Felszólalás adatai

Ennek a hatalmi berendezkedésnek a célja világosan kialakított és kiépített csatornák; csatornákon keresztül eljutni, befolyásolni, kontrollálni a legkisebbeket, az iskolásokat, azok gondolkodását, abból a kritikai attitűdöt kiirtani, és elfogadtatni azt, hogy amit a hatalom diktál, ami a kiépített csatornákon keresztül az osztálytermekbe érkezik, az és kizárólag az, ami elfogadandó. Ehhez képest az egyes paragrafusok, az egyes mondatok ugyan részletvitára alkalmasak, de igazából a parlament plenáris szintjén nem ez a lényeges.

Érdemes persze néhány kérdésbe belefogni csak azért, hogy az előző alapállítást a tényekkel, a törvény önmagában rejlő állításaival alátámasszuk. Elsőként is érdemes azt a gondolatot felvetni, amely a tankönyvpiacról beszél. Tudniillik a tankönyvpiacról legalább annyira szól elismerőleg, mint amennyire politikai értelemben kritikus. Idézem: "Nem vitatható az a tény, hogy a kiadók saját befektetéseikkel fejlesztették ki az általuk előállított tankönyveket, és eközben igyekeztek megfelelni a mindenkori kormányzati elvárásoknak, a változó szabályozásnak és a magas minőségi kritériumnak." A következő állítás azonban azt mondja, hogy de nem is ez a baj, nem az, hogy a színvonalat nem voltak képesek az egymással versengő kiadók kiadványai megteremteni, hanem az egész rendszerrel van a baj. Egyszerűbb, átláthatóbb, kontrollálhatóbb, hogyha - mint ahogy az expozéban korrekt módon el is hangzott - tárgyakból évfolyamonként egy-két könyv van. Ezt az állítást soha semmilyen külső vagy belső, hazai vagy külföldi felmérés, tanulmány nem támasztja alá. Semmi. Semmi nem tudja azt bebizonyítani, hogy egyébként egy egycsatornás modell színvonalasabb, mint a versenyen alapuló színvonalak egymás közti versengése.

Így aztán, amikor a színvonalról beszél, hiszen ez a cél, akkor elképesztő, valóban már-már robespierre-i gondolatokat találunk. Szeretném idézni, hogy történetesen a törvényjavaslat mi mindenről rendelkezik. Idézet: rendelkezik többek között a kormány által rendeletben kijelölt testületről, amely "a legmagasabb állami garancia lesz majd a tankönyvek magas minőségére". Ez tényleg elképesztő a XXI. század elején! Létrehoz az állam egy testületet, egy főbizottságot, és úgy gondolja, hogy a saját maga által vallott elképzelés és az azáltal létrehozott főbizottság önmagában a minőségi garancia a tudáshoz. Ez végképp egy olyan állítás, ami idegen mindattól, amit egyébként szándékban hallunk.

Nem akarom azt felvetni, hogy történt-e egyeztetés, mert mindannyian tudjuk, hogy nem történt. Itt a tankönyvpiacnak nemcsak feldarabolásáról, hanem agyonveréséről van szó, ez egy kivégzés, és valóban, a hóhér a legritkább alkalmakkor tárgyal a kivégzendővel.

Az elmúlt héten volt a tankönyvesek testületének ülése, az államtitkárság meghívást kapott. Nem fogadta el, nem jelent meg senki. Ott volt ennek a testületnek, ennek a piacnak, ezeknek a kiadóknak a képviselői közül gyakorlatilag mindenki. Egy héttel ezelőtt önök egy szót nem szóltak arról, hogy ugyanazon hét végén mire készülnek. Pénteken már meghírelve, vasárnap benyújtva, most hétfő éjjel itt vagyunk, tárgyalva, holnap meg elfogadva, már hogy a többség által.

És hogyha az elfogadásról beszélünk, akkor egy kérdést érdemes még megvitatni, mert nem úgy tűnik nekem, minthogyha ez kormánypártok és ellenzék közötti nézetkülönbség lenne. Felfogások közötti különbség, és itt az árok, a különbözőség nem kormánypárt és ellenzék között van, hanem az előbb említett és valóban, a köznevelésinek nevezett törvény elfogadásakor és megvitatásakor előhozott és azóta is vallott nézetkülönbségekről.

Nem minthogyha egymás lelkiismeretével bármilyen szinten érdemes lenne politikai kategóriaként foglalkozni, az államtitkári expozé egy mondatával azonban igen, amelyik azt mondta, hogy ez a törvény egyébként többek mellett a piaci versengés és az abból fakadó színvonal kérdését is pártfogolja, ennek is teret enged. Hát természetesen nem, mert pont az a törvény lényege, hogy nem. De ismerve az államtitkár asszony szakmai tevékenységét, különösképpen a rendszerváltás utáni években, azt gondolom, hogy ebbe a mondatba saját hitvallását is befoglalta. Igenis úgy gondoltuk, hogy a sokszínűség jobb színvonalat eredményez, mint az egyszínűség. Igenis úgy gondoltuk, hogy a fekete és a fehér közötti választás igazából nem alternatíva. Úgy gondoltuk, hogy a versengés, akár a tudáshoz való hozzáférés módozatairól szóló versengés is színvonalemelő.

(21.50)

Ezért azt állítani, hogy a valóban létező problémák, amelyek a magyar társadalomban szocioökonomikus, magyarul társadalomgazdasági okokkal magyarázhatók, egy család társadalmi, gazdasági hátteréből fakadó különbözőségeket nem képes a rendszerváltás utáni szabadságát kivívott ország biztosítani, és ebből azt a következtetést levonni, hogy úgy lehet a színvonalat elérni, hogy a színvonalat csökkentjük, és igenis visszatérünk a fekete-fehér közötti álságos választás lehetőségéhez, ez egy rossz irány. Rossz irány, de logikus azzal kapcsolatban, amit a köznevelésinek nevezett törvény kiegészítő, egyéb rendelkezéseiben, más ehhez kapcsolatos törvényekben önök vallottak.

Végezetül nem mintha ez lenne a törvény lényege, de a mentalitását, azt, hogy hogyan gondolkodik a tudás szabadságáról, a sokszínűségről, és minthogy azt nem tudja mondani, hogy a tankönyvpiac rosszul működött, mert egész egyszerűen ez nem igaz. Minden piacnak igenis vannak hiányosságai, és én vallom azt, hogy az államnak fontos szerepe, többek között a piacot szükségszerűen korlátozó szerepe is kell hogy legyen. Nem hiszek abban, hogy a piac önmagában mindent megold, de kérem, itt a másik véglet van! Itt mégiscsak arról van szó, hogy a piacgazdaság egy részét, elismerem, csekély szeletét, csekély 16 milliárdos szeletét, csekély néhány ezer ember munkahelyét jelentő szeletét, azt teljes egészében lesöprik, és ehhez képest a teljes ellenkezőjét, az állam mindenhatóságát vallják. Miközben szükség van és szükség volt a közoktatási rendszerben az állami szerep megerősítésére, önök arányt és mértéket tévesztettek. Súlyosan tévesztenek arány és mérték ügyében, amikor már, még a fél évvel, egy évvel korábbi nézeteiket is az idő előrehaladtával megduplázva centralizálnak. Ehhez tartozik ennek a tankönyvpiacnak a 48 órán belüli megsemmisítése, történetesen egy piac kivégzése, majd egy régi rendszer felújítása. Erre - és ezzel szeretném zárni, tisztelt elnök úr - nem vall jobban semmi, mint a törvénynek egy jogi értelemben egyesülettel egy piaci érdek alapján, de szabad társulással kapcsolatos nézete. Ez a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete, amelyről azt mondja a törvény, hogy 2014. március 31-én megszűnik - így, pont. Danton még egy kicsit morogna, Robespierre már éljenezne. Így! Nem az, hogy megszűnhet vagy vizsgálja, hanem megszűnik, pont!

A következő gondolatban pedig egy egyesületről, emberek, társaságok, kiadók szabad társulásáról azt írja, hogy a testület közgyűlése nem határozhat sem köztestületi, sem más formában történő továbbműködéséről. Azt mondja ki egy törvény egy egyesületről, hogy semmilyen formában, sem ebben, se más formában nem működhet tovább. Milyen gondolatok ezek, államtitkár asszony? Hogyan van az, hogy egyébként oktatáspolitikáról szólna a beszélgetés, és akkor állampolgárok, szervezetek, adott esetben kiadók törvényesen működő, törvényesen és saját szabályai szerint elismerten - ott van a törvény indoklásában - magas színvonalnak megfelelően igyekvő társulását betilt? Azt mondja, semmilyen formában nem működhet. Ha azt gondolja valaki, hogy ez a szellemiség önmagában egyről, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületéről szól, akkor nem érti az egészet. Hát pont az a dolog lényege, hogy nem egyről szól, hanem az egészről. Ezért azt kell mondjam, hogy bár egy szeletéről a piacgazdaságnak beszélünk, bár a közoktatásnak is valóban fontos, de mégiscsak egy részéről, a törvényjavaslat sokkal-sokkal többet mond felfogásról, mentalitásról, mint amennyi a tankönyvpiac önmaga.

Ennek ilyen radikális és sebes kivégzése, majd indoklásaiban is ellentmondásos, néha lelkiismeret-furdalásos megnyilvánulásai, végezetül pedig azok a kijelentések, amelyek testülettől, önmagában egy testülettől várják a színvonalat az oktatásügyben, ezek kétségkívül elfogadhatatlanok. Ezért mi nem egyes részleteiben utasítjuk el ezt a törvénymódosítást, hanem egészében, a holnapi szavazáskor is és a későbbiekben is.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)