Felszólalás adatai

ELNÖK: Tehát az előterjesztő támogatja a beérkezett négy módosító javaslatot. A jegyzőkönyv számára ezt rögzíthetjük.

A módosító javaslatokról, ezekről a bizonyos módosító javaslatokról a következő ülésünkön fogunk határozni.

Most pedig soron következik az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az ennek elutasítását kezdeményező országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/44. számon, a kulturális bizottság határozati javaslatát pedig H/983. számon kapták kézhez. Az emberi jogi bizottság előterjesztette ajánlását, amelyet H/938/2. számon ugyancsak megkaptak.

Elsőként megadom a szót Kovács György úrnak, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökének, akinek 20 perces időkeret áll rendelkezésére véleménye kifejtésére.

KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Országos Rádió és Televízió Testület életében mindig jelentős állomás, ha a felügyeletet gyakorló Országgyűlés előtt számot adhat előző évi tevékenységéről. Ennek megfelelően az ORTT - eleget téve a médiatörvényben foglalt kötelezettségének - benyújtotta az Országgyűlésnek a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. A beszámoló egyrészt különös részletességgel értékeli azon kérdések 2005-ös alakulását, melyeket a médiatörvény a beszámoló kötelező tartalmi elemeként meghatároz, másrészt sort kerít az ORTT munkájával összefüggő egyéb tárgykörök taglalására is.

(18.10)

Összességében mindenféleképpen elmondható, hogy az ORTT 2005. évi működésének nem volt olyan területe, melyről az Országgyűlés az előtte fekvő beszámolóban ne kapna részletes, a fontos kérdések és döntések vonatkozásában minden lényeges körülményre kiterjedő tájékoztatást.

Beszédemmel akként szeretném segíteni a tisztelt Országgyűlést a beszámoló áttekintésében és értékelésében, hogy kiemelem azokat a témákat és döntéseket, amelyek az állandó feladatellátás mellett különös hangsúllyal jellemezték az ORTT 2005. évi tevékenységét.

Mindenekelőtt a beszámoló kötelező tartalmi elemei között is elsőként említett, minden évben kiemelkedően fontos kérdés, a véleményszabadság elektronikus médiában tapasztalható helyzetére térnék ki. Elöljáróban a 2005. év tapasztalatai nyomán is elmondhatom, hogy mind a rendkívül sokszínűvé vált műsorszolgáltatási palettában, mind pedig a műsorszolgáltatók műsorkínálatában a véleményszabadság magyarországi kiteljesedése tükröződik még akkor is, ha ez a véleményszabadság időben és térben nem mutatkozik meg mindig és mindenhol a maga teljességében.

A véleményszabadság kérdése az ORTT tevékenysége során leggyakrabban tartalom-ellenőrzési kérdésként vetődik fel, vagyis úgy, hogy a médiatörvényben meghatározott követelmények alapján az ORTT adott esetben felléphet-e a műsorszerkesztéssel szemben. E tartalomszabályozói körben három kérdés áttekintésére kell feltétlenül sort keríteni: a kiegyensúlyozottság követelményének érvényesítésére, az emberi méltóság és a közösségek méltóságának védelmére, valamint a kiskorúak védelmére.

A kiegyensúlyozottság kapcsán mindenekelőtt az ORTT eljárásainak kettős természetére szükséges rámutatni, tekintettel arra, hogy e kettősség 2005-ben nemegyszer félreértéseket okozott az ORTT működését figyelemmel kísérők körében. Az ORTT ugyanis egyfelől hatóságként vizsgálja a kiegyensúlyozott tájékoztatás médiatörvényben foglalt követelményének érvényesülését, másfelől mind teljesebben igyekszik megfelelni a nyilvánosság, a közélet és a közönség részéről - a kiegyensúlyozottság vizsgálata és biztosítása terén különösen jelentős mértékben - jelentkező elvárásnak. Ez az elvárás pedig nem más, mint hogy az ORTT állapítsa meg az egyes műsorfolyamok egészéről, hogy azok megfeleltek-e a kiegyensúlyozottság kritériumainak.

Az ORTT annak érdekében, hogy e körben, vagyis a műsorfolyamok egészét érintően is hangsúlyos támpontokat és tájékoztatást tudjon nyújtani a nyilvánosság számára, rendszeres kvantitatív vizsgálatokkal figyelte a médiumokat. Az e mérések eredményét jelentő objektív mennyiségi mutatókat a beszámoló részletesen ismerteti. Tekintettel azonban arra, hogy a médiatörvény meghatározásai a kiegyensúlyozottsággal összefüggésben többnyire elvont fogalmakat tartalmaznak, és mértékekről, határértékekről nem nyújtanak eligazítást, az ORTT önmagában a kvantitatív vizsgálatok alapján - bármit is mutassanak az ott tapasztalt arányok - nem tud fellépni szankcionálási jogkörrel.

A médiatörvényben foglaltak érvényesülését vizsgáló hatósági eljárások során tehát az ORTT minden esetben kvalitatív metodikát alkalmazott, ennek megfelelően a kiegyensúlyozottság törvényi követelményeinek megtartását az ORTT és Panaszbizottsága mindig egyedi esetekben, az érintett téma adott műsorszámon belül történő feldolgozása konkrét körülményeinek széles körű mérlegelése alapján ítélte meg.

A médiatörvénynek a kiegyensúlyozottság terén tapasztalható nagyvonalú szabályozása azonban egyszersmind arra is kényszeríti az ORTT-t, hogy jogértelmezésekkel konkretizálja a törvényi előírásokat. E jogértelmező munkában a végső szűrőt a bírói kontroll jelenti, amely 2005-ben is újabb iránymutatásokkal erősítette meg az ORTT joggyakorlatát különösen fontos kérdésekben.

A 2004. évi beszámoló már jelezte, hogy a bírói gyakorlat visszaigazolta: a kiegyensúlyozott tájékoztatás minden egyes műsorszámban számon kérhető követelmény. Ezt fejlesztette tovább a bírói jogértelmezés, amikor az ORTT határozatát helybenhagyva rámutatott arra, hogy ha a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága egy adott kérdésben csak több műsorszámon belül valósítható meg, akkor a műsorszolgáltatónak minden egyes műsorszámban jeleznie kell a műsorszámok összefüggőségét, a tájékoztatások szoros kapcsolatát.

Ugyancsak az ORTT határozatát helybenhagyva fejtette ki a bíróság az egyre gyakrabban a vizsgálatok középpontjába kerülő műsorvezetői szerepvállalások kapcsán, hogy a véleményt, értékelést tartalmazó műsorvezetői hozzászólás kizárólag megjelölt forrásból származó más releváns álláspontok bemutatásával valósulhat meg. Ez nem jelenti a műsorvezető passzív szerepét, hiszen aktív, vitát serkentő vonalat adhat a beszélgetésnek, ha a beszélgetés alanyát más lényeges véleményekkel szembesíti.

Az ORTT és a Panaszbizottság 2005-ös döntései kapcsán tartalmi vonatkozásban kiemelendő, hogy a panaszbeadványok között megnövekedett azon kifogások száma, melyek valamely történésről, eseményről való tájékoztatás elmaradását sérelmezték. A szerkesztői szabadság védelmében az ORTT esetről esetre vizsgálta az adott tájékoztatás adott műsorból való kimaradásának körülményeit, és a bírói gyakorlat nyomán alakította joggyakorlatát a közérdeklődésre feltétlenül számot tartó ügyekkel összefüggésben a törvénysértőnek minősített, hiányos műsorszámokkal. A médiatörvényben foglaltak alapján ugyanis a nézőknek a szerkesztői szabadsághoz hasonlóan, a véleménynyilvánítás alapjogára visszavezethető információhoz való joga alapján az arra érdemes hírek esetében a műsorszolgáltató köteles a tájékoztatás nyújtására. Ezen ügyekkel kapcsolatban az ORTT-nek abban kell állást foglalnia, hogy a panaszos által felhozott események olyannak minősültek-e, amelyek feltétlen közlést kívántak volna az adott napi hírműsorban, avagy mellőzésükre a műsorszolgáltatónak lehetősége volt.

A véleményszabadság helyzetét közvetlenül érintő további fontos kérdés, hogy az ORTT miként értelmezi és kezeli a véleménynyilvánítás korlátjaként a médiatörvényben előírt alapelvi rendelkezéseket. A 2004. évi beszámolóban az ORTT jelezte azt a jogértelmezési vitát, amely az emberi jogok, az emberi méltóság védelmében történő hatósági fellépés lehetőségéről szólt. Ebben az évben a kérdés sokat tisztult, amennyiben a másodfokú bírói ítéletek egyöntetűen az ORTT hatósági hatáskörének fennállását állapították meg. Ennek köszönhetően az ORTT - a beszámolóban részletezett módon - a korábbinál gyakrabban lépett fel az emberi méltóság védelme érdekében.

Fontos bírói visszaigazolást kapott az ORTT gyakorlata a közösségek méltóságát védelmező, vagyis a gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmak ellen fellépő eljárások terén is. Az ORTT e téren folytatandó szankcióalkalmazási gyakorlata szempontjából különösen jelentős körülmény, hogy a bírói eljárás jogerősen befejeződött a 2004-ben a figyelem középpontjába került úgynevezett Tilos rádiós ügyben. A jogerős ítélet helytállónak minősítette az ORTT érvelését, amelyben a kirekesztő tartalmak közzétételét különösen súlyos jogsértésként értékelte, és ehhez mérten kiemelkedően súlyos szankciót alkalmazott. Az ügy alakulása egyszersmind azt is igazolta, hogy az ORTT által e tárgykörben végzett vizsgálatok során nem a vélemény- és szólásszabadság büntetőjogi kereteit kell figyelembe venni, hiszen a médiajogi korlátok e tekintetben máshol - ha úgy tetszik: szűkebben - vannak.

2005-ben is kiemelt figyelmet fordítottunk a kiskorúak védelmére megalkotott törvényi rendelkezések érvényre juttatására. Az ORTT eljárásai mellett 2005-re már kiterjedt bírói gyakorlat alakult ki ezen a területen is, mellyel összefüggésben két körülmény érdemel külön említést.

Egyrészt a bíróságok egyértelműen osztják az ORTT hozzáállását, és kiemelkedően fontos feladatnak tekintik ezen előírások számonkérését. A bírósági ítéletek indoklásai több alkalommal aláhúzták, hogy az állam alkotmányban garantált kötelessége a gyermek fejlődési útjának veszélyektől és kockázatoktól történő megóvása, és a médiatörvény a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazásával e kockázatelhárító kötelezettségének tesz eleget.

Másrészt a bíróságok az ORTT gyakorlatát tartalmi szempontból is megalapozottnak tartják: 2005 végéig összesen 110 műsorszám kapcsán született valamilyen döntés a médiatörvény 5. §-át érintően, és ezek fele jogerőssé vált. Ezen ügyek 93 százalékában a bíróság az ORTT-nek adott igazat, vagyis elutasította a műsorszolgáltató keresetét. Itt jegyzem meg, hogy az ORTT pernyertességének aránya - az egyéb határozatokat is figyelembe véve - nagyon magas, 80 százalékos.

Egyfelől a véleményszabadság helyzetét alapvetően érintő, másfelől az egész magyar médiapiacra hatással lévő döntésekként térnék ki a közszolgálati televíziók új csatornáinak nyilvántartásba vételére, valamint a lejáró kereskedelmi műsorszolgáltatási jogosultságok meghosszabbítására.

2005 folyamán mind a Magyar Televízió, mind pedig a Duna Televízió bejelentést tett műholdas rendszert igénybe vevő, új országos műsorszolgáltatás megindítására.

(18.20)

A műsorszolgáltatásokat szakosított közszolgálati jelleggel kívánták megindítani a műsorszolgáltatók. Az ORTT a nyilvántartásba vételt megelőzően részletes vizsgálatot folytatott két alapvető kérdésben.

Mindenekelőtt tisztázást igényelt, hogy a médiatörvény alapján lehetőség van-e egyáltalán arra, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók további műsorszolgáltatási lehetőségeket vegyenek igénybe. Az ORTT vizsgálata ezzel összefüggésben megállapította, hogy a médiatörvény egyes szakaszai kiemelt figyelmet fordítanak a közszolgálati műsorszolgáltatók új műsorszolgáltatásaira, így nyilvánvaló, hogy a törvényhozó szándéka szerint a speciális jogállású közszolgálati műsorszolgáltatónak lehessenek a törvényben biztosított lehetőségeken kívül egyéb műsorszolgáltatásai is. Mindemellett az ORTT megállapította, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató új jogosultsága kizárólag közszolgálati jellegű lehet.

Hangsúlyosan vizsgálta továbbá az ORTT, hogy az új csatornák indításának körülményei megfelelnek-e az Európai Unió által támasztott követelményeknek. Az uniós joganyag szerint a közszolgálati televízió csatornáinak működését biztosító források jogszerűségét a közszolgálati megbízatás, a törvényi felhatalmazás és a ráfordítások arányossága mentén lehet eldönteni. Az ORTT tehát megkövetelte, hogy a bejelentések a szolgáltatás uniós kritériumoknak való megfelelőségére is térjenek ki.

A műsorszolgáltatók bejelentései megfeleltek az elvárásoknak, és az azokban foglaltak alapján a fent említett körülmények megnyugtatóan vizsgálhatók voltak. Ennek köszönhetően a Magyar Televízió m3, valamint a Duna Televízió Autonómia elnevezésű csatornáját az ORTT nyilvántartásba vette. Mérföldkőnek minősíthető döntések meghozatalára került sor ezekben az esetekben, hiszen e határozatok a jelenlegi médiarendszer keretei tágításának lehetőségét hordozzák magukban. A döntések célja az volt, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás - mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a sokszínű tájékoztatás fő letéteményese - képes legyen a tőle telhető legjobb minőségben eleget tenni a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságának érvényre juttatása körében meglévő kötelezettségeinek.

A hatóság elmúlt évi tevékenységének különösen fontos kérdése volt a lejáró kereskedelmi műsorszolgáltatási jogosultságok meghosszabbításának ügye. Rendhagyó év volt ez ebben a tekintetben, hiszen az ORTT-nek annak tudatában és szem előtt tartásával kellett foglalkoznia a meghosszabbítás feltételeinek vizsgálatával, hogy korántsem rendezett jogszabályi környezetben meghozandó döntései az előttünk álló évek médiarendszerére alapvető és közvetlen hatással bírnak majd.

Az ORTT végül 2005-ben összesen 59 kereskedelmi műsorszolgáltató jogosultságát hosszabbította meg, és ezzel a műsorszolgáltatók lehetőséget kaptak arra, hogy további öt éven át földfelszíni terjesztésű rendszeren sugározzanak. A hazai médiapiac egészére nézve különösen a két országos kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítása tekinthető meghatározónak. Az ORTT e döntés meghozatalakor a következő szempontoknak tulajdonított döntő jelentőséget.

A kérdés jogszabályi háttere korántsem tekinthető rendezettnek. A meghosszabbítás a törvény szerint két esetben kizárt: ha nem érkezik erre irányuló kérelem, valamint ha a megújításnak nincs helye, azaz a műsorszolgáltató ismételt vagy súlyos szerződésszegést követett el. Sem a médiatörvény, sem a műsorszolgáltatási szerződések nem adnak azonban eligazítást a "súlyos és ismételt szerződésszegés" fogalmát illetően. A két kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 esetében a felek a szerződésben a meghosszabbítás feltételei keretében meghatározták a súlyos szerződésszegés fogalmát, és egyetlen esetkört rögzítettek: a műsorszolgáltatási díj megfizetésének késedelmét. Az ORTT a meghosszabbításra vonatkozó kérelmek előterjesztése esetében azzal bízta meg az irodáját, hogy olyan műsorszolgáltatók tekintetében tegyen javaslatot a meghosszabbításra, melyekkel szemben az ORTT nem alkalmazta még a súlyosnak tekinthető, másodszori kiszabásának szükségessége esetén a műsorszolgáltatási szerződés azonnali hatályú felmondásával járó írásbeli figyelmeztetést, illetve amelyeknek nincs díj- vagy egyéb tartozása.

