Készült: 2020.07.13.05:14:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

86. ülésnap (2015.06.15.), 336. felszólalás
Felszólaló Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 11:22


Felszólalások:  Előző  336  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Köszönöm szépen a vitát is, az együttműködést, amelyben nagyon sok szakmai kérdés is elhangzott. Talán egy államtitkárnak vagy egy vezetőnek még nem volt abban része, hogy inkább sajnálnak, mint nem szeretnek. (Derültség.) Ez talán a politikai pályám végét is jelentheti. (Derültség az MSZP padsoraiból. ‑ Tukacs István: Gábor, gondold meg! ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen a jóindulatot.

Úgy gondolom, érdemes volt rászánni az időt arra, ami elhangzott a vitában, még ha vannak politikai felhangjai is egy ilyen beszélgetésnek. Ki lehetett volna elemezni, csak nem akartam elvenni az időt a képviselőtársaimtól, hogy pontosan hogy indult ez az egész, akár a kórházi kérdések, akár a forrás meghatározása. Itt vissza lehet menni ’90-ig. Egy biztos, és ezt szerintem tudomásul kell vennünk: hogy ez a helyzet ebben a formában, ahogy hallottuk, és ahogy mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők elmondták, túl sokáig nem működhet. Tehát mindenképpen valamit tenni kell az ügyben. A mi államtitkárságunk több alternatívát is elkészített ezzel kapcsolatban. Vannak olyanok, amelyek pluszfinanszírozást igényelnek, és gyakorlatilag a kórházi rendszer átalakítására, mély finanszírozási átalakítására választ adnak. Választ adnak a várólisták kérdésére. De ezt abban az esetben lehet elkezdeni, ha erre az államháztartás megfelelő forrásokat tud biztosítani. Addig ezt nem tudjuk elkezdeni, hiszen nagyobb kárt okozna, mint amekkora hasznot hajtana.

Azt a megoldást, amely talán a legegyszerűbb lenne, hogy a jelenlegi forrásokhoz igazítjuk az ellátórendszert, szintén nagyon nehezen tudom elképzelni. Szakmailag semmiféleképpen nem lehetne vállalni, hiszen ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag a jelenlegi működő kapacitások nagy részét meg kellene szüntetni, ami kórházbezárásokkal, elbocsátásokkal járna. Pontosan az a probléma, ami az OECD-jelentésben is benne van, hogy azok számára, akiknek az ellátás hozzáférhetőségét kell biztosítani, és akik a legkevésbé tudják a kialakult rendszerben elérni ezeket, ez a megoldás nem lehet előrevivő megoldás.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát amit ebben a jelenlegi költségvetési struktúrában lehet tenni, és amellett, hogy minden javaslatot és minden problémafelvetést felírtam, megfogalmaztam magamnak, higgyék el, hogy ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni. Most már lassan 25 éve sajnos az egészségügy minden területén volt szerencsém megfordulni, és 25 éve is hasonló problémákat láttam, tíz éve is, meg most is vannak hasonló problémák. Ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni.

Óriási kihívás a migráció megállítása vagy lelassítása, amiben szerintem ‑ és nem akarok a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőijének most úgymond smúzolni ‑ támogatást kapunk. Az ugyanis, hogy a rezidenstámogatási rendszer úgy, abban a formájában elindulhatott és kiterjesztésre került, most már úgymond bérfeszültséget okozva a másik oldalról ‑ ugye, ez a kritikája ‑, a fiatal orvosok számára tíz évig nettó százezer forint pluszt tud biztosítani, ez egy nagy dolog.

Nem is tudom, talán két hete volt itt a cseh szenátus egészségügyi bizottságának küldöttsége, akiknél óriási problémák vannak, és nincs megoldásuk rá, hogy például a nyugat-csehországi részeken hogy tartsák meg az orvosaikat. Tőlünk kérdezték, akik az elhangzott kritikák alapján nem tesznek semmit és nincs is ötletük, hogy mit lehetne csinálni. Ugyanezt kérdezte a montenegrói, egyébként ugyanezt kérdezte a román tárgyaló fél, és aki még járt nálunk. Ugyanis ez egy jó megoldásnak tűnik, amely magában hordozza azt a lehetőséget, hogy ezt kiterjesztve felmenő rendszerben, ahogy a források rendelkezésre állnak, tovább lehet menni az orvosok esetében.

