Készült: 2019.12.08.17:28:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2010.10.05.), 112-114. felszólalás
Felszólaló Szabó Rebeka (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:48


Felszólalások:  Előző  112 - 114  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Bocsánat, mikrofonproblémáim vannak...

ELNÖK: Újraindítjuk az órát...

SZABÓ REBEKA (LMP): Igazából nem fogom a 15 percet kitölteni, csak gondoltam, hogy 2 percben kicsit szűkös, úgyhogy ezért semmi nem probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon örülök, hogy lehetőségünk nyílik arra, hogy az MTA beszámolójáról itt beszéljünk. És azt gondolom, rendkívül fontos, a magyar tudomány sorsát alapjaiban érintő kérdésekről van szó.

Én Karácsony Gergely képviselőtársamat némiképpen kiegészítve kicsit általánosabb megközelítést szeretnék behozni ebbe a vitába, mégpedig azt, hogy feltűnt, a jelentés bevezetőjében van két olyan mondat, ezt idézném: "Általánosan elfogadott, hogy új ismeret létrehozása, közzététele és alkalmazása a jólét megteremtésének, az életminőség javításának és a kulturális értékek őrzésének egyik legfontosabb forrása. Az országok és régiók innovációs képessége alapjaiban határozza meg versenyképességüket, ezért a tudományt is a gazdasági növekedés szempontjai szerint szemlélik, fejlesztését és támogatását ez lényegesen meghatározza." És egyébként az államtitkár úr is említette a gazdasági növekedést, illetve a tudomány versenyképességének fontosságát.

Amellett, hogy a versenyképesség valóban fontos - és sokat beszélhettünk itt a hazai kutatási infrastruktúra, a tudomány finanszírozása, műszerezettsége állapotáról, ami színvonalas kutatást biztosít -, azért én nagyon fontosnak tartanám, ha abba is belegondolnánk, hogy tudjuk azt, egyre több kutatás bizonyítja azt is, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem járul hozzá a társadalom jólétéhez, az emberek jólétéhez.

Tehát nagyon fontos lenne, ha a tudományt nemcsak ezen a mostanában meglehetősen jellemző növekedési, illetve versenyképességi paradigmán keresztül látnánk, hanem megpróbálnánk azt végiggondolni, hogy milyen más mércének felelhetne meg a tudomány, és hogyan tudnánk olyan prioritásokat meghatározni, főleg az államilag finanszírozott kutatásban, amelyek valóban sokkal inkább a társadalom boldogulását eredményezhetnék.

A beszámolóban is említi az elnök úr azt, hogy mennyire fontos lenne a globális problémák megoldása kutatási szinten. Nekem az a benyomásom, hogy ezekkel még mindig nem foglalkozunk eleget, és még mindig nem irányul ezekre elég kutatás. Illetve alkalmazhatunk különböző mérőszámokat, szabadalmakat, de azért azt is nagyon fontos látnunk, hogy vannak olyan kutatások, a szupraindividuális kutatásokat említem például, amelyek egyrészt hosszú távon működnek, tehát nem lehet belőlük egy-két év alatt szabadalmakat kicsiholni, néha még publikációkat sem, másrészt meg szabadalmakat a természetüknél fogva gyakran nem termelnek, de a fenntarthatóság, illetve a ránk nehezedő globális problémák megoldása szempontjából ezeknek is nagyon fontos szerepük van.

És itt utalnék vissza arra, amit Karácsony Gergely elmondott, és amit én szeretnék még jobban hangsúlyozni, hogy nagyon fontosnak tartanám a tudomány és a társadalom közötti kétirányú kommunikációt, és nagyon jó lenne, ha esetleg az Akadémia ezt valahogy indukálni tudná, ennek valahogy az élére tudna állni. Karácsony Gergely említette, hogy vannak erre jó példák, külföldön alkalmaznak ilyen technikákat, tudunk erre konkrét kutatásokat is mondani, amelyek elősegítenék azt, hogy a társadalom és a kutatók együtt vitassanak meg bizonyos kérdéseket; a társadalmat nyugtalanító problémákról a kutatók, akik akár alapkutatással foglalkoznak, közelebbi képet kaphassanak. És akár olyan, a kutatókat is nyomasztó etikai problémákat is meg lehetne így beszélni, ami utána hozzásegítene ahhoz, hogy a megfelelő kutatási prioritásokat, amelyek a társadalom jólétét növelik, megtalálhassuk. Tehát egyrészt ezt szerettem volna kiemelni.

Másrészt többször elhangzott, hogy mennyire fontos lenne akár egyrészt a fiatal kutatók külföldről hazacsábítása, másrészt az, hogy ők is megtalálják a tudományban azt az életpályát, amit érdemes követni és hosszú távon végezni. Itt azért megemlíteném, hogy esetleg az ő szempontjukból is jó lenne, hogyha ilyen apróságokra oda tudnánk figyelni, hogy például a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényben, a '94. évi törvényben, de a 2009-es módosítás is helyben hagyta, van egy ilyen paragrafus, hogy a 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma nem haladhatja meg a 200 főt, a hazai akadémikusok teljes száma pedig a 365 főt. Ezt az életkori korlátot egy kicsit furcsának és a meritokrácia elvével ellentétben állónak találjuk. Lehet, hogy ennek inkább csak szimbolikus jelentősége van, de kicsit pont ezek a dolgok azok, amik szerintem kevésbé motiválólag hatnak a fiatal kutatókra.

Illetve ezt csak megemlíteném: a kutatás finanszírozásának az átláthatósága, kiszámíthatósága nagyon fontos lenne. Például úgy tudom, idén a kormányváltás óta nem volt sem OTKA-, sem NKTH-pályázat kiírva, és ez is egy jelentős bizonytalanságot eredményez a hazai kutatókban. Illetve ha olyanok is megtörténhetnek, hogy a februárban NKTH-pályázatokat elnyert kutatókat szeptember közepén értesítik arról, hogy mégsem nyertek, és a korábbi eredményhirdetés csak egy adminisztrációs hiba volt, akkor ez is egy olyan dolog, hogy a kutatók esetleg azt érzik, hogy a magyar állam és az Akadémia nem teljesíti a saját kötelezettségvállalását. És ez is abszolút az ellen hat, hogy a kutatói életpálya kiszámíthatósága meggyőzze ezeket a kutatókat arról, hogy ezt érdemes csinálni.

Végezetül csak azt jegyezném meg, hogy mindezt azért mondom, mert egyrészt magam is kutató voltam még nemrégiben, és nagyon sok kutató barátom közül nagyon sokan külföldön kutatnak, de többen vannak, akik hazatértek, és itthon szeretnének kutatni. És ezek azok a problémák, amelyek, azt gondolom, hogy elbizonytalaníthatják őket, és nagyon jó lenne, ha ezekre megoldást találnánk, és tényleg bátorítanánk ezeket a fiatal kutatókat, hogy itthon maradjanak, és itthon végezhessék a kutatásaikat.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

(16.10)




Felszólalások:  Előző  112 - 114  Következő    Ülésnap adatai