Készült: 2024.03.29.08:43:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

76. ülésnap (2019.06.20.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Simicskó István (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:27


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Reggel nyolc óra óta itt vagyok a vitában, végighallgattunk sok-sok érdekes és értékes felszólalást, javaslatokat, pozitív gondolatokat, kritikákat. Nyilván egy költségvetés vitájakor az emberben mindig felmerül az az alapgondolat, hogy valamennyi terület fontos, nyilván. Egy közösség, egy társadalom fejlesztése, fejlődése érdekében fontos az oktatás, fontos az egészségügy, fontos sok-sok minden, mezőgazdaság, és a többi, és a többi.

Én az eddigi élettapasztalatom alapján azt láttam, hogy van számos olyan szakma, van számos olyan hivatás, amely egy közösség számára talán a leghasznosabb és a legfontosabb, és nélkülözhetetlen azoknak az embereknek a munkája, akik ebben a hivatásban dolgoznak. Természetesen minden szakmában, minden hivatásban dolgozó ember értékes ember, és mindenki az alkotás lehetőségével műveli a szakmáját és a hivatását.

Édesapám mindig azt tanította, hogy ha valamit elvállal az ember, valamit csinál, valamit elvégzünk, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobban tegyük, a legtöbb erőt, energiát, minden képességünket adjuk bele abba a hivatásba. Tehát egy jó kőműves, aki szép és stabil házat tud építeni, családi házat, egy jó szabó, aki szép ruhát tud varrni, és a többi, és a többi, ezek mind-mind értékes alkotások.

De mégis van három olyan hivatás, amelyekről röviden szólnék, és azon belül is egyről, amelyet talán a legfontosabbnak érzek. Ez a három hivatás nem más, mint a pedagógusok, akik a gyermekeinket segítenek fölnevelni és a jövő nemzedékét ilyen módon formálják, helyes értékrendet adnak nekik és értékszűrők, nyilván a családok, a szülők mellett segítenek ebben a munkában.

A másik ilyen hivatás az egészségügyben dolgozó embereké, tehát az orvosok, az ápolók. Ha betegek vagyunk, ha a szeretteink betegek, ők rendelkeznek azzal a képességgel, azzal a tudással, azzal az elhivatottsággal, hogy képesek gyógyítani, ami óriási tudás.

Most a harmadik hivatásról szeretnék beszélni részletesebben, ez pedig a biztonságunkért felelős embereknek a hivatásköre, és azon belül is elsősorban a katonáké. Én azt hiszem, hogy ebben a mai világban, de mindig is fontos volt minden társadalom, minden nemzet számára, minden ország számára a biztonságos feltételek garantálása, mert csak az adja meg a boldogulás lehetőségét bármilyen más területen is. Tehát alapérték a biztonság, ebben a gyorsan változó világban pedig különösen.

Ezért én azt látom a költségvetés tervezetéből, a 2020-asból, hogy a honvédelmi fejezet soha nem látott mértékben tartalmaz pénzügyi forrásokat arra, hogy egy ütőképes, modern technikával felszerelt Magyar Honvédsége legyen Magyarországnak. Ideje volt már ennek, mondhatnánk. Természetesen a 616 milliárd forintos kiadási főösszeg  ezt azért mondom, mert én még megéltem olyan időket, amikor százmilliárd forint sem volt a honvédelmi költségvetés, ez most gyakorlatilag, ha úgy tekintem, akkor hat évre, régebbi időszakban nyilván, most az inflációt meg sok mindent nem számolok bele , ez egy óriási összeg, óriási felelősség is egyébként ez, ezt értékesen és jól kell felhasználni. Én azt látom, hogy garanciák vannak arra nézve a költségvetésben, hogy valóban a Magyar Honvédség fejlesztésére, nyilván a katonák megbecsülésére és a megtartó képesség erősítésére fog zömében elköltésre kerülni ez a forrás.

Azonban engedjék meg, persze zárójelben, ha már itt Farkas Gergelyt végighallgattam, és mondta, hogy a kormánypárti felszólalók folyamatosan kommunikációs paneleket mondanak, én most nem egy kommunikációs panelből szeretnék idézni, hanem a Szentírásból. Mert azért a Kereszténydemokrata Néppárt egyik alelnökeként mégiscsak pontosan tudom azt a Zsoltárok könyvéből, a 33. zsoltárból, hogy „A király nem erős hadsereggel győz…”, tehát kell erős hadsereg, de ez még kevés ahhoz, hogy a társadalmunk, a nemzetünk jövője garantálható legyen hosszú távra.

Azt is tudjuk, hogy „…az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében”, „…ő a mi segítségünk és a pajzsunk”. És azt is tudjuk Pál apostoltól, aki az efezusiakhoz írt egy levelet, hogy a Jóisten teljes fegyverzetére szüksége van mindannyiunknak ebben a keresztény világban, keresztény civilizációban, mert csak akkor tudunk egyénként is megmaradni, és csak akkor tudunk nemzetként is meg családként is megmaradni és alkotó tevékenységet végrehajtani.

Hat fegyvert ad nekünk Pál apostol, talán nem haszontalan ezt most itt a jegyzőkönyv számára is megörökíteni, az utókor számára: az igazságosság öve, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja, a lélek kardja, a megigazulás páncélja és végül, de nem utolsósorban a békesség képessége. Aki ilyennel rendelkezik, az képes közös nevezőt találni, bármilyen pártállású is legyen. Szerintem vannak olyan nemzeti minimumok vagy kellene hogy legyenek, olyan nemzeti egyetértés, olyan közös nevező, legalább a legkisebb közös többszörös, ez pedig a hazánknak a megvédése lehetne, mi más.

Lehetne még sok minden is, de ez nem mindig csak rajtunk, főleg nem a KDNP-n múlik, de nyilván keresnünk kell ezeket a közös találkozási pontokat. Egy költségvetés vitája is alkalmas lehet arra, hogy mindenki elmondja a maga értékrendje szerint, a maga hitvallása szerint, hogy pontosan mit tart ő fontosnak, és hogyha jól érvel, nyilván sok-sok módosító javaslatot fognak készíteni képviselőtársaink, és nyilván a Pénzügyminisztérium meg fogja fontolni kellő bölcsességgel, hogy melyiket fogadja el és melyiket nem, miközben egyébként minden területre átfogó stratégiával rendelkezik a Pénzügyminisztérium.

Ezért hadd köszönjem meg Banai Péter Benő államtitkár úrnak. Valamennyi kormányzati szerv sokat dolgozott a saját költségvetésén, de mégiscsak a Pénzügyminisztériumnak kellett ezt összerakni úgy, hogy ez harmóniában legyen, egyensúlyban legyen, egy növekedési pályát vigyen tovább, és minden fontos területre megpróbáljon forrásokat, kellő forrásokat teremteni. Majdnem minden forrás sikerült is, és növekedő forrásokat látunk, ezért hadd köszönjem meg a KDNP-frakció nevében, a magam nevében is az államtitkár úr munkáját és Varga Mihály miniszter úr munkáját ebben a nagyon nehéz időszakban.

Visszatérve a honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium költségvetési fejezetére, azért azt is tudjuk, hogy persze a szellemiség, a hit az kiemelkedően fontos dolog egy hadsereg életében is, minden közösség életében, mert az igazi erőt nem a technika adja, hanem elsősorban a hit és a belső lelkierő.

Tehát ez nagyon fontos dolog, ezért én örömmel láttam, hogy a honvédelmi fejezetben a tábori lelkészi szolgálat működéséhez, megerősítéséhez is források állnak rendelkezésre, ez nagyon fontos dolog, higgyék el, nem szabad ezt lebecsülni, mert ebben óriási erő rejlik. Meg kell becsülnünk a tábori lelkészeink szolgálatát, hiszen kint vannak a katonáink különböző missziókban, bár nem abban a misszióban feltétlenül, amelyet mi, kereszténydemokraták vallunk, amely Isten szeretetének a hirdetését jelenti, hanem katonai külföldi szolgálaton, békefenntartó tevékenységet látnak el, ilyen értelemben tekinthetjük talán missziónak is, és ott is ott vannak kint a tábori lelkészek, és segítik a katonáink munkáját. Fontos, hogy megbecsüljük őket, fontos, hogy legyenek, és erősítsék a hitét, és a szellemiségét megfelelő irányba formálják a Magyar Honvédségnek is.

Miközben van egy hihetetlen nagy mértékű technikai fejlődés is, hiszen olyan eszközök beszerzésére jut forrás, amelyre soha korábban nem volt ekkora forrás. Itt a helikopterképesség, új eszközök, forgószárnyas eszközök beszerzéséről beszélek, páncéltörő képesség ismételt visszaállítása, illetve modern eszközökkel való fölcserélése, légvédelmi képesség, amelyre szintén régóta vágyunk, hiszen az ország légterének a biztonságához hozzátartoznak ezek az eszközök. Modern eszközökre van szükség, amelyekkel tudjuk garantálni Budapest biztonságát vagy akár a Paksi Atomerőmű biztonságát, de az egész ország területére vonatkoztatva is tudom ezt állítani.

(11.40)

A tüzérségi harckocsikról hallunk, és nyilván a fedezet is rendelkezésre áll a jövő évi költségvetésben.

Amit szeretnék hozzátenni, az az, hogy egy tízéves haderőfejlesztési programot indítottunk el. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy kellő alázattal ezt a munkát megkezdhettem, és összerakhattuk a 2026-ig szóló, Zrínyiről elnevezett honvédelmi és haderőfejlesztési programot. Örömmel látom, hogy ez ütemesen és dinamikusan folytatódik. Én a magam részéről messzemenőkig tudom ezt támogatni. Fontos, hogy a Magyar Honvédség és a magyar katonák, az ott szolgálatot teljesítő, a biztonságunkért dolgozó katonáink érezzék a megbecsülést, érezzék a társadalmi megbecsülést is, és érezzék a kormányzati megbecsülést is. Ha a költségvetés számokban kifejezheti mindezt, ez látszódik ebben is.

Nyilván minden állami hivatásban dolgozó ember számára örvendetes tény az, hogy a magyar gazdaság dinamikusan növekszik, jóval meghaladja az európai uniós átlagot. Ez azt jelenti egyébként, hogy nyilván a magánszféra, a vállalati szféra elég komoly illetményeket és fizetéseket tud adni az embereknek. Nagyon nagy az elszívás veszélye vagy lehetősége, tehát nagyon sok katona vagy akár rendőr is, tűzoltó is elmegy a polgári életbe, a civil életbe, mert több fizetést kap, ezért nyilván meg kell becsülnünk őket. Ezért fontos, hogy folytatódjon az illetményemelés folyamata is a Magyar Honvédségen belül és nyilván a rendőrségnél is, mert ezen keresztül is nyilván a megbecsülésünket tudjuk kifejezni. Én azt látom, hogy ilyen költségvetés mellett ezt nyugodtan lehet vállalni, és az, hogy a GDP 2 százalékára fogjuk növelni a védelmi költségvetést belátható időn belül, ez egy óriási lehetőség, tehát érezzék a katonák, érezzék a fegyveres rendvédelmi szerveknél dolgozók a kormányzatnak ezt a törekvését és ezt a szándékát, ilyen módon is talán a megtartóképességét tudjuk erősíteni a Magyar Honvédségnek.

Amiről még röviden szeretnék szólni, az az, hogy a tartalékos rendszer fejlesztésére is kellő források állnak rendelkezésre. Megnyugtató, garanciális elemek vannak pénzügyi értelemben, hogy tovább tudja folytatni a Magyar Honvédség tartalékos rendszerének a fejlesztését. Nagyon fontos dolog ez nemcsak biztonsági szempontból, hanem társadalom-, közösségformálás szempontjából is. Ha a honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdését ideidézzük, amit mindenki jól ismer a jelenlévők körében, amely úgy szól, hogy a haza védelme, a honvédelem nemzeti ügy, tehát valójában ezért a célért, hogy ezt elérjük, ezért dolgozni is kell. Azt is szoktuk mondani  Kossuthot gyakorta idézve , hogy a haza védelme egy mindennapos szolgálat, tehát nem úgy van az, hogy most akkor elérkezett az idő, és akkor most mindent elvégeztünk, és kész, nincs további célunk, hanem folyamatosan dolgozni kell, mert folyamatosan változik a világ is.

A tartalékos rendszer azt a lehetőséget adja meg, hogy a civil polgártársaink, állampolgártársaink részt vehessenek valamilyen mértékben, valamilyen módon a haza védelmének ügyében. Ezért én nagyon-nagyon fontosnak tartom  azt hiszem, államtitkár urat nem kell meggyőzni, hiszen ő is tartalékos főhadnagy, ha jól emlékszem, ezért is elismerés jár, és pozitív példával járt elöl az államtitkárok körében, nem sokan vannak, de most nem bántok senkit, akik ezt a szolgálatot még vállalták szabadidejükben, a szabadságuk ideje alatt, és ennek eleget tesznek , tehát szeretnék én is mindenkit ösztönözni arra, hogy igenis a fiataljainkat vigyük abba az irányba, hogy a tartalékos rendszerben vállaljanak szerepet. Nyilván területvédelmi elven történik ennek a kiépítése. Még annak idején ezt így döntöttük el. Tehát fontos, hogy a lokálpatrióta érzés erősödjön a fiataljainkban, ismerjék meg a szűkebb és tágabb hazájukat, környezetüket, és vegyenek részt, bármilyen baj van, akkor segítsék a saját családjukat, a falujukat, a városukat, a településüket, akár természeti katasztrófa, ipari katasztrófa, ne adj’ isten, bármilyen kockázat vagy kihívás jelentkezik a térségükben. Ez fontos dolog. Ezt minden tanulmány bizonyítja, hogy a szűkebb pátriát jobban tudja védeni az ember, ismeri minden zegét-zugát, és ez óriási előny a védelem szempontjából.

Hadd tegyem még hozzá, hogy azt is tudjuk egyébként, és a tartalékos rendszert szeretném ebbe az irányba egy picit még egy mondat erejéig továbbvinni, hogy a honvédelem, tehát a haza megvédésének az eredményessége általában, de mondhatjuk azt is, hogy minden esetben az ország belső feltételein múlik, tehát milyen a szellemisége, milyen az együttműködés. Dolgozhattam sportért felelős államtitkárként, gyakorta hangsúlyoztam a fair playt, mert a sport egyébként alapvetően nemcsak a versenyről szól, hanem hogy milyen versenyt folytatunk, betartjuke a szabályokat, fair emberként veszünke részt ebben a küzdelemben. Tehát a sportszerűség is lehet egy közös nevező, az emberi viszonyainkat minőségileg tudja javítani, lásd itt a parlamentben is. Szerintem komoly felelősségünk van abban, hogy milyen stílusban, milyen módon, milyen hangsúlyokkal és akár még hangszínnel is, de most nem ez a legfontosabb, milyen stílusban beszélünk egymással, mert ennek is van egy kisugárzó ereje. Ha ezt sportszerűen tesszük, sportszerűen beszélünk, és sportszerűen viszonyulunk egymáshoz, akkor igenis pozitív üzenetekkel tudunk kimenni a társadalom felé, és ezen keresztül is lehet a társadalmi együttélésünket, a normáinkat értékes irányban szabályozni. Ez is a felelősségünk többek között. Tehát bizony fontos a belső feltétel, fontos az, hogy egy társadalomnak, egy közösségnek milyen szellemisége van, milyen hite van, és tudunke együtt gondolkodni például a haza védelmének eredményességéről, és milyen feltételeket tudunk ehhez garantálni.

Azt is tudjuk, és azért óriási felelősség és óriási kihívás, mert a „hadszíntér” már régen kibővült. Ma már nem klasszikus értelemben vannak háborúk, van néhány ilyen is, persze a hadseregek egymásnak esnek, és különböző helyi konfliktusok vannak, ezek szomorú dolgok, de a XXI. századra ma már a hibrid hadviselés időszakát éljük, amelyben bizony-bizony a civil szféra is teljesen nyitottá vált, a technikai eszközök által folyamatosan befolyásolhatókká válunk, és bizony az érdekek, az akaratok rákényszerítése egy országra külső erők által is bármikor bekövetkezhet, ha nincsen felkészülve az adott társadalom, hogy megvédelmezze magát. Tehát a védelem, a biztonság kialakítása ebben a dimenzióban is szükségszerű. Azt hiszem, alapvetően a polgári védelem jelentősége értékelődik fel, mert teljesen megváltozott ebben az értelemben a hadviselés kultúrája, módszerei, az eljárások.

Természetesen a cél továbbra is az maradt, amit Carl von Clausewitz a Vom Kriegében megírt, hogy igenis az akaratunk rákényszerítése egy másik államra, ez a háború. Nyilván több definíciója van. A másik ilyen definíciót ő maga szintén nagyon bölcsen megfogalmazta a napóleoni háborúk tapasztalatából, ez a politika folytatása más erőszakos eszközökkel. De ma már nemcsak erőszakos eszközök vannak, hanem manipulatív és rendkívül leplezett eszközök és veszélyek, amelyekkel egyébként megpróbálják mások egy adott célországra rákényszeríteni az akaratukat, és ehhez nincsen már szükség haderőre ebben az értelemben, hanem más dimenzióban történik meg a nyomásgyakorlás. Ettől függetlenül a hadseregeknek igenis szükségszerűen van jövőjük. Fontos, hogy azt a fegyveres biztonságérzetet megadja az emberek számára, amelyet mindenki igényel és elvár.

Végezetül pedig azzal zárnám, hogy ha már a Szentírásból idéztem, akkor még egyszer Pál apostolt idézzem, aki sok-sok bölcsességet hagyott ránk, többek között hogy viseljünk gondot magunkra, erősítsük meg magunkat  ez fontos egyénként és családként , és viseljünk gondot a nyájra. Ez a nyáj, ha ebben az értelemben nem sértem meg, a nemzet, tehát igenis a nemzeti családunkra, a nemzeti közösségünkre gondot kell viselnünk.

A költségvetés kellő gondossággal készült el, nem csak a honvédelmi fejezet, amennyire én belenéztem és meghallgattam az előttem szólókat, valójában minden stratégiai területre többletforrásokat szán, ez kifejezi az értékrendjét a költségvetésnek és a kormányzatnak, úgyhogy a KDNP részéről mi messzemenőkig támogatjuk a költségvetési tervezet elfogadását.

Köszönjük még egyszer a Pénzügyminisztérium munkáját. Kérem államtitkár úrnak, hogy adja át a gratulációnkat a Pénzügyminisztérium azon munkatársainak, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy egy ilyen költségvetés legyen előttünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai