Készült: 2020.07.15.15:06:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

231. ülésnap (2001.10.16.), 50. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:57


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Főigazgató Úr! Képviselőtársaim! Jó dolog egy olyan ellenzéki képviselő után felszólalni, aki olyan hangot hozott ide a parlamentbe, ami igen ritka, és örülök, hogy egy ilyen szakmai törvény kapcsán csak tudunk egyetérteni és szót érteni. Teljesen igaza van a képviselő úrnak, hogy erre a mostani törvényre nagyon nagy szükség van, hiszen az energiapiac változásai kinőtték a jelenlegi törvényi kereteket.

A jelenleg hatályos 1994. évi XLVIII. törvény csak a villamos energia termeléséről, szállításáról és a szolgáltatásokról szólt. Ez a törvény az akkori viszonyoknak, az átalakulásnak biztosított jogi hátteret. De ez a törvény mára a fejlődést, a versenypiac kialakulását inkább gátolja, mint elősegíti. A villamos energiáról szóló törvény nagyon helyesen figyel és tekintettel van az átmenet nehézségeire. El kívánja kerülni azt a csapdát, hogy a piac előnyeit, de számítható kezdeti hátrányait rászabadítsa a termelőkre, a fogyasztókra, a piac minden szereplőjére.

Ha visszatekintünk az elmúlt tíz esztendő folyamataira, a gazdaság szinte minden területén a gyors, fokozat nélküli átmenet okozta a legtöbb feszültséget. A piaci szereplők önhibájukon kívüli felkészületlensége, az innovatív és a technikai készségek fogyatékosságai, a kiegyenlítő mechanizmusok hiánya számos konfliktus forrása volt.

Közbevetőleg azért érdemes megjegyezni, hogy a környező, az átalakulás állapotában lévő országok közül messze a mi hazánk teljesített a legjobban, és a legkisebb feszültségeket, a legkisebb veszteségeket, hála istennek, mi szenvedtük el. Azért is kell a jelenleg tárgyalandó törvény alkotásánál különös figyelemmel lenni a következményekre, mert az energiahordozók árainak változásai a legérzékenyebben érintik a lakosságot. Inflációgerjesztő hatásuk mellett komoly társadalmi feszültségeik forrásai is lehetnek.

A T/5100. számú törvény erénye az, hogy az alkotók az előbb említettekre tekintettel voltak, és a törvény viszonylag nyugalmas piaci átmenetet biztosíthat.

 

 

(11.30)

 

Az egy évvel ezelőtt tárgyalt - hiszen akkor kezdtük az első javaslatot tárgyalni - előterjesztéshez képest a mostani javaslat kedvező elemekkel bővült. A 16. § talán a szokásostól eltérő módon a szociális ellátásról rendelkezik, de ez javára szól a törvénynek. Fontos változás, hogy a törvény preferálja a 10. §-ban a hulladékokból és a megújuló energiaforrásokból történő áramtermelést. Szintén új elem a rendszerirányító intézményének bevezetése és megerősítése; megnövekedett joggal, ugyanakkor megnövekedett felelősséggel is rendelkezik, ő felel a villamosenergia-rendszer működésének biztonságáért. Egyik fontos jogosítványa az, hogy energiamérleget köteles készíteni, ha szükséges, évente, de legalább minden második esztendőben kötelezően.

A javaslat további pozitívuma, hogy az átállási költségek viselésének módját az első változatnál részletesebben szabályozza. Az a szakasz, amely azt mondja ki, hogy a közüzemi fogyasztók és az MVM Rt. között hatósági árat, a termelők és az MVM Rt. viszonylatában szabad árat kell alkalmazni, várhatóan a befagyott költségek csökkenését fogja eredményezni.

A javaslat törekvése az, hogy együttesen kezelje az egyre bővülő versenypiac és a folyamatosan visszaszoruló közüzemi szolgáltatás párhuzamos jelenlétét. A cél érdekében a fogyasztókat két nagy csoportra osztja, az egyik a közüzemi piac, a másik pedig a versenypiac. A versenypiac szereplői, a fogyasztóknak az a része, akik megfelelő alkupozíció kivívására alkalmasak, tehát a nagyfogyasztók az első ütemben úgynevezett feljogosított fogyasztókká válnak. Mit is takar, mi a lényege a feljogosított státusnak? A státus lényege az, hogy birtokosai szabadon választják meg, melyik termelőtől vagy kereskedőtől vásárolnak villamos energiát, és az ilyen módon vételezett villamos energia árában a felek természetesen szabadon megállapodhatnak.

A törvényjavaslat a kormány hatáskörébe utalja a piacnyitás mértékének meghatározását. Eszerint 2003. január 1-jén nyílik meg a piac, megfelelően az európai direktíváknak, ami 33 százalékos nyitásról szól. Miután a javaslat szerint a feljogosított fogyasztók a fogyasztások legalább felét hazai erőművekből kötelesek megvásárolni, ez a 33 százalék már csak 15-16 százalékot jelent, tehát az átmenet biztosított.

A másik csoportba a közüzemi fogyasztók tartoznak, ők a lakossági, a kommunális és az egyéb kisebb fogyasztók. Ők azok, akik méreteik, szerényebb felhasználási kapacitásaik vagy széttagoltságuk miatt gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, ezért az államnak kötelessége érdekeiket védeni. Ők azok, akiket nem szabad egy liberalizált piac viszonyainak kitenni, hiszen ennek a helyzetnek bizonyosan csak vesztesei lehetnek, különösen az első időben. Az erős alkupozíció hiánya miatt ők nem dönthetnek szabadon arról, hogy kitől, melyik termelőtől vagy kereskedőtől és milyen áron szerzik be a villamos energiát. E fogyasztók érdekeit az állam a törvényben előírt közüzemi ellátási kötelezettség biztosításával és szabályozott végfelhasználói árral képes védeni.

Az előbb elmondottak teljesülését hogyan szolgálja a tervezet? Úgy, hogy a villamosenergia-ellátást egy együttműködő rendszer biztosítja. A rendszeren belül két piaci mechanizmus alakult ki, elkülönült szereplőkkel és elkülönült szabályozással. A rendszert magát az előbb említett független rendszerirányító koordinálja. A javaslat a termelői piacot megnyitja, hiszen bárki építhet és működtethet a feltételek teljesülése esetén erőművet, de csak szigorúan piaci alapon. A meglévő erőművek azonban, amelyek szinte mindegyike nem piaci alapon épült, szerződéseik értelmében termelésük egy részét kötelesek a közüzemi fogyasztók ellátása érdekében nem piaci áron értékesíteni. Ezek a termelők fennmaradó kapacitásukkal természetesen versenyezhetnek a piacon a feljogosított fogyasztók ellátásáért itt.

Itt azonban el kell mondanom néhány olyan mondatot is, ami talán nem ehhez a törvényhez kapcsolódik, de fontos róla szót ejteni: ez pedig a régi, hagyományos erőművek környezetvédelmi állapota. Mind környezetvédelmi szempontból, mind az elhagyott bányák rekultivációs, rehabilitációs szempontjából ezek az erőművek jelen állapotukban nem képesek ezen feladatukat teljesíteni, szabadpiaci körülmények között pedig végképp nem lesznek képesek. Példaként említhetném Ajkát és környékét, ahol a már nem művelt bányák olyan környezeti károkat okozhatnak, ami Ajka egész környezetét, lakosságát veszélyeztetheti, ezért itt indokolt egy erőteljes állami beavatkozás.

Visszatérve e kis kitérő után: a közüzemi láncolatot sajátos ellátási kötelezettség jellemzi. A közüzemi nagykereskedőt a közüzemi szolgáltatóval szemben, a közüzemi szolgáltatót pedig a közüzemi fogyasztókkal szemben terheli felelősség, illetve kötelezettség. Amikor a feljogosított fogyasztók és a termelők, illetve a nagykereskedők viszonyáról beszéltem, egy lehetséges csapdahelyzetről is szót ejtettem.

Mi okozhat ebben a rendszerben zavart? A zavar oka elsősorban az lehet, hogy a hazai jogi normák még nem mindenben egyeznek az Európai Közösség normáival, illetve életbe lépésük eltérő időpontja okozhat zavart. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy kialakulófélben lévő piacon a negatív hatások szinte azonnal érvényesülhetnek. Ennek oka lehet például az esetleges kedvezmények megvonása, és az árnövekedés azonnal érezhető. A kedvező hatások, elsősorban az árcsökkenés nyilván jóval később következnek be, és jóval később éreztetik hatásukat. Ha tehát egy, már jól működő piacról jelenik meg egy termelő vagy kereskedő a mi formálódó, inkább még csak negatívumait éreztető drága piacunkon, akkor a megjelenők esélyei - elsősorban olcsóságuk miatt - lényegesen jobbak.

