Készült: 2020.07.05.23:20:05 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 193 2006.11.06. 2:14  192-196

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar vidéken lévő tanyák a mezőgazdaság siralmas állapota és a gazdák nehéz anyagi helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak. A mezőgazdaságból élő családok állami segítség nélkül nem tudják felújítani tanyáikat. A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól.

A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni, a hatóságoknak kötelessége a bűnözőktől megvédeni őket, emellett a tanyavilág idegenforgalmi látványosságként is szolgál. Ezek a magyar tanyák épített környezetünk csodálatos elemei, amelyek szervesen illeszkednek a tájba, a természetbe. A Kiskunságban meg kell valósítani a tanyai villanyhálózat bővítését, a régi, elöregedett villanyhálózat felújítását, valamint a tanyán élő családok tiszta ivóvízzel való ellátását. A panelprogramhoz hasonlóan nekik is biztosítani kell például olyan vissza nem térítendő és kedvező kamatozású kölcsönt, amiből a tanyáik felújítását meg tudják valósítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A tanyákon élő családok még nem fordultak ilyen irányú segítségért az állam felé. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, nagy részük a mezőgazdaság jövedelmezőségéből próbálja családját eltartani. A mezőgazdasági tevékenységből a mindennapi betevő falatra is alig futja, nem pedig tanyáik felújítására. Kérem államtitkár urat e program kidolgozására, hogy a vidéki családok is elfogadható körülmények között élhessenek.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 270 2006.12.12. 4:45  21-323

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés környezetvédelmi fejezetéhez kívánok hozzászólni. Szomorúan tapasztalom, hogy a jövő évi költségvetés szinte mindenkit büntet. Ráadásul a kormány olyan hibákért bünteti az embereket, amelyeket éppen ő maga követett el az elmúlt években. A megszorításokból sajnos a nehéz helyzetben élő vidéki, tanyákon élő gazdálkodó családok sem maradhatnak ki. Véleményem szerint ez a 2007. évi költségvetés-tervezet a koncepciótlanság, a hazugságokra épülő fűnyíróelv költségvetése lesz, amiről az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy részletes számítási megalapozás, kiadási, bevételi és egyéb kalkuláció, önköltségszámítás sem készült. Megállapította továbbá azt, hogy a helyszíni ellenőrzés során nem volt megállapítható a saját bevételek teljesíthetősége, bizonytalanságának mértéke, illetve, hogy a források elegendő fedezetet biztosítanak-e a következő évi költségvetéshez.

A tiszta ivóvíz kérdése. Hogyan tudnak tiszta ivóvízhez jutni a tanyán élő családok? Az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció vállalta kormányrendeletben, hogy 2006. december 15-ei határidővel az európai normáknak megfelelő ivóvíz lesz 147 településen élő közel félmillió embernek, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet jelenleg.

(16.50)

Most már a minisztérium is elismeri, hogy a 147 településből csupán 115 település polgárai csalódnak, mert késik a teljesítés. Nem tűnik ki a 2007. évi költségvetésből, hogy a magyar tanyákon élő emberek, gazdálkodó családok hogyan tudnak az életet jelentő tiszta ivóvízhez jutni.

A magyar vidéken levő tanyák a mezőgazdaság siralmas állapota és a gazdák nehéz anyagi helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak. A mezőgazdaságból élő családok állami segítség nélkül nem tudják felújítani tanyáikat.

A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyákon élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni, a hatóságoknak kötelessége a bűnözőktől megvédeni őket. Emellett a tanyavilág idegenforgalmi látványosságként is szolgál. Ezek a magyar tanyák épített környezetünk csodálatos elemei, amelyek szervesen illeszkednek a tájba, a természetbe.

A Kiskunságban meg kell valósítani a tanyai villanyhálózat bővítését, a régi, elöregedett hálózat felújítását. A panelprogramhoz hasonlóan nekik is biztosítani kell például olyan vissza nem térítendő és kedvezményes kamatozású kölcsönt, amiből a tanyák felújítását meg tudják valósítani.

Kedves Képviselőtársaim! A tanyákon élő családok még nem fordultak ilyen irányú segítségért az állam felé. A vidéki családok, tanyasi emberek is az országunk része, szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, nagy részük a mezőgazdaság jövedelmezőségéből próbálja a családját eltartani.

A mezőgazdasági tevékenységből a mindennapi betevő falatra is alig futja, nem pedig lepusztult tanyáik felújítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati propaganda szerint a 2007-es költségvetés az igazságosság, az érettség költségvetése. Én úgy gondolom, hogy ez a bizonytalan lábakon álló költségvetés az embereket próbálja még jobban megkárosítani, és bízom abban, hogy valóban jól hasznosulnak a szorgalmas, becsületes magyar polgárok adóforintjai.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 278-280 2006.12.12. 0:23  21-323

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. A Fidesz...

ELNÖK: Egy pillanat! Balogh József képviselő urat illeti a szó.

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. A Fidesz frakciója úgy döntött, hogy 4 percet az időkeretéből átad a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának. Kérem elnök urat, hogy intézkedjen ez ügyben, hogy megkaphassák.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 267 2006.12.18. 3:00  266-269

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezik arról, hogy a helyi közcélú vízi létesítmények kezelése, illetve a közcélú vízi munkák vízgazdálkodási társulat útján is elláthatók. A közcélú vízi létesítmények, illetve a közcélú vízi munkák költségeit víztársulat esetén a tagok társulati érdekeltségi szabályok szerint, vízi társulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni. A gazdálkodók tartozása széles határok között változik, a pár ezer forinttól egészen a százezer forintot is meghaladó mértékig terjed. Megállapítható a lista alapján, hogy általában azoknak a gazdáknak van nagyobb összegű tartozásuk, akik azért nem tudták befizetni a hozzájárulást, mert egyáltalán nem képződik nyereség a munkájuk eredményeként, sőt a többségnek vesztesége termelődik, és csak a föld szeretete hajtja őket, hogy műveljék birtokaikat.

A homokhátságon élő gazdák kivétel nélkül jogtalannak tartják az érdekeltségi hozzájárulás kivetését, mert a csatornákban hosszú évek óta nincs víz, habár arra égetően szükség lett volna ezen a nyáron is, továbbá a csatornák gondozása is - amire hivatkoznak a vízgazdálkodási társulat munkatársai - látszattevékenységben merül ki. A vízpótlást elősegítő tevékenységet a homokhátságon a Duna Menti és a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat nem tud végezni. A gazdálkodásból megélni szándékozó embereket a homokhátságon nemcsak az időjárás viszontagságai sújtják - ami önmagában is komoly próbatétel számukra -, hanem a kormányzat érzékenységet, differenciálást nélkülöző intézkedései is. Ezek a gazdák, akik a földet annyira szeretik, hogy még ráfizetés árán is megművelik azt, megbecsülést, tiszteletet érdemelnek, és joggal várják el, hogy segítsen rajtuk a kormányzat, könnyítse a terheiket, ne pedig újabb terheket rakjanak rájuk. Gyorsan kell segíteni ezeken az embereken, a helyzetük most már olyan rossz, hogy a segítség nem tűr halasztást.

Kérem a kormányzat segítségét, kezdeményezzék a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítását, hogy az aszály sújtotta területeken ne kelljen vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást fizetni az ott élő gazdálkodóknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 172 2007.03.05. 2:40  171-174

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az újonnan megalakult Gyurcsány-kormánynak közel egy esztendeje telt el. Úgy is mondhatnám, hogy eltelt, hála a jóistennek. Elmúlt közel egy esztendő, amely a magyar vidék számára, úgy gondolom, hosszú és keserves esztendő volt. Alig múlt néhány éve, hogy a Kunszentmiklós-Dunapataj közötti vasútvonal meglétének 100. évfordulóját ünnepeltük. Ki gondolta volna akkor, hogy 2007. március 3-án utolsó útjára kísérjük az itt közlekedő motorvonatot?

Megszűnt a rendszeres vasúti forgalom egy olyan mellékvonalon, amely fölött három hónapja készült el három közúti felüljáró, amely egy leendő ipari parkot szel ketté, s amely hátrányos helyzetű településeket köt össze nemzetközi fővonallal. Az új Duna-híd és az épülő M8-as kapcsán frekventált terület lesz a dunavecse-apostagi rész. Ezért a korábbi és a jelenlegi települési vezetés gőzerővel dolgozik, hogy ebben a térségben egy vállalkozási, gazdasági, ipari övezet alakuljon ki.

(16.50)

A tárgyalások már előrehaladott állapotban vannak egy spanyol befektetővel, következésképpen a jövőben munkahelyek teremtődnek, amelyeket Apostag és Dunavecse önmagában a lakosságszáma miatt nem tud kiszolgálni. Tekintettel arra, hogy a vasútvonal éppen ezen a területen megy át, sőt az állomás is ezen a területen fekszik, így a munkába járásra a legtökéletesebbnek bizonyulhatna.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fentiek alapján kérdéseim a következők: mivel fognak az itt lévő tanyákon élők közlekedni? Mivel fog az érintett mintegy 100-120 diák az oktatási intézménybe eljutni? Miért építették ki a fénysorompót például az 51-es és 513-as utakat összekötő átkelőnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha a vasúton nem terveznek vonatközlekedést? Az a pálya, amelyen nem fog vonat közlekedni, milyen állapotú lesz rövid idő múlva? Tudja azt, hogy a most okozott károk helyrehozataláért (Az elnök ismét csenget.) később jóval nagyobb árat kell fizetnünk?

Államtitkár Úr! Csak azt ne mondja, hogy öten-hatan utaztak ezen a vonaton, mert ezen én is járok! Várom megtisztelő válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 186 2007.09.17. 2:07  185-188

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, 2007-ben két német tartományból, Baden-Württembergből és Bajorországból mintegy 4100 tonna szemétbála érkezett illegálisan Magyarországra. Az eljárás során egyértelműen kiderült a felelősök személye, megindultak a büntető- és közigazgatási eljárások, és lépések történtek az itt lerakott szemét németországi visszaszállítása érdekében is.

