Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége frakciója nemmel szavazott az interpellációra adott válasznál. Az álláspontunk továbbra is hasonló: a jelentés elfogadását nem támogatjuk.

Az indokaink azonban különböznek az előttem szólók által megfogalmazott indokoktól. Nekünk leginkább a kormányzati drogpolitikával a legfontosabb problémánk az, ami annak idején a szabad demokrata-szocialista, szocialista-szabad demokrata koalíció, koalíciók létezésekor is egy létező vita volt a koalíción belül. Ez pedig egészen pontosan egy olyan kérdés, amelyben gyakorlatilag a liberális párt, ha jól látom, a Magyar Országgyűlés valamennyi frakciójával vitatkozik, hiszen gyakorlatilag mi mondjuk egyedül azt, hogy hiba a kábítószer-fogyasztókat bűnözőként kezelni, hiba az, ha az állam kriminalizálja a kábítószer fogyasztóit, és úgy tekint rájuk mint bűnözőkre. Nekünk ez a legnagyobb problémánk a kormány drogpolitikájával továbbra is.

Az államtitkár úr mondott egy példát, hogy adott esetben még túladagolásos eseteknél sem mernek rendőrhöz, orvoshoz fordulni a drogbeteg ember, a drogbeteg fiatal környezetében, mert a büntetőjogi következményektől félnek. Csáky képviselő úr arról beszélt, hogy nem tudjuk pontosan, helyesek-e azok a számok, amelyeket ismerünk, mert nagyon nagy a látencia ezen a területen. Bizony, államtitkár úr, nem mernek a közeli hozzátartozók, a barátok sem orvosi vagy hatósági segítséget kérni, orvosit sem mernek kérni, mert attól félnek, hogy annak majd később rendőri "segítség" lesz a vége; és bizony Csáky képviselő úrnak is igaza van, nagy a látencia, méghozzá elsősorban a büntetőjogi környezet miatt.

Kérdezem én, tisztelettel, mennyi pénzt kell ahhoz elkölteni a prevencióra, hogy a fiatalok minél nagyobb részben minél pontosabb információkkal rendelkezzenek. Biztosan sokat. Nem ezt vitatjuk. Nyilvánvalóan a világ minden pénze nem lenne elegendő prevencióra. Mi is azt gondoljuk, hogy jó lenne sokkal többet költeni erre. Abban is egyetértünk a Magyar Demokrata Fórum interpelláló képviselőjével, hogy helyes lenne, ha a szakmai protokollok is fejlődnének, egységesedne ez a rendszer, és minőségi elvárásokat is sokkal határozottabban fogalmaznánk meg, hogy az ezeket a pályázati pénzeket felhasználó szervezetek hogyan, milyen tartalmú, milyen módszertanú megelőzést folytatnak. Ezek nagyon fontos kérdések.

De, tisztelt képviselőtársaim, egyetérthetünk mindemellett még abban is - és ebben is egyetértünk még a kereszténydemokratákkal is -, hogy igen, a kereskedőket a lehető legszigorúbban üldözni kell, és a törvénynek a lehető legnagyobb szigorával le kell rájuk sújtani.

Amiben viszont mindannyiójukkal vitatkozunk, ez a kábítószer-fogyasztók kérdése. Vannak megbotló kamaszok, nagyon sokan, és vannak jó néhányan ebben az országban, akik már súlyos betegek. Ez két különböző csoport. Én nem mosnám őket egybe, de egyvalamiben közösek: egyikőjük sem, egyik csoportba tartozó fiatal vagy kevésbé fiatal emberek sem bűnözők. Nem segít ennek a társadalmi problémának a megoldásában az, hogy a magyar állam kriminalizálja ezeket az embereket, bűnözőként tekint rájuk. Bármennyi pénzt elkölthetünk prevencióra, amíg a büntetőjogi környezet maga tartja távol a fiatalokat a megelőzésben, a prevencióban való részvételtől, addig nem fog hatékonyan működni ez a rendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg hatályos büntetőjogi szabályozás elriasztja a fiatalokat attól, hogy bárkivel őszintén merjenek beszélni az ezen a téren megszerzett ismereteikről, szokásaikról és azokról a jelenségekről, amelyeket a környezetükben látnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És mindaddig, amíg így van, hiába emeljük a prevencióra költött pénzeket, az adott esetben akár még ablakon kidobott pénz is lehet. Tehát a mi véleményünk szerint a fogyasztók kriminalizálása az a kérdés, amin legelőször változtatni kellene.

Köszönöm szépen.