Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak Révész képviselő úr figyelmébe ajánlanék, azt hiszem, egy egy nappal ezelőtti hírt: „2,5 millió ember retteghet hazánkban, bármikor lecsaphat rájuk a szegénység.”  ez az Eurostat statisztikája a különböző országokban. „Magyarországon jelenleg a nagyvárosokban lakók 18,4 százalékát, a kisebb városokban vagy agglomerációkban lakók 26,6 százalékát, a vidéken lakóknak pedig a 31,3 százalékát fenyegeti annak a réme, hogy elszegényednek vagy társadalmilag kirekesztetté válnak az Európai Bizottság Statisztikai Főigazgatóságának, az Eurostat adatai szerint. Ez a statisztika rengeteg embert takar, összesen 2 millió 514 ezret, ami jóval több, mint minden negyedik itthon élő magyar állampolgár.” Tehát erről a sikerpropagandáról annyit, hogyha a szegénység ilyen hatalmas ütemben csökken a tízmillió magyar állampolgár körében, úgy gondolom, képviselő úr, van még, hogy mondjam, bőven teendő ezen a területen, hogy ebben haladjunk előre. Mivel korábban megvádoltak azzal, hogy itt csak az ellenzék hepciáskodik az egészségügyben, meg egyáltalán hogy merünk megszólalni, gyorsan megnéztem, hogy Selmeczi képviselő asszony orvosi egyetemet végzett-e. Megnyugodtam, hogy nem, mert én sem, és akkor így ettől függetlenül hozzá szabad szólni az egészségügyi vitához is, tehát nem csak azok szólhatnak hozzá, akik kórházban dolgoztak vagy orvosként végeztek.

Két olyan elemzést hadd mondjak el itt a vitában, amelyet az államtitkár úr biztos, hogy ismer, csak hogy ne tudjanak minket azzal vádolni, hogy mi vagyunk itt az elégedetlenek.

„A világ számos országában elterjedt gyakorlat az egészségügyiteljesítmény-értékelés, amely minőségi indikátorok segítségével ad korrekt képet, s ezzel alapot a döntéshozóknak a beavatkozásra. Magyarországon most készült el először az átfogó jelentés az Állami Egészségügyi Ellátó Központ koordinálásával. A minisztériumi teamek munkájával összeállított anyag 76 indikátort használ a 2013 és 2015 közötti időszak elemzésére, s fogalmaz meg súlyos megállapításokat az ellátórendszerről,  annak hozzáférhetőségéről, finanszírozásáról, a lakosság egészségi állapotáról és életkilátásairól. A magyar lakosság egészségi állapota ugyan javuló tendenciájú, de nagyok az országon belüli különbségek, az átlag pedig továbbra is elmarad az Európai Unió legtöbb tagállamának szintjétől, a kevésbé tehetős háztartásoknak pedig gyakran jelentős anyagi terhet okoz az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés  összegez az értékelés. Nőtt a lemaradásunk az EU28 átlagától több kiemelkedő, súlyos terhet jelentő halálokban, közte a keringési rendszer betegségei miatti halálozásban, a nők körében számos daganattípushoz köthető halálozás esetén, méhnyak-, mell-, gége-, légcső-, hörgő-, tüdőrák, a férfiaknál pedig a vastagbél- és a végbélrák esetében.”

Ez egy 2013 és 2015 közötti, önök által megrendelt elemzés. Hosszasan idézhetném, ilyen főcímek vannak benne: „Nő a lemaradás az EU-tól”, „Egy jobb ellátórendszer ennyi életet menthetne meg”, „Brutálisak a régiós különbségek”, „Sok szempontból nagyon nem mindegy, ki hol él”, „Meglepő? Több mint háromszor annyi szegény nem jut ellátáshoz, mint gazdag”, „Ellátják, de hogyan?”, „Az állam keveset, a lakosság sokat költ az egészségre”, „Igazságos?” Az egészségügyi rendszer igazságosságának fogyatékosságát mutatja, hogy az iskolai végzettség 12 évvel téríti el a várható élettartamot, amelyet az is befolyásol, hogy hol lakik az illető. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak mi mondjuk ezeket.

És akkor van egy 2017-es, ha esetleg azt mondanák, hogy 2015 óta hatalmas ugrás volt a dologban. „Kritikus helyzetben van a magyar lakosság egészségügyi állapota a Magyar Orvosi Kamara szerint.” „Nagy bajban van a magyar egészségügy az Orvosi Kamara szerint”, ez a cikknek a címe. Az MTI szerint az egyik legfontosabb megállapítás, hogy: „A Magyarországhoz hasonló körülmények között működő gazdaságokban már régen nem mutatható ki semmiféle közvetlen összefüggés a GDP nagysága és az egészségügy finanszírozására fordított hányada között.”, majd folytatja az Orvosi Kamara anyagáról az MTI: „Az, hogy egy ország mennyit költ az egészségügyre, szerintük kizárólag politikai döntésen alapul, ennek következtében tehát egy ország költségvetése ’morális dokumentum is’.”  olvasható az anyagban. „A deklarációban egyebek között az áll, hogy a magyar lakosság egészségi állapota évtizedek óta kritikus helyzetben van.

Az egészségügyi ellátórendszer működése és biztonsága a hatalmas tőkeberuházások ellenére sem javul, dolgozói túlterheltsége, az elégtelen bérek miatti elvándorlása már a betegek és a lakosság által is érezhetően romlik. A dokumentum az állapotromlás okaként nevezi meg, hogy súlyosan elégtelenek a biztonságos működéshez szükséges források, kiszámíthatatlan a működési források biztosítása és az a pénzhiány, amelyet már nem lehet az ország gazdasági helyzetére fogni. Az Orvosi Kamara szerint alapvető változásokra van szükség.” Ezt csak azért olvastam fel, mert ez egy 2017-es jelentés, és azzal csak nem lehet bennünket vádolni, hogy az Orvosi Kamarát is mi irányítjuk.

Éppen ezért mondjuk mi azt, hogy változtatásra van szükség, ahogy ezt az Orvosi Kamara is mondja, éppen ezért ennek a hazai helyzetnek a javítása érdekében egy potenciális következő MSZP-kormány jelentős béremelést hajtana végre az egészségügyben dolgozók bérei tekintetében, hogy ezek a bérek megközelítsék, majd elérjék a piaci bérek átlagát, ezáltal meg lehetne valóban állítani az orvosok, a nővérek és az egészségügyben dolgozók elvándorlását. Mindenki számára hozzáférhető, jobban finanszírozott háziorvosi rendszert teremtünk, külön figyelemmel a házi gyermekorvosi ellátásra, több pénzt kell fordítani és több pénzt is fogunk fordítani a prevencióra, az egészségmegőrzésre, hogy azok minél hatékonyabban működjenek. Fejleszteni fogjuk az Országos Mentőszolgálatot, új, szociális alapon nyugvó gyógyszertámogatási rendszert vezetünk be, nyilvánossá tesszük a kórházi fertőzések adatait, mert a betegeknek joguk van tudni, hogy hol milyen körülményekre számíthatnak, és független betegjogi hatósággal biztosítjuk, hogy a betegek jogai a kórházakban ne sérüljenek  hogy néhányat kiemeljek azokból a programpontokból, amelyeket mi mindenféleképpen fontosnak tartanánk egy következő időszakban.

Tehát én továbbra is azt mondanám  és való igaz, hogy ebben az embert néha elragadja a hév, de azért ragadja el, mert itt emberi életekről beszélünk, arról beszélünk, hogy kinek milyen hosszan, milyen minőségben telik az élete. És olyan híreket hall az ember, hogy tulajdonképpen az idősek nagyon sokba kerülnek, és nem is biztos, hogy minden egészségügyi ellátást meg kell hogy kapjanak, merthogy túl sokba kerülnek.

Hát kérem, mikor kerülne sokba, ha nem akkor, amikor az ember idős és bekerül a kórházba, vagy amikor rákos betegekről beszélünk, vagy amikor arról beszélünk, hogy egy csípőprotézis-műtétre azért mégiscsak kell várni, függetlenül attól, hogy az államtitkár úr szerint tulajdonképpen már a várólistákban is dobogós helyen vagyunk. Azt gondolom, ezeken a területeken egyszerűen a türelmetlenség, a szenvedélyesség inkább szerintem helyes politikusi magatartás, mint a sikerpropaganda.

Ezért mondom azt, hogy bizony az egészségügyben egy hosszú távú, akár nemzeti minimumnak is nevezhető programra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket a gondokat és problémákat valóban a választópolgárok érdekében hatékonyan tudjuk kezelni a következő időszakban. És ugyanez igaz még számos más területre, amire lehet, hogy még majd ki fogok térni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)