Az a véleményem, hogy kezdetben, amíg a közvélemény érdeklődése kitartott, a szaktárca valóban mindent megtett a helyzet megnyugtató rendezéséért. De mi a jelenlegi helyzet? A tárgyalások eredményeképpen a baden-württembergi tartományból érkezett szemét legnagyobb részét, mintegy 1800 tonnát a nyár folyamán határidőre visszaszállította a stuttgarti kormány. Ugyan ez sem a teljes, mintegy 3200 tonnás szemétmennyiség, mégis komoly eredmény.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi van Bajorországgal? Ebből a német tartományból mintegy 900 tonna szemetet raktak le Magyarországon, s a velük folytatott tárgyalások után 2007. október 1-jéig 600 tonna szemét visszaszállítását vállalták. Aggasztó azonban, hogy a bajor fél részéről ezzel kapcsolatosan semmiféle előkészületről sincsen tudomásunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fentiek alapján a kérdéseim a következők. Betartja-e ígéretét a bajor kormány, betartatja-e velük a vállalt kötelezettségüket a minisztérium? Mit kíván tenni a megállapodás esetleges nem teljesítése esetén? És végül: milyen intézkedéseket hoztak, hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő?

Várom megnyugtató válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 173 2007.10.08. 2:16  172-175

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban, ha eddig nem is, a tokaji emberek megérezhették, hogy milyen az, amikor a kormány reformpolitikába kezd, és meg akarja változtatni az életüket.

Eddig Tokajt csak úgy ismerhettük, mint a világhírű tokaji aszú hazáját, mint a világörökség részét. Az elmúlt időszakban azonban más hírek érkeznek Tokajból. Sajnos a hírek nem arról szólnak, hogy milyen jó is lett az idei termés, vagy hogy milyen remek idegenforgalmi szezont tudhatnak maguk mögött a tokaji vendéglátósok. Még csak arról sem számolhatunk be, hogy a kormányzati reformpolitika hatásai már érződnek Tokajban.

Azt hallhatjuk, hogy a gazdasági tárca útdíjjal tereli az átmenő kamionforgalmat a településre, amely már-már elviselhetetlen a lakosság számára. Azzal szembesülhetünk, hogy a növekvő teherforgalom veszélybe sodorja azokat az embereket, akik a vendéglátásból élnek. Ezt már csak tetézi a szerencsi erőmű megépítése, amely kettős veszélyt rejt Tokajra nézvést.

(17.20)

Ez a két veszélyforrás pedig nem más, mint a már említett teherforgalom további növekedése, és az erőmű által kibocsátott szennyező anyagok káros hatása a világörökség részére. Nagyon nagy problémát jelentene a térség számára, ha plusz teherforgalom haladna át a településen. Ez a veszély valós, ugyanis, ha megnézzük, hogy milyen alapanyaggal kívánják működtetni az erőművet, akkor azt láthatjuk, hogy az csak szállítással juttatható el oda, ugyanis a megfelelő szalma, illetve mezőgazdasági hulladék nem áll rendelkezésre.

Mindezek fényében tisztelettel kérdezem államtitkár urat, foglalkozott-e a környezetvédelmi tárca Tokaj teherautó-forgalom alól való mentesítésének ügyével. Felmérte-e a szaktárca, hogy milyen negatív környezeti hatásokkal jár Tokaj közelében egy erőmű megépítése? Nem gondolja-e államtitkár úr, hogy így is elegendő káros hatás éri a térséget, erőművi kapacitások nélkül is?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 146 2007.11.28. 4:14  145-146

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amíg mi itt vitatkoztunk a bejegyzett élettársi kapcsolatról, addig a magyarországi tanyákon idős, beteg emberek fáznak és éhesek, mert nincsen pénzük élelmiszert és tüzelőt venni.

Kutya élet van a tanyavilágban. A magyarországi tanyák a mezőgazdaság ellehetetlenült helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak. Befejeződött az ország villamosítása - ezt harsogta a kommunista propaganda az 1960-70-es években. Tudjuk, ez nem volt igaz. Nemcsak a Kiskunságban, de a csongrádi, a békési és a Pest megyei tanyavilágban is számos helyen még mindig petróleumlámpával, gyertyával világítanak, és elemes rádióval hallgatják a híreket. Ezeken a tanyákon jórészt a mezőgazdaságból élő családok élnek. Mivel a mezőgazdaságból manapság a ráfordított pénzt, energiát sem tudják visszakapni, ezért ezeket a tanyákat nem tudják felújítani.

A tanyák gazdasági szerepe lecsökkent, majd alapvetően átalakult. Egészen 1986-ig a külterületek általános építési tilalom alatt álltak. Az 1950-es évek elején alakított új tanyaközségeknek és a volt nagytanyás városoknak már lassan három évtizede alig jut pénzforrás a következetesen végigvitt, tervszerű és távlatos tanyafejlesztésre.

A mai tanyán élők helyzete az utóbbi fél évszázadban mindig is sajátosan hátrányos volt. Korlátozottan gazdálkodhattak, nem építkezhettek, fokozatosan megszüntették a tanyai iskolákat, lassan haladt a tanyáik villamosítása, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgóboltok és más tanyai ellátóegységek is megszűntek, bezártak. Sőt, az 1980-as évek eleje óta nagymértékben csökkent a létezésükhöz oly fontos talajvíz szintje is.

Tisztelt Államtitkár úr! A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni. A hatóságnak kötelessége a bűnözőktől megvédeni őket. Emellett a tanyavilág idegenforgalmi látványosságként is szolgál. Ezek a magyar tanyák épített környezetünk csodálatok elemei, melyek szervesen illeszkednek a tájba, a természetbe. A tanyavilágban meg kell valósítani a tanyai villanyhálózat bővítését, a régi, elöregedett villanyhálózat felújítását, valamint a tanyán élő családok tiszta ivóvízzel való ellátását.

A panelprogramhoz hasonlóan nekik is biztosítani kell például olyan vissza nem térítendő és kedvező kamatozású kölcsönt, amiből a tanyáik felújítását meg tudják valósítani. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a dűlőutak karbantartásáról sem. A tanyán élők laza talajú dűlőutakon kénytelenek közlekedni, mivel életfeltételeik odakötik, ezért ezeket az utakat fel kell javítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarországi tanyákon élők, akik hosszú évtizedeken keresztül kiváló minőségű élelmiszerekkel, zöldségfélékkel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel ellátták az országot, most rendkívül nagy bajban vannak, és segítségre szorulnak. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek; rászorultak, hogy a kormányzat figyelembe vegye őket.

Várom megtisztelő válaszát, és köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 333 2008.06.09. 5:08  332-335

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A magyarországi tanyákon élőknek tanyatörvényre van szüksége.

A magyarországi tanyák a mezőgazdaság ellehetetlenült helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak. Befejeződött az ország villamosítása - harsogta a propaganda az 1960-70-es években. Tudjuk, ez nem így volt igaz, nemcsak a Kiskunságban, de a csongrádi, a békési és a Pest megyei tanyavilágban is számos helyen még mindig petróleumlámpával, gyertyával világítanak, és elemes rádióval hallgatják a híreket.

Ezeken a tanyákon jórészt a mezőgazdaságból élő családok élnek; mivel a mezőgazdaságból manapság a ráfordított pénzt, energiát sem tudják visszakapni, ezért ezeket a tanyákat nem tudják felújítani. A tanyák gazdasági szerepe lecsökkent, majd alapvetően átalakult.

Egészen 1986-ig a külterületek általános építési tilalom alatt álltak, az 1950-es évek elején alakított új tanyaközségeknek és a volt nagytanyás városoknak már lassan három évtizede alig jut pénzforrás a következetesen végigvitt, tervszerű és távlatos tanyafejlesztésre.

A mai tanyán élők helyzete az utóbbi fél évszázadban mindig is sajnálatosan hátrányos volt. Korlátozottan gazdálkodhattak, nem építkezhettek, fokozatosan megszüntették a tanyasi iskolákat, lassan haladt a tanyáik villamosítása, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgó boltok és más tanyai ellátó egységek is megszűntek, bezártak. Sőt az 1980-as évek eleje óta nagymértékben csökkent a létezésükhöz oly fontos talajvíz szintje is.

Tanyatörvényre volna szükség, mert szabályozási szempontból a tanya nem létezik. Egyetlen jogszabályban sem jelenik meg a tanya, sem preferált, sem fejlesztendő területként. Csak egy tanyatörvény pótolhatná ezt a jogszabályozási űrt. A tanyán élők érdekében koncentrálhatná azokat az állami eszközöket, amelyek ma is megvannak az ágazati főhatóságoknál, de nem érik el a kívánt hatást, mert egymástól függetlenül, külön-külön kezelik őket. A leendő törvénynek a tanyát értelmeznie kellene mint gazdaság egységet, építészeti és természeti örökségvédelmet, infrastrukturális rendszert. A kiskunsági tanyavilág tipikus terepe lehetne az európai mintájú vidékfejlesztésnek. A tanyavilág Magyarországon sem csak 200 ezer éppen ott élő ember ügye, hanem egyfajta életmód, kultúra, megújítandó örökség, amelyért felelősséggel tartozunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni, a hatóságnak kötelessége a bűnözőktől megvédeni őket. Emellett a tanyavilág idegenforgalmi látványosságként is szolgál, ezek a magyar tanyák épített környezetünk csodálatos elemei, amelyek szervesen illeszkednek a tájba, a természetbe.

