Felszólalás adatai

A jelenlegi szabályozás alapján sokuk soha nem fogja tudni igénybe venni a nők 40 éves jogosultsági idővel történő nyugdíjba vonulásának lehetőségét, bár helyzetük alapján nagyon nagy szükségük lenne rá. Így gyakorlatilag a születése óta beteg gyermeket nevelő édesanyák egy része ki van zárva a kedvezmény igénybevételéből, ugyanis nem tudják megszerezni a törvényben szabályozott biztosítási vagy ezzel egy tekintet alá első jogviszonnyal szerzett szolgálati időt. 1993-at megelőzően, mikor bevezették az ápolási díjat, ezek az édesanyák általában valamilyen segélyben részesültek. Ebből a segélyből azonban nem vontak nyugdíjjárulékot, a segély folyósításának időtartama tehát, ellentétben az ápolási díjéval, nem minősül a nyugdíj szempontjából szolgálati időnek, és ezt a nők kedvezményes öregségi nyugdíjánál sem tartalmazza a jogszabály.

Az előbbiek miatt tehát azok az édesanyák, akik a jogszabály-módosítást követő években szerzik meg a negyven év jogosultsági idejüket, nem tudnak megfelelni annak a feltételnek, hogy keresőtevékenységgel legalább harminc év biztosítási időt szerezzenek. Így a születése óta beteg gyermeket nevelő édesanya gyakorlatilag ki van zárva a kedvezmény igénybevételéből, és majd csak a felemelt öregségi korhatár elérésekor lesz jogosult öregségi nyugellátásra. Pedig ők azok, akik - amint említettem önnek is, nyilván az államtitkár úr is így gondolja - a legjobban rászorulnának erre az ellátásra.

Ezért kérdezem tehát öntől: lát-e lehetőséget arra, hogy a keresőtevékenységgel járó biztosítási időbe beleszámítsák azt az időszakot is, amelyet az anya beteg vagy fogyatékos gyermekének ápolásával töltött az ápolási díj bevezetése előtt, annak érdekében, hogy ők is élhessenek a negyven év jogosultsági időhöz kötött nyugdíjba vonulás lehetőségével?

Várom a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)