akkor még kormánypárti képviselőként arra a heroikus küzdelemre vállalkoztunk, akkor is két másik képviselőtársammal, akkor mind a hárman kormánypártiként, hogy egy hasonló aljasságra szánjuk el magunkat: módosítjuk a lakástörvényt. Tudtuk és tisztában voltunk azzal, hogy olyan minisztériummal kell szembeszállnunk, amelyik a legnagyobb tekintélyű volt, ráadásul talán emlékeznek, a koalíciós partnerünk vezette minisztérium volt. Egy olyan kiváló és felkészült főosztályvezető volt az élén annak a területnek, aki nagyon határozott állásponttal képviselte a kormány és a minisztérium érdekét ebben a kérdésben.

Akkor halálmegvető bátorsággal hárman, majdnem egyéves hihetetlen harc után, azt a csodát tudtuk elérni, hogy a parlament a kormány nemtámogatása ellenére megszavazta a törvényjavaslatot; ha jól emlékszem, Világosi Gábor államtitkár úr volt akkor az, aki kimondta a végső nemet a parlamentben. De ennek ellenére akkor ellenzéki támogatással, ellenzéki segítséggel megszavaztuk a törvényjavaslatot. Ez a kényszerbérletre vonatkozott. Ott is ugyanez történt, egy határidőt módosítottunk, azért, mert azt gondoltuk, hogy igenis, az emberek számára fontos az, hogy tudják, még van idejük, még lehet rendezni a kérdést.

Mert képzeljük el azt a szituációt, hogy egy nem kellőképpen kulturált illető egy százlakásos társasházban nyolcvannyolcadszor megkérdezi az exházfelügyelőjét, hogy mikor megy már maga innen el, hiszen már rég lejárt a határidő! Ezek emberi sorsok! Tudom, hogy kell hozzá egy pici empátia, tudom, hogy a jogszabályok szikár dolgok. De mégis, itt arról van szó, hogy emberek nap mint nap találkoznak egy házban, nem a saját hibájukból kerültek bele egy helyzetbe, és mi megtehetjük azt, hogy ezt a dilemmát, ezt a problémát valamilyen módon úgy oldjuk meg a számukra, hogy legalább az emberi viszonyaikban nem okozunk bizonyosfajta konfliktust.

Azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt minisztérium, hogy nem dőlt össze a világ '97-ben, amikor elfogadtuk ezt a törvényjavaslatot. Akkor azt jósolta a főosztályvezető asszony, hogy perek sorozata, önkormányzati csődök sorozata lesz ebből a dologból. Jelentem tisztelettel: mindenki megnyugvására a dolog rendeződik, rendeződött. Itt sem fog összedőlni a világ, néhány ember esetleg bátrabban fog lakótársai szemébe nézni a következő hetekben, mert úgy érzi, hogy nem egy kiutálandó személy a házból, hanem ő is jogszerűen lakója annak a háznak, és tudja azt, hogy a sorsa rövidesen rendeződni fog.

Én nagyon nagy tisztelettel kérem - függetlenül attól, hogy péntek délután van, nem vagyunk olyan sokan a teremben, és tudom, hogy mindenkinek, aki itt van és figyeli ezt a vitát, van egyfajta jogi álláspontja a kérdésről -, a saját frakciójukban képviseljék azt, hogy bizonyos emberi beleérzéssel és egy - még egyszer mondom - nagyon pici empátiával elérhető az, hogy ez az egyszerű kis technikai módosítás átmenjen a parlamenten. Nem fog ebből különösebb probléma történni. Még egyszer mondom, néhány száz vagy néhány ezer ember számára a következő egy-másfél évet kellemesebbé tesszük. Kérem önöket, hogy járuljanak hozzá ehhez a törvénymódosításhoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 136 1999.09.10. 2:18  123-145

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A képviselőtársam beszédének 7. perce környékén nyomtam meg a gombot, azóta körülbelül háromszor kétperces szót kérhettem volna, ha lenne ilyen lehetőség. Úgyhogy igyekszem nagyon röviden reagálni az általa felvetettekre.

Azt mondta, hogy a lakások dömpingszerű értékesítésekor miért szüntették meg ezt a helyzetet. Nem tudjuk, képviselő úr, hogy miért szüntették meg ezt a helyzetet, mármint ezt a jogviszonyt az IKV és a házfelügyelők, de megszüntették. Tehát szegény házfelügyelők nem tehetnek arról, hogy ez a jogviszony megszűnt, a mi dolgunk pedig az, hogy ha már ez a helyzet kialakult, akkor valamilyen módon rendezzük ezt a helyzetet.

Azt mondja, mi azt írjuk, hogy nem lehet 2000 végéig sem rendezni. Mi nem azt mondjuk, mi azt mondjuk, hogy '99-ben biztosan nem lehet rendezni, mert akkor egyébként '99. december 31-ét írnánk. Mi azt mondjuk, hogy szerintünk - ezt Fenyvessy képviselőtársam alá is támasztotta saját adataival - 2000 végéig talán van halvány esély arra, hogy tudjuk rendezni. De ha úgy gondolja a képviselőtársam, akkor nyújtsa be a határidő 2010-ig való meghosszabbítását, mert úgy gondolja ön, hogy addig esetleg rendezhető ez a helyzet.

A második: ön azt mondja, hogy most milyen jogi helyzetbe kerülnek a szerencsétlenek, ha bemennek az önkormányzathoz. Szerintem a házfelügyelők szempontjából majdnem teljesen mindegy, hogy törvénysértő módon vagy nem törvénysértő módon nem rendezték a szolgálati lakásuk ügyét.

 

(14.10)

Azt gondolom - és az ön helyében is szeretnék lenni -, hogy nem az önkormányzat szempontjából vizsgálom ezt a helyzetet, hanem a polgárok szempontjából vizsgálom, próbálom ezt a szót használni. Igenis a polgárok szempontjából kell megnézni, hogy ő adott esetben hogyan és miképpen tud hozzájutni ahhoz, ami szerintem, szerintük nekik jár.

Azt gondolom, hogy rossz az ön megközelítése, hogy az önkormányzatoknak továbbra is működniük kell ezen a területen, hiszen nyugodtan visszautalhatja, és azt mondhatja, hogy a tulajdonostársak (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) rendezzék el - mert eredetileg ez volt a felvetés -, és azt mondja, hogy ő többet nem foglalkozik ilyen típusú dolgokkal 1998. december 31. után.

Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 142 1999.09.10. 1:52  123-145

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, ígérem, hogy utoljára szólok. Két idézetet szeretnék felolvasni a témával kapcsolatban. 1997 márciusában, amikor a kényszerbérletek ügyét tárgyalta a parlament, Csizmár Gábor képviselőtársam az általános vitában az állampolgári jogok országgyűlési biztosának egy állásfoglalását idézte. Ugyan ez a kényszerbérletre vonatkozik, de behelyettesíthető a kényszerbérlet helyére a tulajdonosi kényszer, a bérbe adó helyére a tulajdonos, a bérlő helyére pedig a házfelügyelő.

Így szól: "A kényszerbérletek fennállása és felszámolásuk várható elhúzódása a jogszabályi hiányosságok miatt valamennyi érintett alkotmányos jogait sérti. A kérdés végleges rendezéséig a kényszerbérbe adók oldalán a tulajdonhoz való jog, valamint a piacgazdaságnak és a gazdasági verseny szabadságának az alkotmányos elvei csorbulnak. A kényszerbérlőknek a diszkriminációmentes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jogát, valamint a szociális biztonsághoz való jogát sérti az önkormányzat..." - és nem is folytatom tovább a mondatot.

Azért mondtam ezt el, mert a "jogbiztonság" szó megjelent, és az Alkotmánybíróság - Csapody Miklós képviselőtársam már a bevezetőben idézte, de még egyszer megismételném - számtalan határozata azt az indoklást használja, hogy a jogállamiság alapvető követelménye a jogbiztonság, a jogbiztonság alkotmányos követelménye megköveteli a kiszámíthatóságot és az előreláthatóságot; azt, hogy az érintettek a szabályozás végső időpontjával biztonsággal számolhassanak. Erről szólt a dolog. Én pontosan értem, hogy e dolog megoldásához pénz kellene és lakás, a parlament most se pénzt, se lakást nem adhat ehhez a dologhoz. Egyet tehetünk: a keretfeltételeken valamilyen módon megpróbálunk változtatni.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 70 1999.09.29. 1:42  1-75

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külügyminiszter Úr! Tisztelt Rádióhallgatók! Hiszen a tévénézők csak 12 óráig élvezhették ezt a mai vitát.

A rendelkezésünkre álló 83 percben Kovács László vezérszónoklatával a Szocialista Párt világossá kívánta tenni, hogy érdekelt Magyarország minél gyorsabb és a lehető legkevesebb konfliktussal járó csatlakozásában. Örülünk, örülök, hogyha a kormány, a kormány képviseletében szóló külügyminiszter hasonló megközelítésben fogalmaz, mint ahogy ma történt.

Mindennél fontosabbnak tartjuk azt, hogy az Unió belső reformja mellett Magyarország a vállalt 2002-es időpontra legyen kész a csatlakozásra, semmiképpen se lehessen olyan helyzet, hogy a csatlakozás akadálya Magyarország felkészültsége, akár a politika, akár a jog, akár pedig a gazdaság bármelyik területén.

Szeretném megismételni még egyszer: a mai nap során tettünk két konkrét javaslatot. Rövidesen beterjesztjük a parlament elé a parlament szerepének újragondolásával kapcsolatos álláspontunkat. Tisztelettel kérem a kormányt, tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket: tekintettel a 2000. évben kezdődő érdemi tárgyalásokra, gondolják felül azt az álláspontjukat, amit eddig ebben a kérdésben elfoglaltak - szeretnénk növelni a parlament plenáris ülésének szerepét. A második: a költségvetéssel kapcsolatban integrációs alap létrehozását fogjuk támogatni és kezdeményezni.

Köszönjük a mai vitanap kezdeményezését, köszönjük a külügyminiszter úr tájékoztatását. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 104 1999.10.18. 5:10  49-131

MOLNÁR GYULA, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Hogy fontos-e a költségvetés a Magyar Köztársaság számára? Azt gondolom, hogy fontos, bár a teremben azt kell érzékelnünk, hogy két államtitkár hallgat minket, és igazából egy közepes terjedelmű módosításnak megfelelő érdeklődéssel zajlik a Házon belül ez a vita. Ez sajnálatos, hiszen azt gondolom, jelentős és fontos évről van szó.

Ez a kormány első költségvetése, első teljes éve, amikor mind a tervezésben, mind pedig - reményeik szerint, gondolom - a megvalósításban teljes évet tudhatnak maguk mögött. (Varga Mihály: Hol az MSZP? - Burány Sándor: Itt vagyunk!)

Fontos-e az Európai Unió mint kérdés, fontos-e a külügy, a külpolitika a kormány számára? Napirend előtt a külügyminiszter úr szájából hallottuk, hogy az országvélemény kiváló minősítést adott Magyarországnak, hogy mennyire kiemelt és fontos feladat, s mennyire egyetértenek a parlamenti politikai erők abban, hogy az Európai Unió, s az Európához való csatlakozás kiemelt politikai kérdés. Mégis azt kell mondjam, az az általános csökkenés, ami tapasztalható a többi tárcánál, picit talán súlyosabban érinti a Külügyminisztériumot, és a többségi véleményhez képest szeretném ezt ki is fejteni a saját hozzászólásomban.

Az eddigi években 30-40 százalékos költségvetés-növekedést tapasztaltunk a Külügyminisztériumnál, ez jelentős részben feladatnövekedésekkel is párosul természetesen. Most is van feladatnövekedés, de nem olyan mértékben, a költségvetés növekedése szinte az infláció mértékét sem éri el.

Szó volt a forintleértékelésről. A forintleértékelés kompenzálása a Külügyminisztérium számára kiemelten fontos lehet, hiszen ez az a tárca, amely kiadásainak a többsége vagy jelentős része devizában keletkezik, nemzetközi tagdíjak avagy pedig olyan külszolgálatban dolgozó magyar állampolgárok fizetése, amelyeket sokkal de sokkal súlyosabban érint a forintleértékelés. Becslésünk szerint ez legalább 1 milliárd forint kiesést jelent.

 

(18.50)

2,7 milliárdos növekedésről beszéltünk, ami tartalmaz egy 2 milliárdos tételt, az erdélyi egyetemmel kapcsolatos költségeket, ami kormánydöntéssel került be, és amit fontos, érdemes és kívánatos célnak tartunk. Nagyon szeretnénk azt, ha a kormány a bizottsági ülésen elhangzottak alapján ennek a belső tartalmát pontosan meg tudná határozni a következő időszakban. Pontosan azért, mert egy külföldön elköltött pénznél még inkább figyelemmel kell lennünk a pénzköltés belső tartalmára, különösen akkor, ha ez mondjuk például egy olyan kényes relációban történik, mint Románia. Nem szabad semmilyen támadási felületet adnunk a román nacionalistáknak egy ilyen 2 milliárd forintos csomag formájában.

Az hangzott el, hogy nem csökken az EU-ra fordítható pénz, el van osztva a különböző tárcáknál. Tételesen azt látjuk, hogy a Külügyminisztériumnál a tavalyi 441 millióhoz képest 380 millió szerepel az EU-csatlakozásra. Ez mégiscsak elgondolkoztató akkor, amikor mindenki arról beszél, hogy megkezdődnek a lényegi tárgyalások az Európai Unióval. Ezért javasoltuk azt, és ezért fogunk ilyen szellemben módosító indítványokat benyújtani, hogy lehessen látni azt, hogy az integrációra fordított összegek hol és miképpen jelennek meg a különböző tárcáknál, nevezzük ezt most a munkanevén integrációs alapnak.

Mi is történik tulajdonképpen itt, amikor az ÁSZ-jelentését is hozzávesszük? Az ÁSZ azt mondja, hogy a dologi kiadások '99-hez képest is alacsonyabbak reálértékben. Az ÁSZ azt a megfogalmazást használja abban a dokumentumban, ami jelenleg rendelkezésünkre áll, hogy a realitásokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy ez az összeg nem lesz elegendő a Külügyminisztérium számára. Nagyon fontosnak tartom azt, amit a többségi vélemény képviselője elmondott, ami a bizottsági ülésen is elhangzott: az ott jelen lévő pénzügyminisztériumi és külügyi illetékesek felelősséggel állították, hogy a Külügyminisztérium költségvetésében nem lesz törés, nem lesz probléma.

Én abban nem hiszek, hogy pluszcélokat meg lehet valósítani akkor, amikor a működés feltételei nincsenek biztosítva, vagy pedig csak kétségesen vannak biztosítva. Ezért én nem hiszek, bármennyire fontos lenne, az új missziók nyitásában - Kassa és Csíkszereda hangzott itt el. Nagyon szeretnék ebben hinni, szeretném hinni azt, hogy mind a politikai célok megvalósíthatók, mind pedig a pluszfeladatok, amelyeket a tárca esetlegesen a későbbiekben kap vagy vállal. Nem látunk erre garanciát, a külügyi bizottság nyolc tagja ezért sem támogatta a költségvetés elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 94 1999.10.21. 7:34  1-301

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés egy olyan fejezetéhez kívánok hozzászólni, amely hagyományosan nem a komoly parlamenti szócsaták terepe. De ahogy a kollégáim az eddigiekben és az általános vitaszakaszban elmondták és jelezték, olyan tendenciák mutatkoznak a költségvetésben, ami miatt egyébként az alternatív költségvetést be is nyújtotta a Szocialista Párt, amelyek súlyosan érintik a Külügyminisztériumot, a külügyi költségvetést is.

Hagyományosan parlamenti konszenzus van az alapvető célokban, és ez az anyagból is tükröződik. A következőt olvashatjuk: "A külpolitika előtt álló nemzetközi feladatok egy-egy kedvező jel ellenére sem egyszerűsödtek." Ez egy szikár, támogatható és nagyon bölcs gondolatnak minősül. Később az szerepel: "Az integrációs politikánk a 2000. évben jelentős kihívások előtt áll." Ezt erősítette meg a külügyminiszter úr hétfői napirend előtti hozzászólásában, ezt hallottuk most a Kisgazdapárt szónokától is. Ha ez mind igaz, márpedig az előterjesztésben szerepel, szóban a plenáris ülésen elhangzott, mi egyébként egyetértünk ezzel, akkor miért nem tükröződik mindez a benyújtott költségvetési javaslatban.

Az elmúlt években jó érzéssel mondhattuk azt, hogy nőnek a feladatok, nő a feladathoz rendelt támogatás mértéke is. Mit látunk ma? Ma azt látjuk, hogy egy 2,7 milliárdos növekedés mutatkozik a Külügyminisztérium költségvetésében, ami reálértékben csökkenést jelent, hiszen idekerült 2 milliárd forint, a romániai magyar egyetem támogatása - nem pontosan tudjuk, hogy miért ezen a rovaton jelentkezik -, és itt jelenik meg 647 millió forint az 5 százalékos béremelés kompenzálására. Ha ezt a két számot összeadjuk, pontosan látjuk, hogy szinte semmi más nem történt, mint a szükséges vagy idekerült pénzek kiadják azt a 2,7 milliárdos növekedést. És akkor még nem beszéltünk inflációról, forintleértékelésről, nem is beszéltünk a plusz új célok megnövekedett forrásairól.

Maga az anyag - érdekes módon - Martonyi és Járai miniszter urak aláírása felett a következőt mondja ki: "A fejezet 2000. évi költségvetése csupán néhány százalékkal emelkedett az 1999. évihez képest, ami reálértékben csökkenést jelent." Tehát igaz a hír, akkor, azt gondolom, nem kellene szépíteni, nem kellene mást magyarázni a dologba.

Olyan vállalt, fontos céloknak nincs fedezete a költségvetésben, mint például a határon túli magyaroknak megígért, többször említett csíkszeredai és kassai konzulátus megnyitása. Ez a mi becslésünk, számításaink szerint 300 millió forint pluszforrást igényelne.

Nincs fedezete a forintleértékelésnek a tárca költségvetésében, ami ezt a tárcát többszörösen sújtja, hiszen kiadásainak 80 százaléka devizában keletkezik, nyilvánvalóan ezért érinti jobban. Becslésünk, számításaink szerint ez legalább újabb 500 millió forint forrást igényelne.

A Közép-európai Kezdeményezés, ami az új kormány taktikai lépései között kiemelten szerepel, további 70 millió forintot igényelne az ígéretek szerint.

A miniszterelnök úr, egyébként helyesen és támogatható módon, egy úgynevezett visegrádi alap feltöltéséről beszélt a legutóbbi találkozóján kollégáival - szintén helyes döntés. Nincsen meg a forrása a külügyi költségvetésben.

A legnagyobb tétel a béremelések különbözete, 3,2 százalék, ez körülbelül szintén 400-500 millió forint.

Ezek kiragadott példák, amiket elmondtam, nem is mentem bele különösebben a dolog mélyébe, mégis azt látjuk, hogy ez körülbelül a külügyi költségvetés támogatási részének 9-10 százalékát teszi ki, ami - ma úgy tűnik - hiányzik a költségvetésükből. Ezek után számomra, számunkra felvetődik a kérdés: működőképes tud-e lenni ilyen mértékű megszorítások mellett a Külügyminisztérium, az a tárca, amely igenis fontos szerepet tölt be a Magyarországról kialakított pozitív kép kialakításában? Vagy úgy gondolkozik a külügyi gazdasági vezetés, mint ahogy tette '90-'94 között, hogy nem baj, majd az utánunk következők úgyis rendbe fogják tenni a tárca gazdálkodását? Cinikus és talán indokolatlan gondolkodásmód lenne.

Aggasztó, hogy a 2000. év legfontosabb nemzetpolitikai feladatai közül is kiemelkedő EU-csatlakozás területén mit tapasztalunk. Szeretnék vitatkozni a Kisgazdapárt előttem szóló képviselőjével, ezen a soron 380 millió a tervezett kiadás, legalábbis mi ezt a számot látjuk, és nem tudunk más számot nézni. Ez éppen annyival kevesebb - 61 millióval -, mint amit ő számként itt megosztott velünk a saját hozzászólásában.

Érthetetlen, hogy az európai uniós csatlakozásra fordított pénz pont a 2000. évben, amikor megkezdődnek az érdemi tárgyalások, miért csökken. De ha átnézzük más tárcáknál az EU-val kapcsolatos költségvetéseket, itt is meglepő dolgokat tapasztalhatunk. Egy kiragadott példát szeretnék mondani két olyan területről, ahol megtehette volna a kormány, hogy valóban szakít bizonyos hagyományokkal, ha már egyszer megígérte, az EU-igényekhez és a konkrét eseményekre igazítva, például a vízkárelhárítás területén konkrét lépéseket tehetett volna. Dicséretes - az idei év problémáit figyelembe véve -, hogy 2 milliárd plusszal 9,5 milliárd forintot költött ezen a területen a kormány. Ehhez képest az idei évi tervek között újra csak 9-9,1 milliárd szerepel a költségvetésben.

 

(11.50)

Miért? Minden szempontból indokolt lenne, mégis úgy tűnik, hogy nem ez a szemlélet az uralkodó. Vagy van egy másik megközelítés, szintén egyéb kárelhárítás címén, a vízügy területén szerepel egy 4,8 milliárdos tétel, amelynek nincs belső tartalma. Mi szívesen szavaztunk volna, szavaznánk arra, hogy mire is gondolják fordítani, hacsak nem arról van itt is szó, hogy a polgári vagy szocialista térség differenciálása alapján saját hatáskörben kívánják elkölteni ezeket a pénzeket.

Nos, számtalan példát lehetne mondani, én mégis az ÁSZ-jelentés egy mondatával szeretném zárni a hozzászólásomat, amelyet a Külügyminisztérium fejezetéhez tett. A következőt írja: "A dologi kiadások javasolt előirányzata 8 milliárd 142 millió, amely összeg 92,9 millióval kevesebb az 1999. évi eredeti előirányzatnál. A realitásokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy ez az összeg nem lesz elegendő."

Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel kérdezem: mi lenne elegendő, hogy észrevegyék, komoly a baj?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 327 1999.11.09. 4:45  326-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ez év végén befejeződik Magyarország átvilágítása Brüsszelben, 31 fejezet átadásra került, és a jövő év elején szándékaink és reményeink szerint is új szakasz kezdődik a tárgyalásokban: megkezdődnek az érdemi tárgyalások az európai uniós csatlakozásról.

Tudjuk, hogy rendkívül fontos kérdések dőlnek most el. Nem a következő két-két és fél év polgári kormánya programjának a megvalósítása dől el, hanem azt gondolom, hogy el fog dőlni a következő évtized vagy évszázad kérdése, hogy Magyarország milyen irányba fog fejlődni gazdaságpolitikában, szociálpolitikában, kultúrában, foglalkoztatási ügyekben. Nagyon sok kérdésben lezáródtak a fejezetek, mégis tudjuk azt, az Európai Unió kimondta: amíg minden be nem fejeződik, addig semmi sem fejeződik be. Tehát még minden kérdés nyitott.

Mit tapasztaltunk az elmúlt időszakban azon országokban, amelyek nem alapító tagjai az Európai Uniónak? Áttekintettük, hogy milyen szerepet töltöttek be a nemzeti parlamentek a csatlakozás folyamatában. Nem mondok meglepő gondolatot, ha azt mondom, az a világos, kimutatható párhuzam tapasztalható, hogy amelyik nemzeti parlament a csatlakozás időszakában komoly és felelősségteljes szerepet töltött be, megpróbálta a saját nemzeti érdekeit a tárgyaláskor érvényesíteni, az később EU-tagként is komoly befolyással bírt kormányának döntéseire az Európai Unióban.

