Készült: 2020.06.06.07:57:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

25. ülésnap (2002.10.03.),  1-113. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:08:35


Felszólalások:   1   1-113   113-225      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok kedves képviselőtársaimnak. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat és köszöntöm minden honfitársamat, aki a rádión és a televízión keresztül figyelemmel kíséri mai napi munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella képviselő asszony és Herényi Károly képviselő úr jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János, a Fidesz képviselőcsoportjából, és más képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték: "Merre tart Magyarország?" címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/910. számon kapták képviselőtársaim kézhez.

Engedjék meg, hogy ismertessem a kialakított megállapodást a vita menetéről. Először a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban. Ezt követi az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak a felszólalása 20-20 perces időkeretben, majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók részéről a biztosított időkereten belül. Mindezt a napirendi ajánlás időrendje is tartalmazza. A vita végén a kormány képviselőjének válaszadására kerül sor 15 perces időtartamban.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretre vonatkozó egyes rendelkezéseire. Eszerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédidejét a kormánypárti képviselők idejébe bele kell számítani. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkerethez hozzászámolni.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Most tehát a kormány tagjainak vitaindítójára kerül sor. Az erre biztosított 40 perces időkeretet a miniszterelnök úr és három miniszter használja fel.

Megadom a szót Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak.

 

DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni azt a lehetőséget, hogy egy parlamenti vitanap keretében beszélhetünk arról, hogy merre tart az ország. Szeretném megköszönni az ellenzéknek, hogy kezdeményezte a vitanapot. A kormány dolga, hogy elfogadja a felkérést és párbeszédet folytasson a jövőről. Programunkban azt ígértük, hogy helyreállítjuk a demokrácia intézményeit. A politikai vita színtere a parlament. Fontosnak tartom, hogy ez a kormány alapvető kérdésekben párbeszédet folytasson az ellenzékkel.

Hölgyeim és Uraim! Nemrégen ünnepeltük a köztársaság első polgárának, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóját. Szintén a közelmúltban ünnepeltük az Országház átadásának 100. évfordulóját. Úgy vélem, tartozunk annyival a köztársaság és a demokrácia intézményeinek, hogy vitáinkat a parlament színe előtt demokratikus módon folytatjuk le.

Arra a kérdésre, hogy merre tart Magyarország, az én válaszom: a fejlett Európa felé, amit az Európai Unió jelképez.

Mit jelent az Unió nekünk, magyaroknak? Nos, legyünk őszinték, és beszéljünk a teljes igazságról és csak az igazságról! A jólétet nem adják ingyen, ezt mi, magyarok jól tudjuk. Az Európai Unió kihívás, alkalmazkodási igény, munka és teljesítmény. De az Európai Unió egyúttal esély, lehetőség és fejlődés. Esély annak, aki akar és tud alkalmazkodni, aki tudja, a természetben is az marad meg, aki érti az idők szavát, aki a kihívásokra korszerű, gyors, jó választ akar és képes adni. Hazánk képes jó választ adni. Nagy tudástartalékunk van, a magyar ember leleményes, szorgalmas és felkészült. Nem félnünk kell tehát az Európai Uniótól, hanem felkészülnünk. A felkészülés ismereteket, alkalmazkodóképességet és rugalmasságot igényel. S erre képesek vagyunk, és a következő hónapokban a felkészülést gyorsítani és hatékonyabbá kell tenni. Ehhez a feltételeket a kormány megadja.

Most azonban nézzük a várható előnyöket is! Mindenekelőtt az Unió utolérési esélyt biztosít a lemaradt magyar kistérségek részére, amelyek az elmúlt négy évben nem kaptak lehetőséget a felzárkózásra. Esélyt kap az Ormánság, Göcsej vagy éppen Hajdúnánás és Balassagyarmat térsége, valamint Heves és Pétervására, hogy csak néhány példát említsek. Bekapcsolódunk az európai nagy úthálózatokba az 5-ös európai folyosó és más vonalakon. Pécsre eljutni nem igényel majd három órát, nem lesz szükség azonos időre Győrből Sopronba jutni, mint Budapestről Győrbe. Korszerűsíthetjük végre a vasútvonalainkat, áldozhatunk közös európai segítséggel a környezetünkre, elkészülhetnek az elkerülő utak Hódmezővásárhelyen, Vácott vagy Heves megye és más területek városai körül. A vidékfejlesztéshez végre valóban lesznek források. Munkahelyek jöhetnek létre a falvakban, kistelepüléseken is, ahol az emberek ma annyira kiszolgáltatottnak érzik magukat. Az Európai Unió már az első évben fejlesztésekre 250 milliárd forintot biztosít különböző alapjain keresztül.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy sokoldalú, tisztességes és pontos tájékoztatást kell adni az Európai Unióról. Ezért növeltük a különböző lépéseinkkel azt, hogy valóban ismeretek és információk legyenek a választók birtokában. Ezért választottuk azt az utat, hogy az esélyeket megerősítsük, az ország felkészültségét javítsuk. Ezért növeltük a szociálpolitikai támogatást a lakásépítéshez, ezért dolgozunk a lakásépítési programon, amely az alacsony jövedelmű, nehéz helyzetben lévő családok gondjain is segít a bérlakások elterjesztésével. Ezért javítjuk a fiatal értelmiségiek életfeltételeit a tanítók, tanárok, orvosok béremelésével. Ezért akarunk váltani a szakmunkásképzésben, és ezért akarunk új munkahelyeket létrehozni a vállalatok beruházási, fejlesztési lehetőségeinek bővítésével az adórendszeren keresztül 2003-tól. Szándékunk a biztos jövő tudatának erősítése, a középosztály szélesítése és egyúttal megerősítése. A gyermeknevelés terheinek részbeni átvállalása, a nagyszülők bevonása a gyermeknevelésbe, az iskolák korszerűsítése a falvakban és a nagyvárosok perifériáin, felszereltségük javítása erősíti a fiatalság hitét az európai jövőben.

Az uniós csatlakozás a magyarságtudat erősödésével kell járjon. Mi nemcsak kapunk, de adunk is valamit Európának. Adjuk a tudást, a felkészültséget, kultúránkat, hagyományainkat, történelmünket. Gazdagítjuk Európát nyelvünkkel és a magyar folklórral.

A magyar nemzet iránt érzett felelősségünk megköveteli, hogy a határainkon túl élő testvéreinkre is gondoljunk a csatlakozáskor.

 

 

(9.10)

 

 

Szükséges, hogy európai csatlakozásunk ne választófal legyen nemzetünk határon túl élő részeitől, ezért vagyunk erősen érdekeltek a szomszédos országok jólétében, gyors, nemzetközi integrációjában, európai uniós csatlakozásában. Ahol ez időigényesebb folyamat, ott az eurorégiókon, a magyar kultúra megőrzésén, a magyar nyelv és hagyományok ápolásán, a gazdasági boldogulást segítő anyaországi beruházásokon keresztül fogjuk segíteni a szülőföldön való boldogulást, az Európához való minél szorosabb kapcsolódást.

Tisztelt Képviselők! Mint mondtam, a kormány jövőképe egy olyan európai uniós Magyarország, amely magyarságidentitását erősíti, demokratikus intézményei jól működnek, a piaci versenyen keresztül modernizál, és a fiatalság tudását versenyképessé teszi a világban.

A prosperáló országokhoz az emberek esélyeit javítani kell. Az esély nem ismer határokat, az esély a legdemokratikusabb jog a világban, ezért Magyarország fejlődési iránya az esélyek javítása. Ehhez szükséges az oktatás és a képzés előresorolása, hiszen hosszabb távon a szegénység felszámolásának ez a legfőbb útja. Magyarországon túl nagy a vagyoni és jövedelmi különbség és főleg a gyengék felzárkózásának esélye, pedig szükséges, hogy ugyanolyan esélyek legyen a Hajdú-Bihar megyei Létán, mint Székesferhérváron, és együtt kell legyen a fejlett Európa része Budapest és Battonya. Mert nincs két nemzeti jövőnk, mint ahogyan nincs két nemzeti múltunk sem.

Hölgyeim és Uraim! Egy ország akkor teljesítőképes, ha megvan a kiugrás lehetősége, és ha megvan az újrakezdés lehetősége; ha lehetőség van a mobilitásra, amely minden társadalom mozgatóereje, és ha megvan a szolidaritás is. Igazságtalan, ha egy gyermek csupán azért, mert szegény, esetleg tudatlan családban született, elmaradt térségből jön, de jó képességekkel rendelkezik, nem tud kitörni. Kormányom ezen akar lépésről lépésre változtatni, ezért növeli a hátrányos helyzetű térségek támogatását; ezért szán jelentős forrásokat az agrárium és a vidékfejlesztés céljaira; ezért akarunk a hátránnyal élők számára munkalehetőséget, emberibb megélhetést biztosítani távmunka-lehetőségekkel, juttatásokkal, a közlekedés, az építés szabályainak megváltoztatásával.

Az európai szintű esélyek megteremtését szolgálja, hogy a nagy társadalmi újraelosztási rendszerek reformjaiból az egészségügy átalakítását emeljük ki. Célunk az, hogy az életkor meghosszabbodjon, kevesebb beteg legyen és javuljanak a betegek gyógyulási esélyei. Mindezekre a következő három évben jelentős forrásokat és azok okos elköltéséhez jó mechanizmusokat kívánunk kötni.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Vannak olyan időszakok egy ország életében, amikor az összefogás felelős emberek között elkerülhetetlen, ezért kínálok én párbeszédet és a nemzeti sorskérdésekben partnerséget minden felelős politikai erőnek e hazában. Ilyen sorskérdés az ország irányválasztása, a fejlett Európához tartozásunk magyarságunk megerősítésével; ilyen a hazai szegénység felszámolása, a versenyképes tudás a fiatal generációknak; ilyen a teljes magyar nemzet iránt érzett közös felelősség, valamint az egészséges és gyarapodó magyarság. Ezekben meg kell egyeznünk. Az összes többiben folytathatjuk vitáinkat, akár a civakodást is. Felelősségünk - ellenzéknek és kormánypártoknak - közös az alapvető kérdésekben, ezekben legyünk partnerek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom kedves képviselőtársaimat, hogy a kormány részéről Kovács László külügyminiszter úr, Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter asszony és Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úr kíván majd felszólalni.

Elsőként megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kérdés, amely a politikai vitanap címében szerepel, úgy szól, hogy "Merre tart Magyarország?". Meggyőződésem, hogy Magyarország - ahogy az elmúlt négy hónap tapasztalatai mutatják - a helyes, a jó, az ország, a nemzet érdekeinek megfelelő irányba halad; a fejlett, demokratikus országok családjába, az euroatlanti integrációba való teljes és harmonikus beilleszkedés, az ország, a nemzet számára, az egyes emberek számára is konkrét, kézzelfogható előnyökkel járó beilleszkedés irányába halad. A rendszerváltás óta ebbe az irányba halad Magyarország, hiszen törekvéseinknek megfelelően előbb az Európa Tanácsba, azután az OECD-be, azután a NATO-ba sikerült felvételt nyernünk az egymást követő kormányok munkájának eredményeként. Most pedig ott állunk, hogy befejezhetjük ezt a folyamatot, ott állunk az Európai Unióhoz történő csatlakozás küszöbén.

A miniszterelnök úr utalt arra, hogy azért még le kell küzdeni jó néhány akadályt ezen az úton, hogy meg tudjuk tenni ezt az utolsó lépést. Hogy megtegyük ezt az utolsó lépést, ahhoz mindenekelőtt arra van szükség - nemzetközi oldalról közelítve a dolgot -, hogy bekerüljünk az országok azon csoportjába, amelyek az év végéig le tudják zárni a csatlakozási tárgyalásokat, és így esélyük van arra is, hogy jövő tavasszal a megállapodást aláírják.

Október 9-én teszi közzé az Európai Unió brüsszeli Bizottsága az országjelentést. Tulajdonképpen ez az érettségi előtti végbizonyítvány, ha szabad ezt a hasonlatot használni. Az előzetes jelzések szerint ez a bizonyítvány minden előzőnél kedvezőbb lesz.

Egy pillanatig nem akarom azt állítani, hogy ez az utolsó négy hónap eredménye, mert '98. március 31-e óta, amikor elkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, azóta tart ez a folyamat, és most az egész folyamatot fogják értékelni. Az előzetes információk szerint, ami viszont új lesz, az az, hogy szerepelnek benne azok a kormányzati lépések, amelyek az elmúlt években, a korábbi esztendőkben évenként megjelenő országértékelésekben mindig kritikai észrevételként szerepeltek. Csak emlékeztetni szeretnék rá: például a közbeszerzési eljárás nélküli autópálya-építés, ezzel összefüggésben a korrupció ügye; vagy a bíróságok és főleg a Legfelsőbb Bíróság túlterheltsége; a roma közösség integrációjának megoldása, hiánya, hogy nem tettünk elég lépést ezen az úton; a nagy elosztó rendszerek reformjának elmaradása és így tovább. Ebben az elmúlt négy hónap során nem eredmények, mert ahhoz az idő rövid volt, de fontos lépések megtörténtek, és ezt az Európai Unió észrevette, ezt jó irányba történő elmozdulásnak tekinti.

 

 

(9.20)

 

Fontos, hogy be tudjuk fejezni a csatlakozási tárgyalásokat, hogy a hátralévő, nem sok, de nagyon nehéz, nagyon kényes kérdésekben - hiszen a költségvetésről van szó, a költségvetési támogatásokról, a mezőgazdaságban a kifizetésekről - az Unió kialakítsa a közös álláspontot, mert egyelőre még ezzel adós az Unió, és azután ez a közös álláspont odakerüljön a tárgyalóasztalra, és ezzel szemben tudjuk letenni a mi álláspontunkat, és végül megegyezésre jutni. Az elérhető legjobb megoldásra törekszünk.

És azután jövő tavasszal alá tudjuk írni a megállapodást a csatlakozásról, és akkor még mindig van egy feladat: előmozdítani a ratifikálását a 15 tagállamban. Ez sem könnyű dolog, és valamennyien, akik itt vagyunk, és akik most hiányoznak, de azért a parlament képviselői, közös feladatnak kell ezt tekintsük. Mindegyik frakciónak megvannak a maga nemzetközi kapcsolatai, a parlament egészének is megvannak, a parlament bizottságainak is megvannak a nemzetközi kapcsolatai, és fontos, hogy ezt annak érdekében mozgósítsuk, hogy elérjük a ratifikációt. Átéltünk már egy hasonló folyamatot, amikor a NATO-bővítés és ezen belül Magyarország csatlakozásának ratifikációjáról volt szó, azt is közös erőfeszítéssel sikerült elérni. Itt is meg kell győznünk 15 tagállam törvényhozóit, hogy nem veszélyt, nem valamiféle hátrányt jelent számukra a bővítés, a bővítésnek megvannak az Európai Unió tagállamai számára is a nagyon is kézzelfogható előnyei.

És nagyon sok feladat vár még megoldásra itthon is: a felkészülés és a felkészítés, az emberek felkészítése. És most már túl kell lépni azon, hogy az emberek ismerjék meg az európai integráció történetét. Átnézve a kommunikációban eddig történteket, egészen 1995-ig visszamenőleg, azt láttam, hogy nagyon sok és nem hiábavaló erőfeszítést tett a Horn-kormány és az Orbán-kormány annak érdekében, hogy az emberek tisztában legyenek az európai integráció történetével. Magyarország lakosságának egy számottevő része idézni tudja Robert Schuman egykori francia külügyminisztert, még azt is tudják a középiskolás vetélkedőkön, hogy mikor mondta és pontosan mit mondott - miközben az embereket meg az érdekli, hogy lehet-e majd mákos bejglit sütni és mákos tésztát készíteni, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz, mert a mák nemcsak mákos tésztára és mákos rétesre és bejglire jó, hanem ópium előállítására is. És az emberek szeretnék tudni, hogy lehet-e majd továbbra is 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet előállítani és fogyasztani, mert ez talán a legkedveltebb tejfajta Magyarországon, mert az Európai Unióban ez a zsírösszetételű tej ismeretlen. S nem csupán fogyasztói kérdésről van szó, hanem technológiáról is van szó, tehát ha elérjük azt, hogy ez továbbra is lehetséges legyen, akkor nem kell technológiát változtatni a tejfeldolgozásnál. És ezrével vannak ilyen nagyon gyakorlati kérdések, amelyek az ország lakosságát vagy fogyasztói szempontból, vagy termelői szempontból, de érintik. Ezekre kell a kommunikáció most következő szakaszában választ adni; ez nem egyedül a kormány feladata, ezt a kormány egymaga nem tudja megoldani. Nem elég a parlamenti pártok részvétele ebben: ebben a civil társadalomnak, a szakmai szervezeteknek van óriási szerepe. És ők akkor tudják ezt a szerepet betölteni, ha azt látják, hogy ezekben a kérdésekben a pártok között nem vita folyik, hanem alapvető egyetértés van.

Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy mindezt elérjük, persze szükség van egyfajta szemléletváltásra a külpolitikában, ezen dolgozunk; azon, hogy világos legyen mindenki számára: a külpolitikának nem az a feladata, hogy jól odamondogatva a szomszédoknak vagy jól odamondogatva az Európai Uniónak eljátsszuk a kemény legényt, bízva abban, hogy a magyar választók egy részére ezzel hatást lehet gyakorolni, ezzel szavazatot lehet szerezni. Ennél fontosabb dolga van a külpolitikának, az, hogy az ország, a nemzet számára előnyös kapcsolatrendszert alakítson ki, az ország, a nemzet számára, az emberek számára előnyös megállapodásokat hozzon létre. Ezt tettük, és ezért hajtottunk végre - nem irányváltást, mert erre nem volt szükség - bizonyos korrekciókat a külpolitikában.

Helyreállítottuk a visegrádi négyek megroppant együttműködését; az utolsó előtti napon, mielőtt a magyar elnökség lejárt volna, megtartottuk a csúcstalálkozót. Feloldottuk azokat a feszültségeket, amelyek egyes szomszédokkal a kedvezménytörvény nem megfelelő előkészítése miatt jelentkeztek - félreértések, feszültségek, amelyek a kapcsolatokra mindenképpen károsak. És dolgozunk a kedvezménytörvény módosításán, folyik a konzultáció a határon túli magyarokkal, a szomszédos országok kormányaival, az európai intézményekkel, annak érdekében, hogy a kedvezménytörvény úgy módosuljon, hogy ne sérüljenek a törvény eredeti céljai, hogy mindazokat az előnyöket biztosítsa a határon túli magyarság számára, amely előnyök elérése érdekében annak idején 92 százaléka a parlamenti képviselőknek megszavazta ezt a törvényt.

És dolgozunk azon is, hogy világos legyen: Magyarország támogatja a szomszédos országok euroatlanti integrációját. Ez bizalomerősítő hatású. És ha a bizalom erősödik, akkor a gyakorlati együttműködés területén is lehet eredményeket elérni, akkor lehet határátkelőhelyeket megnyitni, a konzulátusi hálózatot bővíteni, és sok más, az emberek életét könnyítő előrelépést tenni. És egyértelművé tettük: nem fog csökkenni a határon túli magyarságnak nyújtott támogatás. Mindazt a támogatást megkapják, amit eddig kaptak, átlátható formában, demokratikus módon hozva a döntéseket.

Helyreállítottuk a bizalmat a magyar-amerikai kapcsolatokban, és felélesztettük a tetszhalál állapotából a magyar-orosz kapcsolatokat. Két nagyon fontos relációról van szó, nem ideológiai okokból: gyakorlati okokból. Mert itt van ez a hatalmas orosz piac, miközben a magyar mezőgazdasági termelők értékesítési nehézségekkel küzdenek. És évek óta itt vannak a megoldatlan problémák: az államadósság kérdése, a külkereskedelmi deficit kérdése, a műkincsek visszatérésének az ügye, amelyben nem lehet eredményt elérni, ha nincs párbeszéd a két ország, a két kormány között.

Én azt gondolom, hogy ez az irány jó irány, ez az irány helyes irány, és azt várjuk a parlamenti pártoktól, azoktól is, akik az ellenzéki oldalon ülnek, hogy ne szórjanak szögeket, ne emeljenek akadályokat ezen az úton, mert ha ezen az úton Magyarország megtorpan, az közös felelősségünk, közös szégyenünk lesz, és nagyon rossz lenne, ha majd egyszer, évtizedek múltán a történészek azt kutatnák, hogy ki, kik és miért akadályozták meg Magyarország utolsó lépésének megtételét, azt, hogy az ország, a nemzet érdekeivel összhangban Magyarország az Európai Unió tagja legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csehák Judit miniszter asszonynak, a kormány képviseletében. Miniszter asszony, öné a szó.

 

DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Merre tart Magyarország? - teszik fel a kérdést a mai vitanap ellenzéki kezdeményezői.

Ha komolyan vesszük magunkat, és ezt az alkalmat nem annak tekintjük csak, aminek valójában szánták, a választási kampány egyik nyilvános és hangos ütközetének, nem tehetjük, hogy egyszerűen csak megismételjük a kormányprogramot, aminek a végrehajtását épp csak megkezdtük. Az első száz nap eredményei ugyanis közismertek, újabb intézkedéseink, döntéseink is nyilvánosságra kerültek. Amit eddig végeztünk, a lakosság többségének mérhető egyetértésével találkozott. Mindenki láthatta, hogy számunkra a legfontosabb: egyszerre munkálkodjunk a kötelező és nehéz alkalmazkodást szolgáló változások sikerén, és segítsük a versenyképtelenek méltóságteljes túlélésének, a leszakadók felzárkózásának az esélyét.

Miniszterelnökünk mindannyiunk szándékát fejezte ki, amikor kezdetektől fogva azt hangsúlyozta, hogy nekünk nem az ellenzék az ellenségünk, hanem a szociális leszakadás, a mélyszegénység, a kirekesztés, a korai halálozás, a kulturálatlanság, a versenyképesség nagyon is egyenlőtlen eloszlása. Ezért mi ma is és itt is nem az ellenzéket akarjuk legyőzni, hanem az embereket szeretnénk meggyőzni arról, hogy szándékaink tisztességesek, terveink korszerűek, méltányosak és reálisak. Ezért reméljük, hogy a vitáinkat annyira jellemző, sokszor bizony méltatlan konfrontáció helyett most messzebbre tekintünk, és egymással versengő jövőképekről, politikai stratégiákról folytatunk egy korrekt és értelmes vitát.

 

 

(9.30)

 

Tisztelt Ház! A jövő a mi számunkra nem vetített kép, amit csodálni lehet, és amivel a jelen vigasztalan viszonyai között magunkat áltatnánk. Nem a politikai illuzionizmus csalfa délibábja, amit naiv követők és fanatikus híveik számára készíttetnek egyesek a látványtervezőkkel. A jövő számunkra a jelenben rejlő lehetőség, a jövő számunkra nem eljön, bármilyen költői is ez a kép, hanem sok tényező eredőjeként alakul ki, és alakítói között mi is ott vagyunk.

Nem homokra épített várat álmodunk, hanem arra törekszünk, hogy a valóságot reálisan feltérképezve sokunk eltérő szándékát a közös célok elérése érdekében rugalmasan összehangolni képesek legyünk, olyan célok érdekében, amelyek nélkül nem élhetünk, és amelyek eléréséhez a legtöbbször nem toronyiránt vezet az út, hanem a partnerekkel közösen kialakított okos kompromisszumok és elveink feladása nélkül gyakorolt alkalmazkodás ösvényein. És ha valamikor, hát most biztosan alkalmazkodnunk kell, történelmi szerencsénkre jó irányba, az Európai Unió követelményeihez igazítva terveinket. De a jó alkalmazkodás is nehéz, és azoknak a legnehezebb, akikről a jóléti politikák szólnak. Ezért jóléti politikánk történelmileg aktuális célja a társadalmi kirekesztődés, a leszakadás folyamatának a visszafordítása kell legyen.

Ezért szólunk mi jóléti fordulatról, hiszen olyan hátterét akarjuk megteremteni az Európai Unióhoz való alkalmazkodásnak, amelyben a vesztesek is túlélnek, sőt legalább a gyerekeik esélyei javulhatnak. E cél eléréséhez nincsenek kész receptjeink. Lehet vitatni, lebecsülve leszólni az eddigi lépéseket, kritizálni a tervezett döntéseket, az azonban vitathatatlan, hogy sajátos magyar választ kell találnunk arra a fogas kérdésre, hogy a XXI. század első évtizedében az elmúlt tíz év sikereinek, kudarcainak és tévedéseinek a talaján lehet-e hazánkban végre a méltányosság programja sikeres. Futballhasonlattal élve - ezt talán jobban kedvelik és értik egyesek - itt egy nemzeti válogatott küzd tétre menő meccsen, számos gólképtelen, de lecserélhetetlen játékostársunkkal együtt kell a döntőbe jutnunk.

Illyés Gyula azzal biztatott bennünket, ha nekünk magyaroknak megadatik száz szélcsendes év, majd megmutatjuk Európának tehetségünket, szorgalmunkat és nemzetünk alkotó erejét. Ugyanakkor ismerjük Ralf Dahrendorf igazságát is, aki viszont arra figyelmeztet, hogy rendszerváltó országokban a politikai, gazdasági és társadalmi konszolidáció eltérő sebességgel megy végbe. Rajtunk is múlik, hogy szélcsendesek lesznek-e az évek, és hogy mennyi időre lesz szükségünk a jóléti problémák, a társadalmi gondok hatékony orvoslására. Tagként ugyanis nemcsak az Unió szociális biztonságának a jelenlegi szintjét kell elérnünk, hanem a társadalmi kohéziónak, a közösségi összetartozásnak azt a fokát is, ami az egyik legfontosabb tradicionális értéke a Közösség tagállamainak. Olyan Magyarország megteremtéséért kell munkálkodnunk és fogunk munkálkodni, ahol a családok betöltik hivatásukat, ahol a gyerekek vállalása és felnevelése elvitathatatlan társadalmi értéket jelent. Olyan közös hazát kell építenünk, ahol jó gyereknek lenni, de magas életkort elérni is érdemes. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden generáció és minden ember egymást tiszteletben tartva aktív és hasznos tagja lehet, és az állampolgárok az alkotmány és törvények keretei között maguk dönthetnek arról, hogyan kívánnak élni, az állam támogató tevékenysége pedig semleges.

A növekedés időszakában sem akarunk és nem fogunk lemondani arról, hogy a társadalom elesettjeit is emberhez méltó helyzetbe hozzuk, mivel ez olyan értékválasztása a mi jóléti politikánknak, amit az emberek többsége egyre inkább érzékel és helyesel. Elkerülhetetlen követelménynek és egyben hatalmas lehetőségnek tekintjük azt, hogy középtávon is kidolgozzunk távlatos programokat néhány alapvető jóléti kérdésben. Ezért foglalkozunk már most a szociális védelem abszolút garanciáival és normáival, a migráció szociális vonatkozásaival, az aktív korúak inaktivitási arányának a csökkentésével, a hajléktalanság megelőzésével, a cigányság súlyos helyzetével, az öngondoskodás intézményeinek a kiépítésével, a munka világában a változások követésével, a szociális és egészségügyi szolgáltatások összehangolásával. Mindezt úgy és akkor végezhetjük el eredményesen, ha nem feledjük, a jóléti fordulat lényege az esélyteremtő állam megvalósítása.

Ez a cél pedig reményeim szerint minden demokratát összeköthet, hiszen a magyar progresszió minden jelentős irányzatában ez fontos hagyomány. Ez olyan politikai tradíció, amelyre a következő évtizedek közös törekvéseit építeni lehet. Szövetségre ugyan szükségünk van, hiszen ma már közhelyszámba megy, hogy a magyar lakosság egészségi állapota tragikusan rossz, és az ország mutatói az EU átlagától a népegészségügy területén térnek el a legjobban. Jól tudjuk, hogy mind a halálozási mutatók, mind a felértékelődő életminőség nemcsak az egészségi állapot által meghatározottak, hanem komoly szerepe van az életmódnak, a környezeti káros hatásoknak és mindenekelőtt a szociális helyzetnek, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség érvényesülésének.

Az egészség érték, hangoztatjuk folyamatosan. Ahhoz azonban, hogy ez valóban mindenki számára tudatosuljon, nem elég a kormányzati elszántság, az kell, hogy a társadalmi környezet, a szociális, kulturális helyzet valóban élhetővé, emberivé tegye az egészségügy által sikeresen meghosszabbított életet. A céltalan hajóst persze nem segíti a jó szél sem, ezért az egészségügyi rendszer átalakítása sem lehet eredményes megfelelő jövőkép felvázolása nélkül.

Ezt kidolgoztuk, és ennek segítségével világos választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy merre akar tartani és merre tart a magyar egészségügy.

Olyan egészségügyi rendszert akarunk, amelyben a közgondolkodás, az életmód pozitív változása, a szociális feszültségek oldása, a környezeti káros anyagok terhelésének a csökkenése miatt fokozatosan és mérhetően javul a lakosság egészségi állapota. A későbbiekben is a közfinanszírozás dominanciájának a megtartása a cél. Az ellátórendszer területi egyenlőtlenségeinek kiegyenlítésével mindenki számára biztosítani kívánjuk a társadalmi méretekben garantálható tömegű és jó minőségű ellátásokhoz való hozzájutást. Ezért készítjük el a kormányprogram mellé az egészség évtizedének a programját is, melyet rövidesen nyilvános vitára bocsátunk.

Tudjuk, hogy egy ilyen összetettségű nagy rendszer csak nehezen mozdítható meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy mást igényel az egészségi állapot javítása, és másra van szükség a szolgáltatások és a finanszírozás átalakításához. Tudjuk, hogy kormányzati elszántság, hosszú távú gondolkodás és konszenzus, valamint szemléletváltás szükséges ehhez. Az utóbbi kettőre hívnám fel, tisztelt Ház, végezetül a figyelmet, hiszen a kormányzat elszánt és ennek már jelét adtuk. Nélkülözhetetlen, hogy megfelelő forrásokkal rendelkezzünk, de ezt biztosítani tudjuk folyamatosan. A szemléletváltás és a hosszú távú gondolkodás, valamint a konszenzus építése azonban közös ügyünk.

Nemcsak vitáznunk kell tehát a jövőről, hanem bizony meg is kell tudnunk majd állapodni a helyes irányról, a tennivalókról és a változtatások alapelveiről. Ennek elérése érdekében, tisztelt képviselőtársaim, egymás felé is tennünk kell gesztusokat és közelítő lépéseket, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik ez sokak számára ebben a Házban. Fel kell használnunk erre a mai vitanap nyújtotta lehetőségeket is.

Ebben bizakodva köszönöm meg valamennyiük figyelmét, és egy ilyen szellemű vitára hívom fel a tisztelt Házat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úrnak. Tájékoztatom miniszter urat, hogy körülbelül hat és fél perc áll rendelkezésére. Öné a szó.

 

DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Merre tart Magyarország? - tette fel nagyra becsült ellenzékünk a kérdést, mintha letértünk volna valamilyen helyes útról, pedig éppenhogy a kiszámítható és az átlátható kormányzáshoz, az Európába vezető úthoz tértünk vissza. A választók úgy döntöttek, nemcsak beszélni kell arról és harcolni kell azért, hogy kövezzük le ezt az utat, hanem autópályákat és gyorsforgalmi utakat kell építenünk. A jelenlegi kormány szabad utat akar nyitni hazánkban a vállalkozásoknak, a befektetőknek és az európai segélyeknek is, hogy végre vidéken is elindulhasson a valódi változás. A kormány ugyanis - József Attila szavaival élve - nem a szívén viseli, hanem a vállán hordja a vidék gondjait.

 

(9.40)

 

Májusban kijelölte a kormányprogram a közútfejlesztés programját, mert tarthatatlannak ítéli, hogy az Orbán-kormánytól azt örököltük, hogy az európai átlagnál háromszor alacsonyabb az elérhetőség jó pár helyszínre az úthálózat fejletlensége miatt.

Azt örököltük, hogy az egy főre jutó aszfaltfelhasználás, ami egyszerre mutatja az építés és a karbantartás lehetőségeit, az európai átlag harmadára csökkent. Ezért mi most befejezzük azokat a megkezdett építkezéseket, amelyeket az előző kormányok kezdtek, és folytatjuk úgy, hogy határtól határig elérhessünk gyorsforgalmi úton vagy autópályán, hogy a tranzitország ne csak szóban legyen meg, hanem a valóságban is. Az, ami valószínűleg a magyar csoda lesz, hogy először a mai Magyarországon, 12 évvel a rendszerváltás után közbeszerzéssel fognak megépülni ezek a gyorsforgalmi utak.

A mostani kormány gyakran neveztetik a hálózatok kormányának. (Dr. Áder János: Teljes joggal!) Minthogy ez egy nagyon jó kifejezés, a modern társadalmat szokták úgy hívni - ha valaki angolul is tud -, hogy network society, hiszen valamennyien különböző hálózatokhoz tudunk hozzáférni (Rogán Antal: Az egy másik network! - Derültség.), és ezeket a hálózatokat szeretnénk, ha használni lehetne valamennyiünk számára. Az úthálózatot (Dr. Áder János: A KGB-t esetleg!), az információs hálózatot, a különböző hálózatokat, a tudás hálózatát - még az önök tudásához is szeretnénk hozzáférni (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), persze néha ez nehéz (Kuncze Gábor: Nem lesz túl sok munka vele! - Derültség.) -, és azt szeretnénk, hogy ha ebből az időnként röhincsélve megismételt jelzőből egy olyan jelzős szerkezet lenne, hogy a magyarok hálózatához mindenkinek érdemes lesz hozzáférni.

Ezért kezdtünk bele egy új beruházási ösztönzési stratégiába, amelynek az "okos Magyarország" jelzőt adtuk. Hogy az okos magyarok hálózatához, amibe önöket is beleértjük (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), szeretnénk, ha valamennyien hozzáférnének, hogy ne egy kis szűk piacban gondolkodjunk, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek, a határainkon túl, az egyúttal jelentsen egy piacot, jelentsen egy felemelkedési lehetőséget, hogy azt mondhassuk, hogy megkülönböztetésmentesen szabad utat tudtunk nyitni vállalkozóknak, beruházóknak és mindenkinek, aki Magyarországhoz hozzá szeretne férni, és minden magyarnak, aki a világhoz szeretne hozzáférni.

A stratégiák, amelyekben gondolkodunk, azt jelentik, hogy mi, magyarok nem olcsójánosok szeretnénk lenni, hanem megbecsült európai polgárok. Ehhez vonzóbb keretfeltételeket akarunk kínálni, hogy az infrastruktúra végre ne csak a szóban, hanem a valóságban álljon rendelkezésünkre, hogy képzettebb lehessen a munkaerő, és hogy a régió legfejlettebb és legvonzóbb célpontja lehessünk a befektetőknek, azoknak, akik jó életet szeretnének élni, és minden magyar ugyanabban a mai statisztika által jellemezhető gondolkodásmódban éljen, ami megkülönböztet bennünket a 26 átalakuló országtól. Ez az egyetlen ország, ahonnét kivándorolni a népességnek csak kevesebb mint 0,1 százaléka szeretne. Tehát minden nehézségünkről beszélhetünk, de egyet látunk, hogy a magyarok itt szeretnének élni.

Okos Magyarországot teremtünk, és ennek keretében a Széchenyi-tervet eurokonformmá tesszük. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy amikor önök a Széchenyi-tervet megkezdték, arra gondoltak, hogy tehertétel a csatlakozás; mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez egy felemelkedési lehetőség, és azért gondoljuk úgy, hogy ez átalakítható egy átlátható, mindenki számára hozzáférhető rendszerré, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország okos Magyarországként felemelkedik.

Kormányunk gazdaságpolitikájának centrumában az áll, hogy az állam nem tudja jobban az okos polgárainál, hogy mitől megy a gazdaság, bármennyire is kényelmes lenne ez a téveszme. Mi azt hisszük, hogy csak a verseny által lesz olcsóbb az autópálya annál, mint ha a haverjaink építenék; hisszük, ha az európai forrásokat is be tudjuk vonni az európai piaci és állami támogatási szabályok figyelembevételével, gyorsabb fejlődést érhetünk el, és akkor még a Széchenyi-terv is nem a képernyőn jelenik meg, hanem a felemelkedés mutatóiban, és sikeres és hozzáférhető lesz. Mi ugyanis nem hülyének tekintjük a vállalkozókat, mi hiszünk az emberek eszességében, és hiszünk a penge Magyarországban. (Dr. Mátrai Márta: Szégyen!) Úgy gondoljuk, hogy hazánk polgárainak vág az esze, és nem azért választottak maguknak új kormányt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy átvágja vagy megvágja őket.

Köszönöm szépen. (Dr. Áder János: Pedig ezt csináljátok! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 20-20 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. KATONA BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nagyon jó, hogy sorra kerül ez a vitanap, hiszen nagyon fontos, hogy tisztázzuk, ki, mit gondol az ország jövőjéről, mi az, amit közösen gondolunk, mi az, amit mi, parlamenti pártok, parlamenti képviselők a következő időszakban együtt valósíthatunk meg.

Merre tart Magyarország? Európába. Természetesen nem földrajzi értelemben gondolom, hiszen eddig is Európa közepén voltunk. Nem is katonailag, hiszen évek óta megbecsült tagjai vagyunk a NATO-nak, és nem is az uniós tárgyalások gazdasági és jogharmonizációs fejezeteiről beszélnék most, hiszen ezekről részben Kovács külügyminiszter úr már beszélt, és remélhetőleg több év munkája után hamarosan le is zárulnak.

De legalább ennyire fontos, hogy csatlakozzunk a politikai kultúra, a nyugalom és a tisztesség Európájához. Ahhoz az Európához, ahol a politikusok a parlamentben vitatják meg az ország ügyeit; ahhoz az Európához, ahol a választások után a vesztes pártok nem utcai tüntetéseket rendeznek, hanem gratulálnak a győztesnek; ahhoz az Európához, ahol a politika nem gerjeszt gyűlöletet, nem ugraszt össze szomszédokat, barátokat, rokonokat; ahhoz az Európához, ahol az ügyészség nem a politikai küzdelem része, hanem az igazságszolgáltatásé; ahol az országokat nem kettészakítani, hanem egyesíteni szokták, és ahol évszázadokon keresztül gyűlölködő nemzetek végre megbékélve élnek egymás mellett. És ahhoz az Európához, ahol nem azért lesz valaki az adóhivatal elnöke, mert a miniszterelnök barátja, az állami megrendeléseket nem ismerősök, hanem azok kapják, akik a közbeszerzési pályázaton a legjobb ajánlatot tették, és Kaya Ibrahim útlevelével nem lehet büntetlenül százmilliókat sikkasztani.

Ezek a kérdések nem szerepelnek a csatlakozási tárgyalások egyik fejezetében sem, de az ország szempontjából kulcsfontosságúak.

Merre tart Magyarország? Európába. Európába, de nem üres kézzel, nem kéregető koldusként; tisztességes hozományunk van, amit viszünk magunkkal. Visszük a büszkén vállalt 1100 éves történelmünket, visszük Európáért vívott harcaink emlékét, visszük a déli harangszót, visszük féltve őrzött nemzeti hagyományainkat, Európa- és világbajnok sportolóinkat, a 149 olimpiai aranyérmet; Bartók és Kodály szellemét, Petőfi és József Attila sorait, Madách gondolatait, Csontváry vízióit a világról.

 

 

(9.50)

 

Küldtünk már előleget: Bláthy, Zipernowsky, Puskás Tivadar, Neumann vagy Teller munkája az egész világ számára értéket jelent. És visszük a jelent, a sok millió kreatív, vállalkozó szellemű, szorgalmas magyar ember teljesítményét. Nem cserélni megyünk, nem adunk el semmit, ami a miénk, csak betesszük a közösbe, hogy mások is használhassák, mi pedig a többiek értékéből fogunk gazdagodni.

Merre tart Magyarország? Európába. Európába megyünk, de együtt, mondta a rendszerváltás idején az általam nagyra becsült MDF-es politikus-költő, Csengey Dénes - igaza volt. Csak együtt mehetünk, de ez lesz a legnehezebb. Itt nem a politikai pártok közötti éles vitákra gondolok, hanem arra, hogy iszonyú különbségek alakultak ki az elmúlt években a társadalomban. Az ország lakosságának jelentős része munka nélkül, vagy alkalmi munkákból, elképesztő körülmények között él, csatorna nélküli, földes utakon közlekedik, nincs télen mivel fűtenie, és még az is előfordul, hogy ha emberi lakásba akar költözni, akkor leverik a házáról a cserepet.

Újratermelődött az analfabetizmus, és a gyerekek egyötöde ma a létminimum alatt él. Mi, szocialisták büszkék vagyunk az interneten szörföző, főiskolát, egyetemet végzett, több nyelvet beszélő, sikeres honfitársainkra. Büszkék vagyunk rájuk, és támogatjuk őket, de nem vagyunk hajlandóak lemondani az ország lemaradó egyharmadáról sem. Őket is magunkkal visszük az új, tágasabb otthonunkba. Meg akarjuk teremteni a valódi esélyegyenlőséget, hogy a szabolcsi kis faluban született gyereknek ugyanannyi reménye legyen a jobb életre, mint a soproni ügyvéd fiának. Ez ma a politika, a politikusok legnagyobb felelőssége, és ehhez szükséges az egész nemzet összefogása.

Merre tart Magyarország? Európába. Európába, mert oda tartozunk. Európába, mert néhány ellenzéki politikus véleményével ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy sem az Unión, sem Európán kívül nincsen számunkra biztonságos jövő. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Áder János képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mondanám azt, hogy miniszterelnök úr, de Medgyessy Péter elhagyta már a termet - nyilván ki kell pihennie a 11 perces beszéde fáradalmait. (Dr. Katona Béla: Kac-kac!) Még azt sem hallgatta meg, hogy minisztertársai mit mondanak, igaz, nem sokat veszített vele.

Pedig ha itt lenne, gratulálnék neki, őszintén gratulálnék, hiszen az elmúlt 12 évben jó néhány miniszterelnöki beszédet volt már alkalmam hallani itt, a Ház falai között, de amire most sor került, az példátlan a Ház történetében: a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 11 percig beszélt, és nem mondott semmit. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem értesz hozzá!) Közhelyekből viszont volt bőven: megtudhattuk, hogy a jólétet nem adják ingyen; megtudhattuk, hogy fel kell készülni az európai uniós csatlakozásra; megtudhattuk, hogy hatékonyabbá kell tenni ezt a felkészülést; megtudhattuk, hogy valóban információkkal kell ellátni a választópolgárokat; és azt is megtudhattuk, hogy az esély nem ismer határokat.

Tisztelt Országgyűlés! Szerencsére nem követtem el azt a hibát, hogy Medgyessy Péternek itt, a parlamentben elmondott szavaira építem a mondókámat, hanem a kezembe vettem egy korábbi írását, és a mai vitára készülve újra áttanulmányoztam Medgyessy Péter: "Egyetértésben a nemzettel" című kis dolgozatát. Találtam benne egy mondatot, amivel teljes mértékben egyetértek. Mindjárt az első mondat, szó szerint így hangzik: "Eljött a nyílt beszéd ideje." Valóban, miniszterelnök úr, eljött a nyílt beszéd ideje; eljött az ideje, hogy kimondjuk: a szocialisták becsapták választóikat.

Eljött az ideje, hogy kimondjuk: a szocialisták választási ígéreteinek helyes értelmezéséhez, megfejtéséhez egy értelmező kéziszótárra van szükségünk, mert amire a szocialisták azt mondták, hogy csökken, az jó esetben csak változatlan marad, rosszabb esetben nőni fog; mert amire a szocialisták azt mondják, 800, az jobb esetben 200, esetleg csak 59; és amikor a szocialisták arról beszéltek, hogy a közéletből ki kell törölni a pökhendiséget és a hazudozást, akkor valójában arra gondoltak, hogy a csillagokat is lehazudják majd az égről. Igen, miniszterelnök úr, igen, miniszter hölgyek és urak, eljött a nyílt beszéd ideje!

Nézzük csak a kis kéziszótárt, vegyük elő, mit is mondtak, és mit cselekszenek a szocialisták! A szocialisták jóléti rendszerváltást ígértek. Ezt jövőre úgy gondolják megvalósítani, hogy mindössze bruttó 3 százalékkal emelik a béreket, 5 százalékos infláció mellett. De üssük fel a kéziszótár egy másik szócikkét: adócsökkenés. Mit is ígértek önök? 20-ról 13-ra, 30-ról 25 százalékra csökkentik a személyi jövedelemadó kulcsait. Egymillió vállalkozónak ígérték azt, hogy majd megkönnyítik az egyszerűsített vállalkozási adóval az életüket. És ígérték azt is, az adók csökkentésével segítik, hogy könnyebben juthassunk a művelődés és a kultúra forrásaihoz. De mit jelentenek ezek az ígéretek, ha magyarra fordítjuk őket? Az adókulcsok nem csökkennek egyetlenegy százalékkal sem, az egymillió jó, ha valójában 50 ezret jelent, és a könyvek, ismeretterjesztő kiadványok, mozijegyek áfája 13 százalékkal lesz magasabb január 1-jétől, mint eddig volt.

Keressünk egy újabb szócikket, lapozgassunk ebben a képzeletbeli szótárban, talán üssük fel a tankönyv szónál! Medgyessy Péter szavát adta arra, hogy minden általános iskolásnak ingyenes lesz a tankönyv. Ne takarózzanak önök azzal, hogy ezt a választási ciklus végéig ígérték, ugyanis a döntésük úgy szól - ez a döntés 2006-ig szól egyébként -, hogy nem kívánják ezt a választási ígéretüket teljesíteni. Körülbelül 830 ezer általános iskolás van ma Magyarországon, és ebből félmillió gyereknek a ciklus végéig sem lesz, a ciklus végén sem lesz ingyenes a tankönyv.

Önök erről egyébként egy kormányhatározatot hoztak, a 1159/2002-es kormányhatározatot, amiben világosan meghatározták, hogy kiknek kívánják ütemezve - nekik is csak ütemezve -, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben az ingyenes tankönyvet biztosítani. És amikor a héten ez a kérdés egyébként itt, a parlamentben szóba került, akkor Medgyessy Péter és Burány Sándor is azt válaszolta, hogy szó szerint teljesíteni fogják a választási ígéretüket. Tehát a helyzet még rosszabb, mint gondoltuk, hiszen a kormány tagjai, maga a miniszterelnök arra sem emlékszik, hogy egy héttel ezelőtt milyen kormánydöntést fogadtak el. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

De nézzük tovább, hátha szerencsénk lesz, mondjuk, az autópálya szócikknél! Mit is ígértek önök? 800 kilométer új autópályát és autóutat ígértek ebben a programban. És mennyit kívánnak megépíteni valójában, tisztelt miniszter úr? Kétszázat? Vagy a C-változat szerint 59-et? Lehet, hogy ön régen járt Magyarország különböző településein, és lehet hogy Magyarország kis ország, de annyira azért nem kicsi, hogy 59 kilométernyi új autópálya megépítésével az összes határhoz eljuthassunk. (Dr. Veres János: Le van maradva!)

De nézzük tovább, talán nagyobb szerencsénk lesz a gázár szócskával, és hadd idézzek két klasszikust! Az egyik Medgyessy Péter, Aktuális, ez év április 18-a. Medgyessy Pétertől szó szerinti idézet: "Kérem szépen, nem lesz gázáremelés egyáltalán, most mondom, húsz évre, hány évre ígérjem meg? Nem lesz gázáremelés." Lendvai Ildikó kicsit korábban, hat nappal korábban: "Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse, megértse Orbán Viktor is: nem lesz fogyasztói gázáremelés." Ehhez képest mi a valóság? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És lett?) A nyáron már a nagyfogyasztóknak emelték a gázárat, és a kormányprogramba bekerült - éppen Burány Sándor okított ki bennünket néhány nappal ezelőtt -, hogy lesz gázáremelés, csak az nem lesz elviselhetetlen mértékű. Most az a kérdés csupán, hogy kinek nem lesz elviselhetetlen mértékű, a miniszterelnöknek vagy a nyugdíjasoknak.

 

(10.00)

 

És ha netán mégis elviselhetetlen mértékű lesz, vajon Medgyessy Péter kifizeti-e a gázszámláját azoknak (Keller László: Neked!), akiknek esetleg kicsit magas lesz ez a gázár, úgy, ahogy ezt egyébként a tankönyvek esetében megígérte?

Nos, úgy látom, hogy a gazdasági tárgyú kérdésekkel nem volt szerencsénk, keressünk más témát.

Nézzük a közbiztonságot! Önök javuló közbiztonságról, a rendőrség megerősítéséről beszéltek. Nézzük, mi történt az elmúlt hónapokban! Amióta a szocialisták kormányoznak, kikerült az előzetes letartóztatásból a vecsési szocialista számlagyáros, aki évszázados adócsalást követett el. Amióta a szocialisták kormányoznak, a rendőrség megszüntette a nyomozást a Hunguest-ügyben, ahol az egykori szakszervezeti üdülővagyont sikerült eltünteti, több milliárdos veszteséget okozva. Amióta a szocialisták kormányoznak, a szocialisták nagy barátja, Tasnádi Péter rendőri kísérettel grasszálhatott az országban, és újságírókat fenyegethetett meg azzal, hogy levadássza őket, miközben a bíróság házi őrizetet rendelt el számára.

Tisztelt Országgyűlés! Tasnádi Péter 28 alkalommal, 28 alkalommal sértette meg a házi őrizet szabályait. De Tasnádi Péter másról is nevezetes, hadd idézzek önöknek néhány felejthetetlen nyilatkozatából. Tasnádi Péter a következőket mondta, szó szerinti idézet: ha a Fidesz nyert volna, akkor bent tartottak volna. Az SZDSZ-re szavaztam - folytatja Tasnádi Péter -, és közben az egész börtönt rábírtam, hogy az MSZP-re szavazzon. Ha engem kérnének fel belügyminiszternek, a válaszom az lenne, hogy igen, és teljes súllyal, legjobb tudomásom szerint üldözném a bűnt, elsőként felszámolnám a szervezett bűnözést. Helyesen ezt úgy kell értenünk, hogy a konkurenciát. (Közbeszólások és derültség a kormánypárti padsorokban.) Erre szokták azt mondani, hogy igen, igen, a zsák megtalálta a foltját.

És bizony-bizony, miközben a szocialistákhoz közel álló gyanúsítottakkal szemben lelassítják vagy megszüntetik az eljárásokat, politikai ellenfeleikkel szemben törvénytelen eszközökkel, az ügyészség többszöri felszólítása és figyelmeztetése ellenére is újra és újra törvénytelen eszközökkel folyik a hajtóvadászat.

De a sort folytathatnánk. Bárhol ütjük is fel ezt a kis kézi szótárt, semmi sem úgy van, ahogy a szocialisták mondták, ígérték. Mert miközben önök politikai tisztességről beszélnek - az imént is hallhattunk erről néhány gondolatot -, mást sem tesznek, mint a legaljasabb, legocsmányabb, legalpáribb eszközökkel igyekeznek politikai ellenfeleiket lejáratni. És még van, aki ezzel kérkedik is! Mert miközben önök a szakértelem fontosságáról papolnak, olyan bankárt neveznek ki a Magyar Fejlesztési Bank élére, aki két bankot már tönkretett, és egy gyanús részvényügyletéért büntetőeljárás keretében vizsgálódik a rendőrség. Mert miközben tavaly, az augusztus 20-ai tűzijáték kapcsán a mindenhez értő Gy. Németh Erzsébet arról beszélt, hogy egy ilyen tűzijátékot 30 millióból le lehet bonyolítani, addig az idén ennek hússzorosát költötték a tűzijátékra. Mert miközben arról beszélnek, hogy olcsóbb közigazgatást akarnak, addig a valóságban a Miniszterelnöki Hivatal létszámát 450-ről 780-ra emelték, 8 milliárd forintért vásárolnak bútorokat, 7 milliárd forintért mobiltelefonokat, és 30 milliárd forinttal többért bérelnének Gripen vadászgépeket. Mert miközben ez év januárjában a tiszai árvíz kapcsán kongresszusi nyilatkozatukban szólították fel a polgári kormányt teljes körű kártérítési kötelezettség vállalására, addig kormányra kerülésük után a dunai árvíz idején már csak kárenyhítésről beszélnek.

Igen, miniszterelnök úr, igen, tisztelt hölgyeim és uraim, eljött a nyílt beszéd ideje! Elérkezett az ideje annak, hogy megkérdezzük önöktől: nem gondolják-e, hogy a tetteiknek legalább kismértékben közelíteni kellene választási ígéreteikhez?

De vannak más kérdések is. Milyen módon kívánják önök egy néhány héttel ezelőtt aláírt politikai megállapodás keretében vállalt kötelezettségüket teljesíteni, azaz hogyan kívánják a magyar gazdák versenyképességének feltételeit javítani? Milyen módon kívánják a magyar kis- és középvállalkozók versenyképességét javítani az európai uniós csatlakozást megelőzően? És vajon milyen gazdaságpolitikával tudják majd azt biztosítani, hogy a kedvezőtlen külgazdasági környezet ellenére a magyar gazdaság tartósan gazdasági növekedési pályán maradjon, és az európai uniós átlag kétszeresét érje el a következő években is?

Ezek azok a kérdések, amelyekre várjuk a választ önöktől. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Keller László: 12 perc!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Frakcióvezető úr, öné a szó.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen vitanap lehetőséget teremt számunkra arra, hogy felülemelkedjünk a mindennapos konfrontáción, a sokszor öncélú vitákon. (Dr. Avarkeszi Dezső: Már aki tud!) Én erre készültem felszólalásomban; sajnálom, hogy az előttem szóló ezt nem volt képes megtenni, ezért aztán Magyarország jövőjével kapcsolatban nem volt mondanivalója. Én viszont nem választom azt a megoldást, hogy egyenként végigmegyek és megcáfolom az általa elmondottakat, merthogy én az ilyen típusú pitiáner vitákkal most nem szeretnék foglalkozni a felszólalásomban. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! - Dr. Kökény Mihály: Kampánybeszéd volt!)

Én ugyanis azt várom ettől a mai naptól, hogy képesek vagyunk a vita során felvázolni: vajon milyen jövőt képzelünk el Magyarország számára, vajon milyen országot hagyunk gyermekeinkre, vajon milyen lehetőségeket leszünk képesek biztosítani számukra. Azt várom, hogy meg tudjuk mondani, hogy milyen lesz az a haza, ahol utódaink, akik magyarként fognak élni ezen a földön, otthonra lelnek. Ezért a mi válaszunk is arra a kérdésre, hogy "Merre tart Magyarország?", egyetlen szó: Európába. Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a nemzet érdeke, ezt kívánják az ország polgárai. Ez az a stratégiai cél, amelyet a rendszerváltozáskor közösen és nagy egyetértéssel jelöltünk ki.

Rögtön szeretném leszögezni a szabad demokraták álláspontját a kérdésben: az európai csatlakozás nem a rövid távú előnyökről és hátrányokról szól. Ezért aztán rossz vita az, ami ezt akarja középpontba állítani. Rossz megközelítés az, ha belpolitikai indíttatású megfontolásból akar bárki feltételeket szabni. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a szabad demokraták véleménye szerint az európai uniós csatlakozás értékválasztást jelent, azt jelenti, hogy Magyarország a történelem győztesei közé tartozhat; egészen egyszerűen az európai uniós csatlakozás Magyarország számára a jövőt, a biztonságot, a fejlődés, a jólét lehetőségét jelenti.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ezért a mi álláspontunk szerint, ha a csatlakozásról vitatkozunk, akkor az az értelmes vita, amelyik arról szól, hogy hogyan tudjuk az országot minél jobban felkészíteni a sikeres európai uniós csatlakozás érdekében, milyen módon vagyunk képesek fokozni az ország versenyképességét azért, hogy helytálljunk abban a versenyben, amit a csatlakozás és az azzal kapcsolatos kihívások jelentenek számunkra. Az az értelmes vita, hogy vajon mit vagyunk képesek mi adni az Európai Uniónak, ami csak minket jellemez.

Arról érdemes vitát folytatnunk egymással, hogy a hagyományaink, a hagyományos értékeink megtartása mellett mi lesz az, ami a jövőben is jól megkülönböztet minket a többi európai országtól; vagyis arról kellene vitát folytatni, milyen lesz a jövő modern, európai Magyarországa.

A Szabad Demokraták Szövetsége 2000-ben készítette el azt a dokumentumot, amely "A korszakváltás programja" címet viseli, ami 15 éves kitekintésben éppen ezzel az igénnyel fogalmazza meg azt a mondanivalót, és fogalmazza meg azokat a javaslatokat, illetve programokat, amelyeket mi az ország számára éppen annak érdekében, hogy sikeresek legyünk a jövőben, kínálni akartunk.

 

(10.10)

 

Felszólalásomban néhányat ezek közül szeretnék kiemelni.

Először az önrendelkezés növelését, bármely területen természetesen, azért, mert minden tapasztalás azt mutatja, hogy az emberek saját maguk jobban tudják, mit tegyenek életükkel, mit tegyenek a pénzükkel. Ők azt várják el az államtól, a mindenkori kormánytól, hogy biztosítson számukra megfelelő kereteket, és ezen keretek között ők már megtalálják az érvényesülést a maguk számára. Ezért kell például az adócsökkentésen keresztül, vagy például a gazdaság működőképességének fenntartásának, a versenyképesség fokozásának segítségével ezeket a kereteket megteremteni számukra.

Az önrendelkezés jelenti természetesen a magánélet szabaddá tételét, azt, hogy mindenki élvezhesse a személyi szabadságjogok teljességét; jelenti azt, hogy az emberi jogok érvényesüljenek minél teljesebb mértékben. És ezt különösen kiemelném most a kisebbségek esetében, figyelemmel arra is, hogy milyen atrocitásokat figyelhettünk meg az elmúlt két hétben. Amikor azt mondtam, hogy az európai uniós csatlakozás értékválasztást is jelent, akkor gondoltam az egyik legfontosabb európai értékre is, a toleranciára. E tekintetben az elmúlt hetek eseményei mutatják, van még miben javulnunk, van még miben előrelépnünk. Mert igaz az, amit Katona Béla idézett: mindnyájan, akik itt élünk ebben az országban, mindnyájan fogunk Európához csatlakozni.

De jelenti természetesen az emberi szabadságjogok érvényesülése az egészséges élethez való jogot, az egészséges környezethez való jogot. Mert ha európai értékrendről beszélünk, akkor íme, egy másik: a környezet védelmének, a környezet megóvásának értéke. Mert ők tudják - remélem, most már egyre többen tudjuk mi is -, hogy a környezetünket nem az elődeinktől örököltük, hanem az utódainktól kaptuk kölcsön, felelősek vagyunk érte.

Az önrendelkezés persze jelenti az emberi közösségek önrendelkezési jogainak erősítését, növelését is, jelenti az önkormányzatok erősítését, és jelenti a civil társadalom erősítését, a civil társadalom számára is a megfelelő lehetőségek biztosítását. Erről is szól az Európai Unió: az önrendelkezésről, az önkormányzatok támogatásáról, a civil társadalom támogatásáról. Az Európai Unió a helyi kezdeményezéseket támogatja, települések, kistérségek, régiók esetében egyaránt. Ezért fog nagy fejlődést hozni az ország számára.

A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az esélyegyenlőség kérdése. Nem gondolom azt, hogy minden ember egyenlő lesz, de azt gondolom, hogy kötelességünk minden ember számára egyenlő esélyeket biztosítani. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy kötelességünk gondoskodni azokról, akik erre a maguk erejéből nem képesek: a rászorulókról. Ugyanakkor azonban ez nemcsak segélyek útján lehetséges, tisztelt képviselőtársaim; lehetőségeket kell biztosítani mindenki számára azért, hogy az esélyei egyenlőek lehessenek. Erről szól a tudásalapú társadalom kiépítésének igénye, erről szól az, hogy a kormányzat prioritást ad az oktatásnak, erről szól az, hogy az informatika területe is előnyöket élvez. Hiszen ezek szükségesek ahhoz, hogy mindenkinek esélye legyen arra, hogy a képességei szerint boldoguljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb célunk tehát rövid távon az európai uniós csatlakozás. Ezért a szabad demokraták azt akarják, hogy Magyarország hezitálás nélkül haladjon Európa felé. A kormány törekvései ebbe az irányba mutatnak, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége azokkal azonosul. Az európai uniós csatlakozásnak ugyanis nem alternatívája az Unión kívüli élet.

Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a csatlakozás feltétlen híve. Feltétlen hívei vagyunk ugyanis egy szabadabb, igazságosabb, modern európai Magyarország létrejöttének. Ezt akarjuk az utódainkra örökül hagyni. Ebben van mindannyiunk közös felelőssége, ez a feltétel, aminek meg kell felelnünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Dávid Ibolyának, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő asszonynak.

 

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a mai napon erről a rendkívül fontos kérdésről beszélhetünk: merre tart Magyarország? Ennek a kérdésnek minden bizonnyal van egy igen távlatos, történelmi része is, és van a mindennapjainkat gyakorlatiasan érintő része is.

Abban nagy az egyetértés, hogy a történelmi távlatokat tekintve, ahogy azt Csengey Dénes mondta: Európába, de mindahányan. Erre az egyetértésre pecsétet tett az a négypárti nyilatkozat is, amelyben ezt egyetlen országgyűlési képviselőcsoport sem vitatja. Ez azért is nagy öröm számomra mint a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, hiszen az elmúlt 12 évben nagyon sokat dolgoztunk ezért.

Nagyon fontos volt az az alapozás, amit 12 évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum ezekben a történelmi távlatokat megalapozó döntéseiben meghatározott. Ezek közül négyet szeretnék kiemelni: a parlamentáris demokrácia, amelynek alapjait elég szilárdan alapozta meg a Magyar Demokrata Fórum; a szabad haza, amelyben nagyon aktív segítséget nyújtottunk ahhoz, hogy ma Magyarországon igazán szabad hazában élhetünk, a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen 1991 óta nincs orosz katona hazánkban; aztán az európai felzárkózásnak három fontos szelete kötődik a Magyar Demokrata Fórum négyéves kormányzásához, úgy is, mint az Európa tanácsi tagság, úgy is, mint a NATO-tagság és az európai uniós csatlakozás minden fontos feltételének megteremtése.

Ez az alapozás olyan komoly munkát jelentett, amely nemcsak a XXI. század Magyarországának alapjait, de a harmadik évezred hazájának alapjait is megteremtette. Így nem hagyjuk és nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól e téren tett történelmi lépéseit, és személy szerint Antall Józsefnek ebben kifejtett munkáját. Én hiszem azt, hogy "vissza nem foly az időnek árja", és karnyújtásnyira vagyunk az Európai Uniótól. Németh László A tanú című könyvében azt mondja, hogy a jelen nem kor, inkább válaszút.

Ezen a válaszúton állunk most, és ezen a válaszúton a Magyar Demokrata Fórum nevében biztosíthatom képviselőtársaimat és minden magyart, hogy egyetlen történelmi realitása van annak, hogy a magyar nemzet, az elszakított nemzetrész és az anyaország rövidebb-hosszabb távon újra egymásra találjon, és ez az európai uniós tagságunk. És ebben az anyaországnak tudni kell elöl járnia, és el kell érnünk azokat a feltételeket, amely hazánk állampolgárainak is biztosítja azt, hogy minél előnyösebb feltétellel tudjunk csatlakozni az Európai Unióhoz.

Tizenkét éve rendületlenül dolgozunk azon, hogy ez a második honfoglalás úgy menjen végbe, hogy nyertese legyen honfitársaink nagy-nagy többsége.

Azonban nemcsak történelmi távlatokról szól a "Merre tart Magyarország?" című vitánk, hanem ebben a mindennapi gondjaink és problémáink megfogalmazásának is helye van. Ebben a kérdésben, ami a büntetőpolitikát érinti, szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az elmúlt időszakban, a kormányváltás óta nem sok nyilatkozatot és vitát vállaltam ebben a kérdésben, mert meggyőződésem, hogy megfelelő időt kellett a kormánynak biztosítani, megfelelő időt arra, hogy meg tudja mutatni, el tudja fogadtatni legalább az alapjait annak, hogy milyen büntetőpolitikát kíván megvalósítani hazánkban.

 

(10.20)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon lehet vitatkoznunk, hogy a kormány ötven- vagy száznapos programjának ígéretei milyen arányban valósultak meg. Egyről azonban mára már nem vitatkozhatunk: a liberális büntetőjog-alkotás, úgy tűnik, nem maradt puszta választási ígéret. A liberális büntetőjog-alkotás visszatérése a választási kampányban elhangzott nyilatkozatok alapján még csak pusztán reális veszély volt, ma azonban azt mondhatjuk, hogy ez nemsokára valósággá válik.

Hogy mit is jelent, de főleg hová vezet ez a liberális büntetőjog, talán erről Horn Gyula volt miniszterelnök úr többet tudna beszélni, aki az akkori SZDSZ-MSZP-kormányzat ciklusának vége felé úgy nyilatkozott, saját kormányát minősítve, hogy: "Ami itt van, az nem közbiztonság." És aztán ezzel ez a kérdés el is volt intézve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötlettelenség és a tehetetlenség 1998-ra oda vezetett, hogy a bűnözés mértéke minden addigi elképzelhető szintet megdöntött; 600 ezer fölé került az ismertté vált bűncselekmények száma. A rendteremtés és a bűnözés visszaszorítása a polgári kormányra maradt. Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a polgári kormány konfrontálódjon a bűnözéssel. Ennek során szigorította a büntetőjogot, javult a felderítés hatékonysága, javult a közbiztonság; különbséget tettünk a bűnözők és az áldozatok között, egyértelműen az áldozatok mellé álltunk, és a jogot tisztelő, tisztességes emberek mellé, lényegesen javítottuk az igazságszolgáltatásban azokat a feltételeket, amelyek az előző eredményeket lehetővé tették. Ez végül oda vezetett, hogy valóban csökkent a bűncselekmények száma: az ismertté vált bűncselekmények száma 600 ezerről 450 ezerre, az elkövetők száma 140 ezerről 120 ezerre, a visszaesők száma pedig 20 ezerről 15 ezerre csökkent.

Sajnos, mint látjuk - de főleg a statisztikai adatok mutatják -, a tények makacs dolgok. Ezek a jelentősnek mondható, közel 25 százalékos javulást biztosító adatok, úgy érezzük, mára veszélyben vannak. A félelem nem alaptalan. Az elmúlt négy hónapban csak azokat az elhangzott nyilatkozatokat tettem egymás mellé, amelyeket Bárándy Péter igazságügy-miniszter úr elmondott. Ha ezeket a nyilatkozatokat és a mai napig az Országgyűlés elé még mindig be nem nyújtott büntető törvénykönyvet vesszük figyelembe, amelyről már nagyon sokat hallottunk - nagyon sokat hallottunk róla abban a fázisában, amikor még csak műhelymunkában volt, még többet hallottunk róla akkor, még mielőtt egyeztetésre került volna -, és nem tudom, hogy a kormány milyen álláspontot képviselt ezzel a büntetőpolitikával kapcsolatban, amit a miniszter úr rendszeresen hangoztat és megfogalmaz, de egy olyan átfogó módosítás képe körvonalazódott ki a nyilatkozatokból, amelyet mi a polgári oldalon egészen biztos, hogy nem jó szívvel tudunk fogadni és támogatni.

Még egyszer mondom, nem láttuk a tervezetet, annál többet hallunk róla rádióban, televízióban, konferenciákon, újságokban. Meg tudom érteni a miniszter urat, amikor egyfajta liberális büntetőpolitikáról beszél, hiszen a miniszter úr egy elismert, tiszteletreméltóan magas színvonalon évtizedek óta olyan büntetővédői múlttal rendelkezik, amely más szemszögből és más szemüveggel láttatja vele a mai büntetőpolitikát, és azt a helyzetet, amelyik nemcsak bűnözők védelmét jelenti, hanem az ártatlanok védelmét is kellene hogy jelentse.

A büntető törvénykönyv tervezett szétverése, restaurálása arra az időszakra, ami '94 és '98 között bebizonyította a működésképtelenségét, számomra elfogadhatatlan. Nyugodtan ki is merem mondani, hogy ez egyáltalán nem a tisztességes embereknek a védelmét, ez az elképzelés nem a sértetteknek és nem az áldozatoknak a védelmét jelenti; ez egy egészen másféle szemüveg, amin keresztül láttatja velünk hazánkat.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr a választási kampányban az ország ügyvédjeként aposztrofálta a leendő igazságügy-minisztert, Bárándy Pétert. Ehhez képest a tervezett büntetőjogi módosításokról kiszivárogtatott hírek és a sajtóban megjelent hírek elgondolkodtatják az embert. Kinek a jogai erősödnek, ha önök elfogadják majd a büntető törvénykönyvnek ezt a módosítását? Kiknek kell enyhébb szankciókkal, enyhébb fenyegetettséggel szembenézniük? Kik isszák meg majd ennek az enyhítésnek a levét? Kinek az ügyvédje a miniszter úr? A bűnelkövetőknek? A gyanúsítottaknak? Az elítélteknek? Az ügyvédeknek? Talán ez mégsem járja. A büntetőjog lágyítása, azaz, hogy ismét a lovak közé dobják a gyeplőt, az lesz, és azt fogja eredményezni, hogy az áldozatok és a bűnelkövetők jogai ismét egy szintre kerülnek. Jobb esetben egy szintre kerülnek, ha még derűlátó vagyok.

A miniszter úr szavait idézem, aki azt mondta, hogy nagyon primitív módszernek tartja a büntetőjognak a szigorítását; álláspontja szerint nem szigort, hanem a felderítést kell fokozni. Itt eszembe jutott egy 1994-es vita az Egyesült Államokban. Ekkor folyt az a komoly vita az amerikai elnök, Bill Clinton javaslatáról, ami úgy szólt, hogy a visszaeső bűnözők, akik szándékos bűncselekményt követnek el, a harmadik eset után életfogytig tartó börtönbüntetést kapjanak. Azokban az államokban, amelyekben bevezették ezt a rendszert, érdekes módon vissza is esett a bűnözés. Emlékeznek arra, hogy New York államban úgy sikerült évtizedes próbálkozások után látványosan javítani a közbiztonságon, hogy a legkisebb vétségekért már kemény büntetési tételeket szabtak ki a bíróságok. Onnan indult el a nulla tolerancia elve. Lehet, hogy primitív ez a módszer, miniszter úr, de rendkívül hatékony, és csak remélni merem azt, hogy hazánkban néhány nagykövet és nagykövet asszony nem vette magára ezt az üzenetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is hallottuk az elmúlt időszakban többször, hogy a büntetőjog ultima ratio, azaz végső eszköz. Ennek a közhelyes ismételgetése mára már úgy tűnik, mintha a büntetőjog nem alkalmazása felfogásának a megerősítését célozná. Ez azonban sem a közvélemény, sem pedig a szakma előtt nem indokolható.

Még egy, mostanában közkeletű idézetet hadd mondjak: "Az elhibázott kemény kéz politikája megtöltötte a börtönöket." - mondja a miniszter úr. Súlyos tévedés! A háromezer fős fogvatartotti létszámemelkedés éppen a Horn-kormány idején csúcsokat döntögető bűnözési hullám eredménye, és áthúzódó hatása. Az 1998-as 600 ezres bűncselekményszámhoz tartozó 140 ezres elkövetői kör ügyében a jogerős ítéletek már a polgári kormány idején születtek meg, az elkövetők pedig ekkor kezdték meg büntetésük letöltését.

Még kevésbé értek egyet azzal, és határozottan elutasítom azt a törekvést, mely gyermekeink előtt a kábítószer-fogyasztás mai megítélését a próba szerencse logikájával próbálja felváltani. Ha a fogyasztó és a terjesztő alanyi jogon elkerülheti a büntetést, akkor megtűrt lesz bármely - ismétlem, bármely - kábítószer csekély mennyisége. A kérdés az, hogy miért és kinek áll érdekében ezt a folyamatot újra elindítani. Felelősen és meggyőződéssel vallom, hogy nem a kábítószer tűréséhez kell gyermekeinket hozzászoktatni, hanem a kábítószer elutasítására kell őket nevelni. Ebben az állam és a családok felelőssége közös. Az állam azonban most, úgy tűnik, visszavonulót fújt. Ha azonban a családok elutasítják a kábítószert - márpedig elutasítják, márpedig egy nemzet jövőjét nem szolgálja a kábítószer-fogyasztás -, akkor az állam sem tűrheti meg a kábítószert.

A számadatok csak erősítik a kormány felelőtlenségét ebben a kérdésben. Mivel már az idén a vám- és pénzügyőrség által felderített kábítószer mennyisége meghaladja az egy tonnát, és jól tudjuk, hogy a felderített mennyiség még csak a jéghegy csúcsa, van mit féltenünk, és semmi okunk nincs arra ma, hogy enyhítsünk azon a szabályozáson, amit az elmúlt négy évben sikerült nemcsak a szakmával, hanem a magyar társadalommal is megértetni, elfogadtatni, mi több, ebben a támogatásukat is élveztük.

 

 

(10.30)

 

Nagyjából egy évvel ezelőtt éppen a miniszter úr volt az, akinek égett az arca, mert úgy vélte, hogy a politika rátelepedett az igazságszolgáltatásra. Átpolitizáltsággal és a szakmaiság hiányával vádolta meg a polgári kormányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest a tárca két olyan előterjesztést tett az Országgyűlés asztalára, amely hemzseg az átpolitizáltságtól és a szakmaiság hiányától. Gondoljunk csak arra a titkosszolgálati múltra vonatkozó törvénytervezetre, amelyről az a bizottság, amelyet miniszterelnök úr kért föl, állapította meg, hogy alkotmányellenes, jogszabályellenes és szinte javíthatatlan törvénytervezet. Ehhez képest most a büntetőtörvény tervezett módosítása számomra ismételten csak azt bizonyítja, hogy a szakmaiság és az átpolitizáltság sokkal nyomatékosabban van benne jelen, mint a józan ész és az elmúlt évek tapasztalatának szükségszerűsége.

Úgy látom ebből az előterjesztésből, hogy a szabad demokraták liberalizmusa és a szocialisták részéről egyfajta tehetetlenség és ötlettelenség van mindazokban a nyilatkozatokban, amelyek különösen a kábítószer környékén, de az egész büntetőpolitikát érintően körvonalazódnak. Határozott véleményem, hogy sem a liberalizmusnak, sem pedig az ötlettelenségnek nincs helye a büntetőjogban, nincs helye egy állam büntetőpolitikájában. Ez a hangzatos politikai nyilatkozatok szintjén maradva talán elégséges lehet a bűnözés kontroll alatt tartásához, ahhoz azonban, hogy konfrontálódjunk a bűnözéssel, semmiképpen. De akkor hol van a szakmaiság, tisztelt képviselőtársaim? Arról lehet, hogy Horn Gyula volt miniszterelnök urat kellene megkérdezni, mert ő tudja, hogy ezek a lépések az elmúlt ciklusban hova vezettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott egy olyan nyilatkozat is az elmúlt időszakban, hogy a büntetés-végrehajtásban lehetőséget kellene biztosítani a magánbörtönök építésére. Meggyőződésem, hogy a börtön nem bevásárlóközpont és nem szálloda. Ebből adódóan hasznot nem termel, és ha hasznot nem tud termelni, akkor azok a magánbefektetők, akiknek érdekében áll a büntetés-végrehajtásba pénzt befektetni, csak azért teszik, mert a remélt nyereséget az államtól várják, mert egyebekben a pénzüket pénzintézetbe és egyéb nyereséget adó vállalkozásba fektetnék. Márpedig, ha ezt a büntetés-végrehajtásba fektetik, ennek a hasznát az államnak kell megfizetnie. Ezért megfontolásra javaslom azt, hogy a magánbörtönöknek - az egyéb problémáiról most nem is szeretnék beszélni, de a gazdasági hátterét is figyelembe véve - nem sok létjogosultsága van egyébként Európában, és nem sok létjogosultsága van másutt sem; ahol bevezették, ott is azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne ebből a helyzetből visszalépni.

Örülök ennek a mai vitának, mert egy olyan kérdésről beszélhettem, amelyik még nincs az Országgyűlés előtt, nem egy törvénytervezetről kellett beszélnem, de szeretném felhívni a kormány képviselőinek a figyelmét, hogy közel száz nyilatkozat hangzott el az elmúlt néhány hónapban a büntetőpolitikát érintően, miközben sem a kormány álláspontját nem hallhattuk, sem pedig az Országgyűlés nem látott egy olyan előterjesztést, amely többségi álláspontot jelentene, de nagyon rossz előszelét jelenti mindannak, hogy hogyan kívánja a kormány az elmúlt négyéves büntetőpolitikát megváltoztatni. Mert rombolni könnyű, azt már láttuk, a kifogásokat hallottuk, de hogy a büntetőpolitikában hogyan akar építeni az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a kormány, ezt még nem láttuk. Remélem, látni fogjuk, és azt is remélem, hogy olyan formában, amihez az ellenzék a nevét tudja adni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki kör végén és az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások előtt megkérem Herényi Károly jegyző urat, ismertesse a frakciók rendelkezésére álló fennmaradt időkeretet.

 

HERÉNYI KÁROLY jegyző: Tisztelt Ház! Az MSZP rendelkezésére álló idő 77 perc 52 másodperc, Fidesz 70 perc 35 másodperc, Szabad Demokraták Szövetsége 26 perc 6 másodperc, és a Magyar Demokrata Fórum ideje 18 perc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az első felszólaló Kósa Ferenc képviselő úr, MSZP.

 

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Itt és most arról tanácskozunk, merre tart, merre tartson Magyarország. Az életem során számos hasonló témájú eszmecserén vettem részt. Az egyikről szólnék néhány szót, mert úgy érzem, ezzel hozzájárulhatunk hazánk mai helyzetének megítéléséhez.

Tizenöt esztendővel ezelőtt Lakitelken egy sátorban tanácskoztunk Magyarország lehetséges jövőjéről, a magyarság esélyeiről. Másfél száznál többen, kétszáznál kevesebben vettünk részt a tanácskozáson. Ez a sátornyi ember sokfelől jött és sokféle volt. Voltak ott írók, költők, tanárok, mérnökök, történészek, színészek, zenészek, filmesek és szobrászok, orvosok és tudósok, politikához értő és kevésbé értő emberek. Miként a foglalkozásainkban, különbségek mutatkoztak köztünk politikai kötődéseinkben is. Akadtak közöttünk nemzeti demokraták, szocialista demokraták, liberális demokraták, kereszténydemokraták és afféle független, jelző nélküli demokraták is. Nem volt ott mindenki, akinek ott kellett volna lennie. Ám akik ott lehettünk, a demokrácia elszánt és tudatos hívei voltunk valamennyien.

Akkoriban még állt a diktatúra, a hatalmi szerkezet recsegve-ropogva bár, de még jól érzékelhetően működött. Emlékszem, Lakitelekhez közeledvén az országúton cirkáló fegyveres járőrök igazoltattak mindenkit, aki arra járt. Átkutatták a mi gépkocsink csomagtartóját is. Nem mondták, mit keresnek, de mi sejtettük, hogy leginkább talán a demokráciát keresgélik. Mivel azonban az emberek a demokráciával kapcsolatos gondolataikat általában nem a gépkocsijuk csomagtartójában tartják, hanem a fejükben és a szívükben, a járőrök nem találtak semmit. Megkérdezték, mi dolgunk van Lakitelken, mondtuk, hogy beszélgetni megyünk a barátainkkal. Ezt komor arccal tudomásul vették, bólogattak, fölírták a nevünket, és a géppisztolyuk csövével intettek, hogy mehetünk tovább. Nem bántottak senkit, csak érzékeltették velünk, hogy a hatalom az ő kezükben van. Nem lepődtünk meg, hiszen ezt amúgy is tudtuk. A sátornál a vendéglátók friss házi pogácsával fogadták az érkezőket. Megvallom, ott már otthonosabban éreztük magunkat, mint az országúton.

A lakitelki találkozó ma már a magyar történelem része. Eleinte sokan megpróbálták elhallgatni, sőt agyonhallgatni, aztán félremagyarázni, megtagadni, megrágalmazni vagy éppen kisajátítani, főként olyanok, akik ott sem voltak. De ma már bárki szabadon beszélhet arról, ami ott történt. A lakitelki tanácskozás elemzése és átfogó értékelése a történészek dolga. Én itt és most csupán egyetlen gondolatot pendítenék meg, egyetlen mozzanatra hívnám föl képviselőtársaim figyelmét. Arról van szó, hogy hajdanán ott, a lakitelki sátorban a magyar demokraták fórumán történelmünk számos kiemelkedő személyiségének neve hangzott el: Kölcsey, Széchenyi, Kossuth vagy Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula és mások neve, ám a tanácskozás hangvételét és hangulatát mégis leginkább Nagy László és Bibó István szellemi, politikai s főként erkölcsi hagyatéka határozta meg. Lezsák Sándor a bevezetőjében Nagy László tilalmas és sugallatos szavait idézte: "A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül."

 

(10.40)

 

Mindannyian éreztük, ebben a megfogalmazásban egyszerre lüktet 1848 és 1956 emléke és erkölcsi parancsolata, és ez kötelez minket.

A tanácskozás végén Szécsi Margit felolvasta Nagy László "Az elhullt bolondok nyomán" című versét. A nyitó hang és a záró akkord közötti szellemi erőtérben ki-ki a képessége szerint igyekezett őszintén és felelősséggel, egyszóval tisztességes emberi hangon megszólalni. Valamennyien úgy véltük, hogy az ország sorsához és a demokrácia mértékeihez csakis a tisztességes emberi hang lehet méltó.

A tisztességet mint erkölcsi kategóriát azért is hangsúlyoznám, mert mint ismeretes, Bibó István az európai társadalomfejlődés céljának és végső értelmének éppen a morális demokrácia megteremtését tartotta. Egyszóval akkor és ott, a lakitelki tanácskozáson a morális demokrácia írott és íratlan mértékei szerint szólaltunk meg, nem gyűlölködtünk, nem rágalmaztunk, és nem aláztunk meg senkit. Kerültük a meg nem gondolt gondolatokat, és próbáltuk megérteni egymást. Egyenként és közösen is az igazságot kerestük, nem csupán a magunk igazát, hanem egymás igazát is.

Az elmúlt tizenöt esztendőben sok minden történt az országban. A magyar demokraták fórumából létrejött a Magyar Demokrata Fórum, amely párttá vált, és a képzeletbeli politikai tengely jobboldalán határozta meg a maga helyét, meglehet mindez szükségképpen hozzátartozott a plurális politikai rendszer, a többpárti demokrácia kialakításához. Nem az én feladatom ezt megítélni, ám miközben született egy párt, elhalt egy fórum, mégpedig egy olyan közéleti fórum, amely lehetőséget biztosított volna arra, hogy a legkülönfélébb politikai kötődésű magyar demokraták - mondjuk, Nagy László és Bibó István - szellemi, erkölcsi hagyatéka szerint együtt gondolkodjanak és együtt cselekedjenek az ország érdekében. 1848 és 1956 legjobbjai e tekintetben is példát mutattak az utókornak.

Úgy érzem azonban, hogy az ilyen jellegű fórum megteremtésétől az utóbbi évek során távolabbra kerültünk, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nem tudom, akadna-e még másfél száz magyar értelmiségi, aki ilyen-olyan politikai kötődése ellenére hajlandó volna leülni egymással, és tisztességes emberi hangon elbeszélgetni arról, merre tart az ország. Azok például, aki ott voltak hajdanán a lakitelki sátorban, vajon leülnének-e még egymással meghányni-vetni közös dolgainkat? Őszintén szólva, komoly kételyeim vannak. Hovatovább az a látszat kerekedik, mintha bennünket, magyar értelmiségieket a diktatúra összeterelne, a demokrácia pedig szétszakítana. Ez viszont végzetes vétek volna, hiszen a maradék haza már túlságosan kicsi lett ahhoz, hogy mi magunk továbbszabdaljuk.

Valahol mértéket tévesztettünk, engedtük, hogy a pártosodás ürügyén a részérdekek olykor-olykor az ország érdekei fölé kerekedjenek. Engedtük, hogy az elemien tiszta emberi szó esélytelenné váljon a szónoklatok versengésében, és lassacskán kiszoruljon a közéletünkből. Engedtük, hogy a politikum és az etikum vészesen elidegenedjen egymástól. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is oktalanul vádoljak, csak a hiányt érzem és jelzem. Meggyőződésem szerint e hiány érzékelése nem csupán az én személyes gondom, hanem társadalmunk túlnyomó többségének egyre súlyosbodó hiányérzete is. Tennünk kellene valamit, még mielőtt nem késő.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Rogán Antal képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. A képviselő úré a szó.

 

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hónappal ezelőtt a választási kampány során érdeklődéssel figyeltem és bevallom, nem értettem egészen, hogy miért kedveli Lendvai Ildikó és szocialista képviselőtársai a választási kampányrendezvények, sajtótájékoztatók tartására a Fővárosi Nagycirkuszt. Aztán május 27-e után megértettem, mert úgy látom, hogy az új kormány politikai ténykedése egészen egyszerűen arra irányul, hogy Magyarországon a lehető legrövidebb időn belül felállítsa a politikai szemfényvesztés világrekordját.

A kormány jó tanulóként látott hozzá mindehhez, hiszen szemfényvesztéssel kezdte rögtön az elején. Medgyessy Péter és László Csaba pénzügyminiszter Rodolfo mintájára felmutatta az üres cilindert, aztán elővarázsolta belőle a nyulat. Csak egyvalamit felejtettek el, azt, hogy Rodolfo tisztességes ember lévén annak idején mindig előre hozzátette, hogy vigyázat, csalok. Akkor, amikor az üres kasszáról fennhéjázó kijelentések elhangzottak, akkor persze a szocialista képviselők, a miniszterek és a miniszterelnök úr egyetlenegyszer sem tették hozzá, hogy vigyázat csalok. Pedig azóta ebből az üres kasszából sok minden előkerült, és itt nemcsak jóléti programokra gondolok, gondolok arra a bizonyos 6 milliárd forintra, mely új kormányzati autók beszerzéséhez kellett, elvégre minden idők legtöbb államtitkárát érjük meg a kormányzati karban; gondolok arra a közel 7 milliárd forintra, amelyre új mobiltelefonok beszerzéséhez volt szükség; gondolok arra több mint 8 milliárd forintra, amit most bútorokra költ a kormány; vagy gondolok arra a plusz 30 milliárd forintra, amely úgymond vadászgépeink korszerűsítéséhez, levegőben történő utántölthetőségéhez majd szükséges lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindazt, ami május 27-e óta zajlik, persze más szemszögből is vizsgálnunk és néznünk kell, mert úgy tűnik, hogy szocialista képviselőtársainknál a szavak időnként mást jelentenek, mint ami azoknak a magyar nyelvben használt szokásos értelme. De ebben nincsen semmi meglepő, hiszen az elmúlt 6-8 hétben azt is megtapasztalhattuk itt a parlamentben, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak van egy olyan vállalása, amit elfelejtett előre közölni a választókkal, ellenben minden alkalommal büszkén követ és meg is tart; én valahogy úgy fogalmaznám meg ezt a vállalást, hogy minden hét újabb nyelvi lelemény. Ezen nyelvi lelemények eredményeképpen rendszerint új fogalmak kerülnek a magyar nyelvbe, vagy inkább régi fogalmak nyernek más értelmet. Azok a fogalmak is egészen más értelmet nyernek, amit a szocialisták a kampány során használtak, és ígéretként olyan sokszor hangoztattak. Idézzük fel őket vagy legalábbis közülük néhányat! Elhangzott az "olcsó és szakértő közigazgatás", elhangzott a "közbeszerzés és a korrupció elleni fellépés", és elhangzott természetesen a "társadalmi ellenőrzés".

Vizsgáljuk meg őket egyenként, mit is jelentenek a gyakorlatban, szocialista módra! Olcsó és szakértő közigazgatás; ma Magyarországon a Miniszterelnöki Hivatal minden eddiginél nagyobb létszámmal működik, ma Magyarországon a közigazgatás minden eddiginél több államtitkárral működik. A kormány gondoskodott arról - törvényei közül az egyik első volt -, hogy címzetes államtitkári tisztségek sorozatával hozzá hűséges, nem éppen köztisztviselők, hanem politikai komisszárok tucatjait jutalmazza meg szerte a minisztériumokban. A kormány gondoskodott arról, hogy ennek megfelelően Magyarországon az államtitkári kar létszáma valóban minden rekordot megdöntsön; gondoskodott arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatalon belül mindazon szocialista politikusok számára, akik valamilyen okból miniszteri tisztséghez nem jutottak, különféle államtitkári reszortok révén egyfajta megélhetési kiskabinet alakuljon ki.

Tisztelt szocialista és nem szocialista Képviselőtársaim! Arra is szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy sajátos értelmet nyert ebben a szótárban a szakértelem is, melyet oly gyakran hangoztattak. Lássuk, hova is vezetett a szakértelem! Minden olyan pozícióba, ahol, úgy tűnik, a kormány jelentős pénzeszközök újraelosztását vagy legalábbis azok átcsoportosítását tervezi, abba - természetesen csakis a szakértelem jegyében - Medgyessy Péter volt cimborái, vadásztársai kerültek. Elegendő két példát felemlíteni: Magyar Fejlesztési Bank és Nemzeti Földalap. A Nemzeti Földalap társadalmi ellenőrzése szocialista módra úgy valósul meg, hogy a Nemzeti Földalap élére Medgyessy Péter üzlettársa és vadászcimborája kerül. Úgy tűnik tehát, a társadalmi ellenőrzés a szocialista szótárban egész egyszerűen haveri ellenőrzést jelent.

 

 

(10.50)

 

 

Érdemes megvizsgálnunk persze a közbeszerzés mint szó bűvös jelentését is. Gyakran hallhattuk ezt a szocialista képviselőtársainktól, és most már láthatjuk, hogy mit jelent mindez a szocialisták számára a gyakorlatban. Közbeszerzési eljárás keretében ítélték oda az augusztus 20-i ünnepi rendezvények szervezését, olyan közbeszerzési eljárás keretében, melyre négy céget hívtak meg - a nem szimpatikus céget csak egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt, a másik három céget természetesen már jóval korábban értesítették. És mit ad isten, mi derült ki: a győztes cég vezetője egy bizonyos úriember, a két konkurens közül az egyik vezetője az úriember élettársa, a harmadik vezetője pedig nem más, mint a szóban forgó úriember legjobb barátja. Ezt a közbeszerzést is levajazták, ahogy sokak számára a bútoriparban, úgy tűnik, azt a több mint nyolcmilliárd forintos közbeszerzési eljárást, amely ma kinn van a bútorpiacon, szintén levajazták. Hiszen annak a feltételei eleve úgy vannak meghatározva és úgy vannak kiírva, hogy ezen a közbeszerzési eljáráson mindössze két cég indulhasson el. Az egyik vezetője egy volt szocialista országgyűlési képviselő felesége, a másik pedig egy, a szocialistáktól nem is olyan messzességben található üzletember áttételes tulajdonában van.

Nos, tisztelt szocialista képviselőtársaim, úgy tűnik tehát, hogy a közbeszerzés az önök nyelvén a levajazás egyfajta új értelmezését, egyfajta új átírását jelenti. Miért van azonban erre szükség? Sokan elgondolkodtunk mindezen, de én azt gondolom, megkaphatjuk a magyarázatot, ha nyitott szemmel járunk, és körülnézünk az országban; vagy elegendő, ha körülnézünk Budapest utcáin, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Csak néhány számot szeretnék elmondani. Egy óriásplakát ára havi 200 ezer forint; egy BKV-járműre tett hirdetésé 150 ezer forint; egy elefántfülé 30 ezer forint; egy oszlopra szerelt plakáté 12 ezer forint. Adják össze mindazt, arra kérek minden televíziónézőt és rádióhallgatót, adják össze mindazt, ami mindebből szocialista színekben Budapest utcáin található, és akkor rá fognak jönni arra, hogy miért kell a közbeszerzéseket levajazni, miért vannak Magyarországon kulcsfontosságú pozícióban haverok, miért van buli, és miért van szükség arra, hogy mindezt lefedje, mindezt a választók elől elfedje a jótékony és állandóan hangzó hanta.

Nos, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ez az út nem Európa - ez valami más. Én a magam részéről hiszek abban, hogy 133 nap leforgása alatt nem lehet elfordítani egy ország szekerét egy egészen más irányba. Bár most még azt gondolom, hogy Magyarország nem arra tart, és benne az a 149 aranyérem sem, amit Katona Béla képviselőtársam említett, amerre annak idején boldogult nagyapám első karórája elindult, de ha ez így marad, és önökön múlik, akkor még az sem lehetetlen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az SZDSZ-frakciót Kovács Kálmán képviseli. Megadom a szót a miniszter úrnak.

 

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hatalmas társadalmi átalakulás zajlik a világban. E változás motorja az információ.

Talán sokak számára meglepő adat, hogy már ma is a hazai nemzeti összterméknek mintegy 15 százalékát az informatikai és a hírközlési szektor állítja elő, pedig az új évezred nagy társadalmi átalakulásában, a tudásalapú információs társadalom létrehozásának versenyfutásában lemaradtunk. A 16 százalékos számítógép- és a 6 százalékos internetellátottsági mutatónkkal Európában a sereghajtók közé tartozunk. A fejlődésben, a modernizációban sorra előztek meg az elmúlt években bennünket volt szocialista országok is. A harmadik évezred első magyar kormánya ezért kiemelt feladatának tekinti Magyarország modernizációját, az információs társadalom kialakulásának előmozdítását, ezért hozta létre a kormány az Informatikai és Hírközlési Minisztériumot. Az új minisztérium feladata az információs társadalom átfogó nemzeti stratégiájának kidolgozása és megvalósításának elősegítése.

Információs társadalmat mindenkinek - ebben az egyszerű jelmondatban összegezte az Európai Unió saját programját, amelyet az e téren jelentkező uniós lemaradás felszámolására indított 2000-ben. Ezt hirdeti majd meg az Informatikai és Hírközlési Minisztérium is az információs társadalom nemzeti stratégiájában, amely egyben a nemzeti fejlesztési terv szerves része is - annak az átfogó tervnek a része, amelyet az uniós csatlakozás kínálta előnyök kihasználására a magyar kormány és az Európai Bizottság közösen dolgoz ki, és amelynek keretében három év alatt közel 1500 milliárd forintnyi támogatás kerülhet Magyarországon felhasználásra. Ezen erőfeszítések révén érhetjük el, hogy ne csupán egyenjogú, hanem egyenrangú tagjai is legyünk az Európai Uniónak.

Teller Ede úgy vélte: aki az ezredvégen nem tudja használni a számítógépet, olyan, mintha analfabéta lenne. És hogy mennyire helytálló ez a gondolat, azt az informatika óriási fejlődése és az általa kínált hatalmas lehetőségek bizonyítják. Az új kormány azt kívánja elérni, hogy Magyarországon minden állampolgár számára elérhető legyen az új korszak lehetősége, áldása. Mert már régen nem a tudomány és egyre kevésbé csupán a gazdaság kérdése az információs társadalom kibontakoztatása Magyarországon. A nemzet, az egész magyar társadalom versenyképessége a tét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapoknál kell kezdenünk. Magasak a hozzáférés költségei. A törvényi szabályozás hiányosságai miatt ugyanis nincs igazi verseny ma Magyarországon sem a távközlés területén, sem az információáramlás és -kezelés területén. Éppen ezért megkezdtük a hírközlésről szóló ágazati törvény módosításának előkészítését. A legsürgetőbb gondok megoldásához szükséges törvénymódosításokat még ebben az évben kezdeményezzük, és egy hosszabb előkészítést, illetve átfogó szabályozást igénylő intézkedést fogunk megtenni a jövő év nyarán, amelyben már az Európai Unió távközlési joganyagának átvétele is szerepelni fog.

Az alapoknál kell kezdenünk. Tömegessé kell tennünk az informatikai eszközök, a számítógépek és az internet használatát. Az adókedvezmény-csomagban ígéretünknek megfelelően már most, idén beterjesztettünk egy olyan kedvezményrendszert, amely nagymértékben elősegítheti Magyarországon a számítógépek elterjedését. Szomorú adat, de hazánkban a nyolc osztályt nem végzett vagy csak nyolc általánossal rendelkező felnőtt lakosság körében internethasználat gyakorlatilag nincs, semmilyen formában. A szakmunkásképzőt végzettek körében mintegy 5 százalék az, aki egy hónapban legalább egyszer valamilyen formában, munkahelyen vagy otthon, vagy iskolában, tehát bárhol találkozásban van az internethasználattal. Az érettségizettek körében ez az arány megközelíti a 20 százalékot, a főiskolát végzetteknél 40 százalék körül van, az egyetemet végzetteknél 53 százalék. Óriási a társadalmi szakadék. Tehát az aluliskolázottak, akiknek nincs érettségije, a felnőtt lakosság legfeljebb 5 százaléka használt bármikor is életében internetet, míg a képzett diplomástársadalomnak több mint a fele. Ha ezt a helyzetet nem tudjuk felszámolni, akkor Magyarország nem lesz versenyképes, a magyar állampolgárok nem lesznek csak egyenjogúak, de nem egyenrangúak az Unióban.

És hasonló a helyzet a gazdasági versenyképesség területén is. Míg a nagyvállalati szinten az internet használata gyakorlatilag százszázalékos, tehát minden nagy magyar vállalat, multinacionális vállalat használ természetesen internetet, középvállalkozói szinten ez 70-75 százalék körüli, tehát még mindig azt lehet mondani, hogy viszonylag jó, kielégítő, addig a mikrovállalkozások, a kényszervállalkozások, az őstermelők, a magánvállalkozások szintjén ez az arány alig éri el az 5 százalékot. Ha versenyképes Magyarországot akarunk, akkor versenyképes gazdálkodás is kell, vállalatok, amelyek az Unióban versenyképesek valóban.

 

(11.00)

 

Ellenpéldaként felhozhatjuk a svéd példát, ahol a fizikai dolgozók háztartásának 65 százalékában van számítógép és 56 százalékában internet-hozzáférés. A felsőfokú végzettségűeknél ez 91, illetve 81 százalék. Nemcsak a százalék magas aránya a meglepő, hanem az is, hogy milyen kicsi a különbség a fizikai dolgozók és a legmagasabb képzettségűek internet-hozzáférése és -használata között. Ez a társadalmi esélyegyenlőség, ez az egyenjogúság. Ezért ebbe az adótörvénycsomagba azt a modellt illesztettük be, amely alapján Svédországban három év alatt kialakult ez a számítógép-ellátottság és internet-hozzáférés. Reméljük, itthon is tudunk ezzel élni.

Természetesen tovább kell folytatnunk a többi célprogramunkat is. A pedagógusok, köztisztviselők, bírák és ügyészek számára meghirdetett és megkezdett programokat már az idén új alapokra helyezve folytatjuk, az alig egy-két év alatt elavuló gépek és szoftverek cseréjére a magyar nyelvű tartalomfejlesztéssel kívánunk ösztönözni. Nyitni kívánunk más társadalmi csoportok felé is, először a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók, majd jövőre a további közalkalmazottak irányába. Előkészületeket végzünk az első olyan korosztály fogadására, amelynek mind a közel százezer gyermeke születésének pillanatában kapcsolatba kerül az információs társadalommal - az új digitális generáció. Ehhez az út természetesen édesanyjukon és a kismamákkal állandó kapcsolatban álló önálló védőnői szolgálaton keresztül vezet. Ezt a programot is meghirdetjük.

A távoktatás és távmunka ma még idegenül csengő szavak, pedig ma már közhelynek számít, hogy egy életen át kell képeznünk magunkat, ha fenn akarunk maradni az új világban. Nem késlekedhetünk tovább az összes önkormányzat és település felzárkóztatásával sem. Azonos időben kell további erőfeszítésekre ösztönöznünk az önkormányzatokat, és felzárkóztatni azokat a településeket, ahol nem halogatható tovább a világháló elérésének biztosítása. Ezért akarjuk, hogy Magyarországon minden önkormányzat legyen rajta a világhálón. Olyan közösségi hozzáférési hálózat kiépítését tervezzük elindítani, amely nem csupán az állami költségvetési források felhasználását veszi igénybe, hanem összefogásra készteti a piacot, a civil és önkormányzati szféra szereplőit. Közösségi helyeken, művelődési házakban, könyvtárakban, az élet bármely olyan színterén, ahol egyéni vagy közösségi összefogással megteremthetők a feltételek, hozzáférést építünk ki a világhálóval. A hátránnyal élők, a munkanélküliek, különösen a diploma megszerzése után állást keresők vagy épp a 45 év felettiek számára olyan távmunkahelyeket kívánunk létrehozni, amelyek gyors és rugalmas feladatváltásra teszik alkalmassá őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most, a XXI. század elején közös cél áll előttünk: a tudásalapú információs társadalom felépítése egy sikeres, versenyképes Magyarországért. Remélem, ebben mindannyian összefogunk. Ez lehet a kiválasztott út.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Merre tart Magyarország? - ez a mai vitanap kérdése. Ha az egészségügyi kormányzat eddigi tevékenysége alapján próbálok a kérdésre válaszolni, akkor sajnos egy banánköztársaság-szerű kép sejlik fel bennem. A polgári demokráciákban ugyanis egy kormánytag, egy ágazati miniszter ígéretét illik betartani.

Jól emlékszünk rá, hogy két évvel ezelőtt az önkormányzati képviselők jogállásának kérdéseiről szóló törvény tárgyalása során az összeférhetetlenségről nagy vita zajlott a Ház falai között, de végül is kétharmados többséggel - tehát a mostani kormánypártok is - úgy döntöttek, hogy az alapellátásban vállalkozóként szolgálatot teljesítő orvos kollégákat elzárjuk attól a lehetőségtől, hogy a helyi közéletben részt vegyenek, hogy az önkormányzati választásokon elindulhassanak.

Be kell látnunk, hogy a gazdasági érdekviszonyok helytelen értelmezése miatt rossz döntést hoztunk akkor, és tavasszal a kampányban mindegyik politikai erő ígéretet tett a hiba korrigálására, sőt az új kormány megalakulását követően a miniszter asszony többször úgy nyilatkozott, hogy orvosolni fogják a problémát. Engedjék meg, hogy a Duna TV "Indul a nap" című műsorában június 19-én elhangzott interjúból idézzek: "A vállalkozó orvosok alkotmányos jogainak a helyreállítására, például az önkormányzati választásokon való választhatóságra irányuló javaslatunkat még a kormány megalakulása előtt benyújtottuk a parlamentnek, tehát a képviselői indítványok közül a mi részünkről szinte az egyik első volt, amelyikben az ő jogosítványaik helyreállítását kezdeményeztük." Aztán láss csodát, Selmeczi Gabriella és Szita Károly képviselőtársaink törvénymódosító javaslata, melyet az ellenzék négy alkalommal kísérelt meg a Ház elé behozni, napirendre vétetni, egyik alkalommal sem kapta meg a szocialisták és a szabad demokraták - köztük a miniszter asszony és államtitkár úr - támogató szavazatát. A polgári demokráciákban az ígéreteket be szokták tartani.

A polgári demokráciákban az új kormány a nemzet szempontjából hasznos programokat folytatni szokta. Miről van szó? A több mint két évtizede romló népegészségügyi mutatóink, a lakosság születéskor várható alacsony élettartama miatt az előző polgári kormány 1066/2001. számú határozatával elfogadta az egészséges nemzetért népegészségügyi programot. A program elkészítésében a magyar egészségügy legkiválóbb reprezentánsai vettek részt, szakmai kifogás a programmal szemben nem fogalmazódott meg. Megalakult a népegészségügyi tárcaközi bizottság, a program beindításához belső átcsoportosításokkal a szükséges forrásokat is biztosította az előző kormány, és megkezdte működését a Népegészségügyi Programiroda is. Önök nagyon jól emlékeznek arra, hogy a múlt év novemberében elindult az emlőszűrő program, és az idén a kormányváltásig lényegében elkészült a méhnyakrákszűrés programja is.

Az új kormány megalakulása után első lépésként mindenfajta indoklás nélkül menesztette az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetőjét, majd képviselői indítványra országgyűlési határozati javaslattal leállíttatta a népegészségügyi program megvalósítását. Ennek következtében az emlőszűrésből sok érintett kimaradt, a méhnyakrákszűrés el sem kezdődhetett, és úgy tűnik, a közeljövőben sem fog elkezdődni, míg a harmadik elemről, a colorectalis daganatok szűréséről már szó sincs. Egy új népegészségügyi koncepció kezd kibontakozódni. Abban az esetben, ha az ágazati miniszter és barátnője, Nancy Brinken asszony ráér, akkor kimennek a Margitszigetre és sétálnak egyet. Úgy gondolják, hogy ezzel a népegészségügyi programot le lehet tudni. Kérdezem, hány honfitársunk fog e miatt a felelőtlen magatartás miatt idő előtt elhunyni, hány milliárd forint veszteség fog származni abból, hogy az előrehaladott stádiumban felismert rosszindulatú folyamatok kezelési költsége több ezerszerese a korai stádiumban felismert folyamatok kezelési költségének, a kieső munkaerőről, illetve a családi tragédiákról nem is beszélve.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A polgári demokráciákban az előző kormány által aláírt szerződéseket, megállapodásokat az új kormánynak illik betartania. Ezt azért mondom, mert akik az elmúlt évtizedben figyelemmel kísérték a magyar egészségügy és azon belül az úgynevezett gyógyszerkassza alakulását, jól tudják, nem telt el év úgy, hogy az erre a területre szánt pénz elegendő lett volna. Permanensen háború folyt a gyártók, forgalmazók és az egészségbiztosító pénztár között. Ebből következően nem lehetett előre tervezni. Hosszas előkészítést követően a múlt év elején sikerült egy hároméves megállapodást tető alá hozni, mely ezen időszak alatt az éves infláció 70 százalékánál nagyobb mértékű áremelést nem engedélyezett a gyártóknak a támogatotti körben, s ebben a megállapodásban önmérsékletet tanúsítottak, illetve vállaltak a nem támogatotti kör áremelését illetően is.

 

(11.10)

 

Ezzel párhuzamosan felállításra került egy független, magas tudományos grémium, az Egészségügyi Tudományos Tanács gyógyszer-alkalmazási bizottsága. Megalkotásra került egy egységes rendelettervezet az európai uniós transzparencia direktíva szellemében, ami rögzítette a hazai gyógyszerár- és ártámogatási döntéshozatal teljes menetét.

A gyógyszer-alkalmazási bizottság feladata lett volna, hogy az egyes gyógyszerekre vonatkozva adjon javaslatot az ártámogatás szintjére, és évente vizsgálja felül a korábbi ártámogatási döntéseket a tudomány fejlődésének megfelelően. Mindezen intézkedések lehetővé tették volna, hogy idén júliustól valamennyi törzskönyvezett gyógyszer kihirdetésre kerüljön. 92 új hatóanyagról, több mint 600 új készítményről van szó. Életmentő, daganatellenes szerekről, az élet minőségét jelentős mértékben javító gyógyszerekről, melyekkel a mai követelményeknek megfelelő szintre tudtuk volna hozni a hazai gyógyszerválasztékot.

Polgári demokráciákban az ilyen megállapodásokat és intézkedéseket illik betartani. Az új kormány első intézkedése az Országos Gyógyszerészeti Intézet vezetőjének, a nemzetközi elismertséggel bíró Kerpel-Fronius Sándor professzornak a menesztése; a nemzetközi kritériumokban mindennek megfelelő gyógyszer-alkalmazási bizottság megszüntetése; igaz, államtitkár úr bizottsági ülésen azt állította, hogy "az Egészségügyi Tudományos Tanács vezetése látta úgy, hogy funkciója kiüresedett". (Dr. Kökény Mihály: Így van!) Tehát az első ténykedés ez volt, és természetesen a hároméves megállapodás felrúgása. Ez a lépés igen nagy felháborodást keltett az érintettek között, de a betegek körében is.

Az új, úgynevezett ártárgyalások koncepciótlansága, átláthatatlansága hazai és nemzetközi botrányt okozott. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptember 7-i számában egyenesen Magyarország jogállamiságát kérdőjelezték meg.

Az előző kormány kötötte megállapodás annullálása a maastrichti kritériumok és az eurozónába való belépés szempontjából is problematikus. A helyzet súlyosságát az is mutatja, hogy az érintettek kénytelenek voltak levélben közvetlenül a miniszterelnök segítségét kérni, jelezve, hogy a szakmailag hibás, kalkulációkkal alá nem támasztott új elképzelések nyomán számos fontos életmentő, innovatív gyógyszer ára tűrhetetlen magasságba emelkedhet, más készítmények pedig eltűnhetnek a gyógyszerpalettáról, lehetetlenné téve a betegek kezelését. Ráadásul a számítások szerint lényeges megtakarítás nem várható.

Tisztelt Ház! Polgári demokráciákban egy kormány, ha a felelősségi körébe tartozó nemzetstratégiai területen működési zavar lép fel, adekvát választ ad arra. Különösen igaz ez akkor, ha Virág elvtárssal szólva "a nemzetközi helyzet fokozódik", és különösen igaz ez akkor, amikor bármelyik pillanatban, mint hűséges partner, egy háborúba keveredhetünk. Miért mondom ezt?

Néhány nappal ezelőtt drámai hangú körfaxot küldtek szerte az országban a véradó állomásokra, azonnali vérgyűjtésre felszólítva az ott dolgozókat. Ez év szeptemberében soha nem látott mélységre csökkent a nemzeti vérkészlet. Bármely korábbi időszakkal összehasonlítva, soha nem volt ilyen alacsony a vértartalék szintje, soha ilyen kevés véradó - különösen fiatal honfitársaink között - nem volt az országban. A vérplazmából készülő készítmények biztosítása érdekében, hogy például az öröklött vérzékenységben szenvedő honfitársaink kezelése biztosítva legyen, súlyos milliókat kell importra fordítanunk, holott az önellátásra, sőt exportra is képesek lennénk.

Egy polgári kormány felelős ágazati minisztere ilyen esetben kiáll a nyilvánosság elé, segítséget kér a lakosságtól, és véradásra szólítja fel honfitársainkat. A mostani kormány a véradás megszervezése helyett sajtóblokádot, cenzúrát hirdet, megtiltva a szolgálat munkatársainak, hogy az ügyben nyilatkozzanak.

Hölgyeim és Uraim! Polgári demokráciákban egy kormány, ha a hon polgárait, különösen a fiatalságot veszély fenyegeti, minden eszközt megragad annak érdekében, hogy ezt a veszélyt minimalizálja. Korunk pestiséről, a kábítószerről van szó. Nem véletlen, hogy az ENSZ 41. kábítószer-bizottsági ülésének jelentése kimondja, hogy "A kábítószer-bizottságban részt vevők egyhangúlag állást foglaltak a tiltott kábítószerek legalizációja ellen. Továbbá az ENSZ kábítószer-bizottsága elvetendőnek tartja a dekriminalizációt célzó könnyítéseket bármely országban."

Erre is tekintettel szigorította a drogtörvényt 1999-ben a tisztelt Ház. A módosítással üzentünk a terjesztőknek, hogy sokkal szigorúbb büntetésre számíthatnak. Üzentünk a fogyasztóknak is, hogy büntetni fogjuk káros szenvedélyüket, hiszen a fogyasztás szükségképpen viszi a fogyasztót a terjesztőhöz. Világos tehát, hogy nemcsak a büntetőjog, hanem mindannyiunk érdeke, hogy ebbe a viszonyba beavatkozzunk.

Elgondolásunk helyességét igazolta az elmúlt időszak, hiszen a bűnügyi statisztikákból kitűnik, hogy megállt a kábítószerrel történő visszaélések számának a korábbi időszakban tapasztalt, évről évre megduplázódó növekedése. Nem igazolódtak viszont azok a félelmek, mellyel a mostani kormánypártok riogattak minket - mint ahogy a 23 millió román munkavállalóval -, tehát nem igazolódtak azok a félelmek, hogy fiatalkorúak tízezrei kerülnek börtönbe. Aki tájékozódott, nagyon jól tudja, hogy az elmúlt időszakban egyetlenegy fiatalkorú sem került kizárólagosan fogyasztásért börtönbe.

Mindezek ellenére önök enyhíteni kívánják a büntetési tételeket. A büntetlenség lehetőségét szándékoznak felkínálni a fogyasztóknak, kiskaput nyitva a terjesztőknek és az előállítóknak is.

Hölgyeim és Uraim! Összegezve az elmondottakat: az egészségügyi kormányzat eddigi tevékenységének fényében teszem fel a kérdést: merre tart Magyarország? Jogosan sejlik fel egy banánköztársaság képe. De ha túlzónak tűnik is a felvetés, abban azért egyet kell értenünk: Magyarország többet érdemel.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Az előző felszólaló után jelentkezett kétperces hozzászólásra Révész Máriusz úr. Elnézést kérek tőle, hogy már megadtam a szót a most felszólaló Csáky Andrásnak, ezért most adok lehetőséget a felszólalására. Öné a szó.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács Kálmán miniszter úr szavait mindenképpen üdvözlöm, és többé-kevésbé egyetértek miniszter úr szavaival és távlati terveivel.

Ugyanakkor a távlati terveken túl mindenképpen szeretném miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy az előző kormány több ezer számítógépet osztott ki pályázati úton, 17 ezer tanár kapott számítógépet és még 13 ezer köztisztviselő, civil szervezet. A pályázati kiírásban szerepelt annak idején, hogy a számítógépekhez a kormány internet-hozzáférést biztosít. Eltelt az önök kormányzása óta több mint négy hónap, de senki semmit nem tud arról, hogy mikor fog hozzájutni ez a mintegy 30 ezer ember, illetve civil szervezet ahhoz az internethez, amit a pályázatban az előző kormány megígért nekik.

Azt hiszem, hogy miniszter úrnak a távlati elképzeléseken túl ennek a 30 ezer gépnek a problémájával is foglalkoznia kellene.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hiller István államtitkár úrnak, az MSZP képviselőjének. (Kovács Kálmán jelzésére:) Nyomni kell a gombot, miniszter úr, csak akkor tudok szót adni. Tessék parancsolni!

Tehát kétperces felszólalásra kért szót Kovács Kálmán miniszter úr. Öné a szó.

 

 

(11.20)

 

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az előző kormány időszakában kiosztott, 30 500 PC-vel kapcsolatos felvetésre jó hírem van az érintettek számára, hiszen október végéig mintegy 8 ezer, a következő év januárjáig, illetve februárjáig valamennyi 30 500 pedagógus és közalkalmazott hozzájut az internet-hozzáféréshez.

Szeretném azonban elmondani, hogy az idén, többnyire februárban aláírt szerződésben az akkori kormány vállalta, hogy áprilisra megoldja ezt a feladatot. Az IKB-nál fellelhető anyagok alapján semmilyen előkészületét nem találtuk annak, hogy milyen technológiával oldotta volna meg az internet-hozzáférést a 30 ezer, országszerte szétszórt, olyan településen is lévő pedagógusok számára, ahol például telefonos összeköttetés sincs. Mi meg fogjuk oldani, de ennek az előkészítése, a törvényes közbeszerzési eljárása bizony időt vett igénybe.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr kétperces felszólalásra jelentkezett. Öné a szó.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ön valószínűleg nem nézett körül megfelelően az Informatikai Kormánybiztosságon, ugyanis egy közbeszerzési pályázatot írtak ki az internet-hozzáférés biztosítására, és ez a pályázat az elbírálás előtt volt, csak éppen a kormányváltás miatt nem történt meg az elbírálás. Pontosan azért, mivel önök mindig nagyon nagy lendülettel hivatkoztak erre, azt gondoltuk, helyes, ha ebben a kérdésben az új kormány dönt. Önök nem döntöttek - ez a csúszás oka.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Taps! - Dr. Áder János: Kuncze Gábornak tetszik - viharos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismét kétperces hozzászólásra jelentkeztek, Kökény Mihály államtitkár úr, öné a szó.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Meglepve hallgattam Csáky András képviselő úr hozzászólását. Örültem volna, ha az egészségügyről szóló, a lakosság egészségi állapotával kapcsolatos jövőképet ismerjük meg, hiszen a "Merre tart Magyarország" címszó - azt gondolom, érdemes lett volna összevetni azt, hogy milyen elképzelésünk van arról, hogy milyen lesz az emberek egészsége 2005-ben, 2007-ben, 2010-ben, hogyan akarunk ezen a területen csatlakozni az Európai Unióhoz.

Ehelyett hallhattunk konkrét intézkedésekről, a konkrét intézkedések kritikáiról. Én nem szeretném ezt tételesen cáfolni, csak két-három ügyet nagyon röviden hadd említsek meg. A népegészségügyi programmal kapcsolatos országgyűlési határozatot a képviselő úr is volt szíves megszavazni, sőt együttesen döntöttünk arról, hogy a Johan Béla népegészségügyi program az egészség évtizede címen folytatódik, ideértve a szűrési programot is. Tájékoztatom a nézőket és a tisztelt Házat, hogy folytatódik ez a program is. Zavart az okozott, hogy az előző kormányzat ehhez nem biztosított elég fedezetet, és most kell tulajdonképpen összeszedni az idei akciókhoz a további forrásokat, de megnyugtatom önt azzal kapcsolatban, hogy 2003-ban ezt a fedezetet biztosítani fogjuk.

És akkor a gyógyszerkasszáról hadd mondjak annyit, tisztelt képviselő úr, hogy a birtokunkban vannak azok a dokumentumok, amelyek azt igazolják, hogy az akkori pénzügyminiszter úr is kritizálta ezt a felelőtlenül megkötött megállapodást. A megállapodás végrehajtásának a fedezetét önök nem biztosították - nekünk kellett ezt biztosítani. Csodálkozom, hogy a gyártók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) profitérdekeit védi, képviselő úr, és nem szól arról, hogy idén nem nőtt a lakosság terhe a társadalombiztosítás által támogatott körben. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, kétperces felszólalásra.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden, csak címszavakban hadd reagáljak államtitkár úr mondandójára. Számon kéri, hogy a jövőképet ismerjük meg. El fogok önhöz juttatni egy példányt az egészséges nemzetért népegészségügyi programból, abban a jövőkép rendesen le van fektetve. Sajnálom, hogy már elfelejtette, hogy pont mint bizottsági elnök, ön kezdeményezte, hogy ezt az egészségügyi bizottság annak idején tárgyalja végig. (Dr. Kökény Mihály: Ide fogjuk hozni a parlamentbe decemberben!) Erre hivatkozva merem azt állítani, hogy szakmai kifogás a programmal szemben nem fogalmazódott meg.

Én a gyógyszervitában a betegek érdekeit képviselem, amikor azt mondom, hogy az önök felelőtlen viselkedése miatt 92 új innovatív készítmény és 600 egyéb készítmény nem kerül rá a gyógyszerpalettára, ami a betegek életminőségét javíthatja és az életüket mentheti meg. Ön, úgy látszik, nem értette, amit mondani akartam.

Hogy a Pénzügyminisztérium dokumentuma a kezében van: gondolom, hogy azóta már elkészült az új Pénzügyminisztérium dokumentuma is, mert általában a pénzügyminiszterek jellemzője, hogy az egészségügyi kormányzat a gyógyszerkassza költekezését mindig soknak találja. De hangsúlyozom, ezzel szemben egy olyan gyógyszerpaletta kialakításáról kellett volna dönteniük, vagy kellett volna engedniük, amely több százezer honfitársunk életét mentette volna meg, illetve a minőségét javította volna. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szakács Imre következik, a Fidesz-frakcióból. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már szóba került a népegészségügyi program, és ha megnézzük a kormányprogramot, hiszen annak kellene meghatároznia, hogy merre tart Magyarország a közeljövőben, szeretném megemlíteni, hogy ebben a kormányprogramban a népegészségügy legfontosabb összetevői, az egészségesebb nemzedék létrehozása, a mozgásgazdag életmód és a különböző prevenciók nem nagyon szerepelnek. Ha megnézzük a rendelkezésre álló forrásokat, illetőleg a jövő évi költségvetés tervezését, bizony az a prevenció, aminek a népegészségügyi programban meg kellene jelennie egy mozgásgazdagabb, egészségesebb életmód propagálására, nem nagyon jelenik meg.

Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, Csáky András képviselő úr felvetette a kábítószer-fogyasztás problémáját; a kormányprogramban az a kifejezés, hogy a kábítószer-fogyasztás megelőzése vagy a drogprevenció egy szóval nem jelenik meg. Tehát ha ebből az aspektusból nézzük, hogy merre tart Magyarország, akkor azt kell mondanunk, hogy a kábítószer-fogyasztók Kánaánja felé tart, és afelé tart, hogy minél több túltáplált és a sporttal, a mozgással nem foglalkozó állampolgár országa legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes József képviselő úr következik, MDF.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tudom, hogy az MDF-frakciónak nagyon kevés az ideje, és ezt kellőképpen szeretném kihasználni. Elhangzott a miniszter úr és az államtitkár úr részéről is, hogy merre tart az ország. Talán nem általánosságokat kellett volna megfogalmazni, államtitkár úr, hanem valóban azt, hogy öt-tíz éves távlatban ennek az országnak merre kell tartania.

Szeretném hasonlóképpen Csillag miniszter úrnak is mondani, hiszen az expozéjában tulajdonképpen az ellenzéki oldalt próbálta meg kellőképpen kioktatni: számomra rettentő fontos lett volna, ha Magyarország adott esetben a szolgáltatóiparát nem privatizálja tovább, sőt mi több, az eddig privatizált szolgáltatói szektort megpróbálja valami úton-módon visszaszerezni, hiszen ez nagymértékben befolyásolja Magyarország gazdasági életét, sőt mi több, az állampolgárokra is nagyon kemény hatással van.

Nagyon fontos lett volna az is, hogy a kis- és középvállalkozások támogatási rendszere hogy fog alakulni. Nagyon fontos lett volna, és bízom benne, hogy Baráth Etele képviselőtársam a hozzászólásában majd a régiók kérdéséről fog beszélni, hiszen ezek a legfontosabb kérdések az uniós csatlakozással kapcsolatban, tulajdonképpen az ország jövőjével kapcsolatban ezek a legfontosabb kérdések.

Elvárható lett volna, hogy öt-tíz éves távlatban valóban megfogalmazódjon, hogy ez az ország vagy egyáltalán a mai kormány mit képzel annak érdekében, hogy a magyar társadalom az uniós csatlakozással kapcsolatban mire várhat, mire számíthat; és abból esetleg milyen eredményességgel tud olyan lépéseket végrehajtani, amelyek kapcsán a magyar társadalom nem vesztesként kerül be az Európai Unióba, hanem adott esetben egyfajta nyertesként is be tud kerülni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban előre jelentkezett felszólalások sorát, most már valóban Hiller István államtitkár úré a szó.

 

DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őrültség semmit nem tenni, ha mindent nem tehetünk is - évszázadokon keresztül ez a XVII. században megfogalmazott alapállás volt országunk számára az iránymutató, és most talán joggal gondolható, hogy lehetőség van arra, hogy ez megváltozzék.

 

(11.30)

 

Magyarország történelmi keresztúthoz érkezett, s olyan döntés előtt állunk, amely többgenerációnyi időre határozza meg a kereteket, a lehetőségeket és az érvényesülési pályákat. Az Európai Unió olyan politikai, gazdasági rendszer, amely kulturális, mentalitásbeli alapokon nyugszik. A mi országunk és a magyar nemzet több mint egy évezrede szerves része ennek a kulturális, gondolkodásmódbeli közösségnek, de viszonylag ritkán adatott meg az elmúlt egy évezred során, hogy a politikai, gondolkodásmódbeli szervezetnek is részese, alakítója legyen. Most ez az esély adódik, ez a kapu nyílik meg. Ebben a folyamatban az oktatás ügye kiemelt szerepet játszik, prioritás, és abban a megfogalmazásban, hogy merre tart Magyarország, nem is írható le pontosan, ennél ugyanis aktívabb a feladata. Az a kérdés, hogy merre viszi Magyarországot, mert pillanatnyi kétség ne legyen: az oktatás, a képzés a jövő.

Tisztelt Ház! Én a mai naphoz és a mai témához méltánytalannak tartom, hogy aktuálpolitikai, napi pártpolitikai csaták folyjanak; szereptévesztésnek tartom, és túlságosan is átlátszónak ítélem. Arról viszont fontos beszélni, hogy a mi országunkban az európai országokkal összehasonlítva a leginkább meghatározottabb, a leginkább determinált egy gyermek, egy diák sorsa. Minél szegényebb egy gyermek, minél szegényebb, rendezetlenebb körülmények között született, annál kevesebb az esélye, hogy tehetségét és szorgalmát érvényesíthesse, hogy saját életében sikeres legyen. Ezért a világos cél és az általunk követett gyakorlat az esélyteremtés politikája, az esélyteremtés gyakorlata.

Az a cél, hogy megerősítsük az alapkészségeket, hogy gyermekeink, diákjaink világosan megtanuljanak olvasni, hogy jól tudjanak írni, hogy értsék az elolvasott szöveget, hogy az elemi számtani műveleteket biztonsággal elsajátítsák. Az a cél, hogy szilárd legyen az alap, hogy biztos legyen a fundamentum, mert azt állítom, hogy csak akkor valósítható meg konvertálható tudás középfokon és versenyképes diploma akkor szerezhető meg felsőfokon, ha ez az alap, az alapkészségek dolga biztos. Azt állítom önöknek, hogy ha valaki az édes anyanyelvén nem tanul meg tizenéves korára érthető módon olvasni, a Jóisten nem fogja megtanítani tizenhét éves korára angolul. Ez a kérdés és ez a tét.

Tisztelt Ház! A felsőoktatásban az elmúlt évtizedben 3,2-szeresére növekedett a hallgatóság létszáma. Ma több mint háromszor annyi hallgató tanul főiskoláinkon, egyetemeinken, mint tíz évvel ezelőtt. Én ezt szükséges és helyes folyamatnak tartom, ám mára ki kell jelenteni, hogy csökkent a felsőoktatásban a színvonal, hogy veszített a diploma a versenyképességéből. Ezért azt mondom: itt az idő, hogy a minőségről beszéljünk, hogy a szükséges mennyiségi változások után eljött a minőségi fejlesztés ideje; hogy megteremtjük a mennyiség és a minőség új harmóniáját, hogy valóban versenyképes diplomával a kezében esélye legyen a végzett hallgatónak a szakmája szerinti elhelyezkedésre. És hogy az első tapasztalatokról is beszámoljak: az elmúlt negyedév eredményeként országos tapasztalat, hogy olyan iskolai álláshelyekre, amelyeket évek óta nem tudtak szakképzett, hozzáértő tanárokkal betölteni, most ősszel több pályázó is volt, idegen nyelvi - német és angol - és informatika szakon is. Azt állítom, ma érdemesebb tanárként elhelyezkedni, mint korábban, és érdemesebb tanárnak maradni, mint korábban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az irány! És én azt állítom, hogy ez a helyes irány, mert biztosítja, hogy a felnövekvő generációk tehetségük és szorgalmuk szerint érvényesülhessenek. A siker, tisztelt hölgyeim és uraim, és ez egyre inkább így lesz, az oktatásban, a tudásban áll. Ez az alap.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa ellentmondásba keverednek az utóbbi hónapokban a kormánytagok. Csak egy jellegzetes és friss anekdotaszerű esetet emelnék ki, mindenki okulására. Épp a tegnapi nap folyamán adták hírül a médiában, hogy Medgyessy Péter a tankönyvekkel kapcsolatos ígéretét egy, azaz egy darab család tankönyvszámlájának kiegyenlítésével teljesíti, majd gyorsan hozzáteszi: azért, hogy ma nem tartják be a választási ígéretüket és a miniszterelnök személyes garanciával ellátott ígérvényét, bizony a polgári kormány a felelős.

Persze folytathatnánk a sort. Amikor a romló egyensúlyi helyzetről beszélünk, no, az is teljes mértékben a polgári kormány felelőssége. Szerencsére az időjárást, az árvizet még nem varrták a polgári kormány nyakába.

Az anekdota másik része a talált pénzről szól, amely hogy, hogy nem, bizony a Szocialista Párt pénzügyérének, és gondolom, miniszterelnökének érdeme. Akár a népmesékben. A talált pénzt a nép egyszerű fia szétosztja a rászorulók között, a modern mesében jóléti rendszerváltást hirdetve. Csakhogy a valóság, tisztelt képviselőtársaim, teljesen más.

Azért teszünk ígéretet választóink felé, hogy azokat betartsuk, és nem illendő mások mulasztásának beállítani saját ígéretünk elmaradását. A talált pénzről szólva annyit: könnyű elkölteni azt, amihez a jelenleg hatalmon levő szocialistáknak az égvilágon semmi közük nincsen. És a tetejébe ők még megfejelik azzal, hogy üres kasszát emlegetve az elődjeiket hibáztatják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is tehát a valóság a mai magyar gazdaságban? Engedjék meg, hogy ehhez néhány dolgot felidézzek az elmúlt ciklusból, nagyon röviden, számszerűen.

A GDP az elmúlt négy év átlagában 4 százalék felett növekedett. Ez Európához mérten minimum dupla annyi, mint az európai számok. A munkanélküliség a 8-9 százalékos tartományból 6 százalék alá esett. Az infláció az elmúlt években 10 százalékponttal csökkent, ma 5 százalék alatti. A reálkeresetek az elmúlt négy év átlagában jelentősen növekedtek, a ciklus utolsó évében egy jelentősebb növekedésnek is szemtanúi lehettünk. A kedvező eredmények ellenére egy fontos momentumot ki kell emelni, ami jelentősen befolyásolja a gazdasági szereplők, köztük az állam mozgásterét, ez pedig a világgazdasági környezet megváltozása, kedvezőtlenre fordulása. Ennek befolyása alól egyetlen ország sem tudta magát kivonni, akkor sem, ha annak szocialista vezetői vannak.

Lényegében ez a helyzet ma is folytatódik, ám a most is jelentkező kihívásokra az új kormány alapvetően más válaszokat kíván adni. Ezekből a válaszokból egyet ismerünk. Azt ismerjük, hogy a jelenlegi kormányzat keményen ostorozza és bírálja elődjét, a polgári kormányt, mindezt teszi alaptalanul, arcátlanul, mindenféle konkrét alap nélkül.

Tisztelt szocialista és szabad demokrata Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, hogy ettől a viselkedéstől és magatartástól az ország még nem fog előrelépni. Szeretném önöket figyelmeztetni, hogy ez a hangnem és ez a válasz a kihívásokra arra jó, hogy a megtévesztett emberekben a szembenállást és a gyűlöletet erősítsék, de az ország számára egészen bizonyosan előnytelen.

Képviselőtársaim! A polgári kormány gazdaságpolitikájához visszatérve azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaság növekedésének lehetőségei lényegesen nagyobbak voltak, mint ami a Horn-Kuncze-kormány idején egyébként tényszerűen megvalósult. A kormány ennek megfelelően - elődjétől eltérően - aktív állami szerepvállalással megvalósuló növekedésorientált gazdaságpolitikát hirdetett meg, természetesen a szükséges egyensúly fenntartásának igényével.

 

(11.40)

 

Erős hangsúlyt helyeztünk a hazai források kihasználására, a kis- és középvállalkozások támogatására, amelyek meghatározó szerepet játszanak mind a foglalkoztatás terén, mind a belső kereslet növekedését illetően. Ezt a politikát a mai kormánypártok, ahol csak lehetett, gáncsolták és ellenezték.

Ugyanakkor látni kell, hogy ez a gazdaságpolitikai szemlélet 2000 után értékelődött fel igazán, amikor a világgazdaság növekedésének megtorpanása indokolttá tette a magyar gazdaság fékeződését csillapító aktívabb gazdaságpolitikai intézkedéseket. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ennek köszönhető, hogy a gazdaság belső motorjai és tartalékai életben tartották a növekedést. Felmerültek bizonyos egyensúlyi problémák az előző ciklus végén, de a költségvetés várható pluszbevételeinek fényében ez a helyzet nem volt drámai.

Ehelyett mit tett a szocialista-szabad demokrata kormány? Jóléti rendszerváltás címén felélte a forrásokat, úgy, hogy jövőre erősen meg kell szorítani a nadrágszíjat. Ráadásul a jövő évi és az azt követő évi terveket még nem is ismerjük. Közgazdaságilag nonszensz száznapos programokkal foglalkozunk, most éppen a másodikkal, no és persze a kormány, élmunkásként csúcsra járatva, 50 nap alatt 100-ra teljesít, a sztahanovista mozgalmakra emlékeztetve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit tettek le az asztalra mind ez ideig a szocialisták, és mi várható a következő években, a következő időszakban? Merre tart ma Magyarország? Engedjék meg, hogy ezt kérdésekben fogalmazzam meg.

Merre tart az az ország, ahol a hatalomra jutottak legfőbb feladata elődeik lejáratása, bemocskolása, hírbe hozása, meggyanúsítása? És nem számít e tekintetben se Isten, se ember. Merre tart az az ország, amelynek hatalmon lévői úgy készülnek az önkormányzati választásra, hogy kis füzetecskékben félrevezetik az országot, és mocskolják továbbra is az előző kormányzati munkát?

Merre tart az az ország, ahol tömegesen rúgják ki a kormányváltást követően a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az állami alkalmazottakat, a jól működő állami cégek vezetőit, mondván, szakmailag alkalmatlanok? Merre tart az az ország, ahol az APEH-nek a kormányváltás után tízszer annyi célvizsgálatot kell elvégeznie, mint az azt megelőző időszakban? Kérdezem önöket: merre tart az az ország, ahol a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal politikai megrendelésekre készíti el vizsgálatait, jelentéseit?

Merre tart az az ország, ahol csak azért, mert az előző kormány vezette be a Széchenyi-tervet, azt most le kell állítani, meg kell fojtani? Merre tart az az ország, ahol az autópálya-építés azért nem folytatódhat, mert azt magyarok, magyar tulajdonú cégek építik?

Kérdezem önöket: merre tart az az ország, amelynek kormányfője és pénzügyminisztere az európai uniós csatlakozás küszöbén nem azért dolgozik, hogy a magyar forint erősödjön és a pozícióink majd javuljanak, hanem azért dolgozik, hogy a magyar forint gyengüljön? Merre tart az az ország, amelynek pénzügyminisztere olyan inflációt tervez a következő években, amely magasabb, mint a jelenlegi? Ma 5 százalék alatti az infláció, 4,5 százalék alatti, a következő évekre 5-6 százalékos inflációt tervez a kormány.

Merre tart az az ország, amelynek pénzügyminisztere az állami vállalatoknál kétszer annyi áremelést tervez, mint amennyi infláció várható? Merre tart az az ország, amely a versenyszférában 3 százalékos béremelést kér, ugyanakkor kétszer annyi lesz várhatóan az infláció? Kérdezem önöket: merre tart az az ország, amelynek az a célja, hogy a tőkejövedelmek adóztatása szűnjön meg? Merre tart az az ország, amely nem olyan törvényjavaslatot rak az Országgyűlés elé, amelyben a munkajövedelmek adójának csökkentése kell hogy a cél legyen?

Merre tart az az ország, ahol a családi adókedvezmény nem érték? Merre tart az az ország, ahol nem azoké a családoké az elsőbbség, a prioritás, amelyek dolgoznak, munkát vállalnak, jövedelmet szereznek, és amelyek a gyermekvállalást tekintik legfontosabb céljuknak?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Televíziónézők, Rádióhallgatók! A választ e tekintetben önökre bízom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Baráth Etelének, az MSZP képviselőjének.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én pedig azt mondanám, hogy a kérdésre nem a lakosságnak kell válaszolni, hanem a mindenkori politikának, mégpedig kiegyensúlyozott, hosszú távban megfogalmazott, világos célkitűzésekkel és a hozzá rendelt eszközökkel. Az olyan hozzászólásokra, amelyek szétszabdalják a jövőről alkotott képeinket, és miközben arról szólnak, hogy a másik hogyan mocskolódik, olyan fogalmakat használnak, ami a hétköznapi életben is aránylag ritka, erre a kérdésre igazán, közvetlenül válaszolni nem szabad.

Engedtessék meg, hogy én arról szóljak, hogy bizony az előző négy év időszakában elmaradt egy nagyon fontos lehetőség kihasználása. Ez pediglen az, hogy a magyar nemzetnek egységesen egy olyan fejlesztési koncepciója készüljön, amely valóban egyesíteni próbálna nemcsak embereket, társadalmi csoportokat, hanem különböző más érdekeket is, nevezetesen gazdasági, területi, környezeti érdekeket, és folytathatnám még tovább.

Elmaradt és nem készült el az úgynevezett nemzeti fejlesztési tervnek az a munkálata, amely viszont elengedhetetlen kötelezettség ez európai csatlakozás folyamatában. Ez az a dokumentum, amely összegzi mindazt a projektet és programot, amit az Európai Unió finanszíroz vagy társfinanszíroz.

Amikor föltevődnek azok a kérdések, hogy ez a kormány mit fog tenni a Széchenyi-tervvel, miért nem folytatja, akkor hadd jelentsem azt, hogy valamennyi olyan alapvető elem, amely az előző 10-12 évben ennek az országnak a fölemelkedését szolgálta, integrálódik egy olyan összefoglaló koncepcióban, amelyhez természetesen az itt ülő ellenzéki kollégáim figyelmét és hozzájárulását is szeretnénk kérni. (Tállai András és Áder János egymással beszélgetnek.) Ha egy kicsit halkabban ismertetné Tállai úr ezt a szakmát, akkor a saját hangomat is hallhatnám, és esetleg figyelné a más mondanivalóját, és nemcsak a sajátját.

A nemzeti fejlesztési terv összegzi tulajdonképpen azt az öt fő területet, amelyek a nemzet felemelkedését szolgálják. Az egyik természetesen a humán erőforrások fejlesztése, aminek döntő tényezője az oktatás, a képzés, a továbbképzés, az átképzés, a munkába való visszajuttatás, mindaz, ami az embert igazán emberré teszi. Itt jelennek meg azok a szociális támogatások is, amelyek az elesetteket is megfelelő módon helyzetbe hozzák.

Ebben a programban a második fő elem a gazdaságfejlesztés, a versenyképesség növelése. Itt megjelennek a kis- és középvállalkozók, a beruházásösztönzés, természetszerűleg az idegenforgalom és más olyan tényezők, amelyek a gazdaság fejlődése szempontjából fontosak. De ki kéne emelnem a kutatás-fejlesztés tevékenységét, amely soha még Magyarországon olyan súllyal nem szerepelt, mint ahogy ez most várhatóan a gazdasági tárca terveiben megjelenik.

A harmadik fő terület - még mindig a gazdaság élénkítésénél - az agrárium és a vidékfejlesztés, amely nagyon sok választ fog adni a kistérségek elmaradottságára, amely megpróbálja szolgáltatással, infrastruktúrával ellátni a vidéki térségeket, amelyeknek sajnos eddig híján voltak. Kiemelkedő programeleme, azt gondolom, magától értetődően, az infrastruktúra fejlesztése, amely a környezetvédelem és a közlekedés különböző tevékenységeit foglalja össze.

És mindennek alapjául szolgál a regionális fejlesztés, a kohézió, a felzárkóztatás. Ehhez tudni kell mindenkinek, hogy az előző négy évben gyakorlatilag 2,9-ről 3,3-szorosára nőtt a régiók közötti fejlettségbeli különbség. Soha nem látott mértékben nőtt az elmaradottság és a különbség Magyarországon a két kategória között. Hihetetlen hiba volt ezzel a fejlesztési tervvel nem foglalkozni, hanem csak részelemeit elkészíteni, hiszen pontosan az egyes tényezők közötti kohézió, a közöttük lévő kölcsönhatás képes a hosszú távú utat meghatározni.

És persze mindezt úgy csináljuk, hogy az előző száznapos programot is figyelembe vesszük. Senecának van az a híres mondása, hogy az első lépés megtételekor nem annak a hossza, hanem az iránya a fontos. Az első száz napban és a következő száz napban azt a két lépést tette meg a kormány, amit az előbb elmondott, nagyon hosszú távú célok érdekében kellett hogy megtegyen.

Azt hiszem, hogy mindenkinek, aki ma Magyarországon józan ésszel gondolkodik a nemzet felemelkedésén, egyetlenegy dolog juthat csak eszébe, hogy ezt együtt, közösen kell megtennünk, és ezt a bizonyos kulturális és gazdasági fejlődést, amit az Európai Unió identitásunk megtartása és erősödése mellett szolgálhat, amit a csatlakozással el akarunk érni, csak együttesen tehetjük meg.

 

 

(11.50)

 

 

Szubjektív véleményem az, hogy ha azt kérdezzük, merre tart az ország, arra tart az ország, amerre mi együtt akarjuk. Ha ezt szétszakítjuk, ez az ország szét fog esni. Ezért olyan vitának nincs helye, ami ebben tényleg alacsony színvonalon, mértéken alul a másik mocskolódásával foglalkozik, hanem egyetlenegynek lehet csak helye, ami fölkéri a másik partnert arra, hogy ebben a folyamatban együttesen és közösen dolgozzunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Gulyás László képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai képviselőtársam előbbi hozzászólása késztetett arra, hogy megszólaljak. Ő lehet, hogy engem nem ismer, én ismerem Tállai képviselő urat, szomszédos településen élünk, én polgármesterként, ő az elmúlt ciklusban államtitkárként a Pénzügyminisztériumban.

Tisztelt Képviselőtársam! A kérdést, amit ön föltett és amit kérdezett és az ön által elmondottakat követően arra az elhatározásra jutottam, hogy az ön szájából az igaz szó is hazugnak tűnik. Ennek bizonyítására szeretném önnel ismertetni, biztosan találkozott vele, a Népszabadságban nemrég megjelent azon cikket, amely arról szól, hogy a pénzügyi tárca előző vezetése majdnem teljesen kiürítette az első választási forduló és a kormányváltás között az 1,2 milliárdos állami beruházási intervenciós keretet. Ehhez egy térképet is készített a Népszabadság, hogy mely területek milyen összegű támogatást kaptak. (Felmutatja.)

Nem tudom, hogy ön jó érzéssel gondol-e vissza, tisztelt képviselőtársam, arra, hogy például Mezőkövesd, az ön körzete 174,2 millió forintban részesült különböző támogatások formájában, ugyanakkor a szomszéd megye szomszéd települései, amelyek ugyanúgy rá lettek volna szorulva ezekre a támogatásokra, de nem az ön választókörzetébe tartoztak, bizony nem kaptak semmit, és a 3200 önkormányzat nagy többsége sajnos most azért van olyan helyzetben, hogy a 80 százaléka önhibáján kívül támogatásra szorul, mert az előző ciklusban erre tartottunk. Én nagyon örülök annak, hogy a kormányváltást követően nem ilyen irányba tartunk.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tállai Andrásnak adom meg a szót, Fidesz-frakció.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Polgármester úr, ön téved, én önt nagyon jól ismerem. Barátaim, ismerőseim elmondják, hogy hogyan irányítja ön a települést Füzesabonyban. Meglepő egyébként, hogy egy politikai vitában, amelynek az a kérdése, hogy merre tart Magyarország, és én föltettem itt legalább 15-20 kérdést, hogy merre tart ez az ország, és mögé tényeket raktam, ön nem azzal foglalkozik, hogy egy kérdésre megválaszoljon, hanem visszatekint a múltba, és mintegy 170 millió forintot sajnál egy várostól, egy város fejlesztésétől.

Azt szeretném önnek elmondani, hogy erre a lehetőségre mintegy 80 önkormányzat adta be a pályázatát. Négy önkormányzaté sajnos formai és tartalmi okok miatt nem felelt meg, és 76 önkormányzat részesült támogatásban, és teljesen mindegy, hogy szocialista vagy fideszes, jobboldali vagy baloldali vezetésű. Én sajnos az ön kérelmével, az ön pályázatával nem találkoztam. Bízom benne, ez nem azt jelenti, hogy az ön városának, Füzesabonynak nincsenek fejlesztési elképzelései - bár hallani olyanokat is, de feltételezem, hogy azok rosszindulatú vélemények. Jártam abban a térségben, ott nekem egyetlenegy problémát vetettek föl, mégpedig Kálban bizonyos ivóvíz-ellátási problémákat, és arra kértek ebből az összegből. Tehát abban a térségben, az ön választókörzetében igenis a problémafelvetésre ugyanúgy részesültek támogatásban, mint az ország bármely pontján, legyen az mentőállomás vagy legyen az bármi. Mondja meg őszintén, hogy 80 pályázatból, még egyszer mondom, ami megfelelt tartalmilag ezeknek, 76 kapta meg ezt a támogatást! Bízom benne, hogy Füzesabonynak is lesz majd fejlesztési elképzelése, és akkor ilyen forrásokban tud majd részesülni. (Gulyás László: Háromszor utasították el a pályázatunkat!) Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk az előre jelentkezett képviselők felszólalását. Révész Máriuszé a szó, Fidesz-frakció.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Merre tart ma Magyarország? - ez a kérdés, és az oktatás szempontjából ez különösen fontos, hiszen a jövő szempontjából kulcsszerepe van az oktatásnak. Fontos, hogy hosszú távon kiszámítható legyen az oktatáspolitika Magyarországon. Nyugalmat és kiszámíthatóságot várnak az oktatásban dolgozó pedagógusok, az ott tanuló diákok és a szülők egyaránt.

Tisztelt Ház! A kiszámíthatósággal és a nyugalommal ellentétben el tudom mondani, hogy az Oktatási Minisztériumban az elmúlt négy hónapban több mint húsz főosztályvezetőt és helyettest bocsátottak el. Mindannyian emlékeznek, azt hiszem, az oktatási jogok miniszteri biztosának Canossa-járására, akit Magyar Bálint először felmentett, majd az országos felháborodás hatására nemrégiben újra kinevezett. Mindezek után azt hiszem, meglehetősen cinikus az a nyilatkozat, amelyet augusztusban Medgyessy Péter miniszterelnök tett a Népszabadságban. A következő mondja: "Mi úgy ítéltük meg, hogy a helyettes államtitkári tisztségig tart a váltás, mert az még egyértelműen politikai bizalmon alapuló pozíció. Ugyanakkor nem tudnak nekem mutatni főosztályvezetőket vagy velük azonos szintű vezetőket, akiket politikai okok miatt cseréltünk volna le." Ezt nyilatkozta Medgyessy Péter, amikor csak az oktatási tárcánál húsz főosztályvezetőt vagy főosztályvezető-helyettest bocsátottak el politikai okok miatt; amit egyébként Magyar Bálint nem is tagadott, hiszen azt mondta, hogy új oktatáspolitikához új emberekre van szükség.

Azt hiszem, hogy az ország jövője szempontjából nem jó, sőt kimondottan rossz, ha a miniszterelnöke valótlanságokat állít. Lehetséges, hogy Medgyessy Péter nem tudja, mi folyik a kormányában - ez sem helyénvaló. De ha tudja és tudatosan állít valótlanságokat, azt gondolom, hogy ez Magyarország szempontjából hosszú távon még szomorúbb.

Mindenképpen kiszámíthatóságra és nyugalomra van szükség az oktatásban, és arra is nagyon nagy szükség van, hogy azok az elképzelések, amelyeket megfogalmaznak a kormány oktatáspolitikusai, összhangban legyenek a valósággal, ne úgy, mint Medgyessy Péter előbb idézett kijelentése. Vegyük sorra ebből a szempontból a legfontosabb célkitűzéseket!

Esélyegyenlőségről beszélünk nagyon sokat. Valóban igaz az, hogy minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon az iskolák közötti esélyegyenlőtlenség hihetetlen mértékű, a gyermek sorsa már akkor eldől, amikor édesanyja, édesapja kézenfogja és beíratja őt valamelyik általános iskola első osztályába. Nagyon nagy különbségek vannak az iskolák között, és ez nincs így jól. Éppen ezért nem lehet úgy esélyegyenlőségről beszélni, ha ennek a kormánynak az egyik első intézkedése a kerettantervek eltörlése. A kerettanterv azt a célt szolgálta, hogy az iskolák közötti különbséget megpróbálja szűkíteni, azonos tudással végezzék el az iskolát a gyermekek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kerettanterv kötelező jellegét eltörölték, semmi esély nincs arra, hogy az iskolák közötti különbség csökkenni fog az elkövetkező időkben. Kiüresítették az elmúlt időszakban elindult értékelési és mérési programokat, és ezáltal megfosztották az iskolákat, önkormányzatokat, szülőket attól, hogy valós képet kapjanak arról, hogy hogyan is áll a gyermek, hogyan is állnak a tanulmányok az általános iskolákban és a középiskolákban. Ezt szintén nagyon nagy problémának tartom.

Annak ellenére, hogy a Fidesz, az MDF és az MSZP között egyetértés van abban, hogy a nyolcosztályos iskolarendszert meg kell tartani, meg kell erősíteni, az SZDSZ-es Magyar Bálint az oktatási miniszter ma Magyarországon, akinek a magyar iskolaszerkezetről gyökeresen más elképzelései vannak. Újra elkezdődött az iskolaszerkezeti vita Magyarországon, az SZDSZ a 6+6-os szerkezetet preferálja. Ez nem jó. Ennek folyománya, hogy átalakították már megint a felvételi rendszert, ami meglehetősen sok problémát fog okozni a közeljövőben. Életveszélyes ez a folyamat is.

 

 

(12.00)

 

El kell mondjam, hogy nagyon nagy gondot jelent, nagyon nagy problémának látom, hogy Magyar Bálint folyamatosan, most már napok óta - a tegnapi Népszabadságban ismét olvasható volt - lándzsát tör amellett, hogy a magyar felsőoktatásban részt vevő tanulók, hallgatók számát csökkenteni kell. Nagyon nagy gond. Ha megnézzük nemzetközi összehasonlításban az adatokat, a magyarországi adatokat összevetjük az európai adatokkal, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon még mindig kevesebben szereznek felsőfokú végzettséget, mint ahányan az Európai Unió országaiban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan legyünk a jövőben versenyképesek? Úgy akarunk versenyezni, hogy alacsonyabb tudással szálljanak versenybe fiataljaink? Egyetlenegy módon lehet ezt a versenyt megnyerni: ha alacsonyabb béreket kínálunk. Azt gondolom, hogy ez az Országgyűlés egyetlen pártjának sem lehet a célja. Éppen ezért nagyon veszélyesnek és hátrányosnak tartom ezt az elgondolást is; csakúgy, mint azt, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter piaci alapokra kívánja helyezni a kollégiumépítést. Ennek következtében jelentősen nőnének a kollégiumi árak: 25-100 ezer forint közötti összegre lehet becsülni a kollégiumi térítési díjakat. Az MSZP programjában az szerepelt, hogy: "10 ezer kollégiumi férőhelyet építünk." Nem arról volt szó, hogy piaci alapon 10 ezer kollégiumi férőhelyet építtetünk. Arról volt szó, hogy az állami költségvetésből 10 ezer kollégiumi férőhelyet építünk, amelyekhez hozzá lehet férni majd a hallgatóknak. Ezek a lépések mind-mind az esélyegyenlőtlenségek irányába hatnak.

Az elmúlt napokban sokat hallottunk az ingyenes tankönyv ígéretéről, amelyre Medgyessy Péter miniszterelnök szintén levélben személyes felelősséget vállalt. Annyit sikerült elérni, hogy egy családnak a miniszterelnök a személyes felelősségvállalása következtében kifizeti a tankönyvárakat, de a személyes felelősségvállalás, azt gondolom, mást jelentene.

Kell szólni az informatikáról. Szavakban a minisztérium az informatikai fejlesztés híve, de több mint négy hónapja nem kapta meg az internet-hozzáférést az a 17 ezer pedagógus, akiknek az előző kormány juttatta pályázati úton a számítógépeket azzal az ígérettel, hogy internet-hozzáférést is fognak kapni.

Szintén ellentmondás van a szavak és a tettek között - és eljön az igazság pillanata - a béremelések tekintetében. 50 százalékos keresetnövekedésről beszélnek, annyit hallhatnak a pedagógusok, ugyanakkor javasolom mindenkinek, nézze meg, pontosan mennyit talál a borítékjában, a számláján; a keresetnövekedés mértéke adataink szerint nem éri el a 25 százalékot sem.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy érdemes lenne nagyobb összhangot teremteni a kitűzött célok és a megvalósított programok között, mert ebben az esetben ez szolgálja Magyarország jövőbeni érdekét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Szalay Gábor képviselő úr, SZDSZ.

 

SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új koalíciós kormánynak van egy víziója; egy olyan víziója, hogy Magyarország versenyképes, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődési pályán lévő gazdasággal csatlakozik - reményeink szerint mielőbb - az Európai Unióhoz, mégpedig oly módon, hogy az ezeket az eredményeket elért állampolgárok az elért eredményükből méltányosan és racionálisan részesülhetnek. Ez a vízió, azt gondolom, osztható nemcsak a kormánypárti politikusok és a kormánypárti választók soraiban, hanem minden racionálisan gondolkozó magyar választópolgár között.

Ahhoz azonban, hogy ide elérjünk, nem kis utat kell megtennünk. Mert, tisztelt képviselőtársaim, noha a mai parlamenti vitanapnak ugyan az a címadó kérdése, hogy "Merre tart Magyarország?", azért anélkül, hogy az elődök teljesítményét rosszindulatú kritika tárgyává tennénk, tanácsos megvizsgálni nemcsak azt, hogy hová tart, hanem azt is, hogy honnan is indult, hol tartott abban a helyzetben, abban az időpontban Magyarország, amikor az új kormány hivatalba lépett és átvette az ország irányítását.

Ha ezt megnézzük, akkor nem a legszívderítőbb kép tárul elénk. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt két évben jelentős recesszió uralkodott a világgazdaságban, és mindez nem múlhat el hatás és nyom nélkül a magyar gazdaságban sem. De természetesen nemcsak a világgazdasági recesszió, hanem bizonyos kormányzati ügyetlenségek is okozták azt, hogy bizony a 2002. évi kormányváltás pillanatában az ország rosszabb, bizonyos szempontokból sokkal rosszabb helyzetben volt, mint a '98-as kormányváltáskor, és különösképpen rosszabb volt a helyzet ahhoz képest, amit a '96. év negyedik negyedévétől a 2000. év első félévéig tartó, jelentős felívelésű gazdasági pályánk alapján remélhettünk, gondolhattunk.

Mert hiszen aki 2002 májusában átvette a kormányzati feladatokat és a kormányzati felelősséget, azzal találta magát szemben, hogy ebben az időpontban a gazdaság legáltalánosabb mérőszámául szolgáló GDP csak 2,9 százalék volt, szemben a négy évvel ezelőtti kormányváltás pillanatában megismert 5,8 százalékkal. Ez év május végén már tudtuk, hogy a folyó fizetési mérleg akkor 1,4 milliárdnyi euró hiányt mutatott, szemben az előző teljes évi 1,2 milliárdnyi euróval. 2002. május végén az államháztartás hiánya 500 milliárd forint volt, szemben az előző évi hasonló időszak 146 milliárd forintjával, és az ipari termelés mínuszban volt, szemben az előző évek, az előző jó pár év 10-16-18 százalék közötti ipari termelési eredményével.

De ezeknél a nem igazán kellemes makrogazdasági mutatóknál talán még zavaróbbak és még nagyobb gondot jelentenek bizonyos nagyon rossz gazdasági tendenciák. Ezek közül azt emelném ki, hogy a reálbérek tulajdonképpen a hazai össztermeléstől, a GDP-től, a gazdasági növekedéstől teljesen elszakítottan alakultak 2000 óta. 2000-ben egy igazi megszorító csomagnak volt tanúja és szenvedő részese Magyarország, hiszen miközben volt egy 5,8 százalékos GDP-nk, emellett összesen 1,2 százaléknyi reálbér-növekedést engedett meg az akkori kormányzat. Majd ezt követően 2001-ben, vagy vegyük 2002 első negyedévét - mint a legaktuálisabb adatot a kormányváltás előtt -, az összesen 2,9 százalékos GDP mellett már 12 százalék volt a reálbér növekedése. Mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy tarthatatlan helyzet; ilyen hektikusan, a gazdasági teljesítményünktől ennyire függetlenítve és ennyire elszakítottan nem alakulhatnak egy normál, kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben lévő országban a reálbérek.

De nemcsak a reálbér-alakulás tendenciája volt hihetetlenül elfogadhatatlan és egészségtelen a kormányváltás pillanatában - ami miatt egyébként a versenyképességünk a '95-ös szintre zuhant vissza -, hanem az is riasztó volt, hogy az összességében nagyon lecsökkent beruházások mögött lényegében már nem a vállalkozók és nem a magántőke állt, hanem az állam. Ez olyan, mint amikor Münchhausen báró annak idején a saját hajánál fogva próbálta magát kihúzni a bajból.

Nagyon-nagyon hátrányos volt a gazdasági tendenciáink közül a külföldi beruházások alakulása is. Ez év első negyedévében, ez év első öt hónapjában összesen 120 millió eurónyi friss pénz, külföldi tőke érkezett az országba, amikor jól tudjuk, hogy jó kétmilliárd eurónyi friss pénzre évente ennek az országnak nagy szüksége van. Ehhez képest öt hónap alatt 120 millió érkezett. Ez azt jelenti, hogy van min változtatnunk; és kell is változtatnunk, mert egyébként, mielőtt bárki nagyon kétségbe esne, le kell szögeznünk, hogy a magyar gazdaság sikerre ítélt, mint ahogy azt a gazdasági és közlekedési miniszter úr többször, több helyen elmondta már. Sikerre ítélt, hiszen a gazdasági szerkezetváltás ebben az országban nagyrészt megtörtént, az exportszerkezetünk és a külpiaci orientáltságunk hasonló bármely európai uniós vagy nyugati országhoz. A technológiánk szerkezete szintén hasonló ehhez.

 

 

(12.10)

 

A vállalkozói önállóságunk, az, hogy a vállalkozóink hozzászoktak ahhoz, hogy a mi gazdaságunkban verseny kell hogy uralkodjon, és ez elfogadottá vált a körükben, ez szintén jelentős tényező. Az a kreatív gondolkodás, amelyre oly gyakran büszkék vagyunk, szintén azt jelenti, hogy nincs nagy baj, van egy adott helyzet, ez, mondjuk, tekinthető egy hullámvölgynek, és ebből kell kilábalnunk, reményeink szerint minél gyorsabban, minél hatékonyabban és minél előbb.

Azt gondoljuk, hogy amikor ezt szeretnénk, ezt kívánjuk megtenni, akkor sok dolog lényeges, de két dolog az, ami nagyon lényeges, hogy a vállalkozókat olyan pozícióba hozzuk, hogy legyen lehetőségük, kedvük ismét beruházni ebbe az országba, és ismét aktívan részt vállalni a magyar gazdaság egészségessé tételében, és hogy jó közlekedési infrastruktúra alakuljon ki ebben az országban. Ahhoz, hogy a vállalkozók, a beruházók jó helyzetbe kerülhessenek, segítenünk kell jó programokkal, jó elképzelésekkel a hazai kis- és középvállalkozóinkat, és ennek egy négyéves koncepciója már kidolgozásra került, és vita alatt van az illetékes minisztériumunkban.

A másik ugyanilyen lényeges dolog, hogy a friss pénzt jelentő külföldi beruházókat visszacsalogassuk ebbe az országba, mert nem normális állapot az, hogy az a Magyarország, amely valamikor a térség első számú tőkevonzó országa volt, most már csak a negyedik, hogy nem igazán akarnak jönni jelen pillanatban a külföldi beruházók, hanem sokan közülük, akik már megtelepedtek, azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy továbbállnak az országból. Ezen változtatnunk kell. Azért, hogy ezen változtathassunk, dolgozzuk ki azt a beruházásösztönzési csomagtervet, amit a kormány nem túl rég, két-három héttel ezelőtt, pontosabban szeptember 6-án elfogadott, és ami persze egyelőre még egy jó, kompakt, kerek lírai mű, ami a szándékainkat, a törekvéseinket mindenképpen tartalmazza, és reményeink szerint a költségvetési vitát követően megfelelő pénzforrás-allokációval is ki lesz töltve.

Ezen beruházásösztönzési csomagtervünknek a fő célja az, és ez lényeges válasz arra a kérdésre, hogy merre tart Magyarország, hogy növeljük az ország tőkevonzó képességét; hogy az ide beruházók a nyereségüket fejlesztési célból visszaforgassák és újabb beruházásokat hozzanak létre; hogy regionális vállalati központok alakuljanak ki hazánkban; hogy a regionális különbségeket, a regionális egyenlőtlenségeket, amelyek ebben az országban sajnos nagyon élesen megvannak, csökkenthessük ezzel; hogy a beszállítói klaszthálózatok - vagy köznapi nevén talán már elterjedt szóval: klaszterek - nagyobb tömegben, nagyobb elánnal, nagyobb sebességgel jöhessenek létre, és ezáltal magyar kis- és középvállalkozók aktív részesei lehessenek esetleges külföldi nagyobb beruházók tevékenységének is; hogy a kutatás-fejlesztés és innováció kimozduljon egy bizonyos tehetetlen állapotából; és hogy az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot növeljük a gazdaságunkon belül.

Ez a beruházásösztönzési csomagterv olyan, mint egy háromlábú szék, vannak benne adó jellegű támogatások, vannak benne közvetlen támogatások, és vannak a beruházói közérzet- vagy bizalomnövelés fejlesztésére szolgáló intézkedések.

Az adó jellegű támogatások sorában megemlíteném, sajnos időm előrehaladtával inkább csak felsorolásszerűen tudok ezekre kitérni, milyen új fejlesztési adókedvezmény van az adó jellegű támogatásaink között: adómentes fejlesztési tartalék, tegnap erről sok szó elhangzott az adótörvény vitája kapcsán, hiszen ez végül is a kis- és középvállalkozók lehetőségei közé is átkerült; aztán a vállalati K+F, az innováció támogatása; a felnőttképzés, tegnap az adótörvények vitája során erről is sokat beszéltünk; és az eho mérséklése, amiről tegnap szintén sok szó esett.

A közvetlen támogatások jelentik az igazi újdonságát a beruházásösztönzési csomagtervünknek, hiszen ennek keretében kívánunk olyan telephelyeket létrehozni, amelyek a beruházók igénye szerint kerülnek kiképzésre, és idáig ilyen Magyarországon nem volt. Ugyancsak külső infrastruktúra-fejlesztéssel, mármint az ipari telepük határán kívüli infrastruktúra-fejlesztéssel kívánunk segítségére lenni az itt beruházóknak.

A felnőttképzés, szakképzés és foglalkoztatás során ahhoz kívánunk támogatást adni, hogy az ide beruházó, esetleg nálunk eddig még nem honos technológiát megvalósító beruházók a saját igényeik szerint tudjanak munkaerőt kiképezni és oktatni. Informatikai fejlesztések kedvezményezése tartozik ide.

A versenyképes beruházások továbbra is nemhogy támogatásra kerülnek, hanem a tervezett elképzeléseink szerint a támogatásintenzitás növelésre kerül, tehát jelentősebb támogatást fogunk ennek kapcsán folyósítani, mint az eddigiek során. Környezetvédelmi célok adókedvezményezése került ide a közvetlen támogatások fejezetei közé.

A harmadik fejezete ennek a beruházásösztönzési csomagtervnek, ami talán az előző kettőhöz képest bizonyos szempontból kisebb jelentőségűnek tűnik, de aki találkozott, beszélgetett külföldi beruházókkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), jól tudja, hogy annál lényegesebb; hogy a beruházáshoz szükséges jókedvet, a beruházói közérzetet javítsuk, számos intézkedést tartalmaz erre vonatkozóan is a beruházásösztönzési csomagtervünk. (Az elnök ismét csenget.)

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország, úgy gondoljuk, jó irányba tart, amikor az új kormány által kidolgozott elképzeléseket kívánja a gyakorlatba átültetni és az előttünk lévő években megvalósítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért kellett csöngetnem, mert az SZDSZ ideje letelt. (Moraj.) Azt hiszem, ideje lenne egy pillantást vetnünk az időre. Kérem szépen a jegyző asszonyt, tájékoztasson minket a frakciók rendelkezésére álló időkeretről.

 

BÉKI GABRIELLA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A hátralévő időkeretek a következők: MSZP 54 perc 24 másodperc; Fidesz 39 perc 43 másodperc; az SZDSZ elhasználta az időkeretét; MDF nulla perc 16 másodperc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Remélem, senki nem tulajdonított szimbolikus értelmet annak a mondatomnak, hogy az SZDSZ ideje letelt, bár némi polémiát véltem felfedezni a padsorok között. (Dr. Kis Zoltán: Elnök úr, nem muszáj ilyen kijelentéseket tenni, ha már más gombját szokta nyomogatni a parlamentben!)

Most kétperces felszólalók következnek; elsőként Horváth János képviselő úr, Fidesz-frakció.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csupán néhány mondatot Szalay Gábor képviselő úr, államtitkár úr felszólalásához. Olyat is mondott a képviselő úr, hogy a nemzetközi beruházások tendenciája nem lassult le, és olyan számot idézett tételének bizonyítására, amely kiragadott a nagy képből és félrevezető.

(12.20)

 

Valami ilyen számot mondott ebben a makronagyságrendben a képviselő úr, hogy valamikor kétmilliárd dollár értékű beruházás érkezett, és most csak 200 millió.

Tisztelt Ház! Azok a beruházások, amelyek megérkeztek kettő, négy, öt, tíz évvel ezelőtt, és továbbra is itt működnek, és a nyereségeiket nagyrészt visszaberuházzák, visszaforgatják, azok Magyarországon termelnek. Tehát nem vitte el a korábbi beruházó a nyereségét, mert évenként megteremtette azt, amit akart, hanem igenis a magyar környezetet alkalmasnak, vonzónak tartotta, hogy továbbra is beruházzon, továbbra is itt használódjék. Tehát a kétmilliárd és a kétszáz összehasonlítása abban az összefüggésben félrevezető, ahogy a képviselő úr használta, félrevezeti a nemzetközi beruházót, félrevezeti a magyar gazdasági élet tevékeny szereplőit.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lasztovicza Jenő képviselő úr következik, Fidesz.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az előttem szóló mondta, hogy az első lépés iránya és nem a nagysága a lényeges, és hogy Magyarország jó úton halad. Én úgy gondolom, hogy már a tegnapi parlamenti vitában is megtapasztalhattuk, hogy ez az irány nem igazán jó. Hiszen akkor lenne jó az irány, ha a magyar dolgozók érezhetnék a saját pénztárcájukon is, hogy ez az irány jó, hiszen a tegnapi adótörvények tárgyalásánál kiderült, hogy számtalan termék és szolgáltatás áfája jelentősen emelkedni fog a bruttó 3 százalékos béremelés mellett, és jövőre komolyabb béremelést nem is terveznek. Én úgy gondolom, hogy ha a forint vásárlóértéke ennyire le fog csökkenni, mint ahogy már a tegnapi parlamenti vitában is ez elhangzott, akkor ez nem lehet jó irány, és nem Európába vezető irány ez.

A következő: abszolút nem lehetett látni, és nem tudni arról, hogy amik itt elhangzottak a mostani hozzászólásokban is a kormány részéről, milyen vállalkozások támogatásáról lehet itt a következőkben hallani, hiszen a költségvetésnek óriási a hiánya.

Honnan fogják előteremteni azokat a forrásokat, amelyekkel a magyar vállalkozókat versenyhelyzetbe szeretnék hozni majd az EU-csatlakozás során az európai vetélytársakkal?

Szeretném felhívni arra a kormány és a kormánypártok figyelmét, hogy erre a pontra nagyon jó lenne odafigyelni, hiszen a magyar munkavállalók adják a munkák legnagyobb részét, illetve a dolgozók legtöbbjét a magyar munkavállalók foglalkoztatják, és ha itt nem történnek meg azok a támogatások, amelyek az Európai Unió csatlakozásához feltétlenül szükségesek, akkor jelentős munkanélküliségre is lehet számítani, ha ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak be kell zárni.

Szalay képviselő úr hozzászólásában majdhogynem már megszorító intézkedéseket lehetett sejteni - ez csak nem a következő Bokros-csomagnak az előszele? (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray András képviselő úr következik, Fidesz.

 

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel figyeltem Szalay képviselő úr, államtitkár úr előadását arról a lírai irománynak aposztrofált beruházásösztönzési csomagtervről; ez sajátos, én még ilyen kormányzati alkotást, hogy lírai iromány, nem nagyon hallottam, de ez is valószínűleg az új idők szele.

Nos, én ennek a lírai irománynak az idézetében gyakorlatilag a magyar vállalkozások kapcsán csak a kis- és középvállalkozások alvállalkozóként, beszállítóként való közreműködésének valami homályos ösztönzéséről hallottam, ami nem igazán tölt el lelkesedéssel, mert én úgy gondolom, hogy az az irány, amit a Széchenyi-terv megcélzott, nevezetesen a magyar vállalkozásoknak - és nemcsak a kis- és közép-, hanem azért akadnak már magyar nagyvállalkozások is - az európai uniós átlaghoz és az ottani kis-, közép- és nagyvállalkozásokkal való versenyképessé tételéhez járult volna nagymértékben hozzá a továbbiakban, ha az önök kormánya ezt csírájában el nem fojtja. Nos, ezek után én el tudom képzelni, hogy az ide jövő külföldi befektetők és beruházók igen jókedvűek lesznek, mint a harmadik láb esetében erről szó esett, ugyanis nem lesz nekik hazai konkurenciájuk, mert azokra, úgy tűnik, nem sok gondot fordítanak, és nem is nagyon látszik ez a szándék.

Nos, ezt mindennek lehet nevezni, csak jó iránynak nem, úgyhogy én azt gondolom, hogy ha ezt önök jó iránynak tartják, akkor ez nem a Magyar Köztársaság érdekeit képviselő jó irány, hanem az ide jövő, isten tudja, honnan, beruházó külföldi vállalkozóknak az érdekeit fogja szolgálni.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MDF hátralévő idejével Ékes József képviselő úr kíván élni. Öné a szó.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót, és ígéretet kaptam a patkó két oldaláról, hogy fél percet még mindenki a maga idejéből áldozni fog.

Én szeretném mindenképpen, ha nem elbizonytalanítása lenne az állampolgároknak a mai parlamenti ülésnek a hangzata, hanem valóban azt próbálnánk megfogalmazni és elfogadni egymástól, hogy az előző kormányok igenis értek el annak érdekében sikereket, hogy Magyarország valóban jó úton halad. El kell ismerni egymásnak az eredményeit, nem azzal kezdeni, hogy a másik eredményeit lenullázom, és egyáltalán mindent úgy állítok be, hogy semmiféle eredményt a másik vagy az előző kormány nem ért el. Ezzel tulajdonképpen, ha így viselkedünk, és a parlamentben ez az éles vita alakul ki és folytatódik tovább, akkor saját magunk nem tudjuk megfogalmazni azt, hogy ennek az országnak valóban merre kellene tartani. Több ezer milliárdos beruházásra lenne ennek az országnak szüksége ahhoz, hogy valóban megfelelőképpen fel tudjon zárkózni.

Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, és most folytatjuk az előre jelentkezett képviselők felszólalásait.

Mátrai Mártának adom meg a szót, a Fidesz-frakció képviselőjének.

 

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ritka alkalom, szokatlan és furcsa dolog, ha az ellenzék oldaláról a miniszterelnököt méltató szavak hangzanak el. Pedig, hölgyeim és uraim, ezúttal nem tehetek mást, ugyanis ami igaz, az igaz: el kell ismerni, hogy Medgyessy Péter mindig is jó tanítványként viselkedett. A szocialista diktatúra hivatalnokaként és ügynökeként hajlongott a Központi Bizottság szovjet mintájú akarata előtt. (Moraj az MSZP soraiban.) Most másoktól tanul, legalábbis eltanul, vagyis mondjuk inkább: elles dolgokat. Elleste például a Fidesz választási programját, és most mint a sajátját adja elő azt - persze, aki a szomszédjáról másol, az olykor félreolvassa a dolgokat, néha egy sorral lejjebb felejti magát, vagy a számokkal kerül hadilábra, máskor, unva az egészet, egyszerűen blöfföl. Nézzük tehát azt a bizonyos 12 pontot, nézzük tehát, merre is tart ma az ország!

Az 1. pont szerint - kitűnő az ellesett ötlet - felemelni tervezik a lakásépítési kedvezményt. Helyes. Ez rendjén van, csak az a baj, hogy a Fidesz pénzügyileg előkészített és megalapozott eredeti tervezetében még más számok szerepeltek. Mi gyermekenként 1-1 millió forintot javasoltunk, de Medgyessy úr nyilván messziről nézhette a papírt, mert jócskán megnyirbálta az összegeket. Nála egy-egy gyermek jó félmillió forinttal kevesebbet ér.

Bevezetni tervezik nagy hirtelen az újszülött gyermek édesapjának járó egyhetes fizetett szülési szabadságot a gyermek kéthónapos koráig. Kisgyermekes apák kedvezménye címmel mi tíz napot terveztünk biztosítani - ötöt a gyermek születése utáni első hónapban, a második ötöt pedig az újszülött egyéves koráig vehette volna igénybe az apuka. Mindenesetre köszönjük, hogy ha fukar módon is, de magáénak tekinti a Fidesz programját.

Ugyanezt mondhatjuk el az úgynevezett nagyszülői gyes esetében is, azzal a különbséggel, hogy ezúttal betűről betűre másolta ki a Fidesz választási füzetéből a szöveget.

A miniszterelnök csomagja még a rászoruló gyerekeknek is ígér egy kis üdülést. Kun Béláék elvitték a gyermekeket, hölgyeim és uraim, egyszer nyaralni. Volt már tehát ilyen. Most a szocialista kormány ötezer gyermekkel tervezi ezt. Igaz ugyan, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint rászorulónak csaknem 850 ezer gyermek számít, a szocialista kormány azonban most takarékoskodik - takarékoskodik a gyermekeken.

 

 

(12.30)

 

(A jegyzői székben Béki Gabriellát dr. Füle István váltja fel.)

 

Mint ahogy elspórolták a megígért ingyen tankönyvet, és elspórolták az ingyenes étkeztetést is; megszüntetik az iskoláztatási támogatást; a családi pótlék megemelése mellett ezreket vesznek ki éppen a szegényebb, rászoruló jövedelmű családok zsebéből.

Elmaradt az özvegyi nyugdíjak beígért emelése is, nem javítják tovább, és hagyják elértéktelenedni a gyermekek után járó adókedvezményt.

Engedjék meg, tisztelt Ház, hogy még tűnődjek egy keveset; például azon, hogy miért nem lesték el tőlünk egyebek mellett az ifjú házasoknak szánt kedvezményre való javaslatunkat. Tervezetünk szerint ugyanis minden 35. életévét be nem töltött személy, aki első alkalommal köt házasságot, egyszeri 25 ezer forintos támogatásra jogosult. A gyed felső határát sem szándékoznak 2003-ban emelni, holott ez az ellátás az egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb eleme a családtámogatási rendszernek. Javasoljuk ennek 90 ezer forintra való felemelését.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A tanár sem haragszik arra, ha a másoló diák ezen mesterkedése közepette legalább meg is tanulja a tudnivalókat. Ezért nem neheztelünk mi sem, bár szűkmarkú és félresikeredett az egész. Legközelebb tessék kérdezni, szívesen segítünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MSZP képviselője következik, Csizmár Gábor.

 

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatási és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék azon a vágányon részt venni a vitában, amit a Fidesz előttem hozzászóló képviselője próbált lefektetni. Ennek az a lényege, hogy kérjük számon a mostani kormányon négy hónap alatt azt, amit négy év alatt nem csinált meg a Fidesz-kormány.

Magyarország a kilencvenes évek eleje óta olyan úton járt, hogy elveszett egymillió munkahely, hogy nőtt a munkanélküliség. Most az a kérdés, hogy miképpen lehet új utat találni. Merre tart tehát Magyarország?

1. Az új kormány lehetőséget ad arra, hogy új utat válasszunk, és végre elinduljunk abba az irányba, hogy teljes legyen a foglalkoztatottság Magyarországon; no, nem a hetvenes-nyolcvanas évek gyakorlatának megfelelően, amikor kapun belülre tolták a munkanélküliséget, és nem is az elmúlt évek számmisztikai zsonglőrködésének gyakorlatával, amikor a munkanélküli-regisztráció szabályai vagy a statisztikai szabályok alakításával próbálták eltüntetni a valóságos munkanélküliséget, hanem abban az értelemben, hogy aki tud és akar, az dolgozhasson, találjon munkahelyet; abban az értelemben, hogy nőjön a munkahelyek száma, hogy ne csak minden második aktív korú ember tudjon dolgozni, mint ahogy az jelenleg van.

Mi kell ehhez? Új munkahelyek ezrei, tízezrei, sőt százezrei. Mit tesz ezért a kormány? Segíti azokat, akiknek ma nincs esélyük, vagy csak nagyon kevés a munkához jutásra. Ők a pályakezdő fiatalok, a gyesről, gyedről visszatérő, kisgyereket nevelő nők, a munkahelyüket elvesztő 45 év feletti nők és 50 év feletti férfiak, a fogyatékkal élők, a megváltozott munkaképességűek és a roma lakosság. Hogyan? Speciális esélyteremtő programokkal, meglévő költségvetési források - beleértve a munkaerő-piaci forrásokat is - célzott felhasználásával, pozitív diszkriminációval.

2. Lehetőséget teremt a kormány arra, hogy az emberek tanulhassanak, újabb és újabb szakismereteket sajátíthassanak el, ezzel esélyt teremthessenek maguknak arra, hogy megfelelő álláshoz, egzisztenciához jussanak. Lehetőséget teremt arra, hogy a dinamikusan változó gazdasági és szolgáltatási szerkezethez, ezek képzettségi igényeihez alkalmazkodni tudjanak. Merre tart Magyarország? A tanuló társadalom irányába, az élethosszig tartó tanulás modern világába. Mit tesz ezért a kormány? Négy év alatt meg fogjuk háromszorozni a felnőttképzési kapacitásokat. A szabályozás átalakításával minden szereplőt érdekeltté teszünk a fejlesztésben. Megteremtjük a fogyasztóvédelmet, a tiszta, átlátható végzettségeket, az akkreditációt. Elősegítjük a távoktatás, az e-learning és más korszerű felnőttképzési formák elterjedését. Az év végéig megteremtjük a lehetőségét annak, hogy minden településen hozzáférhetők legyenek a képzési kínálatok, sőt a távoktatás útján be is lehessen iratkozni az elektronikus virtuális iskolába. Jelentős forrásokat biztosít a kormány pályázati úton fejlesztésekre, még ebben az évben 1 milliárd forintot fogunk meghirdetni intézmények, civil szervezetek számára, a jövő esztendőben pedig normatív támogatást hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak.

3. Munkahelyet teremt a kormány. Hogyan? Közvetve a beruházást ösztönző programokkal, támogatásokkal, kedvezményekkel, hazai és külföldi, új vagy régit bővítő, kicsi vagy nagy vállalkozások számára. Közmunkát és közhasznú programokkal újabb munkahelyeket teremt közvetlenül is a kormány, és ehhez forrásokat biztosít. Az elmúlt négy hónapban csaknem 10 milliárd forintot csoportosítottunk át erre a célra, korrigálva az előző kormány lélektelen hozzáállását. Fejleszteni fogjuk a nem tipikus foglalkoztatási formákat és módszereket is, mint az alkalmi munkát - amelynek közterheit a felére csökkentettük -, a részmunkaidős foglalkoztatást és a távmunka-lehetőségeket. Még az idén több mint egymilliárd forintot fordítunk arra, hogy ezer új távmunkahely jöhessen létre.

4. Elindítunk közösen egy bérfelzárkóztató programot, két okból, közösen a szociális partnerekkel, mert bár az egy főre eső GDP a fele az Európai Unió átlagának, de a bérek éppen csak elérik az Európai Unió átlagának egyharmadát. Itt az ideje, hogy az emberek a gazdaság 1997 óta tartó fejlődését végre konkrétan a zsebükben is érezhessék. Mit tesz a kormány a bérfelzárkóztatásért? Először is ott, ahol a kormány a munkáltató, emeli a béreket. Néhány héttel ezelőtt a közalkalmazotti bért a kormány javaslatára a parlament 50 százalékkal megemelte, és jövőre a köztisztviselők bére is el fogja érni a törvény szerinti százszázalékos arányt. Csökkenti az adó- és járulékterheket javaslataival, hogy több nettó pénz kerüljön a pénztárcákba. Az alkalmazotti adójóváírást a háromszorosára növeltük, a minimálbér így adómentessé vált, és átlagban 6 ezer forinttal több maradt a zsebekben anélkül, hogy a munkáltató bért emelt volna. Több mint 2 százalékkal csökkentjük az átlagos személyi jövedelemadó-terheket. A vállalkozók számára lehetőséget biztosítunk fejlesztésre azzal, hogy az egészségügyi hozzájárulást folyamatosan leépítjük, bevezetjük az egyszerűsített vállalkozási adót, valamint fejlesztési, kutatási kedvezményeket biztosítunk. Szeretném elmondani, ha a 3 százalékos első bérajánlat 3-4,5 százalék körül alakul jövőre, akkor az nettóban 7,5-9 százalék, ami azt jelenti, hogy 5 százalékos infláció mellett a versenyszférában is GDP-arányos lehet a bérnövekedés. Ha ehhez a közszféra 17 százalékos emelkedését hozzátesszük, akkor a nemzetgazdasági átlag messze a GDP feletti reálbér-növekedést jelent.

Merre tart tehát Magyarország? A teljes körű foglalkoztatás, a munkanélküliség csökkentésének irányába, a tanuló, így az egyre okosabb Magyarország irányába, az esélytelenség megszüntetésének irányába, az európai uniós bérekhez való felzárkózás irányába. Mindezt úgy, hogy a kormány nem diktál, nem igazságot oszt, és nem csukja be a fülét az emberek véleménye előtt, hanem partnerként, szolgáltatóként, feltételteremtőként az ország lakóival és szervezeteivel folyamatos párbeszédben végzi a munkáját. Ezen az úton - mint azt a közvélemény-kutatások is mutatják - szívesen halad együtt a lakosság és a kormány.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Glattfelder Béla képviselő úrnak, Fidesz.

 

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magyarország európai uniós csatlakozásának egyik kulcskérdése lesz, hogy milyen feltételek mellett, milyen felkészültséget követően fog a magyar mezőgazdaság az Európai Unió agrárgazdaságához csatlakozni. Nincs még egy olyan nemzetgazdasági ág, amelyik ilyen mértékben függne attól, hogy hogyan sikerül az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, hiszen az Európai Unióban is kiemelt szerepet élvez a mezőgazdaság, és az Európai Unió közös forrásainak is meghatározó részét a közös agrárpolitika finanszírozására költik.

 

(12.40)

 

Nagy kérdés, hogy a magyar gazdák az uniós csatlakozás nyertesei vagy vesztesei lesznek. Azt hiszem, annak érdekében, hogy a magyar gazdák nyertesei legyenek a csatlakozásnak, a legfontosabb az lenne, hogy támogassuk a családi gazdaságokat. Ezt tette a polgári kormány is, megalkotta a családi gazdálkodásról szóló jogszabályokat, és kiemelt támogatást nyújtott azoknak, akik családi gazdálkodóként kívánták tevékenységüket folytatni.

Úgy ítéltük meg, hogy ha Magyarországon erős családi gazdaságok lesznek, ahogy ez az Európai Unióban is van, akkor a magyar agrárrendszer zökkenőmentesen beilleszthető lesz az Európai Unióéba, és a magyar mezőgazdák sokkal nagyobb eséllyel, sokkal nagyobb mértékben tudnának hozzáférni az Európai Unió közös forrásaihoz, amikor majd tagok leszünk.

Az Európai Unió agrárgazdasága ugyanis a családi gazdaságokra épül, sőt egyre inkább arra fog épülni - ha valaki olvassa a különböző uniós nyilatkozatokat -, hiszen számukra kiemelten fontos, hogy a vidéki térségekben a gazdasági aktivitást fenntartsák, hogy megtartsák a vidéki munkaerőt ott, ahol az korábban is volt, hogy megőrizzék azokat a hagyományokat és hagyományos közösségeket, amelyek a vidéki gazdasághoz, a mezőgazdasághoz kötődnek.

A polgári kormány bevezette a gazdahitelt, százmilliárd forint értékben volt lehetőség arra, hogy kamatmentes hitelt igényeljenek a gazdák, gépberuházásokhoz nyújtott támogatást, sajnos, ezek a támogatási formák leálltak. Úgy ítéljük meg, hogy most a zárszámadási törvény tárgyalása kapcsán is volna még lehetőség arra, hogy további forrásokat juttassunk erre a területre, volna lehetőség arra, hogy a magyar gazdák felkészülését segítsük, hogy sikeres EU-csatlakozást hajthassunk végre. Remélem, hogy érveinket elfogadják majd, remélem, hogy visszahátrálnak attól, hogy ezeket a programokat tényleg leállítsák.

A földtörvény is módosításra került. A polgári kormány annak érdekében, hogy a családi gazdálkodókat előnyben részesítse más gazdálkodó szervezetekkel szemben: a jogi személyekkel, a nagy részvénytársaságokkal szemben, akár a külföldi tulajdonú részvénytársaságokkal szemben, a magyar gazdáknak elővásárlási és elő-haszonbérleti jogot biztosított. Ezt eltörölték, a családi gazdák megint vesztettek ezen a területen. Azt hiszem, érdemes lenne újra átgondolni ezt a kérdést, hiszen a földkérdés a mezőgazdaság egyik alapvető problémája, és nem hiszem, hogy nekünk érdekünk lenne, hogy az Európai Unióba azokkal a szabályokkal lépjünk be, amelyeket az elmúlt hetekben, hónapokban önök kialakítottak. Azt hiszem, hogy továbbra is érdemes lenne a családi gazdálkodók számára előnyt biztosítani a vásárlás és a bérlet területén.

Remélem, hogy a most meginduló agrárgazdasági tárgyalásokon az EU-csatlakozás terén a magyar kormány ragaszkodni fog ahhoz, amit korábban már kifejtettünk, vagyis hogy a magyar gazdák mindazokat a támogatásokat megkapják majd az Európai Unióban, amelyeket a régi tagállamok gazdái megkaptak. Ebből nem engedhetünk egy tapodtat sem. Ha ezen a területen engedményeket teszünk, bármilyen rövid időre vonatkozzanak is ezek az engedmények, akkor a magyar gazdák a csatlakozásnak másodrendű polgárai lesznek, akkor a magyar gazdák hátrányt fognak szenvedni, és sajnos ez fokmérője lesz csatlakozásunk sikerességének is.

Remélem, hogy a vidékfejlesztés terén visszatérünk ahhoz az úthoz, amit a Széchenyi-terv jelentett, hiszen a Széchenyi-terv által nyújtott támogatási pályázatok jelentős része megegyezik azokkal a támogatási formákkal, amit az EU-ban is élvezhetünk. Ha ezek a pályázati lehetőségek nem nyílnak ki újra, akkor a magyar kis- és középvállalkozók, a vidéki térségek önkormányzatai nem fognak tudni felkészülni az EU-ban kapható támogatások felvételére, és ők is vesztesek lehetnek.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Gyárfás Ildikó, MSZP.

 

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kettészakadt az ország. A rendszerváltozást követő nagy horderejű változások az egyes térségek gazdaságát a vitathatatlan előnyök mellett sok tekintetben negatívan érintették. Fokozottabban igaz ez Északkelet-Magyarországra, ahol a korábbi húzóágazatok - például bányászat, kohászat, gépgyártás - összeomlottak, az ipari és mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett, és drasztikusan megnőtt a munkanélküliség. Az elmúlt 12 évben bár voltak, például 1995-98 között az Európai Unió elvárásainak megfelelő ambiciózus elképzelések, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az integrált szerkezetátalakítási program, de azt leállították, nem folytatták, így átütő eredményt nem hozott.

A megtermelt nemzeti jövedelemben, a nettó keresetekben, az életminőségben, az önkormányzatok pénzügyi helyzetében olyan mértékű különbség alakult ki Nyugat-Magyarország és Északkelet-Magyarország között, hogy jelentős mértékűvé vált az elvándorlás, mert minél kisebb egy ország, a gazdasági különbségek annál inkább irritálják a társadalmat.

Adódik a kérdés: mit kell tennünk azért, merre tartson Magyarország, hogy a hátrányos helyzetű térségek ütemesebben zárkózzanak fel fejlettebb társaikhoz?

Felfogásom szerint az a legfontosabb, hogy olyan országvezetés legyen, akiknek a felzárkóztatás ügye fontos; legyen bátorsága, vállalja és alkalmazza a differenciált megkülönböztetés eszközeit. A jelenlegi kormány ilyen. Jó úton indult el, amikor például létrehozta a kistérségi támogatási alapot, amely a szegény önkormányzatok pályázati önerejét hivatott pótolni. A területfejlesztésre biztosított támogatásokat pedig pártpolitikától mentesen, a rászorultság elvét figyelembe véve szükséges biztosítani, a döntési decentralizáció, az integrált forrásfelhasználás és programfinanszírozás elvét követve.

Ezen szempontok alkalmazása meghatározó jövőnk szempontjából, mert ez azt is jelenti, hogy meg tudunk-e felelni az Európai Unió elvárásainak. Ugyanis az uniós többlettámogatások csak akkor vonhatók be a területfejlesztésbe, ha bizonyítható, hogy a magyar kormány is fontos feladatának tartja, és áldoz is a térségi különbségek mérséklésére. Céljaink tehát nem lehetnek mások, mint a támogatási rendszer EU-konformmá tétele, a gazdaság dinamikájának, versenyképességének erősítése, a munkahelyteremtő képesség növelése, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Milyen eszközök alkalmazásával érhető el mindez? Infrastruktúra, például úthálózat, autópályák építésével, telephelyfejlesztéssel, például ipari parkok, vállalkozói parkok kialakításával, továbbépítésével, befektetői kedvezmények biztosításával, a szakképzés, a szakmastruktúra korszerűsítésével, a felnőttképzés, átképzés támogatásával, közcélú, közhasznú, közmunkaprogramok finanszírozásával, internethálózat kiépítésének támogatásával, távmunkaprogramok indításával, munkaadói járulékok, például az egészségügyi hozzájárulás mérséklésével, az önkormányzatok finanszírozásának javításával, a keletkezett források nagyobb mértékű helybenhagyásával, nagyobb mozgásszabadság és autonómia biztosításával.

Tisztelt Ház! A területfejlesztés, a térségi kiegyenlítés ügye jó irányba fordult. Az elmúlt hónapok intézkedései, a kormány eddig megszületett döntései és programjai is ezt bizonyítják. Most még nagyon az út elején tartunk. Azért dolgozunk, hogy a felzárkózás folyamata erőteljesebb és nagyobb léptékű legyen. Mi, akik Északkelet-Magyarországon élünk, igen rossz néven vennénk, ha lennének erők, amelyek e szándékot lassítanák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(12.50)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz. (A képviselő mobiltelefonja megszólal. - Dr. Katona Béla: Megvárjuk!) Kellemes zene...

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azért hagytuk eddig... Tisztelt Elnök Úr! Elnézést a kis intermezzóért, és minden képviselőtársamtól elnézést kérek, nem szokott ez velem előfordulni.

Tisztelt Országgyűlés! A polgárok életét, közérzetét egyik legjobban befolyásoló tény az, hogy milyen a közbiztonság. Ezért, mint ahogy az elmúlt négy évben is egy-egy ilyen vitanapon, amikor az ország sorsáról folyt a vita a parlamentben, a Belügyminisztérium mindig képviseltette magát. Úgy látszik, hogy ez ma elmaradt, a teremben a Belügyminisztérium egyik képviselője sincs jelen, pedig, hogy úgy mondjam, ismét helyzet van a közbiztonság terén.

Az elmúlt időszakban olyan dolgok történtek a Belügyminisztérium vezetése által, amelyek azt a tényt, hogy milyen az emberek közérzetét befolyásoló körülmény, azaz a közbiztonság, ismét veszélybe sodorták. Pedig önök, tisztelt kormánypárti képviselők, mást mondtak. A kampány során a rendőri fizetések emeléséről beszéltek, arról beszéltek, hogy a 2400 üres státust fel kell tölteni. A miniszterelnök úr személyes vállalást is tett, mint ahogyan szokott, de azt is tudjuk, hogy már sok minden nem következett be ebből; ha például a tankönyvtámogatásra gondolunk, amiről az imént beszélt Mátrai Márta képviselőtársunk.

A miniszterelnök úr azt mondta, kiemelt béremelést nyújtunk a rendőröknek, jelentős létszámemeléssel megerősítjük a lakosság biztonságát közvetlenül védelmező rendőrkapitányságot. Mi történt? Korlátozzák a túlóradíjak kifizetését, leállítják a képzési, továbbképzési programokat, az üzemanyag-felhasználást 10 százalékkal csökkentik, és létszámstopot vezetnek be. Ez mind olyan körülmény, amely az önök vállalásaival szembemegy, tisztelt képviselőtársaim.

Ezért úgy gondoljuk, hogy július 16-a óta - amikor is önök beültek a készbe, mondhatnánk, hiszen 320 milliárd forint volt a kasszában - jutott volna a rendőrségnek is. Helyes célokat, általunk is támogatott helyes célokat is támogattak, mi is így voltunk ezzel, ezért szavaztuk meg. De juthatott volna a rendőrségnek is, ha ott egymilliárd forint hiányzik a belügyminiszter asszony szerint.

Ezért felmerül a kérdés, hogy nem tudatos gyengítése folyik-e a rendőrségnek, nem ismét az-e a cél, hogy káosz legyen az országban, 600 ezer fölé jusson a bűncselekmények száma; nem az-e a cél, hogy fehérgalléros bűnözők - ahogy a köznyelv mondja, mint a vecsési számlagyár esetében is - szabadon kószálhassanak az utcán. Tasnádi Pétert már ide se veszem; azóta egyébként az ügyében történt egy s más, de azért ott is lehetett volna korábban intézkedni.

Sajnos nincsenek jó hírek a jövő évet illetően sem, hiszen a jövő évi költségvetés tervezése során a rendőrség bevételeit több megyében is 200 százalékkal emelik meg, annak ellenére, hogy az idei bevételek sem teljesültek. Mit jelent ez? Többet kell büntetniük a rendőröknek, hogy teljesítsék a bevételeket? Mit jelent ez? Olyan körülményekre kényszerítik a rendőrkapitányságokat, amire azok nem alkalmasak? Azt hiszem, hogy ez nem helyes irány, a rendőrségnek több pénzt kell juttatni, hogy az a cél, amelyben, azt gondolom, azért mindannyian egyetértünk, hogy az állampolgárok életét, biztonságát befolyásoló körülmény, azaz a közbiztonság megfelelő legyen, elérjük azokat a mutatókat, amelyek a... (Szalay Gábor folyamatosan mobiltelefonon beszél.)

 

ELNÖK: Halkabban beszéljen a telefonba, államtitkár úr, hadd kérjem meg. Államtitkár úr, kicsit halkabban beszéljen, legyen szíves! (Szalay Gábor: Elnézést!) Köszönöm szépen.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Visszatérve, azt gondolom, mindannyiunk közös célja az, hogy az állampolgárok közérzetét befolyásoló tény, azaz a közbiztonság megfelelő legyen, ugyanúgy, ahogy a polgári kormány alatt mintegy 150 ezerrel csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma, ebből is az egyik fontos, a gépjárműlopások száma a felére csökkent. Azt hiszem, akkor dolgozunk helyesen, ha a közösen elfogadott célok, a kampány során hangoztatott célok megvalósulnak, megerősödik a rendőrség, kevesebb lesz a bűncselekmény, és a polgárok ez irányú jó közérzete is jobb lesz, jobb lesz az eddigieknél, mert akkor élhetünk egy békés Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Szabó Lajos képviselő úr, MSZP.

 

SZABÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Medgyessy-kormány meghirdetett gazdaságpolitikai programjának szerves része a kis- és középvállalkozások fejlődésének segítése. Ehhez előremutató fejlesztésekre, a növekedés gyorsítására és a magyar gazdaság versenyképességének nemzetközi mércével mért fokozására van szükség.

Mindez akkor lehetséges, ha hazánkban a gazdasági háttér stabil és kiszámítható. Ezért a Medgyessy-kormány arra törekszik, hogy a kis- és középvállalkozások számára nyújtandó állami programok átláthatóak és eredményorientáltak legyenek. Csak így érhetjük el azt az elsődleges célt, hogy ezen vállalkozások tisztességes, átlátható versenykeretek között kapjanak esélyt a felzárkózásra, illetve egyenjogúságra, egyenrangúságra a nagyvállalatokkal szemben.

A kormány által most bevezetett és elindított programok kiemelt célként kezelik a kis- és középvállalkozások terheinek mérséklését, illetve adminisztrációs kötelezettségeik ésszerűsítését, egyszerűsítését. Ennek alkalmazott eszközei az adóterhelés csökkentése, az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos megszüntetése, illetve az adómentes fejlesztési tartalék bevezetése.

A 2003. évben hatályba lépő egyszerűsített vállalkozói adó a legfeljebb 15 millió forintos éves bruttó bevétellel rendelkező egyéni és társas vállalkozásokat érinti. Az eva az egyéni vállalkozók esetében kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót, az osztalékalap után fizetendő adót, valamint a cégautóadót és az általános forgalmi adót. A társas vállalkozások az eva megfizetésével mentesülnek a társasági adóval, az osztalék utáni személyi jövedelemadóval, a cégautóadóval, valamint az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeik alól.

Mindezek mellett bővítjük a vállalkozásfejlesztési forrásokat is. Az uniós felkészülést segíti a kisvállalkozói célelőirányzat, melynek célja a versenyképesség fokozása a vállalkozások felzárkóztatása érdekében. A gazdaságfejlesztési előirányzat pályázatai a beruházások élénkítését segítik elő. A regionális célelőirányzat pedig a területi és technológiai differenciák kiegyenlítését szolgálja.

Az előre megtervezett hatásosság elérése érdekében célzott programokat kívánunk alkalmazni, úgymint a mikrohitelprogram, a garanciaprogram, a kamattámogatás, a Széchenyi-kártya. Ez utóbbi kiváló lehetőséget ad a kis- és középvállalatok tőkepótlására és folyamatos fejlődésük biztosítására. A kisvállalkozások által igényelhető Széchenyi-kártya jelenleg 500 ezer, illetve 1 millió forintos hitelkeretet biztosít tulajdonosának; a hitel összegének emeléséről az első évi tapasztalatok alapján fogunk dönteni.

 

(A jegyzői székben Herényi Károlyt Németh Zsolt váltja fel.)

 

Az európai uniós tagfelvételünk új követelményeket támaszt, többek között a kis- és középvállalkozásokkal szemben, ahogy a képviselőtársaim ezt többször megjegyezték már itt a mai napon. Ahhoz, hogy tagfelvételünk idejére versenyképes, megerősödött vállalkozási szektor alakuljon ki, fontos már most megismerni az uniós követelményrendszert, illetve az egyéb jogharmonizációs követelményeket.

 

(13.00)

 

Ezt olyan ingyenesen elérhető tájékoztató füzetek segítik, mint például: Az Európai Unió címszavakban, iránytű kis- és közepes vállalkozásoknak című tájékoztató füzet, a Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról kis- és középvállalkozóknak című kézikönyv, vagy egységes oktatási csomag elnevezéssel a kamarákkal, érdekképviseletekkel és szakszövetségekkel együtt kidolgozásra került a vállalkozási szféra uniós csatlakozását segítő oktatási tematika.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Végezetül hadd hangsúlyozzam azt, hogy 2001-ben több mint 1 millió 120 ezer vállalkozást regisztráltak Magyarországon. A működő vállalkozások száma is több volt mint 840 ezer, közülük 809 ezer mikro-, 25 ezer kis- és közel 5 ezer közepes vállalkozás volt. Ezért bátran állíthatjuk, hogy e vállalkozói kör kell hogy legyen a gazdasági fejlődés motorja Magyarországon. Az Unió átlagában ezen vállalkozások termelik meg a helyi nemzeti össztermék közel felét, a foglalkoztatásban pedig kétharmados részarányt képviselnek. Így kiemelten fontos, hogy a ma még tőke- és forráshiánnyal küzdő szektor mihamarabb a piaci verseny meghatározó tagjává tudjon válni.

Így a hazai kis- és középvállalkozói kört segíteni kell abban, hogy képes legyen beszállítóként tevékenykedni, és egyre inkább az lesz a cél, hogy túlnőjék ezt a szerepkört, és ne csupán a magyarországi multikhoz kapcsolódjanak, hanem a nemzetközi piacokra is be tudjanak törni. Ezt szolgálják azok a pályázati lehetőségek is, amelyek nyitva állnak a kis- és középvállalkozók előtt. Ezek többsége az európai uniós felkészülést segítő projektek, amelyek támogatják a minőségbiztosítást és a környezetvédelmi előírások megvalósítását célzó fejlesztéseket, az ipari és integrátori parkok létrehozását, és különféle kamattámogatással e vállalkozói kör tőkehiányának enyhítését is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Fónagy János, a Fidesz részéről. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

 

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai délelőtt folyamán szinte minden hozzászólásban elhangzott az úthálózat, az infrastruktúra fontossága - gondolom, hogy ebben egyetértünk.

Abban is egyetértünk, hogy az úthálózat mennyiségi és minőségi hatását nem lehet egy országban, egy társadalomban túlbecsülni. Gondolom, abban is szakmai konszenzus van, ahhoz, hogy Magyarország elérje az Európai Unió átlagát, mintegy 1000-1200 kilométer autópályát kell építeni, meggyőződésünk szerint úgy, hogy az infrastruktúra fejlesztése során teret biztosítsunk a hazai útépítőipar erősödésének, nagyszámú kis- és közepes vállalkozás részvételének, a hazai, a magyar alkotóerő kibontakozásának. Úgy kell építenünk, hogy a megvalósult utak használata megfizethető legyen minden magyar polgár és minden magyar vállalkozás számára.

Egyetértek Csehák miniszter asszonnyal abban, hogy vitáinknak az egymással vetélkedő elképzelésekről kell szólnia. Nézzük tehát, hogy ezen a szakmai területen milyen elképzeléseket tudunk csatasorba állítani! A polgári kormány a választási programjában célul tűzte ki a meglévő autópályák, tehát az M3-as, M5-ös és M7-es országhatártól országhatárig vitelét, az M0-ás déli szakaszának bővítését, az északi szektor kiépítését a hozzá tartozó Duna-hidakkal. A program része volt a szekszárdi Duna-híd befejezése a rávezető utakkal együtt, terveztük indítani a dunaújvárosi hidat, amely 80 év után megszüntetve az ország kettészakadását, a Dunán átvitte volna az M8-as horizontális utat. 2002-ben kezdődött volna a 4-es számú főközlekedési út autóúttá fejlesztése, és folytattuk volna a Széchenyi plusz programban meghatározott 38 elkerülő út, illetve csomópont építését - ez a mi jövőképünk.

Nézzük az önökét! Az MSZP négy év alatt 800 kilométer autópálya megépítését ígérte. Jelenleg ott tartunk, hogy a legkedvezőbb esetben is 800 kilométer helyett mintegy 360-380 kilométer átadását vállalják, és ebből is 86 kilométer az a Füzesabony-Polgár közötti M3-as szakasz, ahol a jelenlegi kormánynak csak két feladata van: az átadás és a koccintás az építők és az utat megépítő elődök egészségére.

Információnk szerint van olyan pénzügyminisztériumi álláspont is, hogy tulajdonképpen ennyi pénz sincs erre a célra, és mindössze a GDP 0,5 százaléka fordítható erre, ami mintegy 50-60 kilométer autóút megépítését teszi lehetővé négy év alatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen meg lehet fogadni Csillag miniszter úr ma reggeli ajánlatát, és ezt angolul is meg lehet fogalmazni, de a számok akkor is számok maradnak. A 380 vagy az 59 kevesebb, jóval kevesebb, mint a 800. Nincs szó dunaújvárosi hídról, nincs szó határig menő autópályákról. Tulajdonképpen nincs szó semmilyen olyan fejlesztésről, ami ezeket az általunk vázolt lehetőségeket teljesítené - ez az önök jövőképe.

Tudom, önök nyerték a választást, ilyen teljesíthetetlen ígéretekkel. Talán Dante mondta, ha jól emlékszem, hogy a népet nem lehet megvesztegetni, de nagyon könnyű megtéveszteni - ez önöknek sikerült. Remélem, hogy ezen az úton nem sokáig megyünk ebbe az irányba.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Pásztohy András, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hogy merre tart az ország? Vidéki szemmel nézve a válasz egyszerűnek tűnik, mert mi is lehetne más, mint az, hogy Európába.

De vajon mit vár az a több millió vidéken élő ember, akiknek a többsége kötődik valamilyen formában a mezőgazdasághoz, netán abból él? Mit gondolnak az egyre elnéptelenedő, ezernél is kisebb településen élők a jövőről? A kérdések jogosak, hiszen az elmúlt 12 év, a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb vesztese a magyar vidék, ezen belül is a mezőgazdaságból élők sokasága.

Az általuk megélt tapasztalatok lehangolóak. A mezőgazdasági üzemek erőszakos szétverése, a kis- és nagygazdaságok együttműködésének, integrációjának szétesése, a vidéki ipar felszámolása hatalmas egzisztenciális űrt hagyott maga mögött, munkanélküliséget, szegénységet zúdított a magyar vidékre. Több százezren őstermelőként, illetve alkalmi munkával küszködnek napjainkban a napi megélhetésért. Magam is vidéken, kistelepülésen élek, és mezőgazdasággal foglalkozom, s nap mint nap látom, tapasztalom, hogy az itt élők nem csodára várnak, nem gondolják, hogy az uniós csatlakozás után kolbászból lesz a kerítés. Semmi mást nem akarnak: egyenrangú polgárként szeretnének részesülni az előnyökből, a jóból is, annál is inkább, mert a legnagyobb áldozatot nekik kellett hozniuk, mint már oly sokszor az elmúlt századok során. A vidék a maga elhagyatott, ellentmondásos mezőgazdaságával igenis Európába tart.

Nagy a politika felelőssége: a vidéket ugyanis nem megosztani, hanem összefogni kell. A mezőgazdaság szereplői azt akarják, hogy ne a politika, a hatalom jelölje ki, hogy ki az EU-konform gazdálkodó, ki nem. Azt akarják, hogy a politika ne játszhassa ki őket egymással szemben. Azt akarják, őszintén mondják meg, hogyan kell alkalmazkodniuk, mit kell tenniük, hogy boldogulhassanak a csatlakozás után. Azt akarják, hogy legyen a gazdálkodás kiszámítható, méltányos jövedelmeket lehessen elérni, hogy meg lehessen élni a földből. Azt akarják, hogy minden vállalkozás egyenlő esélyt kapjon a gazdálkodáshoz.

Tisztelt Ház! Az idő sürget bennünket, hiszen a lemaradásunk óriási. Éppen ezért megnyugtató, hogy a kormány a megalakulását követően hitet tett az együttműködés agrárpolitikája mellett. Az első száz nap intézkedései is, ezt igazolva, nagyban segítették a gazdálkodókat. A mezőgazdaság piaci zavarainak kezelésében - akár a gabonára, a tejre, a szőlőre, a borkérdésre gondolok - sokat tett a gazdálkodók érdekében, több milliárddal támogatta a megoldást. Megnyugtatóan stabilizálta a termelői alapokat, a gazdálkodás feltételeit a földtörvény módosításával, a Nemzeti Földalap intézményének megalkotásával.

 

 

(13.10)

 

Jól tudom, hogy mindez nem elég. Az uniós csatlakozásig nagyságrendekkel kell javítani a gazdálkodók versenyképességét, tőkéhez, jó beruházási lehetőségekhez kell juttatni a gazdaságokat, javítani a jövedelmezőségüket.

Mindezt jól szolgálja a négy éven át elszabotált SAPARD-program elindítása; a felgyorsított, úgynevezett gazdahitelprogram, amelyből a Medgyessy-kormány már 45 milliárdot biztosított és még 50 milliárdot fog a gazdaságnak biztosítani; az adóskonszolidáció, amely 60 milliárd forintot juttat a gazdálkodóknak, és segíti működésüket, a beruházásukat, a fejlesztésüket, a technológiai megújulást; az agrárpiac átfogó szabályozása, mely jövedelembiztonságot teremt, amelyet szintén nem oldottunk meg az elmúlt időszakban, az elmúlt négy évben semmit nem tett az előző kormány; az uniós intézmények felállítása, mely a gazdálkodók felkészülését segíti, hiszen ezek az intézmények többek között arra hivatottak, hogy a csatlakozást segítő pályázatok útján forrásokhoz jussunk, amelyek a versenyképességünket elősegítik.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, mindezek megvalósítása segít abban, hogy a vidék és az agrárium is Európába tartson, de sokkal többet kell tenni érte valamennyiünknek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a felszólalását. Megadom a szót Hörcsik Richárdnak, a Fidesz képviselőjének, normál felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap fő kérdésére, merre tart Magyarország, külpolitikai szempontból úgy vélem, a mögöttünk hagyott 12 év euroatlanti politikájából eredően is csak egyetlenegy válasz adható: az Európai Unió felé. Ebben nincs vita.

Abban viszont annál több kérdés és kétely fogalmazódik meg, miszerint hogyan halad Magyarország az Unió felé. Milyen kondíciókkal, milyen pozícióban ér célba 2004-ben, amikor tagjai leszünk a szervezetnek? Ezek a kérdések, úgy vélem, jóval sürgetőbbek, mint a vitanap központi kérdése. Ugyanis a következő három hónapban dől el, hogy Magyarország milyen pénzügyi feltételekkel válhat uniós taggá.

Tisztelt Elnök Úr! Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az Európai Bizottság által a közelmúltban nyilvánosságra hozott számítások szerint Magyarország nettó pozíciója, tehát az, hogy mennyit kapunk az Uniótól, az első évben 25 millió euró, azaz közel 6 milliárd forint. Tehát a hír igaz, hogy Magyarország nettó haszonélvezője lesz az Uniónak, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Mert véleményem szerint ez az összeg nagyon-nagyon kevés. Nemcsak összegszerűségében, hanem akkor is, ha összehasonlítjuk azzal az összeggel, amit Magyarország még a csatlakozás előtt, tehát 2003-ban kap az előcsatlakozási alapokból. Ehhez képest tehát 180 millió euróval, közel 45 milliárd forinttal kevesebb. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország pénzügyi pozíciója nemhogy javulna, hanem csökken és zsugorodik.

Tisztelt Elnök Úr! A másik érzékeny fejezet, amit még nem zártunk le, a mezőgazdaságé, ahol szintén nem rózsás a helyzetünk, már ami a közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokat, a termelési kvótákat, a támogatások bevezetésére tervezett, sajnos elég hosszú átmeneti időszakot illeti. Úgy vélem, ha jelenlegi pozíciónkat nem sikerül javítani, akkor nemcsak a mezőgazdasági termelőink egy része, hanem igenis a kis- és középvállalkozók jelentős hányada is hátrányos helyzetbe kerül, éppen a csatlakozás első két évében. Tessék mondani, ki fogja ezért vállalni a felelősséget?

Magyarországnak történelmi lehetősége az Unió - de a kormánynak történelmi felelőssége, hogy a brüsszeli tárgyalásokon jó pozíciót érjen el.

Merre tart ma Magyarország? Remélem, hogy a tárgyalások lezárása után, a jövő évben is ugyanez lesz a válasz: az Európai Unió felé.

Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő fölszólaló Molnár Gyula, a Magyar Szocialista Párt részéről.

Mielőtt megadnám a szót, megkérem Füle István jegyző urat, legyen kedves ismertetni a tisztelt Házzal, a frakciók hogyan is állnak az időkeret fölhasználásával. Parancsoljon, öné a szó, jegyző úr.

 

DR. FÜLE ISTVÁN jegyző: Köszönöm a szót. Tisztelt Parlament! A hátralévő idő a következő: az MSZP számára 30 perc 45 másodperc van; a Fidesz számára 11 perc 42 másodperc; az SZDSZ, illetve az MDF felhasználta az idejét.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Megadom a szót Molnár Gyulának, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A következő évtizedek legnagyobb kihívása, és nemcsak Magyarország, hanem az egész világ számára a globalizáció és az információs társadalom kérdései. A mai aktuálpolitikai indíttatású vita ellenére azt hiszem, akkor járunk el felelősen, ha picit feljebb visszük a horizontunkat, távolabb tekintünk a holnapi napnál, és figyelembe vesszük azt, hogy mi is történik körülöttünk a világban.

Mondom ezt azért, mert talán most sokan felvetik Magyarországgal kapcsolatban, hogy relatív versenyhátrányban vagyunk, de ennek lehetnek előnyei is: akkor, ha tanulunk az előttünk járók tévedéseiből, és bizonyos szakaszokat kihagyva, a hibákat korrigálva csatlakozunk a világban zajló folyamatokhoz. Egy tőlünk Nyugatra aktívan dolgozó szociáldemokrata politikus egy beszédében azt mondta: új ipari forradalom tanúi vagyunk, és ezt a forradalmat akkor sem tudnánk megállítani, ha akarnánk. Legfeljebb lemaradunk. Ez egy nagyon fontos, és jellemző szemléletbeli különbség, ami a magyar és a nyugat-európai politikusokat jellemzi; talán érdemes ezt megszívlelnünk.

De hogy miről is maradunk le, azt pontosan kell megfogalmaznunk. A víziók, az álmok könnyen megtéveszthetnek minket, és keserű lesz az ébredés; ahogy az 1910-es években a londoni városatyák válságstábot hoztak létre azért, hogy a lóállomány aggasztó szaporodása miatt 1950-ben súlyos gondok lehetnek az angol fővárosban - nos, nemhogy a probléma nem jelentkezett, már ló is alig volt Londonban. Tehát az 1910-es becslések 1950-re nem váltak valóra.

Hogy hogyan is néz ki a jövő, a következő évtizedek vagy évszázadok, arra számtalan elemzés készült az utóbbi időben. Talán orwellinek tűnik néhány gondolat, de érdekes elmeditálnunk rajta. Az első ilyen, a teljes műszaki fejlődést felölelő munka 1991-ben készült el, ezt dolgozta át nemrég és publikálta két kiváló elemző. Ebből szeretnék önöknek néhány érdekesnek tűnő példát - nyilván a teljesség igénye nélkül - kiragadni.

Nos, az ő elemzésük szerint az első mesterséges, elektronikus élet megjelenése 2006-ra tehető a világban. A mesterséges intelligenciát alkalmazó házak 2010-ben várhatóak. Az internethasználók száma eléri az 1 milliárdot: ezt 2005-re teszik az elemzők. A szoftverek többségét gépek fogják majd írni: ezt 2011-re prognosztizálják. Azt, hogy a robotok fizikailag és mentálisan is felülmúlják az embereket, 2030-ra. Mesterséges agysejtek lesznek 2017-ben; a háztartási gépeket beszédhangon vezéreljük, ezt a közeli 2005-re; hogy virtuális ablakokon fogunk kitekinteni a világra, ezt 2015-re; hogy a mesterséges intelligencia először doktori címet fog kapni a világban, ezt 2018-ra; hogy mesterséges csapadékkal fogunk öntözni, ezt 2035-re; és hogy a gondolatfelismerés mindennapi gyakorlat lesz - ez nyilván a parlamentarizmust is át fogja alakítani -, ezt 2025-re prognosztizálják. S azt mondják, hogy a fegyverek többsége majdan egyszer nem embereket, hanem rendszereket fog megtámadni - ez egy érdekes új világ -, ezt 2010-re teszik. És hogy egy kis pozitívumot is mondjak: az érzelemszabályozó eszközök prognosztizált dátuma 2025.

Nos, ez egy nagyon komoly tanulmányból kiragadott néhány jellemző példa, lehet egy vízió a szép új világ lehetséges variációval, de az talán érzékelhető, hogy nekünk nemcsak és kizárólag a holnapi napra kell válaszokat adnunk, hanem picit távolabbi időszakra is. Ezért rendkívül fontos, hogy ebben a technológiai fejlődési időszakban a politika nagyon pontosan fogalmazza meg a saját maga számára a célokat.

Nem hiszem, hogy vehetem magamnak a bátorságot, hogy e pillanatban, erről a helyről zárt definícióként megfogalmazzam, mit is kell tennünk a következő évtizedekben, de néhány alapelvet mindenképpen szeretnék rögzíteni.

Az egyik fontos dolgunk az, hogy a társadalom egészét egyben tudjuk tartani ezekben a folyamatokban. Rendkívül fontos kötelességünk és felelősségünk, hogy mindenki számára biztosítsuk az információhoz való hozzáférést. És természetesen nagyon fontos az, hogy bontsuk le a falakat a felső és az alsó közép között.

 

 

(13.20)

 

Hiszen tudjuk, hogy ma a változások 80-90 százaléka csupáncsak az emberiség 10 százalékát érinti.

Nos, befejezésképpen azt szeretném megfogalmazni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy talán példát vehetünk rendszerváltó elődeink néhány döntéséből, hiszen ők a létező s meglévő politikai vitáikat félretéve egy kérdésben 1989-ben, '90-ben meg tudtak állapodni, ez pedig Magyarország uniós csatlakozása.

Azt javasoljuk és azt óhajtjuk, hogy a következő években vagy a következő hónapokban a magyar politikai elit - picit félretéve a saját maga, meglévő és létező politikai vitáit - állapodjon meg az információs társadalom alapvető kérdéseiben. Akkor is tegye ezt, ha lehet, hogy a fantáziánk kevés minden egyes pontos végcél megfogalmazására, de legalábbis próbáljuk meg az e-Magyarország alapvető kérdéseit négypárti konszenzussal elfogadni. Ezért a következő napokban, hetekben frakciónk tervezi egy politikai nyilatkozat benyújtását, amit reményeink szerint nagy többséggel, konszenzussal a parlament elfogadhat, amelyik alkalmas lehet arra, hogy a következő évekre, évtizedekre a célokat saját magunk számára megfogalmazzuk.

Nos, ahogy említettem a bevezetőben, ezt a folyamatot megállítani nem tudjuk, legfeljebb lemaradunk róla.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő fölszólaló Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az uniós csatlakozással kapcsolatos kérdésekről Hörcsik Richárd az előbbiekben szólt. A külpolitika másik fontos területéről, a nemzetpolitikáról engedjenek meg néhány szót. Úgy ítélem meg, hogy itt különösen a jelenlegi kormány ellentmondásos magatartása a státustörvénnyel kapcsolatban követel figyelmet. Ez lovat ad a törvény ellenzői alá, azt eredményezheti, hogy újra kell nyitni szomszédainkkal már lezárt kérdéseket.

Mindmáig nem tudjuk, hogy mi a kormány álláspontja a törvény módosításával kapcsolatban, megmarad-e a gyakorlati módosításoknál, a technikai módosításoknál, vagy pedig megkísérli a törvény érdemi megcsonkítását. A státustörvény végrehajtása pénzügyi vonatkozásban is elakadt. Mindmáig nem tudjuk, hogyan tervezi finanszírozni a törvényben biztosított juttatásokat a kormány, hiszen bár a tárcák előkészítették a második félévre vonatkozó terveiket, még mindig nem született kormánydöntés. Bizonytalanná vált az Illyés Közalapítvány helyzete is, miután a kormány megkísérelte törvénysértő módon eltávolítani a kuratóriumot; a bírósági figyelmeztetés után kényszerültek visszavonni a lépésüket.

Elég gyorsan tudott viszont a kormányzat dönteni arról, hogy az Eximbank 2,5 milliárd forintos hitelt nyújtson Medgyessy Péter barátjának, a kétes hírű nagyváradi vállalkozónak, Mudura Sándornak a plazaépítéséhez. A polgári kormány 2 milliárd forintos erdélyi magyar egyetemi támogatást nyújtott, önök egy havernak nyújtottak 2,5 milliárdos támogatást egy plazára. Medgyessy Péter miniszterelnök úr a parlamentben is valótlanságot állított, amikor úgy fogalmazott, hogy az erről szóló döntés a polgári kormányzás idején született. Az igazgatósági döntés június 24-én született, a szerződést pedig július végén írták alá. Tudomásom szerint már önök voltak ekkor kormányon.

Még egy kérdésről kell szólnom, a példa nélküli tisztogatásról, vagy mondhatni, vérengzésről a Külügyminisztériumban és a Határon Túli Magyarok Hivatalában. A Külügyminisztériumban tucatnál is több főosztályvezetőt menesztettek, úgy váltották le őket, hogy nemhogy nagyköveti posztot - ahogy Medgyessy Péter ezt állította -, de semmilyen más, megfelelő beosztást nem kínáltak nekik; és megdöbbentő az a mód, ahogy minap lefejezték a Határon Túli Magyarok Hivatalát is, menesztették a hivatal teljes vezetését. Hogyan lehetséges ezután a szakmai munka folyamatos biztosítása? Vagy talán éppen ez lenne a cél, a nemzetpolitika szakmai hátterének a szétverése? És mindezt azért, hogy talán leplezhessék valódi szándékaikat, félelmem szerint a rombolás nemzetpolitikáját, és előkészítsék a státustörvény érdemi megcsonkítását?

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet kívánok: ne legyen igazam!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő fölszólaló Gedei József, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GEDEI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Julius Caesar élne, akkor valószínűleg azt mondaná az Európai Unió és Magyarország viszonyát szemlélve, hogy a kocka el van vetve. A kocka el van vetve abban az értelemben, hogy Magyarország európai uniós integrációjának nincs alternatívája.

Abban a kérdésben, hogy Magyarország újra Európa szerves részévé váljon, lényegében minden józanul gondolkodó hazai politikai erő egyetért. Csatlakozunk ahhoz az Unióhoz, amelynek népei úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékekre alapított békés jövőben, elutasítják a háborút és a terrorizmust. Csatlakozunk ahhoz az Unióhoz, amely az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás egyetemes értékein alapul, a demokrácia elveire és a jog szabályaira támaszkodik. Csatlakozunk ahhoz az Unióhoz, amely a szabadság, a biztonság és az igazságosság térségének megteremtésére, a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés előmozdítására törekszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fiatalok ilyen értékekre épülő uniós Magyarországot szeretnének, és abban reménykednek, hogy az Unióban majd jobban élhetnek, több lehetőséghez juthatnak, és legalább olyan büszkék lehetnek majd magyarságukra, mint ahogyan az ír fiatal büszke nemzeti hovatartozására. A magyar fiatal az ír, a francia, az angol, a spanyol, a holland fiatallal egyenrangú, egyenlő esélyű, szabadságú és méltóságú magyar uniós állampolgár szeretne lenni.

A magyarországi fiatalok tudják, hogy az uniós csatlakozásnak nincs alternatívája. A kocka el van vetve. Azonban nincs eldöntve az, hogy milyen mértékben veszünk részt az Unió, illetve saját jövőnk alakításában. Nincs eldöntve az, hogy tétlenek maradunk, és mindent ráhagyunk a nemzetközi hatalmak és a tőkemozgás sodrására, a véletlenszerűségre vagy sem. Nincs eldöntve, hogy egyetértésre tudunk-e jutni itthon, és fel tudunk-e közösen lépni a nemzetközi fórumokon vagy sem.

A jövő nemzedéke azt várja a hazai politikai pártoktól, hogy a választási időszakokat követően hagyjanak fel a pártküzdelmeikkel, lépjenek fel közösen az EU-tárgyalások során a fiatalok gazdasági-kulturális esélyei, emberi, nemzeti létünk jobbítása, a helyi társadalom munkaképességének fejlesztése érdekében. A kocka ilyen értelemben még nincs elvetve. Van esély a megbékélésre. A magyarországi fiatalok közös jövőnk érdekében összefogást követelnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő fölszólaló Turi-Kovács Béla, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, parancsoljon, öné a szó.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon azt hallottuk, hogy haladunk, lépegetünk - a legkülönbözőbb kifejezésekkel értesülhettünk róla - az Európai Unió irányába. És ha az időt tekintjük, akár percről percre, óráról órára, napról napra haladunk az Európai Unió felé.

A kérdés az, hogy az eltelt egynegyed esztendőben haladt-e az ország az Európai Unió felé. Közelítettük-e az Európai Uniót azokban a teljesítményekben is, amelyeket joggal lehet tőlünk elvárni? Én azt gondolom, a Medgyessy-kormány azt tette, ami várható volt, ez benne van a történelmi múltjában: elosztotta, ami már megvolt, és ezt követően egy virtuális politika kezdődött. Ez a virtuális politika minden ágazatra, így a környezetvédelemre is igaz. Mert ma csak kérdéseket lehet feltenni. Meg kell kérdeznem, hogy ha egyébként a jó irányba történő elmozdulás, amely szerint a környezetvédelem és a vízügy együtt fog mozogni, megtörtént, történt-e valami annak érdekében, hogy ez hozzon is valamilyen eredményeket. Azon kívül, hogy arról értesültünk egy bizottsági meghallgatáson a szaktárca vezetőjétől, hogy az szmsz-t módosították, ismereteink szerint még annyi történt, hogy ma a fenyegetettség állapotában van a vízügy jelentős számú dolgozója.

(13.30)

 

Ők attól tartanak - ezt egy bizottsági ülésen méltóztattak velünk közölni -, hogy tömeges elbocsátásra kerülhet közöttük sor. Így van? Meg kell kérdeznem. (Dr. Kis Zoltán: Nem igaz.) Örömmel hallom, hogy nem. Ezt majd kérem megerősíteni a vízügyesek felé is. De ennek akkor van súlya, ha egyszer látjuk, hogy szervezetileg hogyan integrálódott ebbe az egységbe a vízügy. Jelenleg sehogy. Meg kell kérdeznem, hogyan lesz ez a jövőben, miként fog együttműködni a környezetvédelem és a természetvédelem. Félek tőle, hogy ha ilyen tempóban halad ez az ügy, akkor ennek a kidolgozása egy következő - reményeink szerint polgári - kormány feladata lesz, mert addig ebben előrehaladás nem történik.

Csakhogy, barátaim, a víz már csak olyan - ahogy ezt annak idején a "nagy tanú" mondta -, hogy az jön. Következésképpen, ha most helytállt a vízügy, helyt kell állnia a következő etapban is. És ha helyt kell állnia, ahhoz bizony a Vásárhelyi-tervet nem leporolni kell, hanem elő kell venni, meg kell valósítani és nem félretenni. Ehhez bizony az kell, hogy a környezetvédelem területén belül megszűnjön az a virtuális politika, aminek nagyon jópofa dolgai vannak. Mert, úgy gondolom, az elefántot megfürdetni jó dolog az elefántnak, de nem biztos, hogy a környezetvédelemnek is az. Ezeken a területeken ez kevés.

Megítélésem szerint itt most olyan lépéseket tenni, amelyeket elvár nemcsak a nagyközönség, nemcsak a civil társadalom, hanem Európa is a környezetvédelemtől. Lehet-e úgy előre haladni, hogy nem látszanak a források, csak az ígéretek? Olyan ígéretek, amelyeket ha összeadok, mondjuk, a kétharmadát fogják elérni a lakásoknak szennyvízelvezetéssel, ez 650 milliárd forint 2006-ig. Kérdezem: benne lesz a költségvetésben az időarányos része? Mert ha nem, akkor azt kell mondani, nem hihetünk az ígéreteknek.

Meg vagyok arról győződve, ha Európa felé akarunk haladni, akkor a virtuális politikával fel kell hagyni. Partner ebben az ellenzék, partner ebben a Fidesz. Partner azért, mert mi igazán oda törekszünk, Európába törekszünk. De olyan módon, hogy emögött valódi teljesítmény legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Horváth Csabának, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Messzemenően egyetértek mindazokkal a célokkal, amelyeket az ellenzék néhány képviselője itt a vita hevében, no meg az előző hetekben tartott sajtótájékoztatók alkalmával előadott. Csakhogy az előző négy év alatt, amikor hatalmon voltak, önök vajmi keveset tettek nemes céljaik megvalósítása érdekében.

Vegyük például a lakásépítéseket! Az előző kormány lakáspolitikája a hiteltámogatások növelését célozta meg, és ezzel elsősorban a tehetőseket támogatta. Ezzel szemben a jelenlegi kormány lakáspolitikája elsősorban a lakásépítéseket tűzte ki célul, s mielőtt további jó lépéseket tennénk, egy 15 éves nemzeti lakásprogramot dolgozunk ki. Úgy gondoljuk, hogy szükség van egy megfelelő egyensúly tartására a bérlakásépítés, az új lakások építése és a mintegy másfél millió lerobbant tömb- és panellakás felújítására.

Önök három év alatt közel 10 ezer darab bérlakás megépítéséhez ítéltek meg több mint 48 milliárd forintot. Ebből folyósításra került 5,5 milliárd, tehát a következő kormányra hárult ennek a pénzügyi terhe, még 43 milliárd forintot a jelenlegi kormánynak kell teljesítenie ebből a pályázati csomagból.

Ugyancsak önöknek a négy év kormányzás alatt sikerült oda eljutni, hogy a '97-ben épített lakások száma, ami 28 130 darab volt, szinte megegyezik a 2001-ben felépített lakások számával, ami 28 ezer darab volt.

Nézzük meg, ezzel szemben mit tett eddig a Medgyessy-kormány! Rövid távon gyors intézkedéseket hozott a lakásépítés eddigi szegmenseinek és szintjeinek megtartására, javította az alacsony jövedelműek lakáskörülményeinek javulási esélyeit, megerősítette az érvényben lévő lakásépítési támogatási rendszert, döntött a Széchenyi-terv következő üteméről, közvetetten növelte a közalkalmazottak lakáscélú jövedelemképző képességét, hozzájárult a lakásfelújítási költségek fedezetének biztosításához a megemelt szociális juttatások, a nyugdíj-kiegészítés és az özvegyi nyugdíj keretében, megemelte a szociálpolitikai támogatást 500 ezer forinttal, azaz 23 százalékkal, a fiatal házasok számára pedig két gyermek vállalásáig megelőlegezi a szociálpolitikai támogatást.

