Készült: 2021.06.13.09:55:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

254. ülésnap (2005.10.11.), 30. felszólalás
Felszólaló Kovács Tibor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:15


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter és az államtitkár urak is utaltak már arra, hogy kicsit szokatlan az, hogy a kormánypártok képviselői kezdeményeznek egy ilyen vitanapot, és az is elhangzott, hogy ennek a kiváltó oka az volt, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor úr egy lakossági fórumon különös, meglepő kijelentéseket tett. Melyek voltak nagy vonalakban ezek a kijelentések? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Pontosan!)

A Fidesz kormányra kerülése esetén felülvizsgálja a szabálytalan, vad, korrupt és törvénytelen eljárásokat. A Fidesz elnöke a szabályosan magánkézbe adott, de nemzetbiztonsági szempontból stratégiai jelentőségűnek tartott cégeket visszakérné a tulajdonosoktól. Szerinte ez lehetséges, hiszen ha egy kormány mond valamit, annak nyomatéka van. A kijelentést, amit egyesek meglepőnek, mások viszont mulatságosnak is tartottak, annak ellenére, hogy ezt az ellenzék vezére mondja, nyilván meg kell vitatni itt a parlamentben, mert ennek hatása van mindenféle tekintetben.

Számos kérdés is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban, amelyre elsősorban kitérő válaszokat kaptunk, konkrét válaszokat nem, de itt van a teremben Orbán Viktor úr, és ha ezeket a kérdéseket most megfogalmazzuk, akkor talán ezekre választ kaphatunk a Fidesz elnökétől.

Mit jelent az, tisztelt elnök úr, hogy szabálytalan, vad és korrupt a privatizáció? Ki dönti el, hogy a tranzakciók közül melyik melyik kategóriába tartozik? Talán csak nem maga Orbán Viktor vagy esetleg valamilyen pártfórum? (Lengyel Zoltán: Ez nem az MSZP!) Ha tudnak egyébként arról, hogy törvénytelen privatizáció történt, akkor most minden lehetőségük megvan arra, hogy emiatt feljelentést tegyenek, hiszen tudott dolog, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában jelen van a párt delegáltjaként a Fidesz képviselője is, valamennyi tranzakciót áttekinthet, figyelemmel kísérhet, és minden információval rendelkezhet; tehát ha tud ilyen törvénytelen privatizációkról, akkor egyrészt azokat nevezzék meg, másrészt tegyenek megfelelő fórumon feljelentéseket.

Az a kérdés is megfogalmazódott, hogy ha a visszaállamosításban gondolkodnak, ezt hogyan gondolják, esetleg rekvirálással vagy megvásárlással. Ha a megvásárlásban gondolkodnak, akkor az árakat ki határozná meg, és miből fizetnék? Ne adj’ isten, az adófizetők pénzéből? És ha már így történt, akkor az adófizetők miért járnának ezzel az akcióval jól? Tehát örülnénk annak, ha a mai napon ezekre a kérdésekre vagy az elnök úrtól, vagy az ellenzéki képviselőktől válaszokat kapnánk.

Mindenesetre le kívánjuk szögezni azt, hogy Magyarországon alapvető értéknek tartjuk a jogbiztonságot; ha valaki ezt kijelentéseivel megkérdőjelezi, akkor kárt okoz a magyar gazdaságnak, elbizonytalanítja a befektetőket, és az ilyen fajta handabandázás kétségbe vonja a magyar politika megbízhatóságát. A továbbiakban szeretnénk egyértelművé tenni - és nem az ellenzék véleményével foglalkozni - a mi álláspontunkat a privatizáció kérdésében, de úgy gondolom, célszerű egy rövid visszatekintést tenni a privatizáció elmúlt 15 évére.

Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás időszakában egyik politikai erő sem gondolta úgy, hogy a többségi állami tulajdon fenntartásával lehet a hatékony piacgazdaságot megteremteni Magyarországon, mindenki egyetértett a privatizáció szükségességével. Természetesen a technikák tekintetében voltak ellenvélemények, de mondhatjuk azt, hogy abban az időszakban a privatizáció egyik élharcosa az akkori Fidesz volt. Ezt a véleményüket többször hangsúlyozták, bár már egy akkori vezető tisztségviselője a privatizációs szervezetnek azt a véleményét fejtette ki, hogy talán akkor is az volt a legnagyobb bajuk a privatizációval, hogy nem ők csinálták.

Meg kell jegyezni, hogy az első koherens jogszabály, amely átláthatóvá és törvényessé tette az egész privatizáció folyamatát, 1995-ben, a Horn-kormány idején született. Ennek a törvényjavaslatnak a melléklete szabályozza a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét, és ez a jogszabály a mai napig nem változott meg alapvetően, sőt azt kell mondjam, hogy ennek a kormánynak az időszakában bővült ki az a lista, amely a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét rögzíti.

Az elmúlt hetekben itt is volt jó néhány csúsztatás az ellenzéki pártok részéről, úgy állítva be a dolgot, mintha az állami tulajdon 90 százalékát privatizálták volna. Az állam vállalkozói vagyonát kezeli az ÁPV Rt., az egyéb tulajdoni körbe tartozó állami tulajdonú ingatlanok a KVI-nél, illetve a Kincstárnál vannak; a vállalkozói vagyonkör mintegy 10 százaléka az állami vagyonnak, így aztán enyhén szólva csúsztatás az, hogy az állami vagyon 90 százalékát már privatizálták.

Egyébként pedig az az ellenzéki párt, amelyik most a leginkább kritizálja a privatizációt mint gyakorlatot, amikor ők kormányon voltak, mintegy 113 állami társaságot privatizáltak. (Dr. Papcsák Ferenc: Csúsztatás!) Ez megint csak azt a gondolatot hozza elő, hogy csak akkor van baj a privatizációval, ha nem önök csinálják. Mi nem kérdőjelezzük meg azt, hogy ezen társaságok privatizációjára ne lett volna szükség, de akkor most ne álljanak elő azzal, hogy a privatizáció elítélendő dolog. Ha pedig az állami tulajdonú társaságok pártján vannak, akkor az előző kormányzati ciklusban meg kellett volna mutatniuk, hogy az ebbe a körbe tartozó társaságok vagyongazdálkodását hogyan kellett volna csinálni. Ezt sem sikerült megmutatniuk, ugyanis '98-ban még az ebbe a körbe tartozó társaságok eredménye mintegy 34 milliárd forint volt, és mire a ciklus végére értünk, akkor már nemhogy nyereséget nem, hanem 72 milliárd forintos veszteséget produkáltak ezek a társaságok, tehát ez sem sikerült igazán jól az előző kormányzati ciklusban.

Tagadhatatlan, hogy a privatizációhoz sok-sok embernek kellemetlen emléke fűződik, mert hiszen a munkahelyének elvesztésével járt az, hogy a hatékonyság növelése érdekében ezek a vállalatok jelentősen átalakultak. Ugyanakkor nem kellene azt a hamis illúziót kelteni, hogy ha ezek a társaságok továbbra is állami tulajdonban maradtak volna, akkor hosszú távon finanszírozható lett volna az adófizetők pénzéből az a veszteség, amit ezek az állami vállalatok annak idején produkáltak.

(10.00)

Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk saját magunkhoz, akkor a privatizációnak vannak sikertörténetei. Beszélhetnénk-e arról, hogy ma már az OTP, a MOL, a Matáv nemzetközi társaságokká váltak, hogyha nem privatizáltuk volna őket, vagy megkérdezhetjük azt, hogy amikor 1990 környékén még öt-hat évet kellett várni arra, hogy valakihez telefont kössenek be, az ma már gyakorlatilag napok kérdése, és mindenki hozzájuthat azokhoz az eszközökhöz, amely az életéhez szükséges.

El kell mondanunk azt, hogy a privatizációs törvénnyel összhangban ez a koalíció következetesen törekedett a törvények betartására, az értékesítés minden esetben nyilvános versenytárgyalás útján történt, az értékesítésnél egyes számú szempont volt az, hogy a foglalkoztatás ezen társaságoknál megmaradjon, és az ott dolgozók ne veszítsék el a munkahelyüket.

Többször hangsúlyoztuk - és e tekintetben van árnyalatnyi különbség a két koalíciós párt véleménye között a privatizáció tekintetében -, hogy mi nem tekintjük a privatizációt egyedüli eszköznek az állami vagyon kezelése tekintetében. Vannak olyan társaságok, amelyek ma még nem felkészültek a privatizációra, és nincs is szándék például az MVM, Paks, a Posta, a MÁV privatizációjára, ezek a privatizációs törvényben rögzítésre is kerültek. (Soltész Miklós: Dióssy mit mondott?)

Végezetül szeretnék nagyon rövid kitekintést tenni az Európai Unió tagállamainak privatizációs gyakorlatára. Valóban volt egy olyan időszak, amikor néhány országban, néhány tagállamban államosításokat hajtottak végre. Ez a folyamat a 80-as évek végére befejeződött, és mára mindazokat a társaságokat, amelyeket annak idején államosítottak, ismételten privatizálták. Ma már élen jár Franciaország is, melyet itt az ellenzéki pártok egyébként olyan országként szoktak emlegetni, ahol még mindig meghatározó az állami tulajdon többsége, ott is jelentős privatizációs folyamatok indultak be, és olyan közszolgáltatók privatizációjára is sor kerül ezekben az években, amelyekben egyelőre mi még nem gondolkodunk.

Az EU 15-ök 1997-2004 között 500 milliárd euró nagyságrendben privatizáltak, míg az újonnan csatlakozott országok ugyanezen időszak alatt mintegy 54 milliárd euró értékben.

Azt gondoljuk, hogy a privatizációról lehet őszintén, a valós eredményeket és a problémákat, gondokat bemutatva is szakmai vitát folytatni. Egyet biztosan nem szabad: hisztériát kelteni e körül a dolog körül, mert meggyőződésünk, hogy az nem szolgálja sem a magyar gazdaság, sem a magyar társadalom érdekeit.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai