Készült: 2020.08.03.22:51:24 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 72 2006.06.27. 1:29  19-77

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén és nagyon sajnálom, hogy életem első parlamenti felszólalásában nem a köz érdekében, hanem személyes érintettség okán kellett hogy szót kérjek Szűcs Lajos képviselőtársam felvetésére reagálva.

Úgy látom és úgy gondolom, hogy képviselőtársam talán nem érti az összeférhetetlenség lényegét, funkcióját, legalábbis a megnyilvánulásából ez derült ki. A törvény ugyanis konzekvensen állami vagy önkormányzati érdekeltségű vállalatokról beszél, az ügyvédi iroda pedig, felhívnám a figyelmet, magánvállalkozás. Megjegyzem azt is, hogy akár a hatályos törvény rendelkezéseit nézzük, akár a most benyújtásra került törvénytervezet rendelkezéseit, elméletileg is kizárt - leszámítva a 15. §-t -, hogy összeférhetetlen szituációba kerülhessek. Ugyanis egyrészt nem élek közös háztartásban a család egyetlen olyan tagjával sem, aki ügyvédi tevékenységet folytat, másrészt a törvény egyéb rendelkezései alapján sem lehetséges. Azt pedig most meg tudom ígérni, hogy ami a 15. §-ban szerepel, illetve amit a módosítás megcéloz, soha nem fogok sem állami, sem önkormányzati költségvetési szervnél, illetve velük kapcsolatban jogi képviseletet vállalni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 80 2006.06.27. 4:52  77-120

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a T/239. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak találta.

A kormány képviselője két lényeges tartalmi elemre hívta fel a figyelmet, akárcsak miniszter úr az expozéban. Az egyik a mentelmi jog egységesítése. A bizottság ülésén e tekintetben tartalmi vita nem zajlott, ezzel a vonatkozásával mindenki egyetértett a javaslatnak. Másrészt a mentelmi joggal kapcsolatos jogi szabályozás egyértelművé tétele volt, amire a kormány képviselője a figyelmet felhívta.

Vita alakult ki a bizottságban a tekintetben, hogy a tervezett szabályozás a mentelmi jogot korlátozza-e vagy sem. Azonban abban mindenképpen egyetértés mutatkozott, és itt a Fidesz bizottsági alelnöke szó szerint azt mondta, hogy "Igen, tisztelt bizottság, ezt a lényegtelen javaslatot is támogatjuk.", magyarán szólva, hogy lényegi tartalmát a mentelmi jognak az előterjesztés nem érinti, nem tartalmazza.

A bizottsági ülésen vita alakult ki a tekintetben, hogy egyáltalán a mentelmi jogot szabad-e korlátozni bármilyen mértékben is. Egyetértés volt a bizottság ülésén annak vonatkozásában, hogy a mentelmi jog nem a képviselő privilégiuma, tehát nem a mentelmi joggal rendelkező személy privilégiuma, hanem a parlament integritásának a védelmét szolgálja, a parlament jogosítványa ez tulajdonképpen, egész egyszerűen fogalmazva azt a célt szolgálja, hogy a végrehajtó hatalom a törvényhozást befolyásolni ne tudja oly módon, hogy a neki nem tetsző magatartást tanúsító képviselővel szemben szabálysértési vagy büntetőeljárást kezdeményez.

A módosítás azonban valóban - és ez a bizottság ülésén elhangzott, és egyértelmű volt - nem változtatja tartalmilag jelentősen a mentelmi jogot. A törvénytervezet ugyanis továbbra sem engedné meg egyetlenegy esetben sem azt, hogy a mentelmi jog felfüggesztése nélkül bárki ellen, aki ezzel rendelkezik, szabálysértési vagy büntetőeljárást kezdeményezzenek, csupán a büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás megkezdésével nem járó hatósági intézkedéseknek kell alávetni magát a mentelmi joggal rendelkezőnek. Tehát tulajdonképpen az adatgyűjtésről, az adatok rögzítéséről van itt szó. Aztán, hogy ebből büntetőeljárás indul-e vagy sem, ez majd a parlament, illetve aki a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult, annak a döntésén múlik.

A többségi álláspont szerint azonban a törvénytervezet semmiféle új korlátot nem állít a mentelmi joggal kapcsolatban, hanem ahogy a miniszter úr is expozéjában fogalmazott, csupán arról van szó, hogy egy bírói vagy egy jogalkalmazói gyakorlatot tesz egyértelműbbé.

Felmerült az, hogy vajon szükséges-e, hogy ez törvény formájában történjen meg. Felvetődött az is, hogy esetleg, ha itt csak értelmezési problémáról van szó, akkor az Országgyűlés értelmezheti saját maga a törvényt. Ezt azonban a bizottság többsége elvetette, hiszen ez csak az Országgyűlés számára jelent kötelező hatályt, a jogalkalmazók számára nem. Tehát ilyenformán valóságos megoldást nem jelent.

Kérdésként merült fel, hogy mi történik, ha a mentelmi joggal rendelkező személy az intézkedés foganatosítását nem engedi meg, tehát, mondjuk, nem fújja meg a szondát. Kifejtette a kormány képviselője, és a bizottság többsége is azt az álláspontot képviseli, hogy nem kényszeríthető a mentelmi joggal rendelkező, hogy ezt megtegye. Ez a szabályozás mindössze konkretizálja azt, hogy ezt neki meg kell tenni, de természetesen személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedést továbbra sem lehet alkalmazni a mentelmi joggal rendelkező személyekkel kapcsolatban.

Mindezen érvek alapján tehát a bizottság a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(11.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 111 2006.06.27. 1:26  77-120

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék reagálni Takács Albert országgyűlési biztos úr felvetésére, illetve kérdésére, ami megfogalmazódott benne a törvénytervezettel kapcsolatban, nevezetesen is, hogy a büntetőeljárási jogban foglalt, szabadságokat korlátozó kényszerintézkedésekkel mi a helyzet, hiszen a tervezet első ránézésre csak a szabadságelvonással járó kényszerintézkedésekről rendelkezik. Hadd jegyezzem azt meg, hogy a tervezet 7. §-a a Be. 551. § (2) bekezdését úgy módosítaná, hogy a törvény szerint semmilyen kényszerintézkedés nem alkalmazható a mentelmi jog birtokosával szemben, tehát sem a szabadságelvonással járó, sem a szabadságot korlátozó, sem pedig más kényszerintézkedés.

Lehet, hogy egy picit érdemes lenne egyértelműbben megfogalmazni a képviselői jogállásról szóló törvény 5. § (2) bekezdését is e vonatkozásban, de azt tudjuk, hogy a speciális törvény kiegészíti az általánost, és e tekintetben, e vonatkozásban a büntetőeljárás-jogi törvény lesz a speciális a jogállásról szóló törvény általános rendelkezéseihez képest.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 272 2006.11.16. 5:34  1-273

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor az utolsó szó jogán: a mi bizottságunk alapvetően az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejezeteket kell hogy vizsgálja, ezért engedjék meg nekem, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjaként én alapvetően az igazságszolgáltatást érintő fejezetekkel foglalkozzam.

Kezdeném a bíróságokkal. A kormánnyal való előzetes egyeztetés után az OIT elnöke benyújtotta a költségvetés-tervezetet az Országgyűléshez. Tudvalevő, hogy a jogszabályok alapján az Országos Igazságszolgáltatási Tanács maga terjeszti elő a költségvetés-tervezetét. Bár egyes ellenzéki képviselők kifogásolták az abban foglalt számokat, azért arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az OIT az ülésén egyhangúlag fogadta el a beterjesztendő költségvetést, és én azt gondolom, hogy ha valaki a legjobban tudja, hogy mi az, ami a bíróságok zavartalan működését biztosítja, akkor az maga a bíróságok felső vezetése, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács.

Kiemelném tehát azt, hogy a rendelkezésre álló forrásokból biztosítható a bíróságok, illetve az ítélőtáblák zavartalan működése, biztosítható a szakmai munka magas színvonalú elvégzése, biztosítható a már megkezdett beruházások - gondolok a városi és megyei épületekre - tervezett ütem szerinti folytatása, illetve befejezése. A Magyar Bíróképző Akadémia működéséhez biztosított teljes évi forrás rendelkezésre áll a költségvetésben.

A 2006-ban hatályba lépett egyes jogszabályok új feladatokat határoznak meg a bíróságok számára. A többletfeladatok ellátására a költségvetés-tervezet szintén megfelelő fedezetet biztosít. Az intézményi beruházások 2007. évi előirányzata 200 millió forinttal magasabb, mint a 2006. évi előirányzat, ez pedig lehetővé teszi az évek óta elmaradt irodatechnikai berendezések cseréjét és kisebb épületberuházásokat. Az NFT keretében a cégbírósági rendszer modernizációjára kerülhet sor, itt gondolok az e-bíróság modern intézményére.

Az igazságszolgáltatási beruházások közül háromnak a folytatására, illetve befejezésére kerülhet sor, itt a PKKB épületének emeleti rekonstrukciójára, a kazincbarcikai városi bírósági beruházásra, illetve a Fonyódi Városi Bíróság épületének beruházására gondolok. A bíróságok vonatkozásában azt hadd említsem meg, hogy szintén tévedés az, hogy a költségvetés csökkenő tendenciát mutat. Ugyanis a most beterjesztett költségvetés éppen és pontosan ugyanannyi, mint a múlt évi költségvetés volt, amennyi pénzt a múlt évben a bíróságok a működésükhöz kaptak.

Az ügyészségek vonatkozásában a jogszabályi változások következtében természetesen az ügyészségek feladatai is bővülnek. A benyújtott tervezet szerint lehetőség nyílik egy rendkívül takarékos gazdálkodás mellett ezeknek a feladatoknak az ellátására, és nemcsak az ellátására, hanem a megfelelő színvonalú ellátására, tehát a költségvetés biztosítja az ügyészségek zavartalan működésének a lehetőségét. Lehetőséget biztosít ezenkívül az ügyészségek vonatkozásában a költségvetési tervezet a képzésre, a továbbképzésre - itt gondolok különösen a 2006. év során megalakult Magyar Ügyészképző Központra -, a szaknyelvi képzésre, ami az uniós tagságunk óta különös jelentőséggel bír, az OKRI működtetésére, tárgyi eszközök cseréjére, építési beruházásokra, informatikai és biztonságtechnikai fejlesztésekre. Hadd emeljem ki, hogy az Állami Számvevőszék a véleményében úgy fogalmaz, hogy a költségvetési előirányzatok meghatározásánál figyelembe vették a szakmai feladatok ellátásának és az intézményi működések feltételeinek szükségleteit.

Végül csak néhány szót az Alkotmánybíróságról, illetve az Alkotmánybírósággal kapcsolatos költségvetési fejezetről. Itt is biztosított a szakmai feladatok eddigiekhez hasonlatos, magas szintű ellátásának lehetősége. A dologi kiadások előirányzata itt is - természetesen szigorú takarékosság esetén - biztosítja az Alkotmánybíróság megfelelő működését. Itt is lehetőség nyílik intézményi beruházásokra és felújításokra, ezt fedezi a költségvetési összeg, így lehetővé válik majd a személygépkocsik cseréje, lehetővé válik az épületfelújítási munkák halaszthatatlannak bizonyuló elvégzése. Az állami számvevőszéki jelentés szintén úgy rendelkezik, úgy nyilatkozik, hogy a költségvetési javaslatban tervezett pénzügyi források várhatóan biztosítják a jogszabályokban a fejezet részére meghatározott feladatok végrehajtását.

Tehát meglátásom szerint az igazságüggyel foglalkozó fejezetek megfelelő forrást biztosítanak a szervezetek számára a további zavartalan működéshez, ezért remélem, és kérem önöket, hogy a költségvetést az Országgyűlés majd fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 276 2006.11.24. 5:18  1-285

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően, sőt kizárólag az igazságügyi költségvetéssel kívánok foglalkozni.

A részletes vitában csak egy mondattal kívánok visszautalni az általános vitában elhangzottakra. Az a meglátásom, hogy a költségvetési fejezetek közül talán éppen az igazságüggyel kapcsolatos fejezetek jártak a legjobban. Itt tényleg egy fél mondatban emelem ki, hogy a bíróságok közel egymilliárd forinttal kapnak többet, mint a múlt év során. Egyébként ezt az OIT maga terjesztette elő, és ezt köszönöm. Módosító indítvány nem érkezett a VI. fejezet vonatkozásában.

Az ellenzéki javaslatok kapcsán csupán két dolgot jegyeznék meg. Az egyik, hogy az oktatási normatíva javára a társadalmi bűnmegelőzéssel összefüggő kiadásokból kíván az ellenzék átcsoportosítani a 191 millió forintból 133 millió forintot. Én értem a motivációt az oktatási norma vonatkozásában, azonban kevésbé abban a vonatkozásban, hogy a társadalmi bűnmegelőzéssel összefüggő kiadásokból kívánják ezt biztosítani. Nem szeretném azt hinni, hogy a bűnmegelőzés, illetve a közbiztonság nem fontos az ellenzék számára.

A másik ilyen szintén a közbiztonsággal, a bűnmegelőzéssel összefüggésben: az Igazságügyi Hivataltól, amelynek az egyik fő feladata az, hogy a későbbiekben bűncselekmények ne valósuljanak meg, ennek a megelőzése, szintén 13 százalékot kíván elvonni nemzeti évfordulók és szintén oktatási normatíva javára.

Azt gondolom, hogy ez a két javaslat semmiképpen sem támogatható.

Egy olyan terület van az igazságügyi költségvetésen belül meglátásom szerint, amely méltánytalanul kevés támogatást kapott, ez pedig az IRM fejezetén belül éppen a jogi segítségnyújtás, amely éppen az Igazságügyi Hivatalhoz tartozik, amelytől az ellenzék 680 millió forint elvételét indítványozta.

A jogi segítői díjak 2005 óta változatlanok, ez óránként 2500 forintot jelent. Ezek a köznyelv szerint a nép ügyvédjei. Tehát a jogi segítők, a nép ügyvédjei az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal szerződő jogászok, illetve ügyvédek. Ez az összeg, ez a 2500 forint a piaci viszonyokat és az ügyvédek kiadásait áttekintve feltűnően alacsony, szemben például azzal, hogy a bíróságokon büntetőügyekben kirendelt ügyvédek óradíja 3000 forint.

A megbízási szerződést egyébként három évre kötik ezek a jogi segítségnyújtók. Ennek az a veszélye, hogy 2007. december 31-éig a 464 szerződött jogi segítségnyújtó közül 316-nak lejár a szerződése. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a rendszer súlyosan sérül, esetleg el is lehetetlenül. Figyelembe véve azt, hogy ennek az igénye pénzben kifejezve éppen 15 millió forint, azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen, ezért Avarkeszi képviselőtársammal együtt módosító javaslatot nyújtottunk be, amit az alkotmányügyi bizottságban mind a kormánypárti képviselők, mind pedig az ellenzéki képviselők egyaránt támogattak.

A második módosítás szintén a rászorulók részére nyújtandó jogi segítségnyújtással kapcsolatos. A kormányprogramnak részét képezte, hogy a hivatalba lépő kormány a jogi segítségnyújtás, a nép ügyvédje szolgáltatáskörét kibővíti, és kiterjeszti a peres eljárásokra is. A jelenlegi tervezet a bírósági peres eljárásokban biztosított támogatásokra vonatkozó jogszabályok hatálybalépésének időpontját, hangsúlyozom, immáron másodszor kívánja módosítani, tehát 2008. január 1. helyett 2009. január 1-jére. Az új tervezetek szerint a javaslat az eredeti tervezethez képest jóval csekélyebb költségvetési ráfordítást igényel, ez mintegy 141 millió forint. Ez a kormányprogramnak meglátásom szerint az egyik legolcsóbban megvalósítható, társadalmi hatását tekintve azonban kiemelkedő eleme.

A jogi segítségnyújtás egyébként nagyban hozzájárul az igazságszolgáltatási intézmények, a bíróságok tehermentesítéséhez, ami a rendszer jobb működése, a felesleges jogviták elkerülése mellett jelentős megtakarítást is eredményezhet. Éppen ezért kérem a kormány tisztelt képviselőit, hogy fontolják meg, és ezt a módosító javaslatot fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 202 2006.11.27. 3:16  199-213

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság megtárgyalta a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslatot, amelyet a kormány T/1369. számon nyújtott be. E törvényjavaslat, ahogy államtitkár úr is beszélt erről, a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről címet viseli, voltaképpen már csak egy második lépését jelenti annak a folyamatnak, amelynek első lépését ez év tavaszán az Országgyűlés megtette. Hangsúlyozom, hogy ennek az új rendszernek a büntetőeljárási szabályait a parlament már ez év februárjában elfogadta.

Az ellenzéki oldalon felmerült az, hogy a gyakorlatban hogyan tudnak érvényesülni majd az e törvényjavaslatban foglalt szabályok, azaz a pártfogó felügyelői szolgálat vajon szakmailag felkészült-e, rendelkezésre áll-e a szükséges költségvetési forrás, rendelkezésre állnak-e a helyiségek, illetve kérdésként merült fel, hogy várhatóan hány ilyen eljárás folyna, erre fel van-e készülve az igazságügyi hivatal. Kormánypárti felszólalásban elhangzott az, hogy ez a törvényjavaslat összhangban van a büntetőeljárási garanciákkal, konszenzusra törekszik a konfrontáció helyett, egyértelműen és feltétlenül a sértetti érdekeket szolgálja, amely büntetőjog-politikai szempontból bizonyosan nyomósabb érv, mint a büntetések represszív jellege, illetve, hogy a pártfogó felügyelők létszámát, akik az igazságügyi hivatalban dolgoznak, leépíteni a mostani költségvetés alapján nem szükséges, tehát a feladat ellátható.

A kormány képviselője kiemelte, hogy létező intézményrendszerre telepítik a most felállításra kerülő rendszert. Az infrastrukturális feltételek teljes mértékben adottak, a költségvetési fedezet szintén adott a törvényben foglalt rendelkezések végrehajtására. Kiemelte azt, hogy egy speciális közvetítői képzés beindulására sor kerülhet, illetve azt, hogy itt elsősorban nem a jogi szaktudás, hanem más jellegű tudás, amivel egyébként rendelkeznek a pártfogó felügyelők, fontos, jelentős. Ez azonban rendelkezésre áll. Kiemelte tehát, hogy a személyi, illetve dologi feltételek biztosítottak ahhoz, hogy már az induláskor alkalmazható legyen ez a jogintézmény. Arra, hogy körülbelül hány ilyen ügyre lehet számítani: egy éven belül körülbelül 5-6 ezerre prognosztizálja a kormány az ügyterhet.

Mindezekkel kapcsolatban tehát a bizottság azt az álláspontot képviseli, méghozzá egyhangúlag, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 272 2006.12.04. 2:13  269-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is utalt erre, valóban az ő módosító javaslatához kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be az Országgyűlésnek, éppen azzal a tartalommal, hogy az egyébként általam is teljes mértékben támogatott és az abban foglalt elvekkel teljes mértékben egyetértve az abban támogatott módosítást egy kicsit kiegészítsem, illetve annak a hatálybalépését egy évvel későbbre halasszuk el.

Először is hadd jegyezzem meg, hogy tökéletesen egyetértek azzal, ami Hankó Faragó Miklós képviselőtársam indítványában szerepel, hogy semmi sem indokolja azt, hogy ezt a tevékenységet ügyvéd ne tudja elvégezni. Azonban nyomós érdek fűződik ahhoz - gondolok itt arra, hogy ez egy eljárási szabály, az Országgyűlés már az ezt kitöltő anyagi jogszabályt megalkotta, és annak a hatálybalépésére a jövő év elején sor is fog kerülni -, hogy az ezt alátámasztó és az ezt lehetővé tevő eljárási szabályok is alkalmazhatóak legyenek.

Az is biztos, hogy a módosító javaslat szerint, ha az ügyvédek is elláthatnák ezt a tevékenységet, erre egyelőre a feltételek nincsenek meg.

(20.50)

Komoly problémának érezném azt, ha a törvény hatálybalépését emiatt el kéne halasztani. Ezért a kapcsolódó módosító indítványomban tehát ezt az egyéves halasztást a módosító javaslat vonatkozásában indítványozom, és kérem azt, hogy a kormány fontolja meg a módosító javaslat elfogadását, nyilvánvalóan a kapcsolódó módosító javaslattal együtt. Ilyenformán kérem az Országgyűlést, hogy a törvényt szavazza meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 30 2007.02.13. 19:50  17-39

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már látom azt, hogy az Országgyűlésben is mind az általános, mind a részletes vita során az egyik legnagyobb vita - ahogy egyébként a jogalkalmazók és a jogtudomány képviselőinek a körében is - akörül fog kirajzolódni, hogy miért szükséges egy új Btk. elfogadása előtt egy ilyen széles körű módosítás.

Hadd emeljem azt ki, hogy egyelőre az új Btk.-nak az általános része készült el vagy készült el majdnem, tehát a különös rész még hátravan, illetve készülőben van. Ennek az elfogadása akár egy-két évet is igénybe vehet, és egyrészt amit az államtitkár úr is az expozéjában kiemelt, hogy uniós kötelezettségünk van több jogszabály módosítására, ezenkívül a gazdasági törvények módosítása során is szükségessé válik a Btk. módosítása az értékhatárok valorizációja miatt is, az Alkotmánybíróság is kötelezi a törvényalkotót arra, hogy a javaslatban szereplő bizonyos módosításokat megtegye.

Ezenkívül hadd emeljem ki még azt is, hogy a gyakorlatnak van igénye bizonyos törvényhelyek módosítására, és azt gondolom, hogy ez bizonyos helyeken - és itt ki fogom emelni, hogy hol - nem tűr halasztást, hiba lenne tovább halogatni; talán az is hiba volt, hogy eddig halogattuk ezeknek a törvényeknek a megváltoztatását.

Összefoglalva: az MSZP-frakció egyetért a szabályozásnak a szükségességével, egyetért a szabályozás irányával, annak tartalmával - azért azt hozzáteszem, hogy egyes tényállásoknak a módosítását kisebb-nagyobb változtatásokkal tudja csak elfogadni.

Először is a hozzászólásomban kiemelném a törvénynek azokat a részeit, amiket a frakció kiemelten fontosnak tart a tervezetben, és úgy tart kiemelten fontosnak, ahogy az egyébként megfogalmazásra került, és rá fogok világítani a hozzászólásomnak a második részében a törvényjavaslatnak azokra a részeire, amelyeknél a változtatás szükséges, de nem úgy, ahogy azt az előterjesztő benyújtotta.

Az államtitkár úr is kiemelt jelentőséget tulajdonított az elkobzás törvényi szabályozása megváltoztatásának. A javaslat - ahogy az expozéban is elhangzott - kiterjeszti az elkobozható javak körét olyan dolgokra, amellyel a bűncselekményből származó dolgot elszállították, itt valóban alapvetően a gépjárművekről van szó. Hadd emlékeztessek arra, hogy eddig ebben a körben csak bűncselekmény eszközéül használt dolgokat, illetve az olyan dolgokat, amit erre szántak, lehetett elkobozni, és így, mondjuk, azt a gépjárművet, amivel a lopott fát az erdőgazdaságból elszállították vagy a kifogott halakat az orvhorgászat során elszállították, nem lehetett elkobozni. A módosítással teljes körűvé válik tehát az elkobzás alkalmazhatósága, tehát nemcsak az eszközül használt és az arra szánt dolgokat lehet majd innentől kezdve, hanem azt is, amit a dolog elszállítása céljából használtak.

Hadd emeljem ki azt is, hogy ha valaki mást kér meg, hiszen ilyen eszközzel nem rendelkezik, és azért mondom, hogy teljes körűvé válik a szabályozás, mert ha mást kér meg arra, hogy elszállítsa ezeket a dolgokat, akkor ott bűnpártolást követ el ez a másik ember, és innentől fogva a Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja alapján ez a dolog, ez a jármű továbbra is a jelenleg hatályos szabályozás szerint elkobozhatóvá válik.

Mit szolgál, és alapvetően kinek az érdeke, tehát elsősorban kiknek az érdeke ez a módosítás, és mi az, ami miatt az MSZP-frakció ezt kiemelten fontosnak tartja? Egyrészt - ahogy államtitkár úr is említette - a mozgóbűnözés visszaszorítása érdekében fontos. Másodsorban azoknak az embereknek fontos, akiknek szinte őrizhetetlen vagyontárgyak vannak a birtokában, tulajdonában, hiszen ebben az esetben, ha az eszközül használt gépjárművet elkobozzák, akkor, bár furcsa, hiszen az intézkedés értelemszerűen a bűncselekmény elkövetése után alkalmazható, mégis preventív jellegű, hiszen többet ez az ember általában nem fog tudni hasonló bűncselekményt elkövetni, és ez sokkal komolyabb visszatartó erő is másrészt egy ilyen elkövető számára, mint mondjuk egy kicsi, enyhe súlyú büntetés.

Az államtitkár úr szintén utalt a csempészetre, mi szerint is változik. Én azt gondolom, hogy a jogalkalmazásban régóta várt szemléletbeli változást tükröz a Btk. 312. §-ának megváltoztatása, illetve az ezt érintő módosítási javaslat, miszerint is nem a csempészett áru értéke lesz a minősítés alapja, hanem a vámbevétel csökkenése.

A korábbi szabályozás igencsak igazságtalan volt, hiszen gondoljuk el azt, hogy ha valaki egy 1 millió forint értékű árut hozott be az országba, és abból azt vallotta be, hogy az az áru 900 ezer forintot ér, míg a másik esetben szintén 1 millió forint értékű árut hoz be, és azt vallja be, hogy az 100 ezer forintot ér, akkor a vámbevétel csökkenése az államnak összehasonlíthatatlanul nagyobb a második esetben, mint az elsőben, és a büntetési tétel és a minősítés is egyébként ugyanaz a jelenlegi szabályozás szerint a két esetben. Ezt változtatja most meg a törvény, és tényleg a jogalkalmazásban régóta várt változtatás ez. Innentől, tehát ebből kifolyólag természetes az, hogy a törvényi változással a vámorgazdaság mint olyan megszűnik, mint külön bűncselekmény, és az orgazdaság tényállása kiegészül a csempészettel. Én azt gondolom, hogy ez kifejezetten koherensebbé teszi a büntető törvénykönyvet.

Ki szeretném azonban emelni azt, hogy alapvetően egyetért a frakció és én is egyetértek azzal, hogy a csempészet alapeseténél büntethetőséget kizáró okot állapítson meg a törvényalkotó a módosító javaslat elfogadásával, annyi kiegészítéssel, hogy ha valaki a vádirat benyújtásáig megfizeti a vámterhet, hiszen értelemszerűen nagyobb érdeke fűződik, komolyabb érdeke fűződik a társadalomnak ahhoz, hogy a vámbevétel végül is befolyjon az államkasszába, mint az, hogy egy csekély súlyú büntetést kapjon az elkövető, azonban meggondolásra érdemesnek tartom azt, hogy itt a büntethetőséget kizáró ok helyett inkább egy korlátlan enyhítés lehetősége kerüljön megfogalmazásra, hiszen a kizáró oknál gyakorlatilag, ha egy kicsit túlzás is így fogalmazni, de szinte a bűncselekmény elkövetésére sarkallja a törvényalkotó az állampolgárokat, míg hogyha korlátlan enyhítést tesz csak lehetővé, akkor én azt gondolom, hogy ezt a célt megfelelőképpen tudja biztosítani, tehát a törvényalkotói szándék ez esetben nem szenved csorbát.

A bűncselekményi értékhatárokról is beszélt az államtitkár úr. Itt hadd emeljem ki, amellett, hogy teljesen egyetértek, egyetértünk abban, hogy 1999 óta ebben változás nem történt, tehát szükséges az inflációhoz, a valós életviszonyokhoz alakítani az értékhatárokat, illetve nem szükséges csekély súlyú bűncselekmény esetében a büntetőeljárás teljes szigorú garanciarendszerét biztosítani, hanem a gyorsabb, hatékonyabb szabálysértési eljárás kellőképpen, kellő hatékonysággal biztosítja a társadalom védelmét, emellett hadd emeljem ki azt is, hogy az Alkotmánybíróság többször rávilágított arra, hogy a büntetőjognak az egyik, talán fogalmazhatok így, alapelve az ultima ratiós jellege. Ez azt jelenti, hogy csak akkor szabad, és csak azt szabad büntető tényállásba foglalni, kriminalizálni, ami feltétlenül szükséges, és más egyéb jogszabállyal a társadalom védelme nem biztosítható. Én azt gondolom, hogy a 20 ezer forintos, illetve más esetben a 100 ezer forintos értékhatár alatt elkövetett bűncselekményeknél ez nem szükséges, tehát nem szükséges büntető jogszabály alkotása. Ugyanilyen okokból támogatjuk a Btké. 27. és 28. §-ának a módosítását az értékhatárok tekintetében.

A gazdasági bűncselekmények körében egyetlenegy dologra szeretnék rávilágítani és kiemelni: ez a csődbűntett tényállásának a módosítása.

(10.30)

Azt gondolom, ez tipikusan egy olyan törvényi rendelkezés, egy olyan törvényhely, ahol a jogalkalmazó többször fogalmazta meg a változtatási igényét, ugyanúgy, ahogy egyébként a jogtudományban többen ezt megtették. Úgy hiszem, úgy gondolom, hogy a változtatás megfelel a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslására is, és ez a jogtudományban meghatározott fő irányok mentén történt meg a törvényjavaslatban. Tehát úgy vélem, és nemcsak ezzel, hanem a gazdasági bűncselekmények körében megfogalmazott változtatásokkal is egyet lehet, egyet kell érteni.

Kiemelném még a személyi vagyont károsító készpénzt helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés törvényi tényállásának a módosulását. Itt helyesnek tartjuk azt, hogy csak magánindítványra lehessen büntetni a hozzátartozó sérelmére elkövetett ilyen jellegű bűncselekményt. Ugyanígy van ez egyébként az összes vagyon elleni bűncselekménynél, s bár ez gazdasági bűncselekménynek minősül, a társadalomban betöltött szerepét tekintve mégis nagyon hasonlít a vagyon elleni bűncselekményekhez. Azt gondolom, hogy ez a javaslat is abszolút mértékben támogatható.

Van azonban néhány olyan pont, amelyet - ahogy jeleztem is a felszólalásom elején - csak kisebb-nagyobb módosításokkal tartunk elfogadhatónak. Ilyen a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, és ehhez kapcsolnám és egyben beszélnék róla, a Btk. 202/A. §-ának a beiktatása, illetve konkrétan annak a (2) bekezdése. Tudjuk azt, hogy a európai uniós irányelveknek megfelelően szükséges ennek a törvényi tényállásnak az újraszabályozása - mármint a tiltott pornográf felvétellel való visszaélésnek -, azonban hadd emeljem ki azt, hogy az előterjesztő a mi meglátásunk szerint elmulasztotta az előkészületi, a toborzási cselekménynek a pönalizálását. Tehát azt gondoljuk, és azt fogjuk javasolni, hogy a felhívással - mint az egyik előkészületi magatartással - egészüljön ki a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, és így ezzel a módosítással, azt gondolom, maradéktalanul megfelel majd a jogalkotó az Európai Unió előírásainak és egyébként a praktikumnak is.

Hadd emeljem ki - és azért mondtam, hogy együtt tárgyalnám a 202/A. §-ban foglalt rendelkezésekkel, vagy együtt szólnék róla, hiszen ott megfogalmazásra kerül a (2) bekezdésben -, hogy az bűncselekmény, ha valaki a 18. életévét be nem töltött személyt üzletszerű kéjelgésre felhív. Tehát ott ez az előkészületi magatartás viszont pönalizált. Én azzal, hogy már most kiemelem, hogy a cselekmény igencsak veszélyes a társadalomra, a cselekmény súlyosan veszélyezteti a kiskorú egészséges szellemi, erkölcsi és testi fejlődését, mégis úgy gondolom, hogy a (2) bekezdést a javaslatból mellőzni kell, méghozzá azért, mert erről már egy ennél súlyosabb büntetési tételkerettel fenyegetett bűncselekmény keretében a törvényalkotó rendelkezik, ez pedig a kiskorú veszélyeztetése. Hiszen azt gondolom, könnyen belátható, hogy ha valaki züllött életmód folytatására próbál rábírni egy kiskorút, ennek része az is, ha üzletszerű kéjelgésre igyekszik rábírni a kiskorút. Viszont azt kiemelem, hogy ennek a büntetési tétele súlyosabb. Tehát duplán szabályozna a törvényalkotó egy bűncselekményt, ráadásul a hatályos szabályozás szerint ez szigorúbban büntetendő, tehát azt gondolom, helyes az, ha a 202/A. §-ból végül is a parlament csak az (1) bekezdésben foglalt módosítást fogja majd elfogadni.

Felvetődhet természetesen a kérdés, hogy akkor vajon miért nem illeszthető bele a tiltott pornográf felvétellel való visszaélésnek az előkészületi magatartása ugyanebbe a logikába. Én azt gondolom, azért nem, mert azért aközött, hogy valaki, mondjuk, egy felvételt készít, vagy megpróbál rábírni egy kiskorút üzletszerű kéjelgésre, óriási különbség van, és míg az egyik esetben biztosan meg fogják állapítani - ahogy eddig is megtették - a bíróságok azt, hogy a kiskorú veszélyeztetése megvalósul, a másik esetben én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, sőt azt gondolom, hogy ha - az én meglátásom szerint - helyesen értelmezik a törvényt, akkor erre nem kerülhet sor. Tehát itt viszont szükséges a törvényi módosítás, főleg azért, hogy megfeleljünk az Európai Unió elvárásainak.

Kiemelném még azt is, és nyilvánvalóan a részletes vitában ezt részletesen ki fogom fejteni, hogy a Btk. 204. § (7) bekezdésében foglalt fogalommeghatározások az én meglátásom szerint pontatlanok és nehezen értelmezhetőek, ezért ennek biztosan az átfogalmazását fogjuk javasolni.

Kardinális kérdés ebben a módosításban az én meglátásom szerint a lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés, illetve a fegyvercsempészet bűntettének egy tényállásba történő foglalása. Azt gondolom, ez az előterjesztői álláspont helyes és támogatandó. És amit még kiemelnék, abszolút támogatandó az a privilegizált eset, amely az engedéllyel tartott lőfegyver behozataláról, kiviteléről, illetve az országon történő átszállításáról rendelkezik. Ugyanis - és csak egy nagyon rövid példával hadd éljek, hogy mennyire szükséges ez -, ha valaki, mondjuk egy osztrák állampolgár észreveszi azt, hogy az általa engedéllyel tartott lőfegyvere ott maradt a kesztyűtartójában, a határ előtt három kilométerrel, megpróbál átjönni a határon, őt megfogják, a jelenlegi törvényi szabályozás szerint ebben az esetben 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Azt gondolom, mindenki belátja, hogy ez nem méltányos, és a büntetőjogi arányossági alapelvnek sem felel meg. Egyébként zárójelben mondom, hogy ez egy konkrét eset is volt, 3 évet ült az illető. Azt gondolom, hogy ez abszurd. Tehát a törvényjavaslat ezt a hibát most kiküszöböli.

Azonban mindenképpen szükségesnek tartjuk, tartom a lőfegyverrel visszaélés alapesete büntetési tételének a megváltoztatását 2-8 év helyett 1-5 évre, a következő indokok alapján - bár tudom, hogy ez egy kényes téma -, ugyanis a koherenciát és az arányosságot ez biztosítja a megváltoztatott törvényi tényálláson belül. Nem hiszem, hogy helyes akár a lőfegyverrel visszaélés minősített esetét hasonlítani, mondjuk, a nemzetközi fegyverkereskedelemhez, hiszen jelenleg a büntetési tételek bizony egy szintre hozzák ezzel.

Másrészt pedig - és nem akarom bagatellizálni, hiszen a lőfegyverrel visszaélés egy súlyos bűncselekmény, sőt bűntett, és annak is kell maradnia - hadd emlékeztessek arra, hogy ha valaki lőfegyverrel követ el bűncselekményt, akkor ott nemcsak ezt a tényállást állapítják meg, hanem azt is, amilyen bűncselekményt elkövetett, általában annak a minősített esetét, tehát magyarán szólva nem 1-5 éves büntetési tételkerettel lesz fenyegetve az elkövető, hanem annál jóval magasabbal. Azonban ha valaki egyszerűen csak magánál tart egy lőfegyvert, egy pisztolyt vagy egy átalakított, lőfegyverré minősített pisztolyt, vagy lőfegyvernek minősülő pisztolyt, azt ugyanolyan büntetési tételkerettel fenyegessük, ugyanolyan büntetéssel, mint, mondjuk, a halált okozó testi sértést vagy a gondatlan emberölést, azt gondolom, hogy ez nem felel meg az arányosság alapelvének. Ezért azt gondolom, hogy ennek a bekezdésnek a módosítása szükséges. A módosítással természetesen szükségessé válik majd a minősített esetnek az átfogalmazása is.

Egy dolgot kívánok még kiemelni, ami igen fontos. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásánál, úgy gondolom, indokolt nemcsak a büntetési tételkeretnek a csökkentése, hanem a gondatlan alakzat dekriminalizálása is. Ugyanis ez a bejelentések tömegét indukálja. Feleslegesen köt le erőforrásokat, rontja a pénzmosás üldözésének a hatékonyságát, teljesen felesleges többletköltséget okoz a költségvetés számára, és semmivel, de semmivel nem növeli a bűnüldözés hatékonyságát. Ezt nemcsak én mondom, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda, amely kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik e témakörben, szintén ezen a véleményen van, semmivel nem rontaná a bűnüldözés hatékonyságát, ha a gondatlan alakzat kikerülne a törvényből. Mi tehát erre fogunk indítványt, módosító javaslatot előterjeszteni.

Ehhez még hozzátennék annyit, hogy nem követeli meg az Unió azt, hogy kriminalizáljuk a gondatlan alakzatát ennek a bűncselekménynek.

(10.40)

Összefoglalva, a büntetőeljárási törvényben megfogalmazott módosításokhoz annyit tudok hozzátenni, hogy azokkal a frakció teljes mértékben egyetért, azokat támogatja. Mindazokkal a módosításokkal, amelyeket elmondtam, felvázoltam, a törvényjavaslat elfogadását a frakció támogatni tudja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 42 2007.02.13. 2:04  39-55

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a T/1746. számú törvényjavaslatot megtárgyalta. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője előadta a bizottság tagjai számára, hogy a módosítás egyrészt technikai jellegű, másrészt pedig jogharmonizációs célú. Érdemi módosításként kiemelte, amit a mai ülésnapon az államtitkár úr is, hogy a külföldi ítélet érvényére vonatkozó büntetőjogi szabályozás ezzel a módosítással egy törvénybe kerül, és a szabályozás széttagoltsága megszűnik. A törvény második része a 2003. évi CXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről rendelkezik.

A bizottság egyetértett azzal, hogy a jogharmonizációs problémák megoldására szolgál a törvényjavaslat, illetve hozzájárul az egységes jogalkalmazás megteremtéséhez. A bizottság alelnöke felvetett egy konkrét esetet, és azt kérdezte, hogy esetleg ennek az esetnek a kapcsán kerül-e sor a törvény módosítására, avagy pedig erre az esetre megoldást kínál-e ez a törvény. Erre az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője egzakt és konkrét, pontos választ adni nem tudott, ezért az elnök kérte arra, hogy ezt írásban juttassa el a bizottsághoz - mármint a választ, természetesen.

Ezek után a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 235 2007.02.27. 6:02  226-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Egyszerűen nem értem, és azt gondolom, hogy jobb, ha csak nem értem, mert ellenkező esetben öncélú politikai hangulatkeltéssel kellene vádolnom ellenzéki képviselőtársaimat és az ellenzéket. Szóval, nem értem, hogy miért nem értik azt, hogy senki, de senki nem kívánja legalizálni a gyermekpornográfiát.

Egy közbevetést engedjenek meg, ha már az erkölcsről ennyi szó esett a túloldalról. Hadd kérdezzem meg - és azt gondolom, hogy erre más választ adni nem lehet -, hogy vajon erkölcsös-e igazságtalanul erkölcstelenséggel vádolni valakit. Azt hiszem, hogy erre egy választ lehet adni, hogy nem. Szóval, nem értem, hogy miért nem értik. Világosan elmondtuk, és hetek óta hangoztatjuk azt minden lehetséges helyen - médiában, sajtótájékoztatón s a többi -, hogy az MSZP frakciója a gyermekpornográfiával kapcsolatban a nulla tolerancia elvét követi és ezt vallja. Azt is kimondtuk többször, hetek óta hangoztatjuk, hogy semmilyen olyan javaslatot nem támogatunk, amelyik bármilyen visszaélésszerű joggyakorlásra adna módot a pedofíliával és a gyermekpornográfiával kapcsolatban.

Azt is hangoztatjuk, hogy mi voltunk az elsők a frakciók közül, akik szigorító tartalmú módosító javaslatot adtunk be ezzel a törvényhellyel kapcsolatban. A mi javaslatunk alapján - ha az elfogadásra kerül, és remélem, hogy támogatni fogják önök is - a felhívást mint előkészületi magatartást is büntetni lehet majd a gyermekpornográfiával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy az álláspontunkat ennél érthetőbben, ennél közérthetőbben nem lehet kifejezni és elmondani. Kérem önöket, hogy értsék meg végre, nekünk is ugyanaz a szándékunk. Azt gondolom, hogy normális, épeszű ember nem gondolhatja azt, hogy a parlamenti padsorokban vagy a kormányban olyan emberek ülnek, akik legalizálni, támogatni szeretnék a pedofíliát vagy a gyermekpornográfiát. Kérem szépen, ez abszurdum, ennek a feltételezése is az!

Azt gondolom, hogy a kormánynak volt egy olyan előterjesztése, amit szerencsétlenül fogalmazott meg. Azt gondolom, hogy érthető a szándék mögötte. Érthető a szándék... (Kékkői Zoltán József: Érthető, ez a baj...) és az a szándék, hogy, mondjuk, azt a férjet, aki 19 éves, és a 17 éves feleségéről készít egy erotikus fényképet, ne kelljen 8 évre börtönbe zárni. Ez a cél, és nem a pornográfia legalizálása, hadd emeljem ki. Szerintünk is félreérthető és félreértelmezhető a javaslat, ezért nyújtottunk be módosító indítványt, kettőt is, és abból az egyik tartalmilag teljesen megegyezik egyébként a Fidesz módosító indítványával; hadd emeljem ki: teljesen.

A másik módosító indítvány is egyébként főszabályként minden gyermekpornográfiával kapcsolatos magatartást büntetni rendel, bármelyiket is fogadja el majd az Országgyűlés. És nyitottak vagyunk minden olyan módosító javaslatra, amely megfelel a büntető jogelveknek, megfelel az alkotmánynak, és minden visszaélést kizár. Azt gondolom, hogy egy a célunk, és kérem, hogy értse meg végre mindenki. Azt gondolom, hogy egy büntető jogszabály akkor a legjobb, ha a legszélesebb körű társadalmi elfogadottsággal bír. Meglátjuk a részletes vita folyamán, hogy amit a frakciók benyújtottak, azok közül melyik javaslat bír majd a legszélesebb körű társadalmi támogatottsággal. Hadd említsem meg azt, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kifejezte már abbéli szándékát, hogy támogatni fog módosító javaslatot a (6) bekezdéssel kapcsolatban. Senkit ne tessék erkölcstelenséggel vádolni, se ma, se máskor!

Egyébként a Btk. vitája során - a mai napon is eddig, és ez nagyon furcsa számomra - egy 91 szakaszból álló módosító javaslat kapcsán egyetlenegy paragrafus egyetlenegy bekezdéséről vitatkozunk, semmi másról, és a módosító javaslatok is ezt tükrözik. Azt gondolom, hogy akkor tulajdonképpen ez egy jó javaslat. Mindazonáltal más hibákat, más pontatlanságokat is észleltünk a javaslatban. Úgy gondolom, hogy talán csak az MSZP-frakció az, amely az egész törvényt a maga egységében nézte, és 20 módosító javaslatot nyújtottunk be ezzel kapcsolatban, mert úgy gondoltuk, hogy a 91 szakaszból nemcsak eggyel, hanem a másik kilencvennel is foglalkozni kell. Ugyanis fontosnak tartottuk azt, hogy szakmailag is és a jogszabályt is vizsgáljuk, és ne csak politikai hangulatot keltsünk, ugyanis minket nemcsak a botránykeltés érdekel.

Nagyon kérem az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy értsék meg végre a mi álláspontunkat, ne vádoljanak minket igaztalanul erkölcstelen hozzáállással, és vitatkozzunk végre esetleg ennek a jogszabálynak a másik 90 szakaszáról is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 241 2007.02.27. 1:19  226-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tényleg csak néhány szóban szeretnék reagálni egy abszolút jogos felvetésre, hiszen alapvetően és értelemszerűen a KDNP és a Fidesz képviselőinek megnyilvánulásairól beszéltem, és nem az MDF képviselőinek megnyilvánulásáról. Hadd emeljem azt ki, és itt már közösen válaszolnék a két felvetésre, természetesen mindenki nemhogy szabad, de köteles azt a nézetrendszert az Országgyűlésben képviselni, ami miatt őt a választói ide delegálták. Csak egyet kérek, egyetlenegyet, hogy ne vádoljuk egymást - mi ezt nem tettük, viszont annál többször kaptunk ilyen megnyilvánulásokat -, ne vádoljuk egymást erkölcstelenséggel.

Mi is ugyanazt akarjuk. Mi is a nulla tolerancia elvét valljuk. Hadd hangsúlyozzam ismét, és ezt természetesen egybevág, azt gondolom, még az evangéliumban foglaltakkal is, mi sem szeretnénk legalizálni a gyermekpornográfiát. Ha megnézik a mi módosító indítványainkat, akkor ezekből ez egyértelműen kiderül.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 245 2007.02.27. 0:30  226-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, talán utoljára. Úgy gondolom, hogy a mi módosító indítványaink a Larousse enciklopédiában foglalt erkölcsiségnek is megfelelnek, és hadd hangsúlyozzam tényleg utoljára, hogy a lényegben bizonyosan egyetértünk. A Magyar Szocialista Párt számára és frakciója számára is kiemelten fontos a gyermekek védelme, és csak olyan törvényjavaslatot fogunk támogatni, ami ennek az elvnek és ennek az erkölcsiségnek megfelel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 249 2007.02.27. 1:06  226-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy gondoltam, hogy nem lesz rá szükség, elnök úr, de úgy tűnik, hogy mégis. Tényleg egy nagyon rövid reagálás.

Azt gondolom, hogy egy ilyen volumenű törvényjavaslat, ami, ahogy már a felszólalásomban jeleztem, 91 szakaszból áll, azt hiszem, harmincvalahány oldal csak maga a normaszöveg, nem lehet hibátlan. Nem lehet hibátlan. (Pettkó András: Pont ebben a kérdésben hibáznak?) Lehet, a legkomolyabb kérdésben is lehet rossz megfogalmazással élni. Előfordulhat. Pontosan arra való az országgyűlési vita, az általános és a részletes vita, hogy ezeket a hibákat az Országgyűlés, ha észreveszi, kijavítsa. Ez történik most. Ebben semmi különös nincs, semmiféle hátsó szándékot az előterjesztő részéről nem kell feltételezni. Nemcsak itt van hiba, hanem másik húsz helyen is van hiba, amire szintén nyújtottunk be módosító javaslatokat. Ki kell javítani, egyetértünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 89 2007.03.13. 1:45  80-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos Dávid Ibolya képviselő asszony felszólalásának csak az utolsó részét tudtam meghallgatni, de azt kell mondjam, hogy teljesen egyetértek vele, legalábbis amit hallottam, nevezetesen, hogy sajnos ebben a kérdésben, a tiltott pornográf felvétellel kapcsolatban bizonyos demagóg megnyilvánulások miatt nem lehetett értelmes szakmai vitát folytatni.

Voltak jó javaslatok, mindegyik párt egyetértett abban, és ezt hangsúlyoztuk mi is többször, ahogy egyébként tényleg minden parlamenti párt, hogy semmilyen olyan javaslatot, módosító javaslatot, illetve alapjavaslatot nem vagyunk hajlandóak elfogadni és támogatni, amely visszaélésszerű joggyakorlásra ad lehetőséget a gyermekpornográfiával kapcsolatban. Hiszen akár az MSZP, úgy gondolom, az összes többi párt is a gyermekpornográfia vonatkozásában a nulltolerancia elvét vallja. De azonkívül, hogy elhagyásra kerül ez a bekezdés, lehetett volna még más javaslatokon is gondolkodni.

Ami miatt a mi képviselőcsoportunk is ezt a megoldást támogatja, az az, hogy ebben alakult ki a legnagyobb konszenzus. Úgy gondolom, hogy egy ilyen jelentőségű büntetőjogi szabályozás esetén azt a javaslatot kell támogatni, amiben a legnagyobb társadalmi és politikai egyetértés mutatkozik. Márpedig most a szakasz elhagyására mutatkozik a legnagyobb társadalmi és politikai egyetértés, és ez az oka annak, ami miatt a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja szintén ezt fogja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 181 2007.04.02. 2:29  178-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak tartotta a T/2593. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot. A bizottság tagjainak egyhangú véleménye szerint a törvényjavaslat az Európai Unió 2005. évi kerethatározatának megfelelően szakszerűen került megalkotásra.

Két kérdés merült fel az alkotmányügyi bizottság ülésén, amely során kérdések is megfogalmazásra kerültek, illetve amely során véleményeket is közöltek a képviselők, illetve a kormány képviselője. Az első ilyen kérdés az volt, hogy hogyan tudja, mondjuk, egy kisváros szabálysértési előadója - konkrétan Kisújszállás került szóba - eldönteni azt, hogy fennállnak-e a jogsegély feltételei. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője válaszában kiemelte, hogy nyilvánvalóan a jogszabálynak megfelelően a Legfőbb Ügyészséghez lehet fordulni, amely minden jogszabályi tájékoztatást megad majd az eljáró hatóságnak, szabálysértési előadónak. Azt is kiemelte, hogy amennyiben ez szükséges, itt nem jogszabályi szintű, hanem belső utasítások tekintetében lehet ezt a tevékenységet tovább segíteni, tehát így tud ezzel a problémával majd a szabálysértési előadó megküzdeni.

A vita során felmerült továbbá, miért rendelkezik úgy a jogszabály, hogy amikor a végrehajtást átveszi Magyarország, akkor 70 euró az értékhatár, ami fölötti bírságot köteles átvenni, és miért van az, hogy végrehajtás átadásakor legalább 150 euró ez a határ, ami alatt nem lehet átadni a kiszabott bírság végrehajtását.

Erre is adott választ az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előadója, de úgy gondolom, hogy ez csak részben győzte meg a képviselőtársakat. Várható, hogy módosító indítványok kerülnek majd benyújtásra. Mindezzel együtt azonban az alkotmányügyi bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 183 2007.04.02. 7:05  178-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen ismét, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat, ahogy az előző felszólalásomban is említettem, egy nemzetközi egyezmény alapján készült, európai uniós kötelezettség alapján.

(17.40)

Úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy a javaslat koherens, jó javaslat, amely átveszi a hasonló témakörben megalkotott és nemrégen egyébként szintén módosított bűnügyi jogsegélyegyezmény garanciarendszerét, és részben, bár természetesen ugyanúgy, ahogy a szabálysértési eljárás maga a büntetőeljáráshoz képest, ugyanez tükröződik, de részben szerkezetét is átveszi ennek a törvénynek.

Úgy gondolom, úgy véljük, hogy mindenképpen a jogbiztonságot szolgálja, ha az Európai Unió polgárai által elkövetett szabálysértések, akár csak egyébként eddig a bűncselekmények, tehát ezek miatt megállapított szankciók végrehajtásra kerülnek, hiszen ekkor van visszatartó erejük, ekkor töltik be prevenciós céljukat. A cél tehát, hogy megelőzzük - és a javaslat ezt lehetővé teszi -, hogy magyar állampolgár külföldön elkövetett szabálysértései megtorlatlanul maradjanak, és ugyanúgy, hogy külföldi állampolgár Magyarországon elkövetett szabálysértést valósítson meg, illetve ha ezt megtette, akkor ez szintén megtorlásra kerüljön.

A törvény érdemei között kell kiemelni, úgy gondolom, hogy a társadalom fejlődéséhez és a technika fejlődéséhez idomul a törvény, hiszen egyes eljárási cselekményeket közvetlenül távbeszélő útján is lehet majd folytatni. Itt az eseti eljárási jogsegélyekre gondolok elsősorban, ami amellett, hogy gyors és hatékony, sokkal olcsóbb, mint bármi más megoldás lenne. Nem is beszélve arról, itt kiemelem azt, hogy a közvetlenség elve a lehető leginkább érvényesül, már amennyire lehet egy jogsegély esetén. Illetve azt is kiemelném, hogy a garanciális feltételek itt is megvalósulnak, ugyanúgy, mintha személyesen hallgatnák meg, hiszen a magyar hatóság a jogait és a kötelezettségeit tudja ismertetni az eljárás alá vont személlyel, avagy esetleg szakértővel, tanúval.

A törvény továbbra is megtartja az úgynevezett kettős inkriminációnak a követelményét, elvét, de úgy gondolom, épp az általam megfogalmazott elvek szerint nagyon helyesen kibővíti azt, azaz most már nemcsak akkor lehet majd az eljárási jogsegéllyel élni, ha mindkét országban büntetendő cselekményről és bűncselekményről van szó, hanem akkor is, hogyha az egyik országban a szabálysértés a másik országban bűncselekménynek minősül, avagy mind a két országban szabálysértésnek minősül; tehát teljesebb kört állapít meg a törvény.

A garanciális elemek közül kiemelném azt, talán a legfontosabb, hogy nem terjeszthető olyan kérelem, amely veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát avagy sérti a közrendjét, továbbá az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalással ellentétes. Hadd emeljem ki azt, és a törvény nagyon fontos elemének tartom, hogyha a külföldi kiszabott bírság összege meghaladja az azonos szabálysértés miatt Magyarországon kiszabható bírság felső határát, akkor az ezen felüli részt, összeget nem lehet végrehajtani. Én is azt gondolom, hogy ez egyértelműen Magyarország polgárainak az érdekét szolgálja.

A legfontosabb és legkomolyabb kérdések egyike az én meglátásom szerint is, hogy miért ez a különbségtétel, hogy akkor vehető át a külföldi határozat végrehajtása, ha annak az összege meghaladja a 70 eurót, és akkor adható át a végrehajtás, ha meghaladja a 150 eurót. Természetesen értem a szempontot, és tudom azt, hogy a 70 euró a minimum, de efölött is meghatározhat bármely tagállam, és lehet, hogy más tagállamok nem a 150, hanem akár a 200 vagy 300 eurós határt fogják majd megszabni. Tehát érthető a cél, hiszen egy ilyen eljárás költségekkel jár, a költség az átadót terheli, míg a bevétel éppen máshol fog jelentkezni, és egy ilyen eljárásnak a költsége lehet, hogy pár tízezer forint, de akár több százezer forint is lehet. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy fölveti azt a kérdést, hogy vajon a jogegyenlőség milyen módon valósul így meg, hiszen külföldi állampolgár Magyarországon kisebb súlyú szabálysértésért, mondjuk, nem fog felelni, ugyanazért, amiért, mondjuk, magyar állampolgár külföldön viszont felelni fog.

Meg kell tehát nagyon gondolni és fontolni, és úgy hiszem, hogy ez az előterjesztő részéről akár még külön indokolást vagy magyarázatot is megér, hogy miért pont a 150 euróban határozták meg. Tehát ennek lehet alapja, mondom, anyagi természetű, de azt hiszem, hogy nagyon körültekintően kell eljárni, amikor az Országgyűlés majd ebben a kérdésben dönteni fog.

Végül egy dolgot mindenképpen szeretnék még kiemelni, amit feltétlenül módosító javaslat keretében kell orvosolni, ami a jogszabálynak, a beterjesztett törvényjavaslatnak mindenképpen és egyértelműen hiányossága, hibája, hogy a törvény gyakorlatilag a jelenlegi formájában a visszaható hatályt lehetővé teszi, márpedig mind a szabálysértési eljárásban, mind a büntetőeljárásban alapelv az, hogy a visszaható hatálynak mindenféle tilalmát érvényesíteni kell. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat 39. §-át egy (2) bekezdéssel mindenképpen szükséges kiegészíteni, amely gyakorlatilag arról rendelkezik vagy rendelkezne, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor már jogerősen befejezett ügyekben nem lehet alkalmazni.

Mindezekkel a kérdésekkel, kételyekkel, illetve azt gondolom, kétség nélkül elfogadásra érdemes módosító javaslattal együtt úgy gondolom, hogy a törvény egy jól megalkotott jogszabály, szükséges jogszabály, a célja egyértelműen pozitív, ezért javasolom, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja majd el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 201 2007.04.02. 4:26  196-206

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vitányi képviselő úr azzal kezdte felszólalását, ha jól emlékszem, de az elején volt, az biztos, hogy a büntetőeljárás-jogi törvénnyel kapcsolatban egy szakasz egyetlen bekezdését módosítja csak ez a módosító indítvány. Hadd emeljem ki, hogy ez igaz, de annál jelentősebb, tehát érdemes odafigyelni rá.

Valóban mind az alkotmányügyi bizottság, mind - egyébként azt kell mondjam - személy szerint én is javasoltam és megszavaztam azt, hogy az Országgyűlés tárgysorozatba vegye a nevezett, benyújtott törvényjavaslatot, és azt általános vitára alkalmasnak minősítse. Azonban hadd hangsúlyozzam azt, hogy ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben egyetértek a javaslat beterjesztett szövegével és formájával. Úgy gondolom, hogy a kormánynak az a korábbi törekvése és egyébként az Országgyűlés által megszavazott kizárási módszere továbbra is támogatandó az elvek szintjén, ami eddig hatályban volt, azaz semmiképpen sem javaslom azt, hogy az Országgyűlés az eredeti javaslatot fogadja el, visszaállítva ezzel gyakorlatilag az eredeti, a módosítás előtti állapotot egy az egyben.

Ugyanis úgy gondolom, helyes az, ahogy államtitkár úr is említette, hogy az ügyben eljárt vagy eljáró hatósággal, ügyészséggel, nyomozó hatósággal alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban lévő szakértőt kizárja, illetve az ő kizárásáról rendelkezzen a jogszabály. Hiszen úgy gondolom, hogy alapvető garanciát jelent az, hogy a szakvélemény elkészítésekor ilyen szempontból nem elfogult a szakértő, hiszen a nyomozó hatósággal vagy az eljáró bírósággal nincsen alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban. Még egy példa: nem a saját helyszínelése során keletkezett iratokról mond véleményt, esetleg tárja fel a helyszínelés hiányosságait, ami szintén a szakértő feladata egy büntetőeljárásban.

Hadd jegyezzem meg azt is, hogy esetleg nem válik evidenciává az a szakértő számára, hogy, mondjuk, egy tárgyalóban mindenképp az ügyész mellett foglaljon helyet, ami önmagában már utal arra, hogy milyen viszonyban áll adott esetben a nyomozó hatósággal. Végül hadd említsem meg, amit a Ház falai között sokszor és sokan hangoztatnak, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Az, hogy a szakértő ne álljon azzal a hatósággal vagy eljáró bírósággal, ügyészséggel szolgálati vagy alkalmazotti viszonyban, amelynek szakvéleményt készít, azt gondolom, egy kívülálló számára is egyértelmű és nyilvánvaló követelmény. Azonban úgy vélem, hogy a jelenleg hatályos szabályozás szintén nem jó és nem helyes, ugyanis nem helyes és nem jó az, ha a szakértők vonatkozásában a kizárás szigorúbb, mint az ügyészek vagy bírák esetében.

(18.30)

Éppen ezért az én módosító javaslatom azt célozza, hogy bár maradjon meg az eredeti törvényalkotói szándék, mármint ami most hatályos, de olyan módon korrigáljuk azt, hogy a kizárás hasonló legyen, illetve megegyezzen az ügyészekre és a bírákra vonatkozó kizárással. Tehát összefoglalva: nem látom annak okát, ha valamelyik szakértő hozzátartozója, a felesége, mondjuk, a megyei bíróságon dolgozik mint büntetőbíró, akkor ugyanez a szakértő polgári eljárás során ne tudjon eljárni egy értelemszerűen teljesen más bírói tanács előtt.

Összefoglalva: azért támogattuk és támogatom én is a módosító javaslatot és annak most az általános vitáját, mert úgy gondolom, hogy egy létező probléma felmerülése kapcsán született ez meg. De hangsúlyozottan nem az eredeti javaslatot javaslom elfogadásra, hanem a módosító javaslatot, ami a korábbi szándékot megtartja, de a hibát kijavítja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 8-10 2007.04.16. 10:41  7-12

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Vendégeink!

Házelnök asszony a megemlékezésében kiemelte, amit egyébként néhány nappal korábban Suchman Tamás is már megtett, hogy e Ház falai között fogadták el azokat a törvényeket, amelyek alapján lehetővé vált több százezer zsidó ember és roma ember deportálása, megölése. A parlamentben szükséges a megemlékezés. Szükséges a megemlékezés többféle módon, azonban én azt gondolom, hogy elsősorban is nem mással, hanem törvényalkotással, amely nem csupán megemlékezés, hanem egy előremutató törekvés is, azt célozza, hogy ilyen borzalmak, ilyen tragédiák soha többé ne valósulhassanak meg a magyar történelem során.

A társadalomban újra és újra felmerül, hogy ezeket az emberi méltóságot sértő, bizonyos társadalmi csoportok emberi méltóságát sértő megnyilvánulásokat miképp lehet kezelni. Sokan azt mondják, hogy elég, ha a társadalom majd kirekeszti saját maga közül ezeket az embereket, ha közéleti szereplők újra és újra elítélik ezeket a megnyilvánulásokat.

Tisztelt Országgyűlés! 15 éve ez történik, közéleti szereplők hétről hétre elítélik ezeket a megnyilvánulásokat a múzeumokban, kiállításokon... (Dr. Navracsics Tibor rosszulléte miatt félbeszakítja felszólalását.)

ELNÖK: Egy pillanatra kérem, képviselő úr, hogy várjon, és kérem a segítségüket. Kérem, ha van orvos az ülésteremben... (Többen dr. Navracsics Tibor segítségére sietnek.) Képviselőtársaim, két perc szünetet elrendelek.

Megkérem a média képviselőit, hogy azért tartsák tiszteletben a képviselő úr személyiségi jogait, és ha lehet, ne fotózzanak az ülésteremben! (Taps. - A parlamenti orvos megérkezik. - A fotózás folytatódik.) Kérem önöket, hogy ne fotózzanak, annyira azért tartsák tiszteletben a személyiségi jogokat! (Közbeszólások mindkét oldalról: Menjenek ki! - Vezessék ki őket!) Arra kérem a média képviselőit, a fotósokat, hagyják el az üléstermet! (Taps.) Ennyi együttérzést, azt hiszem, a frakcióvezető úr és mindannyian megérdemlünk.

Képviselőtársaim, 10 perc szünetet még elrendelek, úgyhogy kérem, aki gondolja, az üléstermet hagyja el. (Rövid szünet. - Dr. Navracsics Tibor feláll. - Taps. - Kezével jelzi, hogy jobban van, majd képviselőtársai kikísérik az ülésteremből.)

(13.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Navracsics frakcióvezető úrnak jobbulást kívánunk! Nagyon remélem, hogy mielőbb helyrejön.

Ha a képviselőtársaim is egyetértenek, folytatjuk a mai munkánkat. Bárándy Gergely képviselő úr 1 óra 57 percnél fejezte be... - bocsánat, 1 perc 57 másodpercnél fejezte be. Bocsássák ezt ma meg nekem! Kérem a frakcióvezető-helyettes urat, hogy a további, az ön rendelkezésére álló 3 perc 3 másodperc alatt fejezze be a napirend előttijét. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy a frakciónk nevében jobbulást kívánjak Navracsics Tibor képviselőtársunknak. Folytatnám a felszólalásomat onnan, ahol abbahagytam.

Tehát felmerül a társadalomban, felmerült a jogtudósok között, és felmerült közéleti személyiségek között is az az álláspont, hogy a társadalom rekessze ki ezeket a gyűlölködő embereket maguk közül. De ahogy említettem, hiába van holokauszt-emléknap, hiába van a kommunizmus áldozatainak emléknapja, hiába vannak múzeumokban a tárlatok során olyan kiállítások, amelyek bemutatják ezeknek a rendszereknek a borzalmait, mégis egyre-másra szaporodnak 15 év alatt azok a megnyilvánulások, azok a szónoklatok, amelyek súlyosan sértik egyes emberek, egyes csoportok emberi méltóságát.

Ahogy a miniszterelnök úr felszólalásában említette, az állam elsőrendű feladata óvni az állampolgárok érdekeit és kiemelten emberi méltósághoz fűződő jogát. Ezért tehát, ha nem vezet eredményre, márpedig nem vezetett eredményre a társadalomnak, a közéletnek ez a fajta, úgy fogalmaznék, kirekesztő szerepe, akkor erre törvényt kell alkotni. Éppen ezért öt képviselőtársammal a mai napon benyújtottuk az Országgyűléshez a gyalázkodásról, ismertebb nevén a gyűlöletbeszédről szóló törvényt módosító javaslatunkat, amely pönalizálná, a Btk. részévé kívánja tenni a gyűlöletbeszédet.

Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy nem lehetett volna emblematikusabb napot találni a gyalázkodásról szóló törvényjavaslat benyújtására, mint a holokauszt áldozatainak emléknapját. Mindazonáltal ki szeretném emelni, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat nem a kisebbségekről szól, a kisebbségek védelméről kizárólagosan, hanem minden társadalmi csoport védelméről és elsősorban a magyar nemzet védelméről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr kérte és kiemelte azt, hogy írják alá azt a kiáltványt, amelynek a szövegét felolvasta. Meg kell jegyeznem, hogy a frakciónk nevében támogatjuk és aláírjuk ezt a kiáltványt, és mindezzel együtt kérem a tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy a gyűlöletbeszéd, illetve a gyalázkodás törvényi tényállásának Btk.-ba iktatását is támogassák majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 156 2007.04.24. 9:50  133-203

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés meglehetősen komplex, amiről vitatkozunk, engedtessék meg, hogy én a szakmámhoz közeli, csak a jogi vonatkozásait vizsgáljam és emeljem ki az előttünk álló problémának. Azonban úgy gondolom, hogy jelen pillanatban pontosan ez a jogi vonatkozás az, ami behatárolja a mi lehetőségeinket. Természetesen vannak egyéb társadalmi, egészségügyi - ahogy Gusztos Péter képviselőtársam felsorolta - és egyéb vonatkozások, de most talán első helyre lépett, szerencsére vagy sajnos a jogi szabályozás.

Kiemelném azt rögtön elöljáróban, amit Gusztos Péter képviselőtársam is elmondott, hogy az Alkotmánybíróság teremtett jogalkotási, módosítási kényszert, egyik parlamenti frakció sem szerette volna ezt a kérdést napirendre tűzni.

Nagyon sok felszólalásban elhangzott, és már más téma kapcsán pont Lanczendorfer képviselő asszonnyal vitatkoztunk arról, hogy erkölcs és jog. Természetesen, ha az erkölcs egybeesik a joggal, az a legszerencsésebb, de zárójelben meg kell jegyezni, hogy nehéz megállapítani, hogy mi is az az erkölcs. Ez azonban egy ideális és idealizált állapot, valamiféle eltérés mindig van.

Én értem azt és természetesnek veszem, hogyha bizonyos társadalmi szervezetek, egyházak, egyházi közösségek nem feltétlenül a mi pozitivista felfogásunkat követik a jogalkalmazás terén, tehát a pozitív jogi felfogást, hanem a természetjogi kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Azonban egy dolgot figyelembe kell venni: mi országgyűlési képviselőként a magyar jogrendszer alapján vagyunk kénytelenek eljárni és törvényeket hozni. Mi erre a '49. évi alkotmányra esküdtünk föl, annak a betartására, amely egyébként ugyan a '49. évi XX. törvény elnevezést viseli, de nagyjából Magyarország fővárosán kívül más azonosság a '49. évi szabályozáshoz képest nincs benne. Tehát tartalmában ez a jogszabály gyakorlatilag teljesen más, nincs olyan érdemi vonatkozó szakasza, amelyik a '49. évben került megfogalmazásra. Egyébként hadd emeljem azt is ki, hogy alapvetően a '89 előtti társadalomnak nem az volt a problémája, hogy rossz volt az alkotmány, hanem hogy az alkotmánnyal nem törődtek és nem foglalkoztak. Ilyen szempontból tehát én nem érzem aggályosnak az erre az alkotmányra történő hivatkozást, és formailag, azt kell hogy mondjam, erre esküdtünk fel az alakuló ülésen.

Tehát az Alkotmánybíróság teremtett egy jogalkotási kényszert. Az Alkotmánybíróság határozatát lehet vitatni, sőt azt mondom, hogy kell is vitatni. Kell vitatni tudományos konferenciákon, kell vitatni tudományos diákköri üléseken, sőt kell vitatni a parlamentben is; egyetlenegyet nem lehet vele megtenni: hogy nem tartjuk be. Az Alkotmánybíróság határozottan kimondta azt, hogy nem lehet korlátozni az önrendelkezési jogot. Egész pontosan azt mondta ki, mármint ebben a vonatkozásban, amiről mi itt, ugye, most beszélünk, hogy "az állam nem korlátozhatja az egyének önrendelkezési jogát a demográfiai mutatók javítása érdekében". Ez szó szerint így szerepel az alkotmánybírósági határozatban. Tehát a gyermekszámhoz kötni a szabályozást alkotmányellenes, ez egy konkrét tény.

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, megmondom őszintén, hogy ugyanúgy, minthogyha az embernek egy cikkét valamelyik másik tudományos cikkben idézik, hogyha az Országgyűlésben két országgyűlési képviselő is hivatkozik arra, hogy én mit mondtam egy tudományos konferencián, egy társadalmi vitán, amely ezek szerint mégiscsak megvalósult valamilyen szinten. Igen, azt mondtam, hogy az Alkotmánybíróság nem zárja ki azt, hogy egy magasabb életkorhoz is lehessen kötni a művi meddővé tétel engedélyezésének határát. Így van, így van. Azt is mondtam, hogy erről beszélni kell orvosokkal, beszélni kell társadalomtudósokkal, és beszélni kell egyébként alkotmányjogászokkal is.

Én megtettem ezt. Megkérdeztem például alkotmányjogászokat arról, hogy rendben van, hol húzhatjuk akkor meg ezt a határt. Mert valami alapján mégiscsak meg kell határozni, hogyha 18 alatt nem lehet, ezt tudjuk, 35 alkotmányellenes, de hogy a 18 és a 35 között hol van az a határ, ahol alkotmányos, nos, erre nem tudott nekem senki választ adni, és nem tudta megmondani nekem azt, hogy milyen szempontrendszer alapján lehet meghatározni, hogy ezt a határt 19 éves kornál, 34 éves kornál, pont 26-nál vagy 30-nál húzzuk meg, amit én valóban példálózó jelleggel említettem.

Kiemelte azt is ellenzéki képviselőtársam, hogy mulasztásban vagyunk vagy voltunk a jogszabály elfogadását illetően. Ezt lehet vitatni, de maradjunk ennél a feltevésnél. Ebben az esetben én azt gondolom, hogy olyan jogi szabályozásra kell törekedni, ami biztosan alkotmányos, tehát biztonságos alkotmányjogi szempontból is, és biztonságos társadalmi szempontból is. Mi a cél? Az a cél, hogy a felelőtlen, megalapozatlan döntést, amit később megbán egy fiatal ember, egy fiatal nő, ezt megakadályozzuk. Ennek lehet többféle módja és útja, lehet az életkori határok kitolása, ez egy mód, lehet egy szigorú garanciarendszernek a felállítása, ez egy másik mód.

Mivel az előző mód, ami hangsúlyozom, adott esetben lehetséges az Alkotmánybíróság határozata alapján, bár én azért föltenném a kérdést, hogy miért nem tudtak legalább egy utaló mondatot tenni arra, hogy hol van ez az életkori határ; tehát lehetséges, de nem biztonságos alkotmányjogi szempontból. A másik viszont alkotmányjogi szempontból is biztonságos és még társadalmi szempontból is biztonságos, ahogy kifejtették egyébként képviselőtársaim, és egyetértek vele, ezért aztán ez utóbbi megoldást választottuk, és a garanciarendszer kritériumait tettük sokkal súlyosabbá, sokkal szigorúbbá, olyanná, hogy lehetőség szerint megakadályozzuk vele a meggondolatlan döntéseket.

Természetesen százszázalékos hatékonyságot biztosítani jogalkotással nem lehet. Lehet arra törekedni, hogy a visszaélés, illetve a meggondolatlan lépések megtétele minél szűkebb körben valósuljon meg. Én úgy gondolom, hogy ez alkotmányos is, és igen szűk körben teszi csak lehetővé a tévedésnek, a meggondolatlan lépéseknek a lehetőségét. Azért azt hadd emeljem ki, hogy mondjuk, ennek a garanciarendszernek a végletekig való fokozása már elvezet oda, hogy az önrendelkezési jogot gyakorlatilag csorbítjuk. Tehát meg kell itt is találni azt a határt, hogy meddig lehet elmenni a társadalom védelme érdekében úgy, hogy még alkotmányos legyen a szabályozás. Nos, erre törekedtünk, és azt gondolom, hogy sikerült egy megfelelő megoldást találni ennek a célnak az elérésére.

Azt is kiemelném, hogy ha megfogadtuk volna egyébként a társadalmi vitában, a konferencián elhangzott véleményeket vagy többségi véleményt, akkor olyan szabályt kellett volna alkotnunk, hogy ezt a lehetőséget, tehát a művi meddővé tétel lehetőségét teljesen kizárjuk, ami tökéletesen alkotmányellenes. Tehát azt mondom, hogy a többségi álláspontra helyezkedni gyakorlatilag alkotmányossági aggályok miatt lehetetlen, egy köztes, jó megoldást kellett találni.

Egy szóval hadd utaljak még az önrendelkezési jogra és annak tartalmára, amit képviselő asszony felvetett.

(17.30)

Itt is azt mondom, hogy a jog és az erkölcs más; az alkotmányosság és az erkölcs más. Az önrendelkezési jogot a törvény igen tág körben engedélyezi, és tudom azt, hogy például a katolikus egyház szerint ez halálos bűnnek számít, és - hogy mondjam? - én sem tartom a problémamegoldás megfelelő módjának semmilyen esetben. De a jog szerint még az öngyilkosság sem bűncselekmény, az sem büntetendő. Az önrendelkezési jogot ilyen tágra szabja a magyar alkotmány és a büntetőjog. Tehát megint csak oda lyukadok ki, hogy más az erkölcs és más az alkotmány. Mi próbáltunk egy olyan szabályozást megalkotni, ami mind az erkölcsiségnek a lehető legjobban megfelel, mind a társadalom védelmének a lehető leginkább megfelel, az alkotmányossági követelményeknek viszont egészen biztosan megfelel.

Éppen ezért tehát, tisztelt Országgyűlés, bár úgy gondolom, hogy természetes és jó az, ha társadalmi vita folyik ilyen kérdésekről és hasznos, a jelenlegi tudásunk alapján, a jelenlegi jogrendszerünk alapján és az Alkotmánybíróság jelenlegi álláspontja alapján nem volna szerencsés ennek a jogszabálynak a módosítása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 160 2007.04.24. 2:00  133-203

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Nos, igen, erre utaltam. Több megoldást lehet találni. Úgy gondolom - és ezt hangsúlyozom újra -, hogy megtaláltuk azt a megoldást, ami véleményem szerint alkotmányos szempontból is és társadalmilag is biztonságot jelent. Van a társadalomnak egy olyan csoportja, amelyik úgy gondolja, hogy szigorúbb szabályozást kéne megfogalmazni.

Ötvenezer aláírás gyűlt össze, ha jól tudom, de lehet, hogy tévedek és valamivel több, de egy tízmilliós országban élünk. Hogy pontosan mi a társadalom elképzelése és a többségi vélemény ebben a kérdésben, megmondom őszintén, nem tudom megítélni. De biztos, hogy a társadalmi vitához hozzátartozott az alkotmányjogászokkal folytatott vita is - és erre is utaltam a felszólalásomban és az előadásomban akkor -, és az alkotmányjogászok engem erről győztek meg. Én ott sok mindent elmondtam, és arról győztek meg, hogy egyelőre nagyon nehéz kiszámítani, egyelőre nem tudnak olyan szempontot mondani, hogy mi alapján lehet ezt az életkort meghatározni, hogy honnantól alkotmányos és honnantól nem.

Ha a képviselő úr olyan társadalmi vitát folytat le saját maga, vagy olyan társadalmi vita alakul ki - akár tudományos cikkekben vagy konferenciákon -, amelyik egy megfelelő érvrendszerrel szolgál egy bizonyos életkor mellett, hogy esetleg ezt hova lehet emelni és miért, miért pont oda, és miért alkotmányos addig, és onnantól miért nem, akkor azt gondolom, újra lehet erről a kérdésről beszélgetni. Én egyelőre ilyen véleményt - sem jogi, sem orvosi véleményt - nem láttam, nem hallottam. Erre vonatkozóan örülök, ha a társadalmi vita tovább folyik, és esetleg hónapokkal, évekkel később újra elővesszük ezt a témát, és a felgyűlt tapasztalatok tükrében ismét beszélgetünk róla. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 174 2007.04.24. 2:07  133-203

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Próbálok gyors lenni, mert többek által szólíttattam meg. Horváth János képviselő úrnak minden tiszteletem dacára az lenne a válaszom, hogy remélem, akik olvassák majd ezt a jegyzőkönyvet, nem értik félre azt, amit én mondtam. Ugyanis én annyit mondtam, amit Gusztos Péter is elmondott az imént, hogy ennek az alkotmánynak a száma az, ami, de a tartalma tökéletesen megváltozott, teljesen más. Ez egy rendszerváltó alkotmány. Amire a képviselő úr célzott az én mondandómból, az annyi volt, tehát a kijelentés tartalma az volt, hogy nem csupán az volt a probléma, hogy ebben az alkotmányban más elvek szerepeltek, mint a mostani alkotmányban, aminek a száma ugyanaz, hanem az is probléma volt, hogy egyébként az alkotmányt abszolút figyelmen kívül hagyták a jogalkalmazás során. Ezt a két kijelentést tettem, és tartom most is.

A képviselő asszony két felvetésére próbálok nagyon gyorsan válaszolni, hogy beleférjek a két percbe. Nem ad-e lehetőséget 18 év felett meghatározni az életkort? A felszólalásomban kifejtettem többször és hosszan, hogy de, ad az Alkotmánybíróság erre lehetőséget, csak azt várom, hogy valaki megmondja, hogy melyik az az életkor, ami még alkotmányos, és melyik az, amelyik már nem alkotmányos. A 35 nem alkotmányos, a 18 alkotmányos, de nem tudom, hogy a 22 alkotmányos-e vagy nem, vagy a 26, vagy a 30 alkotmányos-e vagy sem, vagy amit Iván professzor úr mondott - orvosilag nyilvánvalóan tökéletes mértékben igaza van -, esetleg a 32-33 alkotmányos-e vagy nem. Ha erre valaki nekem egy érvelést elővezet, alkotmányos érvelést, akkor azt mondom, érdemes a dologról újra beszélni. A lehetőség megvan, de most a jelen tudás szerint csak és kizárólag a 18 az, ami biztonságosan alkotmányos, az összes többi, a jogi terminus technicust használva önkényes meghatározása lenne az életkornak. A következő kérdésre sajnos kénytelen leszek a következő két percben válaszolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 180 2007.04.24. 1:14  133-203

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom ezt a két percet nem kihasználni, de nem szeretnék adós maradni egy kérdés megválaszolásával.

Nevezetesen, hogy erkölcsi elvárásokhoz kell-e igazítani a jogot, a jogfejlődést. Igen, azt gondolom, hogy ezt is elmondtam, nemcsak ma, hanem máskor is. Természetesen az az ideális állapot, amikor egyenlőségjelet lehet tenni az erkölcs és a jog közé, bár ez a két dolog azt feltételezi, hogy van egy általános társadalmi erkölcs, ami nincsen, és egyéb befolyásoló tényezők sincsenek, ami megakadályozza ezt az egyenlőségjelet.

De ezt az egyenlőségjelet több dolog megakadályozza, és hogy a témánál maradjak, jelen esetben az alkotmány és az Alkotmánybíróság döntése akadályozza meg azt, hogy mondjuk, a keresztény erkölcs és a most megalkotott jogi szabályozás közé lehessen ezt az egyenlőségjelet tenni.

De ha általános elvekről, általános alapelvekről és jogelvekről beszélünk, akkor természetesen tartom azt az álláspontomat, hogy a legszerencsésebb, az ideális állapot az lenne, hogyha lenne egy általános társadalmi erkölcs, és a jog és az erkölcs közé egyenlőségjelet lehetne tenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 192 2007.04.24. 2:08  133-203

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csáky képviselő úr és Soltész képviselő úr is ismételten az életkort hozta elő, az életkor kérdését. Csáky képviselő úrnak csak röviden annyit tudok ismét mondani, hogy várom továbbra is azt az érvet, amiben kifejti azt, hogy mondjuk, miért pont a 26. vagy miért pont a 30. életév, ami alkotmányos lesz majd az új szabályozásban.

Ehhez kapcsolódóan válaszolnék Soltész képviselő úrnak is. Szóval nem szeretném az Országgyűlést egy ilyen rulettjátszmához hasonlítani, hogy megteszem a 30-as számot, aztán vagy bejön, vagy nem. Aztán ha nem jön be a 30-as, akkor megteszem a 28-ast, és akkor hátha az bejön. Ha nem jön be, akkor majd megteszem a 26-ot. Én először szeretnék látni egy olyan érvet, hogy miért pont az. Hogy mi indokolja azt, hogy az az életkor még alkotmányos lesz, és ha van erre megfelelő és nem elsősorban orvosi érv, nem egészségügyben hangoztatott érv, hanem alkotmányjogi érv, hogy miért pont az az életkor, akkor azt mondom, hogy érdemes ezt a vitát újra kinyitni.

Az meg, hogy kinek a felelőssége - ha én megszavazok egy törvényjavaslatot, akkor az az én felelősségem is, ha az alkotmányellenes lesz, akkor is, ha rajtam kívül még 385 képviselő szintén megszavazza ezt a javaslatot.

Egy félmondat csak egy kis pontosításként Csáky képviselő úr két felvetésére. Az egyik, hogy pont én hivatkoztam arra, hogy a többségnek mi az álláspontja. Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam a többséget, én az azon a szakmai vitán elhangzott felszólalók többségére értettem, és nem a társadalom többségére, ami nyilvánvalóan nem reprezentálja a társadalmi többség felfogását, vagy nem biztos, hogy reprezentálja azt.

Még egy megjegyzés: a fegyvertartási engedélyt szóba hozta a képviselő úr. Nos, el kell áruljam, hogy ott is a 18. életévhez van kötve a megszerzés lehetősége, és ugyanazokat a kritériumokat kell még pluszban teljesíteni egy 18 éves embernek, mint egy 60 évesnek, hogy megkapja az engedélyt. De ez tényleg már csak adalék.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 272-274 2007.06.14. 7:50  137-289

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor idefele jöttem a parlamentbe, és azon gondolkodtam, hogy mi a fene értelme van ennek a vitanapnak, mi jöhet ki ebből, mi az, ami itt történhet, akkor arra a következtetésre jutottam, hogy az égegyadta világon semmi. (Babák Mihály: Tükröt akar tartani nektek!) Ideértem öt órával ezelőtt, hallgattam a vitát. Ahogy egyre haladtunk a vitával, én nem vagyok előítéletes ember, de megerősödött bennem ez a gondolat, hogy az égegyadta világon semmi.

Mire eljutottunk most idáig, azt kell mondjam, lehet, hogy tévedtem, és mégis van valami értelme, sőt akár még folytatni is van értelme, mert a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, úgy érzem és úgy látom, hogy nem igazán értik még mindig, hogy mi a lényege ennek a beszédnek, mi a lényege az őszödi beszédnek.

Sokan sokféleképp értelmezik ezt a beszédet. Én úgy gondolom, hogy az ellenzék értelmezése abban foglalható össze, hogy egyrészt hazudtak, hazudott a miniszterelnök, másrészt olyan kifejezéseket használt, amelyek nem voltak szalonképesek. Nos, egyrészt ezekért a kifejezésekért a miniszterelnök úr elnézést kért, amit oly sokszor felvetettek, hogy meg kellett volna tennie. Megtörtént ez már sokszor. Megtörtént ez többször itt, a parlamentben is. (Babák Mihály: De Orbán volt a felelős!) Igen, ha csak ezeket a kifejezéseket szemléljük lecsupaszítva, ez valóban problematikus. Ha kiragadunk ebből a beszédből mondatokat önkényesen, akkor kétségtelen tény, hogy azzal lehet hangulatot kelteni. Azt gondolom, ez a módszer az olcsó populizmus egyik legősibb formája - ezt az ellenzék remekül alkalmazza is.

Eörsi képviselő úr néhány órával ezelőtt utalt arra, hogy nem lenne szabad leragadni az értelmezésnek egy viszonylag alacsony szintjénél. Én is úgy gondolom, hogy ha ennél - amiről most beszéltem - a szintnél ragad le valaki, akkor így egy általános iskolás, egy kisiskolás szintnél ragad le, és természetesen ezt, ahogy mondtam, lehet hangulatkeltő módon a társadalom felé kommunikálni. Azonban ha valaki ezt teszi, na, ez hazudja a legnagyobbat. Ez az ember hazudja a legnagyobbat.

Feltételezem ugyanis, hogy ellenzéki képviselőtársaim birtokában vannak azoknak a képességeknek, hogy elolvasva ezt a beszédet, megértsék, és megértsék annak a lényegét is, nemcsak azt, amiről eleddig én beszéltem. Persze lehet moralizálni azon, hogy mi a jobb, ha valaki nem érti meg a képviselők közül, vagy az, ha valaki megérti, és ennek tudatában felelőtlen és populista módon nyilvánul meg ezzel kapcsolatban.

Aki elolvasta vagy végighallgatta ezt a beszédet, nagyon sok minden következtetésre eljuthatott. Rögtön érti azt, hogy ez nem másról szól, mint progresszióról, haladásról, reformokról, és ezek tőlem is szintén csak kiemelt momentumok arról, hogy végre lépjen ki mind a Szocialista Párt, mind az egész magyar közélet abból a tunyaságból vagy - az őszödi beszéd kapcsán már fogalmak is keletkeztek - abból a hazugságcsapdából, amelyet joggal hányt a társadalom mind ez idáig a közélet és a politika szemére. Erről szól többek közt az őszödi beszéd. És ha az a kérdés, hogy ezért elnézést kell-e kérni, hogy valaki ezt elmondta, én azt gondolom, hogy nem.

Fónagy képviselő úr említette azt, hogy a hazugság vezetett el '56-hoz és az '56-os eseményekhez. Én magam is így látom, így gondolom, hogy többek közt ez így történt. Éppen ezért kell az, hogy valaki végre akarjon ebből kilépni, és akarjon másként megnyilvánulni, másként politizálni és másként cselekedni. Az őszödi beszéd pontosan erre hív fel. Szembesíti a hallgatóságot - a tervezett hallgatóságot és a nem tervezett hallgatóságot is - azzal, hogy ez eddig másként volt a közéletben, és azt mondja, hogy ne így legyen, hanem legyen másként, hogy ne vezessenek oda az események, ahova vezettek, mondjuk, '56-ban.

Ha már lassan kezd hagyománnyá válni Lanczendorfer képviselő asszonnyal kettőnk között az erkölcsről való társalgás - sajnálom, hogy nincs itt -, említette, hogy hazudni nem szép dolog. Ez igaz. De ha valaki ezt a hibát elismeri és beismeri, bármilyen bűnt, és azon megpróbál változtatni (Dr. Répássy Róbert: Lebukott!), az sokkal, de sokkal jobban és pozitívabban értékelendő, mint ha valaki a mai napig tagadja, hogy ilyet tett volna, és meg sem próbál rajta változtatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ne áltassuk magunkat, azt gondolom, azt senki nem gondolja sem a parlamentben, sem a parlamenten kívül, hogy az ellenzéki pártok tagjai közül még soha senki egyetlenegyszer nem mondott olyat, ami nem igaz. Ezt azért, úgy gondolom, axiómaként lehet leszögezni, evidenciaként. Biztos, hogy volt ilyen. Hogy tizenhat év alatt ne lett volna ilyen? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki ezt állítja, azt gondolom, ez már önmagában nem igaz.

Szól arról ez az őszödi beszéd, hogy tessék államférfihoz méltóan gondolkodni. (Babák Mihály: Nem mindegy, hogy valaki csak úgy belepisil a medencébe, vagy a trambulinról... - Derültség a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem szépen, folytassa, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Értem, képviselőtársam; befejezem, és reagálok akár még erre az elmés megjegyzésére is. Szóval, az őszödi beszéd - folytatnám - arról szól, hogy tessék államférfihoz méltóan viselkedni és gondolkodni, még akkor is, ha ez esetleg egyéni érdekeinket sérti. Erről szól többek közt, és ezért sem hiszem, hogy elnézést kell kérni.

Szól arról, hogy a közjó és a haladás érdekében fel kell vállalni népszerűségvesztést is, amitől jobban fél a politikus, mind az ördög a tömjénfüsttől. Erről is szól az őszödi beszéd, és ez is pozitívum, ezért sem hiszem, hogy elnézést kéne kérni.

Szól egy szemléletváltozásról. Szól arról, hogy ne a négy év múlva esedékes választásokat készítsük elő csupán a ciklusban, hanem tartalmi változtatásokat eszközöljünk, és ne azt mondjuk a társadalomnak, amit hallani akar és amikor hallani akarja, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hanem azt tegyük, ami a társadalomnak valóban a javát szolgálja, még akkor is, ha ezt adott pillanatban az embereknek, azt kell hogy mondjam, túlnyomó többsége még nem látja át. Szól arról, hogy ne kihúzni akarjuk ezt a négy évet, hanem építsünk egy új, modern és igazságos hazát magunknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, lehetne még ezt a sort folytatni. Mi megértettük, én megértettem, hogy mi az őszödi beszéd lényege. Kérem, hogy tegyék ezt önök is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 284 2007.06.14. 0:59  137-289

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csupán a hozzám intézett megnyilvánulásra egy rövid reakció, a két percet messze nem kívánom kihasználni. Egyrészt ezt az apró udvariatlanságot, hogy az Országgyűlés plénuma előtt képviselőtársam letegezett, ezt megbocsátom, elfogadom tőle az idősebb jogán, illetve a fiatalabb jogán ezt megteszem.

Tartalmilag viszont azt szeretném rá reagálni, hogy egyrészt képviselőtársam akkor mondja meg, hogy az én felszólalásomban mi az, amit olyannak értékelt, ami elfogadhatatlan, vagy ami szerecsenmosdatást jelent. Én ezt saját meggyőződésemből tettem meg, feltételezem, hogy Varga László képviselőtársam szintén ugyanígy. Én annak minden szavát és minden mondatát vállalom. Semmi olyan nincs benne, ami ne fedné a valóságot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 247 2007.09.24. 10:03  224-282

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném azzal, hogy jelentős előrelépésnek tekintjük ennek a törvényjavaslatnak a kormány által történő benyújtását, áttörésnek azonban mégsem. Jelentős előrelépésnek értékeljük azt, hogy egyáltalán a gyűlöletbeszéd, a gyalázkodás témakörében sikerült megfogalmazni egy olyan álláspontot, amivel mind a kisebbik kormánypárt, mind a kormány egyet tud érteni, akárcsak az MSZP frakciója.

A törvényjavaslat valós megoldást kínál, kétségtelenül valós megoldást kínál a gyűlöletbeszéd valamilyen módon történő szankcionálására. Ami miatt mégis azt mondom, hogy áttörésnek nem értékelhető, annak oka az, hogy a mi meglátásunk szerint félmegoldás, ami e törvény elfogadásával meg tud születni. A mi frakciónk ugyanis továbbra is szükségesnek tartja a témakörben a büntetőjogi fellépést, a büntetőjogi szankciók alkalmazását. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásoknak, az ilyen mondatoknak, az ilyen kifejezéseknek van olyan társadalomra veszélyessége, amit a büntetőjogban szabályozni kell. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi környezet, a közbeszéd olyanná vált, hogy ez a lépés indokolt. Hadd utaljak csak arra egyébként, hogy bár a Legfelsőbb Bíróság elnöke a polgári jogi szankció szükségességét helyezte előtérbe, Lomnici elnök úr is szükségesnek látta az ez ellen a sajnálatos társadalmi jelenség ellen történő fellépést.

A köztársasági elnök úr kifejtette az Országgyűlés nyitó ülésén, hogy óv attól mindenkit, hogy a szabadságjogokat, a már elért szabadságjogokat korlátozza bizonyos társadalmi változások mentén, bizonyos jelenségek mentén, illetve okán. Lehet vitatni ezt az álláspontot, lehet egyetérteni vele, lehet vitatkozni; lehet azon vitatkozni, hogy vajon sok idő elteltével, jelentős társadalmi változások mentén szabad-e jogszabályt, szabad-e akár alkotmányt változtatni, módosítani. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy igen, hiszen a társadalmi változásokkal, a társadalom változásával változik a jogfelfogás is, és semmi probléma nincs azzal, ha ez esetleg az alkotmányban is megjelenik.

Ez a törvényjavaslat azonban, ami most a parlament előtt fekszik, nem igényel semmiféle alkotmánymódosítást, sőt mi több, abszolút összhangban van az Alkotmánybíróság eddigi határozataival, és e tekintetben nem értek egyet ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy ez ne így lenne. Az alkotmánybírósági határozat, ahogy Hankó Faragó Miklós is utalt rá - nem egy, hanem talán mind a három -, utal arra, hogy prioritást élvez az Alkotmánybíróság meglátása szerint a polgári jogi szabályozás. De már itt jegyzem meg azt, hogy a három határozatból kettő kifejezetten azt mondja, hogy nem zárja ki ugyanakkor az Alkotmánybíróság a büntetőjogi fellépés lehetőségét sem. De az biztos, hogy a polgári jogi szabályozásra kifejezetten utalnak az alkotmánybírósági határozatok.

Rátérve a törvény lényegére vagy talán legfőbb erényeire.

(20.50)

Ahogy említettem, ez egy klasszikus, a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést szankcionáló módosító javaslat, aminek nyilván az egyik legfőbb vagy talán az első helyen kiemelendő erénye, hogy nem kell meghatározott személy ahhoz, hogy a jogsértést meg lehessen állapítani, tehát nem kell meghatározott személy sérelmére elkövetni a jogsértést ahhoz, hogy szankcionálható legyen a cselekmény. Ez a gyűlöletbeszéd lényege.

E körben utalok arra, amit Répássy képviselőtársam elmondott, miszerint is sokkal jobb lenne az - legalábbis remélem, hogy jól értettem, és nem kívánok olyat képviselőtársam szájába adni, amit nem mondott el -, jó lenne az, ha megkövetelné a jogszabály azt, hogy egy konkrét személyt is megsértsenek, beazonosítható legyen a személy a jogbiztonság okán. Nos, tisztelt Országgyűlés, akkor semmivel nem lépnénk előbbre, hiszen ez a lehetőség már most adott a személyiségi jogi perekben, de ilyen esetben egyébként már a hatályos jogszabályok alapján föl lehet lépni, és büntetőeljárást lehet indítani rágalmazásért vagy becsületsértésért. Ami ehhez a pluszt adja, ami a lényege ennek a törvényjavaslatnak, talán az a leglényegesebb vonása, ahogy hangsúlyoztam, hogy nem kell ilyen konkrét beazonosítható személy, hanem egy csoportot ért verbális támadás esetén is alkalmazható a polgári jogi szankció. Ez a gyűlöletbeszéd lényege, hiszen a csoport gyalázásán keresztül sérülnek meg a csoport tagjainak személyiségi jogai, és a jogalkotó, az előterjesztő, azt gondolom, ezt ismerte föl, amikor beterjesztette ezt a javaslatot; magyarán, hogy ne lehessen a közösségek gyalázásán keresztül sok ezer, sok tízezer vagy akár sok százezer ember becsületébe gázolni büntetlenül.

A másik, amit kiemelnék a törvényjavaslattal kapcsolatban, amit szintén bíráltak képviselőtársaim, a keresetindítási jog kiterjesztése, az, hogy nem kell és ne kelljen személyesen fellépni. Úgy vélem, hogy ez ezekben az esetekben nagyon komoly előrelépés, hiszen így kizárjuk mindannak a lehetőségét, hogy egyes embereket megfélemlítenek esetleg, félnek a személyes bosszútól, ezért nem terjesztik elő a keresetet. Egyébként is, úgy gondolom, hogy azok a szervezetek, amelyeket a törvény meghatározott, sokkal relevánsabb módon léphetnek föl a közösség védelme érdekében, mint a közösségnek egy véletlenszerűen kiválasztott tagja.

Jelentős még, amiről szintén szó esett, a példálózó jellegű felsorolása azoknak a cselekményeknek, amiket a jogalkotó úgy gondol, hogy mindenképpen beletartoznak a személyiségijog-sértésbe. Salamon képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a Ptk. ma is egyértelmű. Nos, lehet, hogy az, a bírák mégis másként értelmezik, és ha a jogalkotó úgy látja, hogy a bírák, a jogalkalmazó nem úgy értelmezi a jogszabályt, ahogy az a jogalkotó szándékában áll, illetve a jogalkotó célja, akkor magyarázatot, törvényi magyarázatot fűzhet a jogszabályhoz. Ez történik jelen esetben, megmondja a jogalkotó, hogy ezeket mindenképpen annak kell értékelni, és egyébként a bíróság szabadon dönthet afelől, hogy még mi az, amit ide kell sorolni, vagy mi az, amit nem.

Természetesen vet fel kérdéseket a szabályozás. Meggondolandónak tartom én is, meggondolandónak tartjuk mi is, hogy érdemes-e a jogszabály szövegén olyan módon változtatni, hogy ne feltétlenül a kisebbségekre fókuszáljon a törvényjavaslat. Ha tisztelt képviselőtársaim a már beterjesztett büntetőjogi szabályozást és annak a tervezetét megnézik, akkor ott mi sem szűkítettük le a jogsértések körét a kisebbségekre, hanem ez a jogvédelem abban az esetben mindenkit megillet. Én is úgy gondolom, hogy ezt érdemes esetleg egy módosító javaslattal kezelni.

Érdemes megfontolni továbbá azt is, amit Hankó Faragó képviselő úr mondott, hogy csak az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások tartozzanak ebbe a körbe. Itt is jelzem, hogy a beterjesztett, büntető törvénykönyvet módosító javaslatnál már ez a verzió szerepel, tehát mi is úgy gondoltuk, hogy az emberi méltóságot kell megsérteni ahhoz, hogy alkotmányosan korlátozható legyen a szólásszabadsághoz fűződő, egyébként nagyon komolyan veendő és komolyan védendő alkotmányos alapjog.

Fölvetődött az, hogy egyértelműek-e a kifejezések. Talán mindkét ellenzéki képviselőtársam utalt erre. Persze, sok mindent rá lehet bízni a bírói jogértelmezésre, és azt gondolom, hogy ezt rá is kell, de ahogy a bizottsági ülésen is kifejtettem már, azok a kifejezések akár a szavak szintjén, akár együtt kifejezésként értelmezve, évek óta vagy évtizedek óta részei a polgári, illetve a büntetőjognak, tehát az értelmezésük egyértelmű és kialakult a magyar jogalkalmazásban.

Végül hadd vessem azt föl, hogy ha egyetértenek - és biztos vagyok benne, bízom benne, hogy ez tényleg így van - ellenzéki képviselőtársaim is azzal, hogy az emberi méltósághoz való jog érdekében korlátozható a szólásszabadsághoz való jog, és ez a javaslat nem felel meg nekik, és ezt a javaslatot alkotmányellenesnek tartják, akkor szeretném kérdezni azt, hogy eddig miért nem történt más ilyen tartalmú javaslat benyújtása az ellenzék részéről, és hogy esetleg tervezik-e a jövőben, ha ezt a javaslatot nem szavazzák meg.

Mindazonáltal kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 269 2007.09.24. 2:17  224-282

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valahol folytatnám azt, amit Szanyi képviselőtársam elkezdett. Én is igen sokszor hangoztattam, nevezetesen azt, hogy természetesen lehet egy törvényjavaslattal szemben aggályokat megfogalmazni, lehet módosító javaslatokat tenni, de az ellenzéki felszólalásokból, és azt gondolom, Szanyi képviselőtársamnak is erre irányult, legalábbis a mondandója ezen részének a lényege, hogy az rajzolódik ki számomra, hogy csak a problémák, csak a problémák, csak a problémák, aminek a vége az lesz, hogy hát ezek miatt az egész javaslat nem támogatható, mert még módosító javaslatokkal sem lehet úgy rendbe tenni, hogy ez az alkotmányossági próbát kiállja. Ugyanakkor - és ezt is sokszor hangoztattam - nem látom azokat a javaslatokat, amelyeket a Fidesz vagy a KDNP terjesztene be e társadalmi probléma megoldására, olyat, ami alkotmányos.

Ha látunk egy ilyen jobb javaslatot, én azt gondolom, meg lehet beszélni azt, hogy azt fogadjuk el, ha valóban ugyanezt a problémát kezeli. Hallottunk már arról, hogy alkotmányt kellene módosítani. Nem látom az alkotmánymódosító javaslatot. Hallottuk már azt, hogy a büntetőjog nem megoldás, mert nem alkotmányos, a polgári jog esetleg lehet megoldás, vagy a szabálysértési jog. Nem látom a polgári módosító javaslatot, nem látom a szabálysértési törvényről szóló módosító javaslatot.

Ezért gondolom ugyanazt, amit Szanyi Tibor képviselőtársam, hogy az aggályok megfogalmazása mentén törekszik az ellenzék arra, hogy meghiúsítsa azt a törekvést, hogy ezt a társadalmi problémát valamilyen módon a jogalkotó meg tudja oldani. Én ezt egy cinikus hozzáállásnak tartom, akárcsak azt, hogy nem lehet ezzel megszüntetni a problémát. Persze, a lopást sem lehet megszüntetni azzal egy társadalomban, hogy Btk.-tényállást alkotunk rá. De attól még annak a tényállásnak helye van. A problémát lehet kezelni, megszüntetni nem - ilyen jellegű illúzióm nekem sincsen -, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell a jogalkotónak próbálkozni, hogy visszaszorítsa az ilyen jellegű cselekményeket.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 358 2007.10.16. 8:21  353-371

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, bátran kijelenthetjük azt, hogy a jogi segítségnyújtás talán az egyik legszociáldemokratább és legdemokratikusabb jogintézmény. Államtitkár úr a törvényjavaslat tartalmát részletesen kifejtette, ezt pontosította képviselőtársam is, úgyhogy egy picit általánosabb jogelvekről szeretnék a felszólalásomban szót ejteni, és természetesen a végén a konkrét esetleges kritikára is sort fogok keríteni.

Úgy vélem, úgy gondolom, hogy a jog előtti egyenlőség már a középkori társadalom átalakulása során az egyik legfontosabb érték, az egyik legfontosabb kifejezése volt az átalakulásnak, az átalakulás szükségességének. Ezt akkor úgy foglalták össze, hogy a jogszabályok, a jog mindenkire egyformán vonatkozik, ezt értették ők akkor a jog előtti egyenlőségen. A modern társadalmakban ennél tovább mentünk, és a jog előtti egyenlőség gyakorlatban reálisan történő megvalósulására is hangsúlyt fektetünk, és hangsúlyt kell fektetnünk. Azaz a jog előtti egyenlőségnek a valóságban is érvényesülnie kell. Ezt szolgálja ez a jogintézmény.

A baloldali kormányok és a Magyar Szocialista Párt frakciója is most már több mint egy évtizede sokat tett ennek a jogintézménynek a létrehozásáért, megvalósításáért, és tesz továbbra is a továbbfejlesztéséért. A múlt évi költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslatunk kapcsán, amelyet Avarkeszi képviselőtársammal nyújtottam be, lehetővé vált az, hogy 2008. január 1-jétől sor kerülhessen egy olyan törvénymódosításra, ami most itt előttünk fekszik, nevezetesen, hogy a perbeli képviselet is lehetővé váljon a jogi segítségnyújtás keretein belül. Eddig, megemlítem, az okiratszerkesztés után magára kellett hagyni a perben az ügyfelét a jogi segítőnek, ahogy államtitkár úr és képviselőtársam említette, most már valóban végigkövetheti a teljes eljárást, elősegítve azt, hogy a valóságban is érvényesüljön a jogszabályok, a jog előtti egyenlőség.

A jogi segítségnyújtás tehát ezzel a módosítással válik teljessé. Nem mondom, hogy tökéletessé, mert azt gondolom, hogy számos módosításra, számos előrelépésre van ahhoz szükség, hogy tökéletessé tegyük, vagy legalábbis törekedjünk arra, hogy ki lehessen azt mondani, hogy tökéletes a törvény. Ez nem az, de teljessé teszi. Amiért azt mondom, hogy nem az, azok a nemzetközi tendenciák. Azt gondolom, bátran ki lehet azt jelenteni, hogy a magyar jogfejlődésnek is ebbe az irányba kell haladnia; nevezetesen abba az irányba, hogy ez a jogintézmény teljes egészében kiváltsa a kirendelt védő intézményét és a pártfogó ügyvéd jogintézményét.

Államtitkár úr utalt arra, hogy ennek mik lehetnek az előnyei. Hadd folytassam azzal, a polgári ügyekben az ügyvédi névjegyzéket és a szabad ügyvédválasztást államtitkár úr kifejtette, erről sok szót nem ejtek pontosan ezért, de annál többet szeretnék a büntető ügyszakban történő pozitív változásra utalni. Ha egy szóval szeretném kifejezni, akkor az objektivitást és a valóban objektív eljárást, rendőrségi és bírósági eljárást segíti és tökéletesíti ez a törvény. Ugyanis elkerüljük azt, ami sajnos a magyar hatóságoknál és sok esetben talán a bíróságoknál is gyakorlat, hogy azt az ügyvédet rendelik ki, akivel olyan sok baj nincs, aki nem akadékoskodik, aki nem kérdez, aki nem "hátráltatja" az eljárást a beadványaival, hanem együttműködik a rendőrséggel vagy egyéb hatósággal.

(21.50)

Én azt gondolom, könnyen belátható az, hogy ez nem szolgálja sem a jogbiztonságot, sem pedig az ügyfelek érdekét. Ugyanígy elmondható a kirendelt védő intézményéről és annak hibájáról, hogy sok esetben felkészületlenek és jóval felkészületlenebbek a kirendelt védő kollégák, mint a meghatalmazás alapján eljáró ügyvédek. Ezt a problémát is feloldhatja ez a törvény, főleg feloldhatja akkor majd, hogyha teljesen kiváltja a kirendelt védő intézményét, ugyanis itt szerződött jogászokról, szerződött ügyvédekről van szó, akiknek a teljesítménye mérhető, azt az Igazságügyi Hivatal mérni tudja, és adott esetben, hogyha nem megelégedett a munkájukkal, akkor a következő időszakra nem köt velük szerződést. Van tehát motiváló ereje ennek a törvénymódosításnak.

Amit szintén kiemelnék a sértetti jogokkal kapcsolatban, a most előkészületben lévő büntető törvénykönyv az általános részben már, legalábbis a tervek szerint kiemelt jelentőséget fog tulajdonítani a büntetés és a büntetéskiszabás során a sértetti jogok érvényesülésének. Az, hogy lehetővé válik a perbeli képviseletben az arra rászorultak számára, arra rászorult sértettek számára a jogi képviselet, összhangban áll ezzel a törekvéssel. Tehát a Btk. módosítása és a jogi segítségnyújtásról szóló törvény hatékonyabban fogja elősegíteni a sértetti jogok érvényesülését, ami, azt gondolom, hogy vitathatatlan társadalmi érdek.

Pár szóval a javaslatról kicsit konkrétabban: alapvetően jónak tartom a részletszabályai vonatkozásában is, kisebb módosításokra, kisebb pontosításokra szükség van, ezzel kapcsolatban nyújtottam is be módosító javaslatot. Ezek tényleg apró pontosítások, szavakkal, illetve kifejezésekkel kapcsolatosak. Egy dolgot azért szeretnék kiemelni: két olyan módosító javaslat is benyújtásra került, amely a rászorultak körét bővíti és tágítja. Tehát azoknak a körét, akik igénybe vehetik ezt a szolgáltatást. Ezeket a módosító javaslatokat feltétlenül jónak tartom, feltétlenül érdemesnek arra, hogy megvitassuk. Természetesen meg kell találni a megfelelő anyagi fedezetet hozzá, és hogyha ezt sikerül megtalálni, akkor úgy gondolom, hogy mindkét e tárgyban benyújtott módosító javaslatot az Országgyűlésnek el kell fogadnia.

Összefoglalva tehát egy mind felfogásában, szellemiségében jó javaslatról van szó, mind pedig a részletszabályok tekintetében egy jól kidolgozott javaslatról, ezért a benyújtott módosító javaslataimmal kiegészítve ezt elfogadásra ajánlom az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 364 2007.10.16. 1:04  353-371

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vitányi képviselő úrnak azon felvetésére szeretnék csupán reagálni - nem arra, amire gondolja - az ügyvédi munkadíj vonatkozásában, hogy a munkadíjat a törvény alapján mindenképpen megkapja a pártfogó ügyvéd vagy a büntetőügyekben különböző minőségben eljáró ügyvéd. Itt arról van csupán szó, hogy a pernyertes ügyvéd követelheti a megítélt többletet. Tehát ha ez nem így lenne, akkor értelemszerűen illúzió volna azt várni, hogy javuljon az ügyvédi képviselet színvonala. Azt gondolom, hogy a törvénynek ezzel a szabályozásával ez elérhető.

Egyébként azért mégis annyit hadd említsek meg, hogy szegény emberek mindig minden társadalomban vannak, több-kevesebb, ez a jogintézmény pontosan abban segít, hogy ne legyenek még szegényebbek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 370 2007.10.16. 1:08  353-371

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy dologra szeretnék reagálni, illetve válaszolni Pettkó András képviselőtársam felvetése nyomán, hogy a jogi segítők óradíja 3000 forint. Ez pontosan a szintén a tavalyi évben benyújtott módosító javaslatunk alapján változott 2500 forintról 3000 forintra, ez megfelel a kirendelt védői, illetve pártfogó ügyvéd óradíjának. Nem állítom azt, hogy ez egy méltó díjazás. Egyetértek azzal, hogy tenni kell azért, hogy ez magasabb legyen. Mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy a mostani rendszerben legalább egységes; egységes a kirendelt védőnek, a pártfogó ügyvédnek és a jogi segítőnek. Ez talán éhbérnek nem nevezhető, de hangsúlyozom, a mi véleményünk is az, hogy ezen előbb-utóbb emelni kell. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 170 2007.10.26. 8:20  1-257

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy az ellenzéki képviselőtársaimat kevésbé fogja érdekelni, mint a botrányos felszólalások az ő részükről, de a személyeskedés és a mocskolódás helyett visszatérnék az eddig folytatott szakmai színvonalra és szakmai vitára, amit az Országgyűlésnek órákig sikerült folytatnia, addig, amíg sajnos, Révész képviselő úr ezt a színvonalat meg nem szüntette, vagy le nem süllyesztette.

Az alkotmányügyi bizottság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként a bírósági költségvetéshez, a bírósági fejezethez kívánok hozzászólni. Elöljáróban elmondanám azt, hogy a bíróságok költségvetését nem a kormány, hanem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács közvetlenül, a kormány közreműködése nélkül terjeszti be az Országgyűlésnek. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban vita folyt a költségvetésről, az előterjesztésről természetesen, azonban kiemelem azt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végül egyhangú határozattal döntött úgy, hogy a most az Országgyűlés előtt lévő költségvetési tervezetet nyújtja be. Tehát a határozatot egyhangúlag fogadták el.

Természetesen, mint minden fejezet esetében, gondolom, volt vita az OIT-ban is arról, hogy elférne még több pénz a bírósági költségvetésben. De hát, tisztelt Országgyűlés, hol nem? Ezzel kapcsolatban mindenképpen kiemelném azt, hogy 2002-től mostanáig, mióta baloldali kormányzás van az úgynevezett polgári kormány után, duplájára, tehát több mint kétszeresére nőtt meg a bírósági költségvetés, kétszer annyi pénzt kapnak a bíróságok. Egyetértek azzal, a bizottsági vitában is elhangzott ez, hogy a bíróságok számára juttatott pénz, költségvetési hozzájárulás nagyon jó befektetés. A jogbiztonság szavatolása, biztosítása az államnak természetesen kötelessége, ha azonban tényleg csak a költség-haszon elmélet szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor is jó befektetés a bíróságok számára juttatott pénz. Ugyanis a gyorsabb, hatékonyabb eljárások hosszú távon - vagy talán azt kell mondjam, középtávon is - költségvetési bevételt fognak eredményezni, biztosan sokkal többet annál, mint amennyit befektetünk a bíróságokba.

Hogy csak néhány példát említsek: ha a tartozásokról és az e körben felmerült jogvitákról a bíróságok gyorsabban határoznak, kevesebb cég megy tönkre, nagyobb az adóbevétel. Ha a biztosítási intézkedéseket gyorsabban hozzák meg, akkor nem lehet vagyont kimenteni. Ha a büntetőeljárások gyorsabban befejeződnek, ebben az esetben nem mennek tönkre egzisztenciák.

Tehát egyetértek azzal, és messzemenőkig támogatom, hogy ahogy van rá lehetőség, jelentősen több pénzt kell majd a bíróságok számára juttatni. De a realitást éppen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ismerte fel, és a pénzügyminiszterrel történt megbeszéléseket követően egyhangúlag elfogadta a beterjesztett költségvetést.

A távlati tervek után a konkrétumokról: a most beterjesztett költségvetési törvényjavaslatban is 2 milliárd forinttal több jut majd a bíróságok vonatkozásában a tárgyi kiadásokra, egyébként az ügyészségeknél ez 1 milliárd forint pluszt jelent, tehát az ügyészségek, bíróságok 3 milliárd forinttal kapnak többet ez évben, mint tavaly. Ebből biztosítani lehet a zökkenőmentes, színvonalas ítélkezést, biztosítani lehet a már megkezdett új beruházásokat, illetve a tervbe vett beruházásokat is meg lehet kezdeni. Meg kell azt említenem, hogy a bírósági költségvetési fejezetet bővíteni többféle módon lehet. Az a legegyszerűbb, hogy többletforrást biztosítunk a számára, de Orosz Sándor képviselőtársam egy nagyon érzékletes példával, a halászlé példájával illusztrálta azt, hogy egységesen kell szemlélni a költségvetést, nem pusztán egyetlen fejezetet kell abból kiragadni, és azt vizsgálat tárgyává tenni.

Én ennél még egy picit tovább megyek, bővítem ezt a kört, és azt mondom, úgy kell értékelni egy fejezetet, hogy közben megnézem, megvizsgálom az adott évben elfogadott törvényeket, az adott évben beterjesztett törvényjavaslatokat, ugyanis többletforrást úgy is lehet biztosítani, hogy feladatot, hatáskört elvonok attól a költségvetési fejezettől, jó értelemben véve, természetesen. Ténykérdés, hogy kiadásoktól szabadítjuk meg a bíróságokat, és ilyenformán a bírósági költségvetés indirekt módon többletforráshoz jut.

Hogy csak egy ilyen törvényt említsek, emeljek ki, most éppen a parlament előtt van a jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat, amely alapján a kirendelt védőintézmény részben átkerül az Igazságügyi Hivatalhoz, tehát a jogi segítségnyújtás keretében lehet majd büntetőeljárásokban, tehát peres eljárásokban és polgári peres eljárásokban is képviselni az arra rászorulókat. Ilyenformán a bíróságoknak kevesebb kirendelt védőt és kevesebb pártfogó ügyvédet kell majd alkalmazni, és értelemszerűen a bírósági költségvetésből kifizetni. Ez a törvénymódosítás, amely egyébként éppen 2008. január 1-jétől lép hatályba, indirekt módon növelni fogja a bírósági költségvetést. Tehát nemcsak ezzel a 2 milliárd forinttal nő, ami effektíve költségvetési többletforrás, hanem ezzel a ki nem fizetendő összeggel is.

Szintén meg kell említeni a bírósági költségvetések kapcsán azt, hogy a kormány és a Legfelsőbb Bíróság elnöke bizonyos beruházásokról megállapodott, amelyek szintén nem a bírósági költségvetést fogják terhelni, ezzel szemben megtakarítást eredményeznek. Ilyenként említeném a Pest Megyei Bíróság új épületbe költöztetését, ami az elkövetkezendő években meg fog történni. És ha így a Pest Megyei Bíróság egy modern módon felépített és felszerelt épületbe kerül, nem pedig több elavult épületben kell a különböző kollégiumoknak tevékenységüket kifejteni, jelentős megtakarítást fog eredményezni a bírósági költségvetés számára.

Úgy gondolom tehát, hogy mind konkrétan az ez évi költségvetés, mind pedig a távlati tervek biztosítani tudják a zökkenőmentes és jó színvonalú ítélkezést, ezért azt kérem az Országgyűléstől tisztelettel, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által benyújtott költségvetést abban a változatlan formában fogadja majd el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 42 2007.11.12. 3:08  41-46

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2006 őszén és 2007. október 22-23-án szélsőséges csoportok a bejelentett demonstrációkat megzavarták, annak keretein túlterjeszkedtek, a be nem jelentett demonstráció keretében gyújtogattak, gépkocsikat borítottak fel, és törtek-zúztak Budapest utcáin, valamint erőszakos magatartást tanúsítottak a rend fenntartására kivezényelt rendőri erőkkel szemben. Október 26-án szélsőjobboldali csoportok ugyancsak be nem jelentett demonstráció útján bénították meg Budapest forgalmát, zavarták meg a közrendet. A rendzavarók közül sokat előállítottak, nekik a büntető törvénykönyv, illetve a szabálysértésről szóló törvény megfelelő rendelkezései alapján nyilván viselniük kell a büntetőjogi vagy szabálysértési felelősséget. Tudomásunk szerint némelyikük esetében már jogerős marasztaló döntés is született.

Nem sok szó esett azonban mindeddig a polgári jogi felelősségről. Az összetört, felgyújtott gépkocsik tulajdonosait aligha kárpótolja az elkövetőkre kirótt 30-50 ezer forintos bírság, ahogyan azok kára sem térül meg, akik a fővárosban 26-án kialakított közlekedési káosz miatt nem tudták megközelíteni munkahelyüket, vagy nem tudták elintézni sürgős és fontos ügyeiket. A rendőri készültség okozta többletköltség, a rendőri felszerelésben esett kár pedig éppúgy az adófizetőket terheli, mint a BKV 26-án kiesett bevételének pótlása.

Mindeddig nem esett szó arról, hogy az állam a be nem jelentett demonstrációkkal kapcsolatban keletkezett többletköltségeit esetleg polgári peres úton, kártérítési eljárás keretében térítse meg. Márpedig a kártérítési felelősség a polgári törvénykönyv rendelkezései alapján fennáll, ugyanis a törvény szövege kimondja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Jelen esetben a kártérítési felelősséget megalapozó feltételek - a kár, a jogellenesség, a felróhatóság és az okozati összefüggés - álláspontom szerint megvalósultak.

Kérdezem államtitkár úrtól, hogy keletkezett-e a 2006 őszi és a 2007. október 22-i, 23-i és 26-i be nem jelentett demonstrációkkal, zavargásokkal kapcsolatban annak résztvevőinek az okozott kár miatt egyetemleges anyagi felelőssége. Érvényesíthetik-e a zavargások miatt anyagi kárt szenvedett állampolgárok kártérítési igényüket? Folytatnak-e büntetőeljárást rongálás bűncselekménye miatt a zavargásokban részt vett állampolgárok ellen? Érvényesíthet-e a rendőrség kártérítési igényt, illetve bejelenthet-e polgári jogi igényt a zavargások résztvevőivel szemben a felmerült többletköltség, a kiesett bevétel, illetve a megrongált felszerelés miatt? S ami talán a legfontosabb: kíván-e a kormány lépéseket tenni annak érdekében, hogy az október végi zavargások okozta károkat az abban részt vevők és ne a jogkövető adófizetők legyenek kénytelenek megtéríteni?

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 243 2007.11.14. 1:48  240-252

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Meg kell mondani, hogy nem volt hosszú vita róla, és viszonylagos egyetértés is mutatkozott. Szóba került az, hogy először is kell-e ilyen gyakran változtatni, hiszen egy éven belül a második törvénymódosítás fekszik előttünk, ami büntetőjogi tárgyú. Nem más az oka ennek - és ez a bizottságban is egyértelművé vált -, hogy európai uniós és nemzetközi kötelezettségek miatt van szükség erre fél éven belül ismételten.

Felvetődött a törvényjavaslat 4. §-a kapcsán, hogy a szövegben az "aki mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját" kifejezés helyett nem volna-e elég az "aki mást" kifejezés. Végül is az a konszenzus alakult ki a bizottságon belül, hogy lehetne így is, azonban a bírák számára, a jogalkalmazó számára az eredeti megfogalmazás könnyebb alkalmazást tesz lehetővé, ezért indokolt annak a megtartása.

Az indokolás kapcsán vetődött fel még vita az indokolásban foglalt kifejezések miatt. Felvetődött az - és ebben mindenki egyetértett -, hogy ez nem a családon belüli erőszak visszaszorításának az egyik eszköze kizárólagosan, hanem más célokat is szolgál. De végül is egyetértés mutatkozott abban, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, és ezért a bizottság egyhangú határozattal találta ezt általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 245 2007.11.14. 9:47  240-252

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ismét köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném én is azzal, ami a bizottságban is kialakult álláspont, hogy alapvetően nem szerencsés az, hogy ha főleg a büntető törvénykönyv kapcsán egy éven belül kétszer is módosul a jogszabály. Ugyanez érvényes a büntetőeljárás-jogra és a büntetés-végrehajtási jogra, hiszen ezen a jogterületen a jogbiztonság szempontjából kifejezetten üdvös az, hogy ha ez ritkán történik meg.

De azonkívül, azt említettem már bizottsági előadóként, és ez a saját véleményem is, nemcsak a bizottságé, hogy európai uniós kötelezések miatt szükséges mégis az, hogy ez megtörténjen egy éven belül kétszer.

Továbbmegyek. Ugyanakkor viszont, ha már módosítják a büntető törvénykönyvet, akkor úgy gondolom, helyes az a gyakorlat, amit alkalmaz ez a törvénymódosító javaslat is, hogy a joggyakorlatban az utolsó módosítás óta kiérlelt megoldásokat beemeli a törvénybe, tehát a problémákra választ ad, nem várja be, mondjuk, a Btk. esetén az új kódex létrejöttét. Ugyancsak nem várja meg az új kódex létrejöttét, azt gondolom, hogy ebben az esetben már helyesen, olyan tartalmi változtatásokkal, amely esetén komolyabb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy ez az új jogintézmény minél hamarabb megjelenjen a büntető törvénykönyvben.

Kiemelném én is ezek közül azt, amit államtitkár úr már megtett az expozé során, a zaklatás tényállását. Régóta felmerült az ezzel kapcsolatos társadalmi igény. Eddig voltak olyan, az emberek életét mételyező megnyilvánulások, olyan tettek, amelyek nemcsak hogy szankció nélkül maradtak, de a megtiltásukhoz, a megelőzésükhöz vagy a további hasonló cselekménytől történő eltiltáshoz nem volt meg a megfelelő jogi alap. Ki ne hallotta volna már környezetében azt, hogy éjjelente ismerőseiket zaklatják telefonon, becsöngetnek a lakásukba, nap mint nap követik az utcán, kellemetlen megjegyzéseket tesznek nekik, kellemetlen odaszólásokkal illetik őket, bántó kifejezésekkel, és gondolom, nincs olyan jogász ebben az országban, akit ilyennel ne kerestek volna meg, és ne kérdezték volna meg tőle, hogy de hát akkor mit lehet tenni ellene. A válasz az volt, hogy próbálja meg saját maga megoldani, mert jogi lehetőség nincsen rá.

Nos, ahogy a reklámokban mondják, ennek vége, mert itt az új jogszabály, a zaklatás, amelyik megoldást kínál erre a problémára. Úgy gondolom, helyes törekvés az a továbbiakban is, és meg kell tartani általában a büntetőjog-alkalmazás során, hogy meg kell próbálni a problémákat helyben egymás között megoldani, és csak akkor a büntetőeljárás eszközéhez nyúlni, akkor állami segítséget igénybe venni, hogy ha ez a törekvés nem jár sikerrel, főleg a kisebb súlyú bűncselekmények esetén. Ekkor azonban mindenképpen szükséges az, hogy az államnak legyen lehetősége beavatkozni, és segítséget nyújtani a sérelmet szenvedett állampolgároknak. Ezt a törvény lehetővé teszi, és azt a törekvést és azt a jogpolitikai szándékot, miszerint is lehetőség szerint egymás közt kell az ilyen jellegű konfliktusokat rendezni, a törvény úgy oldja meg, hogy magánvádassá teszi ezt az eljárást. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen történik ez így.

Ugyanúgy helyes, hogy szubszidiárius, tehát kiegészítő, kisegítő jellegű ez a törvényi tényállás, azaz meg kell említeni, hogy az emberek közti konfliktusokat jórészt rendezi a Btk., tehát csak a joghézagot kellett ezzel az új szabályozással kitölteni. Kisegítő jellegű szabályozás, és ilyenformán kisegítő jellegű törvénnyé vált, úgy gondolom, hogy nagyon helyesen. Azonban az is helyes, hogy a törvény úgy fogalmaz, hogy a szubszidiárius bűncselekményeknek kétféle formája lehet: akkor, ha más bűncselekményt nem követ el, illetve akkor, hogyha súlyosabb bűncselekményt nem követ el, ebben az esetben lehet elmarasztalni a szubszidiárius bűncselekmény miatt az elkövetőt.

Nagyon helyes, hogy itt nem a "más", hanem a "súlyosabb" szerepel, tehát nem arról van szó, hogy bármelyik bűncselekményt megvalósítja, akkor már nem alkalmazható, hanem csak akkor, ha ennél súlyosabb minősítésűt, hiszen sokszor a zaklatás súlyosabb érdeksérelemmel jár, mint például egy rongálás, mondjuk, a gépkocsi kerekének a kiszúrása, és úgy gondolom, nagyon helyes és indokolt, hogy ha ezeket a cselekményeket halmazatban lehet elbírálni.

Helyes az elkövetési magatartások példálózó felsorolása, ez eligazítást ad a jogalkalmazónak abban a vonatkozásban, hogy mi az, ami biztosan ennek kell hogy minősüljön, azonban nem szűkíti le az elkövetési magatartások körét a jogszabályban foglalt két esetre.

Úgy gondolom, hogy a büntetési tétel is összhangban van a cselekmény társadalomra való veszélyességével.

Egypár szót még a zaklatás második fordulatáról, (2) bekezdéséről, vagy akár még minősített esetnek is lehet nevezni, hiszen súlyosabban minősül, mint az (1) bekezdés, ez a veszélyes fenyegetés - ahogy ezt az államtitkár úr is kiemelte - szabálysértését emeli bűncselekményi rangra, szintre. Úgy gondolom, hogy ez támogatható. A támogathatóság oka a cselekmény társadalomra veszélyességének a foka. Úgy gondolom, hogy ez egy régi törekvés a társadalom részéről, hogy ez megtörténjen, és úgy gondolom, hogy nagyon helyes jogtechnikai megoldás az, hogy ezt a zaklatás fogalmán belül egy (2) bekezdésben definiálja a jogalkotó.

Helyesnek tartom azt is, hogy a súlyosabb alakzatba csak a személy elleni erőszakos vagy a közveszélyt okozó bűncselekményekkel való fenyegetéssel megvalósított tényállások, magatartások tartoznak.

(18.30)

Azonban már most megjegyzem, hogy a törvény hiányosságának érzem azt, hogy az egyéb, félelem keltésére alkalmas cselekményekkel való fenyegetés beépítése az alapesetbe nem történt meg az én meglátásom szerint, holott alkalmas lehet, mondjuk, a félelemkeltés céljára az is, hogyha valakit az autójának a savval való leöntésével fenyegetnek meg. Azért nem terjesztettem elő ugyanakkor módosító javaslatot ebben a vonatkozásban, mert azt gondolom, hogy egy ilyen új jogintézménynél ki kell várni, hogy hogy alakul a bírói gyakorlat, meg kell látni azt, hogy a bírói gyakorlat beleérti-e az ilyen cselekményeket az (1) bekezdésbe, mert még ez is elképzelhető, illetve meg kell nézni azt, hogy ez a hiány egyáltalán okoz-e problémát, okoz-e valós problémát a társadalomban, és ha igen, és ha erre nincs megoldás, akkor lesz indokolt előterjeszteni egy esetleges önálló indítványt a jogszabály módosítására.

A (3) bekezdésről összesen csak annyit ebben a vonatkozásban, hogy a minősített eset, azt gondolom, indokolt. Jellemzően ezekben az életviszonyokban fordul elő a jogsértés, a felsorolt esetekben a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő a sértett, és azt gondolom, hogy emiatt indokolt a minősített esetnek a létrehozása. Az viszont szerencsés, hogy ez csak minősített esetben szerepel, tehát valóban nem szűkíti le a zaklatás bűncselekményét a családon belüli erőszakra, ez ugyanis az én meglátásom szerint nem lenne indokolt. És helyesen differenciál a minősített eset kapcsán az (1) és a (2) bekezdés között a jogszabály.

Úgy gondolom, egy jól megszerkesztett jogszabályhellyel van dolgunk, amelynek az alkalmazása során annak jellege miatt azonban sok feladata lesz majd a bíróságoknak a megfelelő gyakorlat kialakításában. Egyébként azt még mindenképp meg kell említeni, hogy az európai uniós irányelveknek, jogelveknek ugyanúgy, mint az ombudsman és az Alkotmánybíróság ajánlásának is megfelel ez a fajta szabályozása ennek a bűncselekménynek.

Egyet lehet érteni - áttérve a jogszabály, a törvényjavaslat más rendelkezéseire - az életfogytig tartó szabadságvesztés feltételes szabadságra bocsátásának szabályairól szóló módosítással, máshol már alkalmazott jogelvek szerint egészítik ki ezeket a tényállásokat; ugyancsak a kábítószerrel kapcsolatos, a kábítószer-prekurzorokkal kapcsolatos szabályozással, amivel szintén egy nemzetközi elvárásnak felel meg a jogalkotó. Ugyancsak egyet lehet érteni az eljárásjogi szabályok módosításai között a köztársasági elnöki kegyelmi jogkör pontosításával.

Összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat mind tartalmát, mind szerkesztésmódját tekintve jó és megfelelő, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy azt a szavazáskor fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 251 2007.11.14. 1:51  240-252

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék tényleg egy-két mondatban reagálni arra, amit Balsai képviselő úr az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban mondott. Sem ennél a törvénynél, sem más törvénynél szóba sem került az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést bárki is szeretné megszüntetni és határozott tartamúvá változtatni. Amiről szó volt, az legfeljebb az, hogy a feltételes szabadságra bocsátás kizárása indokolt vagy nem indokolt, alkotmányos vagy nem alkotmányos.

Hangsúlyozom azt is, hogy az sem ennél a törvénynél, hanem a kódex, az új készülő büntetőkódex kapcsán került szóba, és nem azért, mert a kormány vagy az MSZP úgy gondolja, hogy enyhítésre van szükség, hanem azért, mert nem biztos, hogy a jelenleg hatályos szabályozás alkotmányos. Így gondolja legalábbis a büntetőjogászok túlnyomó többsége, és mielőtt még egy ilyen változtatásra sor kerülne, mi is úgy gondoljuk, hogy a legmegnyugtatóbb ebben az ügyben az lenne, ha az Alkotmánybíróság a két e tárgyban előtte fekvő beadványról mihamarabb döntene. Mert itt nem az a kérdés, hogy szeretnénk-e enyhíteni vagy nem, kell-e enyhíteni vagy nem, hanem az a kérdés, hogy kerüljön-e egy alkotmányellenes jogszabály a kódexbe vagy nem. Nagyon remélem, hogy ez a mostani szabályozás nem alkotmányellenes, de ha mégis az, akkor a jogalkotónak nincs más lehetősége, mint hogy másként gondolkodik. Tehát hangsúlyozom: arról, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést bárki tervezné megszüntetni és határozott tartamúra változtatni, sem nem volt róla szó, sem nem is lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 158 2007.11.20. 0:50  155-171

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot megtárgyalta. Az a vélemény alakult ki, hogy a módosítás szükséges, éppen a korábbi módosítások során felmerült pontosítás igénye miatt. Turi-Kovács képviselő úr kiemelte még azt is, hogy azért is ért egyet a törvényjavaslattal, mert az ügyvédek nagy száma indokolja azt, hogy ezeknek az ügyvédeknek pluszfeladatokat találjunk, és ez a feladat igazán testhezálló az ügyvédek számára, tehát támogatható.

Végül az alkotmányügyi bizottság egyhangú szavazással a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 160 2007.11.20. 10:13  155-171

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ismét köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog fejlődése az Európai Unióban arrafelé mutat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az alternatív szankciók alkalmazására, egyre tágabb teret engednek ennek, egyre erőteljesebben veszik figyelembe az Unióban - és szerencsére Magyarországon, a magyar büntetőjog fejlődése során is - a sértetti jogokat. Egyre inkább előtérbe kerülnek ezek, illetve egyre inkább az a tendencia, hogy próbálják meg az emberek a problémákat lehetőség szerint egymás közt megoldani, és amikor ez nem vezet sikerre, nem vezet eredményre, akkor forduljanak az állami szervekhez.

Természetesen ennek kapcsán lehetőséget kell biztosítani a legszélesebb körben arra, hogy az állampolgárok az államhoz fordulhassanak, ha nem tudják a vitás ügyeiket lerendezni. Ez nem csak a polgári jogban, a büntetőjogban is régóta így van, nem idegen a magyar büntetőjog fejlődésétől sem; hadd utaljak itt a magánindítványra, a magánvádra, ami szintén valami hasonlót céloz: ne feltétlenül és mindenképpen érvényesüljön az állami büntetőhatalom elve azokban az esetekben, amikor a sértett ezt kifejezetten nem kívánja.

(13.20)

A büntetőmediáció is hasonló, és ebbe a fejlődési rendbe illeszkedik. Ez egy új rendszer. Új rendszer nálunk, de Németországban már húsz éve alkalmazzák, és olyannyira sikeresnek találják, hogy egyre tágabb kört engednek a büntetőügyekben alkalmazható mediációnak. Ennek az anyagi jogi, büntetőjogi párja az úgynevezett tevékeny megbánás, ahol nemcsak a kisebb súlyú ügyekben, de az egészen komoly, kiemelkedő súlyú ügyekben is van helye a büntetőmediációnak.

Ha a sértett és az elkövető meg tudnak állapodni - ez a lényege a mediációnak -, akkor ezt az állam értékeli, nyilvánvalóan az elkövető javára. Magyarországon egyelőre kisebb súlyú ügyekben alkalmazható a mediáció, azonban az kijelenthető, hogy ez az intézmény, ez a jogintézmény bevált, és érdemes a továbbfejlesztésével foglalkozni. A továbbfejlesztését célozza az is, annak az eldöntése, hogy ki végezhet közvetítői, mediátori tevékenységet.

Két jól elhatárolható út van. A jogalkotó, illetve az előterjesztő egy évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy ezt állami monopóliummá kell tenni. Van egy másik iránya is ennek a fejlődésnek, és mi ezt láttuk helyesnek - és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam volt az, aki az alapvető erre irányuló javaslatot benyújtotta -, hogy ne legyen ez állami monopólium. Ki kell nyitni a személyi kört, ki kell tágítani, első körben - legalábbis ez az én álláspontom, ezt kell mondani, első körben - az ügyvédekkel. Most próbaképpen az ügyvédekkel.

De úgy gondolom, ha ez beválik, és bebizonyosodik az, hogy nemcsak állami monopóliumként tud működni ez a közvetítői eljárás, vagy továbbmegyek, esetleg jobban tud működni akkor, ha ez nem állami monopólium, hanem ügyvédek is végzik, akkor úgy gondolom, hogy egyébként a nyugati példákhoz hasonlóan ki kell szélesíteni a mediátorok körét, és nyugodtan például szociológusokat, társadalomtudományokkal foglalkozó egyéb embereket második körben be lehet vonni ebbe a tevékenységbe mediátorként.

A módosító javaslat, a tavalyi módosító javaslat kinyitotta egyelőre elvi éllel, elvi okokból a mediátorok körét, azonban adós maradt természetesen azzal, hogy ezt milyen módon, milyen részletszabályokkal kell pontosítani. Nos, ez a törvény, ami előttünk fekszik, pontosan ezekről a részletszabályokról szól, pontosítja az egy évvel ezelőtti gyakorlatot. Hadd emeljem ki rögtön a javaslattal kapcsolatban, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a Magyar Ügyvédi Kamarával egyeztetve alakította ki az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

A magyar bírák körében, ügyészek körében - ők azok, akik jogosultak közvetítői eljárásra utalni az ügyet - fölmerült az a kétely, hogy ha nem állami monopólium, hanem ez kinyílik, akkor a visszaélések lehetősége igencsak megnő, és ezért majd ők, ha ez errefelé alakul, mármint a jogfejlődés errefelé alakul, akkor nem fogják egyszerűen odautalni ezeket az ügyeket. Úgy gondolom, hogy már most, a tárgyalások során is ez az álláspont kicsit átalakult, megváltozott, és a bírák és ügyészek is másként gondolkodnak róla. Teszik ezt annál is inkább, hiszen ez a törvényjavaslat többek között arról szól, hogy milyen garanciális szabályok fogják azt biztosítani, hogy abban az esetben, ha ügyvéd mediál majd - és reményeim szerint később egyéb más emberek, a privát szférából magánemberek -, akkor milyen garanciális szabályokat kell ahhoz betartani, hogy a visszaélések lehetősége gyakorlatilag a nullával legyen egyenlő.

Hogy konkrétabban is beszéljek, például az Igazságügyi Hivatal szervezi továbbra is a tevékenységet, szerződött ügyvédek bevonásával. Tehát az a probléma, az a felvetés, hogy ügyvédek arra fognak szakosodni, hogy csalárd módon ráteszik a pecsétjüket megállapodásokra, amikor a sértett nem is egyezett bele valóban, és nem is egyezett ki ténylegesen a terhelttel, innentől kezdve azt gondolom, hogy ez téves feltételezés, hiszen az Igazságügyi Hivatal a saját kiválasztási szempontjain keresztül vélhetően véletlenszerűen fogja kijelölni azt az ügyvédet, aki eljárhat az ügyben. További garanciális szabályként emelném ki: nem járhat el az az ügyvéd, aki három éven belül eljárt a sértett vagy a terhelt bármilyen ügyében, vagy esetleg a sértett vagy terhelt bármilyen ügyében a közvetítői eljárás tartama alatt eljárt, tehát érvényes meghatalmazással rendelkezik. Nem készíthet a közvetítői eljárást lezáró okiraton kívül ebben az ügyben ügyvéd, a közvetítőként eljáró ügyvéd más okiratot.

A büntetőeljáráson kívül indított eljárás során egyik fél érdekében, képviseletében sem járhat el a közvetítő ügyvéd. Nem lehet védő a büntetőügyben, illetve jogi képviselő sem az az ügyvéd - nyilván itt a sértett jogi képviselőjére kell gondolni, a magánfél jogi képviselőjére -, aki közvetítőként járt el. Ez a Be.-be bekerülő szabály.

De hadd emeljem ki azt, hogy a készülő végrehajtási rendelet is szaporítja a garanciák számát, és nagyon helyesen, az eljáró ügyvédek számára meghatároz egy olyan képzési formát, egy olyan tanfolyamot meghatározott óraszámmal, amely elvégzése során az ügyvéd elsajátíthatja a mediációra, a közvetítői eljárásra vonatkozó speciális szabályokat, speciális ismereteket. Hiszen nyilván az ügyvéd tisztában van azzal, hogy hogyan kell okiratot készíteni, tisztában van azzal, hogyan kell egy tárgyalást lefolytatni, de adott esetben más, a mediáció szempontjából fontos ismeretekkel nem rendelkezik. Tehát az ügyvéd csak akkor köthet szerződést az Igazságügyi Hivatallal a mediációra, mediáció végzésére, mediátori tevékenységre, ha előtte ezt a tanfolyamot elvégezte. Ezt egyébként a törvényjavaslat indokolása nemzetközi példákra is hivatkozva részletezi a 9. §-hoz kapcsolódó indokolásnál, hogy miért van erre szükség.

Ahogy államtitkár úr is jelezte és mondta, a gyakorlatban felmerülő problémákból is megold néhányat. Hogy egyet kiemeljek, pontosítja az eljárás befejezésére vonatkozó rendelkezéseket. Fölmerült egyébként, amikor szakmai fórumokon szóba került a büntetőmediáció, hogy érdemes volna ennél komolyabb és a büntető törvénykönyvet érintő, a tevékeny megbánást érintő módosításokat is végrehajtani, de végül is szakmai körökben az az álláspont nyerte el a többséget, hogy érdemes még ezzel néhány évet várni, és egy átfogó módosítást akkor benyújtani az Országgyűlés elé, amikor ezek a problémák tényleg kiérlelődtek, egy csokorba lehet gyűjteni őket, és egyszerre lehet róla szavazni, illetve egyszerre lehet az Országgyűlésben a vitát lefolytatni.

Úgy gondolom, hogy ezt a készülő kódexben meg lehet tenni majd, tehát a készülő kódex már tartalmazhatja ezeket az új szabályokat, a módosított szabályokat, és ezzel együtt nyilvánvalóan a szükséges mértékben lehet majd módosítani ennél nagyobb terjedelemben a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben megalkotott, tehát az eljárásjogi szabályokat is. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó javaslatról van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és azt indítványozom, hogy az Országgyűlés fogadja majd el, szavazza majd meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 166 2007.11.20. 2:03  155-171

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Nagyon örülök annak, hogy arról, amit Répássy Róbert képviselőtársam elmondott, talán kivétel nélkül egyezik a véleményünk.

Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy a jelenlegi törvény nem zárja ki azt, hogy ez a közvetítői eljárás, a büntetőügyekben alkalmazandó közvetítői eljárás bírósági szakban is alkalmazható legyen. Ezt a bírói gyakorlat alakította így, ők értelmezik így ezt a törvényt, de az én meglátásom is az, hogy ha a bírói gyakorlat így gondolja, és mi másként gondoljuk - márpedig mi is másként gondoljuk - akkor ezen módosítani kell, tehát majd abban a nagy módosító javaslatban, amire céloztam, amit a gyakorlat ki fog érlelni, ennek is szerepelnie kell.

Én is úgy gondolom, hogy mivel ez nem az elkövetőnek gyakorolt kegy, hanem éppen hogy a sértett érdekében tett intézkedés, ezért valóban van helye nemhogy a bírósági eljárásban, hanem akár még a másodfokú bírósági eljárásban is lenne helye annak, hogy a közvetítői tevékenységet gyakorolni lehessen, illetve közvetítői eljárásban részt lehessen venni.

Amire szintén utalt Répássy képviselőtársam, hogy akár súlyosabb ügyekben is alkalmazni lehessen, abszolút egyezik az én véleményemmel. Természetesen, mondjuk, egy kiemelt súlyú ügyben nem úgy kell alkalmazni, hogy korlátlan enyhítést tesz lehetővé a törvény, hanem úgy, hogy valamilyen szintű enyhítés, tehát kevesebb büntetést kap az, aki a sértettnek kompenzációt nyújtja, mint aki a sértettnek egyébként nem nyújt kompenzációt.

(13.50)

Tehát a jogalkotónak ösztönöznie kell a jogszabállyal az elkövetőket arra, hogy igenis tegyenek meg mindent azért, hogy az általuk a sértettnek okozott kárt valamilyen módon jóvátegyék vagy megtérítsék, úgyhogy egyetértünk a felvetésekkel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 170 2007.11.20. 0:49  155-171

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni a két percet, csak mivel ez ma már másodszor merül fel, azért azt szeretném megemlíteni, hogy a büntetőeljárás-jogi törvény tartalmaz már most is olyan rendelkezést, ami lehetővé teszi azt, hogy ha valaki egy kis súlyú eljárás miatt került, mondjuk, meggyanúsításra, és fölfed a hatóság számára egy kiemelt, komoly súlyú bűncselekményt, akkor vele szemben az eljárást meg lehessen szüntetni.

Tehát egyetértek egyébként azzal, amit Répássy képviselő úr mondott, hogy ezt érdemes volna továbbgondolni, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Be. ilyen rendelkezést egyébként már tartalmaz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 172 2007.11.20. 15:01  171-187

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Ismét csak köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor előttünk fekszik egy, a nem túl régen elfogadott törvénymódosító javaslathoz hasonló javaslat - itt utalok a polgári törvénykönyv hasonló témában beterjesztett és elfogadott módosítására -, akkor ismételten három kérdést kell tisztáznunk, és három dolgot kell megválaszolnunk. Vagy fogalmazhatok úgy, hogy három oldalról kell megközelíteni a kérdést.

Először is talán a legfontosabb, hogy egy ilyen módosítás - értelemszerűen a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról van szó - társadalmi szempontból szükséges-e, kell-e törvényt alkotni, kell-e büntetőjogi eszközökkel tiltani és szankcionálni az ilyen jellegű magatartásokat, a gyalázkodást.

A második kérdés, amit fel kell tennünk, hogy lehet-e egyáltalán ezt alkotmányos keretek között megtenni, hiszen az Alkotmánybíróságnak már három határozata rendelkezik az e témakörben megalkotott büntetőjogszabály-módosításokról.

A harmadik kérdés tulajdonképpen ezzel összefügg, nevezetesen, hogy a konkrét javaslat megfelelő-e, hatékony-e, és alkotmányos-e, vajon teljesíti-e az alkotmányban foglalt kritériumokat, illetve az Alkotmánybíróság előző három, illetve akár több határozatában foglalt kritériumokat, illetve azoknak megfelel-e.

Nézzük tehát az első pontot: társadalmi szempontból szükséges-e a gyalázkodás szankcionálása? Talán meglepő, de ezzel kezdem az előterjesztők nevében és képviseletében is, hogy a szólásszabadság az egyik legfontosabb alapjog, mi is így gondoljuk. Tehát csak olyan mértékben szabad azt korlátozni, amilyen mértékben egy másik alapjog érvényesülése érdekében azt feltétlenül szükséges.

Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi méltósághoz fűződő jog érvényesülése érdekében szükséges korlátozni a szólásszabadsághoz fűződő jogot olyan módon, ahogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat megteszi. Tudható az és természetes, hogy társadalmi változások során változik a büntető törvénykönyv más rendelkezése is, nemcsak ez. Változott, korábban szerepelt benne a deviza-bűncselekmény, most már nem szerepel; korábban büntetendő volt a házasságtörés, most már nem bűncselekmény; korábban nem volt bűncselekmény a számítástechnikai adatokkal való visszaélés, most viszont bűncselekmény lett. Tehát ahogy a társadalom változik, változik maga a büntető törvénykönyv is, hiszen más-más társadalmi igények merülnek fel.

(A jegyzői székben Béki Gabriellát
Török Zsolt váltja fel.)

Természetes az, hogy egy diktatúrát közvetlenül követő időszakban a szólásszabadságnak nagyobb teret kell engedni, akár más alapjogok sérelmére is, a visszarendeződés megakadályozása érdekében. Ugyanakkor egy kialakult demokráciában, amilyen ma Magyarország az én meglátásom szerint, éppen annak van nagyobb társadalomra veszélyessége, ha ez a szólásszabadság olyan tág, hogy megengedi mások emberi méltóságának a megsértését.

Az Alkotmánybíróság kifejezetten úgy fogalmaz három határozatában is - a 4/1993-asban, a 15/1993-asban és a 14/2000-es határozatában -, hogy megengedhető a szólásszabadság erőteljesebb korlátozása bizonyos történelmi körülmények esetén. Úgy gondolom, nem vitás senki számára az, hogy a közösségeket ért gyalázkodó, emberi méltóságot súlyosan sértő megnyilvánulások száma nem csökkent, hanem az utóbbi időben szaporodott.

Volt egy olyan felvetés - egy jó szándékú felvetés természetesen és egy jó szándékú álláspont -, ami azt mondja, hogy a társadalom majd kiveti magából azokat az embereket, akik ilyen nézeteket hangoztatnak; hogy a közszereplőknek, a társadalom többségének az elhatárolódása majd visszaszorítja az ilyen jellegű cselekményeket. Sajnos azt kell látnunk, hogy hiába vannak a különböző emléknapok - gondolok itt, mondjuk, a holokauszt-emléknapra -, hiába vannak kiállítások időszakos és állandó jelleggel, mondjuk, a Terror Háza Múzeumában, hiába határolódnak el időről időre közéleti szereplők, a társadalom többsége, mégsem sikerül az ilyen jellegű tevékenységet, az ilyen jellegű megnyilvánulásokat visszaszorítani.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Hende Csaba váltja fel.)

Hadd kérdezzem azt meg, hogy ha egy ember megsértése vagy egy körülhatárolható csoport megsértése bűncselekmény, akkor bizonyíthatóan igen sok ember megsértése miért nem bűncselekmény. Mert én azt gondolom, hogy egy picit álszent megközelítés az, hogy nem lehet beazonosítani, hogy kikről van szó. Kérem szépen, ha valaki a romákat megsérti, azért nem hiszem, hogy bárkiben felmerülne az, hogy ne lenne egy roma sem. Ha valaki megsérti az örmény kisebbséget, nem hiszem, hogy valakiben felmerül, hogy ne lenne egy örmény ember sem.

(14.00)

Azt gondolom, ha és amennyiben a bíróság úgy látja majd, hogy nincs ilyen társadalmi csoport, egyetlenegy tagja sincs a megsértett "társadalmi csoportnak", akkor megszünteti az eljárást. De köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. Ilyen csoportok és csoportok tagjai pedig léteznek, ezért álszent az a megközelítés, hogy ha nem lehet név szerint beazonosítani, akkor már a jog fel sem tud lépni a védelmükben. Ezek alapján az indokok alapján - tényleg vázlatosan elmondva -, úgy gondolom, nem kétséges a társadalmi igénye és szükségessége annak, hogy büntető tényállásban rögzítsük azt, hogy ezek a cselekmények bűncselekménynek minősülnek, és büntetést vonnak maguk után.

Kérdés az, hogy lehetséges-e, alkotmányos keretek között lehetséges-e ennek a jelenségnek a pönalizálása, büntethetősége. Talán ekörül van a legnagyobb vita. Az Alkotmánybíróság két határozatában kifejezetten kiemeli azt, hogy erre van lehetőség. Hadd idézzek szó szerint az Alkotmánybíróság határozataiból, azt is elárulom, hogy melyikből, a 30/1992. és a 12/1999. határozatból, az indokolás II/3-4. Pontja: "Az Alkotmánybíróság végül megállapította, hogy a határozata szerint a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet." Nem zárja ki tehát a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemről is gondoskodjék. Szó szerint szerepel az Alkotmánybíróság határozatában az, hogy ez büntetőjogi eszközökkel szankcionálható, lehetséges alkotmányos úton ezt megtenni.

Az Alkotmánybíróság kimondja továbbá, az ő logikája alapján haladok, hogy a gyalázkodás sért egyes alkotmányos alapjogokat, úgymint - és itt sorolja - az emberi méltósághoz való jogot, a lelkiismereti és vallásszabadság elvét, a nemzeti, etnikai kisebbségekre vonatkozó elveket és alkotmányos alapjogokat. Ezen alapjogok védelme érdekében a társadalom egyes csoportjai ellen intézett verbális támadás tehát szankcionálható, ez a 30/1992. alkotmánybírósági határozat indokolásában a V/3. pont alatt szerepel. Az Alkotmánybíróság kiemelte mindhárom vonatkozó határozatában, hogy határozott különbséget kell tenni a gyűlöletbeszéd, gyalázkodás mint egy fogalom, illetve a közösség elleni izgatás törvényi tényállása és elkövetési magatartása között. Korábban a jogalkotó a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kívánta ugyanazt a célt elérni, amit mi most ezen előterjesztésben, egy teljesen más jogtechnikai megoldás alapján kívánunk megtenni.

Egyetértünk az Alkotmánybíróság azon álláspontjával - egyetértünk vagy nem, el kell fogadnunk, de egyébként még egyet is értünk vele -, hogy nem a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kell ezt a célt elérni, hogy a közösségeket megvédjük a gyalázkodó kijelentésekkel szemben, hanem egészen más fejezetében, a büntető törvénykönyv egészen más részében kell szabályozni ezt a bűncselekményt. Szakkifejezéssel élve, a két jogi tárgy között óriási a különbség; egészen mást véd a közösség elleni izgatás, és egészen mást véd a gyalázkodás ellen beterjesztett törvényi tényállás. A mi javaslatunk a közösség elleni izgatással szemben nem a köznyugalmat védi, nem a társadalmi rendet védi, hanem az emberek emberi méltóságát védi, ugyanúgy, és ezért ugyanott van a helye, mint a rágalmazás és a becsületsértés egyes emberek vonatkozásában. Ott sem a közrendet védjük, hanem az emberek, embercsoportok emberi méltóságát, az emberi méltósághoz és becsülethez fűződő jogát.

Ezért úgy gondoljuk, hogy nem a közösség elleni izgatást kell módosítani, hanem egy új paragrafus beiktatásával, egy új törvényi tényállás beiktatásával az emberi méltóságot sértő, a személy elleni bűncselekmények fejezetén belül kell szabályozni a gyalázkodást, a gyűlöletbeszédet. Az Alkotmánybíróságnak pont az volt az aggálya az eddigi próbálkozásokkal szemben, hogy nincs közvetlen alkotmányos jogtárgy-veszélyeztetés, tehát a közrendet az ilyen kijelentések közvetlenül nem veszélyeztetik, de az emberi méltóságot igen.

Ezért gondoljuk azt, hogy az Alkotmánybíróság eddigi határozataival pontosan összhangban áll ez a javaslat. Semmivel nem korlátozza jobban a szólásszabadságot a beterjesztett törvényjavaslat, mint amennyiben ezt a rágalmazás és a becsületsértés teszi, és senkinek nem jutott eszébe még az, hogy a rágalmazást vagy a becsületsértést alkotmányellenesnek kellene minősíteni. Azt gondolom, nagyon helyesen, itt sok ember megsértéséről van szó, ott egy ember megsértéséről van szó.

Az "ultima ratiós jelleg" szakkifejezéssel élve, azaz hogy csak akkor szabad bűncselekménnyé nyilvánítani valamit, ha már más eszköz nem áll rendelkezésre, csak a büntetőjog, nos, ennek a megítélése alapvetően a jogalkotó feladata, hatásköre és felelőssége. De azt hadd említsem meg, és megint visszautalok a rágalmazásra és becsületsértésre, ha ott úgy gondolja a jogalkotó, hogy szükséges a büntető tényállás, és az Alkotmánybíróság és senki más nem emel ez ellen kifogást, akkor úgy gondolom, hogy egyszerű logikai okfejtés, hogyha egy ember sérelmére ez indokolt, akkor sok ember sérelmére még annyira indokolt, sokkal inkább az.

Tehát nem alkotmányellenes az, hogy büntető törvénykönyvet módosítunk a probléma megoldása érdekében. Az Alkotmánybíróság többször kiemelte, hogy a szélsőséges politikai nézeteket nem a büntetőjog eszközeivel kell kordában tartani, ez paternalista felfogás, talán még szó szerint is így szerepel az alkotmánybírósági határozatban. Egyetértünk, maximálisan egyetértünk vele. Nem is a meghökkentő nézeteket kívánjuk kordában tartani ezzel a javaslattal, csupán azokat a kijelentéseket, amelyek emberi méltóságot sértenek. Lehet meghökkentő nézeteket kifejteni anélkül is, hogy belegázolnánk más emberek emberi méltóságába. Ugyanígy korlátja, és már sokadszor utalok rá, a rágalmazás és becsületsértés. Lehet meghökkentő nézeteket hangoztatni, furcsa politikai nézeteket és egyéb kijelentéseket tenni egészen addig, amíg valaki mást meg nem sértek vele. Mi tovább folytatjuk a gondolatmenetet, egészen addig, amíg másokat is meg nem sértek vele.

Ráadásul az előterjesztett javaslat kifejezetten kiemeli a büntetendő magatartások köréből azokat a kijelentéseket, amelyek a politikai párttal vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszereplésükkel összefüggésben hangoznak el. Ugyanis az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a közszereplő kritizálhatósága tágabb körű, mint a magánembereké. Így van, és mi itt is folytatjuk ugyanezt a következetes logikát. Amennyiben ez így van, akkor a közszereplést folytató társadalmi csoportok kritizálhatóságának köre, amibe egyes emberek nyilván szabad elhatározásuk alapján lépnek be, sokkal tágabb kell hogy legyen, mint mondjuk, annak a társadalmi csoportnak, ahová születés alapján kerül be valaki. Éppen ezért tehát ez büntethetőséget kizáró okot fog képezni.

Végül sok kritika hangzott el, hogy ez nem kisebbségvédelmi eszköz. Nos, a beterjesztett javaslat sem így értékeli. Úgy kezdődik, hogy aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel vagy a lakosság egyes csoportjaival szemben s a többi használja a kifejezést. Tehát a magyar nemzet megsértése vagy az örmény kisebbség megsértése ilyen szempontból egy kalap alá esik, mind a kettő büntetendő. Úgy gondolom tehát, hogy a javaslat mind társadalmilag szükségszerű, indokolt és szükséges, mind pedig az általam elmondottak alapján alkotmányos is. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy azt fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 186 2007.11.20. 13:19  171-187

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is, szeretném képviselőtársaimnak megköszönni a sokszor nagyon is őszinte véleményeket, amiket az általunk beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban kifejtettek és megfogalmaztak.

Én azzal kezdem, amivel Répássy képviselő úr, illetőleg Avarkeszi képviselő úr, azt gondolom, egy nekem sokkal jobban tetsző megközelítésében szintén befejezte a hozzászólását, hogy higgyék el, nem az vezetett minket a törvényjavaslat benyújtásakor, hogy ebből bármilyen rövid távú politikai hasznot húzzunk. A Magyar Szocialista Párt is évek óta küzd azért, hogy ez a javaslat végre törvényerőre tudjon emelkedni, és jómagamnak is az első ilyen olvasható megnyilvánulásom 2001-ben volt, amikor messze nem voltam még országgyűlési képviselő sem.

Úgy gondolom, ez önmagában megdönti azt az érvet, hogy bármiféle politikai népszerűséghajhászás vagy szavazatgyűjtés miatt kívánjuk ezt a társadalmi problémát megoldani. Ami miatt ilyen kitartóak vagyunk, az valóban az, hogy úgy gondoljuk, ez egy komoly társadalmi probléma. És itt Hankó Faragó képviselőtársam megnyilvánulására utalnék, hogy már eleget próbálkoztunk, többet nem kéne - de igen! Addig kell próbálkozni ennek a társadalmi problémának a megoldásával, amíg eredményre nem jutunk.

És lehetséges, hogy a beterjesztett javaslat valahol nem alkotmányos - akkor egy új javaslatot kell beterjeszteni. Ez van olyan súlyú társadalmi probléma, hogy a jogalkotónak kötelessége mindent elkövetni azért, hogy erre megoldást találjon. Nem kívánom elmondani és megismételni azokat az érveimet - tényleg 15 percen keresztül fejtegettem őket, de a felszólalásomból legalább 10 perc erről szólt -, hogy az alkotmánybírósági határozatok tükrében miért lehetséges ennek a problémának a büntetőjogi úton való megoldása.

Tényleg újra csak azt az egy mondatot idézem tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, ami két alkotmánybírósági határozat indokolásában is áll: "Nem zárja ki tehát - és ez az idézet - a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemmel is gondoskodjék." Ez az egy mondat, tisztelt képviselőtársaim, azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem állja meg az az érvelés a helyét, hogy az Alkotmánybíróság kizárta volna bármelyik határozatában is azt, hogy büntetőjogi úton lehessen szabályozni ezt a kérdést.

Sokan utaltak arra konkrét idézetekkel, hogy az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a gyűlöletre uszítás az a határ, amin belül a törvényalkotó alkotmányosan mozoghat, és az ennél kisebb súlyú sértések nem korlátozhatók alkotmányos keretek között. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek kiragadott mondatok és kiragadott idézetek, ugyanis az Alkotmánybíróság ezeket az idézeteket a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban fogalmazta meg, amely konkrét törvényjavaslat a gyűlöletre izgatás, tehát a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kívánta elérni a célt. És az Alkotmánybíróság ebben a körben mondja azt, hogy ezt a tényállást nem lehet úgy módosítani, hogy alkotmányos legyen.

Az Alkotmánybíróság tehát ebben az összefüggésben és ebben a kontextusban használja ezt, és pontosan ezért, az Alkotmánybíróságnak ezt az intelmét megfogadva nyújtottunk be egy olyan javaslatot, ami egész más fejezetben kívánja szabályozni ezt, utalva megint arra a lehetőségre, miszerint is az AB álláspontja szerint lehetséges a büntetőjogi szabályozás.

Az államtitkár úr utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság szólt arról, hogy az emberi méltóság védelmében kell vagy nem kell értelmezni és hogyan kell értelmezni a korábbi benyújtott törvényjavaslatot. Ezt annyiban hadd egészítsem ki, hogy még Mádl Ferenc köztársasági elnök úr kérte azt, hogy ilyen szempontból is vizsgálja meg az Alkotmánybíróság a benyújtott javaslatot, azonban az Alkotmánybíróság azt írja pontosan erre az államfői felvetésre, idézem: "A határozatban foglalt megállapításokra és az azokból következő döntésekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a köztársasági elnök által felvetett egyéb tartalmi észrevételeket." Magyarán szólva a köztársasági elnök úr veti föl azt, hogy így is meg kellene vizsgálni; az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy felesleges, mert más miatt már alkotmányellenesnek minősül, tehát ezt a szempontot nem veszi figyelembe. Tehát az alkotmánybírósági határozat indokolásában valóban megjelenik ez az érv: a köztársasági elnök úrtól felvetésként, és nem kap rá választ az Alkotmánybíróság határozata által.

Felmerült a vitában az, hogy enyhébb jogkorlátozásokat kellene végigpróbálni, hogy az enyhébb jogkorlátozások útján kellene ezt a kérdést megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Nem szükséges, sőt sok esetben kifejezetten káros az, hogyha bizonyos cselekményeket megpróbálunk a büntetőjognál enyhébb szabályok között vagy jogtechnikai megoldással kezelni, más jogterületen, ugyanis azzal magának annak a cselekménynek tulajdonképpen a társadalomra veszélyességét nem ismerjük el vagy értékeljük alá.

A jogalkotónak nem kell kipróbálnia azt - és Avarkeszi elnök úr ugyanazt a példát hozza, amit én magamtól is hoztam volna -, hogy az emberölést hatékonyan lehet-e szabályozni, mondjuk, a polgári jog szabályai vagy a szabálysértési jog keretei között. Ugyanígy nem kell kipróbálni azt, hogy a csalást, a lopást vagy a közösség elleni izgatást ott kell-e szabályozni. Azt mondja a törvényalkotó, hogy ennek olyan a társadalomra veszélyessége, hogy ezt a Btk.-ban kell szabályozni. Ez az ő döntése, a jogalkotó döntése.

Ilyenformán azt gondolom, hogy ez az érvrendszer szintén nem állja meg a helyét, illetve olyan módon igen, hogy nem zárja ki semmi azt, hogy akár más jogterületen is szabályozzuk ezt a kérdést. Erre a legjobb példa a néhány napja vagy hete elfogadott polgári törvénykönyv módosítása. A kettő szépen megfér egymás mellett, úgy gondolom, tehát a mi beterjesztett javaslatunk és a Ptk. módosítására irányuló javaslat.

Úgy gondolom, nem kell megvárni, hogy a Ptk.-ról mit mond az Alkotmánybíróság, mert a két törvényjavaslat merőben eltér egymástól. Attól, mert az egyik alkotmányos, a másik nem biztos, hogy az, és ez fordítva ugyanúgy igaz. Tehát azt gondolom, hogy nem sokat mondana az Alkotmánybíróság erre irányuló határozata.

Pár szót Strasbourg véleményéről. A sértő kifejezések megengedhetőek, Hankó Faragó képviselőtársam ezt mondta. Szóval, képviselőtársam, akkor be kell nyújtani egy olyan alkotmánybírósági beadványt, hogy helyezzük hatályon kívül a rágalmazást és a becsületsértést, ha a sértő kifejezések megengedettek, és sértik a szólásszabadság alkotmányos alapjogát.

(15.00)

De senkinek - ahogy hangoztattam már - ez nem jutott eszébe. Úgy gondolom, azért nem, mert a magyar büntetőjog és a magyar joggyakorlat, a magyar jogfejlődés elismeri azt, hogy bizonyos sértő megnyilvánulások a szólásszabadság korlátai lehetnek, korlátait képezhetik. Ugyanez így van meglátásom szerint a gyalázkodással, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A testmozdulat, amire nagyon sokan kitértek: azt gondolom, hogy nem sérti a normavilágosság kereteit. A büntető törvénykönyv több olyan kifejezést is használ, ami mondjuk, egyetlenegy helyen jelenik meg csak a büntető törvénykönyvben, hadd utaljak itt például a tetten ért tolvaj kifejezésre. A tolvaj szó csak a rablás második fordulatában alkalmazandó, sehol másutt nem jelenik meg, és nagyon jól tudják értelmezni évtizedek óta a bíróságok azt, hogy mit kell a tolvaj, a tetten ért tolvaj kifejezés alatt érteni. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv szabályai alapján egyértelműen lehet következtetni, egyértelműen meg lehet ítélni, hogy mi az a testmozdulat. Nem gondolom, hogy ez sérti a normavilágosság követelményét.

Talán egy, ami felvetésre kerülhet, hogy vajon milyen testmozdulatok vonhatók ebbe a körbe. Erre azt kell mondanom, hogy a sértő testmozdulatok, az emberi méltóságot sértő testmozdulatok, amiről ugyanúgy a bíróság feladata megítélni, hogy az sértőnek vagy nem sértőnek minősül, mint ahogy egy kijelentésről a bíróság feladata megítélni, hogy sértőnek vagy nem sértőnek minősül. Maga a kifejezés messze nem sérti a normavilágosságot, ennek tartalmát pedig ki kell töltenie a bíróságoknak.

Az Alkotmánybíróság többször utalt arra, hogy a jogalkotó helytelenül jár el akkor - és a határozataiból kiolvasható szó szerint -, ha taxatív felsorolásokat alkalmaz, ugyanis nem láthatja a jogalkotó előre a felmerült életszituációk széles tárházát, és kifejezetten jogbizonytalansághoz vezet az, ha időről időre, újra és újra módosítani kell a jogszabályokat, és a taxatív felsorolást ki kell egészíteni más elkövetési magatartásokkal. Ehelyett egy olyan tényállást kell megalkotni, ami kellőképpen absztrakt ahhoz, hogy a bíróságok értelmezni és alkalmazni tudják, és természetesen nem szabad sérteni a normavilágosság szabályát sem.

Úgy gondolom, hogy mindezeket figyelembe véve a testmozdulat kifejezés abszolút egyértelmű, értelmezhető, és nem minősül alkotmányellenesnek.

Répássy képviselő úr felvetésére, miszerint is ha valaki azt mondja - a (3) bekezdéssel kapcsolatban fogalmazta meg az aggályokat -, hogy alapvetően nem a politikusokra, hanem a valamilyen pártállással rendelkező magánemberekre vonatkozik, és pont náluk zárja ki a büntethetőséget: az a példa, amit elmondott, képviselő úr, az kifejezetten a rágalmazás, becsületsértés kategóriájába tartozik. Ugyanis ha egyvalakit megsértek azzal, hogy ő SZDSZ-es, fideszes, MDF-es, szocialista vagy KDNP-s, akkor az a rágalmazás, becsületsértés tényállásán belül kerül elbírálásra. A (3) bekezdés kifejezetten úgy szól, "nem büntethető, aki politikai párttal", nem emberrel, párttal "vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban, közszereplésükkel összefüggésben valósítja meg a bűncselekményt". Magyarán szólva nem az egyes embereket sérti közvetlenül, hanem egy politikai pártot sért meg, és ezért gondoljuk úgy, és azért tartottuk szükségesnek ezt beiktatni, mert '94-ben az Alkotmánybíróság hozott egy olyan határozatot, amely szerint a közszereplők szélesebb körben kritizálhatóak, és úgy gondoltuk, hogy ennek a kritériumnak meg kell felelnünk ebben a törvényjavaslatban is.

Összefoglalva tehát, és biztos, hogy nem tudok és nem tudtam minden felvetett érvre válaszolni, a meg nem válaszolt felvetésekkel kapcsolatban visszautalok az expozéban elmondott alkotmánybírósági jogértelmezésünkre, úgy gondoljuk, hogy ezek a kifogások nem állják meg a helyüket. Az a javaslat, amit beterjesztettünk, amit kifejezetten jó szándékkal beterjesztettünk, az a javaslat az alkotmányossági próbát ki fogja állni, amennyiben az Országgyűlés elfogadja azt.

Nagyon kérem képviselőtársaimat arra, hogy fontolják meg még egyszer, hogy ezt a jelentős társadalmi problémát most ezzel a javaslattal kezelni tudnánk, ha az Országgyűlés elfogadná, és meggyőződésem az, hogy az alkotmányossági próbát is kiállná. Ezért még egyszer nyomatékosan kérem képviselőtársaimat, hogy a végszavazáskor majd a javaslatra igennel voksoljanak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 257 2007.11.26. 4:34  256-261

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A saját magam által benyújtott módosító javaslatokról egy mondatban kívánok csak szólni annyiban, hogy ezek mind jogtechnikai jellegű módosító javaslatok, ezért kérem, hogy azokat a tisztelt Ház fogadja el a szavazáskor.

Az ajánlás 2., 3., 4., 5. pontjában szereplő módosító javaslatokról kívánok egy kicsit részletesebben szólni. Ezeket Gusztos Péter képviselő úr nyújtotta be.

A 2. pontban szereplő javaslatot meglátásom szerint azért nem szabad támogatni, illetve nem szerencsés, ha az Országgyűlés támogatja, ugyanis a jogalkotó célja nem irányult arra, és úgy gondolom, hogy ez helyes irány volt, hogy ez a bűncselekmény materiális bűncselekmény legyen, tehát magyarán szólva bizonyítania kelljen a bíróságnak, bizonyítania kelljen a sértettnek azt, hogy a jogellenes cselekmény az életminőség romlásához vezetett. Úgy gondolom, hogy ez a magatartások körét fölöslegesen szűkíti le, ami éppen hogy nem lehet cél, és nem áll összhangban a benyújtott törvényjavaslat lényegével.

A 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslattal kapcsolatban azt kívánom elmondani, hogy azért nem szabad támogatni, hiszen az egy új mondatrészt, egy fél mondatot iktatna a törvénybe, amely úgy szól, hogy "többször és alaptalanul vet alá hatósági eljárásoknak, vagy képmásával, illetve adataival elektronikus szolgáltatást igénybe véve visszaél". Nos, ha megnyitjuk a sort, azt gondolom, még rengeteg elkövetési magatartást ide lehetne sorolni, azonban az "alaptalanul vet alá hatósági eljárásnak" szövegrész, azt gondolom, dogmatikailag kifejezetten káros lenne a büntetőjog szempontjából, hiszen ha valaki ilyen magatartást tanúsít, akkor az, mondjuk, a hamis vád vagy a hatóság félrevezetése bűncselekményt megvalósítja. Tehát fölösleges kétszer értékelni a büntetőjogban ugyanazt a magatartást.

A 4. ajánlási ponttal kapcsolatban kiemelném azt, hogy a zaklatás (2) bekezdéséből venné ki azt a szövegrészt, hogy "félelemkeltés céljából", azon indok alapján, hogy ez nem a klasszikus zaklatási magatartásnak felel meg, ha ez a szövegrész benne marad. Arra hívnám föl tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a (2) bekezdés kifejezetten a veszélyes fenyegetés szabálysértésének törvényi tényállását emeli bűncselekményi szintre, rangra, és ezért nem hiányozhat belőle a "félelemkeltés céljából", ami célzatos magatartássá teszi ezt, hiszen akkor nem azt az eredményt, nem azt a célt érnénk el, amivel egyébként én is egyet tudok érteni, és a kormány is ennek a gondolatnak a mentén terjesztette be az ilyen tartalmú törvényjavaslatot. Tehát megváltozna a törvény célja, jellege abban az esetben, ha az Országgyűlés elfogadná ezt a módosító javaslatot.

Végül az 5. pontban részletezett módosító javaslattal kapcsolatban: a javaslat beépítené azt a szövegrészt, hogy "vagy rá tekintettel harmadik személyt". Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita során elmondtam már azt, hogy a bizottságban kialakult az az álláspont, hogy nemcsak hogy ez a fél mondat, hanem a "rá tekintettel hozzátartozóját" szövegrész is tulajdonképpen fölösleges jogdogmatikai szempontból a szövegben. A bíróságok számára a könnyebb értelmezést teszi lehetővé, ilyenformán ezt a fél mondatot továbbcizellálni fölösleges, szükségtelen, és épp ezért javaslom azt, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot ne fogadja el.

A többi módosító javaslat vonatkozásában egyetértek a kormány által támogatott javaslatsorral, tehát az alapján indítványozom azt, hogy az Országgyűlés azokat fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 238 2007.12.03. 2:11  236-247

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosító javaslat, amelyet képviselőtársaimmal benyújtottunk, három, a bíróságokat, a bírákat érintő módosítást tartalmaz.

Az első, talán legjelentősebb módosítás a törvényjavaslat szerint az lenne, hogy a bíróságok napját, a köztisztviselők és az ügyészek napjához hasonlóan, munkaszüneti nappá nyilvánítaná mind a bírák, mind pedig a bírósági közalkalmazottak, köztisztviselők számára.

A törvényjavaslat másik módosítása a bírák jubileumi juttatásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság határozata nyomán kialakult bizonytalan helyzetet egyértelműsíti. A módosítás - és ezt kiemelném - minden bíró számára előnyös helyzetet teremt, tehát a két verzió közül a bíró gyakorlatilag kiválaszthatja, hogy az ő számára melyik kedvezőbb, és eszerint kell majd elbírálni az ő ügyét.

A harmadik módosítás pedig a következő volna. Néhány település önkormányzata jelezte az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az egyéni országgyűlési képviselők felé, hogy könnyebbséget jelentene a lakosság számára, ha az eddigitől eltérő helyi bíróság illetékességi körébe tartoznának a települések, illetve a településeken felmerülő ügyek. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a változás különösebb nehézséget nem okoz, ugyanúgy nem okoz anyagi nehézséget, pluszráfordítást nem követel, tehát támogatható ez a kérés.

Mindhárom módosítás tehát szükséges és lehetséges, mindhárom módosítás a bírák, bírósági alkalmazottak, illetve a jogkereső állampolgárok érdekeit, javát szolgálja, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 246 2007.12.03. 1:12  236-247

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden kívánok csak reagálni. Először is köszönöm képviselőtársaimnak és államtitkár úrnak is, hogy támogatásukról biztosítják a törvényjavaslatot.

Másrészt Balsai képviselő úr felvetésére valóban azt tudom válaszolni, amit ő is megjegyzett egyébként, hogy ha eddig nem volt gyakorlat, hát ezután, azt remélem, gyakorlat lesz az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács országgyűlési képviselő tagjai terjesztenek be a bíróságokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat, hiszen pontosan az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az a szervezet, amelyik megteremti a formalizált kapcsolatot az Országgyűlés, tehát a törvényalkotó és a bírósági szervezet között.

(20.00)

Tehát ha eddig ilyen nem történt, akkor azt gondolom, éppen ideje, hogy a jövőben ez megtörténjen. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a jövőben is a kormány hasonló tartalmú javaslatokkal élhet és élnie is kell.

Még egyszer köszönöm a támogatást a törvényjavaslathoz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 2 2008.05.20. 5:12  1-2

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén megdöbbentett, és ez a döbbenetem azóta is tart a Fidesz reakcióját illetően, amit a kordonbontási ügyben hozott bírósági végzéssel kapcsolatban tanúsítanak. Azt a következtetést vonták és vonják le belőle, hogy a kordonbontás a végzés értelmében helyes volt.

Hadd kérdezzem meg, micsoda erkölcsiséggel rendelkező ember az, aki győzelemként éli meg azt, és viselkedésének helyességét látja abban, hogy a bíróság jogerős végzésben mondja ki, hogy ő és elvbarátai, akiktől egyébként nemcsak a törvény, hanem a bíróság végzése, az indokolás szerint is "tisztségüknél fogva a leginkább elvárható volna a szabályok minden körülmények közötti fokozott tiszteletben tartása" - és hozzáteszem, akik egyébként képviselővé választásuk után esküvel fogadták azt, hogy a törvényeket megtartják -, büszkék arra, és ezt szintén a bíróság végzése mondja ki, "nagy nyilvánosság előtt a köznyugalmat megzavaró, az együttélési szabályokkal össze nem egyeztethető, sokak felháborodását kiváltó, a társadalmi együttélési normákat sértő magatartást tanúsítanak".

Nos, értelmezhető ez úgy is, hogy fideszes képviselőtársaimnak ez volna a fogalmuk a méltó polgári viselkedésről vagy a méltó polgári erkölcsről, amelyről oly gyakran papolnak a nyilvánosság előtt, többek között itt a parlamentben is? Mert természetesen el lehet azt mondani, hogy fontos és megbecsült tevékenység a segédmunka, még akkor is, ha azt országgyűlési és európai parlamenti képviselők végzik, csak nem akkor, ha ez esküszegéssel párosul, nem akkor, ha ez a köz megbotránkozásával és egyébként jogsértéssel párosul.

Ahogy elmondtam már korábban, a Fidesz hozzáállása két üzenetet hordozhat a társadalom felé. Az egyik rosszabb, tisztelt képviselőtársaim, mint a másik. Először is, az első üzenet talán úgy fogalmazható meg, hogy ha nem tetszik valakinek egy hatósági döntés, amiről egyébként a bíróság a későbbiek során kimondta, hogy az jogszerű, akkor erőszakkal fel lehet ellene lépni. Ez az egyik üzenet a társadalom felé, tisztelt képviselőtársaim. A másik üzenet tulajdonképpen a felsőbbrendűség arroganciájának is nevezhető, és így foglalható össze, hogy amit neked nem szabad, te állampolgár, azt a képviselőknek, a hatalom gyakorlóinak meg szabad tenni. Magyarán, a politikusoknak szabad azt, amit a közembernek nem szabad. Nem tudom, melyik üzenet rosszabb.

Meglátásom szerint már-már abszurditásba hajlik az, hogy a Magyar Országgyűlés második legnagyobb frakciója büszke arra, helyesnek tartja azt, méltányosnak tartja azt, hogy, mondjuk úgy, bandában olyan cselekményt követett el, ami ugyan nem szabálysértés, nem bűncselekmény, csupán kisebb egyéb jogszabályokat sért és erkölcsileg súlyosan elítélendő magatartás. Tényleg azzal tetszenek védekezni, mert a formállogika szabályai szerint így értelmezhető ez a hozzáállás, hogy azért volt helyes a magatartás, mert nem bűncselekmény, mert nem szabálysértés, hanem csak kisebb súlyú jogszabálysértés vagy esetleg erkölcstelen?

Nézzék, azt gondolom, hogy mindennél lehet lejjebb süllyedni, de azért ennél nehéz, nagyon nehéz. A végzés egyébként megállapítja azt, hogy a kordon jogszerűen volt elhelyezve, a képviselők magatartása - és félreértés ne essék, a bíróság kimondta - lehetővé teszi a cselekmény garázdaság szerinti minősítését. Tehát a szabálysértés megvalósítását, illetve megállapítását lehetővé teszi, csupán egy felelősségre vonást kizáró ok miatt szünteti meg a bíróság az eljárást az eljárás alá vont képviselőkkel szemben. Másként és egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy a szabálysértést elkövették, csak valami miatt nem büntethetőek meg miatta.

Óriási különbség van, tisztelt képviselőtársaim, eközött és aközött, hogy nem követett el valaki szabálysértést. Ahhoz tudom hasonlítani, hogyha valaki lop, csak éppen a kóros elmeállapota vagy gyermekkora miatt nem büntethető. Nos, úgy gondolom, nincs különbség aközött közszereplő esetén, hogy szabálysértést követ el, vagy erkölcsileg súlyosan elítélendő magatartást és egyéb szabálysértést követ el. Úgyhogy azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy olvassák el még egyszer ezt a végzést, szálljanak magukba, és fogadják meg köztársasági elnök úr javaslatát, jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 142 2008.05.20. 15:11  139-145

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr utalt már arra, és a törvényjavaslat általános indokolásának (1) és (2) bekezdésében is szó van arról, hogy elméleti és gyakorlati jogászok között régóta létezett, most már talán csak az elméleti jogászok körében létezik vita arról, hogy hol kell szabályozni, ha egyáltalán szabályozni kell a jogi személy - egyelőre idézőjelbe tett - "büntetőjogi" felelősségét. Évszázadokra visszatekintve a büntetőjogi hagyományok szerint a büntetőjog dogmatikája azt teszi csak lehetővé, hogy természetes személy legyen alanya a büntetőeljárásnak, és azt gondolom, hogy ennek a fenntartása indokolt is.

Tehát kialakult két álláspont, az egyik, hogy a közigazgatási szabályok között valamilyen módon szabályozni a jogi személy felelősségét, a másik pedig, hogy a Btk.-hoz köthetően egy külön jogszabályban, de gyakorlatilag egy utaló jogszabály, egy keretjogszabály segítségével tulajdonképpen a Btk.-hoz kapcsolni, és a természetes személy felelősségével együtt kezelni a jogi személy büntetőjogi felelősségét, illetve a vele szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés lehetőségét. Azt gondolom, és ezzel kezdtem, hogy ma már ez csak elméleti vita lehet, hiszen nemzetközi kötelezettségeink vannak arra, hogy hogyan és milyen módon kell a jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapítani, ezért természetesen elméletben lehet vitatkozni róla, de gyakorlati jelentősége ennek már nincsen.

Természetesen a büntetőjogi felelősséget, ahogy államtitkár úr is említette, nem mondja ki a törvény, de büntetőjogi intézkedés alkalmazását lehetővé teszi. Sőt, továbbmenve, a nemzetközi illetékes szervek ajánlásai sokszor fogalmazzák meg, többek között jelen esetben is azokat a gyakorlati problémákat, amely a magyar jogalkalmazás során e témában felmerült, és javaslatokat tesznek a módosítás mikéntjére és irányára. Adná magát a tematika, hogy most erről beszéljek, vagyis azokról a részletszabályokról, amelyek a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szólnak, de rögtön rátérnék, egyrészt jelentőségét tekintve, másrészt más okból a javaslat 21. §-ában foglalt szabálysértési törvény módosítására.

Meg kell említenem elöljáróban, hogy egy kicsit sem ideillő módosítás, ami gyakorlatilag ebben a törvényjavaslatban megfogalmazásra került. Ami miatt mégis azt gondolom, hogy különleges a helyzet, és támogatni kell, az a gyakorlati probléma és az ahhoz fűződő társadalmi érdek, hogy ez a szabályozás június 1-jével hatályba tudjon lépni. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként hivatalos tudomásom van arról, hogy ha nem lép ez a jogszabály hatályba, ez a módosítás hatályba, akkor ez milyen, szinte áthidalhatatlan problémát jelent és jelentene a bíróságok számára.

Államtitkár úr utalt arra, hogy a szabálysértési törvény vonatkozásában egy alkotmánybírósági döntés született. Csak utalok rá, hiszen államtitkár úr részletesen kifejtette, és a javaslat indokolásában is szerepel, hogy ennek mi a tartalma. Gyakorlatilag a problémát az jelenti, hogy a titkár tárgyalás tartására nem jogosult, az Alkotmánybíróság álláspontja pedig az, hogy a pénzbírság átváltoztatásáról mindenképpen tárgyaláson kell dönteni. Ilyenformán az átváltoztatást csak tárgyaláson és értelemszerűen az alkotmány és az egyéb jogszabályok rendelkezései alapján csak bíró teheti meg. Ez a gyakorlat pedig óriási terhet róna a bíróságokra, az amúgy is leterhelt bíróságokra, és azt gondolom, hogy ha ez a teher a nyakukba szakad, akkor ennek megoldása veszélyezteti a többi ügytípusban való időszerű eljárásnak a sikerét. Tehát aránytalanul elhúzódnának ezek az eljárások is és más eljárások is, tekintve azt, hogy a pénzbírságok java részét csak átváltoztatás után fizetik meg. Ez egyrészt néhány milliárd forint bevételt jelent évente a költségvetés számára, de talán ez a kisebb érv amellett, hogy ennek ilyen gyorsan szükséges hatályba lépnie. De úgy gondolom, a jogbiztonság szempontjából is fontos, hiszen amennyiben a kiszabott pénzbírságokat nem fizetik meg, és azt gyakorlatilag átváltoztatni sem lehet, tehát ha a jogalkotó, mondjuk, ezt az irányát és ezt az útját választotta volna a módosításnak, akkor súlytalanná válik ez a jogintézmény. Hogyha nem végrehajtható gyakorlatilag, akkor az jogbizonytalanságot okoz majd, és ez, azt gondolom, hogy senki számára nem kívánatos. Tehát nem kívánatos egy olyan szankciónak a léte, alkalmazása, ami gyakorlatilag alkalmazhatatlan, és hatékonyságát tekintve a nullával egyenlő.

Ha tehát nem hajtható be, akkor ki kell találni valamilyen megoldást. Lehetséges lett volna a bírói létszámbővítés, ami egyrészt ennyi idő alatt, azt gondolom, nem oldható meg, figyelembe véve azt is, hogy e tekintetben akkor a tárgyi feltételeket is biztosítani kellett volna, és azonkívül, hogy költséges, nem is igazán hatékony, hiszen hangsúlyozom, ennyi idő alatt ez nem valósítható meg. Ilyenformán én azt gondolom, helyesnek tekinthető az, hogy a javaslat gyakorlatilag több lépcsőt vezet be a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest. Először is kötelezően - és ezt a szót hangsúlyoznám -, kötelezően, az adók módjára történő végrehajtást írná elő a hatóság számára, és amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor lehetne második lépcsőben - természetesen az eljárás alá vont beleegyezése esetén - ezt közérdekű munkára átváltoztatni. Amennyiben még ez sem vezet eredményre, legvégül kerülhet sor az elzárásra való átváltoztatásra, és azt gondolom, hogy nem alaptalan az a bizakodás, hogy eddig a harmadik lépcsőfokig ritkán fognak eljutni az ügyek, kevés ügy jut idáig.

Megjegyzem azt, hogy természetesen a bírói gyakorlat, a joggyakorlat néhány hónapos, akár féléves, éves elemzése után el lehet azon gondolkodni, hogy az adók módjára történő végrehajtás szabályain esetleg lehet majd módosítani, de ez most még mindenképpen idejekorán lévő rendelkezésnek, intézkedésnek tűnne. Csak már most felhívom a figyelmet, hogy erre, az én meglátásom szerint, érdemes volna odafigyelni. Ilyenformán tehát alappal lehet bízni abban, hogy ha ez a módosítás hatályba lép, akkor valóban kevesebb ügy jut a harmadik stádiumba, elviselhető lesz a teher a bíróságok számára, tekintve azt is, hogy a felszabaduló titkári kapacitásokat esetleg másra ki lehet majd használni, és várhatóan a pénzbírságot is az átváltoztatás nélkül be lehet hajtani. Ezért tehát úgy gondolom, hogy az első mondatomban megfogalmazott aggály ellenére indokolt, nagyon is indokolt ennek a szabálynak az elfogadása és támogatása jelen törvényjavaslat keretei között.

(16.40)

Rátérve a többi módosításra, és erre igen röviden szeretnék reflektálni, hiszen államtitkár úr a tartalmi részét ismertette, talán a leglényegesebb pontnak és kiemelendő pontnak a vagyoni előny előnyre történő változtatását gondolom. Egyébként ez az 1. §-ában került megfogalmazásra a törvényjavaslatnak. Úgy gondolom, hogy valóban indokolt az, hogy ha nem közvetlenül bizonyítható, hogy vagyoni előny céljából történt a bűncselekmény, ez motiválta, akkor is lehessen alkalmazni a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést.

Itt a törvényjavaslat nagyon helyesen említi meg a versenytársak kiszorításának a példáját, ami nyilvánvalóan áttételesen vagyoni előny szerzésére irányul, de nyilvánvalóan ebben az eljárásban ez nem lesz bizonyítható. Márpedig az, hogy ilyen esetben is lehessen alkalmazni a jogszabályt, azt gondolom, hogy messzemenőkig támogatható. Egyébként a fogalmat tekintve valóban ez a büntetőjogban ismert fogalom, mind a vagyoni előny, mind az előny, tehát könnyű lesz alkalmazni a bíróságok számára.

A 4. §-ban az intézkedésnek a meghatározható mértékét is helyesen taglalja az előterjesztő, tehát hogy az elérni kívánt előny helyett a jogi személy vagyoni helyzetére tekintettel kell majd megállapítani a szankció mértékét. Ezzel is egyet tudok, egyet tudunk érteni.

Egyet tudunk érteni azzal is, hogy a Gt. terminológiájához kell igazítani a pontosítás és az egyértelműség végett a vezető tisztségviselők körét, azon személyek körét, amely megalapozhatja a jogi személy büntetőjogi intézkedés alá vonását.

A jogi személy büntető felelősségre vonásával kapcsolatos szabály, és ezzel is egyet lehet érteni, hogy akkor is lehet intézkedést alkalmazni a jogi személlyel szemben, ha a természetes személy, akinek a magatartásához kötődik a jogi személy büntethetősége, később az eljárás során elmebetegség miatt nem büntethető. Egyetértek azzal is, hogy ez nem terjed ki az elkövetéskori elmebetegségre, hiszen ebben az esetben, hogy úgy mondjam, elválna már - és nem kívánt módon elválna már - a természetes személy büntetőjogi felelőssége a jogi személy büntetőjogi felelősségétől. A 7. §-ban ugyanezt a szabályt a nyomozati szak vonatkozásában is megfogalmazza a javaslat. Úgy gondolom, hogy ezzel teljes a kör.

Helyes az, hogy pótlólag a javaslat beemeli, hogy a próbára bocsátásnál és a megrovásnál is lehetőség van a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés foganatosítására, hiszen ilyenkor - és ezt én teszem hozzá - is fennáll a bűnösség, a bűncselekmény megvalósul, hiszen ezt az ítélet, illetve a végzés meg fogja állapítani majd.

Teljesen egyetértek azzal, hogy kiveszi az ügyészség diszkrecionális jogköréből, hogy indít-e eljárást, vagy sem a büntetőjogi személlyel kapcsolatban, illetve a nyomozó hatóság részére engedélyezi-e ilyen eljárás indítását. Úgy gondolom, hogy ha van alapja, akkor a nyomozó hatóságnak kötelessége és nagyon helyesen kötelessége kiterjeszteni a nyomozást a jogi személyre, hiszen a nyomozó hatóságnak a bűnt hivatalból üldöznie kell, és azt gondolom, hogy ez nem lehet mérlegelés kérdése. Jelen esetben is ezt a jogi személlyel kapcsolatban is meg kell tenni.

Államtitkár úr is utalt a harmadfokú eljárásra. Ugyancsak technikainak, de igen fontos rendelkezésnek minősíthető az, hogy lehetővé teszi a jogi személyek részére is a harmadfokú eljárásban való részvételt, a természetes személyek esetében 2006-tól van erre lehetőség. Indokolt, hogy kiterjedjen a jogi személyekre is, hiszen a jogi személy felelőssége, ahogy ezt már többször említettem, kapcsolódik a természetes személyéhez, ez nem elválasztható tőle.

Ha a természetes személy vonatkozásában harmadfokú eljárásra kerül sor, akkor nagyon helyes az, hogy a jogi személy felelősségét is a bíróság hivatalból vizsgálni fogja, ellenkező esetben, csak egy példát hadd említsek, furcsa helyzet alakulhat ki, ha mondjuk, a harmadfokú eljárás során a természetes személyt fölmentik, a jogi személy vonatkozásában pedig marad a marasztaló rendelkezés, tehát vele szemben büntetőjogi intézkedést alkalmaznak. Azt gondolom, hogy abszurd lenne ez a helyzet. Megemlítem azt, hogy itt is érvényes a súlyosítási tilalom, abszolút érthető és jogos.

A 14-17. § a külön eljárásokról rendelkezik, illetve arról, hogy bizonyos esetekben ezek a külön eljárások nem alkalmazhatóak, ha jogi személlyel szemben is eljár a hatóság. Azt gondolom, hogy ez is egyértelműen igazolható, hiszen ezeknek az eljárásoknak a célja a büntetőeljárás gyorsítása, márpedig ha erre nincs lehetőség, hiszen a jogi személlyel szemben úgyis folyik egy büntetőeljárás, akkor ennek nincs indoka, és értelemszerűen jó, ha erre lehetőség sincs.

Megemlíti az indokolás egyébként azt, hogy e vonatkozásban ez alapvetően a természetes személyekre és nem a jogi személyekre vonatkozik, mégis itt a helye. Ez számomra egy picit aggályos és furcsa, de el tudom fogadni az indokolásnak azt az érvrendszerét, hogy a büntetőeljárás-jogba, ha ez bekerülne, akkor még nagyobb zavart okozna, mint így. Tehát bár kicsit furcsa az elhelyezése, mégis azt gondolom, hogy akceptálható az előterjesztő indoka.

Nagyon helyesnek tartom a 22. §-ban megfogalmazottakat, nevezetesen is, hogy nincs lehetőség az eljárás megindulása után arra, hogy átalakuljon a cég. Nyilván itt a vagyonkimentés vagy az intézkedés végrehajthatóságának meghiúsítását teszi nehezebbé. Biztosítja gyakorlatilag az eredményt, hasonlóan a csőd- és felszámolási eljárás szabályaihoz.

Az 5., 8., 9. és 19. §-ok technikai jellegű módosítások, abszolút indokoltak.

Mindezzel együtt tehát, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy a javaslat jó, támogatható, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák majd a végszavazáskor a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 28 2008.09.30. 20:16  21-39

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném azzal, és ez egy technikai megjegyzés, hogy Szászfalvi képviselőtársam egyébként többségi véleményt ismertetett, mert bár egyenlőek a szavazati arányok, mégis csak az a bizottság álláspontja, és ilyenformán többségi véleménynek minősül. De ezt csak elöljáróban mondtam el, megjegyzésként.

Hadd kezdjem azzal, hogy az alkotmányügyi bizottság azért nem állított a bizottság véleményét előadó képviselőt, mert gyakorlatilag, leszámítva azt a vitát, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal a bizottsági ülésen folytattunk, más vélemény nem hangzott el. Hiszen a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja nem vett részt a bizottsági ülésen. Ezt mindenképpen fontosnak tartom kiemelni egy ilyen jelentőségű törvénynél, és azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bármi is volt erre az ok, ez legalábbis az én szememben elfogadhatatlan magatartás.

Miniszter úr elmondta azt, bőven kifejtve, hogy mi a társadalmi aktualitása az ügynek. Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem voltak jelen ezen a bizottsági ülésen, a legtöbb gondolatot megismétlem, hiszen nem kívánom eltitkolni a véleményemet akkor sem, amikor jelen vannak ellenzéki képviselőtársaim. A történet azzal kezdődik, hogy együtt, közösen fogalmaztuk meg azt az álláspontot, hogy szükséges szabályok kialakítása a rendbontók elleni hatékonyabb fellépés érdekében, annak megteremtése érdekében. Két nyomon indultunk el: az egyik a gyülekezési törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó törvények módosítása volt, a másik pedig a büntető törvénykönyv, illetve a szabálysértési törvény módosítása. Ezért ötpárti egyeztetéseken próbáltunk megállapodni arról, hogy milyen konkrét javaslatokat tudunk megfogalmazni.

Megkértük - szintén közösen - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium két szakállamtitkárát, a büntetőpolitikai, illetve közjogi szakállamtitkárát, hogy segítsen kidolgozni nekünk egy olyan javaslatot, amely tartalmazza, összefoglalja azokat a véleményeket, amelyekben az ötpárti megállapodásban - vagy legalábbis az irányokban - meg tudtunk egyezni, és szakszerűen leírásra kerül. Meglátásom szerint ezt megtette a két szakállamtitkárság közös munka eredményeképpen. Ezen még alakítottunk is az ötpárti egyeztetések során, majd egyszer csak ellenzéki képviselőtársaim, minden korábbi jel nélkül, a mai napig nem mondtak véleményt arról, hogy az abban foglalt megállapítások, javaslatok számukra elfogadhatók vagy nem elfogadhatóak. Nem mondtak arról semmiféle álláspontot, hogy miért nem támogatják az abban foglaltakat. A mai napig várunk erre, gondolom, nem konkrétan az ötpárti egyeztetésen megfogalmazódott javaslatcsomag kapcsán, hanem ennek a javaslatcsomagnak a kapcsán végre hallhatunk álláspontot az ellenzék részéről is, hogy miért ért vagy miért nem ért egyet a javaslattal.

Úgy gondolom és vallom ma is, hogy igazán hatékony eredményt a rendbontók elleni fellépés vonatkozásában akkor tudnánk elérni, ha egyszerre tudnánk módosítani a gyülekezési törvényt, a büntető törvénykönyvet, a szabálysértési törvényt, illetve adott esetben más kétharmados jogszabályokat, például a választási eljárásról szóló törvényt. Mit tudtunk tenni azután, hogy az ellenzéknek nem volt álláspontja? Hát egyet: ígéretet tettünk arra, és ezt be is fogjuk tartani, hogy az ötpárti egyeztetéseket folytatni fogjuk. Ezt az ígéretet megtettem én is, de nagyon örültem annak, hogy házelnök asszony, ha úgy tetszik, egy szinttel magasabbra emelte a kezdeményezést, és az Országgyűlés egyik alelnökét kérte fel arra, hogy a gyülekezési törvény módosítása kapcsán az ötpárti egyeztetést hívja össze, vezesse le, folytassa le. Legjobb tudomásom szerint ez jövő héten meg fog történni - alig várom.

Egyébként megjegyzem, itt az ellenzéknek az az álláspontja még úgy-ahogy elfogadható volt, hogy át kell gondolni még egyszer az Alkotmánybíróság határozata alapján, hogy a gyülekezési törvényt milyen irányba módosítsuk. De ezt, mondjuk, az eltelt pár hónap alatt megtehették volna, és egy véleményt kialakíthattak volna. A kétharmados törvények vonatkozásában ez a helyzet. Úgy gondolom viszont, hogy a feles törvényeknél, azaz ahol az Országgyűlés jelen lévő tagjainak fele plusz 1 szavazat elegendő az elfogadáshoz, érdemes megpróbálni, hogy jórészt az ötpárti egyeztetések során megfogalmazott szempontrendszer mentén benyújtson a kormány - vagy akár benyújthatta volna a mi képviselőcsoportunk is - egy, a büntető törvénykönyvet és a szabálysértési törvényt módosító javaslatot.

(10.40)

Nagyon remélem, hogy végül csak sikerül egyetértésre jutni, és ha módosításokkal is, de elfogadni a kormány által előterjesztett javaslatot. Az ötpártinak is az volt az értelme és a közös elfogadásnak - mert 50 százalék plusz 1 képviselő az eredmény tekintetében tulajdonképpen ugyanaz, mintha a parlamentben kivétel nélkül az összes képviselő elfogadja a javaslatot -, hogy más az üzenete, tisztelt képviselőtársaim, nagyon más az üzenete. Ugyanis ha együtt fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, az egy közös kiállást, közös véleményt jelentene az Országgyűlés minden pártja és frakciója részéről, hogy nem tűrjük el az ilyen rendbontó magatartást. Ezt az üzenetet tudná eredményezni az, ha az Országgyűlés nagyon nagy többséggel fogadná el ezt a javaslatot, akár bizonyos tekintetben módosított formában is.

Én erre látok azért esélyt, és látok a Fidesz padsoraiból is olyan megnyilvánulásokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy a Fidesz és a KDNP frakciója - bár a KDNP-t ebből kihagynám, mert onnan nem láttam még ilyen kezdeményezést, de a Fidesz frakciója - sem egységes az elutasítás tekintetében, hiszen Rogán Antal fogalmazta meg, hogy szükséges a kártérítési felelősség megteremtése, szükséges annak megtiltása, hogy a tüntetők, a demonstrálók ne jelenhessenek meg csuklyában a helyszínen, és Rogán Antal javaslata sok tekintetben még szigorúbb fellépést kíván és indítványoz, mint ami ebben a javaslatban szerepel. Tehát azt látom, hogy a Fidesz-frakció sem egységes az elutasítás vonatkozásában. Nagyon remélem, Rogán Antal sok képviselőtársát meggyőzi majd a végszavazásig arról, hogy ezt a törvényt el kell fogadni. (Dr. Répássy Róbert: Ne reménykedj!) Én azért remélem és apellálok a józan észre, fideszes képviselőtársaim, de legalábbis egy részük józanságára.

Maradt a másik lába a kezdeményezésnek, a büntető és szabálysértési jogszabályok módosítása. E módosítások - ahogy miniszter úr is említette - több célt is szolgálnak. Egyrészt lehetővé teszik, hogy a cselekmény súlyához mért szankciót szabhassanak ki a bíróságok, és a cselekmény súlyához mért "méltó büntetőeljárásokat" indíthassanak a hatóságok. Lehetővé teszi azt, hogy 30 ezer forintért ne lehessen hőssé válni. Azt gondolom, ez a társadalomnak érdeke, feltétlenül érdeke. Ezáltal érhető el a büntető törvénykönyvben meghatározott generál és speciál preventív hatása a büntetésnek, és a represszió szempontjából is ez teremt kiegyensúlyozott viszonyokat.

Büntetni rendeli az előterjesztés jó néhány szakasza azokat a - így fogalmaztam a bizottsági ülésen is és megismétlem - divatossá vált és a társadalomra veszélyes magatartásokat, amelyek eddig nem minősültek bűncselekménynek, illetve pontosítja azokat a jogszabályokat, azokat a fogalmakat, amelyek a könnyebb és egységesebb jogalkalmazás érdekében szükségesek.

Hadd álljak meg itt egy pillanatra! Oly sokszor emlegetik ellenzéki képviselőtársaim, és az emberi jogi bizottság többségi véleményének előadója is megemlítette, hogy a jogalkalmazás nem jó, a rendőrségnek kellene hatékonyabban fellépni, a rendőrségnek kellene rendet tartani ebben az országban. Én meg azt gondolom, hogy ez egyrészt nem rendőrségi kérdés. Másrészt, ha a rendőrségnek nincsenek eszközök a kezében arra, hogy tényleg hatékonyan tudjon fellépni, akkor ez nem is jogalkalmazási kérdés, hanem innentől kezdve jogalkotási kérdés. Egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a jogalkalmazás is lehetne konzekvensebb, de ahogy miniszter úr is említette - és azt gondolom, ezt minden demokrata így gondolja -, a hatalmi ágak nagyon egyértelműen elválnak egymástól és egymástól függetlenül működnek. Nem veheti magának a bátorságot se a kormány, se az Országgyűlés, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a bíróságok vagy az ügyészség számára, hogy kéne a jogot alkalmazni. Mondhatjuk, hogy szerintünk jobb lenne a konzekvens jogalkalmazás, mondhatjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejezetten azt mondta, hogy például a közösség elleni izgatás vonatkozásában a bíróságnak nem kéne ennyire megszorítóan értelmezni a jogot, mert ezt az Alkotmánybíróság nem kívánja meg, és a büntető törvénykönyv se kívánja meg.

Ezt a véleményt mi is oszthatjuk, de hogy beleszóljunk egy konkrét ügy vagy konkrét ügyek kapcsán, hogy milyen döntést hozzanak, arra a bátorságot nem vehetjük magunknak. Ilyenformán a jogalkotónak egyetlen lehetősége van, ott, ahol azt tapasztalja, hogy vagy nem konzekvens a jogalkalmazás, vagy olyan irányba mozdult el, ami nem tükrözi a jogalkotó szándékait, akkor vagy jogszabályt módosít, vagy egy külön törvényi tényállást alkot, esetleg pontosítja a meglévőt, vagy egy értelmező rendelkezés beiktatásával egyértelmű iránymutatást ad a jogalkalmazónak, hogy milyen magatartást kell követni, mi az, amit a jogalkotó célként tűzött ki, és hogyan kell értelmezni a jogszabályt.

Szerencsésebb - egy pillanatig se mondom, hogy nem szerencsésebb -, ha ezt a jogalkalmazó maga teszi meg, ha a jogalkalmazó - s itt konkrétan utalok az úgynevezett tojásdobálásra -, az ügyészség mondja ki például egy legfőbb ügyészi utasításban, hogy erre kell menni. A tojásdobálás nem tolerálható, a tojásdobálás bűncselekmény, attól függ, hogy milyen környezetben valósítják meg, tettleges becsületsértésnek vagy garázdaságnak minősül. Megtehette volna, de nem tette meg.

Ezért fordultam hónapokkal ezelőtt nagyon nagy tisztelettel, hangsúlyozottan az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a vezetőjéhez, hogy úgy látjuk, úgy látom, nem egységes a bírói jogalkalmazás, az ügyészség jogalkalmazása ebben a témakörben, fontolják meg, hogy egy jogegységi határozatot hoznak ebben a témában. Sokkal szerencsésebb, mint törvényt módosítani, képviselőtársaim. Sokkal szerencsésebb, ezt én is elismerem.

Eddig ennek - és egészen a törvényjavaslat benyújtásáig - nem volt foganatja, a bíróság eddig - s ez természetesen szíve-joga a bíróságnak - nem hozott ilyen döntést. Tegnap azonban született egy ilyen döntés. Úgy gondolom, megfontolást igényel az, hogy ha ez a döntés megszületett, akkor a törvényben értelmező rendelkezésként megszavazni kívánt jogszabályhelyet esetleg ki lehet venni a törvényből. Hogy konkretizáljam, mire utalok: a Legfelsőbb Bíróság a 71. számú büntetőkollégiumi véleményében a következő módon fogalmaz, s gondolom, hogy ez legalábbis egy dolgot biztosan igazol: nem demokráciaellenes tett vagy javaslat az, amit a kormány megfogalmazott, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak pontosan ugyanez a véleménye és pontosan ugyanezt fogalmazta meg. Idézek ebből a kollégiumi véleményből: "Más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal, például tojással megdobálása tettleges becsületsértést valósíthat meg."

Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság visszautal egy korábbi legfelsőbb bírósági döntésre a garázdaság vonatkozásában, ahol azt mondja, a nevezett elvi határozat kimondja: "Az erőszak és az erőszakos magatartás nem azonos fogalmak. A garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósulnak.", nyilván például a kihívóan közösségellenes magatartás.

(10.50)

A Legfelsőbb Bíróság tehát egyértelműsíti azt, hogy a tojásdobálás nem megengedett magatartás, megvalósíthatja mind a garázdaság, mind a tettleges becsületsértés törvényi tényállását, aki ilyet tesz. Ilyenformán én azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy esetleg ennek a kollégiumi véleménynek a tükrében a továbbiakban nem szükséges a törvényjavaslat módosítása.

A felderítés és a büntetés elkerülhetetlensége: nagyon sokszor halljuk ezt ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ez az, ami megoldást kínál. Igen, igen, valóban, de azért annak a hatását lebecsülni, hogy súlyosabbá teszünk egy bűncselekményt, és ahogy fogalmaztam, nem lehet pár tízezer forintért hőssé válni, hanem bizony megvan annak a kockázata, hogy ha netán földerítik azt, amit én csináltam, adott esetben letöltendő szabadságvesztést tudok kapni érte. Bizony ez egy komoly visszatartó erő, képviselőtársaim. Hogyha ez párosul azzal, hogy a büntetés elkerülhetetlen, hogy a felderítés hatékonysága jobb a mostaninál, az külön jó, de attól még - hogy mondjam közhasználatú szóval - a szigorítás, ha az jól irányzott szigorítás, annak megvan a hatása.

Egyébként megjegyzem zárójelben, és erre utaltam például, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezési törvényt tudnánk módosítani olyan irányban, hogy ne lehessen csuklyát viselni a demonstrációkon, talán a felderítés hatékonysága is jóval nagyobb lenne, hiszen fölismerhetők lennének azok, akik a jogsértéseket elkövették. Csak eddig ellenzéki körökből erre biztatást Rogán Antalon kívül még nem kaptunk.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat másik része, ahogy miniszter úr is említette, a bírósági eljárások biztonságát, a bírósági döntések félelem- és befolyásmentes meghozatalát igyekszik megteremteni. Az utóbbi időben több olyan esettel szembesülhettünk, ami nemcsak felháborító volt, de úgy vélem, nagyon határozottan gondolom, hogy az elszaporodottsága miatt korábban erre nem nagyon volt példa, a jogalkalmazói hatalmi ág működését már kezdi komolyan befolyásolni, kezd a bírákban félelem ébredni, és ez borzasztó. Ez ellen szintén minden törvényes eszközzel föl kell lépni, és a minden törvényes eszközt, hogy az törvényes legyen, azt pedig nekünk kell megteremteni, tisztelt képviselőtársaim, nekünk, az Országgyűlésnek.

Egy-két példa: a bírák leköpése, ahonnan kezdődik ez, de utána a bírónak egy székkel való megtámadása, ami már súlyos testi sérülést, csonttörést okozott. Aztán merik maguknak a bátorságot venni társadalmi csoportok képviselői, hogy eldöntsék azt, hogy egy tárgyalóban ki jelenhet meg és ki nem, ki mehet be vagy ki nem. Megengedhetetlen! Ugyanúgy, ahogy megengedhetetlen a bírák megfenyegetése és ezzel a pártatlan ítélkezésnek a befolyásolása. E problémákkal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is többször foglalkozott, keresi a megoldást rá, és tőlünk, tisztelt képviselőtársaim, tőlünk várják azt, hogy a megfelelő jogi hátteret biztosítsuk, hogy ilyenek ne történhessenek. Nagyon helyesen az előterjesztés egyetlen büntető tényállást, tulajdonképpen a garázdaságnak egy speciális esetét kívánja megalkotni a bírák védelme érdekében; sokkal inkább a bíróságok igazgatási jogkörében vagy a bírósági elnökök igazgatási jogkörében keresi a megoldást.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tudom azt, hogy fölmerültek alkotmányossági aggályok a törvényjavaslattal kapcsolatban. A frakciónk minden módosító javaslatot szívesen fogad és meg fog vizsgálni, kiemelt súlyú problémaként, kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli ezt a jogszabályt, és tényleg ígérem, hogy érdemben fogjuk megvitatni a módosító javaslatokat.

Az általános vita ma nem zárul le, a konkrét javaslatokra az általános vita folytatásában fogok kitérni. Eredményes vitát kívánok a tisztelt Országgyűlésnek én is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 46 2008.09.30. 4:39  39-55

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző napirendi ponthoz a vezérszónoki felszólalásokra adott húszperces időkeret - hadd fogalmazzak így - eltúlzottan kevés volt, ebben a témában viszont azt tudom mondani, hogy eltúlzottan sok lenne talán még öt perc is. Ugyanis ellentétben Szászfalvi képviselőtársam felszólalásával én úgy gondolom, itt technikai jellegű és nem érdemi módosításokról van szó. Olyan technikai jellegű módosításokról, amiket államtitkár úr is, és Teleki László képviselőtársam is részben kifejtett, amelyek szükségesek, és a jogalkalmazó munkáját egyrészt egyértelműsítik és egyszerűbbé teszik, a jogalkalmazásban felmerült problémákat megoldják, azokat orvosolják, másrészt pedig az Alkotmánybíróság szintén idézett határozata vonatkozásában pontosítják a jogszabályt.

Azért mondom, hogy nem érdemi, mert nem most van itt az ideje felnyitni azt a vitát, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat helyénvaló-e vagy sem. Persze, azt meg lehet jegyezni, és ebben megoszlanak a vélemények, hogy a családok támogatásának a mellőzését jelenti-e az, ha a jogalkotó felismeri azt a helyzetet, hogy nagyon sokan, tényleg kiemelkedően sokan élnek élettársi kapcsolatban, és ha felismeri ezt a helyzetet, akkor azt mondja, ha már ez így van - pedig az én meglátásom szerint is jobb lenne, ha a hagyományos családmodellt választanák -, akkor legalább ezt a jogviszonyt, ezt az együttélési viszonyt rendezzük. De hangsúlyozom, nem erről szól ez az előterjesztés, hanem e vonatkozásban egy technikai jellegű módosításról, nevezetesen is arról, hogy a büntető törvénykönyvben az egyébként már elfogadott törvény kapcsán pontosítja-módosítja a hozzátartozó fogalmát a büntető törvénykönyvben, hozzáigazítja a már elfogadott törvényhez.

Természetesen, ha az Alkotmánybíróság másként dönt ebben a kérdésben, akkor ezek a módosítások is értelemszerűen szükségtelenek, de amíg ez a törvény hatályban van és elfogadott, addig a jogalkotónak kötelessége, hogy megtegye ezt a technikai módosítást, és hozzáigazítsa egyik törvény fogalomrendszerét a másikhoz. Ilyenformán a hozzátartozó kifejezetten a Btk. értelmező rendelkezésében tartalmaz módosítást, a kettős házasság intézményének a vonatkozásában pedig szintén értelemszerű a módosítás és a kiterjesztés a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában is.

Ahogy már szó volt róla, a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendeletet módosítja-pontosítja a benyújtott előterjesztés, törvényjavaslat. Úgy hiszem, hogy megfelelőképpen szabályozza a fogva tartottak szólásszabadsághoz fűződő jogát, és ezt megfelelő eszközökkel biztosítja. Ugyanakkor valóban szem előtt tartja a Teleki képviselőtársam által említett szempontokat, nevezetesen is az államtitok megtartásához fűződő társadalmi érdeket, illetve a büntetőeljárás és a bűnmegelőzés szempontjait is szem előtt tartja a szólásszabadság biztosítása mellett.

Úgy hiszem, és ezt megemlítem most is, hogy szükség lenne egy új büntetés-végrehajtási kódexre, de amíg ez a kódex nem születik meg - frakciónk többször hangsúlyozta, hogy erre szükség volna -, addig bizony ezek az apróbb, kisebb módosítások szintén szükségesek. Az összbüntetésről nem kívánok szólni, hiszen azt tényszerűen államtitkár úr is, és Teleki képviselőtársam is említette. Úgy gondolom, ez is csak jobbá és semmiképp sem rosszabbá teszi a jogalkalmazói munkát.

Mindezek alapján, tisztelt Országgyűlés, javaslom, hogy a törvényjavaslat megtárgyalása után az Országgyűlés az előterjesztett javaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 58 2008.09.30. 20:09  55-67

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem először, és úgy vélem, legalábbis nagyon remélem, hogy nem is utoljára beszélünk a gyűlöletbeszédről, a közösségek megsértéséről, illetve az ilyen jelenségekkel szembeni hatékony fellépés lehetőségének megteremtéséről itt a parlamentben.

Azért nem utoljára - és itt szeretném hangsúlyozni: nem azért mondom ezt, mert úgy gondolom, hogy alkotmányossági problémák lennének a most előterjesztett javaslattal -, azért nem, mert továbbra is úgy vélem, és az én véleményem jelen esetben tükrözi frakciónk álláspontját is, hogy továbbra is szükségesnek látjuk a gyűlöletbeszéddel szembeni, a büntető törvénykönyvben megjelenő szankció megalkotását. Akkor látjuk majd helyén kezelve ezt a kérdést, ha a büntető tényállás is rendelkezik a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról.

Mindazonáltal - és ezt előrevetítem - mind a kormány által most előterjesztett javaslatot, mind pedig más javaslatokat - célzok itt most egészen konkrétan Kállai Ernő kisebbségi ombudsman úr javaslatára - támogatni tudunk, és meg tudunk fontolni, hiszen úgy gondoljuk, hogy nemcsak a büntetőjogi keretek között, hanem más jogágak keretei között is szükséges, hogy az ilyen jelenségekkel szemben fellépjünk. Szükséges, de ahogy szokták mondani, nem elégséges.

Rögtön a törvényjavaslattal kapcsolatban kitérnék a társadalmi szervezetek véleményeire, melyeket korábban, a korábbi próbálkozásokkal kapcsolatban, e törvényjavaslattal kapcsolatban is megfogalmaztak. Kritikaként hangzott el azonkívül, hogy egyébként érdemi észrevételeik is voltak a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem volt társadalmi vitája, nem előzte ezt meg széles körű egyeztetés. Nos, ezek az említett társadalmi szervezetek, minden tiszteletem az övék, de nagyon jól tudják, hogy a közéletnek e kérdés megoldása része. Nem hiszem, hogy minden alkalommal külön föl kéne őket hívni, és kérni arra, hogy ugyan legyenek már szívesek részt venni ezeknek a törvényeknek az előkészítésében.

Mindig megfogalmazzák a kritikáikat a benyújtott törvényjavaslatokkal kapcsolatban, de évek óta, amióta ez a téma napirenden van, egyetlenegy olyan javaslatot nem hallottam társadalmi szervezetek részéről, hogy tudják, hogy ez folyamatosan napirenden van. És ha nem lett volna egyértelmű a folyamatokból, én magam legalább hússzor elmondtam nyilvánosság előtt, hogy addig, ameddig erről a kérdésről jogszabály nem születik, amíg ezt a problémát a büntetőjog, a polgári jog keretei között kezelni nem tudjuk, addig mi próbálkozni fogunk a megoldással. Azt gondolom, hogy ez elég egyértelmű. Le lehet tenni a javaslatokat az asztalra, úgy érzem és úgy hiszem. Nem mindig utólag megfogalmazni azt, hogy egy javaslattal kapcsolatban mi nem jó, vagy megsértődni azon, hogy nem lettek bevonva az egyeztetésbe. Eötvös Károly mondja és írja egyébként, hogy aki mindig csak bírál és csupán csak bírál, az nem kellemes lélek. Én is így gondolom, és messzemenőkig egyetértek ezzel.

Ezek az említett társadalmi szervezetek - és egyébként azt gondolom, nyugodtan elmondható, hogy az ellenzék képviselői is - körülbelül 15 éve mondják, hogy nem jogi eszközökkel kell megoldani ezt a problémát. Én meg mindig újra és újra fölteszem a kérdést, hogy tessék mondani, akkor hogyan? S erre jön egy válasz, hogy ezektől a megnyilvánulásoktól el kell határolódni, a közélet szereplőinek egyértelműen ki kell nyilvánítaniuk azt, hogy kivetik maguk közül az ilyen nézeteket hangoztató személyeket, hogy elítélik az ilyen megnyilvánulásokat, mindez igaz. Ezzel egyet is értek, hozzátéve azt, hogy néha ez egy picit, bizonyos közéleti szereplők részéről lehetne markánsabb és egyértelműbb elhatárolódás - nem általános, hanem néha a konkrét ügyek mentén konkrét elhatárolódás -, de azt gondolom, hogy nagyon sokan azok közül, akik ellenezték eddig - és itt hadd célozzak Halmay Gáborra, aki az egyik legharcosabb képviselője volt annak, hogy nem kell jogi szabályozással kezelni ezt a kérdést -, most mégis már árnyalják a véleményüket, és azt mondják, hogy lehet, hogy mégis jogi szabályozással kell kezelni. Ugyanis maga az Alkotmánybíróság mondja ki, és az Alkotmánybíróság véleményét többen ezek közül a jogtudósok közül - például az említett Halmay Gábor - osztják, hogy meghaladottá vált az a nézet, hogy a közszereplők magatartása, a közszereplők elhatárolódása, a problémának csupán társadalmi szinten történő kezelése megoldást jelenthet.

Tizenöt év alatt, azt gondolom, ez egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a feltételezés, ez a fikció nem igaz. (Kontur Pál közbeszól.) Márpedig ha ez nem igaz, akkor úgy gondolom, hogy a jogalkotónak kutya kötelessége, hogy megalkossa azt a jogszabályt, amivel védi ezeket a társadalmi csoportokat.

(13.10)

S bár nagyon érdekelnek, őszintén érdekelnek a társadalmi szervezetek aggályai a törvényjavaslattal kapcsolatban, de őszintén szólva, sokkal jobban érdekelnek a meggyalázott közösségek tagjainak a véleményei, az elvárása, az a jogos elvárása, hogy igenis az állam, igenis az Országgyűlés, a jogalkotók teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy az ilyen kirekesztő, gyűlölködő megnyilvánulásokkal szemben meg tudják védeni magukat; hogy az állam biztosítsa a lehetőséget és a fórumot számukra arra, hogy lépni tudjanak, és meg tudják magukat védeni az ilyen jelenségekkel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kisebbségvédelmi eszköz a gyalázkodás, sem a büntetőjogi volt módosítás - erre majd utalok, Répássy képviselő úr -, sem pedig a mostani. Nem tudom, hogy vannak vele képviselőtársaim, de én megmondom őszintén, nem szívesen tűröm el azt, hogy a saját hazánkban minket, magyarokat büntetlenül lehessen gyalázni bárki által is. Én ezt nem szívesen veszem. Én úgy gondolom, hogy ennek nem kell beleférnie a szólásszabadság keretei közé.

Ugyanis ez a törvény - sem ez, sem az előző, sem a jövőbeni, meg tudom ígérni, büntetőjogi módosítás - nem a kisebbségeket kívánja védeni - bár kétségtelen, hogy náluk csapódik le ez a leginkább -, hanem mindenkit, a teljes magyar társadalmat kívánja védeni, és nemcsak a magyar társadalmat és a magyar embereket, hanem például a szlovák, a román és egyéb külföldi állampolgárokat is.

Ha demokráciában élünk és ezt komolyan vesszük, ahol az emberi méltóságnak érvényesülnie kell, akkor annak a védelmét is komolyan kell vennünk, tisztelt képviselőtársaim. Óriási érték a szólásszabadság, óriási érték a gyülekezési jog is. A rendszerváltozás nagy eredményei között lehet sorolni azt, hogy a szólás valóban szabad Magyarországon ma, és a gyülekezés, a véleménynyilvánítás szintén. De mindennek, és ennek is megvannak a korlátai. Ez a törvény és egyébként a korábbi törvénytervezetek is, csak olyan mértékben kívánták korlátozni a szólásszabadsághoz való jogot, és egy pillanattal se többel, ami ahhoz szükséges, hogy az emberi méltósághoz való jog ne sérüljön, a közösségek emberi méltósághoz való jogának a védelmében kívánta csupán a legszükségesebb mértékben korlátozni a szólásszabadsághoz való jogot. Ez a törvénytervezet is ezt teszi.

Most rátérek az alkotmányosság kérdésére. Igen fontos ebben a témakörben, hiszen három - ha a rendszerváltozás előtt megszületett törvényt is számba vesszük és idesoroljuk, akkor négy - alkotmánybírósági határozat született ebben a témában.

Salamon László képviselőtársam az előző napirendi pont kapcsán kedvesen megemlítette azt, hogy az általunk benyújtott törvényjavaslatot nemrég alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság. Igen, tisztelt képviselőtársaim, annak minősítette. De ezen semmi szégyellnivaló nincsen. Sőt azt tudom mondani, hogy ez a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság gyakorlatát egy picit kimozdította a holtpontról. Mindjárt indokolni is fogom, hogy miért.

Először fordult elő ugyanis a Btk. módosítása során, ami a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról szól, hogy az Alkotmánybíróság ebben a témakörben nem egyhangú határozatot hozott. És persze lehet azt mondani erre, hogy és akkor mi van; ha van egy többségi vélemény, ha azt eggyel többen is támogatják, akkor alkotmányellenes a javaslat. Persze, ez is egy megközelítés. De ha azt nézzük, hogy mit tartalmaznak a külön- és párhuzamos vélemények, amit az alkotmánybírák megfogalmaztak, az már igencsak árnyalja a helyzetet.

Ugyanis ezek azt tartalmazzák - és kimondják -, hogy annak a kettő, illetve három alkotmánybírónak az a véleménye, hogy a közösségek méltóságának a védelme érdekében lehet, sőt azt mondják - hangsúlyozom -, kell, szükséges büntető törvénykönyvet módosítani. Ez óriási előrelépés, tisztelt képviselőtársaim, óriási!

Azt mondja a három alkotmánybíró, köztük egyébként Kovács Péter alkotmánybíró úr, aki az egyetlen nemzetközi jogász tagja az Alkotmánybíróságnak, és pont nem a baloldal delegálta a testületbe, ő azt mondja, hogy Magyarországnak nemzetközi kötelessége az - és itt továbbmegyek a polgári tényállásnál -, hogy a gyalázkodást, a korábbi törvényjavaslatban megfogalmazott magatartásokat büntetni rendelje. Vagy fölmondjuk az ENSZ-egyezményeket, vagy kilépünk bizonyos nemzetközi szerződésekből és szervezetekből, vagy hozzáigazítjuk a jogrendet; ő például az alkotmánymódosítást javasolja.

És hogy miért beszélek a büntető tényállásról, amikor egy polgári fekszik előttünk, nagyon egyszerű az oka. A többen a kevesebb benne van, tisztelt képviselőtársaim. Ha az Alkotmánybíróság egyes tagjai úgy gondolják, nagyon helyesen egyébként az ellenzéki képviselőtársaim által sokszor idézett, a Btk.-ra jellemző ultimarációs jelleget figyelembe véve, a büntetőjog ultimarációs jellegét figyelembe véve, azaz, hogy csak akkor szabad büntető tényállást alkotni, ha már semmi más eredményre nem vezet, ezzel kapcsolatban is azt mondják egyes alkotmánybírák, hogy kell tényállást alkotni, hát akkor ebbe minden bizonnyal a polgári tényállás módosítása belefér.

