Készült: 2020.07.10.15:38:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

242. ülésnap (2001.11.27.), 384. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:23


Felszólalások:  Előző  384  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mielőtt a normál hozzászólásom megkezdeném, engedjék meg, hogy röviden befejezzem azt a mondatot, amit Bazsa képviselőtársam nem olvasott fel. Ugyanis valóban az van a mondat elején, hogy az ország kutatási ráfordításai nőttek 0,8 százalékról 1 százalékra. Csak utána van egy következő mondat, amit ő valami miatt nem olvasott fel: ez a növekedési ütem a Széchenyi-terv megvalósulása során fel fog gyorsulni, a prognózisok szerint a ciklus végére az ország eléri a GDP 1,5 százaléknak megfelelő kutatási ráfordítási arányt.

A Széchenyi-terv még az idei évben nem kezdődött el, ez az 1 százalék, amiről a képviselő úr beszélt, ez valóban adat, de ez a 2000-es adat, és azt hiszem, hogy a korrektség megkívánja, hogy a mondatokat egymás után fejezzük be. Én a 2000-es adatokkal szemben a 2001-es adatról beszéltem, és azt mondtam, hogy 2002-re el fogja érni az 1,5 százalékot.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy az alapkérdésekben, még ha itt vitatkoztunk is, van bizonyos egyetértés. Itt éppen az előbb célzott rá Bazsa képviselőtársam, hogy 1990 óta volt egy folyamatos növekedés, a felsőoktatási képzésben részt vevők aránya 8 százalékról mára majdnem 35 százalékra nőtt. 1995-ben 17 százalékon álltunk. És valóban ez jelentett valamiféle veszélyforrást és problémát, hiszen elhangzott, hogy ma az Európai Unióban még mindig magasabb a felsőfokú képzésben részt vevők aránya, mint a mai Magyarországon.

 

(21.30)

 

Ebből az következik, hogy amikor belépünk vagy belépnénk az Európai Unióba, és kíméletlen piaci versennyel találnák szemben magunkat a magyar munkavállalók, eleve hátránnyal indulnának, hiszen a magasan képzett, magas szaktudással rendelkező munkavállalók aránya Magyarországon alacsonyabb, mint a versenytársainknál. Ebben a kérdésben, azt hiszem, egyetértés volt, amit mutat az egyenletes emelkedés. Az az igazság, hogy többször elhangzott a délelőtt és délután folyamán is, hogy ez döntően a költségtérítéses szférában következett be. Tisztelt képviselőtársaim, ez az állítás sem felel meg a valóságnak. 1990-ben 76 ezer volt az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók száma, ez mára 174 ezerre nőtt. Természetesen belépett a költségtérítéses képzésben részt vevők száma e mellé, de nagyon dinamikusan növekedett az államilag finanszírozott képzésben részt vevők száma is. Ezt azért ne felejtsük el!

Felvetődött az, hogy a diplomások nagyon jelentős része nem talál munkahelyet magának. Azt gondolom ezzel szemben, képviselőtársaim, hogy ha a szociológiai felméréseket nézzük, akkor éppen a munkanélküliség ellen az egyik legbiztosabb orvosság a diploma megszerzése. Egy diplomás fiatalembernek vagy leánynak éppen tizennégyszer kisebb az esélye arra, hogy munkanélküli legyen, mint egy nyolc osztályt végzett embernek. Tehát ha valakit diplomához juttattunk, akkor kisebb az esélye annak, hogy munkanélküli lesz, ráadásul még a munkaerőpiacon magasabb értékkel tudja eladni magát. Ezt mutatja az a statisztika, amely azt mondja, hogy egy érettségizetthez képest egy felsőfokú képzettséggel rendelkező az életkereseténél körülbelül kétszeres szorzót tudhat be magának. Ez azt jelenti, hogy egy diplomával rendelkező az élete folyamán kétszer annyit keres, mint a csupán érettségivel rendelkező. Tehát nem tartom megalapozottnak azt a felvetést sem, ami elhangzott, hogy a munkanélküliség áldozatává lesznek tömegesen a diplomások. A statisztikák legalábbis nem ezt mutatják.

Van egy probléma: a felsőfokú szakképzésben részt vevők alacsony aránya. Ha valóban az Európai Unió számaival összevetjük a magyar helyzetet, akkor problémákat látunk. Az Európai Unióban a felsőfokú képzésben részt vevőknek körülbelül 20 százaléka a felsőfokú szakképzésben vesz részt. Ez Magyarországon sajnos lényegesen alacsonyabb, egy-két százalékot tesz ki mindössze. De itt is van egy probléma. Kell látni, hogy évente 40 százalékkal növekedett a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya, ami, azt hiszem, elég dinamikus növekedés. Persze, lehet mondani, hogy messze nem elég, de azért hadd emeljem ki azt az adatot, hogy idén körülbelül 4000 férőhely lett volna a felsőfokú szakképzésben - ez betölthető lett volna -, de sajnos ennek a 4000 férőhelynek a fele sem telt meg. Tehát itt az a helyzet, hogy az oktatási intézményrendszer képes lett volna a felsőfokú szakképzésbe még hallgatókat bevonni, de sajnos társadalmi igény nem jelentkezett erre.

Úgyhogy azt hiszem, komoly marketing- és reklámmunkát kell végezni, mert ha el akarjuk érni azt a kitűzött célt, hogy 50 százalék legyen egy korosztályon belül a felsőfokú képzésben részt vevők aránya, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy ezt az arányt csak úgy tudjuk elérni, ha a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya fog nagyon jelentős mértékben növekedni, és ezt a különbséget, ami a 35 százalék és az 50 százalék között van, döntően ez a felsőfokú szakképzés fogja felszívni.

Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy igaza van azoknak a képviselőtársaimnak - és ez tulajdonképpen az anyagból is kiderült -, akik azt mondják, hogy ez a nagyon dinamikus, robbanásszerű fejlődés, amely tíz év alatt a hallgatói létszámok területén végbement, rengeteg problémát okozott a felsőoktatás rendszerében. Az oktatói létszám egyrészt nem követte a hallgatói létszám robbanásszerű növekedését, és - hadd mondjam el - míg 1990-ben egy oktatóra 6-7 hallgató jutott, ma ez a szám 14-re növekedett. A 6-7 jóval az Európai Unió átlaga alatt volt, de ez a 14 már legalább ott van, sőt ha jól tudom, kicsit még fölötte is van. Másrészt probléma van a bérekkel is, erre majd még később kitérek.

Inkább most az infrastruktúráról beszélnék néhány szót. Nem igaz az az állítás, hogy az elmúlt időszakban semmiféle infrastrukturális beruházás nem történt. Gondoljunk csak a lágymányosi egyetem fejlesztésére. Bizony nemrég adtak át egy 15 milliárdos projektet, és bizony a lágymányosi egyetemi központ építése lekötötte a kapacitások egy jelentős részét. Ráadásul pontosan a lágymányosi egyetemnél tapasztalhattuk meg, hogy egyáltalán nem számított a költséghatékony tervezés, tehát egyáltalán nem ügyeltek arra, hogy itt a költségekből egy olyan egyetemi központot építsenek, amely a lehető legtöbb hallgató számára biztosítja a megfelelő elhelyezést. Elég nagy problémák voltak most, amikor az északi szárnynál még a különböző szakokat pluszban a tervezethez képest el kellett helyezni.

A világbanki beruházás azt írta elő, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon konkrét intézményfejlesztési tervek alapján lehetett infrastrukturális beruházásokat tenni, és bizony egy ilyen intézményberuházási terv - ahogy elmondták az Oktatási Minisztérium kollégái - időnként több mint egy évet vett igénybe. Viszont az az előny megvan, ha most ezek a beruházások megkezdődnek, ezek olyan beruházások lesznek, amelyek mindenképpen indokoltak, és megfelelő költséghatékonysággal végiggondoltan vannak megtervezve. Azt hiszem, így lehet a leghatékonyabban elkölteni a rendelkezésre álló pénzkereteket. Hadd mondjam el, hogy majdnem 45 milliárd forintnyi beruházás van most folyamatban. Ezzel kapcsolatban megint Sáringer képviselő úr szavait idézhetem: nagyon-nagyon régen volt példa a felsőoktatásban arra, hogy 45 milliárd forintnyi beruházás - ebbe a kollégiumépítéstől kezdve nagyon sok minden beletartozik - folyamatban van, vagy éppen a szerződés már megköttetett és hamarosan elkezdődik.

Az oktatói bérekről is szólnék. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy messze elmaradnak a kívánatostól az oktatói bérek. De nézzük meg azt a problémás helyzetet, ahonnan, mondjuk, '98-ban indult a kormány, és nézzük meg azt a helyzetet, ahol most van. Az első dolog, amit ki akarnék emelni, hogy amikor volt a beszámoló a kutatás-fejlesztésről és a felsőoktatás, tudomány helyzetéről, akkor az Akadémia elnökétől az ellenzéki pártokon keresztül a kormánypártokig mindenki azt mondta, hogy a legnagyobb probléma a fiatal pályakezdő tanársegédek, illetve fiatal pályakezdő kutatók bérhelyzete.

Tavaly, tisztelt képviselőtársaim, egy pályakezdő kutató fizetése 47 ezer forint volt; 47 ezer forint, még egyszer mondom! Ezt a 47 ezer forintot idén 92 ezer forintra növeltük. Lehet azt mondani, hogy ez messze nem elégséges, mint ahogy Takács Imre képviselőtársam mondta. Ez messze nem elégséges, node, tisztelt képviselő úr, majdnem száz százalékkal emeltük a pályakezdő kutatók bérét! Azért nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi. Ráadásul úgy történt mindez, hogy némi feszültséget gerjesztett a felsőoktatási hálózaton belül, összébb torlódtak a bérek. Ez mindenképpen igaz, ezt a problémát a következő időszakban majd orvosolni kell, és ki kell simítani a hullámokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De igazán ez volt az első lépés, amelyet mindannyian a legfontosabbnak tartottunk.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  384  Következő    Ülésnap adatai