Készült: 2024.03.29.15:46:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

178. ülésnap (2008.11.18.), 24. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:35


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 662. pontjához szeretnék hozzászólni, illetve az ezzel összefüggésben lévő további pontokhoz. Ez a módosító javaslat 50 milliárd forintos nagyságrendet csoportosít át az Egészségbiztosítási Alapba, azon belül is a gyógyító-megelőző kasszába, ezt a pénzösszeget egyébként a kamatkiadások csökkentéséből kívánja előteremteni.

Először arról, hogy mire is alkalmas ez az 50 milliárd forint. Mint önök is látták a számokat, a gyógyító-megelőző kassza a magyar egészségügy területén - lényegében az egészségügyi ellátást finanszírozzuk ebből - számszerűleg, nominálértékben a tavalyi értékhez képest jelentős mértékben csökkent, 30 milliárd forintos nagyságrendben. Ezenkívül további csökkenést jelent egyébként az Egészségbiztosítási Alap egészére nézve az, hogy a gyermekgondozási díjat a következő esztendőben már nemcsak felerészben, hanem teljes egészében az Egészségbiztosítási Alapból kell finanszírozni.

E tekintetben van egyébként aggályunk. Ugyanis az a válság, amely Magyarországot jelen pillanatban sújtja, nagy valószínűséggel - ha a kormány nem kezeli helyesen, márpedig meglátásunk szerint az az irány, amit most vett a válságkezelés, az helytelen - igen komoly gazdasági válságba csúszhat át. A pénzügyi válságból nagyon komoly gazdasági válsággá, komoly recesszióvá alakulhat. Aminek az a következménye, hogy munkahelyek fognak megszűnni - ahogy már ma is látjuk, sajnos -, és ha munkahelyek szűnnek meg, akkor ezzel együtt a járulékfizetés is kiesik, ez pedig jelentős mértékben érinti az Egészségbiztosítási Alapot.

Meggyőződésünk, hogy ezzel a hatással a költségvetés nem számol és nem tervez, ezért véleményem szerint, ha nem sikerül elkerülni a komoly munkanélküliség kialakulását, ami akár több százezer fős munkanélküliséget is jelenthet Magyarország számára, abban az esetben ez szétfeszíti az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, és nem lehet tartani a számokat.

Ez az 50 milliárd forint, amit a gyógyító-megelőző kasszára szántunk, lehetővé tenné azt, hogy ebben az ágazatban a 13. havi bér teljes egészében kifizetésre kerüljön a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek. Lehetővé tenné azt, hogy ne kelljen befagyasztani a béreket nominálértékben, vagyis ne szenvedjenek el reálbérveszteséget az itt dolgozók.

Miért tartom ezt szükségesnek? Ha önök velem együtt számolnak, a 2006-os megszorítások utáni időszakot tekintve körülbelül 8 százalékos reálbérveszteséget szenvedett el a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg, akik a magyar egészségügy területén dolgoznak. Ha tovább folytatjuk a számolást, és feltételezzük, hogy 4-4,5 százalékos infláció lesz az országban, akkor azzal, hogy nominálértéken kívánják tartani a béreket, ez a jövő esztendőre további 4-4,5 százalékos reálbérveszteséget jelent. A 13. havi bér - egyszerű számtani művelet -, majdnem 8 százalék ennek az elvesztése. Ha ezeket a százalékokat összeadogatjuk, akkor ez 20 százalék vagy afölötti reálbérveszteséget jelent három év alatt az ebben az ágazatban dolgozó közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek. Elvesztették a jövedelmük egyötödét, képviselőtársaim. Egyötödét! Ez elfogadhatatlan! Ráadásul egy-egy család életében elviselhetetlen. Nem 400 ezer forintos nettó jövedelemből veszítettek el 20 százalékot, hanem 60-70-80 ezer forintos nettó jövedelemből, ahol már minden 100 forintnak helye van. Ezt önök ugyanolyan jól tudják, mint ahogy én tudom. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői rétegen próbálják megtakarítani azokat a milliárdokat, amelyeket egyébként más kiadások lefaragásával is meg lehetne takarítani. Ez az irány nem helyes irány.

Miért nem helyes még? Ebben az ágazatban a reálbérek, a keresetek alacsonyabbak, mint a magyarországi átlagkereset. Jelentős elmaradás van. Ebben az ágazatban a keresetek lényegesen alacsonyabbak, mint a környező európai uniós országokban. Ennek az a következménye, hogy egyrészt a fiatalok nem választják ezeket a hivatásokat, nem választják ezt a pályát. Másrészt, akik ezen a területen közalkalmazottként vagy köztisztviselőként dolgoznak, elhagyják a pályát, és máshol próbálnak szerencsét. Jelentős mértékű az elvándorlás - az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása - az országból munkavállalóként európai uniós tagállamokba, ahol egyébként a jól képzett, teherbíró munkaerőt - mert a magyar egészségügyben dolgozók ilyenek - nagyon szívesen látják.

Egy ilyen - nyugodtan nevezhetjük csapásnak -, mint ami egy 12 százalékos reálbércsökkentés az egészségügyi ágazatban, jelentős munkaerő-elvándorlást indít meg. Ma is munkaerőhiánnyal küszködik a magyar egészségügy, az ország bizonyos területein jelentős szakorvoshiány van, alapellátó körzetek betöltetlenül vannak, mert nem találnak megfelelő orvosokat, és szakdolgozóban is jelentős létszámhiány van az ország egész területén, ez már Budapestet is érinti.

Ezeknek a folyamatoknak a visszafordítása lényegesen nagyobb energiát, lényegesen nagyobb erőforrásokat igényel, mint ha most legalább annyit megteszünk, hogy megpróbáljuk reálértékben megőrizni az egészségügyben dolgozók bérét, hogy ezzel megpróbáljuk megtartani azt a munkaerőt, amely ma még ebben az ágazatban hajlandó munkát végezni.

(9.10)

Ha hozzávesszük, ez az egész összeg igazából nem is olyan nagy. Talán 30 milliárd forint az a nagyságrend, amivel a bérelemek megvalósíthatók. Efölött körülbelül 20 milliárd forint az, amelyből a becsléseink szerint az infláció mértékét várhatóan ismét jelentősen meghaladó energiaköltséget, energiakiadásokat képesek az intézmények finanszírozni és fedezni, illetve bizonyos mértékű, igazán csekély fejlődés lehetővé válik a számukra. Az inflációkövetés persze nem válik lehetővé, hiszen az lényegesen nagyobb lenne, de talán az egészségügyi intézmények fűtés- és villanyszámlájára elég lenne ez a plusz, amivel - megint csak azt mondom - a leglehetetlenebb helyzeteket tudnánk elkerülni.

Volt egy másik javaslatunk, ez az előző évi kasszamaradvány terhéről szólt, arról a 60 milliárd forintos nagyságról, amely állítólag egy tartalékalapba került. Azt kértük, hogy ebből az összeg teljes egészében kerüljön a magyar egészségügy finanszírozására. Jelen pillanatban ennek nyomait sem látjuk. A mi javaslatunk az volt, hogy ha ezt az összeget teljes egészében most a gyógyító-megelőző kassza megkaphatta volna - még egyszer mondom, ez a tavalyi maradvány -, akkor a finanszírozást, amely 3 hónapos csúszással van az egészségügyben - tehát elvégeznek egy munkát, és rá 3 hónapra kapják meg az érte járó ellenértéket -, le lehetne csökkenteni 2 hónapra. Ez azt jelenti persze, hogy egyszerre, egy összegben, egyhavi finanszírozást előre kell hozni, és be kell tenni a kasszába. Ez levegőhöz juttatná az intézményeket, képesek lennének a meglévő adósságokat - ami körülbelül ez a nagyságrend - rendezni, és az adósságtehertől megszabadulva próbálnák ezt a válságot átvészelni, és ezen válság ideje alatt a szerintünk egyébként megnövekedő egészségügyi szükségleteket ellátni.

Nézzünk meg még egy gondolatot, képviselőtársaim! Azt szokták mondani, hogy minden költségvetési módosító javaslatnak kell hogy legyen egy forrásoldala, egy lába. Ennek a javaslatnak a lába a kamatkiadások csökkentéséről szól. Meggyőződésünk, hogy Magyarországon a kamatkiadások rövid idő alatt és jelentős mértékben csökkenthetők abban az esetben, ha sikerül Magyarországgal szemben a bizalmat helyreállítani.

Magyarországgal szemben a bizalom nem véletlenül veszett el és nem egyik napról a másikra. Ezt a folyamatot jól lehetett látni, a hitelminősítő intézetek folyamatosan rontották az ország besorolását, amelynek elsődleges oka az, hogy szavahihetetlen a magyar kormány. Ha a magyar kormány szavahihetőségét helyre lehetne állítani, abban az esetben jelentős mértékben - akár több százalékponttal is - csökkenhetne a magyar költségvetés finanszírozásának ára, a magyar hitelek törlesztőrészletének kamata. Ehhez egyébként, képviselőtársaim, nincs szükség semmi másra, mint arra, hogy a magyar parlamentben lévő képviselők többsége - a választók akaratából -, a szocialista-szabad demokrata többség vegyen egy nagy levegőt, és vagy egy új kormányt állítson új miniszterelnökkel - ehhez megvan a lehetőségük és a választói felhatalmazásuk is -, vagy ha ezt nem tartják helyesnek, akkor szakértői kormányt állítsanak föl köztiszteletnek örvendő magyar szakemberekkel. Ha ez sem elfogadható az önök számára, akkor járuljanak hozzá egy előrehozott választáshoz! Mind a három megoldás jobb annál, mint ami jelen pillanatban van Magyarországon.

A magyar választók fölhatalmazták ezt a két pártot arra, hogy kormányozzon. Azt gondolom, eljött az idő, amikor éljenek a fölhatalmazással, és adjanak Magyarországnak egy új, szavahihető kormányt, vagy ha erre nem képesek, akkor tegyék lehetővé, hogy a nép vegye kezébe újra a döntést, és egy előrehozott választás során adjon Magyarországnak új kormányt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, az MDF és a KDNP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai