Készült: 2020.05.30.11:03:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2004.09.21.),  305-331. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 1:33:50


Felszólalások:   287-305   305-331   331-332      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/10527. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/10527/1-6. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Balogh László képviselő úrnak, MSZP.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jogalkotás történetében vannak olyan mérföldkövek, amikor hosszú évekre szóló, előremutató jogszabályok születnek. Ilyennek tekinthető az 1957. évi IV. törvény is, amely immár közel ötven éve meghatározza a jogalkalmazók közigazgatási munkáját. Most mégis a leváltására készülünk, és ha ennek okait vizsgáljuk, több indokot is megvizsgálhatunk.

Manapság szinte minden változást az Európai Unióhoz való csatlakozással magyarázunk, de jelen esetben ez nem állná meg a helyét, mivel az Európai Unió a tagállamok közigazgatási berendezkedését és az ezzel kapcsolatos működési szabályokat nemzeti hatáskörben tartja, és csak ajánlásokkal igyekszik felhívni a követendőnek vélt eljárásokra a tagállamokat. Azt, hogy mégis új közigazgatási eljárási törvényt kívánunk alkotni, a gyökeresen megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok indokolják.

Az egyik legfőbb ok, hogy változik a hatóság és az állampolgár egymáshoz való viszonya, amelynek legszemléletesebb példáját az alá-fölérendeltségi viszony halványulásában lehet felfedezni. A másik okot a rohamos technikai fejlődésben látom, amelynek során a közigazgatásban is hagyományosnak tekinthető papír alapú ügyintézésről egyre inkább áttérhetünk az elektronikus ügyintézési módokra. A harmadik indokot abban látom, hogy olyan új jogintézmények jelenhetnek meg, amelyek a korábbi, szintén hagyományosnak nevezhető államigazgatási ügyintézést meghaladják, és alkalmazkodnak a mai kor kívánalmaihoz.

A közigazgatási hatósági eljárási törvényt többéves előkészítő munka előzte meg, így mondhatjuk, hogy egy átgondolt és korszerű törvényjavaslat fekszik az asztalunkon.

A törvényjavaslatról önkormányzati aspektusból szeretnék szólni. Talán furcsa, hogy az érdemi jogintézmények vizsgálatát megelőzően rögtön a hatálybalépéssel kezdem a mondanivalómat. A törvényt elfogadása után jelentős, több mint féléves késéssel tervezik hatályba léptetni, ami megítélésem szerint teljességgel indokolt, hiszen a törvény működéséhez biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Nem másról van szó, mint arról, hogy a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek gondolkodásmódját kell átalakítani az új törvény alkalmazására.

Ennél sokkal nagyobb problémát jelent az új jogintézmények alkalmazásához szükséges többletforrások előteremtése, hogy mást ne említsek, az informatikai háttér biztosítása. Nem véletlen, hogy ezt mintegy ötéves átmeneti időszak előzné meg, és a javaslat X. fejezetében szabályozott elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás rendelkezéseit csak 2008-tól alkalmaznák teljeskörűen. Ez az időszak elég kell hogy legyen a szükséges feltételrendszer megteremtésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a már jelzett önkormányzati aspektusból vizsgáljam a javaslat jogintézményeit is.

(20.40)

Mindenekelőtt az alapelvekben megfogalmazott, törvénnyel kapcsolatos elvárásokra gondolok. Amikor az imént szemléletváltásról beszéltem, pontosan az eljárási alapelvek gondolkodásba és gyakorlatba történő átültetésére utaltam. Minden jogalkalmazónak tisztában kell lennie azzal, hogy a köz érdekéből a köz szolgálatában áll. Szeretném kihangsúlyozni a „ szolgálatö kifejezést. A közigazgatás nem önmagáért, hanem az állampolgárokért, jelen esetünkben a potenciális ügyfelekért működik. Ezt a logikát követve terjeszti ki az ügyfél fogalmát szinte a végletekig a javaslat, elismerve ügyféli jogállását mindazoknak, akiknek érdekeit érinti az adott közigazgatási hatósági eljárás.

Persze, itt azonnal fel kell hívnom a figyelmet a jóhiszemű joggyakorlás követelményeire. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépés után minden egyes településen ugyanúgy kell végrehajtani. Már most látható, hogy ebben problémák várhatóak a személyi és dologi feltételek különbsége miatt. Képzeljük el a kistelepülés ügyintézőjét, aki előtt egy külföldi személy saját anyanyelvén kívánja hivatalos ügyeit intézni, a törvény nyelvhasználati jogosultságára való hivatkozással. Ne áltassuk magunkat, ez nehézségeket fog okozni. Nem biztos az sem, hogy minden esetben tartani lehet majd az ügyintézési határidőket, például az ügyfél ötnapos értesítési kötelezettségénél. Gondot okozhat a szakhatósági állásfoglalások hivatalból és ráadásul szűk határidővel történő beszerzése. Sorolhatnám még a konkrét példákat. Mindezek miatt nagyfokú toleranciára lesz szükség a törvény alkalmazása során, és ezt a toleranciát mind az ügyfelektől, mind az ügyintézőktől joggal elvárhatjuk.

Önkormányzati emberként szeretném kiemelni a törvényjavaslat néhány új jogintézményét. Nevezetesen, a hatósági közvetítő és a hatósági szerződés törvénybe iktatásáról beszélek. A jogfejlődés eredményeként megfigyelhető, hogy a közigazgatási jog a polgári jog irányába mozdul el, melynek során a hatóság és az ügyfél kapcsolata egyenrangú felek kapcsolatává alakul át. Azt pedig senki sem vitatja, hogy ennek a világon a legáltalánosabb, elterjedt formája a szerződés. Az önkormányzatok egyébként gúzsba kötött mozgási szabadságát nyitja meg, hogy a köz érdekében olyan többletszolgáltatások teljesítésében állapodhatnak meg, amelyekre amúgy módjuk nem lenne.

Önkormányzati vonatkozásban nem félek a korrupció lehetőségétől sem, hiszen az ilyen szerződések jóváhagyása testületi döntéssel születik meg, amely egyeztetési folyamat eredményeként jöhet létre. A társadalmi kontroll meglétét biztosítja a testületi ülések nyilvánossága és sok esetben a közbeszerzési eljárás is. A közigazgatási szerződés lehetősége túlmutat a már ismert felek közötti egyezség jóváhagyásán. A lényege az, hogy jó az ügyfélnek, mert megvalósíthatja elképzeléseit, és jó az eljáró hatóságnak is, mert érvényesíteni tudja a közakaratot. Ugyanezt gondolom a hatósági közvetítő tevékenységről is, amelynek más jogterületen már megvannak a megfelelő intézményei.

Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan problémára, amely az eljáró hatóság mulasztása esetén önkormányzati körben fölvetődhet. A törvény helyesen szankcionálni rendeli az eljáró hatóság mulasztását. Jogdogmatikai problémát is felvet azonban az önkormányzati hatósági ügyek kérdése. Az önkormányzati törvény megalkotása óta adósak vagyunk az önkormányzati hatósági ügyek fogalmának megalkotásával, körülírásával. Önkormányzati hatósági ügyben elsődlegesen a képviselő-testület jár el, és csak az önkormányzat által alkotott rendelet alapján ruházható át ez a hatáskör önkormányzati bizottságra, polgármesterre, településrészi önkormányzatra.

Az önkormányzati hatósági ügyben a képviselő-testületek döntése lehet késedelmes is. A kérdés az, hogy ilyen esetben hogyan lehet szankcionálni a testület késedelmét. Az Alkotmánybírósághoz, bírósághoz való fordulás lehetősége nem éppen az eljárás gyors lezárását ígéri.

Az önkormányzati eljárások egyik legnagyobb problematikáját azok végrehajtása jelenti. Ezért jó az a kezdeményezés, amely a végrehajtó szolgálat létrehozásával kívánja megerősíteni és meggyorsítani a végrehajtást. Támogatható az is, hogy a végrehajtó szolgálatot a kistérségekben javasolja létrehozni a törvény.

Támogatandónak ítélem és szintén az önkormányzatok eszköztelenségét csökkenti a közigazgatási határozatok ellen megindított keresetek felfüggesztő hatályának megszüntetése is. Az önkormányzati szakemberek jól ismerik annak ódiumát, hogy a már elbírált eljárások jogorvoslati fórumrendszerén keresztül évekig még el lehet húzni a végrehajtást, miközben ennek politikai hordaléka helyi szinten a tehetetlenség vádjával az önkormányzatra hull.

Tisztelt Ház! A közigazgatási hatósági eljárási törvényről szóló javaslat hosszú évek előkészítő munkája során alakult ki. Létrehozásában a legkiválóbb jogtudósok működtek közre. Véleményt nyilvánítottak gyakorló közigazgatási szakemberek és önkormányzati döntéshozók. Ezért azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy érdemi vita után fogadjuk el a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most Mikes Éva képviselő asszonynak adom meg a szót, Fidesz.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A két héttel ezelőtti vezérszónoklatokban, illetve a bizottsági véleményekben már nagyrészt a legfontosabb kérdéseit érintettük ennek a törvényjavaslatnak, és nem óhajtanék én most történeti elemzésbe vagy történeti felvezetésbe bonyolódni, olyan sokan megtették ezt már előttem is, és nem is akarnám hosszan méltatni azt, hogy miért lenne fontos végre egy jó közigazgatási eljárási törvényt hoznunk.

Való igaz, hogy némileg riasztó a jelenleg hatályos törvény számozása, hogy 1957. évi IV., de én mindig el szoktam mondani azt, hogy azért ennyire nem rossz a helyzet, hiszen ez egy folyamatosan módosított törvény; egyébként nemcsak ’90 óta módosított, hanem azelőtt is több nagy hullámban olyan módosítások történtek ezen törvényen, amelyek ha jóvá nem is, de mindenképpen jobbá tették. Az is igaz, hogy többéves előkészítő munka előzte meg ennek a törvénynek a beterjesztését. Ez a többéves most már lassan tizenévekben mérhető. Még akkor is, ha ez egy rendkívül fontos és nagy joganyag, azt gondolom, ideje lenne már egy jó törvényt hoznunk.

Ezzel a törvénnyel kapcsolatban a részletekkel én sem kívánok foglalkozni, megtehetjük ezt majd a részletes vitában; és ahogy elnézem, a módosító indítványok szépen halmozódnak, úgyhogy módunk lesz majd gyakorlatilag szakaszról szakaszra végigmenni ezeken a kérdéseken.

Hallgatván az előttem szóló képviselőtársamat, azt állapítottam meg, hogy hasonló ügyekről szeretnék beszélni. Mindjárt bele is kapok abba a témába, amit ő talán az utolsók között említett, az önkormányzati hatósági ügy kérdésébe. Mert ugyan elhangzott az a megállapítás, hogy nem sikerült ezt az önkormányzati törvény megszületése óta igazán tisztázni, de én hadd fogalmazzam meg keményebben: ez a törvény megint nem tud mit kezdeni az önkormányzati hatósági üggyel. Azért nem tud vele mit kezdeni, mert fórumrendszerében sem lehet jelen pillanatban ezt megfelelően elhelyezni. Ugyanis ha a képviselő-testületnek címzett hatósági ügy esetében a hatáskört átruházzák, akkor még van fellebbezésre lehetőség. Ha ezt nem teszik meg, akkor már eleve egyfórumúvá válik, tehát fellebbezési lehetőség sincsen, mert nyilvánvalóan az önkormányzatoknál nem jöhet számításba a felettes köztestületi szerv, mint, mondjuk, egy köztestületnél.

Ugyanakkor a bírói út tekintetében mondhatjuk azt, hogy nem baj, ott a bírói út. De azért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy egy önkormányzati hatósági ügynél nagyon sokszor a döntésnek az önkormányzat költségvetése szab határokat. Tehát ha példának okáért bármifajta rendelet alapján egy önkormányzat meghozza - akár maga a testület - a döntését egy önkormányzati hatósági ügyben, de ugyanakkor az önkormányzati hatósági ügy alapját képező költségvetési rubrika kiürült, akkor természetesen el lehet menni bíróságra, de azért érdekes továbbgondolásra ad alkalmat, hogy a bíróság mit tud ilyenkor dönteni, illetve a bírósági döntésből mi az, ami végrehajtható, és az önkormányzatnak ezt hogyan kellene végrehajtani.

Azt gondolom, hogy ezen törvény keretében is jó lenne ezt továbbgondolni, mert ennek a továbbgondolása talán serkentőleg hatna arra, hogy ezzel a problémával aztán majd egy önkormányzati reform keretében is boldoguljunk, ugyanis megítélésem szerint jelen pillanatban ez teljességgel tisztázatlan, még akkor is, ha nagyon szépen rendbe szedettnek tűnik normaszövegben.

(20.50)

Mindenképpen szót kell ejtenünk az egyezségnek egy speciális formájáról, amit hatósági szerződésként szabályoz ez a törvény, ami a hatóság, illetve az ügyfél közti szerződést jelenti. A törvény indokolása egyébként példát is hoz erre annak méltatása mellett, hogy ez más országokban már bevált vagy legalábbis ismert. Számomra egyébként riasztó példákat hoz, mert éppen az építésügyi igazgatást, a településrendezést és a környezetvédelmet nevezi meg.

Abban egyetértünk, hogy valóban ezeken a területeken - ha ez a törvény így hatályba lépne - fordulnának elő ilyenfajta szerződések, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy előttem szóló képviselőtársam, Balogh László azt mondta, mindenki jól jár, mert jó az ügyfélnek, a hatóság pedig érvényesíteni tudja a közakaratot. Ebben az esetben - mint ahogy arra utaló szakasz is van, hogy a Ptk. szabályai érvényesülnek a speciális szabályokon túl - nem közhatalmi jogviszony van, illetve speciális közhatalmi jogviszony van. Hogy a közakarat itt milyen módon érvényesíthető, illetve a megállapodás tárgya és tartalma mi lehet, szerintem ez a mai magyar valóságban komoly aggodalmakra ad okot. Ha és amennyiben önök többségi akarattal majd úgy döntenek, hogy ez megmarad mint új jogintézmény, akkor ezt megítélésem szerint mindenképpen jelentősen részletesebben kell szabályozni.

Ugyanígy a hatósági közvetítő jogintézménye is: ha továbbgondoljuk, hogy milyen feladatai vannak és a jogszabály miket sorol fel a hatósági közvetítő feladataiból, akkor azt kell látnunk, hogy részben az ügyfél, részben pedig a hatóság feladatait látja el mind a tájékoztatásban, mind az alternatívák feltárásában, mind az információátadásban. Ez azért vet föl aggályokat, mert a törvény felhatalmazó részében ugyanakkor a kormányt akarja a törvény felhatalmazni arra, hogy kormányrendelettel szabályozza. Itt megint azt kell mondanom, ha önök többségi akarattal ezt a jogintézményt megtartják, illetve szabályozni óhajtják, akkor egyértelmű érdek, hogy ennek törvényi szabályozása történjen, hiszen meglehetősen homályosak azok az utalások, amik a törvényben vannak, például az ügy tárgyához igazodó felsőfokú végzettség. Ez jogászi végzettség? Vagy ha valamilyen beruházásról van szó, akkor beruházáshoz igazodó? Arról nem is beszélve, hogy többféle elképzeléseket hallottam már arról, hogy valamifajta névjegyzék alapján vagy valamilyen képesítések alapján történne. Azt gondolom, ha nem ismerjük az emögött meghúzódó elképzeléseket - amelyek lehet, hogy kifejtettek -, akkor ilyen módon egy vagy két szakasz alapján ez jelen pillanatban nem tárgyalható.

S hogy mindjárt egy ellenkező példát is mondjak: itt van a hatósági szolgáltatás kérdése, amely hatósági szolgáltatás a törvény érdemi rendelkezései között talán utolsóként foglal helyet. Ezen nem is kell csodálkoznunk, mert a hatósági szolgáltatásnak tulajdonképpen semmi különösebb helye nincs ebben a törvényben, a legkevésbé sem közhatalmi jogviszony, olyan szempontból sem mellérendelt jogviszony, mint amiről a hatósági szerződésnél beszélhetünk. Ez egy egyszerű szolgáltatás, ami ugyan a törvényből nem expressis verbis tűnik ki, de sehogy máshogy nem értelmezhető, mint hogy saját bevételt termelő szolgáltatásként végzi a közigazgatási szerv. Azt gondolom, ilyen módon a hatósági eljáráshoz köze nincs. Ez például tipikusan olyan jogintézmény, amit elég lenne kormányrendeletben szabályozni, viszont abban a kormányrendeletben ennek a bővebb szabályaira mindenképpen ki kellene térni.

Nem belekezdve egyéb részletkérdésekbe, pusztán ezek megemlítése kapcsán is azt gondolom, hogy nagyon jó lenne ezeket még egyszer végiggondolni, és nem csak a normaszöveg fennmaradó, egyébként sokkal nagyobb részének a részletszabályaival foglalkozni akkor, amikor majd a módosító indítványokról módunk lesz vitatkozni. Hiszen nem állítható, hogy azok a részletszabályok hibátlanok vagy maradéktalanul jók lennének, de mindenképpen olyan részletszabályok, amelyekről vitatkozni ugyan lehet, de az ügy érdemét sokkal kevésbé érintik, mint azok a kiemelhető ügyek - például az elektronikus ügyintézés -, azok a kérdések, hogy hogyan és mi módon lesznek majd meg az anyagi feltételei ezen törvény végrehajtásának, hogyan tudják majd előteremteni elsősorban az önkormányzatok a dologi feltételeket ahhoz, hogy ez a törvény működni tudjon, ha e Házat elhagyja és hatályba lép, és nem utolsósorban hogyan fogják majd előteremteni azokat a többletköltségeket - s nemcsak az önkormányzatok, hanem az államigazgatás is -, amelyek a jelentős módon megdráguló államigazgatási eljárással kapcsolatosak.

Azt természetesen mindannyian tudjuk, hogy a szakszerűbb és demokratikusabb eljárás jóval többe kerül, nem is azt vitatjuk, hogy ennek nem így kéne lennie, de úgy gondoljuk, hogy pontos anyagi eszközöknek megfelelő prognózissal és elemzéssel rendelkezésre kellene állniuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Tóth Gyula képviselő úrnak, MSZP.

TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az idő pénz, vallja a közmondás, és vallják az önkormányzatok, amelyek bevételük növeléséhez mindennap megvívják harcukat az idővel, hisz ügyfeleik, akik többségében szorgalmas adófizető polgárok, nehezen viselik a várakozás üresjáratait, miközben pénzt kereshetnének, hogy fizethessenek. A legteljesebb mértékben közös tehát az igazgatás és az ügyfelek érdeke. Legalábbis az én olvasatomban közös nevezőre jut, juthat a két fél az előttünk lévő törvénytervezetben. Persze tudjuk, a feladat megoldásához korábban kellett hozzáfogni, és akik ezt tették, nem kis élvezettel ízlelgetik a tervezet új jogintézményeit, megerősítve azt a tényt, hogy ja kérem, tempora mutantur, változnak az idők, és változik a közigazgatás is.

Választókerületemben létezik olyan önkormányzati hivatal az újjászülető Dombóváron, ahol az ügyfél-hatóság szindróma, úgy tűnik, már a múlté. Ott már világos, hogy az ügyfél-elégedettség a társadalmi béke alapja. Az ott dolgozók szorgalmas mindennapjaikban gróf Széchenyi István szavaival azt vallják, hogy “a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, amelyben az ember a közjóért munkálkodhatikö.

Mit láthatunk ezekben a hivatalokban? Átlagot meghaladó a nyitvatartási idő, mindössze heti négy óra az ügyfélmentes időszak. Az országban elsőként működik az ügyfélhívó, amellyel elkerülhető a hosszas várakozás, és az időpont-egyeztetés segíti az ügyfél időbeosztását is. Ügyfélportál tájékoztat az ügyfajták ügymenetéről, a beadványokhoz szükséges kellékekről. Nem titok az engedélyezés feltétele sem. Internetes elérés segíti a várakozó ügyfelet a személyes érdeklődésének megfelelő tudnivalókról. Közelebb az ügyfélhez címszóval a hivatal kihelyezett ügyfélfogadást tart a távoli városrészekben, keresetten és hatékonyan. Az ott dolgozók rég felismerték a gyorsaság kényszerítő erejét ahhoz, hogy a hatóság felszínen tudjon maradni az ügyek, ügyiratok tengerében. Mert hát milyen ez a tenger, tisztelt képviselőtársaim? Dombóvárnak, a 20 ezres városnak az éves ügyiratforgalma a múlt évben 57 285 darab volt, ebből hatósági ügy 21 636, s mondhatnám azt is, hogy a település valamennyi polgára felkereste a hatóságot. Ennek a térségközpontú hivatalnak a napi ügyfélforgalma 150-200 fő között van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Időszerű és időben való tehát a reform. A tervezett lépések mérföldnyiek, a lépéskényszer vitathatatlan, a végrehajtás sikere pénz- és emberfüggő.

Röviden, de szeretnék szólni néhány szabályozási elemről; elsőként az elektronikus ügyintézésről és hatósági szolgáltatásról, amelynek jelene már van, múltja nincs, tapasztalata kevés. Az előző adatok azt is érzékeltetik, hogy az állampolgárok ma még jobban bíznak a személyes ügyintézés sikerében. Ezt akár pozitív kritikának is felfoghatjuk.

 

(21.00)

Véleményem szerint tisztázandó, mennyi forrással, milyen személyi feltétellel lehet működőképes az ügyfélkapu. Jó lenne pontosan érteni a biztonságot és az adatvédelmet egyaránt segítő nyilvántartási rendszert.

Meg kell találni annak a módját is, hogy milyen tájékoztatási eszközzel lehet az elektronika csábításának megnyerni az ügyfeleket a csökkenő bürokratizmus érdekében.

A 162. § értelmében nem világos, hogy milyen feltétellel zárhatja ki önkormányzati rendelet egyes hatósági ügyek elektronikus formában történő ügyintézését.

Tisztázandó az is, hogy milyen költségvonzattal bír az ügyfél-tájékoztatás új kötelezettsége, vagy éppen a sikertelen elektronikus kapcsolatfelvételt követő postai kézbesítés. Ez utóbbi kapcsán jegyzem meg, helyénvaló volt a szerkesztők azon szándéka, hogy egyértelmű szabályozást adjanak a kézbesítés megtörténtének vélelméről, természetesen vita esetén.

Gyakran hallottam magam is ügyintézőktől, hogy vannak szívesen várt és fogadott levelek, és vannak látni sem kívánt értesítések, utólag sok vitára okot adva. Pontos és lényegre törő tehát a tervezet 79. §-a.

Az eljáró hatóság mellett a tervezet szerint sok közreműködő segíti majd az eljárás eredményességét, tolmács, jeltolmács, hatósági közvetítő, hatósági tanú, a hiteles magyar fordítást garantáló irodák is ebbe a körbe tartozhatnak. Uniós csatlakozásunk révén érthető a szándék - de mi lesz ennek az ára?

Csak üdvözölni lehet a jogkövető magatartás kikényszerítésére tervezett lépéseket, bár ez az az eset, amikor a gyakorlatban bevált módszert szentesíti a törvény, és követésre ajánlja. Ilyen a végrehajtó társulás. Eredményesen, szigorúan, de szimpatikusan működik térségünkben. Fontos lenne azonban tudni, hogy az erről szóló 131. § (1) és (2) bekezdése milyen viszonyban van egymással. Ha igaz, hogy a közigazgatási végrehajtó szolgálat a kistérség székhelytelepülésén működik, mi lesz az illetékessége? Ha a kistérségi lefedettség a cél, szóhoz juthat-e a társulásban működő végrehajtás?

A végrehajtási bírság drasztikus emelése célszerű figyelmeztető eszköz lehet, ha meg tudják fizetni.

Talán még nem késő odafigyelni a következőkre: sajnálom, hogy a hirdetmény útján történő kézbesítés ennek a korszerű tervezetnek még mindig sziklaszilárd jogintézménye. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pontosan azok nem szereznek róla tudomást, akiket éppen érint. Szigorúbb lakcím-nyilvántartási szabályok hatékonyabban segíthetnék az érdekeltek felkutatását. Csak közbevetőleg jegyzem meg, tudomásom van arról, hogy ügyvédi irodák jelentkeznek a hirdetmény útján formailag lezárt ügyek érintettjeinek utólagos beadványaival. Ezt a szabályozást időszakosan kezelném, és további vizsgálatra ajánlom.

Javaslom továbbá a tervezet 174. § (2) bekezdésének bővítését a hatósági tanú kiegészítésével, a jogintézmény teljes felülvizsgálatával és újraszabályozásával. Az idő múlásával a korrekt szabályozás híján elveszítette tekintélyét a hatósági tanú intézménye. Biztonság híján nem szívesen vállalnak felelősséget, és nem ér fel azzal az a bizonyos jelképes díjazás sem.

Végezetül: az előttünk lévő tervezet igényes és súlyos munka, hiszen paragrafusainak száma több mint duplája az alapjogszabálynak. Várhatóan ez a módosításokkal még tovább növekszik. Éppen ezért a szakma és a polgárok érdekében időt kell hagyni az elsajátításra és a megismerésre. Én a korábbi gyakorlattól eltérően mindenképpen fontosnak tartanám, hogy ne csak a hatósági jogalkalmazók, de az ügyfelek is megismerjék az alapvetően érdekükben készült jogszabályt, mert a lehetőségek enélkül nyitva maradnak.

A tisztelt belügyminiszter asszony figyelmét felhívnám arra, hogy dolgoztassa ki a megismerést szolgáló lakossági fórumok rendjét, hogy a jó értelemben vett ügyfélképzés nélkül ez ne léphessen hatályba. Így talán Seneca állítása a törvény célba juttatásának is mottója lehet, mert “a bölcs emberrel szemben nem lehet jogtalanságot elkövetniö, de mondhatnám azt is, hogy a jogait ismerő emberrel sem.

Hatálybalépését illetően én türelmesebb lennék a tervezetnél.

Megtisztelő figyelmüket köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Avarkeszi képviselőtársunk úgy kezdte vezérszónoklatát az elmúlt időben, hogy az ügy jelentőségéhez méltó volt az előkészítés. Valóban így van, méltó van az előkészítés, előkészítő bizottság jött létre a parlament albizottságaiból, alkotmánybíró vett részt, részt vett a közigazgatási társadalom jelentős része, jegyzők, polgármesterek, közigazgatási szakemberek. Egyetlenegy baj van ezzel az egésszel, hogy a befejezése volt méltatlan az albizottság munkájának, mert úgy gondolom, hogy ez a nagy jelentőségű törvényjavaslat a költségvetési és a zárszámadási törvény mellett az egész ősz egyik meghatározó törvénye, de nemcsak az ősz tárgyalási menetrendjének a meghatározó törvénye, hanem a jövő közigazgatásának a meghatározó törvénye is lehet. Ezért úgy gondolom, hogy ez az albizottság akkor járt volna el helyesen, ha nem kellemes nyári pihenést kíván a tagjainak, hanem az előterjesztett javaslatokból szintetizál egy véleményt, amit letesz a törvényjavaslat mellé, akár háttértanulmányként is, segítve ennek a törvénynek az elfogadását, illetve minél jobb elfogadtatását. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. Igazából úgy gondolom, hogy valóban nagy jelentőségű ez a törvény, hiszen Mikes Éva az imént úgy fogalmazott, hogy az '57. év egy riasztó évszám, valóban, közel fél évszázad telt el a korábbi eljárási törvény megalkotása óta, azóta volt egy rendszerváltás, de azért nagyjából módosításokkal kiállta az idő próbáját.

A törvény maga a szolgáltató közigazgatás előtérbe kerülését nyújtja az azt olvasó számára, de azt gondolom, hogy az ügyféli jogok kiszélesedése, az ügyfél középpontba helyezése mellett nem feledkezhetünk meg azokról a közigazgatásban dolgozókról sem, akiknek sokszor mostoha munkakörülmények között és hihetetlen munkateher mellett kell végezni a munkát. Nyilván a miniszter asszony expozéjakor berendelt jegyzők, közigazgatási szakemberek, akiket a karzatra meghívtak a közigazgatási hivatalok vezetőin keresztül, most nem ülnek itt; lehet, hogy most engem is megtapsoltak volna, ha gondolok az ő munkájukra. De nem illik este későn, 9 órakor ismét idecitálni őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény abból a szempontból is jelentős, hogy a közigazgatási reformnak nevezett törvénykezés mellett került be a parlamentbe. A közigazgatási reform az Alkotmánybíróság döntésével tulajdonképpen alapját vesztette az elmúlt hetekben, mégis ebben a törvényben egy lopakodó közigazgatási reform lelhető fel, hiszen a kistérség fogalma jelenik meg ebben a törvényben, noha még elfogadásra nem került a közigazgatási reform e vonatkozásban.

A polgármesterek, közigazgatási szakemberek aggodalma egyébként e nagy jelentőségű törvény mellett az, hogy milyen pénzügyi kondíciókkal hozzák helyzetbe majdan, a hatálybalépést követően a helyhatóságokat, hiszen tudjuk, hogy képzésre jelentős összegeket kell majd elkölteni, és azt is tudjuk, hogy eszközökben, berendezésekben és akár képzett szakemberekben is növelni kell a kontingenseket.

(21.10)

Hiszen olyan jellegű módosításokat vagy olyan új intézményeket tartalmaz ez a törvény, amelyek követelményének ha eleget kíván tenni a jogalkalmazó, akkor azt kell mondjam, jelentősen fel kell kötnie a textíliát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyakorlati alkalmazás nem nélkülözheti az önállóan gondolkodó és cselekedni akaró köztisztviselőt sem a közeli, sem a távolabbi jövőben. Tehát én úgy hiszem, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy a személyi és tárgyi feltételeket megteremtsük ennek a törvénynek a bevezetésekor.

Néhány jelentős jogintézményről szeretnék szólni. Ilyen például a hatósági közvetítő, amely intézményről már többen szóltak. Ez a hatósági közvetítő a korábbi eljárási törvényben nem volt ismert, most is a közigazgatástól valahogy egy kicsit idegen jogintézmény véleményem szerint. Kérdés, hogy miként fogják majd szabályozni, hogy ki lehet hatósági közvetítő. Vagy elegendő lesz az, hogy felsőfokú végzettségű legyen? Legalább Burány miniszter úrnak segít majd, hiszen növeli a foglalkoztatást.

Az újrafelvételi eljárás jogintézményét talán a perújításhoz tudnám hasonlítani. Kérdés, hogy miközben a közigazgatás korszerűsítéséről, létszámleépítésről beszélünk, ezt az új per-újrafelvételi eljárást - hiszen tudjuk, hogy vannak notórius pereskedők - megfelelő színvonalon el tudjuk-e látni a jelenlegi vagy annál kevesebb létszámmal. Ilyen új eljárás többek között a méltányossági eljárás is. A törvényjavaslat olyan fogalmakat ismétel meg, amelyek más törvénybe jellegüknél fogva jobban beillenek, ilyen például az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének kötelezettsége vagy az ügyészi óvás és a felszólalás, hiszen a Ptk. vagy pedig az ügyészségi törvény rendezi ezt.

A nyelvezetről szeretnék néhány szót szólni. Több helyen igazából gumifogalmakat alkalmaz, elméleti jellegű. Szeretném megkérdezni az előterjesztőtől, hogy például mi az a “valósághű tényállásö. Vagy mi “az adott üggyel szorosan összefüggőö? Vagy mi az az “egyéb esetekben felfüggeszthetiö? Hiszen ez nem értelmezhető, mert a Ket. pontosan rendelkezik arról, hogy mely esetekben lehet felfüggeszteni az eljárást. Mi az “egyébö, ha egyszer már a törvény meghozza ezt a szabályt? Mi az, hogy “alsóbb fokonö? A köznyelv ismeri ezt, hogy alsóbb fokon, talán még a jogelméleti nyelv is, de jobb lenne, ha “első fokonö lenne, és nem “alsóbb fokonö fogalmazna a törvényjavaslat.

Többletköltségeket fognak okozni, tisztelt képviselőtársaim, azok a jogintézmények, amelyek szerint például a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó természetes személyek mind szóban, mind írásban használhatják az adott kisebbség nyelvét, ha nem változik a jelenlegi kétharmados törvény. Több tíz kisebbségi önkormányzat van egy-egy nagytelepülésen, de kisebb településen is megjelennek ezek, tehát ez azt jelenti, hogy tolmácsolási költségek lesznek, és ezeket mind a közigazgatási hatóságnak kell viselnie.

Az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatósági jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásnak tartalmazni kell. Ez benn van a korábbi eljárási törvényben is, de ismerve a jelenlegi magyar viszonyokat, amikor máshonnan, más nyilvántartásból kell adatot megkérni, tudjuk, hogy milyen nehezen adnak ki igazolást még a társszervezetek is. Ha mindenki betartja a szabályokat, akkor lehetséges lesz ez, egyéb esetben ez rendkívüli problémákat fog okozni a határidőt illetően.

A tanúvédelem vonatkozásában a hatóság vezetője elrendelheti a személyazonosító adatok zárt kezelését. Adott esetben ez is adatvédelmi problémákat vethet fel, illetve kérdés, hogy milyen jogintézmény lesz ez, egy formális jogintézménye lesz-e ennek a törvénynek, vagy pedig minden tanú, akinek rossz szomszédja van, ezt követően zártan kéri kezelni az adatait, akkor pedig lehetetlen lesz a hatóság vezetőjének az elrendelése. Vagy meg kell tagadni, vagy ha elrendeli, akkor ez komoly terhet jelent.

A bizonyítékok ismertetésének kötelezettsége az ügyféllel - szerintem végig kell gondolni ennek a jogintézménynek a benntartását a törvényben. (Az elnök csenget.) Elnök úr, ajánlott a tíz perc, azonnal befejezem.

A közigazgatósági hatóságnak a határozatot indokolni kell. Az indoklásban le kell írni, hogy mely bizonyítékok alapján hozta meg a döntését. Mielőtt meghozza a döntést, azt gondolom, talán felesleges végigmenni a rendszerben, hogy milyen bizonyítékokat tárt fel az eljárás során, ez is költséget jelent. Adott esetben egyébként hasonlíthatjuk a Pp.-hez, hogy az eljáró bíró ismerteti a tárgyalás eddigi anyagát. Ezt magnóra szokták mondani, de különösebb ismertetés sok esetben nem történik.

A végrehajtás egy fontos része ennek a törvénynek. A törvény ebben érzésem szerint előrelépést mutat. Legtöbbször egyébként önkéntes jogkövető magatartásról beszélünk, de sok esetben lehetetlen a végrehajtás, hiszen ezek társadalmi, szociológiai körülményekből adódnak. Sok esetben, akitől letiltani szeretnének, adott esetben nincs munkahelye, vagy vállalkozó, nincs munkabére honnan letiltani, adott esetben adók módjára történő végrehajtás nem működik, hiszen lehet olyan vállalkozó is, akinek nincsen vagyona.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eljárás felfüggesztéséről már szóltam, viszont sok esetben probléma, hogy a hatóság nem tud adott ügyben érdemi határozatot hozni az előírt időben. A gyermekek vonatkozásában 15 nap lesz a határidő, kérdés, hogy ez miként tartható be, hiszen sok esetben nem jelenik meg az ügyfél az idézésre. A bizonyítékról való tájékoztatási kötelezettség, a hatósági közvetítő mind-mind ölik az időt, idézőjelbe téve. A határidő rövidülése az ügyfélnek kedvez, viszont a közigazgatásban dolgozóknak rendkívüli munkateljesítményt kell ebben az ügyben nyújtani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Megköszönve a türelmét, úgy gondolom, hogy fontos ez a törvény, meg kell hozni ezt a törvényt, várja a szakmai közönség is ezt a törvényt, és van is javítanivaló még ezen a törvénytervezeten. Mi ebben partnerként kívánunk egyébként mindannyian közreműködni abban a reményben, hogy önök is partnerként kezelnek majd ebben. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót két percre Avarkeszi Dezső képviselő úrnak.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács Zoltán hozzászólásának egy-másfél elemére szeretnék reagálni, az egyik az albizottság kérdése. Képviselő úr megkérdezhette volna azokat a képviselőtársait, akik itt vannak a teremben, és tagjai az albizottságnak, hogy valóban befejezte-e munkáját az albizottság. Gondolom, ha már megnézték az elektronikus postájukat, akkor el tudták volna mondani önnek, hogy nem fejezte be a munkáját, jövő hét kedden tartja következő ülését az albizottság, amelyen meg fogjuk tárgyalni a már benyújtott módosító indítványokat, megpróbálunk ezekben megegyezni, hogy mi az, amit együttesen tudunk támogatni, melyek azok a kérdések, amelyekben esetleg beadunk együttes módosító indítványokat.

 

(21.20)

El szeretném azt is mondani, hogy e törvény elfogadásával sem fejeződik be ennek az albizottságnak a munkája. Abban állapodtunk meg, hogy tovább dolgozunk, és a különös eljárási szabályok megalkotását is figyelemmel kísérjük. Ami pedig a nyarat illeti, én a nyárra az albizottság vezetőjeként nemcsak kellemes pihenést kívántam az albizottság tagjainak, hanem kértem az albizottság tagjait, hogy észrevételeiket, módosító indítványaikat küldjék el, hogy még az őszi munka előtt ezeket megbeszélhessük. Sajnos csak néhány szocialista képviselőtársamtól kaptam ilyen észrevételeket, a Fidesz képviselőitől nem.

Végül egy dolgot szeretnék, és ez a fél. Ön azt mondta, hogy a vita megindítására berendeltek jegyzőket, polgármestereket. Nem berendeltek, meghívtuk őket, és ők eljöttek szívesen; ha ön nem tudja, mi a különbség a berendelés és a meghívás között, akkor nagyon sajnálom az ön kollégáit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kovács Zoltán képviselő urat illeti a szó, két percre.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Avarkeszi Képviselő Úr! Szeretném elmondani, hogy alapvető nézetbeli különbségünk van az albizottság munkáját illetően. Hogy a módosító indítványokról az albizottság majd véleményt mond, az egy dolog. Én úgy gondoltam, hogy az egész törvény általános jogelveiről, az általános jogintézményről, az új, bevezetendő jogintézményről egy összefoglaló jelentést ad ez az albizottság, és majd amikor jön a vita, akkor az egyes módosítókat, mint egy bármelyik parlamenti bizottság, majd megtárgyalják, és mondanak véleményt. Én ezt más nézőpontból nézem, és nem azért mondom ezt, mert ön szocialista képviselőként vezette ezt, és nem kekeckedni akarok, hogy így mondjam. Segítette volna a munkát, ha az albizottság annak a nehéz munkának, amikor az előkészítés során a szakmával és mindenkivel egyeztetett, ennek a tulajdonképpen alternatív javaslatokban is megmutatkozó végeredményét a törvényjavaslat mellé letette volna. Hiszen nagyon nagy jelentőségű törvényről van szó, én ezt szívesen vettem volna. Ön másképp látja ezt az ön nézőpontjából, engem ez nem zavar, én ezt így látom.

Ami pedig a berendelést és a meghívást illeti, érdemes majd megkérdezni azokat is, akik eljöttek, nyilván itt önöknek, meg különösen a belügyminiszternek ezt nem fogják elismerni. A közigazgatási hivatalvezetőkön keresztül ment ki az ukáz, hogy szíveskedjenek minden megyéből két jegyzőt vagy polgármestert vagy közigazgatási dolgozót ide az expozéra “meghívniö, idézőjelben.

ELNÖK: Avarkeszi Dezső képviselő urat illeti a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Legalább most már ön is azt mondta, hogy meghívni, ha idézőjelbe is tette.

Képviselő úr, nem én fogtam úgy föl az albizottság munkáját, ami itt elhangzott. Az albizottság részéről nem volt olyan felvetés sem akkor, amikor az albizottság munkáját elkezdtük, és kidolgoztuk azt, hogy a benyújtásig milyen munkát végzünk el, sem a későbbiek során nem volt ilyen igény, hogy készítsünk egy összegző véleményt, amit benyújtottunk volna az Országgyűlés elé. Akkor az albizottság tagjai egyhangú szavazással fogadták el a munkarendünket, amelyben ezek a feladatok szerepeltek. Ha lett volna ilyen igény, akkor természetesen megtehettük volna, de nagyon kérem, hogy olyat ne kérjenek számon tőlünk, amilyen feladatok az ellenzék részéről sem merültek föl a bizottság munkája során.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most folytatjuk az előre bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Gyárfás Ildikó képviselő asszonynak, MSZP. (Nem működik a képviselő mikrofonja.) Képviselő asszony, egy pillanatra, nincsen hang!

Kérem a teremszolgálat munkatársát, hogy hozzon egy mikrofont. (A képviselő elé hordozható mikrofont helyeznek.)

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatás fejlesztésének szükségességét hangsúlyozva, a 2001., 2002-es évekre vonatkozó kormányzati feladattervekről szóló 1057. kormányhatározat rendelkezett akként, hogy ki kell dolgozni az új, egységes közigazgatási eljárás törvénytervezetét. Mi is indokolta tulajdonképpen ezt a döntést? Az idő múlásán túl, mint objektív, tényszerű kategória mellett megállapítható, hogy alapvető történelmi, társadalmi, gazdasági viszonyainkban az elmúlt 15 évben mélyreható változások következtek be, amelyeket követve az államigazgatási eljárási törvénybe 1991. évben beépült a demokratikus jogállami normákat garantáló szabályként az államigazgatási határozatok teljes körű bírósági felülvizsgálata.

A rendszerváltással elindult szerteágazó jogalkotási folyamatokat szemlélve, figyelembe véve azt a vitathatatlan, kissé leegyszerűsítve megfogalmazott tényt is, hogy aki egy adott időpontban nem közigazgatási hatósági eljárás alanya, abban nem ügyfél, az már vagy volt, vagy lesz ilyen jogállású személy, megállapíthatjuk, hogy a közhatalmi eljárások közül a közigazgatási hatósági eljárás érinti legszélesebb körben a természetes személyeket és a különböző szervezeteket mindennapi életük, illetve tevékenységük során. Mindezek mellett napjaink technikai eszközei ma már lehetőséget biztosítanak a döntéshozatal meggyorsítására, az ügyfelek eljárási terheinek csökkentésére, az ügyfelek és az eljárás más résztvevői kapcsolatának újszerű alapokra helyezésére.

2004. május 1-jével, mint tudjuk, hazánk is csatlakozott az Európai Unióhoz, amely elvárást fogalmaz meg a tagállamok jogalkotói tevékenységével szemben is. Az ilyen rendező elveken mint koncepción megindult jogalkotási folyamatban a törvénytervezet eredeti címe a következő volt: a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény. A többéves szakmai előkészítő folyamat, széles körű tudományos és gyakorlati jogalkalmazói munka eredményeként született meg az előterjesztett törvényjavaslat a közigazgatósági hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól. A két cím közötti nyelvtani értelmezés révén rendkívül mély, sokoldalú és tartalmas szakmai követelményrendszer lelhető fel, amelyek álláspontom szerint legnagyobb erénye az ügyfelet szolgáló közigazgatás kialakítása, az ügyfélcentrikusság fokozása, és ennek eredményeként az ügyfél számára is átláthatóbb folyamatok befejezésével jogszerű, meggyőző, egyben minden érintett számára megnyugtató határozatok meghozatala.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat egyik fő törekvése az ügyintézési határidő betartatása, ezzel is biztosítva a gyors és hatékony közigazgatással szemben támasztott követelmény érvényesülését. Nem hagyható szó nélkül azonban, hogy a javaslat ezt úgy teszi, hogy az ügyféli garancia mellett a hatóság oldaláról is elismeri azt az időt, amikor úgymond, az eljáró közigazgatási szerv várni kényszerül, tehát objektív, rajta kívülálló körülményeknél fogva akadályoztatott az intézkedése vagy a döntéshozatala. Az előző törvény nem rendezte a hiánypótlás miatt felmerülő időszükséglet viszonyát az ügyintézési határidőhöz képest, és a jogirodalom is különböző módon foglalt állást ebben a kérdésben. A javaslat szakmai korrektséggel, a tételes jogi szabályozással rendezi ezt a sarkalatos kérdést, kifejezetten rendelkezik arról, hogy a hiánypótlás miatti idő nem számít be az ügyintézési határidőbe.

(21.30)

Az átlátható ügyintézés egyik eszközéül szánja a javaslat a döntéseket elnevezésében is megkülönböztetni a végzésre és a határozatra mint jogi kategóriakörre, utalva ezáltal azok tartalmi különbségeire is, igazodva a polgári perrendtartás szabályozásához.

Megítélésem szerint, bár nem a teljesség igényével, kiemelést érdemel a javaslat néhány új, ügyféli garanciákat biztosító rendelkezése. Így például: az ügyfelet értesíteni kell az eljárás megindításáról, tájékoztatni kell a megállapított tényállásról, ismertetve a bizonyítási eljárás teljes anyagát; az azonnali intézkedést igénylő ügyekben a kérelem távbeszélő útján is előterjeszthető; a hatósági közvetítő személye biztosítja a nagy számú ügyfeleket érintő, nagy formátumú beruházással járó ügyekben is az átláthatóságot, az ügyféli érdekek képviseletét, amelynek eszköze lehet az egyeztető, koordináló tevékenység; a külföldre történő közvetlen kézbesítés lehetősége, amely gyorsítja az eljárást, és elhagy néhány eljárási cselekményt és hatósági fórumot, kiiktatva az úgynevezett szolgálati utat. Az újrafelvételi eljárás, amely bár kétségtelenül növelni fogja az első és másodfokú hatóságok feladatait, az ügyfelek számára további jogorvoslati fórumot biztosít a közigazgatás intézményrendszerében.

Ebben a gondolatkörben hangsúlyozandó a törvényjavaslatban helyet foglaló elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás jogintézményeinek a bevezetése. Ezen új intézmények az egyik legújszerűbb és terjedelmi szempontból is jelentős részét képezik ezen javaslatnak. Az elektronikus ügyintézés alapvető célja az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés, a hatósági szolgáltatás lényege pedig az, hogy az ügyfél a lehető legteljesebb körben mentesüljön az eljárásban szükséges adatok, igazolások, szakhatósági állásfoglalások beszerzésének terhe alól, illetőleg akár otthonában is tájékoztatást kérhessen és kaphasson a különböző hatóságoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek bevezetéséhez, alkalmazásához az elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás feltételei megteremtésének országosan a legtöbb közigazgatási szervnél múlhatatlanul szükséges az elektronikus közigazgatás alapvető informatikai, személyi és tárgyi feltételeinek a biztosítása és kialakítása. Tudott dolog, hogy jelenleg számos országos informatikai rendszer működtetésében vesznek részt a közigazgatási szervek, mint például személyi adat- és lakcímnyilvántartás, választási rendszer vagy például az okmányirodai feladatellátás. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hivatali információs rendszereknek az állampolgárok és a jelenleg közigazgatási hálózati eléréssel még nem rendelkező önkormányzatok felé történő megnyitása központilag összehangolt, időigényes és számottevő költségkihatású fejlesztést is kíván.

A javaslat bevezeti a végrehajtó szolgálatot, és további terhet ró az eljáró hatóságokra, különösen a gyámhatóságokra azáltal, hogy a kiskorú személyek ügyeinek intézése esetében az ügyintézési határidő 15 nap, amelynek betartása a jelenlegi létszám racionalizálása nélkül nehezen képzelhető el. Gondoljunk arra, hogy úgy a törvényjavaslat, mint az ahhoz kapcsolódó jogszabályok hatályosulásának alapvető feltétele, hogy annak alkalmazására az ügyintéző felkészült legyen, ezért biztosítani kell, hogy a szükséges tételes jogi, gyakorlati, illetve az elektronikus ügyintézéssel és ügyiratkezeléssel kapcsolatos képzések megkezdésekor már rendelkezésre álljanak a törvény végrehajtását segítő alacsonyabb szintű jogszabályok is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra mindezek a körülmények megfontolás tárgyává teszik, hogy a közigazgatás a javaslat szerinti 2005. július 1-jei hatálybalépésig megfelelően felkészülhet-e. Az idő rövidségére és a jelzett problémákra is tekintettel megfontolásra ajánlom az ütemes felkészülést vagy a törvény 2006. március 1-jével kezdődő alkalmazását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Az előre bejelentett felszólalók sorát Kontrát Károly képviselő úr zárja. Megadom a szót.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt az előttem szólók és a múlt heti általános vitában is többször fogalmaztak úgy, hogy nagy jelentőségű törvény tárgyalása folyik. Azt gondolom, ez egy bizonyos fokig megelőlegezett bizalom, hiszen az, hogy nagy jelentőségű lesz-e, azt majd néhány év múltán az ügyfelek és a jogalkalmazók állapíthatják meg erről a törvényről. De természetesen talán úgy is fogalmazhatunk pontosabban, a magyar nyelv szabályainak jobban megfelelő fogalmazás, hogy nagy jelentőségű feladatot megfogalmazó vagy célba vevő törvényjavaslat tárgyalása folyik, hiszen azt mondjuk, a közigazgatási eljárás a közszolgáltatások sorát, sorozatát is jelenti, úgy, ahogyan a törvényjavaslatban ez szerepel, és ha ennek a feltételeit, a szabályait, az igénybevételeit határozza meg, akkor azt mondhatjuk, egy nagyon fontos törvényjavaslat fekszik itt előttünk, ezt tárgyalja a Ház.

Némi hiányérzetem van a tekintetben, hogy a törvényjavaslat beterjesztése során nem tapasztaltam azokat az előkészítő fázisokat, amelyek a polgári kormány idején megindultak, illetőleg zajlottak le, hiszen ennek az előkészítése abban az időszakban kezdődött. Úgy gondolom, kívánatos lenne, ha azt a célt fogalmazzuk meg, vagy formailag már el is értük, hogy Európához tartozunk, és ha egy jó törvényt akarunk alkotni, akkor egy ilyen, mondhatom, sarkalatos törvénynél, mint a közigazgatási eljárási törvény meghozatalánál is talán érdemes figyelembe venni az előző ciklus előkészítő munkáit, hiszen ennek az elődje, amely jelenleg is hatályban van, az 1957. évi IV. törvény, annak a hatályosulása során, illetőleg az előkészítés során, amely az előző ciklusban történt, olyan tapasztalatok fogalmazódtak meg, amelyek talán nem lettek volna haszontalanok, ha azokat viszontlátjuk ennek a törvénynek a törvényjavaslatában is.

Tisztelt Országgyűlés! Többen említették az egységes közigazgatási hatósági eljárási törvény iránti igényt, erről beszéltem magam is. Ha visszagondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy kétfajta szabályozási filozófiából indulhattunk volna ki. Az egyikben elsődlegesek, a másikban másodlagosak az általános eljárási normák, még akkor is, ha Európában, ahol ez a kétféle közelítés ismert, közeledni, összecsiszolódni látszik ez a kétféle filozófia. A magyar szabályozás eddig is egyértelműen egyfajta vegyes szabályozás volt, és azt gondolom, nagyon nagy viták övezték azt a megoldást, hogy végül is megmarad, és a szabályozási koncepcióban, illetve most már a normaszövegben is, a törvényjavaslat szövegében is egyértelműen megmarad az általános szabályok, a külön szabályok, illetve a kivett eljárások hármassága.

A tervezet a kivett eljárásokról egy taxációt tartalmaz - egyébként ez helyes is -, tizenhétről négyre csökkenti a különös eljárások számát, és megállapít két olyan ügyfajtát nevesítve, ahol törvény, illetve kormányrendelet más szabályokat állapíthat meg. De ettől függetlenül is és ezen felül a tervezet számos helyen kiskaput enged az általános szabályok alól, mindenhol törvény vagy kormányrendelet általi szabályozásra.

Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az eltérő rendelkezések köre így szabadon bővíthető. Tehát semmifajta valós korlátja nincs annak, hogy ezeket az általános szabályokat majd mindenfajta valós vagy vélt ágazati érdekek mentén esetleg - az esetleget aláhúznám - újra szétverjék és átláthatatlanná tegyék. Nincsen ilyen korlát, és ez valószínűleg kiegészítő szabályokkal megelőzhető lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdés az is, hogy mindezen nagyszabású változásoknak lesz-e majd megfelelő anyagi fedezetük - erről is sok képviselőtársam szót ejtett, legutoljára az előttem szóló képviselő asszony -, hiszen ez nagyban meghatározza majd ennek a törvénynek a hatályosulását, eredményességét. Felmerül a kérdés, tartalmazza-e majd ezt a költségvetés, hiszen itt személyi és dologi feltételekre, képzésekre kell majd komoly forrásokat teremteni.

 

(21.40)

Meg kell említenem azt, hogy az eljárásokból, az új szabályokból adódó többletköltségek is meglehetősen komolynak látszanak. Úgy tudjuk, az az elképzelés, hogy az önkormányzatok és az állami költségvetés valamilyen módon közösen viseli ezeket a kiadásokat, ezeket a költségeket.

A végrehajthatóság szabályairól engedjenek meg néhány szót. Itt megint az érdekek ütköznek a bírósági megtámadásnál a halasztó hatály elmaradása ügyében. Azt gondolom, hogy itt megfordul a közigazgatási eljárási törvényben az államigazgatási eljárás eddigi szabálya. Az Áe.-ben halasztó hatály van, kivéve, ha a közérdek vagy az ügyfél nyomós érdeke indokolja a végrehajtást; ezzel szemben ebben a törvényjavaslatban a végrehajtás felfüggesztését kérhetik hasonló módon.

Ami a fogalomdefiníciókat illeti, ezzel kapcsolatban többen észrevételezték, többen említették, hogy ezeket bővíteni kell, ez mindenképpen egyértelmű jogalkalmazói igény, a törvény eredményességét befolyásolja megítélésem szerint.

Ami a végrehajtás szervezeti szabályait, az elektronikus ügyintézést illeti, az előttem szóló képviselő asszony is aláhúzta ennek fontosságát. Én magam is egyetértek azzal, amit elmondott. Én úgy gondolom, hogy az esélyegyenlőség megteremtését vagy egyáltalán létrehozását jelenti, hogy ezeket központi forrásokból kellene biztosítani, hiszen Magyarországon így tud mindenki részt venni az elektronikus ügyintézésben, így lehet eredményes elektronikus ügyintézés. Ezeket a forrásokat mindenképpen meg kell teremteni, és központilag kell biztosítani.

Szó esett a törvény hatálybalépéséről. Ez a törvényjavaslat három szakaszban való hatálybalépést javasol. Elhangzott az előttem szóló részéről, hogy aggályosnak látszik a 2005. évi hatálybalépés. Javaslat is megfogalmazódott az esetleges 2006-os hatálybalépésre a törvény döntő szabályait, nagy részét tekintve.

Én úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy ennek a törvénynek a hatályosulása, hatálybalépése megfelelő feltételekkel legyen biztosítva, hiszen csak így van értelme, csak így van esélye a jelenleg hatályba lépő törvényt leváltani, lecserélni. Hiszen ha olyan törvényt fogadunk el, amelynek a feltételei nincsenek biztosítva, akkor annak a jogalkalmazók, illetőleg az ügyfelek látják kárát. Ennek az indokolása, úgy gondolom, különösebb érveket nem igényel.

És még visszatérnék a koncepcionális kérdésekre. A kérdések első körénél az az ígéret hangzott el, hogy a minisztériumok másodfokú hatásköre megszűnik az új eljárási törvényben, és látjuk, hogy ezek a másodfokú hatáskörök megmaradtak. Úgy gondoljuk, hogy itt ellentmondás van. Ennek a fenntartása megfontolandó.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy végül is ebben a törvényjavaslatban, részben az általános vitában, részben majd a módosító indítványok benyújtásával a részletes vita során, olyan szabályokat sikerül megalkotni, olyan feltételeket sikerül megteremteni, amelyek ezen nagyon fontos jogterület vonatkozásában tényleg előrelépést jelentenek a mai szabályokhoz képest; ténylegesen jobb, magasabb szintű szolgáltatást jelentenek; és ténylegesen itt valósulhat meg az a magasabb fokú közszolgáltatási ígéret, ami korábban e tekintetben elhangzott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Meglehetősen sajátos társadalmi körülmények között zajlik ennek a törvényjavaslatnak a vitája. A hírközlő szervek arról tájékoztatják a közvéleményt, hogy a kormányszervek szándékai szerint mintegy tízezer fővel csökken jövőre a központi államapparátusban foglalkoztatottak létszáma, és az állami forrásfedezet nélkül, kötelezően előírt illetményemelések miatt hasonló létszámleépülés várható az önkormányzati apparátusban is. Tallózva a televízió vagy a rádió csatornáin, szinte mindig belebotlunk egy olyan műsorba, amelynek keretében az érdekelt felek vitafórumon vitatják meg a várható köztisztviselői létszámleépítés következményeit.

Polgármesterek, önkormányzati képviselők nyilatkoznak arról, hogy az eddigieknél még zsúfoltabbak lesznek az okmányirodák, az eddig tapasztaltnál még lassabb lesz az ügyek intézése. A minisztériumokkal egyoldalúan levelezők pedig példálóznak a leköszönő miniszterelnök úr panaszával, miszerint több tárca még hivatalos hatósági levelekre, megkeresésekre sem válaszolt, mert feltehetően még a tavaly elbocsátottak munkáját sem tudták átvenni maradéktalanul az ott maradottak.

A várható létszámleépítés nem kell hogy együtt járjon az előírt feladatok elhanyagolásával, hallható az ellenérv, hiszen az államigazgatás központi feladatait a kijelölt miniszterelnök úr szerint mindössze ötszáz profi tisztviselő el tudná látni. Ilyen társadalmi szóbeszéd és vita közepette került a tisztelt Ház elé ez a törvényjavaslat, azzal a kimondott igénnyel, hogy gyorsuljon az ügyintézés, és változzon ügyfélbaráttá a közigazgatás.

Átolvasva az ügyfelekkel történő kapcsolattartás szabályaira, a határidőkre, az elektronikus ügyintézés módozataira irányuló jogszabály-tervezetet, egyre inkább felmerül a kétely bennünk, hogy egy leépülő, a beruházásait visszafogó államigazgatás megfelelő feltételek híján vajon teljesíteni tudja-e ezeket a kötelezettségeket, vagy ezek a jogszabályok csupán a beteljesületlen kívánságlistákat gyarapítják, és ürügyet adnak a régi közhelyeknek, az olcsó állam ügyeletes szónokainak.

Ebben az évben a költségvetési fejezetek nem terveztek új beruházásokat, erről már többen szóltak korábban, ami egyébként hosszabb távon kedvezőtlenül hat az intézmények működési színvonalára. Sőt, a költségvetési intézmények beruházásainak csökkentése létszámcsökkentéssel járt együtt, holott racionális esetben a kieső létszámot technikai eszközökkel szokták pótolni. Hasonló személyi és technikai leépülés várható a költségvetésről kiszivárgott eddigi hírek szerint 2005-ben is, azaz indokoltan merül fel ennek a törvénynek a kapcsán a megalapozatlan és a nem kellően átgondolt törvénygyártás gyanúja is.

Ami miatt igazán felálltam, hiszen ezeket elmondták előttem MDF-es képviselőtársaim is, az a hallássérültek gondja, problémája. Ugyanis a törvényjavaslat egy szót sem ejt a hallássérültekről, a legnagyobb hazai kisebbség nyelvének hivatali használatban történő elismeréséről, a jelnyelvre és jeltolmácsra kényszerülő honfitársainkról. Súlyosnak érzem ezt a gondot, mert viszonylag ritkán kerül sor a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény módosítására, azaz ha ennek a törvénynek a keretében nem segítünk ezen a rétegen, akkor tovább halogatjuk ennek a gondnak a megoldását.

Tíz bekezdés foglalkozik különböző nyelvi kisebbségek jogaival, de egy sem a jeltolmácsra szoruló, fogyatékossággal élő, hallássérült állampolgárok hivatali ügyintézésének törvényi szintű védelmével. Nem kell részleteznem, hogy mennyi nehézséggel jár egy, csak jelnyelven értő személy fogadása adóhivatalban, okmányirodán, különösen olyan körülmények közepette, amikor az államnak nincs kötelezettsége, azaz csak a kiszolgáltatott ügyfél veszíthet. A hallássérültek érdekében két módosító indítványt fogalmaztunk meg, és kérem az államtitkár urat, hogy szenteljenek figyelmet ennek a két módosító indítványnak. Azt sem bánom, ha átfogalmazzák, és csatolt módosító formában másképpen fogják majd beterjeszteni. A lényeg az, hogy valamilyen módon próbáljunk segíteni az ő gondjukon is.

Hasonlóan jelentős egyébként, és jelentős kisebbség a tanyákon, kistelepülések élő lakosság. Esetükben egyre fenyegetőbb az államigazgatás regionális szintekre történő átállása, jellemző módon úgy, hogy az Országgyűlés és a lakosság még nem is döntött a hosszabb távra megfelelő régiók kialakításáról. Egyre több intézmény jelenti be, hogy felszámolja a megyei irodáit, azaz az ügyfélbarátnak egyáltalán nem nevezhető reform keretében a jövőben még többet utazhatnak az állampolgárok.

A helyi ügyek helyi ügyintézésének kötelezettségét nem említi érdemének megfelelően az előterjesztés.

(21.50)

Bár azt tapasztalom szűkebb hazámban is, a Duna-Tisza közén, Bács-Kiskunban, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tesznek az államigazgatási kötelezettségüket hivatásnak is tekintő szakemberek, megyei irodák, mégis joggal elvárható lett volna, hogy az előterjesztés ne csak a feladatokat, de az elvárható körülményeket, a szükséges forrásokat is jogszabállyal garantálja.

Egyébként a napokban olvashattuk, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak a működésképtelenség határára sodródott települések polgármesterei azzal az igényükkel, hogy források nélkül ne terhelhesse őket kötelező feladatokkal vagy kötelező illetményemelésekkel a kormányzat vagy a parlament. Az Alkotmánybíróságnak várható olyan döntése, amely majd helyreigazítja ezt a tervezetet is, és az uniós gyakorlatnak megfelelően végre biztonságot ad a kistelepüléseknek is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, Fidesz.

NAGY KÁLMÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Másfél éves előkészítés után váratlan sietséggel került a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénytervezet a parlament elé, annyira váratlanul, hogy az előterjesztést felülvizsgáló albizottság a törvénytervezet végleges formáját valóban nem tudta tárgyalni az általános vita megkezdése előtt; ezzel szeretném kiegészíteni Kovács Zoltán és Avarkeszi Dezső képviselőtársaim polémiáját.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az 1957-ben megalkotott államigazgatási eljárási törvény helyett gyakorlatilag új és jó törvény kell. A tervezet előkészítése során rendezett szakmai fórumok is bizonyították, hogy a szakma nagyon vár egy új, átfogó szabályozást. A korábbi kormányok is látták ennek szükségességét, hiszen különböző kormányhatározatok születtek a komplex szabályozásra. Az újraszabályozással tehát egyetértünk.

Az új szabályozás szerint nem kötelezhető az ügyfél a szakhatósági állásfoglalások beszerzésére, hanem az alapügyben eljáró hivatal dolga lesz, hogy utánajárjon, beszerezze a különböző engedélyeket; nem kötelezhető az ügyfél olyan adat igazolására, amely bármely hivatal jogszabályban elrendelt nyilvántartásában megtalálható. Annak ellenére, hogy a hivatal szerzi be az adatokat, az ügyintézési határidők csökkennek. Ezek jó elképzelések.

Ugyanakkor a kistelepülési hivatalok, körjegyzőségek szemszögéből vizsgálva, ellentmondást is tartalmaz a törvénytervezet, mert ott bizony, ha meg akarnak felelni a törvénynek, valószínűleg létszámot kell növelni. Foglalkoztatási szempontból ez üdvözölhető is, hiszen a kis falvakban jószerivel az önkormányzat az egyetlen foglalkoztató, de azonnal felmerül a kérdés, hogy ki fizeti a révészt. Miközben a közigazgatás korszerűsítése egyrészt arról szól, hogy létszámleépítés szükséges a takarékos állam jegyében, és a közszférában béremeléseket is csak a létszámleépítés terhére tudnak a települések biztosítani, az ellentmondás egyértelműnek tűnik; hacsak meg nem valósul a jelenleg még érvényben lévő elfogadott kormányprogram, amely szerint minden új önkormányzati többletfeladathoz a teljes fedezetet biztosítja a kormány az önkormányzatoknak. Ennek jelei azonban nem látszanak.

Nem ismeretesek az új törvény bevezetésével kapcsolatos hatástanulmányok eredményei, milyen költségtöbblettel jár az önkormányzatok számára a törvény hatálybalépése. A működési költségeket növeli még a szükséges informatikai háttér kiépítésének költsége is, hiszen a kistelepüléseken a törvény hatálybalépésének ez is akadálya, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy jobbára ezek az önkormányzatok tartoznak az önhikis önkormányzatok körébe, miből tudják ők még a működési költségeket növelni. Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs válasz.

Tisztelt Országgyűlés! A belügyminiszter asszony expozéjában is elmondta, hogy a törvény teljessé kívánja tenni az ügyféli jogokat. Ilyenek például az egyes közbenső döntések elleni bírói út megnyitása, a bíróság által felülvizsgálható hatósági döntések körének szélesítése. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok fel vannak-e készülve arra, hogy a jelenlegi ügyek többszörösét el tudják bírálni, biztosítja-e a kormány az ezzel kapcsolatos anyagi, szervezeti és személyi feltételeket.

Végül egy javaslatot szeretnék mondani a törvény hatálybalépésének esetére. A törvény alkalmazói, a jogalkalmazók nagyobb része nem jogi végzettségű szakember, a törvény hatálybalépése előtt össze kellene állítani egy törvénymagyarázó kiadványt az ügyintézők, törvényalkalmazók segítésére, amelyben a gyakorlatban hasznosítható javaslatok, tanácsok lennének az ügyintézés gyorsítására, egyszerűsítésére, az ügyfelek, vagyis az állampolgárok tájékoztatására is. A törvényhez módosító javaslatokat fogunk benyújtani, kérjük, azokat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomnak nem tervezett részében vagyok kénytelen reagálni a Kovács képviselő úr és Avarkeszi albizottsági elnök úr között kialakult vitával kapcsolatosan arra, hogy valóban méltatlan sietséggel lett lezárva az albizottsági munka, még akkor is, ha esetleg alkalom nyílik arra, hogy ezt tovább folytassuk október hó folyamán.

Ugyanis az történt, mint ahogy a két héttel ezelőtti kisebbségi vélemény megfogalmazásakor volt alkalmam elmondani, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot oly hirtelen tette a tisztelt Ház asztalára más előterjesztés hiányában, hogy nem volt alkalma az albizottságnak a munkáját érdemben befejezni. Avarkeszi elnök úr június 14-én valóban kérte az albizottság tagjait arra, hogy módosító javaslatot szövegszerűen megfogalmazva szíveskedjenek elkészíteni annak érdekében, hogy azokat a szeptember eleji albizottsági ülésünkön érdemben meg tudjuk tárgyalni. Csak, elnök úr, nem volt szeptember 1-jén ülés, és azóta sem volt egyetlen albizottsági ülés sem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem volt módosító indítvány!)

A dolog úgy néz ki, hogy a Házszabályból következett volna az a törvényszerűség, és nem is gondoltam arra, hogy ön a Házszabályt meg kívánja kerülni vagy esetleg nem kívánja követni. Ez albizottság meghatározott célra alakul, mint egy vizsgálóbizottság, és erre vonatkozóan a Házszabály egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a bizottság a munkáját jelentés készítésével zárja le, vagy ezen túlmenően még országgyűlési határozati javaslatot lehet tenni. Ezt higgyék el nekem, nemcsak azért, mert már láttam bizottságot, vezettem is, de az úgynevezett lakásmaffia-bizottság is, amely szintén ilyen típusú albizottság volt, ennek a metódusnak megfelelően dolgozott. De nem baj, még van arra lehetőségünk, hogy véleményt mondjunk albizottsági szinten.

De meg kell állapítsam, hogy maga az az időpont, ami gyorsan előhozta ezt a törvényjavaslatot, és például az az időpont, ami azt jelenti, hogy most, este tíz órakor tárgyaljuk, ennek az igen fontos törvényjavaslatnak az általános vitája most zajlik, érdektelenség mellett, ez a méltánytalan, amit ennek a jogszabálynak a fontossága, kiemelt volta nem indokolt. Sőt, az ellenkezőjét indokolta volna, hogy most már áttérjek magára a legendás '57. évi IV-esre. Az a joghallgató, aki az '57. évi IV-esből nem bukott meg az egyetemen, mert hol két éven keresztül, tehát négy féléven keresztül, hol három éven keresztül, hat féléven keresztül tanították az egyetemen legendás hírű tanszékvezetőkkel; aki ebből a tantárgyból nem bukott meg, azt tulajdonképpen a többi egyetemista ki is golyózta saját maga közül. Aki viszont letette a szigorlatot az államigazgatási eljárásban, arról mindenkinek az volt az általános véleménye, hogy valami galaktikus karambolnak kell történnie ahhoz, hogy ne tudja megszerezni a jogi diplomát. Vízválasztó volt az államigazgatási eljárási törvény, mindenki nagyon tartott tőle, de nagyon szerette is a jogászok nagy része, hiszen legendás jogszabály volt, érthető volt, világos volt, logikus volt, jó szándékúnak nevezhető. Nagyon nehéz anyag volt, de szép volt.

Azért hívják '57. évinek, bár a Rákosi-rendszer után, annak tarthatatlansága után dolgozták ki, de '56-os évi IV-es törvénynek... - szóval, '56-ot másért szeretjük. '57-et sem e miatt a törvény miatt szeretjük, de rajtaragadt ez az '57. évi IV-es. Ezzel kevesebb bajom van, mint az 1949. évi alkotmányunk törvényével.

 

(22.00)

 

A nagy probléma akkor jelentkezett, amikor a joghallgatók, elvégezve az egyetemet, kikerültek a munka területére, általában a közigazgatásban kezdtek el dolgozni többségükben, miután lévén az ügyvédség zárt pályának minősült akkoriban is, és rájöttek arra, hogy amit ők tanultak hat féléven keresztül, az a gyakorlatban nem működik, nem létezik, az ország, a környezetük és a világ, amit megismerhettek, az a zárt világ nem az államigazgatási szabályok szerint épül fel és dolgozik.

Ugyanis, emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat, nem az államigazgatási eljárási törvény volt a szabály a Kádár-diktatúrában, hanem a tanácstörvény. Minden jogásznak rá kellett arra jönni, hogy kérem szépen, a mi országunkban és végül az egész Kádár-rendszerben a tanácstörvény szerint működtünk, és amit most nem akarok paragrafusban leírni, az a következőt jelentette: reggel a tanácselnök bement a tanácsházára, megitta a kávéját, utána fölemelte a telefont, áttelefonált a pártbizottságra, és megkérdezte a pártbizottsági elvtársakat, hogy mi a feladat mára. Ha azt mondták a kerületi pártbizottságon például, hogy ma különösebb feladat nincsen, akkor a tanácselnök letette a telefont, behívatta a vb-titkárt, és azt mondta neki, hogy kedves vb-titkár elvtárs, ma semmi teendőnk nincsen. Az ország úgy is működött, ahogy működött, és az eljárási szabályok változtak évről évre, módosítások voltak, hogy teljesen kiismerhetetlenné váljanak.

Na, ennek a korszaknak, hála istennek, vége lett, addig módosították, javították, reformálták ezt az egész szabályozást, hogy valahogy mégis eldöcögtünk idáig, és hála istennek, hogy a törvény itt fekszik előttünk, mert erre a törvényre szükség van. Új törvényre van szükség mindenképpen, időszerűre, előremutatóra, ügyfelet és hatóságot egyaránt kedvelő törvényre van szükség. Én úgy fogalmaznék, hogy elsősorban ne is állítsuk szembe a hatóságot az ügyféllel, mondjuk azt, hogy önkormányzatbarát törvényre van szükség. A törvény nagy részében úgy néz ki, teljesíteni kívánja ezt az elvárást magával szemben.

Az a baj a törvénnyel, mint ahogy képviselőtársaim is pedzegették, hogy a hatálybalépéssel van baj. Nem időszerű a társadalmi közeg, hogy ez a törvény életbe lépjen, két okból sem. Egyrészt a közigazgatási reformnak ez egyik része lenne, egy szabályozási része, és ez a közigazgatási reform, amit Medgyessy elvtárstól kezdve Lamperth Mónika miniszter asszonyig nagy dérrel-dúrral beharangoztak, ez megbukott. Tehát a szabályozásra sincs most szükség, mert nem alakult át Magyarországon a közigazgatás szervezete. Nem kell elmondanom, hogy se régiók, se kistérségek, semmi nincs az égadta világon, ez a törvénytervezet megvan, és ezt 2005. július 1-jén rá akarják szabadítani arra a bürokrata apparátusra, amely erre nincs fölkészítve. Egyáltalán nincs fölkészítve, sőt a jelenlegi kormányzat most arra készül, hogy ezeket az embereket 10 százalékkal még le is építi.

Ha egy új törvényt, egy új szabályozást be akarok vezetni, akkor legalább megtartom azokat az embereket, akiktől elvárom azt, hogy majd alkalmazzák ezt a törvényt mindenki javára; nem, most 10 százalékát elküldöm. Persze, megspórolok egy csomó felkészítési, átképzési pénzt, de ennek az lesz a következménye, hogy a fűnyíró elven szétnyírt közigazgatás elbizonytalanodik, és hosszú éveken keresztül még azt sem fogjuk megtudni, hogy az a törvény, amit mi most jónak ítélünk meg, valójában fungál-e rendesen, előreviszi az ország működését, vagy nem.

Minél hamarabb ki kellene ennek a dolognak derülni, de fordítva kell felülni a lóra, először képzést kell tartani, folyamatosan föl kell készíteni mindenkit arra, hogy egy feltehetően újabb 30-40 évre szóló törvénnyel kell hogy megismerkedjünk, megbarátkozzunk, és meg kell szeretnünk, és utána szabad csak bevezetni. Maga a törvény azért már itt a hatálybalépésnél pedzegeti, hogy egyes dolgok csak 2006. január 1-jén lépjenek életbe, mások pedig azonnal vagy 2008. január 1-jén.

Nem értek például azzal egyet, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek most hirtelenjében kell megcsinálni azokat a saját magukra vonatkozó rendeleteket, amelyekről hallottunk a képviselőtárstól. Arról van szó, hogy jogokat kell gyakorolni a képviselő-testületnek. A legtöbb képviselő-testület ezeket a jogokat azonnal delegálni fogja a polgármesternek, a bizottságnak, menekülni fog tőle, mert nincs felkészítve.

Tehát a javaslatom általánosságban véve egyrészt a törvény szövegével kapcsolatos - remélem, a bizottsági elnök úr is megfogadja, és még összedugjuk a fejünket, és ezt mint alelnök is kérem tőle -, másrészt a hatálybalépés időpontja legalább 2007. január 1-jére tevődjön át, és addig képezzük az embereket, ismertessük meg a jogszabályt, fogadtassuk el, egyeztessük és javítsuk ki, és azt követően 2007. január 1-jétől működjön egy új államigazgatási eljárási törvény. Erre megvan mind a két félben, kormánypártiakban és ellenzékiekben is a jó szándék. Nem sürget semmi más, nincs európai uniós kényszer ebben az ügyben, ebben egy józanul felfogott érdeket kell közösen képviselnünk, és az 2007-ben prognosztizálja, hogy életbe tud ez a törvény lépni, és azonnal tud fungálni.

Itt tenném hozzá zárszónak, hogy ennek a törvénynek aztán még rengeteg különös eljárási mellékszabálya lesz, azoknak az elkészítését is inkább el kellene kezdeni, és jó lenne a különleges szabályokat az általános szabályokkal együtt látni.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket, és arra kérek mindenkit, hogy ebben a törvényalkotási munkában a legnagyobb felelősséggel, mértéktartással és kellő óvatossággal járjunk el, hogy olyan törvényünk legyen, ami 2050-ig működteti a mi kis országunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kosztolányi képviselő úr által elmondottak utolsó gondolatával kezdeném. Abban én egyetértek Kosztolányi képviselő úrral, hogy a hatálybalépés szabályaira be kell adnunk majd módosító indítványt, már csak azért is, mert bár itt ellenzéki képviselők hatalmas nagy sietségről beszéltek, ezzel szemben jó néhány hónapos késéssel került az Országgyűlés elé a törvényjavaslat. Azt én azért nem hinném, hogy 2007-ig kellene eltolnunk, bár valóban alapos felkészülésre van szükség.

Nem nagyon szeretnék már az albizottság munkarendjéről, elképzeléséről beszélni, azt azért el kell mondanom, hogy ez az albizottság nem hasonlítható össze sem vizsgálóbizottságokkal, sem más jellegű albizottságokkal, ugyanis ilyen még nem volt az elmúlt 15 évben, hogy egy jogszabálytervezet kezelésére, az előkészítés segítésére jött volna létre albizottság. Ennek megfelelően kell dolgoznunk.

Ami pedig a méltatlan helyzetet illeti, képviselő úr, szeretném elmondani, hogy ez az általános vita nem ma kezdődött, hanem két héttel ezelőtt délelőtt kezdődött, tévéműsoridőben, az ország nyilvánossága előtt, és akkor azért kellett a vitát lezárni, mert nem volt több hozzászólásra jelentkező képviselő. (Dr. Kosztolányi Dénes: Annyira meglepte a képviselőket…) Aki ragaszkodott volna ahhoz, hogy ne este tízkor mondja el a hozzászólását, az megtehette volna, hogy akkor ott elmondja. Nem volt ilyen jelentkező. Mondjuk, nekem is lenne más programom, de miután nagyon fontosnak tartom ezt a témát, a legnagyobb örömmel jöttem be az esti órákban is, hogy vitatkozzunk erről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Több felszólaló nem lévén, megkérdezem Pál Tibor államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Pál Tibor: Köszönöm, nem.) Nem kíván.

Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnap elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtására pénteken 12 óráig van lehetőség. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Garai István Levente képviselő úr, MSZP. Megadom a szót öt percben. Felszólalásának címe: “Megkondultak a félegyházi harangokö.




Felszólalások:   287-305   305-331   331-332      Ülésnap adatai