Készült: 2020.09.30.02:59:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

154. ülésnap (2000.09.05.),  52-59. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 6:28


Felszólalások:   44-51   52-59   60-67      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Erkel Tibor, a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti kulturális örökség miniszterének: "Mi a Nemzeti Színház? Társulat vagy építési telek?" címmel. A miniszter úr távollétében, ha a képviselő úr elfogadja, az államtitkár úr válaszol. (Erkel Tibor: Elfogadom.) Öné a szó.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Várható, hogy még hosszú ideig nem csillapodik a Nemzeti Színház körül felkavarodott vita, és ma tőlem egy szakmai kérdés vár önre.

Értesülhettünk tegnap, hogy a Nemzeti Színház társulatának tagjai rég várt tájékoztatást kaptak önöktől sorsuk, életük és családjuk jövőjéről.

Ez a tájékoztatás, az egyesek felé szóló, némely vonásában biztató, bár csupán ígéret. Ami azonban az egyesek összességét, a társulatot illeti, az ott várható jövő megdöbbentő és megmagyarázhatatlan. Önök ki akarnak dobni egy 400 fős, óriási repertoártudással rendelkező, összecsiszolt, 160 éves hagyományt őrző és továbbvivő egységet, a társulatot, mielőtt beléphetne örökségébe, a már 1908-ban megígért és megítélt épületbe, a méltó színházba.

Mégis, ki az a fantomigazgató, aki merészeli azt állítani, hogy 160 év munkáját szétverve, azt szakmai, művészi tökéletessel váltja ki, és mindezt két év alatt elvégezve? Önök, tisztelt államtitkár úr, kötelesek lennének ehhez a társulathoz méltó igazgatót találni, aki képes a tárgyalások folyamán állandóan feledett közönség és a színház kapcsolatait az új épületben is szorosra fonni!

Miért félnek önök az értékes dióbelet a héjában látni? A Nemzeti a társulat nélkül csak a dió héja, és abba, ráharapva, beletörhet a fog. (Taps a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kezdjem azzal a válaszomat, hogy senki nem akar kidobni semmit és senkit, sem egy, sem 160 esztendőt. A tárca - szemben az előző kulturális kormányzattal - eddigi működése során még utalást sem tett rá, hogy nincs szükség erre a társulatra vagy nem támogatná a továbbiakban a Pesti Magyar Színházat.

A társulat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától nem ígéretet: biztosítékot kapott arra, hogy zavartalanul, az eddigi pénzügyi támogatási feltételek mellett dolgozhasson tovább. Folytatva a magyar színjátszás legnemesebb hagyományait, a Pesti Magyar Színház alapító okiratában, a művészeti tanács javaslatait elfogadva - és ezt szeretném hangsúlyozni -, rögzítésre került, hogy a színház egyik legfontosabb feladata a polgári színházeszmény megvalósítására törekedve, műsorára tűzni Európa és a világ korszerű, a polgári eszmeiséget tükröző színpadi műveit. Hangsúlyozom, hogy a szakmai feladatrendszer összeállításakor a színházban működő művészeti tanács javaslatait a tárca a legteljesebb mértékben elfogadta.

Tisztelt Képviselő Úr! A Nemzeti Színház igazgatójára vonatkozó kérdésére az alábbiakat tudom válaszolni.

2002. május 30-áig Schwajda György megbízatása van érvényben a Nemzeti Színház Részvénytársaságnál, ezért csak a következő igazgatónak lesz lehetősége arra, hogy a felépült Nemzeti Színház társulatát megszervezze, és a 2002-es őszi színházi évadra olyan műsortervet dolgozzon ki, amely méltó a nemzet első színházához. A Pesti Magyar Színháznál Iglódi István megbízott igazgató vezeti a társulatot a pályázat lefolytatásáig, e pályázatra azonban a miniszter úr a korábbi és a most megbízott igazgatót természetszerűleg felkéri.

Végezetül, képviselő úr, hogy az ön hasonlatával éljek: szerencsére a magyar színházi kultúra bővülésének (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a nemzeti polgári színjátszás újabb színtere kialakulásának vagyunk tanúi. (Az elnök ismét csenget.) Úgy is fogalmazhatnék tehát, hogy már két dióbelünk van. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Államtitkár úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret! Viszontválasz illeti meg a képviselő urat.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, biztos lehet abban, hogy én nem a Pesti Magyar Színházról beszéltem, hanem a Nemzetiről, a Nemzeti jövőbeni sorsa pedig nem függhet kormányzati ciklusok periódusszakaszaitól. Köztársasági elnökünk, Mádl Ferenc úr, kulturális miniszterként elfogadta a társulat és vezetése működési, művészi folyamatosságának jelentőségét, és minden politikai megfontolástól függetlenül nevezte ki 1994 tavaszán öt évre a kuratórium javasolta vezetőket. Ugyanezen okból nevelte, neveli a Nemzeti saját utánpótlását házon belül, és így válik ennek az élő organizmusnak a léte teljessé és megszakítatlanná.

A valaha volt Pesti Magyar Színház Nemzeti Színház lett. Méltatlan e folyamat visszafordítása, államtitkár úr, kisstílű ízlésdiktátorok nyomására - vagy netán politikai okból? (Taps a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! A '98-as választásokat követően magunk is tiszteletben tartottuk a Nemzeti Színház korábban kinevezett igazgatójának személyét Ablonczy László személyében. Valóban nem függhet kormányzati ciklusoktól, de szerettük volna elkerülni azt a méltánytalan helyzetet, hogy miközben a Nemzeti Színháznak még volt igazgatója 1998-ban, azonközben már az új igazgató kinevezésre került, még ha miniszteri főtanácsosként, akkor is. Méltánytalan volt ez, hiszen mindazokat a kulturális érdekeket sértette, amiről ön beszélt.

Mi pont ennek az ellenkezőjét szerettük volna tenni, megadni a lehetőséget arra, hogy az új Nemzeti Színháznak az akkori kormány által kinevezett igazgatója legyen a szakma és a közvélemény megelégedésére. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

(13.20)

 




Felszólalások:   44-51   52-59   60-67      Ülésnap adatai