Felszólalás adatai

Az IMF-ről való leválással a Jobbik egyetért, akár még ez az ár is mérlegelhető, csak egy feltételnek kellene teljesülnie: a magyar gazdaságpolitika térjen le az IMF által elvárt útról. A valóságban annyi történt, hogy a megszorítások formailag nem az IMF, hanem az EU igényeire sújtották a magyar lakosságot. A Széll Kálmán-tervek, a Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogramok és azok végrehajtása gyakorlatilag az IMF elvárásait teljesítették. A kormány fillérre akkora megszorító csomagot állított össze, amekkorát az IMF-es bírálói mind a tavalyi, mind az idei évre szükségesnek tartottak. Varga Mihály pedig kijelentette, amit tőlünk Brüsszel kér, az méltánytalan, szükségtelen és igazságtalan, de teljesítjük. Ez a gazdasági szabadságharc?

A magyar gazdaság sajnos, szemben a kormányzati propagandával, nem teljesít jól. Egy ritka őszinte állítás a köznevelési törvény módosításának indoklásában szerepel: "Az ország gazdasági teljesítőképessége nem teszi lehetővé a 2011-ben elfogadott törvényben meghatározott mértékű béremelést." A legszomorúbb következmény az, hogy a legfőbb kormányzati vállalás, a tíz év alatti egymillió munkahely, arányosan nem teljesül. A közmunka statisztikai beszámolása félrevezető. Hadd mondjak konkrét példát!

(14.30)

A Jobbik kihelyezett frakcióülésén meglátogatta a tiszavasvári jobbikos többségű önkormányzatot, ahol kiderült, hogy sikerült olyan ipari beruházást hozni a városba, amely egy patinás magyar részvénytársaság biztos piaccal rendelkező beruházása, a három ütemből az első már megvalósult 150 stabil munkahellyel, szakképzett munkaerőt kívánva.

Gávavencsellő nagyközség természetesen rá van szorulva a közfoglalkoztatásra. Az önkormányzat képes olyan munkát adni, amely értelmes munka, napi 8 óra. Ugyanakkor az ottani állami intézmény 9 órakor elengedi a közfoglalkoztatottakat, mert nem tud nekik munkát adni. Akkor megkérdezem, a 8 óra kemény érdemi munkáért miért nem jár minimálbér, ezeket a 9 órakor hazaengedett embereket pedig miért nem szociális segélynek tekintik, miért számítják bele a munkaügyi statisztikába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államelnök úr felhívta a pártok figyelmét arra, hogy lehetőleg tartózkodjanak a korai kampánytól. A kampányt az jellemzi, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy a pártok előre eldöntik a választásokig, mit fognak mondani, és elrugaszkodnak a valóságtól. Hát bizony ez az elvárás a miniszterelnök úrra is vonatkozna. Azt mondta, mi most már nem mások pénzén tengődünk, a pénzvilágnak való kiszolgáltatottságunkat felszámoltuk. Hát hogyan számoltuk fel, amikor az államadósság gyakorlatilag arányaiban nem csökken, sőt abszolút értékben nő? Hogyan számoltuk fel azáltal, hogy az IMF-től való leválás helyes érdekében kimentünk az államkötvénypiacra, ahol az akkori Egyesült Államok államkötvénye helyett kétszeres pénz az, amit majd fizetnünk kell? Ez miért leválás, és miért jelent biztonságot ebben az országban? Ezek a félrevezető állítások, azok a dicshimnuszok, amelyeket a kormány a maga teljesítményéről mond, nem azért baj csak, mert ebben az esetben a lakosságot félrevezeti. Attól félek, hogy önök is elhiszik ezt, és a még hátralévő időben sem teszik meg azt a gazdaságpolitikai fordulatot, amelynek egyik eleme például az lehetne, hogy stratégiai megállapodást ne csak a külföldi multicégekkel kössenek, hanem adott esetben a munkahelyet teremtő magyar kis- és középvállalkozásokkal is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)