Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem mondanék igazat, ha nem mondanám el, hogy megzavart, hogy nem Wiener György következik, de ha a sors így adta a lehetőséget és az elnök úr, akkor természetesen szívesen élünk is vele.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánytagok, a pannon puma ugrál, adócsökkentés következik, dübörög a gazdaság (Közbeszólás az MSZP soraiból: A bolha meg köhög.) és nagy a jólét - hallgathattuk szinte minden hullámhosszon és minden órában, 2006. április 23-a előtt. Aztán: nagy a baj, világverők vagyunk GDP-arányos hiány tekintetében, adóemelések és megszorítások következnek - ezt most halljuk, persze jóval szemérmesebben, 2006. április 23-a óta. A dübörgő gazdaság hazugságából tehát pillanatok alatt lépett át az ország a pénzügyi válság sajnos túlságosan is valós állapotába.

A miniszterelnök úr ma itt, a parlamentben elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy őszintén számot vessen a helyzettel, elmulasztotta őszintén számba venni a korábbi ígéreteket, és elfelejtett őszintén szembenézni a saját korábbi megszólalásaival. Persze azért annyira nem vagyunk naivak mi sem, hogy ez túlzottan nagy csalódásként érjen minket, de azért az ember mégiscsak reménykedik. De ha nem, hát nem, az ellenzéknek, pláne ha alkotó ellenzék, vannak kötelességei is. Kötelessége segíteni a miniszterelnököt, hogy az őszinteség útjára lépjen. Nézzük tehát őszintén és egyenesen, hogy miről is van itt szó!

Nyilvánvalóan sem a miniszterelnök úr, sem a gazdasági miniszter, sem a pénzügyminiszter nem állítja, hogy egy dübörgő gazdaságban a kormány, néhány nappal az eskütétele után, mindent félredobva 250 paragrafusnyi megszorítást és adóemelést hoz a parlament elé, hogy ma egy valószínűleg rendkívül bátor, ámde késő estére eső előterjesztés alapján egy hét alatt lenyomjon mintegy 1500 milliárd forintnyi megszorítást a Magyar Országgyűlés és a magyar emberek torkán. Aztán nyilvánvalóan sem a miniszterelnök úr, sem a gazdasági miniszter, de még a pénzügyminiszter sem állítja, hogy egy dübörgő gazdaságban egy év alatt 10 százalékot esik a forint árfolyama, mely aztán nemrégiben el is érte a két és féléves mélypontját, rendkívül komoly terhet rakva ezáltal a magyar emberek, a magyar családok vállára.

Merthogy, tisztelt hölgyeim és uraim, ma Magyarországon 150 ezer családnak van devizaalapú lakáskölcsöne, és majdnem 200 ezer devizaalapú autóvásárlási hitelszerződés is folyamatban van. Ezek a családok és vállalatok minden tízezer forintnyi törlesztőrészlet után 500-600 forinttal több költséget kénytelenek elviselni, sőt sokak hiába törlesztenek, a forintromlás miatt nem csökken a hitelállományuk.

Persze lehet azt mondani, hogy a forint gyengülése a kormánytól függetlenül ment végbe. Csakhogy az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert a forint gyengülése igenis a miniszterelnök és igenis a kormányának szándéka szerint való. Nem véletlen, hogy nagytekintélyű nemzetközi elemzők életveszélyesnek minősítették a miniszterelnök múlt hétvégi, egy nemzetközi hírügynökségnek adott nyilatkozatát, amelyben a forint gyengülését előállító tényezőkről vizionált. Nem véletlenül mondta a miniszterelnök korábban - elnézést, mert most idézni fogok -, hogy "beledöglünk ebbe az erős forintba", meg hogy az erős forint megöli a magyar gazdaságot, az erős forint megöli a magyar vállalatokat, meg hogy Magyarország gazdaságának gyengébb forintra van szüksége, meg hogy erős a paprikából jó, a forintból nem. Miniszterelnök úr, kíváncsiak vagyunk, hogy most vajon hogyan néz azon családok szemébe, akiknek súlyos tízezrekben mérhető pluszkiadásokat jelent a forint gyengülése.

És hogy hadd folytassam a segítséget az egyenesség és az őszinteség terén, a miniszterelnök úr nyilvánvalóan jól tudja, hogy a forint drasztikus gyengülése azt is lehetővé teszi, hogy a boltok piacain lévő áruk, az élelmiszerek, a műszaki cikkek és egyéb más fogyasztási cikkek nyugodtan dráguljanak az áfaemelés hatására. Bizony, hiszen a kormány éppen most igyekszik 15-ről 20 százalékra emelni az áfáját azon áruknak, melyeket a magyar családok a leginkább vásárolnak.

Mit is mondott a miniszterelnök úr idén márciusban egy interjújában? Nézzük csak! A riporter kérdez: "Áfaemelés nem lesz?" Mire a miniszterelnök válaszol: "Miért lenne?" Nos, kíváncsiak vagyunk, hogy a miniszterelnök úr ezek után vajon hogyan néz a magyar emberek szemébe. Talán emlékszik Gyurcsány Ferenc még egy másik nyilatkozatára is, melyet pártjának választmányi ülésén tett tavaly év végén.

(16.30)

Ez pedig így szólt szó szerint: "Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni." Nos, mindent latba vetve azt kell mondani, hogy a miniszterelnök úrnak részben azért igaza van: egy fillérrel valóban nem nő a gáz ára, 30 százalékkal viszont annál inkább. Tudják, az az elképesztő, tisztelt képviselőtársaink, hogy önök, kormánypárti képviselők ezek után még azt is elvárják, hogy az emberek megünnepeljék önöket, merthogy idén csak ez az egyetlenegy emelés várható gázár terén, a kommunikációs államtitkár pedig még azt sem volt rest elmagyarázni, hogy mindezzel csak az embereket akarják energiatakarékosságra szorítani. Nos, tisztelt miniszterelnök úr, vajon mit tud mondani ezúttal a magyar családoknak, amikor majd megkapják a 30 százalékkal magasabb gázszámlát? Az a helyzet ugyanis, hogy egy átlagosan kereső magyar embertől évi százezer forintot fog elvenni a gáz árának, a villanyáram árának, az áfának és a járulékoknak az emelése.

A kampány során önök, kormánypárti képviselők, személyes sértésnek érezték, ha meg merészeltük említeni, hogy önök ismét elszántnak bizonyulnak a tandíj bevezetésének ügyében. Most pedig mit hallunk? Köntösbe bújtatva ugyan, lopakodva ugyan, szép hangzatos névvel ellátva ugyan, de mégiscsak be akarják vezetni a tandíjat. Önök ezzel pedig, tisztelt képviselőtársaink, végleg ketté fogják szakítani a magyar társadalmat, mert ugyan hogyan merné egy szegényebb családból érkező fiatal felvállalni a jövőbeli sokmilliós fizetési kockázatot a diploma megszerzése után, ráadásul pont akkor, amikor családot kell alapítani és amikor otthont kell találni a fejük fölé, merthogy valószínűleg addigra az otthonteremtési programot - elnézve eddigi tevékenységüket - szét fogják verni teljesen.

Azt már meg se kérdezzük persze, hogy a miniszterelnök úrnak ezek után mi a mondanivalója a fiatalok irányába, elmondta ő már egyszer egy gyengébb - vagy mondjuk inkább úgy, őszintébb - pillanatában, amikor az ország legnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a magyar fiatalok Magyarországon szeretnének maradni, Magyarországon szeretnének boldogulni, és itt szeretnének érvényesülni. De az elmúlt napok eseményeiből úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úrnak nem csak a fiatalokkal kapcsolatban vannak ilyen érzései, merthogy az elmúlt héten egy újabb elgyengült - vagy mondjuk inkább: őszinte - pillanatában a magyar gazdaság meghatározó szereplőinek javasolta, hogy válasszák Szlovákiát működési területként.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr - persze a megszólítás csak utópisztikus, hiszen a miniszterelnök úr nyilvánvalóan nem tartotta fontosnak ezt a vitanapot arra, hogy itt maradjon a parlamentben -, szóval, a magyar cégek, ezek a cégek magyar embereket foglalkoztatnak, magyar családok számára biztosítják a megélhetést; persze lehet, hogy nem sokáig, hiszen a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései drasztikusan vetik hátra a gazdaságot, súlyos terheket raknak a vállalkozók, a vállalatok nyakába, és ezzel bizony - mondjuk ki, gazdasági elemzők is kimondják - munkahelyek tízezreit és családok megélhetését kockáztatják. Önök, tisztelt képviselőtársaink, tisztelt kormánytagok, most azzal érvelnek, hogy a megszorításokra, az áfa emelésére, az eva emelésére, az egészségügyi hozzájárulás ígéretekkel szembeni el nem törlésére és a többi járulékemelésre azért van szükség, hogy elérjük az új egyensúlyt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Önök erről korábban vajon miért nem beszéltek ilyen őszintén? Amikor Gyurcsány Ferencet februárban megkérdezte a televízió riportere - idézem -, hogy "Miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek a nyártól?", akkor Gyurcsány Ferenc erre ezt válaszolta: "Nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség." Vagy miért mondta a miniszterelnök úr tavaly év végén a közszolgálati televízióban, hogy a megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája, amit ő soha, de soha senkinek a kérésére nem fog bevezetni? Az előbb hallhattuk a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónokát, aki pedig beismerte, hogy valóban megszorításokról van szó. Nos, persze azt is lehet kérdezni, hogy Gyurcsány Ferenc miért mondta azt, hogy az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van, miközben Európa legnagyobb hitelminősítő intézete világelsőnek helyezett minket - megelőzve Srí Lankát és Libanont - a GDP-arányos hiány tekintetében, néhány nap múlva pedig egy másik szervezet hazánk adósságkockázati besorolását minősítette le, kimondva: a kormányzat fiskális politikája miatt.

Szóval, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, tisztelt kormánytagok, ki kell mondani, hogy Gyurcsány Ferenc bizony hintába ültette a magyar embereket, és ez a hintapolitika, amelyhez önök itt most sajnos a nevüket adják, pénzügyi válságba sodorta Magyarországot. Azonban jogosan adódik a kérdés, akár még az önök részéről is, tisztelt miniszter úr, hogy vajon ilyenkor mit lehet tenni. Nos, először is meg kell találni a felelősöket, meg kell találni a felelősöket, akik ide juttatták az országot, és akik átverték az embereket, vagy akik adott esetben átverték a miniszterelnököt, vagy akik adott esetben átverték a gazdasági minisztert, aztán felelősségre is kell vonni őket. Ezek után pedig fel kell hagyni az adóemelésekkel, hiszen emlékezzen rá, maga Gyurcsány Ferenc mondta azt, idézem: "A környező országok közül nem egyben van olyan tapasztalat, hogy a radikális adócsökkentés nem csökkentette, hanem növelte az ország adóbevételeit."

Végül pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, konzultálni kell a gazdasági élet szereplőivel, mint ahogyan azt a Fidesz is tette a gazdasági konzultáció keretében a választási program megalkotásakor. Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Kormánytagok! Ez az egyetlen lehetőség, kérjük, tegyék meg Magyarországért, a köztársaságért.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)