Ezért szeretnénk azt, gondolom, ebben a Házban nagy többséget kap az a gondolat, miszerint szándékaink azok, hogy az Európai Unió az államok szövetsége legyen, független államok szövetsége legyen, ne pedig egy szövetségi állam. Ha ez így van, akkor mindenképpen szükség van az Európai Unióban is önálló és erős nemzeti parlamentekre.

Az eddigi tapasztalataink azok, hogy az európai integrációs bizottságban semmilyen pozíciós papír előzetes vizsgálata nem történt meg; egészen ma délelőtt tíz óráig, amikor számunkra meglepő módon, nyilvánvaló taktikai megfontolásokból egy eddig még nem működő grémiumot hívott össze a külügyminiszter úr, az integrációs bizottság vezetését és minden bizottságból egy főt, és itt, először a parlament történetében a brüsszeli átadás előtt egy pozíciós papírt áttekinthettek a képviselők.

Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy elfogadhatatlan számunkra az ilyen típusú eljárás. Szeretnénk azt, ha az integrációs tárgyalás érdemi szakaszában a képviselők számára, a frakciók számára előzetesen hozzáférhetők lennének ezek az információk.

Nem olyan régen a finn parlament elnök asszonya járt Magyarországon, aki várományosa a köztársasági elnöki posztnak, és érdekes dolgokat mondott a beszélgetés során az integrációs bizottságban. A következő gondolat hangzott el tőle: A gyakorlat jelenleg az, hogy a finn miniszterek minden pénteken megjelennek a parlament nagybizottsága előtt - ott ugyanis van ilyen -, és természetszerűleg csak azok a miniszterek jönnek el pénteken, akiknek a következő héten tárgyalásaik vannak Brüsszelben. Tehát ők azok, akik előadják, hogy a következő héten miről fognak tárgyalást folytatni. Tehát a mai napig így működik Finnországban ez a kérdés.

Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a finn parlament elnök asszonya egy későbbi szakaszban, amikor a magyar parlament működéséről tudomást szerzett, a következő mondatot is elmondta: "Ha megengedik, azért ezzel kapcsolatban még egy gondolatot elmondanék. Ugyanis tulajdonképpen mára világosodott meg számomra, hogy önök most háromhetes munkarendben dolgoznak. Az Európai Unió minden héten ülésezik, és minden egyes bizottság minden héten ülésezik. Úgyhogy erre vonatkozóan talán érdemes lenne időben másfajta működési modellt kialakítani." (Varga Mihály: Majd ha az Unió tagjai leszünk!) Ezt javasolja a finn elnök asszony.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat a kormánypárti oldalon, fontolják meg, gondolják végig döntésük súlyát. Nem az utolsó kormány a polgári koalíció kormánya (Tóth István közbeszól.), amelyik az európai uniós csatlakozással fog foglalkozni, és nem az utolsó kormány az, amelyik vélhetően az Európai Unióban teljes jogú tagként részt fog venni. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.) Ezzel a felelősséggel is gondoljanak a jövőre!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 201-203 1999.11.30. 2:12  200-210

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly kinevezett washingtoni nagykövetünknek többször megadatott, hogy legálisan, papírokkal, érvényes úti okmányokkal átlépjen határokat. Ő azonban most már azzal fog megmaradni emlékezetünkben, hogy valamilyen makacs elszántsággal, semmivel sem magyarázható módon a gondolati határokat is rendszeresen átlépi.

Nincsen szerencséje a magánlevelekkel a nagykövet úrnak, hiszen 1991 szeptemberében a parlament legnagyobb botrányát kavarta, amikor a Magyar Nemzet újságírójához intézett levelében megkérdőjelezte az akkori ellenzék nemzeti elkötelezettségét, és aztán egy interpellációban ezt meg is ismételte. Az ellenzéki pártok, köztük a Fidesz akkori képviselői kivonultak az ülésteremből. Nem először sérti meg a pártsemlegesség követelményét sem, hiszen már nagykövetként egy amerikai lapnak adott interjújában a NATO-csatlakozás iránti elkötelezettséget vonta kétségbe az ellenzéki pártoknál. Az ügy akkor visszatetszést váltott ki az amerikai külügyi vezetésben, tárgyalta a külügyi bizottság, majd nagykövet úr, megismerve a tényeket, egy terjedelmes levélben kért bocsánatot a Magyar Szocialista Párt elnökétől, Kovács Lászlótól is.

És most újra itt egy levél előttünk, amit szorgalmas munkával próbál bagatellizálni, magánlevélnek beállítani, egy soha nem látott baráthoz írt, keresetlen és fésületlen gondolatnak bemutatni. Pedig tudnia kell, hogy itt a tartalomról van már régen szó. S pont neki, a történész Jeszenszky Gézának tudnia kell, hogy ha egy korszakot vagy egy személyiséget kutatnak, akkor ott minden dokumentum feldolgozásra kerül majdan. És itt a tartalommal nagyon komoly problémák vannak! Minősíthetetlen hangnemben ír köztiszteletben álló, bár általa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érthetően nem kedvelt magyar újságírókról és ellenzéki politikai pártokról.

Mindezek alapján kérdezem, miniszter úr...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje.

MOLNÁR GYULA (MSZP): ...fenntartják-e (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) azt az álláspontot, hogy nem hívja vissza Jeszenszky Gézát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ülj le! - Mi a kérdés?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 207 1999.11.30. 0:43  200-210

MOLNÁR GYULA (MSZP): Sajnálom, miniszter úr, hogy kitart álláspontja mellett. Az igazi kérdés, azt gondolom, nem az, hogy magán egy levél vagy hivatalos, vagy hogyan került ki. (Zaj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tőlem ne kérdezd!) Az igazi kérdés az, hogy egy közszereplő - aki ráadásul egy pártsemleges köztisztviselői tisztséget elvállal - magánszférával megosztott gondolatai és a nyilvános szerepléseiben való megnyilvánulásai egybevágnak-e. Itt pedig sajnálatosan egybevágnak - és elfogadhatatlanok, miniszter úr! Akkor pedig nem lehet mentség a levélpapír.

Önök ezzel a lépéssel, amit tesznek, vagy inkább azzal, amit nem tesznek, személyes felhatalmazást adnak a nagykövet úrnak újabb határok átlépésére, és innentől kezdve a felelősség, miniszter úr, az önöké.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 128 2000.02.01. 2:03  127-133

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormányok és a kormányfők sorsa általában a belpolitikai döntéseken dőlnek el. Az emberek életminőségük javulásán mérik le, elégedettek-e egy kormánnyal avagy sem. Ritkán adatik meg egy-egy nagy államférfinak, hogy külföldi döntései visszahatásaképpen a belpolitikában javuljanak a pozíciói. Most nincs ilyen időszak; az aprómunka időszaka van. Magyarország számára rendkívül fontos az, hogy a miniszterelnök külföldi útjai mit mutatnak, milyen jelzéseket küldenek a belpolitika számára.

Izgatottan figyeltük az elmúlt másfél évben a miniszterelnök úr külföldi útjait. Sajátos kezdés volt: futball-világbajnokság, magánlátogatás a pápánál, pulóveres diplomácia a visegrádi államoknál - de utána a folytatás meglehetősen elgondolkodtató. Nagyon komoly és intenzív kapcsolatok a szomszéd államokkal, kivéve egy államot, a mostohagyerekként kezelt Ukrajnát, ahol miniszterelnök úr az elmúlt másfél évben egyszer sem járt; és azt mutatják a mi felméréseink, a mi tájékozódásunk, hogy miniszterelnök úr az elmúlt másfél évben kétoldalú tárgyaláson nem járt az EU-tagállamok több mint felében.

Kérdezem tehát államtitkár urat:

Miért tekinti miniszterelnök úr a térség mostohagyermekének Ukrajnát? Tervezi-e esetleges látogatását ebbe az országba? S van-e abban a helyzetben a Külügyminisztérium, hogy tanácsokat fogalmazzon meg és ajánlásokat tegyen miniszterelnök úrnak külföldi útjainak szervezéséhez? Ha van erre lehetőségük, javasolnának-e egy ilyen utat? Ha nincsenek, miért nincsenek, és ki van ilyen helyzetben?

Köszönöm a figyelmüket. Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 132 2000.02.01. 1:06  127-133

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, államtitkár úr, a válaszát. Sajnálom, hogy nem tudom elfogadni a választ, hiszen a második felét örömmel hallottuk, hogy a miniszterelnök úr végre ellátogat Ukrajnába oly sok meghívás után. Ezt nem tekintjük személyes sikernek, nem gondoljuk, hogy ezt mi intéztük el, ezt normális jelenségnek tekintjük.

Azonban ki kell önt javítanom: a miniszterelnök úr valóban négyszer járt Belgiumban, azonban e négy látogatás során mindannyiszor a brüsszeli központot látogatta meg, és nem Belgiumot kétoldalú alapon. Találkozott a NATO-főtitkárral, a NYEU-főtitkárral, a Liberális Internacionálé ülésén vett részt és a három új NATO-tagállam lobogójának felvonásán - tehát nem volt kétoldalú alapon Belgiumban.

Nem várjuk el, hogy Torgyán József babérjaira törjön a miniszterelnök úr, és 80 nap alatt körbeutazza a földet (Derültség az MSZP padsoraiból. - Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.); elég lenne, ha Európa tagállamaiba eljutna, pont azért, mert rendkívül fontosak a kétoldalú kapcsolatok, hiszen a tagállamok egyenkénti döntésének végeredménye lesz az EU-csatlakozásunk.

Ezért nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 268 2000.03.21. 3:29  267-275

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A tárgyszerűség és a jegyzőkönyv kedvéért szeretném jelezni, hogy nem a külügyi bizottság utasította el, hanem az európai integrációs bizottság ülésén volt téma, de azt gondolom, a tényeken ez nem változtat. Sporthasonlattal élve, harmadszor próbáljuk meg ezt a magasságot átugrani, utoljára, jelzem, más megoldásokat fogunk keresni, amennyiben ez sem lesz sikeres.

Az elmúlt egy évben, pontosan azért, mert tudjuk, ahogy önök is tudják, új szakaszba ért az integrációs tárgyalás folyamata, számtalan indítvánnyal éltünk, megpróbálván tisztázni a parlament szerepét a következő időszakban, nemcsak a csatlakozási tárgyalások idején, hanem azután is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök, kormánypárti többség, először elutasították a Fidesz régi elnökének általunk benyújtott szó szerinti indítványát, amit persze megértünk, csak nehezen tudunk elfogadni. Másodszor elutasították a nagy bizottságra vonatkozó javaslatunkat, és most itt állunk önök előtt, a szerintünk legenyhébb formulával, ami tulajdonképpen egy létező variációt erősít meg, és tulajdonképpen a sűrítését javasoljuk a beszámoltatásnak. Keressük az okát annak, hogy miért ilyen elutasító a kormánypárti többség ebben a látszólag fontos, a másik oldalról pedig egyszerűen rendezhető kérdésben. Lehet, hogy az ok nagyon egyszerű, a szokásos dologban kereshető, mintha a parlament szerepét továbbra sem kívánnák valós helyén kezelni.

A másik ok talán az, hogy nem kívánják a nyilvánosságot beavatni, azokat a csoportokat, társadalmi csoportokat, akiket érinthet a csatlakozás. Lehet azonban, hogy a valódi indok az, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a kormánynak titkolnivalója van az uniós csatlakozással kapcsolatban. (Derültség, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Valószínű, hogy az igazi indok talán ott kereshető, ami az elmúlt napokban nyilvánosságra került az Igazságügyi Minisztérium jelentésében, az integrációs bizottság tagjai számára hozzáférhető módon, miszerint jelentős elmaradás tapasztalható a jogharmonizációs feladatoknál. Egyes becslések szerint az elmúlt másfél-két évben közel 200 törvénytervezetes elmaradás tapasztalható az uniós csatlakozás területén. Vagy talán abban kereshető az indok, hogy a bizottság által kiemelten kezelt intézményrendszeri reform nem nagyon látszik Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a félelmünk, sorolhatnánk hosszan a hasonló dilemmákat, mintha önök nem kívánnák a parlament nyilvánosságát ebben a számunkra rendkívül fontos kérdésben. Kérem önöket, még egyszer gondolják végig, mi szerepel a javaslatban: egy jelentés, amit a parlament egy évben egyszer tárgyal, mi azt kérjük, hogy egy évben kétszer tárgyalja meg, határozzon róla, határozattal. Nem gondolom, hogy ez egy olyan jelentős kérés, amit ne tudnának támogatni. Kérem önöket, tegyék félre az előítéleteiket, és támogassák ezúttal a javaslatot, és mi készek vagyunk az együttműködésre ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 274 2000.03.21. 1:31  267-275

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy az érvek továbbra is süket fülekre találnak. Szakmailag semmi sem indokolta - mondta a képviselőtársam -, hacsak talán az az egy apró momentum nem, hogy befejeződött az átvilágítás, új szakasz kezdődött, valóban érdemi döntések születnek mostantól kezdve Brüsszelben.

Azt említette, hogy jól illeszkedik a brüsszeli munkarendhez. Valóban, mi is azt gondoljuk, hogy a féléves rend kiválóan illeszkedne az Európai Unió gyakorlatához, hiszen féléves soros elnökségi ütemtervek vannak Brüsszelben, félévente változik a soros elnök, félévente újabb és újabb prioritásokat kaphat az Európai Unió. Mi is úgy gondoltuk, hogy ehhez a munkarendhez illeszkedhetne az általunk beterjesztett javaslat.

A harmadik: értem és megértem a vitanappal kapcsolatos felvetésüket, nyilvánvalóan egy kipipálható terület lenne, hogy újra tárgyaltunk az Európai Unióról. Óriási különbség van egy vitanap és egy jelentés között, hiszen szavazni kell a jelentésről. A javaslatunkban lényegében azt próbáltuk meg felvetni, hogy ne egyszerűen tárgyaljunk a kérdésről, hanem kétszer érdemben vitassa meg a parlament, és hozzon róla határozatot.

Kérem én is képviselőtársaimat, ahogy Vastagh Pál előttem említette, hogy némi eleganciával és némi könnyedséggel ezt a javaslatot nyugodtan támogathatják, és akkor könnyebb szívvel tekinthetnek a brüsszeli tárgyalások elé is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 225 2000.05.02. 2:00  224-227

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A mai nap során hallottunk már kérdést az információs társadalommal kapcsolatban. Ott egy hosszabb, 51 pontból álló vízió került felvázolásra. Én egy sokkal egyszerűbb dologra szeretnék rákérdezni, államtitkár úr, ami szerintem, szerintünk az egészet megalapozhatná, és egy új irányt adhatna a megindult folyamatoknak.

Azt a számot szokták használni, hogy Magyarországon körülbelül 6-7 százalék az internetfelhasználók száma. Ez az Európai Unióban körülbelül 20 százalékot meghaladó átlag. Egy olyan számot olvastam minap, hogy az Egyesült Államokban ezer felhasználóra körülbelül 406 számítógép jut, Magyarországon pedig 18. Még egy adattal szeretném önt terhelni: Európában Magyarországon a legdrágább az internethasználat. Ez két komponensből tevődik össze, az egyik a távközlési szolgáltatónak fizetett díj, a másik pedig az internetszolgáltatónak fizetett díj. Olyan szerencsétlen helyzetben vannak a magyar internetfelhasználók, hogy körülbelül kétszer annyit kell fizetniük, mint a Lengyelországban, Ausztriában vagy Luxemburgban internetező kollégáiknak és háromszor annyit, mint az Egyesült Államokban, Franciaországban, Kanadában vagy Svédországban.

Mindezek alapján, államtitkár úr, tisztelettel kérdezem, foglalkozott-e a kormány ezzel a kérdéssel, miszerint Magyarországon a legdrágább az internethasználat. Született-e bármilyen döntés az ezzel kapcsolatos lehetőségek felvázolására, és amennyiben igen, mert hallottunk valami hasonlót az ön miniszterétől, akkor milyen határidővel szabtak meg feladatokat a kormány vagy a kormányintézmények számára?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 50 2000.10.17. 10:07  27-85

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a klasszikus parlamenti viták terepe a költségvetés kapcsán a külügyi fejezet, mégis én ehhez kívánok hozzászólni.

A külügy, a Külügyminisztérium az a terület, ahol világos feladatok vannak, jogszabályban rögzítettek a feladatok. Egy hagyományos hálózattal rendelkezik a Külügyminisztérium, és tulajdonképpen a költségvetésének jelentős részét ebben a struktúrában költi el. Érdekességképpen szeretném megemlíteni, hogy Németh Zsolt - mai politikai államtitkár, akkor még ellenzéki képviselőként - néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy koncepciótlan és bázisszemléletű a költségvetés, amely benyújtásra került. Mondta ezt régen, és ma ugyanabban a szerkezetben, ugyanabban a struktúrában nyújtja be a kormány a külügyminiszter aláírásával a költségvetést. Azt gondolom, hogy mindannyian kimondhatjuk, hogy a politika a pénzről szól, persze nem Székely Zoltán-i értelemben. A költségvetés a kormány üzenete, és azt gondolom, hogy ez egy világos üzenet a külügyi fejezetben is. Érdemes mindenképpen megnézni azt, hogy mi változik és milyen irányban.

A tegnapi és a mai vitában a képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim nagyon világosan bírálták a kétéves költségvetést, annak törvénytelenségét. Én erre külön nem kívánok kitérni. Azonban el szeretném mondani, hogy a külügyi fejezetben nagyon látványosan látszik az, hogy a tervezőknek igazából fogalmuk sincs arról, hogy milyen létszámban milyen feladatokat és milyen szövetségi rendszerben kell a 2002., esetleg a 2003. évben elvégezni. Azt látjuk a külügyi fejezetben, hogy gyakran még a 4 százalékos inflációnak megfelelő növekedés automatizmusa sem jelenik meg a költségvetési számokban.

 

 

(10.50)

 

Szeretném megjegyezni, hogy maga a főszám a költségvetésben 2002-ben csupán 1,3 százalékkal nő. Külön érdekesség, hogy tulajdonképpen változatlanok maradnak a 2001-es és a 2002-es költségvetési számokban olyan jelentős területek, amelyek, azt gondolom, elgondolkodtatóak, és jelzik, hogy nincs igazából megalapozott koncepció ezen a területen. Nem változik tehát az Európai Unió kommunikációs költsége. Nem változnak az integrációs képzéssel kapcsolatos költségek. Nem változnak az állami protokollkiadások, a külföldi tájékoztatás kérdései, a NATO-békepartnerség, a bős-nagymarosi ügy, amiben a kormány a választási kampányában gyors és megnyugtató sikereket ígért; ennek a költségvetési tétele nem változik a 2001-2002-es évben. Nem változnak a nemzetközi tagdíjak és az alapítványok támogatásai, úgymint az Illyés, a Teleki és az Új Kézfogás Alapítványé.

Mindeközben a külügyben visszatérő probléma, hogy a kifizetések jelentős része devizában jelentkezik. Ezek a devizában jelentkező kifizetések 2,1 százalékkal nőnek. Ez, figyelembe véve a forintleértékelést, az inflációt, szinte lehetetlen helyzetet teremt a Külügyminisztérium számára. De hogy ne az én véleményemet mondjam, idézem az Állami Számvevőszék jelentését, amely a következőképpen fogalmaz: jelentősen csökkenő külképviseleti szám nélkül, a telephelyek radikális csökkentése nélkül, a mostanihoz hasonló szervezeti felállásban dolgozó minisztérium esetén nem lenne elegendő működtetésre ez az összeg. Azt gondolom, ez egy teljesen világos és érthető megállapítás.

Négy konkrétumról szeretnék szólni ezen fejezet kapcsán. Az egyik szokatlan módon a bevételi oldal. Általában nem szoktunk ezzel foglalkozni, de most mégis meg kell jegyezni, hogy a tervezéshez képest hirtelen egy 30 százalékos növekedés tapasztalható a bevételi oldalon: 6,7 milliárd forint jelenik meg. Azért gondoljuk, hogy ez bizonytalansági tényező és tervezhetetlenné teszi a költségvetést, hiszen visszatérően azzal szembesültünk az elmúlt években - nem az elmúlt két évben, hanem az elmúlt években -, hogy a Külügyminisztérium bevételi oldalán általában a vízumok jelentik az egyetlen bevételi forrást. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány nem tervezi a következő időszakban a vízumdíjak jelentős növekedését, és abban is reménykedem, nem tervezi, hogy újabb országokkal kössön olyan egyezményt, amely a vízumkényszert bevezetné. Ezért azt gondolom, hogy az ezen a rovaton történő emelkedés legalábbis megmagyarázhatatlan és nehezen indokolható.

A második ilyen megállapítás: örülünk annak, hogy külügyi nemzeti program néven úgynevezett integrációs alap jelenik meg, tehát elkülönítetten szerepel a külügy költségvetésében. Szerencsésnek tartanánk, ha minden tárcánál külön megjelenne az, hogy az integrációval kapcsolatban milyen elképzelések és milyen költségvetési források vannak.

Érdekessége ennek a fejezetnek azonban az, hogy a legnagyobb növekedés, 300 százalékos a külügy költségvetésében a kommunikációs költségeknél jelenik meg. Ez érdekes azért, mert az ez évre tervezett pénz felét sem sikerült még elkölteni információink szerint. Örülünk neki egyfelől persze, hogy a kommunikációra több pénz fordítódik, de abban reménykedünk, hogy nem az van a háttérben, amit esetleg gondolhatnánk, hogy a Külügyminisztériumon belül elsősorban a politikai államtitkár területei nőnek látványosan. Reménykedhetünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az EU-kommunikáció is a politikai államtitkár fennhatósága alá kerül a következő időszakban.

A harmadik a beruházások és felújítások kérdése. Ez szintén olyan terület, amellyel nem szoktunk foglalkozni, amikor külpolitikáról beszélgetünk, de tudniuk kell a jelenlévőknek, hogy tekintettel a dolog kényes jellegére, nemzetbiztonsági kérdésekben általában biankó felhatalmazást ad a külügyi bizottság a felújítások összegével és lebonyolításával kapcsolatban. Ilyen biankó felhatalmazást adtunk nem olyan régen a párizsi rezidencia felújítása kapcsán is. Az ott tapasztaltak azonban azt mondatják velünk, hogy a következő időszakban hasonló biankó felhatalmazást nem fogunk tudni adni.

A frissen megválasztott helyettes államtitkár a külügyi bizottság előtti beszédében nagyívű tervekről számolt be, egy új vagyongazdálkodási, ingatlanfelhasználási koncepcióról beszélt. Örültünk neki, biztattuk őt ezzel kapcsolatban, de szeretném neki is jelezni és a jelenlévőket is tájékoztatni arról, hogy amennyiben a költségvetést megnézik, a költségvetés számait átfutják, akkor látniuk kell, hogy ez a kétéves koncepció a mostani számok alapján valószínűleg csak koncepció marad, a valóságalapja meglehetősen csekély, kicsi az esélye annak, hogy ebből bármi realitássá váljon.

Az utolsó, negyedik konkrét megjegyzésem - és ez a legkényesebb kérdés szerintem a külügy költségvetésében - a külföldi magyar egyetem ügye. A közpénzek felhasználása, azt gondolom, rendkívüli figyelmet vált ki az emberekből mostanában, különös tekintettel akkor, ha ezeknek a közpénzeknek a felhasználása külföldön történik, és különös tekintettel akkor, ha ez a külföld a szomszédos Románia. Jelenlegi tudásunk szerint nincs még létező egyetem, nincs egyetértés a határon túli magyar szervezetek körében az egyetemmel kapcsolatban. Kérdezzük akkor nagy tisztelettel, mire megy ez a pénz, mire fogy el a 2000-ben tervezett 2 milliárd, és mire fog elmenni a következő években betervezett közel 2 milliárd forintos támogatás. Igazából költői kérdéseket fogok feltenni, de talán ezekből is érzékelik azt, hogy mennyire kényes helyzet ennek a pénznek a felhasználása, és nagyon kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják meg újra. Tehát:

Mikor dőlt el az, hogy e pénz felhasználását egy alapítványon keresztül tervezi a kormány? Mi ez az alapítvány, kik az alapítói, és milyen alapon fogják a Magyar Köztársaság adófizetőinek pénzét felhasználni? A tervezési számok - tehát a 2 milliárd forint - milyen működésre alapozódnak, amikor, még egyszer mondom, az egyetemről még semmi egyéb hírünk nincs? Támogatja-e más is ezt az alapítványt, avagy kizárólag magyar pénzekről van szó? Mi lesz a Kárpát-medence többi magyarjával? Hogyan és miképpen részesülhetnek hasonló jókból? És utolsó: hogyan és miképpen fogja az Állami Számvevőszék ellenőrizni ezt az alapítványt, amely külföldön bejegyzett és külföldön működik?

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Még egyszer mondom, olyan fejezethez szóltam hozzá, amely hagyományosan nem a parlamenti viták terepe, de talán itt is érződik: megalapozatlan a kétéves költségvetés, és komoly aggodalmunk van azzal kapcsolatban, különösen a 2002. évben, hogy a Külügyminisztérium működőképes lesz-e.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 235 2000.11.07. 3:02  234-240

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Bekövetkezett az, amire csak a legrosszabb esetben számítottunk, a Magyar Posta Rt. vezetői - vélhetően némi külső segítséggel - úgy döntöttek, hogy a társaság eddigi legnyereségesebb tevékenységét, a pénzszállítást és a pénzfeldolgozást átadják egy magáncégnek, a Defend Kft.-nek. Az eset nem egyedi. Az APEH, a Bizományi, a Szerencsejáték Rt., a Polgári Bank, a Magyar Fejlesztési Bank, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a Miniszterelnöki Hivatal, a Konzum Bank és a MOL Rt. már beállt a sorba. Azaz a biztonságukért aggódó társaságok a botrányok árnyékába került Defend Kft. őrző-védő ölelésébe menekültek. És most így tett a Magyar Posta is, és rögtön az első döntésével átadta a legjövedelmezőbb üzletágát.

Három héttel ezelőtt T. Asztalos Ildikó képviselőtársam egyenes és világos kérdéseket tett fel önnek, ön azonban elkerülő válaszokat adott erre. Ön azt állította, hogy kényszerhelyzetbe került a Magyar Posta. A pénzfeldolgozás biztonságának terén, államtitkár úr, nincs kényszerhelyzet. A Magyar Nemzeti Bank állapítja meg a teljes alkalmasságot, vagy nem állapítja meg az alkalmasságot.

Ön azt állította, hogy megoldott lesz az érintett munkavállalók további foglalkoztatottsága. Híreink szerint Budapesten és hat vidéki telephelyen a Defendhez kerülnek ezek az üzemek. Mi lesz tehát az ott dolgozókkal, mi vár a posta ottani dolgozóira? Ön azt állította, államtitkár úr, hogy a pénzfeldolgozási tevékenység nem tartozik a közbeszerzés hatálya alá.

Kérdezem: mire alapozta ezt az állítását, államtitkár úr? Egy biztos, a Defent Kft. történetét sok homály fedi. Úgy tűnik, a társaság tevékenységét övező félelmek nem alaptalanok. Egy új, a jelenlegi kormányhoz közel álló és annak támogatását mindenkor élvező társaság születik. Egy olyan cég, amelyik egyelőre ugyan békés arcát mutatja, ám bármikor képes arra, hogy ezen változtasson.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem tehát, próbálja meg még egyszer megvilágítani azokat a valódi okokat, amelyek a Defend Kft. talányos tündöklésének a hátterében vannak, amelyek odavezettek, hogy a Magyar Posta kénytelen volt egy magáncég részére átadni ezt a tevékenységet.

Ön azt állította, hogy több céggel folyt tárgyalás. Nevezze meg azokat a cégeket, akik még pályázhattak erre a tevékenységre! Tájékoztasson minket arról, hogy a Magyar Posta rendelkezett-e a Magyar Nemzeti Bank engedélyével! Ismertesse velünk, hogy milyen rendelkezés alapján állította, hogy nem esik a közbeszerzés hatálya alá! És nyugtassa meg a közvéleményt, államtitkár úr, hogy a Magyar Posta vezetőjének leváltásáról elterjedt hírek nem ugyanennek a kampánynak a részei!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 239 2000.11.07. 0:58  234-240

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ön újra azt választotta, hogy valamilyen szakmai szükségszerűség mögé, jogi hátteret keresve próbálta magyarázni, ami mögött egyre inkább egyéb érdekek meghúzódását látjuk. Vagy szándékosan nem érti meg a kérdés valódi lényegét, vagy pedig ön sincs azon információk birtokában, ami fellebbenthetné a fátylat a Defend-titokról. Eggyel azért, azt gondolom, beljebb vagyunk az ön válasza után: azt már biztosan tudjuk, és ennek örülünk, hogy a Defend nem fog a bűnözők célpontjává válni, hiszen azt állította, hogy ez most már egy biztos információ, ez mindenképpen egy előrelépés a számunkra.

Én személy szerint nagyon szeretem a postást, aki hozzánk jön. Én azt szeretném, ha a következő időszakban is ez így maradna, és nem lenne egy olyan kellemetlen pillanat, amikor becsöngetnek, kinyitom az ajtót, és ott, mondjuk, egy defendes ember áll, és valamilyen küldeménnyel jön.

Nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 100 2000.11.30. 2:29  3-102

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm a korrekt ülésvezetési gyakorlatát.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagy volt a kísértés a mai nap során, hogy más hangot üssünk meg. Nem tettük, és nem gondolnám, hogy ezen változtatnunk kell, hiszen továbbra is úgy gondoljuk, Magyarország uniós csatlakozása közös nemzeti ügy.

Ön, miniszterelnök úr, félreértett egy mondatot - véletlenül vagy szándékosan -, de megerősítjük abban, mi is úgy gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozik Európához, és nem a Magyar Köztársaság kormánya.

Érvelésünk minden pontja, minden következtetésünk pont ebből indul ki, és ezért mondjuk azt, hogy az országjelentés megállapításaiban az ország jó bizonyítványt kapott, a kormány pedig kapott néhány olyan kritikai megjegyzést, amely számára feladatokat jelent.

Ön azt említette, hogy a következő fél évben fontos dolgok dőlnek el. Mi is így gondoljuk. Nem egy évre, nem tíz évre, hanem ennél hosszabb időszakra dőlnek el Magyarország ügyei. Ezért fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a kormány tárgyalási pozíciója, tárgyalási mandátuma a parlament plenáris ülésén minél szélesebb társadalmi nyilvánosság előtt dőljön el. Fontosnak tartanánk, hogy a tárgyalási mandátum alapvető kérdésekben úgy dőljön el, ami az ön számára elfogadható volt 1998 májusa előtt az integrációs bizottság elnökeként, és ami úgy tűnik, hogy nem elfogadható 1998 májusa, júniusa után a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként. Ezért vetette fel Kovács László frakcióvezető az integrációs kerekasztal ügyét.

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a megfogalmazódott feladatok egybeesnek a nemzeti érdekeinkkel - ezt Horn Gyula említette -, ezért is a hozzászólásainkban ebben a hangnemben megpróbáltuk a feladatok tárházát összegyűjteni és megpróbáltunk konstruktív módon hozzájárulni ehhez.

Az indikatív lista - amit ön említett, a hetvenes szám - egy előzetes elképzeléssor volt, az nem tárgyalási pozíció volt; az egy későbbi időpontban alakult volna ki, amennyiben ez a kormány folytatja tevékenységét.

Befejezésképpen azt szeretném mondani, miniszterelnök úr, ha nem tudjuk, mikor lesz a csatlakozás, nem tudjuk, milyen módon, de szeretnénk - ha ezen a ponton befejezné az érvelését, akkor sokkal hihetőbb lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 166 2000.12.19. 1:18  165-168

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjével kívánok foglalkozni a kérdésemben. Az ügyek lefolyása mindig azonos: a külföldi állampolgárok azzal a kéréssel fordulnak a Közigazgatási Hivatalhoz, hogy engedélyezzék számukra az ingatlanok tulajdonjogának megszerzését. A válasz mindig ugyanaz: elutasító.

Az ok két körülmény. Egyrészt a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló kormányrendelet 1. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozik, amely lehetővé teszi számára a mérlegelést és az engedély megtagadását. Másrészt közérdekre hivatkozik, mivel szerinte jelenleg - idézem a határozatot - "A külföldi természetes és jogi személyek túlzottan sok ingatlantulajdonnal rendelkeznek, és az általuk megnyilvánuló kereslet a közérdekkel ellentétes ingatlanár-növelő hatást vált ki". A jogi minősítést nem kívánom megtenni, a Fővárosi Bíróság ezt megtette.

Arra lennék kíváncsi, államtitkár úr, hogy most mi a helyzet; stílszerűen kérdezve: hány dobása van még Grespik úrnak?

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 95 2001.03.26. 8:06  68-106

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor megpróbáljuk a jövőt megtervezni, akkor mindig a mostani tudásunkból indulunk ki, és erre szeretnék én önöknek egy érzékletes példát felhozni. Az előző század elején a történelemkönyvek megőrizték azt, hogy a londoni városatyák az 1905-ös évek elején egy válságstábot hoztak létre abból a célból, végiggondolván, hogy ha a lóállomány ilyen mértékben nő London városában, akkor azt prognosztizálták, hogy 1950-re London városát 10-15 centiméter vastagon fogja borítani a lótrágya. Azt gondolták, hogy ez mégsem lenne jó, tehát valamilyen módon a válságstáb dolga az, hogy megakadályozza ezt a példátlan állapotot. Nos, bátran mondhatjuk, képviselőtársaim, hogy nem borította 1950-ben 15 centis lótrágya Londont. Ez két okból lehetett. Az egyik az, hogy a válságstáb jó döntéseket hozott; itt nem ez a helyzet állt elő. Az a helyzet állt elő, hogy 1950-re a világ fejlődése a 45 évvel előttihez képest olyan minőségi változást hozott, amelyre akkori fejjel gondolni sem voltak képesek.

Azt gondolom, hogy most mi is abban a helyzetben vagyunk, olyan törvények tárgyalását kezdjük meg, amikor a mai fejünkkel próbálunk meg meggondolni, megcélozni egy olyan világot, amelynek még nem minden elemét tudjuk pontosan. Jól emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt milyen fontos ember látszatát keltette az, aki egy 8-10 kilós recsegő-ropogó rádiótelefonnal tudott közlekedni az országban, mennyire komoly üzletember benyomását keltette ez az ember, és ma ott tartunk, hogy nem lehet úgy elmenni egy bevásárlóközpontba, hogy tizenéves fiatalok a fülükhöz tartva ne rádiótelefonoznának egymással.

Nos, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársam, mindazokat a minősítő jelzőket, amelyeket hozunk, mindazokat a koncepciókat vagy víziókat, amelyeket felvázolunk, mindenképpen kéretik egy ilyen szemüvegen keresztül vizsgálni.

A képviselőtársaim az általános vitában elmondták a Szocialista Párt álláspontját. Én néhány elemet szeretnék csak kiemelni a gondolataimból. Az egyik a biztonság kérdése. Nagyon sokan érintették ezt. Én egy egyszerű példával utalnék arra, azt gondolom, hogy a kínai aláírásokat leszámítva a világ minden nyelvén könnyű hamisítani az aláírásokat. Azt gondolom, hogy bármelyikünk aláírása ma könnyedén hozzáférhető és mechanikus úton hamisítható. Túlzók a félelmeink még akkor is, ha valóban a múlt héten megjelent a híradásokban, hogy a már elfogadott cseh elektronikus aláírási törvény hatálya alá eső egyik hitelesítő cég kódjait feltörték.

Viszont ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy érdemes lenne a törvényben megfogalmazni egy minimális és maximális technikai paramétert a kódolással kapcsolatban. Amerikában létezik ilyen. Mondok egy példát: a maximális kódolásnak van egy nagyon fontos nemzetbiztonsági feltétele, szempontja, hiszen nem lenne szerencsés, ha olyan komoly kódolási technikákat használnánk, amelyek lehetetlenné teszik adott esetben a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a dokumentumokhoz való hozzáférést. Azt lehet mondani, hogy egy 29 bites kódot - nem akarom a képviselőtársaimat ilyenekkel feltartani, csak szeretném megvilágosítani - egy táblázat szerint átlagos PC-vel körülbelül kilenc óra alatt lehet felbontani. Egy komolyabb géppel, amelyik képes egymillió jelszót másodpercenként váltani, ugyanez öt és fél perc alatt megoldható.

Nos, tehát valahol Magyarországon, ha biztonságról beszélünk, egy olyan megoldást kell találnunk, amely mind a minimális, mind a maximális feltételeket rögzíti, és abban a sávban van, amelyik technikailag megoldható, és biztonsági szempontból pedig garanciát jelent a felhasználók számára.

A másik ilyen kérdés a hitelesítő cégek ügye. Azt gondolom, hogy a törvény nagyon helyesen gazdasági társaságokról, magáncégekről beszél. Szeretném, ha egy szempontot megvizsgálna a kormány saját maga számára, hogy a saját belső kommunikációjában ki az a hitelesítő személy, melyik az a hitelesítő szerv, amely a kormányzati belső kommunikációs rendszerekben, amelyek lényegesen fejlettebbek lesznek a következő időszakban... - megbíz azzal külsőként, hogy hitelesítheti a két szerv aláírását.

A harmadik megállapításom: Lezsák Sándor is említette, de a miniszter úr is a bevezetőjében ezzel kezdte, szeretnénk ezt mi is visszaigazolni: nagyon fontosnak tartjuk azt a három alapelvet, amely a "ki írta alá?", a "nem változtattak rajta" és a visszavonhatatlansága ennek az aláírásnak.

 

 

(18.50)

 

 

Ez az a három alapelv, amely mindegyik EU-direktívában megjelenik, és mi úgy gondoljuk, hogy ez egy fontos szabálya lehet a születendő törvénynek.

Az EU-szabályozással kapcsolatban az 1999-ben elfogadott EU-irányelv átvétele, azt gondolom, megfelel a közös érdekünknek, a magunk részéről ezt támogatjuk és üdvözöljük. Egy apró észrevételt szeretnék tenni: ezen direktíva 3. cikkelyének 1. pontja érdekes módon ellentétes szabályt határoz meg, mint amit mi Magyarországon átvettünk, ez pedig azt mondja ki, hogy nem köthető előzetes hitelesítéshez, engedélyhez a hitelesítő cég megjelenése a piacon. Ott egy erősebb bizalmi állapotban van már ez a szféra, az információs társadalom. Azt gondolom, nem kell nekünk ma Magyarországon ehhez feltétlenül csatlakozni, csak azt szeretném jelezni, hogy amennyiben Magyarország majdan csatlakozik és kötelezőek lesznek számára a direktívák, ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

A következő a kerettörvény jellege ennek a jogszabálynak. Szerdán az egységes hírközlési törvény vitájában nyilván sokkal élesebb kérdésekről fogunk majd vitatkozni, ott ezt hangsúlyosabban szeretném megemlíteni, de itt is el kell mondani, hogy jó lenne, ha a kormány nem vonzódna ilyen erősen ezekhez a kerettörvény jellegű szabályokhoz, és megpróbálná azokat az alapvető kérdéseket a törvényben legalább érzékeltetni, hogy amit szabályozni kíván, amilyen felhatalmazást a kormány számára ad, azoknak pontosan mik a valóságos keretei, és ne csak a végső célt fogalmazza meg egy hivatkozásban, a törvény végrehajtási utasításaiban.

Egy nagyon pici apróságot szeretnék csak az utolsó tételként megemlíteni, ez pedig a magyar jogrendben nagyon erősen élő szabályozásban nyilván azért alakulhatott ki, mert a tíz-tizenegy éves rendszerváltó parlamentben mindig jelentős dominanciával bírtak az ügyvédek. Ma nagyon sok törvény Magyarországon nem kétszereplős, tehát nem arról van szó, hogy az eladó eladja, a vevő megveszi, hanem ügyvédi ellenjegyzéshez kötött a dokumentumok jelentős része. Azt tisztelettel szeretném majd megkérdezni, hogy ez az elektronikus aláírás hogyan és miképpen kezeli azt a helyzetet, amikor ez nem egy háromszereplős szituáció, tehát nem az eladó, vevő, hitelesítő, hanem meg kell jelenni az ügyvédi ellenjegyzőnek is - miképpen illeszkedik bele ez az eljárás a mai törvényi szabályozásba? Gondolom, hogy technikailag megoldható, de szeretném azt látni vagy szeretném azt tudni, hogy pontosan melyik passzushoz illeszthetően fogadható ez el.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján szeretném én is a Szocialista Párt azon árnyalt megfogalmazását itt önökkel megosztani, amelyet meghallgathattak már Szabó Zoltántól és Avarkeszi Dezsőtől, miszerint támogatjuk a törvény alapelveit, és nagyon-nagyon szeretnénk, ha ez a fontos törvény konszenzussal kerülne elfogadásra. Ezért tisztelettel kérjük, hogy az általunk kiizzadt módosító indítványokat, amelyeket beadunk, fontolják meg alaposan, és amennyiben lehetséges, támogassák, és akkor mi is örömmel tesszük ezt majd a törvény végszavazásánál.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 28 2001.03.28. 19:43  1-37

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Magam is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, akik azt mondták, hogy egy régen várt és nagyon nagy jelentőségű törvényről tárgyal ma a parlament, egy olyan törvényről, amelynek hatásai vélhetően megérintik a magyar társadalom minden tagját.

Ez a törvény egy olyan területet szabályoz, amelyik - egyetértve a miniszter úr bevezetőjével - meghatározza a magyar gazdaság fejlődését. A hírközlési ipar összforgalma 1999-ben 850 milliárd volt, és ahogy az előterjesztés is tartalmazza, az éves befektetések várható mértéke 120-150 milliárd. Nem véletlen tehát, hogy sokan emlegetik azt, hogy a hírközlési piac lehet a magyar gazdaság húzóágazata. A Gazdaságkutató Intézet egyik elemzése szerint a magyar gazdasági növekedés üteméhez akár 1 százalék pluszt is hozzátehet e szféra hatékony és kiegyensúlyozott működése. Ráadásul úgy gondolkozunk erről a szektorról, hogy ezen a területen jó időben meghozott jó döntések valamennyire mérsékelhetik a versenyhátrányunkat és a lemaradásunkat az általunk ma irigyelt és fejlettebbnek tekintett nyugat-európai országoktól.

Mindezek előrebocsátásával mégis azt kell hogy mondjam, hogy számunkra ebben a törvényben a legfontosabb az ember, a fogyasztó lenne, vagy ahogy elnök úr előttem mondta, az előfizető. Az a fogyasztó, az ember, aki önmagában, egyedül nem rendelkezik azzal a készséggel és képességgel ebben a szakaszban, hogy a piaci folyamatokat befolyásolni tudja, mégis használni szeretné, mert használnia kell a hírközlési eszközöket. Ő azt szeretné, ha egyre jobb színvonalon és egyre olcsóbban tudná használni ezeket a szolgáltatásokat. Mindeközben ma az a helyzet, hogy a magyar lakosság, a magyar háztartások és családok fogyasztásának, kiadásainak átlagosan 4 százalékát, tehát rendkívül sokat költenek ezen szektorra. Ma Magyarországon a többet többért elv érvényesül. Azt a célt fogalmaztuk meg, és ezt próbáljuk meg a törvény vitája során végig érvényesíteni, miszerint hogyan lehet minél többet, jobban és olcsóbban az emberekhez eljuttatni.

Általános vitáról van szó, ezért nem fogok kitérni minden egyes részletkérdésre, amit a későbbiekben megpróbálunk felvetni. Azt próbáljuk megvizsgálni, hogy a kitűzhető és a kitűzött célok megvalósulnak-e a kormány előterjesztésében.

Elöljáróban annyit, hogy a miniszter úr szavai rendkívül kiegyensúlyozottak, és fényesen csillogtak a bevezetőben. Tulajdonképpen ezen a ponton a vitát le is zárhatnánk, és azt mondhatnánk, hogy ez alapján a törvényt el tudjuk fogadni, akkor a válaszunk halvány igen lenne, azonban sajnos a 180 oldalas dokumentum nem támasztja alá azokat a bevezetőben állított tételeket és tényeket, amiket hallhattunk. A kérdéseink a következők:

A törvény szolgálja-e az egyes szereplők, szolgáltatók, a társadalom, de különösen a fogyasztók érdekeit? A második kérdés: megteremti-e a törvény az áttekinthető szabályozási környezetet? A harmadik: kielégíti-e a parlamenti demokráciák alapvető követelményeit a kormányzati felelősséggel és a parlamenti ellenőrzéssel kapcsolatban?

Ezekre a kérdésekre a rövid válasz: három nem. A részletekről:

Az első: számíthatunk-e a törvény elfogadása után jobb és olcsóbb szolgáltatásokra? Képviselőtársaim a kisebbségi véleményt előadva többször elmondták, hogy úgy értékeljük, ez a törvény nem a fogyasztókról szól, hanem, ahogy már említettük, a piac újrafelosztásáról. Én nem ezt tekintem negatív dolognak, hanem azt tekintem problémának, hogy mindennek csak a technikáját fogalmazza meg a törvény.

Ön, miniszter úr, a beszédében többször használta a fogyasztó, előfizető szót, mint ahogy egyébként a törvényben szerepel. Teszi a törvényjavaslat ezt piac-újrafelosztást úgy, hogy a politikai és szakmai viták mindegyikében egyetértéssel figyelembe vett infrastruktúra alapú verseny helyett komoly lépéseket tesz egy szolgáltatói verseny irányába.

Tudom, hogy mindkét dolog mellett és ellen szólnak érvek, mindkettőnek megvan a rövid és hosszú távú előnye és hátránya. Mégis nagyon érdekes volt az ön jelzős szerkezettel ellátott "versenye", és különösen érdekes volt ön után a Fidesz vezérszónokának mindenfajta jelző nélküli versenymegközelítése. Bulgakov írta egy drámájában, hogy a másodlagos frissességű hal büdös; én meg azt gondolom, hogy a mérsékelt verseny nem verseny. Ma olyan szabályok vannak ebben a törvényben, amelyek a piacra jutást mindenki számára rendkívüli módon megkönnyítik, semmilyen módon nem teszik kötelezővé, nem inspirálják a ma piacra lépőket vagy a már piacon lévőket, hogy az infrastruktúrájukat fejlesszék. Nem szeretnénk ezt a két dolgot szembeállítani természetesen. Nagyon szeretnénk azt, ha Magyarországon az a kettős cél, amit, érzékeljük, a kétfajta verseny együttes léte kapcsán lehetne igazából elérni, tehát hogy folyamatosan fejlődő szolgáltatási színvonal mellett egy dinamikusan vagy folyamatosan csökkenő árszínvonal jöhessen létre... - mégis azt érzékeljük, hogy a törvény ilyen könnyed szabályozási megközelítése azt a veszélyt rejtheti magában, hogy túlságosan sokan jelenhetnek meg kizárólag egy piaclefölözési céllal a magyar távközlési, hírközlési piacon, akik semmilyen módon nem érdekeltek abban a versenyben, nem teremtik meg azt a versenyt, ami az infrastruktúrába való befektetést erősítené, majdan a profit realizálása után távoznak a piacról, aminek eredményeképpen az árkorrekció visszafelé megtörténik, és egy jelentős késedelmet szenved az infrastrukturális verseny.

A második kérdés az uniós szabályok átvételével kapcsolatos. A tervezet és minden hozzászóló nagyon helyesen azt mondja, hogy Magyarországnak komoly kötelezettségei vannak uniós csatlakozásának ezen szakaszában a jogharmonizációs kötelezettségek átvételére. Azonban szeretnénk megfogalmazni azt az állítást, hogy a törvényben néha nagyon helyesen szó szerint, tételesen átvett jogharmonizációs mondatok az Unió mai piacára szóló szabályokat tartalmaznak, a mai konszolidált, már a verseny feltételei között működő piacra vonatkozó szabályokat fogalmaznak meg. Azt gondoljuk, hogy Magyarország még eggyel előbbi fázisban van, a mai szabályok átvétele véleményünk szerint súlyos következményekkel járhat Magyarországon.

Figyelembe véve azt, hogy a kormányzati megszólalók mindegyike az elmúlt időszakban egy kettő-négy éves átmeneti törvényről beszélt, tehát arról szólt mindenki, hogy egy 2-4 éves átmeneti időszak után vélhetően hozzá kell majd nyúlni a törvény részleteihez, ha ez igaz, akkor mi meg indokoltnak látnánk visszatérni a 2350. számú kormányhatározatban foglaltakhoz, ami még tartalmaz a domináns szolgáltatóra vagy a mai monopolszolgáltatóra speciális megkötéseket, szigorításokat; azt figyelembe véve persze, hogy a legnagyobb szolgáltató egyben a legtöbb fogyasztót is érintő kérdés. Ezért a félreértések elkerülése végett - mert a bizottsági ülésen úgy érzékeltem, mintha képviselőtársaim ezt félreértették volna - mi egy olyan háromelemű szabályozást tudnánk támogatni az átmeneti időszakra, amely rögzíti a korlátokat és a kötelezettségeket a mai monopolszolgáltató számára, megadja a lehetőséget a már piacon lévő szereplők számára, és világosan rögzíti az új belépők számára a piacra lépés feltételeit. Ez nem mond ellent annak a megközelítésnek, ami az aszimmetriáról szól, de világosabb, tisztább helyzetet teremthet, és a mai viszonyokhoz jobban igazodik.

A harmadik kérdés: kiszámítható és egyértelmű-e a törvény ilyen formában? A válaszunk itt is egyértelműen: nem. Azt látom, hogy mindenki nagyon megkedvelte ezt a kerettörvény kifejezést. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ez a kerettörvény fogalom negatív értelemben került be; amikor kritizálni akarunk egy törvényt, akkor mondjuk, hogy kerettörvény, és nem mondja meg pontosan azt, hogy milyen területeket milyen módon kíván szabályozni.

 

(10.40)

 

Ma úgy tűnik, ez egy pozitív kategória lett, hogy ez egy kiváló törvényjavaslat, hiszen meghatározza a szabályozási terület kereteit. Szeretnék én is csatlakozni a számháborúhoz: én is kiszámoltam, és úgy látom, hogy valóban tizenhat helyen kap felhatalmazást a kormány, és harminchat helyen pedig az illetékes miniszter későbbi rendeletek, végrehajtási utasítások megalkotására. Azt szeretném itt mondani, hogy szó nincs arról, amit Rogán Antal előttem mondott, hogy ezek kizárólag technikai jellegű pontosításai, kifejtései a törvényben foglalt alapelveknek. Itt bizony a felsorolásban olyan súlyos tételek szerepelnek, amelyek a piacra lépés alapvető kritériumait meghatározzák és nagyon komoly szabályozási tételekkel foglalkoznának.

Az, hogy mi lesz a mi végső szavazási döntésünk, még nagyon sok mindentől függ, hosszú vita előtt állunk. Természetesen nagymértékben fog függeni attól, hogy milyen módosító indítványok kerülnek be, milyen módosító indítványok kerülnek elfogadásra. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a kiszámíthatóság szempontjából van egy rossz jelzés, ugyanis nagy kérdés lesz, hogy hogyan és miképpen fognak szavazni a piac szereplői erre a kérdésre. Ezt a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója jelezte: az egyik nagy szolgáltató már szavazott, és sajnos a lábával szavazott, úgy döntött, hogy eltávozik a magyar piacról. Hogy mindennek mi van a hátterében, erről persze nagyon hosszasan lehet vitatkozni.

Azt gondoljuk, a tervezet jelenlegi formájában olyan, mint egy félig kész festmény, amikor a festő nagyon nagy ambícióval megfesti az általa megcélzott festmény kontúrjait, majd ezek után ezt a festményt itthagyja, és valamilyen módon nem mutatja meg számunkra, hogy azt az eget, amit ő égként jelöl, majdan később úgy fogja-e megfesteni, ahogy mi szeretnénk látni, kéknek, avagy pedig haragos lilára kívánja festeni. Ha az volt a kormány szándéka, hogy egy ilyen fekete-fehér, félig kész festményt bocsásson ma itt árverésre, akkor azt gondolom, nem kellett volna minket terhelni száznyolcvan oldal elolvasásával, megtehette volna azt - a régi anekdota szerint -, hogy egy két pontból álló törvényjavaslatot nyújt be: az egyik pont arról szólna, hogy minden kérdésben a kormánynak - zárójelben: az illetékes miniszternek - van igaza és döntési jogosultsága; a második pont pedig úgy szólna, hogy ha a szabály valamiért mégsem érvényesül, akkor automatikusan életbe lépne az első pont. Balzac azt mondja egy helyen, hogy a törvények pókhálók, amelyeken a nagy legyek átrepülnek, a kicsik viszont fennakadnak. Milyen igaza van, pedig akkoriban nem is olvasta még a hírközlésről szóló törvényt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszter Úr! Egy súlyos elvi kérdéshez érkeztünk, ez pedig a Magyar Postával kapcsolatos szabályok a törvényben. Az alapvető észrevételünk az, hogy teljes félreértelmezése a konvergenciának az, hogy a Magyar Posta ebben a törvényben kerül szabályozásra. Teljesen hibás megközelítés az, amikor egy modern elektronikus postáról beszél bárki - tessék elolvasni az egyetemes szolgáltatások körét, tessék elolvasni a postával kapcsolatos részletes szabályokat ebben a törvényben -, és szó sincs modern postai szolgáltatásokról, nagyon is hagyományos postai szolgáltatások kerülnek ebben a törvényben rögzítésre. Ráadásul nem világos a logika: ha minden egyes kommunikációs pontban, minden egyes tételben arról beszélünk, hogy piacnyitás, liberalizáció és verseny, akkor a törvényben szerves módon egy olyan megközelítés szerepel, amely nem liberalizál, nem versenyt teremt, hanem igenis súlyos monopolhelyzetet hoz létre, és meg is nevezi eme monopolhelyzet alanyát.

Érzékenyebbek vagyunk, hölgyeim és uraim, az utóbbi időszakban a postával kapcsolatos kérdésekre. Érzékenyek vagyunk azért, mert fontos kormánydöntéseken vagyunk túl az elmúlt időszakban; érzékenyek vagyunk azért, mert azt látjuk, hogy miközben postai oldalról ez a cég bekerül a hírközlési törvénybe, addig a másik oldalról úgy érzékeljük, mintha a Magyar Posta vezetője postai oldalról pedig a hírközlési piac egyéb szegmenseinek elfoglalására készülne.

Itt van a többek által már említett legendás 49. § - nem tehetem meg, hogy én is ne szóljak erről. Nem fogom most felolvasni, hogy ne érjen az a vád, hogy valamilyen módon megpróbálom karikírozni ezt a mondatot, amit esetlegesen a bizottsági ülésen megtehettem, de mégis el kell mondanom, hogy ha valaki egyszerre végigolvassa ezt a törvényt, azt kell érzékelnie, hogy a törvény szellemétől, szövegétől, szóhasználatától idegen megközelítések szerepelnek ebben a pontban. Teljesen eltérő filozófiájú az a mondat, az a passzus, amely ebben a pontban szerepel. Itt azt kell mondanom, hogy csapdákról, különböző eljárásokról szól, és felsejlik bennünk egy régi történet, amit oly sokszor vetettünk fel e Ház falai között interpellációkban és azonnali kérdésekben, a Defend Kft. ügye: milyen viszony van a Defend Kft. és a Fidesz között, milyen viszony lehet a Defend és a Posta között? Mára ezt tudjuk: a Posta 51 százalékos tulajdonrészt szerzett.

Nagyon nem szeretnénk, ha a hírközlési törvény kapcsán kellene kimondanunk azt a tételt, miszerint a Fidesz a saját munkásőrségének felállítására készül a Magyar Postán belül ezen törvény kapcsán. Mi minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy ez a passzus ilyen formában ebben a törvényben ne szerepelhessen.

Összefoglalásképpen szeretném önöknek jelezni, hogy nyilván nem volt lehetőség, és nem is szóltam az általános vita ezen szakaszában a szabályozó hatósággal kapcsolatos - egyébként rendkívül fontos - kérdésekről, a mobilszolgáltatókkal kapcsolatos kérdésekről, a nemzetbiztonsági vetületet érintő kérdésekről, a kábeltelevíziók szabályának mellőzéséről. Itt majd külön szeretném kérni Szalai Annamáriát, aki mindig elmondja, hogy milyen precízen vannak szabályozva ezek a kérdések ebben a törvényben, hogy egyszer világítson rá a vita valamelyik szakaszában, hogy melyik pontra gondol pontosan, mert mi ezt a tételt nem találjuk a törvényben. Az egyetemes szolgáltatások köréről, a számhordozhatóságról sem szóltam, és egy nagyon fontos területről, a műsorszórásról, és különösen a műsor szétosztásával kapcsolatos szabályok - szerintünk - elnagyoltságáról. Mindezeket a későbbi vitában meg fogjuk tenni.

Sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy megpróbáljuk érzékeltetni, milyen irányban gondolkozunk, és belátom, tudom, az a válasz, hogy a kormánytól nem kérhetjük számon a mi programunk, a mi elképzeléseink végrehajtását, de nem is ezt gondoljuk. Egy józan, racionális végiggondolást kérünk, ami egy kiegyensúlyozott verseny és kiegyensúlyozott piac szabályait megteremti. Öt pontban foglaltuk össze, hogy mit gondolnánk szabályozni ezen a területen. Azt szeretnénk, ha olyan világos szabályrendszer alakulna ki, amelyben a hálózatok versengenek a szolgáltatókért, és a szolgáltatók pedig versengenek a fogyasztókért; olyan szabályozás alakulna ki, amelyben ösztönzik a befektetéseket, és szavatolják is a befektetések biztonságát; olyan csökkenő árak alakulnak ki, amelyek verseny alapúak és átláthatóak; olyan átmeneti szabályok kerülnek elfogadásra, amelyek az új piaci viszonyokban egy kiszámítható átmenetet tesznek lehetővé; az utolsó: szakszerű, erős, de ennek ellenére független szabályozó hatóság létrejöttét segítik elő.

Az egységes hírközlési törvényt egy ideje misztikus légkör és csodaváró hangulat veszi körül, különösen szakmai körökben. Már az előkészítés folyamata is misztikus volt, nehezen tudom értelmezni pozitívumként a tizenegy, gyakran egymásnak is ellentmondó variáció meglétét; nem tekintem ezt feltétlenül alapos és minden elemre kiterjedő szakszerű előkészítésnek. Mindeközben a háttérben egyre többet suttognak, egyre többet hallunk cégek, cégvezetők, kormányzati emberek, kormánypárti emberek háttér-megállapodásáról, alkujáról.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy lobbiérzékeny törvény, tisztában vagyok azzal, hogy a kormánypártok azt a megoldást választják, hogy mindjárt az elején farkasért kiáltanak, és az ellenzékre próbálnak mutatni. De ugye azt nem akarják velünk elhitetni, és nem gondolják, hogy ez a megközelítés elfogadható számunkra, miszerint a kormány benyújtott javaslata minden szempontból lobbimentes, aki pedig mást mond, mint a kormány, az lobbiérdeket szolgál?! Ez nem áll nagyon távol attól, hogy aki mást mond, mint a kormány, az nemzetellenes - itt a jelzőket mindig lehet változtatni. Nem fogunk, tisztelt hölgyeim és uraim, ebben a játszmában ilyen formában részt venni. Jó lenne rádöbbenni arra, hogy a piaci szereplők, a fogyasztók nem csodákat várnak ettől a törvénytől, hanem azt szeretnék, hogy növekvő szolgáltatásokat, jobb minőséget és olcsóbb árakat érhessenek el. Mi egy ilyen típusú törvényt fogunk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 106 2001.04.19. 1:37  93-127

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem terveztem, hogy a vita békés menetét kétpercesekkel megszakítsam, de mivel képviselőtársaim megtették, magam is reagálnék a két MDF-es hozzászólásra, azzal a költői kérdéssel, hogy ami az érvelésüket illeti, teljesen egyetértünk, magunk is ezeket használtuk.

Az érvelésük lényege, hogy a mobiltelefonokkal kapcsolatos szabályozás, az internetszabályozások hiánya, a műsorszolgáltató szabályozásának bizonytalansága, a kábelterület szabályozatlanságának bizonytalansága és a legfontosabb, amivel kezdte és befejezte Csáky képviselőtársam, a fogyasztói érdekek megjelenésének kérdése a törvényben.

Mindezek alapján egy költői kérdésem van csak: mi az indoka, hogy ilyen határozottan továbbra is támogatják a törvény végső szavazását és általános vitára való alkalmasságát? Mi igenis azt szeretnénk, ha a következő néhány napban vagy néhány hétben el tudnánk azt érni, hogy mindazok a kérdések, amik bizonytalanná teszik a törvény majdani végrehajthatóságát; bizonytalanná teszik azt a tételt, amit többen említettek, hogy mi is lesz majdan később a tarifákkal; mi lesz azokkal az emberekkel, akik 80-90 százalékban csak és kizárólag helyi hívásokra használják a telefonjaikat, azok számára valóban ez a törvény garantálja-e a jobb minőségű és olcsóbb hozzáférést?

Azt gondolom, hogy ma ezek a válaszok nem vagy nagyon eldugva találhatók meg ebben a törvényben. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 112 2001.04.19. 2:06  93-127

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony; köszöntöm önt az elnöki pulpituson. Nagyon röviden szeretnék reagálni.

Szerintem félreértette néhány felvetésünket Márton képviselőtársam. Üdvözöljük az egyetemes szolgáltatás létét a törvényben, nagyon fontosnak tartjuk; valami olyan garanciális elemnek tekintjük, ami nélkül maga a piacnyitás elképzelhetetlen lenne. Mi azt az apró finomítást szeretnénk itt kölcsönösen elérni a kormánypárti többségnél, hogy mindez a három szereplője ennek a tételnek, tehát maga a szolgáltató, maga a fogyasztó, aki igénybe veszi, és az állam, amelyik garanciát kell hogy vállaljon mindezért, mindenki vállaljon ebben valamilyen szerepet, nehogy a teljes terhek, esetlegesen a szolgáltatók számára nem vállalható terhek miatt essen ki valaki az egyetemes szolgáltatás hatóköréből. Ha van erre más garancia, akkor azt gondolom, hogy ezt is tudomásul vesszük. Ma úgy tűnik, minden egyes szakmai háttér véleménye alapján, hogy ennek zömmel anyagi, fiskális okai vannak.

A vezetékes hálózatokkal kapcsolatos megállapításaiban érdekes módon az utóbbi fél órában egyszer sem hangzott el az infrastruktúra alapú verseny. Ezt nem tekintem jó jelnek, mert eddig egy jelzős szerkezettel ez a téma mindig felvetődött. Úgy látszik, hogy egyre inkább tolódunk egy másik irányba. Azt szeretném csak képviselőtársamnak jelezni, fontos kérdés az, hogy olyannak tekintjük-e a magyar hálózatot, amelyik teljesen kiépült és minőségében európai színvonalú, vagy olyan színvonalú, amelyik megfelel mindenfajta elvárásnak. Én azt gondolom, erre a válasz ma még az, hogy nem. Tehát feltételezzük azt, hogy egy jobb minőségű szolgáltatásra ösztönözni kell a szolgáltatókat, hogy jobb minőségű hálózatot fejlesszenek, ezzel párhuzamosan kérem, hogy gondolja végig a csökkenő díjtételekkel kapcsolatos megállapítását.

A kábeltévés ügyekről pedig továbbra is várjuk a részletes megjegyzéseket, hogy pontosan hol és milyen módon van ez szerintük precízen szabályozva.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 126 2001.04.19. 10:13  93-127

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt a kormány tényleg visszavonná a javaslatot, gyorsan még egy rövid hozzászólást tennék. Azt hiszem, egyetértünk ebben a mostani vitában is és az egész eddigi törvény-előkészítésben, hogy egy fontos kérdésről van szó, egy fontos terület szabályozásáról. Mindenki abban érdekelt, hogy legyen törvény, és reményeink szerint mindenki abban érdekelt, hogy egy jó és működőképes törvény legyen.

Azt gondolom, hogy amikor az egész folyamat elkezdődött a törvényi koncepció kialakításakor, egy picit más piaci helyzetről gondolkodott mindenki, akár maga a szolgáltatói szakma, akár pedig maga a kormány.

Szeretném, ha a saját magunk fejében végiggondolnánk mindazt, hogy mi is történt az elmúlt egy-másfél évben a piacon, mi történt azokkal a nagy szolgáltatóvállalatokkal, amelyek dominálták az európai piacokat, mennyire igaz az az állítás vagy az a tétel, hogy egy megnyitott liberalizált piacra dőlni fognak az újabb és újabb vállalkozók, akik megpróbálnak harcolni a szolgáltatókért. Mennyire igaz tehát az az állítás, amit - ha jól emlékszem - Lezsák Sándor mondott az elején, hogy itt egy folyamatosan növekvő, dinamikusan növekvő piacról van szó, amit dinamikusan növekvő számú szolgáltató próbál meg kielégíteni.

Szeretném azt az információt megosztani önökkel, amit nemrég hallottam, amelyik arról szól, hogy Magyarországon először ebben az évben csökkent abszolút mértékben a vezetékes telefont használók száma. Ez abból fakad, hogy egyesek számára - azok számára, akiket csak hívnak, és ő maga nem akar hívásokat kezdeményezni - ma már úgy tűnik, hogy jobban megéri egy mobiltelefon használata, mint egy vezetékes telefon előfizetési díjakkal és kapcsolási díjakkal. Tehát nem arról van szó, hogy egy dinamikusan növekedő piacot kell szabályozni, hanem könnyen lehet, hogy rövid időn belül egy egyre szűkülő piaci szereplőkkel, és tulajdonképpen abban a sávban, amit most leginkább szabályozunk, már nem is növekvő piacot kell nekünk megvizsgálnunk.

A harmadik ilyen állítás ez a tizenegy variáció. Minden kormánypárti képviselőtársam elmondja, hogy micsoda fényes sikere ez a törvény-előkészítésnek, hogy a 11. variáció van itt előttünk. Én azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb baja ennek a törvénynek. Legnagyobb baja az, hogy különböző variációk, különböző koncepcionális megközelítésekkel, különböző helyen készültek, és a legnagyobb változás ebben a törvényben pont a 11. variáció A- és B-verziója között volt. Az utolsó este, a kormánydöntés előtt nagyon súlyos koncepcionális ügyek kerültek ki, és súlyos koncepcionális ügyek kerültek be.

Tehát azt gondolom, hogy ez a törvény ebből a szempontból hordozza magán azt, hogy bizonyos belső ellentmondásai vannak. Nagyon gyakran nem pontosan hivatkozza meg azokat a helyeket, amiket egyébként tartalmi oldalról az elején felvet.

Nos, a vita ezen szakaszában szeretnék még egyszer kitérni arra a kérdésre, amit szinte minden szocialista hozzászóló az elmúlt időszakban megtett, ez a Magyar Posta helye és szerepe ebben a törvényben. Azt az állítást szeretném még egyszer megismételni - és nem tudtak minket ettől eltántorítani az elmúlt időszakban meggyőző szavaik -, hogy miközben a törvény minden egyes kommunikációja, passzusa arról kellene hogy szóljon, hogy liberalizáció, aközben van egy szelete, ez pedig a Magyar Posta, ahol egyértelműen monopolhelyzetet teremt.

Stumpf miniszter úr bevezetőjében azt mondta itt nekünk, hogy elmosódtak a határok a különböző területek között. Akkor viszont azt szeretnénk látni, hogy nem egy régi típusú postai szabályrendszer kerülne itt rögzítésre, hanem valóban az elmosódott határú, modern, jövőbeni posta képét próbálnánk meg felvázolni.

Magam is szeretnék csatlakozni Szanyi képviselőtársamhoz, és szeretném önöket elrettenteni, hogy én is EU-direktívákat szeretnék itt citálni, s egy olyan meglepő tételt bejelenteni, ami talán elkerülte a kormánypárti képviselők figyelmét, de a 2001 márciusi stockholmi csúcson maguk a kormányfők - egyébként nagyon ritka módon - egy ilyen kérdéssel is foglalkoztak, hogy hogyan és miképpen kell postai ügyeket szabályozni az EU-tagállamokban.

 

(17.20)

 

Ők akkor azt mondták ki, megerősítve egy 1997-ben elfogadott direktívájukat - ha jól értem, Szalai Annamária is erre hivatkozott, de szerintem rossz következtetéseket vont le ebből -, miszerint a fokozatos és ellenőrzött liberalizáció irányába kell a postai szolgáltatásokat vinni. A fokozatost úgy értik ők - ami, ha jól értem, itt is megjelent -, miszerint a fenntartott szolgáltatások körét továbbra is precízen kell definiálni. Azt szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy tekintsék át, mi tekinthető fenntartott szolgáltatásnak ezen a területen, és amennyiben ezen dolgok átemelésre kerülnek, akkor a magunk részéről egy picit nyugodtabbak leszünk.

A liberalizáció értelemszerű, és az, amit Szalai Annamária mondott, szerintem félreértés. Nem arról szól az a megközelítés, hogy bárki bármit szabályozhat később a saját tagállamában, hanem az én értelmezésem szerint az ottani megfogalmazás arról szól, hogy ennél szigorúbb és gyorsabb átmenetet a teljes liberalizációban bárki saját maga számára megszabhat, és nem arról van szó, hogy bárki ennél fékezettebb ütemű átmenetet megengedhetne magának.

Ami a posta ügyét illeti, a félelmeink egyre nőnek a dolog kapcsán, erről itt képviselőtársaim beszéltek: lesz egy monopolszolgáltató a postai szolgáltatások területén, lesz egy nagyon erős pénzintézet, amelyik olyan felhatalmazásokat kap, hogy a lakossági pénzek egy jelentős részét kezelheti. Ugyanez a cég megjelenik a távközlési piacon vagy legalábbis egy szeletén mindenképpen, ami a kormány belső kommunikációját illeti, és mindehhez ott van a mi kedvencünk, az a Defend Kft., amelyiknek újabban többségi tulajdonosa a Magyar Posta. Ha mindezeket összerakjuk, a mi számunkra a posta olyanná vált, mint ami a kormány magánhadseregeként, a kormány meghosszabbított kezeként olyan ügyekhez is adhatja a nevét, ami számunkra elfogadhatatlan és nem támogatható.

A költségekkel és az árakkal kapcsolatban szeretnék néhány rövid megjegyzést tenni. Azt hiszem, van kölcsönös felelőssége mindenkinek az átmenettel kapcsolatban, van a mindenkori kormánynak, de azt gondolom, van a mindenkori ellenzéknek is. Mi valóban azt szeretnénk, ha egy olyan működő törvény jönne létre, amelyik a fogyasztók szempontjából olyan helyzetet teremt, hogy pontosan tudják, mi közül választhatnak, és minden szereplő számára nyugodt, békés átmenetet tesz lehetővé. A piaci szereplők persze pluszbefektetéseikkel nyilván megpróbálnak valamilyen piaci előnyre szert tenni.

Ebből a szempontból azt gondolom, a kormánynak van átmeneti felelőssége és kötelezettsége. Ez lehet a költségek megosztása vagy pedig bizonyos költségekről való lemondás. Mi azt szeretnénk módosító indítványainkkal majdan elérni, hogy a kormány vagy a költségvetés - fogalmazzunk így - vállaljon bizonyos fajta pénzügyi kockázatot, pénzügyi terhet az átmenet szempontjából. Ilyennek tekintjük az egyetemes szolgáltatás ügyét, mert mindenképpen azt gondoljuk, az egyetemes szolgáltatás biztos megléte érdekében ennél talán szigorúbb és keményebb feltételeket kell a kormánynak vállalnia, mint ami most szerepel a törvényben. Ilyennek tekintjük az alapkiépítésű monitoring ügyét. Bárkivel beszélünk a szakmában, olyan hihetetlen számokat mondanak, hogy mi lehet ennek a költsége a szolgáltatók felé, ami azt veti fel, hogy vagy a szolgáltató kerül reménytelen helyzetbe, vagy pedig maga ez az egyébként számunkra is szükségesnek tekintett és elfogadható kérdés rosszul lesz esetlegesen szabályozva.

A harmadik a koncessziós szerződések sorsa. Viszonylag nagyvonalúan a törvény végén megjelenik az a kitétel, miszerint a miniszter mérlegelheti a koncessziós szerződések átalakítását, felbontását. Azt gondoljuk, ez helyes dolog, amennyiben erről lehet tárgyalni és megállapodni. Valószínűleg már régen el kellett volna kezdeni az ilyen típusú tárgyalásokat, azonban itt nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyenlő elbírálás elve megjelenjen. Eltérő feltételekkel jelentek meg a koncessziós piacon a szereplők: volt, aki sokat fizetett az elején, majd kevés díjat fizet évente, volt, aki alig fizetett, amikor belépett, viszont magas éves díjakat fizet. Nyilvánvalóan új helyzet lesz 2002. január 1-jén, és nyilvánvaló, hogy az eltérő módon piacra kerülőket ez eltérő módon érinti. Azt gondolom, ezt a kormánynak figyelembe kell vennie, és itt igaz az, hogy bizonyos bevételeiről esetlegesen le is kell mondania.

Ami az árakat illeti, sajnálom, hogy Márton Attila éppen kiment. Újra átolvastam a 47. §-tól az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos ügyeket; hatósági árat nem látok, de a szándékot érzékelem. Azt gondolom, amennyiben ilyen típusú módosítás lesz, ezt tudomásul fogjuk venni. Azonban a kritikai észrevételét visszadobva azt szeretném mondani, hogy óriási a különbség, hogy egy monopolpiacon akarunk-e mi liberalizált árakat, vagy pedig egy liberalizált piacon hagyjuk azt, hogy szabadáras verseny legyen. Kritikai észrevételeink az elmúlt időszakban azért voltak, mert ez a piac még nem tekinthető liberálisnak.

Ami a számhordozhatóságot illeti - itt több jó hozzászólást hallottam -, örömmel várjuk ezeket a módosító indítványokat. Mi a magunk részéről úgy tekintünk erre, mint az egyik fontos garanciájára, hogy itt valódi verseny kialakulhasson, és külön örülnénk annak, ha a Mécs Imre által felvetett gondolatok is teret kapnának.

Mindezek alapján azt kérjük, hogy mint azt a kommunikációs alapelvet, miszerint a fogyasztó a fontos - úgy láttuk, nagyon megszerették, mindannyian elmondták -, úgy támogassák a módosító indítványokat is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 130 2001.04.19. 6:51  127-151

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A következő néhány dologhoz szeretnék itt az első szakasz vitája kapcsán hozzászólni. Az egyik: benyújtottunk egy szerintem nagyon fontos módosító indítványt, ami pontosítja és precízebbé teszi a törvény ezen részét, ugyanis az aláírónál valamiért a definícióban nem szerepelnek a jogi személyek. Természetes személyekről beszél, majdan később a törvény további paragrafusaiban értelemszerűen kiderül, hogy a törvény hatályát kiterjeszti a jogi személyekre, jogi személyek nevében eljáró természetes személyekre, mégis azt gondoljuk, hogy talán szerencsés lenne, ha magánál az aláíró definíciójánál pontosan és precízen megjelölnénk azt, amit egyébként az Európai Unió hasonló típusú ajánlásai, törvényei oly precízen tartalmaznak.

A következő, amihez hozzá szeretnék szólni, az ajánlás 6. pontja. Elment Csáky András, nyilván nem kíván a saját maga javaslata mellett érvelni. Én ezt megtenném, ugyanis ha ez a paragrafus ilyen formában benne marad a törvényben, akkor tulajdonképpen semmi értelme törvényt hozni. Ez ugyanis arról szól, hogy minden, ami eddig megfogalmazásra került, a két szereplő megállapodása alapján önkényesen megváltoztatható és módosítható. Szerintünk ilyen formában nem lenne szerencsés, ha ez a törvényben szerepelne.

A következő látszólag egy műszaki kérdés, de szerintem rendkívüli fontossággal bír. Ez az ide sorolt 67. és 68. pontokra vonatkozik, Szabó Zoltánnal nyújtottuk be.

 

 

(17.30)

 

A következő ennek a hátsó szándéka vagy tartalma. Áttekintve azokat a törvényeket, amelyeket elektronikus aláírásról hoztak más országokban, azt látjuk, hogy rögzítésre került a titkosító kulcsok minimumhossza és maximumhossza. A minimumhossz nyilvánvalóan azért, hogy ne lehessen olyan túlságosan egyszerű kulcs, amely könnyedén feltörhető. A maximumkulcsoknak viszont van egy nagyon fontos nemzetbiztonsági vetülete a mi értesülésünk szerint. Tehát az sem lenne szerencsés, ha olyan kulcsok kerülnének Magyarországon felhasználásra, amelyeket semmilyen formában senki a későbbiekben, esetlegesen szükséghelyzetben feltörni nem tud. Ezzel kapcsolatban én egy olyan számot elmondtam már a vita egy előző szakaszában, de szeretném most megismételni, amely szerintem nagyon érdekes lehet. Egy 29 bit hosszúságú titkos kódot egy átlagos számítógéppel nyolc és fél óra alatt lehet feltörni, egy ma működő komoly gép, amely 1 millió jelszó/másodperc sebességgel képes dolgozni, ezt körülbelül öt perc alatt fel tudja törni. Ezt tekintem én ilyen szempontból minimumnak. Nyilván a felső határt pedig a szakembereknek kellene meghatározni.

A következő, amihez itt szeretnék hozzászólni: fideszes képviselőtársaim módosító indítványával kapcsolatban szeretnék szólni, amely az elmúlt napokban jelentős sajtóvisszhangot váltott ki, és a bizottsági ülésen is nagyon komoly és részletes vitát folytattunk erről. Ez jelenleg 16. ajánlási számmal fut, Márton Attila és Szabó István képviselőtársaim nyújtották be ezeket a javaslatokat. Elfogadom azt, ami ott a bizottsági ülésen kialakult - és azóta magunk is alaposabban áttekintettük ezt a javaslatot -, hogy valóban az érvelésünk első szakaszában, a vita első részében mi tévesen ítéltük meg ennek a törvénynek a szabályozási körét. Továbbra is fenntartjuk azonban azt, hogy van bizonyos fajta aggodalmunk azzal kapcsolatban, ha egy törvény vitájának ezen szakaszában történik egy olyan módosítás, amely egy független hatóságtól a miniszter felé terel valamit, különös tekintettel arra, ha a "kijelöli" szó megjelenik. Azonban még egyszer mondom - elfogadva Márton Attila érvelését, tudomásul véve -, áttekintettük ezt a passzust, és valóban érzékeljük: egy sokkal szűkebb szeletéről van szó ennek a piacnak. Azonban még egyszer mondom - fenntartva az állításunkat -, akkor tudnánk ezt megnyugtató módon és jó szívvel esetlegesen támogatni, tudomásul venni, és változtatni azon álláspontunkon, amit kialakítottunk - miszerint, ha ez a passzus ilyen formában benn maradna a törvényben, akkor az kétségessé tenné a végső támogatásunkat -, akkor tudnánk tehát jobb szívvel ezt a dolgot támogatni, ha rögzítve lenne ebben a passzusban, hogy nem limitált számú szereplőről van szó, tehát nem állhat elő egy olyan helyzet semmiképpen sem, hogy, mondjuk, a miniszter csak és kizárólag egy szereplőt jelöl ki, aki ezt a hitelesítést elvégezheti.

A második ilyen szempont: fontosnak tartanánk, hogy a máshol, akár az Európai Unióban, akár más eljárásokkal bevizsgált, hitelesített készülékek is alkalmasak legyenek arra, hogy majdan később a szolgáltatási piacon megjelenjenek. Nagyon fontosnak tartanánk, ha bizonyos fajta eljárási szabályokat és garanciákat ezen a területen láthatnánk és kaphatnánk. Úgy gondoljuk, hogy az ezen a piacon való megjelenés ma még inkább egy reményteli jó befektetésnek minősül. Nem lehet ma pontosan tudni, hogy hány év múlva és mikorra válik ez a piac olyanná, hogy el tud tartani egy komoly céget.

Minden elemzés azt mutatja, hogy nagyon komoly befektetéseket kell tenni azoknak a cégeknek, akik ezen a piacon meg kívánnak jelenni. Nagyon komoly eszközbeszerzéseket, nagyon komoly programbeszerzéseket és bizonyos biztonsági befektetéseket kell tenni. Akkor teszik ezt meg, ha van bizalom és vannak garanciák arra, hogy ezek a befektetések legalább eséllyel fognak tudni hasznosulni. Az egy nagyon-nagyon rossz helyzet lenne, ha elvégzik a befektetéseiket, majdan később azzal kell szembesülniük, hogy valaki az ő eszközüket nem hitelesítette és ezért nem tudnak piaci szereplőkké válni.

Tehát még egyszer összefoglalva az álláspontunkat: továbbra is nagyon szeretnénk, ha ezt a törvényt konszenzussal fogadná el a magyar parlament. Elismerjük azt, hogy ebben a kérdésben egy nagyobb szeletben gondolkoztunk, de a kisebb szelet precízebb szabályozására is igényt tartunk, és ebből a szempontból, ha még szükségeltetik, akár kapcsolódó módosító indítványokkal, akár pedig bizottsági módosító indítványokkal feltétlenül szeretnénk, ha ez megtörténhetne.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 136 2001.04.19. 2:51  127-151

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ez egy egyszerű, úgyhogy nagyon rövid leszek.

Itt van egy olyan módosító indítvány, amelyet Csáky képviselőtársam nyújtott be. És ha az előbb védtem őt, akkor most - azt gondolom - kritizálnom kell. Ugyan vannak biztató jelek, hiszen a bizottságok nem támogatják, de mégis néhány helyen megkapta az egyharmadot, tehát nem tudjuk, hogy mi forr majd még később ki abban a szakmai műhelyben, amely a végső állapotot meg fogja mondani. De azt gondolom, az egész törvény szellemével ellentétes az a fajta megközelítés, amit ő ebben a passzusban módosítani kíván.

Tehát ha igaz, hogy az elektronikus aláírás piacát az EU-jogharmonizáció alapján tesszük meg, akkor inkább abba az irányba kell mennünk, hogy aki ezen a piacon megjelenik hitelesítő szereplőként... - azt az EU-ban egyébként semmilyen módon nem előminősítik; azt mondják, hogy amennyiben bíznak benne azok, akik az aláírásukat vele hitelesítik, akkor az egy piaci szereplővé válik, amennyiben nem, akkor ki fog esni.

Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy mindeközben megjelenik egy olyan elképzelés, amely szerint a kormány vagy az állam többségi tulajdonában is lévő cég megjelenhet a hitelesítési piacon. Ráadásul azért, mert nem gondolom, hogy erre az állam egy új céget fog létrehozni, hanem azt gondolom, hogy a mai, meglévő kínálati listából kerül majd valaki kijelölésre. Nem akarok én mániákusnak látszani ezen a mai délutánon, de ha az ember végigtekint azon a listán, amely még 50 százalék fölötti többségi állami tulajdonban van, nyilván nem Bábolna, nyilván nem a Malév jön itt majd szóba, aggódunk, hogy nem ismét az általunk ma már oly sokszor emlegetett Magyar Posta lenne az, amely ezen a piacon megjelenne.

Szóval, azt szeretném, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha az a fajta elvi szilárdság, amely jellemezte önöket ezen passzus vitája kapcsán a bizottsági ülésen, nem csorbulna esetlegesen később, a politikai egyeztetéseken, mert nagyon-nagyon nem örülnénk neki.

Befejezésképpen ennél a pontnál tényleg egy pillanatra szeretnék elmerengni, megállni, és könnybe lábadt szemmel bejelenteni, hogy ez az első indítvány, amit támogatott a kormánypárti többség, általam benyújtva. Kompromittálva érezvén magamat, itt mentegetőznöm kell. Ez a módosító indítvány, tisztelettel jelentem, arról szól, hogy elszámozták az egyik paragrafust. Avarkeszi Dezső és jómagam vettük ezt észre, és a hivatkozott hat szám helyett öt szám van csak. Ezt mi megtettük. És nagy tisztelettel köszönjük szépen ezt a fajta konstruktív hozzáállást a kormánypártok részéről, hogy ilyen súlyos kérdésben engedtek az elveikből, és nem azt a megoldást választották, hogy inkább beírnak egy 6. pontot.

Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 144 2001.04.19. 6:53  127-151

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Két dologról szeretnék e szakasz kapcsán szólni.

Az egyik a Hírközlési Főfelügyelet helye és szerepe ebben a törvényben. Úgy gondolom, hogy ha egy ellenzéki képviselő hozzászól, és gyakran él kritikai észrevételekkel bizonyos passzusok kapcsán, akkor el kell azt is mondani, akkor járunk el tisztességesen, ha jelezzük, hogy ebben a törvényben az európai gyakorlatnak megfelelően, a piac igényeit figyelembe véve került szabályozásra a Hírközlési Főfelügyelet szerepe. Két apró megjegyzésünk van, amit kérünk, hogy még egyszer fontoljon meg az igen tisztelt kormány és a kormánypárti képviselők. Az egyik az, hogy ha igaz az, hogy az uniós direktívák arról szólnak, miszerint ezen a területen a piacra lépést nem kell vagy nem lehet korlátozni, elfogadva azt, hogy ma még a piac és a környezet állapota miatt Magyarországon tudomásul vesszük a HÍF ilyen típusú szerepvállalását, de mindenképpen csökkentsük ennek az eljárásnak a bürokratikus jellegét. Ezért azt javasoljuk, hogy az itt rögzített 60 naphoz képest késztessük vagy kényszerítsük a hatóságot arra, minél gyorsabb eljárásban tegye lehetővé azt, hogy aki ezen a piacon meg kíván jelenni és megfelel minden feltételnek, ezt meg is tehesse.

A másik ilyen, szerintem inkább csak egy félreértelmezésre és félreértésre okot adó kitétel a bírságok megjelölése kapcsán, arról szól, hogy ha valaki nem jól működik együtt ezzel a magas hatósággal, akkor bírság szabható ki. Nagyon szubjektívvá válik egy dolog, ha a hatóság minősíti azt, hogy az eljárásában rendesen szólították-e őt meg avagy sem, tisztességesen beszélnek-e vele vagy sem. Értjük, miről van szó a meghatározás előző részében; ennek a félmondatos beszúrásnak sem értelmét, sem szükségét nem látjuk.

Ebben a szakaszban van azonban szerintünk a törvény egyik legfontosabb részére vonatkozó módosító csomagja a Magyar Szocialista Pártnak. Ha Márton képviselőtársam az első szakasz vitája kapcsán érvelésében - szerintem nagyon helyesen - arról beszélt mint az egyik fontos alapelvről, hogy nem szabad kötelezővé tenni, a másik pedig az, hogy lehetőség szerint érjük el azt, hogy minél többen akarják használni ezt az elektronikus aláírást, mert fontosnak tartjuk, hogy ez elterjedjen Magyarországon.

Úgy gondolom, hogy a kormány és a parlament a saját maga által szabályozott területeken meg kell teremtse azt a kínálati helyzetet, hogy érdemes legyen használni ezt az elektronikus aláírást. Mi arra számítunk, hogy rövid távon kevesen fognak arra vállalkozni, hogy egy pluszbefektetéssel, egy pluszeszköz, pluszprogram megvásárlásával egy olyan szolgáltatást vegyenek igénybe, ami nélkül könnyedén meg tudnak élni, hiszen a sima aláírásukkal minden egyes helyzetben jól elboldogulnak. Ha azonban az a lehetőség felvetődik számukra, hogy gyorsabban, hatékonyabban, kulturáltabb módon el tudják intézni ugyanazt az ügyet, és mindehhez egyszer be kell fektetniük valamilyen összeget a beszerzésekre, a hitelesítésre, akkor ez már mérlegelési szempont lehet. Ezért a következő a javaslatunk lényege.

Azt szeretnénk, ha a kormány által ma oly nagyon kedvelt köztisztviselői kör számára lehetővé tennék, hogy ingyen megkapják az elektronikus aláírást. Tehát használják ők, legyen egy kör, amelyik biztosan, anélkül, hogy a saját pénzét erre kellene fordítani, rendelkezzen azzal a lehetőséggel, hogy használja az elektronikus aláírást. És én nem félnék attól az érvtől, amit a bizottsági vitában hallottunk, hogy akkor majd magáncélra is fogják használni. Hát ez természetes, hogy fogják magáncélra használni; azt gondolom, sok olyan kedvezmény van a köztisztviselők számára, amit - nagyon helyesen - használnak az életük minden egyes szakaszában és területén, mert ha úgy gondoljuk, hogy egyébként a munkájuk ellátásához fontos, akkor fontosnak kell lennie az élet más területén is.

A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartunk: a kormány tegye lehetővé azt, hogy az általa felügyelt szervezetek rövid időn belül tegyék lehetővé, hogy az eddig papír alapú dokumentáció mellett legyen lehetőség elektronikus alapon is velük kommunikálni. Gondolunk itt az adóhivatalra, a vámszervekre, a rendőrségre, és természetesen hosszabb távon, egy következő szakaszban gondolunk az önkormányzatokra. Jelenjen meg tehát ez a szereplő a nem piaci szférában; mert a piac majd el fogja dönteni, hogy használja-e vagy sem, de arra a szférára, amelyikre tudunk, próbáljunk meg olyan módon hatni, hogy tegye lehetővé, hogy a fogadókészség az ő oldaláról megjelenjen. Ha egyik oldalról ott lesz a törvényi lehetőség, ott lesz egy bizonyos kör, amelyiknek már van elektronikus aláírása, és megjelenik az a lehetőség, hogy van értelme ezt használni, hiszen gyorsabban, kulturáltabban tudom az ügyeimet intézni, akkor gondolom azt, hogy ez a piac megindul, ez a piac elkezd fejlődni, és ezt a pluszbefektetést - ami egyébként nem is tűnik olyan nagyon nagy befektetésnek az információs társadalom összköltségeire vetítve - meg kellene tenni.

Nagy tisztelettel kérem még egyszer a kormány képviselőit, a kormánypártokat, abból az alapelvből kiindulva, amiben teljesen egyetértünk, vagyis hogy miért van szükség erre a törvényre, mi ennek a törvénynek a vélhető hasznosulása a jövőben, ebből a szempontból gondolják ezt még egyszer végig. Nyilvánvalóan elfogadjuk, ha azt mondják, hogy rövidek a határidők, elfogadjuk, ha azt mondják, hogy esetleg a kör szűkítendő vagy precízebben megfogalmazandó.

Természetesen hajlandóak vagyunk minden ilyen típusú kompromisszumra; azt az alapelvet próbálják meg megérteni, hogy a szándékunk egy volt: jelenjen meg az állam által, a közhatalom által felügyelt területeken a kínálati lista.

Ezt tartalmazzák azok a módosító indítványok, amelyeket benyújtottunk, és még egyszer kérem önöket, amennyiben lehetséges, fontolják meg e javaslatok elfogadását.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 148 2001.04.19. 1:02  127-151

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tényleg csak azért szólok, mert eddig minden szakaszhoz szóltam, de nagyon rövid leszek.

Én azt hiszem, érdemes vállalnunk azt a törvényszöveg preambulumában, hogy egy területen megelőztük az Európai Unió több tagállamát. Tehát egy olyan helyzet áll elő, hogy az Unió saját maga számára 2001 közepét jelölte meg az elektronikus aláírások elfogadásának végső határidejeként. Ma még több ország van, amelyik ezt nem fogadta el.

Én azt gondolom, nem kell ezt szégyellni, van terület, ahol le vagyunk maradva. Ezért is javasoljuk azt Podolák György képviselőtársammal, hogy vegyük be az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdését ebbe az ügybe, és külön örülnénk annak, ha kikerülne a Fidesz pártprogramjának az a passzusa, ami az új évezred legfontosabb kihívásairól beszél; ezt hagyják meg, képviselőtársaim, a 2002-es választási program szlogenjének, és akkor vegyük be azt, ami egyébként szerintem lényegesen fontosabb és büszkék is lehetünk rá, és ez az Európai Unió.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 241 2001.05.09. 3:53  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ilyen későn nyomtam meg a gombot. Szeretném jelezni önnek, hogy ha esetleg később is ilyen hibába esnék, akkor a hatodik és hetedik szakasz kivételével mindegyik szakaszhoz egy nagyon rövid hozzászólást tervezek.

Ennél az ajánlási pontnál szeretném elmondani az egész törvényen végighúzódó javaslatunk indoklását és lényegét. Ez egy indítvány, de mintegy 66 ajánlási pont alatt szerepel, ezek a Magyar Postával kapcsolatos szabályozási kérdések.

Mi úgy gondoljuk, hogy miközben a törvény egész szövege, egész megközelítése, nagyon helyesen, egy piaci liberalizációs irányt vesz, addig a távközlési piacra igaz állítás messze nem igaz a Magyar Postával kapcsolatos törvényben szereplő szabályokra. Azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a Magyar Posta ebben a törvényben monopolhelyzetbe kerül, monopolszerepet kap; olyan szituáció teremtődik, amely alapján a Magyar Posta mellett piaci versenytársak megjelenésére igazából semmi esély sincsen.

Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a törvény egy későbbi paragrafusában a Magyar Posta felhatalmazást kapna pénzintézeti tevékenység végzésére. Tudomásunk van arról, hogy a Magyar Posta komoly szándékokkal bír abban az irányban, hogy a távközlési piacon ne csak mint tulajdonos jelenjen meg, hanem a kormányzati belső kommunikáció, úgynevezett TETRA-rendszer működtetésében is szerepet kívánna vállalni. Ez nyilván csak egy ellenzéki félelem, hogy még pluszban hozzátesszük: nem nagy örömmel vettük tudomásul, hogy 51 százalékot szerzett a Defend Kft.-ben. Tehát egy olyan birodalom kiépítésének vagyunk a tanúi, amit politikai értelemben elfogadhatatlannak tartunk.

Tulajdonképpen az indoklásunk lényege is az, hogy ha végigtekintünk az uniós szabályozásokon, akkor igenis látunk arra példát, hogy a posta külön szabályozást kap, tehát nem a kvázi egységes törvény keretén belül szabályozzák, hanem egy másik törvényben.

A törvényt végigvizsgálva azt látjuk, hogy gyakorlatilag nincs átfedés a posta tevékenysége és a távközlési piac tevékenysége között. Az a postai szabályozás, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, nem egy modern postát feltételez, hanem igenis hagyományos eszközökkel dolgozó postát. Ezért a javaslatunk lényege az, és ez húzódik végig az egész ajánláson, hogy a Magyar Posta szabályozása kerüljön ki ebből az egységes hírközlési törvényből. Maradjon érvényben a '92-ben elfogadott postatörvény; és amennyiben ezt igénylik a kormánypárti képviselőtársaink, szükség esetén ennek a módosítására persze hajlandóak vagyunk.

A második megjegyzésem ennél az ajánlási pontnál pedig a következő: a kormány újabban, divatos szóhasználattal, keret jellegű törvényi szabályozásról beszél. Szeretném jelezni önöknek, hogy ilyen típusú szabályozás nem létezik. Különös tekintettel nem létezik egy ilyen mértékű felhatalmazást adó szabályozás, mint amit ez a törvény megcéloz, hiszen többször elmondtuk az általános vitában, hogy 32 helyen a miniszter, 16 helyen pedig a kormány kap olyan felhatalmazást, ami a törvény újraértelmezését vagy átértelmezését is lehetővé teszi majd később a mindenkori kormánynak.

Tehát mi azt javasoljuk képviselőtársaimmal, hogy ne keret jellegű törvényt fogadjunk el. Készek vagyunk arra, hogy egy-két tételt esetlegesen még beemeljünk ebbe, amit szükségesnek tartanak, és ami a törvényben ma szabályozási hatáskörben van. És a törvény szövegében semmiképpen se használjuk a "keret jellegű szabályozás" kifejezést!

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 257 2001.05.09. 1:33  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek, ebben a vitában még egy rövid reagálást szeretnék tenni, és ígérem, hogy én is visszatérek az ajánlási pontokhoz.

Gondolom, Szalai Annamária nem becsüli le azt a munkát, amit elvégeztünk, hiszen gondolhatta volna, hogy ha ezt a kigyűjtést megtettük, akkor számítottunk arra, hogy esetlegesen ez a reagálás és válasz fog érkezni az ön oldaláról.

Két apró momentumra szeretném felhívni a figyelmét. Az egyik az, hogy minden szolgáltató javaslatai előttünk voltak, a meghallgatások megtörténtek. Amennyiben ki lehet mutatni egy olyan módosító csomagot, amely szövegszerűen és - még egyszer mondom - helyesírási hibáival egy érdekkörtől érkezett, akkor készségesen úgy gondoljuk, hogy a mi érvelésünk, a mi bemutatásunk nem állja meg a helyét e Ház falai között.

A második dolog: amennyiben talál olyan módosító indítványt, amely a kényes területekre téved, és nem arról szólna, hogy ezt a liberalizált piacot tényleg liberálissá tegyük, akkor mi is tisztelettel újragondoljuk ezen a területen az álláspontunkat.

Befejezésképpen még azt szeretném mondani, hogy örülök, hogy újra elhangzott a fogyasztók érdekében szóló törvénykezés. Mi is ezt szeretnénk. Minden egyes módosító indítványnál, amit a kormány támogatott, rá fogok mutatni arra, hogy miért jelenik meg a fogyasztók érdeke. Kérem, hogy majdan a végszavazásnál vagy a bizottsági újbóli vitánál támogassák ezeket, a fogyasztók érdekeit képviselő módosító indítványokat.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 287 2001.05.09. 5:09  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék példás fegyelmezettséggel úgy viselkedni, ahogy ajánlotta, úgyhogy mindjárt jelentem is, hogy az ajánlás 50., 51. és 52. pontjához szeretnék egy rövid megjegyzést tenni, hiszen minden párt érintett ebben a dologban; Podolák képviselőtársam ezt a dilemmát már valamilyen formában felvetette.

Érdekes helyzet alakult ki. Amikor a hírközlő berendezések forgalomba hozatalával kapcsolatban a szabályok megjelentek, akkor mindannyian éreztük, hogy az a megfogalmazás, ami ott szerepel, talán nem fedi pontosan azt a definíciót, amit a törvényalkotó szándékozott megfogalmazni, és mindannyian tettünk is erre valamilyen fajta megoldási javaslatot. Nos, az érdekessége a dolognak az, hogy leszámítva az általunk jegyzett, 52. ajánlási számon lévő módosító indítványt, valami mindig kimaradt a többiek módosító indítványából. Ha a törvény szövegét nézzük, akkor hírközlő berendezésnek nevezi a postai és a távközlési berendezéseket, távközlő berendezésnek pedig a hálózati berendezéseket, a rádióberendezéseket és a távközlő végberendezések összességét jelöli.

 

(18.10)

 

Mi azt javasoljuk, ha egy ilyen szabályozás van, akkor a teljes spektrumra terjedjen ki a szabályozás, ezért javasoljuk, hogy a hírközlő helyett a távközlő berendezés megfogalmazás kerüljön be. Ehhez képest Kiss Andor képviselőtársam teljesen szűkíti ezt a dolgot, kormánypárti képviselőtársaim pedig azt a megoldást választják, hogy valamiért a hálózati berendezéseket kihagyják e felsorolásból. Az a gyanú, amit Podolák képviselőtársam elmondott, ez esetben is felvetődik és megfogalmazódik, kérem, ezt fontolják meg, és gondolják át újra.

A második a 64. ajánlás - és itt szeretném jelezni, hogy szolgáltatóbarát módosító indítványról van szó, de mindenképpen a fogyasztók érdekében lévő módosító indítvány. Értjük a törvényalkotó szándékát, pontosan értjük, hogy itt egy nagyon széles kínálati listát kívánt abból a szempontból felállítani, hogy hol mindenhol lehet kapcsolatba kerülni a szolgáltatóval - telefonon, ügyfélszolgálaton, interneten, és bármi egyéb más módon. Mégis attól félünk, hogy talán egy olyan jogértelmezést is rejthet a mostani megfogalmazás, miszerint egyes cégeknek elegendő csak és kizárólag telefonon vagy interneten hozzáférhetővé tenni magukat.

Készséggel elfogadom, hogy errefelé halad a világ, hogy ez nem okoz majd problémát Magyarországon, de tessék arra gondolni, hogy ma még a távközlési szolgáltatók ügyfelei körében hány olyan ember van, aki esetlegesen ezt a hozzáférési technikát a maga számára könnyedén elfogadhatónak tartja. Tehát mi mindenképpen ragaszkodnánk ahhoz - tekintettel az ország adottságaira és e század kihívásaira -, hogy még az ügyfélszolgálati irodák azért legyenek kötelezők a szolgáltatók számára.

A következő - nyilván az SZDSZ szólni fog a saját indítványa mellett - a 66. ajánlási ponttól kezdődik, ez a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos szolgáltatói kötelezettség. Mi nem nyújtottuk be ezt az indítványt, de teljes egészében egyetértünk az SZDSZ által megfogalmazott csomaggal. Tehát amennyiben emellett ők majd érvelnek, akkor, ha felénk tekintenek, láthatják, hogy mi bólogatni fogunk. Amennyiben ezt egy szavazatban is lehet realizálni, akkor természetesen ezt is meg fogjuk tenni.

A következő a 125. ajánlási pont. A mai törvény tulajdonképpen indirekt módon egy fejlődési pályát felrajzol a piac számára, és ebben persze szerepel az, hogy a műszaki fejlettség azt fogja majd eredményezni, hogy itt Magyarországon csak azt fogják számlázni, amit valóban teljesített is az a szolgáltató, vagy fogalmazzunk úgy, hogy minden egyes elhasznált másodpercnek ott lesz a fedezete mindkét oldalon. Ma azonban úgy látjuk, hogy ez a másodperc alapú számlázás nem jelenik meg kötelezettségként a szolgáltatók számára.

Van arról információnk, hogy még mindig van olyan szolgáltató Magyarországon, amely a megkezdett percek alapján számláz. Nem nagyon tartanánk szerencsésnek, ha ez tartósan fennmaradna. Tehát nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy valaki egy 1 perc 1 másodperces telefonért 2 percet fizet. Mi mindenképpen azt szeretnénk - tudjuk, hogy a piac errefelé fejlődik, tudjuk, hogy a műszaki fejlettség iránya ez, de mégis szeretnénk -, ha most e szakaszában a törvénynek ezt rögzítenénk. Ez is arról szól, hogy a fogyasztók érdekét már e szakaszban mindenképpen védjük.

Befejezésképpen csak szeretnék utalni arra, hogy örömmel vettük a 29. ajánlási pont elfogadását a kormány részéről, mert azt gondoljuk, hogy ez volt az a kérdés, amelyet végig az általános vitában próbáltam kicsikarni kormánypárti képviselőtársaimtól - hogy: na és mi lesz a kábelpiaccal -, de akkor megértettem, hogy ezért nem szóltak, hiszen ők már tudták, amit én nem tudtam. Mindenképpen örülünk annak, hogy valamilyen módon a piaci verseny meg tud jelenni ezen a területen is, és ezzel nyilvánvalóan még egy vádat esetleg el tudunk ejteni a rendkívül színvonalas kétperces vitából, amit az első szakasznál lefolytattunk. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 321 2001.05.09. 1:34  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy az informatikai bizottság ülésén nem volt senki az SZDSZ képviseletében, és nem hallgathattam végig az érvelést ilyen teljes komplexitásában, mert ha látják az ajánlás különböző pontjait, vannak olyan részek, amit mi ellenzékként támogattunk, és van olyan, ami az egyharmadot sem kapta meg. Most azt kell mondanom, hogy megnyomtam a gombot, mert hasonlókat szerettem volna mondani, mint amiket Lotz Károly elmondott. Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy igazából az érvelésemet nem kell ebben az esetben megismételni. Sőt, inkább azt a gondolatomat osztom meg önökkel, hogy a támogatási csomag, amelyet mi ezen a területen végiggondoltunk, abból az alapelvből indult ki valóban, amit ő is itt nagyon precízen megfogalmazott. Tehát hogy a verseny legyen verseny, az aszimmetriának pedig legyen valahol meg az a tisztességes határa, amely nem teremt olyan helyzeteket, ami esetlegesen a piacon beláthatatlan következményekkel járhat.

Megmondom őszintén, bevallom önöknek, hogy ilyen szempontból mi túlzottan egyes pontokra koncentráltunk, de azt gondolom, az egészet végighallgatva a mi számunkra is így egészében tűnik úgy, hogy minden szempontból kiegyensúlyozottabb és tisztább helyzetet teremt. Úgyhogy abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy két percen belül annyit tudok mondani, hogy egyetértek azzal, amit Lotz Károly elmondott ezen ajánlási pontok kapcsán.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 331 2001.05.09. 2:06  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek én is, a 210. ajánlási számban mi is azt javasoljuk, hogy fontoljuk meg még egyszer azt, hogy egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatban kinek milyen kötelezettségei vannak. Azt gondolom, valóban három szereplő van ezen a színpadon, itt nem egyszerűen a fogyasztó és a szolgáltató játszik szerepet, itt van bizonyos állami kötelezettségvállalás. Mi azt vetjük fel, hogy a kötelezettségvállalás mértéke adott esetben pont az ügy fontossága miatt lehet egy picit több, mint amit a törvényjavaslat megfogalmaz.

A második a 219. ajánlási számon szerepel, és áttekintek a túlsó oldalra, kormánypárti képviselőtársaim felé, és amennyiben bólogatásukkal azt jelzik, hogy a bizottsági vitában megfogalmazott tételekkel kapcsolatban beadták a szükséges módosító indítványokat, akkor én nem is fogok hosszasan érvelni. Itt az adatbázis létrejöttéről, az adatbázisba kerüléssel és kikerüléssel kapcsolatos ügyekről van szó. Mi is benyújtottunk ehhez egy kapcsolódó módosító indítványt, vagy legalábbis nyújtjuk be, folyamatban van ez a dolog. Itt, még egyszer mondom, azt szeretnénk elérni, hogy ne sújtsa azokat a fogyasztókat aránytalanul az a helyzet, hogy ha valamilyen adminisztratív hibából kerültek be, esetlegesen rendezett tartozásuk van, tehát néhány notórius, távközlési számlával visszaélő ember miatt ne szenvedjen néhány olyan ember, aki egyszerűen csak, mondjuk, figyelmetlenebb az átlagosnál.

Tehát azt szeretnénk, hogy ha a bekerülés precíz szabályai mellett a kikerülés lehetséges szabályai is megfogalmazásra kerülnének, és azt szeretnénk, ha bizonyos szempontból finomodna, hogy mely körre vonatkozik az a kötelezettség vagy az a fajta terhelés, hogy egy évig utána semmilyen szolgáltató vele esetlegesen szerződést nem köthet. Látom a bíztató bólogatásokat, ezen a ponton be is fejezem a hozzászólásomat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 337 2001.05.09. 3:08  236-344

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megint abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen az érvelésem jelentős részét nem kell elmondani. Magam is úgy gondolom, hogy a legtöbb kritika a hírközlési törvény különböző stádiumaiban mindig az volt az Unió, az OECD részéről, hogy a hatóság függetlensége nem megfelelő, nem garantált, nem világos, nem tisztázott. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy vannak ebben, maradtak ebben bizonytalanságok, tehát ez ügyben további pontosításokat jó szívvel tudnánk támogatni.

Azonban a bizottsági vitában egy érdekes dologra figyeltünk fel a kormány érvelésében, miszerint a döntőbizottság helyét, szerepét és funkcióját mintha másképp értékelnék, mint ahogy mi ezt saját magunk számára elképzeltük és gondoltuk.

Én személy szerint úgy gondolkozom erről, hogy a döntőbizottság egy valóban tekintélyes, független szakemberekből álló olyan testület, mint, mondjuk - most mondok egy párhuzamot, de kérem, hogy ne tessék ezt sehol máshol majdan mondani, mert esetleg félreértésre adhat okot -, egy jó ORTT, amelyik képes arra, hogy a vitás kérdésekben azokat a kérdéseket kizárólag szakmai alapon feloldja, meg tudja oldani, s át tudja vágni azokat a csomókat, amiket egyébként különböző hatósági eljárásokban nem lehet megoldani.

Ezért nem nagyon tetszett az, amikor a kormány érvelésében megjelent az, hogy a "legalább 12" egy minimum szám, és inkább fölfelé gondolná ezt növelni, hiszen milyen rendkívül sok feladattal terhelt lesz ez a döntőbizottság. Nem, én azt gondolom, hogy ez egy testület, amelyik döntéseket hoz előkészített anyagok alapján, és ott van a hátterében egyébként pedig az a Hírközlési Főfelügyelet vagy bármilyen apparátusok, amelyek a döntéshez szükséges dokumentumokat tudják mellé prezentálni.

A másik, ami később lett csak igazából feltűnő, hogy túlzottan ahhoz köti, hogy valamilyen köztisztviselői szereplők jelenjenek meg ebben a döntőbizottságban. Az a félelem vetődött fel, hogy esetlegesen maguk a HIF dolgozói lehetnének a döntőbizottság tagjai, tehát mintha egy olyan konstrukciót vázolna fel, hogy ez egy rendkívül széles grémium, amelynek HIF-dolgozói néha HIF-dolgozóként, néha pedig döntőbizottságként hoznak egyébként hatósági típusú döntéseket.

Nos, ha ez a félelmünk igaz, akkor nagyon-nagyon szeretnénk, ha ezt újragondolnák, nagyon szeretnénk, ha ebben egy tisztább és világosabb helyzet alakulna ki. Tehát van a hatóság, ez a Hírközlési Főfelügyelet, ennek a függetlenségéről nagyon precízen beszélt Lotz képviselőtársam, a döntőbizottság pedig egy picit kívül és fölötte van - az én felfogásom szerint -, amely képes független döntéseket hozni, globálisabb döntéseket hozni, egy picit a nemzeti szempontokat figyelembe venni a megfelelő szakmai háttér rendelkezésre állása esetén.

Ha ilyen a módosító indítvány, amit közben jeleztek felénk kormánypárti képviselőtársaim, hogy benyújtottak, akkor ezeket természetesen támogatni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 347 2001.05.09. 10:17  344-445

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy öröm, hogy ezen késő esti órában a vitában ön személyesen és az államtitkár úr is megtiszteltek minket. Magam is szeretnék csatlakozni azokhoz a hozzászólókhoz, és egyetérteni velük, akik az általános vita első szakaszában ezen törvény kapcsán emelkedettebb hangon szóltak és történelmi pillanatokról elmélkedtek. Én is úgy gondolkozom, hogy egy döntő fontosságú javaslatról van szó, amelyben, úgy tűnik, a magyarországi politikai elit többsége, vélhetően egy széles társadalmi konszenzussal kísérve egy olyan elvi, alkotmányos kötelezettség valósággá alakítására vállalkozik, amely régi adósságunk.

Talán megbocsátanak nekem, ha ebben a hozzászólásban ellenzéki képviselőként picit már a konkrétumok felé haladva, nem mindenben és nem teljes egészében fogok abban a mederben maradni, néhány dilemmát és aggályt magam is szeretnék megfogalmazni, azzal az általános megközelítéssel persze, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam vezérszónokként fogalmazott meg. Azzal az igénnyel kezdtünk neki a munkának, már az állandó értekezleten, majd később, amikor a törvény szövege ismertté vált, hogy a végszavazásnál szeretnénk az igen gombot megnyomni.

Minden szempontból úgy érezzük, hogy elérkezett az igazság pillanata, hiszen itt van előttünk egy törvény, egy kodifikált szöveg, amely világosan jelzi azokat a kereteket, amelyek között a magyar kormány vagy a magyar politikai elit többsége ebben a kérdésben mozogni kíván. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e az ország térségbeli szerepe és a szomszédok várakozó figyelme közötti vékony ösvényt megtalálni. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e megteremteni ebben a törvényben a jogos és a lehetséges igények egyensúlyát. És elérkezett abból a szempontból is, hogy minden egyes pártnak szembesülnie kell azzal, mit is ígért, hogy ezeknek az ígéreteknek a valóságtartalma micsoda, és hogy mit is tettek az elmúlt időszakban ezen a területen.

A Szocialista Párt álláspontja kialakításánál abból a fontos történelmi tényből indult ki és indul ki továbbra is, amelyet úgy szoktunk emlegetni, hogy konszenzusos külpolitikai prioritások - ha jól emlékszem, az államtitkár úr hasonló kiindulási pontot célzott meg a saját maga beszédében. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a hármas célrendszer, amely Magyarországon szerencsésen kialakult, nem egy tudományos kutatás végeredményeképpen, hanem a politikai elit megállapodásaképpen, egy természetes folyamat eredményeként alakult ki, egy alkalmazkodási igényből a megváltozott nemzetközi politikai és gazdasági helyzethez, abból a szerintem is normális törekvésből, hogy jobb, ha az embert barátságos szomszédok veszik körül, és a már említett, több hozzászólásban elhangzott XX. századi történelmi traumánk következményéből és esetleges felszámolásából. Most, a pontos szöveg ismeretében, azt gondolom, levonhatunk némi következtetést abból, mire is jutottunk az ígéreteinkhez képest, mennyire volt ez a folyamat tervszerű, amikor oda fogunk jutni, hogy valósággá válik a határon túli magyarok különleges jogállása.

Még egyszer szeretném előrebocsátani, hogy az MSZP azzal az igénnyel vesz részt ebben a vitában - és a módosító indítványaink is erről szólnak -, hogy szeretnénk egy hatékony, működőképes és jó törvényt elfogadni a végén. Úgy érzékeljük azonban, hogy nem sikerült jelentősen oldani azt a dilemmát - bár ez nemcsak ennek a törvénynek a tiszte, tudom, sokkal több helyen rendezendő feladat ez -, hogy a határon túli magyarság problémáinak jelentős része nem Magyarországon és Magyarországról oldható meg, nem a magyar-magyar párbeszéd eredménye lehet ezen kérdés hosszú távú és generális megoldása. Továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy a határon túli magyarság problémáinak megoldása jelentős részben a többségi nemzettel való megállapodáson múlik.

Úgy érzékeljük, hogy nem sikerült a törvény-előkészítés szakaszában érdekeltté tenni Európát, az Európai Uniót ezen kérdés támogatásában, nem sikerült újra rávilágítani arra a speciális helyzetre, ami ezt a térséget - most már évtizedek óta - sújtja. Hiába próbálta meg Balla képviselőtársam az elmúlt hozzászólásában tényszerűen bemutatni azt, hogy milyen események történtek ezen törvénykoncepció világra jövetele óta, hogyan és miképpen mutatta be ezt a kormány a megfelelő fórumokon, mégis ott van a hátsó agyunkban az az apró kis vélelem és félelem, hogy talán az Európai Unió ma még puha és visszafogott álláspontja mögött sokkal kevésbé a tények pontos ismerete, sokkal inkább a várakozás húzódik meg. Nem gondolom, hogy ezzel nekünk itt ma oly mélyen kell foglalkoznunk, csak azt gondolom, az sem szerencsés talán, ha tényként rögzítjük azt, ami csak egy kormányzati szándék volt, ami az elmúlt időszakban a tájékoztatás kapcsán megfogalmazódott.

Mi is van az ígéretekkel? A '98-as választási kampányban a mai kormánypártok többsége kettős állampolgárságról beszélt. A kettős állampolgárságtól viszonylag egyenes út vezetett a Magyarok Világszövetsége által határozottabban és erősebben megfogalmazott állampolgársági igényig, majd a választójog esetleges megadásáig.

 

 

(20.10)

 

Hatalomra kerülvén a mai kormánypártok, különleges státust kezdtek el emlegetni. '98 szeptemberében közös bizottságot hoztak létre a határon túli magyarokkal ennek az előkészítésére. '99 januárjában jelentették ki véglegesen, legalábbis akkor érzékeltük ezt először, hogy nem lesz kettős állampolgárság, státustörvény előkészítése zajlik. Majd következett Tusnádfürdő, amikor a miniszterelnök úr, mindenkit meglepve, státustörvényszerűséget említett. Innentől kezdve a dolgok felgyorsultak. Ma ott tartunk, hogy most egy kedvezményekről szóló törvény tárgyalása zajlik a parlamentben.

Azt gondolom, nem célom és nem is lehet feladat, hogy ebben a teremben bárkit meggyőzzek arról, hogy mennyivel szerencsésebb lett volna ezen a területen az MSZP-program végrehajtása. Nem is gondolom, hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek bármikor az lenne a feladatunk, hogy számon kérjük önökön, polgárinak nevezett kormányon, az MSZP-program végrehajtását. Azt gondolom, nem volt szerencsés hamis illúziókat kelteni ezen törvény kapcsán. Azt gondolom, világossá kellett volna tenni azt, hogy tartós és stabil rendezés ebben a kérdésben úgy lehetséges, ha Magyarország integrációja töretlen, dolgozunk azon, hogy a szomszédos államokban a helyzet, a közállapotok jelentősen javuljanak, és hosszabb távon valósítjuk meg az ő közeledésüket is az Európai Unióhoz. Azt gondolom, hogy ehelyett, ha nagyon le akarnám ezt egyszerűsíteni, történt egy szimbolikus lépés, aminek, azt gondolom, sokan fognak örülni a határon túl. Utána pedig megkaptuk törvényként a régi jogok gyűjteményét.

