Felszólalás adatai

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A médiarendszer átalakításának újabb darabja van most a Ház előtt, ami menetrend szerint szintén alkotmányellenes, ahogy a többi javaslat is volt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerényebben!) Az ezzel kapcsolatos vitában már elmondtuk az alkotmányos aggályainkat, most beszéljünk akkor a médiaalkotmánynak becézett törvényjavaslatról, amit én szívesebben neveznék inkább médiatákolmánynak, hiszen ez a javaslat az eredeti előterjesztéshez képet rengeteg módosításon ment keresztül.

Ez jogos is volt, hiszen maga az eredeti javaslat tele volt olyan aknával, amire ha rálépett volna az elkövetkezendő években a magyar média világa, akkor nagyon sok problémát okozott volna. Bár ez a törvény eredetileg arról szól, hogy tisztázzon néhány alapfogalmat, ehhez képest burjánzanak benne az egymás szinonimájaként használt fogalmak. Számos törvénnyel, a büntetőeljárásról szóló törvénnyel, EU-s irányelvekkel nincs összhangban. Ezeket már elmondtuk az általános vitában.

Végső soron arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a javaslat, az egységes javaslat is, bár lényegesen jobb, mint az eredeti, de három ponton alkotmányellenes. A zárószavazás előtti módosító javaslataink megpróbálják ezt az alkotmányossági deficitet kivenni az eredeti törvényből.

Egyrészt van egy olyan része a törvénynek, ami egy alkotmánypótlékként tulajdonképpen a késő kádári világot idézi, megismétli az alkotmány 61. §-ának bizonyos tételeit. Én azt gondolom, hogy ezeknek a mondatoknak az alkotmányban van a helyük, még akkor is, ha ezt az alkotmányt persze-persze továbbírjuk, de mégis azt gondolom, hogy alkotmányos demokráciában ilyen típusú elveket nem egy törvénynek, hanem az alkotmánynak kell kimondania.

Egy másik nagyon fontos pont, amit az eredetileg beharangozott törvényjavaslat fő erényeként hoztak föl az azzal kapcsolatos vitában, az, hogy a törvény milyen erős lehetőségeket ad az oknyomozó újságíróknak például az információforrások védelmét tekintve. Sajnos, ebből nem lett semmi. A jelenlegi szabályozás, pontosabban a törvény jelenlegi szövege, az egységes javaslat szövege tulajdonképpen nemzetbiztonsági és közrendi okokra hivatkozva bármikor kötelezheti az újságírókat arra, hogy kiadják az információforrásaikat. Ez az indok azonban annyira általános, és annyira használhatatlan egy konkrét ügyben, hogy gyakorlatilag azt jelenti, hogy semmilyen védelmük nincs az újságírók informátorainak, végső soron ez egy súlyos csapás lenne az oknyomozó újságírásra.

Nem tudom, milyen okai lehetnek a fideszes többségnek arra, hogy az oknyomozó újságírók lehetőségeit korlátozza, talán éppen arra az ügyre gondoltak, amit néhány héttel ezelőtt írt meg az Index egy ötmilliárd forintos közbeszerzési pályázatról, amit végül is talán éppen az Index-újságírónak az oknyomozó munkája miatt is aztán végül is visszavontak. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat mostani szövege annyira általános és semmitmondó, hogy ez semmilyen garanciát nem jelent. Az én módosító javaslatom megpróbálna valamilyen egzakt határt szabni annak, hogy milyen típusú bűncselekmény esetében köteles kiadni az újságíró az információforrásait.

Végül a harmadik, de talán legfontosabb pont, amiben egy nagyon fontos alkotmányos elvet sért ez a szöveg, ez pedig az, hogy minden médiaszolgáltatótól megköveteli a kiegyensúlyozottságot, a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Ez első hallásra nagyon tetszetős, de egy 2007-es alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége csak a közszolgálati médiumokra, illetve a nagyon széles körben elérhető, alapvetően az állami frekvenciákat használó médiumokra vonatkozó elvárás. A sajtó szabadsága bizony nagyon különböző színezetű, politikailag, értékrendjében nagyon különböző sajtóorgánumok közös munkájából jön létre. A médiapluralizmus vagy -sokszínűség nem azt jelenti, hogy valamilyen furkósbottal kiköveteljük minden médiumtól azt, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson. A demokratikus közvélemény kialakulása szempontjából éppen az lehet szerencsés, amikor bizonyos orgánumok, amelyek a saját célközönségükhöz szólnak, bizony nem kiegyensúlyozottan tájékoztatatnak.

Én azt gondolom, hogy az elmúlt években a Fidesz médiaholdudvarában számos olyan orgánum jelent meg, ami nem kiegyensúlyozottan tájékoztatott, ezzel szemben sajnos azt kell látnunk, hogy ma a közszolgálati médiumoknál nem érvényesül ez a szempont. Ha valaki megnézi az ORTT honlapján, illetve most már az új hatóság honlapján elérhető médiaadatokat, akkor láthatja, hogy a közszolgálati televízió híradóiban most már 80 százalék körül vannak a Fidesz, a kormánypárti képviselők megszólalásai. Én azt gondolom, hogy ha komolyan vennénk ezt a törvényt, akkor itt komoly problémákat vethetnénk föl. Mégis azt mondom, hogy vegyük ki ezt ebből, még egyszer mondom, egyszerűen azért, mert ez a magyar alkotmány 61. §-ával és az Alkotmánybíróság korábbi határozataival teljes mértékben ellentétes.

Amit most látunk, az egy dominó, folyamatosan dőlnek be a sajtószabadság intézményi garanciái Magyarországon. Az első lépés az volt, hogy módosítottuk az alkotmányt - királyi többes, a kétharmados többség módosította az alkotmányt -, kivettük belőle a médiapluralizmust garantáló, a médiamonopóliumok ellen proaktívan fellépő elveket, és ehelyett egy viszonylag szordínóban megfogalmazott vélemény- és sajtószabadság van leszögezve az új alkotmányban, de én azt gondolom, hogy még ehhez képest is alkotmányellenes az a törvény, amely itt van előttünk. A következő lépésként az ORTT jogutódjaként fellépő Médiatanácsból kivették a paritásos elvet, és csak fideszes delegáltak őrködnek mostantól a kiegyensúlyozottság fölött. És a harmadik lépés, a dominó következő lépése, hogy a közszolgálati médiumok kuratóriumainál kivették a civil kontrollt, és ott csak egy politikai paritás érvényesül, persze itt is kilenc évre bebetonozott fideszes többséggel.

Amikor arról beszélek, hogy a kiegyensúlyozottság egy abszurd elvárás és alkotmányellenes elvárás, akkor nemcsak arról beszélek, hogy ellentétes az alkotmány betűjével és szellemével, hanem arról is, hogy Magyarországon van egy olyan médiairányítási rendszer, ami egyértelműen egy politikai logikát követ, és e szerint a politikai logika szerint fogja megmondani, hogy mi a kiegyensúlyozott és mi nem. Kiegyensúlyozott az, hogy, mondjuk, Az este című politikai háttérműsorban, ami korábban Magyarország legfontosabb és legnézettebb háttérműsora volt, gyakorlatilag egyáltalán nem jelennek meg ellenzéki szereplők a kormányváltás óta. Ez valószínűleg bele fog férni a kiegyensúlyozottságba, de az, hogy esetleg kisebb orgánumok, éppen a másik pontban megnehezített tényfeltáró újságírás eszközeivel, mondjuk, egyértelműen a Fidesz számára kellemetlen információkat hoznak felszínre, az nem fog beleférni a kiegyensúlyozottság kritériumaiba.

Én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy fontolják meg ezeket a javaslatokat. Természetesen az LMP számára a törvény még akkor sem támogatható, ha ezeket az egyértelműen alkotmányellenes pontokat kivesszük belőle.

(17.30)

Hiszen erre a törvényre semmi szükség nincsen. Van egy alkotmányunk, ami beszél a média- és sajtószabadságról, és ha minden igaz, lesz egy médiatörvényünk, ami előbb-utóbb majd részletesen is szabályozni fogja azokat az ügyeket, amelyeket szabályoznia kell. Ehhez képest a kezünkben van egy médiatákolmány, ami csak zűrzavart fog okozni, gyakorlatilag az élet minden területén, éppen azért, mert más törvényekkel nincsen összhangban. De a legfontosabb az, hogy nincs összhangban az alkotmánnyal.

Tudom, manapság nem divat az alkotmányos rendet védeni, tudom, lehet, hogy az Alkotmánybíróság a következő körben már a médiaügyekről sem ítélkezhet, hiszen, hogyha mondjuk, véletlenül alkotmányellenesnek találná ezt a törvényt vagy a korábbi törvényt, amit úgy szavazott meg a Ház, hogy egy hónapig parkolópályán volt, hogy kivárjuk az új köztársasági elnök hivatalba lépését, hiszen Sólyom László ezt a törvényt valószínűleg nem írta volna alá, ebből gondolom azt, hogy egyetértés van közöttünk abban, hogy az is alkotmányellenes volt. Tehát tudom, hogy ma már az Alkotmánybíróság feladatköreit szépen ki fogják gyomlálni minden olyan ügyben, ahol éppen alkotmányellenes lépéseket tettek, de talán ebben az ügyben még érdemes lenne visszafordulni.

Arra kérem önöket, támogassák ezeket a javaslatokat. Az más dolog, hogy összességében kevés értelmét látom a törvénynek, így azonban kifejezetten ártalmas, hiszen szembemegy az alkotmány szép hagyományaival, amelyek egy nagyon erős sajtószabadság-védelmet alapoztak meg az elmúlt húsz évben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)