Felszólalás adatai

Én úgy gondolom, hogy a vitát az arany középút szabályának az alkalmazásával lehetett volna átvágni, és azokat a módosításokat elvégezni, amelyek feltétlenül szükségesek az új rendszernek a működtetéséhez, és esetleg azokat a kardinális kérdéseket, amelyek sok politikai vitát válthatnak ki vagy kényes kérdések, lehet, hogy a következő Országgyűlésre lehetett volna hagyni. Ez nem jelenti azt, hogy a következő Országgyűlésnek rögtön ezzel kellett volna kezdenie a munkáját, de nyilvánvalóan sejthető, hogy azért nem tették ezt meg, mert bizonyos esetekben, ahogy erre ki fogok térni, a négyötödös szabályoknak és a kétharmados szabályoknak a kétharmadossá, illetve felessé minősítésével nyilván ezt sok esetben már nem tudták volna megtenni a következő ciklusban, ha így az alapvető elvei és döntéshozatali arányai megmaradtak volna a házszabálynak.

Hozzáteszem, hogy a Ház tekintélyének fogalmát, ami oly sokszor elhangzik, egyfajta természetfeletti, már-már transzcendens szintre próbálják emelni, ami tulajdonképpen már-már elválni látszik a képviselőktől, hogy van egy tekintélyes Ház, és vannak a csúnya képviselők, akik szemléltetnek, meg mindenféle eszközzel ezt a képviselők fölötti tekintélyt roncsolni próbálják... - ez egyáltalán nem így van. Tehát a Ház tekintélyét nem lehet elszakítva a képviselőktől szemlélni, és ki fogok térni arra is, hogy szerintem, szerintünk mi sérti a Ház tekintélyét.

Például sérti a Ház tekintélyét, hogy nincs egy tanácskozási arány meghatározva. Ha most végignézek a teremben, néhányan tartózkodunk itt benn, talán heten a Fidesz- és a KDNP-frakcióból - most a jegyzőket nem veszem, akik az ülésvezetésben segédkeznek -, ez sérti a Ház tekintélyét. Ez a legdurvábban sérti a Ház tekintélyét. (Gulyás Gergely közbeszól.) Tehát ha önök valamit szeretnének tenni ez irányba, akkor bizony elő kellene írni, hogy legalább egy egyharmados tanácskozási számarányban a képviselőknek jelen kelljen lenni, mert akkor valószínűleg itt van a Ház tekintélye valahol, itt lebeg fölöttünk, de sajnos a képviselők ezt nem látják, mert nincsenek jelen, ahogy azt általában teszik.

Egyébként ez igaz arra is, amikor egy ellenzéki bizottsági elnök vagy bizottsági alelnök összehív egy bizottságot, és nem mennek el a kormánypártiak. Ez is sérti, durván sérti a Ház tekintélyét, és az is, amikor zárószavazás előtti módosító javaslatként konkrét módosító javaslatok jönnek be az Országgyűlésbe, már olyan konkrét javaslatok, amelyek teljes mértékben felforgatják az egész törvényt, olyan részeket nyitnak meg, amelyek eddig nem voltak megnyitva, és minderre egy monoton szavazással a szakbizottságokban, mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban azt lehet mondani, hogy természetesen ez házszabályszerű. No, ez is sérti a Háznak a tekintélyét és a bizottságoknak a tekintélyét. Sokszor egyébként a köztársasági elnök - nagyon helyesen - vissza is küldte a különböző elfogadott törvényeket az eljárási szabálysértések, az eljárási szabálytalanságok miatt.

(9.40)

Ez a rendszer egyébként nem fog változni vagy csak részben fog változni az új rendelkezések szerint. Például zárószavazás előtti módosító javaslatot, ha már ezt megemlítettem, három órával előbb lehet benyújtani az ülésnap kezdete előtt, ami nem teszi lehetővé, hogy a legnagyobb rohanásban, az ülésnapra készülve még az ellenzék kellőképpen áttekintse, hogy egyrészt tartalmilag mit csempésztek bele az adott zárószavazás előtt álló javaslatba, illetőleg sok esetben ez oly mennyiséget is jelent, hogy nemcsak egy-két javaslatot kell áttekinteni, hanem akár több tíz oldalt is. Ez is sérti szerintem a Ház tekintélyét, és az összes képviselőnek - aki normálisan, az anyagokat áttekintve szeretne szavazni - a jogát is a megfelelő döntéshez.