(21.00)

Az ápolók vonatkozásában szerintem a bér kezelésének a szükségessége nem megkerülhető. Ez szerintem idő kérdése, hogy a kormánynak olyan tárgyalásokat kell kezdenie, amit remélem, hogy én kezdhetek el, és lesz olyan felhatalmazásom, ami arról szól, hogy ütemezetten, bevállalható nagyságrendben, de hosszú távú bérmegállapodást kell kötni, egyébként a jelenlegi feszültségek fennmaradnak, és nehezen lesz a rendszer akár irányítható vagy akár befolyásolható, és abban az esetben várható akár probléma is.

Jelenleg azért azokat a felvetéseket, hogy összeomlik, meg nem működik, azért ezt óvatosan kezelném. Van olyan információnk egyébként, hogy bizonyos üzleti körök az állami rendszer főleg a médiában történő teljes lejáratására készülnek, ami a magán-egészségügyi szolgáltatók felé való eltolását jelenti, úgyhogy csak a jobbikos képviselőtársaimnak mondom, hogy azért óvatosan azzal, hogy mennyire omlik össze. (Dr. Varga László: Szóval, már a spájzban vannak?) Nem fog összeomlani. Ez egy óriási rendszer, nagyon sokan dolgoznak benne, nagyon jó szakemberek dolgoznak benne, óriási vagyon halmozódott fel az egészségügyi rendszerben.

Én arra kérek mindenkit ‑ hogyha ez lehet egy ilyen kérés ‑, hogy természetesen a kritikákat elfogadva, de azért, ahogy Tukacs képviselő úr is elmondta, a betegek, az egészségügyben dolgozók és maga a magyar egészségügy érdekében is szólni, mert a rövid távú politikai hasznok nem biztos, hogy hosszú távon kifizetődnek ebben a kérdésben. A rendszer úgyis működni fog, és a betegeket meg kell gyógyítani, és más nem lesz erre, mint a magyar egészségügyben dolgozók, a felelősök pedig mi leszünk ennek a rendszernek a fenntartásáért.

Várólistaügyben szeretnék néhány kiegészítést tenni. Itt is a számokat érdemes óvatosan használni, hiszen az előjegyzés meg a várólista nem ugyanaz. Természetesen az a cél, hogy minél rövidebbek legyenek ezek, megszűnni nem fognak. Nagyon jó lesz, hogyha letudjuk a nagyműtéteket fél évre ‑ ami egyébként Nyugat-Európában is jónak számít ‑ csökkenteni, a kisműtéteket pedig 2-3 hónapra, azzal, hogy az egynapos sebészetet felszabadítjuk a volumenkorlát alól. Egyébként a szemészeti műtétek, amelyek a várólista nagy részét adják, azok gyakorlatilag el tudnak tűnni a rendszerből, és tulajdonképpen a nagy ortopédiai műtétek lesznek azok, amelyekben igazából a továbbiakban lépni kell.

Hogy hány orvos ment el az országból, meg hányan maradtak, ez a négyszeres növekedés nem igaz, tehát itt elhangzott többször, hogy egyik évről a másikra négyszeres a növekedés. Csak szeretném jelezni, hogy ez nem így van, tehát nagyjából olyan 1800-2000 között mozog most már öt-hat éve a szám, úgyhogy ez biztos, hogy nem így van, nincs szó 10 ezer emberről. Tehát ott is azért lehetne pontosítani.

Én még egyszer köszönöm szépen, és ahogy elhangzott a legelején, hogy kell-e egyeztetni ezekben a kérdésekben, én úgy gondolom, hogy érdemes egyeztetni, ha azokban az alapkérdésekben egyetértünk, hogy társadalombiztosítási rendszer legyen Magyarországon, és minél jobb körülmények legyenek. Én erre továbbra is kész vagyok, és köszönöm szépen a megtisztelő vitát. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  336  Következő    Ülésnap adatai