A tanyavilágban meg kell valósítani a tanyai villanyhálózat bővítését, a régi, elöregedett villanyhálózat felújítását, valamint a tanyán élő családok tiszta ivóvízzel való ellátását. A panelprogramhoz hasonlóan nekik is biztosítani kell például olyan vissza nem térítendő és kedvezményes kamatozású kölcsönt, amiből tanyáik felújítását meg tudják valósítani. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a dűlőutak karbantartásáról sem. A tanyán élők laza talajú dűlőutakon kénytelenek közlekedni, mivel életfeltételeik odakötik őket, ezért ezeket az utakat ki kell javítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarországi tanyákon élők, akik hosszú évtizedeken keresztül kiváló minőségű élelmiszerekkel, zöldségfélékkel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel ellátták az országot, most rendkívül nagy bajban vannak, és segítségre szorulnak. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, rászorultak, hogy a kormány figyelembe vegye őket.

Várom megtisztelő válaszát, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 317 2008.10.20. 2:09  316-317

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A magyar vidéken, a falvakban, a tanyákon élő gazdálkodó családok fokozódó bizalmatlansággal figyelik az agrártárca tevékenységét. Egyre több olyan jelenség tapasztalható az utóbbi időben, amelyek elkeserítik a vidéki embert. A mezőgazdasági termékek piacra juttatásában semmiféle segítséget nem kap a magyar termelő. A támogatások, a piacvédelmi előírások markánsan diszkriminálják a hazai gazdálkodókat.

Államtitkár úr, ha a francia agrárminiszter ilyen szinten képviselné farmerjeinek az érdekeit, hazafelé, azt hiszem, le sem szállhatna a párizsi repülőtéren.

A rengeteg termékpálya közül csak a jelenlegi válságot említem. A hazai burgonyatermesztők elképedve tapasztalják, hogy hatalmas mennyiségű importtermék érkezik Lengyelországból. Ennek mennyisége és minősége teljesen ellenőrizetlen. Arról, hogy a lengyel kamionból kipakolva magyar csomagolást kap az áru, meggyőződtek a termelők. Miért nem fontos a tárcának a burgonya-termékpálya résztvevőinek segélykiáltása? A hízottlibamáj-előállítás ellehetetlenítése, az egyre nagyobb mennyiségben beáramló bizonytalan mennyiségű, élelmiszernek látszó tejipari és húsipari termékek csak néhány olyan terület, ahol az ágazat vezetése illeszkedik a kormányzati impotencia általános jelenségéhez. A burgonyapiacon tapasztalható negatív jelenség csak a jéghegy csúcsa. Most egyéb problémákról nem érdeklődöm.

Kérdezem öntől: kezdeményez-e élelmiszer-biztonsági eljárást? Kéri-e más tárcák segítségét a külföldi termék behozatalának, törvénytelen honosításának megakadályozására? Mivel az agrártárca minisztere nincs az ülésteremben, ezért azt hiszem, írásban kérem az ő pontos válaszát.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 148 2008.11.10. 2:10  147-154

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten fogadóórámon megkeresett elkeseredésében egy földtulajdonos, aki úgy érzi, méltánytalan helyzetbe került. A bérlő mezőgazdasági szövetkezettől kapott egy arrogáns felszólító levelet, ami mind stílusában, mind pedig tartalmában azt sugallja, hogy a tulajdonosnak semmi más lehetősége nincs, mint fejvesztés terhe mellett vele, az általa diktált feltételekkel és időtartamra újabb szerződést kötni. Vagyis: rendelkezhet saját földje felett.

Ilyen fenyegetések vannak a bérlő által küldött felszólításban - idézem -: "Felhívjuk a figyelmét arra, hogy ötévesnél rövidebb időtartamú szerződés esetében 25 százalék forrásadó terheli a földbérleti díjat". Továbbá: "Ha nem a szövetkezetünkkel köt szerződést, vagy saját maga szeretné művelni földterületét, akkor az öntözőfürt költségét meg kell téríteni a szövetkezetünk felé."

(16.40)

Vagy: "Amennyiben kiméreti földtulajdonát osztatlan közös tulajdonból, a vázrajzot és a tulajdonmegszüntető nyilatkozatot alá kell íratni minden tulajdonostárssal. Amennyiben az előző gazdasági év végéig nem jelzi szövetkezetünk felé szándékát, meg kell térítenie az addig elvégzett munkák költségeit."

Azt is megtudhatjuk a levélből, hogy új földhasználó esetében a tulajdonosnak meg kell hirdetnie bérbeadási szándékát a polgármesteri hivatalnál. A termőföldről szóló törvény 21. § (1) bekezdése szerint viszont elő-haszonbérleti jog illeti meg a volt haszonbérlőt, vagyis a kör bezárul. Ha esetleg a bérlő által beígért szankciók ellenére is kiméretné a földjét, akkor viszont az SPS bevezetéséről és működtetéséről szóló törvény értelmében támogatásra sem lesz jogosult. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szegénynek mindössze annyi bűne van, hogy tulajdonosa egy földterületnek.

Várom megnyugtató válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 126 2008.11.24. 1:59  125-132

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar vidéken, kistelepüléseken és tanyákon élő gazdálkodó családok fokozódó bizonytalansággal figyelik a kormány tevékenységét. Egyre több olyan jelenség tapasztalható az utóbbi időben, amelyek elkeserítik a vidéki családokat. Az egészséges tanyasi élelmiszer piacra jutásában semmi segítséget nem kap a magyar termelő. A támogatások, a piacvédelmi előírások markánsan diszkriminálják a hazai gazdálkodókat. A hazai agrártermelő családok elképedve tapasztalják, hogy hatalmas mennyiségű importtermék érkezik Magyarországra, a burgonya Lengyelországból, a fokhagyma Kínából, a paprikaőrlemény Spanyolországból, és még sorolhatnám. Ezeknek mennyisége és minősége teljesen ellenőrizetlen. A tanyasi gazdálkodás egyik megújulási lehetősége lehetne a piacképes élelmiszer-termelés. Szükségesnek látom a túlbürokratizált szabályozási rendszer felülvizsgálatát és egyszerűsítését. Az egészséges tanyasi élelmiszer-termeléshez állami támogatással segíteni kell a félkész vagy késztermék előállítását.

Államtitkár Úr! Miért nem fontos önöknek a magyar agrártermelők segélykiáltása? Azt kérdezem öntől, hogy kezdeményez-e valamilyen eljárást annak érdekében, hogy a silány minőségű külföldi áruval szemben versenyképes lehessen a hazai, jó minőségű élelmiszer. Államtitkár úr, csak egy példát hoztam önnek: ez Spanyolországból származó paprikaőrlemény, ez pedig magyar. (Felmutat két csomag paprikát.) Ennek kellene piacot keresni. (Felmutatja az egyik csomagot.)

Köszönöm a figyelmüket, várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 128 2008.12.01. 2:29  127-134

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évtizedekben a tanyák világát megzavarták azok a társaságok, amelyek főleg észak-magyarországi megyékből indultak portyázni délre; először azzal a szándékkal, hogy munkát keresnek, majd látva a tanyán egyedül élők - sok esetben idős emberek - kiszolgáltatottságát, elkezdték a tanyák fosztogatását. A helyzet javítása érdekében 2001 júniusában feladatterv készült, amely tanyavédelmi program néven vált ismertté.

A gyakorlati megvalósítása 2002 januárjától kezdődött el, hét Bács-Kiskun megyei település bevonásával. A program több mint 4200 tanyára terjedt ki azzal a céllal, hogy a legszélesebb társadalmi összefogással, 24 órás tanyavédelmi szolgálat alakuljon ki. Két jelentős eredménye volt a tanyavédelmi programnak. Az összefogás eredményeként jelentősen javult a tanyán élők biztonságérzete, és az érintett településeken egy év alatt 71,9 százalékkal csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma. A modellprogram további eredménye az volt, hogy látván ennek a hatékonyságát, további települések kistérségi társulási formában bevezették a tanyavédelmi programot.

Mindez 2005-2006-ig működött így, majd jött a pénzügyi megszorítás ideje, és az elsők között érte el ez a megszorítás a tanyavédelmi programot is. A program elsorvadása után hamarosan a korábbi szintre emelkedett azokon a területeken a bűncselekmények száma, ahol megszűnt a program, sőt enyhe növekedés is megfigyelhető, hiszen a rendőrség az üzemanyag- és a létszámhiány miatt nem képes felügyelni a tanyás térségeket. A rendőrség által kampányszerűen elrendelt külterületi közbiztonsági akciók érdemben nem csökkentik a tanyasi térségek bűnügyi fertőzöttségét.

Amikor felmerül a kérdés, hogy mit lehetne tenni a tanyasi térségek közbiztonságának javítása érdekében, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a gyakorlat próbáját is kiállt választ tudunk adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(16.00)

Újból el kellene indítani a tanyavédelmi programot, addig, amíg van kit és van mit megvédeni.

Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 260 2008.12.08. 4:52  259-262

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete és a Nemzeti Fórum Egyesület szervezésében 2008. november 15-én az Országház Főrendiház-termében "Tanyavilág a Parlamentben" című fórum megtartására került sor. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy amennyiben nem foglalkozunk a tanyán élő közel 220 ezer ember helyzetével, az olyan, mint ha nem foglalkoznánk a Debrecenben élőkkel. Az elképzelhetetlen volna, hogy a kormány ne figyelne Debrecen városára. A városban a rendőri jelenlét, és így a közbiztonság megteremtésének a feltételei adottak. Ezzel szemben a tanyán élők évekig nem látnak rendőrt, mert a körzeti megbízottnak nincs annyi üzemanyag a gépkocsijában, hogy elhagyja a település központját. Az üzemanyag-korlátozás miatt napi 50-80 kilométert tehetnek csak meg.

A jelenlegi kormánynak olcsó a tanyasi ember élete, biztonsága nem számít. Jól mutatja ezt, hogy mennyit fordít e térségek közbiztonságára. A rendőrséget is olyan helyzetbe hozta, hogy ha még akarna, sem tudna érdemben tenni a külterületi térségek bűnmegelőzése érdekében. A tanyavédelmi program működésének időszakában elveszítette jelentését a "magányos tanya" kifejezés, hiszen a programban részt vevő szervezetek sűrű szociális és biztonsági védőhálóval fedték le a tanyasi térségeket, de a programnak a jelenlegi kormány által történő elsorvasztása következtében ma a magára hagyott tanyáról kell beszélnünk.

Egy súlyosabb bűncselekmény hosszú ideig rémületben tartja a külterületen élőket. Ebből következik, hogy ezek az emberek jobban igénylik az állam gondoskodását. A rendőr-főkapitányságok vezetői is érzékelték, hogy a tanyás térségekben negatív változás következett be, egyre nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma. A helyzet javítása érdekében 2001 júniusában feladatterv született, amely tanyavédelmi program néven vált ismertté. Gyakorlati megvalósítása 2002 januárjától kezdődött el hét Bács-Kiskun megyei település bevonásával. A súlyponti feladatok a következők voltak: a tanyavilágban élő lakosság életkorának, szociális körülményeinek felmérése; segélyhívó rendszer kidolgozása, rendszeres kapcsolattartás a lakosokkal; az adott területen működő postások, vadőrök, vadászok, erdészek, mezőőrök, tanyagondnokok bevonása a program végrehajtásába; személyi, tárgyi feltételek biztosítása. Ennek keretében minden, a programban részt vevő település kapott a Belügyminisztériumtól egy Lada Niva gépkocsit a járőrszolgálat elvégzésére, valamint 2 fő koordinátor - közrendvédelmi tapasztalattal és helyismerettel bíró nyugdíjas rendőr - alkalmazására került sor, akik folyamatosan a tanyás térségben tartózkodtak. A legtöbb helyen már a megjelenésüket is nagy örömmel fogadták, hiszen hiába volt körzeti megbízott a településen - ha volt egyáltalán -, az csak azokat a tanyákat kereste fel, ahol már megtörtént a bűncselekmény. Kiosztásra került 380 darab mobiltelefon, amelyekkel egy gombnyomásra hívni lehetett nemcsak a tanyavédelmi szolgálatot, hanem akár a rendőrséget vagy a háziorvost is.

Ebben az időben a Belügyminisztériumban a bűnmegelőzési helyettes államtitkár volt a tanyavédelmi program felelőse, aki politikai érdekérvényesítő erővel bírt, magyarra fordítva: pénzt és eszközt is tudott rendelni a feladat elvégzéséhez. Nagyrészt minisztériumi támogatásból, kisebb arányban önkormányzati forrásból történt a program működtetése. Mindez 2005-2006-ig működött így. Jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban található a bűnmegelőzési osztály, amelynek helyzetéből adódóan semmilyen ráhatása nincs a tanyavédelmi program működtetésére. A program elsorvadása után hamarosan a korábbi szintre emelkedett azokon a területeken a bűncselekmények száma, ahol megszűnt a program, sőt enyhe növekedés is megfigyelhető, hiszen a rendőrség az üzemanyag- és létszámhiány miatt nem képes felügyelni a tanyás térségeket.

(22.20)

Amikor felmerül a kérdés, hogy mit lehetne tenni a tanyasi térségek közbiztonságának javítása érdekében: hát újból kellene indítani a tanyavédelmi programot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Dr. Horváth János tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 253 2008.12.15. 3:29  252-255

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 150/2004. (X. 12.) FVM-rendelet lehetővé tette az ökológiai gazdálkodáshoz közel álló tanyai gazdálkodás jelképes támogatását. A tanyás gazdálkodás célprogram keretében meghatározott feltételek esetén kis összeggel, mintegy 2-3 ezer forinttal hektáronként kaptak plusztámogatást. Ötezernél több nyertes pályázó volt. Ezek nem nagy gazdaságok, az összterület sem lehet sokkal több tanyánként 6-8 hektárnál.

(21.30)

Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok közül a tanyás gazdálkodás célprogramra csak morzsák lettek kifizetve, az összes AKG-kifizetésekhez képest. A tanyákon élők és gazdálkodók felé viszont egy gesztus, hogy már nem dózert küldenek a lakóhelyük, illetve a munkahelyük felé, hanem a célprogram keretében, mint az alföldi tájképhez tartozó rész, jelképes támogatást kap.

Sajnálatos módon az FVM jelenlegi EMVA-tervezetében ez a címszó hiányzik. A tanyák az alföldi tájhoz hozzátartoznak, az ott előállított élelmiszerek egészséges élelmiszerek, egész közel vannak a bioélelmiszerekhez. A településeken, a települések határán belül a megélhetésszintű állattenyésztés állatai nem tarthatóak, a család megélhetéséhez szükséges méretű növénytermesztésnél szükséges gépek szintén nem tárolhatók a portákon. Az állattartás és a növénytermesztés gépeinek szükségszerűen külterületi helyen kell lenniük. A még meglévő tanyák mellett több esetben tárol gépet egyébként a településen bent lakó gazdálkodó is. Igazából a tanyákat nem kellene sorvadni hagyni, hanem fejleszteni kellene, mert állatokat tartani, növénytermesztési gépeket településen belül tartani igazából ma már nem lehet.

Azután itt van a kölcsönös megfeleltetés. A mezőgazdasági területen történő istállótrágya-tárolás során be kell tartani a jogszabályi előírásokat, ideiglenes tárolás. Hogy a vizek nitrátosodása mitől van, azt nyilván pontosan ki lehetne mutatni, de egyszerűbb rákenni a szerves trágyára, és hozni olyan jogszabályokat, amelyek által mindenki, az ezres tehenészettől az egész kicsiig háromszázhatvanöt napon keresztül büntethető lesz. A szerves trágya a biológiai körforgás része, ha a körforgást megakadályozzák, bomlik a biológiai egyensúly. A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzési szempontjait jó lenne az érdekelt társadalmi szervezetekkel, az Agrárkamarával, a Magyar Állattenyésztők Szövetségével, a gazdakörökkel egyeztetni.

A tanyákon élők általában nem vesznek igénybe gázártámogatást. Ha hasonló összeggel, mint amennyi a gázártámogatás, támogatnánk a tanyákon a megújuló energia használatát, talán sikerülne több helyen előbbre lépni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Dr. Horváth János és Jakab István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 168 2009.01.29. 2:16  167-170

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyenesei István önkormányzati miniszter december 19-én keltezett írásbeli kérdésemre adott válaszában adott felvilágosítást a tanyán élők pontos létszámáról.

A miniszter úr álláspontja szerint mintegy 300 ezer állampolgár lakik ma külterületen, tanyákban. A több százezernyi, tanyán élő honfitársunk számára az esélyegyenlőség csak álom, hiszen a tanyasi életvitel számos pluszkiadással jár, ráadásul több esetben a hétköznapi élet alapvető szükségletei is elérhetetlenek. Többször elmondtam már a tisztelt Ház falai között, hogy a magyarországi tanyákon élők önhibájukon kívül az állam segítségére szorulnak. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, rászorultak, hogy a kormány végre figyelembe vegye őket.

A modern jogrendszerek alapvető elve a diszkrimináció tilalma, illetve az egyenlő bánásmód követelménye. Az esélyegyenlőség eszményének megvalósulása érdekében olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szellemében a tanyákon élők által viselt hátrányokat megszüntetnék, de legalábbis csökkentenék. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnának azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyavilág Magyarországon sem kizárólag a több százezer éppen ott élő ember ügye, hanem a magyarság kulturális öröksége, amelynek fennmaradásáért, megőrzéséért, ápolásáért felelősséggel tartozunk.

Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, mit kíván tenni a magyarországi tanyákon élő családok életminőségének javítása, valamint esélyegyenlőségük megvalósítása érdekében.

Várom megnyugtató válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 290 2009.02.23. 4:21  289-292

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Közel száz mezőgazdasági termelő problémáját kell megosztanom, jeleznem az Országgyűlés felé, amelyhez segítséget kérnek a törvényhozástól is, hogy a jövőt illetően ne járjon senki úgy, ahogy ők jártak. A közraktározásról, állami funkció gyakorlásáról, ellátásáról van szó.

Közös integráció révén értékesítették termelvényeiket, 4 ezer tonna malmi búzát és 1150 tonna olajos napraforgót 263 millió forint értékben egy dél-alföldi cég felé, adásvétel formájában. A cég a beszállított terményeket leközraktároztatta, holott az áru nem volt per-, teher- és igénymentes. A leközraktározott terményre körülbelül 80 százalékban a közraktárjegyek beváltásával felvette a hitelt, amelyből a termelőket nem fizette ki, akik így nem juthatnak már a termelvényeikhez, és pénzt sem kaptak érte. A számlák kifizetésének utolsó határideje december volt, ez idáig a termények ellenértékének mintegy 15 százalékát fizették ki.

Amikor tudomást szereztek a közraktározásról, hitelfelvételről, az áru ki nem fizetéséről, értesítették a közraktározó céget, a Concordiát, amely semmit nem tett a probléma megoldásáért. Leveleikre nem válaszolnak, holott minden feléjük érkező jelzést, figyelemfelhívást ki kellett volna vizsgálniuk. Évek óta a már megnevezett közraktározó szervezet a legszigorúbban jár el, és ellenőrzi különös tekintettel a raktározást vállaló cégek esetében az áru tulajdonjogát. Ennek pontosan az ellenkezőjét tette, amikor egy jelentős tétel esetében nem körültekintően járt el, ezáltal teremtődött olyan helyzet, hogy a gazdák úgy érzik, a terményüket jogtalanul eltulajdonították.

A közraktár-felügyelet felé is jelezték a problémát, kérve az intézkedést, de sajnos semmi sem történt. A közraktár-felügyelet jelezte, hogy ők mint hatóság nem végeznek közraktári tevékenységet, így nem kötnek közraktári szerződést, és nem bocsátanak ki közraktárjegyet, kérésüket nem áll módjukban teljesíteni.

A közraktározásról szóló szabályozás pontatlansága, hiányossága teheti lehetővé az ilyen eseteket, amelyekről egyre többet hallani.

(21.00)

Ezért módosítani kellene a szabályozást, miszerint ne legyen elegendő egy minden jogi garanciát nélkülöző egyoldalú nyilatkozat, amelyet a közraktár minden ellenőrzés nélkül elfogad. Közraktározás esetén a közraktárba helyezni kívánt ingóságok, termények tulajdonjogát, de minimálisan az azok fölötti rendelkezési jogot megfelelő dokumentumokkal kelljen igazolni, és azok valódiságát a közraktár ellenőrizze le.

Ez a folyamatot jelentősen nem hosszabbítaná meg, hiszen elektronikus úton, illetve akár telefonon is könnyen ellenőrizhető a bemutatott dokumentáció valóságtartalma. Ha ennek ellenére kiderül, hogy az adott terményt olyan gazdasági társaság vagy természetes személy helyezte közraktárba, akinek az nem volt tulajdonában, illetve nem rendelkezhetett volna jogszerűen vele - például a termelőknek még nem fizette ki a teljes vételárat -, a közraktárnak helyt kelljen állnia a vételárért, azt a termelők felé meg kell fizetnie, hiszen az ő mulasztásából keletkezett a kár.

Úgy érzem, jogunk és kötelességünk segíteni a gazdáknak, termelőknek, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben ne lehetetlenüljenek el, és jussanak hozzá az egész éves munkájuk eredményeként megtermelt terményük ellenértékéhez, ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe, amelyhez állami közraktározó cég is segédkezett.

Államtitkár úr, várom megnyugtató válaszát, és köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 252 2009.05.18. 3:15  243-261

BALOGH JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága mai napi ülésén megtárgyalta a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot.

A bizottság álláspontja szerint a magyar tanyavilágban élők ellátása komoly kihívások elé állítja a szociális ellátórendszert. Mint az több felmérésből és tanulmányból is kiderül, az ott élők társadalmi és szociális helyzete jelentős elmaradást mutat a nem tanyákon élőkkel szemben. Erősíti ezt a folyamatot az a ma már megfigyelhető és mérhető jelenség, miszerint a városi lakás feladása után többnyire gyermekes családok vásárolnak házat a tanyavilágban az olcsóbb fenntartás és a megélhetés reményében. Ezzel a döntéssel azonban olyan alapvető szolgáltatások elérése válik lehetetlenné, amelyek a gyermekek és a felnőtt családtagok számára egyaránt elengedhetetlenek.

Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kérdés rendkívül komplex probléma, amelynek megoldása több szakterület együttműködését igényli. A tanyákon uralkodó helyzet megoldása csak célzott szolgáltatásokkal és a területre koncentráló, az érintett feleket és a szakembereket összefogó projektek keretében lehetséges.

A ma fennálló intézményi és ellátási struktúra rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek támogatással, kiegészítő források bevonásával megfelelő segítséget tudnak majd nyújtani.

(20.40)

Az összehangolás érdekében meg kell határozni a hazai tanyavilág fenntarthatóságának feltételeit. Ezek közé tartozik a település és tanyás terek közötti összefogás erősítése, a tanyákon folyó mezőgazdasági termelés, különösen az ökogazdálkodás, a biotermék-előállítás és az ehhez szükséges szaktanácsadás fejlesztése, energiaellátásuk biztosítása, vízfelhasználásuk és energiaellátásuk korszerűsítése, közúti és kommunikációs elérhetőségük javítása, a tanyai turizmus fejlesztése, az agrár-környezetgazdálkodás erősítése, a közbiztonság javítása, a tájfenntartó funkció és a hagyományos tanyai építészet alkalmazásának előmozdítása, a közösségi élet és az oktatási rendszer fejlesztése, a szociális ellátás biztosítása és a tanyás térségek hulladékgazdálkodásának rendezése. A megőrzés és fejlesztés sikerének alapfeltétele e tényezők együttes, komplex kezelése.

Mindezeket figyelembe véve a környezetvédelmi bizottság egyhangú szavazati aránnyal az Országgyűlésnek általános vitára javasolja a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 260 2009.05.18. 9:55  243-261

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel tölti el a szívem, hogy egy évtized után a magyar tanyákról beszélünk az Országgyűlésben, éspedig pozitív értelemben. Talán én vagyok az utolsó olyan képviselő, aki tanyán él. Egy igazi tanyasi ember vagyok, aki a tanyáról jár fel nap mint nap a Magyar Országgyűlésbe. Egyébként a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének az elnöke vagyok, amelynek tagja Lezsák Sándor és Ékes József is. Ezt azért hoztuk létre 2007-ben, hogy végre a tanyákon élőket is figyelembe vegyék, és valamit tegyenek az érdekükben. Köszönöm a patkó mindkét oldaláról ezt a hozzáállást, mert összefogással tényleg eredményt tudunk felmutatni.

Mint tanyán élő képviselő mindenekelőtt az egészséges tanyasi élelmiszerre szeretném felhívni a figyelmet, arra, hogy mennyire fontos ez számunkra és mi mindenre ad megoldást. Sorolhatnám a közbiztonságot, az utat, a villanyt, a tiszta ivóvizet is, de erre nincs idő.

A különböző statisztikai adatokból megállapítható, hogy Magyarországon a tanyavilág alapvetően négy megyére jellemző: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és kisebb mértékben Szolnok megyére. Ha ezt területi lefedettség alapján vizsgáljuk, akkor ez tulajdonképpen a magyar Alföld jelentős része, vagy más megközelítésben az ország területének közel egynegyede. Ez azt is jelenti, hogy az ország természeti adottsága ezen a területen a legalkalmasabb a mezőgazdasági termelésre, benne a tanyasi gazdálkodásra is. Bizonyára őseink is így gondolkodtak, legalább az előző két évszázadban, és teremtették meg a tanyasi családok megélhetését. Tehát tradícióról is beszélhetünk, amikor apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre adták át a sokoldalú tapasztalatokat a tanyán élő őseink.

A hatalom uralói vagy éppen bitorlói hol jobban, hol kevésbé segítették a tanyán élők sorsát és megélhetését. Most azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben a "kevésbé" jelző volt a jellemző, hiszen a tanyavilágot folyamatosan leépítették. Az okok között sorolhatjuk az idegen érdekek kiszolgálását, a hazai piacok felhígítását silány termékekkel, az egyenlőtlen versenyhelyzetet a gazdaságban, az értékesítési nehézségeket a kistermelőknek és a nagyüzemi gazdálkodás előnyben részesítését. Ma már sok mindent lehet gépesíteni a mezőgazdaságban, és ez jó dolog, azonban a kézi munkát igénylő termelést semmilyen munkagéppel nem lehet pótolni, még a nyugati farmereknél sem. A nagyüzemi gépesítés sok esetben minőségvesztést okozott, amit vissza kell állítani, amihez a belső feltételek adottak, például a családi gazdálkodók, köztük a tanyákon élők is. Az almát, a meggyet, a cseresznyét nem lehet géppel szedni. A paprikát sem, mert a gép nem látja, hogy piros-e a színe vagy füstös, vagy még éppen csak zöld. De ugyanígy nem lehet összehasonlítani a tanyán a szabadban tenyésztett baromfit - tyúkot, libát, kacsát - a nagyüzemi gépies, ketreces változattal.

A zöldségféléken és a baromfin kívül ide kell sorolni a többi egészséges tanyasi élelmiszert is: a füstölt sertéssonkát, a töltelékárut, a marhahúst, a birkahúst, a tejtermékeket, a különféle sajtokat, a túrót, a tejfölt, a tejet, vagyis mindazt, amit a korábbi évtizedekben a szüleink és a nagyszüleink a piacon értékesítettek. Ezeknek az élelmiszereknek az előállításához fontosnak tartjuk, hogy a tanyán gazdálkodók jelentősebb pluszköltségek nélkül is bevizsgálásra legyenek képesek. Javasolunk létrehozni a biotermék mellett egy újabb kategóriát, az egészséges tanyasi élelmiszer kategóriát, amely minősítés megszerzése egyszerűsített eljárás keretében történhessen, és ezek után egyfajta védjegyként szerepeljen a tanyasi gazdaságok által előállított élelmiszereken.

Az egészséges tanyasi élelmiszer-termeléshez állami támogatással segíteni kell a félkész- vagy késztermékek előállítását. Az értékesítéshez pedig szükségesnek tartjuk létrehozni a tanyasi élelmiszer-üzletláncot, amelynek segítségével ezeket az élelmiszereket el lehet juttatni a nagyobb városokban élő fogyasztókhoz, mint védjeggyel levédett egészséges tanyasi élelmiszert. Ez a gondolat nem teljesen új eredetű, csak a termék megjelölése az új élelmiszer-kategória. Ugyanis ma Magyarországon elvileg létezik a kiváló magyar élelmiszervédjegy. A kiváló magyar élelmiszervédjegy jól láthatóan jelzi a régebben csak külföldi áruktól elvárt minőséget és az ennek megfelelő megjelenést. A mindennapi bevásárlás során a hiper- és szupermarketek árudzsungelében nem könnyű eldönteniük a vásárlóknak, hogy a polcokon sorakozó termékek közül melyik a valóban hazai alapanyagból készült és emellett megbízhatóan jó minőségű élelmiszer. Ennek analógiájára lehetne létrehozni az egészséges tanyasi élelmiszer kategóriát jelentősen csökkentett bürokráciával és költségekkel, természetesen betartva a szükséges mértékű élelmiszer-biztonsági szabályokat. A félkész- és késztermékek előállítását, csomagolását hazai munkaerővel meg lehetne oldani.

Javaslatunk szerint erre lenne hivatott a tanyasi élelmiszer-üzletlánc, amelyben a fogyasztók biztonsággal vásárolhatnának, mert ezekben a boltokban csak tanyáról származó élelmiszerek lennének. A védjegyen szerepelne a termék neve, származási helye, az, hogy tanyasi élelmiszer, a szavatossági ideje és a termelő neve. Ez a termelőket nemcsak védené, de ösztönözné is a további fejlesztésre. A hazai vevők szempontjából elsősorban azért lenne előnyös, mert egészséges, ízletes élelmiszereket fogyaszthatnának.

De tegyük a szívünkre a kezünket - ma is működik bizonyos formában, de miért ne lehetne ezt teljesen legálisan, életforma szerint végezni? Ennek a megvalósításához természetesen állami támogatásra, ösztönzésre, kiszámíthatóságra, önszerveződésre, tárolókra, hűtőházakra, feldolgozókra, kislaboratóriumokra és állami akaratra van szükség. A termelőkre eső rész ebből megvan, most az államon van a sor, hogy partnerséget vállaljon ebben. Fontos cél, hogy a termelők és a fogyasztók érdeke érvényesüljön, a közvetítőket, neppereket, haszonlesőket ki kell iktatni a rendszerből. Mi egy valódi Hangya szövetkezeti modellben gondolkodunk, amelyben a termelők érdeke is érvényesül, és a termelő a termelésen kívül közvetlenül részt vehet az értékesítésben mint tulajdonos, és az érdekeit közvetlenül érvényesítheti.

(21.10)

A támogatáson kívül van még egy nagyon fontos állami feladat, ez a piacszabályozás, konkrétabban a magyar érdekek érvényesítése, szemben a jelenlegi multinacionális vállalatok előnyben részesítésével. Arról nem is szólva, hogy az itt forgalmazott ismeretlen eredetű, silány minőségű élelmiszerekkel indulni lehetne a pocsék áruk versenyén is - és ezek után csodálkozunk, miért vagyunk ilyen betegek? Mert nem tudjuk, hogy mit vásárolunk és fogyasztunk, honnan származik, netán ki termelte. A magyar élelmiszerek termelésére, előállítására és népszerűsítésére több figyelmet kellene fordítania az oktatásnak és a médiáknak is, hogy kellő megbecsülést kapjanak a termelők és a termékeik.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem egyszerű kivitelezni a kitűzött célokat, de egy komplex, átfogó kormányzati programmal van esély a megvalósításra, és ha ez sikerül, akkor ennek három nyertese lesz: a termelő, mert a család megélhetése a munkaerő foglalkoztatása által biztosított, a fogyasztó, mert egészséges magyar élelmiszer kerül a család asztalára, és a harmadik az állam: kevesebb lesz a beteg, kevesebb segélyt kell osztani. Sorra kerül a természeti adottságaink jobb kihasználása, az önellátásra való berendezkedés - a külföldi függőségi viszony csökken -, nemzetünk fejlődése, benne a magyar emberek megbecsülése.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 262 2009.05.18. 3:29  261-264

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezik arról, hogy a helyi közcélú vízi létesítmények kezelése, illetve a közcélú vízi munkák vízgazdálkodási társulat útján is elláthatók.

A közcélú vízi létesítmények, illetve a vízi munkák költségeit vízi társulat esetén a tagok a társulati érdekeltségi szabályok szerint, vízi társulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni. A Duna Menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat az illetékességi területén megkereste az önkormányzatokat, hogy a levelükhöz mellékelt listán található gazdálkodó emberek érdekeltségi hozzájárulás-tartozását azok adók módjára hajtsák be. A gazdálkodók tartozása széles határok között változik, pár ezer forinttól egészen 100 ezer forintot is meghaladó mértékig. Megállapítható a lista alapján, hogy általában azoknak a gazdáknak van nagyobb összegű tartozása, akik azért nem tudták befizetni a hozzájárulást, mert egyáltalán nem képződik nyereség a munkájuk eredményeként, sőt a többségnek vesztesége termelődik, és csak a föld szeretete hajtja őket, hogy megműveljék birtokaikat.

A homokhátságon élő gazdák jogtalannak tartják az érdekeltségi hozzájárulás kifizetését, mert a csatornákban hosszú évek óta nincs víz, habár arra égetően nagy szükség lenne most is, továbbá a csatornák gondozása is - amire hivatkoznak - a vízgazdálkodási társulat munkatársainak látszattevékenységében merül ki. Vízpótlást elősegítő tevékenységet a homokhátságon a Duna Menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat nem tud végezni. A gazdálkodásból megélni szándékozó embereket a homokhátságon nemcsak az időjárás viszontagságai sújtják, ami önmagában is komoly próbatétel, hanem a kormány, a kormányzat érzékenységet, differenciálást nélkülöző intézkedései is, sajnos.

Ezek a gazdák, akik a földet annyira szeretik, hogy még ráfizetés árán is megművelik azt, megbecsülést, tiszteletet érdemelnek; joggal várják el, hogy segítsen rajtuk a kormányzat, könnyítse a terheiket, ne pedig újabb terheket rakjon rájuk. Most és gyorsan kell segíteni ezeken az embereken, a helyzetük már most olyan rossz, hogy a segítség nem tűr halasztást.

Kérem államtitkár úr segítségét, kezdeményezze a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítását, hogy az aszály sújtotta területeken ne kelljen vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást fizetni a gazdálkodóknak. Kérem továbbá, hogy a kormány végre dolgozzon ki tervet a vízpótlás biztosítására a homokhátságon. Víz nélkül teljesen reménytelenné válik a gazdálkodók túlélési esélye.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Lezsák Sándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 163 2009.09.28. 2:21  162-165

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint azt ön bizonyára tudja, korábban összesen 4100 tonna német háztartási hulladék érkezett hazánkba Baden-Württemberg mellől, Bajorországból. Az ügy 2006-os kirobbanása óta a szemétnek csak egy töredékét sikerült visszaszállíttatni, 46 tonnányi hulladék áll Csongrád megyében, mert a németek nem hajlandóak elszállítani azt. Mindszent településen 26, Balástyán pedig 20 tonna szeméthegy várja gazdáját. Mindkét település polgármesteri hivatala semmilyen hivatalos hatósági értesítést nem kapott a hulladék sorsáról, hiába keresték az ügyben a szakminisztériumot. A mindszenti jegyző szerint azóta semmilyen előrelépés nem történt az ügyben. A minisztérium magatehetetlen, és kizárólag ujjal mutogatásban kimerülő magatartása veszélyes játék a tűzzel.

A német fél állítja, hogy kifizette a szemét lerakásának díját. A hatóságok szerint az illegális üzletet lebonyolítók felelőssége az illegálisan lerakott hulladék elszállítása. Az egyetlen ártatlan és egyben szenvedő fél a két említett önkormányzat.

2006 óta eltelt három év, ezért most, 2009 őszén a parlament nyilvánosságán keresztül tájékoztassa az ország közvéleményét, de különösen a Csongrád megyei polgárokat, milyen lépéseket tervez foganatosítani a három éve húzódó ügyben. Azt bizonyára nem tapasztalja mindennap személyesen, hogy milyen több tonna baden-württembergi műanyag zacskó, flakon és rongydarab mellett élni. Az itt élő emberek joga megtudni, hogy mikor normalizálódnak végre a körülmények. Hiszen az élet halad tovább, még akkor is, ha a kormány ezt nem képes feldolgozni.

Ezért a fentiek alapján kérdezem önt: milyen lépéseket tervez a minisztérium, mi lesz az itt lévő szemét sorsa? Ki viseli a hulladék lerakásának és ártalmatlanításának költségeit? A jövőben hogyan kívánja elkerülni a hasonló, kellemetlen, környezetromboló és egyben megalázó helyzeteket?

Várom megnyugtató válaszát, köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 220-222 2009.09.29. 8:46  31-225

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): (Recseg a mikrofon.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság ellenzéki képviselői nem találták általános vitára alkalmasnak a tavalyi év költségvetésének zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek oka, hogy kizárólag a nemzetközi szervezetek pénzügyi segítségén múlt, hogy Magyarország...

(18.50)

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra álljon meg. Valami probléma van a mikrofonnal, valami zúg. Most jó? Megint nem jó.

Kérek egy kis segítséget! Köszönöm szépen. (Balogh József elé kézi mikrofont tesznek.) Kérem, az órát indítsuk újra! Köszönöm szépen.

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság ellenzéki képviselői nem találták általános vitára alkalmasnak a tavalyi év költségvetésének zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek oka, hogy kizárólag a nemzetközi szervezetek pénzügyi segítségén múlt, hogy Magyarország nem került a fizetésképtelenség állapotába. A kormány gazdaságpolitikájának legsúlyosabb kritikája a 2008. évi októberi események. A nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió segítsége kellett ahhoz, hogy ne Magyarország legyen az Unió történetének első fizetésképtelen állama. A GDP-arányos államadósság mértéke drámaian megugrott, az állampapírpiac befagyott. Mindeközben a gazdaság motorjai végérvényesen lefulladtak, a kis- és középvállalkozások a magas adóterhek miatt nem képesek fölvenni a versenyt régiós vetélytársaikkal. A munkanélküliségi ráta jelentősen emelkedett, beruházások maradtak el, a fizetésképtelen cégek száma drámaian megnőtt.

A tárca költségvetésének 60,5 milliárd forintnyi kiadási előirányzata a költségvetési törvény főösszegének a 0,7 százalékát sem éri el. Valamivel jobb az arány, ha a funkcionális osztályozás mérlegét vesszük figyelembe, amelyben a környezetvédelmi ráfordítás a kiadási főösszegnek 1,6 százaléka. Ezek a költségvetési adatok a tárca súlytalanságát tükrözik, így aztán érthető, hogy ilyen költségvetési pozíció mellett a tárca miért nem tud részt venni a társadalmi, gazdasági folyamatok közvetlen alakításában.

A beszámolóból nem lehet megállapítani azt sem, hogy a beszámolási évet követően hol tart a tárca középtávú terveinek megvalósításában. Az azonban megállapítható, hogy a kormányzati feladatok ellátásában a tárca alulmúlta a korábbi éveket. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium igazgatása 3,5 százalékkal, nemzeti parki igazgatóságok 40,7 százalékkal, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok 12 százalékkal lépték túl a tervezett, engedélyezett költségvetési létszámkeretüket, aminek okait a szöveges indokolás nem tartalmazza. Ha a bővülés az alkalmi és közmunkás foglalkoztatásból adódik, szerencsés lett volna bemutatni, hogy az eseti foglalkoztatottak milyen feladatokat láttak el, és nem kellett volna összemosni az állandó státuslétszámban foglalkoztatottak feladatellátásával.

A beszámoló azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha nem lenne státuslétszámhiány, mivel a rendelkezésre álló létszámot szükség szerint ki lehet egészíteni alkalmi foglalkoztatottakkal. Nyilvánvalóan a tárca is tudja, hogy az alkalmi foglalkoztatottakkal nem lehet tartósan kiváltani a hiányzó vagy leépített státuslétszámot, ezért is különösen veszélyes, ha a költségvetési okokból leépített státuslétszámot egyre nagyobb arányban alkalmi foglalkoztatottakkal kénytelenek az intézmények pótolni.

A hatósági tevékenység bemutatása is hiányos. Bár tartalmazza a 2008. évben kiadott engedélyek, állásfoglalások számát és az elsőfokú határozatokkal kiszabott bírságok volumenét, ebből azonban semmilyen következtetés nem vonható le, mivel hiányzik a hatósági tevékenység értékelése. Nem állapítható meg ugyanis, hogy ez a darabszám sok-e vagy kevés, milyen hatása van a környezeti állapotra, a bírság mennyire visszatartó hatású, illetve a jogkövető magatartás vonatkozásában mutatkozik-e bármilyen pozitív változás.

Jó lett volna megismerni, hogy az előző évek radikális lépéseit követően a hatósági szervezetek mennyire képesek ellátni a feladataikat. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok tevékenységéről készült beszámoló rendkívül gondosan felsorolja a feladatkörükbe tartozó valamennyi létesítményt és természeti képződményt, mennyiségi mutatókkal illusztrálva azok volumenét. A beszámoló azonban nem említi, hogy az igazgatóságok eleget tettek-e a 2008-as évben a jogszabályban felsorolt feladatok teljesítésének.

A 2008. évi ár- és belvízvédelmi feladatok végrehajtása még csak említésre sem került, pedig minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik ilyen körülmények között a védvonalakon helytálltak. Itt fedezhető fel leginkább a cenzúrázás, mivel még a pozitív konkrétumok sem kerülhettek bele a szövegbe.

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése előirányzat a 2004. évi létrehozása óta - a 2007. évet kivéve - minden évben jelentősen elmaradt a teljesítésben. Erre a feladatra öt év alatt összesen 33,5 milliárd forint költségvetési támogatást tartalmazott az éves költségvetési törvény. A fejezeten belüli előirányzat-átcsoportosítások miatt nem lehet megállapítani, hogy ebből ténylegesen hány milliárd került felhasználásra. A program tényleges befejezési határideje egyre inkább kitolódik, és már nem is lehet követni, hogy mikorra tervezi a tárca a teljes megvalósítást.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a tárca felkérésére 2005-ben és 2006-ban vizsgálatot végzett az ár- és belvízvédelmi művek fenntartását szolgáló költségvetési források rendelkezésre állásáról. A vizsgálat szerint a vízkár-elhárítási művek fenntartása előirányzat, valamint a vízügyi intézmények költségvetésében rendelkezésére álló források a szükséges fenntartási munkák töredékére elegendőek. A vizsgálati jelentés megállapításai ellenére a források növelésére azóta sem került sor, így félő, hogy a folyamatos állagromlás megállításának elhalasztásáért egyszer majd drága árat fogunk fizetni.

Összegezve a tárca zárszámadásának szöveges indokolását, megállapítható, hogy a szakmai feladatok végrehajtásáról igen kevés konkrétumot tartalmaz, ezért nem ad valós képet a tárca 2008. évi működéséről. Mivel vitathatatlan, hogy Magyarország az elmúlt évben jelentős bizalmi válságon ment át, és nem kétséges, hogy ez a korábbi évek gazdaságpolitikájának következménye, ezért felelősséggel nem bocsátható a zárszámadásról szóló törvényjavaslat általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 148 2009.10.19. 2:25  147-150

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országház falai között több ízben szóltam már a homokhátsági gazdálkodók nehéz helyzetéről. Ezek a gazdák, akik a földet hagyománytiszteletből, szeretetből, még ráfizetés árán is megművelik, tiszteletet, megbecsülést, támogatást érdemelnének. Ehelyett azonban a kormány folyamatosan növeli terheiket, sőt újabbakat rak rájuk, a vízgazdálkodással kapcsolatos gondjaik ügyében pedig hiába szólalok fel évek óta, a hatalmat gyakorlók nem hajlandók tudomást venni ezekről.

2009. május 18-án ismét a kormány elé tártam az ügyet, akkor Gőgös Zoltán FVM-államtitkár úr válaszolt a felszólalásomra. Az államtitkár úr akkor többek között így fogalmazott: "a közfeladatok ellátásának alapja a közös teherviselés és a szolidaritási elv érvényesülése", továbbá azt is említette, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos problémakört csak egy teljesen átfogó vízgazdálkodási terv tudja megoldani. Ha ezt a két állítást megvizsgáljuk, látható, hogy ezek pusztán szóvirágok maradtak, elhangzásukat nem követték tettek. Hiszen hogyan beszélhetnénk a szolidaritási elv érvényesüléséről ott, ahol az aszálykárokat elszenvedő gazdáktól a hatalom éppúgy bevasalja a vízgazdálkodási hozzájárulást, mint szerencsésebb társaiktól?

A kormány érdektelenségét, cselekvőképtelenségét megelégelve az elmúlt hónapban nyolc képviselőtársammal közösen törvényjavaslatot nyújtottunk be a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról. Ezzel az indítvánnyal a nyilvánvalóan igazságtalan jelenlegi állapotot kívánnánk megváltoztatni, hogy az aszály sújtotta termelők legalább ne fizessenek a semmiért. Csak reménykedni tudok abban, hogy a kormány végre tudomást vesz a homokhátsági, de az ország más, vízhiánnyal küszködő területein is gazdálkodók gondjairól, és lépéseket tesz annak érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy problémájukra a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításával, illetve a vízgazdálkodási terv készítésével megoldás születik.

Kérdezem az államtitkár urat, hogy a kormány támogatja-e az 1995. évi LVII. törvény módosítását. Várom megnyugtató válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 176 2009.11.09. 2:16  175-178

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon az ezredfordulón 2 millió légúti allergiás beteget tartottak nyilván. Ez a kör évente 4-5 százalékkal bővül, különösen az óvodás-iskolás korosztályban. Sajnos, szembe kell néznünk a tényekkel: a légúti allergiás megbetegedések veszélyt jelentenek az egész magyar társadalomra.

Azt feltételezné az ember, hogy a kormány minden tőle telhetőt megtesz a veszély elhárításáért, de sajnos ez nincs így, és a helyzet folyamatosan romlik. Az idén a szokásosnál is kevesebb energiát fordított az ország az allergén gyomok elleni védekezésre. Ennek a pollenallergiával kapcsolatos panaszok és költségek meredek növekedése lesz a következménye.

Az idén a megszokottnál nagyobb területet borított a parlagfű. Ráadásul ebben az évben korábban is kezdett virágozni. Mintegy 5 millió hektáron terem az agresszív gyomnövény, ebből 700 ezer erősen fertőzött. Az ország évente csak a pollenallergia tüneteit csillapító gyógyszerekre 20 milliárd forintot költ; ennek a kétszeresét a kezelésekre és a táppénzköltségekre. Miért van az, hogy a védekezési célokra rendelkezésre álló összeg elenyésző? Idén mindössze 800 millió forint gyűlt össze parlagfű-mentesítésre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Még ezzel a csekély összeggel sem tud a minisztérium elszámolni. Még a tavalyi pénz elköltéséről sem jelent meg semmilyen elszámolás. Az ideiről pedig annyit tudni, hogy 140 millió forintért kaszálógépeket vettek belőle állítólag, de hogy ezt ki és hol használja, arról nincs nyilvános információ.

Államtitkár Úr! Hova tűnt a pénz? - az a pénz, ami az alapvető megelőzésre is vajmi kevés. Kérdezem öntől: miért nem létezik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) részletes elszámolás a parlagfű-mentesítésre összegyűlt pénzből, miért nem előzi meg a kormány a parlagfű elterjedését, hogy ne növekedjen évről évre a beteg emberek száma hazánkban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 172 2009.11.11. 5:06  165-183

BALOGH JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a vízi társulatokról szóló T/6669. számú törvényjavaslat kapcsán bemutassam a környezetvédelmi bizottság álláspontját. Abban a tekintetben akár teljes egyetértés is megmutatkozhatna a környezetvédelmi bizottság tagjai körében, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény változtatásra szorul. Változtatásra szorul, hiszen a törvényben számos rendezetlenség található, ami annak az eredménye, hogy e többször módosított, több ízben toldozott-foldozott törvény mára számos megközelítés, szakmai és koncepcionális szempont nem koherens elegyévé vált.

A környezetvédelmi bizottság tagjainak többsége a fentiek szellemében azon az állásponton van, hogy a vízgazdálkodási törvénnyel szemben megfogalmazott szakmai kifogásokra átfogó, koncepcionális választ adó módosításokra, sőt mit több, akár új jogszabályok létrehozására is szükség lehet. Ehhez azonban öt hónappal az országgyűlési képviselő-választások előtt nyilvánvalóan nem célszerű hozzákezdeni, elvégre egy új kormány minden bizonnyal más szempontok szerint közelíti meg a problémát.

A szóban forgó törvényjavaslat ráadásul nem a koncepcionalitás, illetve a koherenciateremtés igényével fogalmazódott meg, hanem a jelenlegi törvényt kívánja tovább foltozgatni, amit nyilvánvalóan legfeljebb részmegoldásnak lehet tekintetni, megoldásnak azonban semmiképpen. Minősítő értékkel bír az a tény is, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot a kormány március 11-én tárgyalta, és annak elutasításáról döntött, akárcsak a környezetvédelmi bizottság, amely a tegnapi nap folyamán nem támogatta, hogy a törvényjavaslat általános vitára kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a rossz időzítés önmagában megkérdőjelezi e törvényjavaslat általános vitára való bocsátásának célszerűségét, a bizottság keddi ülésén szakmai érveket is megfogalmazott a szóban forgó indítvány napirendre vételének elutasítása mellett. Engedjék meg, hogy ezek közül részletesen szóljak az úgynevezett érdekeltségi hozzájárulás problémaköréről, amelynek kapcsán képviselői munkám során magam is több beadvánnyal éltem, illetve több ízben szólaltam fel a tisztelt Ház falai között.

2009. szeptember 22-én adtam be képviselőtársaimmal közösen azt a módosító indítványt, amellyel el kívántuk volna azt érni, hogy az aszály sújtotta területeken élő gazdálkodóknak ne kelljen érdekeltségi hozzájárulást fizetni a vízgazdálkodási társulatok számára.

A törvény jelenleg hatályos formája ugyanis a vízgazdálkodási társulatok tagjai részéről előírja, hogy a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni kötelesek. Ez a kötelezettség azonban hátrányosan érinti azokat a társulati tagokat, akiknek földterületei aszály sújtotta országrészben vannak. A törvényjavaslat erre a problémára sem kínál megoldást.

Itt érzem fontosnak megjegyezni, hogy ebben az ügyben már 2006. december 18-án kértem a kormányzat segítségét. Hű képet tár elénk a hatalmat gyakorlók hozzáállásáról, hogy napirend utáni felszólalásomra akkor a kormány részéről senki nem kívánt válaszolni. 2009. május 18-án ismét a kormány elé tártam az ügyet, akkor Gőgös Zoltán államtitkár úr válaszolt felszólalásomra. Államtitkár úr akkor többek között elmondta, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos problémakört csak egy teljes, átfogó vízrendezési terv tudja megoldani. A most tárgyalt és a bizottság által elutasított törvényjavaslat a vízgazdálkodási hozzájárulás tekintetében sem tekinthető átfogónak, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a szakmai szempontokat, amelyek miatt a bizottság az elutasítás mellett döntött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül összefoglalva az eddig elhangzottakat hangsúlyozni szeretném azt, hogy bár a vízi társulatokkal kapcsolatos problémakör fontosságával tisztában vagyunk, a szóban forgó törvényjavaslat sem az időzítést, sem a tartalmát tekintve nem jelent megoldást, ezért elutasította a környezetvédelmi bizottság annak napirendre vételét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 80 2009.11.30. 2:53  79-87

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Tudományos Akadémia a közelmúltban "Aszály és szárazodás Magyarországon" címmel rendezett konferenciát Kecskeméten. Ezen az összejövetelen több mint 200 agrárszakember, hidrológus, vízmérnök és ökológus erősítette meg a szakmának azt a már korábban is megfogalmazott álláspontját, miszerint a klímamódosulás miatt bekövetkező szárazodás alapjaiban rendítheti meg az ország létbiztonságát.

Tisztelt Miniszter Úr! A legfrissebb adatok szerint a klímamódosulás egyértelműen vízhiányt eredményez. Ezt bizonyítja az is, hogy a Duna-Tisza közén átlagosan 3-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, továbbá az, hogy a homokhátság egy része már 2003-ban hivatalosan félsivatagi besorolást kapott az ENSZ mezőgazdasági tagozatától. Az egyre súlyosabbá váló vízgazdálkodási helyzet drámai következményei az idei aszálykor is megmutatkoztak. A júniusi aszály okozta károk az egyes termények esetében akár 30-40 százalékot is meghaladó terméskiesést okoztak, amely nyilvánvalóan végzetes helyzetbe sodorta a hazai növénytermelők jelentős részét.

Tisztelt Miniszter Úr! Az aszály okozta károk megmutatták, hogy hazánk nem rendelkezik olyan koherens vízgazdálkodási koncepcióval, amely révén az aszálykárok megelőzhetőek lennének. Egy írásbeli kérdésre adott válaszában ön ismerte el, tisztelt miniszter úr, hogy az öntözésre berendezett területek, illetve az öntözési kapacitások kihasználtsága jelentősen alatta maradt a lehetőségeknek. Hiszen az országosan vízjogilag engedélyezett területek mindössze 38 százalékát öntözték az idén. A klímamódosulás, a talaj általános kiszáradása a mezőgazdaság, a természetes környezet mellett az épített környezetre is hatással van.

A balliberális kormányokat kétségtelenül felelősség terheli azért, mert elpazaroltak hét évet anélkül, hogy megoldásokat kerestek és találtak volna a vízgazdálkodási problémákra. Az aszálykárok csökkentése, a közúti közlekedésnél lényegesebb környezetkímélőbb vízi közlekedés és szállítás előtérbe helyezése, továbbá a vízi energia jobb kihasználásának kidolgozása a jövőre nézve létkérdés. Létkérdés, mert meg kell akadályoznunk azt, hogy gyermekeinkre, unokáinkra ne egy elsivatagosodó, élettelenné váló országot hagyjunk örökül.

Kérdezem tehát miniszter urat, miért nem rendelkezik Magyarország koherens vízgazdálkodási koncepcióval és aszálystratégiával. Várom megnyugtató válaszát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 86 2009.11.30. 1:00  79-87

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A felvetett kérdésemre 600 ezer ember várja az ön válaszát. Az elsivatagosodott Duna-Tisza közi hátságon élő családok is országunk része, és joggal várják el, hogy a szocialista kormány végre figyelembe vegye őket. Az egyre súlyosabbá váló vízgazdálkodási helyzet drámai következményei az idei aszálykor is megmutatkoztak. A júniusi aszály okozta károk az egyes termények esetében a 30-40 százalékot is elérték. Önöknek több mint hét esztendő állt rendelkezésükre, hogy a homokhátság vízpótlása érdekében valamit tegyenek, miniszter úr, de idáig még a világon semmit nem tettek.

Ezért az ön válaszát nem tudom elfogadni, és kormánypárti képviselőtársaimtól is azt kérem, ha a homokhátsági emberek iránt éreznek valami tiszteletet, akkor ők se fogadják el.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 166 2009.11.30. 1:44  165-168

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amint az talán államtitkár úr előtt sem ismeretlen, a Magyar Országgyűlés egyetlen olyan képviselője vagyok, aki tanyán él, így pontosan ismerem a magyarországi tanyavilágban élők mindennapos problémáit.

A tanyán élők egyre kevésbé érzik magukat biztonságban. Hihetetlen, de sok tanyán élő azért hagy fel az önellátásra való mezőgazdasági termeléssel, mert még a betakarítási időszak előtt ellopják fáradságos munkájuk gyümölcsét. Azonban már nem kizárólag értéktárgyaik, termelőeszközeik, állatállományuk, terményeik vannak veszélyben, hanem személyes biztonságuk, a puszta életük is.

A rendőri jelenlét napjainkra vidéken, a tanyavilágban puszta vágyálom. Ezt bizonyítja az a brutális hármas gyilkosság is, ami a közelmúltban rázta fel a hazai közvéleményt. Pár hete egy Tompához közeli tanyán egy férfit agyonvertek, feleségét és lányát - aki után két iskoláskorú kisgyermek maradt árván - bántalmazták, majd megölték. Ez az ügy is jelzi, hogy a kormányzat magára hagyja a tanyákon élőket. Már nemcsak vagyonbiztonságuk garantálásáról, de életük védelméről is lemondott a rendőrség, pedig az ott élő adófizetők, nyugdíjasok joggal várják el, hogy számukra is biztosított legyen a közbiztonság. Máskülönben jogosan gondolhatják azt, hogy a szocialista kormány számára a tanyasiak másodrangú állampolgároknak számítanak.

(17.00)

Kérdezem tehát államtitkár urat: mit kíván tenni annak érdekében, hogy a tanyán élők vagyonbiztonságát, életének védelmét a rendőrség garantálni tudja?

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 158 2010.02.15. 2:09  157-160

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarországi tanyákra a mindenkori magyar kormánynak úgy kellene tekintenie, mint feltétlenül megőrzendő és megújítandó sajátos magyar településformára. A tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség fontos része, hungarikum, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Tekintettel arra, hogy a tanyákon élő honfitársaink többségükben az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező társadalmi rétegek közé tartoznak, akár a legkisebb támogatás is sokat számít. Ezért a kormányzatnak a rendelkezésére álló forrásoknak arányos részét tudatosan koncentrálnia kellene a megújulni képes tanyás térségekbe, hogy a tanyákon élő családok is méltó körülmények között élhessenek ebben az országban.

A környezetvédelmi tárca a "Klímabarát otthon" program részeként decemberben pályázatot írt ki hagyományos lakóépületek klímavédelmi célú energiahatékonysági felújítására, megújuló energiaforrások alkalmazására, valamint új építésű, energiatakarékos lakóépületek támogatására. A pályázat a kibocsátási kvótabevételekből került kiírásra. Mint ismeretes, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa november végén lezárult vizsgálatában megállapította, hogy mivel késve indult el a zöldberuházási rendszer pályáztatása, akár 110 milliárd forint értékű bevételkiesés is történhetett a kvótaeladások terén. Az ombudsman megalapozott észrevételei mellett még egy jelentős érvvel szeretném hangsúlyozni a "Klímabarát otthon" program elhibázott mivoltát. Ez az érv pedig a következő. Ez a program nem foglalkozik érdemben a több mint 80 ezer magyarországi tanyával és a tanyavilágban élő közel 300 ezer honfitársunkkal.

Ezért kérdezem tehát államtitkár urat, miért nem tekint kellő figyelemmel a szaktárca a környezetvédelmi források elosztásakor a magyarországi tanyás térségekre.

Köszönöm a figyelmüket, várom megnyugtató válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)