Szerintem az is sérti a Ház tekintélyét, hogy a részletes vitára már nem kerülhet sor itt, a plenáris ülésen.

De továbbmegyek: nem is ez a fő baj, hanem az, hogy nem látjuk ezután azt, hogy milyen módon lehet például a társadalmi nyilvánosságot és a sajtónyilvánosságot - akár olyan formában, hogy itt élőben mennek azért a részletes viták - egy bizottsági ülésen megteremteni. Márpedig a nyilvánosság sok esetben a kormánynak egy nagyon, ha nem is hatékony, de néha még hatékonynak is mondható eszköze, amely így el fog veszni. Nem hiszem, hogy élő közvetítések lesznek a bizottsági ülésekről. Ha így lesz, akkor természetesen megkövetem a következő Országgyűlést és a bizottságokat, de nem hiszem, hogy ez technikailag megfelelő módon kivitelezhető lesz 2014 áprilisára.

És az ugyanúgy sérti a Ház tekintélyét, hogy a módosító javaslatokról vagy a frakciók által kikért módosító javaslatokról sem lehet majd szavazni, mert erre nem lesz lehetőség a jelenlegi állapot szerint. Majd a zárószavazáson lehet egy gombot nyomni, majdhogynem mamelukként a képviselőknek, és nem tudnak egyébként érdemben - és ez egy másik probléma - a részletes vitában sem felszólalni, ha egyébként annak a bizottságnak nem tagjai. De lehet, hogy valaki attól még, hogy egy bizonyos bizottságba kerül delegálásra, mondjuk, egy másik szakterülethez is ért. Attól még, hogy valaki mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban van, a felsőoktatáshoz érthet, mert mondjuk, egyetemi tanárként vagy egyetemi vezetőként tevékenykedett korábban, és hozzá szeretne szólni. De nem fog tudni, mert nem lesz ennek megfelelő tere. (Gulyás Gergely: Miért?) Azért nem fog tudni hozzászólni, mert a plenáris ülésen nem lesz vita, és ha nem az ő bizottsága tárgyalta - most a részletes vitáról van szó, képviselőtársam -, ezt nem fogja tudni kellőképpen megtenni.

A háromhetes ülésezéssel kapcsolatosan felmerül néhány kérdés. Például, ha ez valóban bevezetésre kerül, és az összeférhetetlenségi szabályok valóban szigorodnak, akkor miért kell például a bizottsági helyettesítés jelenlegi rendszerét fenntartani? Elvárható lenne, hogy ha főállású képviselők kívánalmát fogalmazza meg - ami nagyon helyes - az új Országgyűlés tekintetében törvényi szabályozás, akkor viszont a bizottsági körben is jelen kelljen lenni, és ne lehessen az, hogy két kézzel vagy táblával dupla szavazatot adjanak le a képviselők. Ha ez lesz a főállásuk, akkor elvárható, hogy ne helyettes útján vegyenek részt a bizottsági üléseken.

Ha valóban nem hetente ülésezik az Országgyűlés, akkor az a kérdésekre és az interpellációkra is káros hatással lesz, lévén, hogy csak háromhetente lehet majd ezt megtenni. Jó lenne lehetőséget biztosítani arra, hogy erre az egyébként a számonkérésnek vagy a nyilvánosságnak egy hatékonynak mondható eszközére - és nem feltétlenül a problémamegoldás szempontjából, hanem inkább a problémára való fókuszálás szempontjából hatékony eszközre -, akár hetente legyen lehetőség, akkor is, ha háromhetente ülésezik az Országgyűlés.

Hozzáteszem, hogy ez egy eléggé kiüresített parlament képét vetíti elénk, és nemcsak a részletes vitáknak a bizottsági szintre való tolásával, hanem, ha valóban háromhetente ülésezik az Országgyűlés, és háromhetente lesznek kérdések, interpellációk, akkor elképzelhetik, hogy három hétig tulajdonképpen fű se nő, a bizottságokban helyettesítés útján majd két kézzel szavaznak a képviselőtársaink, tehát egy pangás lesz a Házban, nem történik semmi, és akkor háromhetente majdhogynem csak a zárószavazásra bejönnek a képviselők. Ez inkább a rendeleti kormányzásnak a Kövér László által előrevetített képét jeleníti meg, mintsem az aktív parlamenti életet, amely esetében meg lehetne teremteni megfelelőképpen, de sajnos önök nem tettek erre lépéseket, és úgy tűnik, hogy az új törvények sem teszik ezt majd lehetővé.

Nagyon fontos pont, és ezt sokszor több aspektusból is támadtuk, a vizsgálóbizottságok kérdése, illetőleg arra most nem térnék ki, hogy a vizsgálóbizottságok előtt való meg nem jelenés szankcionálásának a kérdése is egy régi probléma, hogy ne tehesse meg például Gyurcsány Ferenc, hogy a Facebookon üzenget, hogy nem jelenik meg egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Azt hiszem, ez botrány, és ezt szankcionálni kellene, de önök eddig még erre nem voltak hajlandóak.

Viszont a vizsgálóbizottságok esetében a jelenlegi szabályozás, ami friss szabályozásnak mondható, jelen ciklusban került bevezetésre, ami kiüresítette a vizsgálóbizottságokat, és nemcsak aláírásszámhoz, hanem témákhoz kötötte, illetve olyan gumijogszabályt fogalmazott meg, hogy ami más parlamenti műfajjal nem tisztázható, az kerülhet vizsgálóbizottság elé, illetve arra lehet felállítani vizsgálóbizottságot... - és természetesen, hogy mi tartozik ebbe a körbe, azt a mindenkori kormánytöbbség fogja megmondani.

Tehát mindig lehet azt mondani, hogy ez interpellációval, kérdéssel kiválóan tisztázható, válaszol rá a miniszter - ezt láthattuk egyébként a NAV-ügyben is, hogy próbálták errefelé terelni a dolgokat, és hatékony lépések nem történtek a megoldásra. Tehát a vizsgálóbizottságoknak az effajta ellehetetlenítése botrány. Hozzáteszem, hogy egyébként az MSZP volt az, aki beterjesztette ezt a módosító javaslatot, amely ezt lehetővé tette. Valószínűleg féltek attól, hogy vizsgálóbizottságok garmadája áll fel az elmúlt nyolc év, illetve a 2010-et megelőző nyolc év vizsgálatára. Ez sajnos nem történt meg, tehát a félelem alaptalan volt. A Fidesznek meg kapóra jött ez az MSZP-s módosító javaslat, mert gondolom, látták azt, hogy ez a saját céljaikra is használható, és összejött a támogatás és a nagy egység, és mindenki a saját érdekeit vagy a saját szennyesét eltitkolandó, akkor nagyon jól be lehetett vezetni ezt az új szabályt, amit egyébként most a jövőben már kiterjesztenek a bizottságok ellenőrző tevékenységére is, és a jövőben a bizottság is csak olyan ügyekben tud majd vizsgálatot folytatni, ami megfelel a vizsgálóbizottságokra vonatkozó kritériumoknak, tehát semmiben, mert mindig lesz egy olyan gumijogszabály, vagy találnak olyan kritériumot, ami alapján ezt le tudják söpörni. Egyébként, ahogy elmondtam, ezt eddig is megtették, részben azzal, hogy nem jelentek meg, képviselői kötelességüket megszegve a bizottsági üléseken.

A szemléltetés tilalmáról sok szó esett. Nem gondolom, hogy az sértené a Ház tekintélyét, ha mondjuk, egyébként a képviselők a saját helyükön, mondjuk, egy molinót felmutatnak, vagy valami ellen tiltakoznak. Ez szintén kevésbé sérti a Ház tekintélyét, mint hogy 3-4 képviselő előtt kell vitatkozni. Én is csatlakoznék a tegnap szóló vezérszónokunkhoz, Balczó Zoltánhoz, aki egyébként bemutatta még képeken is, hogy a Fidesz hányszor élt ezzel a lehetőséggel, amíg ellenzékben volt; nagyon sokszor szemléltetett. Az meg egészen vicces, hogy a házbizottság engedélyével lehet szemléltetni. Tehát ha én fel akarom mutatni majd ezt a papírt (Felmutat egy iratot.), akkor a házbizottság engedélyét kell kérnem, mert szemléltetek vele. Tehát ez is egy eléggé vicces megoldásnak tűnik, vagy inkább tragikomikusnak.

Az, hogy a kivételes eljárásra, tehát mindenféle szabályzat felülírására négyötöd helyett kétharmad is elég, szintén egy olyan rég meglévő szabály felülírása, ami botrány, mert ez egy nagyon régóta kialakult konszenzus, hogy ha a Ház félre akar dobni minden szabályt, és szeretne eltérni a saját működésére megszabott szabályoktól, ahhoz négyötöd kell. Ezt kétharmadra csökkentik; ugyanúgy, mint a kivételes eljárásban történő tárgyalás esetében, ott az eddigi kétharmad esetében felesre csökkentik, tehát tulajdonképpen ezzel is egy garanciális elemet fognak kivenni, és azt vetítik előre, hogy hiába határozták meg, hogy hat nappal előtte be kell nyújtani a törvényt, amelyet tárgyalna a Ház - ez egyébként egy jó szabályozás lenne, jelenleg se nagyon működik, vagy csak a törvények egy része kerül hat napon túl benyújtásra, hogy legalább hat nap álljon a képviselők rendelkezésére a felkészüléshez -, de ha könnyen el lehet térni majd ezektől a szabályoktól, akkor megint nem csináltunk semmit.

A házelnök, illetve az ülést vezető elnök esetében - talán a legtöbb vita erről volt - felállás, nem felállás, erre egy egyszerű javaslat elhangzott, hogy ha bejön az elnök, leül, és utána felszólítja vagy megkéri a Házat, hogy közösen a választópolgárok közösségét köszöntsük, akkor már nem úgy tűnhet, hogy neki történik a tisztelgés. Ha ezt így gondolják, akkor itt Bárándy képviselőtársammal egyetértek, talán ő mondta el a bizottsági ülésen, hogy ha azt szeretnék, akkor írják bele, hogy az elnöknek történik ez a szalutáció. Ha meg nem, akkor erre van megoldás, hogy ez ne így legyen. Egy percet szeretnék kérni, elnök úr, egy perc hosszabbítást, ha lehet, és akkor be is fejezem, bár sok mindenről lehetne beszélni.

(9.50)

A végén a kétperceseket szeretném megemlíteni, ahol valóban túlszaladt a kés, ahogy szokták mondani. A valódi vitára a lehetőséget meg kellene teremteni. Ennek számtalan megoldása létezhet: hatékony ülésvezetés, amely nem engedi azt, hogy valaki egy normál felszólalást folyamatos kétpercesekkel tegyen meg. Vannak ilyen notórius képviselőtársaink, jól tudjuk. Ilyenkor a levezető elnöknek nagyon hatékonyan akár el kellene vennie a szót, de tudom, hogy ez egy kényes terület, hogy mit minősítünk annak, akkor viszont meg lehetne határozni, hogy frakciónként több kétpercesre lehessen lehetőség két felszólalás között. Az az egy felszólalás valóban nagyon kevés.

És nem vagyok nagy barátja a kétperceseknek abban a formában, hogy órák teljenek el két normál hozzászólás között, és jómagam is ritkán szoktam élni a kétperces felszólalás lehetőségével. Egyszerűn abszurd, hogy képviselők felállnak, elmondják, hogy a vitában nem vettek részt, az anyagokat nem olvasták el, egyébként nem szakértői a területnek, de 5-6-7-8-10 kétpercest azért nyomnak, utána bekapcsolódnak hasonló kvalitású képviselők, és a végén már egyáltalán nem arról beszélünk, amiről kellene. De a vita megölése az, hogy mondjuk, egy frakcióból nem reagálhat több képviselő arra a 15 perces felszólalásra, ami több témát érintett, és érdemben lehet is rá többször reagálni.

Elnök úr, köszönöm, és itt zárnám le, bár sok mindenről lehetne még beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)