Az Európai Unió az előbbiek miatt hosszas előkészítés után elfogadta a villamosenergia-piac belső szabályairól szóló irányelvet. Ez az irányelv a tagállamok számára előír egy meghatározott ütemű és fokozatos piaci nyitást. Az irányelv piacnyitással nem érintett fogyasztók esetében lehetőséget ad a közüzemi szolgáltatási kötelezettség fenntartására, míg a feljogosított fogyasztók esetében a rendszerhez való szabad hozzáférés mellett biztosítja az integrált villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységének szétválasztását, valamint azok átlátható és diszkriminációmentes működését ugyanúgy, ahogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat is teszi, amely ezek szerint tehát kitűnően illeszkedik az Európai Unió jogrendjéhez.

Az előttem szólók közül többen emlegették a hatásvizsgálat hiányát. Nem mondom, hogy a következő mondatok a hatásvizsgálatot pótolják, de azért érdemes figyelni arra, hogy az európai uniós tagállamokban a piacnyitás 1999. február 27-ével vette kezdetét, és az azóta eltelt időszak tapasztalatai rendkívül kedvezőek. Kedvezőek, mert az árak mind a nagyfogyasztók, mind a közüzemi fogyasztók esetében csökkentek; persze ez a piac teljesen más kondíciókkal indult.

A következő kérdés az, hogy e jól működő piac kihívásaival szemben mi fogja védeni a mi formálódó piacunkat: az európai uniós csatlakozásig e törvény, különösen a törvény 47. és 48. §-a. A csatlakozás után ezt a védelmet a reciprocitási klauzula fogja biztosítani. Miről is szól ez a klauzula? Arról, hogy a piacnyitás egyenlőtlenségeinek elkerüléséért a tagállamban feljogosított fogyasztóval esetlegesen megkötendő szerződést meg lehet tiltani, ha az ellátó tagállamban a fogyasztó nem minősülne feljogosítottnak. Tehát a reciprocitási klauzula következtében az eltérő fejlettségű piacok szereplői csak akkor kerülhetnek üzleti kapcsolatba, ha piaci pozícióik bármelyik piacon közel azonosak.

Összegezve tehát: a törvényjavaslat legfőbb erénye a piac kialakulásának, erősödésének biztosítása és a fokozatosság elvének betartása. Ez a fokozatosság és a kétszintűség, a piac szétválasztása védi a szereplőket, a hazai szereplőket egymással szemben, és védi a hazai formálódó piacot a fejlett külföldi piacokkal szemben. Ez a védelem a külföldi piacokkal szemben mindaddig fennáll, amíg a hazánk európai uniós csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés életbe nem lép és azt ki nem hirdetik. Ugyanis ekkor a 47. és a 48. § hatályát veszíti. Ennyit a törvényjavaslat szükségességéről.

A hátrányokról, a hibákról nem kormánypárti feladat beszélni; nyilván vannak, és nem is akarom az ellenzék kenyerét elvenni. Bizonyára ennek bőven lehetünk majd tanúi a későbbi vitában, és azt gondolom, az eddig elhangzottak is megfontolásra érdemesek, hiszen nagyon komoly szakmai érvek hangzanak el.

Az előzetesen kézhez kapott szakértői anyagok, amelyek a piac szinte minden szereplője - a termelők, a kereskedők, a nagyfogyasztók - részéről érkeztek, szinte azonos arányban, de más-más szempontok, saját szempontjaik alapján bírálják a javaslatot.

 

 

(11.40)

 

 

Ezek ismeretében meg merem kockáztatni, hogy a törvényalkotó jó úton jár, hiszen a piac egyik szereplőjét sem sújtja jobban a többinél, és nem is teremt senki számára kivételezett helyzetet.

Összefoglalva és végezetül: a törvényjavaslat szükségszerű, időszerű, jól megfontolt, szakmai érvekkel kitűnően alátámasztott, ezért a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat törvénnyé emelését és parlamenti elfogadását jó szívvel javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai