Készült: 2020.07.06.04:47:57 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 261 2014.12.01. 30:42  260-283

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán egy véleményem szerint nagyjelentőségű törvénycsomagról kell eszmét cserélnünk. Köszönöm szépen, hogy velem tartanak. (Korózs Lajos: Már nem vagyunk sokan.)

Azok számára, akik az elmúlt években is figyelemmel követték az egészségügy változásait és az ehhez kapcsolódó törvényalkotást, már szinte megszokott dolog, hogy időről időre egy átfogó egészségügyi törvény, úgynevezett salátatörvény kerül a parlament elé. Ez a ma a parlament elé terjesztett törvényjavaslat esetén sincs másként. Ennek az az elsődleges oka, hogy az egészségügy olyan komplex, szerteágazó rendszer, ahol a változtatásokat is általában párhuzamosan, több részterületen egyszerre hajtjuk végre, ez pedig egyszerre számos törvény egyidejű módosításával jár együtt.

Mindenekelőtt szeretném kiemelni, hogy az előző ciklus munkájának köszönhetően számos területen vannak olyan eredmények, amelyekre a következő időszakban építhetünk. Az elmúlt években fontos döntések születtek. Gondoljunk csak az egységes állami felelősségvállalás megteremtésére, az egészségügyi dolgozók többszöri béremelésére, vagy éppen azokra a népegészségügyi szempontból fontos intézkedésekre, amelyeket a nemdohányzók védelme vagy az egészségtelen élelmiszerek visszaszorítása érdekében tett a parlament.

Az alapok tehát megvannak, a Semmelweis-terv koncepciója is helyes irányt jelölt ki, s nagyon fontosnak tartom azt a szemléletváltást, amelynek köszönhetően a népegészségügyi szemlélet került a középpontba.

(20.40)

A célok nem változtak alapvetően: egészségesebb, egészségtudatosabb állampolgárok, biztonságos, egyenlő hozzáférést biztosító ellátórendszer, ami működő, fenntartható és a lehető legmagasabb színvonalú kell hogy legyen.

Az elmúlt hónapokban ágazatunkban folyt a munka. Ennek eredményeképpen született meg az a koncepció, amelyet a kormány elfogadott: az elkövetkezendő időszak teendőit foglalta össze, amelynek egyes elemeit jogszabályi formában is már szükséges megjeleníteni. Az első módosítások már most, ebben a törvénycsomagban és a hozzákapcsolódó rendeletekben, a későbbiek pedig a jövő évi jogszabályban fognak megjelenni.

Úgy gondolom, ezekkel a jogszabályokkal újabb szakasz kezdődik az egészségügy talpra állításában, még akkor is, ha a jelenlegi törvénycsomag radikális változásokat nem tartalmaz; nem is ez a cél: drasztikus, váratlan lépések helyett tudatos, tervezett, lépésenként építkező munkára van szükség.

A legfontosabb feladatok közé tartozik, hogy megkezdődik az egészségügyi alapellátás újjászervezése, ami egészségügyi ellátórendszerünk alapját kell hogy képezze ? már nemcsak a neve miatt, hanem ténylegesen is. Erről a kormány határozata alapján márciusban önálló törvény készül, amelyet akkor fogunk tárgyalni. Ebben az új törvényben nemcsak a háziorvosi, házi gyermekorvosi, körzeti fogorvosi rendszer újraszabályozása, megerősítése lesz a cél, hanem a népegészségügyi programok, szűrőprogramok, prevenciós programok, azok intézményrendszerének, a védőoltásrendszerünknek a megerősítése, illetve a védőnői szolgálat működési feltételeinek javítása és újratervezése is. Jelenleg folytatnunk kell az egészségügyi intézményrendszer átalakítását is, mert a korábbinál racionálisabb, rugalmasabb, s ezáltal hatékonyabb rendszer tudja igazán segíteni az egészségügy működését.

A módosítások kapcsán tovább erősödik a gyógyszerbiztonság és a szakorvosi képzés rendszere, de úgy gondolom, a legfontosabb üzenet mégis a népegészségügyi szemlélet további erősödése lesz. Kiemelt célunk, hogy az egészség védelme, a felelős, egészségtudatos gondolkodás minden döntésünkben, minden változtatásban megjelenjen, és egyre jelentősebb szerephez jusson a hétköznapjainkban is. Meggyőződésem, hogy ez az egészségügy igazi jövője, ez az egészséges, sikeres és emberi társadalom záloga is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után engedjék meg, hogy az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú T/2123. számú törvényjavaslatot részleteiben is ismertessem.

Beszéltem már az alapellátásról, ami egy olyan terület, ahol az elmúlt években is fontos és előremutató lépések történtek, mégis látszik, hogy ennél tovább kell lépnünk, hiszen a rendszert komoly problémák feszítik.

A praxisváltó program, az eszközfinanszírozási támogatás és a körzetek finanszírozásának emelése mellett tudjuk, hogy ezen a területen van még tennivalónk: döntően a betöltetlen háziorvosi praxisok helyzetének megoldása, illetve az elöregedő háziorvosi kar pótlása. A legfontosabb célunk az, hogy a fiatal orvosok számára újra vonzóvá tegyük nemcsak financiálisan, hanem szakmailag is a háziorvosi hivatást.

Ahogy említettem, a téma kiemelt fontosságára tekintettel, jövő márciusra önálló alapellátási törvényt fogunk megalkotni, amely nemcsak a hatékonyságot növeli ? cél, hogy a körzetekben minél több beteg kapjon definitív terápiát ?, hanem az alapellátás presztízsét is, finanszírozását is tovább kívánjuk javítani.

Az alapellátást érintően van több olyan, elsősorban a szakma részéről érkezett támogatható intézkedésre javaslat, amelyet a gyors változtatás szándéka miatt már most, ebben a törvényben szabályozni kívánunk. Ezek döntően a háziorvosi praxisjog védelme érdekében történő intézkedések.

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény módosításával az önkormányzatnak a praxisjogot megszerezni kívánó orvossal történő szerződéskötést megelőzően ki kell kérnie az engedélyező egészségügyi államigazgatási szerv véleményét. Ha a szerződés megkötésekor vitás kérdések merültek fel, a mostani jogszabály módosításával lehetővé válik az is, hogy az említett egészségügyi szerv a vita rendezésében segítséget nyújtson. Ez a háziorvosi kar fokozottabb védelmét célozza.

Itt érdemes megemlíteni azt, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzatok egyoldalú döntéssel megakadályozzák a praxisváltást, és ezáltal elveszítették a praxisok az értékállóságukat. Döntően a praxisokból távozni kívánó idősebb, nyugdíjas korú háziorvosok számára ez rendkívül káros.

Ha egy önkormányzat nem kívánja a praxisjogot megszerezni és az orvossal feladatellátási szerződést kötni, erről nyilatkoznia kell, azonban erre eddig korlátlan idő állt rendelkezésre. Néhány önkormányzat azt a játékot játszotta, hogy nem válaszolt a felhívásra, ezáltal kifutott az időből, nem tudta eladni a praxist a háziorvos, és egy bizonyos idő után ingyenesen az önkormányzat tulajdonába került a praxisjog. Ebben is szeretnénk változtatni azzal, hogy 45 napos határidőt adunk; tehát ha nincs válasz, a „hallgatás beleegyezés” elve alapján az úgy tekinthető, hogy az önkormányzat a szerződéskötéshez hozzájárult.

Ugyanígy hiányzott eddig a határidő a szerződéskötésre vonatkozóan, ezt most 90 napban határoztuk meg; abban az esetben, ha elhúzta az önkormányzat a szerződéskötésre vonatkozó időt, szintén elállt a vevő a praxistól.

Fontos változás, hogy ma a gyakorlatban az az orvos, aki a törvény erejénél fogva szerezte meg praxisjogát, nem feltétlenül rendelkezik a praxisjogra vonatkozó engedéllyel, hanem az engedélyt kiadó hatóság azt hatósági bizonyítvánnyal igazolja. Ezentúl az alanyi jogosultak praxisjogát az egészségügyi szolgáltatók nyilvántartásának adataival együtt hatósági bizonyítvány is tanúsíthatja. Mindezeken kívül a tartósan betöltetlen praxisok nyilvántartásával kapcsolatos adatkezelési nehézségeket is csökkentjük.

A mostani törvénnyel párhuzamosan készült el az a kormányrendelet, amelynek értelmében a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező praxisok üzemeltetéséhez a kormány támogatást biztosít. Jelenleg a költségvetési törvény javaslatában a 2015. évre plusz tízmilliárd forint áll rendelkezésre erre a célra. Amennyiben a költségvetési törvény elfogadásra kerül, akkor ez jövőre körzetenként havonta plusz 130 ezer forintot jelent a háziorvosoknak. A háziorvosi finanszírozásban meglévő, úgynevezett fix díjat kívánjuk ezzel az összeggel növelni, amely elsősorban a rezsiköltségeket, a közüzemi szolgáltatásokat fedezheti. Ezt a pénzt minden felnőtt, vegyes és házi gyermekorvosi praxis megkapja.

2016-ra hasonló nagyságrendű fejlesztési terve van a kormánynak, további tízmilliárd forintot tudunk majd erre a célra fordítani. Itt a cél az lesz, hogy a praxisokban dolgozó asszisztensek, körzeti nővérek béréhez tudjunk hozzájárulni.

A kormányzat célja az, hogy a háziorvosi praxisokban jelenleg meglévő finanszírozási összeg, amelyből jelenleg a háziorvosoknak jelentős mértékben kell költségeket is állni, a kormányzati támogatásnak köszönhetően teljes egészében a háziorvos bevételét jelenthesse, ezáltal egy stabil, kiszámítható jövedelem és értékálló praxisjog a kormányzat és reményeink szerint a parlament célja is az elkövetkező időszakban.

(20.50)

Nagyon fontos területe az egészségügyi rendszerünknek a gyógyszerügy. A gyógyszerpolitika területén az elmúlt négy évben sikerült megtenni azokat a komoly lépéseket, amelyekkel gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb rendszer alakult ki, miközben a betegek gyógyszerköltségei nemcsak hogy nem nőttek, de csökkentek is. E jogszabályban is vannak olyan változások, amelyek a gyógyszerekkel kapcsolatos egyes részterületeken fontos előrelépést jelentenek. Megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a hamis vagy illegális gyógyszereket kínáló internetes honlapok elérhetetlenek legyenek. A gyógyszerhatóság így hatékonyabban tud fellépni az interneten kínált, engedély nélküli, úgymond csodaszerek ellen, amelyek többsége veszélyt is rejt egészségünkre, ezzel akadályozva, hogy a betegeket bizonytalan forrásból származó termékekkel megtéveszthessék. Ez nem tűnik egy nagyon fontos rendelkezésnek, de higgyék el, képviselőtársaim, hogy a betegek és tulajdonképpen a saját magunk egészsége szempontjából ez egy rendkívül fontos eszköz, hiszen az interneten keresztül ellenőrizhetetlen minőségű és iszonyatos mennyiségű ilyen termék érkezik, amelyet nem tudtunk idáig kontrollálni.

Komoly veszélyt jelentenek a társadalomra az úgynevezett dizájnerdrogok, amelyekről az elmúlt időszakban többször is hallottunk, az ezzel kapcsolatos problémákról, akár sajnálatos halálesetek kapcsán is. A kormány és a parlament is a dizájner­drogok terjedésének visszaszorítása érdekében korábban is megfelelő intézkedéseket hozott. Ebben az esetben az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény melléklete tartalmazza a pszichotróp anyagokat. Ez a lista most újabb 39 pszichoaktív anyaggal bővül ki, mostantól ezen anyagok esetében is lehetővé téve a szigorú büntetőjogi fellépést visszaélések esetén.

Készül egy kormányrendelet is ezzel kapcsolatban, amelyben arra próbáljuk a lehetőséget megtalálni, hogy minél gyorsabban és minél rugalmasabban tudjon a kormányzat reagálni a dizájnerdrog-megjelenésre, hiszen gyakorlatilag naponta vagy óránként dobnak piacra egy pici változtatással újabb és újabb képleteket. Ebben is kérem majd az önök segítségét is. Ez egy rendkívül fontos kérdés, hiszen a drogprobléma egyik legkomolyabb eleme vagy legkomolyabb veszélye a dizájnerdrogkérdés.

A gyógyszerellátással kapcsolatban javaslunk több olyan módosítást, amely a lakossági gyógyszerellátás feltételrendszerét javítja. Ilyen például az a változás, hogy határidőt szabunk fiókgyógyszertár áthelyezése esetén, vagy az, hogy gyógyszertár létesítésénél az azonos feltételeket teljesítő pályázóknál az is elbírálási szempont legyen, hogy ki vállal hosszabb nyitva tartást.

Fontos kérdés a sürgősségi ellátás. Az Országos Mentőszolgálat feladatköre kerül újraszabályozásra három fontos területen, a mentés, az ügyeleti ellátás és a betegszállítás területén. Ezzel célunk a betegellátás biztonságának további erősítése, amelyet a hatáskörök hangsúlyosabbá tételével, a koordináció és a hatékonyság növelésével érhetünk el. A mentőszolgálat feladata a kórházakon kívüli sürgősségi-ügye­leti ellátásban történő részvétel lesz, a sürgősségi-ügyeleti rend végrehajtásának irányítása, felügyelete és a kórházi ellátáson kívül szervezett ügyeleti ellátás irányítása országosan és egységesen. Jelenleg ez az országban rendkívül vegyes módon történik, sok-sok problémával.

Egyértelműen definiáljuk a mentőszolgálat feladatkörét a betegszállítás területén is, amelynek irányítása egy korábbi jogszabály értelmében a mentőszolgálathoz került. A betegszállítást a javaslat szerint a mentőszolgálat koordinálja és felügyeli olyan módon, hogy az ezek során tapasztalt szabálytalanságokról haladéktalanul értesíti az egészségügyi államigazgatási szervet. Ezzel sok, az állampolgárokat is érintő bosszantó, érdekeiket sértő anomáliát tudunk kiküszöbölni.

Talán kisebb jelentőségű, de a mentőszolgálat egy nagyon fontos feladatát érinti: a rendezvénybiztosítási tevékenységért jelenleg csak eseti szerződés alapján kérhető térítési díj, ezen kell változtatnunk, és törvényi felhatalmazással járulunk hozzá, hogy egységes szabályozás történjen.

Módosításokat javaslunk az egészségügy pénzbeli ellátásait érintő jogszabályokban is, amelyek már korábban kihirdetésre kerültek, de csak 2015-től lépnek hatályba, és ezért összhangba kell hozni a mostani jogi környezettel. Az „egyszerű állam” elnevezésű, a vállalkozói adminisztratív költségeket csökkentő, középtávú kormányzati program részeként több olyan feladat is megvalósul, amely az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait érinti. Mindez egy 2013-as kormányhatározatban meghatározott feladat végrehajtását jelenti. Ennek megvalósulásaként a következő változások lépnek hatályba 2015. január 1-jétől, amennyiben a parlament ebben a formában elfogadja őket. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban személyi jövedelemadó-előleg megállapításához bevallott jö­ve­delmet kell figyelembe venni. Megszűnik a rendszeres és nem rendszeres jövedelem közötti különbségtétel, és megváltozik a pénzbeli ellátások összegének kiszámításánál figyelembe vehető időszak.

A módosításokat a 2014. december 31-ét követően kezdődő ellátásra való jogosultság esetében kell alkalmazni, az addig igényelt és megállapított ellátások összegét az új számítási szabály nem változtatja meg. Ezen eljárási szabályok módosulásával a foglalkoztatók adminisztratív terheit kívánjuk csökkenteni, ugyanis a foglalkoztató részéről a továbbiakban nincs szükség járulékos adatlapok kitöltésére, a NAV felé teljesítendő havi adóbevallás alapján történik a számfejtés, tehát csak egy irányban kell a munkáltatónak adminisztrációs tevékenységet folytatni.

Időben közelebbi jövedelem egy részét pótolja a pénzbeli ellátással az egészségbiztosító, hiszen az idő előrehaladása, a minimálbér emelkedése, a munkáltatók és a munkavállalók közötti béremelési megállapodások, valamint a munkahelyi előremenetel számos esetben fizetésemelkedéssel is jár. Jelenleg, ha a biztosított például az év elején lépett előre, és ezzel egyidejűleg emelték a fizetését, akkor is az előző naptári évi jövedelemadatok alapján részesül pénzbeli ellátásban. A változások következtében a számítási időszak időben közelebb jön, például ha a biztosított 2015. szeptember 3-tól lesz jogosult táppénzre, akkor a 2015. január 1-je és a 2015. június 30-a közötti időszak, a 180 nap jövedelme lesz a számítási alap, feltéve, hogy a biztosított folyamatosan dolgozott. A jelenlegi szabályok alapján az előremenetel során megállapított megemelt fizetése nem képezné az ellátási alap részét.

Megszűnik a rendszeres és a nem rendszeres jövedelem közötti különbségtétel. 2015 januárjától a nem rendszeres jövedelmeket, például jutalom, prémium, egyéb év végi részesedés a táppénz, valamint a csecsemőgondozási és a gyermekgondozási díj összegének megállapítása során nem azzal az időtartammal arányosan kell figyelembe venni, amelyre tekintettel azt kifizették, így nagyobb súllyal szerepelnek az ellátási alap kiszámításakor. Az ellátások naptári napi alapjának kiszámításakor a nem rendszeres jövedelmek esetében általában kisebb lesz az osztószám, tehát előnyösebb megoldás várható.

(21.00)

További fontos változások a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatosan, hogy 2015. január 1-jétől ezek a jogszabályok már összhangban kell hogy legyenek a hatályos sikeres gyed extra szabályokkal, valamint az egyéb kapcsolódó jogszabályokkal, egyszerre kellett a már kihirdetett, de hatályba még nem lépő jogszabályokat is felülvizsgálnunk.

Néhány olyan változás, amit érdemes kiemelni: azon rendszeres pénzellátásban részesülő, megváltozott munkaképességű kismamák, akik pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek, a módosítás következtében jogosulttá válhatnak gyermekgondozási díjra is.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseihez kapcsolódóan a jogszabályi összhang megteremtése érdekében szükséges az egészségbiztosítási törvény módosítása, így csecsemőgondozási díjra, illetve gyermekgondozási díjra a családba fogadó gyámok is jogosulttá válhatnak. Mint ahogy hallhatták, megváltozik a terhességi és gyermekágyi segély elnevezése csecsemőgondozási díjra.

S van egy szomorú módosítás is, ami azonban a korábbi hátrányos helyzetet küszöböli ki, hiszen azon szülő esetében, akinek a csecsemőgondozási díj folyósítására jogosító gyermeke volt és az elhalálozik, akkor a szülő nem válik a módosítással azonnal ellátatlanná, tekintve, hogy a munka törvénykönyvével összhangban a szülési szabadság fennmaradó idejére a csecsemőgondozási díj továbbra is folyósításra kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az egészségügyről beszélünk, nagyon fontos, hogy az ágazatban dolgozókról is beszéljünk, és az emberi erőforrással kapcsolatos problémákkal is szembenézzünk. Az egészségügyben dolgozók megbecsülése érdekében méltó anyagi és munkakörülményeket kell számukra teremtenünk, és el kell érnünk, hogy hazánkban csökkenjen az orvos- és szakdolgozóhiány. Az elmúlt évek ágazati béremelései, a rezidensösztöndíj-programok mind ehhez vezető lépések voltak, és nem feledkezhetünk meg az utánpótlásról és a képzésekről sem.

A törvénycsomagban van egy módosítási javaslat, amely már a törvényi alapjait adja egy új, a rezidensképzéssel kapcsolatos kormányrendeletnek, amely azt célozza meg, hogy központilag, központi forrásból és mindenki számára elérhetővé váljon, minden Magyarországon végzett orvos számára elérhetővé váljon a Markusovszky- vagy a hozzá hasonló rezidensösztöndíjak. Így próbáljuk az ő itthon maradásukat segíteni, azzal, hogy nem csökkenhet a szakvizsga letétele után a bérük, ezt is szeretnénk megvalósítani az elkövetkező időszakban. Ez már az orvosok életpályamodell-feltételeinek az első részének a kidolgozását jelenti és a folyamat elindulását.

Az egészségügyben lévő hivatásrendi köztestületek, a Magyar Orvosi Kamara, a Gyógyszerészi Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara vonatkozásában a jövő évben általános választások lesznek. A választási szabályok pontosítását kérték a kamarák, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amelynek során a kamarák folyamatos működése, működőképessége veszélybe kerülhet. Be kell látni, hogy egy picit túl szigorú volt az előző szabályozás.

Nagyon fontos alapelvekről is rendelkezik a törvénycsomag, hiszen az egészségügyi ellátásban Magyarország a szolidaritásalapú és kötelező társadalombiztosítási rendszer mellett tette le a voksot több alkalommal is. Ez az egyenlő hozzáférhetőség és az igazságosság jegyében kell hogy működjön. Ezért azt a folyamatot, amely aggasztóvá vált a magyar egészségügyi rendszerben, és tisztázatlan helyzetet teremtett az állami és a magán-egészségügy keveredése, emiatt úgy döntött a kormány, hogy a két ellátási formát térben, időben, szervezetileg és finanszírozási szempontból is el kell különíteni. Fontos alapelv, hogy ne lehessen megkülönböztetni az ellátás szempontjából anyagi okok miatt biztosítottat és biztosítottat.

A közfinanszírozott és a magánszolgáltatások egymástól elválasztása érdekében rögzítenünk kell az egészségbiztosítási törvényben, hogy finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató a kötelező egészségbiztosítás keretében az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért a biztosítottól nem kérhet térítési díjat. Természetesen nem tartoznak ezen tilalom alá azok az esetek, amikor a biztosított úgynevezett kényelmi szolgáltatásokat kér és vesz igénybe, illetve azok az esetek, amikor az ellátás költségeihez jelenleg is hozzá kell járulnia a betegnek. Ilyen a fogszabályozó készülék beépítése.

A fekvőbeteg-ellátás során ugyan nem lehet eltérni a beutalóban foglaltaktól, ez azonban nem jelenti azt a jövőben, hogy a biztosítottat csak az ellátásra területileg köteles szolgáltatóhoz lehet beutalni. A beutalás során a beteg továbbra is jelezheti azon igényét, hogy másik kórházban, másik szolgáltatónál szeretne gyógyulni, ezt az intézmény csak különös esetekben utasíthatja el, azonban a korábbi szabályozáshoz képest fontos változás, hogy ezért a betegnek fizetési kötelezettsége nem keletkezhet, tehát nem lehet kérni tőle pénzt ezért a területen kívüli ellátásért.

Fontos eleme az egészségügy szervezésének az ágazati intézményrendszer. A törvényben néhány módosítás már utal arra, hogy milyen mértékben és hogyan kívánja a kormány a háttér-intézmény­rendszert átalakítani. Ez jelenleg a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet, röviden a GYEMSZI-t érinti, amelynek jogutódja az Állami Egészségügyi Ellátó Központ lesz. Ez az intézmény fogja az állami egészségügyi intézmények és a kapcsolódó vagyon felett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a fenntartói és tulajdonosi jogokat gyakorolni. Emellett az Országos Gyógyszerészeti Intézet újra önállóvá válik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A többit majd a vita második felében kívánom elmondani, a jelentős változásokról beszámoltam. Szeretném, hogyha érdemi szakmai párbeszédet tudnánk folytatni, hiszen az egészségügy mindannyiunk közös ügye és felelőssége. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 283 2014.12.01. 11:25  260-283

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kifejezetten szakmai hozzászólásokat és a szakmai vitát. Úgy gondolom, hogy ebben az együttműködésben, ebben a légkörben tudunk közösen az egészségüggyel kapcsolatban olyan ügyeket felvállalni és végigvinni, amelyek mindnyájunk számára fontosak.

Felírtam és megfontolásra tulajdonképpen minden javaslatot alkalmasnak tartok. Talán Ikotity képviselő úrhozzászólását a kevésbé szakmaiak közé utalnám, de ő bajai, és nekem talán Baja a legkedvesebb városom, ezért nem reagálnék rá most különösebben.

Visszafelé néhány olyan gondolatot, amely megjelent a felszólalások legtöbbjében: ez a magánellátás és a közellátás kérdése. Ha kicsit a jelenlegi jogszabályt is átolvassák, képviselőtársaim, abban azt látják, hogy a korábbi egészségbiztosítási törvény gyakorlatilag teljes felhatalmazást adott arra, hogy az úgynevezett vegyes vagy fizetős ellátás kialakuljon a kórházakban. Tulajdonképpen mindenért lehetett térítési díjat kérni és szedni. Ennek ellenére ? és ezt kérem, higgyék el nekem, mert ismerem a rendszert ? a kórházi működési költségek töredéke folyt be ezekből a most úgymond féltett egyéb szolgáltatásokból. Ilyen arányokat tudok önöknek mondani, hogy 18-20 milliárd forintos bevételek esetén maximum 60-80 millió forint éves szinten. Tehát az egész korábbi egészségbiztosítási törvény felhatalmazása egyébként a hálapénz irányába vitte az ügyet. A kórházak abszolút nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Úgy gondolom, alapelvként kell egyszer meghúzni egy olyan vonalat, hogy azért az ellátásért, amely a biztosítottakat megilleti, lehet-e pluszpénzt kérni, vagy nem lehet. Azt a példát érdemes felhozni, hogy ha valaki 40 éven keresztül fizette a járulékot, majd amikor eléri a 70 éves kort, és jönnek a betegségek, nem tud pluszpénzt fizetni az ellátásért, tehát bekerül a rendszer normál menetébe; vagy van olyan, aki, mondjuk, életében nem fizetett a társadalombiztosításért, tegyük fel, folyamatosan minimálbérre volt bejelentkezve, és mondjuk, 6 hónapja fizet havi 6340 forint szerződéses díjat, majd utána igénybe veszi, mert éppen tud 200 ezer forintot beletenni a rendszerbe, és megvásárolja magának a pluszlehetőségét, a korábbi gyógyulás lehetőségét. Ez az az ellentmondás, amit egyébként nem tud a rendszer feloldani, és ezért érdemes meghúzni a vonalat.

A másik ilyen kérdés, hogy az intézmények a szabad kapacitásuk terhére tudnak-e egyéb ellátásokat, főleg fizetős ellátásokat biztosítani. Egy olyan intézmény esetében, ahol egyébként várólista van, nehéz szabad kapacitásról beszélni. Tehát ezt az alapvető ellentmondást is érdemes feloldani. Én nem szeretném ezzel húzni az időt, elég sokat foglalkozom ezzel a kérdéssel, és látok is egyébként lehetőséget arra, hogy azok a félelmek, amelyek itt elhangoznak, ne legyenek majd a későbbiekben valósak, és kapjanak az orvosok és az intézmények is lehetőséget arra, hogy kiegészítsék a bevételeiket. Ezt érdemes lenne egyszer akár egy bizottsági ülésen, egy kiterjesztett ülésen vagy akár itt megbeszélni, hiszen egy hosszú távú szakmai kérdésről van szó.

Talán még annyit a kamarákkal kapcsolatban, hogy mind a három kamara kérte ezt a módosítást, mivel úgy érezték, nem tudják végigcsinálni a saját választási procedúrájukat. Ezért próbáltunk nekik ebben a vonatkozásban segíteni, hiszen az 50 százalék plusz 1 kicsit túlzásnak tűnt.

Vágó Sebestyén képviselő úrnak köszönöm a nagy intézményekkel kapcsolatos speciális praxisjogról a javaslatot. Talán érdemes lenne megbeszélünk, hogy ez hogyan legyen, mert ebben van fantázia. Van egy olyan kérés is, hogy ne csak a főállású intézeti orvos státus legyen, hanem szakellátást is tudjanak végezni, tehát szakellátásra is tudjanak szerződést kötni a bentlakásos intézményben. Nagyon nagy probléma, hogy rengeteg szociális típusú bentfekvés van a kórházakban, amit egyébként nagyon sok esetben el tudnák látni az intézetekben is.

Mivel nincsenek itt a szocialista képviselőtársaim, akkor majd egy másik időpontban elmondom, amit reagálnék. (Gúr Nándor felállva a jegyzői székből: Itt vagyok!) Bocsánat, ne haragudj, elnézést. Csőlátásom van már. Annyit szeretnék mondani, hogy a várólisták csökkentek. Nagyon fontos, hogy egyáltalán nyilván vannak tartva, mert korábban nem voltak nyilvántartva.

(23.00)

Nem lehetett tudni, hogy mi a helyzet. Nagyon érdekes eltérések vannak a különböző kórházak között. Az egyikben ugyanarra van várólista, a másikban pedig nincsen. Itt nem csak a pénzről van szó. Egyébként most is 1 milliárd forintos nagyságrendben várólista-csökkentő pluszforrást kapnak a kórházak; korábban is kaptak. Szerintem ez így szépen kezelhető lesz.

A bérekkel kapcsolatban. 79 milliárd forint béremelés bekerült a rendszerbe, és úgy gondolom, hogy ha ezt ebben az ütemben lehet folytatni, akkor az hosszabb távon megoldást jelent. Az biztos, hogy a megkülönböztetés a nem egészségügyi, tehát a nem betegágynál dolgozók és a műszaki, egyéb kiszolgálók között feszültséget okoz, úgyhogy ez megoldandó feladat az elkövetkezendő időszakban.

A forrásbevonás, -kivonás kérdése egy régi alapvita, hogy mi történt a rendszerben, mert mondjuk, ha a gyógyszer-támogatási rendszert nézem, az minek minősül: ha olcsóbbak lettek a gyógyszerek, akkor elég nehéz forráskivonásról beszélni a rendszerben.

Nagyon köszönöm azt, hogy a fő irányokkal kapcsolatban, az alapellátásban, a fiatal szakorvosok itthon tartásának megoldási lehetőségeiben támogatóak voltak a hozzászólások, hiszen ez rendkívüli fontosságú az elkövetkezendő időszakban, hogy azt az európai tendenciát, ami egyébként egy folyamatos irányultságot jelent keletről nyugatra, nyugatról északra, északról pedig a tengerentúlra, hiszen nemcsak Magyarország küzd ezzel a problémával, hanem mindenki ? csak van, aki könnyebben tudja pótolni, mert saját magának is van felszívó ereje. Magyar­országon, mióta az erdélyi és a kárpátaljai magyar orvosok gyakorlatilag elfogytak ? vagy hál’ istennek, visszamentek Erdélybe ?, így ez nehezebben megoldható, ezért kell minden olyan lehetőséget megragadni, amivel a fiatalokat tudjuk itthon tartani és vonzóvá tenni az itteni ellátást. Ez nem egyszerű, nem egy-két napos ügy és teendő, de támogatásukkal és a parlament támogatásával, úgy gondolom, előre tudunk ebben a kérdésben lépni.

Várjuk a módosító javaslatokat, illetve bármiben én felajánlom a személyes konzultációt is, hiszen olyan fontos kérdésekről van szó, amelyek esetében szeretnénk, ha minél több jó javaslat be tudna kerülni a törvénybe.

Még egyszer: köszönöm szépen a szakmai vitát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 68 2014.12.03. 5:18  1-133

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak a tények kedvéért, először Ander Balázs képviselő úrnak. Azt mondta, hogy egy szülésre három-négy halálozás jut. (Dúró Dóra: Somogy megyében.) Szeretném önnek mondani, több születés, kevesebb halálozás, mérsékeltebb természetes fogyás… (Ander Balázs: Somogy megyében a magyarság körében. ‑ Dr. Répássy Róbert: Ilyen statisztikát mi nem ismerünk. ‑ Ander Balázs: Mi meg igen.) ‑ bocsánat, hadd mondjam el, mert fontos, hogy azért tényszerűek legyünk ‑, és ez örvendetes, csak azért, hogy talán valamiben egyetértsünk.

2014 első kilenc hónapjában 68 119 gyermek született, 3 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. A regisztrált halálozási szám pedig 92 464 volt, ami 2,4 százalékos csökkenést jelent. Tehát 4242-vel kisebb a természetes fogyás ma Magyarországon ebben a periódusban, mint az elmúlt évben volt.

Itt az egészségügyről is szó volt, és ma volt szerencsém az egészségügyi bizottságban már erről a kérdésről beszélni, ezért engedjenek meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. A probléma fennáll, és komoly probléma, ahogy képviselőtársaim is elmondták, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta folyamatosan emelkedik az egészségügyi dolgozók száma, akik külföldön kívánják munkájukat végezni. Ehhez érdemes hozzátenni azt, hogy az Európai Unió hivatalos előrejelzése szerint 2020-ra egymillió egészségügyi dolgozó hiányzik majd az Európai Unió országaiból. Tehát nem csak Magyarországon, az Európai Unió minden országában ezzel a problémával küzdenek.

Csak egy érzékletes tény, hogy az Egyesült Királyságban dolgozó orvosok 40 százaléka nem angol diplomával rendelkezik, hanem külföldi diplomával, mint az egyik legnagyobb felszívó erő. És azt is érdemes tudni, hogy az egész világon jellemző ez a folyamat, hiszen Ázsiából Kelet-Európa irányába, Oroszország irányába, Kelet-Európából Nyugat-Európa, Nyugat-Európából Észak-Európa és a leggazdagabb országokból pedig az Egyesült Államok irányába van egy ilyen migrációs tendencia, amit, mint ahogy a bizottsági meghallgatáson is elmondtam, nagyon komolyan kell vennünk, mert néhány kelet-európai országban már előrejelzik az ellátás biztonságának problémáját.

Ezért is nagyon fontos az, hogy amikor azt kérdezik képviselőtársaim, hogy mit lehet tenni, mit tesz a kormány és a parlament milyen döntéseket hoz, először 2012-ben fordult meg a tendencia, és az egyértelműen kormányzati intézkedésnek köszönhető volt, hiszen csökkent a hatósági bizonyítványt kérők száma, ez pedig a rezidensösztöndíjak beindulásához köthető, amely nettó 100 ezer, illetve nettó 200 ezer forintos pluszjövedelmet biztosít a fiatal orvosoknak.

Számunkra az a legfontosabb, hogy őket próbáljuk itthon tartani, hiszen erre van olyan kormányzati lehetőség, amely már működőképes, ezért a kormány elé kerül a rezidensösztöndíj-rendszer kiterjesztéséről szóló jogszabálytervezet, amely minden, Magyarországon orvosi diplomát szerző számára biztosítja az ösztöndíj lehetőségét. Ez gyakorlatilag 100 százalékos lefedettséget jelenthet. Csak szeretném megjegyezni, hogy jelenleg 1700 fiatal orvos kap ilyen ösztöndíjat, ami nagyjából hasonló nagyságrendű, mint ahány orvos hiányzik a magyar rendszerből jelenleg.

Úgyhogy kérem, hogy ezt támogassák, és azt is, hogy ezen jogszabályok megszavazásra kerüljenek majd, hiszen azért látszik, hogy a rendszer kiterjesztése, az egészségügyben dolgozók bérrendezése hozza azokat a jelenleg még kezdeti, de biztató eredményeket ebben a fontos problémában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 76 2014.12.03. 1:55  1-133

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Örülök, hogy szóba kerül a téma, mert én azzal kezdtem a mondanivalómat, hogy ez egy nagyon komoly probléma, és összefogást igényel és sok-sok teendőt. Néhány pontosítás, csak hogy a tények megint tisztában legyenek.

A legtöbb hatósági engedélyt kérő az alapellátás rezidense, tehát államtitkár úr azért jó információkból dolgozik.

A másik pedig az, hogy én nem kezdtem ilyen „elmúltnyolcéves” bevezetéssel a mondanivalómat. Én azt mondtam, hogy látszik, hogy ez egy európai tendencia, ami sújtja a kelet-európai, közép-európai országokat, és sújtani fogja a jövőben is, és ez ellen milyen kormányzati lépéseket lehet tenni, és én azt mondtam, hogy ennek eredménye, hogy 2012-ben az a tendencia, ami 2004 óta folyamatosan emelkedő volt, megállt, megtört, és egy minimális csökkenés van. Én azt mondtam, hogy ezt kell folytatni, mert látszik, hogy a bérrendezés és az ösztöndíjrendszer ilyen pozitív hatásokat tud elérni.

Hogy ebbe milyen politikai hátteret szövünk bele, az a képviselő úrék szíve joga, de ezeket a jó tendenciákat érdemes támogatni és folytatni. Én erre szeretném továbbra is biztatni önöket is és magunkat is. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 239 2014.12.15. 9:43  226-239

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten szeretném megköszönni a kifejezetten szakmai hozzászólásokat és azt a stílust, amelyben ennek a törvénynek a tárgyalása folyik.

Talán azért itt a sok-sok módosító mellett azt a szándékot észrevették, hogy tartalmilag azokat a módosítási javaslatokat vagy azokat az észrevételeket, amelyek elhangzottak az általános vitában vagy akár az utána történt képviselői megbeszéléseken, azok nagy részét a Népjóléti bizottság módosító­javaslat-csomagja tartalmazza. Csak a pontosítás kedvéért: a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatosan minden olyan szabályt, amely valamiféle szigorítást állapított volna meg, a bizottsági módosító javaslatok megszüntették, és azt kell mondani, hogy hátrány biztosan nem fogja érni a biztosítottakat a pénzbeli ellátások folyósítása kapcsán. Az általános vitában is elhangzott az, hogy egyirányú lesz az adatszolgáltatási kötelezettség, a különböző bevételek egységes szabály alá esnek, tehát a rendszeres és nem rendszeres jövedelmekhez és az aktuális anyagi helyzethez közelebb kerül majd az ellátás folyósításának alapjául szolgáló jövedelem megállapítása is.

Szóba került az, hogy a szerzői jogból származó bevételekkel rendelkező jogosultak se szenvedjenek kárt. Ezért itt is módosított a bizottság, és a javaslat szerint, aki korábban szerzett szerzői jogból származó díjazásban részesül, az természetesen meg tudja ezt kapni a pénzbeli ellátás mellett. Ez a visszamenőleges jogszabályalkotás, vagy ahogy képviselő asszony említette, hogy visszamenőlegesen kerülhet nehezebb helyzetbe az, aki jogalap nélkül vett fel ellátást, ez korábban is így volt, ebben új, különösebben nagy változás nincsen. Itt még annyi módosítást is tett a bizottsági javaslat, hogy a megélhetés szempontjából maximálta azt a nagyságrendet, amelyet érinthet egy korrekció.

Ami a kisebbségi véleménnyel kapcsolatosan elhangzott, engedjék meg, hogy arra néhány mondatban reagáljak, a rezidenseket érintő változásokra. Folyamatos egyeztetésben vagyunk, és úgy gondolom, hogy ezzel a törvénnyel és a kormányrendelettel egy nagyon pozitív és nagyon újszerű és szerintem az egészségügyre egy nagyon-nagyon pozitív hatású folyamat indult el, és lesz ennek a lezárása ennek a törvénynek az elfogadása, illetve a kormányrendelet elfogadása.

Egy egészen új szempont szerint állunk a fiatal orvosokhoz, és a tárgyalások során is maximálisan partnerek vagyunk és egyenrangú partnerként tárgyalunk. És így van, próbáljuk őket mindazon negatív hatásoktól mentesíteni jogszabályilag is, ami úgymond megutáltatja velük a szakorvosképzést vagy a magyar egészségügy ebben az időszakban megtapasztalható élményeit; és magát azt is szeretnénk erősíteni, hogy mind a képzésben, a képzés minősítésében, a képzés összeállításában egyfajta érdekvédelmi szerepet is el tudjanak látni. Az a kritika, amely időnként az eltávozással kapcsolatos, hogy nem tekintik őket igazán partnernek és felnőttnek, úgy gondolom, hogy az ezekkel a jogszabályokkal tárgyiasulni is fog, hogy ez egy komoly és végigvihető folyamat.

A hamis gyógyszerek online tiltásával kapcsolatosan: a módosítás meggyorsítja ezt a lehetőséget. Természetesen ez egy olyan küzdelem, amelyet el lehet kezdeni, és folyamatosan folytatni kell és folyamatosan fejleszteni az erőket. Tudnék erre példákat mondani, akár ha át akarom kötni a pszichotróp anyagokkal kapcsolatos küzdelemre, amikor mindig próbáljuk felfedezni és azonnal a leggyorsabb módon letiltani ezeket a szereket. Itt szeretném jelezni, hogy több fronton zajlik ez a jogszabályalkotás, hiszen magában a törvényben is vannak rendelkezések. Van egy kormányrendelet, amely jelenleg fut az egyeztetési rendszerben, ahol további közel 40 anyagnak a felkerülésére lehet számítani, és talán fontos megemlíteni azt, hogy magában a törvénymódosításban, a mostani a módosítási csomagban miniszteri szintre kerül le a listára való kerülés kormányzati lehetősége. Tehát ez azt jelenti, hogy a korábbi időtartamnál sokkal rövidebb idő alatt, tulajdonképpen a felfedezéstől vagy az észleléstől számított néhány nap alatt fel tud kerülni a listára az éppen aktuális dizájner­drog.

A biankó felhatalmazásokról: én nem látok ebben a törvényben túl sok biankó felhatalmazást, hiszen ahogy látják önök is, és majd jelennek meg a Közlönyben, folyamatosan zajlanak a végrehajtási rendeleti munkálatok is.

Lukács képviselő úrnak említem a kamarákkal kapcsolatos módosító javaslatát. Annál is elmondtam, hogy nekem nincs semmi problémám azzal a módosító javaslattal, egyedül annyi, hogy a kamarák által kért javaslatot támogattuk, és az került be, ebben konszenzus volt. Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az az alkalom, amikor konszenzust tudunk elérni, és ezt nem érdemes felrúgni.

A mentéssel kapcsolatos kérdésben pedig: itt is megküzdöttünk a jogászokkal, egyébként én sem voltam ellene, hogy azt az álláspontot képviseljük, amit képviselő úr is elmondott, azonban meggyőztek arról, hogy koherenciaproblémákat jelentene, hiszen a bejelentéssel kapcsolatosan Ptk.-s és Btk.-s vonatkozások is vannak ‑ tehát a hamis hívás, a megtévesztés, a csalás és a többi ‑, ezért voltam kénytelen elfogadni azt, hogy ez így legyen.

(20.10)

Ikotity képviselő úrnak pedig szeretném azt elmondani, hogy a szabad kapacitás meghatározása nem ennek a törvénynek a része, azt a GYEMSZI-nek, illetve a GYEMSZI utódszervezetének kell a kórházak szmsz-ében meghatározni. Tehát ezt nem egy ilyen szintű jogszabályban kell meghatározni. És erre készülünk is, tehát ebben még biztosan fog találkozni különböző anyagokkal.

Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek az együttműködést, és bízom abban, hogy tudják támogatni majd ezt a módosítást is és az egész törvénycsomagot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 42 2015.03.05. 3:25  41-48

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország Kormánya kiemelt figyelmet szentel annak, hogy országunk nemzetközi súlyát kétoldalú kapcsolatainak erősítése útján fokozatosan növelje. E célkitűzés megvalósításához járul hozzá a kétoldalú nemzetközi szerződések megkötése is.

Az egyezmény a magyar-albán kapcsolatok fejlesztésének egyik záloga lehet, lehetőséget adhat arra, hogy a két ország közötti együttműködés újabb területen valósuljon meg. Az egyezmény kiemelt jelentősége, hogy a szerződő felek állampolgárai, biztosítottjai, gazdasági szerepvállalói számára kölcsönös előnyöket biztosít, fő célként általánosságban rendezve a kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatokat.

A két szerződő fél szándékának megfelelően az egyezmény elsődlegesen a kötelező nyugdíjbiztosítás keretében biztosított ellátások koordinációját valósítja meg, a modern szabályozási keretet ugyanakkor kiterjeszti az egészségbiztosítási ellátások részleges összehangolására is, ideértve többek között a munkavállalással össze nem függő, ideiglenes tartózkodás alatt felmerülő egészségügyi ellátások nyújtását, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak koordinációját is.

A nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó személyi kör szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a két ország joga szerint szerzett biztosítási idők összeszámításával olyan jogosultságokat szerezhetnek, amelyek az egyezmény hiányában nem volnának elérhetőek számukra. Az egyezmény fontos hozadéka továbbá, hogy a szerződő felek között fennálló gazdasági kapcsolatok kiteljesedését is elősegíti, hiszen a másik államban végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódó munkaerő-áramlás tekintetében az adott személyekre alkalmazandó jogot is rögzíti.

A fentiek alapján az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a másik ország területén történő munkavégzés esetén irányadó jog vonatkozásában, a nemzetközi szerződéssel érintett személyi kör vonatkozásában rögzíti a szerződő államok joga szerint megszerzett ellátásokhoz való jogok fenntartásának elvét. A már korábban említetteknek megfelelően biztosítja azt is, hogy az érintett személyek olyan esetekben is jogosultságokat szerezzenek, amikor az egyezmény hiányában a két ország jogának önálló alkalmazása nem vezethetne jogosultság megállapítására.

Tisztelt Ház! Az egyezmény aláírásával Magyarország Kormánya már kinyilvánította szándékát, hogy az egyezmény megkötése révén hazánk, állampolgáraink, gazdasági szerepvállalóink érdekeit előmozdítsa. Mivel az egyezmény nemzetközi szerződésnek minősül, kötelező hatályának elismeréséhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges.

Erre való tekintettel javaslom és kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa az egyezmény Országgyűlés által történő jóváhagyására irányuló törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 48 2015.03.05. 0:07  41-48

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a törvényjavaslat támogatását. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 50 2015.03.05. 3:32  49-54

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amint az önök előtt is ismeretes, a közelmúltban Magyarország több országgal is kötött szociális biztonságról szóló egyezményeket. Ezen kétoldalú megállapodások több szempontból is előnyösek számunkra: egyrészt elősegítik a jó kapcsolatok ápolását az Európai Unión kívüli országokkal is, másrészt közvetlenül segítik a szerződő államok közötti munkaerőmozgást. Szociális biztonsági rendszereink összehangolásával ‑ a gazdasági kapcsolatok, a munkaerőpiac dinamizmusával lépést tartva ‑ a szabályozás kialakításának lehetőségét teremtjük meg.

Magyarország és a Macedón Köztársaság vonatkozásában is már itt volt az ideje a szociális biztonsági kapcsolatok újrarendezésének. A két ország között eddig hatályban lévő magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény a megkötésekor még modern szemléletű volt, a jogfejlődés azonban időszerűvé tette e szabályok felülvizsgálatát. Az egyezmény aláírására történő felkészülés Macedóniával gördülékenyen, a kölcsönös együttműködés szellemében folyt, mindkét fél teljes mértékben elkötelezettnek mutatkozott egy új, modern, Európában elfogadott, nemzetközi normákhoz igazodó szabályozási környezet kialakításában.

Az egyezményben olyan fontos elvek jutnak kifejezésre, mint az alkalmazandó jog egyértelmű meghatározása a másik ország területén való munkavégzés és tartózkodás esetében, az ellátásokra való jog biztosítása, a már megszerzett jogok fenntartása, de kiemelést érdemel a jogosultsági időtartamok összeszámításának szabálya, az ellátásokhoz való hozzáférés Magyarországon kívül, illetve az arányos teherviselés kimondása is.

Az egyezmény ezen elvek mentén biztosítja a magyar és a macedón jog szerinti öregségi, valamint halál esetére járó nyugellátásokra jogosultságot szerzett személyek jogainak megőrzését, abban az esetben is, ha mindkét ország nyugdíj-biztosítási rendszerében szereznek biztosítási időt.

Az egyezmény lehetővé teszi azt is, hogy a hosszabb távon, legfeljebb huszonnégy hónapig terjedő, a másik szerződő fél területére kiküldött munkavállaló vagy önálló vállalkozó a kiküldő állam joghatósága alatt maradjon, és abban az államban tartsa meg biztosítási jogviszonyát, teljesítse a társadalombiztosítási, különösen járulékfizetési kötelezettségeit.

Az egyezmény hatálya kiterjed továbbá az egészségbiztosítási ellátásokkal, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival, valamint a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel összefüggő ellátások jogosultsági szabályainak koordinációjára is.

Az egyezmény aláírására hazánk és a Macedón Köztársaság között már sor került. Nemzetközi szerződés lévén kötelező hatályának elismeréséhez az Országgyűlés döntése szükséges. Erre tekintettel kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslatot, amelyből Magyarországnak csak előnye származhat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 54 2015.03.05. 0:58  49-54

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Köszönöm szépen a törvényjavaslat támogatását.

Az ukrán-magyar szerződéssel kapcsolatban érdemes majd megbeszéléseket folytatnunk, hiszen ott a kárpátaljai magyarságra a magyar kormány külön eljárást dolgozott ki, akár az egészségügyi terület vonatkozásában is, és erről szívesen tájékoztatom majd a képviselő urat.

Ikotity képviselő úr nincs most itt.

(10.30)

Úgy gondolom, hogy azokról a kérdésekről, amelyeket feszeget, talán érdemes lenne hosszabban beszélni (Korózs Lajos: De nem ez a napirend!) majd, hiszen nem ez a napirend. Úgyhogy ezért csak a törvényjavaslattámogatását tudom megköszönni önöknek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 91 2015.03.17. 3:35  90-101

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország kormánya számára kiemelten fontos, hogy a többi országgal fennálló kétoldalú kapcsolatait folyamatosan és olyan módon fejlessze, amely révén országunk, állampolgáraink és gazdasági szerepvállalóink részére újabb lehetőségek nyílnak meg. E törekvéseket szolgálja a nemzetközi szerződés Országgyűlés részéről történő megerősítésének kezdeményezése is.

A kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatokat általánosságban rendező egyezmény a szerződő felek közös érdekein alapuló kiegyensúlyozott és az érintett kör számára igen kedvező jogszabályi környezetet eredményező szabályokat fektet le. Az egyezménynek köszönhetően a már eddig is kiterjedt magyar-amerikai kapcsolatok újabb fontos elemmel bővülnek, ami várhatóan ösztönzőleg hat a két ország közötti, elsődlegesen az állampolgárok biztosítottak szintjén megvalósuló mobilitására.

A nemzetközi szerződés előírásai azonban nemcsak az egyének számára nyitnak új teret, hanem a gazdasági szereplők részére kölcsönös előnyöket is biztosítanak. Szem előtt tartva azt a körülményt, hogy az Amerikai Egyesült Államok földrajzi értelemben nem minősül közeli államnak, az egyezmény elsődlegesen a kötelező nyugdíj-biztosítási ellátások koordinációját valósítja meg. Lehetségessé válik mindamellett a magyar egészségbiztosítás keretében nyújtott ellátások részleges összehangolása is a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira vonatkozó szabályok megalkotása segítségével.

A jövőbeni szabályozás egyik közvetlen kedvezményezettjeként a két állam joga szerint biztosítási időt szerzett személyek az érintett időszakok összeszámításának köszönhetően olyan jogosultságokat szerezhetnek, amelyek az egyezmény hiányában nem volnának biztosíthatóak részükre. Az egyezmény kézzelfogható gyakorlati haszna jelentkezik továbbá abban, hogy a másik államban végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódó munkaerő-áramlás tekintetében az érintett személyekre alkalmazandó jog meghatározása révén a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat élénkítő hatást fejt ki.

Az új keretrendszer alapján a másik ország területén történő munkavégzés esetén irányadó jog egyértelműen lefektetésre kerül. A nemzetközi szerződés rögzíti a szerződő államok joga szerint megszerzett ellátásokhoz való jogok fenntartásának elvét, így olyan esetekben is biztosítja jogosultságok megszerzését, amikor az egyezmény hiányában a két állam jogának önálló alkalmazása nem keletkeztethetne jogosultságokat.

Tisztelt Ház! Az egyezmény nemzetközi szerződésnek minősül, és az Országgyűlés részéről történő megerősítést követően léphet hatályba. Mivel Magyarország kormánya az egyezmény aláírása révén már elismerte, hogy Magyarország és az érintett személyi kör érdekeit szolgáló megállapodást érték el a szerződő felek, ezúton kérem a tisztelt Házat, hogy az egyezmény Országgyűlés által történő jóváhagyására irányuló törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 101 2015.03.17. 1:22  90-101

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a hozzászólásoknak a napirend tartalmával összefüggő részeit, hiszen a szociális biztonságról szóló kétoldalú egyezményről van szó, amely keretében sok mindent hallottunk. Úgy gondolom, az a négy új, szociális biztonságról szóló egyezmény, amelyet Magyarország kötött különböző országokkal, Albániával, Macedóniával, az Egyesült Államokkal és majd a következőkben tárgyalt Törökországgal, azok nemcsak a fő kapcsolatainkat, hanem szerepünket is erősítik ezekben a térségekben.

Ha lehet, akkor kérném, a geopolitikát és a különböző kereskedelmi kérdéseket ne keverjük a szociális biztonsággal, hiszen ez az emberekről szól, hogy megfelelő ellátást tudjanak kapni, ha a másik országban élnek, és ezek nagyon fontos, pozitív fejlemények az országok kapcsolatában.

Ha a hozzászólások támogatásnak minősültek, akkor azokat köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 103 2015.03.17. 4:11  102-109

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonló egyezményről kívánok önöknek szólni. Magyarország az elmúlt időszakban jelentős sikereket ért el a kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatok építésében. Ahogy említettem, 2014 novembere és idén február között négy szociális biztonsági egyezmény aláírására nyílt lehetőség.

Úgy gondolom, az utolsóként aláírt török egyezménnyel összefüggő törvényjavaslat esetében indokolt, hogy röviden áttekintsük az érintett tárgyalási folyamatok eredményeit. Az egyezmények négy állam vonatkozásában nyitnak teret a modern szemléletű, kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatok fejlődésének. A nemzetközi szerződéseknek köszönhetően a magyar fél eltérő történelmi múltú, változatos kultúrájú, társadalmi-gazdasági berendezkedését tekintve sokszínű és a világ igen eltérő pontjain fekvő országokkal építette sikerrel kétoldalú kapcsolatait. Világosan érzékelhető, hogy Magyarország jó partnerként tekint a déli, északi, keleti és nyugati országokra egyaránt, így lehetővé válik, hogy a világ egészére nyitott országként nemzetközi súlyát ezen egyezményekkel is növelje.

A Török Köztársasággal megkötött egyezmény meghatározó jelentőséggel bír a kétoldalú kapcsolatok további hatékony fejlesztésének folyamatában. A szerződés arra biztosít lehetőséget, hogy a bővülő jogosultságok, a kiszámítható szabályozás révén az állampolgárok mint biztosított személyek, illetve a gazdasági szereplők megtalálhassák a munkavégzési célú mobilitással, illetve a másik állam területén végzett gazdasági tevékenységgel összefüggő számításaikat.

A magyar-amerikai egyezményhez hasonlóan, figyelembe véve, hogy a Török Köztársaság földrajzi értelemben nem minősül közeli államnak, a szerződő felek egyetértettek abban, hogy az egyezmény elsődlegesen a kötelező nyugdíjbiztosítás kereteiben biztosított ellátások koordinációját valósítsa meg. Az egyezmény ezenfelül a korszerű szabályozási elveket kiterjeszti az egészségbiztosítási ellátások részleges összehangolására is, ideértve például a másik államban történő munkavégzés idején szükséges egészségügyi ellátások nyújtásának módozatait és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának koordinációját. A két ország joga szerint szerzett biztosítási idők összeszámításával olyan jogosultságokat szerezhet az érintett személyi kör, amelyek az egyezmény hiányában nem volnának elérhetőek számukra. Mivel a másik államban végzett gazdasági tevékenység esetén alkalmazandó jogot is rögzíti a szabályozás, a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat élénkítő hatása is várható.

Tisztelt Ház! Az egyezmény nemzetközi szerződésnek minősül, ezért kötelező hatályának elismeréséhez ezúttal is az Országgyűlés hozzájárulása szükséges. A Török Köztársaság tekintetében megkötött egyezmény esetében is hangsúlyozottan igaz, hogy a korszerű szabályozást megvalósító nemzetközi jogi eszköz nem elsősorban a szerződő fél államok, hanem állampolgáraik és gazdasági szerepvállalóik javát szolgálja. Mivel a szerződés révén az előbb említett személyi kör új jogokban és lehetőségekben gyarapodik, és a kétoldalú kapcsolatok tovább erősödhetnek, az egyezmény aláírásával Magyarország kormánya kinyilvánította elkötelezettségét a kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatok fejlesztése mellett.

Mindezekre tekintettel javasolom és kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa az egyezmény Országgyűlés által történő jóváhagyására irányuló törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 109 2015.03.17. 0:06  102-109

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a törvényjavaslat támogatását a felszólalóknak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 62 2015.03.31. 2:57  59-91

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, egy olyan határozati javaslatot tárgyal a parlament, amelyet mindenkinek támogatnia kell, és reményeink szerint támogatni is fog, hiszen ténylegesen a magyar társadalmi berendezkedés, a magyar történetiség és a magyar egészségügy egy olyan értékéről van szó, amelynek százéves évfordulóján az ünneplés mellett a hivatalos megbecsülésnek is helye van. Azt a javaslatot, azt a kérést, amelyet a képviselő úr és más képviselőtársai benyújtottak, a kormány maximálisan támogatja. Támogatja, és amellett fejlesztési lehetőséget is lát abban, hogy a védőnői szolgálatot mint hungarikumot, mint a magyar örökség részét továbbfejlessze, és újabb lehetőségeket, szakmai fejlődési lehetőséget és újabb feladatokat is adhasson számukra, hiszen abban, hogy a magyar közegészségügy nemzetközi szinten is a legstabilabbak közé tehető, a védőnői szolgálatnak nagyon komoly szerepe van.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Készül egy új, egészségügyi alapellátásról szóló törvény, amelynek egyik kiemelt fejezete a védőnői szolgálatról szóló rész, ahol nemcsak a korábbi feladatok és funkciók megerősítését, a feltételrendszer újragondolását, hanem egy új dimenzióba helyezését is tervezzük a védőnőknek, a védőnői feladatoknak, hiszen a korai intervenció feladatkörében ‑ amely a születéstől az óvodáig tartó időszakban tudná koordinálni a gyermekek és a családok életét ‑ kiemelt szerepet szánunk a védőnőknek, és úgy gondolom, ebben a törvényben ‑ ha már a védőnők napjáról is tudunk majd nyilatkozni ‑ ez a törekvése mind a par­la­mentnek, mind a kormánynak sikeres lesz.

Én is javaslom a képviselőtársaimnak, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 68 2015.04.27. 4:35  65-71

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Az ön interpellációja is felhívja arra a figyelmet, hogy a mégoly jó szándékú döntések sem érik el azt a hatást, amit szeretnének, és ha félreértelmezhetők, akkor ilyen feltételezésekre adnak okot.

Önnek abban igaza van, hogy az a döntése a korábbi államtitkárnak, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra ezek az adatok, hiba volt, annak ellenére, hogy az Európai Unió illetékes járványügyi és betegségmegelőzési szervének nyilvánosan és folyamatosan jelzi és jelenti Magyarország az adatokat.

Azt is érdemes tudni, és ennek az államtitkári döntésnek az volt az oka, mint ahogy én megkérdeztem, hogy ezeket a jelentéseket hasonló célokra használták, tehát kiragadva egy-egy elemét ennek a jelentésnek, egy bizonyos tendenciára, jelenségre vagy akár politikai célra használták fel.

Érdemes azt is tudni, hogy ebben a tekintetben Magyarország Európában a legfegyelmezettebben jelentő és a legszigorúbb jelentési rendszert alkalmazó országok közé tartozik, ami azt is jelenti egyébként, hogy ha összehasonlítjuk más európai országokkal, akár nálunk fejlettebb országokkal is ezeket az adatokat, akkor kiderül, hogy bizonyos európai országok nem jelentenek nagyon sok olyan eseményt, amit egyébként a magyar jelentési rendszer tartalmaz.

Szeretném azt is megemlíteni, hogy nem késlekedtünk az adatok kiadásával, hiszen én ezt az eljárást megváltoztattam, hiszen minden adatot nyilvánosságra hoztunk; szerettük volna a 2014-es adatokat is odaadni, amit egyébként nemsokára elérhetnek, hiszen június 1-je ennek a határideje. Azért is szerettem volna, mert az ön állításával ellentétben egészen más tendenciák látszanak. És azért gondolom, hogy óvatosan kellene ezzel a kérdéssel bánni, mert az a surveillance jelentés, az a járványügyi jelentés, amit mi megküldünk az Európai Uniónak, és ami alapján minket minősítenek, az körülbelül nyolc paraméter alapján történik. Ilyenek például az antibiotikum-használat, az antibiotikum-rezisztencia, ami egyébként nem a kórházak felelőssége; a behurcolt járványok, nagy nyári hasmenésjárványok, azokat mind kívülről hozzák be egyébként a látogatók. De a lényeg a lényeg, hogy Magyarország az egyik legfegyelmezettebb bejelentő, és egyébként a mutatók szempontjából abszolút nem a rosszak között, hanem az átlagos helyen tartózkodik.

A világon mindenhol nagyon nagy probléma az egészségügyi ellátáshoz köthető fertőzések jelensége, a legtöbbet ezzel küzdenek az országok. Ezért el tudom önnek mondani, hogy mi is komolyan vesszük, és egy új szakpolitikai anyag kerül társadalmi egyeztetésre, ami a teendőkről szól, illetve a megalakuló megyei egészségügyi irányító testületek rendszeres havi napirendi pontja az Országos Tisztifőorvosi Hivatal ezzel kapcsolatos jelentése.

Kérem válaszom szíves elfogadását, hiszen az adatok nyilvánosak, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a helyzetet javítsuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 98 2015.04.27. 4:08  95-101

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tulajdonképpen, amit az interpellációjában leírt, szerintem annak a 90 százalékával abszolút egyetértünk, és hasonló az álláspontunk. Egy dolgot szeretnék elmondani önnek, hogy én itt voltam ebben a parlamentben, amikor volt egy olyan egészségügyi miniszter, akinek az emlékét én nem szeretném megsérteni, hiszen kollégám volt, de akkor nem azt az elvet tartották, hogy inkább kétszer mérni, mint egyszer vágni, s az egészségügyben ez egy nagyon fontos alapelv, hiszen itt betegellátásról, betegbiztonságról van szó.

És amikor számon kéri azt, hogy egyeztet a kormány az egészségügyi intézményekkel, a kórházak önállóságát megtartva mi egy megyei együttműködésben képzeljük el az elkövetkező időszakot, ennek az előnyeivel és nem egy központi diktátumon keresztül, ahogy itt néhány hónappal ezelőtt vagy néhány héttel ezelőtt szerintem az önök részéről is elhangzott, hogy micsoda ámokfutás folyik ebben az ügyben, akkor arra kérem, hogy az intézményvezetőket is hallgassa meg (Dr. Szakács László: Meghallgattam.), hiszen az ő véleményük fog számítani ebben a kérdésben.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ahogyan az interpellációjában kérdezte, hogy miért kötjük össze az egyeztetésekkel, én úgy gondolom, hogy ha felelősen akarunk a magyar kórházi rendszerről gondolkodni, amelynek súlyos-súlyos működési adósságai vannak az elmúlt évtizedek óta, és nem kímélve magunkat sem ebben a kérdésben, azért 2010-ben a gyógyító-megelőző kassza 750 milliárd forint volt és 2014-ben ez 928 milliárd forintra nőtt. Azzal, hogy most a központi költségvetési keretből plusz 60 milliárd forint kerül a rendszerbe, ami korábban nem történt meg, hiszen mindig csak az Egészségbiztosítási Alap tartalékaiból történtek meg pluszkifizetések, akkor ez már közelít a 990 milliárd forinthoz. El tudja képzelni, képviselő úr, látva az egészségügyben lévő feszültségeket, hogy mi lett volna, ha a kormány ezeket az emeléseket nem teszi meg? Én úgy gondolom, hogy nagy szerénységgel kell az egészségügyről beszélni, hiszen 2006 környékén voltak olyan intézkedések, amelyeknek azért komoly következményei vannak.

Tehát én arra szeretném kérni, hogy támogassák azt a törekvést, miszerint a betegellátást, a betegellátás minőségét figyelembe véve, konzultációk alapján történjen bármiféle változás az egészségügyben, és ezt szeretnénk ezen testületeken keresztül is biztosítani, amellett, hogy a gazdálkodást transzparenssé, egyértelművé és egyeztetetté kívánjuk változtatni, s ezáltal hatékonyabban fölhasználni a forrásokat.

Kérem, hogy a válaszomat szíveskedjen elfogadni és ezt a törekvést a jövőben támogatni, és Dél-Baranyának semmilyen félnivalója nincsen ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 174 2015.04.27. 2:08  171-178

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Ahogy említette, jelentős beruházások zajlanak az országban, és amelyeket megemlített, ahhoz még hozzátenném azt, hogy 2016-ban is folytatódnak, hiszen döntés született arról, hogy száz új mentőgépkocsi kerüljön beszerzésre; döntés született arról, hogy a rezidenstámogatási rendszerben az ösztöndíj a képzés utáni időszakra is, az aláírt szerződés teljes időszakára vonatkozzon, tehát akár tíz évre is.

Tájékoztatom, hogy a népegészségügy területén, amelyre 15 milliárd forintot szán a kormány a következő években, a keringési betegségek, cukorbetegség, krónikus légzőszervi és mozgásszervi betegségek és a daganatos betegségek megelőzése, kezelése kiemelt feladat. Itt szeretném megemlíteni, hogy Magyarország kormánya vállalni fogja, hogy 14 napon belül minden daganatgyanús beteget megfelelő diagnosztikai szolgáltatásban részesít.

Az alapellátás területén még szintén kiemelt feladatunk, egy új jogszabály bevezetésével ‑ amelyről szintén nemsokára tárgyal reményeink szerint a parlament ‑ végre megoldást találunk arra, hogy hogyan lehet az elöregedett háziorvosi kar utánpótlását megoldani, és hogyan lehet mind financiális, mind szakmai szempontból ismét vonzóvá tenni ezt a hivatást. Ezt szolgálja a 2015-re, illetve a 2016-ra is biztosított 10-10 milliárd forintos összeg.

A továbbiakat a következő hozzászólásban mondom el. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 178 2015.04.27. 1:13  171-178

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tehát folytatnám a fejlesztéseket. A gyermekegészségügy fejlesztésére 10 milliárd forintot szán a kormány, a nővérszállók teljes felújítására 15 milliárd forintot, és az elkövetkezendő évben az új budapesti kórház tervezési költségei is bekerülnek a költségvetésbe, tehát ez a megvalósulást biztosítja.

Szeretném tájékoztatni arról, hogy ahogy miniszterelnök úr is elmondta, az ápolótanulók részére egy 2,2 milliárd forintos új program indul, és a várólisták csökkentésére pedig egy 5 milliárd forintos program, amelynek az első három hónapos eredményei azok, hogy több mint ötezerrel csökkent a várólistán szereplők száma, és a leggyakoribb, problémát jelentő műtétek esetében több mint 25 százalékkal csökkent a várakozási idő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 253 2015.04.27. 0:12  250-267

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! A kormány támogatja a határozati javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 100 2015.05.11. 3:56  97-103

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésére, illetve interpellációjára válaszolva az alábbiakat tudom mondani. A túlmunkával kapcsolatos kérdésekben ágazati egyeztetést hívtam össze annak érdekében, hogy megtudjuk pontosan, mi az igazság ebben a kérdésben, hiszen rendkívül ellentmondó, és ahogy ön is előadta, amennyiben ez így van, akkor igen lehangoló állapotokat mutat a kép. Ezen az ágazati egyeztetésen arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy nem fizetik ki az intézmények a túlórákat, az érintettek, tehát az érdekképviseletek és a különböző ápolókat is tömörítő szervezetek egyértelműen azt mondták, hogy ez nem igaz, az intézmények kifizetik a túlórákat, csak egy jogszabályi rendelkezés miatt, amit a munka törvénykönyve tartalmaz, ezt egy 6 hónapos munkaidőkeretben mint eljárásrendben fizetik, és ezáltal több hónapot is kell várniuk a túlóra vagy műszakpótlék kifizetésére, a tényleges kifizetésre az ápolóknak. Egyébként felmértük a nagyságrendet is: 2014-ben 3 millió óra volt, és 4 milliárd forint volt a kifizetés.

A következő egyeztetésen, amely a mai napon történt, már a megoldáson dolgoztunk közösen az érdekképviseletekkel. Megállapodtunk abban, hogy június 1-jétől egy olyan, az országban egységes és minden kórházban egységes eljárásrend alapján történik a nyilvántartása, kifizetése minden túlmunkának, amely a lehető leggyorsabb, a tárgyhót követő hónap illetményével történik a kifizetés, és ezáltal nem kell várakozni a jogos illetményre. (Dr. Józsa István: Megérte kérdezni!)

Ezzel kapcsolatban szeretném még elmondani azt, hogy természetesen megéri kérdezni, azonban nem biztos, hogy önöknek áll a legjobban ez a kérdezés, hiszen ezen az egyeztetésen egy másik statisztika is felmerül, amelyben megnéztük, hogy a nemzetgazdasági átlagkeresetekhez képest hogyan alakultak az egészségügyi dolgozók átlagkeresetei. Azt láttuk, hogy 2005 és 2008 között követte a nemzetgazdasági átlagkereset növekedését, és 2008 után egy meredek csökkenés állt be, és ezáltal egy komoly különbség jött létre. Ezt 2012-ben két lépcsőben sikerült valamilyen szinten közelíteni ehhez, amit 2008 és 2010 között elvesztettek, amelyet a jövő évben újabb 15 milliárd forint többlet tud kiegészíteni.

Ha egy ápoló mondja ezt vagy kérdezi, amit ön, akkor neki ebben abszolút igaza van, teljesen jogos, de én jóval nagyobb szerénységre szeretném önöket inteni ebben a kérdésben. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 2 2015.05.13. 24:07  1-28

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már szokásosan minden évben kétszer úgynevezett egészségügyi salátata­törvény-módosításra kerül sor, amely jelen állapotában jelentős számú törvény módosítását írja elő a parlament vitájában. Általában a törvények átfogó, generális rendelkezéseket tartalmaznak, azonban az egészségügyet, egészségbiztosítást igen sok törvény szabályozza, amelyekben minden alkalommal, minden évben kétszer felülvizsgálatot végzünk el, és részben az európai uniós kötelezettségek, részben pedig a felmerülő és a jobbítás szándékával felmerülő módosítások kerülnek a törvényjavaslatba.

Most is így történik, hiszen a következőkben, ahogy tájékoztatom önöket a módosításokról, érzékelhető lesz, hogy sokszor apró, technikainak tűnő módosítások is jelentősen befolyásolhatják és szándékaink szerint jobbítják a törvény szövegét és ezáltal az állampolgárok, esetünkben a betegek és a szolgáltatásokat igénybe vevők életét.

A téma kiemelt népegészségügyi jelentőségére tekintettel talán az egyik legfontosabb kérdés, ami a salátatörvényben felmerül, a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása. Ezzel szeretném kezdeni. Ehhez szükséges, hogy röviden áttekintsük, milyen eredményeket értünk el az elmúlt években ezen a területen. Hozzáteszem, hogy általában a magyar egészségügyet főleg negatív jelzőkkel szokták illetni, de több olyan törvényi rendelkezésre a parlament minden tagja méltán lehet büszke, amelyben része volt, hiszen a nemzetközi egészségügyi szervezetekben vagy az egészségügyi szakmai közvéleményben több olyan törvényünk is van, amelyet példaként említenek más európai uniós tagországok vagy akár WHO-szinten is. Az egyik ilyen a nemdohányzók védelméről szóló törvény, amelyet 2011-ben a parlament 84 százalékos többséggel döntött el. Ennek értelmében 2012. január 1-jétől fő szabály szerint tilos a közforgalmú, zárt légterű helyeken, közösségi terekben a dohányzás.

A közvélemény-kutatások és az ellenőrzések alapján megállapítható, hogy a törvénymódosítás társadalmi elfogadottsága magas, 85 százalékos, és a betartása is megfelelőnek mondható. Úgy gondolom, hogy ezzel egy jelentős, hosszú távú népegészségügyi eredményét tekintve pedig különösen értékes jogszabály született. Magyarország csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek Európa egyik legkorszerűbb dohányzásellenes szabályozását valósították meg, amellyel megfelelnek az Európai Unió és a WHO egészségpolitikai szakmai elvárásainak és ajánlásainak is.

2013-tól a dohánytermékek túlnyomó része csak képekkel és illusztrációkkal kombinált, egészségvédelmi figyelmeztetésekkel ellátott csomagolással hozható forgalomba. A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyeket, helyiségeket, valamint közterületeket 2014. március 1-jétől egységes, meghatározott tartalmú és formájú felirat és jelzés alkalmazásával szembetűnő módon kell megjelölni. Egy helyi tarifával működő kék szám és egy, a dohányzásról történő leszokásról információkat tartalmazó weblap is megtalálható a dohánytermékek csomagolásán a 42 képpel kombinált figyelmeztető feliratok között, valamint a törvény által előírt dohányzási korlátozással érintett, illetve dohányzásra kijelölt helyeket jelölő felirat és jelzés szövegében.

A mostani módosítás jogharmonizációs célú, tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és Tanács 2014. április 3-án új irányelvet adott ki a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésével. A jogharmonizáció határideje 2016. május 20. Az uniós tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről a 2001-es 37. irányelv elfogadása óta több mint tíz év telt el. Az azóta történt tudományos, technikai, piaci nemzetközi fejlődés szükségessé tette annak felülvizsgálatát. A 2014-ben elfogadott irányelv számos ponton megtartja a korábbi irányelv előírásait, de lényegesen bővíti is a rendelkezések körét. Betiltja a jellegzetes ízesítésű dohánytermékeket, illetve az alkotóelemeiben ízesítést tartalmazó dohánytermékeket, mely tiltás nem vonatkozik ugyanakkor a cigarettától és a cigarettadohánytól eltérő dohánytermékekre, azaz a szivarra, a szivarkára és pipadohányra.

A tagállamok ugyanakkor derogációval élhetnek a tiltás tekintetében a 3 százalékot meghaladó piaci forgalmú cigaretta és a cigarettadohány esetében 2020. május 20-ig. Az irányelv kötelezi a dohányipari szereplőket, hogy részletes jelentéseket nyújtsanak be a tagállamokban a dohánytermékekben felhasznált összetevőkről, és betiltja mindenfajta reklámcélú, illetve félrevezető elem megjelenítését a csomagoláson. Ezenkívül módosítja az egészségvédő figyelmeztetésekre vonatkozó előírásokat a dohánytermékek és a kapcsolódó termékek csomagolásán.

A cigarettásdobozokat és a cigarettasodrásra szánt dohánytermékek csomagolását képből és szövegből álló egészségvédő figyelmeztetésekkel kell ellátni, melyeknek az elő- és hátlap felületének 65 százalékát le kell fedniük. Az irányelv átültetéséhez szükséges keretszabályokat határozzuk meg most törvényi szinten a törvényjavaslat végrehajtási rendeletében, újabb jogharmonizációt szolgáló fontos módosítások kerülnek majd szabályozásra. Itt kerülhet rögzítésre például a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek és az alkotóelemeiben ízesítést tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalának tilalma azzal, hogy az a mentolos cigaretta és a mentolos cigarettadohány esetében 2020. május 20-i hatállyal kerül bevezetésre. Az irányelv átültetéséhez szükségessé vált a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló törvény pontosítása és az úgynevezett zsebcsomag kapcsán, ami arról szól, hogy megváltozik az előírt mennyiség egy dobozban a cigarettaszám vonatkozásában.

A törvényjavaslat nagyon fontos elemének tartom a gyógyszertörvény módosítását.

(9.10)

Előfordulhat ugyanis, hogy egyes betegeknek olyan gyógyszerrel lenne esélyük a gyógyulásra, amelyek még engedélyezés előtt állnak. Ezért azokon a terápiás hiányterületeken, ahol még nem áll rendelkezésre hatékony gyógyszer, a gyógyszeres kezelések lehetőségeinek szélesítése érdekében, a klinikai vizsgálatokban szerzett információk alapján, ígéretes eredményességet mutató vizsgálati készítmények tekintetében bevezetjük a forgalombahozatali engedély előtti gyógyszeralkalmazás intézményét. Természetesen erre egy konkrétan meghatározott körben, a jogszabályban felsorolt szigorú feltételek esetén kerülhet sor.

Ez a rendelkezés nagyon sok olyan beteg problémáját kezeli, akik számára jelenleg egyedüli lehetőségként azok a már eredményeket mutató terápiás eszközök, gyógyszerek jelentik a túlélést vagy akár az életben maradást, ezért ezt egy rendkívül fontos elemének gondolom a törvényjavaslatnak.

A gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítása pontosítja továbbá azt a szabályozást, amely a társadalombiztosítási támogatásban részesülő gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultjai és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között megkötésre kerülő úgynevezett támogatásról szól, amely a szerződésben rögzített befizetési kötelezettségre vonatkozik. Ez erősíti azt a szándékát és korábbi döntéseit a parlamentnek, amelyek a gyógyszerellátás biztonságát és annak árhatékonyságát célozták meg.

További fontos elem, hogy a gyógyszertári igazgatás területén a törvényjavaslat igyekszik javítani a lakosság gyógyszerellátását. Ennek érdekében megteremtjük a lehetőséget fiókgyógyszertár létesítésére olyan településrészeken, amelyek rendelkeznek részönkormányzattal és a település lakosságszáma, továbbá a már működő gyógyszertárak száma miatt új közforgalmú gyógyszertár nem létesíthető.

Biztosítjuk, hogy ne legyen akadálya új fiókgyógyszertár létesítésének, ha a fiókgyógyszertár létesítésére az elsődlegesen jogosult gyógyszertár működtetője a hatóság felhívására határidőben nem tesz nyilatkozatot létesítési szándékáról. Ezenkívül minimális szolgálati időt írunk elő a közforgalmú gyógyszertár számára annak érdekében, hogy a településen működő gyógyszertárak megfelelő módon elérhetőek legyenek a betegek részére. Ez a rendelkezés sok olyan település és településrész gyógyszerellátási helyzetén javít, amelyek jelen jogszabályi rendelkezések alapján ezt a lehetőséget nem tudták kihasználni.

A gyógyszertárakhoz kapcsolódik az egészségügyi adatkezelési törvény kisebb módosítása is, ami az egészségügyi dokumentáció megőrzése keretében előírja, hogy ha külföldi vények esetében az eredeti külföldi vény a beteg kérésére visszaadásra kerül, akkor a gyógyszertár a másolati példányt őrzi meg öt évig.

Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló törvény módosítása hirtelen fellépő intézkedési igény esetére fogalmaz meg olyan rendelkezéseket, amelyek a szükséges beavatkozást ezen esetekben lehetővé teszik. Az egészségügyi államigazgatási szerv feladatai körében, ha egy egészségügyi szolgáltató hirtelen fellépő akadály miatt átmenetileg nem tudja ellátni a betegeket egy adott szakmában, az engedélyező hatóságnak soron kívül intézkednie kell a folyamatos betegellátás biztosítása érdekében. Az intézkedések gyors meghozatala az egészségügyi biztonság miatt fontos, és arról a szolgáltató fenntartóját, illetve az Országos Mentőszolgálatot is tájékoztatni kell.

Mielőtt ebbe mást belegondolunk, ennek a rendelkezésnek az a lényege, hogy nagyon sok felújítás, beruházás történik az ország egészségügyi intézményeiben, ahol bizonyos időszakokra bizonyos szakmák esetében át kell csoportosítani objektív okok miatt az ellátást, és ebben igazgatási problémák merültek fel, amelyeket a jogszabály nem kezelt az elmúlt időszakban.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítása eleget tesz annak a jogos igénynek, hogy az ügyfél választhassa az elektronikus ügyintézést a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokon belül a gyógyszer, a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, valamint a gyógyászati segédeszköz árához, illetve a javítási díjához méltányosságból nyújtható támogatás eljárása esetén. Ezzel az intézkedéssel az eljárásrend és az ügyintézés továbblép az elektronikus, digitális irányba, ami a következő évek kitűzött célja, hogy teljes egészében ezt elérhessük.

Fontos módosítás továbbá, hogy a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások körét további támogatási lehetőséggel bővítjük. A gyógyászati segédeszközök meghatározott körének tekintetében az egyedi méltányosság keretében igényelhető támogatásokat kiterjesztjük a kölcsönzés intézményére is. Ez döntően a szakma, illetve a betegszervezetek kérése, hiszen vannak olyan egészségi állapotok, amelyek hál’ istennek, egy idő után javulnak, és ilyenkor nem szükséges teljes áron megvásárolni, ha csak bizonyos ideig kell azt a gyógyászati segédeszközt vagy anyagot használni.

Az elmúlt törvénymódosítás során jelentősebb változások voltak a csecsemőgondozási díj és a gyermekgondozási díj kapcsán. A mostani törvénymódosításban pontosítjuk és az érintettek számára kedvező irányba módosítjuk a csecsemőgondozási díjra és a gyermekgondozási díjra jogosultak egyes csoportjai számára az ellátás kiszámítására és igénybevételére vonatkozó szabályokat.

Erre néhány példát szeretnék ismertetni. A jelenlegi szabályok szerint más módon kell kiszámolni az ugyanazon gyermek után járó csed és gyed alapját. Ez indokolatlan és a kismamák egy részét hátrányos helyzetbe hozza, mert gyermekük féléves korában lecsökken az ellátásuk összege. Ez a csökkenés a minimálbér kétszeresének 70 százalékát meghaladó csed esetén magyarázható a gyermekgondozásidíj-plafonnal, ennél alacsonyabb csecsemőgondozási díj esetében azonban nem méltányos, ezért harmonizálni szükséges a csed és a gyed alapjának kiszámítását. Jelenleg, ha a gyermek egyéves kora után az anya szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, és az apa szeretné igénybe venni a gyedet, csak 60 nap várakozás esetén van munka mellett erre lehetősége. Ez indokolatlan megszorítás, hiszen az apa járulékfizetése megalapozta az ellátás igénybevételét, ezért most ezen változtatni kívánunk.

2010 előtt bevezetett rendelkezés volt, hogy a szülést, illetve az ellátásra jogosultság megnyílását megelőző két éven belül a biztosítási jogviszony időtartamához igazították a gyed folyósításának időtartalmát. Az ellátás a gyermek kétéves koráig csak akkor jár, ha a társadalombiztosítási jogviszonnyal megalapozott időtartam eléri a másfél évet. Indokoltnak tartjuk, hogy a 365 nap társadalombiztosítási jogviszony megléte a gyermek kétéves koráig alapozza meg az ellátásra való jogosultságot.

Az egészségbiztosítási törvény módosítása az is ‑ az előbbiekhez képest más területen ‑, hogy ha egy baleset részben vagy egészben a sérült alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltsága miatt következik be, akkor ne kerülhessen sor a baleset üzemi balesetként történő elismerésére.

Az egészségügyről szóló törvény módosítása többek között az oltások alóli mentesülés szabályait és az egészségügyi válsághelyzetre vonatkozó szabályozást biztosítja. Az oltások alóli mentesülés szabályozásánál előfordul az a probléma, hogy szakmai szempontból megkérdőjelezhető a törvényes képviselő által csatolt orvosi szakvélemény megalapozottsága ‑ erre az utóbbi években egyre több negatív példát látunk, ami igen káros jelenség ‑, ezért a kérelemhez ezentúl nem bármely orvos, hanem az érintett kezelőorvosa szakvéleményének csatolása szükséges, amelyet természetesen a hatóság ellenőrizni képes.

(9.20)

Szükséges az egészségügyi válsághelyzet kezelésrendszerének pontosítása. Bekövetkezhet olyan egészségügyi válsághelyzet, amelynek kezelése érdekében a Magyar Honvédség, a honvédelmi szervek, a rendvédelmi szervek egészségügyi szolgálatainál dolgozókon túl további eszközökre és szervezetekre, például a katasztrófavédelem mentesítő erőire is szükség van. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy veszélyhelyzet kihirdetése nélkül is igénybe lehessen venni ezeket az erőket és eszközöket, és meg kell határozni, hogy mely szerv feladata az egészségügyi ellátáshoz szükséges, de az állami egészségügyi tartalékban fel nem lelhető eszközök beszerzése. Reméljük, hogy ezekre az intézkedésekre soha nem kerül sor, de ezt a törvényt is pontosítani szükséges.

Szeretnénk azt is elérni, hogy a gyermekjogi képviselőkhöz hasonlóan a betegjogi képviselőket is fokozott büntetőjogi védelem illesse meg. Ezért azt javasoljuk, hogy a betegjogi képviselő feladatai során jogi szempontból közfeladatot ellátó személynek minősüljön. Érdemes itt azt megemlíteni, hogy a betegjogok védelmével kapcsolatos rendszer egyre felkészültebb, a szakemberek egyre magasabb színvonalú munkát végeznek. Ez megjelenik abban is, hogy egyre több érintett keresi meg őket, és egyre több ügyben tudnak eredményt elérni úgy, hogy nem kell bírósághoz fordulni, hanem közvetve vagy közvetlenül az orvos-beteg, illetve ápoló-beteg kapcsolatával ezt meg tudják oldani.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt egy ítélete, amelyből jogalkotási kötelezettsége keletkezett a magyar államnak, és szükségessé válik a pszichiátriai betegek gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos egyes fogalmak, szabályok áttekintése. Pontosítjuk a veszélyeztető magatartás fogalmát és a gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos bírósági eljárási szabályokat. Itt is lényegében arról van szó, hogy független szakértőket lehet csak igénybe venni az eljárás során.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényt is módosítani javasoljuk, hogy újabb lépést tegyünk egy rugalmasabb és a szükségletekhez jobban alkalmazkodó ellátórendszer felé. Ezért a gyakorlati igények alapján szükséges a különböző fenntartásban működő szolgáltatók közötti kapacitásátcsoportosítás lehetőségét megteremteni. Itt a szolgáltatók csak az OEP-pel szerződésben lévő szolgáltatók lehetnek. Gondolok itt a Honvédkórház, egyházi kórházak, állami kórházak, egyetemi klinikák közötti, jelenleg is igényelt átcsoportosítási lehetőségekre, amelyek e jogszabály szerint nem oldhatók meg.

Javasoljuk a humángenetikai törvény módosítását is a humángenetikai vizsgálatokat is végző egészségügyi szolgáltatók működési feltételeit érintően. Most minden humángenetikai vizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató köteles biobankot fenntartani, ami nehézséget okoz, mivel humángenetikai vizsgálatokat olyan molekuláris genetikai laboratóriumban is végeznek, ahol csak rövid távú tárolás történik, ezután megsemmisítik a genetikai mintát, és nem kerül biobankba. Erre tekintettel az előírást hatályon kívül kívánjuk helyezni, ezzel is segítve ezt a tendenciájában rendkívül előremutató és vélhetően a jövő orvoslását meghatározó területet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a bevezetőmben elmondtam, látszólag technikai jellegű módosításokat javaslunk, azonban az expozéban elhangzottak megerősíthetik önöket is abban, hogy ezek lényegesek, és az ellátás, az ellátórendszer és a betegek, a szolgáltatást igénybe vevők javát szolgálják. Szeretném jelezni önöknek, hogy valószínűleg nagyobb érdeklődést és komolyabb vitát kiváltó, azonban az alapellátás helyzetét és jövőjét döntően befolyásoló törvényjavaslatot is beterjesztünk a parlament elé, amit reményeim szerint nemsokára tárgyalni fogunk.

Előre is köszönöm a hozzászólásokat és a megfogalmazott javaslatokat. Kérem önöket, hogy segítsék munkánkat ezzel egy hatékonyabb és az abban részt vevők számára jobb rendszer megteremtése érdekében, amelynek egyik állomása a T/4646. számú egészségügyi törvényjavaslat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 28 2015.05.13. 16:17  1-28

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Úgy gondolom, hogy nagyon sok hasznos információt hallottunk. Egy picit beszélnék a salátatörvényről, mert arról kevesebb szó hangzott el, de nekem hivatalból ez a feladatom most, hogy erre néhány szót válaszoljak, és utána egypár gondolatot a többi hozzászólásra mondok majd.

Az, hogy salátatörvény kerül benyújtásra, szerintem a képviselőknek egyébként jobb, hiszen ha 12-13 törvényt kell külön megtárgyalni és azt az egy-egy gondolatot vagy néhány bekezdést kell megváltoztatni, szerintem annak azért nem örülne senki különösebben. Ezt nézzék el, hogy az egészségügy nagy problémái mellett azért vannak egészségigazgatási kérdések is és vannak olyanok, amelyek jogharmonizációs kérdések, és mindig próbáljuk, ahogy elmondtam, felülvizsgálni. Pont Szabó képviselő úr mondta, hogy miért nem akkor. Mert a tapasztalatok, amikor eljutnak és ebben megállapodás van, hogy ez egy jobbító jellegű rendelkezés, akkor kerül be. Nagyjából ezt az ütemet lehet tartani, hogy van egy ilyen a tavaszi ülésszak végén meg a téli ülésszak végén, hogy ezekre legyen lehetőségünk akár a pszichiátriai betegek kérdésében, ahol európai bírósági döntés alapján kell lépnünk.

A konkrét felvetésekkel kapcsolatosan szeretném elmondani, a kölcsönzéssel kapcsolatban kaptam kérdéseket, úgyhogy az anyatejes táplálással kapcsolatban, nem tudom, nincs már itt a képviselő asszony, de ez szerepel egyébként a kölcsönözhető eszközök között. Jelenleg folyik a szakmai vitája egy gyógyászatisegédeszköz-ellátással kapcsolatos új, vagy nem is új, hanem átalakított koncepciónak, amelyben a kölcsönzés sokkal nagyobb szerepet kapna, és ezzel ki lehetne terjeszteni a kört, aki ebben részt tud venni. A költségvetés általam ismert változatában 4 milliárd forinttal több jut gyógyászati segédeszközre a jövő évben, ami azért komoly segítséget fog jelenteni, és ez erősíthet bennünket abban, hogy ezt az új rendszert is tudjuk kezelni.

A gyeddel, cseddel kapcsolatos kérdésekben, ahogy elmondtam, az eddigi tapasztalatok alapján próbál mindig a tárca előrelépni és ebben a pozitív lépéseket megtenni. Üzemi baleset elbírálása ügyében: ebben elég komoly konszenzus van, úgy gondolom, hogy ez ki fogja állni a próbát, tehát ha valaki ittasan vagy más szer által befolyásolt állapotban szenved üzemi balesetet, azért azt a társadalmi igazságosság miatt érdemes ilyen módon szabályozni. A káros anyagok listája, a miniszteri rendelet; erre ha van javaslat, akkor azt szívesen fogjuk látni az elkövetkezendő időszakban is.