A kolozsvári Szabadság című lap egyik publicistája mondta azt nagyon szellemesen egy írásában, hogy "Nesze státus, fogd meg jól!" Ez ma a helyzet. Ez az írás érdekes módon ott született és nem Magyarországon.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Befejezésképpen szeretném önöknek ajánlani módosító indítványaink azon körét, amelyek bizonyos szempontból nem egyszerűen a törvényjavaslat pontosításáról szólnak, hanem, még egyszer mondom, sokkal inkább egyfajta tartalmi bővítése a részünkről egyébként az alapelveiben vélhetően támogatandó törvényi megközelítésnek. Az egyik ilyen, a szülőföldön maradás egyébként ma már lényegesen erősebb megfogalmazás, mint az eredeti verzióban szerepelt. Ebből a szempontból különösen szeretném kiemelni azt, hogy szeretnénk speciális és kiemelt feladatokat adni az Illyés Közalapítványnak, az Apáczai Közalapítványnak, az Új Kézfogás Alapítványnak, a Segítő Jobb Alapítványnak, a Mocsáry Lajos Alapítványnak. Tehát szeretnénk, ha mindazokon a területeken, amikkel ezek az alapítványok foglalkoznak, az erősebb funkciókkal valóban el tudnák végezni azt a tevékenységet, ami, még egyszer mondom, végcéljában a szülőföldön maradást erősítené.

Tudom, hogy a politikai viták középpontjába került az országgyűlési biztos intézménye általában. Tudom azt, hogy a Fidesznek ezzel kapcsolatban most van egy speciális javaslata. Mégis kérem, fontolják meg annak a lehetőségét, hogy a határon túli magyarok számára egy olyan képviseleti lehetőséget teremtsünk, ami egy országgyűlési biztosban testesülhetne meg, aki, azt gondoljuk, bizonyos szempontból a velük kapcsolatos magyarországi, jogi kérdések segítésében, rendezésében segíthet, és bizonyos szempontból megvalósíthatja az intézményes képviseletüket.

Utoljára szeretném önöknek említeni: valóban megfontolandó az az adatvédelmi kérdés, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam már említett. Itt valóban olyan országokról van szó, amelyek a demokratikus átmenet egy sajátos szakaszában járnak. Nem lenne szerencsés, ha a magyarság ilyen formában lévő adatbázisa olyan helyzetbe kerülhetne, ami esetlegesen visszaélésekre adhat okot.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer mondom: kérem, hogy ezeket a dilemmákat a helyükön kezeljék. Azzal az igénnyel tettük meg és tesszük majd meg a hozzászólásainkat, és e szerint nyújtottuk be a módosító indítványainkat, hogy a törvényt jobbá, működőképesebbé és mindenki számára elfogadhatóbbá tegyük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 131 2001.09.04. 2:32  130-136

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az utóbbi hónapokban rendkívül sok érdekes nyilatkozat látott napvilágot a Magyar Posta Rt. helyzetéről és jövőbeli terveiről. Ez a társaság az utóbbi időszakban elkalandozni látszik a távközlés irányába, a banki szférában komoly pozíciókat foglal el, biztosítótársaság alapításán gondolkozik, és e Ház falai között többször szóba került már a Defend Kft.-vel kapcsolatos jogügylete is. Gondolom, ezeket a célokat szolgálja a dinamikus létszámbővítés is, hiszen a társaság központjában dolgozók száma az elmúlt két évben csaknem háromszorosára nőtt, és nyilvánvalóan ezzel együtt a vezetői juttatások száma is jelentősen növekedett. Érzékeny kérdés ez egy olyan vállalatnál, ahol a dolgozók - a 40 ezer postás - nem tartoznak az igazán jól fizetett munkavállalók közé.

Egy dolog bizonyos a Posta környékén - a Tetra-ügyre most nem kívánok kitérni, ez szerintem egy külön kérdést is megérne -, hogy a Magyar Posta Rt. egy holding jellegű állami vállalattá alakul, amely vélhetően komoly költségvetési forrásokkal fog gazdálkodni, vagy legalábbis igénybe kell vegyen ilyeneket. Ezek a tételek tudomásom szerint nem szerepelnek a kétéves költségvetésben.

Mindezek alapján kérdezem államtitkár urat, mi indokolja azt, hogy a Magyar Posta Rt. - jelentősen eltérve az alaptevékenységétől, eredeti profiljától - egy állami tulajdonú holdinggá alakuljon. Ön szerint ehhez az átalakuláshoz honnan lesz a Magyar Postának megfelelő forrása, honnan lesz pénze? Amennyiben erre a központi költségvetés nyújt forrásokat, akkor ön szerint ez mekkora mértékű állami tehervállalást feltételez, és honnan kerülnek ezek a források átcsoportosításra? Amennyiben ez hitelekből valósulna meg, akkor kérdezem, hogy ön vagy az ön minisztere - aki ennél a cégnél a tulajdonosi jogokat gyakorolja - áttekintette-e a gazdaságossági számításokat, mire számítanak, milyen hatással lesz mindez a Magyar Posta jövőjére.

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 135 2001.09.04. 1:04  130-136

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön válasza nagyon szikárra és szárazra sikeredett, nem éreztem azt a meggyőződést az ön hangjában, hogy egyet is ért mindazzal, amit elmondott. Az elmúlt időszak nyilatkozatai, tényei alapján azt kell mondanom, hogy a Magyar Posta Rt. állam az államban, ennek a részvénytársaságnak a vezetése megengedheti magának azt, hogy előterjesztéseket nyújt be a kormány számára, amit senki nem ellenőriz, majd később a kormánynak változtatnia kell a határozatán; megteheti azt, hogy parlamenti döntéseket csikar ki, sőt megteheti azt, hogy valamelyik államtitkárt még ráveszi arra is, hogy a parlamenti döntést más formában hirdesse ki.

Azt gondolom, itt egyéb tények lehetnek a dolog hátterében, ezért a továbbiakban is kívánnánk ezzel az üggyel foglalkozni, pontosan azért, mert az alaptevékenység és a 40 ezer postás érdeke azt kívánja, hogy lássunk tisztán.

Nem tudom ezt a választ elfogadni, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 59 2001.09.24. 1:53  52-94

MOLNÁR GYULA, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A kisebbségi vélemény ebben az esetben nem ellenvéleményt jelent, hanem azt szeretnénk, ha a határozati javaslat jobb, szélesebb körű, mindenre kiterjedő lenne.

A pénteki hatpárti megállapodás óta, azt gondolom, új helyzet állt elő Magyarországon. Akkor az első pillanata volt annak, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése a tragédia óta kifejezze részvétét, és bizonyos nyilatkozatokat fogalmazhasson meg. Akkor a gyorsaság volt az első számú szempont, mára, azt gondolom, a pontosság és a tartalom került az első helyre. Ezért nyújtottak be módosító indítványt, azt gondolom, azok a képviselőtársaim, akik ezt tették, és ezért nyújtott be egy módosítócsomagot a Magyar Szocialista Párt is, amely gondolom, az általános vitában és a részletes vitában kifejtésre kerül.

Szeretnénk tehát azt, hogy világos legyen mindenki számára: a most kormány által jegyzett javaslat szűkebb és kevesebb, mint amit mi szeretnénk elfogadni. Tudjuk támogatni ezt a javaslatot is, de szeretnénk, ha pontosabb megfogalmazások és olyan lépések is szerepelhetnének benne, amelyek szükségesek ahhoz, hogy erre az embertelen akcióra mindenre kiterjedően, mindenki számára elfogadható módon reagálhatnánk Magyarországon.

Kérem ezért a képviselőtársaimat, kérem a kormány képviselőit, hogy fontolják meg, vizsgálják meg a benyújtott módosító indítványokat, és mi jobb szívvel támogatnánk az így kiegészített határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 60 2001.10.18. 1:21  1-275

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az anyaghoz szeretnék én is hozzászólni. A 41. oldalon olvastunk, hogy az információs társadalom kihívásaival ez a kormány szembesült először. Nos, úgy gondolom, ez úgy történt, hogy szembesültek vele, utána meg is rettentek tőle, hiszen a következő értelmezhető eredmény a 2000. évi dátumváltás sikeres kezelése volt, amit azt gondolom, minden ország, sőt minden magáncég is meg tudott oldani.

A következő teljesítmény az anyagban a 2001. évi stratégia elkészítése volt. Ezzel a stratégiával éppen három évet késlekedett a kormány, hároméves hátrányba kerültünk a térségbeli többi államhoz képest.

Kérdezem én mindeközben: mit tett a kormány látványos píárakciókon kívül, hogy nagyságrendekkel több számítógéppel rendelkezzenek a magyar emberek? Mit tett azért, hogy sokkal többen és olcsóbban használhassák a világhálót? Mit tett azért, hogy megfelelő színvonalú magyar tartalom legyen a világhálón, tehát hogy az emberek hozzáférhessenek ilyen tartalomhoz? És mit tett azért, hogy felszámolja a digitális írástudatlanságot?

Azt gondolom, a válasz az, hogy semmit, csak kizárólag píárakciókat. És akkor azt is megkérdezném: a miniszterelnök úr szobájába egy ilyen píárakció keretén belül mikor tesznek be egy számítógépet, hogy meg is tudja nézni azt a CD-t, amit felmutatott nekünk?

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 16 2001.11.09. 2:10  1-23

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem akarom a saját rendes hozzászólásom tételeit elvenni, de azt gondolom, itt van helye egy rövid megjegyzésnek Csáky képviselőtársam hozzászólása után. Úgy tűnik, hiábavaló a kormány szándéka, hiábavaló a Fidesz vezérszónokának megnyugtató gondolatsora, hiszen világossá vált, amikor az MDF vezérszónokaként Csáky képviselőtársam megosztotta velünk a gondolatait, hogy valamilyen szempontból mégiscsak a szerencsétlen sorsú fizikai szolgáltatókat kívánjuk valamilyen bírói szerepkörbe helyezni, mintha őket ruháznánk fel azzal, hogy mérlegeljék, az a tartalom, amit ők csupán csak közvetítenek a két oldal között, törvénytelen-e, sért-e valamilyen jogot vagy sem.

Természetesen egyetértünk azzal - hiszen mi is ebben az országban élünk -, hogy nem lehet egy olyan világban, mint az interneté, bírósági döntésre várni, hiszen ez rendkívül lelassítaná a folyamatokat. Mégsem gondolom azt, hogy ebben az esetben a fizikai szolgáltató az a személy, aki egy közokirat benyújtása után mérlegelheti azt, hogy az a tartalom, ami az ő szerverén szerepel, sért vagy nem sért személyes jogokat vagy bármilyen módon törvénysértő-e. Azt javaslom, képviselőtársam gondolja végig, ha ennek a törvénynek a hatálya kiterjed például az interneten lévő minden tartalomra - márpedig most ilyen formában értelmezhető a törvény hatálya -, akkor milyen hatással lesz ez a választási kampányban néhány politikai párt honlapjára, tehát hogyan, miképpen fogják majd megszervezni, hogy ezek a honlapok csak percekre lehessenek láthatók, ahogy azt Szabó képviselőtársam jelezte.

Még egy rövid megjegyzés: a bombagyártás, a kábítószer-készítés receptjei a Széchényi Könyvtárban is megtalálhatók, mégsem korlátozzák a Széchényi Könyvtárat emiatt. Annyi a különbség, hogy ma a világhálón ez gyorsabban megtalálható.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 22 2001.11.09. 11:01  1-23

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Azt gondolom, a ma délelőtti vitában a leggyakrabban elhangzó szó az volt, hogy "nagy jelentőségű" vagy "jelentős" szabályozást alkothat meg a Ház. Talán ha az expozét a miniszter úr mondta volna, még azt is hallhattuk volna, hogy a jövő elkezdődött ez alkalommal. Nem tehetjük meg azonban azt, hogy egy picit ne tekintsünk a dolog mögé, és ne nézzünk meg néhány olyan külső körülményt, ami ezen törvény elfogadása kapcsán felmerült.

A legérdekesebb az, hogy a parlament a nyár végén, ősz elején megkapja a kormány féléves jogalkotási tervét, amiben áttekinti a kormány azt, hogy mit is kívánna a parlamenttel elfogadtatni a következő időszakban. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy ez a jelentős és a jövőt nagyban meghatározó törvény akkor, még augusztusban nem volt a kormány számára oly fontos, hogy a jogalkotási tervében elhelyezze. Majdan egyszer csak ősz elején, szeptember végén a szakma ijedten kapta fel a fejét, hogy úgy tűnik, nem egyszerűen egy kis szűk szabályozás készül a szakma egy szeletéről, hanem úgy tűnik, a kormány belevág egy olyan falatba, ami az internet teljes szabályozását jelenti. Örömmel látjuk, hogy ez ma már - legalábbis a szavak szintjén - nem igaz, többé-kevésbé elfogadjuk azt érvelést is, hogy magában a törvény szövegében sem fedezhető fel minden helyen. Azt gondolom, nekünk pontosan kell értenünk, hogy mi a szándék e mögött a törvény mögött, és azt gondolom, a mai bevezető szónoklatokból kiderült, hogy nem szól másról, mint hogy a választási kampányban az információs társadalom alapköveit lerakó újabb törvényi hivatkozás legyen.

A második ilyen, szerintem fontos szignál, amit meg kell hallanunk, a szakma véleménye. Lehet, hogy Bognár képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez egy e-kereskedelmi törvény az emberek fejében, de én meg pontosan úgy látom, hogy az egész elmúlt időszakban történt publicisztikák arról szóltak, hogy itt internettörvény elfogadására készülne a parlament, és bárki szólt ezen tárgykörben, kénytelen volt magyarázkodni, hogy nem ezen törvénynek a tárgya.

A harmadik, amit észre kell vennünk: a személyes tapasztalataink. A bizottsági ülésünkön egy ellenzéki képviselő, aki maga is ezen a területen vállalkozó és egyben a bizottság tagja, saját személyes tapasztalatát osztotta meg velünk az elektronikus kereskedés magyarországi elterjedésével kapcsolatban. Finoman szólva, nem voltak biztatók az ő ilyen irányú megérzései ezen a területen. 2000-ben a Gazdaságkutató Intézet mérte ezeket az adatokat, az üzlet és üzlet közötti kereskedés 21 milliárd forint volt Magyarországon az ő felmérésük szerint. A Magyar Bálint által és a törvényben hangsúlyosan említett üzlet és felhasználó, fogyasztó közti kereskedelem mindösszesen 1,1 milliárd forint, az összes kiskereskedelmi forgalom 0,02 százaléka. Azt gondolom, ebből a szempontból kell a törvényt vizsgálunk, ebből a szempontból kell azt megnéznünk, hogy mit is akarunk pontosan a végén elérni, és hogyan, miképpen jutunk el odáig.

Magam is azzal szeretném kezdeni, hogy a törvény címét megpróbálnám egy picit elemezni és kivesézni. Mindannyian egyetértünk abban - legalábbis az eddig hozzászólók -, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a szélesebb kategória és az elektronikus kereskedelem annak egy nem elhanyagolható, de mindenképpen szűkebb szelete. Ha ez így van, és ha már ezt a logikát a kormány végigköveti, akkor azt gondolom, minden egyes definícióban így is kell szerepeltetni, tehát a címben mindenképpen meg kell fordítani, és később a 2. §-ban, amikor az értelmezéseket adja a törvény, akkor is ezt kell generális szabálynak tekinti.

Mi mégis azt a javaslatot fogjuk majd megfogalmazni, hogy ne is beszéljünk az információs társadalommal kapcsolatos egyéb szolgáltatásokról. Ha igazak azok a hangok, amelyeket ma itt délelőtt hallottunk, hogy csak és kizárólag az a szándék, hogy az üzleti bizalom kialakuljon - ahogy Szabó képviselőtársam mondta, hogy az elektronikus kereskedés alapfeltételeit megteremtsük, hogy ezt a hatalmas nagy területet legyeptéglázzuk, hogy majdan később kitapossák -, akkor azt javasoljuk, ezt írjuk bele a törvénybe, tehát csak és kizárólag az elektronikus kereskedelem kifejezést használjuk.

Azt gondolom, a fő dilemma pontosan ez, és még egyszer mondom, a módosító indítványainkban megpróbálunk erre majd javaslatot tenni. Mi is úgy gondolkozunk - ez ma már itt elhangzott -, hogy ugyanazoknak a szabályoknak kell vagy kellene hatályosnak lenni, vonatkozni az elektronikus kereskedés területére is, mint azokra, aki ma kereskednek és ahogy kereskednek. Akár megtehetnénk azt is, hogy egy rendkívül rövid, akár egysoros törvényt megfogalmazunk, és azt mondjuk, hogy amit szabad a hagyományos kereskedelemben, csak és kizárólag ugyanazt szabad az elektronikus kereskedésben is, és majdan később esetleg a zárórendelkezésekben néhány Ptk.-, Btk.-módosítást elvégzünk, vagy felhatalmazzuk szokás szerint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy végtelen bölcsességével az egyéb kérdéseket szabályozza.

Néhány részletkérdésbe szeretnék csak belemenni a hozzászólásomban. Kétperces reagálásomban Csáky képviselőtársamnak már jeleztem, hogy a szolgáltató meghatározásánál a törvény definíciójában - mivel pontatlanságok szerepelnek, és ez később végighúzódik az egész törvényen - félreérthető és félreértelmezhető az, hogy valaki csupán egy fizikai szolgáltató, akin keresztül a tartalom átcsorog, és semmilyen befolyása, hatása sincsen arra, hogy mi kerül rá az ő szerverére, avagy pedig egy tartalomszolgáltató, akinek, mint bárkinek, aki valamit leír - vagy ahogy a képviselőtársam mondta, a Hyde Park Speakers' Cornerében feláll és beszél, arcát adja a gondolataihoz -, ugyanúgy vállalnia kell a tartalomért a felelősséget, mint ahogy egyébként ma is a kimondott szóért vagy a leírt szóért bárkinek vállalnia kell a felelősséget.

Ebből a szempontból tartjuk mi továbbra is aggályosnak a 13. §-t. Nem akarok erre külön kitérni, hiszen a kétperces reagálásomban ezt röviden érintettem, de azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az indoklás részében az amerikai szabályozásra hivatkozik a törvény - a digitális millennium szerzői jogi törvényre -, pedig pontosan azt kellene tudni a jogalkotóknak, hogy a 31. EU-irányelv ezzel ellentétes szabályokat fogalmazott meg, és a Egyesült Államokban is gondolkoznak azon, hogy a törvény bevezetésének negatív tapasztalatai miatt esetleg ezt a passzusát megváltoztassák, ami valóban hasonlatos ahhoz, amit a 13. § megfogalmaz.

Nem akarok most már hosszasan szólni ebben a szakaszban - hiszen majdnem minden képviselőtársam ezt megtette - a kéretlen reklámok kérdésével kapcsolatban, csak szeretném azt rögzíteni és majdan később a bizottsági és a parlamenti szavazásnál az önök szemébe tekinteni, hogy ha jól értem, ebben a kérdésben, kormánypárti képviselőtársaim, egyetértünk egymással, az álláspontunk pedig ellentétes a ma benyújtott javaslattal. Majdan, amikor erről a módosító indítványunkról szavazni fogunk, nagy tisztelettel kérem önöket, hogy az itt elhangzott, egyébként általam támogatott és nagyon fontosnak tartott gondolatokat tartsák is fenn, valóban egy fordított logikát kell ebben az ügyben alkalmazni. Megjegyzem, az azóta leváltott és még újonnan nem megválasztott, tehát újként nem létező adatvédelmi ombudsman állásfoglalásával is egyet fog érteni a parlament.

Összefoglalva a gondolatainkat, talán érzékelik, hogy rendkívül fontosnak tartanánk azt, hogy ezen a területen, mármint az információs társadalom alapvető kérdéseinek területén az elvi egyetértés a parlament különböző politikai erői között fennmaradjon. Nagyon szeretnénk ebben a kérdésben is - mint ahogy tettük azt eddig néhány kérdésben - együtt szavazni a parlament mindkét oldalán. Talán érzékelik az eddig elmondottakból azt, hogy nem éreznénk gyengeségnek; azonban az ellenzéki képviselők megtalálják azokat a helyeket, ahol az alternatívákat tudják kínálni a kormánnyal szemben. Ezt a területet szeretnénk nem ilyennek tekinteni.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, azt gondolom, feltétlenül szükséges lenne az, hogy még a látszatát is kerüljük el mindannak, ami az elmúlt hetek, hónapok vitáiban felvetődött. Ha mindaz a gondolat igaz, ami ma itt a Házban délelőtt elhangzott, akkor azt szeretnénk, ha mindezeket a törvény szövegén is végig tudnánk vezetni. Magam is úgy gondolom, hogy a törvényalkotás ezen szakaszában, az információs társadalom ezen szakaszában nem lehet semmilyen olyan jogalkotási szándék, ami valamilyen formában korlátozná az internet fejlődését, tartalmak megjelenését Magyarországon.

Azt szeretnénk, ha mindezeket a gondolatokat, amelyek elhangzanak, a módosító indítványokat önök megfontolnák. Nem szeretnék odáig elmenni, amit Magyar Bálint a saját gondolatának és hozzászólásának befejezéseképpen elmondott, de mégis felvetném azt, hogy amennyiben ezek a tételek nem elfogadhatók, akkor talán sokkal jobban járunk, ha még egy picit gondolkozunk, még egy picit beszélünk ezekről a kérdésekről, meghallgatunk néhány olyan embert, aki gyakorló módon napi munkájában használja ezeket az eszközöket, és talán a kormány vagy a kormánypártok is beletörődnek abba, hogy a választási kampányban nem tudják újabb szlogenként használni ezt a tételt, és talán akkor fogunk törvényt alkotni, amikor minden feltétel és minden tudás rendelkezésünkre áll.

 

 

(9.40)

 

 

Most azt szeretnénk tehát, hogy ha alapkérdésekben meg tudunk állapodni, fogadjuk el, de ha ezek nem megoldhatók, akkor inkább ennek a törvénynek az elfogadását ebben a szakaszban halasszuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 68 2001.11.29. 1:56  1-118

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ma már többször elhangzott a szocialista szónokoktól, hogy miközben zajlik a parlament plenáris vitája, aközben az interneten is nyomon követjük, hogy az állampolgárok hogyan és miképpen vélekednek minderről a vitáról. Ha nagyon sommásan kellene fogalmaznom, akkor azt mondják - bár a miniszterelnök úr közben eltávozott a teremből -, hogy ők is rendeltek teát, ugyan ők nem jéggel isszák a teát, hanem a megszokott kellemes, langyos, citromos-cukros teát szeretnék kérni, tehát tisztelettel kérik vissza a saját teájukat.

A társadalom hangulatával kapcsolatban: elgondolkoztató az, hogy miközben mindenfajta érdekegyeztető fórumokról beszél a kormány, aközben az Országimázs Központ a Galluppal közösen elkészített egy felmérést, amely nagyon érdekes tapasztalatokat mutat, idéznék néhány számot, nagyon röviden. Több előny, mint hátrány származik-e Magyarország csatlakozásából? A magyarok 56 százaléka mondja azt, hogy igen; ugyanerről a kérdésről a németek 65 százaléka, a franciák 60 százaléka nyilatkozik pozitívan. Az a kérdés, hogy növeli-e az életszínvonalat Magyarországon a magyar csatlakozás: Magyarországon 70 százalék látja ezt is, a németek 91, az osztrákok 87 százaléka gondolja ezt rólunk. Segít-e a magyar gazdaságnak a csatlakozás? A magyarok 80 százaléka, miközben a németek 96, az osztrákok 92 százaléka gondolja ezt így.

Nem mutatják-e ezek a számok azt, hölgyeim és uraim, hogy a magyarok még mindig nincsenek teljes egészében tisztában azzal, hogy pontosan mit is kapnak, mire is számíthatnak az Európai Uniótól? Nem jelenti-e ez pontosan azt, hogy sokkal, de sokkal többet kellene foglalkozni a tájékoztatással, be kellene vonni az érintetteket, és ebben a vitában is sokkal kevesebb közhelyet, sokkal kevesebb csúsztatást, és sokkal több konkrétumot kellene mondani?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 2 2001.11.30. 9:25  1-33

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Jó reggelt kívánok magam is! Tisztelt Államtitkár Úr! Az első szakaszban szeretnék az 1. és a 4. ponttal foglalkozni, amelyek összefüggnek számtalan más ponttal, ahogy az ajánlásból is kiderül. Szabó Zoltán képviselőtársammal nyújtottuk be ezt a kiváló módosító indítványt.

