Készült: 2020.05.26.09:06:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

69. ülésnap (2003.05.05.),  259-281. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 1:28:47


Felszólalások:   247-259   259-281   281-293      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására jövő hét hétfőn kerül majd sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. számú törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. számú törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Önök az előterjesztést T/3560. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3560/1-8. számokon kapták kézhez.

Most az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben; legelőször Devánszkiné dr. Molnár Katalinnak, a Magyar Szocialista Párt képviselő asszonyának. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

 

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor végiggondoljuk, hogy milyennek kell lennie egy köztisztviselőnek, akkor általában azt mondjuk róla, hogy szakképzettnek, felkészültnek, empatikusnak, gyorsnak, kommunikatívnak, pontosnak, és még sorolhatnám tovább, hogy milyen elvárásokat fogalmazhatunk meg a köztisztviselőkkel szemben.

Az nem titok, hogy én korábban gyakorló polgármester voltam, de az azt megelőző időszakban is több ízben valamiféleképpen köztisztviselői feladatot vagy éppen irányító feladatot láttam el. Ennek megfelelően csak nagy-nagy örömmel tudtam már azt a módosítást is fogadni, amelyet az előző kormány vezetett be, amikor egy életpályát vázolt fel a köztisztviselőknek, s különösen örülök annak, hogy most viszonylag nagy egyetértésben tudunk újabb irányokat megszabni a köztisztviselői életpályának. Különösen örülök annak, hogy azt a nagyon nagy vitát kiváltó irányt szeretnénk megváltoztatni, amely az ügykezelők úgynevezett kiszervezését - hadd használjam ezt a csúnya szót - támogatta, tekintettel arra, hogy én végigéltem polgármesterként azt, amikor az iktató nagyon felkészült vezetője sírva fogadta azt a hírt, hogy ő ezentúl nem köztisztviselő, hanem egyszerű munkavállaló, miközben naponta több ezer olyan ügyet kellett hogy kezeljen, átmenjen a kezén, amelyek viszont nagyon komoly államigazgatási, közigazgatási gyakorlatot feltételeztek, hiszen neki kellett döntenie bizonyos ügyekről, hova szignálja, hova írja, kinek adja tovább az adott ügyet. Azt is végigéltem, amikor a sokszor degradált foglalkozású titkárnő hasonló helyzetben azt mondta, hogy én akkor ezek után, ha megkeresik a polgármestert vagy az alpolgármestert, akkor nem vagyok hajlandó válaszolni bizonyos kérdésekre, mert köztisztviselői rangot kell annak viselnie, aki ezekre a kérdésekre válaszol. És valahol igaza volt, mert az a munkatörvénykönyvi szabályozás, hogy ő is titoktartásra kötelezett, azért nem ugyanaz, mint egy eskü, amely arra kötelezte őt, hogy nagyon sok felelősséget felvállalva-elvállalva nagyon komoly munkát végezzen.

Én nagyon örülök ennek az iránynak. Tudom, sokan felvetik azt a lehetőséget, hogy a fizikai dolgozók is kerüljenek vissza a köztisztviselői jogállásba - én ezzel már nem értenék egyet. A magam részéről a mostani törvénymódosítási javaslat irányát és megfogalmazásait támogatom.

Bennem folyamatosan felmerült az a kérdés, és most sem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó-e, amit viszont az ügyben a törvény tartalmaz, hogy eltérő bértáblákat kell alkalmaznunk a köztisztviselőknél az ügyintézők és az ügykezelők között. Meggyőződésem, hogy ezt a jövőben picit majd enyhíteni kell, és valahogy közelíteni kell a bérezést.

Szeretném azt is elmondani, örültem annak, hogy ebben a törvénymódosító-csomagban benne van a polgármesterek jogállásáról szóló módosítási javaslat is. Én ebben a körben természetesen azt kell mondjam, hogy ez jó, de nem elég. Nem elég, mert rengeteg más probléma is terheli a polgármestereket, alpolgármestereket, és a fővárosban a fővárosi főpolgármester-helyettesek ügyét is ide kell hogy soroljam. Hiszen állandó probléma, hogy például kistelepüléseken, ahol nem munkaviszonyban álló, hanem társadalmi megbízatású polgármester működik és tiszteletdíjat kap, vajon az ő tiszteletdíjának a rendezésére mikor kerül sor; vajon az ő helye, szerepe egy adott falu közösségében nem érdemelné-e meg azt, hogy az ő tiszteletdíját is folyamatosan emelni lehessen, természetesen persze csak akkor, ha az adott települési önkormányzat lehetősége ezt megengedi. Tehát ebben az ügyben feltétlenül előre kell lépnünk.

Előre kell lépnünk abban a kérdéskörben is, hogy a több cikluson át polgármesteri feladatot ellátó férfiak és nők könnyebben jussanak a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségéhez. Itt a nőkről külön beszélek, mert meggyőződésem szerint mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok kistelepülésen egy-egy, már a falu anyjának számító polgármester asszony a harmadik ciklusban végzi ezt a feladatot.

 

 

(20.10)

 

Ne legyünk szemérmesek, mondjuk el, hogy bizony lehet, hogy korábban ő volt a falu tanácselnöke. Tehát egy életet élt le a közszolgálatért, a köz szolgálatában, a szó legjobb értelmében, ahogy ezt lehet mondani.

Szeretném elmondani azt is, hogy problematikusnak látom a korkedvezményes nyugdíjazásnál azt a kitételt, amikor nagyon szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy a szolgálati idő megszerzéséhez kötjük a korkedvezményes nyugdíjazási lehetőséget. Bennem felmerül annak a lehetősége is, hogy esetleg ezen is lehetne enyhíteni, lehetne egy picit változtatni. Most már joggal mondhatom el, mert nem vagyok polgármester, tehát nem a saját ügyemben szólok, gondolom, senkit nem bánt és sért, ha ezt a többiek, a volt társaim, jelenlegi polgármesterek érdekében elmondom.

Szeretném jelezni azt is, hogy általában a nők helyzete a közszférában nem olyan szerencsés, mint ahogy ez kívülről látszik. Feltétlenül további előrelépést kell tenni annak érdekében, hogy annak a nagyon sok nőnek, aki a közszolgálatban dolgozik - mert valljuk be, hogy még ma is nagyon sokan, akár helyi települési önkormányzatról beszélünk, akár megyei szintűről -, az élete könnyebb legyen, mert bizony nem könnyű. Nem könnyű azért, mert például a félfogadási idők eltérnek az általános rendtől, például azért, mert a köztisztviselőnek kell helytállnia a szavazásokon, azoknak az előkészítésében, ők azok, akik felkészítik a szavazatszámláló bizottság választott és delegált tagjait, ők azok, akik éjt nappallá téve számolnak, dolgoznak a számítógépek mellett, rögzítik az adatokat, és felelősséget vállalnak például a választási, népszavazási eredmények hitelességéért.

Mit szeretnék tenni a nők érdekében? Szeretném azt tenni, hogy akár a köztisztviselői jogállás területén, akár általában a munka világában sokkal nagyobb elismerést vívjunk ki azoknak, akik hosszú évtizedeket ledolgoztak, több gyermeket felneveltek, életet adva a továbbfejlődéshez, a lehetőséghez; tehát hogy valamiféleképpen az egész nyugdíjrendszerünket, legyen az közszolgálati szféra, akár nyugdíjszféra, kicsit nőbarátabbá tegyük, mint a jelenlegi rendszer. Természetesen most ebben az általános vitában erről hosszasabban nem lehet beszélni, de ezt az irányt is jónak tartanám, ha efelé mennénk, mozdulnánk el.

Érdekes helyzet a nyelvpótlék kérdése az önkormányzatoknál. Nagyon örülök annak, hogy a törvénymódosítás 10 százalékos emelést javasol a C típusú középfokú nyelvvizsga esetén. Azonban féltem magunkat attól az iránytól, hogy megint csupán a papírhoz fogjuk kötni a nyelvismeretet. Megfontolandónak tartom, hogy egy későbbi, jövőbeli változtatásnál gondoljunk arra is, hogy bizonyos kisebbségeket magában foglaló településen néhány önkormányzati köztisztviselő bizony nemcsak a magyar nyelvet beszéli, hanem a kisebbség nyelvén meg tud szólalni, és kommunikálni tud a lakossággal. Lehet, hogy erről nincs papírja. Nincs papírja, mert egyszerűen azt a kisebbségi nyelvet beszéli, amelyben élt, felnevelkedett, és amelyet esetleg még a nagymamával rendszeresen használ. Lehet, hogy ezt is végig kellene gondolni, meg kellene nézni, hogy ezt hogyan lehetne beiktatni a törvénymódosítási, törvényalakítási munkába. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmeztetést. Mindenesetre támogatom, hogy ezt a törvényjavaslatot a módosító indítványokkal együtt a tisztelt Ház fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Felszólalásra következik Sisák Imre, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

 

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindig nagy örömmel tekintek az elé, ha a magyar parlament ilyen fontos törvények módosításáról tárgyal, mint többek között a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, vagy a polgármesterek jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvény.

Bevallom őszintén, amikor a köztisztviselői életpályáról beszélünk, és a köztisztviselők elismertségéről váltunk szót, az mindig fontos számomra. Hozzáteszem, e törvényjavaslatnak azok a módosító indítványai, azok a javaslatai, amelyek a köztisztviselői életpálya vonzóbbá tételét irányozzák elő, pozitív megvilágításba kerülnek. Hozzáteszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum ellenzéki pártként igencsak kedvezőbben fogadta volna a kormánypártoknak azt a magatartását, amennyiben már a 2003. évi állami költségvetés elfogadásánál többek között az illetményalap vonatkozásában megnyilvánuló módosító javaslatainkat elfogadta volna, illetve ha a 30 százalékos növekményt, amely 2003. július 1-jétől jár a köztisztviselőknek, már 2003. január 1-jétől bevezethetővé tette volna.

Egyértelműen találkozik a véleményünkkel a törvénynek az a passzusa, amely az ügykezelőknek újra a köztisztviselői törvény hatálya alá történő visszaszervezését érinti. Bennem egyértelműen felveti ez azt a kérdést is, hogy nem lenne-e megfontolandó a korábban kiszervezett fizikai dolgozóknak a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozása. Egyetlen apropó az, ami ezt felveti bennem, egy gyakorlati példát szeretnék mondani: úgy gondolom, hogy a fizikai dolgozók közül többek között egy gépkocsivezető legalább ugyanolyan titkoknak a hordozója, mint egy ügykezelő. Tehát többek között ez az, ami egyértelművé tenné számomra, hogy rá is a köztisztviselői törvény kellene hogy irányadó legyen.

Ezenkívül pedig a törvénynek egy meghatározott passzusa az, amely a ruhapénzről beszél, ez egyértelműen pozitív változást eredményez, még akkor is, ha ez csak egy 16 500 forintos bruttó növekmény. Ugyanakkor úgy gondolom, egyértelműen felvetődik itt is az kérdés, hogy ha a köztisztviselői állományba visszakerülnek az ügykezelők, akkor mitől rosszabbak a fizikai dolgozók, és miért nem lehet e tekintetben a köztisztviselői törvény hatálya alá rendezni őket. Egy fizikai dolgozó ugyanolyan problémákkal küzd, mint bármely más köztisztviselő. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy fontos probléma.

Ezenkívül pedig, úgy gondolom, ugyan a köztisztviselői törvény módosításáról beszélünk, és itt az illetményalap 200 százalékában határozzuk meg a ruhapénzt, de kérem szépen, önkormányzati vezetőként, polgármesterként egyértelműen felvetődik bennem az a kérdés, hogy az önkormányzat más alkalmazottai, akik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak, mit szólnak mindehhez. Egyértelmű, hogy ez egy pozitív változás, már akkor is az volt, amikor a ruhapénzt az illetményalap 150 százalékában állapítottuk meg. Most pedig, amikor ez 200 százalékra emelkedik, szintén pozitív változás. Ugyanakkor ellentéteket szül az önkormányzati alkalmazottak, a köztisztviselők és a közalkalmazottak között. Tehát úgy gondolom, hogy erről az elkövetkezendő időszakban mindenképpen el kellene gondolkodni, és amikor a 2004. évi költségvetési törvényről tárgyal a parlament, bizony a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítását is illendő lenne megfontolni.

Rendkívül örültem annak a változásnak, amely 2001-ben következett be a köztisztviselői törvény módosításával, ahol bizonyos illetménykiegészítést állapítottunk meg egyes önkormányzati típusoknál. Volt, ahol ez 30 százalékos eltérést tett lehetővé, volt, ahol 10 százalékos eltérést tett lehetővé. A mostani szabályozás egyértelmű módosulást jelent, mégpedig nem évenként kell az önkormányzat képviselő-testületének dönteni erről az illetményeltérésről, hanem ahol már egy alkalommal megállapította az önkormányzat, itt a törvény 44/A. §-ának (5) bekezdését módosítva már nem lehet újabb, ettől eltérő negatív döntést hozni.

 

(20.20)

 

Nekem egyetlen gondom van ezzel kapcsolatosan: valóban lehetséges, hogy egy adott önkormányzat egy-egy évben jobb pénzügyi helyzetben van, de ugyanakkor ugyanazon önkormányzat az elkövetkezendő években ettől nehezebb pénzügyi helyzetbe is kerülhet, és ebben az esetben bármennyire is ő hozta egyébként ezt a korábbi döntést, ez számára nehézségeket okozhat. Tehát az önkormányzati finanszírozásnál erre is feltétlenül valamiféle pozitív diszkriminációt kellene alkalmazni.

Ugyanakkor nekem van ezzel kapcsolatosan egy véleményem, amely azt mondatja velem, hogy az önkormányzatoktól egyre több jó szakember megy el, pontosan a nem kellő megfizetettség hiányában. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az anyagi lehetőségek biztosítják, én azt gondolom, mindenképpen egy ettől még jelentősebb eltérést kellene lehetővé tenni, illetve az illetményalap befagyasztásának a feloldásával, azt gondolom, ezen a problémán szintén lehetne segíteni, de tudjuk, hogy az illetményalapot a 2003. évi állami költségvetés ugyanúgy 33 ezer forintos nagyságrendben tartotta fenn.

A polgármesterek jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatról azért nem beszélnék, mert az itt szereplő módosítással, a jelenlegi törvényjavaslattal, ami a parlamenti képviselők előtt van, nem ért egyet töretlenül a Magyar Demokrata Fórum. Ugyanakkor remélhetőleg az a négypárti egyeztetés, amely az elmúlt hetekben és az elkövetkezendő hetekben is folyik, én úgy gondolom, talán olyan egyezséget szülhet, amely mind a négy parlamenti párt számára megfelelő elemeket tartalmazhat, és akkor elképzelhető a támogatottság.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője következik tízperces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/3560. számú törvényjavaslat egységes előterjesztésben kívánja módosítani három közszolgálati állománykategória, a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományának a jogállását, illetve szolgálati viszonyát szabályozó, különálló törvényeket, amit a tartalomtól függetlenül önmagában is üdvözölni lehet, mivel ez egy jövőbeni egységes közszolgálati törvény létrehozása felé mutató, igen jelentős lépésként is felfogható. Köztudott, hogy erre, vagyis egy egységes törvényi szabályozásra a magyar történelemben már volt példa, 1913-ban, és több európai államban is található hasonló megoldás.

Az egységes jogszabály azért is kívánatos lenne, mivel ez többek között feleslegessé tenne egy állandó, szükségszerű egyeztetést, pontosítást, vitákat és egymásra való hivatkozást igénylő mechanizmust. A honvédelmi törvények jelenlegi módosításának is az egyik oka az, hogy át kell venni a köztisztviselői törvény néhány hatályos szabályozását mintegy értelemszerűen. A 138 paragrafusból álló, nagyszámú módosítás indokai alapvetően elfogadhatóak, különösen azok, amelyek bizonyos lemaradásokat, jogos sérelmeket, pontatlanságokat és helyenként politikai szándékot sem nélkülöző, korábbi rossz döntéseket kívánnak orvosolni vagy korrektté tenni, különösen ami a köztisztviselők köréből korábban kiszorított, kiebrudalt, jelentős számú alkalmazotti réteg reintegrálását, valamint a pénzügyi besorolások rendezését illeti. A fegyveres szervek és a honvédség állománya jogviszonyát rendezni, módosítani azért is időszerű, mivel a biztonságpolitikai környezetben, a Magyar Honvédség helyzetében az utóbbi időben érzékelhető módosulások következtek be, különös tekintettel az új kihívások és a NATO-stratégia változása által előidézett új követelményekre.

A Magyar Honvédséggel kapcsolatban az is felmerül, hogy a most zajló felülvizsgálat és az önkéntes haderőre történő átállás minden bizonnyal jelentősebb, hangsúlyosabb változásokat igényel a vonatkozó törvényekben. Érzékelve a beterjesztett módosításokat, ez most csak részben valósul meg, ami azt jelenti, hogy jövőre ismét vissza kell térni a hatályos jelen törvényjavaslattal módosított törvények jelentősebb, mélyebb és átfogóbb korrekciójára. Tudomásom szerint az Igazságügyi Minisztérium dolgozik egy ilyen egységes törvénykoncepción és törvény-előkészítésen.

A felszólalásomban elsősorban a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres szervek állományának jogviszonyát érintő kérdésekkel kívánok részletesebben foglalkozni. A módosítások jelentős része a szorosan vett jogviszony felesleges formalitásait, pontatlanságait, nem egyértelmű szabályozásait korrigálja, küszöböli ki, amelyek közül sok sérelmeket is okozott. Ezen túlmenően ki kell emelni a szolgálati viszony létesítéséről, megszüntetéséről, visszaállításáról, a parancsnoki hatáskör értelmezéséről és megerősítéséről szóló szabályokat. Örvendetes, hogy egyes döntések nemcsak egyszerűsödnek, hanem közelebb kerülnek a történések színteréhez, mintegy decentralizálódnak.

Véleményem szerint az állományilletékes parancsnok az a döntési szint, amely a legemberibb és a leginformáltabb, amelynek intézkedései még közvetlenül is érzékelhetők, és hiba esetén könnyen korrigálhatók. Döntésének és az esetleges sérelmeknek a jogorvoslata minden tekintetben biztosított, nemcsak a csapatközvélemény reakciói következtében, hanem az elöljáró parancsnokokhoz kapcsolódó jogorvoslat lehetősége által is. Messzemenően támogatom azokat a módosításokat, amelyek a távolléti díjjal, a gyermeknevelési és továbbtanulási kedvezményekkel és kiemelten a nyelvtanulási lehetőségekkel, a nyelvtudás alanyi jogú és anyagi elismertségének a további növelésével és szélesítésével kapcsolatosak.

A honvédséggel szemben támasztott új követelményekhez történő igazodást jelenti az a módosítás, amely bevezeti az alkalmazás fogalomkörét, valamint az, amely a kül- és belföldi kiküldetés kissé összekevert értelmezését egyértelműen rendezi. Az új rendelkezés nemcsak biztonságot teremt a szabályok gyakorlati érvényesítését illetően, hanem világos utalást jelent a kollektív védelmi feladatokra, kiküszöbölve azokat az anomáliákat, melyek egyes belföldi feladatoknak külföldi szolgálatként történő téves értelmezéséből adódnak. Ezzel összefüggésben szeretnék szólni egy olyan, nem annyira törvényből fakadó, hanem a helytelen gyakorlatra utaló anomáliáról, ami eddig is, de a jövőt illetően egyértelműen tarthatatlan, ez pedig a külföldi, ezen belül is a NATO szerveibe történő kiválasztás, kiküldés, a visszafogadás, a váltás megvalósítása.

Nem fogadható el, legfeljebb a kezdetekben, hogy az esetlegesen csak a nyelvtudásra tekintettel és ne perspektivikus tervek szerint történjen a kiküldetés. A jövő értékalapú, képességorientált, NATO-harmonizált Magyar Honvédsége nem nélkülözheti a komoly külszolgálati, főként NATO-tapasztalatokkal és korszerű ismeretekkel rendelkező tisztek szolgálatát, nem fogadható el, hogy visszatérésük után ne találjanak maguknak megfelelő szolgálati beosztást, hogy hosszabb-rövidebb ideig bizonytalanságban, komoly munka nélkül éljenek, dangubáljanak. Kétségtelen, hogy az eddigi átalakítások úgymond a haderőreformnak főként szervezet- és létszámcsökkentést eredményeztek, ami jelentős egzisztenciális bizonytalansággal járt együtt, amire még a jövőben is sor kerülhet. Ez azonban csak részben az oka a fenti helyzetnek. A hatályos jogszabályokban is van rendeznivaló, sajnos a jelenlegi módosítások csak részben, érthető okok miatt csak kis részben térnek ki, tehát a honvédség humánerőforrás-gazdálkodási gyakorlatán kell javítani, és a kívánatos, helyes irányba terelni.

 

 

(20.30)

 

Figyelmet érdemelnek azok a módosítások, amelyek az egészségügyi állomány, főként az orvosok munkájának és rendszeres túlmunkájának a további elismerését és magasabb honorálását vannak hivatva szolgálni. Ugyanakkor helyes, hogy a valóban súlyos fegyelemsértésekkel kapcsolatos jogszabályok erősítést, szigorítást nyertek, amelyek javítják a vád és védelem összhangját, jobb feltételeket teremtve a védelem számára.

Vitatkozni kívánok azonban néhány, a fegyelmi szabályok körébe tartozó módosítással, elsősorban azzal, amelyet a törvényjavaslat 69. § (2) bekezdése tartalmaz. Ez ugyanis, még ha meggyorsítással is, azt tenné lehetővé, hogy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást az 56. § (6) bekezdés c) pontja alapján még a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt is meg lehet állapítani. Ez teljesen helytelen és jogtalan, alkotmányba ütközőnek is tekinthető, ezért ebben a formában semmiképpen nem kerülhet be a normatívák, a szabályok közé. E tekintetben módosító javaslattal kívánok élni, bízva az előterjesztő konstruktivitásában és segítőkészségében.

Nagy figyelemmel és empátiával kell lenni azon módosítások tekintetében, amelyek a személyi állomány természetes és előrehaladó, valamint a kényszerű mobilitásának rendjét illetik. A szolgálati hely és a beosztás változásával, a kiválással és visszavétellel, a magasabb, valamint az alacsonyabb és más beosztásba helyezéssel kapcsolatos jogszabályok pontosítására, mind a honvédség, mind pedig az egyén érdekeire való maximális tekintettel igen nagy szükség van.

Azokat a módosításokat támogatom elsősorban, amelyek a teljes jogszerűség gyakorlatát erősítik, azt tudniillik, hogy mindennemű személyi mozgás a szabályok messzemenő betartásával, az egyéni vélemények, igények és reális kérések, a problémák meghallgatásával és teljes korrektséggel valósítható meg. Ezen követelmények nemcsak a nagyobb átszervezések és létszámcsökkentések esetén, hanem általában fontosak, és biztosítani kell. A nagyobb vagy 20-25 év szolgálat után tisztességgel és kellő feltételekkel való kiválást biztosítani kell a honvédség állományából. Tehát a korrekt mobilitás precíz jogszabályt és megnyugtató gyakorlatot feltételez, amelyet a javasolt módosításokkal is tovább kell erősíteni.

Végezetül figyelemre méltóak a pénzügyi témák, az illetményrendszert érintő szabálymódosítások, amelyeket a mellékelt táblázatok plasztikusan mutatnak. Most, amikor az elmúlt év jelentős illetményemelése után jóval kevesebb ennek lehetősége, minden aprónak tűnő és szerény módosítást is értékelni kell. Éppen emiatt tűnik számomra kissé ellentmondásosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az 54. §, amely 50 százalékos illetménykiegészítést irányoz elő a HM és a hivatali szervek számára, a tényleges csapattagozat 8 százalékával szemben. Nem sok érv szól a javaslat mellett. (Az elnök ismét csenget.)

Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a hatályos törvények jelen tartalmú módosítása alapvetően indokolt, szükségszerű, és ezért azt elfogadásra fogom képviselőtársaimnak is javasolni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Sós Tamásnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

 

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A köztisztviselők jogállásáról szóló és a beterjesztett törvényjavaslat nyomán módosításra kerülő '92. évi XXIII. törvény preambulumában a társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltételéül szabja, hogy a közügyeket törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselők intézzék.

A társadalmi munkamegosztás részeként tevékenykedő állami alkalmazottakra közszolgálati szerepükből fakadóan az általánostól eltérő, különös felelősség hárul. A közszektorban dolgozók helyzetének elemzése, a munkafeltételeiket is javító preferenciák alkalmazása a közszolgálati tevékenység szakmai színvonalának folyamatos növeléséhez ad hozzájárulást. Helyes jogalkotói szándék és támogatandó kormányzati törekvés a most benyújtott és elfogadása esetén 2003. július 1-jétől hatályba léptetendő módosító törvényjavaslatnak az az irányultsága, amely az állami feladatok sajátosságaihoz és az állami alkalmazottak kiemelt súlyú felelősségéhez igazodva tovább folytatja a köztisztviselői életpályaprogram megvalósítását.

A közösségi szükségletek kielégítését segítő állami feladatokban való szerepvállalás elismerésének kiszélesítését szolgálja az a módosítás is, hogy a közbizalomra épülő közhatalmi irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatokat ellátó, a 2001. évben a köztisztviselő alanyi körből kiszervezett ügykezelői állomány visszaszervezése megtörténik a köztisztviselői törvény hatálya alá. A módosító intézkedés pozitívuma, hogy a köztisztviselői státusba visszakerülő ügykezelőket a korábbi kiszervezésük miatt hátrány nem éri. Közszolgálati jogviszonyuk az alapilletmény megállapítása és a jubileumi jutalom kifizetése tekintetében is folyamatosnak számít.

A közszolgálatban tevékenykedők jobb anyagi feltételeinek megteremtéséhez járul hozzá a törvényjavaslatnak a köztisztviselői illetménykiegészítést szabályzó passzusa, amely lehetővé teszi, hogy rendeleti szabályozás keretében a helyi önkormányzat dönthessen arról, hogy a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő részére a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városnál, illetve körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 30 százaléka, a községi önkormányzatnál legfeljebb 10 százaléka, más önkormányzatnál legfeljebb 20 százaléka, míg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselő részére az alapilletmény legfeljebb 10 százaléka mértékéig illetménykiegészítés kerüljön megállapításra, amelynek mértékét később csökkenteni nem lehet. Ezzel a kiszámítható szabályozással az illetménykiegészítés, illetve a vezetői illetménypótlék vonatkozásában is megszűnik a 2001. évben bevezetett évenkénti megállapítás szükségessége.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás, az uniós követelményeknek való megfelelés igénye a törvényjavaslat szerint - helyesen - a jövőben még inkább preferálja a nyelvtudást. A tervezett rendelkezés szerint az angol, francia és német nyelvből középfokú C típusú nyelvvizsgával rendelkező köztisztviselők nyelvpótlékának mértéke az eddigi 50 százalékról az illetményalap 60 százalékára emelkedik, míg az ugyanezen nyelvekből alapfokú C típusú nyelvvizsga megléte esetében a köztisztviselőnek alanyi jogon járó nyelvpótlék mértéke 2003. július 1-jétől az alapilletmény 15 százaléka lesz.

A köztisztviselők nagyobb megbecsülésének megnyilvánulása az is, hogy a törvényjavaslat a köztisztviselőt naptári évenként az illetményalap eddigi 150 százaléka helyett 200 százalék mértékig jogosítja ruházati költségtérítésre.

A törvényjavaslat 30. §-a, amely a hatályos köztisztviselői törvény 49. §-ának helyébe lép, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével rendelkezik a köztisztviselők által hitelintézeten keresztül igénybe vehető állami kezességvállalásról, amely a köztisztviselő lakásépítéséhez, -vásárlásához a hitelintézettől igényelt kölcsön felvételét segíti. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az állami kezességvállalás egy lakásra, a méltányolható lakásnagyságot meghaladó lakás megszerzésére is igényelhető lesz. Ugyanakkor az állami kezességvállalás a korábbi kezességvállalással biztosított hitelintézeti kölcsön visszafizetése esetén többször is igénybe vehetővé válik.

Az új rendelkezés pozitívuma, hogy a kedvezményt igénybe vevők körét kiterjeszti a fegyveres erők hivatásos állományú tagjaira is. Támogatandó a törvényjavaslatnak azon feltételrendszere is, amely az állami készfizető kezességvállaláshoz határozatlan idejű köztisztviselői közszolgálati jogviszonyt és legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal való rendelkezést kíván meg.

A köztisztviselők, az állami alkalmazottak a köz szolgái, a közösségi ügyek intézésének fő letéteményesei. Az irántuk megnyilvánuló társadalmi közbizalom nagyon fontos érték. Ahhoz, hogy a modern, ügyfélbarát és szolgáltató közigazgatás követelményeinek mindenben megfelelő és magas színvonalú tevékenységet fejthessenek ki a köztisztviselők, a folyamatos képzésen és szakmai megújuláson túl szükség van a biztos, kiszámítható anyagi, egzisztenciális háttér megteremtésére. A köztisztviselők jogállásáról szóló, valamint más jogszabályt is érintő törvénymódosító javaslat számos, általam is érintett tervezett rendelkezése azt a célt szolgálja, hogy az elvárt magas színvonalú közigazgatási munkában részt vevők élet- és munkakörülményei stabilak, kiegyensúlyozottak legyenek.

A törvényjavaslatban foglaltakat támogatom, annak elfogadását az Országgyűlés számára ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(20.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Utolsó, írásban jelentkezett felszólaló Kránitz László, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem felszólalásomat.

“A demokratikus jogállam működésének feltétele, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és közigazgatási funkciók. Ezt szolgálja a közigazgatási tevékenység elhatárolása a politikától, a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, kizárólag a köz érdekében munkálkodó, a társadalom által megbecsült köztisztviselői kar kialakítása, amely lehetővé teszi a közügyek demokratikus intézését. A javaslat olyan személyi állomány megteremtését célozza, amely megfelelő távolságot tart a politikától, és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával a közélet szolgálatába állítja. A javaslat középpontjában az érdemeken alapuló előmeneteli rendszer áll. A szabályozás alapgondolata, hogy csak a meghatározott teljesítmény fejében előre kiszámítható besorolás, illetmény teheti vonzóvá a közszolgálati jogviszonyban befutható pályát. Kiindulópontja, hogy többletkövetelményt - amit meg lehet és meg is kell kívánni a közszolgálati jogviszonyban állótól - csak többletjogosultságok fejében lehet támasztani. A szigorúbb képesítési előírásokat, az ismeretek folyamatos bővítését, az állandó készenlétet csak a tisztes megélhetést biztosító illetménnyel lehet megfelelően honorálni. A pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve, az Országgyűlés szükségesnek tartja a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épít a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugat-európai jogfejlődés eredményeire.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény általános indoklását idéztem. Az elhangzottak alapján, úgy gondolom, egyszerre van örülni és bánkódni. Örülhetünk annak, hogy máig nem változott jottányit sem az a célrendszer, amit a törvényalkotók a köztisztviselői törvénnyel szemben támaszthatnak és támasztanak. Bánkódnunk viszont azért kell, mert dacára a hatálybalépéstől számított 39 különböző időpontban hatályba lépett, a törvény 90 százalékát meghaladó mértékben érintő módosításoknak, még ma is a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre 37 paragrafusmódosítás irányul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják-e, hogy tizenegy év leforgása alatt a fenti törvény 81 paragrafusából mindössze 5 maradt érintetlen? De ezek a paragrafusok is egy-egy mondatos, inkább csak technikai, mint érdemi rendelkezések, kivéve egyet, ami kőbe vésett ma is, ez pedig a 16. § (1) bekezdése: “A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.ö

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet nagyon fontos változtatásokat fogalmaz meg. A közszolgálati jogviszony kiterjesztése az ügykezelőkre nagyon méltánytalan és esetenként megalázó egyéni élethelyzetek megszüntetését eredményezi. Ebben a tervezet korlátaihoz képest további megszigorítások elfogadhatatlanok az érintettek számára. A törvény eredeti és későbbiekben beépült céljait egyaránt segíti a politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők közigazgatási alap- és szakvizsga-letételi lehetőségével megnyitott mobilitási csatorna.

Az illetményrendszert és a juttatásokat érintő módosítások feltétlenül üdvözlendők. Bár a lakástámogatási rendszer pontosított és kiegészített szabályai sem feltétlenül szűrnek ki minden olyan esetlehetőséget, amely a törvényhozónak nem feltétlenül szándéka, ám a leleményes érintettek számára igénybe vehetők.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a tisztelt Ház hozzám hasonlóan ítéli meg a változások szükségességét, így mielőbb hatályba léphetnek azok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Bernáth Ildikónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslatnak ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, amely a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak a jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényt kívánja több helyen módosítani.

Miniszter asszony expozéját végighallgatva, majd a jegyzőkönyvet tanulmányozva azt kellett megállapítanunk, hogy a törvényjavaslatnak - amelyet most a második körben tárgyal a parlament - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló részét a tisztelt miniszter asszony összesen két mondattal intézte el. Ebből a két mondatból kevéssé derült ki, hogy a benyújtott javaslatoknak milyen indokai vannak, milyen célt szolgálnak. Az expozéban erre vonatkozóan összesen annyi szerepelt, a törvényjavaslatnak az a célja, hogy jogharmonizációt biztosítson, és a köztisztviselőket érintő kedvező szabályokat a hivatásos katonákra is kiterjessze.

Nos, a kedvezően változó módosításokkal - amelyeket a miniszter asszony úgy nevesített, hogy ilyen kedvezmény például az állami kezességvállalású lakáshitel-konstrukció kiterjesztése, valamint a nyelvvizsgapótlék részleges felemelése - természetesen mi is egyetértünk. Egyetértünk továbbá azzal a módosítással is, amely a munka törvénykönyvével kívánja összhangba hozni a jelenlegi szabályokat. Ezzel nincs is semmi gond.

Azzal viszont nem értünk egyet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a külföldi tevékenységgel összefüggő szolgálatteljesítési formák közül némelyet a törvény úgy kíván módosítani, hogy abba az állomány tagjainak a beleegyezése nem szükséges. Melyek ezek a formák? Ezek a kötelezettségek a kollektív védelemről szóló washingtoni szerződés, a katasztrófavédelem vagy például a humanitárius segítség, amiről éppen ma tárgyalt a parlament, amelyet Iraknak nyújtani kívánunk. Ezeknél a kötelezettségeknél az állomány tagjait külföldre vezénylik a beleegyezésük, megkérdezésük nélkül, anélkül, hogy tudnák, mikor, hová és meddig, valamint hogy mennyiért teljesítik a feladatukat.

Mondhatják erre szocialista képviselőtársaim, amikor a katona katonának áll, vállalja azt, hogy oda megy, ahova vezénylik. Ezzel nincs is semmi baj, ez természetes, hiszen erre esküdött fel, de azt meg kellene fontolni - kérem szocialista képviselőtársaimat, a honvédelmi bizottság ülésén vizsgálják meg -, hogy ehhez az egyoldalú kötelezettséghez, ahol mérlegelési jogköre sincs a katonának, milyen támogatási rendszert kívánnak csatolni. Mivel nem tisztázott, hogy ez milyen illetménnyel történik, a külföldre vezénylés a jelen szabályok szerint, ahogy ezt önök benyújtották, akár a hazai illetményekkel is történhet. Miután Magyarországon ma még kétkeresős családmodell van, az egyik kereső távozásával - anélkül, hogy különösebb támogatást élvezne az itthon maradott család - egyértelmű, hogy veszteség éri őket. Arról pedig egy szót sem szól a beterjesztett törvényjavaslat, hogy mi történik akkor, ha a külföldre vezényelt katona elesik, vajon milyen járadékban részesülnek a hátramaradott családtagok.

 

(20.50)

 

Szintén aggályosnak tartjuk az állomány tagjainak felmentésével kapcsolatos módosító javaslatokat, ugyanis egy nagyon fontos törvényi szabályozást vesznek ki a benyújtott javaslattal. Úgy kívánják módosítani a jelenlegi szabályokat, hogy bármilyen mértékű leépítés akár miniszteri rendelettel is elrendelhető, ugyanis a jelenleg hatályos szövegből kikerül a rendelkezési állományban sem tartható szövegrész, ami azt jelenti, hogy ha például egy alakulatot megszüntetnek, vagy egyik állomáshelyről a másikra áthelyezik, ebben az esetben, ha nem fogadja el az állomány tagja az áthelyezést, akkor a jelenlegi szabályok szerint nyugállományba vagy tartalékállományba lehet helyezni. Ezt kívánja megszüntetni a beterjesztett módosítás.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a törvényjavaslat a miniszter által meghatározott, készenléti jellegű beosztásokat említ. Sajnálom, hogy Iváncsik államtitkár úr elment, mert éppen ő volt az, aki az eredeti, az előző kormányzati ciklusban benyújtott törvényjavaslat során kifogásolta, amikor a törvény olyan szabályt tartalmazott, amely a minisztert ruházta fel előírt határidőre rendeletek meghozatalára. Nos itt, ez esetben arról sincsen szó, hogy ez a rendelet mégis mikorra várható, mikorra köteles a honvédelmi miniszter ezt meghozni.

További megszorításokat tartalmaz az a tervezett módosítás, amely a szolgálatteljesítési idő éves keretét kívánja megszüntetni. Ez különösen fájdalmasan érint személy szerint engem is, mert az előző törvény benyújtása során a szakszervezettel tárgyalva jutottunk el addig a megállapodásig, hogy ez az éves időkeret nem lehet több 2080 óránál. Érthetetlen számunkra, hogy miért kerül ki a most benyújtott javaslatból ez az éves időkeret, hiszen folyamatos ügyeleti szolgálat ellátásáról van szó, ami például olyan szolgálat, amelyet a légvédelemnél látnak azok az ott dolgozók, akik munkájuk során napi kapcsolatban vannak a NATO hasonló feladatot ellátó szerveivel, és folyamatosan - mint ahogy ezt a törvény maga is megszövegezi - végzik el a munkájukat. Pontosan az ő érdekükben történt az éves munkaidőkeret felső határának a meghatározása. Nem derül ki sem az expozéból, sem a vezérszónoklatokból, sem pedig a törvény indoklásából, hogy ennek mi az oka. Remélem, hogy amikor majd a részletes vitára kerül sor, magyarázatot kapunk erre.

Van még egy nagyon furcsa módosítás becsempészve a törvényjavaslatba, amely a 24 órás őr- és ügyeleti szolgálat után járó pihenő- és szabadnapok ügyét kívánja rendezni, méghozzá úgy, hogy itt is szigorítást kíván elfogadtatni. A harmadik ciklusukat itt töltő képviselők nyilván emlékeznek arra, hogy a szabályok elfogadása még 1996-ban történt, amikor a pihenőnap és a szabadnap ügyét szabályozták. Nos, a mostani megszigorítás alapján annyi módosítás történne, hogy csak egy szabadnap járna a katonának. Itt tulajdonképpen egy olyan érzésem volt, hogy a munka törvénykönyve által szabályozott készenlétet keveri a törvényjavaslat az ügyelettel. Ez annyit jelentene, hogy az, aki őr- és ügyeleti szolgálatot lát el, tulajdonképpen nem tud utána szabadnapra menni, mert a javaslat elfogadásával elveszít egy napot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig normál felszólalásra megadom a szót Gyárfás Ildikónak, a Szocialista Párt képviselő asszonyának. Parancsoljon!

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon a modern közszolgálat feltételeinek megteremtését az Országgyűlés 1992. március 31-én tette meg, amikor elfogadta a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt. E törvény első alkalommal szabályozta önállóan és teljeskörűen a közigazgatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos foglalkoztatási viszonyokat, s ezáltal mintegy 110 ezer köztisztviselő személyzeti igazgatásának napi feladatait is érinti. A szabályozás középpontjában az állt, hogy a pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve az Országgyűlés szükségesnek tartotta a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épített a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugat-európai jogfejlődés eredményeire.

A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2001. évi módosítása során a törvényalkotónak öt fontosabb törekvése volt, illetve jelent meg a törvényben. 1. A Ktv. személyi hatályának újrafogalmazása, annak szűkítése, ami - mint ismeretes - az ügykezelők és fizikai dolgozók kiszervezését jelentette a törvény hatálya alól. 2. A köztisztviselői életpálya bevezetése illetményemeléssel. 3. A közszolgálati munka minőségének fokozott biztosítása. 4. Az állami gondoskodás növekedése. 5. A közszolgálat moralitásának erősítése.

A Ktv. legutóbbi módosítása óta eltelt idő tapasztalatai alapján tekintsük át a kitűzött célok megvalósításához eszközül szolgáló szabályokat, azok jelenlegi módosításának szükségességét! A közszolgálati jogviszonyban álló ügykezelői és fizikai alkalmazotti állomány jogállásának megváltozása, a rájuk is vonatkozó közjogias szabályozás megszüntetése hazánkban nagy feszültségeket, nem várt negatív hatásokat eredményezett. A módosított törvény definíciója alapján köztisztviselőnek nem minősülő, ügykezelői és fizikai alkalmazotti státusban lévő munkavállalókat a munka törvénykönyve személyi hatálya alá helyezte, közszolgálati jogviszonyukat munkaviszonnyá alakítva. A munka törvénykönyvének elsődlegesen a piacgazdaságra irányuló, relatíve diszpozitív jellegű, a munkavállalók javára a kollektív alkuk és a felek megállapodásának rendszerén alapuló eltérési lehetőségeket biztosító szabályai idegenek a közszolgálat munkajogában, illetőleg működésképtelenek a kötött költségvetési és létszámkeretek között működő igazgatási szervezetekben. Ezen probléma megoldásaként javasolja a törvénymódosítás a Ktv. olyan tartalmú módosítását, amely szerint az ügykezelők visszakerülhetnek, illetve visszakerülnek a Ktv. személyi hatálya alá, megszüntetve ezzel az egy munkáltató-két törvény hatálya alatti helyzetet.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A 2001. évi XXXVI. törvény 2001. július 1-jétől a hazai közszolgálati rendszerben is intézményesítette a nemzetközi közszolgálati gyakorlatban széles körben alkalmazott, kiemelt főtisztviselői kart. Kialakításának célja egy olyan kis létszámú, de szakmai felkészültsége és igazgatási, gazdasági, társadalmi kérdésekben szerzett széles körű tájékozottsága miatt ütőképes, távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése, amely mindennapi munkáján és az e minőségében reá osztott külön feladatokon keresztül szemléletében az ágazati érdekeken felülemelkedve, hatékonyan segítheti az önkormányzati munkát. E személyi körnek a kormányzati munka vitelében játszott, kitüntetett szerepköre indokolja, hogy az általánostól eltérő szabályok rendezzék a kiválasztásukat, bérezésüket, mozgathatóságukat, továbbképzésüket, stabilitásuk garanciáit.

A főtisztviselői kar továbbfejlesztésének azonban még teendői vannak. Ezt szolgálja a Ktv. erre vonatkozó szabályainak módosítása is, amikor pontosítja azon közigazgatási szervek körét, ahonnan a köztisztviselő a főtisztviselői kinevezést megpályáztathatja, illetőleg egyúttal behatárolja a kormányzati érdekből történő áthelyezés lehetséges eseteit is.

 

(21.00)

 

A főtisztviselői karba való felvételhez európai mértékben is védhető szakmai előfeltételeket kell törvényi szinten szabályozni. Ugyancsak a Ktv. 2001. július 1-jétől hatályos módosítása vezette be a rekreációs szabadság lehetőségét, amely szerint a köztisztviselőt 2001. július 1-je után szerzett tízéves közszolgálati jogviszony után hat hónapi rekreációs szabadság illeti meg. Jelen módosítás e szabadság kivételére a köztisztviselők számára kedvezőbb szabályokat állapít meg. A rekreációs szabadságot a köztisztviselők az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőzően egy évvel igénybe vehetik, így ezen kedvezménytől azok a köztisztviselők sem esnek el, akik sokszor több évtizedes közszolgálati jogviszonnyal rendelkeznek, és a közeljövőben mennek nyugdíjba.

A közszolgálati jogviszony egyik legfontosabb eleme a díjazás. Fontos kérdés az illetményrendszer, mert rajta keresztül biztosítható a köztisztviselői kar megfelelő szintű anyagi megbecsülése. A javadalmazásnak tükröznie kell a köztisztviselő által igényes szakmai felkészültséggel, élethivatásként választott, színvonalasan teljesített közszolgálat megbecsülését. Kijelenthetjük, hogy az illetmény szerkezeti és működési elvei alapvetően beváltak. Annak érdekében azonban, hogy funkciójának teljes mértékben megfeleljen, szükséges a reá vonatkozó szabályozás módosítása.

A Ktv. módosítását követően sajnos most sem lesz lehetőség arra, hogy az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők esetében alanyi jogon legyen biztosítható az illetménykiegészítés. Megmarad azonban a helyi önkormányzatok képviselő-testületének döntési szabadsága az illetménykiegészítés bevezetésére. A mértékére vonatkozóan csak a felső határt állapítja meg a Ktv. A törvénymódosítás egységes illetménykiegészítés megállapítását teszi lehetővé a középiskolai végzettséggel rendelkező köztisztviselők számára. Kedvezőbb szabály, hogy a Ktv. módosítása megszünteti a tárgyévre vonatkozó illetménykiegészítés megállapításának szabályát, illetőleg hogy a már bevezetésre került illetménykiegészítés mértékét később a képviselő-testület nem csökkentheti. Mindezzel összhangban van a vezetők részére megállapítható vezetői pótlék meghatározására vonatkozó szabályok módosítása is. A törvénymódosítás itt is megszünteti a tárgyévre vonatkozó megállapíthatóságot, és oldja a mértékre vonatkozó szigorú szabályozást.

A köztisztviselők számára törvényben biztosított többletjuttatások egyike a ruházati költségtérítés. Ennek jelenlegi mértéke az illetményalap 150 százaléka. Ezt a mértéket a módosítási javaslat egységesen az illetményalap 200 százalékában határozza meg.

A köztisztviselők részére biztosított egyik jóléti juttatás az üdülési hozzájárulás. A Ktv. jelenlegi módosítása után lehetőség lesz arra, hogy a munkáltató a Magyar Üdülési Alapítvány által kibocsátott, névre szóló üdülési csekket biztosítson a köztisztviselők számára. Változatlanul fennáll azonban a választási lehetőség a köztisztviselő számára abban a tekintetben, hogy az üdülési hozzájárulást pénzben vagy üdülési csekkben igényelje. Kedvező fogadtatásra talált a közszolgálatban dolgozók körében a lakásépítéshez, lakásvásárláshoz hitelintézettől igényelt kölcsön vonatkozásában az állami készfizető kezesség vállalásáról szóló törvényi rendelkezés. Hatálybalépése óta nagyon sok köztisztviselőnek segített abban, hogy önálló otthont teremtsen maga és családja számára. Be kell azonban látni, hogy sokan visszaéltek ezzel a lehetőséggel, és üzleti célra használták fel. Ennek elkerülése, illetőleg annak érdekében, hogy a lehetőséggel valóban azok éljenek, akik saját lakásigényüket csak ily módon tudják kielégíteni, szükséges a törvény vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésem szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása azt szolgálja, hogy sokoldalúan képzett, a köz szolgálata iránt elkötelezett köztisztviselők intézzék az állampolgárok ügyeit, akik mindezért megfelelő illetményben és juttatásban részesülnek. Bízom abban, hogy a törvény elfogadása után mindez így is lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció. Öné a szó.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetve a korábbi törvény módosításának alapjait a polgári kormány rakta le, amely a korábbi törvényt alapjaiban változtatta meg. A korábbi törvénynél szigorúbban hozta létre ebben a törvényben az egységesítést, azt, hogy az egyes önkormányzatok közötti tehetősség ne legyen forrása annak, hogy ki hol mikor milyen köztisztviselőt alkalmaz. Ez egy fontos elve volt ennek a törvénynek, amit a polgári kormány megalkotott.

Egy másik fontos eleme volt a főtisztviselői kar, illetve a főtiszti kar létrehozatala. Emlékszem, akkor a vitában a jelenlegi kormánypártok kifejezetten támadták a főtisztviselői és a főtiszti kar létrehozatalát. Most ebben a módosításban nyomát sem találom annak, hogy miért volt helytelen ez az intézkedés. Néhány technikai módosítás van ezzel kapcsolatosan, továbbra is megtartandónak ítélik a főtiszti és a főtisztviselői kart, amit én egyébként helyesnek tartok, de akkor éppen arról beszéltek, hogy ezt a létrehozandó státust nem tudják elfogadni, ezért a törvényt magát sem tudják támogatni. Úgy gondolom, hogy egy helyes intézmény volt a bárhol bevethető főtisztviselő, hiszen pont az volt a cél, hogy olyan flexibilis főtisztviselők és főtisztviselői kar jöjjön létre, amely komolyan és erőteljesen tudja segíteni a kormányzati munkát. Nem olyan köztisztviselőkre van szükség, mondta Arthur Andersen is, hogy ne az jelentkezzen ide - idézem -, ha olyan vagy, mint a talicska, csak addig mégy, ameddig tolnak, hanem épp egy ilyen főtisztviselői karra van szükség, amelyet az Orbán-kormány által létrehozott törvény alapján kineveztek, illetve most a Medgyessy-kormánynál is olvashattuk az új kinevezett főtisztviselőket.

De a módosításra térve, szeretném elmondani, hogy az ügykezelőkkel és a fizikai állománnyal több felszólalásban is foglalkoztak. Szeretném elmondani, hogy ezek az alkalmazottak továbbra sem végeznek közhatalmi tevékenységet. A magam részéről el tudom fogadni, hogy az ügykezelők szintén köztisztviselők legyenek, de amint Gyárfás Ildikó - aki már eltávozott felolvasott felszólalását követően - elmondta, hogy egy munkáltató, egy törvény, ez továbbra sem létezik, hiszen a fizikai állomány, amire Sisák Imre polgármester képviselőtársam utalt, nem kerül vissza a köztisztviselői karba, továbbra is a munka törvénykönyve alá tartoznak, tehát nincs továbbra sem egységesen kezelve a polgármesteri hivatalban dolgozó alkalmazotti létszám.

A törvényjavaslat a gyakorlatban előkerülő több technikai javaslatot is tesz a korábban felmerült problémákat kiküszöbölendő. Ezt a magam részéről helyesnek tartom, de van több, előremutató elemeket is tartalmazó javaslat is ebben a törvényjavaslatban, így például a lakásszerzéssel kapcsolatos készfizető kezesség bevezetése, ami egy helyes dolog. A nyelvpótlékkal kapcsolatban Devánszkiné dr. Molnár Katalin is szólt ma, a magam részéről szintén helyesnek tartom ennek a pótléknak az emelését. Azon valóban el kell gondolkozni, amit ő javasolt, hogy nem biztos, hogy elegendő adott esetben a papír egy-egy nyelvvizsgáról, hanem használja-e a köztisztviselő ezeket a nyelveket, illetve ha nincs róla papírja, de használja és segíti a közigazgatást ezzel, legyen adott esetben a munkáltatónak lehetősége szintén nyelvpótlékban részesíteni.

A törvénymódosítás nem nyitja meg egy helyen a törvényt, mégpedig a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség esetében. Azért szeretném felhívni a figyelmet erre egy későbbi törvénymódosítás során, hiszen azoknak a parlamenti képviselőknek, akik egyrészt önkormányzatban önkormányzati képviselők vagy megyei önkormányzatban képviselők, netán egy területfejlesztési tanácsnál döntéshozóként szavaznak, minden alkalommal vagyonnyilatkozatot kell tenni.

 

(21.10)

 

Ezek egyébként teljesen egyformák, van olyan képviselő, aki adott esetben egy évben öt vagyonnyilatkozatot kell hogy benyújtson különböző időpontokban. Teljesen felesleges; egyet, a legszigorúbbat kell érvényesíteni, és akkor ettől az adminisztrációs tehertől mentesülhetnek azok, akiknek ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségük van.

Az illetménykiegészítésről is szintén többen szóltak már. Felmerül bennem az a gondolat, hogy az egységes illetménykiegészítés jó-e. Gyakorlatból tudom, hogy akár középfokú, akár felsőfokú végzettségűeknél, ha mindenki egyformán részesül ebben a kiegészítésben, az a jót nem biztos, hogy továbbra is a jók között tartja meg, nincs húzóerő. Aki pedig az egységesítés következtében gyengébb teljesítménnyel is jogosult lesz a kiegészítésre, lehet, hogy nem inspirálja a további jobb munkavégzésre. Ugyanez igaz a középfokú 10 százalékos kiegészítésnél is.

Ami pedig az évenként kötelezően megállapítandó kiegészítésről szóló önkormányzati döntést illeti, úgy gondolom, hogy sem a korábbi döntés, amely évenként tette kötelezővé, sem a mostani nem jó. Azt hiszem, a kettő között van a megoldás: az önkormányzatnak legyen lehetősége, ha úgy gondolja, akár évenként megállapítani, ha pedig úgy gondolja, és anyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik, akkor nem évenként, hanem bármilyen időpontban, akár egy-egy ciklusra vagy fél ciklusra állapíthassa meg. Ismerve az idei önkormányzati költségvetéseket, az önkormányzatok nehéz helyzetét, úgy gondolom, nem szabad ennyire bekorlátozni ezzel a javaslattal az önkormányzatokat, hogy adott esetben, ha nem kívánnak erről dönteni, ezt törvényileg bekorlátozva ne tehessék meg. Ez az önkormányzati szabad önkormányzás jogát erőteljesen korlátozza, különösen akkor, amikor olyan helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, mint amiről ebben a parlamentben már nagyon sokat beszéltünk, abba a nehéz helyzetbe, amiben jelenleg is vannak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az általános vitában többen megismételték kormánypárti képviselők részéről az indokolásban leírtakat, illetve az expozéban elhangzottakat, így aztán igazán érdemi vita nem is alakult ki itt az általános vitában. Egyrészt ez köszönhető annak, hogy sok jó javaslat van ebben a törvénymódosításban, másrészt pedig azért nem alakulhatott ki vita, mert nem volt kikkel vitatkozni, hiszen megismételték az előre leírt szöveget a kormánypárti képviselők.

Összességében és végezetül szeretném elmondani, hogy módosításokkal a Fidesz-Magyar Polgári Párt, mint ahogy vezérszónokai is elmondták, támogatni tudja a törvényjavaslatot úgy, hogy abban az ellenzék javaslatai is szerepelnek, és akkor a köztisztviselők érdekében ismét egy előrelépést lehet tenni, ami hosszú távra határozza meg a köztisztviselők életpályáját, és joggal választhatnak akár jogászok, akár mérnökök, akár más végzettségű emberek köztisztviselői pályát, mert ez biztos megélhetést, biztos egzisztenciát jelent majd számukra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Jauernik István, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kovács Zoltán képviselő úr a vitát hiányolta. Valószínűleg azért nincs olyan nagy vita most a két oldal között, mert amit Kovács képviselő úr utolsó gondolatként elmondott a köztisztviselői kar fontosságáról, jelentőségéről, abban teljes az egyetértés.

Amivel én vitatkozni szeretnék, az a főtisztviselői karral kapcsolatos reagálása, illetve amit ezzel kapcsolatban elmondott. Hiányolja most a képviselő úr a főtisztviselői karral kapcsolatos módosításokat. Szeretném emlékeztetni a képviselő urat arra, hogy az elmúlt nyáron a kormány előterjesztésére a magyar parlament elfogadta azokat a szükséges módosításokat, amelyeket nagyon erőteljesen kifogásoltunk akkor, amikor elfogadásra és bevezetésre került ez a jogintézmény. Úgy gondoljuk, hogy ha már bevezetésre került, akkor hiba lett volna most felszámolni, megszüntetni ezt a jogintézményt. Működtetni kell, szerzett jogokat szereztek főtisztviselők. Viszont biztos emlékszik a képviselő úr arra, hogy jó néhány ponton kellett módosítani, és ezek a módosítások egy korábbi időben, rögtön az új parlament megalakulását követően megtörténtek, azért nincsen most itt napirenden a mostani törvénymódosítás kapcsán egyetlenegy olyan passzus sem, ami érintené a főtisztviselői kart.

Köszönöm.

 

ELNÖK: A következő felszólaló Laboda Gábor képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

 

LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A köztisztviselői törvény módosítása az alábbi meghatározó célokat tartalmazza. A közszolgálati jogviszony alá tartozó személyi állomány erkölcsi és anyagi megbecsülését a kormányprogramnak megfelelően gyakoroljuk. E cél érdekében az alábbiak kiemelését tartom indokoltnak: a köztisztviselői életpálya bevezetésekor meghatározott köztisztviselői alapilletményt meghatározó szorzószámok emelése, és a még hátralevő 30 százalékos szorzószámnövekmény bevezetése.

Az uniós csatlakozás megköveteli a köztisztviselők idegennyelv-ismeretét. Ezért a három kiemelt nyelv ismerete esetében eltörlésre kerül a 200 százalékos korlát. A középfokú C típusú nyelvvizsgapótlék 10 százalékkal megemelésre kerül, alanyi jogon jár majd a C típusú alapfokú nyelvismeret utáni pótlék. Megemelésre kerül a ruházati költség, és eddig nem esett róla szó, ráadásul visszamenőleges hatállyal. Lehetővé válik az üdülési hozzájárulás biztosításánál az üdülési csekk alkalmazása.

Az önkormányzatokat érintően szintén kiemelést érdemel az államigazgatásban érvényes illetményalaphoz történő felzárkóztatás azzal, hogy a jövőben az államihoz képest alacsonyabb illetményalap nem lesz megállapítható. Rugalmasabbá válik az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék megállapítására vonatkozó szabályozás, a százalékos mértékek a felső határt jelentik. Megszűnne e körben az egy évre történő megállapítás lehetősége, és fontos garanciális szabály továbbá az is, hogy az illetménykiegészítés, illetve vezetői illetménypótlék az előző évihez képest alacsonyabb mértékben nem állapítható meg.

Kiemelkedő a törvényjavaslatból, hogy a szociális partnerek kezdeményezésére visszakerülnek a köztisztviselői törvény hatálya alá az ügyviteli feladatot ellátók. Az ehhez kapcsolódó átmeneti szabályok fontos, garanciális rendelkezéseket tartalmaznak, és az ügykezelők sem minden jog- és érdekvédelem nélkül kerülnek vissza közszolgálati viszonyba.

A köztisztviselők lakáshoz jutását segíti elő az állami készfizető kezességgel felvehető hitelre vonatkozó szabályozás fenntartása, illetve pontosítása. Ilyen lehetőséggel a jövőben a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai, illetőleg a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai is élhetnek.

Apró módosításnak tűnhet, de annál nagyobb jelentőségű a megrokkant köztisztviselők kérelmükre történő felmentésének kötelezettsége. A törvényjavaslatban szereplő módosítás méltó visszavonulást tesz lehetővé a rokkantnyugdíj, nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkező köztisztviselőknek.

Kérem képviselőtársaimat, támogassák a köztisztviselői törvény módosítását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

(21.20)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Mikes Éva képviselő asszony, Fidesz-frakció.

 

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szerencsére oly sokan beszéltek már ma este előttem, hogy én csak néhány témát szeretnék megemlíteni ebből a meglehetősen nagy és sokféle kérdést felölelő témából vagy diskurzusból.

Egyrészt szeretném előzetesen megnyugtatni önöket, hogy eszem ágában sincsen sem nemzetközi összehasonlítások részleteibe, sem pedig történeti részletekbe bocsátkozni. Azonban újfent meg kell hogy említsem a személyi hatály régebbi szűkülése, most pedig kiterjesztése kapcsán és ügyében, hogy természetesen rendkívül fontos, kiemelt fontosságú munkavállalók presztízs-, szociális érdekeivel foglalkozni, erre mindannyiunknak tekintettel kell lenni, és ezen érdekek érvényesülését mi sem, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója sem óhajtja akadályozni. Azonban ezzel párhuzamosan azt gondolom, hogy rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk a közszolgálatiságot, rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk azt, hogy mi felé tartunk, milyen szabályokon, milyen lépéseken keresztül tartunk egyfajta cél vagy a közszolgálatiságnak egyfajta állapota felé, és e tekintetben mindenképpen ennek alárendelten is vizsgálnunk kell a személyi hatály kérdését.

Miért tartom ezt fontosnak megemlíteni? - és itt szeretnék csak néhány mondatban utalni arra a fenyegetésemre, hogy ki szeretnék térni néhány történeti és nemzetközi kérdésre, de tényleg nagyon szűken és néhány mondatban.

Az közismert azok körében, akik erről vitatkoznak, hogy a világ országaiban - és itt természetesen elsősorban az európai országok jönnek számításba példaként vagy referenciaként - számos megoldása létezik a közszolgálatiság szabályozásának. Létezett, hogyha történeti szemléletben nézzük, ennek a századnak az első felében, amikor ennek megvolt az a speciális oka, hogy olyan fajta szociális helyzethez, juttatásokhoz, biztonsághoz vagy kiszámíthatósághoz csak a közszolgálatban vagy a közszolgálat meghatározott, kiemelt területein dolgozók juthattak hozzá, ami egyébként a munkavállalói társadalom más területein elérhetetlen vagy nagyon nehezen elérhető volt. Nyilvánvaló, hogy a modern államok kialakulásával, illetve meghatározott szociális biztonság elérése után ez önmagában véve nem tesz vonzóvá, nem tehet vonzóvá közszolgálatiságot, tehát ennek a fajta vonzóvá tételnek vagy ennek a fajta rendszernek a felállításával ma már nem operálhatunk. Ennek dacára van, ahol megmaradt a közszolgálatiság és annak meghatározott vonásainak külön szabályozása, van, ahol nem.

Az is közismert tény, hogy a modern kor kihívásai azon országokban is, ahol ilyen módon megmaradt egyfajta külön köztisztviselői szabályozás, a kihívások ezeket a szigorúbb szabályokat puhítják, illetve húzzák szét. Itt kell, azt hiszem, néhány mondatot szólnunk például a főtisztviselői kar ügyéről, és hadd ne abban a vitás összetételben, hogy miért és hogyan ellenezte ezt a Szocialista Párt, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója. Hiszen aki részt vett a vitában, annak számára nem kétséges, hogy nemcsak a részletszabályokat ellenezték, hanem magát a jogintézményt is erősen ellenezték, most pedig magát a jogintézményt nem ellenzik. Azt gondolom, hogy - leszűkítve a vita tárgyát - ennyit azért megállapíthatunk. Noha aki akkor a politikából kicsit is kivéve ezt a problémát megszemlélte, az világosan tudta, hogy azzal a problémával próbálunk megküzdeni, ami egyébként - a nyugati közszolgálatokban jellemzően - a közszolgálatiságot már felbontó menedzserszerződéseknek vagy pedig a magas fokú vezetők díjazásának, illetve a piac és a közszolgálati vezetők közti átjárhatóságnak a problematikája, amire egyébként különböző országokban különböző megoldások vannak. De az, akár tetszik ez nekünk, akár nem, tökéletesen bebizonyosodni látszik, hogy a régi fajta, úgymond, vonalas rendszerbe szabott közszolgálati szabályokkal ez a probléma ma már nem kezelhető, illetve nem kezelhető olyan szinten, amilyen szinten egy, a magángazdaságban is elvárható képzettséggel, tulajdonságokkal és rugalmassággal rendelkező vezetőket szeretnénk mi a köztisztviselői létben, a köztisztviselői munkában is foglalkoztatni.

Tehát megint mondom, hogy nyilvánvalóan sokak szociális és presztízsproblémáit nagymértékben javítja a visszaszervezés kérdése. És hogy most vitatkozunk, hogy esetleg további lépésként szóba jöhet-e a fizikai alkalmazottaknak a visszaszervezése vagy nem, erre több párt hozzászólásában hallottunk érveket, miért lenne ez jó. Én itt ma, az általános vita helyén csak arra kérem föl a tisztelt államtitkár urat, hogy a presztízs-, szociális, nagyon fontos kérdések kezelése mellett, azzal párhuzamosan ennek a végiggondolása és az átgondolása mindenképpen azzal együtt haladjon, hogy merre tart a közszolgálatiság Magyarországon, mely modell az, ami számunkra egyébként az előterjesztők szerint követhető út, és erre kell felfűznünk azokat a módosításokat, amelyek esetleg még előttünk állnak, hiszen az állam működése szempontjából rendkívül fontos munkavállalói rétegről beszélünk, itt tehát nyilvánvalóan rögtönözni nem lehet és nem érdemes.

Szeretnék itt még beszélni az illetmények kérdéséről. Már amikor a vezérszónoklatok elhangzottak, akkor is próbáltunk erről, egyébként gyakorlatilag minden oldalról szót ejteni. Bármennyire is helyes és akár üdvözlendő is az a szabály, ami a lefelé való eltérés lehetőségét kiiktatja a törvényből, és nyilvánvaló, hogy ez lehet nagyon örvendetes a munkavállalók számára is akár - és ezt az “akárö-t mindjárt indokolom -, azt tudnunk kell, hogy ma Magyarországon több száz olyan önkormányzat van vagy lehet, ahol ez problémákat okozhat. Itt nyilvánvalóan olyan önkormányzatokról van szó, amelyek akár körjegyzőségben, akár nem körjegyzőségben, de néhány köztisztviselőt foglalkoztatnak, és ezen néhány köztisztviselő számára egyébként, meg kell hogy jegyezzem, sokszor nem elsősorban az a kérdés, hogy 10 százalékkal eltérhet-e lefelé vagy sem az ő illetménye, hanem az a meghatározó kérdés, hogy ilyen jellegű munkát ő azon a területen vagy azon a kistelepülésen kaphat avagy nem kaphat, és ismerve a kistelepüléseknek az anyagi helyzetét és a mozgásterét, ez nem is biztos, hogy annyira jelentéktelen kérdés. Én nagyon remélem, hogy az előterjesztő ezt is vizsgálta.

Azt is pontosan tudjuk - és természetesen lehet, hogy a véleményünk megoszlik e tény körül, azonban a tény ismert -, hogy a 2001-es módosítás előtt is, éppenséggel a Belügyminisztérium is végzett ilyen felméréseket, amiből világosan kitűnt, hogy az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőknek egy meghatározott településnagyság és településfajta függvényében jelentősen nagyobb a jövedelme, mint például a központi igazgatásban dolgozóknak; hogy a területi igazgatásról ne is beszéljünk, mert meg kell hogy mondjam, hogy ebben az összehasonlításban, ami az önkormányzatok központi igazgatása, illetve a területi igazgatás, legpregnánsabban a területi igazgatásban dolgozók jövedelme maradt el egy meghatározott önkormányzati jövedelemtől.

Mely önkormányzatokról beszélünk itt? Nyilvánvalóan a városi, jellemzően a nagyvárosi, a budapesti kerületi - meghatározott okokból, amely okok elsősorban egyébként annak idején az önkormányzati vagyonátadásban keresendők elsősorban, illetve az iparűzési adók kivetésének és beszedésének lehetőségéből, tehát ez okokból adódóan gazdagabbnak minősíthető kisvárosokban. Azt gondolom, ez nem elsősorban arról az oldalról vizsgálandó, hogy kell-e, szabad-e, etikus-e, ha ilyen módon szóródnak az önkormányzati, illetve az igazgatásbéli jövedelmek, hanem ez olyan problémát is felvet, amivel egyébként a magyar igazgatásnak meg kell birkóznia, és korántsem vagyunk túl ezen a problémán: ez pedig a szakemberrel való ellátottságnak a kérdése. Hiszen ha a képzés szintjét és a kvalifikáció szintjét megnézzük ma az igazgatásban, akkor azt kell hogy mondjam, természetesen nem egyenesen és nem egyértelműen és meghatározóan, de mégiscsak egy némileg fordított folyamatot találunk, hiszen éppenséggel a központi igazgatásban, területi igazgatásban találunk nagy számban kvalifikált szakembereket, és az önkormányzatoknál pedig megint csak a nagyvárosok, illetve a budapesti kerületek tekintetében vannak olyan gócok, ahol magasan képzett szakembereket találunk.

Én azt gondolom, hogy mindenképpen végig kell gondolnunk, milyen hatásai vannak a Ktv. illetményszabályainak az egyfajta szakemberrel való ellátottságra vagy a szakemberek területen való alkalmazhatóságának kérdésére, és azt gondolom, nem biztos, hogy szerencsés az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha az önkormányzatok tekintetében egyértelműen, határok mellett adunk szabad kezet; illetve ha szabad kezet adunk, akkor pedig föl kell vállalni annak ódiumát, hogy ennek százalékos határait nem szabjuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

(21.30)

 

ELNÖK: Nem látok több nevet a monitoron, ebből arra következtetek, hogy nincs több felszólaló. Ezért megkérdezem Pál Tibor államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Pál Tibor jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. A vita lezárására a holnapi ülésnap végén kerül sor, de felhívom figyelmüket, hogy képviselői felszólalásokra akkor már nem lesz lehetőség.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes területi folyamatok megvalósítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A területfejlesztési bizottság önálló indítványát H/3552. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/3552/1-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a területfejlesztési bizottság alelnökének, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

 




Felszólalások:   247-259   259-281   281-293      Ülésnap adatai