És most lássuk, mit tesz ezután a Medgyessy-kormány! Hosszabb távon megteremti a szervezeti és jogi feltételeket egy stabil lakáspolitika megvalósításához. Egy minisztérium irányítása vonta a lakás- és építésügyet, létrehozta a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testületet, és döntött arról, hogy 15 éves nemzeti lakásprogramot kíván elfogadni. Megkezdte a lakás-takarékpénztári, a társasházi, a lakásszövetkezeti és a lakástörvény módosításának előkészítését a 2003. év első félévi törvénykezési ciklusra.

A nemzeti lakásprogram kidolgozása szakmai, civil szervezetek, illetve intézmények széles körének bevonásával történik. A kidolgozott javaslatokat még a beterjesztés előtt nyitott társadalmi vitára bocsátjuk 2003 januárjában.

Amikor önök a szívet melengető céljaikat nyilvánosságra hozták - mint Áder János képviselőtársam a sajtótájékoztatóján -, nagyvonalúan hozzátették, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességével megteremthető a Fidesz által javasolt intézkedések költségvetési fedezete. Ezzel kapcsolatban csupán egy problémám van: a szándék és az eredményes megvalósítás között hosszú út áll. Meg kell teremteni a feltételeket, és ez nem csupán elhatározás kérdése. Hozzáértésre, türelemre, konszenzusteremtő készségre és sok-sok kemény munkára van szükség. Úgyhogy én az önök számon kérő stílusban előadott népjóléti céljait egy szimpla blöffnek tartom, és remélem, Áder János képviselőtársam hozzájárul utólag ahhoz, hogy kedvenc kifejezésével éltem.

Hogy miért tartom blöffnek? Sokat foglalkoztam én is kommunikációval, ismerem a forgatókönyvet; a komoly arckifejezéssel előadott hangzatos, nemes célok, az összehangolt fellépés kiváló médiacsemege arra, hogy reggeltől estig a szavazópolgárok mást se halljanak, lássanak a hírekben, mint az önök minden gondot megoldó javaslatait.

Tisztelt ellenzéki hölgyek és urak, akik itt most olyan hevesen követelik a bőkezű népjóléti intézkedéseket, önök nem a választópolgárok sorsáért aggódnak. Önök a saját hatalmukat akarják visszaszerezni, és ezért semmi eszköztől nem riadnak vissza. Egy dologról azonban megfeledkeznek. Arról, amit Abraham Lincoln így fejezett ki: "Néhányszor becsaphatsz mindenkit, mindig becsaphatsz néhányat, de nem csaphatsz be mindig mindenkit."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra jelentkezett Kovács László külügyminiszter úr. Parancsoljon, öné a szó, külügyminiszter úr.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Németh Zsolt képviselő úr, korábbi külügyminisztériumi politikai államtitkár fölvetette a kérdést, hogy mit is akarunk mi - hogy az ő szavait idézzem - a státustörvény ügyében tenni. A szóhasználat már jelzi azt, hogy Németh Zsolt képviselő úr szereti bosszantani a szomszédos országok kormányait. Ő pontosan tudja, hogy ennek a neve határon túli (Németh Zsolt: A szomszédos államokban élő!) magyarokról szóló törvény, beceneve kedvezménytörvény - mert ez kedvezményeket nyújt, nem státust ad a határon túli magyarságnak -, de mivel tudja, hogy erre érzékenyen reagálnak, miért ne csípjen, miért ne szúrjon egyet bele a szomszédos országok kormányaiba - bár ez sok eredményt eddig sem hozott.

Azt mondja, hogy elbizonytalanítottuk a szomszédos országok kormányait és a határon túli magyarokat. Nem bizonytalanítottuk őket el. Nem hiszem, hogy Németh Zsolt képviselő urat bízták volna meg, hogy itt szószólója, ombudsmanja legyen a szomszédos országok kormányainak és a határon túli magyaroknak. Lehet, hogy a Fidesz elbizonytalanodott, de ez meg legyen az ő baja. Ugyanis a Fidesz most nem tudja pontosan, hogy mit kell bírálni; és úgy nehéz bírálni, ha nem tudom pontosan a célt.

Érdekes dolog, amikor vehemensen fellépnek a módosítás ellen, miközben ők módosítani kívánták ezt a törvényt, csak eltitkolták, amikor a Külügyminisztérium átadására sor került. (Németh Zsolt: Martonyi úrnak személyesen mondtam el, négyszemközt.) Többször elmondtuk, újra elmondjuk: úgy akarjuk módosítani, hogy az ne érintse a törvény eredeti céljait, de elfogadható legyen a szomszédos országok kormányainak is, és feleljen meg az európai normáknak.

A külügyben tartott állítólagos vérengzésről szóló rémmesék, Grimm-mesék pedig, tisztelt képviselő úr, teljesen értelmetlenek.

 

(13.40)

 

Ön pontosan tudja, hogy a Külügyminisztériumból politikai okok miatt senkit nem bocsátottak el - nem is bocsáthattak, hiszen ott nem voltak pártpolitikusok, ott nem voltak pártkatonák! Politikai tisztogatást csak akkor lehetett volna csinálni, ha önök pártkatonákkal tűzdelték volna tele a Külügyminisztériumot, de ugye nyilván ilyet nem tettek. Akkor meg mi a probléma? Ha valaki szakmai okok miatt esetleg cserére szorul - ilyen a Külügyminisztériumban mindig volt, van, és mindig lesz is, az önök idejében is, a megelőző kormányok idejében is -, teljesen természetes ez a csere; kikerülnek külföldre, külföldről hazajönnek, a Külügyminisztérium így működik. Ezt ön pontosan olyan jól tudja, mint én.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, további képviselői felszólalás nincsen, véget értek. Megadom a szót... (Dr. Áder János jelentkezik. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Van!) Rossz a gépe, Áder úr? (Dr. Áder János: Nem rossz, megnyomtam a gombot.) Akkor parancsoljon, öné a szó.

 

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Az a szokás a politikai viták megtartása során, hogy a levezető elnök megkérdezi végig a frakciókat, kívánnak-e szólni a rendelkezésükre álló időkeret terhére. Úgy tudom, hogy a Fidesz-frakciónak még van ideje, tehát ennek keretére kívánom röviden a vita tapasztalatait összegezni.

Lassan öt órája ülünk itt, öt órája folyik ez a politikai vita. Ennek a politikai vitának az a tapasztalata, hogy önök egyetlenegy kérdésre sem válaszoltak. Nem válaszoltak azokra a kérdéseinkre, amelyek azt próbálták kideríteni, arra keresték a választ, hogy önök miért csapták be, miért csapják be a választóikat. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem csaptuk be!)

Nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy miért nem teljesítik választási ígéreteiket.

Nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy miért is nem lesz ingyenes a tankönyv 2006-ig sem az általános iskolásoknak, minden általános iskolásnak.

Nem válaszoltak arra a kérdésre sem, hogy választási ígéreteikkel ellentétben miért emelik mégis a lakossági gáz árát.

Nem válaszoltak arra a kérdésre sem, hogy ígéreteikkel szemben miért nem csökkentik az adókat.

Arra a kérdésre sem válaszoltak, hogy miért csapnak be 950 ezer vállalkozót.

Arra sem válaszoltak - pedig a gazdasági miniszter egy jó darabig itt üldögélt -, hogy miért nem építik meg, 2006-ig sem fogják megépíteni azt a 800 kilométernyi autópályát és autóutat, amit a választási kampányukban megígértek. Miért van az, hogy a Gazdasági Minisztérium terveiben, a C-változatban már csak 59 kilométer autópálya szerepel négy év alatt? (Szalay Gábor: Tévedés! Totális tévedés!) Nem totális tévedés (Szalay Gábor: De totális tévedés!), nálunk vannak a dokumentumok, államtitkár úr, úgyhogy ha esetleg szót kér, majd lehet, hogy még lesz ideje rá, hogy válaszoljon. (Szalay Gábor: Nincs idő.) Hát ha nincs, akkor majd elmondhatja más fórumokon.

Arra a kérdésre sem válaszoltak, hogy miért szüntették meg a szocialistákhoz közel álló gyanúsítottakkal szembeni büntetőeljárásokat.

Arra a kérdésre sem válaszoltak, hogy miért folytatnak továbbra is újabb és újabb személyekkel szemben törvénytelen rendőri eszközökkel politikai hajtóvadászatot - a politikai ellenfeleikkel szemben. Miért?

Arra sem válaszoltak, hogy miért a haverjaikat juttatják több milliárdos megrendelésekhez.

Arra a kérdésre sem válaszoltak, hogy miért nem fizetik ki az árvízkárosultaknak teljeskörűen az őket megillető kártérítést, pedig kongresszusukon ez év tavaszán, januárban még egy határozatot fogadtak el, amelyben felszólították a polgári kormányt, hogy teljeskörűen fizesse ki minden árvízkárosultnak egyébként a kárát.

Nem kaptunk választ arra a kérdésre sem - pedig több alkalommal nekirugaszkodtunk, próbáltuk önöket ilyen értelemben helyzetbe hozni és választ kapni a kérdésünkre -, hogy milyen módon is kívánják a magyar gazdák helyzetét javítani, milyen módon kívánják a kis- és középvállalkozók helyzetét javítani, milyen módon kívánnak abban a politikai megállapodásban vállalt kötelezettségüknek eleget tenni, hogy a kis- és középvállalkozók, a magyar gazdák versenyképességét még az uniós csatlakozás előtt javítani kell.

Nos, ezekre a kérdésekre egyetlenegyre sem adtak önök semmilyen választ, nemhogy érdemit - semmilyen választ. Öt óra eltelt, és ezek a kérdések továbbra is itt vannak előttünk, érdemi válasz nélkül. Nem nagyon tudok másra gondolni, mint hogy önök azért lapítanak itt, a parlamentben, és azért nem válaszolnak ezekre a kérdésekre, mert szeretnék túlélni az október 20-áig hátralévő időt, aztán majd az önkormányzati választások után - utánam az özönvíz! felkiáltással - lesz, ami lesz, és ezekre a kérdésekre meg fogjuk kapni a választ a költségvetés előterjesztésekor, és nagyon-nagyon sok embert, nagyon-nagyon sok választópolgárt keserű csalódás fog érni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatni kívánom a tisztelt Házat, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának maradt usque 28 másodperce a megszabott időkeretből; a Magyar Szocialista Pártnak még 13 perc áll rendelkezésére.

Megadom a szót kétperces felszólalásra Göndör Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az ön utolsó szavával kezdeném. Engem személy szerint mélységes csalódás ért. Ezt a címet olvasva én azt gondoltam, hogy ma ebben a Házban tényleg arról beszélgetünk, hogy merre tart Magyarország, megismerjük, milyen a Fidesz Magyarország-képe, milyen a Fidesz Polgári Párt magyar jövőképe (Dr. Áder János: El kellett volna a választási programot...), és hátha találunk néhány olyan pontot, amelyek kapcsán lesz miről beszélni. Ehelyett én azt láttam és azt tapasztaltam itt egy hosszú-hosszú délelőtt folyamán, hogy önök továbbra is megpróbálnak elhatárolni, és nincs más ötletük. Nincs jövőképük, hanem egyszerűen csak lövöldöznek vaktában, ahelyett, hogy tényleg arról beszélnénk, hogy hogyan tudjuk ezt a társadalmat átsegíteni vagy elvinni odáig, hogy egy sikeres népszavazást lebonyolítsunk. Ehhez ma tényleg nem jutottunk előre. Ilyen szempontból mélységesen csalódott vagyok.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magdának, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nemigen fogom tudni már a hátralévő rövid életemben elsajátítani azt a beszédmódot, amellyel Áder János képviselő úr most is meglepett minket. Azt gondolom, hogy a programunk címe világosan tükrözi mindazt, amiről ma a hosszú délelőtt folyamán beszéltünk: cselekedni most és mindenkiért. De nem három hónapig szándékozunk kormányozni, képviselő úr, nem három hónap alatt akarjuk végrehajtani a négyéves programunkat, nem erre a naptári évre ígértük meg mindazt, amit ön felsorolt, ezért nem érezzük úgy, hogy becsaptuk volna a választóinkat. Nem gondoltuk azt, hogy olvasni és számolni kell tanítani felnőtt képviselőket; olvasni azért, hogy olvassák el az egész programunkat, és számolni azért, hogy számokat össze tudjanak vetni és ebből következtetéseket levonni.

Nem ezért kértem szót. Nem szeretném, ha a mai vitanap úgy fejeződne be, hogy a "cselekedni most és mindenkiért" jövőkép keretében ne szóljunk azokról az emberekről, akiknek talán az életéből már kevés van hátra, de az egész életük benne van abban az országban, amelynek a jövőjéről most beszéltünk. Nagyon röviden szeretnék arról szólni, hogy az ország jövőjében hol van a helye az idős generációknak, hiszen már ők is több generációra oszlanak. Az európai számítások szerint az igazán idős korosztályt már csak 75 éven felül tartják számon, de Magyarországon a 60 év fölöttiek már az idős korosztályokhoz számítanak. Magyarország 20 százalékában a lakosok ehhez az életkori csoporthoz tartoznak, és bár a születéskor várható élettartamuk növekedett, a valódi átlagélettartam nem növekszik a középkorú férfiak változatlanul magas halandósága miatt. Növekszik viszont egy szomorú szám: egyre növekszik az az életszakasz, amikor az idős emberek arra számíthatnak, hogy rokkantan vagy betegen élik le idős éveiket. Ezért ha a jövőről beszélünk, akkor az idős embereknek itt, ebben a Házban azt kell mondanunk, hogy a jövőt csak úgy tudjuk elképzelni, hogy az ő életminőségükön radikálisan javítunk.

 

 

(13.50)

 

 

Életminőségről beszélek, nem csupán anyagi körülményekről, mert természetesen az életminőség javításához hozzátartozik az anyagi biztonság, hozzátartozik egy világos és átlátható nyugdíjrendszer, hozzátartozik a nyugdíjak emelésének világos, kiszámítható, naptári évre előrelátható rendszere, de hozzátartozik az is, hogy az idős ember soha ne legyen teher sem a szűkebb, sem a tágabb közösség számára, hogy az idős emberek társadalmi kapcsolatai élők maradjanak, hogy az idős emberek ne legyenek elszigeteltek abban a világban, amelyet ők építettek fel. Ezért a miáltalunk elképzelt jövőben olyan egészségügyi és szociális reform kiépítésére törekszünk, amely össze tudja kapcsolni az egészségügyi és szociális válsághelyzetek kezelésének anyagi forrásait és szervezeti feltételeit, és olyan társadalmi környezetet kívánunk kiépíteni, ahol a munkaerőpiacon megjelenő kínálat, a munkát hiába keresők, a gyermeket nevelő fiatal nők vagy a már nem fiatalok, a nyugdíj előtt állók vagy nyugdíj mellett dolgozni akarók megtalálják a helyüket az idősek ellátásában, megtalálják a helyüket az idősekért, egyszerre teremtve biztonságot az idős embereknek, és biztos, munkában eltölthető jövőt önmaguknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én elképedve hallottam az ön kérdéseit, amelyekre, azt mondja, nem kapott választ, és az jutott eszembe, hogy ez ugyanaz a logika, amelyet most már négy hónapja követnek.

Mi meghirdettünk egy száznapos programot, amelynek maradéktalan végrehajtásával több mint négymillió ember életkörülményeit javítottuk. Az önök válasza erre a szavazatok újraszámlálásának követelése volt, a hídlezárás volt, tüntetések szervezése, a D-209-es ügy, amely az önök fejére hullott vissza. Majd megfogalmaztuk az újabb száznapos programot, az esélyteremtés programját, az önök válasza (Dr. Áder János közbeszól.) erre a plakátjaink letépése, trágár feliratokkal összefirkálása, rendezvényeinkre kis provokatív csoportok beküldése (Dr. Áder János: Fékezze magát, külügyminiszter úr!), akik még a Himnusz alatt is fütyülnek és trombitálnak, ez az önök válasza (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizonyítsd be!). Az első száznapos programra adott válaszukat a közvélemény-kutatások szerint (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Rágalmazó! - Megszokta! - Az elnök csenget.) már minősítették a választók, ezt a mostanit majd (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) az önkormányzati választásokon fogják a választók minősíteni.

És feltesznek cinikus kérdéseket, és cinikus követelésekkel állnak elő. Nem cinikus kérdés autópálya-építést kérni számon négy hónap után egy olyan volt kormány képviselőjétől (Dr. Áder János: Nem ezt mondtam!), amely egy kilométer új autópályát nem tud megmutatni négy év után, csak lezárt autópályákat, csak közlekedésre alkalmatlan autópályákat? (Selmeczi Gabriella: Miniszter úr, olvassa el a jegyzőkönyvet!) Nem cinikus követelés (Németh Zsolt: Orvost! Orvost!) egy újabb televíziót, illetve egy másik televíziót követelni egy olyan kormánynak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fékezd magad! - Az elnök csenget.), amely négy évig nagyon jól megvolt (Németh Zsolt: Orvost! Orvost!) egyetlen közszolgálati televízióval, amelyet saját szócsöveként használt?!

Frakcióvezető úr, az emberek szerencsére nem önöknek, hanem a saját tapasztalataiknak hisznek, a különbség abban van (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy négy évig az adófizetők pénzén állítottak valótlanságokat (Selmeczi Gabriella: Idő!), most legalább ezt csupán a saját pénzükért teszik - lelkük rajta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, külügyminiszter úr. Normál felszólalásra megadom a szót Lendvai Ildikónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitanap vége felé egyik szemem sír, a másik meg nevet. Az egyik azért nevet, mert változatlanul hasznosnak tartjuk a kezdeményezést, és köszönöm is a Fidesznek, hogy megtette, mert ez alkalmat adott a kormánykoalíciónak arra, hogy elmondja, hogyan és miben látja az ország jövőjét. Alkalmat adott arra, hogy Medgyessy Péter azzal zárhassa beszédét: legyünk partnerek.

A másik szemem viszont sír, mert mintha a fideszes képviselők egy része - tisztelet a kivételnek - nem élt volna a maga által teremtett lehetőséggel. Köszönjük azoknak, akik mégis éltek vele. Én örömmel hallottam Dávid Ibolya véleményét a bűnmegelőzésről és a közbiztonságról, ezen lehet gondolkodni, ezen lehet vitatkozni. Azt már azonban sajnálom, hogy a fideszes képviselők hozzászólásainak jó részéből nem derült ki, ők milyen jövőt akarnak. Pedig ez a párt találta ki a szép szlogent, nekem tetszett, azt a szlogent, hogy a jövő elkezdődött. Nos, úgy tűnik, hogy a választási vereség után a Fidesz számára mint téma a jövő befejeződött, a továbbiakban nem érdekes. Aki végignézhette a parlamenti közvetítésünket, könnyen azt a benyomást szerezhette, hogy múlt és jövő ül egymással szemben. Az egyik oldalon a jövőről beszélnek, a másik oldalon a választási vereség múltjának foglyai.

A mi jövőképünk talán kirajzolódott. A "Merre tart Magyarország?" kérdésre a mi válaszunk az, hogy Európába, de együtt. Nem véletlen választotta vezérszónokunk mottójának Csengey Dénes idézetét: Európába megyünk, de együtt. Nem véletlenül mondta miniszterelnökünk... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De mindahányan! - Selmeczi Gabriella: Nem így mondta Csengey! Európába, de mindahányan!) Örülök neki, hogy legalább az idézet szintjén tudják a gondolatot; remélem, azonosulni is sikerül vele. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nem véletlenül mondta Medgyessy Péter sem a beszédében: együtt kell legyen a fejlett Európa része Budapest és Battonya. Ezért a mi számunkra a jövő felé vezető úton két útjelző tábla van. Az egyiken az áll: az esélyek növelése; a másikon az: az igazságtalan különbségek csökkentése.

Az első útjelző táblát követve növeltük meg a családok támogatását, emeltük meg az ösztöndíjat, ezért történt meg a béremelés, ezért nőtt meg a lakástámogatás összege, és lesz folytatás is: épülnek kollégiumi helyek, és igen, lesz ingyenes tankönyv is a negyedik év végén.

A második útjelző táblát követve, a különbségek csökkenésének tábláját, született meg a távmunkaprogram, kaptak külön támogatást a hátrányos helyzetű kistérségek, fordítottunk jelentős összegeket az agrárhitel béklyójában küszködők megsegítésére, és ezért született és születik meg a nemzeti fejlesztési terv is. Természetesen van még mit tenni, van még mit tenni például a közbiztonságért is. Igaz ugyan, hogy a frakcióvezető úr rosszul tudja, és Tasnádi Péter nem szabadlábon van, hanem börtönben; aki szabadlábon van, az a Millenáris Kht. vezetője, de rosszul tetszik tudni, ő nem a Szocialista Párt tagja. Ennek ellenére van még mit tenni ezen a téren. Igen, például el kell jutni a nagyobb, sőt ingyenes tankönyvtámogatásig, el kell jutni a kormányprogramban vállalt és teljesítendő autópályák építéséig. El is jutnánk már szívünk szerint az első négy hónapban is, noha négy évre ígértük.

Ahhoz, hogy meggyorsítsuk a programot, amit, még egyszer mondom, teljesítünk, egy dolog kell, és önök teljesíteni tudják ezt a feltételt. Itt van nálam ez a retikül. Ha már divattá vált a befizetések követelése, akkor én azt szeretném mondani, ha most ide be tetszik fizetni azt a 600 milliárd forintot, amivel kevesebb lett idén a nemzeti jövedelem emelkedése az önök által ígért 7 százalékosnál, akkor a továbbiakban semmi akadálya nincs annak, hogy a négy év valamennyi vállalását négy hónap alatt teljesítsük. (Dr. Fónagy János: Negyven évig fizettem neked! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Kinek? - Dr. Kis Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.) Beszélhetünk arról, hogy ki hol dolgozott negyven évig, de elég rosszul járnánk kölcsönösen.

Komolyra fordítva a szót: mivel önök nem tudták betartani azt a választási ígéretet, ami 7 százalékos növekedésről szólt, nem kérem komolyan a 600 milliárd forintot. Amit komolyan kérek, az a partnerség komolyan vétele. Ezért megismételném miniszterelnökünk szavait: legyünk partnerek. Ha most itt az ülésteremben nem sikerült, használjuk ki a további három és fél évet arra, hogy valóban a jövőről beszélgessünk. Mert a jövő nem velünk kezdődik, és nem egy kormány hatalomvesztésével fejeződik be (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a jövő folytatódik, és együtt kell hogy csináljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Áder János, a Fidesz részéről. Kötelességem tájékoztatni, hogy 28 másodperc van még az idejéből.

 

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen, hogy 28 másodpercem van, úgyhogy csak néhány mondat.

Valóban hallhattunk az elmúlt öt órában közhelyes megjegyzéseket Medgyessy Pétertől, idéznék néhányat, megtettem a beszédemben is: a jólétet nem adják ingyen; az esély nem ismer határokat. Na, ebből világosan kirajzolódik egyébként a szocialisták jövőképe. Ezenkívül pedig, még egyszer mondom, egyetlenegy kérdésünkre sem adtak érdemi választ. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Majd lehet, hogy egy következő politikai vitanapon (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a kérdéseinkre is végre választ kapunk.

Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

 

(14.00)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői felszólalásokra nincs lehetőség, mert minden frakciónak elfogyott az időkerete. Megadom a szót Kiss Elemér miniszter úrnak, aki a kormány nevében kíván élni a viszontválasz jogával, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.

 

DR. KISS ELEMÉR, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanapon két rendkívül furcsa jelenséggel találkoztam. Az egyik az, hogy az ország jövőjével foglalkozó vitanapra nagyon kevés képviselő volt kíváncsi, mondhatnám azt is, hogy a képviselők képviselőkkel képviseltették magukat. (Dr. Áder János: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.) Nem bagoly mondja verébnek, bocsánatot kérek, én nem vagyok képviselő, tehát nyugodtan mondhatom ezt, és nem ellenzéki vagy kormánypárti képviselőknek szólt a megjegyzés, hanem általában a képviselőknek.

A másik az, hogy ez a vita tele volt tárgyi tévedésekkel és előrehozott vitákkal. Néhányat hadd mondjak ezek közül! A nyomozást nem a rendőrség szünteti meg, hanem az ügyészség - Áder frakcióvezető úrnak szeretném ezt mondani. A büntető törvénykönyv majd a Ház elé kerül, és akkor Dávid Ibolya alelnök asszonynak módja lesz kifejteni róla a véleményét. Ezt egyelőre még a kormány sem tárgyalta meg, ebből következik, hogy a kormány álláspontjára ebben az ügyben még nem lehet hivatkozni. A 2003. évi költségvetés ugyancsak nem volt még a kormány előtt, ezért Tállai képviselő úr ezzel kapcsolatos felvetései ugyancsak idő előttiek. A gáz árát az önök kormánya emelte fel, Áder frakcióvezető úr. A tankönyvek ingyenessé tételére vonatkozó kérdést 2006 elején fel lehet majd tenni, azt, hogy teljes körben megtörténik-e a tankönyvek ingyenessé tétele. Addig azonban ez is idő előtti.

A kormány nem szünteti meg a tőkejövedelmek adóztatását, mint ahogy azt Tállai képviselő úr állította, és nem tervez inflációnövekedést sem, mint ahogy Tállai képviselő úr erről beszélt. Az úthálózatról ugyancsak nem tárgyalt még a kormány, ebből következően ez is idő előtti vita. Majd két hét múlva erről minden bizonnyal szót lehet váltani itt a parlamentben is. A vérellátásban nincs kritikus helyzet - ezt Csáky képviselő úrnak üzenem, aki nincs a teremben. Az előzetes letartóztatást nem a rendőrség szünteti meg - ezt Kovács Zoltán képviselő úrnak szeretném címezni. A kedvezménytörvény módosításáról ugyancsak nem tárgyalt még a kormány.

A vitanapnak volt egy fontos félperces felszólalása. Egyetértek Ékes képviselő úrral abban, hogy a kormányzás folyamat, amelyet egymást váltó kormányok valósítanak meg, olyan kormányok, amelyeknek vannak hibáik és erényeik egyaránt. Az újabb és újabb kormányoknak azonban van egy rendkívül fontos feladatuk, az, hogy tanuljanak elődeik hibájából, próbálják meg ezeket a hibákat kiküszöbölni és megtartani az erényeket.

Nem gyengítjük a rendőrséget, ahogy azt Kovács képviselő úr mondta. A létszámnövelés érdekében több száz fiatalt iskoláztunk be, és a túlórákat rendben kifizettük. A mezőgazdaságból élők számára - akik természeti katasztrófák vagy piaci zavarok miatt rossz helyzetbe kerültek - 60 milliárd forint összegű hitelállomány átvállalásáról gondoskodunk - ezt Glattfelder képviselő úrnak címzem.

A mai politikai vitanap, amely arra kereste a választ, hogy merre tart az ország, a mértékadó megnyilatkozások alapján meggyőző következtetéssel zárult: az ország az Európai Unióba tart. Az ország együtt halad az idővel, a kormány megszervezi, illetve megteszi azokat a lépéseket, amelyek a felkészültségünket növelik, és jelentős erőfeszítéseket tesz az utóbbi évek hibáinak felszámolására.

Több hozzászólás érintette a jogállamiság kiteljesítésének szükségességét. A kormány eddigi rövid működése alatt elérte az Országgyűlés ellenőrző szerepének helyreállítását, az ellenzéki jogok maradéktalan érvényesülését. Lehet, hogy az ellenzék ténykedése időnként és egy-egy ügyben kellemetlen a kormányoldal számára, de összességében hozzájárul ahhoz, hogy ez a kormány ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint amiket a korábbi kormány elkövetett. Jó lenne, ha az ellenzéki megnyilvánulásokban kevesebb lenne a blöff, és több lenne az olyan kritika, amit meg kell szívlelni.

Az ország felkészülését és hosszú évek mulasztásait pótolta a kormány az első száznapos programmal. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elhangzott ellenzéki megállapításokkal szemben nem kell felesleges szópárbajokat folytatni, az ország tudja az igazságot, hogy mi valósult meg a száznapos programból, tisztelt képviselők, elég megkérdezni a nyugdíjasokat, a pedagógusokat, a hitoktatókat, az egészségügyi dolgozókat és a szülőket. Azt is mindenki tudja, hogy az ellenzék tavaszi riogatásai mind-mind hazugságnak bizonyultak. Nem szedtük fel a vonatsíneket, nem állítottuk le a templomok és iskolák építését, nem szüntettük meg a támogatásokat. Akik ezzel ijesztgették a választókat, még most sem járnak lesütött szemmel.

A demokratikus kormányzás egyik elengedhetetlen feltétele a közpénzek felhasználásának megfelelő ellenőrzése. Egyetértek azokkal, akik az utóbbi években nagy méreteket öltött, rendkívüli morális és anyagi károkat okozó korrupció felszámolását elsőrendű és halaszthatatlan feladatnak tartják. A kormány megkezdte a korrupciógyanús ügyletek és tevékenységek vizsgálatát. Bár még nem vagyunk a folyamat végén, már sok esetben megállapítható a tisztességtelenség és a szabálytalanság.

A májusban leköszönt kormány sok szempontból különleges volt. Áder frakcióvezető úr igényelte a nyílt beszédet, hát tegyünk ennek eleget. Eddig még egyetlen kormányban sem fordult elő, hogy az államtitkárok köztörvényes bűncselekmények miatt kerülhetnek bíróság elé. Eddig még egyetlen miniszterben sem merült fel, hogy családtagjai részére szauna- és masszázsbérletet vásároljon közpénzből. Eddig még egyetlen miniszter sem érezte szükségét, hogy leváltásakor magával vigye irodája mozdítható berendezési tárgyait. Rogán képviselő úr hasonlatát folytatva: elviszi a cilindert a nyúllal együtt.

De amit mások számára követelményként állítunk, azt magunkra nézve is kötelezőnek tekintjük. Ezért határozott úgy a kormány, hogy az állami megrendeléseket közbeszerzési eljárás alapján kell teljesíteni. Ha a vesztes úgy ítéli meg, nem volt tiszta az elbírálás, jogorvoslattal élhet. Rogán képviselő úrnak válaszolom, hogy a levajazás, ha van, kideríthető. A költségvetési támogatásokban részesülő vállalkozók, gazdasági társaságok, alapítványok csak úgy kaphatják meg az adott összeget, ha megengedik a pénz felhasználásának ellenőrzését, így nem lehet utóbb üzleti titokra való hivatkozással az ellenőrzést megtagadni. Az egész állami költségvetés részletes ellenőrzése megtörténik a jövőben, amely lehetővé teszi valamennyi költségvetési intézmény pénzfelhasználásának nyomon követését.

Dávid Ibolya és Katona Béla felszólalásában idézte Csengey Dénes szavait, úgy tűnik, mindketten kicsit módosított formában. Európába megyünk, de együtt - így szólt az ő idézetük. Ez mindenesetre jól kifejezi a kormány szándékát és törekvéseit.

Az országnak elege lett a családokat és munkahelyeket megosztó szélsőséges politizálásból, a templomokba és iskolákba is beszivárgó fenyegetőzésekből. Az ország népe elutasítja, hogy valakik kijelöljék, ki a magyar, ki a nemzeti érzelmű, ki a polgár, és ki az igaz keresztény.

 

(14.10)

 

A kokárdát, a nemzeti színű szalagot és a Himnuszt nem sajátíthatja ki senki. A magyar nemzetből egyetlen magyart sem szabad kirekeszteni. Aki ezt megpróbálja, az gondolkozzék el mélyen a népszerűségi listákon.

A felkészülésünket meghatározó legfontosabb elvek világosan kirajzolódtak a vitában. Első helyre teszem az esélyteremtést, amelyről Medgyessy Péter miniszterelnök, Kuncze Gábor frakcióvezető és mások részletesen szóltak: esélyt a diákoknak, a szegényeknek, a mezőgazdaságból élőknek, a kisvállalkozásoknak, az elmaradottabb térségben élőknek. Ezt szolgálják a száznapos programok hosszú távra szóló intézkedései, a kidolgozás alatt álló nemzeti fejlesztési terv, amelynek középpontjában a tudásalapú társadalom megteremtését szolgáló fejlesztéspolitika áll. Ezt szolgálja az Országgyűléshez a közelmúltban benyújtott adótörvényjavaslat-csomag is, amely a kezdeti jelentős lépést megtette a jövedelmek adóterhének csökkentése érdekében.

Végül a vita legfőbb jellegzetességéről: a kormányoldal az ország jövőjéről beszélt, az ellenzék pedig döntően a múltról. Ígérhetem, hogy a kormány a következő időszakban is jövőépítési munkára fordítja az erőfeszítéseit, arra, hogy az elérhető legjobb feltételekkel csatlakozzunk az Európai Unióhoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát ezennel lezárom.

Tisztelt Ház! Soron következik az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A képviselők az előterjesztést T/946. számon, a kulturális bizottság ajánlását pedig T/946/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Burány Sándor pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

 




Felszólalások:   1   1-113   113-225      Ülésnap adatai