Szakács képviselő úrnak volt néhány olyan hozzászólása vagy felvetése, ami konkrét kérdés volt. Az egyik, hogy azokra a gyógyszerekre, amelyek a törvénymódosítás kapcsán mint még forgalomban nem lévő, de eredményesnek tűnő gyógyszerek, van-e tb-támogatás. Ezeket mindig egyedi méltányossági rendszerben kezeli az OEP. Most is vannak ilyen típusú gyógyszertámogatások, amelyek ezekre az újonnan bekerülő szerekre is alkalmazhatóak lesznek.

(11.30)

A 100-150 milliárdos műszervásárlást én is hallottam. Nagyon örülök neki, ha ez európai uniós forrásból bekerül a rendszerbe, hiszen az komoly segítség lehet. Itt az egész egészségügy tárgyalásával kapcsolatosan én is nagyon támogatnám azt, hogy ebben legyen egy ötpárti konszenzus az egészségügyben. Az egészségügy nagyon nehezen partiku­lálható politikai szempontok szerint. Ugye, ha a nagy egészben egyetértenek a résztvevők, és ez Teleki képviselő úrnak is talán válasz, hogy miből adódik sok-sok problémája az egészségügynek. Abból adódik, hogy egy olyan rendszert tart fenn az ország, ami a rengeteg feszültség meg probléma mellett is pontosan azok számára kíván garantálni és biztosítani ellátást, akik egyébként egy más rendszerben, amiben nekünk sokkal könnyebb dolgunk lenne, mondjuk, egy üzleti biztosítási rendszerben vagy egy készpénzfizetéssel járó rendszerben, nem lennének ilyen típusú problémák, amik akár tegnap is elhangzottak, vagy amivel nap mint nap küszködünk, és küszködtek önök is; küszködünk mi is, meg küszködni fog, remélem, még nagyon sok mindenki ebben az országban, hogy jobbítsa ‑ és itt nem a Jobbikra gondolok, nehogy félreértsék.

Tehát ennek a rendszernek, ennek a szolidaritáson alapuló és járulékfizetésen, E-alapon alapuló rendszernek ezek a korlátai. Ha ebben egyetértés van, és hogy ezen belül hogyan kell strukturálni ‑ amit kérdezett képviselő úr is, vagy ami sűrűn elhangzik ‑ az ellátórendszert, hová kell a hangsúlyokat helyezni, ezek már szakmai kérdések. A szakmai kérdéseket nem lehet úgy megtárgyalni, ha az politikai kérdéssé válik. Mert onnantól kezdve a szakma háttérbe fog szorulni, és akkor marad az, hogy főleg politikai szempontok alapján történjen egy rendszer fenntartása.

Úgyhogy, ha én ebben bármilyen kezdeményezéssel élhetek, és van a képviselőknek hajlandóságuk, kedvük ilyenekről tárgyalni, én ezt szívesen megteszem, főleg olyan ügyekben, amelyek itt is elhangoztak, amelyek talán nem törvényalkotási kérdések, de esetleg olyan információkat tudok adni, amelyek félreértések elkerülését is megelőzik. Például Borsod megyében ezekkel a strukturális változásokkal kapcsolatos vagy annak a tervezésével kapcsolatos számok pont előnyösek voltak Borsod megyének, mert ugye, azt számoltuk ki, és ez Teleki képviselő úrnak is talán információ, ha nem is válasz, hogy azt látjuk, hogy az egészségügyre fordított összegek mintha fordítottak lennének a hátrányos helyzettel. Tehát ahol több a hátrányos helyzetű ember, például Észak-Magyarországon, ott kevesebb az egy főre fordított összeg, és erre próbálunk vagy próbáltunk, és most is próbálunk javaslatokat tenni, hogy hogyan lehetne arányosítani ezt.

És nagyon érdekes, hogy például ugye, amit mondanak, hogy Nyugat-Magyarországon jobb állapotok vannak, például ott is alacsonyabb az egy főre jutó egészségügyi forrás. Szakács képviselő úr, ugye, mindig elmondja, hogy ha nem tudunk mit kitalálni, akkor létrehozunk egy bizottságot. De pontosan ez a lényege, hogy a kórházak és az egészségügyben középirányító szervek együtt találjanak megoldásokat, mind az ellátási területtel kapcsolatban ‑ nincsen semmilyen döntés ellátási terület módosításával kapcsolatban, ahogy érzékelte képviselő úr is, rendkívül körültekintően igyekszünk eljárni, és minden véleményt figyelembe veszünk, és csak utána születhet ebben döntés ‑, mind a kórházi kapacitások vonatkozásában. Ezt június 30-ig kell ezeknek a testületeknek megalkotni. Természetesen feszültségek nélkül semmilyen változás nem várható, az sem várható, ha mondjuk, éppen Észak-Magyarországnak jobb lenne a finanszírozása, az máshol feszültségeket okoz, de még egyszer mondom, én nagyon üdvözölném azt, hogy néhány egészségügyi alapkérdésben akár informálisan is tudjunk beszélni képviselő urakkal.

Az általános kérdésekkel kapcsolatosan volt még, hogy a dohányjövedéki adó hová kerül, az az E-alapban van benne. Ez bekerült a tavalyi költségvetésben az E-alapba, tehát azt ott találják meg képviselőtársaim. A beszerzésekkel kapcsolatosan említettem, hogy valószínű, hogy az európai uniós ciklusban visszamaradt vagy fel nem használt összegeknek a felhasználásáról lehet szó, de most jelent meg egy olyan pályázat, ami például 9 milliárd forint értékben a Magyarországon működő és tíz évnél idősebb összes CT és MR lecserélését lehetővé teszi, tehát teljesen meg fog újulni az eszközpark. És ehhez hozzáteszem, hogy azért a 2007-13-as időszak forrásaiból igen sok került az egészségügybe, ha csak azon múlna a helyzet, akkor ott szerintem jól is állnánk.

Az általános kérdésekkel kapcsolatban, hogy a salátatörvényben miért nem szerepelnek nagyobb, egészségüggyel kapcsolatos kérdések. Ugye, a nagy ügyek a költségvetésben dőlnek el, tehát onnan származik majd az, hogy mit és hogyan lehet csinálni, illetve az, hogy milyen a társadalombiztosítási berendezkedése egy országnak. Tehát ez a két dolog határozza meg.

A részletkérdésekben a jelenleg a tegnapi eseményekhez kapcsolódó kérésekkel, követelésekkel kapcsolatban egy széles körű konzultáció folyik az érdekképviseletek bevonásával, ami egyébként egy nyitott testület vagy egy nyitott konzultáció. Nem mindig azok jönnek, akik éppen adott szervezethez tartoznak, tehát itt nincs kizárva az, hogy bárki részt vegyen rajta egyébként, és ott meghallgassa, miről van szó. Én úgy gondolom, hogy sok ügyben tudunk majd előrelépni az elkövetkezendő időszakban, erre látszanak források is a költségvetésben. Természetesen egy egészségügyi államtitkárnak semmilyen forrás soha nem elég vagy nem megelégedett, úgyhogy ezt ne is várják tőlem.

Nagyon fontos kérdések nem törvényi szinten kerülnek meghatározásra, hanem kormányrendeletben. Például ma tárgyalja a kormány azt a rendeletet, amely egy finanszírozási rendelet, de például a várólisták csökkentésével kapcsolatban nagyon fontos rendelkezéseket tartalmaz, amitől tényleg azt várjuk, hogy meginduljon, és hogyan tudjuk ösztönözni. Például a meddő párok várólistájának a megszüntetése is szerepel. Itt is pozitív ösztönzővel próbál a kormány hatni, vagy az egynapos sebészeti ellátások korlátozásmentesítése is, vagy az, amit Varga képviselő úr is említett, és ténylegesen tarthatatlan, ha egy daganatos beteg nem tud időben diagnosztikai lehetőséghez jutni. Ez is szerepel ebben a rendeletben, amelyben 14 napban határozzuk meg, hogy az állam diagnosztikai időpontot biztosít a daganatos betegnek. És természetesen vannak a különböző miniszteri rendeletek.

(11.40)

Nagyon fontos a fiatal orvosok itthon tartása érdekében a rezidensprogram, a rezidensképzés, amiről szintén egy kormányrendelet készül, amit nemsokára tárgyalunk, önálló törvényként pedig az alapellátással foglalkozó törvény, amiben majd szintén kérni fogom együttműködésüket és segítő hozzáállásukat.

Rengeteg dolog elhangzott. Én köszönöm szépen magával a salátatörvénnyel kapcsolatos észrevételeket, és ha lesznek módosítások, azt természetesen igyekszem támogatólag befogadni. És a talán nem a törvényhez tartozó, de a képviselők által fontosnak mondott ügyekben pedig a személyes konzultációt is felajánlom. Szerintem nem mindent itt kell hogy megtárgyaljunk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 327 2015.06.08. 5:27  316-327

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a vitában az aktív részvételt és azt, hogy ha még csak ilyen iparosmunkának tekintik is, támogatják, hiszen azért fontos elemei vannak ennek a sokszor adminisztratívnak tűnő szabályozásnak.

Itt a salátatörvénnyel kapcsolatban mindig elhangzik, hogy nem jó a salátatörvény formátum, és a múltkor is elmondtam, hogy az egészségügyet olyan sok törvény szabályozza és nagyon sok összefüggés van egyes törvények között, hogy ennél jobb módot nem sikerült találni. Ez egyébként a képviselők dolgát is egy picit könnyíti, hiszen jelenleg hét törvény módosítását tudjuk egy törvényi eljárásban megtenni, és amíg ez így konszenzussal sikerül, addig úgy gondolom, hogy az egészségügyet szabályozó jogszabályokat érdemes már csak a dizájnerdrogok miatt is sűrűbben felülvizsgálni. Ha jobbító szándékkal és a tapasztalatokból kiindulva vagy a javaslatokat figyelembe véve tudunk jobb, hatékonyabb, kevésbé bürokratikus szabályokat alkotni, és olyanokat, amelyek a betegeknek vagy az egészségügyben dolgozóknak előnyösek, akkor ezt érdemes megtenni.

Néhány olyan kérdésre szeretnék válaszolni itt a végén, ami elhangzott az általános vitában és a Törvényalkotási bizottság előtt is. A dohányzással kapcsolatos irányelv átvétele ‑ és ezt Lukács képviselő úrnak mondom ‑ gyakorlatilag arról szól, hogy minden olyat, és ez döntően szigorításokat jelent, egységesen kell átvennünk, ami az irányelvben van. Tehát nem lehet azt megtenni, hogy ami nem tetszik, azt nem, ami tetszik, azt igen.

Maga a módosító javaslat is szűkíti egy csomagban az eredeti javaslatnak vagy az irányelvben meghatározott keretszámoknak a mennyiségét, a cigaretta mennyiségét, hiszen ott 20-50 közötti nagyságrend van, és ezt mi lecsökkentettük a minimálisra. Ugyanígy a felirat, a csomagolás, az adalékanyagokkal kapcsolatos intézkedések gyakorlatilag mind-mind azt jelentik, hogy teljes egészében átvesszük és EU-konformmá válik a nemdohányzók védelméről szóló magyar törvény.

Nagy valószínűséggel az irányelv változni fog egyébként, hiszen folyamatos felülvizsgálat alatt van az Európai Unióban is, és ezeket is majd át kell vennünk.

Szakács képviselő úrnak szeretném mondani, hogy minden olyan, ami különadóból származó bevétel érkezik az E-Alapba, az mind béremelésre megy. Tehát a chipsadó, a dohány jövedéki adója, ezek mind béremelési források, amelyek szerintünk sem elegendőek, tehát ebben nincs vita köztünk, de ebben van egy konzekvencia az elmúlt évekhez képest is.

A gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos megjegyzést ismételten bevéstem, és igyekszem rá figyelni, hogy még a gyanúja se legyen annak, amit képviselő úr mond. Itt hála istennek, az elkölthető pénz nőni fog a jövő évben, és úgy gondolom, hogy azok, amelyeket megemlítettek és elmondtak, azokban talán nincsen vita.

(21.40)

Hiszen, ha kicsit viccesen mondhatnám, minden ellenzéki módosító javaslatot támogatott a kormány, hiszen nem voltak, tehát ebben egységesek vagyunk.

Az anyatejjel kapcsolatos kérdésben Ikotity képviselő úrnak mondom, hogy a miniszteri rendeletben szerepel az ezzel kapcsolatos eszközök kölcsönözhetősége. Tehát ebben is azok a javaslatok egyébként, amelyek az általános vitában elhangzottak, szinte kivétel nélkül beépítésre kerültek a bizottsági módosító javaslatba.

Köszönöm szépen a támogatást, és akkor találkozunk pénteken. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 102 2015.06.12. 30:08  101-128

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényt kezdünk el tárgyalni, amely talán az egyik olyan fontosságú lépés lesz az elkövetkező időszakban az egészségügyi rendszer megújításában, amely nemcsak egy fejezetből fog állni, hanem sok-sok újabb és újabb lépést fog megnyitni.

A törvény, amelynek címe az egészségügyi alapellátásról szóló T/4883. számú törvényjavaslat, nemcsak egészségügyi alapellátásról, hanem egy olyan fontos kérdésről is rendelkezik, amely a népegészségügyi szemlélet és a népegészségügyi kérdések beemelése az egészségügyi alapellátás rendszerébe.

Amikor arról beszélünk, hogy az egészségügyet hogyan kellene megújítani, és egy nagy problémahalmazt látunk, akkor érdemes visszanyúlni, mondjuk, a rendszerváltás környékéig, amikor nagyon jó úton indult el egy nagyon nehéz helyzetben az ország az egészségügy vonatkozásában: a hangsúlyt az alapellátás fejlesztésére helyezte, és ezzel egy nagyon jó úton indult el az ország. Ez a 90-es évek közepén volt, ’92 körül.

(14.50)

Azért is kedves számomra ez a téma, mert én pont akkor háziorvosként dolgoztam, vagyis akkor még körzeti orvosként, és megéltem azt, hogy egyik napról a másikra háziorvossá válhattunk. Majd a későbbiekben egy egészen új típusú finanszírozással, egy új típusú gondolkodással ilyen önálló entitásként dolgozó egészségügyi szakemberekké váltak a háziorvosok. És nagyon nagy reményekkel voltunk akkor, hogy ez a lépés, ez a rendszer, ami kialakult, ez hosszú távon egy olyan alapot fog adni a magyar egészségügyi struktúrának, amelynek, ugye, már akkor is ugyanazok voltak a problémái, a nagy kórházi kapacitások, a drága ellátások nagy száma, és a nemzetközi tendenciák is ezt mutatták, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Sokáig ez a remény meg is volt, közben kialakult egy olyan gondolkodásmód is a háziorvosi rendszerben, de említhetem a házi gyermekorvosokat is… ‑ és természetesen, amikor háziorvosról beszélünk, akkor én mindenkit ideértek, amely a rendszer megújításának záloga lehetett.

Azonban ez a törekvés megrekedt, kisiklott, és odáig jutott el a helyzet, hogy a háziorvosok, házi gyermekorvosok nem ennek az önálló szakmai entitásnak tudták már be magukat, hanem kényszervállalkozóknak, akik már kevesebb jövedelmet tudnak megszerezni abból a létrehozott vállalkozásukból, egyszemélyes vállalkozásukból, hogy az asszisztenst is nekik kell fizetni és minden egyéb költséget, mintha kórházban dolgoznának. Tehát megfordult a rendszer. Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan lépés történt, ami ezt a folyamatot próbálta megállítani vagy próbálta lassítani, azt kell mondanom, hogy ez nem sikerült. Nem sikerült, hiszen a folyamatok tíz éve folyamatosan egy irányba mutatnak, és sajnos az idővel nem sikerül felvennünk a harcot, hiszen jelenleg a háziorvosi, házi gyermekorvosi kar több mint egyharmada 60 éven felüli, és csak azért nem tudja abbahagyni a tevékenységét, mert nem tudja kinek átadni a praxisát. És ez a helyzet, úgy gondolom, hogy nemcsak népegészségügyi szempontból lényeges, hanem ez a társadalom egésze szempontjából nagyon fontos, hiszen az alapellátásban bármiféle probléma eszkalálódik, akkor az mindnyájunk számára komoly következményekkel jár.

Tehát amikor az alapellátási törvényben elkezdtünk gondolkodni, akkor az egyik nagyon fontos elem az volt, hogy üljünk le egymással, üljünk le a szakmai résztvevőkkel, döntően háziorvosokkal, házi gyermekorvosokkal, védőnőkkel, és találjunk olyan megoldásokat, amik a korábbiakhoz képest hatékonyabbak. Emellett fontos elem az, hogy a lakosság egészségi állapotában tapasztalható negatívumok miatt is olyan színhelyét kell találni a népegészségügyi törekvéseknek, ahol hatékonyan tud működni, ez pedig az alapellátás, és az alapellátás résztvevőit kell úgy megerősíteni és olyan helyzetbe hozni és olyan kompetenciákat adni, amely számukra ezt a feladatot elvégezhetővé teszi, és képesek lesznek rá. Ennek nagyon sok eleme elindult az elmúlt időszakban, de talán érdemes egy picit átgondolni azt, hogy miért fontos ez a kérdés.

Általában, mikor népegészségügyről beszélünk, akkor még szakmai szervezetek megbeszéléseken is időnként szoktak legyinteni, hogy ez egy ilyen csodaszer, amikor azt mondjuk, hogy népegészségügy, és evvel próbálunk elfedni különböző problémákat. Egyértelműen látszik a magyar tapasztalatok, a jelenleg zajló európai uniós pályázatokból származó forrásból létrejövő praxisok, az úgynevezett svájci modellt megvalósító praxisok esetében, hogy sokkal hatékonyabb tevékenységet tudnak ellátni, ha megfelelő szervezéssel, együttműködéssel tudnak dolgozni.

Ezt a népegészségügyi szemléletet, amely korábban a kormányzat által javasolt és a parlament által elfogadott jogszabályokban is megjelenik, kell levinnünk az alapellátás szintjére, és ott bevonni az ott dolgozókat, és létrehozni egy olyan intézményrendszert, amelynek az elemei már megvannak, de hatékonnyá kell őket tenni az elkövetkezendő időszakban.

Ez a törvény igyekszik olyan keretet biztosítani azoknak az intézkedéseknek, amelyek mind a problémákra, mind pedig az előbb említett kihívásokra választ tudnak adni, és új szemléletet kíván meghonosítani, hiszen azokat kérdeztük meg, hogy mi a teendő, akik leginkább érintettek ebben. Akiket megkérdeztünk, azok a fiatal orvosok ‑ akik sok-sok statisztika és híradás ellenére nagyon sokan azért Magyarországon képzelik el a jövőjüket ‑ elmondták azt, hogy annak következtében, hogy látják, hogy emelkedik a háziorvosi praxisok finanszírozása, hiszen az elmúlt években 40 százalékkal nőtt ez a finanszírozás, de még mindig nem éri el azt a szintet, amely már azt a nagyságrendet jelentené, amikor biztonsággal lehet támaszkodni a rendszerre, hogyha ez az ütem folytatódik, és minden évben emelkedik a finanszírozás, és szakmailag és financiálisan is emelkedik a presztízse és biztosabbá válik ez a hivatás, akkor egyértelműen vállalnák a magyarországi háziorvosi rendszerben való részvételt, ha a praxist meg tudják szerezni, és abban segítséget kapnak.

Jelen helyzetben azt tapasztaljuk, hogy bármilyen jó megoldások születnek – ugye, volt a praxisváltó program finanszírozása, volt olyan megoldás, amikor vissza nem térítendő támogatást kaptak azok a háziorvosok, akik ebben a rendszerben betöltetlen körzetekben vállaltak munkát ‑, ezek csak részmegoldást jelentettek.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt látjuk, hogy a rendszerszintű változás nem történt meg. Tehát rendszerszintű változtatásra van szükség ahhoz, hogy pótolni lehessen a nyugdíjba vonuló vagy már a praxisukat eladni képes háziorvosokat, házi gyermekorvosokat, de ugyanígy érthetjük a védőnőket is vagy a fogászatban dolgozó alapellátási dolgozókat. A megoldást ők is abban látják, és ez találkozott egy korábbi kormányzati és a parlament által is támogatott megoldással, amikor a gyógyszerészek számára egy kedvezményes támogatású hitelprogram indult el, hogy a tulajdont meg tudják szerezni a patikákban.

(15.00)

Ez volt az a kérés, illetve javaslat, hogy egy ilyen megoldásban kezdjünk el gondolkodni, hogy az állam adjon kamattámogatott vagy kedvezményes kamatozású hitellehetőséget a fiataloknak a praxis megvásárlására, és ebben az esetben nem a családi vagyon felélését vagy az eladósodást jelentő banki hiteleket kell felvenni, aminek egyébként például a legnagyobb problémája a fiatalok számára az volt, hogy ingatlanfedezetet kértek, ami nem mindenkinek áll rendelkezésre. Ezért a következő kérés és javaslat az volt, hogy az a bevétel, ami a tb-finanszírozásból háziorvosként megjelenik, és fix bevételként jelenik meg, ezt használhassák fedezetként és a kedvezményes hitel törlesztéseként. Az volt a javaslat, hogy amennyiben ezeket tudja az állam biztosítani, akkor a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy akkor igencsak átgondolná, hogy a magyar alapellátásban tudna dolgozni és lenne is kedve hozzá.

Emellett a szakmai presztízs megőrzése nagyon fontos, hiszen azt is elmondják a fiatalok és a háziorvosok, hogy számukra nagyon fontos lenne, hogy ha más szakképzettséggel is rendelkeznek, mint a háziorvosi szakképzettség, akkor szakorvosi tevékenységet is tudjanak végezni az adott területen, aminek nemcsak számukra, hanem a lakosság számára is nagyon fontos hozadékai lennének. Ezért javasoljuk a törvényben azt, hogy aki ilyen szakképzettséggel, más szakképzettséggel rendelkezik, annak legyen lehetősége a mostaniaktól eltérően szakrendelés vagy szakorvosi szerződés megkötésére az Egészségbiztosítási Pénztárral.

A következő elem, amelyben megállapodtunk, hiszen ezek az egyeztetések hosszú-hosszú időn keresztül folytak, az, hogy valamiféle olyan rendszert, egy, a jelenleginél hatékonyabb ösztönző rendszert kellene létrehozni, ahol azt a célt, hogy az alapellátásban minél több definitív ellátás történjen és a betegek minél nagyobb száma tudjon lakóhelyhez közel gyógyulni és a végleges gyógyulást a háziorvos részéről megkapni vagy a végleges terápiát, ezért javasoltuk azt, hogy egy elszámolási rendszer jöjjön létre a társadalombiztosítási ellátások tekintetében, és minden évben a háziorvosok, házi gyermekorvosok részére kerüljön egy elszámolás az általuk a szakellátásba történő beutalás, a szakellátásban történő ellátások vonatkozásában, és amennyiben ennek pozitív a szaldója ‑ természetesen megfelelő orvosetikai, betegjogi és az egészségi állapotra és a munka minőségére tekintettel is ‑, egy olyan megoldást találni, amelyből a háziorvosok is részesülhetnek és a megtakarításokat a fejlesztésekre, a rendelők fejlesztésére fordíthatják.

Úgyhogy nagyjából ez volt az a négy-öt javaslat, amit kaptunk a háziorvosi rendszerből, hogy hogyan lehetne javítani azon a problémán, ami, még egyszer mondom, évtizedeken átívelő probléma a különböző területeken, a praxisok kiürülése vagy a betöltetlen praxisok száma. Azt, hogy idősödnek a háziorvosok, ezt nem tudjuk megállítani, és ebben az esetben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megoldásokat tudjunk találni.

A másik olyan fontos kérdés, amelyet ebben a törvényben szerettünk volna vagy szeretnénk megoldani, az pedig az, hogy azokat a prevenciós, népegészségügyi feladatokat, amelyeket csak ezen a helyszínen lehet ellátni, hogyan tudjuk támogatni, hogyan tudjuk hatékonnyá tenni, hogyan lehet összekapcsolni az országos szerveket, a kormányhivatalokat és az újonnan létrehozott egészségfejlesztési irodákat az önkormányzatokkal, a háziorvosokkal, a házi gyermekorvosokkal, a védőnőkkel. Ezért javasoljuk azt, hogy egy egységes népegészségügyi intézményrendszer jöjjön létre, amely kapcsolódik mint módszertani központhoz, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban működő Nemzeti Egészségfejlesztési Intézethez, a területen működő egészségfejlesztési irodákhoz, a kormányhivatalokhoz, az önkormányzatokhoz és az alapellátás résztvevőihez, és ebben az esetben tudunk hatékonyabban szűréseket végrehajtani és nagyobb számú páciensnél tudjuk olyan korai stádiumban esetleg a betegségeit felfedezni, az életét megmenteni, mint a korábbiakban. Ennek nagyon jó példái vannak jelenleg. Több olyan program elindult, amelynek eredményeképpen azt tudjuk elmondani, hogy ez az út jó út, a háziorvosok, a háziorvosi praxisokban dolgozó asszisztensek és a védőnők bevonása a prevenciós tevékenységbe, a szűrésekbe egyértelműen pozitív.

Most zárult egy nagy program, amikor is a védőnők esetében a méhnyakrákszűrésben történt képzés, bevontuk őket ebbe a rendszerbe, és ezáltal a legelmaradottabb, leghátrányosabb részein az országnak is, a kistelepüléseken tudunk elérni olyan hölgyeket, akik korábban nem vettek részt ezeken a szűréseken, s ezáltal sokan, évente több mint 400-an ebben a betegségben elhaláloztak. Az emlőszűrés esetében, az emlőrákszűrés esetében is a háziorvosok asszisztenseit szólítjuk meg, akik párhuzamosan fogják kapni a behívólevelet a pácienssel, és őket kérjük arra, s nemcsak kérjük, hanem ezt anyagilag is dotáljuk, hogy vegyenek részt a meggyőzésben, hiszen az átszűrtségi arány akkor lehet megfelelő, és szintén akkor tudunk életet menteni.

Elindult egy nagy program, és ennek a törvénynek elég generális része a prevenció és a szűrések kérdése, amelyben több mint 10 ezer esetet ismerünk már, és 27 ezer együttműködő behívó történt, ez a vastagbélrák szűrése, ami Magyarországon kezd a legrettegettebb népbetegség lenni, és ebben elindult egy pilotprogram Csongrád megyében háziorvosok bevonásával, megfelelő anyagi háttérrel. Rendkívül sikeresnek tűnik, hiszen több mint 50 százalékos az együttműködési arány, ami egy induló programnál nagyon fontos, és megszülettek azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatják és azt bizonyítják, hogy ebben az évben el tudjuk indítani az országos bevezetést, ami nemcsak az egészségügy, hanem, úgy gondolom, a társadalom életében is egy nagyon fontos elem lesz, hiszen nagyon kevés ország képes arra Európában is, hogy ilyen nagy szűrőprogramokat el tudjon indítani, erre a források is rendelkezésre állnak, és most már a tapasztalat és a tudás is.

(15.10)

Tehát az alapellátásnak ezt a típusú megközelítését és szervezését tartalmazza a törvényünk, amellett, hogy biztosan szóba kerül majd az, hogy sok esetben ez a törvény kerettörvényként működik, és több olyan kérdésben kormány- vagy miniszteri rendelet megalkotása szükséges, amit szeretnék így előre is említeni, hogy ennek mi az oka.

Ennek az az oka, hogy azt tapasztaljuk, hogy maga az alapellátás is körülbelül tíz törvényben van jelenleg, és éppen múltkor salátatörvényt tárgyaltunk, ami nem egy szerencsés dolog. Ezért csak azokat a kérdéseket, amelyek idáig is törvényben voltak szabályozva, vagy olyan generális, fontos és az általános működésre nagy hatással lévő, és amit nem szeretnénk, ha sűrűn változna, azokat a kérdéseket emeltük be, illetve a feladatok meghatározását emeltük be ebbe a törvénybe, és a különböző területek részletes szakmai szabályait, amiről egyébként most is vannak akár kormányrendeleti, akár miniszteri rendeleti szabályozások, ezeket egységesen, egy rendeleti csomagban fogjuk meghatározni, természetesen figyelembe véve minden olyan javaslatot, ami egyébként akár itt is elhangzik, vagy akár a korábbi egyeztetéseken elhangzott.

Fontos kérdés az, hogy az eredeti koncepció nem változik, amely arról szól, hogy az önkormányzatok is aktívan vegyenek részt az alapellátás szervezésében, a feladat címzettjei az önkormányzatok maradnak, azonban nagyobb segítséget, illetve egy nagyobb állami részvételt is jelez ez a törvény és szeretne megvalósítani azzal kapcsolatban, hogy abban a bizalmi hiányban, ami létrejött a háziorvosok és az önkormányzatok között nagyon sok helyen, valamiféle békéltetői, de jogszabályi háttérrel rendelkező békéltetői státust kapjon az állam, és azokat az eltérő jogviszonyokat, eltérő eljárási rendeket tudjuk kezelni az országban.

Ennek például a törvényjavaslatban is vannak elemei. Egységes szerződésrendet szeretnénk, ami nagyon régi kérése egyébként nemcsak az alapellátásban részt vevőknek, hanem az önkormányzatoknak is. Például a rendelőhasználattal, az ingatlanhasználattal kapcsolatos egységes és kógens szabály bevezetése, hogy kinek mi a feladata, vagy például olyan, korábban vagy még jelenleg is fennálló problémának a kezelése, amikor az önkormányzat mint szolgáltató biztosan jó szándékkal és jóindulattal folyósítja azokat a jövedelmeket, amiket az államtól arra a feladatra kap, azonban sok esetben találkozunk ezzel ellentétes gyakorlattal is, főleg például a védőnők esetében, ahol a bérkiegészítések, bérpótlékok nem mindig jutnak el megfelelő módon az érintettekhez. Itt egy olyan új rendelkezést javaslunk a törvényben, ami arról szól, hogy az önkormányzatnak minden hónapban el kell számolnia az alapellátásban dolgozók irányában, amennyiben ő a szolgáltató, hogy mire költötte azt a pénzt, amit az államtól erre kap.

Fontos a minőségi munka szempontjából az, hogy amellett, hogy ilyen önálló szakemberekként dolgoznak és dolgoztak a háziorvosok ‑ és ez így is jó ‑, azonban a képzésben, továbbképzésben, az ellátások megszervezésében fontos az, hogy egységes szemlélet alakuljon ki, ezért a kollegiális szakmai vezető, háziorvos intézményét, ugyanúgy, mint a védőnők, a gyermekorvosok esetében úgynevezett országos főháziorvosi pozíciót szeretnénk bevezetni, amely járási szintre lebontva tudja segíteni és irányítani a háziorvosok szakmai munkáját.

Egy fontos kérés, ami nem ennek a törvénynek a része, de szimbolikus jellegű, hogy a háziorvosok és a házi gyermekorvosok nagyon régóta kérik azt, hogy legyen lehetőségük az iparűzési adó alóli mentességre, hiszen folyamatosan úgy gondolják és azt érzik, hogy számukra ez egy olyan adókivetés, ami nem méltányos. Ez a kérés meghallgatásra került, és úgy tudom, hogy olyan módosító javaslat született a Törvényalkotási bizottság ülésén, ami nemcsak a háziorvosok, hanem a vállalkozó védőnők számára is lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzatok elengedjék az iparűzési adót. Úgy gondolom, hogy ez egy jó lépés, és az önkormányzatok is erre hajlandóak információink szerint.

Tehát összefoglalva: felmerült az, hogy miért kell erről törvényt hozni. Azt hiszem, hogy amit elmondtam az első néhány mondatban, az talán indokolja azt, hogy az alapellátásról érdemes törvényi szinten gondolkodni, hiszen mindnyájunk érdeke az, hogy megoldásokat tudjunk találni arra, hogy hogyan lehet megújítani, megfiatalítani, új szakemberekkel feltölteni az egészségügyi alapellátásunkat. Itt gondolok a védőnőkre ‑ holnap lesz a százéves emléknap ‑, és számukra is mind kompetenciában, mind pedig szakmai presztízsben előrelépést jelenthet a törvény.

Azonban, ahogy elmondtam, még sok-sok feladat lesz ezzel kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk akár rendeleti szinten, akár más törvények módosításával ezt a célt elérni, hogy egy erős és korszerű egészségügyi alapellátása legyen az országnak, hiszen ez nemcsak arról szól, hogy legyenek betöltve a körzetek, legyen elég szakember, hanem arról fog szólni, hogy egy új szemléletben az állam és az alapellátás résztvevői olyan népegészségügyi célokat fognak szolgálni, amelyek az egész társadalom számára fontosak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 128 2015.06.12. 10:32  101-128

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a törvényjavaslathoz való hozzáállásukat képviselőtársaimnak, és a javaslataikat, véleményeiket. Én úgy gondolom, hogy az alapkérdésekben egyetértünk.

Gúr Nándor képviselő úr hozzászólására ‑ nem tudom, nincs már itt… (Gúr Nándor a jegyzői székéből: Itt vagyok.) Bocsánat, itt van. Szerintem hétfőn tudunk erről beszélni. Én felhívnám a figyelmét egy 2008-as mínusz 19 százalékos reálérték-csökkenésre az egészségügy vonatkozásában; csak mondom. (Dr. Józsa István: Ezt megduplázta az Orbán-kormány.)

Egyébként az egészségügy vonatkozásában ‑ ahogy itt tárgyaltunk róla ‑ szerintem egy elég rossz út ez a „ki vont ki mit”, de biztos, hogy be fogjuk mutatni, hogy hogy történt, és be fogják önök is mutatni. Egy biztos: az alapellátás vonatkozásában már nem lehet politikai kérdés az, hogy meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek azt eredményezhetik, hogy az orvosokat vissza tudjuk csábítani a háziorvosi hivatáshoz, és ebben köszönöm a pozitív hozzáállást.

A keretjelleggel és a rendeletekkel kapcsolatban Tukacs képviselő úrnak volt egy kérése. Van három olyan téma, amiben a bizottsági véleményt én is mindenféleképpen preferálom, tehát hogy tárgyalja meg a bizottság ezeket a kérdéseket, és ebben szerintem megegyezésre tudunk jutni.

A szakorvosként való működésről: amennyiben elfogadja a parlament ezt a törvény ebben a formában, akkor végül is szakmai kollégiumokkal és szakmai tagozatokkal együtt fogjuk kidolgozni ennek a hátterét. Speciális minimumfeltételeket tervezünk, és speciális rendelési formákat, tehát nemcsak azt a mostani klasszikust, ami felmerült, a kardiológiai vagy más típusú rendeléseket, hanem az alapellátáshoz illesztett formában, és természetesen a pályázati lehetőség rendelkezésre kell hogy álljon.

Nagyon fontos kérdést említett Teleki képviselő úr, hogy hogyan tudnak hozzáférni az alapellátáshoz a hátrányos helyzetben lévők.

(17.10)

Pontosan ezeknek az intézkedéseknek a prevenció és a szűrés vonatkozásában és talán a prevenció tekintetében az egyik legfontosabb indoka az, hogy minél közelebb tudjuk vinni magát a tényleges tevékenységet azokhoz, akik nehezebben tudják igénybe venni a szervezett szűréseket. Ez azért fontos, mert a legsúlyosabb esetek és a legtöbb halálozás abban a társadalmi csoportban fordul elő, amelyet nem érünk el. Az, hogy a méhnyakrákszűrésbe a védőnőket képeztük ki és vonjuk be, talán a legszorosabb kapcsolatot jelentheti például akár roma hölgyek esetében, hogy elérjék a kontaktust. Hiszen ezt nem említettük, de ebben a törvényben az is benne van, hogy a védőnőkkel az új törvényi szabályozás szerint köteles együttműködni az illető család.

De például többször hivatkoztunk egy olyan pályázati lehetőségre, amit mi modellkísérletnek hívunk, ahol azokat a gyakorlatokat szeretnénk meghonosítani, amelyek más országokban már jól működnek. Például az egyik ilyen program, ami több háziorvosi praxisban működik, önkéntes egészségőrök alkalmazásával is operál, illetve dietetikus, gyógytornászok bevonásával. Nem is csoportpraxisnak hívnám én ezt, hanem egy együttműködési rendszernek, ami a háziorvosok és más szakemberek együttműködése alapján jön létre. Ennek rendkívül jó eredményei vannak, akár kortárs, akár pedig az adott társadalmi csoportban meglévő kapcsolatrendszert tudják kihasználni.

Egyébként olyan településeken is működik ez a modell, és ha érdekli képviselő urat, szívesen adok erről tájékoztatást, ahol nagyszámú roma népesség él. Pontosan ez volt acélja, hogy hogyan lehet megszólítani, hogyan lehet őket bevonni. Az első olyan prioritás a célok között az volt, hogy hogyan lehet megszervezni azt, hogy elmenjenek orvoshoz. Ebben van tapasztalatunk már, és ezt terjesztettük ki most 800 praxisra. Ezt meg lehet oldani ebben a felfogásban.

Nagyon sok mindent fölírtam, nagyon sok olyan kérdés van, amit meg kellene válaszolni. Azt szeretném mondani, hogy ami ilyen számokkal elvágólagos rendelkezés van, azt mindet egyeztettük. Például a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi praxisok óriási vitákat váltanak ki a háziorvosok körében. Ebben az esetben azt kértem, hogy az orvosi kamara és a háziorvosi szervezetek mondjanak egy olyan számot, megoldást, amit tudnak támogatni, és amit mi is tudunk támogatni. Itt egy pluszfinanszírozásról van szó, ami egyébként nem az ellehetetlenítését jelenti az alacsonyabb létszámú praxisoknak, csak ezek az 1200 és 600 fölöttiek úgy fognak minősülni, mintha rendes praxisok lennének.

Volt Lukács képviselő úrnak egy megjegyzése, hogy ugyannyi a számuk, mint a betöltetlen praxisoké. Jó lenne, ha ugyanott lennének ezek, csak sajnos nem ott vannak, mert általában nagyvárosokban és Budapesten vannak. Illetve van máshol is, de az bonyolultabb, mert nem mindig akarja, aki helyettesít egy praxisban, és neki az jó, ha betöltetlen. Tehát a napi aktualitás is árnyalja egy picit a képet.

Ikotity képviselő úr jelezte, hogy vannak fenntartásaik különböző kérdésekben. Szeretném azt elmondani, hogy döntően vállalkozók a háziorvosok, tehát számukra az életpálya egy kiszámítható és folyamatosan növekvő bevételt, biztos jogi, gazdasági környezetet, a jövedelemmaximalizálás lehetőségét jelenti, hogy ami tudásuk van, azt szakorvosként, háziorvosként tudják kamatoztatni. Ez az, ami életpályaként tud működni.

A csoportpraxis, praxisközösség kérdése szerepel az elképzelésekben, a törvény rendelkezéseiben is. Azért jelezném, hogy amikor a háziorvosok meghallották ezt, akkor azt mondták, hogy ők nem szeretnék, ha kötelezően téeszesítenék őket. Tehát ezzel azért óvatosan bánnék. Maga a csoportpraxis körülbelül 20 éve téma egyébként az egészségügyi szakmai berkekben, azóta nem sikerült, valószínűleg a résztvevők ellenállása miatt megoldani. A praxisközösségek más, lazább szerveződések, és ha ez a szakrendelési rendszer beválik, akkor ott ki tudnak alakulni a praxisközösségek, amik egyébként nagyon indokoltak lennének az elkövetkezendő időszakban.

Még egyszer szeretném mondani, hogy az ösztönzők kérdésében, a hitelkérdésben, a szakorvosi rendelések kialakításának kérdésében a rendeletalkotásnál a bizottság véleményét ki fogjuk kérni. Szeretném megköszönni a hozzászólásokat, és kérem, hogy módosító javaslataikkal segítsék a munkánkat és a közös cél elérését. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 234 2015.06.15. 38:32  229-337

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a magyar egészségügyről szólhatunk ilyen körben a parlamentben, hiszen úgy gondolom, hogy van miről beszélnünk, és bízom abban, hogy a vitanap végén sok mindenben egyet fogunk érteni, és az irányokat is egyformán fogjuk látni, hogy milyen teendőink vannak. Szeretném előrebocsátani, hogy szakmai jellegű hozzászólást szeretnék tenni. Lesznek olyan adatok, amelyek vissza fognak utalni korábbi évekre, lesznek olyan tendenciák, amiket tudnunk kell ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni a helyzetet. Ezek szakmai szempontokat fognak mutatni.

Szeretném azt is elmondani, a tekintetben, hogy milyen tárgyalási pozícióból vagy milyen vizsgálati pozícióból állunk a magyar egészségügy helyzetéhez mint címhez vagy mint témához, talán a legcélszerűbb a Magyarországot és a magyar viszonyokat objektív módon megítélő, tőlünk független jelentésekből problémafelvetést, illetve válaszokat kapni. Nemrég jelent meg az OECD kormányzati körkép egészségügyi fejezetének főbb megállapítása és értékelési kör című anyag, amely, úgy gondolom, hogy rendkívül jól közelíti meg azokat az előrelépéseket, azokat az eredményeket és azokat a problémákat, amelyeket Magyarországon tapasztaltunk.

(16.00)

Talán egy olyan meglepő megállapítással kezdeném, ami az OECD-jelentés 1. pontja, ami arról szól, hogy az egészségügyi rendszerrel az állampolgárok milyen mértékben vannak megelégedve egy adott országban. A vizsgált időszakban, ez a 2007-2013 közötti időszak, tehát több kormányzati cikluson is átível, azt az eredményt kapjuk, hogy 54 százalékról 60 százalékra emelkedett az elégedettségi arány. Azonban hozzáteszi a jelentés, hogy ez még mindig elmarad számos szomszédos ország elégedettségi szintjétől. Tehát kedvező a trend az elégedettség alakulásával kapcsolatban, szemben a kelet-közép-európai országok összességével, ahol összességében romlott az elégedettség.

A 2013. évi adatok a hasonló fejlettségű országokkal összhangban vannak, jobb, mint Lengyelország és Szlovákia, kicsit rosszabb, mint Csehország adatai. Egy másik, szintén európai felmérés szerint a felvett betegelégedettségi felmérés alapján a válaszadók növekvő hányada tartja jónak az egészségügyi ellátás színvonalát, 2013-ban 47 százalék, szemben a 28 százalékkal, ami 2009-ben volt jellemző.

Miért kezdtem ezzel az adattal? Azért, mert közben azt érezzük, hogy az egészségüggyel, az egészségügyi ellátással kapcsolatban a közvélekedés ennél negatívabb képet mutat, ami részben annak tudható be, hogy az egészségügyben dolgozók számára ezek az elégedettségi mutatók nem jelentik az előrelépést, míg az állami egészségügyben, ha általánosságban beszélünk, akkor inkább negatív, mint pozitív elemeket szoktak felvetni a betegek. Ha egyénileg kérdezik meg őket, ennél jobb a kép.

Melyek azok a feszültségek, amelyek jelzik a magyar egészségügyben, hogy nagyon sok a teendő, és melyek ezek? Szeretném három részre bontani a problémák okait, amelyek az OECD-jelentésben szintén megjelennek. Az egyik az egészségügyi kiadások kérdése, ami általában sok vitát szokott kiváltani. A másik fontos kérdés, ami nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Közép-Európa, a balti államok és a volt posztkommunista országok mindegyikére jellemző, a humán erőforrás problémája. Beszélnék arról, hogy a működési feltételek és a működésben tapasztalható beruházások milyen módon változtak az elmúlt időszakban, és milyen tendenciák láthatók.

Ugye, a finanszírozás vonatkozásában az OECD-jelentés megállapítja, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások a GDP 8 százalékát tették ki, ez számottevően elmarad az OECD-átlagtól, ami 9,3 százalék, de megegyezik Szlovákia adataival, és magasabb, mint a Cseh Köztársaság és Lengyelország adatai. Ebből a képből még sok minden nem derül ki. Azonban van egy második megjegyzés is, ami problémáink egy részét jelzi és talán alátámasztja, hogy az összes egészségügyi kiadásnak csak 62 százaléka volt közpénzekből finanszírozva. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a közkiadások milyen mértékben kerülnek az egészségügybe, akkor szintén az OECD-átlagnál alacsonyabbat találunk. Egy pozitív megjegyzés is található, ami azt mondja, hogy ugyanakkor a legfrissebb WHO-adatok szerint az utóbbi évben már 1 százalékpontos emelkedést mutat a közkiadások aránya. A közkiadások alacsony arányát részben az magyarázza, hogy a gyógyszerkiadások jelentős része, amit a lakosság közvetlen kifizetései finanszíroznak, világpiaci áron kerül elszámolásra, ezzel szemben az egészségügyi dolgozók bérei, amelyek még nem zárkóztak fel a nemzetközi színvonalhoz, annak átlagához sem, teljes egészében a közkiadások között szerepelnek, ezeket a lakosság közvetlenül nem finanszírozza. Tehát a nyomott bérszínvonal a közkiadások alacsonyabb mértékét eredményezi relatív értelemben is.

A finanszírozás vonatkozásában áttekintettük az elmúlt időszak adatait, amelyekből a következő derül ki. Magyarországon a közkiadások az egészségügy vonatkozásában nem érték el az elmúlt 10 évben az 5 százalékot, ami szintén alatta marad az OECD-, illetve európai uniós átlagnak. Ennek oka a következő volt. Reálérték szerint vizsgálva, a különböző években az alábbi eltéréseket tapasztaljuk: a legnagyobb csökkenés 2007-ben volt, amikor 14,5 százalékkal csökkent a közfinanszírozás reálértéken, és 2013-ra érte el azt, hogy reálértéken pozitív legyen, ez egy 2,2 százalékos emelkedés volt. 2014-ben ez 4,4 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy nem értük még el reálértéken azt a finanszírozási értéket, amiből kiindultunk, és ami korábban is alacsony volt.

A gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában, annak ellenére, hogy az elmúlt 10 évben 694 milliárd forintról közel ezermilliárd forintra, 980 milliárd forintra nőtt az erre fordítható összeg, azt mutatja, hogy az utóbbi években jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy visszakapaszkodjunk arra a szintre, ahonnan visszaestünk. Ebben a reálértéken és százalékosan számított növekedés az előbb említett szám.

A következő fontos kérdés az, hogy a beruházások tekintetében hogyan tudtunk előrelépni. Ezt az OECD-jelentés is nagyon pozitív lépésként értékeli, miszerint Magyarország az elmúlt vizsgált időszakban nagyon komoly előrelépést tett az egészségügyi infrastrukturális és gép-műszer beszerzések vonatkozásában, amelynek nagyságrendje megközelíti az 500 milliárd forintot. Ugye, itt szintén meg kell azt említeni, hogy ez is ciklusokon átívelő fejlesztés volt, amelynek a megvalósulása az utóbbi néhány évben történik. Azonban amikor azt nézzük, hogy 500 milliárd forint került be az egészségügybe, és amikor az országban majdnem mindenhol felújítások és beruházások vannak, mégsem látjuk azt, hogy, úgymond az elégedettség ezzel párhuzamosan javulna, akkor néhány adatot még érdemes ezzel kapcsolatban elmondani.

Megnéztük, hogy ez az 500 milliárd forintos nagyságrend, ami bekerült a rendszerbe, hogyan viszonyul a korábbi évekhez.

(16.10)

A rendszerváltás óta 2008-ig, tehát a fejlesztési ciklus megkezdéséig mindösszesen alig 200 milliárd forint került a rendszerbe, felújításokra, rekonstrukcióra. Új kórház a nyolcvanas évek óta nem épült, egyedül a Honvédkórház az, amelyik ilyen félig félbe maradt állapot után megkapta azt a lehetőséget, hogy befejezésre kerülhessen, ezért fontos kérdés az, hogy ez a folyamat hogyan tud folytatódni az elkövetkezendő időszakban.

További probléma, hogy a központi régió nagyon kis mértékben részesült ebből a forrásból, és ezért a budapesti, Pest megyei kórházak vonatkozásában kevés beruházás történt. A munkakörülmények, illetve az ellátás körülményei között a vidéki és a fővárosi, Pest megyei egészségügyi intézmények vonatkozásában nagy különbség kezd kialakulni, ami a vidéki beruházások szempontjából pozitív, de Budapest és Pest megye vonatkozásában komoly erőfeszítéseket igényel, ezért is fontos a kormány döntése, miszerint új kórházat kíván építeni Budapesten, illetve a Heim Pál Kórház teljes rekonstrukciójára is sor kerül a gyermeksürgősségi ellátás keretében.

Szeretnék néhány olyan adatot elmondani, ami talán fontos, hiszen infrastrukturális beruházásokra több mint 320 milliárd forint került felhasználásra, gép-műszer beszerzésre több mint 100 milliárd forint kerül felhasználásra, 40 új járóbeteg-szak­rendelő épült, 23 új kistérségi járóbeteg-szakrendelő, 50 milliárd forintos támogatással több mint 12 milliárd forint a sürgősségi ellátás fejlesztésére, a mentőállomások korszerűsítése, 22 új mentőállomás felépítése. Lehetőség nyílt új mentőautók cseréjére, hiszen volt egy időszak, amikor két évig nem történt mentőautó-csere; a gyermeksürgősségi ellátás fejlesztésére és a fejlesztési források legnagyobb hányada az infrastruktúrára, az onkológiai ellátás fejlesztésére.

Fontos elem az informatikai rendszer fejlesztése, hiszen anélkül korszerű egészségügyről nem beszélhetünk. Ennek az integrált rendszernek a kialakítása ad reményt arra, hogy jóval hatékonyabban lehet szervezni az ellátást. Nagy segítséget jelent a környezet és energia operatív program ‑ KEOP ‑ keretében, hogy főleg a budapesti és a központi régióban lévő intézmények is forrásokban részesüljenek.

Azt lehet még elmondani, hogy az egyetemek kiemelt fejlesztési lehetőségeket kaptak. Ennek megfelelően minden egyetemen több tízmilliárd forint fölötti fejlesztés jött létre. Az elkövetkezendő időszakban a fejlesztési irányok továbbra is azt célozzák, hogy azokon a területeken, ahol a leginkább kell segíteni, oda kerüljenek a források. Ennek megfelelően döntés született arról, hogy például a nővérszállók felújítására 15 milliárd forint kerül, és az egyetemi képzéshez, szakorvosképzéshez szükséges úgynevezett skill-laborok beruházására is jelentős összegeket szán a kormány. Azt lehet tehát mondani, hogy még infrastrukturális beruházásokra a következő EFOP-os pályázati ciklusban is lesznek lehetőségek, természetesen nem olyan mértékben, mint korábban, de ez egy nagyon komoly lendületet ad és adhat az egészségügyi ellátórendszerünknek.

(A jegyzői székben Földi Lászlót
Móring József Attila váltja fel.)

A harmadik megállapítása az volt az OECD-nek, hogy a közkiadások alacsony volta gyakorlatilag két elemből áll össze. Az egyik az, hogy az egészségügyben dolgozók bérei alacsonyak, a másik pedig az, hogy a kórházi ellátásra arányaiban alacsonyabb finanszírozást biztosít a magyar állam. Manapság talán a legnagyobb problémát a humán erőforrás vonatkozásában látjuk, és itt vannak a legnagyobb feszültségek. Engedjék meg, hogy néhány adatot mondjak a vitához.

Ma Magyarországon a nyilvántartások szerint 32 814 orvos praktizálhat, 6195 fogorvos, 7591 gyógyszerész, 97 372 egészségügyi szakdolgozó, összesen 133 ezren. Ami a ténylegesen foglalkoztatott adatokat jelenti, az egészségügyi ágazatban 17 ezer orvos, 68 ezer szakdolgozó és 39 900 egyéb egészségügyi dolgozó ‑ itt a gazdasági, műszaki területet is beleértjük ‑, 125 ezer főt jelent.

Ami probléma, és amivel mindenféleképpen foglalkoznunk kell, az a betöltetlen álláshelyek száma. Ez jelenleg 1917 orvosi és 4088 szakdolgozói álláshelyet jelent. Érdekes összehasonlítás, hogy 2001-ben, 2002-ben ez 2700 és 2600 volt az orvosok vonatkozásában, ami azt jelzi, hogy ez a probléma nem most kezdődött, és tulajdonképpen visszanyúlik akár még a rendszerváltás előtti időszakra is, hiszen ott is megközelíti a kétezret a betöltetlen orvosi álláshelyek száma. Ez a szakdolgozók vonatkozásában kevésbé mutatkozik így, de ott is jelentős a probléma.

Érdemes összehasonlítani azt, és a különböző nemzetközi szervezetek is összehasonlítják, például a WHO, hogy az orvosok száma Európában hogyan alakul. Ebben a vonatkozásban Magyarország a középmezőnybe tartozik, az orvosi létszámban, a nővérek számában hátrébb vagyunk, ott alacsonyabb az ellátottakra jutó nővérlétszám. Ha a vitában igénylik, akkor természetesen ennek pontos adatait is elmondom. Az Európai Unióban ezer lakosra 8 gyakorló ápoló jut, Magyarországon az arány 6,3. Az orvosok vonatkozásában az európai átlag 3,4, Magyarországon az arány 3,1.

Fontos eleme az egészségügyi rendszernek az alapellátás, amelynek a kiemelt jelentőségét többször hangsúlyoztuk itt, parlamenti vitában is. A háziorvosi praxisok száma 6617, ebből a betöltetlen praxisok száma 284, amit nagy erőfeszítésekkel próbál a kormány és a mindenkori kormányok orvosolni. A fő probléma a korfa összetétele, hiszen most már közel egyharmada a háziorvosoknak, házi gyermekorvosoknak 60 év fölötti, és az ő pótlásuk nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. Ezt próbálja a jelenleg vita alatt álló alapellátási törvény kezelni és az abban meglévő intézkedések.

(16.20)

A védőnői körzetek száma 5042, a betöltetlen körzetek száma 345. Általában a kelet-közép-európai országokban az úgynevezett migrációs adatok adnak bizonyos támpontot, hogy milyen tendenciák mutatkoznak. Itt is szeretném önöket tájékoztatni ezekről az adatokról. 2014-ben 948 orvos, 234 fogorvos, 88 gyógyszerész, 493 ápoló kért külföldi munkavállaláshoz bizonyítványt, ez 1943. 2012 óta gyakorlatilag minimális csökkenés, stagnálás érzékelhető, vélhetően a 2012-ben elindított rezidens-ösztöndíj­programnak köszönhetően, amelynek a kiterjesztését ebben az évben sikerült megtenni, így most már több mint 40 százalékkal több rezidens tudja kapni ezt a pluszjuttatást, és a jövőben nemcsak a rezidensidőszakuk alatt, hanem mint szakorvosok is ehhez hozzá tudnak jutni.

Ha ezt összehasonlítjuk a körülöttünk lévő szomszédos országokkal, akkor a következő összehasonlítást tudjuk megismerni. Ha millió lakosra vonatkoztatjuk a hatósági bizonyítványt kérő orvosok számát, akkor a legrosszabb a helyzet Lengyelországban, ahol 236 ez az arányszám, közel 10 ezer orvos gondolkodik eltávozáson. Romániában ez 2200 fő, 110 az arányszám; Magyarországon 96,2 a 948-as számmal, ami még egyszer mondom, egy növekedés után megállni látszik, azonban ez inkább stagnálást mutat, mint a trend megfordulását, habár nagyon bízunk abban, hogy ez a tendencia a jövőben tovább fog javulni.

A legnagyobb feszültségek a bérekkel kapcsolatban vannak. Néhány adatot szeretnék önöknek mondani. Jelenleg Magyarországon az orvosok átlagos alapilletménye 326 ezer forint, átlagkeresetük 463 ezer forint, az egészségügyi szakdolgozóké 151 ezer forint, átlagkeresetük 207 ezer forint. A nem szakdolgozóké, de egészségügyben dolgozóké 138 ezer forint és 178 ezer forint az átlagkeresetük. Megállapítható, hogy a nemzetgazdasági átlagot az egészségügyi szakdolgozók átlagkeresete nem éri el, a nemzetgazdasági átlag 90 százaléka, ami 237 ezer forint, az egyéb egészségügyi és egészségügyben dolgozók átlagkeresete ennek 78 százalékát teszi ki.

És hogy mi történt az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban? Megvizsgáltuk azt, hogy hogyan változtak a bérek az elmúlt időszakban, és az utóbbi tíz évet vizsgálva a következőt látjuk. 2006 és 2010 között az átlagkeresetek reálértéken 13 százalékkal csökkentek, 2010 és ’13 között 11,4 százalékkal nőttek. A probléma az, hogy reálértéken nem jutottak vissza a száz százalékra, tehát itt annak ellenére, hogy komoly erőfeszítések történtek, még az elmaradás nagyon komoly. Ezt is látjuk a nemzetközi összehasonlításban, amelyben Magyarország az egészségügyi dolgozók jövedelmi viszonyait tekintve szinte mindenhol az utolsók között áll. Ez azért különösen fontos kérdés, mert közben a különböző nyugat-európai szervezetek, kormányzatok olyan programokat készítenek elő, illetve folytatnak, szerveznek az egészségügyi dolgozóknak... ‑ a magyar képzés kiválóságának köszönhetően a tudásuk megfelel a nyugat-európai munkavégzés színvonalának is, ezért szervezetten próbálják külföldi munkára csábítani őket. Még egyszer mondom, jelenleg még ez a folyamat azon a szinten van, amikor meg lehet állítani és a tendenciát meg lehet fordítani, de nagyon komoly a versenyhátránya az országnak amiatt, hogy ilyen alacsonyak a bérek.

De az elmúlt években történt bérintézkedések átlagosan 15 százalékos béremelkedést eredményeztek, amelynek a további lépései a 2016-os költségvetésben is szerepelnek, amikor is a mozgóbérek vonatkozásában a forrás a költségvetési javaslatban szerepel, de ehhez még további lépéseket kell tenni, hogy meg tudjuk tartani a szakdolgozóinkat és orvosainkat az elkövetkezendő években, hiszen látjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem más országokban még nagyobb problémát jelentenek ezek a kereseti viszonyok.

Visszatérnék az OECD-jelentéshez, amely további megállapításokat tesz, és ez már inkább szakmai jellegű, hiszen összehasonlították a különböző országokat, így a magyar egészségügyi rendszert is, és úgy találják az objektív adatok alapján, hogy túlzottan kórházcentrikus, és a kiadások nagy részét például a gyógyszerek teszik ki, ami kérdéseket vet fel a költséghatékonyságával kapcsolatosan. A kórházi finanszírozás kérdése szintén komoly feszültségeket jelent az országban, hiszen annak ellenére, hogy a kórházi ágyak száma 2006 és 2007 között 15 ezerrel nőtt, majd 2012-re elérte a jelenleg is finanszírozott 42 249-es számot, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az orvos-beteg találkozások és a fekbőveteg-intézetekben ellátott betegek száma nem csökken, hanem nő. Tehát egy kisebb struktúrára nemhogy csökkenő, hanem nagyobb terhelés is nehezedik.

Ez azt jelenti, hogy az az elképzelés és az a kormányzati stratégia, amely a definitív ellátást a lakóhelyhez közelebbi színterekre kívánja átcsoportosítani és döntően az alapellátási rendszerbe, az a nemzetközi tendenciákkal és az evidenciákkal is megegyezik. Ennek érdekében az elmúlt három évben 30 százalékkal nőtt az egészségügyi alapellátásra fordított összeg a központi költségvetésben, és az új alapellátási törvény is olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek mind gazdasági, mind pedig szakmai szempontból meg kívánják erősíteni a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert, a védőnői rendszert, és arra alkalmassá kívánja tenni, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen, hogy minél nagyobb számban legyenek képesek definitív ellátást nyújtani a betegek számára.

(16.30)

Ugyanilyen megállapítása az OECD-jelentésnek, hogy ezt a kórházcentrikusságot például az egynapos sebészet arányának növelésével lehet csökkenteni, ami nemcsak a költséghatékonyság szempontjából fontos, hanem a várólisták csökkentése érdekében is. Itt Magyarország komoly előrelépést tud magáénak, hiszen jelentősen nőtt az egynapos sebészet aránya, és ez 250 százalékos növekményt mutat.

A legutóbbi finanszírozási kormányrendeletben az intézmények volumenkorlát-mentességet kaptak az egynapos ellátások tekintetében, tehát ez az ellátás tovább tud fejlődni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az OECD-jelentés összefoglaló megállapításai bemutatják nekünk, hogy számos OECD-országhoz hasonlóan a magyarországi egészségügyi ellátási rendszer túlságosan kórházközpontú, a kórházon kívüli egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés erősítése révén a hatékonyság fokozható.

2010 óta a magyar kormány komoly beruházásokat hajtott végre a vidéki lakosság ellátáshoz való hozzáférése javítása érdekében, például 20 vidéki térségben járóbeteg-ellátási központ kialakításával, mégis 2013-ban a magyar népesség viszonylag nagy része számolt be arról, hogy a szolgáltatásoktól való földrajzi távolság miatt orvosi vizsgálati igényeit nehezen tudja kielégíteni.

További intézkedéseket javasolnak annak érdekében, hogy lakóhelyétől és fizetőképességétől függetlenül Magyarország minden állampolgára hozzáférhessen a szükséges ellátáshoz, az ezzel kapcsolatos társadalombiztosítási rendszert jó alapnak találják, amelynek az erősítése szükséges.

Megjegyzi az összefoglaló megállapítás, miszerint az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt években növekedett Magyarországon a népesség egészségügyi rendszerrel való elégedettsége, de még mindig elmarad sok szomszédos országtól és az OECD-országok átlagától is.

Tehát én úgy gondolom, hogy objektív és szerintem általunk is ismert és elfogadható tapasztalatok, tények alapján készült ez a jelentés, amely megmutatja mindazokat az eredményeket, a törekvéseket, az erőfeszítéseket, amelyeket a különböző kormányok tettek ebben az ügyben. Azt is bemutatják azonban, hogy mind a közkiadások tekintetében, a bérezés tekintetében ezek a lépések még nem voltak elégségesek annak érdekében, hogy felzárkózzunk az átlaghoz, és azt is mutatja az egészségügyben dolgozók közt tapasztalható feszültség és elégedetlenség, hogy ez a bérállapot számukra nem elfogadható, és a lépéseket minél hamarabb meg kell tenni ezen a területen is, még egyszer mondom: annak ellenére, hogy folyamatosan történnek és történtek is ezzel kapcsolatban pozitív döntések.

Nagyon fontos az, hogy a jelentésben megfogalmazott kórházcentrikusságról, ami költség szempontjából a legnagyobb tétel a magyar egészségbiztosítási finanszírozásban, minden olyan lépést tegyen meg a kormány és az ország, hogy a járóbeteg-szakellátás, az alapellátás fejlesztésével a lakóhely közeli ellátásokat meg tudjuk tenni.

Természetesen a népegészségügyi vonatkozású lépéseket a végére hagytam, hiszen ma Magyarország egészségügyi ellátórendszerének, egészségügyi rendszerének a megítélésében talán a legpozitívabb elemeket a népegészségügy területén találjuk. Hiszen nemzetközi összehasonlításban is olyan jó gyakorlatokat és jó kezdeményezéseket találtak, akár a WHO, amely például a védőnői méhnyakszűrési programot az európai úgynevezett best practice rendszerébe illesztette, a nemdohányzók védelméről szóló törvény vagy a transzzsír és az egészségtelen élelmiszerek különadójával kapcsolatos lépéseket, amelyeket követendőnek és folytatandónak minősítettek. Ennek megfelelően a népegészségügyi szemléletű 2014-20-as egészségügyi stratégia is ezen célok teljesítését tűzte ki, amelyben új államilag szervezett szűrési programokkal és a hátrányos helyzetű lakossághoz minél közelebb vive az ellátást, új rendszerekkel, új modellekkel az alapellátásban próbálja meg az egészségben eltöltött életévek számát növelni, hiszen a várható élettartam jelentősen emelkedett Magyarországon, de még mindig elmarad a várhatótól, és attól, amelyet szeretnénk elérni.

Tehát bízom benne, hogy némi hasznos információt tudtam adni a vitához tisztelt képviselőtársaimnak, és kívánom azt, hogy tartalmas és előrevivő négy órát tudjunk majd magunk mögött. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 336 2015.06.15. 11:22  229-337

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Köszönöm szépen a vitát is, az együttműködést, amelyben nagyon sok szakmai kérdés is elhangzott. Talán egy államtitkárnak vagy egy vezetőnek még nem volt abban része, hogy inkább sajnálnak, mint nem szeretnek. (Derültség.) Ez talán a politikai pályám végét is jelentheti. (Derültség az MSZP padsoraiból. ‑ Tukacs István: Gábor, gondold meg! ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen a jóindulatot.

Úgy gondolom, érdemes volt rászánni az időt arra, ami elhangzott a vitában, még ha vannak politikai felhangjai is egy ilyen beszélgetésnek. Ki lehetett volna elemezni, csak nem akartam elvenni az időt a képviselőtársaimtól, hogy pontosan hogy indult ez az egész, akár a kórházi kérdések, akár a forrás meghatározása. Itt vissza lehet menni ’90-ig. Egy biztos, és ezt szerintem tudomásul kell vennünk: hogy ez a helyzet ebben a formában, ahogy hallottuk, és ahogy mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők elmondták, túl sokáig nem működhet. Tehát mindenképpen valamit tenni kell az ügyben. A mi államtitkárságunk több alternatívát is elkészített ezzel kapcsolatban. Vannak olyanok, amelyek pluszfinanszírozást igényelnek, és gyakorlatilag a kórházi rendszer átalakítására, mély finanszírozási átalakítására választ adnak. Választ adnak a várólisták kérdésére. De ezt abban az esetben lehet elkezdeni, ha erre az államháztartás megfelelő forrásokat tud biztosítani. Addig ezt nem tudjuk elkezdeni, hiszen nagyobb kárt okozna, mint amekkora hasznot hajtana.

Azt a megoldást, amely talán a legegyszerűbb lenne, hogy a jelenlegi forrásokhoz igazítjuk az ellátórendszert, szintén nagyon nehezen tudom elképzelni. Szakmailag semmiféleképpen nem lehetne vállalni, hiszen ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag a jelenlegi működő kapacitások nagy részét meg kellene szüntetni, ami kórházbezárásokkal, elbocsátásokkal járna. Pontosan az a probléma, ami az OECD-jelentésben is benne van, hogy azok számára, akiknek az ellátás hozzáférhetőségét kell biztosítani, és akik a legkevésbé tudják a kialakult rendszerben elérni ezeket, ez a megoldás nem lehet előrevivő megoldás.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát amit ebben a jelenlegi költségvetési struktúrában lehet tenni, és amellett, hogy minden javaslatot és minden problémafelvetést felírtam, megfogalmaztam magamnak, higgyék el, hogy ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni. Most már lassan 25 éve sajnos az egészségügy minden területén volt szerencsém megfordulni, és 25 éve is hasonló problémákat láttam, tíz éve is, meg most is vannak hasonló problémák. Ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni.

Óriási kihívás a migráció megállítása vagy lelassítása, amiben szerintem ‑ és nem akarok a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőijének most úgymond smúzolni ‑ támogatást kapunk. Az ugyanis, hogy a rezidenstámogatási rendszer úgy, abban a formájában elindulhatott és kiterjesztésre került, most már úgymond bérfeszültséget okozva a másik oldalról ‑ ugye, ez a kritikája ‑, a fiatal orvosok számára tíz évig nettó százezer forint pluszt tud biztosítani, ez egy nagy dolog.

Nem is tudom, talán két hete volt itt a cseh szenátus egészségügyi bizottságának küldöttsége, akiknél óriási problémák vannak, és nincs megoldásuk rá, hogy például a nyugat-csehországi részeken hogy tartsák meg az orvosaikat. Tőlünk kérdezték, akik az elhangzott kritikák alapján nem tesznek semmit és nincs is ötletük, hogy mit lehetne csinálni. Ugyanezt kérdezte a montenegrói, egyébként ugyanezt kérdezte a román tárgyaló fél, és aki még járt nálunk. Ugyanis ez egy jó megoldásnak tűnik, amely magában hordozza azt a lehetőséget, hogy ezt kiterjesztve felmenő rendszerben, ahogy a források rendelkezésre állnak, tovább lehet menni az orvosok esetében.

(21.00)

Az ápolók vonatkozásában szerintem a bér kezelésének a szükségessége nem megkerülhető. Ez szerintem idő kérdése, hogy a kormánynak olyan tárgyalásokat kell kezdenie, amit remélem, hogy én kezdhetek el, és lesz olyan felhatalmazásom, ami arról szól, hogy ütemezetten, bevállalható nagyságrendben, de hosszú távú bérmegállapodást kell kötni, egyébként a jelenlegi feszültségek fennmaradnak, és nehezen lesz a rendszer akár irányítható vagy akár befolyásolható, és abban az esetben várható akár probléma is.

Jelenleg azért azokat a felvetéseket, hogy összeomlik, meg nem működik, azért ezt óvatosan kezelném. Van olyan információnk egyébként, hogy bizonyos üzleti körök az állami rendszer főleg a médiában történő teljes lejáratására készülnek, ami a magán-egészségügyi szolgáltatók felé való eltolását jelenti, úgyhogy csak a jobbikos képviselőtársaimnak mondom, hogy azért óvatosan azzal, hogy mennyire omlik össze. (Dr. Varga László: Szóval, már a spájzban vannak?) Nem fog összeomlani. Ez egy óriási rendszer, nagyon sokan dolgoznak benne, nagyon jó szakemberek dolgoznak benne, óriási vagyon halmozódott fel az egészségügyi rendszerben.

Én arra kérek mindenkit ‑ hogyha ez lehet egy ilyen kérés ‑, hogy természetesen a kritikákat elfogadva, de azért, ahogy Tukacs képviselő úr is elmondta, a betegek, az egészségügyben dolgozók és maga a magyar egészségügy érdekében is szólni, mert a rövid távú politikai hasznok nem biztos, hogy hosszú távon kifizetődnek ebben a kérdésben. A rendszer úgyis működni fog, és a betegeket meg kell gyógyítani, és más nem lesz erre, mint a magyar egészségügyben dolgozók, a felelősök pedig mi leszünk ennek a rendszernek a fenntartásáért.

Várólistaügyben szeretnék néhány kiegészítést tenni. Itt is a számokat érdemes óvatosan használni, hiszen az előjegyzés meg a várólista nem ugyanaz. Természetesen az a cél, hogy minél rövidebbek legyenek ezek, megszűnni nem fognak. Nagyon jó lesz, hogyha letudjuk a nagyműtéteket fél évre ‑ ami egyébként Nyugat-Európában is jónak számít ‑ csökkenteni, a kisműtéteket pedig 2-3 hónapra, azzal, hogy az egynapos sebészetet felszabadítjuk a volumenkorlát alól. Egyébként a szemészeti műtétek, amelyek a várólista nagy részét adják, azok gyakorlatilag el tudnak tűnni a rendszerből, és tulajdonképpen a nagy ortopédiai műtétek lesznek azok, amelyekben igazából a továbbiakban lépni kell.

Hogy hány orvos ment el az országból, meg hányan maradtak, ez a négyszeres növekedés nem igaz, tehát itt elhangzott többször, hogy egyik évről a másikra négyszeres a növekedés. Csak szeretném jelezni, hogy ez nem így van, tehát nagyjából olyan 1800-2000 között mozog most már öt-hat éve a szám, úgyhogy ez biztos, hogy nem így van, nincs szó 10 ezer emberről. Tehát ott is azért lehetne pontosítani.

Én még egyszer köszönöm szépen, és ahogy elhangzott a legelején, hogy kell-e egyeztetni ezekben a kérdésekben, én úgy gondolom, hogy érdemes egyeztetni, ha azokban az alapkérdésekben egyetértünk, hogy társadalombiztosítási rendszer legyen Magyarországon, és minél jobb körülmények legyenek. Én erre továbbra is kész vagyok, és köszönöm szépen a megtisztelő vitát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 114 2015.06.30. 2:35  109-126

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a hozzászólásokat, mind a szakmai bizottsági üléseken, mind pedig a Törvényalkotási bizottság ülésén már beszéltünk ezekről.

Csak azért szeretnék reagálni rá, mert olyat, hogy a szűréseken való részvétel a várólistán való előrekerülést jelentse, én soha nem mondtam. (Tukacs István közbeszól.) Tehát az, hogy az államtitkár kommunikációjából ez következik... ‑ amikor én erről beszéltem, akkor pontosan azt mondtam, hogy ez nem az a megoldás, amit én is a sajtóból hallottam ilyen híreket. (Szakács László: De akkor mi?) Tehát ott kifejezetten a szakma és az orvos- és a betegetika szabályai szerint kell eljárni, és erről biztosíthatom is képviselőtársaimat, hogy ez így lesz.

A tek nélküli háziorvosok ügyében szintén elmondtam, hogy itt az Orvosi Kamarával vagyunk tárgyalásban. Ahogy látszik a módosító javaslatból is, még azt sem szerettük volna, ha a törvény bebetonozza ezeket a számokat, hanem az is kormányrendeletben kerül meghatározásra, tehát van lehetőség a további konzultációra ebben. De még egyszer mondom, hogy ezt a kamarai vélemény alapján fogjuk a kormányrendeletben is javasolni.

(14.20)

A bizottsági vita során említettem, hogy van néhány olyan eleme a törvénynek, amelynek a kormányrendeleti részét a Népjóléti bizottság előtt szeretnénk majd ismertetni, ha erre a bizottság is igényt tart.

A finanszírozás vonatkozásában talán ez az a területe az egészségügynek, amelynek a legpozitívabb jövőképe van, hiszen folyamatosan és most már tartósan emelkedik a finanszírozás, s ha ez így marad, akkor tényleg eljutunk odáig, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni.

A vita további részében elhangzottakra majd akkor válaszolok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 126 2015.06.30. 6:32  109-126

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen először is Tukacs képviselő úr korrektségét.

Szeretném jelezni, mivel sok érzékeny kérdést érint ez a törvény ‑ még ha utána kormányrendeleti szintű szabályozást is jelent ‑, mielőtt ezt a parlament elé terjesztettük, én kikértem az Egészségügyi Tudományos Tanács etikai észrevételeit, és már csak olyan intézkedések kerültek önök elé, amelyek ezt a próbát kiállták. Ebben is, úgy gondolom, nagyon fontos lenne, és vannak nagyon jó külföldi tapasztalatok, hogy hogyan lehet a szűréseket és a prevenciót, az egészségtudatos magatartást erősíteni. Egyértelműen az etikai szempontokat figyelembe kell venni, és ebben szerintem nincs semmilyen vita köztünk.

Szakács képviselő úr a felszólalásában ugyanezeket mondta, mint az általános vitában is; sok pontatlanság volt benne, én nem szeretnék ebbe nagyon komolyan belemenni. Talán az a rendszerszintű átalakítás, és itt elhangzott akár Rig Lajos képviselő úr és Ikotity képviselő úr felszólalásában is, hogy az orvoshiány és a korfa rossz állapota ‑ tehát ami azt jelenti, hogy a háziorvosok egyharmada most már bőven nyugdíj feletti korban van ‑ olyan intézkedéseket kell hogy generáljon, akár keretszinten, akár majd rendeleti szinten, de talán itt a törvény egyértelműbben fogalmaz, amelyek már beváltak. Csak szeretném jelezni, hogy a patikahitel-program, ami működik, hasonló mechanizmusokkal segíti azt, hogy hogyan tudnak tulajdont szerezni a gyógyszerészek, és ennek a metódusa és egyébként a kamattámogatás forrása is rendelkezésre áll, tehát ezt gyorsan be lehet vezetni.

Nagyon köszönöm Rig képviselő úr észrevételét, hiszen ténylegesen probléma, hogy a nem megszerzett kreditek miatt egy új megoldást kell találni, erre fogunk figyelni.

A rendelők felújítását az úgynevezett területfejlesztési operatív programok azért támogatják, tehát ott ez az egy olyan egészségügyi rész van, ami nem a központi EFOP-ból, hanem ezekből a területi programokból kerülhet ki. Én csak a kecskeméti számokat tudom, ott tulajdonképpen minden rendelőt fel lehet ebből újítani, tehát ezt akár más településeken is meg lehet tenni.

Van néhány olyan elem, ami a törvényben is és az eddigi intézkedésekben is szerintem nagyon pozitív: az olyan európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseket, amelyek jó irányt mutattak és jó szándékúak voltak, a központi költségvetés tovább finanszírozza, és ez törvényi megerősítést is kap. Az egészségfejlesztési irodák kapcsán elindult egy TÁMOP program, ami nem arra a sorsra jutott, hogy majd utána szépen elsorvad és kidobjuk, hanem a központi költségvetés a működést támogatja. A következő ciklus fejlesztéseiből tudunk újabb irodákat létrehozni, és a törvény pedig a funkcióját is úgymond bebetonozza, hiszen az önkormányzatoknak ezekkel az irodákkal kell az egészségterveket elkészíteni. Ez talán egyébként egy lényegtelen törvényi rész, azonban népegészségügyi szempontból talán az egyik legfontosabb eleme ennek a törvénynek: ha ezeket meg tudjuk csinálni, és erre létrejön az az intézményrendszer, akkor ez egy stabil és új egészségügyi rendszer lehet, ami tudja majd azokat a célokat szolgálni, amelyek szükségesek a rossz egészségi állapot miatt.

Ikotity képviselő úrnak szeretném elmondani a hatékonyságot növelő intézkedések kapcsán, hogy ezeket a praxisközösségeket ebben a működési formában kell elképzelni. Jelenleg szintén egy olyan program fut, ami már egy korábbi EU-s pályázat második eleme: jelenleg nyolcszáz praxisban több mint kétezer alapellátási dolgozóval éppen ezeket az úgymond jó megoldásokat vagy best practice-eket próbálja bevezetni a rendszerbe, és amikor nyolcszáz helyi praxisban elindul, az már rendszerszintű kísérletnek számít. Ezt több mint 3 milliárd forint értékben finanszírozza az Európai Unió.

Úgy gondolom, azok a javaslatok, amelyek elhangzottak, segítették a munkánkat. Még egyszer szeretném elmondani mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaimnak, felajánljuk, hogy a különösen érzékeny, akár orvosetikai vagy betegjogi kérdésekről szóló rendeleti szabályozást a Népjóléti bizottság előtt megtárgyaljuk, mielőtt elfogadásra kerül.

Köszönöm szépen segítő munkájukat és hozzászólásukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 142-144 2016.05.11. 11:06  1-206

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Elnézést. (A mikrofonzsinórját igazgatva:) Az a baj, hogy ha nem oldom ki, akkor ülnöm kell. Valahogy összegubancolódott…

ELNÖK: Annyi ideje van még a Fidesz-frakciónak, hogy nyugodtan megvárjuk, amíg kibogozza itt a dolgokat. (Dr. Zombor Gábor feltűzi a mikrofonját.) Parancsoljon!

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017-es költségvetési törvénnyel kapcsolatosan előzetesen néhány mondatot szeretnék szólni arról, amit Szél Bernadett képviselőtársammal itt négyszemközt próbáltunk megbeszélni, hiszen ő egy kicsit pejoratív értelmezést adva támadta és kritizálta a „Modern városok” programot. Ha megengedik, mivel némi tapasztalatom van az önkormányzatiságban és a parlamenti munkában is, azt kell mondanom, hogy az utóbbi évtized talán egyik legnagyobb segítsége lehet az önkormányzatoknak, a nagy, megyei jogú városoknak ez a program, hiszen olyan fejlesztéseket tudnak megvalósítani, amelyek egyébként más forrásból vagy saját forrásból szinte lehetetlenek, de egyébként szükségesek ahhoz, hogy az adott terület, régió versenyképességét erősítsék és javítsák.

A szűkebb környezetünkben, Kecskeméten ez a program körülbelül 100 milliárd forintos fejlesztést jelent. Tehát én nagyon kérem a képviselőtársaimat és államtitkár urat is, hogy ragaszkodjunk ehhez, és semmiféleképpen ne módosuljon, inkább nőjön ennek a nagysága. Ez nemcsak egy öncélú fejlesztés ‑ ahogy itt elhangzott ‑, hanem Kecskemétre vonatkoztatva például olyan beruházások valósulhatnak meg, mint például a katonai repülőtér polgári célú hasznosítása, vagy nemcsak Kecskemét, hanem a környező területek áramellátásának a fejlesztése, ami szükséges ahhoz, hogy az a gazdasági fejlődés, ami megindult az utóbbi években, és az ország egyik gazdasági központjává tette a régiót, erősödjön.

Annak az eredménye az is, hogy például a legnagyobb munkáltató és a legnagyobb beruházó, a Mercedes, a „Modern városok” program bejelentése után hozta meg azt a döntését, hogy újabb közel 200 milliárd forintot ruház be a magyar gazdaságba Kecskeméten, és ezzel újabb munkahelyeket hoz létre, és reményeink szerint a gazdasági növekedést fogja erősíteni, és abból még több pénz jut majd vissza az egészségügybe, ami a felszólalásom alaptémája lett volna. Hiszen a ’17-es költségvetés számomra talán legörvendetesebb tétele az a plusz 167 milliárd forint, ami az egészségügy finanszírozásába pluszforrásként bekerül. Ez egy olyan lehetőséget nyit meg, amely talán munkabékét és kiegyensúlyozottabb viszonyokat jelent majd az ágazatban, amire nagyon nagy szükség van, hiszen azok a tárgyalások is, amelyek körülbelül egy éve kezdődtek el az ágazat képviselőivel, afelé mutattak, hogy minden érintett azt szeretné, hogy hosszú távú, kiszámítható és természetesen legalább a visegrádi országok szintjére felfejlődő bérezést lehessen biztosítani az egészségügyben dolgozóknak, hiszen ez mind az ellátás biztonságának, minőségének és magasan képzett, kvalifikált szakdolgozók és orvosok itthon tartásának az alapfeltétele. Úgyhogy csak gratulálni tudok ahhoz, és külön köszönöm magánemberként is meg egészségüggyel foglalkozóként is, hogy ez megtörtént.

Azok az információk, amelyek itt a vitanapon is elhangzottak, nagyon biztatóak. Szerintem egy többéves bérfejlesztési program indulhat el, valahol folytatva a 2012-2013-as, már államtitkár úr által is említett programot, amelynek a vége az lehet, hogy egy olyan megállapodás születhet, amely 2018-2019-re már egy nagyságrendileg is komolyan érzékelhető bérfejlesztést eredményez az ágazatban, és ami talán a rezidensösztöndíj-rendszerrel, a fiatal szakorvosok plusztámogatásával ‑ ami elérheti a 200 ezer forintot is havonta ‑ egy olyan rendszert alkot, ami segít abban, hogy azt a versenyhátrányunkat valamilyen módon kompenzáljuk, amit az Európai Unió vagy akár az Egyesült Államok agyelszívása okoz, hiszen azt kevesen tudják, hogy mennyi orvos és egészségügyi szakdolgozó hiányzik az Európai Unióból. Ez többmilliós nagyságrend, és kormányzati programok készülnek arra, hogy hogyan lehet a jól képzett dolgozókat kormányzati eszközökkel és támogatással elcsábítani főleg a közép-kelet-európai országokból. Úgyhogy ez mindenféleképpen egy olyan esély és olyan lehetőség, amely ebben segíteni fog. Valószínű, hogy ez a betegellátás minőségén és a betegellátás biztonságán is segíteni fog.

(21.30)

Úgy gondolom, hogy azok a lépések, amelyek 2010-ben megindultak az egészségügy területén, azok sok-sok problémát igyekeztek megoldani, sokat nem sikerült ebből, a feszültségek megmaradtak. Ennek részben strukturális, részben financiális oka van. Azonban pont egy évvel ezelőtt volt egy egészségügyi vitanap, amikor államtitkár úr is itt volt és sokan az itt ülők köréből is, amikor a tényeket igyekeztünk bemutatni, és azt láttuk és azt lehetett látni, hogy 2007-2008 és 2011 között milyen változások voltak az egészségügy finanszírozásában és a bérviszonyokban. 2011 végén még nem értük el a 2006-os reálértékét ezeknek az összegeknek, és ahogy az ország kezdett a pénzügyi sokkból kikerülni, és ahogy erősödött a gazdaság, úgy látszik, hogy a reálértéke a finanszírozásnak és a béreknek az közelít ahhoz a szinthez, ahonnan valamikor elindult. És az egészségügyben ez a legnagyobb probléma a bérekben és a finanszírozásban, hogy sokan csak nominálisan tekintik ezt a kérdést, azonban a legnagyobb baj, hogy volt olyan év, amikor a 20 százalékot is meghaladta a reálérték-csökkenés a finanszírozás vonatkozásában.

Azt is tudjuk, hogy a magyarországi nemzetgazdasági átlagjövedelmek szintén megsínylették a gazdasági válságot, de nagyon eklatánsan látszik egy európai uniós bérügyi statisztikán, hogy a közszféra és ezen belül az egészségügyi bérek hogyan csuklottak meg, és jóval magasabb volt a csökkenés aránya, mint a versenyszférában, és ezt kell ilyen lépésekkel és pluszforrások bevonásával orvosolni, hiszen a feszültségek oka ez, hogy jóval nagyobb volt a csökkenés mértéke, mint más ágazatokban. Ezért nagyon fontos, hogy a teljesítő képessége az országnak javul, a reformok működnek, fegyelmezett költségvetés mellett 500 milliárd forint pluszforrás kerül be a rendszerbe és ebből 167 milliárd forint az egészségügybe. Úgyhogy ezért is szeretném azt kérni, hogy tartsunk ki a költségvetési tervezet mellett, és kérem képviselőtársaimat is, hogy támogassák a törvény elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 50 2016.12.12. 4:46  45-55

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvény módosításáról vitázunk, ami nagyon sok más fontos elemet is tartalmaz. Azonban érdekes módon egy olyan részével kapcsolatban merült fel vita, amelyről érdemes beszélni. Hiszen az, hogy alkotmányossági jogi vonzatai vannak, és viták vannak erről a kérdésről, látszott az első vita során, és látszik most is.

Személyes meggyőződésem, amellett, hogy köztársasági elnök úr véleményét, észrevételeit tiszteletben tartva megtörtént ez a módosítás, amely a jogászok egy része szerint megfelelő megoldást jelent, hogy ezzel az üggyel valószínűleg még sokat kell majd foglalkozni. Hiszen egy olyan problémát próbál kezelni a törvény, ami jelenleg az egészségügyi biztonság, a betegbiztonság egyik legnagyobb veszélye: a hamis gyógyszerek, az illegális eredetű gyógyszerek forgalmazása. Csak hogy a probléma nagyságára utaljak, azért próbálom ezt egy kicsit megvilágítani, hogy minden eszköz, amivel minél gyorsabban, minél hatékonyabban tud a hatóság közbeavatkozni, az emberéleteket tud megmenteni. Nem mindegy, hogy melyik intervallumban, melyik fázisban tudja megakadályozni az esetleges további tragédiákat.

A világban, Európában is és Magyarországon rendkívül komoly probléma az illegális, illetve a hamisított gyógyszerek lakosság általi használata. Éves szinten ez olyan 130 milliárdos üzletet jelent a hamisított gyógyszerek forgalmazóinak. Egyes hatósági kimutatások szerint ez a teljes gyógyszerforgalom 13 százaléka. Az Európai Unióban is jelentős, megközelíti az 5 százalékot, és egyre feltörekvőbb illegális iparág. Tehát minden olyan intézkedés, amivel megpróbáljuk ezt kordában tartani, akadályozni, mindenféleképpen hasznos.

Ugye, az első intézkedés az volt, amikor felismerésre került, hogy döntően internetes oldalakon keresztül igyekeznek vevőket találni ezekre a gyógyszerekre, akkor a parlament nagyon helyesen elfogadta azt a törvényi helyet, amely szerint blokkolni tudja a gyógyszerészeti hatóság ezeket az oldalakat. Jelenleg 30 ilyen ügy van folyamatban. Itt is mindenféle jogi megfontolások miatt hagytunk sajnos egy kiskaput, mivel csak ideiglenes tudja a gyógyszerészeti hatóság ezt blokkolni. Igazából ez nem volt helyes, de akkor is az volt, hogy nehogy túlhatalma legyen ebben a kérdésben a hatóságnak.

Most is egy picit oldódik a szigor, azonban úgy gondolom, ha ezzel az új törvényi szabályozással a gyógyszerészeti hatóság a törzskönyvezés, a gyártás folyamata, a nagykereskedelmi forgalmazás mellett most a kiskereskedelmi forgalmazást is tudja kontrollálni, akkor egy fontos lépést teszünk a betegek biztonsága érdekében. Amellett ne felejtsük el, hogy egy olyan veszéllyel állunk szemben, amely egyre növekszik, fokozódik, és egyre nagyobb problémát fog jelenteni.

Tehát nem kizárt, hogy ezzel az üggyel a parlamentnek kell majd még foglalkoznia. A Fidesz-KDNP-frakció részéről támogatjuk ezt a módosítást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 372 2017.12.11. 3:01  369-375

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Általában az év végi egészségügyi salátatörvények nem szoktak a legizgalmasabb törvények lenni, azonban rendkívül fontosak, hiszen olyan intézkedések jogalapját alkotják meg, amelyek mind a működésben, mind a betegbiztonságban jelentenek újabb és újabb garanciákat arra nézve, hogy a magyar egészségügyi rendszer jobban működjön.

(19.20)

Mivel teljes egyetértés volt a bizottságban is a nagy kérdésekben, és általában a salátatörvények nagy többséggel kerülnek megszavazásra, ezért én inkább arra szeretnék kitérni, hogy ebben az évben ez az utolsó egészségügyi tárgyú törvény, és talán mindnyájunk nevében meg tudjuk köszönni e helyen is az egészségügyben dolgozók egész éves áldozatos munkáját, kitartását, és bízunk abban, hogy az a tendencia, amely elindult, és ami most már folyamatos és töretlen, miszerint a legfontosabb érték, a humán erőforrás megtartása érdekében egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a kormány és az ország, hogy az olyan eredményre vezet, hogy az itthon maradók jobb feltételek között, jobb anyagi megbecsülésben és erkölcsi megbecsülésben tudják végezni a munkájukat.

Személy szerint is és talán mindnyájunk nevében is szeretném megköszönni, hogy kitartottak, ápolják, gyógyítják a betegeket, és bízom benne, hogy a jövő évben is hasonló áldozatvállalással és hasonló szakmaisággal végzik a munkájukat. Szeretném megköszönni államtitkár úrnak, a minisztériumnak és mindenkinek, aki abban részt vett, hogy ezeket a rendkívül fontos, előremutató intézkedéseket, a bérmegállapodást végre tudjuk hajtani, hiszen mindnyájunk érdeke, hogy egy jól működő egészségügye legyen ennek az országnak. Ne legyen senki beteg közülünk, de szükség lesz az egészségügyre mindnyájunk számára! Köszönöm szépen, és áldott karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, akivel nem fogok már találkozni. (Taps.)