Méghozzá olyannyira biztos ez, hogy az Alkotmánybíróság - és most már nemcsak ebben a legutóbbi határozatában, hanem a korábbi határozatokban is - többször szinte felhívja a jogalkotót arra, hogy bár persze gondolkodhat büntető tényállás megalkotásában - sőt zárójelben: kell is abban gondolkodni -, de nézzük azt meg, hogy a közösségek méltóságának a védelmére esetleg nem megfelelő eszköz-e egy polgári tényállás megalkotása; nem megfelelő-e ezt a problémát a polgári törvénykönyvben kezelni.

A polgári törvénykönyv módosítása kapcsán, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált tehát - és itt már rátérek konkrétan erre a javaslatra - nem lehet azt elmondani, hogy általában tiltotta vagy általában elvetendőnek tartja a polgári módosítást; azt mondta, hogy rosszul volt megfogalmazva a korábbi javaslat. Végre az Alkotmánybíróság adott iránymutatást arra, hogy hogy lehet esetleg ezt a javaslatot helyesen megfogalmazni. Úgy vélem, hogy az előttünk fekvő javaslat korrigálja azokat a hibákat, melyeket az Alkotmánybíróság a korábbi módosító javaslat kapcsán megfogalmazott. Tehát technikailag pontosítja az Alkotmánybíróság elvárásainak megfelelően a jogszabályt.

Még egy általános megjegyzés az Alkotmánybíróság határozataival kapcsolatban, ami igaz egyébként a Btk.-ra is, de ugyanúgy igaz az előttünk fekvő javaslatra. Úgy gondolja három alkotmánybíró a testületből, hogy mielőtt újra határoznak a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosító javaslat tárgyában, fölül kell vizsgálni az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban kialakított gyakorlatát.

Mi, akik előterjesztettük a korábbi javaslatot, ami alkotmányellenesnek bizonyult sajnos, és a jelen javaslat előterjesztői is, hangsúlyozzuk azt, hogy a társadalmi környezet változásával - és 15 év azért már nagy idő, sőt 20 még nagyobb - bizony változik a jogrendszer is. Kisebb társadalmi változások során nem kell feltétlenül jogszabályt módosítani, ezekben az esetekben elegendő az, ha a jogalkalmazó, a bíróságok, jelen esetben az Alkotmánybíróság a saját gyakorlatán változtat, árnyalja azt. Amíg a rendszerváltozáskor szükséges és üdvözlendő gyakorlat volt, hogy szinte korlátlan a szólásszabadság, hiszen ez akadályozza meg azt, hogy visszarendeződjön egy friss demokratikus társadalom diktatúrává - a szinte korlátlan szólásszabadságot kívánja meg ez az élethelyzet -, addig egy stabilizálódó demokráciában felértékelődik az embereknek az emberi méltósághoz való joga a szólásszabadsághoz képest.

(13.20)

Nincs az a veszély már, hogy bármi visszarendeződne. Nem hiszem, hogy bárki ezt komolyan gondolná. (Kontur Pál: Visszatértek a régi rendszerhez.) Parancsol, képviselőtársam? (Kontur Pál: Visszatértek a régi rendszerhez. - Az elnök csenget.) Ha pedig ez így van, akkor ezt az Alkotmánybíróságnak is fel kell ismerni. Nem én mondom ezt csupán, hanem alkotmánybírák mondják ugyanezt. Nos, tisztelt Országgyűlés, ha mindezeket figyelembe vesszük, és az Alkotmánybíróság valóban felülbírálja, mielőtt ebben a kérdésben esetleg határozatot hoz, mert beadvány biztos lesz az alkotmányellenesség megállapításának okán, ha ezt felülvizsgálja, akkor meggyőződésem, hogy ez a javaslat alkotmányosnak fog bizonyulni.

Egy megjegyzést engedjenek még meg konkrétan a normaszöveggel kapcsolatban. Azt tudom mondani - bár bevallom őszintén, nem mélyedtem el a polgári tényállás alkotmánybírósági határozatának mélységeiben és rejtelmeiben -, lehet, hogy indokolt, ami a javaslatban van, de én mégis felvetem, hogy az én meglátásom szerint az úgynevezett sértetti kör talán egy picit túl szűk. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt picit kibővítsük, de hangsúlyozva és fenntartva azt, hogy mielőtt erre konkrét javaslatot teszek, konzultálni fogok az elképzelésem alkotmányosságát illetően, mert semmiképpen nem szeretném azt, hogy ha az Alkotmánybíróság erre a megoldásra irányította a jogalkotó figyelmét, akkor esetleg egy újabb alkotmányellenes javaslatot fogadjon el az Országgyűlés.

A másik, ami tartalmi megjegyzésként felmerült nagyon sokakban, és a társadalmi szervezetek is hangoztatták: nem elég konkrétak a meghatározások, a jogi norma megfogalmazása nem elég konkrét; hogy túl absztrakt a jogi norma; az egyéni jogérvényesítések kapcsán meg kellene követelni a konkrét sérelemnek legalább a lehetőségét, hogy konkrét sérelem érheti a társadalmi csoport tagjait. Nos, tisztelt Országgyűlés, ha ezt megköveteljük, akkor elveszti a funkcióját a javaslat, alkalmazhatatlanná válik, értelmezhetetlenné és értelmetlenné válik, hiszen itt pontosan arról van szó, hogy nem az egyéni konkrét jogsértéseket kívánja szankcionálni a jogalkotó, hanem a társadalmi csoportokat ért megnyilvánulásokat, amelynél az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások mintegy átsugároznak az egyénre.

Ilyenformán úgy gondolom, hogy ezek a megállapítások nem állják meg a helyüket, így egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely bátran támogatható. Én azt is javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés a végszavazáskor fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 90 2008.10.14. 15:21  87-101

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Két héttel ezelőtt a vezérszónoki felszólalásomban elmondtam azt, hogy miért tartom szükségesnek, hogy ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja. Egyébként erre utaló megjegyzéseket, érvrendszert viszonylag hosszan kifejtett miniszter úr is előterjesztői felszólalásában, és Balogh László képviselőtársam is a mai ülésnapon megtartott felszólalásában. Mindazonáltal, természetesen megtartva a Házszabályt, és az általános vita keretei között maradva, mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a jogszabály főbb pontjairól is ejtsek pár szót. Annál is inkább, hiszen ezeket a főbb pontokat, úgy tűnik, nem csak én tartottam kiemelt jelentőségű - vagy hadd használjam továbbra is ezt a kifejezést - főbb pontoknak, ellenzéki képviselőtársaim éppen ezeket a rendelkezéseket kritizálták talán a legélesebben.

Azzal fejeztem be a felszólalásomat két héttel ezelőtt, hogy nagyon remélem, hogy a megkezdett ötpárti tárgyalások folytatódnak, amelyek a rendbontók elleni hatékonyabb fellépést célozzák, és a gyülekezési törvény módosításáról szólnak. Örömmel tudom jelenteni, hogy ezek ismét megkezdődtek Világosi Gábor alelnök úr koordinálásával, házelnök asszony felkérésére. Nos, akkor nézzük azokat a főbb pontokat, amelyek kritika tárgyai voltak. Azt gondolom, néha kicsit alappal voltak azok, mások pedig meglátásom szerint teljes mértékben alaptalanul.

A törvényjavaslat rendelkezik a közösség tagja elleni erőszakról, illetve rendelkezik az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértéséről. Főleg ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban merült fel az a kifogás, hogy miért kell egyik fejezetből a másikba átkerülnie, hiszen a jogszabály eddig is általános alanyt tartalmazott, azaz az "aki" kifejezést. Eddig is bárki elkövethette ezt a bűncselekményt. Csak éppen a bíróságok nem így értelmezték, és nem így alkalmazták, mondom erre ellenérvként. Ha pedig ezt a jogalkotó észreveszi, akkor ez ellen tenni kell. Azzal, hogy egy másik fejezetbe tesszük át, nyilvánvalóvá teszi a jogalkotó azt, és most már nemcsak az általános alanyi megfogalmazás miatt, ami a törvényi tényállásban szerepel, hanem a jogszabály rendszertani értelmezését tekintve is bárki által elkövethető, nem pedig csupán és kizárólag hivatalos személy által.

Nagyon sok kritika érte, tulajdonképpen még kormánypárti körökből is, hiszen Balogh képviselőtársam szintén utalt erre, az úgynevezett előkészületi magatartásokat. Ugye, itt több törvényi tényállás, több bűncselekmény esetén kívánja a törvényalkotó büntetni rendelni az előkészületi magatartást. Ez nem takar más, mint hogy a bűncselekményt már egy picit korábbi stádiumban büntetnénk, mint ahogy ez eddig lehetséges volt, tehát nemcsak az úgynevezett befejezett bűncselekményt, amikor a törvényi tényállás minden eleme megvalósul, nem is annak megkísérlését, hanem már az előkészítését is. Úgy gondolom, ez abszolút magyarázható két okkal. Egyrészt a bűncselemények úgynevezett tárgyi súlya miatt, hogy milyen társadalomra veszélyességgel rendelkezik. Másrészt magyarázható azzal, és nagyon sok esetben él a jogalkotó ezzel az eszközzel, amikor úgy ítéli meg, hogy bizonyos bűncselekmények elszaporodtak, túlontúl elszaporodtak, és ezért szükséges az, hogy a jogalkalmazónak lehetősége legyen legalább elvileg egy korábbi stádiumban megakadályozni a bűncselekmény elkövetését, nem megvárva azt, hogy nyilvánvalóan kifejlődjön, befejezetté váljon, és egy társadalomra sokkal veszélyesebb formát öltsön.

Nos, ezeknek a bűncselekményeknek az előkészületi magatartását kívánja az előterjesztő büntetni, és én a magam részéről ezzel egyet tudok érteni. Kiemelném azt is, hogy nagyon értékelhető és értékelendő az előterjesztőnek az a felfogása, hogy nem csupán, ha úgy tetszik, "az egyik oldalt" kívánja büntetni, tehát mondjuk, a tömegben randalírozásra készülő emberek magatartását, illetve az általuk elkövetett bűncselekmény előkészületét, hanem a másik oldalt, tehát a hatóság, a rendőr magatartását is, amennyiben az, mondjuk, kényszervallatást valósít meg, ennek az előkészülete is büntetendő. Nyilván a részletes vitában majd erre bővebben ki fogok térni, ha jól emlékszem, Pettkó képviselőtársamnak van egy erre irányuló módosító javaslata, és ez elhangzott a vezérszónoki felszólalásban is az MDF képviselője részéről, hogy nagyon nehezen bizonyíthatóak ezek a magatartások - lehetséges. Rengeteg olyan bűncselekményünk van, ami nehezen bizonyítható. De ez még önmagában nem ok arra, hogy ne nyilvánítsunk egy magatartást büntetendőnek, ha az a társadalomra adott esetben kiemelten veszélyes.

A vesztegetésnél is óriási a látencia. Óriási! A vesztegetéseknek, nem tudom a statisztikákat, de nagyon-nagyon csodálkoznék, ha 5 vagy 3 százalékánál nagyobb arányban derülnének ki ezek a bűncselekmények. Attól még a vesztegetésnek helye van a büntető törvénykönyvben. És ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy egyáltalán elméletileg lehetséges-e bizonyítani ezeket a magatartásokat, így már fel lehet tenni, mert ha erre elméleti lehetőség sincs, akkor természetesen egy ilyen irányú módosítás nem indokolt. Csak példát mondok: hivatalos személy elleni erőszak és kényszervallatás - ezt a két bűncselekményt, illetve ezek előkészületét érte a legtöbb kritika. Ha egy szónok azt mondja a gyűlésen, sportrendezvényen, akárhol, hogy menjünk neki a rendőröknek, ezzel már megvalósította a hivatalos személy elleni erőszak előkészületét, könnyen bizonyítható. A kényszervallatásnál? Úgy gondolom, kényszervallatás nem úgy szokott előfordulni még egy rendőri szervezetben sem, hogy egy rendőr életében egyetlenegyszer ilyet tesz, és sem előtte, sem utána semmi más jogsértést nem követ el. Lehet, hogy van ilyen, de nem ez a tipikus.

Ha pedig úgy látják, hogy felmerül a gyanúja bizonyos rendőröknél, hogy meg nem engedett eszközökkel élnek, akkor például lehetőség van arra, hogy lehallgassák a hivatali szobájukat, azt, ahol ők egymással kommunikálnak, a telefonjaikat, erre megint csak megvan a lehetőség bírósági engedély alapján. Ha pedig ez megtörténik, akkor az előkészületi magatartás a közhiedelemmel ellentétben nemcsak az, amikor valaki beszerzi a szükséges eszközöket, vagy megkönnyíti a bűncselekmény elkövetésének feltételeit, mondjuk, az emberöléshez beszerzi a fejszét. Nemcsak ez az előkészület, tisztelt képviselőtársaim, hanem az is, ha valaki bűncselekmény elkövetésére felhív, ajánlkozik, vagy közös elkövetésben megállapodik.

(13.40)

Ha az én példám alapján megállapodnak egy közös elkövetésben, már tetten érhető a kényszervallatás előkészülete. Tehát azt gondolom, mindezeknek a bűncselekményeknek igenis el lehet képzelni az életszerű megvalósulását, és el lehet képzelni életszerű helyzetet, amikor ezek a bűncselekmények valóban felderíthetők, ezért azt gondolom, alaptalanok azok a félelmek, miszerint is olyan törvényjavaslat elfogadására készül a Ház, ami utána nem lesz kikényszeríthető, nem lesz alkalmazható.

Amire szintén szeretnék még egy picit bővebben kitérni - erre szintén utalt képviselőtársam -: az úgynevezett tojásdobálásos ügyek. Magyarán: ha valakit élelmiszerrel megdobnak vagy olyan tárggyal, ami alkalmatlan arra, hogy sérülést idézzen elő, az belefér-e még a szólásszabadság keretei közé, az jogszerű magatartás-e vagy sem? Én két héttel ezelőtt elmondtam a felszólalásomban azt, hogy az a legszerencsésebb, ha ezt a jogalkalmazó teszi meg, tehát az egységes jogértelmezést a jogalkotó biztosítja. Elmondtam azt is, hogy egy nappal az általános vita megkezdése előtt született egy jogegységi határozat, ebben a határozatban a jogalkalmazó kimondja azt, hogy ezek a magatartások bizony nem férnek bele a szólásszabadság keretei közé - ezt a Legfelsőbb Bíróság mondja ki ebben a határozatában, ami általános érvényű minden jogalkalmazóra nézve -, hanem megvalósíthatják a garázdaság, illetve a tettleges becsületsértés törvényi tényállását.

Nos, sokan mondták a határozatot követően, hogy azért nem igazán jó, és azért kellene a határozat ellenére mégis benne hagyni ezt a szakaszt a törvénytervezetben, mert feltételes módban fogalmaz. Azt gondolom, ez természetes, és nem is fogalmazhat másként a jogalkalmazó, amikor értelmező rendelkezésről ír, és jogértelmezést tárgyal, hiszen ahhoz, hogy valami tettleges becsületsértésnek minősüljön, ahhoz, hogy valami garázdaságnak minősüljön, a törvényi tényállásnak nemcsak ezen elemének kell megvalósulnia, hanem az összes többinek is. Tehát a feltételes mód nem vonatkozik arra, hogy ezt így is vagy úgy is lehet értelmezni, ez a feltételes mód egyetlenegy dologra vonatkozik, hogy ha és amennyiben a törvényi tényállás többi eleme megvalósul, akkor így kell értelmezni.

Nos, úgy gondolom, mivel a jogalkalmazó ebben egyértelműen foglalt állást, és ez az állásfoglalás tökéletesen ugyanolyan, tehát osztja a frakciónk álláspontját, a kormány álláspontját, és egyébként nem utolsósorban a több tíz éve kialakult bírói gyakorlatot követi, ezért szükségtelen ennek a szakasznak a továbbiakban a törvényjavaslatban történő megtartása.

Tisztelt Országgyűlés! Még megfogalmazódott kritika és talán a legélesebben az úgynevezett - hadd használjam itt én is ezt a kifejezést - szabálysértési szégyenlista kapcsán. Répássy képviselőtársam kifejezetten azt mondta, hogyan lehet az, hogy amikor a móri mészárosnak nem lehet a nevét nyilvánosságra hozni, akkor pont a bagatell cselekmények, a kicsi súlyú bűncselekmények vagy szabálysértések elkövetőivel kívánja ezt a jogalkotó megtenni. Nos, azt hiszem, erre talán azt szokták mondani, hogy ez egy erős csúsztatás. Vagy talán ha kicsit erőteljesebben fogalmazok, akkor hangulatkeltés? Az aprócska különbség, a nagyon pici különbség az, hogy a móri mészárosról még nem derült ki, hogy valóban ő az vagy sem.

Addig nem lehet a bűncselekmények elkövetőit, adott esetben a kicsi vagy a nagyobb súlyú bűncselekmények elkövetőinek a nevét nyilvánosságra hozni, ameddig nem született jogerős ítélet. Ezekben az esetekben pedig, tisztelt Országgyűlés, már van jogerős döntés, sőt nemcsak jogerős döntés van, hanem még meglenne a lehetősége az illetőnek, az eljárás alá vontnak, hogy a jogerős döntés alapján befizesse azt a 30, 50 vagy 100 ezer forint bírságot, és amikor ő ezt is elmulasztja, és ezt szándékosan nem fizeti meg, csak akkor kerül sor arra, hogy a neve nyilvánosságra kerül. Tehát még két lépcső iktatódik közé, és ez nem elhanyagolható körülmény, ezt a két esetet nem lehet összemosni.

Felmerültek adatvédelmi aggályok, és ezek mögött jogos felvetések, aggodalmak húzódnak, hogy mi van akkor, ha valaki ezt letölti, és amikor egyébként már okafogyottá vált az elkövető személyazonosságának a nyilvánosságra hozatala, azaz ezen a listán való szerepeltetése, ha úgy tetszik, ez akkor is keringhet az interneten. A mai modern technika korában van arra lehetőség, hogy olyan adatbázist hozzon létre a hatóság, amit nem lehet másolni, nem lehet letölteni, és ebből fakadóan ez a probléma - ez az egyébként jogos aggály - mégsem válik jogos aggállyá. Ezt természetesen biztosítani kell ahhoz, hogy jogállami módon tudjon ez az intézmény működni.

A bírósági eljárások védelme vonatkozásában szintén voltak felvetések, és a Fidesz képviselőcsoportjából Répássy képviselő úr kifejezetten azt mondta, nem fogja támogatni a bírósági szervezeti törvény módosítását, ami azt a célt szolgálná, hogy a bírósági eljárások biztonságát szavatolni lehessen. Az elnöknek adja ezeket a feladatokat. Nos, erre azt tudom mondani, remélem, hogy képviselőtársam még meggondolja magát ebben a témakörben, mert úgy gondolom, ezt a bíróságok, a bírósági vezetők és maguk a bírák szeretnék, hogy ez így legyen. Ők igénylik ezt a védelmet, tisztelt képviselőtársaim. Nem velünk babrálnak ki az ellenzéki képviselőtársak akkor, ha ezt nem szavazzák meg, hanem a bíróságokkal. Nem a mi érdekünk, hogy ez megtörténjék, hanem a jogbiztonság és a bírák érdeke. Ezt újra kellene gondolni, és talán érdemes revideálni az erről alkotott álláspontot.

A további észrevételeket a részletes vita során kívánom majd kifejteni. Előrevetésként csak annyit: már most látható, bizonyos módosító javaslatokat biztos, hogy nem tud a frakciónk támogatni, de úgy gondolom, bizonyos módosító javaslatok megvitatásra érdemesek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 94 2008.10.14. 2:03  87-101

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Büntetőjogászként nagy örömmel hallgattam Pettkó András képviselőtársam hozzászólását, aki - akárcsak én az egyetemen a szemináriumon - nagyon szépen összefoglalta az előkészületi magatartások mibenlétét és elkövethetőségük körülményeit. Őszintén szólva, én csak egyetlen pontosítással élnék ebben a körben: nem a törvényi tényállás megkezdéséig tart jelen hatályos büntetőjogi szabályaink alapján az előkészületi magatartás, hanem a bűncselekmény megkezdéséig; bár Pettkó András képviselőtársam nyilván ismeri az új általános részi tervezetet, ahol ez a módosítás már valóban bevezetésre kerülne a kísérlet fogalmi körébe.

(Gulyás József elfoglalja a jegyzői széket.)

Azonban mindazzal együtt, amit elmondott - és a célzatos bűncselekmények szabályrendszerét is igen kiválóan alkalmazta -, a továbbiakban sem tudom belátni, hogy miért ne valósulhatnának meg ezek az előkészületi magatartások a gyakorlatban, és miért ne lehetne ezeket bizonyítani. Nem tudom belátni, hogy például a bántalmazás hivatalos eljárásban miért ne valósulhatna meg úgy, hogy három hatósági személy összebeszél, amikor a körözés alapján kimennek valakit elfogni, hogy amikor elfogják, még jól meg is fogják verni. Nagyon helyesen idézte Pettkó képviselőtársam, az előkészületi magatartások egyik megvalósulási formája a közös elkövetésben való megállapodás. Ha ebben közösen megállapodnak előre, megvalósult az előkészületi magatartás. De ismételhetném az előző példám is.

Azonkívül, hogy tényleg kiváló összefoglalását hallhattuk ezeknek a büntetőjogi jogintézményeknek, továbbra sem hallhattunk érvet arra, hogy ugyan miért ne valósulhatna meg az előkészületi magatartás ezeknél a bűncselekményeknél.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 100 2008.10.14. 2:16  87-101

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen, és azért mondom, hogy az MDF által benyújtott módosító javaslatokra, amelyek egyébként nagyon sokszor megfontolandó gondolatokat tartalmaznak, azért nem tértem most ki, mert erre majd a részletes vitában kívánok kitérni. Egyébként mi is benyújtottunk számos módosító javaslatot, négy-öt-hat tartalmit és egyéb pontosító észrevételeket, illetve módosításokat tartalmazó javaslatot. De majd a részletes vitára tartozó kérdés ennek az elemzése.

Amit mindenképpen szeretnék kiemelni, és ami miatt szót kértem, hiszen Hankó Faragó képviselőtársam említett egy olyat, hogy menlevelet adunk azzal, hogy a gyűlésen való részvétel jogának megsértését áthelyezzük egy másik fejezetbe, tehát ezzel indirekte kimondjuk azt, hogy a jogalkalmazó eddig jól csinálta. Úgy gondolom, hogy szükséges, hogy a parlamenti jegyzőkönyv tartalmazza azt, hogy nem ez a cél, és nem ez a vélemény, legalábbis nekem mint az Országgyűlés tagjának abszolút nem ez az álláspontom. Mivel a jogértelmezés és a büntetőjog-értelmezés része az úgynevezett teleologikus jogértelmezés, vagyis a törvényhozó akaratának a kutatása - ami részben nyilván az előterjesztői indokolásból, részben pedig egyébként a parlamenti vitából ismerhető meg -, nagyon-nagyon szeretném kiemelni a jegyzőkönyv számára is, hogy ez nem azt jelenti - az előterjesztő nevében nem tudok beszélni -, hogy a frakciónk úgy gondolná, hogy eddig a gyakorlat helyes volt.

Úgy gondoljuk, hogy az eddigi gyakorlat nem volt megfelelő, és hogy segítséget nyújtsunk és egyértelműsítsük a jogalkalmazó számára azt, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ez így helyes és ilyen gyakorlatot kell folytatni, ezért tesszük át más fejezetbe, és nem azért, és ezzel indirekte és semmilyen módon nem kívánjuk azt mondani, hogy ahogy eddig ezt a kérdést és ezt a paragrafust a jogalkalmazó alkalmazta, azt mi helyesnek látjuk.

Egyébként Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal tökéletesen egyetértek a vonatkozásban, hogy a jogalkalmazás hatékonyságával együtt éri el a célt a most beterjesztett törvénycsomag.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 104 2008.10.14. 4:41  101-105

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden fogok szólni, hiszen részben Balogh László képviselőtársam, részben én magam a vezérszónoki felszólalás körében elmondtam az álláspontunkat, a frakciónk álláspontját és a sajátomat is értelemszerűen a törvényjavaslattal kapcsolatban. Azonban mivel a vezérszónoki kör után nem volt lehetőség arra, hogy érdemben reagáljunk a felszólalásokra, most szeretném megtenni csupán két vonatkozásban, két felszólalással kapcsolatban és röviden.

Az egyik Salamon László képviselő úr felszólalása volt, aki gyakorlatilag tartalmi vitát nyitott arról, hogy helyes vagy helytelen a bejegyzett élettársi kapcsolat léte, van-e létjogosultsága a magyar jogrendszerben, illetve alkotmányos-e. Azt gondolom, és nem is kívánom ezt a kérdést ennél jobban felnyitni, hogy nem itt van a helye annak, hogy ezt megítéljük, nem ebben a vitában van ennek a helye, hanem akkor volt, amikor azt az Országgyűlés elfogadta, és értelemszerűen az Alkotmánybíróság a beadvány kapcsán fog majd véleményt nyilvánítani arról, hogy ezt alkotmányosnak találja-e vagy sem.

Azonban amit ehhez hozzáfűzött, hogy emiatt és ilyen érvrendszer alapján nincs szükség, és nincs létjogosultsága annak, hogy a törvényhozó tulajdonképpen a büntető törvénykönyvbe ezt a fogalmat átvezesse, ezzel nem tudok egyetérteni, és továbbra is hangsúlyozni kívánom azt, amit akkor elmondtam, hogy ez egy technikai módosítás, hogy a hozzátartozó fogalma a büntetőjogban a bejegyzett élettársi kapcsolatot tartalmazó törvény nyomán megváltozzon. Ez egy technikai átvezetés, tisztelt Országgyűlés, és nem tartalmi kérdés. Ezt hadd hangsúlyozzam, ugyanis azt gondolom, kifejezetten jogbizonytalanságot okoz az, ha mondjuk, egyes jogágakban más a hozzátartozó fogalma, más a fogalma a polgári törvénykönyvben, más a fogalma a családjogi törvényben, és más a fogalma a büntető törvénykönyvben. Ez megengedhetetlen. A jogalkotónak kötelessége ezt a - ha úgy tetszik - átvezetést vagy technikai módosítást megalkotni. Aztán ha az Alkotmánybíróság mégis úgy dönt, hogy nem alkotmányos ez a szabályozás, akkor értelemszerűen a jogalkotónak ugyanúgy kötelessége lesz ezt végigvezetni a teljes magyar jogrendszeren, és adott esetben innen kivenni.

Egy dolog és egy megjegyzés még Salamon képviselő úr korábbi felszólalásával kapcsolatban, hogy miért kell a kettős házasság fogalmi körében kezelni a bejegyzett élettársi kapcsolatot, ezzel tulajdonképpen a házassággal hozzuk egyenlő rangra a bejegyzett élettársi kapcsolatot is. Nos, azt gondolom, ez megint egy tartalmi vita, amit e tekintetben nem érdemes felnyitni, de egy dolgot hadd jegyezzek meg: részben éppen a házasfelek és a házasság védelme érdekében szükséges ez a módosítás, mert eddig, ha ez a törvényjavaslat nem kerül elfogadásra, akkor, tisztelt Országgyűlés, ha valaki házasságban él, és köt egy bejegyzett élettársi kapcsolatot még emellett, akkor az nem lesz büntethető. Magyarán szólva, éppen a házasság intézményének a védelme érdekében is szükséges az, hogy ez a büntetőjogi tényállás megváltozzon.

Nos, ennyit Salamon képviselő úr felszólalására. Ha jól tudom, akkor ilyen irányban terjesztett elő módosító javaslatot. Ezt majd a részletes vita során elemezni fogom.

A másik pedig, ami két héttel ezelőtt volt; szerencsétlen dolog az, hogy két héttel ezelőtt érvekre kell most reagálni, de hát az Országgyűlés napirendje alapján kénytelen vagyok így eljárni. Hankó Faragó képviselőtársam mondta azt - egyetértve énvelem, hiszen talán időrendben én vetettem fel először -, hogy egy új büntetés-végrehajtási kódex megalkotására szükség lenne. Teljes mértékben egyetértek vele. Ez azonban nem ok arra, hogy a gyakorlat által igényelt módosításokat ne emelje törvényerőre a jogalkotó. Messzemenőkig támogatom majd Hankó Faragó Miklós képviselőtársam elképzelését, és én is szorgalmazni fogom ezen új kódex megalkotását, de úgy hiszem, hogy az itt javasolt módosítások nem várhatnak addig, amíg ez a kódex elkészül, tehát annak az elfogadását javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 229 2008.10.27. 2:02  216-244

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Roppant unalmas lenne, ha úgy kezdeném, hogy én sem kívántam hozzászólni ebben a témában, úgyhogy nem teszem.

Engem részben Pettkó képviselőtársam, részben Salamon képviselőtársam hozzászólása indított arra, hogy gombot nyomjak. Az egyik vonatkozásában ezt visszavonom, hiszen Avarkeszi államtitkár úr megválaszolt Pettkó képviselőtársamnak, abszolút mértékben osztom a véleményét.

Másrészt ami miatt még fontosnak tartottam felszólalni, Salamon képviselőtársamnak az a megnyilvánulása vagy talán az a fél mondata, hogy diszkriminatív a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló szabályozás. Tisztelt képviselőtársam, akkor lenne diszkriminatív, hogyha nem állna mindenki számára rendelkezésre ez a lehetőség. Ez tehát éppúgy rendelkezésére áll az azonos nemű embereknek, és éppúgy rendelkezésére áll a különnemű embereknek. Nem gondolom azt, hogy ez egy burkolt homoszexuális házasság lenne, azért, mert az ő rendelkezésükre ugyanúgy áll ez a jogintézmény, mint a különneműek esetén. Óriási különbség van a között, hogy valaki élettárs vagy bejegyzett élettárs. Pontosan az a nagy különbség, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat rendezett jogi viszonyokat keletkeztet, erre jó ez az intézmény.

Az Alkotmánybíróság kimondja azt, hogy a házasság hagyományánál fogva férfi és nő kapcsolata. Nos, van, akit pontosan - ha úgy tetszik, és idézőjelbe teszem - a házasságnak ez a hagyománya riaszt el attól, hogy ilyen köteléket létesítsen. Azok számára áll rendelkezésre ez a jogintézmény, ami hangsúlyozottan nemcsak a számukra előnyös, hanem a kapcsolatból születendő gyermekek számára is és az egész társadalom számára előnyös jogintézmény.

Köszönöm szépen.(Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 237 2008.10.27. 2:01  216-244

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozom: diszkriminatív akkor valami, ha valakinek van rá lehetősége, a másiknak nincsen rá lehetősége. Az nem diszkrimináció, hogyha mindenkinek van rá lehetősége, de van, aki él vele, a másik meg nem él vele. Azt gondolom, hogy jogi fogalomként kezelve a diszkriminációt, ez egyértelmű és vitathatatlan.

Aki élettársi kapcsolatban él egyébként - és ezt szeretném hangsúlyozni -, e módosítás kapcsán semmivel nem lesz kevesebb joga, mint korábban volt. Annak, aki bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, annak lesz több jogosultsága. Tehát nincs olyan jogosultsága vagy nem volt olyan jogosultsága korábban élettársaknak egyetlenegy sem, és ezt bátran merem állítani, ami megváltozott volna negatív irányban, ami megszűnt volna a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésével, és a jövőben sem lesz erről szó.

Úgy gondolom, és ezt már említettem is egyszer, folytattunk egy ilyen vitát a bizottsági ülésen, hogy az élettársi kapcsolat egy állapot, a bejegyzett élettársi kapcsolat egy jogviszony. Az élettársról nem lehet tudni, nem egyértelmű, hogy ki minősül annak, ki az, aki elismeri, ki fogja azt megmondani, hogy valaki élettársi kapcsolatban él-e egy másik emberrel, vagy netán nem. Van, aki ötévi együttélés után sem tekinti magát élettársnak, van, aki két hónapi együttélés után annak tekinti magát. A bejegyzett élettársi viszony tiszta viszonyokat keletkeztet, ami - hangsúlyozom - társadalmi érdek, és egyáltalán nem devalválja a házasság intézményét az én meglátásom szerint, ami roppant fontos a mai magyar társadalomban és támogatandó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 249 2008.10.27. 1:47  246-255

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok még rövidebb lenni, mint Salamon képviselőtársam. Hiszen én is kezdeném azzal, hogy az előző előtti napirendi pontnál a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó álláspontot és véleményt fönntartom. Sőt, még utalnék arra is, hogy ezt a vitát lefolytattuk Salamon képviselőtársammal mintegy egy-másfél órában a bizottsági ülésen, és értelemszerűen nem volna okos és indokolt dolog ezt most a plenáris ülésen megismételni.

Én úgy gondolom, és továbbra is tartom azt az álláspontom, aminek a lényege az, hogy részben, és hangsúlyozottan részben éppen a házasság intézményének a védelme érdekében tartom szükségesnek azt, hogy a kettős házasság bűncselekménye kiegészüljön azzal, hogy ha valaki bejegyzett élettársi kapcsolatot köt, és utána lép házasságra valakivel, akkor az ugyanúgy szankcionálható legyen, mintha egy korábbi fel nem bontott házasságát követően lép házasságra vagy esetleg bejegyzett élettársi kapcsolatra valakivel. Én úgy hiszem, hogy ha és amennyiben a házasság esetében ez indokolt, és a társadalomra veszélyessége megvan, márpedig az én álláspontom szerint megvan, akkor ugyanez a védelem megilleti a házasságot a bejegyzett élettársi kapcsolattal szemben, és ugyanez fordítva is igaz. Egyébként pedig még visszautalok, és ezt elmulasztottam, az általános vitában is ezt a kérdést megvitattuk, azt is kérem most elmondottnak tekinteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 253 2008.10.27. 1:28  246-255

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólalásom is jóval rövidebb lesz, mint terveztem, hiszen Hankó Faragó Miklós képviselőtársam végül úgy döntött, hogy ezt a módosító javaslatot visszavonta. Amikor én gombot nyomtam, akkor ezt én még előre nem tudtam.

Egyetértek egyébként képviselőtársammal abban, hogy szükség van az új büntető- vagy új Bv.-kódex megalkotására. Valóban egyébként, és ezt szerettem volna és szeretném most is kiemelni, ha úgy tetszik, általános érvénnyel, hogy ezt én csak az új Btk. vagy legalábbis az új Btk. általános részének az elfogadása után tartom lehetségesnek, és ilyenformán most már azt tudom mondani, nem cáfolva őt, hanem egyetértve vele mondom, hogy ugyanakkor a jogalkotónak kötelessége, hogy a nemzetközi szerződéseknek egyrészről, amiről most itt nincs szó, másrészről viszont az Alkotmánybíróság határozatának eleget tegyen, és ennek megfelelő jogi környezetet alakítson ki.

Ezért bár mi is és én is jónak látom, és jobbnak látnám azt, hogy ezeket az átfogó problémákat egy új kódexben szabályozzuk, de a jogrendszerünk megköveteli azt, hogy most ezt egy novelláris módosítás keretében tegyük meg. Úgyhogy üdvözölni tudjuk képviselőtársamnak a tervét, hogy visszavonja ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(19.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 261 2008.10.27. 6:14  256-285

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg nekem sem ez lesz az utolsó felszólalásom ebben a témában, és hadd koncentráljak ezért most én is az úgynevezett előkészületi magatartásokra, amelyről Hankó Faragó Miklós képviselőtársam és Pettkó András képviselőtársam is beszélt.

Nos, én üdvözlöm Hankó Faragó Miklósnak azt az elhatározását, hogy az előkészületi magatartások elhagyására irányuló módosító javaslatát visszavonja vagy visszavonni készül. Úgy gondolom, hogy a közrend védelme érdekében ezeknek a magatartásoknak a pönalizálása hatékony eszközt biztosít majd a hatóságok számára az ilyen jellegű cselekmények, ha úgy tetszik, megelőzésére, hiszen az előkészület büntetendőségének pont az a jogpolitikai értelme, hogy ezeket a magatartásokat egy már viszonylag korai stádiumban tudja a jogalkotó szankcionálni, azaz ne kelljen megvárni, amíg ezek a bűncselekmények kísérleti vagy befejezett szakaszba jutnak, hanem, ha úgy tetszik, ezeket a bűncselekményeket meg lehessen hatékonyan előzni. Ezt a célt szolgálja a kormánynak az előterjesztése is, amelyet a mi képviselőcsoportunk minden tekintetben és minden bűncselekmény vonatkozásában támogatni tud.

Pettkó András képviselőtársam beszélt arról, hogy az előkészületen ő mit ért, meg hogy milyen nehéz értelmezni. Nos, erre két megjegyzést engedjenek meg. Egyrészt az előkészület számtalan elkövetési magatartásából Pettkó András képviselőtársam egyetlenegyet emelt ki, azt, amikor valaki klasszikus értelemben, mondjuk, a feltételek biztosításával segíti azt vagy előkészíti azt, hogy a bűncselekmény megvalósuljon. De az előkészületi magatartásnak, ahogy egyébként már a vita egy korábbi szakaszában is elmondtam, van többféle megnyilvánulási formája, több elkövetési magatartása. Ilyen például, amikor valaki a hallgatóságát vagy egy másik embert bűncselekmény elkövetésére felhív, bűncselekmény elkövetésére ajánlkozik, vállalkozik, vagy adott esetben a bűncselekmény közös elkövetésében megállapodik.

Nos, azt gondolom, ilyenformán nem lehet leszűkíteni a lehetőségek körét csupán arra, hogy valaki, mondjuk, beszerzi a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges eszközöket. Ha pedig ez így van, akkor már sokkal közelebb jutunk ahhoz, ami a jogalkotó, illetve az előterjesztő szándéka, és ami miatt a mi frakciónk ezt a szándékot támogatni tudja, hiszen mondjuk, itt arról van szó, amikor a bántalmazás hivatalos eljárásban nevet viselő bűncselekményről például a felek egymás között megállapodnak. Ez már kicsit sem életszerűtlen. De ha egészen konkrétan arról beszélünk, arról az egyféle elkövetési magatartásról, amiről Pettkó András képviselőtársam szót ejtett, akkor ennek a logikának a mentén képviselőtársam indítványozhatná azt is, hogy helyezzük hatályon kívül az emberölés előkészületét, ami úgy gondolom, nem volna sem méltányos, sem pedig egy helyes és követhető jogpolitikai cél és magatartás.

(20.10)

Ugyanis, tessék nekem megmondani, miben különbözik az a magatartás, amikor valaki bemegy a vegyesboltba és vesz egy fejszét azért, hogy valakit megöljön, attól, hogy bemegy a vegyesboltba, vesz egy fejszét azért, hogy a hétvégén fát vágjon. Mind a kettő előkészületi magatartás. Ha Pettkó képviselőtársam logikáját követjük, akkor a bizonyítás itt is lehetetlen, teljesen felesleges az emberölés előkészületét szankcionálni, hiszen nem lehet megmondani azt, hogy a baltát miért vásárolta. Egyetlen kicsi különbség van - ami különbség viszont óriási -, és ezt a büntetőjogban úgy mondják, hogy célzat. Milyen célból vásárolta? Abból a célból, hogy öljön vele, vagy abból a célból, hogy fát vágjon? Milyen célból követte el azt a magatartást, amire Pettkó András képviselőtársam utalt? Azért, hogy természetet járjon, vagy azért, hogy bűncselekményt valósítson meg utána?

Úgy gondolom, hogy ezt a nyomozati szakaszban tisztázni kell, és mind az emberölésnél, mind a bántalmazás hivatalos eljárásban nevet viselő bűncselekménynél ez bizony bizonyítási nehézséget fog okozni, de ez még nem indok arra, hogy ezt a társadalomra veszélyes magatartást a jogalkotó ne szankcionálja. Ha úgy értékeli a jogalkotó, hogy részben az elszaporodottsága miatt, részben más okból szükséges az, hogy egy korábbi stádiumban már büntethetővé tegyük a bűncselekményt, akkor ezt igenis meg kell tenni, márpedig sajnos a társadalmi viszonyok ma olyanok Magyarországon, hogy okunk van ennek megtételére. Ezért nem tudom támogatni Pettkó András képviselőtársam módosító javaslatát.

A közérdekű üzem működésének megzavarásával kapcsolatban egyetlen mondatot mondanék csak. Ha Hankó Faragó képviselőtársam nyitott arra, hogy esetleges kapcsolódó módosító indítványokat elfogadjon és befogadjon ebben a kérdésben, akkor szeretném tájékoztatni róla, hogy én egy ilyet benyújtottam és kérem, hogy azt támogassa.

A továbbiakat egy későbbi felszólalásomban mondom el. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 265 2008.10.27. 1:56  256-285

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kapcsolódó módosító javaslatot Salamon képviselő úr részére el fogom juttatni, de egyébként a honlapon már olvasható. Semmiképpen nem kívánjuk azt az eredeti célt negligálni és megváltoztatni, amely szerint a közérdekű üzem működésének megzavarása nevű bűncselekménnyel kapcsolatban benyújtott módosító javaslat hatékonyan szolgálja a színesfémlopások visszaszorításának ügyét.

De egy dolgot hadd jegyezzek meg; nagyon sajnálom, hogy Salamon képviselőtársam annak idején visszavonta - azt is tudom, hogy miért: mert nem tartotta elég szigorúnak - saját javaslatának a módosított verzióját. Úgy gondolom, hogy szükség volna egy olyan tartalmú javaslatra és Btk.-módosításra, amit a képviselő úr eredeti javaslatának a módosítása jelentett volna. Nagyon remélem, hogy vagy a frakciónk, vagy a kormány ezt hamarosan elő fogja terjeszteni. Egyébként tudomásom szerint a kormányban intenzív munka folyik a színesfémlopások visszaszorításának megakadályozása érdekében egy átfogó javaslat kidolgozására, és mind a magam, mind a frakcióm nevében tudom mondani, hogy örömmel fogunk támogatni egy ilyen irányú módosító javaslatot, amelynek meglátásom szerint része kell legyen a Btk. módosítása is, de a most benyújtott törvényjavaslat is szolgálja ezt a célt. Nem kívánjuk ezt negligálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 275 2008.10.27. 2:05  256-285

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem azzal, hogy számunkra nem presztízskérdés az, hogy végül ki terjeszti be azt a javaslatot, amelyik hatékony megoldást tud nyújtani a színesfémlopások visszaszorítása érdekében. Részben - hogy a témánál maradjunk - azt gondolom, a kormány mostani előterjesztése alkalmas arra, hogy ezt az ügyet hangsúlyozottan részben és egy kicsit kezelje. De úgy hiszem, alapvetően nem is a büntetőjogszabályok módosítása az, amelyik ezt hatékonyan kezelni tudja, hanem az igazgatási jogszabályok megváltoztatása, ha úgy tetszik - használom ezt a szót, amit egyébként nem szeretek -, a markáns szigorítása.

A KDNP-s javaslattal egyébként az volt a problémánk, és annak ellenére volt az a problémánk, hogy a frakciónk, pont azért, mert úgy gondoltuk, ennek a témának a tárgyalása szükséges, tárgysorozatba vette és általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot, és ha a képviselőtársam nem vonja vissza, akkor az MDF által benyújtott módosítóval az MSZP frakciója el is fogadta volna azt. Azonban egy dolgot ki kell emelni: annak ellenére, hogy a jól eltalált szigorítás segíthet az ügyön, azonban a büntetőjog alkotmányban is megfogalmazott és az Alkotmánybíróság által is sokszor hangoztatott belső arányosságát nem boríthatja fel egy jogszabály, akkor sem, ha az mégoly elítélendő és felháborító magatartásokat kíván szankcionálni, mint a színesfémlopás.

Nem volt számunkra elfogadható, és most is ezt mondom, nem elfogadható, semmilyen olyan módosító javaslat nem volna számunkra elfogadható, amelyik bármilyen színesfémlopást is azonos szintre hozna az emberöléssel. A színesfémlopásnak ugyanis volt olyan fordulata és verziója, amelyik azonos büntetési tételkerettel volt szankcionálva a javaslat szerint, mint az emberölés.

A büntetőjog belső arányosságát meg kell őrizni, a színesfémlopások ellen pedig hatékonyan fel kell lépni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 283 2008.10.27. 5:24  256-285

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdhetem azzal: méghogy a plenáris ülésen nem lehet egyezség és egyetértés! Úgy tűnik, hogy a mostani felszólalások alapján erre minden remény megvan. Ugyanis azoknál a pontoknál, amelyeket Pettkó András képviselőtársam kifogásolt a legutóbbi felszólalásában, illetve Hankó Faragó Miklós képviselőtársam kifogásolt a legutolsó felszólalásában, részben osztjuk az aggályaikat, és részben frakciónk hajlandónak mutatkozik arra, hogy azokat az irányokat, amelyeket képviselőtársaim megjelöltek, legalábbis legnagyobb részben kövessük.

Kezdeném én is a szabálysértésről szóló törvénymódosítási résszel. A múltkori felszólalásomban - nem ma, hanem még a múlt héten - kifejtettem azt, hogy én nem látok sem alkotmányossági aggályt, sem pedig más problémát az úgynevezett szabálysértési szégyenlistával kapcsolatban, ugyanúgy, ahogy egyébként a jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatban sem. Egyébként saját frakciótársam, Balogh képviselő úr már nem osztotta e második megállapításomat.

Azonban borzasztóan fontosnak tartom azt, hogy egy ilyen jelentőségű törvénymódosításnál - és ezt szintén nagyon sokszor elmondtam már - jelzésértéke van annak, hogy az Országgyűlés milyen többséggel, milyen támogatással fogadja el az adott törvényjavaslatot. Ha a szabálysértési törvény módosításáról szóló részt - egyébként ez persze igaz a törvény többi részére is - az Országgyűlés nagy többséggel fogadja el, az Országgyűlés öt frakciójából legalább három, de lehet, hogy négy vagy akár öt támogatja, annak jelzésértéke van. Ez legalább olyan fontos, és legalább olyan hatást tudunk elérni vele, mint magával az elfogadott javaslattal.

Ezért, mivel úgy érzem, úgy érezzük, hogy a szabálysértési törvényjavaslattal kapcsolatban két olyan pont van, amiben az MDF, illetve az SZDSZ frakciója nem osztja a mi álláspontunkat, ezért az egyezség reményében benyújtottam egy kapcsolódó módosító indítványt, amely ezt az úgynevezett szégyenlistát és a jelzálogjogról szóló bejegyzést kivenné a törvényjavaslatból. Ilyenformán úgy gondolom, hogy a három frakció álláspontja nemhogy csak közel kerül egymáshoz, hanem talán ki lehet jelenteni, hogy innentől kezdve meg is fog egyezni e vonatkozásban.

Herényi Károly képviselő úr módosító javaslatával kapcsolatban, amelyről Pettkó képviselőtársam beszélt - ez a garázdaság szabálysértését, a 142/A. § (1) bekezdés b) pontját módosítaná -, itt a módosító javaslat valóban úgy szól, hogy ezt a b) pontot hagyjuk el. Ezt ilyen formában biztosan nem tudtuk volna támogatni, és ezért nagyon örülök annak, hogy Pettkó András azt mondta a mostani felszólalásában, hogy a módosító javaslat tulajdonképpen arra szolgált, azt a célt szolgálta, hogy ez a szakasz megnyíljon, és esetlegesen egy jobb megfogalmazással pontosabbá tegyük a törvényszöveget.

Nos, el kell mondanom, hogy e paragrafushoz, e szakasz b) pontjának a módosításához én is nyújtottam be módosító javaslatot, amely nem az elhagyását, hanem éppen a szöveg pontosítását célozza. Tehát azt gondolom, e tekintetben is egyetértés van az MDF és az MSZP frakciója között. Úgy hiszem, meg lehet találni azt a megfogalmazást, azt a közös álláspontot, amivel végül mindkét frakció - reményeim szerint mind a három, esetleg négy vagy öt frakció - ezt az ominózus szakaszt támogatni tudná. Ez egyébként az egyik leglényegesebb pontja a kormány által előterjesztett törvényjavaslatnak.

Összefoglalva azt gondolom, hogy a szabálysértési törvényben említett két módosítás, illetve a harmadikként említett garázdaság szabálysértésének a módosítása azok a pontok, amelyekben talán a legnagyobb vita alakult ki közöttünk az elmúlt hetek során. Én látom reményét annak, hogy egyetértés alakuljon ki, a magam részéről ehhez minden támogatást meg fogok adni, és a frakcióm nevében tudom mondani, hogy nyitottak vagyunk ezekre a módosító és esetleg kapcsolódó módosító javaslatokra.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 72 2008.11.05. 10:31  1-229

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi költségvetésről kívánok és fogok néhány szót ejteni, amely magában foglalja a bíróságok, illetve az ügyészségek költségvetését. Együtt kívánom ezt a kettőt kezelni.

Kezdem azzal, hogy képviselőcsoportunk kiemelten fontosnak tartja azt, hogy megadjon minden feltételt, minden feltételt biztosítson ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás mint független hatalmi ág a tevékenységét függetlenül, valóban függetlenül, jó szakmai színvonalon és az ügyfelek érdekeit a lehetőségekhez mérten leginkább kiszolgálva láthassa el. Annak ellenére - és természetesen részletezni fogom -, hogy a költségvetési megszorítások érintik a bírósági fejezetet is, ennek a feladatnak az ellátásához, ennek a követelménynek a teljesítéséhez a biztosított költségvetési forrás elégséges.

Azért tartom kiemelten fontosnak már elöljáróban kiemelni azt, hogy a bírósági költségvetés prioritást kell hogy élvezzen, mert ez egy független hatalmi ág költségvetése, és mi ezt a függetlenséget nagyon komolyan vesszük. Nem úgy - és ezt ki kell emelni, hangsúlyozni kell -, mint korábban más kormányok, amelyeknél, ha a miniszterelnök és a Legfelsőbb Bíróság elnöke között fölmerült egy konfliktus - célzok itt az Orbán-kormány időszakára -, akkor drasztikusan csökkentették a bíróságok költségvetését, szinte mondhatom azt, hogy megfelezték azt a forrást, amit a bíróságok számára juttattak. Nos, ez olyannyira föl sem merül bennünk, hogy 2002-ben, amikor a Medgyessy-kormány beiktatásra került, a bírósági költségvetés, hangsúlyozom, a duplájára emelkedett, a duplájára, és azóta is minden évben a bírósági költségvetés egyre több pénzből tud gazdálkodni. Ez a 2009-es költségvetésben is, azt kell mondjam, hogy majdnem így alakul.

A költségvetési fejezet támogatása - és ezt természetesen el kell ismerni - a többi fejezet támogatásához hasonlóan picit csökkenni fog, azonban meggyőződésem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és értelemszerűen a megyei bíróságok takarékos gazdálkodással képesek a támogatás alapján feladatuk zavartalan, jó minőségű ellátására. Azt kell mondjam, hogy a bírósági fejezet - és ez egyébként igaz az ügyészségi fejezetre is - az egyik legkisebb veszteséget elkönyvelő fejezet a beterjesztett költségvetésben.

A csökkentett költségvetési javaslat továbbra is tartalmazza a bírák 2008. év után esedékes és januárban fizetendő 13. havi illetményének fedezetét; egyébként hivatalvezető asszony írja feljegyzésében ezt a félmondatot. Ezúton is szeretném megköszönni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalát vezető hivatalvezetőnek és rajtuk keresztül a bíráknak is a józanságot s az ország sorsa iránti felelősségérzetet, azt a belátásukat, hogy tudomásul veszik, hogy mindenkinek áldozatot kell hozni azért, hogy megvédhessük nemzeti valutánk értékét, megtakarított pénzünk értékét, hazai vállalkozásainkat, közalkalmazotti munkahelyeinket, a versenyszférában dolgozók munkahelyeit, a család- és gyermektámogatásokat és általában az államháztartás stabilitását.

Nem győzöm azonban hangsúlyozni azt, hogy az 5,5 milliárd forintos csökkenés - körülbelül ennyiről van szó - 80 százaléka a 13. havi jövedelem elvonásából származó összeg. A 80 százaléka, ami azt jelenti, hogy az első benyújtott tervezethez képest, ami egy jelentős javulást eredményezett volna a bírósági költségvetésben, nem szenved 2 százalékos hátrányt sem a bírósági költségvetés. Ez azt jelenti, hogy körülbelül annyi támogatást kap a bírósági fejezet 2009-ben, mint 2008-ban. Ez lehetővé teszi azt, hogy ne legyen szükség elbocsátásokra, és - ezt is hangsúlyozni kívánom - a tárgyi kiadások fedezetét, a működés tárgyi feltételeinek fedezetét is biztosítja a költségvetés.

Kértem egy összefoglalót az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalvezető-helyettesétől, aki a gazdasági ügyekért felelős, arról, hogy hogyan alakul a megkezdett beruházások folytatása, van-e rájuk lehetőség, milyen új beruházásokat terveznek, amire ők úgy látják, hogy a beterjesztett költségvetés alapján lehetőség van rá, és hogyan alakul az EU-s támogatások rendszere. Nos, hivatalvezető-helyettes úr egy feljegyzésben tájékoztatott arról, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületének felújítása elérkezik a következő ütemhez, tehát folytatódni tud, 2010. évi befejezéssel számolva a jövő évben is folytatódik a IV-XV. Kerületi Bíróság kivitelezési munkálata, befejeződik a Kiskunhalasi Városi Bíróság teljes rekonstrukciója, megkezdődik a Szikszói Városi Bíróság felújítása, országosan körülbelül 60 bírósági épület teljes akadálymentesítését tervezik elvégezni európai uniós forrásból, amelynek az együttes értéke egymilliárd forint körül várható, és a nemzeti önrészt a bírósági fejezet képes finanszírozni abból a költségvetésből, ami az Országgyűlés előtt fekszik minden módosító javaslattal együtt.

Ugyanúgy az uniós forrásból tervezik lebonyolítani - amihez az önrész szintén rendelkezésre áll hivatalvezető-helyettes úr tájékoztatása szerint - az e-közigazgatás stratégiájával összhangban a fizetési meghagyásokkal kapcsolatos teendők digitalizálását. Reményeik szerint ebben az évben még sikerül a civil szervezetek bejegyzésének és nyilvántartásának, valamint a csőd- és felszámolási eljárások modernizációja című kiemelt pályázat témakörében szintén eredményeket elérni, és szintén tervezik a belső papíralapú ügyvitel, dokumentumkezelés, illetve statisztikai adatszolgáltatás fejlesztését. Nos, ezekre még a tervek szerint a beterjesztett költségvetés alapján mind jut fedezet.

Külön ki szeretném emelni, amit nagyon fontosnak tartok, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács valamelyik korábbi ülésén született megállapodás értelmében a beterjesztett költségvetés nem érinti azt a tervet, hogy a kormány további, közel egymilliárd forintot biztosít a Pest Megyei Bíróság épületének, illetve elhelyezésének biztosítására, illetve javítására, valamint a Pest Megyei Bíróság és a Fővárosi Bíróság létszámfejlesztésére. Ez biztosítja egyrészt az ott dolgozó bírák és igazságügyi alkalmazottak számára a méltó munkakörülményeket, másrészt - és ezt szintén hangsúlyosan emelem ki - az ügyfelek számára, ha úgy tetszik, a jogegyenlőséget, azt, hogy a főváros és Pest megye területén is ugyanolyan vagy hasonló határidőkkel tudnak az igazuknak érvényt szerezni a peres felek, mint mondjuk, kisebb megyékben az országban.

(12.10)

Én azt gondolom, ez a törekvés - eltérve most már ettől a konkrét esettől - a kormány egyik fő célkitűzése az igazságügyi politikában. Erre tehát megvan továbbra is a megfelelő fedezet.

Nem szeretném - és ezt szintén hangsúlyozom - azt mondani és azt a látszatot kelteni, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok, az ügyészségek számára ennél kedvezőbb költségvetés még nem volt, hogy számukra ezzel a költségvetéssel a Kánaán jön el, de azt igen - és ez a legfontosabb -, hogy a költségvetés biztosítani tudja nemcsak a mi meglátásunk szerint, hanem a bírósági vezetők meglátása szerint is a zavartalan, független és jó minőségű munka, ítélkezési munka végzésének a lehetőségét, természetesen takarékos gazdálkodás mellett. Márpedig ebben a helyzetben azt gondolom, hogy ez egy óriási érték, és ez az, ami kiemelést érdemel.

Ezért jó szívvel tudom javasolni azt, hogy úgy, ahogy az igazságszolgáltatás szereplőiben és vezetőiben volt belátás és felelősségérzet, és azt mondják, hogy el tudják fogadni ezt a költségvetést, így arra kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy bennük is legyen meg ez a belátás és felelősségérzet, és fogadják el így a bíróságokról és ügyészségekről szóló költségvetési fejezet támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 218 2008.11.19. 1:09  205-223

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem először szállok vitába Salamon képviselő úrral a bejegyzett élettársi kapcsolatról kifejtett véleményével kapcsolatban. Ugyanis most is azt tudom mondani, hogy ebben a vitában nem azt kell szem előtt tartani, hogy alkotmányos-e, helyes-e a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye, hanem azt kell tekinteni, és azt a törvényhozói kötelességet kell tulajdonképpen támogatni, hogy amennyiben egy törvény hatályba lép - márpedig január 1-jén várhatóan hatályba fog lépni a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló jogszabály -, ebben az esetben a törvényhozónak kötelessége átvezetni ezt más jogszabályokban. És ez nem döntés kérdése, képviselőtársam, hanem kötelessége.

(16.30)

Tehát azt gondolom, kár felnyitni ezt a vitát újra. Nyugodtan támogathatja a képviselőtársam az előterjesztést ebből az okból kifolyóan, aztán meglátjuk, hogy az Alkotmánybíróság hogyan határoz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 232 2008.11.19. 14:59  223-239

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is hadd mondjam el, hogy nagyon örülünk annak, hogy az SZDSZ képviselői benyújtották ezt a törvényt, amiről úgy gondoljuk, hogy régóta esedékes. Szükség van rá több okból. Képviselőtársam elmondta, hogy hány nőt bántalmaznak a családokban családon belüli erőszak keretében, de hadd tegyem hozzá, hogy ugyanúgy, ahogy nagyon sok idős embert, nagyon sok gyermeket és nagyon sok férfit bántalmaznak ugyanebben a kontextusban.

Büntetőpolitikánk egyébként hat éve kiemelt szempontként kezeli egyrészt a prevenciót, másrészt a sértetti jogokat, a sértetti jogok biztosítását, a sértetti jogok előtérbe helyezését. Fel kell azt ismerni ugyanis, hogy a sértetti jogok elismerése, a sértetti jogok támogatása, azt gondolom, van olyan fontos társadalmi érdek, mint az állam büntetőhatalmának érvényesítése. Éppen ezért, hogy néhány olyan jogintézményt kiemeljek, amely vagy ebben az időszakban került bevezetésre, vagy ebben az időszakban került lényegi módosításra és a sértetti jogok biztosítását célozza, hadd emeljem ki a jóvátétel vagy közvetítői eljárás jogintézményét, a sértetti képviselő bevezetését, amit ügyvéd lát el jellemzően, vagy egy korábbi intézményt, a magánindítvány vagy magánvád jogintézményét.

A prevencióról, a bűnmegelőzésről ugyancsak ezt tudom elmondani. Büntetőpolitikánk középpontjában áll az, hogy lehetőség szerint ne utólag avatkozzon be az állam, amikor a baj már megtörtént, hanem próbálja a bajt megelőzni, megakadályozni. Ez, úgy gondolom, hogy talán még a sértetti jogoknál is - ha úgy tetszik - kiemeltebb társadalmi érdek.

Az egyik ilyen intézmény a távoltartás, de hadd utaljak arra, ami szintén körülbelül egy évvel ezelőtt került a kormány által beterjesztésre és a mi frakciónk által támogatott javaslatként elfogadásra az Országgyűlésben: a zaklatás intézménye, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy ha lehet, ne kelljen megvárni - ahogy szokták mondani -, hogy a vér folyjon, hanem már ez előtt be lehessen avatkozni, ez előtt legyen lehetősége a rendőrségnek arra, hogy közbelépjen.

Nos, azt gondolom, hogy a távoltartás intézménye is hasonló jogintézmény, amely a családon belüli erőszak visszaszorításához talán a leghatékonyabb. Úgy gondoljuk - és ezt előre szeretném vetni -, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ugyan - kiemelem - nagyobb módosításokkal, komolyabb módosításokkal, de amennyiben ezt az Országgyűlés elfogadja, hatékonnyá teheti, sokkal hatékonyabbá teheti a rendszert, mint a mai.

Lanczendorfer Erzsébet képviselőtársam - akinek ezúton is boldog névnapot kívánok (Taps.) - szólt arról, hogy a családi konfliktusok... - köszönöm, ez természetes ezen a napon. Szóval, a családi konfliktusok alapvetően a családra tartoznak. A családi konfliktusokat alapvetően családon belül kell megoldani. Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal: lehetőség szerint az államnak a családi viszonyokba nem kell beavatkozni. Lehetőség szerint arra kell biztatni a családban a feleket, hogy maguk oldják meg ezeket a konfliktusokat. Ugyanakkor lehetőséget kell arra biztosítani, hogy amennyiben a családon belül nem tudják megoldani ezt a konfliktust, és valaki olyan helyzetet teremt a családban, ami a másik számára elviselhetetlen, a másikat kiszolgáltatja neki teljes mértékben vagy szinte teljes mértékben, akkor legyen lehetősége, legyen olyan jogszabály, ami alapján ő az állam segítségét kérheti ahhoz, hogy ezt a problémát meg tudja oldani, ha maga ezt nem tudta megtenni. Nos, ezt a célt szolgálja, azt gondolom, a most beterjesztett törvényjavaslat. A cél tehát helyes, a cél tehát támogatható, ahogy azt gondolom, ebben itt az Országgyűlésben nem volt és nem is lesz vita.

A konkrét javaslattal kapcsolatban, ahogy jeleztem is, több mint 20 módosító javaslatot terjesztettünk be. Ha ezeket támogatja az Országgyűlés, akkor jó szívvel tudjuk elfogadni az előterjesztett javaslatot. Vannak ezek között a módosítók között technikai jellegű javaslatok, ezekről nyilván szót ejteni nem kell, esetleg a részletes vita során, azonban vannak tartalmi jellegűek is. A tartalmi jellegűeket szintén két csoportra tudnám bontani anélkül, hogy részletesen elemezném őket.

Az egyik, amiben - ahogy egyébként Ékes Ilona képviselőtársam is említette - az alkotmányosságot kívánják szavatolni. Biztosítani kívánják azt, hogy alkotmányos aggály az elfogadott törvénnyel kapcsolatban fel ne merülhessen, illetve a törvény belső és a többi jogszabályhoz való külső arányosságát kívánja megteremteni, legfőképpen is a büntetőjog és a büntetőeljárás-joggal kapcsolatos arányosságra szeretnék gondolni, ami szintén alkotmányos alapelv és kívánalom.

A lényegi problémáink a törvényjavaslattal kapcsolatban: először is a családon belüli erőszak fogalmát - amelyet úgy gondolunk, hiszen ez magának a javaslatnak a lényege, ez egy prevenciós célú javaslat - nem kötnénk a büntetőjog fogalomrendszeréhez.

(17.20)

Az előterjesztő a büntetőjogi törvényi tényállások csoportosításával és egy ehhez kapcsolódó plusz-kritériumrendszerrel kívánja definiálni a családon belüli erőszak fogalmát. Mi úgy gondoljuk, hogy el kell szakadni a büntetőjogi fogalomrendszertől, hiszen ez nem büntetőjogi kérdés, és pontosan azt szeretnénk, ha nem is válna feltétlenül büntetőjogi kérdéssé a családon belüli erőszak. Tehát az egyik módosító javaslatunk ezt a célt szolgálja.

A legkomolyabb fenntartásunk egyébként - ahogy szintén Lanczendorfer képviselőtársam mondta - a távoltartás elrendelésével és annak a tartalmával, a garanciarendszerrel kapcsolatos. Nagyon hasonlít, úgy gondoljuk, túlzottan is hasonlít a távoltartás intézménye a szabályait illetően az előzetes letartóztatás szabályrendszeréhez, ami kifejezetten egy büntetőeljárás-jogon belüli, egy büntetőjogon belüli kényszerintézkedés. Úgy gondoljuk - ahogy említettem a felvezetőben -, hogy ha a törvények, a jogszabályok közti alkotmányosan megkövetelt arányosságot be kívánjuk tartani, akkor nem lehet ezt így hagyni, hanem markáns különbséget kell tenni a büntetőeljárás-jog legsúlyosabb kényszerintézkedése, annak a szabályrendszere és a távoltartás mint prevenciós intézkedés között. Ilyenformán nem értünk egyet azzal, hogy a büntetőeljárás végéig legyen meghosszabbítható a távoltartás intézménye, hiszen az se biztos - s itt nyilván összefügg majd az egyik indítványunk a másikkal -, hogy ha nem a büntetőjog dogmatikája alapján határozzuk meg a családon belüli erőszak fogalmát, hanem - ahogy mondtam - egy prevenciós jellegű fogalmat kívánunk keresni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy büntetőeljárás lesz abból, amit mi családon belüli erőszaknak tekintünk már. Ez az egyik.

A másik: jelenleg 30 nap az a maximális időtartam, amíg elrendelhető a távoltartás. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez kevés, ez csekély időtartamot jelent, ezért javasoljuk, hogy a 30 nap 60 napra emelkedjék, ezzel megtartva az arányosság követelményét is, ugyanakkor szem előtt tartjuk a javaslatunk megfogalmazásakor a hatékonyság szempontjait is.

Azt is mindenképpen szeretném kiemelni - és ez nagy különbség az előzetes letartóztatáshoz képest -, hogy a távoltartás egymás után több esetben is elrendelhető. Tehát a 60 nap úgy igaz, ha a bántalmazó visszamegy a családba, és még aznap folytatja azt, ami miatt őt a bíróság távoltartásra kötelezte, akkor ugyanazon a napon elrendelhető ismét 60 napra a távoltartás. Értelemszerűen nem ez a cél, de ha a hatóság azt látja, hogy ez a veszély fennáll, akkor a büntetőeljárás-jog lehetővé teszi, éppen a bűnismétlésre való hivatkozással, hogy az illetőt előzetes letartóztatásba helyezzék, amit nyilván meg lehet tenni, hiszen az első távoltartás során elrendelt 60 nap elegendő idő volt ahhoz, hogy a feljelentést megtegyék, és a büntetőeljárás meginduljon. Tehát lehetőség van arra más jogszabályokat alkalmazva, hogy a távoltartás praktikusan mégiscsak tovább tartson, mint 60 nap.

Ugyancsak garanciális okokból és alkotmányossági okokból nem tudjuk elfogadni, hogy a rendőrség 10 és 30 nap közötti időtartamra elrendelhesse a távoltartást. E tekintetben azt tudom mondani, hogy az időtartamokat kötnénk az egyébként már alkotmányosnak minősített 72 órához, hogy a rendőrség 72 órára tudja ezt elrendelni, viszont abban az esetben, ha elrendeli 72 órára, akkor a rendőrségnek kötelessége legyen a bírósághoz fordulni, és a bíróságot arra kérni, hogy a 72 órát hosszabbítsa meg. Tehát indítványtételi kötelezettsége lenne a rendőrségnek. Ugyanakkor azt tudom mondani, hogy a hatékonyság szempontjait figyelembe véve azt javasoljuk, hogy a rendőrség a távoltartó határozatot már a helyszínen azonnal és nyomban meghozhassa, ne kelljen ezzel egy pillanatig se várnia.

A jelenleg hatályos jogszabály szerint a jegyző köteles gondoskodni a bántalmazó elhelyezéséről, ami - tudjuk - a gyakorlatban óriási problémát jelent, gyakorlatilag azt eredményezi, hogy alkalmazhatatlan a távoltartás intézménye. Mégsem javasoljuk azonban ezt a szabályt teljesen negligálni, teljesen kivenni a törvényből. A mi módosító indítványunk arra szolgál majd, hogy a jegyzőnek mindenképpen felvilágosítást kelljen adni arról, hogy a bántalmazó éjjel hol találhat szálláshelyet, illetve biztosítani kell, hogy ezeket feltétlenül jogosult legyen igénybe venni. Úgy gondoljuk - s még az sem biztos, hogy százszázalékosan és biztonsággal kijelenthető, hogy ez alkotmányos megoldás -, hogy érdemes ezt ilyenformán meglépni azért, hogy a rendszer valóban hatékonnyá tudjon válni, tehát a jegyzőnek ne legyen kötelessége az elhelyezésről gondoskodnia, hanem e vonatkozásban elég legyen a felvilágosítást megadni.

Szintén a hatékonyság jegyében szeretnénk a polgári bíróságok kötelességévé tenni azt, hogy ha az eljárás során indokoltnak látja a távoltartás intézményét, akkor azt köteles legyen kezdeményezni. És ugyancsak a hatékonyság jegyében azt javasoljuk, hogy ha valaki megszegi a távoltartás szabályait, ne csak akkor legyen megbírságolható, ha azt szándékosan teszi - ezt ugyanis nagyon nehéz lesz bizonyítani -, hanem minden esetben lehessen bírságolni a magatartási szabályt megszegő bántalmazót.

Úgy hiszem, hogy ez a jogszabály valóban nagy segítséget fog nyújtani a bántalmazottak számára. Azonban azért, hogy ezzel a joggal ne lehessen visszaélésszerűen élni, ne lehessen vele visszaélni, és tekintettel arra, hogy a fogalmat elválasztjuk a büntetőeljárás fogalomrendszerétől, dogmatikájától, nem biztos az, hogy ha valaki a bántalmazás miatt bejelentést tesz, és el is rendelik a bántalmazó távoltartását, hogy ha ezt alaptalanul teszi, akkor a hamis vádat megvalósítja, hiszen nem biztos, hogy bűncselekmény miatt teszi meg ezt a bejelentést. Ilyenformán szükségesnek látjuk a visszaélések megakadályozására azt, hogy a szabálysértési törvény egészüljön ki egy úgynevezett családon belüli erőszakkal összefüggő hamis vád törvényi tényállásával, ami gyakorlatilag azt a célt szolgálná, hogy ha valaki a hatóság előtt más, külön törvényben meghatározott szabálysértésnek vagy bűncselekménynek nem minősülő - hiszen ha ennek minősül, akkor a hamis vád már meglévő fogalma valósul meg - családon belüli erőszak elkövetésével hamisan vádol és ez alapján külön törvényben meghatározott megelőző távoltartását elrendelik, akkor bírsággal lehessen sújtani. Azt gondolom, hogy ez indokolt.

Éppen úgy, ahogy indokolt több időt hagyni a jogalkalmazónak arra, hogy az új szabályrendszert megismerje, és abból fel tudjon készülni, ezért az eredeti tervezethez képest - ez január 1-jei hatálybalépést jelent - legalább fél évvel később történő hatálybalépést fogunk javasolni.

Ha ezeket a lényegi módosításokat az Országgyűlés elfogadja, az előterjesztők esetleg befogadják - amire ezúton is kérem őket -, akkor frakciónk jó szívvel tudja támogatni a beterjesztett törvényjavaslatot, és azt a végszavazáskor meg fogja szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 255 2008.11.24. 9:54  254-260

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, egy társadalmat minősít az, hogy hogyan bánik az állatokkal. Minősíti az, hogy az állampolgárai milyen módon állnak az állatok védelméhez, és minősíti ugyanúgy az is, hogy mit tesz meg a jogalkotás, és mit tesz meg a jogalkalmazás az állatok védelme érdekében.

Az állatkínzás bűncselekménnyé tétele, nyugodtan kijelenthetjük, egy társadalmi igény volt, és a jogalkotó ennek tett eleget, amikor pönalizálta ezt cselekményt. Ezért tudott az én meglátásom szerint olyan hamar igazán sikeressé válni ez a törvényhely, ugyanis erős társadalmi támogatottságot élvezett a jogszabály. Nagyon sok lakossági bejelentés segítette a jogalkalmazó munkáját, a rendőrség munkáját, szívesen mentek, ha lehet ilyet mondani, az emberek tanúvallomást tenni a bíróságra, és ezért az eljárások sikerrel tudtak lezárulni. Ugyanúgy, ahogy egyébként állatvédő szervezetek szinte, mondhatom azt, szakosodtak arra, hogy nyomozzanak az ilyen jellegű cselekmények elkövetői után, és ezt a hatóságnál bejelentsék, feljelentsék.

Úgy hiszem, ez nagyon helyes, és erre lehet azt mondani, hogy egy törvény, egy jogszabály elérte a célját. A törvény alkalmas arra, hogy formálja a szemléletet, formálja annak a kisebbségnek a szemléletét, aki úgy gondolja még mindig, még a mai napig, hogy az állatot tárgyként, dologként lehet kezelni. Úgy hiszem, hogy az elfogadott, a négy évvel ezelőtt elfogadott jogszabály alapján egyre kevesebb szerencsétlen, kiszolgáltatott és nagyon sok esetben az ember felé bizalommal közeledő állat esik áldozatul ilyen jellegű atrocitásoknak, és adott esetben veszti az életét.

A törvény tehát nagy áttörés volt. Nagy áttörés volt, hogy az állatkínzás többé nem rongálásnak minősül. Ugyanis disszonáns volt, és a társadalomban sokak felháborodását váltotta ki az, hogy amikor történt egy ilyen esemény, akkor a jogalkalmazó azt kezdte vizsgálni, hogy egy keverék kutyának vagy macskának, mondjuk, milyen értéke van, egyáltalán rendelkezik-e értékkel. Miközben a társadalom felháborodott a szerencsétlen állat pokoli kínok közti kimúlásának körülményein, akkor a jogalkalmazó tényleg és valóban azt nézte, hogy ér-e ez az állat kétezer forintot vagy nem ér, és nagyon sok esetben teljesen mindegy volt, és jelentéktelen dolog megállapítani, hogy bírt-e értékkel, hiszen a saját dolog megrongálása nem minősült bűncselekménynek.

A büntetőjog négy éve elismeri, hogy az állat érző lény, és elismeri azt, hogy minőségileg több, jóval több, mint más tárgy vagy dolog. Nem tekinthető egy kategóriának, valahol az ember és a dolog között helyezkedik el félúton, az én meglátásom szerint egyébként közelebb az emberhez jóval, mint a dologhoz. A törvény tehát sikeres, sikeres lett, és négy év után érdemes elgondolkodni azon, hogy azon kívül, hogy örülünk a törvényjavaslat, illetve az elfogadott törvény sikerének, hogyan lehet továbbhaladni ezen a megkezdett úton, hogyan lehet differenciálni, pontosítani és árnyalni az állatkínzás törvényi tényállását.

Nos, módosító javaslatunk, melyet Csiha Judit képviselő asszonnyal terjesztettünk be, éppen erre irányul. Egyszerűen és közérthetően fogalmazva, ha egy mondatban szeretnénk a képviselői önálló indítvány lényegét megfogalmazni, azt tudnám mondani, hogy a brutálisan elkövetett állatkínzást szeretnénk, ha súlyosabban lehetne az eddigieknél büntetni. A hatályos jogszabály ugyanis nem értékeli egyelőre súlyosító körülményként azt, ha az elkövető az állatkínzás törvényi tényállását olyan módon valósítja meg, hogy az különös szenvedést jelent az állatnak. A különös szenvedést okozó állatkínzás fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli brutalitással véghezvitt, illetve az állatnak az átlagosnál lényegesen nagyobb szenvedést okozó cselekmények vonhatók. E cselekmény megállapíthatóságát támasztja alá például, ha a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó, illetőleg ha az elkövetéskor az állat szenvedése láthatóan rendkívüli mértékű.

Fölmerült az, hogy hogyan lehet megállapítani azt, hogy az állatnak mi az, ami rendkívüli szenvedést okoz. Hiszen - és ezzel egyet kell hogy értsek, ez valóban így van - ami néha a hozzá nem értő szemlélő számára úgy tűnik, hogy különös szenvedést okoz, az valójában nem okoz az állatnak különös szenvedést, és fordítva is igaz, amiről nem is gondolnánk, az az állatnak, annak a konkrét állatnak vagy annak a fajta állatnak különös szenvedést okoz.

(22.40)

Nos, ha kétsége van a bíróságnak, a jogalkalmazónak - mi alatt értem én itt a rendőrséget is -, hogy valami ilyen kategóriába esik vagy sem, akkor ugyanúgy, ahogy más esetekben, szakértő, például állatorvos szakértő segítségét kérheti, aki bizton meg fogja tudni állapítani, hogy az különös szenvedést okozott-e az állatnak vagy sem, amely cselekményt el kíván bírálni.

A büntetőjog elismeri tehát, hogy az állat érző lény, így nem lehet indifferens, hogy a szenvedése milyen mértékű. Az átlagosat meg nem haladó mértékű szenvedés okozása esetén a jogalkalmazó az alapesethez rendelt törvényi tényállás keretein belül differenciálhat, amikor kiszabja a büntetést az ott meghatározott tétel keretei között. Tehát kiszabhat két hónapot is, és kiszabhat két év letöltendő szabadságvesztést is.

Az átlagosat meghaladó szenvedés esetén azonban úgy véljük képviselőtársammal, hogy a jogalkotónak lehetővé kell tennie súlyosabb büntetés kiszabását is. Ez szükséges ugyanis ahhoz a mi meglátásunk szerint, hogy a büntetés ezekben az esetekben is elérje a célját.

A tényálláson belül indokolja ezt a gondolatmenetet tehát a kiemelt társadalomra való veszélyessége ezeknek a cselekményeknek, ugyancsak az elkövető bűnösségi foka az ilyen cselekmények elkövetésekor, és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség, amelyet a büntető-jogdogmatika alapján szintén értékelni kell, úgy hisszük, ezt már nemcsak a jogalkalmazónak, az alapeseti tényállás keretei között, hanem a jogalkotónak úgy, hogy lehetővé teszi egy fokozattal, egy grádiccsal súlyosabb büntetés kiszabását is. Úgy hisszük, hogy ez a megoldás felel meg egyébként a tettarányos büntetőjog alkotmányos követelményének is.

Amikor a törvényjavaslatot, a képviselői önálló indítványt benyújtottuk, az az Állatok Világnapjának a hónapja volt, és egyúttal megemlítem azt is, hogy tíz év telt el a benyújtáskor az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat elfogadása óta. Úgy hisszük, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet képviselőtársammal benyújtottunk, alapja vagy kezdőpontja lehet egy olyan ötpárti tárgyalásnak, amelyre javaslatot tettünk, és a pártok képviselői elfogadták a meghívásunkat az egyeztetésre, amely megvizsgálná azt, hogy milyen módosítások szükségesek esetleg tíz év elteltével az állatvédelmi törvényben. Úgy hisszük ugyanis, hogy ennyi idő elteltével érdemes erről beszélgetést kezdeményezni, s ilyen jelzéseket kaptunk az ezzel foglalkozó társadalmi szervezetek részéről is.

Egy dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni az elmúlt hónapok eseményei kapcsán. Szilárd meggyőződésünk az, hogy az állatvédelem az emberek érdekeinek szem előtt tartásával történhet csak. Aki ezt nem így gondolja, az a mi meglátásunk szerint csak árt az állatvédelem ügyének, csak lejáratja az állatvédelem ügyét. Mélységesen elítélem azokat, akik az állatvédelem apropóján, vagy ki tudja, még mi okból, családok százainak a megélhetését veszélyeztetik, milliárdos károkat okoznak hazánknak, és egy hungarikum tönkretételén fáradoznak. Ezeket nemcsak elítélem, hanem úgy gondolom, hogy ezek kifejezetten ártanak az állatvédelem ügyének.

Az állatok érdekeit az emberek érdekeivel összhangban kell képviselni, és én a további egyeztetéseket is ebben a szellemben kívánom folytatni, s ez a hozzáállás motivált engem is és képviselőtársamat is a tekintetben, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk.

Nos, tisztelt Országgyűlés, mihamarabbi hazatérésem reményében nem nyújtom tovább a felszólalásom, nem kívánom ugyanis az általam tiltani javasolt magatartást megvalósítani, és a Szálem nevű fekete macskám tovább éheztetni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 259 2008.11.24. 0:24  254-260

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az előző felszólalásom végén ígértem, a macskám kímélete miatt most tényleg nagyon rövid leszek.

Az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és egyhangúlag azt általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 261 2008.11.24. 1:48  260-268

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kamarák a polgári törvénykönyvről szóló törvény szerint olyan köztestületek, amelyek közfeladatot is ellátnak, azonban önigazgató jellegük az egyesületekhez hasonlóan rendkívül erős. Ezen jelleg biztosításának egyik kiemelten fontos eleme, hogy a kamarai tagok a különböző vezetői tisztségekre a törvényi keretek között választójoggal rendelkeznek és választhatók.

Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény alapján a kamarai tisztségviselőket a kamara tagjai közül négyéves időtartamra titkosan választják, azonban azonos tisztségekre a kamarai tag legfeljebb két alkalommal választható meg. Annak érdekében, hogy a kamarai tagok saját szervezetük vezetéséről szabadon dönthessenek, indokolt a két ciklusra vonatkozó törvényi korlát feloldása. Az általunk beterjesztett képviselői önálló indítvány éppen erre tesz javaslatot.

További érvként szeretnénk felhozni azt, hogy a többi, az igazságszolgáltatáshoz egyébként közel álló kamara tekintetében - itt hadd emeljem ki az ügyvédi kamarát, hadd emeljem ki a közjegyzői vagy a végrehajtói kamarát - ilyen korlátozás nincsen, tehát a két alkalommal való ciklusra vonatkozó korlátozás nincsen, és a fenti javaslat, illetve ez a javaslat, amit mi beterjesztettünk, az egységesítést, az egységes szabályozás kialakítását is szolgálja. Ezért kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák a javaslatot, amelyet egyébként eddig minden párt támogat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 265 2008.11.24. 0:17  260-268

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a beterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalta, és az előzőhöz hasonlóan ezt is egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 54 2008.11.25. 9:54  39-49,51-75

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Én is azzal kezdem, hogy jó és jónak tartjuk azt, hogy van egy ilyen előterjesztés, méghozzá egy olyan előterjesztés a színesfémekkel kapcsolatos visszaélések vonatkozásában, ami végre nem - ha úgy tetszik - első felindulásból, egyébként nagyon sokszor jogos felháborodásból, hirtelen születik meg, hanem egy olyan javaslat, amely valóban komplex módon szeretné és képes is kezelni ezt a társadalmi problémát.

Hadd emeljem ki azt, amit több képviselőtársam kritikaként már megfogalmazott - és ezt én is megteszem -, hogy úgy látjuk, úgy gondoljuk, hogy a beterjesztett javaslat több helyen szorul módosításra. Van olyan, ahol egy picit komolyabb módosításra is, de mind a törekvés, mind maga a benyújtott javaslat alapvetően támogatható.

Elhangzott már az is, hogy a színesfémlopás egy olyan problémakör, amely valóban - és ezzel én is egyetértek - nemcsak a vagyoni biztonságot veszélyezteti, sőt azt kell hangsúlyoznom, hogy elsősorban nem azért kell kezelni kiemelt módon, mert a vagyonbiztonságot veszélyezteti, hanem valóban azért, mert nagyon sok esetben életünket, testi épségünket - gondoljunk a villanyórák fedelének ellopására - vagy a közlekedés biztonságát veszélyezteti.

Adott esetben olyan károkat okoz, amely nem is anyagi szempontból jelentős, hanem ezek pótolhatatlan eszmei károk, hiszen ha egy város által szeretett, tisztelt, kedvelt személy szobrát lopják el adott esetben, ami egy olyan művésztől származik, aki már nincs az élők sorában, az pótolhatatlan veszteség, és nem is csak az anyagi problémák miatt.

(14.00)

Lényeges részét képezi a törvényjavaslatnak a büntetőjogi módosítás. Szeretném azonban kiemelni már most és nagyon hangsúlyosan, hogy eddig is volt a színesfémlopások vonatkozásában büntetőjogi tiltás. Itt nemcsak a lopás vagy az orgazdaság törvényi tényállására vagy a rongálásra utalok, amit már Frankné képviselőtársam megtett, hanem utalok arra, hogy ezzel halmazatban azokban az esetekben, amikor, mondjuk, a közlekedés biztonságát veszélyeztette egy magatartás - tehát például kábelt loptak a vasúti sorompónál -, ott most is megállapítható a jelen hatályos szabályozás mellett a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, a lopással halmazatban. Ugyanúgy, ahogy egyébként már most például egy köztéri szobor ellopása esetén megállapítható az értékhatáron felüli minősítő körülmény, hiszen most is tartalmaz a büntető törvénykönyvünk egy olyan szabályt, amely súlyosabban rendeli büntetni azt az elkövetőt, aki kulturális javak körébe tartozó dologra követi el a lopást. Ugyanez a minősítő körülmény egyébként megjelenik mind a rongálás, mind az orgazdaság vonatkozásában.

Ugyancsak a lopással halmazatban kell már ma is megállapítani, ha valaki olyan tárgyat lop el, aminek kapcsán a közérdekű üzem megzavarása mint bűncselekmény megvalósul, és értelemszerűen megint csak ezt a két bűncselekményt halmazatban kell megállapítani. De akár idevonható a közveszélyokozás is.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Tehát azt kell mondani, hogy a büntetőjogi tiltás vonatkozásában nagyon nem vagyunk lemaradva, hiszen vannak olyan hatályos jogszabályok, büntetőjogi szabályok, amivel nagyon szigorúan lehet büntetni az ilyen elkövetőket.

Helyesnek tartom azonban a jogalkotónak, illetve az előterjesztőknek azt a törekvését, hogy tekintettel arra, hogy a társadalomban a színesfémlopás problémaköre egyre nagyobb gondot okoz, egyre több kárt szenved a társadalom ezek miatt, a büntetőjogi tiltások rendszerét egészítse ki, és ha úgy tetszik, igyekezzen teljessé tenni.

Ezért támogatni lehet azt, hogy a lopás, a rongálás és az orgazdaság bűncselekménye vonatkozásában a meglévőkhöz képest még további minősített esetekkel egészüljön ki a törvényi tényállás. Ugyanis, ha mondjuk, valaki ellop egy szobrot, ami fémből van, akkor az már most minősített eset. De ha nem szobrot lop el, hanem más tárgyat lop el, ami mondjuk, színesfémből vagy színesfémötvözetből készült, akkor ez nem tartozik a minősített esetek körébe, és nagyon jó az, hogy a jogalkotó, az előterjesztő a későbbiek folyamán ezt szigorúbban szeretné büntetni rendelni.

Szeretném azonban a büntetőjogi tiltás vonatkozásában kiemelni azt, hogy a mi meglátásunk szerint a beterjesztett javaslat korrekcióra szorul. Ezt persze nem tudjuk előre, hogy e vonatkozásban milyen módosító javaslatok érkeznek az Országgyűléshez, de ha - egyszerűen fogalmazok, tehát így mondom - a színesfém fogalmának a jelenlegi tervezete marad és lép hatályba, akkor úgy hiszem, hogy bár furcsa lesz, amit most mondok, ki fogom fejteni, a beterjesztett módosítás egyrészt eltúlzottnak minősíthető, nem felel meg az arányosság követelményrendszerének a büntetőjogon belül, másrészt viszont azt gondolom, hogy nem eléggé súlyos.

Mindjárt mondom, hogy mi az oka ennek a kettősségnek. Ha a mai fogalom marad meg, a mai színesfém mint fogalommeghatározás, akkor ezzel a tiltással borzasztóan jól járnának a barkácsboltok, mert ott csak minősített lopást lehetne elkövetni. Hiszen fémnek minősül, mondjuk, egy 1 forintot érő szeg vagy egy doboz csavar is, ami lehet, hogy már 200 forintot is megér. Nos, ha valaki egy ilyet eltulajdonít, akkor az mindenképpen bűncselekménynek minősülne és nem szabálysértésnek.

Úgy hiszem, hogy ez nem fér össze az arányosság követelményével. Ugyanakkor, ha valaki megvalósítja a lopás vétségét, tehát egy 20 ezer forintos értékhatárt meghaladó lopást, ebben az esetben viszont nem differenciálna a jogalkotó, hanem azt mondaná, hogy itt már nem minősített eset, nem minősítő körülmény a színesfémre elkövetett lopás.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy részben ezért az aránytalanságért, tehát a kvázi és idézőjelbe tett túlzott szigorért a szabálysértési rendszer körében és a nem eléggé szigorú törvényi tényállásért a bűncselekmények körében, legyen az a megoldás, hogy a vétségi alakzat, a lopás vétsége, tehát már egy bűncselekményi alakzat minősüljön bűntettnek akkor, ha valaki színesfémre követi el a lopást. Ha szabálysértési értékhatáron belül követi el a lopást, akkor az maradjon meg a szabálysértési rendszer keretei között, és természetesen a szabálysértési előadónak lehetősége lesz ebben az esetben is differenciálni, hogy mondjuk, 1000 forintos pénzbírságot szab ki vagy 100 ezer forintos pénzbírságot szab ki. Ezeken a kereteken belül szabad a mozgástér. De úgy hiszem, hogy egy 1 forintos színesfémlopást nem feltétlenül kell kriminalizálni és bűncselekménnyé tenni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor eltúlzottnak érezném azt is, hogy a színesfémlopás mint egy szigorító körülmény, egy minősítő körülmény végigvonuljon a lopás, az orgazdaság vagy a rongálás teljes szankciórendszerén, mert úgy érzem, hogy egy ugyanúgy ütközne az arányosság alkotmányban rögzített követelményével, mint az előbb említett szabálysértést felminősítő alakzat.

Ezért úgy gondolom, hogy a büntetőjogi módosítás elfogadása feltétlenül indokolt, de nyitottnak kell mutatkozni a törvényjavaslat egyéb pontjaiban javasolt módosításokra, pontosításokra is.

Szeretném azt még elmondani végezetül, hogy én is úgy látom, hogy nemcsak a törvény, a megfelelő jogszabályok hiánya az, ami a problémát okozza, hanem a konzekvensebb hatósági fellépést is meg kell követelni. Erre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ezért kérem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, Avarkeszi Dezső urat, hogy erre a jövőben talán még a mostaninál is egy picit nagyobb figyelmet fordítsanak, és így a megváltozott jogszabályi környezetben egy valóban hatékony hatósági fellépéssel, úgy gondolom, hogy jó eredményt érhetünk majd el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 62 2008.11.25. 1:59  39-49,51-75

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kár, hogy Salamon képviselőtársam már nincs a teremben, ennek ellenére szeretnék neki válaszolni, mert gondolom, hogy a jegyzőkönyvet el fogja olvasni.

Mi is egyetértünk azzal, hogy szigorú fellépésre van szükség. Ezért emeltem ki azt, hogy milyen büntetőjogi lehetőségek vannak már a Btk.-ban a színesfémlopások megakadályozására, illetve azok szankcionálására, s azt is, hogy fontosnak tartjuk a büntetőjogi tiltást, és ezt fontosnak tartottuk akkor is. Tehát magát a törvényjavaslatot támogattuk, de azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy felindulásból nem lehet - még ha az a felindultság, az a felháborodás mégoly jogos is, akkor sem lehet - bizonyos alkotmányos elveket áttörni vagy nem figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság a büntetőjogban húsz éve megköveteli, hogy a jogalkotó tartsa be az arányosság követelményét. Ha a Salamon képviselő úr által indítványozott javaslatot elfogadjuk, akkor ennek a kritériumnak nem fogunk eleget tenni, és az Alkotmánybíróság gyakorlatával megy szembe a Magyar Országgyűlés. Úgy gondolom, hogy ilyen javaslatot nem lehet tenni.

Összefoglalva: úgy hiszem, akkor járunk el helyesen, ha egy kifejezetten szigorú, a visszaélésekre lehetőséget nem adó, avagy azt hatékonyan szankcionálni képes, de az arányosság követelményeinek megfelelő szankciórendszert alkotunk meg. Az általam beterjesztett módosítás éppen ezt célozza, és nagyon hasonlatos ahhoz a módosító javaslathoz, amiben annak idején három párt - az MDF, az SZDSZ és az MSZP - megegyezett. Sajnáljuk, hogy Salamon képviselő úr ezt a javaslatot annak idején visszavonta. Most itt van a lehetőség arra, hogy teljes körűvé tegyük a büntetőjogi tiltást, az alkotmányossági követelményeknek megfelelően arányosan és hatékonyan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 211 2008.12.01. 2:44  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a beterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottsági ülésen elhangzott az, hogy nem szerencsés, hogyha a társadalomban, a közéletben történt - egyébként felháborító - események nyomán a jogalkotó rögtön jogszabályalkotással reagál. Elhangzott az is a bizottsági ülésen, hogy jelen esetben nem erről van szó, hiszen itt már két-három hete az Országgyűlés asztalán feküdt egy hasonló témában egy módosító javaslat, és ott a parlamenti pártok képviselői egyetértettek azzal, hogy büntetőjogi szabályozást igényel ez a társadalmi probléma. Ráadásul lehet, hogy ez az én ismereteim hiánya, de az elmúlt időszakban, az elmúlt héten nem találkoztam ilyen jellegű konkrét problémával. Ezt osztotta egyébként a bizottság többsége.

Szintén szóba került a bizottsági ülésen, hogy vannak már olyan, a büntető törvénykönyvben szereplő törvényi tényállások, amelyek ezt a problémát megfelelőképpen kezelik. Az is elhangzott a bizottsági ülésen - ennek az ellentéte -, hogy olyan törvényi tényállás, ami konkrétan ezt a problémát kezeli, nincs a büntető törvénykönyvben. A bizottsági ülésen felmerült az, hogy ne legyen eredmény-bűncselekmény, hanem legyen inkább úgynevezett veszélyeztetési bűncselekmény ez a törvényi tényállás. Ezt az álláspontot ott osztani látszott a képviselők többsége, úgyhogy ebben egyetértés rajzolódott ki a képviselők között. A kormány egyébként az ilyen irányú módosítást nem támogatta.

Felmerült a bizottság ülésen még a bankok, illetve egyes pénzintézetek felelőssége, amelyek adott esetben 400 százalékos kamatra, illetve THM-re - teljes hiteldíjmutatóra - nyújtanak kölcsönt az állampolgároknak, hogy valamilyen módon ezt is szabályozni kéne. A bizottság tagjai között egyetértés mutatkozott abban is, hogy valóban az ilyen tevékenységekkel szemben föl kell lépni.

Mindezek alapján a bizottság túlnyomó többséggel a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 215 2008.12.01. 14:59  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy hiszem - és ez az alkotmányban is rögzítve vagyon -, hogy a kiszolgáltatottak védelme az állam kötelessége, az állam elsőrendű kötelessége. A szegény emberek nyomorúságának kihasználása - ahogy egyébként korábban a bizottsági vélemények ismertetése közben is hallottuk - régi és komoly társadalmi probléma, azt gondolom, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Kijelenthetjük egész nyugodtan azt is, hogy annak lehettünk tanúi az elmúlt években, hogy erre a tevékenységre, az uzsoratevékenységre, már-már nyugodtan állíthatjuk, bűnbandák szerveződnek, és egyfajta üzletággá vált az ilyen jellegű tevékenység folytatása. A probléma gyökere persze - és ez is elhangzott mind bizottsági üléseken, mind most a plenáris ülésen - a szegénység. Ez így igaz.

Az is igaz, hogy elsősorban az ilyen jellegű problémákat, mint a szegénység problémája is, nem büntetőjogi eszközökkel kell és lehet hatékonyan kezelni. Hadd említsem meg azonban azt, hogy számtalan intézkedés született már, a kormánynak és frakciónknak is számtalan olyan előterjesztése volt az elmúlt hat évben, amely éppen a kiszolgáltatott és szegény emberek védelmében született meg, tehát ezt a problémát igyekszünk komplexen kezelni, nem pusztán büntetőjogi úton.

De azt is hangsúlyozni kell, hogy a büntetőjog ezen belül a törekvésen belül nagyon hatékony eszköz, egy nagyon hatékony segítség lehet az ilyen jellegű problémák kezelésére.

(19.30)

Tudni kell azt, hogy nemcsak a vagyoni viszonyokat érinti ez a cselekmény, az uzsorástevékenység, tehát nemcsak a szegények vagyoni viszonyait érinti, hanem áttételesen nagyon sok esetben a személyi szabadságukhoz fűződő jogot, áttételesen sokszor az életükhöz és a testi épségükhöz való jogukat is veszélyezteti vagy sérti.

Valóban felmerült a bizottsági üléseken, de a mai napon már a nyilvánosság előtt is, hogy van megfelelő büntetőjogi szabályozás erre a problémakörre. Szó esett a zsarolásról, szó esett az önbíráskodásról, és én még bátorkodtam ezt kiegészíteni azzal, hogy igen, az ilyen jellegű cselekményekkel sokszor együtt jár az emberrablás is. Nos, ez mind igaz. Azonban hadd mondjam azt, és hadd induljunk ki onnan, hogy inkább előzzük meg a problémát, és ne jussunk el odáig, hogy a zsarolás, az önbíráskodás vagy az emberrablás törvényi tényállásait vagyunk kénytelenek alkalmazni, mert a cselekménysor odáig vezet, hogy ezeket a büntetőjogi tényállásokat már alkalmazni lehet.

Felmerült kérdésként a bizottsági vitában és egy mai televíziós vita során is, hogy alkalmazható-e ez a jogszabály. Az hangzott el érvként, hogy ezek a szerencsétlen emberek nem jelentik majd fel a "kenyéradó gazdájukat", azokat, akiktől esetleg egy későbbi megszorult helyzetben is várhatnak majd anyagi segítséget. Ilyenformán, mivel ennek a nyomozása is meglehetős nehézségekbe ütközik, nehezen lesz majd alkalmazható ez a jogszabály.

Úgy gondolom, ettől nem kell tartani, ugyanis a tevékenységre, a jelenségre az jellemző, sokkal inkább annál, mint hogy valaki ebből él, hogy egyszer, esetleg kétszer felvesz ilyen kölcsönt, és utána évekig problémát jelent ez számára, az uzsorás évekig folyamatosan elveszi a pénzét, a nyakára jár, és kisebb-nagyobb összegeket behajt tőle. Tehát nem az a jellemző, hogy utána újra és újra pénzt tud kérni, hanem az a jellemző, hogy ez a kapcsolat valóban fennállhat akár hosszú évekig is, de ez arról szól, hogy újabb és újabb összegeket követelnek az adóstól az uzsorások.

Mi a jellemző helyzet ma? Felveszik a kölcsönt, majd utána a sértett egy ideig fizeti a törlesztőrészleteket, utána szembesül azzal, hogy nem tudja teljes egészében visszafizetni a pénzösszeget. Ezek után az uzsorás úgynevezett kamatos kamatot, késedelmi kamatot vagy büntetőkamatot követel, általában ezek a fogalmak szoktak megjelenni. Egyébként sokszor még ilyenkor sincs fenyegetés, és amikor ezt nem tudja értelemszerűen kifizetni az adós, akkor következik a fenyegetés, esetleg a fizikai atrocitás. Az adós ilyenkor vagy eladja a vagyontárgyait, és igyekszik eleget tenni az uzsorás követelésének, vagy pedig ilyenkor már eljut abba a stádiumba, hogy nem fizet, nem tud vagy nem akar fizetni, amikor pedig teljesen sarokba szorítva érzi magát, akkor feljelentést tesz egyébként ilyenkor valóban önbíráskodás, zsarolás avagy a személyi szabadság megsértése, illetve emberrablás miatt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondoljuk, nem kellene megvárni, amíg idáig eljutunk. Ha elfogadja az Országgyűlés a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor már, ha úgy tetszik, ennek a folyamatnak az elején megteheti a feljelentést, és úgy gondolom, ahogyan megtette eddig is - és ezt nyugodt szívvel merem mondani, mert ügyvédként nagyon sok ilyen esettel találkoztam, ezzel a folyamattal is és a feljelentéssel is a végén -, ugyanúgy fel fogja jelenteni már egy viszonylag korábbi stádiumban uzsorás-bűncselekményért vagy uzsora-bűncselekményért, ahogyan fogalmaz a beterjesztett törvényjavaslat.

Nos, persze nem ez az elsődleges cél, hogy ez a feljelentés megtörténjen. Az elsődleges cél, ahogyan arra egyébként képviselőtársam rámutatott, a prevenció, az, hogy próbáljuk az ilyen jellegű cselekményeket megakadályozni, és ez nemcsak egy méltányolható társadalmi igény vagy a képviselőtársamtól vagy a bizottsági tagoktól származó méltányolható igény, hanem a büntetőjog rögzíti is ezt, mint a büntetőjog a büntetés célját. Annak tehát a megelőzése társadalmi érdek, hogy egyáltalán uzsorakölcsönt nyújtsanak.

Üzenetet jelent ez mindenki számára, hogy az ilyen jellegű cselekmény nem egyszerűen erkölcstelen, hanem kifejezetten bűncselekmény. Nagyon sokan vannak ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, akiknél az erkölcs még nem jelent gátat, sajnos ez a helyzet ma a világban. Ők fogalmaznak így: hát kérem szépen, ez az érvényesülés útja, ma sajnos ilyen a világ. Szó szerint értelmezik azt a frázist, hogy amit a jog nem tilt, azt szabad, amit a büntetőjog nem tilt, az nem olyan nagy veszélyekkel jár, hogyha megvalósítjuk. Ezeknek az embereknek a többsége nem bűnöző. Ha ebből tovább következtetünk, akkor eljuthatunk oda, hogy az embereknek - mivel nem bűncselekmény, így idézőjelbe teszem - az "elkövetők" java része nem fogja ezt a magatartást tanúsítani, mert nem bűnöző. Onnantól kezdve, hogy ez bűncselekmény, ő ebből az üzletágból, mondjuk így, kiszáll. Ilyenformán az elkövetések száma az én meglátásom szerint csökkenni fog, a bűnözők ellen pedig valóban lesz egy hatékony eszközünk, amivel fel lehet lépni.

Egypár szót konkrétan a beterjesztett törvényi tényállásról. A mi meglátásunk szerint jó az irány, jó a jogpolitikai cél, sőt úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat koncepciója is jó. Helyes az - ahogyan az államtitkár úr fogalmazott -, hogy nem a Ptk. vagy más törvények uzsorafogalmára épít, hanem egy külön büntetőjogi tényállást teremt meg, egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá teszi ezzel a büntető jogszabály alkalmazhatóságát.

Van azonban egy-két olyan pont, ahol úgy gondolom, kisebb módosításokra szorul a törvényi tényállás. Van olyan, amely csupán pontosítás, a normavilágosság követelményeit igyekszik majd megteremteni, és van olyan is, ami érdemi módosítás. A normavilágosság követelményeinek, úgy gondolom, az felel meg, hogyha az "aki a sértett helyzetét kihasználva" fordulat helyett vagy ezt kiegészítve úgy hangzik: "aki a sértett anyagilag kiszolgáltatott helyzetét kihasználva" követi el ezt a bűncselekményt, az fogja megvalósítani a büntetőjogilag tilalmazott tényállást. Úgy gondolom, ez az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján és a büntetőjog-dogmatika alapján is jobban megfelel a normavilágosság követelményeinek, tehát egy ilyen irányú módosítást a mi frakciónk támogatni tud, olyannyira, hogy erre irányuló módosító javaslatot be is nyújtottunk már a tisztelt Háznak.

Ugyancsak úgy hiszem, és talán ez már a legérdemibb módosítás, hogy a bizottsági ülésen egyébként elhangzott módon úgy látjuk, nem szerencsés az, ha a törvényi tényállás eredmény-bűncselekmény. Lehetőség szerint, ha már eredmény-bűncselekmény, akkor az eredmény legfeljebb a veszélyhelyzet kialakulása legyen, és ne a bekövetkezett, ha úgy tetszik, kár vagy joghátrány. Egyrészt a bizonyítási nehézségeket hozom fel érvként, másrészt pedig úgy hiszem, hogy társadalmi szempontból a társadalomra veszélyessége van már a veszélyhelyzet kialakulásának is akkora, ami büntetőjogi védelmet igényel.

A bizottsági ülésen felmerült a kormány képviselőjétől az, hogy ha egy veszélyeztetési tényállást alkotunk, az vajon a büntetőjog alkotmányos alapelveivel összeegyeztethető-e, megfelel-e a büntetőjog ultima ratiós jellegének.

(19.40)

Az általunk beterjesztett módosító javaslat egy tisztán veszélyeztetési tényállásra tesz javaslatot, de úgy gondolom, a kormánynak ezt az érvét érdemes mérlegelni, és adott esetben a veszélyhelyzet kialakulását mint eredményt meg lehet követelni az elkövetőtől a törvényi tényállás keretein belül. Ilyenformán nyitottak vagyunk arra, hogy esetlegesen kapcsolódó módosító javaslattal árnyaljuk e vonatkozásban az általunk benyújtott javaslatot.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Továbbá amit lényegi módosításként emelnék ki: az természetes, hogy aki kölcsön veszi a pénzösszeget, az a bűncselekmény sértettje, és egyetértünk azzal, hogy ha őt súlyos nélkülözésnek teszi ki a "kölcsönszerződés" megkötése, akkor az bűncselekménynek minősüljön. Úgy hiszem, helyes az is, ha ezt a védettséget a hozzátartozókra is kiterjesztjük. Azonban akkor felelünk meg az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, ha a hozzátartozó fogalmát szűkítjük, és csak olyan esetekben valósulna meg bűncselekmény, ha a sértett által tartásra köteles hozzátartozóira vonatkozna csak a büntetőjogi tiltás, tehát ha őket teszi ki a megállapodás súlyos nélkülözésnek. Ugyanakkor úgy hiszem, ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával a törvényjavaslat feltétlenül támogatható.

Végül szeretném kiemelni azt, hogy maximálisan egyetértek azzal, és a bizottsági ülésen szintén hangoztattam ezt, hogy meg kell vizsgálni, hogy azoknak a pénzintézeteknek az esetében, amelyek 400 százalékos vagy ennél magasabb teljes hiteldíjmutató mellett nyújtják a kölcsönt, vajon nem kéne-e fellépni az ilyen magatartások ellen, nem kéne-e tiltani ezeket a magatartásokat. Az MSZP frakciója olyannyira egyetért vele, hogy erre egy külön raportőri csoport alakult, amely ezeket az eseteket vizsgálja. A büntető törvénykönyv módosítása tehát az első lépés lehet, de csak biztatni tudom képviselőtársaimat, hogy ehhez hasonló, sőt akár még ennél hatékonyabb megoldások kidolgozásával is segítsék elő azt, hogy a kiszolgáltatott embereket meg lehessen védeni az uzsorásoktól. Gondolkodjanak tehát további lépéseken!

Mindazonáltal a frakciónk a jelzett módosításokkal támogatni fogja a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 219 2008.12.01. 2:07  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Biztos, hogy nem fog beleférni két percbe, de szeretnék reagálni képviselőtársam felszólalására, úgyhogy ezt meg fogom tenni még a későbbiek során szintén egy kétperces felszólalásban.

Úgy gondolom, hogy sok olyan problémát vetett fel, amire egyébként megoldást kínál ez a törvényjavaslat, például, és ezt nem képviselőtársam vetette föl először a mai napon, hogy sok esetben jogi közreműködéssel vagy végrehajtói közreműködéssel történnek ezek a cselekmények. Nos, ez így van, de hadd emeljem ki, hogy erre pont megoldást fog kínálni a beterjesztett törvényjavaslat, hiszen mint minden bűncselekménynél, a büntetőjog ismeri adott esetben a bűnsegéd kategóriáját, és ilyenformán a közreműködő ügyvédet, a közreműködő végrehajtót a bűncselekmény bűnsegédjeként fogják elmarasztalni ugyanolyan büntetésitétel-keretek között, mint egyébként teszik majd a tettes vonatkozásában.

Szintén ki szeretném emelni azt, amikor más van a szerződésben és más a valós helyzet. Nos, a polgári jogi felelősség elválik a büntetőjogi felelősségtől, ami azt jelenti, hogy teljesen mindegy, mi van a szerződésben, a büntetőbíróság előtt az a lényeg, hogy mi az, ami a valóságban történt. A valós helyzet alapján fogja a büntetőbíróság megítélni, ez egyáltalán nem egy új keletű dolog. Nagyon gyakran van az, hogy színlelt szerződések vonatkozásában megállapítják, mondjuk, a büntetőjogi felelősségét annak, akinek a polgári jogit esetleg meg sem lehetne állapítani, mondjuk annak, aki fölbujtotta az ügyvezető igazgatót, hogy elkövesse azt az adott bűncselekményt, és a céghez semmi köze nincsen. Azt egyébként el tudják marasztalni felbujtóként, adott esetben közvetett tettesként. Tehát a büntetőjog erre kifejezetten megoldást kínál.

Azt is meg szeretném említeni, hogy lehet jogi személy alanya a büntetőjognak, létezik már ilyen. A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedés ilyenkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit meg lehet állapítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 223 2008.12.01. 2:03  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám, amit elkezdtem, csak nem fért bele az időkeretbe, szintén Lukács Tamás képviselőtársam néhány felvetésére reagálva, hogy jogosulatlan pénzügyi tevékenység keretében kellene kezelni ezt a problémát.

Nos, úgy gondolom, hogy teljesen más a jogi tárgya ennek a bűncselekménynek, mint amire az uzsora-bűncselekmény vonatkozik. Másként fogalmazva: teljesen más a sértett. Itt a sértett, ha úgy tetszik, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység végzése nevű bűncselekménynél az állam, itt pedig az a szerencsétlen kiszolgáltatott ember, aki megköti ezt az uzsorásmegállapodást.

Ilyenformán, mivel egyébként a frakciónk, illetve úgy tudom, a kormánykoncepció - nem úgy tudom, biztos vagyok benne -, a kormány büntetőpolitikájának is része, hogy kifejezetten az állam büntetőhatalmi elvének érvényesítése elé helyezi a sértetti érdekek érvényesíthetőségét, és ilyenformán míg a jogosulatlan pénzügyi tevékenységnél nem alkalmazható az úgynevezett közvetítői eljárás, itt az uzsorás-bűncselekmény esetén ez alkalmazható lesz. Tehát inspirálva lesz az elkövető arra, hogy megtérítse a sértett kárát, s erre jogi lehetősége lesz.

Egyébként még egy mondat a bizonytalan jogfogalmakkal kapcsolatban. Tisztelt képviselőtársam, minden új törvényi tényállásnál ki kell alakulnia a bírói gyakorlatnak, ez nem meglepő, és ez nem ennél az egynél van így. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság reagálhat viszonylag gyorsan is, de úgy hiszem, hogy az alsóbb bíróságok és a rendőrség gyakorlatában is kialakulhat, azt gondolom, az az egység, amit képviselőtársam elvár. Nem tudja és nem is konkretizálhatja a jogalkotó ennél jobban a fogalmakat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 229 2008.12.01. 0:37  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ékes képviselőtársam egyetlen megjegyzése ragadott meg engem igazán, és azt tudom mondani, hogy minden vágya teljesüljön ilyen gyorsan. Mert azt mondja, hogy egy hét alatt lehet egy olyan javaslatot kidolgozni ötpárti tárgyalásokon, amely jó megoldást, jó választ képes adni. Nos, mi megnyitottuk ezt a szakaszt, tehát pont egy hét áll rendelkezésre, hogy egy ilyen javaslatot ki tudjunk dolgozni, és mi abszolút nyitottak vagyunk az ellenzéki módosító javaslatok érdemi megtárgyalására.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 233 2008.12.01. 0:55  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak mert képviselőtársam feltette a kérdést, úgy gondolom, illik rá válaszolni. Igen, én "a sértett helyzetét kihasználva" fordulatba kifejezetten beleértem azt is, és úgy gondolom, semmi probléma nincs ennek a megítélésével, hogy ha valaki megkeresi az uzsorást, és az uzsorás kihasználja ezt a kiszolgáltatott helyzetet, és ilyen módon nyújt kölcsönt. Ebben nem látok problémát, de ha képviselőtársam pontosítja esetleg, hogy miben érzi problematikusnak ennek a megítélését, akkor lehet, hogy tudok ennél bővebb választ is adni.

Az üzletszerűség fogalmára nagyon könnyű és egzakt választ tudok adni. Aki ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik; a Btk. 137. §-a, az úgynevezett értelmező rendelkezés szó szerint így szól, és ez az üzletszerűség fogalma.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 239 2008.12.01. 1:19  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ékes képviselőtársam felvetésére reagálnék, aki azt mondta, hogy az ötpárti egyeztetés szerencsésebb lenne. Nos, az egyik egy hét épp olyan, mint a másik. Én értem és érzem, ha egy nagyon nagy terjedelmű törvényjavaslatról van szó, akkor nem mindegy az, hogy előzetesen egyeztetünk a benyújtás előtt, vagy pedig utólag kerül erre sor. De itt egy darab négysoros törvényjavaslatról vitatkozunk, ami fél perc alatt átírható, ha ez a politikai szándék. Nem gondolom, hogy erre szükség lenne, de ha ez a politikai szándék, akkor megtehető.

Úgy hiszem, ez alatt az egy hét alatt sincs akadálya annak, hogy a kormány képviselői, a kormány szakértői részt vegyenek a megbeszéléseken. Én ennek akadályát nem látom. S ha valaki a bizottsági ülés és a szavazás napján nyújt be módosító javaslatot, akkor természetesen már kevés esély van az érdemi vitára és arra, hogy a többség elfogadja azt. De ha erre holnap, holnapután vagy azután kerül sor, akkor ez a megállapítás már nem állja meg a helyét, ezért továbbra is azt mondom, hogy nyitottak vagyunk rá.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 247 2008.12.01. 2:11  206-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több dologra nem szeretnék, kell reagálnom, azt gondolom.

Az általános rész, amiről Hankó Faragó képviselőtársam beszél, ami benyújtásra kerül majd, az egyáltalán nem foglalkozik ilyen kérdéskörrel, ez a javaslat ugyanis a különös részben kerülne szabályozásra. Úgy gondolom, hogy egy nagyobb hiba van annál, hogy gyakran módosítunk Btk.-t: az, ha a jogalkotó akkor, amikor arra szükség van, csak azért, hogy ne módosítson gyakran Btk.-t, nem terjeszt be törvényjavaslatot.

Amit viszont szeretnék nagyon hangsúlyozni, az a módosító javaslat, amiről én beszéltem és amit benyújtottam, az az én képviselői módosító javaslatom. Értelemszerűen a frakció később fog erről dönteni, és azt sem tudom, hogy a kormánynak mi lesz ehhez a hozzáállása. Hangsúlyoztam azt is felszólalásomban, hogy nyitott vagyok az abban foglaltak megvitatására, adott esetben módosítására. Én a konszenzus híve vagyok. Én nem azt mondom és nem azt gondolom, hogy csak és kizárólag az általam beterjesztett módosítás változatlanul hagyásával lehet és kell támogatni az egyébként benyújtott kormány-előterjesztést. Én úgy gondolom, hogy az jobbá teszi, hangsúlyozva azt is, hogy a koncepcióját tekintve egyáltalán nem tér el a kormány javaslatától.

Emlékeztetem képviselőtársamat arra, hogy nagyon sok esetben van, hogy az általam javasolt, mondjuk úgy, alaki bűncselekménynek csak a minősített esete az eredmény-bűncselekmény, tehát ilyenformán koncepcionális különbség a kettő között nincsen. Egy kicsi eltéréssel képzelem én el megfelelőnek ezt a javaslatot. De lehet, hogy a többség nem így fogja látni. Tehát ez az én módosító javaslatom, ami, megjegyzem, hogy az SZDSZ által hangoztatott állásponttal harmonizál, tehát ha jól emlékszem, akkor a bizottsági ülésen képviselőtársam is erre tett egyébként javaslatot. Egyetértek én ezzel speciel.

Még egy mondat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A tartás elmulasztásánál - 196. § - szerepel a súlyos nélkülözés fogalma.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 326 2008.12.02. 2:15  321-336

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit képviselőtársam elmondott, azzal maradéktalanul egyetértek. Én azt gondolom a magam részéről, hogy talán szerencsésebb lett volna az eredeti cím megtartása, de hangsúlyozottan: ezen ne múljon a törvényjavaslat elfogadása. Nincs az én meglátásom szerint ennek akkora jelentősége, hogy ezt a kérést ne lehessen teljesíteni, tehát a magam részéről is támogatni tudom ezt a törekvést, a törekvést, amely módosító javaslat formájában öltött testet.

Amihez egy picit konkrétabban és hosszabban szeretnék hozzászólni, ez a 4. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítvány, ami gyakorlatilag a családon belüli erőszak fogalmát változtatja meg. Nem szeretném ismételni az általános vitában elmondottakat, ezért tényleg csak utalok arra, hogy nem tartjuk azt szerencsésnek vagy nem tartanánk azt igazán szerencsésnek, hogy a büntetőjogi fogalomrendszerhez, a büntetőjog-dogmatikához legyen köthető a családon belüli erőszak és annak a fogalma, ezért mi egy attól teljes mértékben elkülönülő, más fogalomrendszerre építő meghatározást szeretnénk a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, és kérni, hogy fogadja el ezt a módosítást.

Ez gyakorlatilag annyit tenne, hogy családon belüli erőszaknak minősülne minden, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető, hozzátartozó sérelmére megvalósított tevékenység vagy mulasztás, amelynek célja vagy hatása a bántalmazottal szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, lealacsonyító, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása, és amely a hozzátartozók közötti együttélést ideiglenesen vagy véglegesen lehetetlenné teszi.

Ez egy bonyolult, de azt gondolom, hogy teljes körű és jó fogalom, ezért kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés támogassa azt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 328 2008.12.02. 2:06  321-336

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden kívánok szólni, ugyanis az általános vita során elmondtam azokat a problémáinkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek már akkor megfogalmazódtak, és előrevetítettem azt, hogy e vonatkozásban módosító javaslatokat fogunk benyújtani. Tartalmilag kifejtettem - hogy csak utaljak erre -, hogy például a hatékonyság növelése érdekében az eljáró rendőr a helyszínen is meghozhassa a távol tartó határozatot. Garanciális vonatkozásban számunkra nem elfogadható, hogy 10 és 30 nap között a rendőrség rendelheti el a távoltartást. Ezt mi 72 órára korlátoznánk.

Szintén megemlíteném - ami megint csak egy hatékonyságot növelő rendelkezés lenne - a 24. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatot, hogy nemcsak szándékos szabályszegés esetén lehetne szabálysértési úton megbüntetni a bántalmazót. Ugyancsak biztosítani kell a garanciális elemeket, ugyanakkor a hatékonyság növelése érdekében a jelenleg 30 napos lehetőséget 60 napra kívánjuk felemelni, ami a távoltartást illeti. S utalnék mindazokra a megjegyzéseimre és érveimre, amiket az általános vitában elmondtam.

Összefoglalva: a 6. és a 26. ajánlási pontok között megtalálhatók azok a módosító indítványok, amelyek az akkori problémákat és azok megoldását jogszabályi formába öntik. Kérem a tisztelt Országgyűlést és a tisztelt előterjesztőket, hogy ezeket támogatni szíveskedjenek a módosító javaslatok szavazásakor.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 52 2008.12.09. 4:41  51-78

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nyolc módosító javaslatunkat - amelyet részben én képviselőtársaimmal nyújtottam be - támogatja a kormány. Ezt köszönjük, örülünk neki. Úgy gondolom, hogy erről több szót a támogatás miatt beszélni talán nem érdemes.

Három olyan javaslat van, amelyet jelenlegi formájában nem támogat az előterjesztő, de tudomásom van arról, hogy képviselőtársaim tárgyalásokat folytatnak a kormánnyal, és kapcsolódó módosító javaslatokkal várhatóan sikerül konszenzusra jutni ezekben a kérdésekben is.

Egy olyan javaslat van, amelyet nem képviselőtársaimmal, hanem egyedül terjesztettem be, és a kormány az alkotmányügyi bizottság ülésén úgy nyilatkozott előterjesztőként, hogy jelenlegi formájában, tehát akkori formájában vagy eredeti formájában a módosító javaslatot nem tudja támogatni, de kapcsolódó módosító javaslat benyújtásával igen. A tárgyalást az előterjesztővel lefolytattam. Az előterjesztő a módosító javaslat koncepcióját el tudja fogadni, a technikai javaslatok, amelyeket az előterjesztő pedig megkíván a támogatáshoz, számomra teljes mértékben elfogadhatóak. Elfogadhatóak azért, mert valóban koncepcionális változást nem hoz.

Az általános vita során elmondtam, és ezért nem kívánom részletesen kifejteni, hogy nevezett módosító javaslatom a Btk. módosítására irányul, és azt célozza, hogy ne a szabálysértési értéket minősítse a jogalkotó súlyosabbnak színesfémlopás esetén, hanem a kisebb értékre elkövetett lopást, orgazdaságot minősítse még eggyel súlyosabban, tehát úgy, mintha azt nagyobb értékre valósítanák meg. Ez felel meg ugyanis a célszerűség és egyben - egyébként ott kifejtettem részletesen - az arányosság követelményeinek is.

Mindehhez képest azt gondolom, hogy egyet lehet érteni azzal az igénnyel, hogy ahogy fogalmaztam, kisebb technikai módosítások azonban megjelenjenek a módosító javaslattal kapcsolatban. Mind a lopás, mind a rongálás és az orgazdaság tényállása esetén a benyújtott törvényjavaslat és a módosító javaslat tartalmazza a "fémkereskedelmi engedélyköteles anyag ötvözete" kifejezést.

A törvényjavaslat azonban mintegy háttérjogszabályként meghatározza, hogy mi a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag. Ezért a törvényjavaslat 2. § a) pontja értelmében ideértendő az ötvözet is. Tehát ez az egyik módosítás, amit el tudok fogadni, ugyanis ilyenformán felesleges az ötvözetre külön utalni a büntető tényállásokban, hiszen a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fogalma magában foglalja az ötvözetet is. Teljes mértékben egyet tudok ezzel érteni, és ezt be is nyújtottam kapcsolódó módosító formájában.

Ugyancsak az orgazdaság tényállásában a módosító javaslatom a "kisebb értéket meghaladó" kifejezést használja, és való igaz, hogy ez nem volt összhangban a módosító javaslat által a lopás tényállásánál használt kisebb érték, illetve a rongálás tényállásánál használt kisebb kár fogalmával. Emellett a kisebb értéket meghaladó fém már nagyobb értékű, így nem lenne értelme az orgazdaság tényállása (3) bekezdésében ezt kimondani, ahol már szerepel az utalás a nagyobb értékre.

Erre tekintettel tehát az én kapcsolódó módosító javaslatom korrigálja a módosító javaslatban az orgazdaság tényállásánál használt "kisebb értéket meghaladó" kifejezést "kisebb értékű" kifejezésre. Ilyenformán pedig a fogalmi pontosítással átfogalmazható úgy a (3) bekezdés, hogy annak a szerkezete átláthatóbb, egyszerűbb legyen, és ezt a korrekciót végzi el a kapcsolódó módosító javaslat.

Ez tehát számomra elfogadható, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a kapcsolódó módosító javaslatot és azon keresztül az eredeti módosító javaslatot is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 56 2008.12.09. 1:57  51-78

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elmondtam ezt az általános vitában is Salamon képviselőtársam akkori hasonló tartalmú felvetésére, hogy egyetértünk abban, hogy akkor járunk el helyesen, ha egy kifejezetten szigorú, a visszaélésekre lehetőséget nem adó, avagy azt hatékonyan szankcionálni képes büntető törvénykönyvi javaslatot fogadunk el, ugyanakkor csak akkor járunk el helyesen, ha az arányosság követelményeinek is megfelelő szankciórendszert alkotunk meg. Ezt az Alkotmánybíróság több határozatában már kimondta. Tehát akkor minősíti a büntetőjogot alkotmányos büntetőjognak, akkor minősíti egyáltalán alkotmányosnak a büntetőjogi normát, ha az megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott arányossági követelményeknek. Az én meglátásom szerint a képviselőtársam által beterjesztett módosító javaslat nem felel meg ennek, túlontúl - ha úgy tetszik és egyszerűen fogalmazva - szigorú.

Másrészt, ami a kormány eredeti javaslata volt, hogy a szabálysértési értékre elkövetett színesfémlopás bűncselekmény legyen, szintén elmondtam már az elmúlt ülésen a felszólalásom során, hogy azért nem tudom, nem tudjuk támogatni, mert nem tartjuk helyesnek, hogy ha valaki egy darab szöget ellop egy vegyesboltból, aminek az értéke talán az egy forintot sem éri el, az rögtön bűncselekménynek minősüljön. Ez sem felel meg a mi meglátásunk szerint az arányosság követelményeinek, ezért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot.

Úgy gondolom, hogy az általunk előterjesztett törvénymódosító javaslat kellőképpen szigorú, de nem aránytalanul szigorú.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 62 2008.12.09. 1:56  51-78

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném eloszlatni Molnár Béla képviselőtársam kételyeit, és azt gondolom, aggályainak a felét már most talán el is felejtheti, és nyugodtan megszavazhatja majd a törvényt, ugyanis azt, hogy ki lehet bűncselekmény alanya, azt nem ez a törvény fogja meghatározni, hanem azt a büntető törvénykönyv határozza meg már most is. És szeretném tájékoztatni képviselőtársamat arról, hogy ha valaki 16 éves és színesfémet lop, az a mai nap is bűncselekmény, és bűncselekmény is marad. Sőt akkor is, ha 15 évesen lop, sőt akkor is, ha 14 évesen lop színesfémet; mindenkor lopásnak fog minősülni, és mindenkor meg lehet érte büntetni.

Ugyanis bűncselekmény alanya - bármely bűncselekmény alanya, így a lopásé, a csalásé és egyébként a orgazdaságé is - az lehet, aki a 14. életévét betöltötte, és legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik. Ezen nem szükséges változtatni, mert a Btk. most is ezt mondja ki. Azt gondolom, ehhez ennek a törvénynek semmi köze nincsen.

Az pedig, hogy leszállítsuk-e a 14. életéves korhatárt mondjuk, 12-re, ez egy büntetőjog-dogmatikai kérdés, amit majd a büntető törvénykönyv általános részi vitájánál nyilván föl lehet nyitni. De azt gondolom - szokták ezt mondani talán -, jogi nonszensz lenne, hogy csak egyetlenegy bűncselekménynél, annak is a minősített eseténél, a színesfémlopásnál mondjuk, 14 év alatt is el lehessen követni ezt a bűncselekményt, egyébként semmilyen más bűncselekményt az égadta világon ne lehessen elkövetni 14 év alatt, csak és kizárólag a színesfémlopást.

Azt gondolom, ezt támogatni nem lehet, de ha csak az a probléma, hogy 16 év alatt lehessen büntetni lopásért, akkor azt kell mondanom, ez az óhaja képviselőtársamnak már teljesült.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 70 2008.12.09. 1:17  51-78

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én viszont úgy gondoltam, hogy egy parlamenti vitában igenis fontos az, hogy megfelelő fogalmakat használjunk mi, képviselők is. Amikor Molnár képviselőtársam azt mondja, hogy nem büntethető meg az, aki 16. életévét nem töltötte be, és úgy lop színesfémet, akkor kénytelen vagyok kiigazítani, és azt mondani, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét, mert a büntető törvénykönyv nem ezt mondja.

Azon természetesen lehet vitatkozni, amit Molnár Béla képviselőtársam állított, hogy szerencsés-e engedélyezni ezen tevékenység folytatását olyan személynek, aki a 16. életévét nem töltötte be. Ez lehet vita tárgya. De úgy gondolom, hogy jó, ha a képviselő jó fogalmakat, helyénvaló fogalmakat használ. Mivelhogy nemcsak magunk közt folytatjuk ezt a vitát, hanem talán mások is nézik és hallgatják, nem szeretném, ha az a téves álláspont alakulna ki bennük, hogy az ilyen cselekmények büntetőjogi úton nem szankcionálhatóak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 80 2008.12.09. 3:57  79-82

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban nem sok módosító javaslat érkezett a benyújtott törvényjavaslathoz. Talán ez is bizonyítja, vagy úgy is fogalmazhatnék, s ez talán még szerencsésebb lenne, hogy ez ellentmond annak a kritikának, amit nagyon sokan megfogalmaztak az elmúlt ülésnap alkalmával, hogy átgondolatlanul nyújtotta be ezt az előterjesztő. Azt gondolom, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy összesen ennyi módosító javaslat érkezett a benyújtott törvényjavaslathoz.

Azt gondolom, nem kell újra hangsúlyoznom, hogy a törvényjavaslat céljával mindenki egyetért, ezért azt tudom mondani, hogy a benyújtott módosító javaslatok - mind Ecsődi László, mind Hajdu Attila, mind Csiha Judit módosító javaslatai, mind az általam jegyzett módosító javaslatok - csupán kisebb korrekciókat szeretnének a törvénnyel kapcsolatban megvalósítani.

Az 1. és a 2. ajánlási pont vonatkozásában legjobb tudomásom szerint egyezségre jutott az előterjesztő és a módosító javaslatot benyújtó két országgyűlési képviselő, s ilyenformán egy kapcsolódó módosító javaslat által egy egyetértésben megfogalmazódott álláspontot tudtak az Országgyűlés elé terjeszteni.

A Csiha Judit képviselőtársam által a 4. ajánlási pontban előterjesztett módosító javaslatot az előterjesztő tudomásom szerint támogatja.

A 3. számú ajánlási pontban az általános vitában részletesen kifejtett módosító javaslatot terjesztettem elő, amely - szeretném nagyon nyomatékosan megjegyezni - az akkori vitában elhangzottakkal ellentétben nem kívánja koncepcionálisan változtatni a kormány által benyújtott eredeti javaslatot. Nem kíván mást tenni - s ha úgy tetszik, még mindig ezen van a vita az előterjesztő és köztem -, mint hogy eredmény-bűncselekmény legyen, veszélyeztetési bűncselekmény legyen vagy alaki bűncselekmény legyen az uzsora-bűncselekmény. Másrészt arról van szó, hogy az eredeti beterjesztett törvénymódosító javaslathoz képest egy fogalommeghatározás pontosítására sor kerüljön-e vagy sem.

Úgy tudom, hogy a fogalommeghatározás pontosításával kapcsolatban egyetértés látszik kibontakozni, a másik vonatkozásában pedig továbbra is teljes mértékben nyitott vagyok a párbeszédre. Úgy gondolom, hogy valóban lényegi nagy változást nem hozna ez a módosítás. Gyakorlatilag annyi történne, hogy a módosító javaslat elfogadása esetén a törvényjavaslat által kísérletként értékelhető magatartások befejezett bűncselekményként lennének értékelhetők. Én ezt a vitát még mindig nyitottnak tekintem, de nem fogok a módosító javaslatomban foglaltak változatlanságához ragaszkodni. Mindazonáltal kérem a tisztelt előterjesztőt, hogy ezt vagy azt módosított formában támogatni szíveskedjék.

Egyébként pedig az eredetileg beterjesztett javaslatot más vonatkozásban elfogadásra érdemesnek tartom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 179 2009.03.02. 1:50  172-186

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban ma az alkotmányügyi bizottságban egy nagyon mélyreható és hosszú szakmai vita bontakozott ki ebben a témakörben. Minden frakció kifejthette azon álláspontját, hogy szakmailag miért tartja megfelelőnek vagy nem megfelelőnek ezt a jogszabályt.

Elmondtuk, hogy a módosítás irányával egyetértünk, azzal az iránnyal, hogy valóban szükség van átgondolni azt, hogy a büntető törvénykönyv megfelelő rendelkezéseket és megfelelő súlyú rendelkezéseket tartalmaz-e az erőszakos bűnelkövetőkkel szemben. A kormány is tervez ilyen irányú javaslatot benyújtani. Azt is megemlítettük, hogy a Fidesz javaslatában szereplő gondolatokból egyes elemeket érdemes átvenni, érdemes felhasználni. Úgy hiszem, azt azonban az előterjesztőnek nagyon nagy súllyal kellene figyelembe vennie, hogy társadalmi szervezetek és szakmai szervezetek egyöntetűen részben alkotmányellenesnek, részben pedig szakmailag nem megfelelőnek találták ezt a javaslatot.

Olyan kis jelentőségű szervezetekről beszélek, mint mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, amely kifejezetten alkotmányellenesnek minősítette egyes rendelkezéseit ennek a javaslatnak. De említhetném a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetet, a Magyar Ügyvédi Kamarát és egyéb szakmai és civil szervezeteket, amelyeknek az előttünk fekvő véleményéből egyöntetűen az derül ki, hogy ez a javaslat nem képes orvosolni azt a társadalmi problémát, amellyel valóban szembe kell néznünk. Ezért nem támogatjuk a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 129 2009.03.24. 9:54  122-156

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, amivel minden ilyen témában szoktam, hogy a gyűlöletbeszéd elleni hatékony fellépés igenis szükséges, és igenis nem elégséges a jelenlegi hatályos jogszabály, ami az ilyen jellegű magatartásoknak egy bizonyos körét tiltja.

Szükséges a gyűlöletbeszéd elleni fellépés büntetőjogi úton is, azaz az ilyen magatartások büntető törvénykönyvben történő szankcionálása is. Azt is hozzáteszem, sajnos mindig hozzá kell tennem, hogy sajnos egyre inkább szükség van erre. És azt is hozzáteszem, amit mindig el szoktam mondani ilyenkor, hogy nem fogjuk, és nem fogom addig feladni, amíg ez nem teljesül. Örülök nagyon a kormány kezdeményezésének.

Ezen túl nem kívánom megismételni mindazokat, amiket korábbi országgyűlési viták során elmondtam, részben itt a parlamentben, részben természetesen a nyilvánosság előtt, illetve a bizottsági üléseken. Az akkor általam kifejtett érvek a mai nap is érvényesek, sőt talán még aktuálisabbak, mint bármikor máskor.

A konkrét javaslatról szeretnék néhány szót ejteni viszont. Meggyőződésem az, és továbbra is úgy gondoljuk, hogy a hatályos alkotmány rendelkezései mellett is lenne lehetőség a mi jogértelmezésünk szerint - és itt ezt nagyon kiemelném: a mi jogértelmezésünk szerint - a gyűlöletbeszéd elleni büntetőjogi fellépés megalkotására. Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja azonban nem ez. Ezt viszont értelemszerűen kénytelenek vagyunk elfogadni, ezért szükséges és ezért szerencsés az, hogy a kormány beterjesztette az alkotmány módosítására irányuló javaslatát.

Megjegyzem egyébként, hogy a legutolsó alkotmánybírósági határozat, amely ebben a témában megszületett, már először egyébként 15-18 éve, nem egyhangúlag került elfogadásra, hanem ahhoz két párhuzamos és egy különvéleményt csatoltak az alkotmánybírák, akik részben vagy abszolút nem értettek egyet a többségi határozattal. Hangsúlyozom, ez először volt így, és ezekben a határozatokban többek között megfogalmazzák azt az alkotmánybírók, hogy szükségesnek tartanák az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítással kapcsolatos gyakorlatának a felülvizsgálatát, átértékelését; megtartani belőle azt, ami jó, viszont megváltoztatni azt, ami szükséges a gyakorlat kialakulása óta eltelt húsz év eseményei és történései, társadalmi változásai miatt.

(13.40)

Két alkotmánybíró egyébként osztotta azt az álláspontunkat, hogy a jelenleg hatályos alkotmányos szabályok mellett is megalkotható a büntetőjogi fellépés, azonban úgy gondoljuk, mivel iránymutatást ebben a határozatban sem adtak arra, hogy milyen módon tartják ezt elképzelhetőnek, ezt az utat választani túlontúl kockázatos lenne.

Kiemelném az alkotmánybírsági határozatból azt, amire Csákabonyi Balázs képviselőtársam és az államtitkár úr is utalt, illetve amit valóban Kovács Péter alkotmánybíró fogalmaz meg a párhuzamos véleményében, hogy azokat a magatartásokat tiltani, amelyeket egyébként a korábbi törvényjavaslatunkban büntetni kívántunk, Magyarországnak - ezt egyértelműen, fehéren feketén leírja - nemzetközi jogi kötelezettsége. Ha mi másként gondoljuk, ha a jogalkotó ezt másként gondolja, mert természetesen teheti így, akkor megvan az a lehetősége, hogy mondjuk, kilép az ENSZ-ből, vagy felmondja az ENSZ-egyezményeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azért azt mi sem gondoljuk komolyan, hogy ez lenne a követendő út, és ezt nemcsak mi nem gondoljuk így, hanem azok az ellenzéki képviselőtársaim sem gondolják így, akik ma ezt az alkotmánymódosítást nem támogatják, és akik nem támogatták a korábbi javaslatainkat sem. Ehhez képes szintén az alkotmánybíró úr véleménye alapján az a megoldás kínálkozik, amelyet ma a kormány választott, nevezetesen: az alkotmányt módosítja, és ilyen módon hozzáigazítja a magyar jogrendszert a nemzetközi elvárásokhoz, azokhoz a nemzetközi elvárásokhoz, amelyeket Magyarország mint szuverén állam, saját maga vállalt, s ezzel együtt vállalta azt, hogy a saját jogrendjét hozzáigazítja az abban foglaltakhoz.

Reagálnék arra az érvre, amit nagyon sokan hangoztattak, és a parlamenti vitában Salamon képviselőtársam is megtette, hogy miért próbálkozunk itt mi új megoldásokkal, amikor erre már van, nevezetesen a közösség elleni izgatás tényállása szerepel a büntető törvénykönyvben, ezt lehetne és kellene alkalmazni. Már sokszor elmondtuk azt, és határozott véleményem, hogy a magyar bíróságok ezt a jogszabályt nem megfelelőképpen alkalmazzák. Ez nem csak az én véleményem, az Alkotmánybíróságnak is ez a véleménye, a határozatban - hangsúlyozom, a többségi határozatban - ez fehéren feketén szerepel, benne van. Azonban azt is tudnunk kell, hogy a magyar alkotmányos berendezkedés nagyon helyesen olyan, hogy a hatalmi ágak megosztottak, azaz a törvényalkotó nem szólhat bele abba, hogy a bíróságok hogyan értelmezzék a jogszabályokat; illetve ha és amennyiben a bíróságok a jogalkotó szerint nem megfelelően alkalmaznak egy jogszabályt, egyetlen megoldás kínálkozik, az, hogy azt meg kell változtatni.

Az államtitkár úr elmondta, és nagyon osztom ezt a véleményt, hogy amennyiben a mi álláspontunk szerint helyesen alkalmaznák a bíróságok a közösség elleni izgatás tényállását, akkor sem lenne elégséges a jogszabály arra, hogy megfelelőképpen a nemzetközi egyezményeknek és egyébként a mi elvárásainknak megfelelően hatékonyan gondoskodni tudjanak arról, hogy a közösségek emberi méltósága ne sérüljön meg. Én ugyanis nem tudom azt elfogadni, hogy csak akkor lehessen valakit megbüntetni, csak az legyen tilalmazott magatartás, hogyha valaki, mondjuk, egy társadalmi csoport kiirtására, megverésére, elűzésére buzdít, mert ma körülbelül erről van szó, és erről lenne akkor is szó, hogyha a bíróságok az Alkotmánybíróság által javasolt módon alkalmaznák a közösség elleni izgatás tényállását.

Nem gondolom elfogadhatónak azt, hogy a magyar jogszabályok megengedjék, hogy társadalmi csoportokat szabadon gyalázhassanak, és kirekesztő megnyilvánulásokat hangoztathassanak nagy nyilvánosság előtt. Nem gondolom, és bárki bármit mond, én nem tudom azt elfogadni, hogy a magyar jogrendszer az ilyen jellegű magatartásokat ne tiltsa, és ne gondoskodjék megfelelőképpen ezen magatartások tiltásával a közösségek emberi méltóságának a védelméről.

Felteszem a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: akkor, ha elfogadjuk azt, és talán ezt nem vitatja senki, hogy nemzetközi kötelezettségünk van lépni ebben a kérdésben, akkor ezt a problémát hogyan kívánják megoldani? Milyen javaslatuk van arra, hogy ebből a csapdából kiszabaduljunk és kilépjünk? Nem én mondom, hogy nem jó ez a szabályozás, hanem a nemzetközi szervezetek, az Unió, az Európa Tanács, az ENSZ marasztalnak minket folyamatosan, és kifogásolják a nem megfelelő szabályozást, ami Magyarországon ebben a témakörben hatályban van.

Tehát mi a megoldás? Lépjünk ki az ENSZ-ből? Vagy mondjuk fel a nemzetközi egyezményeinket? Ez a megoldás? Vagy netán lépjünk ki az Európa Tanácsból? Ez a megoldás? Vagy akkor mi a megoldás? Az a megoldás, hogy időről időre viseljük el azt, hogy kioktatnak minket arról, hogy évtizedek óta nem vagyunk képesek hozzáigazítani a jogrendszerünket a saját magunk által vállalt nemzetközi elvárásokhoz? Ez a megoldás? Nos, én egyiket sem tekintem annak. Ha mindezeket mérlegre tesszük, akkor úgy gondolom, ma az egyetlen lehetőség a Magyar Országgyűlés előtt, hogy a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítást elfogadja, és az alkotmánymódosítás által lehetővé tett keretek között megalkotja a közösségek méltósága védelmében a gyűlöletbeszéd elleni hatékony fellépéshez szükséges büntető jogszabályokat.

Nagyon kérem, képviselőtársaim, fontolják meg ennek a javaslatnak a támogatását, és kérem, hogy az általam elmondottak szerint és annak alapján változtassák meg véleményüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 139 2009.03.24. 9:31  122-156

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék reagálni néhány gondolatra, ami a vitában a felszólalásom óta elhangzott.

Először is örömöm szeretném kifejezni a vonatkozásban, hogy úgy tűnik, akkor az SZDSZ álláspontja megváltozott, hiszen már a büntetőjogi módosítást is - legalábbis Hankó Faragó képviselőtársam azt mondta - pártolni tudnák, akár a jelenlegi alkotmányos szabályok között is. És még jobban örülök annak, amit Salamon képviselőtársam mondott, hogy mindenben egyetért Hankó Faragó képviselő úrral, ami nyilván azt is jelenti, hogy akkor a büntetőjogi módosítást esetleg a jövőben szintén pártolni tudja. (Dr. Salamon László: Nem ezt mondtam.)

De visszatérek egy kicsit komolyabb mederbe, mert sajnos úgy hiszem, hogy a vicc kategóriájánál nem komolyabb, ami e vonatkozásban elhangzott, hiszen a büntetőjogi módosítást eddig még soha semelyik frakció az utóbbi időben nem támogatta, amit mi kezdeményeztünk.

Nagyon rossznak és károsnak tartom azt a megközelítést, ahogy Répássy képviselőtársam hozzányúlt ehhez a témához. Ugyanis azt a folyamatot, ami évek óta, vagy talán most már azt mondom, hogy több mint egy évtized óta megy itt az Országgyűlésben, egészen - hogy mondjam - más megvilágításba helyezte, és ezt nem pozitív értelemben mondom. Azt mondta, hogy március 15-e után nem járulnak hozzá a szólásszabadság bármiféle korlátozásához. Azért megkérdezem: miért, eddig megtették? Tehát úgy gondolom, eddig sem voltak soha partnerek abban, hogy a közösségek méltóságát sikerüljön bármilyen jogi eszközzel megvédeni, nem csak büntetőjogi eszközzel. A polgári jogi tényállások módosítása tárgyában sem volt soha partner sem a Fidesz, sem a KDNP; nemcsak 15-e után, hanem azelőtt sem, a rendszerváltozás óta.

A másik, amit nagyon veszélyes iránynak tartok: összemosni azt, hogy ez közbiztonsági kérdés lenne. Ez nem közbiztonsági kérdés, ez az emberi méltóság védelmének a kérdése. Egészen más intézkedéscsomagot igényel a közbiztonság védelme, és egészen más jogszabály-módosításokat igényel az emberi méltóság védelme. Itt ez utóbbiról vitatkozunk most, tehát a büntetőpolitikai kérdéseket egyébként nem szívesen nyitnám fel. Persze, lehet erről is vitatkozni majd egy más napirend keretében, vélhetően nagyon is hamar, hiszen terveink szerint az Országgyűlés előtt lesz egy héten belül az erre irányuló, büntető törvénykönyvet módosító javaslat. Akkor ezt a vitát természetesen fel lehet nyitni, de szeretném azt hangsúlyozni, hogy a közbiztonságot és a közösségek méltóságának védelmét összemosni óriási hiba, nem gondolom ezt egy jó, helyes és követendő iránynak.

Ugyanúgy nem gondolom méltányosnak és igazságosnak, hogyha arra hivatkozik képviselőtársam, hogy nem asszisztál szívesen egy vitához, ami a miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke között folyt le, mármint hogy ennek a miniszterelnök általi megoldásához. Nos, nem erről van szó. Az előző felszólalásomban - és korábban e témában megfogalmazott felszólalásaimban - is elmondtam azt, és nem kívánom elismételni, csak utalok arra, hogy itt egy nagyon sokéves folyamat vezetett el oda - nagyon egyértelműen igazolhatóan nagyon sokéves folyamat vezetett el oda -, hogy most a kormány az alkotmány módosítására tesz javaslatot. Nem aktuálpolitikai oka van ennek, főleg nem az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök között lefolyt vita; köze nincs hozzá, azt gondolom.

Másrészt az Alkotmánybíróság elnöke nem tud mást mondani, hiszen nem politikus, és nyilvánvalóan ebben - ahogy elnök urat ismerem - eddig is tartózkodott politikai véleménynyilvánítástól, és ebben az esetben sem politikai véleményt nyilvánított. Ő mindössze azt mondta, hogy az ő meglátása szerint a jelenleg hatályos alkotmányos szabályok szerint nem lehet a gyalázkodó magatartásokat büntetőjogi úton tiltani - ezt mondta.

Jelen pillanatban az Országgyűlés alkotmányozó hatalomként kíván eljárni, ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak ebben a vonatkozásban azt kell majd tennie, amit az Országgyűlés most dönteni fog: ha megváltoztatja az alkotmányt, akkor kénytelen lesz a gyakorlatát megváltoztatni. Ez tehát nem két ember vitájáról szól, hanem valami egészen másról, és nem is szeretném, ha bárki úgy állítaná be, hogy ez erről szól.

(A jegyzői székben
Móring József Attilát Gulyás József,

Podolák Györgyöt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Répássy képviselőtársam utalt még arra, hogy 20 éve töretlenül működik, és milyen jó gyakorlat ez. Ezt persze lehet erénynek is felfogni, és azt mondani, hogy ha valami 20 éve jól működik, akkor azon miért változtassunk. És ha valami 100 éve működik, akkor azon miért változtassunk? Vagy 500 éve működik, azon miért változtassunk? Végül is visszanyúlhatunk Hammurapi törvényeihez is, ugye?

Azért változtassunk rajta, mert a világ változik, mert a társadalom változik, és a társadalmi változásokkal együtt kell hogy járjon a jogszabályváltozás is. Ami mondjuk, 20 éve veszély volt egy demokratikus átrendeződésben, az azt közvetlenül követő időkben, hogy ha a szólásszabadságot bármilyen pici módon is korlátozzuk, az elősegíti esetleg a visszarendeződést, ez a veszély 20 évvel a rendszerváltozás után, úgy hiszem, már nem áll fönn.

(14.20)

Vagy aki azt mondja, hogy fönnáll, az szerintem butaságot mond. Megváltozott tehát a társadalmi környezet. Viszont más veszélyek meg kialakultak, amit nagyon jól látunk, az egyre erősödő rasszizmust és idegengyűlöletet, Magyarországon is nagyon és a világban máshol is. Ezt fölismerték Európa más országaiban, és ehhez hozzáigazították a jogrendszerüket. A jogszabályoknak változniuk kell tehát a társadalmi változásokkal; ami húsz éve jó volt, és húsz éve pártolható volt, az nem biztos, hogy most is. Én azt gondolom, hogy az előterjesztő ezt ismerte föl, és ezért terjesztette be, és ezért lehet támogatni az ő javaslatát.

Hankó Faragó képviselőtársam azt mondta, és persze észleltem meg éreztem azt a fél mondatot is, amivel helyesbítette, hogy miért nem lép a kormány képviselője az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hogy változzék meg a bírói gyakorlat. Egyetértek azzal a kiegészítéssel, amit tett, hogy természetesen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy igazgatási szervezet, és pont a bírói függetlenség intézménye miatt semmiféle ráhatása nincsen a bírói gyakorlatra. Más olyan fórum viszont, ahol országgyűlési képviselő vagy az igazságügyi és rendészeti miniszter, vagy az ő képviselője hivatalosan, alkotmányosan ráhatást tud gyakorolni a bíróságokra, nincs, ilyenformán nem tudja a bírósági ítélkezési gyakorlatot orientálni. Tudja a rendőrségit olyan keretek között, ahogy azt, mondjuk, a bírói gyakorlat vagy az ügyészi gyakorlat megengedi, de a bírósági gyakorlatot nem tudja.

Természetesen a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma jogosult lenne egy ilyen döntést meghozni, én azonban nem ismerem annak alkotmányos módját, hogy hogyan lehetne megkérni hivatalosan és jogszabály szerint a büntető kollégium vezetőjét arra, hogy erről egy jogegységi döntést hozzon. Ha pedig ezt nem lehet, akkor úgy hiszem, hogy a bírói gyakorlat mikénti alakulására sem a kormánynak mint a végrehajtó hatalomnak, sem pedig az Országgyűlésnek nincsen lehetősége. Így marad valóban az az elcsépeltnek tűnt, és már-már közhelyesnek tűnt mondat, miszerint is valóban nincs más, mint a jogszabályt módosítani, ha nem vagyunk megelégedve a bírói gyakorlattal.

Úgy hiszem, legalább odáig eljutottunk, legalább odáig, hogy egyetértünk abban, hogy a közösség elleni izgatás vonatkozásában a magyar bírói gyakorlat nem megfelelő véleményünk szerint. Ezért úgy gondolom, hogy azok az érvek, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim a javaslattal szemben megfogalmaztak, nem állják meg a helyüket, és ismételten kérem önöket, hogy gondolják át még egyszer, és támogassák ezt a javaslatot az emberi méltóság védelme érdekében. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 147 2009.03.24. 1:36  122-156

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hankó Faragó képviselőtársamnak mondom - talán elkerülte a figyelmét -, hogy hozzátettem azt is, hogy az utóbbi időben. Természetesen tudom, hogy 2003-ban támogattak büntetőtörvénykönyv-módosítást - ezt hangsúlyoztam az előző felszólalásomban.

A Salamon képviselőtársam és Répássy képviselőtársam által felvetettekre pedig azt mondanám, hogy ha a megfogalmazással van a probléma, képviselő úr, akkor miért nincs módosító indítvány mellé téve. Akkor ki lehetett volna javítani esetleg azt a megfogalmazást, amely önt zavarja. Vagy továbbmegyek: ha önök szerint is szükséges e problémakör jogi szabályozása, akkor akár be tudtak volna nyújtani az elmúlt húsz év során más módosító javaslatokat is, amelyek ugyanezt a kérdéskört próbálják tisztába tenni. A problémám csak azzal van, hogy önök, ahogy már egyszer mondtam a Ház falai között, mindig csak bírálnak, képviselőtársaim, ebben a témában, csak és csak és csak bírálnak, semmi mást nem tesznek. Mindig azt mondják el, hogy mi miért nem jó.

Egyszer szeretnék egy pozitív javaslatot, egy olyan módosítót látni, amely önök szerint megfelelő módon kerül megfogalmazásra, önkényes jogértelmezésre nem ad módot, de ezt a problémakört valóban kezeli. Ezt is többször elmondtam már, elmondom még egyszer, el fogom mondani legközelebb is valószínűleg, aztán remélem, hogy egyszer lesz hatása.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 153 2009.03.24. 2:05  122-156

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nos, nincs félreértés közöttünk Salamon képviselő úrral, mert egyrészt azt gondolom - és meg kell nézni a parlamenti szó szerinti jegyzőkönyvben -, hogy igenis tett olyan megjegyzést a képviselőtársam, hogy kifogásolja a megfogalmazását is, nem csak önmagában a létét ennek az alkotmánymódosításnak.

Másrészt pedig abban sincs vita köztünk, és én pontosan értem, amit mondott a képviselő úr, hogy az uszítás szankcionálását lehetővé teszi a mai alkotmány hatályos szövege. Csak én azt mondom, és hangsúlyoztam, és ezek szerint erre pedig a képviselőtársam nem figyelt oda a felszólalásom során, hogy mi úgy gondoljuk, az uszítás tiltása nem elegendő korlát, ezt szeretném hangsúlyozni. Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint pedig jelen pillanatban ennél szigorúbb szabályozást az emberi méltóság védelme érdekében nem tesz lehetővé az alkotmány, ezért szükséges annak a módosítása. Úgyhogy azt gondolom, e tekintetben sincs félreértés közöttünk.

A hatalommegosztásról és a bírósági döntési szabadságról pedig csak annyit, hogy én úgy hiszem, nem az követi el a hibát, aki kritizál bírói gyakorlatot általánosságban - nem konkrét ítéletekről beszélek általánosságban -, hanem az követi el ezt a hibát, aki megpróbálja befolyásolni, és megpróbál beleszólni abba. Nos, én ezt sosem tenném. Pont ezért mondom azt, amit immáron sokadszor mondok, hogy a jogalkotó jogszabályt módosít, ha nem tetszik neki a bírói gyakorlat, de ahhoz, hogy ennek a szükségességét felismerje, persze szükséges az, hogy értékelje a bírói gyakorlatot, hogy az számára megfelelő-e, az ő akaratát tükrözi vagy nem. Én pedig azt gondolom, hogy semmiféle problémát nem okoz, ha a jogalkotó vagy a jogalkotó egyik képviselője azt mondja, hogy nem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 269 2009.05.04. 9:50  266-276

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja a vizsgálóbizottság felállítását, ugyanúgy támogatja, ahogyan eddig minden vizsgálóbizottság felállítását, és nem úgy támogatja, ahogyan a Fidesz annak idején nem támogatta egyetlenegy kezdeményezésünket sem vizsgálóbizottságok felállítására.

De folytatom rögtön azzal, hogy az, ami történt azon a napon, aminek az eseménye kapcsán Répássy képviselőtársam a vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte, egész másról szól, mint amiről most és ma az Országgyűlésben beszélgetünk. Rendőrszakmai kérdéssé silányítani ezt a problémát, azt gondolom, nem volna szabad, nem lett volna szabad. Nem vonatkoztathatunk el attól, hogy a vizsgálóbizottság felállítását mikor jelentette be a Fidesz: azon a napon, amikor ez a sajnálatos esemény megtörtént, azon a napon, amikor képviselőcsoportunk kezdeményezte azt, hogy a holokauszttagadást büntetni lehessen. Amikor képviselőcsoportunk kezdeményezte azt, hogy a rendezvényeken olyan megnyilvánulásokat hangoztató személyekkel szemben, amilyenek 18-án elhangzottak, és akik ott részt vettek, büntetőjogi eszközökkel fel lehessen lépni. Azt gondolom, az ottanit nyugodtan nevezhetjük neonáci rendezvénynek, amely szégyenletes és visszataszító volt.

Azt gondolom, hogy ezeknek a gondolatoknak kellett volna prioritást kapniuk azon a napon. Azt vártuk volna, és személyesen én is azt vártam volna, hogy a Fidesz képviselőcsoportja csatlakozik a kezdeményezésünkhöz, amely a holokauszttagadást bűncselekménnyé nyilvánította volna. Én még mindig remélem azt, hogy csatlakozik majd ahhoz a kezdeményezéshez, ami ebből a célból az alkotmányt kívánja módosítani.

De visszatérve a konkrét javaslatra: tehát támogatjuk a vizsgálóbizottság felállítását. Úgy gondolom, Répássy képviselőtársam is elmondta, hogy ennek a bizottságnak több dolgot kell vizsgálnia; azokat is, amelyekről képviselőtársam beszélt, de azokkal összefüggésben, úgy hiszem, még sok minden mást is. Úgy fogalmazott a képviselő úr a bizottsági ülésen, hogy ennek a vizsgálatnak túl kell mutatnia a konkrét eseményen. Nos, teljes mértékben osztom ezt a meglátását, egyetértek vele.

Meglátásom szerint a vizsgálóbizottságnak vizsgálnia kell azt is, és a jelentésében ki kell arra térnie, hogy rendelkezésre állnak-e megfelelő jogszabályok egy határozott és hatékony rendőri fellépéshez. Vizsgálni kell azt, hogy ha nem, akkor vajon milyen jogszabályok megalkotása szükséges ahhoz, hogy a rendőrség határozottan tudjon fellépni, és ott, a helyszínen egyértelműen el tudja azt dönteni, van-e lehetősége, van-e kötelessége közbelépni a rendezvény során. Ugyanis meglátásom szerint a jogszabályi háttér sem nem világos, sem nem megfelelő.

Képviselőtársammal együtt ültünk és vitatkoztunk azon az ötpárti egyeztetésen, amelyen a gyülekezési jog bizonyos rendelkezéseinek a felülvizsgálatát próbáltuk meg elérni, sajnos sikertelenül, semmi nem tudott megvalósulni az ott tárgyaltakból. Szintén elég sokat vitatkoztunk arról, hogy a közösségek emberi méltósága védelmében a szólásszabadságot milyen módon korlátozó rendelkezéseket volna szükséges, hogy az Országgyűlés elfogadjon, részben a jogalkotó azon kötelezettségének eleget téve, hogy meg kell védenie a polgárait, részben pedig az elfogadott nemzetközi egyezmények tükrében. Nos, erre sem került sor, remélem, a közeljövőben megkapjuk ehhez a Fidesz képviselőcsoportjának a támogatását.

Vajon egyértelműek-e a rendelkezések? Feltétlenül vizsgálnia kell ezt a kérdéskört a bizottságnak, mert ha határozott fellépést követelünk meg a rendőrségtől, amit egyébként meg is követelhetünk, akkor nekünk, jogalkotóknak biztosítanunk kell azt, hogy erre a fellépésre a rendőrségnek lehetősége is legyen. A rendőrség az elmúlt egy-két évben hatvan alkalommal indított eljárást közösség elleni izgatás miatt. A hatvan alkalomból, talán Répássy képviselőtársam is tudja, hány esetben emelt az ügyészség vádat ilyen ügyekben, ez a szám nulla, egyetlenegyszer sem, ami azt jelenti, hogy az ügyészség meglátása szerint azok a megnyilvánulások, amelyek az elmúlt egy-két évben elhangoztak, legálisak. Vagy az ügyészség értelmezi rosszul a jogszabályokat, akkor kötelességünk lépni ebben a kérdésben, vagy pedig olyan a jogszabályi környezet, hogy ezeket a megnyilvánulásokat eltűri; ebben az esetben is lépnünk kell. Ilyenkor nem várhatjuk el azt a rendőrségtől, hogy hatvan elutasított indítványa után feloszlasson egy rendezvényt, akkor, hogyha nincs százszázalékosan meggyőződve arról, hogy a közösség elleni izgatás bűntette megvalósult. Tehát a vizsgálóbizottságnak ezeket a kérdéseket vizsgálnia kell.

Nekem egy nagyon szimpatikus megközelítés lenne egyébként az, amit képviselőtársam elmondott, hogy először próbáljuk meg a szólásszabadságot kicsit tágabban értelmezni, mármint a korlátozását, a korlátozására vonatkozó jogszabályokat, és a bíróság majd kialakítja a gyakorlatát. A probléma csak az, hogy ez már megtörtént. A bíróság is megtette, de ami ennél fontosabb, az Alkotmánybíróság is megtette, és az Alkotmánybíróság több határozatában kifejezte azt, hogy a szólásszabadságot korlátozó jogszabályokat megszorítóan kell alkalmazni, megszorítóan kell értelmezni. Az én meglátásom szerint is itt az ideje, hogy az Alkotmánybíróság ezt a joggyakorlatát megváltoztassa, ezt a hozzáállását megváltoztassa, de amíg ez a hozzáállása, addig a rendőrségtől nem tudjuk elvárni azt, hogy amikor kétséges az, és tulajdonképpen csak a gyanúja van meg annak, hogy közösség elleni izgatás történt, akkor próbaképpen feloszlasson egy rendezvényt. A rendőrség nem arra való, hogy kísérletezzen. De valóban ne szaladjunk ennyire előre, várjuk meg a vizsgálóbizottság vizsgálatának az eredményét.

Ezzel a gondolatmenettel azt szerettem volna kifejezni és nyilvánvalóvá tenni, hogy nem állhatunk meg azoknál a kérdéseknél, amelyeket képviselőtársam vizsgálni javasol, hanem annál egy picit tovább kell menni, azokat kiegészítve, azokat kiterjesztően értelmezve kell a vizsgálatot lefolytatni.

A bizottság összetételéről engedjenek meg még pár mondatot. Azért is kértük azt, hogy ma ne záruljon le az általános vita, hogy legyen lehetőség módosító indítványok benyújtására, többek között az összetételt illetően. Az Alkotmánybíróság az egyik határozatában kifejezésre juttatta azt, hogy az a párt minősül kormánypártinak, amelyik vagy koalíciós szerződést kötött, vagy a kormányban részt vesz. A Szabad Demokraták Szövetségéről ez nem mondható el: sem koalíciós szerződést nem írtak alá, sem pedig egyetlenegy olyan tagja nincs a kormánynak, aki a Szabad Demokraták Szövetségéhez köthető, ilyenformán ellenzéki pártnak minősül. Ez a bizottság, ahogyan a többi vizsgálóbizottság is, paritásos bizottság kell hogy legyen, ezért úgy gondolom, feltétlenül szükség van a bizottság összetételének a módosítására.

(20.40)

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés: tehát az általam elmondott módosításokkal és kiegészítésekkel támogatjuk a vizsgálóbizottság felállítását, hangsúlyozva azonban azt, hogy nem ez jelenti a megoldást az ott elhangzottakra és az ott elhangzottak megismétlődésének a meggátolására, hanem úgy hiszem, hogy ez az alkotmány módosításával, a holokauszttagadás büntetendővé nyilvánításával és a gyűlöletbeszéd polgári és büntetőjogi szankcionálásával érhető el. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 275 2009.05.04. 6:34  266-276

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy képviselő úr felszólalásából egy dolog biztosan kibontakozik, hogy a vizsgálóbizottság ülésén majd konstruktív vitát lehet folytatni. Nagyon remélem, hogy a bizottság ülései nem egymás sértegetéséről szólnak majd, hanem ugyanebben az egyébként kulturált hangnemben folynak, ahogy most mi itt egymással a vitát folytatjuk.

De ha Répássy képviselő úr szakmai alapon vagy részben szakmai alapon közelítette meg a kérdést, akkor hadd tegyem én is. Természetesen a jogkérdés nem egyenlő a büntetőjogkérdéssel.

Természetesen nem feltétlenül muszáj bűncselekményt megvalósítani ahhoz, hogy egy ilyen intézkedésre a rendőrség köteles legyen. De valamilyen jogsértést mégiscsak meg kell valósítani! Meg kell keresni akkor, hogy mi az a jogsértés, ami ott megvalósul. És én legalábbis, lehet, hogy ez az én szakmai hiányosságom vagy a fantáziám hiánya, de nem találtam ilyet.

Ezt én nem tudom egyenlővé tenni azzal, hogy az alkotmány valamelyik rendelkezését megsérti, vagy én úgy gondolom, vagy mi úgy gondoljuk, vagy a rendőrség úgy gondolja valamiféle szabad jogértelmezés útján, hogy az alkotmánynak bizonyos rendelkezéseit megsértették. Magyarán valamilyen jogszabályba mégiscsak kell ütköznie, vagy büntetőjogszabályba, vagy valamilyen más jogszabályba annak a cselekménynek ahhoz, hogy a rendőrség a rendezvényt fel tudja oszlatni.

Itt megint visszatérünk ugyanahhoz a problémakörhöz, amit két irányból lehet megközelíteni. Az egyik, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata, ahogy már azt említettem a mai vita során, nagyon szilárd és kijegecesedett a vonatkozásban, hogy a szólásszabadság korlátozására vonatkozó jogszabályokat megszorítóan kell értelmezni. Nagyon kevés joggal szemben kell a szólásszabadságnak engednie - fogalmaz az Alkotmánybíróság. Hangsúlyozom, és mondom még egyszer, én nem feltétlenül értek egyet az értelmezés ilyen mérvű megszorításával, de ez a helyzet ma. És ha az Alkotmánybíróság ezt a gyakorlatot alakította ki, akkor a rendőrség ezzel nem mehet szembe. Nem mehet szembe sem ezzel, sem az ügyészségi, sem a bírósági gyakorlattal. Ezt azért figyelembe kell venni, amikor erről a kérdésről beszélünk.

A dolog másik oldala az - és igen, ezt hangoztatjuk sokszor, de azt is, hogy bizony köze van ehhez a problémakörhöz -, hogy az emberi méltóság sérelmére elkövetett cselekményeket, amelyeket ma bűncselekménynek nem lehet nevezni, de még polgári jogi jogsértésnek sem, igenis szankcionálni kell. Ilyen a holokauszttagadás vagy ilyen a gyűlöletbeszéd. Ugyanis enélkül nem fog tudni a rendőrség eljárni az én meglátásom szerint, mert az Alkotmánybíróság azt is sokszor leírta a határozataiban, hogy a személyi összességeknek az ő fogalmaik szerint vagy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint nem lehet megsérteni kollektíven az emberi méltóságát.

Hát ha ez így van, akkor ha valaki a holokausztot tagadja, és ezzel, Répássy képviselőtársam szavaival élve, kegyeleti jogokat sért, akkor megint csak oda jutunk vissza, hogy nem sért kegyeleti jogokat vele a jogszabályok szerint, mert a személyi összességekre vonatkoznának ezek a kegyeleti jogok, arra pedig nincsen lehetőség, hogy e vonatkozásban föllépjen a jogalkalmazó, hiszen semmiféle jogszabályt nem sért meg, mert a személyi összességeknek ma Magyarországon nem lehet megsérteni az emberi méltóságát.

(21.00)

Ezért jutunk megint ugyanoda vissza: ahhoz, hogy a rendőrség hatékonyan fel tudjon lépni, szükséges az emberi méltóságot sértő, az emberi méltóságot egyes társadalmi csoportokon keresztül sértő verbális megnyilvánulások szankcionálása.

S miért jönnek ide a külföldi neonácik? Ezt írtam még fel képviselőtársam felszólalásából. Nagyon egyszerű erre a válasz. Nem azért, mert tudják, hogy a rendőrség itt nem oszlatja fel őket - hála istennek, egyelőre még híján vagyunk a neonáci rendezvényeknek, nagyon kevés valósul meg belőlük, nem is szeretném, ha ez gyakori jelenség lenne Magyarországon -, hanem azért, mert nagyon jól tudják, hogy nálunk hiányos a jogszabályi háttér. S azt is nagyon jól tudják, hogy azt a cselekményt, amit itt megvalósítanak, otthon nem azért nem tudják megvalósítani, mert a rendőrség a miénknél határozottabb, hanem azért, mert van jogszabály, amely ezt tiltja. Azért jön át Németországból a neonáci, mert ott büntetik a holokauszttagadást. Azért jön át Szlovákiából és Csehországból a neonáci, mert ott büntetik a gyűlöletbeszédet, ellentétben velünk. Nem azt tudják ők, hogy a rendőrség nem fog beavatkozni, hanem azt, hogy a rendőrségnek nincs jogosultsága beavatkozni, mert nincs olyan jogszabály, amely alapján ezt megtehetné. Én sem szeretném, ha neonáci turizmus valósulna meg Magyarországon, nagyon nem szeretném. Csak az én meglátásom szerint jogalkotási lépésekre van szükség ahhoz, hogy ezt a jelenséget megakadályozzuk.

A bizottságok összetételére vonatkozóan nem szeretném felnyitni a vitát, annál is inkább, mert az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előtt van házelnök asszony megkeresése ebben a témában, és én azt remélem, hogy ott a témához kapcsolódóan a mai keretek adta lehetőségekhez képest egy jóval részletesebb és szélesebb körű vitát tudunk lefolytatni az összes érvrendszert felvonultatva. Az erre való reakciót ezért én a bizottsági ülésre hagynám. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 181 2009.05.11. 3:20  180-188

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár nem tartozik szorosan az én szakterületemhez a tárgyalt kérdés, mégis fővárosi képviselőként felfigyeltem egy módosító, illetve kapcsolódó módosító javaslatra. A T/9397/2. és 3. számú módosító javaslathoz kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be Hagyó Miklós képviselőtársam, aki gyakorlatilag a Kkt. 21. § (1) bekezdésének f) pontját kívánja kiegészíteni a "korlátozására" szóval, amelynek a jelentősége igen nagy.

A problémát a fővárosban az okozza, hogy a nagy súlyú tehergépjárművek behajtanak olyan védett övezetekbe is, ahova erre csak engedéllyel lenne jogosultságuk. Ez nemcsak a károsanyag-kibocsátás miatt okoz nehézséget, de fokozottan igénybe veszi a főváros útjait, és amúgy is komoly problémát okoz a közlekedési szempontból túlterhelt fővárosban. A behajtás engedély hiányában jelen pillanatban is szabálysértésnek minősül, azonban mindannyian tudjuk, a jogszabályok annyit érnek, amennyire be lehet őket tartatni. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a magatartást nem lehet hatékonyan szankcionálni, és nem - ha úgy tetszik - az anyagi jogi hiányosságok miatt, hanem azért, mert nem lehet érvényt szerezni ennek a szabálysértési paragrafusnak.

Az objektív felelősség ténye persze kérdéseket vet fel, de ha már létezik ez a kategória, akkor feltétlenül erre a problémakörre is ki kell terjeszteni a szabályozást. Hagyó Miklós képviselőtársam javaslata erre tesz kísérletet, és lehetőséget ad arra - ha az Országgyűlés ezt a kapcsolódó módosító javaslatot elfogadja -, hogy a vonatkozásban, amit az imént említettem, a kormányrendelet módosításra kerüljön, és hatékonyabban fel lehessen lépni az ilyen szabályszegő magatartást tanúsítókkal szemben.

Ehhez kapcsolódóan szeretném megjegyezni, hogy bár ennek az előterjesztésnek a keretein túlterjeszkedett volna, de képviselőtársammal egyeztetve módosító képviselői önálló indítványt szeretnénk benyújtani a buszsávok jogosulatlan használata vonatkozásában, amely téma szerint szintén a most tárgyalt javaslatot érinti, azonban - ahogy mondtam - jogszabályi lehetőség nem volt arra, hogy ezt módosító javaslat vagy kapcsolódó módosító javaslat formájában megtegyük, ezért most jelzem, hogy önálló képviselői indítvány formájában fogjuk megtenni.

A kapcsolódó módosító javaslat elfogadását pedig ajánlom a tisztelt Országgyűlés figyelmébe, és javaslom, hogy azt a módosító javaslatokról szóló szavazáskor fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 220 2009.05.18. 4:17  219-221

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az általános vita lefolytatása közben jeleztem, módosító indítványokat adtunk be a törvényjavaslathoz, és ezeket a módosító indítványokat kívánom nagyon röviden megindokolni, nem megismételve azt, ami az általános vitában elhangzott.

A módosító indítványok gyakorlatilag két célt szolgálnak. Egyrészt módosítanák a bizottság összetételét, hiszen épp a minap határozott az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a frakciója ellenzéki képviselőcsoportnak minősül, ezért szükségesnek bizonyult és szükségesnek mutatkozik a bizottság összetételének a módosítása. Emlékeztetnék arra, hogy itt egy paritásos bizottságról van szó, azaz a kormánypárti és ellenzéki képviselőknek azonos arányban kell képviseletet nyerniük a bizottságban.

(19.20)

Ezt a célt szolgálja az a módosító javaslat is, amelyet Gusztos Péter és Göndör István nyújtott be, és amelyet ajánlok a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra.

A másik, amit Csiha Judit képviselőtársam nyújtott be, a vizsgálat tartalmára, illetve ilyenformán a jelentés tartalmára is vonatkozik. Itt két különböző módosító indítványról van szó. Meglátásunk szerint szükséges az, hogy a bizottság ne csak és kizárólag a rendőrség tevékenységét vizsgálja a nevezett eseménnyel kapcsolatban, hanem egyúttal vizsgálja meg azt is, és ezek természetesen összefüggő dolgok, úgy gondolom, ez könnyen belátható, hogy a rendőrségnek volt-e megfelelő jogalapja arra, hogy fellépjen. Tehát ha azt vizsgálom, hogy a rendőrség hibázott-e, akkor óhatatlanul kell vizsgálnom azt is, hogy megfelelő jogszabályok állnak-e rendelkezésre ahhoz, hogy a rendőrség hatékonyan fel tudjon lépni egy ilyen jellegű neonáci rendezvénnyel kapcsolatban. Ezt az eredeti előterjesztés nem tartalmazza, ezért látjuk szükségesnek azt, hogy ezzel kiegészüljön az előterjesztés.

Hadd hangsúlyozzam azt, és szerettem volna itt befejezni ezt a felszólalást, de sajnos nem tudom, hogy szükséges ez annál is inkább, mert ma az alkotmányügyi bizottságban volt egy vita. Ez arról az alkotmánymódosításról szólt, amelyet 96 képviselőtársammal közösen nyújtottunk be az Országgyűléshez, és amely a holokauszttagadást, illetve a gyalázkodást kívánja szankcionálni, illetve az alkotmányossági alapokat megteremteni ahhoz, hogy később a büntető törvénykönyvben ezeket a magatartásokat szankcionálni lehessen. A bizottság vitájában kiderült, de ezt megerősítette maga a szavazás is, hogy sem a Fidesz, sem a KDNP frakciója nem támogatta még az általános vitára alkalmasságát sem ennek a törvényjavaslatnak. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, legalábbis úgy tűnik, hogy elzárkóznak korábbi bejelentéseik ellenére attól, hogy ezt a társadalmi problémát valamilyen módon az Országgyűlés megoldja.

Ennek a témakörnek a vizsgálata feltétlenül szükséges tehát a bizottság keretein belül is, hiszen ez, ahogy említettem, összefügg a rendőrségi fellépés lehetőségeivel. Mert ha nincs olyan bűncselekmény, ha az a cselekmény, hogy a holokausztot tagadják, ha az a cselekmény, hogy egyes társadalmi csoportokat szidnak, gyaláznak, nem bűncselekmény, akkor a rendőrségnek nem lesz lehetősége fellépni. Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, javaslom, hogy minden képviselő támogassa a benyújtott módosító indítványokat, és ezzel együtt fogadjuk el a bizottság felállításáról szóló határozatot.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 44 2009.05.19. 2:50  41-53

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a most tárgyalt törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottság ülésén vita nem bontakozott ki, inkább az álláspontok ismertetésére került sor, amit három pontban tudnék összefoglalni.

Először is a Fidesz, az ellenék képviselői örömüket fejezték ki a vonatkozásban, hogy a törvényjavaslatban szerepelnek olyan elemek, amelyek megtalálhatók voltak a '98. évi büntető novellában, és azon álláspontjuknak adtak hangot, hogy ha és amennyiben ezt ők módosító javaslatokkal ki tudják teljesíteni, akkor esetleg lehetőség van arra, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok is megszavazzák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ugyanakkor kormányoldalról elhangzott az, hogy éppen ezek azok a javaslatok, amelyek legalábbis meggondolásra alkalmasak. Ezt az általános vita folyamán kicsit bővebben ki fogom majd fejteni. Másrészt felmerült kérdésként az, hogy miért nem egységes büntető törvénykönyv fekszik előttünk, miért egy novelláris módosítás.

Harmadrészt pedig a megelőző jogos védelem került szóba mind kormánypárti képviselő, mind pedig ellenzéki képviselő megszólalásaiban. A megelőző jogos védelemmel kapcsolatban azt kifogásolták ellenzéki képviselőtársaim, hogy ez legalábbis azt a látszatot kelti, mintha az állam ki akarna vonulni az állampolgárai megvédésének szférájából, magyarán nem kívánná megfelelőképpen ezt a feladatot felvállalni, hanem átruházza ezt a lehetőséget az egyes állampolgárokra. Ennek ellenérveként elhangzott a bizottsági ülésen az, hogy a megelőző jogos védelem egyrészt, ahogy államtitkár úr is említette most az expozéban, egy társadalmi igényre reagál, azt kodifikálja, és egy pluszlehetőséget ad, tehát ez semmiképpen sem negatívumot jelent, hanem csakis kizárólag pozitívumot. Ennek részleteit is majd az általános vita során kívánom kifejteni.

Mindezekkel együtt az alkotmányügyi bizottság többsége a javaslatot támogatta, és az Országgyűlésnek megtárgyalásra ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 46 2009.05.19. 20:08  41-53

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, ebben a ciklusban ilyen jelentőségű büntető törvénykönyvi módosítás még nem került az Országgyűlés elé. 1990 óta, úgy hiszem, nyugodtan nevezhetjük ezt a büntető törvénykönyv negyedik novelláris módosításának.

Csak emlékeztetésül: '93-ban volt az első ilyen, amelyik tulajdonképpen megteremtette a jogállami büntetőjogot Magyarországon, és ahhoz képest meglepően, hogy egy konzervatív kormány alatt került ez elfogadásra, meglehetősen liberális büntetőpolitikát valósított meg ez a '93. évi novella.

Ezt követte a '98. évi novella, amelynek közvetlen kiváltó okait az akkoriban mindenki által ismert robbantásos merényletekkel, illetve az első igazán komoly gazdasági bűncselekmények megjelenésével lehetett magyarázni, és ilyenformán egy szigorú, keménykezű büntetőpolitikát valósított meg. Úgy hiszem egyébként - ezt csak zárójelbe teszem -, maga az, hogy bizonyos szigorításokat bevezetett, amit egyébként a 2003. évi novella is megtartott, önmagában nem kifogásolható, de ugyanúgy, ahogy majd kitérek kicsit később erre a tervezett "három csapás" elnevezésű törvényjavaslattal kapcsolatban, a Fidesz akkor is átesett egy kicsit a ló túloldalára. Túlontúl szigorú rendelkezéseket vezetett be, generális szigorítást vezetett be a büntetőjog rendszerén belül, ami az én meglátásom szerint akkor nem illeszkedett a magyar büntetőjogi hagyományokhoz és a bíráskodás hagyományaihoz, ráadásul nem is differenciáltan szigorított, hanem úgy általánosan mindent - ez volt talán a legnagyobb probléma vele.

2003-ban került elfogadásra a következő, novellának nevezhető büntető törvénykönyvi módosítás, amely gyakorlatilag visszatért a '93. évi novella szellemiségéhez, azonban egyes, ahogy mondtam, jó elemeket megtartott a '98. évi büntető novellából. Azonban már látszik az, hogy az Európában egyébként szinte kivétel nélkül követett, Magyarországon két nyomtávú büntetőpolitikának nevezett irányzatot kívánta meghonosítani a magyar büntetőjogban. Remélem, hogy ezt a "két nyomtávú" fogalmat nyelvészek nem fogják cinikusan kielemezni, ez egy borzasztó rossz megfogalmazás. Azért használom mégis ezt és használom a későbbiekben is, mert így ment át a magyar köztudatba és a szakmai köztudatba is.

A mostani büntetőnovella alapvetően követi a '93. és a 2003. évi novella szellemiségét, ami azonban előrelépés ebben, az két dolog. Egyrészt az azóta eltelt időben a büntetőjog-tudományban felmerült szempontokat, illetve a bírói gyakorlatban felmerült szempontokat beépíti a büntető törvénykönyvbe; másrészt még hangsúlyosabbá teszi - persze ez a két szempont összefügg - ezt az úgynevezett két nyomtávú büntetőpolitikát. Mit is jelent ez konkrétan?

Először is, ahogy államtitkár úr az expozéjában említette, a személy elleni erőszakos bűncselekményeknél a büntető törvénykönyv - ha ez elfogadásra kerül - a törvény teljes szigorával lép fel az ilyen elkövetőkkel szemben. Kisebb súlyú bűncselekményeknél viszont kiemelt értékként kezeli a sértetti érdekeket, kiemelten szem előtt tartja ezeket és erre fokuszál, továbbá jóvátételre ösztönöz, és lehetőség szerint az elterelés irányába kívánja a jogalkalmazót orientálni. A közepes tárgyi súlyú bűncselekmények esetén pedig lehetővé teszi a szabadságvesztés büntetés alkalmazását is, de ugyanúgy az alternatív, kombinálható szankciókat is, és ezeknek az alkalmazását is lehetővé teszi.

Két jól elhatárolható részre tudom osztani ezt a novellát. Egyrészt a tíz éve működő kodifikációs bizottság munkájának eredményei találhatók meg ebben; ezek jellemzően az általános részi módosításokra vonatkoznak. Másrészt pedig a büntetőjogi kodifikációs főosztály munkája; ez a rész tulajdonképpen a kialakult társadalmi helyzetre reagál, főként a különös részt módosítja, leginkább az erőszakos és az erőszakos, többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok beiktatásával teremt új helyzetet.

A javaslatban foglalt változtatások majdnem teljes mértékben megfelelnek az MSZP büntetőjog-politikájának. E két pont mentén kívánom - idő hiányában valószínűleg majd csak az általános vita folytatásában - elemezni a törvényjavaslatot. De előtte, úgy gondolom, feltétlenül szükség van néhány koncepcionális, általános, a javaslat egészét érintő, sőt azon talán kicsit túl is mutató megjegyzés megtételére.

Először is, ahogy ezt már jeleztem, a javaslat szinte teljes mértékben megfelel az MSZP büntetőpolitikai elveinek. Megfelel azért, mert valóban a két nyomtávú büntetőpolitikát alkalmazza, azaz, ahogy mondtam, a súlyos, a közepes tárgyi súlyú és a kis tárgyi súlyú bűncselekményekre vonatkozó szabályok között markáns különbséget tesz. Hiszen a mi meggyőződésünk szerint ezek között markáns különbséget is kell tenni. De ami ennél talán fontosabb, itt egy picit szeretnék megállni: a Btk.-n belül élesen el kell választani, a jelenleginél sokkal élesebben az erőszakos, személy elleni bűncselekményeket az összes többi bűncselekménytől. Ezért nem értek én egyet egyébként többek között a differenciálatlan szigorítással, mert nem hiszem, hogy előadódhat olyan helyzet, bárhol a világon, ahol egyszerre indokolt szigorúbb megítélés alá vonni, mondjuk, a határjelrongálást és az emberölést is. Én ilyet nem nagyon tudok elképzelni. Differenciáltan igen, és a jól irányzott, jól átgondolt szigorításoknak valóban lehet visszatartó ereje. Úgy hiszem tehát, hogy a jelenleginél sokkal inkább el kell váljon egymástól az erőszakos, személy elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályozás és az összes többi bűncselekményre vonatkozó szabályozás.

Az MSZP büntetőpolitikájának középpontjában áll, hogy az alapjogok közül legfontosabbnak az élethez és az emberi méltósághoz fűződő jogokat tartjuk. Az Alkotmánybíróság szerint egyébként ezek elválaszthatatlanok, ezért is szokás őket együtt emlegetni. Ez azt jelenti, hogy az egyének és a társadalmi csoportok elleni verbális és tettleges erőszak minden formájának büntetését tűztük a zászlóra, beleértve ebbe a holokauszttagadást, beleértve ebbe a gyalázkodást és beleértve ebbe természetesen a tettleges bántalmazásokat is, ilyenformán a személy elleni erőszakos bűncselekményeket. Úgy hiszem, a személy elleni erőszakos bűncselekmények vonatkozásában indokolt nemcsak a büntetési tételekben elkülöníteni ezeket az egyéb bűncselekményektől, hanem a büntetéskiszabás elvei vonatkozásában is.

A javaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a büntetési tételekre, a büntetési tételkeretekre vonatkoznak, de alapvetően talán a büntetéskiszabás elveit tartalmazza, és mutat az én álláspontom szerint egy igen jó irányba. Az át nem gondolt, korábbi büntető törvénykönyvi módosítások ugyanis aránytalanságokhoz vezettek mostanára a büntető törvénykönyvben. Én nem gondolom azt, hogy megfelel a társadalmi felfogásnak, de azt sem gondolom, hogy megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott arányosság elvének az, hogy mondjuk, a vesztegetés, ami egyébként igen súlyos bűncselekmény, de a vesztegetés bármely formájáért súlyosabb büntetést lehet kapni, mint ha valakit halálra vernek. Márpedig ez most így van.

(12.20)

Vagy azt sem tartom normálisnak, hogy vagyon elleni bűncselekményért, mondjuk lopásért - akármilyen lopásról legyen is szó és akármilyen értékhatár alapján - súlyosabb büntetést lehessen kapni, mint emberölésért. Márpedig ez ma a büntető törvénykönyvben így van. No, ezt a tendenciát kell megváltoztatni, és ennek első lépéseként a büntetéskiszabás elvei vonatkozásában ezt ez a büntetőnovella megteszi.

Ami viszont kritikai megjegyzés ebben a körben: ahogy mondtam, azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy a büntetéskiszabási elvekben a többszörös erőszakos visszaesőknél, ami új fogalom lesz a novella hatálybalépése után, a rájuk vonatkozó szabályok kizárják ezeket az elkövetőket majd minden kedvezményből. Nem lehet őket feltételes szabadságra bocsátani, nem lehet felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni velük szemben, részben felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni, nem lehet próbára bocsátani. Ez nagyon helyes, és támogatni tudjuk.

Azonban a nem erőszakos visszaeső és többszörös visszaeső vonatkozásában a mi meglátásunk szerint a széles bírói mérlegelés alkalmazása a célravezető. Ez is egyébként tükrözi azt a büntetőjogi felfogást - és MSZP-s büntetőpolitikát -, hogy markánsan el kell választani az erőszakos és a nem erőszakos bűncselekményeket. Úgy gondoljuk tehát, hogy ugyan rendkívül csekély mértékben, de ezt az elvet töri meg két rendelkezés, amely a visszaesőkre és a többszörös visszaesőkre vonatkozik - a nem erőszakos visszaesőkre és többszörös visszaesőkre -, és ezt mi módosítani fogjuk javasolni. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a próbára bocsátás és a feltételes szabadságra bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásának lehetőségeit szeretnénk a javaslathoz képest másként hatályba lépni látni.

A büntetési tételek és tételkeretek, amire már szintén kitértem és utaltam: úgy hiszem, indokolt az, hogy az erőszakos bűnelkövetők ne csak a többedik esetben, hanem már az első esetben is súlyosabban bűnhődjenek, mint azok, akik nem erőszakos bűncselekményt követnek el. Ezért indokolt tehát a büntetési tételkereteknek és nem csak a büntetéskiszabás elveinek a változtatása. Ez kicsi részben ebben a javaslatban megtörténik. Azonban ennek az átfogó módosítása valóban összehangolt és átfogó kodifikációs munkát igényel. Ezért jeleztük korábban miniszter úrnak, hogy arra kérjük, vizsgálja felül a büntetési tételkeretek rendszerét, az ez irányú munkát haladéktalanul indítsa el a minisztériumban, és mielőbb nyújtsa be az Országgyűlés elé, hogy azt a szemléletet, amit tükröz ez a novella, ki tudjuk teljesíteni a későbbiekben.

A büntetési tételkeretek vonatkozásában egyetlen megjegyzés, ami - azt gondolom - komoly megfontolást igényel, ez pedig a rablás törvényi tényállásának a módosítása. A rablásnál az új novella lehetővé tenné azt, hogy 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhassanak a rablás elkövetőjére. Meggondolandónak tartom - és persze újratárgyalandónak - azt, hogy nem vezet-e aránytalansághoz a tekintetben, hogy ez súlyosabb, mint az emberölés alapesete. Nem gondolom azt, hogy az arányosság elvének megfelel az, ha a rablás - ahol jó esetben személyi sérülés sem történik, és vagyon elleni bűncselekmény - súlyosabban minősülhessen bármilyen esetben is, mint az emberölés alapesete. Ezt mindenképp megfontolandónak tartom.

És ami talán nagyon fontos: miért nem három csapás? Nyilván fideszes képviselőtársaim fel fogják vetni, hogy az a törvény sokkal jobb lett volna, mint a kormány által most beterjesztett. A Fidesz szerint szinte mindenre ez a válasz egyébként, hogy három csapás kell. Ez a válasz a bűnözésre, ez a két-három oldalas törvénymódosító javaslat, ez a válasz a holokauszttagadásra, a gyalázkodásra, talán még az energiaválságra és -politikára is. Mindegy, tényleg nem akarok élcelődni ezen.

Komolyra fordítva a szót, a tegnapi napon volt egy televíziós vita, amiben kifejtettem azt, hogy a probléma az a három csapással, hogy senki sem támogatja. Nem támogatja a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, a Társaság a Szabadságjogokért, és még egyébként egyéb civil szervezetek sem, sőt az említettek kifejezetten alkotmányellenesnek tartják a benyújtott javaslatot. De nem támogatja az OIT, tehát a bíróságok sem, nem támogatja a Legfőbb Ügyészség, nem támogatja a Magyar Ügyvédi Kamara. Tehát nem találunk olyan társadalmi vagy szakmai szervezetet, amelyik támogatná ezt a javaslatot.

Nem szeretnék kitérni arra, hogy mi a konkrét szakmai probléma a három csapással, ezt megtettem azon az alkotmányügyi bizottsági ülésen, ahol konkrétan erről a törvényjavaslatról volt szó. Erre kaptam egy választ, azt hiszem, talán Kontrát képviselőtársamtól, akivel a vitában részt vettünk, hogy lehet, hogy ezek mind nem támogatják, viszont a Fidesz és az emberek igen. Hát, ezen picit meglepődtem, és azóta ezen gondolkodom, és feltettem a kérdést, hogy miért is.

Miért támogatják a három csapást az emberek? Vajon azok az emberek, akikre Kontrát képviselőtársam utalt, olvasták a javaslatot? Olvasták a javaslatot, és a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokkal összevetették? Azok az emberek, akik ezt támogatják - őszerinte -, azok ismerik pontosan a bíróságok büntetéskiszabási elveit vagy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatát? Vagy ezek az emberek a magyar büntetőjogi hagyományokat ismerik behatóan? Vagy netán ismerik a kontinentális és az angolszász jogrendszer közötti különbséget, esetleg a vonatkozó kriminológiai kutatások eredményeit? Úgy gondolom, talán nem. Jó, ha a képviselőtársaink némelyike ismeri ezeket. Ezért talán az sem egy valóságtól elrugaszkodott álláspont, hogy ha mindezeket nem ismerik, akkor nem azután döntöttek a "három csapás" javaslat elfogadása vagy támogatása mellett, hogy ezeket jól meggondolták, és ezek után úgy döntenek, hogy ez a "három csapás" nevű törvényjavaslat kell.

Nem arról van talán szó, hogy az emberek az erőszakos bűnözők példás, szigorú megbüntetését akarják? Azt gondolom, hogy sokkal inkább erről van szó. Nem? Nem arról van szó, hogy nekik ez így körülbelül elég is, és nem fognak abba belebonyolódni, hogy ez milyen jogtechnikai megoldással fog majd megvalósulni? A "három csapás" elnevezésű javaslat ugyanúgy a büntetéskiszabás elveit módosította volna jellemzően, mint az előttünk fekvő javaslat. Ezt teszi a kormány javaslata is, tehát pont azt, amit az emberek akarnak. Ugye, az erőszakos bűnözők példás megbüntetését? Persze, ennek a javaslatnak nincs olyan hangzatos elnevezése, mint a "három csapás".

Az előterjesztés alkotmányosan, a kontinentális szabályoknak megfelelően arányosan, de szigorúan nyújtja mindazt, amit a "három csapás" nyújtani kíván, és nem presztízsből nem támogatjuk a "három csapás" törvényjavaslatot, hanem azért, mert a mi meglátásunk szerint - ugyanis mi szakmai szemmel is megvizsgáltuk, nem úgy, mint esetleg mások - nem felel meg az alkotmányos követelményeknek, és nem lehet vele a megfelelő célt elérni. A kormány javaslata egyébként - ami körülbelül 10-15-ször akkora terjedelmű javaslat, mint a három csapásról szóló törvényjavaslat - átgondolt és szakmailag megalapozott javaslat.

Tehát összefoglalva: a kormány javaslata szintén az, amit az emberek akarnak. Szintén az! Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, javaslom ezt a javaslatot elfogadásra azokkal a módosítókkal kiegészítve, amelyeket az Országgyűlésnek benyújtottunk.

Idő hiányában - bár talán szerencsésebb lett volna egy novelláris módosításra 20 percnél nagyobb időkeretet adni - nincs lehetőségem kifejteni, azonban szerencsére az általános vita ma nem zárul le, az általános vitát folytatni fogjuk, és a törvényjavaslat konkrét rendelkezései vonatkozásában az érveimet akkor fogom kifejteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(12.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 191 2009.05.25. 14:48  190-194

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! E felszólalásom egyrészt az általános vita megkezdésekor tett felszólalásom folytatása, másrészt pedig szeretnék reagálni azokra a vitában elhangzott érvekre, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak meg a javaslattal kapcsolatban. Koncepcionális felvetésekkel és az azokra való reagálásokkal kezdem, és utána térek rá az egyes rendelkezésekről szóló témákra.

Az ellenzéki képviselők oldalán felmerült, hogy a beterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen ellentétben áll azzal a büntetőpolitikával, amit 2003-ban fogalmazott meg az MSZP (Az elnök csenget.), s ellenzéki képviselőtársaim talán még örömüket is fejezték ki a vonatkozásban, hogy ez a szemléletváltás megtörtént. Szeretném jelezni, hogy a most beterjesztett javaslat semmiféle ellentétben nem áll a 2003-as koncepcióval, semmiféle ellentétben nem áll egymással ez a két felfogás, ez a két büntetőpolitikai koncepció.

A beterjesztett törvényjavaslat sem általános érvénnyel szigorít. A 2003-as törvényjavaslat ugyancsak e felfogás mentén került elfogadásra. Ugyanúgy a két nyomtávú büntetőpolitikát követi, azt a két nyomtávú büntetőpolitikát, amely a súlyos bűncselekmények elkövetői vonatkozásában elsősorban - sok esetben kizárólagosan - szabadságvesztésre tesz javaslatot, a többi közepes, illetve csekélyebb súlyú bűncselekmény vonatkozásában pedig az alternatív szankciók alkalmazásának a lehetőségét teszi lehetségessé. (Zaj.)

Próbálok mindenkit túlkiabálni, de úgy tűnik, hogy nem sok sikerrel. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen.

Ugyancsak megtartja azt a koncepcionális felfogást a most beterjesztett javaslat, hogy széles körű bírói mérlegelést tesz lehetővé a jogalkalmazó számára, nem köti meg a bíróságok kezét olyan módon, ahogy azt például a '98-as büntetőnovella megtette a középmértékes büntetéskiszabás alkalmazásával.

Egyetlenegy olyan területet látok - amire egyébként Répássy képviselő úr szintén utalt és felhívta a figyelmet -, ami némiképpen nem azt mondom, hogy megtöri, de árnyalja a büntetőpolitikát, illetve azt az irányt, amit az Országgyűlés 2003-ban meghatározott, ez pedig a visszaesőkre és a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyes szabályok, amelyek a jelenlegi koncepció alapján valóban visszahoznák a '98-as módosítás után beállt állapotot, amit a 2003-ban elfogadott büntetőnovella hatályon kívül helyezett. Úgy gondolom - s ezt kifejtettem már a vita során is -, talán ez az a pont, ahol érdemes megfontolni a módosítást, éppen azért, hogy teljes egészében vissza tudjunk térni ahhoz a büntetőjogi felfogáshoz, amit a 2003. évi novella követett, s amely alapján évek óta, lassan egy évtizede feltétlenül konzekvens az MSZP büntetőjog-politikája. Ilyenformán tehát nem gondolom azt, hogy önrevízióra kell vállalkoznunk - Répássy Róbert képviselőtársam szavaival élve -, és felül kell bírálnunk a korábbi felfogásunkat, mert úgy hiszem, hogy az messzemenőkig következetes.

Az egyes javaslatokra vonatkozó észrevételeim; államtitkár úr nagyon sok mindenre kitért, azokat nem kívánom megismételni. Kitért például a jogos védelem körében megfogalmazható változásokra, amit csupán egyetlen mondattal szeretnék kiegészíteni. Az az irány, amelyet ez a novella, a beterjesztett törvényjavaslat követ és kodifikál, nem más, mint a körülbelül húsz éve töretlen bírói gyakorlatnak a jogszabályba foglalása. Ugyanis a bíróságok 1990 óta konzekvensen követik azt az irányt, hogy több jogosítványt, több lehetőséget adnak a védekező számára, s ez most először jelenik meg törvénymódosítás formájában a büntető törvénykönyvben. Úgy hiszem, hogy ez a szemléletváltás helyes.

Kritika érte a parlamenti vitában a megelőző jogos védelem intézményét. Ellenzéki képviselőtársaim felvetették, ezzel azt üzeni a kormány az állampolgároknak, hogy az állam nem tudja megvédeni őket, ilyenformán nekik kell saját magukat megvédeni, illetve hogy "az államot azért hozták létre, hogy az emberek ne magukat védjék meg, hanem az államra ruházták át a büntető hatalmat, amellyel az meg tudja őket védeni, mert az állam ebben a tekintetben erősebb, mint az állampolgár". A benyújtott módosítás ezzel az elvvel semmilyen formában nem áll ellentétben. Jelzem, hogy nem a büntető hatalmat adja át az állam, tehát nem arra jogosítja fel az állampolgárt, hogy megbüntesse azt, aki vele szemben büntetőjogsértést követ el, hanem mindössze azt ismeri fel - amit egyébként már jóval korábban is felismert a jogos védelem keretei között -, hogy nem állhat mindenki mögött egy rendőr. Olyan rendszert nem lehet kialakítani se a rendőrőrsprogram, se más rendészeti program segítségével, ahol az állam minden egyes jogsértést, minden egyes személyt vagy vagyont ért támadást azonnal meg tud akadályozni. Ahogy mondom, mindenki mögött nem állhat rendőr.

Ez tehát nem az az üzenet, hogy az állam nem kívánja megvédeni az állampolgárt, hanem kifejezetten azt teszi lehetővé, hogy azokban az esetekben, ahol erre nincs módja, szélesebb jogkörben tudjon eljárni az állampolgár, a lehetőségei szélesebb körben legyenek érvényesíthetők. A kettő között tehát semmilyen összefüggés nincs. Úgy hiszem, hogy ez a rendelkezés semmiféle rossz üzenetet nem hordoz, ez egy plusz az állampolgárok számára, egy olyan extra lehetőség, amivel eddig nem tudtak élni. Ezenfelül természetesen meg kell teremteni a megfelelő közbiztonságot is az országban. Lehet, hogy e vonatkozásban van tennivaló, de a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy azt sokan megpróbálják beállítani.

A büntetési rendszer megváltoztatásának vonatkozásában szeretném kiemelni - ez talán egy picit koncepcionálisabb, mint az előző két rendelkezés - a kombinálható büntetéseket. Ezek kifejezetten ki tudják teljesíteni a két nyomtávú büntetőpolitika elvét. A jogalkalmazó számára lehetővé válik az igazi egyéniesített büntetés kiszabása, természetesen megtartva azt a lehetőséget, hogy a súlyos bűncselekményt elkövetők szabadságvesztéssel, súlyos szabadságvesztéssel legyenek büntethetők. A szabadságvesztés büntetés rendszerén belül szeretném kiemelni, hogy azt az űrt, ami eddig fennállt a határozott és határozatlan tartamú büntetések között, ez a javaslat kitölti.

(18.30)

Tehát ma egy olyan bűncselekmény esetén, ami el nem évülő bűncselekmény, a bíró aközött dönthetett, hogy maximum 15 évet szab ki vagy pedig életfogytig tartó szabadságvesztést, ami esetenként 30 év. Ez a javaslat az ilyen jellegű bűncselekmények esetén a határozott tartamú szabadságvesztés büntetési tételkeretének a felső határát 20 évre emeli, s így tulajdonképpen ez a rendelkezés azt az általam űrnek nevezett hiátust kitölti, ami eddig fennállt a büntető törvénykönyvben.

Szeretném kiemelni azt, aminek egyébként az érdemeit az ellenzék is elismeri, ennek hangot is adott az általános vita megkezdésekor, hogy a javaslat bevezeti az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát, és az ilyen bűnelkövetőkkel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazza. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy mennyire konzekvens a mi büntetőpolitikánk, amely kezdetektől fogva azt mondja, hogy nem az általános, differenciálatlan szigorítás az, ami megoldás a bűnözés mikénti alakulása vonatkozásában, a közbiztonság biztosításának a vonatkozásában, hanem az átgondolt szigorítás, olyan módon, hogy elválasztom egymástól nagyon határozottan az erőszakos bűncselekményeket elkövetők cselekményeit és a nem erőszakos bűncselekményeket elkövető személyekkel szemben alkalmazható szankciórendszert.

A javaslat nagy erényének tartom, hogy felemeli a pénzbüntetést, mind az alsó, mind a felső határát: 75 ezer forint minimumról és 108 millió forint a maximumról beszélünk; ami egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a pénzbüntetés valóban alternatív szankcióként szerepelhessen a szabadságvesztés-büntetés mellett, másrészt pedig, hogy pénz mellékbüntetésként - ez nem ilyen módon fog szerepelni, a jelenleg hatályos fogalmakat használom -, tehát a szabadságvesztés mellett alkalmazott pénzbüntetés esetén valóban visszatartó erőt jelentsen. Ilyenformán lehetővé válik az, hogy nagyobb, komolyabb vagyon elleni bűncselekményeket sem éri meg majd elkövetni, hiszen olyan mértékű pénzbüntetést lehet kapni, ami gyakorlatilag a remélni kívánt hasznot meghaladja vagy esetleg a realizált hasznot meghaladja, ezért, ha úgy tetszik, nem érdemes majd a bűncselekményeket elkövetni; természetesen a vagyon elleni bűncselekményekről beszélek.

Erényként emelném ki a részben felfüggesztett szabadságvesztést, ami két büntetőpolitikai elvet, büntetéskiszabási elvet is egyszerre tesz lehetővé, hogy megvalósuljon. Először is van egy része, amelyik letöltendő szabadságvesztést jelent, tehát a letöltendő szabadságvesztés nevelő hatását sem kell mellőzni, ugyanakkor egy évekig tartó fenyegetettségi állapotot lehet produkálni, azt, amit egyébként lehet a felfüggesztett szabadságvesztéssel, abban a reményben, hogy hátha ez alatt a próbaidő alatt olyan módon alakítja a korábbi bűnelkövető az életét, hogy ennek a próbaidőnek az eltelte után sem jut már eszébe bűncselekményeket elkövetni. Tehát egyszerre alkalmazza a letöltendő szabadságvesztés nevelő hatását, és egyszerre tudja alkalmazni ennek a fenyegetettségnek az előnyös vonásait. Én ezt nagyon nagy dolognak tartom, mondhatom, hogy egyfajta áttörésnek a szankciórendszer tekintetében.

Végül szeretnék két szót szólni a sértettek védelméről. A parlamenti vitában szintén kitértünk az általános vita megkezdésekor arra, hogy a Fidesznek volt már egy hasonló javaslata, amit mi nem támogattunk. Itt az idősek és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről van szó. Akkor ott is jeleztem már a vita során, hogy alapvetően azzal egyet tudunk érteni, ha ez kiterjed az egyéb, védekezésre képtelen állapotban lévő sértettek körére is. Nem történt semmi más ebben a javaslatban, mint hogy másként fogalmaztuk meg ezt a javaslatot, a kormány másként fogalmazta meg ezt a javaslatot, és ezt az egyébként helyes büntetőpolitikai célt beemelte a mostani előterjesztésbe. Itt nem szeretnék bővebben kitérni arra, hogy ennek mi az előnye, vissza lehet keresni, abban a parlamenti vitában erről viszonylag bőven elmondtam a véleményt. Tehát a sértettek védelme körében ezt emelném még ki azon kívül, amit az államtitkár úr egyébként már elmondott.

Mindezekkel együtt és azokkal az esetleges módosításokkal, amelyekre utalást tettem az általános vita megkezdésekor, úgy hiszem, egy igazán jó, a büntetőpolitikánkat is messzemenőkig lefedő javaslatot tudunk majd elfogadni, és ezt javasolom képviselőtársaimnak is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 209 2009.05.25. 6:50  198-218

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét egy olyan téma, ami szűk szakterületemhez nem tartozik, viszont szükségesnek tartom hozzászólni a téma jelentősége miatt is. Másrészt azért, mert fővárosi képviselőként látom azt, hogy az a probléma, ami miatt ez a határozati javaslat benyújtásra került, milyen komolyan érinti a fővárost, hozzátéve azt, hogy ez egyébként nem feltétlenül a fővárosról szól, ez a probléma minden nagyobb városban jelentkezik.

Köszönöm Hagyó Miklós képviselőtársamnak azt, hogy bevont ebbe a munkába és az egyeztetésekbe. Éppen az ott való személyes jelenlét miatt tudom azt mondani, hogy körbeültünk az egyeztetések során egy hatalmas asztalt. Nyilvánvalóan nem ismerem az összes civil szervezetet, amelyik érintett ebben a témában, de hogy azt a hatalmas asztalt megtöltöttük, és számtalan érdekvédelmi szervezet képviselője ülte körül, azt kijelenthetem. Azt is kijelenthetem, hogy olyan rendelkezések kerültek ebbe a határozati javaslatba, amelyekkel egyébként az asztal körül ülő szervezetek képviselői - és magas szinten képviselték ezeket a szervezeteket, hiszen jellemzően az elnökök, ezeknek a szervezeteknek országos vezetői ültek ott - egyetértettek.

Ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hiszen Iván László professzor úr, képviselőtársam, akit nagyon nagyra becsülök, az egyetemen tanultam nála nagyjából hasonló témakörökben is, és nyilvánvaló, hogy ennek a területnek szakértője, nemkülönben Hirt Ferenc képviselőtársam, aki, bizonyosan elmondható, hogy szintén szakértője ennek a területnek, kritizálták ezt a javaslatot. Hirt Ferenc még ki is emelte, hogy a civilek nem értenek egyet vele. Nekem legalábbis más volt a tapasztalatom. A tapasztalatom az volt, hogy ezekkel a javaslatokkal maradéktalanul egyetértettek a civil szervezetek képviselői.

Kétségtelen tény, hogy a javaslat adminisztratív terheket ró a mozgáskorlátozottakra, esetlegesen további korlátozások kerülnek bevezetésre. De egyet nagyon szeretnék hangsúlyozni, hogy minden javaslat, minden teher, minden adminisztratív pluszteher kifejezetten az ő érdekükben születik.

Visszataszító, megengedhetetlen, ocsmány magatartásnak tartom azt, amikor életerős, egészséges emberek visszaélnek azzal a jogosultsággal, hogy mondjuk, a családjukból valaki rendelkezik ilyen mozgáskorlátozott-igazolvánnyal, avagy esetleg hamisítanak ilyen igazolványt, és elfoglalják a helyet azoktól, akik egyébként valóban rászorultak. Azt gondolom, jó lenne, ha a társadalmi morál elérné azt a szintet, hogy erről az Országgyűlésben nem kéne vitatkozni, nem kéne beszélni, mert az, aki kiteszi, biztos, hogy jogosult lenne. Sajnos azonban azt látom, hogy a társadalmi morál nem áll még ezen a szinten, és ezért vagyunk kénytelenek most ezt a napirendi pontot tárgyalni az Országgyűlésben, ezért vagyunk kénytelenek sajnos meglátásom szerint adott esetben plusz adminisztratív terheket róni azokra, akikre egyébként nem kéne. De ezekkel a módosításokkal, úgy hiszem, többet nyernek azok, akik érintettek és jogosultak, mint amennyit veszítenek.

Egy dologra, ami konkrétum, szeretnék kitérni. Hiszen elhangzott itt Iván László professzor úr felszólalásában is és Hirt Ferenc képviselőtársam felszólalásában is az, hogy talán nem volna szükséges ez az egyórás korlátozás. Én is úgy vélem, és ezzel egyébként tudomásom szerint az előterjesztő is egyetért, és született is erre módosító javaslat, hogy az egyórás időkeret talán túl rövid. Ha jól tudom, a módosító javaslat két órára kívánja ezt módosítani. Szeretném kiemelni azt is, hogy magát az időkorlátozást is, nem emlékszem rá, hogy az érdekvédelmi szervezetek maguk javasolták, vagy csak kivétel nélkül egyetértettek ezzel, de teljesen mindegy is a sorrend, a lényeg az, hogy egyetértés van ebben.

Kétségtelen tény az, hogy ez megint egy olyan teher, aminek nem kéne lennie, ha a társadalmi morál olyan lenne, ami ideális. De nem az. És ezért van rá szükség.

(19.20)

Ugyanis, ha ez az időkeret nem létezik, vagy ez az időkeret hosszú, tehát 3-4-5 óra, akkor megint csak elveszítünk egy hatékony eszközt arra, hogy a visszaélőket kiszűrjük. Ugyanis, ha óránként vagy akár kétóránként kell leszaladni, és mondjuk, átállni egy másik parkolóhelyre, akkor lehet, hogy egy csomó embernek már nem fogja megérni az, hogy ezt megtegye; nem fogja megérni ilyen igazolvánnyal parkolni. Úgy hiszem, lehet arról beszélni, hogy ez milyen időtartam legyen, de egyet tudok érteni, nem az előterjesztővel, a civil szervezetekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel, akik javasolják ezt az időkeretet bevezetni.

Mindazonáltal a felszólalásokból nekem az derült ki, hogy bizonyos módosításokkal egyet tudnak érteni a céllal az ellenzéki képviselőtársaim is. Úgy hiszem, minden olyan módosítás, amely az érdekvédelmi szervezetek számára is elfogadható, azzal egyet tudnak érteni, az, bár nem én vagyok az előterjesztő, úgyhogy a saját véleményemet mondom, nyugodtan bekerülhet módosító javaslatok formájában ebbe az előterjesztésbe. Én mindazonáltal azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy ezt az igazán fontos és nemes ügyet támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 215 2009.05.25. 2:20  198-218

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem, és nem is fogok válaszolni a szakmai érvek többségére, hiszen ezt majd az előterjesztő megteszi. Egy-két dolgot azért szeretnék megemlíteni, többek között arra, ami konkrét kérdés is felmerült ezzel kapcsolatban, de előbb egy megjegyzés.

Igen, vannak kivetnivalók a viselkedésünkben. A kérdés az a vonatkozásban, hogy kell-e módosítás vagy nem, hogy ez milyen mértékű. Úgy gondolom, hogy olyan mértékben sok ember él vissza ezzel ma, hogy ezért muszáj intézkedni és muszáj a jogalkotónak lépni. Képviselő asszony frakciótársával szoktunk ezen vitatkozni, és már ismerem az érvet, és én mindig mondom az ellenérvet, de most visszamondom az ellenérvet ugyancsak képviselő asszonynak, hogy hatékonyabb jogalkalmazásra van szükség. Igen, képviselő asszony, de a hatékonyabb jogalkalmazás csak akkor tud megvalósulni, ha megfelelő jogszabályok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy hatékony jogalkalmazást lehessen megvalósítani. Van olyan eset, amikor nem szükséges törvénymódosítás. Én úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben szükség van erre, nem törvénymódosításra, hanem rendeleti módosításra, aminek valóban az irányát, egy viszonylag pontos irányát határozza meg ez a határozati javaslat.

Az igazolvány kiadására vonatkozóan hadd mondjam azt, hogy ha egy központi szerv adja ki, amely ráadásul szakosodott az ilyen problémákra, igen, úgy gondolom, hogy megalapozottabban fog megtörténni a jogosultságok elismerése, mintha ezt egyébként ilyen jellegű szakismerettel nem rendelkező háziorvos tenné meg. Elsősorban nem a visszaélésekre gondolunk itt, hanem a speciális szakismeretre, amikor ilyen javaslattal él az előterjesztő a határozati javaslatban.

Végül egy mondat arról, hogy hogyan lehet mérni. Nagyon régen, évek, évtizedek óta létezik erre megoldás, egy picike kis órácska, aminek be lehet állítani a mutatóit akkor, amikor elkezdi a parkolást valaki, és innen lehet látni, hogy mennyi ideje parkol ott. Tehát semminek az átállítása nem szükséges, és ezt egy filléres (Az elnök csenget.), egyébként papírból készült eszközzel meg lehet oldani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 208 2009.06.09. 19:47  207-231

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi adósságát törlesztené az Országgyűlés akkor, ha elfogadná az előttünk fekvő, az alkotmány módosításáról szóló beterjesztett törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat benyújtása szerves része egy folyamatnak, amely az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. A javaslat benyújtásának természetesen előzményei is vannak. Az előzményeket nagyon röviden ismertetem, és ennek a lényege az és annak igazolása, hogy valóban alkotmánymódosításra van szükség ebben a témában, és ezért nem támogatható az előterjesztők meglátása szerint például a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtott törvényjavaslata, amely alkotmánymódosítás nélkül kívánja a büntető törvénykönyvet módosítani, és abban bűncselekménnyé nyilvánítani a holokauszttagadást.

A javaslat előzménye, hogy 1992-ig, amíg az Alkotmánybíróság határozatot nem hozott erről, az összes, egyébként aláírt, elfogadott és ratifikált nemzetközi egyezménynek Magyarország jogrendszere megfelelt, már ami a holokauszttagadást, a gyalázkodást, gyűlöletbeszédet illeti.

A '92-es határozatot követően mindez már nem mondható el. Három alkalommal próbálkozott az Országgyűlés és a kormány - megjegyzem, minden esetben a Magyar Szocialista Párt vagy a Magyar Szocialista Párt által támogatott kormány -, hogy olyan jogi szabályozást alakítson ki, ami a nemzetközi szerződéseknek eleget tesz és azoknak megfelel. Háromszor kísérelte meg a büntető törvénykönyvet módosítani, azonban mindhárom kísérletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Az utolsónál már megoszlott az alkotmánybírák véleménye, de a többségi álláspont nagyon egyértelműen továbbra is az, hogy a gyalázkodást a jelenlegi alkotmányos keretek között egyszerű többséggel elfogadható törvény útján, azaz büntető törvénykönyvben tiltani alkotmányellenes. Minden technikai és elméleti lehetőséget végigpróbáltunk, a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításától kezdve egy egészen más fejezetben, egészen más megfogalmazással történő szabályozásig. Sajnos, ez az út eredményre nem vezetett.

Lehet azt mondani, hogy amiről most beszélünk, az nem gyalázkodás, nem gyűlöletbeszéd, hanem holokauszttagadás. Miért vetem mégis előre az előbbi gondolatokat? A holokauszttagadás ugyanis az előterjesztők megítélése szerint még áttételesebben veszélyezteti az emberi méltóságot, mint ahogy azt a gyalázkodás, a gyűlöletbeszéd teszi. A gyűlöletbeszéd esetén közvetlenül a kijelentéssel alázza meg a szónok a sértettet, a holokauszttagadásnál pedig az emlékek felidézése által. Ha tehát a gyalázkodásnál a kísérletek nem feleltek meg az Alkotmánybíróság szerint az alkotmánybírósági tesztnek, akkor ugyanígy lenne a holokauszttagadás esetén is. Ezért nem támogatható a mi meglátásunk szerint alkotmánymódosítás nélkül a büntető törvénykönyv módosítása.

Tehát ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre, akárcsak a legutóbbi Btk.-módosító javaslat, amely egyébként részletezi azt, hogy miért és mely nemzetközi egyezmények alapján köteles Magyarország az ilyen cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánítani, és ez nagyon fontos. Ha valaki ezt vitatná, akkor még ajánlom, hogy olvassa el Kovács Péter alkotmánybíró úr utolsó alkotmánybírósági határozathoz fűzött párhuzamos indokolását, ugyanezt fogja találni benne.

S hogy elébe menjek a sablonos megjegyzéseknek: igen, a szólásszabadság kultúrnemzetek által elismert korlátozásáról van szó ebben a javaslatban. Rég megdőlt az a nézet - hiszen erre szoktak még sokan hivatkozni -, hogy a véleményt ne lehetne értéktartalma alapján korlátozni. Szintén a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság mondta ki azt, hogy igenis lehet korlátozni; valamint hogy a közélet és a társadalom - és újabb érvet mondok - majd kiveti magából a gyűlölködőket és a rasszistákat. Ez sem történt meg az elmúlt 20 év során. Valamint az is - és én ezt tartom a legálságosabb érvnek -, hogy az ilyen megnyilvánulásokra majd bírálat kell hogy feleljen, nem pedig a jogi tiltás, no pláne nem a büntetőjogi tiltás.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, Szálem nevű fekete macskámnak vagy a menyasszonyom Mortimer nevű kiskutyájának sem kezdem azt magyarázni élettani hatások elemzése által, hogy miért nem szabad valamit megennie, hanem egyszerűen megtiltom nekik. Egyszerűen megtiltom nekik! (Babák Mihály: Az ember nem kutya!) Nagyjából ennyi értelme lenne a szélsőséges és rasszista gyűlölködőknek politikai kultúráról, erkölcsről és toleranciáról észérvekkel beszélni - pontosan ennyi értelme lenne. Megjegyzem, hogy távol álljon tőlem, hogy a fent említett kedves állatokat bármiféle összefüggésbe hozzam a neonácikkal egyébként.

A törvényjavaslat benyújtása - ahogy erre utaltam - szerves része egy folyamatnak, ami az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. Közvetlen kiváltó oka a törvényjavaslat benyújtásának pedig kettős volt. Az egyik, amire már utaltam, hogy a 2008-as alkotmánybírósági határozat nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem lehet büntető törvénykönyvi tényállást alkotni. A másik pedig - nyilván képviselőtársaim emlékeznek rá -, hogy nemrég a budai Várban megtartásra került egy neonáci rendezvény. Ez pedig egyértelműen a társadalmi viszonyok romlásának bizonyítéka, továbbá a szélsőségek előretörésének bizonyítéka.

(17.50)

Magyarországon gyülekeztek, tisztelt Országgyűlés, Európa neonáci csoportjai. Erre nem lennék olyan nagyon büszke. Nem ilyen turizmust kívánok Magyarországnak. És miért? Azért, mert a környező országokkal összevetve gyakorlatilag csak Magyarországon tudják ezt büntetlenül megtenni. Utalok itt arra, hogy súlyos börtönbüntetésre ítélték Ausztriában nem olyan régen az egyik holokauszttagadó elkövetőt.

És akkor továbbmennék. Amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük, erről még nem tudtunk, de most már sajnos tudunk róla: két nappal ezelőtt egy radikális, szélsőjobboldali, fasiszta jellegű párt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választásokon. A párt retorikájában jórészt a kirekesztésre és egyes népcsoportokkal szembeni gyűlölet felkeltésére, egyes társadalmi csoportok bűnbakká tételére alapoz. És akkor visszakérdeznék. Hiszen önök mindig azt mondták, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy csak riogatunk a szélsőségesekkel, azok csupán egy ártalmatlan, maroknyi csoport, s mi csak hisztériát és félelmet keltünk. Azt kell mondjam a 15 százalék ismeretében, hogy sajnos nekünk lett igazunk, és nem önöknek: ez egy valós veszély, nem pedig riogatás. Ma már legnagyobb sajnálatomra nem csupán - és itt idézőjelbe teszem a "csupán" szót - a közösségek emberi méltóságáról beszélünk, hanem hazánk demokratikus rendjét, az állampolgárok biztonságát és lassan életüket nem érezhetik, nem érezhetjük biztonságban.

Az előterjesztők álláspontja szerint minden lehetséges eszközzel fel kell lépnünk a szélsőséges, ordas és kirekesztésre alapozott eszmékkel szemben. Megjegyzem, kicsit cinikusan, de azt gondolom, hogy sok igazság van abban, amit mondani fogok: most már tisztelt ellenzéki képviselőtársaink is nyugodt szívvel támogathatják ezt a javaslatot teljes egészében, bár tudom, hogy csak egy részét kívánják támogatni. Nem kell félni ugyanis a radikális szavazók elvesztésétől abban az esetben, ha nem tesznek burkolt és kevésbé burkolt gesztusokat ezeknek az embereknek az irányába, ugyanis úgy tűnik, hogy már elvesztették őket, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. Már elvesztették őket, mert biztosra vehetik, hogy a következő választáson ezek az emberek száz százalékban a Jobbikra fogják a voksaikat adni, nem pedig önökre. Ilyenformán nyugodtan megtehetik azt, hogy tiszta szívvel támogatják ezt a javaslatot, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, ugyanis ez nem elveszett szavazat lesz, mert meggyőződésem, hogy jórészt az önök hibájából lassan parlamenti középpárttá válnak. Megjegyzem: hetven éve is nagyjából így kezdődött, sajnos.

Ha ennek a folyamatnak nem szabunk gátat - aminek ez az előterjesztés csak egyetlen pici mozaikja természetesen -, annak beláthatatlan következményei lesznek. Nos tehát, a cél ez: gátat szabni a szélsőséges indulatoknak, a szélsőséges megnyilvánulásoknak és a politikai radikalizmusnak.

A javaslat - és itt rátérek konkrétan erre - kizárólag olyan, közvetlenül vagy közvetetten mások alapvető jogait védő rendelkezéseket kíván alkotmányi szintre emelni, amelyek a Magyar Köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben is szerepnek. Így a javaslatban szereplő rendelkezések az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönbözetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben foglalt, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával összhangban álló rendelkezéseken alapulnak. Ezt csak azért szeretném előrevetítetni - és majd kicsit a részletes magyarázatnál is ki fogok rá térni -, mert nagyon sok kritika érte már a bizottsági vitában ezt a javaslatot a megfogalmazásokat illetően. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a megfogalmazások szorosan kötődnek a nemzetközi egyezményekben foglalt meghatározásokhoz és terminológiákhoz.

A 1. §-ban a Magyar Köztársaság által nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket kívánja megjeleníteni a Magyar Köztársaság alkotmányában a javaslat. A módosítás a véleménynyilvánítás korlátainak a nevesítése során a nemzetközi szerződésekben foglalt fogalmakat veszi alapul, amire utaltam az imént. A javaslat a fajgyűlölet elleni egyezmény 4. cikk a) pontjának és a 20. cikk (2) bekezdésének szövegezését veszi alapul és illeszti az alkotmányba, csak hogy konkrétan is megjelöljem a forrást. Ez a rendelkezés az államok kötelezettségévé teszi, hogy törvényben tiltsák meg a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésekre, ellenségeskedésekre vagy erőszakra izgat. A fajgyűlölet elleni egyezmény hivatkozott pontja szerint az államok törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését; tehát nemcsak a gyűlöletre uszítást, hanem ezt is megköveteli a nemzetközi egyezmény.

A javaslat egyúttal alkotmányi szinten kívánja rögzíteni a Magyarország által az 1947. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, a Párizsban, 1947. év február hó 10. napján kelt békeszerződés 4. cikkelyében vállalt azon kötelezettséget, hogy a területén nem engedi olyan szervezeteknek a fennállását és működését, amelyek fasiszta jellegű politikai, továbbá katonai avagy katonai színezetű szervezetek, és amelyeknek a célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól. Tehát ezek a megfogalmazások is a nemzetközi egyezményből származnak. A javaslat ennek érdekében rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban nem megengedettek az ilyen jellegű szervezeteket vagy csoportokat támogató vagy dicsőítő, illetve védelmező közlések. Azt hiszem, ez is nagyon egyértelmű.

A javaslat a történelem során különböző önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtásokat és más borzalmas jogsértéseket tagadó, kétségbe vonó vagy kisebbítő közlések tiltása céljából rendelkezik arról, hogy az ilyen jellegű véleménynyilvánítások nem megengedettek az alkotmány szerint.

A javaslat további módosításokra is tesz indítványt az alkotmányban. A párizsi egyezmény rendelkezéseiből fakadóan azon kötelezettségeket kívánja érvényesíteni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a gyülekezési jog tekintetében is a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek működésével kapcsolatban. A javaslat a párizsi egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetővé kívánja tenni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek, mozgalmak, csoportok megalapításával, illetve működtetésével szemben, továbbá a javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy a véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatban az alkotmányba iktatott tilalom megsértését büntetőjogi szankcióval kell sújtani, és én ezt a szakaszt igen fontosnak tartom.

Ismerjük a bizottsági ülésekről és a nyilvánosság előtt elhangzott nyilatkozatokból is a Fidesz véleményét és a benyújtott módosító javaslatát is, amely mindebből kizárólag a holokauszttagadás büntetendővé nyilvánítását kívánja támogatni. Hadd jegyezzem meg azt, hogy egyrészt már ezt is nagy eredménynek tartjuk. Nagy eredménynek tartjuk azt, hogy az Országgyűlés pártjai - és ez kiderült a bizottsági meghallgatásokon, legutóbb ma az emberi jogi bizottság meghallgatásán - legalább eljutottak oda, hogy mind az öt parlamenti párt támogatja azt, hogy a szólásszabadságot e vonatkozásban korlátozzuk. Én mindazonáltal hadd kérjem illő tisztelettel azt az ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy a javaslat többi részét is támogatni szíveskedjenek.

(18.00)

Legfőképpen is az 1. §-ban foglalt változtatásokat, ugyanis ha és amennyiben csak a holokauszttagadásról szóló rendelkezést fogadjuk el, akkor bár tettünk egy hatalmas és átütő erejű lépést a cél felé, de még nem felelünk meg mindazoknak a nemzetközi elvárásoknak, amelyeket Magyarország ezen szerződések aláírásával vállalt, és amelyek rá nézve a ratifikációval kötelező erejűek.

A holokauszt tagadása Európa számos államában bűncselekmény. Utaltam már a felszólalásomban ausztriai példára, ahol súlyos börtönbüntetéssel szankcionálják az ilyen magatartást tanúsítókat. De bűncselekmény a holokauszt tagadása Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, büntetik ezt a magatartást Spanyolországban, büntetik ezt konkrétan az Egyesült Királyságban, és nagyon sok más államban, ahol nem nevesítetten a holokauszttagadást büntetik, hanem a gyűlöletbeszédet, a gyalázkodást büntetik, például Szlovákiában, és ezen belül tudják szankcionálni a holokauszttagadást. Ha körbenézünk tehát az Európai Unióban, azt látjuk, hogy Magyarország szinte egyedül van, amelynek a jogrendszerében a gyalázkodás és a holokauszttagadás nem szerepel mint büntetendő magatartás.

Azt remélem, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásával ezt a hibát ki tudjuk köszörülni, és talán nem kell újra és újra elszenvednünk a nemzetközi szervezetek azon kritikáját és megjegyzéseit, amelyekben Magyarországot újra és újra felhívják arra, hogy ezeknek a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeinek tegyen eleget. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, jó vitát kívánok és azt, hogy a végén szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)