Készült: 2020.07.12.03:00:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

169. ülésnap (2012.03.06.), 259. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:33


Felszólalások:  Előző  259  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében, akik még itt vagyunk, köszönetet mondjak Varga László képviselő úrnak, hogy ezt az ügyet, amelyet ő is mondott, hogy mind a mai napig tart, és mind a mai napig birtokszerkezetben, a mezőgazdasági termelők összetételében, a magyar vidéki élet meghatározásában fontos szerepe van, hiszen fontos hiányt okozott, ezt a javaslatot, ezt az országgyűlési határozati javaslatot idehozta elénk, és beterjesztette az Országgyűlésnek.

A kormány a határozati javaslatban foglaltakkal egyetért, támogatja azt, hogy Péter-Pál napja a kuláküldözés idején méltóságukban, emberségükben tönkretett gazdák emléknapja legyen. A határozati javaslat tárgyalása azért is nagyon aktuális, mert nemrég volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Immáron tíz éve február 25. az a nap, amikor legalább egy pillanatra megállunk, és fejet hajtunk a letűnt, zsarnoki kommunista rendszer áldozatai előtt. 1947. február 25-e a gazdatársadalom számára is szimbolikus, hiszen ezen a napon tartóztatták le a Kisgazdapárt jeles vezetőjét, Kovács Bélát, egykori főtitkárát.

Az ezt követő időszak nyitotta meg az utat a szovjet típusú szövetkezés és kolhoz előtt, és hozott megannyi szenvedést és megaláztatást a magyar parasztság számára. Pedig a parasztság a történelme során szorgos munkával kapcsolódott be az árutermelésbe, a megszerzett jövedelmét visszaforgatta idehaza a termelésbe, fejlesztette birtokát, földet, állatokat vett, és szorgalmas munkával próbált előrébb jutni, és biztos megélhetést teremteni maga és családja számára. Ennek a társadalmi rétegnek kulák lett a megnevezése 1948-tól, és úgy vált ismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, aki lusta, és csak a munkásosztályon élősködik.

Rákosi Mátyás, ahogy képviselő úr is említette, 1948. augusztus 20-i kecskeméti beszédében hirdette meg a szövetkezetesítést. Ez a beszéd fordulópontot jelentett a parasztság életében, hiszen a hatalom előtt egyetlen cél lebegett, hogy a kuláknak minősített gazdától elvegye a földjét, gépét, házát, és erőszakkal belekényszerítse a szövetkezetbe. 1949-től a szövetkezetesítés szervesen összekapcsolódott a kulákok korlátozásának politikájával. A kulákok korlátozása a gazdasági és politikai élet minden területére kiterjedt. A történelmi kutatásokból ismert, hogy a kulákok között is különbséget tettek nemzetiség, foglalkozás szerint, de abszurd módon ismeretes pap, csendőr és értelmiségi kulák minősítés is.

A kulákokkal szemben folytatott harc az 1950-es évek elejére a párt egyik legfontosabb feladatává vált. A kulákság semlegesítését egyre inkább a fizikai felszámolása váltotta föl. Csak a rendszerváltás időszakában szembesült a társadalom azzal a ténnyel, hogy 1950 júniusa és 1952 júliusa között 12 tábor létesült a Hortobágyon és a Nagykunságban, amely táborokba elsősorban a kulákokat telepítették sok más között és a budapestiek közül is. A kuláknak minősített embereket és családtagjaikat egy életre tönkretette a hatalom. Ingó- és ingatlanvagyonukat elvették, megbélyegezetté váltak, a nevük mellett szerepelt a "K" betű. Gyermekeik nem járhattak állami iskolákba, életerős emberek nem tudtak iskolai végzettségüknek megfelelő munkát találni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a határozati javaslat végre erkölcsi jóvátételt jelenthet azoknak az embereknek és leszármazottaiknak, akik e szörnyűségeket átélték, és örök életre megbélyegzettekké váltak. A javaslat célja az is, hogy az ifjúság megismerje a kommunista rendszer működésének embertelenségét és kegyetlenségét. Ebben nagy szerepe van és lesz az oktatásnak és a tömegtájékoztatásnak. Június 29-e régi hagyomány szerint az aratás kezdő napja, amely a parasztság körében ünnepnapnak számított, és számít a mai napig. A múlttal való szembenézés ugyanakkor szükségessé teszi, hogy megemlékezzünk azokról az embertársainkról, akik a vidéket szolgálták, de egy zsarnoki rendszer megfosztotta őket és leszármazottaikat a földtől, a jószágtól és a terménytől, vagyis mindattól, ami számukra az életet jelentette.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  259  Következő    Ülésnap adatai