Ahhoz, hogy pontosan lehessen érteni, hogy mi volt ezen módosító indítvány kapcsán a szándékunk, mégiscsak kell néhány szót szólnom a törvény születésének körülményeiről. Egy olyan törvényt tárgyal most a Ház, amelyik eredetileg nem szerepelt a kormány e félévre számunkra átadott jogalkotási tervében. Tehát augusztus végén, ősz elején a Magyar Köztársaság kormánya még úgy gondolta, hogy ezt a törvényt nem, vagy nem ilyen formában fogja tárgyalni.

Ehhez képest később a szakma is és jómagunk is meglepetéssel észleltük, hogy ez a törvény benyújtásra került, sőt az első variációinak jelentős része olyan természetű szabályozásokat tartalmazott, amelyek meglehetősen komoly ellenérzést váltottak ki.

Csak szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a mai napig, ha ezen törvénnyel kapcsolatban bármilyen publicisztika megjelenik a magyar sajtóban, akkor konzekvensen internettörvényről beszél, holott a törvény címe és a fő szabályozási iránya az elektronikus kereskedéssel kapcsolatos szabályozások.

Azt a kérdést szeretnénk feszegetni Szabó Zoltán képviselőtársammal ezen két módosító indítványban, hogy melyik fogalom a tágabb az előterjesztők szerint: az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásé a tágabb kategória, vagy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoké. Merthogy azt sugallja ez az előterjesztés, mintha az elektronikus kereskedés része lenne az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás. Holott mi úgy gondoljuk, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Tehát azt javasoljuk, azt vélelmezzük, hogy van egy nagyon széles fogalom, amit használnak a világban - az uniós dokumentumok ezzel a terminológiával élnek -, létezik az információs társadalom, amellyel összefüggésben vannak bizonyos szolgáltatások és egyéb tevékenységek, és ennek egy szelete, egy része az elektronikus kereskedelem.

Ráadásul, ezt a bizottsági ülésen részletesen is megpróbáltuk bemutatni, a törvény későbbi paragrafusaiban tulajdonképpen nem is foglalkozik az információs társadalom egyéb kérdéseivel. A definíciót leszámítva, ami a 2. §-ban szerepel, a későbbi pontokban konzekvensen és számunkra többé-kevésbé támogatható módon csak és kizárólag az elektronikus kereskedelem kérdéseivel foglalkozik. Ezért javasoljuk azt Szabó Zoltán képviselőtársammal, hogy ha mindezek az állítások, amiket most itt elmondtam, igazak, akkor kettő dolgot tehetünk; vagy megpróbáljuk ezt a törvényt kitölteni azzal a tartalommal, amit a címe sugall, ezt semmiképpen sem javasolnánk ebben a szakaszban, hiszen sem az időnk, sem a gondolataink nem elegendőek ahhoz, hogy ezt megtegyük. Támogatjuk azt az elképzelést, miszerint egy szakmai, politikai vita kezdődjék meg arról, hogy hogyan és miképpen lehetne Magyarországon a világhálót szabályozni. Amennyiben ez a szakmai vita lezajlik, akkor nézze meg a politika, hogy akar-e, és ha akar, akkor tud-e internettörvényt alkotni.

Majd egy későbbi szakasznál - jelzem elnök asszonynak, hogy tervezek minden szakasznál hozzászólni, hacsak Szabó képviselőtársam ki nem vált valahol - persze azt is el fogom mondani ezzel kapcsolatban, hogy elképzelhető egy másfajta megközelítés is, ami hozzám lényegesen közelebb áll.

Tehát mi a második megoldást javasoljuk a módosító indítványunkban, amikor azt mondjuk, hogy egyszerűen beszéljünk arról a címben is, a paragrafusokban is, amiről ez a törvény szól. Tehát egyszerűen hagyjuk el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, beszéljünk az elektronikus kereskedésről. Ezzel elérjük azt is, hogy mindazok, akik a szakmában ma egy pici izgalommal és talán feszültséggel tekintenek erre a törvényre, mindazok, akik hallják és elfogadják azt a szándékot, amit kormánypárti képviselőtársaim megfogalmaztak az általános vitában, és ami következik a módosító indítványok egy jelentős részéből, de mégis félnek attól, hogy talán a törvénynek ez az óvatos kiterjeszkedése arra a szférára, amit ők nagyon szeretnének ma még saját maguk számára érinthetetlenként megtartani, az ne sérüljön. Tehát nagyon kérem még egyszer az előterjesztő kormány igen tisztelt képviselőjét, fontolják meg, gondolják végig mindezen módosító indítványainkat.

Még egyszer mondom, itt az 1. és a 4. pont alatt jelezvén ez később áthúzódik értelemszerűen a törvény egészén, tehát tulajdonképpen azt javasoljuk, hogy innentől kezdve minden egyes paragrafuson ezeket a változtatásokat vezessük át.

 

(8.10)

 

Külön szeretnék röviden szólni a 12. ajánlási szám alatt szereplő módosító indítványokról. Ez az egyik módosító indítvány, amit mi is jegyzünk és a kormány támogatja, tehát itt egy ellenzéki indítvány is, amelyiket a kormány is támogat. Annyi a szépséghibája, hogy ugyanezt benyújtotta Szabó István és Rogán Antal is, tehát nem tudjuk pontosan, hogy ez a támogatás kizárólag nekünk szól, avagy ez egy ilyen közös támogatás. Itt arról van tulajdonképpen szó, hogy amit én eddig hat percben röviden próbáltam vázolni, ez ugyan elfogadható, de ha mégsem gondolja a kormány, hogy ezt a heroikus munkát elvégzi, hogy a törvény egészén átvezeti ezt a fajta gondolatot, akkor ez a 12. ajánlási szám alatt szereplő pont ennek az egész gondolatnak a minimumát jelöli. Ez az a szó, a "többnyire" szó, ami ha kikerül a törvényből, akkor onnantól kezdve mi is úgy értékeljük és értelmezzük, hogy akkor csak és kizárólag az ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatásokról van szó. Tehát mi is úgy gondoljuk, hogy akkor ez nem szabad, vagy nem kell hogy érintse a világhálón szörföző, a világhálón megjelenni kívánó egyszerű állampolgárokat.

A következő, és akkor én ezzel a magam részéről az első szakaszhoz való hozzászólásomat befejezném: a 14. és 15. ajánlási számon Szabó Zoltánnal nyújtottuk be szintén ezt a két javaslatot. Itt a definíciókhoz egy új megfogalmazást javasolnánk, itt az előterjesztők nagyon leegyszerűsítve szolgáltatókról beszélnek. A szolgáltató definíciója szerepel a 2. §-ban, majd később, a törvény későbbi szakaszában, pont azért, mert a szolgáltatót rendkívül széles értelemben definiálja, komoly ellentmondásokba kerül, és értelmeznie kell, hogy kire és mire vonatkozik a "szolgáltató" kifejezés. Aki használja a világhálót, az pontosan tudja, hogy nagyon élesen elkülöníthető a fizikai szolgáltató, tehát az a szolgáltató, amelyik az eszközt kínálja ahhoz, hogy rajta keresztül az információk közlekedjenek, és jelentősen eltér az, aki a tartalmat szolgáltatja. Tehát külön kell választani azt, aki csak és kizárólag az infrastruktúrát kínálja ahhoz, hogy rajta keresztül a polgárok kapcsolódhassanak a világháló különböző szolgáltatásaihoz, és azt, aki azt a tartalmat felhelyezi a világhálóra, amihez utána később a másik ember hozzáfér. Nagyon lényeges ez, mert a későbbi pontokban van annak jelentősége, hogy a szolgáltatónak milyen kötelezettségei vannak akkor, ha törvénysértő vagy személyiségi jogot sértő tartalom kerül ki a hálóra.

Nagyon szigorú ebből a szempontból a szabályozás a későbbiekben, tehát itt a tartalom levétele is megjelenik a szabályozásban. Ezért javasoljuk azt, hogy különböző szabályok vonatkozzanak arra, aki egyszerűen csak kizárólag a saját maga eszközrendszerét kínálja, és arra, aki pedig effektíve a tartalommal foglalkozik.

Ezért javasoljuk tehát azt ezen pontokban, hogy a szolgáltató definícióját válasszuk ketté, és jelenjék meg a fizikai szolgáltató mint lehetőség, és jelenjék meg a tartalomszolgáltatás mint definíció, s majdan később mi azt vélelmezzük, és erre teszünk is javaslatot. Mindez lényegesen könnyebbé teszi a későbbi pontokban a törvény értelmezhetőségét és használhatóságát.

Elnök asszony, köszönöm megtisztelő türelmét, és köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 10 2001.11.30. 1:35  1-33

MOLNÁR GYULA (MSZP): Képviselőtársaim! Én ugyan a feladatomat már teljesítettem, mert megérkezett Wiener György képviselőtársam, és addig kellett ezt a napirendet mindenképpen tartani.

Két nagyon rövid megjegyzést tennék. Talán nem tudja mindegyik jelenlévő, hogy ugyanebben az időszakban tárgyalja vagy tervezi tárgyalni az osztrák parlament az ezzel kapcsolatos törvényt. Abban a szerencsében volt részünk néhányunknak, a bizottság tagjainak, hogy meghívtak minket az Igazságügyi Minisztériumba ezen törvény társadalmi vitájára. Ott még létezik ez az intézmény, és valóban széles kör beszélgetett a törvény lehetséges szabályozási elemeiről. Ezt azért mondtam el, mert sajátos módon ott is a 31. EU-irányelvre hivatkoztak, és érdekes módon teljesen más szabályozásokat hoznak. Két dolog lehet: vagy kiváló ez az EU-irányelv, tehát innen is lehet érteni és onnan is, vagy pedig olyan nagyon vaskos, hogy minden egyes szabályozásba ez belefér - ez az egyik.

A másik: Szabó Zoltán képviselőtársammal abban a helyzetben vagyunk, hogy ő a félig tele pohárról beszélt, én pedig a félig üres pohárról beszéltem. Azt gondolom, ugyanazt gondoljuk mind a ketten, tehát én is szeretném, ha a nagy szabályozást el tudnánk fogadni, de valamilyen módon a törvény elfogadhatóságának a határa az én szememben a "többnyire" szónak a kivétele.

Amit pedig Lezsák képviselőtársam mondott, a magam részéről nagy örömmel üdvözlöm, és kérem akkor, hogy a szükséges lépéseket a kormány felé ez a szakkollégium tegye meg.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 14 2001.11.30. 4:52  1-33

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Itt szeretnék nagyon röviden szólni - most már megtehetem - azzal a szemléletbeli kérdéssel kapcsolatban, amit az 1. ajánlási pont kapcsán jeleztem, ez pedig a 37. ajánlási számon lévő, rendkívül részletes módosító indítvánnyal kapcsolatos indoklásom.

Nagyon nagy vita van arról, hogy szabad-e, és ha szabad, akkor milyen módon az internetet, a világhálót szabályozni. Maga a világháló létrejötte, az egész működése valamilyen módon a szabadsággal, a szabadossággal függ össze. Gyakorlatilag semmilyen módon nem lehet korlátozni azt, hogy valaki úgy dönt, mondjuk, a Kajmán-szigeteken, hogy magyar tartalmakat helyez fel a hálóra. Ez nyilván Magyarországról a mai technikai feltételek mellett könnyedén hozzáférhetővé válik - és milyen alapon vagy milyen jogon próbálunk mi meg a Kajmán-szigetek számára bármilyenfajta eljárási vagy etikai szabályokat, normákat megfogalmazni? Tehát az internet mint terület szabályozása, úgy tűnik, ma még rendkívül kényes, nem is nagyon vállalkozik rá senki. Az amerikai rendkívül szigorú szabályozások is, úgy tűnik, hogy nem érték el azt a célt, amit saját maguk elé kitűztek, tehát a hírek szerint ott is jelentősen újra kívánják ezt gondolni.

Ezért jutottunk mi arra többen, és nekem ez rövid távon a meggyőződésemmé is vált, hogy amíg ennek a világnak a precíz, pontos eljárási szabályai nem lesznek világosak, nem válik sokkal inkább az életünk szerves részévé az ezzel való foglalkozás, addig talán szerencsésebben járunk, ha a ma létező törvényekben, jogszabályokban, rendeletekben megvizsgáljuk azt, hogy hol, milyen apró módosítások szükségesek ahhoz, hogy az off-line világ - hogy most ezt a csúnya kifejezést használjam - egyébként többszörösen körberakott és precíz szabályai igazak legyenek az on-line világra is. Tehát meg kell nézni azokat a különböző törvényi helyeket, ahol az életünk minden egyes minősége ma szabályozva van, a szükséges szankciók rögzítve vannak, de ez esetlegesen ma még nem kiterjesztett az elektronikus vagy az internetes világra.

Nos, ebből a szempontból mi ezen törvény kapcsán, tehát a kereskedés kapcsán azt javasoljuk, hogy ebből a szempontból érdemes hozzányúlni a gazdasági reklámtörvényhez, amit '97-ben fogadtunk el. Itt elsősorban a kéretlen reklámok kérdését, ezt a fogalmat be kell vezetni, és az ezzel kapcsolatos szankciókat is meg kell fogalmazni.

Hasonló módon javasoljuk, hogy az '59-ben elfogadott polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseihez nyúljunk hozzá. Itt elsősorban arról van szó, hogy ma a hagyományos kereskedésben teljesen nyilvánvaló, hogy mi minősül ajánlatnak, mi minősül szerződésnek, mi minősül visszaigazolásnak. Annyit kell csak tehát tennünk, hogy értelmezzük ugyanezeket a fogalmakat az elektronikus kereskedés kapcsán is.

Hasonló módon javasoljuk, hogy a '86-os sajtótörvényhez nyúljunk hozzá. Szabó képviselőtársam ezt tulajdonképpen érintette is a maga telefonos példájával. Én is azt gondolom, hogy ahogy helyreigazítást lehet kérni, ahogy rágalmazási pert lehet indítani bármelyik sajtótermék ellen, hasonló módon gondolom értelmezni a tartalomszolgáltatók körét is ezen törvényben.

Az utolsó a polgári perrendtartásról '59-ben elfogadott törvény, ahol is a helyreigazításos definíciók és ezen peres eljárások kapcsán javasolunk bizonyos módosításokat.

Nem gondolom, hogy ez most a teljes köre mindazon törvényeknek, törvényi helyeknek, amit az internet világa kapcsán változtatni és szabályozni kell. Mi úgy gondoltuk, ezek a legszükségesebbek ahhoz, hogy az elektronikus kereskedés a hagyományos régebbi törvénykezésben is értelmezhető és elfogadható kategória legyen.

Tehát még egyszer mondom, azt javasoljuk, hogy ne vágjunk bele abba a ma még reménytelennek tűnő és vélhetően nem pontosan meghatározható feladatba, hogy hogyan és miképpen lehet ezt a világot szabályozni. Kezdjük el az apróbb kérdések irányából, próbáljuk meg azt elérni, hogy a mai működő hagyományos törvényeinkben értelmezzük és érvényesítsük az elektronikus kereskedést vagy a világháló különböző szabályait.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 22 2001.11.30. 3:29  1-33

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy ismét azt tehetem, hogy csatlakozom Lezsák képviselőtársam mondandójához, ugyanis a hozzászólása egy részében már ezt a szakaszt is érintő kérdéseket vetett fel.

Magam is úgy gondolom, nagyon fontos, tisztázandó dilemma, hogy a kormány előterjesztése alapján azt a megközelítést használjuk-e, miszerint az állampolgároknak jelezniük kell azt, hogy nem kívánják a későbbiekben kapni ezeket a reklámküldeményeket, avagy pedig az ennél erősebb és általunk támogatott javaslatot fogadjuk el, miszerint csak az kapjon, aki kifejezetten kéri ezeket a reklámokat.

Azt gondolom, ma még Magyarországon a mobiltelefonokon, az interneten nem annyira elterjedtek ezek a reklámok. Azt mondják nyugat-európai ismerősök, hogy léteznek már olyan térségek, helyek, hogy ha az ember bekapcsolja a mobiltelefonját és pici tárkapacitású az üzenetrögzítője, mondjuk, 15-20, akkor könnyen lehet, hogy a kéretlen SMS-üzenetekkel ez a 15-20 hely már néhány percen belül meg is telik, ha valaki nem figyel oda. És valóban, a mai világban, amikor a számítógépvírusok terjedésének egyik fontos eszköze a levél, az elektronikus levél, azt gondolom, nagyon fontos az, hogy az ember pontosan tudja azt, hogy kitől, milyen formában próbál meg információkhoz jutni, ennek mi a pontos tárgya és ki a küldője, tehát hogy a saját maga rendszerét ilyen szempontból védje.

Rogán Antal és Szabó István is benyújtott egy megfogalmazást, mi is. Azt gondolom, hogy itt a szándék ugyanaz, itt bizonyos stilisztikai eltérés van, tehát azt gondolom, hogy az alapjavaslat szempontjából majdnem teljesen mindegy, hogy melyiket fogadjuk el. Nagy fegyelmezettséggel tudomásul vesszük, hogy itt a kormánypárti képviselők előnyt élveznek.

A későbbiekben azonban azt azért javasolom még egyszer megfontolni: mi azt mondjuk, hogy amennyiben nekem kell kérni ezt a reklámot, és csak akkor kaphatom, ha kérem, akkor azt gondolom, hogy az erre vonatkozó pontnak, a 3. és 4. pontnak nincs is értelme. Tehát nem kell ezzel tovább foglalkozni, mert minden más értelmezés esetleg csak zavart okozhat.

Azt látom és értem, hogy Szabó István és Rogán Antal konzekvensen végigvezeti ezt a gondolatot ezen paragrafusban, és megpróbálja a "nem" szócska kihagyásával vagy éppen betételével ugyanezt a logikát végigvezetni a ponton. Szabó Zoltánnal mi arra jutottunk, az a legegyszerűbb, ha ezt a felfogást magunkévá tesszük az 1. pontban, és akkor ez azt jelenti, hogy az ezt a szabályt meghatározó 3. és 4. pontnak a mi felfogásunk szerint nincs is itt különösebb helye, nincs is rá szükség.

Kérem, hogy ezt még egyszer fontolják meg. Ha az alapjavaslat elfogadható a kormány számára és a többség támogatni fogja, akkor azt gondolom, hogy a későbbi megfejtése ennek az ügynek nem kardinális kérdés, de talán érdekes lehet.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 26 2001.11.30. 3:09  1-33

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Remélem, utoljára szólok. Ez látszólag egypontos módosító indítvány, de rendkívül fontosnak tartom, ezért nagyon röviden szeretnék mellette érvelni. Ez a polgári kormány bevezette és gyakorlatilag nagyon divatossá tette a kerettörvény kifejezést, tehát egyre gyakrabban látjuk azt, hogy van egy törvény, amelyik meghatározza a szabályozandó területnek a szélét, majd később a végrehajtási rendeletekben számtalan felhatalmazást ad kormánynak, miniszternek rendelet vagy esetleg egyéb dolgok megalkotására.

Nos, ebből a szempontból a kedvencünk persze az egységes hírközlési törvény, ahol közel 50 darab rendeletre kapott felhatalmazást a kormány. Nem akarok most ebbe a vitába belemenni, mert nyilván nem tárgya ennek a mai részletes vitának, csak szeretném jelezni, hogy mi is történik egy ilyen helyzetben. Az történik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal vagy, mondjuk, az ezzel napi szinten foglalkozó informatikai kormánybiztosság csúszásban van - ezt megtárgyaltuk a bizottsági ülésen -, jelentős rendeleteket át kellett tolni a következő évre, tehát úgy fog hatályba lépni december 23-án a törvény, hogy a végrehajtási rendeletek egy része nincsen meg. S amit ennél fontosabbnak és súlyosabbnak tartok: ha majd az ki fog derülni, amire vannak hírek, de ezt most nem tudnám önöknek tételesen alátámasztani, hogy, mondjuk, a törvényalkotói szándékot bizonyos kérdésekben rendeletekkel más irányba korrigálják, egy más irányt, más fazont kap bizonyos törvény.

A 17. §-ban ezen ajánlási szám alapján a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kap felhatalmazást arra, hogy bizonyos kérdéseket rendeletben szabályozzon. Túl azon, hogy ezen paragrafus c) pontjában egy olyan megfogalmazás szerepel, ami tulajdonképpen az űrhajózástól a vasszögig minden kérdésben törvényi szabályozásra vagy rendeletalkotásra felhatalmazná az illetékes minisztert, tehát az információs társadalommal összefüggő, bármilyen egyéb előírásokra a miniszter innentől kezdve saját hatáskörében rendeletet alkothatna. Ezt magában elfogadhatatlannak tartjuk.

De még ennél is fontosabb az, hogy úgy gondoljuk, az a) pontban lévő informatikai biztonsági kérdést a mai világban nem rendeletben kellene szabályozni. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt elő kell készítenie az illetékes miniszternek, elő kell készítenie a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, de elfogadni mindenképpen a parlamentnek kell.

Tehát nagy tisztelettel azt javasoljuk - még egyszer mondom, tudom, erős vonzódás van ezekhez az eljárásokhoz -, hogy fontolják meg még egyszer azt, hogy ilyen megfogalmazásban szabad-e ilyen széles körű felhatalmazást adni ezen területek későbbi szabályozására.

Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 306 2002.02.05. 2:10  299-311

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Megpróbálom én is a süket fülek falát döngetni egy pillanatra. (Felzúdulás, derültség a Fidesz soraiban.) Kérem önöket, ne tegyenek úgy, képviselőtársaim, mintha az elmúlt egy-másfél hónapban ez a kérdés nem foglalkoztatta volna a politizáló közvéleményt, sőt az ennél szélesebb közvéleményt is!

Mi ebben a javaslatunkban képviselőtársaimmal egy mérsékelt megoldást javaslunk arra, hogy az előkészítésben elkövetett hibákat, az azóta elkövetett súlyos tévedéseket megpróbáljuk legalábbis időben mérsékelni és lehetőség szerint megoldani.

Azt gondoljuk, hogy önök pontosan tudják, bár hajlamosak ezt elfelejteni, hogy a Szocialista Párt szavazatával támogatta ezt a javaslatot. A magunk részéről szeretnénk üdvözölni azt a 70 ezer igénylőt, aki már magyarigazolványt igényelt, gratulálunk nekik (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kikapsz a Medgyessytől!), és továbbiakat biztatunk arra, hogy igényeljék ezeket az igazolványokat.

Az akkor ismertetett feltételeinkkel támogattuk a törvényt, és azt kell mondjam, hölgyeim és uraim, hogy ez a törvény teljes értelmében nem tudott hatályba lépni, hiszen azóta is Szlovákiával komoly vita folyik, az ukrán fél is jelezte fenntartásait, és azt gondolom, hogy a román miniszterelnök számára sem igazán megnyugtatóak azok a magyarázatok, amelyek az aláírt paktum értelmezését illetik.

Mindezek alapján azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim - különösen Balla képviselőtársamnak -, hogy ne keverjük össze a történteket, és ne keverjük össze a következményeket. Az, hogy mi történt ebben a folyamatban, azt majd nyugodt szívvel vagy nyugodt pillanatban végig tudjuk gondolni; most azt nézzük meg, hogy milyen következmények vannak, és ezeket csak és kizárólag a parlament tudja megtenni.

A miniszterelnök úr az aláírt paktumban legalább öt helyen módosította a parlament által elfogadott törvényt. Ez nem fér bele a demokratikus rendbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, a parlamentnek vissza kell térnie erre a kérdésre. Kérem, támogassák ezt a javaslatunkat.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)