Felszólalás adatai

Tisztelt Frakcióvezető Úr! (Sic!) Ön a Jobbik frakcióját ostorozta, és méltán eben a kérdésben, hiszen sem önök, sem mi ilyen kérdésben nem tudunk egyetérteni a Jobbik megnyilvánulásaival, azt elutasítjuk, és szerencsére, úgy érzem, politikai karanténban is van, nemcsak itt a parlamentben, de a társadalomban is. A Jobbik frakciója itt ül két éve, de nem ült itt három éve meg négy éve, meg öt éve. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) De valamiért mégis itt van. Valamiért mégis igény mutatkozott a társadalomban arra, hogy ilyen nagy mértékben, majdnem akkora mértékben, mint önöket, bejuttassa ide az Országgyűlésbe. És ez az intézkedéssorozat a Gyurcsány-Bajnai-korszak.

A Gyurcsány-Bajnai-korszak hívta életre a társadalomban azt az igényt, hogy a Jobbik és ez a hangnem bekerüljön ide a parlamentbe. Ha nem lett volna az a kormányzás, nem lenne ma itt a Jobbik, és nem hangoztathatnának a Jobbik egyes képviselői - nem az összes, de vannak olyan képviselői - ilyesfajta nézeteket. Ha annak az okát keresik, hogy hogyan került be a Jobbik, hogyan került be ez a hangnem hosszú-hosszú évek csöndje és nyugalma után a parlamentbe, saját magukban, Gyurcsány Ferencben és Bajnai Gordonban keressék a hibát. Ha nem olyan gazdaságpolitikájuk lett volna, ha nem provokálták volna az embereket, ha nem uszítottak volna a kettős állampolgárság ellen, ha nem lettek volna gumilövedékek október 23-án, nem lett volna létjogosultsága a Jobbiknak. Önök teremtették meg ennek az alapját.

A másik kérdés a Házszabály szigorítása, az itt való fellépés. Nemcsak egy példánk van arra, tisztelt képviselő úr, hogy miként kívántunk fellépni mindenfajta kirekesztéssel szemben. Az önök idejében a saját miniszterelnökük ismerte el, pontosabban, próbálta meg nemzetközi színtéren felnagyítani, hogy milyen veszélye van a szélsőjobboldali eszmék terjedésének Magyarországon. Külföldre ment, és miniszterelnökként ott panaszkodott. Nem intézkedett, mint ahogy ön most ezt várja a kormánytól, nem lépésekről számolt be, nem a törvényjavaslatait mutatta fel, amivel megpróbált fellépni az utcán valóban terjedő egyenruhás csoportok fellépése, a zsidókkal vagy cigányokkal szembeni fellépés ellen, hanem arról panaszkodott, hogy Magyarországon ez terjed. Egyetlenegy törvényjavaslatot sem tudott felmutatni. Mi az elmúlt két esztendőben számtalant.

Ön is emlékszik a büntető törvénykönyv módosítására, több részben is; egyrészt az egyenruhás bűnözés terén, hiszen mindaz, aki nem éri el ugyan a közösség elleni erőszak szintjét, de félelmet és riadalmat kelt, az mostantól kezdve büntethető. Senki, aki alakít egy polgárőrnek nevezett csoportot vagy önkéntes rendvédelmi csoportot, önmaga nem tevékenykedhet most már, hanem a rendőrfőkapitánnyal és az Országos Polgárőr Szövetséggel együttműködve teheti csak ezt. A közösség tagja elleni erőszak új fordulatát iktattuk be a büntető törvénykönyvbe: aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, most már ez is büntetendő, ugyanúgy, mint a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan szervezése.

Ezeket mind tartalmazza a büntető törvénykönyvünk. És ön is tudja, képviselő úr, hogy az ilyesfajta kirekesztő és gyűlöletkeltő megnyilvánulásokkal kapcsolatban nem bújhatnak most már a képviselők a mentelmi joguk mögé. Magában a Házszabályban is, ahogy említettem, immár lehetőség nyílt arra, hogy bárki, aki személyt vagy csoportot sértő vagy illetlen kifejezést használ, azzal szemben fellépjen a Ház vezetése, a levezető elnök rendre utasíthatja, figyelmeztetheti vagy akár ismételt esetben meg is vonhatja tőle a szót, vagy egész napra kitiltható az Országgyűlésből, és nem szólalhat föl.

Ez a kormányzat lépett. Ezenkívül mondhatnánk számtalan példát, a Wallenberg-emlékév eseményeit, nemzetközi színtéren, Tokiótól Washingtonig bemutatott kiállításokat. Ennek a kormánynak, tisztelt képviselő úr, eredményei vannak, ez a kormány fel tudja mutatni, hogy mit tett a kirekesztés ellen. Pontosan azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy mindaz, ami a zsidósággal történt, nem a zsidóság tragédiája, hanem az egész magyarság tragédiája és az egész emberiség tragédiája. Mi nem politikai tőkét akarunk abból kovácsolni, hogy ilyen ellentéteket engedünk terjedni az országon belül, hanem megpróbálunk ebben jogi eszközökkel fellépni. Önök, úgy látszik, a gyűlölet szításában, mi pedig a megoldásában és a társadalmi békében vagyunk érdekeltek, ezért nekünk eredményeink, törvényeink is vannak, önökkel szemben, akik ebből csak politikai tőkét próbáltak és próbálnak kovácsolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van. Bravó!)