Az ORTT-nek a döntés meghozatalakor az egész médiarendszerre, annak stabilitására is figyelemmel kellett lennie. Az ismételt szerződésszegés fogalmának legszigorúbb értelmezése esetén ugyanis egyetlen műsorszolgáltatási jogosultság sem lenne meghosszabbítható Magyarországon, ami nyilvánvalóan nem állhatott a törvényhozó szándékában. Az ORTT mindemellett nem tartotta felvállalható, helyes eljárásnak, hogy a meghosszabbítás feltételeinek szigorú értelmezését úgy tegye a meghosszabbítás akadályává, hogy e feltételeket a műsorszolgáltatókkal a jogosultság elnyerésének idején és a későbbiek során sem tisztázták.

Sok kritika érte az ORTT-t amiatt, hogy a műsorszolgáltatási jogosultságokat a műsorszolgáltatási díjak változatlanul hagyása mellett hosszabbította meg. Ennek kapcsán egyrészt megjegyzendő, hogy a díjemelés műsorszolgáltatók általi elfogadását törvényi rendelkezés hiányában nem lehetett volna a meghosszabbítás feltételéül szabni. Másrészt az ORTT számos szakértői elemzést és értékelést szerzett be a magyar médiapiaci körülmények között megállapítandó műsorszolgáltatási díjak összegére vonatkozóan, és e szakértői anyagok a díjak emelését nem tartották indokoltnak.

Összességében elmondható, hogy az ORTT az állami tulajdonban lévő frekvenciáknak a társadalom számára legkedvezőbb anyagi hasznosítását, valamint a műsorszolgáltatókat megillető korrekt eljárást egyaránt szem előtt tartó mérlegelés során hozta meg a meghosszabbítás melletti döntését. Nem vitatható azonban el, hogy a döntés kapcsán felmerülő jogértelmezési különbségek jól mutatják annak szükségességét, hogy a jövő médiaszabályozása e különösen fontos kérdésben rendezettebb és a jogalkalmazásban egyértelműen kezelhető viszonyokat teremtsen.

A 2005. évi támogatáspolitikánk kapcsán mindenképpen kiemelést érdemel, hogy az ORTT ez évben is jelentős összeggel, csaknem 1,8 milliárd forinttal támogatta a műsorkészítést. Az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából felhívást jelentetett meg műsorszámok, tanfilmek elkészítéséhez, valamint a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal 2005-ben is közös pályázatot írt ki tévéjátékok, tévéfilmek és tévéfilmsorozatok gyártására. Az ORTT mecénási tevékenysége során kiemelt fontossággal bírt továbbá a dokumentumfilm-műfaj továbbélésének támogatása, illetve ezen belül a határon túli műhelyek segítése is. Utóbbi célkitűzést jól szimbolizálta, hogy Debrecen mellett az ORTT 2005-ben Marosvásárhelyen tartotta meg Mustra elnevezésű filmfesztiválját.

Pár szót szeretnék ejteni a műsorszórási célú frekvenciagazdálkodás azon kérdéseiről, amelyeknek rendezése 2005-ben különösen aktuálissá vált. Az év folyamán egyre sürgetőbb módon várt megoldásra, hogy a jogszabályok értelmében 2006-ban megszűnt volna a Magyar Rádió műsorszolgáltatási jogosultsága 70 megaherz URH sávon. Miután a Kossuth rádió parlamenti és nemzetiségi műsorainak, országos, regionális műsorainak részleges sugárzása ebben a sávban történik, az ORTT kiemelkedően fontosnak tartotta a kérdés megnyugtató rendezését. E rendezésben jelentős lépés volt, hogy az Országgyűlés a sáv leállását megelőző napokban a törvény módosítása mellett döntött, és további egy évig a Magyar Rádió használatába adta a frekvenciát. A helyzet hosszú távú megoldása érdekében pedig az ORTT úgy döntött, hogy a közszolgálati rádió rendelkezésére bocsát két középhullámú frekvenciát, melynek köszönhetően a rádió a középhullámú sávban a jövőben is országos módon tudja majd sugározni a parlamenti és nemzetiségi műsorokat.

Az ORTT a frekvenciagazdálkodáson túlmutató körben is fontos szereplője a földfelszíni digitális televíziózásra való átállást irányító munkának. E tekintetben jelentős eseménynek számított a földfelszíni digitális televízió-műsorszórásra való átállásról szóló kormányhatározat meghozatala, melynek értelmében a magyarországi digitális televíziózásra történő átállásnak 2012-ig meg kell valósulnia. Az ORTT annak érdekében, hogy az érintett állami szervek részvételével zajló felkészüléshez minél megalapozottabb koncepcióval járulhasson hozzá, 2005-ben létrehozta a digitális átállás ORTT-stratégiáját előkészítő munkacsoportot.

A 2005. évben az ORTT kutatási tervének egyetlen feladataként a médiatörvény általános felülvizsgálatát határozta meg. A feladat végrehajtása az ORTT által létrehozott, az elektronikus médiavilág különböző területeit jól ismerő, neves szakemberekből álló törvény-előkészítő szakértői bizottsággal együttműködve folyt. A munka kapcsán hangsúlyosan szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy a médiatörvény általános felülvizsgálatának elvégzése tovább már nem halogatható jogalkotói feladat. Számos olyan kérdés megoldása várat ugyanis magára az elektronikus média szabályozásában, amely nem rendezhető részleges törvénymódosítással. Kiemelném e kérdések közül a közszolgálati műsorszolgáltatást érintő problémákat, így egyfelől azt, hogy a közszolgálati médiumok irányításának jelenlegi rendje a gyakorlati tapasztalatok szerint nem bizonyult jó megoldásnak, másfelől a közszolgálat finanszírozásának szabályozása, kiváltképp az Európai Unió által támasztott szigorú követelmények fényében, átfogó újragondolást igényel.

(18.30)

A törvényalkotást sürgető, különösen jelentős további tényező a digitalizáció folyamata, amely az új technológiai lehetőségek kezelése érdekében a médiatörvény szabályozásának tágítását teszi szükségessé oly módon, hogy az az Európai Unió jogalkotásában is megfigyelhető. A határok nélküli televíziózásról szóló uniós irányelv folyamatban lévő módosítása ugyanis minden bizonnyal olyan eredménnyel zárul majd, amely a médiaszabályozás hatályát az alkalmazott technológiától függetlenül minden audiovizuális tartalomra kiterjeszti.

Az ORTT törvény-előkészítő tevékenysége kapcsán elmondható, hogy az ORTT tagjai által folyamatosan tárgyalt és alakított anyag a közös munka eredményeképpen olyan tervezetként jelenik meg majd a közeljövőben, amely az elmúlt tíz év problémáinak kezelésén túl a digitális átállás médiajogi kihívására is megoldást kínál.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi beszámolójából azon hangsúlyos elemeket próbáltam kiemelni, amelyek világosan tükrözik, hogy az ORTT a politikai szféra és a közvélemény érdeklődése mellett folyó működése során következetesen törekszik arra, hogy tevékenységét olyan szakmai alapon és háttérrel végezze, amely alkalmassá teszi az audiovizuális médiaszektor területén jelentkező egyre összetettebb feladatok kezelésére.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előtte fekvő beszámoló elfogadásával támogassa az ORTT-t e tevékenység folytatásában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Most megadom a szót Pető Ivánnak, a kulturális bizottság elnökének, akinek 15 perc áll rendelkezésére, és arra kérek minden további hozzászólót, hogy az időkereteket tartsa be.

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Az ORTT tisztelt Munkatársai és Vezetői!

A kulturális bizottság többsége olyan határozati javaslatot terjesztett a parlament elé, amely azt javasolja, hogy a parlament ne fogadja el az ORTT 2005-ről szóló beszámolóját. Alapjában véve két olyan területe van az ORTT működésének, amelyet a javaslat mögött állók egybehangzóan képviseltek: az egyik az elnök úr ismertetésében is kiemelt két országos kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítása, a másik ügy pedig a Műsorszolgáltatási Alap működésének ügye, illetve az ORTT-nél 2005-ben készült állami számvevőszéki vizsgálat megállapításának eredményei. Egyéb ügyekben is elhangzott érdemi kritika az ORTT működését illetően, de itt már a határozati javaslat mögött állók véleménye eléggé eltért. Egyébként az említett két ügyben sem teljesen azonos volt az érvelés.

Ennél többet érdemben a tartalmi kérdésről nem is kívánok szólni. A jegyzőkönyv kedvéért és - hogy is mondjam - az ügyben talán kevésbé járatos képviselők kedvéért azt kívánom itt inkább ismertetni, hogy a parlament kulturális bizottságában egyfős kormánypárti többség van, az MDF nincs képviselve ebben a bizottságban. A határozati javaslatot támogatta a Fidesz, a Kereszténydemokrata Párt és az SZDSZ, ellene foglalt állást az MSZP, így jött létre a többségi állásfoglalás, illetve a határozati javaslat. Kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt tartsák számon, még egyszer ismételve azt, hogy az MDF a kulturális bizottságban, amely ezt a határozati javaslatot benyújtatta, nincs jelen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Öt perc áll rendelkezésre egyébként. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési bizottság álláspontjának, valamint a bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Keller Lászlónak, a bizottság előadójának; őt majd Babák Mihály képviselő úr követi.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságban a kormánypárti többség egyértelművé tette azt, hogy a tevékenységről szóló beszámoló elfogadása számára nem lehet kérdéses, hiszen egy héttel korábban tárgyalta a költségvetési bizottság az ORTT-nek a zárszámadását, amit egyébként majd a következő napirendben fogunk tárgyalni. Miután a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság többsége a zárszámadást elfogadta, úgy határozott, hogy beterjeszti a Ház elé, ezért az a tevékenységről szóló beszámoló, amely egyébként megjelenik a zárszámadásban is, csak számszerűsítve, részünkről nyilván támogatást kellett hogy élvezzen.

A vitában hangsúlyosan szóltunk arról, hogy világosan kell látni azt, hogy az ORTT nem saját maga alakítja a jogszabályi környezetet, hanem amit az Országgyűlés meghatároz az ORTT számára, abban a jogszabályi környezetben kell végezni a tevékenységét. Rendre, minden évben visszatérő kérdés, és most a bizottsági vitában is egyértelművé tettük, hogy az 1996. évi I. törvénynek a módosítása elengedhetetlenül szükséges. Persze, az látszik, hogy itt a Házban erre vajmi kis affinitás mutatkozik.

A vitában hangsúlyosan beszéltünk az ORTT-nek a törvénymódosításban betöltött szerepéről, hiszen ők azok, akik leginkább ismerik a médiapiacot, és a leginkább felhalmozódott a testületben a tapasztalat. Éppen ezért a bizottságban is a kormánypárti többség egyértelművé tette, hogy a törvényi bizonytalanságokat és a törvényi környezetet nem lehet számon kérni az ORTT testületén.

Egyéb kérdésekben is állást foglalt a bizottság: az RTL, a TV2 jogosultságának meghosszabbítására vonatkozó ORTT-álláspontot a bizottság többsége elfogadta, a választási kampány témájából helyesen emelte ki az ORTT a kérdést, és ezzel is védte a műsorszolgáltatók függetlenségét.

A bizottsági vitában érintettük a műsorszolgáltatási díj emelésének a kérdését, amiről az elnök úr is beszélt az expozéban.

A többség megnyugtatónak találta, hogy az ORTT erről a kérdésről hatástanulmány alapján döntött, és ebből a szempontból is indokoltnak tartjuk egyébként a médiatörvény módosítását. A szerződésmódosításoknál az ismételt és súlyos jogsértést a törvénynek sokkal jobban körül kellene írni, mint ahogy azt eddig megtette.

Azzal is egyetértettünk, hogy az ORTT a szerződések meghosszabbításánál nem lépett fel úgymond zsaroló pozícióban, amit egyes ellenzéki képviselők szorgalmaztak volna, hogy miért nem volt sokkal erőszakosabb a szerződések meghosszabbításánál.

Fontosnak tartottuk a vitában kiemelni, hogy az ORTT következetes fellépésének eredményeként a jogsértések típusa szűkült, egyesek eltűntek a médiarendszerből. Az Országgyűlésnek tovább kell gondolnia, milyen törvényi szankciórendszert tud megfogalmazni; persze sok mindent végig kell még gondolni, de többek közt a szankciórendszert is. Látni kell, hogy a jogsértéssel elért gazdasági előny bizonyos esetekben meghatározó lehet a műsorszolgáltatók esetén, és éppen ezért nagyon nehéz megfelelően szankcionálni a műsorszolgáltatókat.

Bár nem kifejezetten a költségvetési bizottságnak a kompetenciájába tartozó kérdés a kiskorúakkal kapcsolatos panaszok elemzése, de a vitában ezt a kérdést is érintettük éppen a bizottság elnökének a felvetésére, és a bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy az ORTT e tekintetben kellően határozottan lépett fel ezekkel a kérdésekkel szemben.

Kardinális kérdés a digitalizálásra történő áttérés, törvényalkotás szükséges, segíteni kell az átállást, a reklámpiacon a monopolhelyzeteknek az oldását.

A bizottság többsége sikeresnek tartja az ORTT genfi tárgyalásait. Egyetértünk azzal, hogy főleg az országos rádiók, televíziók esetén az ORTT aktívabban vizsgálja a kiegyensúlyozott tájékoztatás feltételeit, a számszaki felmérések mellett szükség van tényszerű, szövegszerű ellenőrzésekre is.

Vita volt a műsorszolgáltatási díj csökkentése körül. E tekintetben az a mértékadó, hogy ez nem 2005-nek a kérdése, tehát értelmetlen volt az ellenzéki képviselőknek ezen felvetése.

Összességében az ORTT több mint háromszáz oldalas beszámolója kiváló szakmai anyag, apró részletekbe menőkig tárgyalja a médiapiac sajátosságait, és éppen ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk, és elfogadásra is javasoljuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Három alapos indoka van a kisebbségnek, hogy a J/44. számú döntést ne fogadja el, és ne javasolja a parlamentnek elfogadásra.

(18.40)

Kezdeném az elején:

1. Nem fogadható el, hogy rendkívüli finanszírozást kap az ORTT irodája, azaz a bevett bevételekből átcsoportosít az iroda működési költségeire. Az ORTT kezdeményezése nyomán az Országgyűlés feles többséggel mégis évről évre felhatalmazza az ORTT-t, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból a saját működésére pénzt szivattyúzzon át. 2005-ben, mélyen tisztelt hölgyek, urak, ez 158 millió forint volt. Erre figyelmeztette a felügyelőbizottság is, és annak a figyelmeztetése ellenére sem csoportosította ezt vissza. Tehát kiszivattyúz a pénzből saját működésére, és ezt nem csoportosítja vissza.

2. Továbbra is aggályosnak tartjuk, és nem tartjuk helyesnek, hogy a 2002. december 11-én született döntéssel a koncessziós díjat nem emelte meg a rádióknál, helyesebben egyhatodára csökkentette, így 2,2 milliárd helyett 400 millió a Műsorszolgáltatási Alap bevétele, és ezért az ORTT maga is felelős a működési hiányáért és a finanszírozás összeomlásáért. Tehát egyszer: átcsoportosít; kettő: 2002-ben hozott egy döntést, amelyben a díjat egyhatodára csökkentette, 2,2 milliárd helyett 400 millióra.

A 3. számú kifogásunk, hogy nem fogadható el a beszámoló, mégpedig azért, mert az RTL és a TV2 jogosultságának idő előtti, törvényellenes meghosszabbítására került sor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kisebbségnek az a véleménye, hogy 2006 márciusában és májusában lett volna helye a szerződés módosításának. Arra hivatkozott az ORTT, hogy választási kampány lesz, ezért 2005-ben hozta meg ezt a döntését, hogy meghosszabbította a műsorszolgáltatási szerződést.

Hozzáteszem azt, hogy ez csak az egyik gond, hogy idő előtt meghosszabbította, a másik az, hogy különben nem változtatott a tarifákon. Ez lényeges kérdés - ez a második számú probléma a hármasnál, azaz a b) problémánk -, mégpedig azért, mert úgy gondoljuk, hogy a két tévé 1,5-1,5 milliárdos befizetésével szemben a reklámpiac ütemesen növekszik; 1,5 milliárdot fizetnek be, ugyanakkor a reklámpiac-befizetésből 63 milliárd volt a bevétel 2005-ben, és 2012-ig dinamikusan nőni fog a reklámpiac.

Tehát az egyik oldalon, a tévészerződések meghosszabbításánál, amiket ráadásul idő előtt is végzett el, úgy gondoljuk, hogy nincsen helyén a dolog. Nincsen helyén, ennyi hibát nem lehet elkövetni. Éppen ezért úgy döntöttünk a bizottságban, hogy a 15 igen szavazat mellett 8 nemmel nem javasoltuk elfogadni.

És azt is tudatni kell, hogy a H/938. javaslatot, a kulturális bizottság önálló indítványát a kisebbség is egyhangúlag elfogadásra javasolta, igennel szavazott.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem lebecsülendő kérdésről van szó. Úgy gondoljuk, hogy Keller képviselőtársam most is elmondott, leflegmáló vélekedése valószínűleg politikailag determinált, és érdekek fűződtek ahhoz, hogy a választások előtt egy évvel meghosszabbítsák a két tévétársaság szerződését.

Ezen kívül a bizottsági ülésen számos szakmai kérdés is szóba került, de úgy gondolom, ezek elsősorban nem pénzügyi kérdések, ezért nem beszélek róluk, hanem ragaszkodom ahhoz, hogy a bizottság kisebbségi véleményét összesítsem, mégpedig azt, hogy három alapos kifogásunk van amellett, hogy a parlament ne fogadja el a beszámolót.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Mindeközben kétperces felszólalásokra nem lesz lehetőség.

Elsőként megadom a szót Jánosi Györgynek, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának, akit majd Halász János követ.

DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országos Rádió és Televízió Testület a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény alapján benyújtotta a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót, amelyben megítélésünk szerint - a törvény 43. §-ának megfelelő tartalommal és formában - színvonalasan és részletesen tájékoztatta az Országgyűlést a végzett munkájáról.

A kulturális és sajtóbizottság a 2006. június 11-i ülésén, meghallgatva az ORTT elnökének szóbeli kiegészítését, megvitatta a beszámolót, és ahogy azt a bizottság elnöke már elmondta, azt általános vitára alkalmasnak tartotta, elfogadását azonban 10:9 arányban nem javasolta az Országgyűlésnek.

A bizottság szocialista tagjai nem értettek egyet a többségnek azzal az érvelésével, hogy a két földi sugárzású televíziós csatorna műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítása indokolatlan vagy jogszerűtlen lett volna. Úgy ítéltük meg, az lett volna indokolatlan és vélhetőleg jogszerűtlen, ha az ORTT nem hosszabbítja meg a két országos kereskedelmi műsorszolgáltatóval kötött szerződést. A törvény ugyanis, ahogy ezt az ORTT elnöke, Kovács úr elmondta, két feltételt szab akkor, amikor a szerződés meghosszabbításának lehetőségéről beszél.

Az egyik feltétel egyrészt az, hogy az igénylő nyújtsa be a kérését, másrészt pedig az a feltétel, hogy a vele kötött szerződést tartsa be, illetve hogy ne kövessen el ismétlődően súlyos jogsértést a szerződés tartalmát illetően.

Arról szó nincs a médiatörvényben, hogy milyen időterminusokkal kell övezni a szerződés meghosszabbítását az eredeti szerződés lejártához viszonyítva. Ráadásul a törvényben arról sincs szó, hogy van-e lehetősége egyáltalán az ORTT-nek tarifadíj-követelésre, illetve a tarifa emelésére vonatkozó javaslattételre. Nem szabályozza ezt a törvény, és azt gondolom, hogy ez a törvényalkotók felelőssége, vagyis a mi felelősségünk, kedves képviselőtársak! Olyan felelősség ez, amelyet mi nem háríthatunk át az Országos Rádió és Televízió Testületre.

Ha az ORTT megtagadja a szerződés meghosszabbítását, vagy tarifaemelkedést követel, és ezt nem szándékozik teljesíteni az országos műsorszolgáltató, akkor egy esetleges peres útra terelt vitában nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ORTT elmarasztaló ítéletet kapott volna. Éppen ezért, mivel az lett volna jogszerűtlen vagy indokolatlan, hogy az ORTT nem hosszabbítja meg ezt a szerződést, ezért ezt a fajta érvelést a többség részéről nem tudtuk elfogadni.

Természetesen mi magunk is jobbnak tartottuk volna, ha legalább a lehetőséggel él az ORTT, és megpróbál javaslatot tenni a tarifaemelésre. Számolnunk kellett volna persze azzal ebben az esetben, amint mondtam már, hogy az országos műsorszolgáltatók ezt megtagadják, és azt is előre ki lehetett számítani, hogy mire hivatkozva tennék ezt. Arra hivatkozva, hogy a meghosszabbítás időtartama alatt, annak vége felé, már más jogszabályok értelmében a digitális televíziózás jelen lenne és jelen is lesz Magyarországon. Ez pedig újabb konkurenciát, újabb országos csatornák megjelenését hozza magával, ami nyilvánvalóan újraszeleteli a reklámtortát, és ami nyilvánvalóan csökkentette volna az országos műsorszolgáltatók reklámbevételét.

Ezért valóban számítani lehetett volna arra, hogy a két kereskedelmi csatorna megtagadja ezt a kérést, és ebben az esetben nem lett volna további mozgástere az ORTT testületének, mert még egyszer mondom, elképzelhető, hogy peres úton pert veszített volna - a törvény pontatlan szabályozása miatt - az országos kereskedelmi csatornákkal szemben. Ezért a szocialista tagok a kulturális és sajtóbizottságban elfogadták, illetve elfogadásra javasolják az ORTT beszámolóját.

Végezetül azt is szeretném jelezni, tudomásul vesszük a többség véleményét, tudomásul vesszük a beterjesztett határozati javaslatot, de módosító indítványt kívánunk benyújtani, vitassa meg ezt a parlament az előbb elmondott érvek alapján. És arra kérjük a tisztelt Házat, a parlament többsége szavazza meg az ORTT beszámolójának elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(18.50)

ELNÖK: Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának, akit majd Pető Iván követ, az SZDSZ-ből.

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról vitatkozunk. Sok minden elhangzott már itt. Engedjék meg, hogy én egy szóval próbáljam jellemezni az ORTT 2005. évi tevékenységét. Ez a tevékenység szégyenletes volt. Szégyenletes volt az ORTT ez évi tevékenysége elsősorban amiatt, amit a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződésének hosszabbításával kapcsolatosan műveltek. Többen beszéltünk már itt a Házban erről. Néhány új adalékkal is szeretnék szolgálni a téma kapcsán.

Egyrészt szégyenletes volt az, hogy milyen gyanús sürgősséggel döntöttek erről a kérdésről. Az ORTT tagjainak nyári szabadsága előtti utolsó ülésen döntöttek, miközben a korábbi hetekben folyamatosan arról volt szó az információk szerint, hogy majd csak ősszel térnek vissza erre a kérdésre. Ráadásul nem úgy döntöttek egy ilyen fontos ügyről, hogy külön kezelték volna a két műsorszolgáltatási szerződéshosszabbítás ügyét, hanem csomagban, legalább 30-40 szerződéshosszabbítást egy szavazattal megerősítve döntöttek az ügyről.

Nagyon érdekes körülmény ez is, amit eddig talán még nem is boncolgattunk, hogy ha maga az ORTT elnöke is ilyen fontos ügynek tartja ezt, akkor hogy lehet ilyen gyanús sürgősséggel dönteni ebben a kérdésben. Szerintem szégyenletes ez, mert nyilván mindenki tudja, hogy egy olyan kérdésről van szó, a kereskedelmi televíziókról, azok szerződéséről, egy olyan ügyről, amely az egész társadalmat formálja és befolyásolja. Látjuk hogy mi történt 1997 óta, milyen hatással van a kereskedelmi televíziózás is a magyar társadalomra. Látnunk kell akkor, hogy ez milyen fontos ügy. Márpedig, ha ezt látjuk, nem lehet ilyen sürgősséggel, ilyen gyanús körülmények között egy csomagban 30-40 más szerződéssel együtt szavazni erről az ügyről.

Az is érdekes, hogy milyen kibúvókat keres akár a kormányoldal egy része, akár az ORTT elnöke ez ügyben. A médiatörvény mögé igyekeznek bújni, és azt mondják, ami Magyarországon már szinte közhely, hogy a médiatörvény nem eléggé szabályozza ezt a kérdést, hogy a médiatörvény rossz, ezt az ügyet sem kezeli kellőképpen, és ez okoz problémát a hosszabbítás kapcsán is.

Szeretnék megmutatni egy képviselői önálló indítványt (Felmutatja.), amit a Fidesz-frakció nevében nyújtottam be a tisztelt Háznak, de ezt nem most nyújtottam be, hanem még 2005. május 9-én. 2005. július 20-án döntött az ORTT a szerződéshosszabbításról. Már május 9-én benyújtottunk egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely a médiatörvényt módosította volna több ponton, például a 107. §-ban, ahol a jogosultság időtartamával, a jogosultság megújítására vonatkozóan is módosítottunk, és egzakt szabályokat vezettünk volna be, és ez a súlyos és ismételt szerződésszegés fogalmát is tartalmazta. Lehet, hogy ezt máshogy is meg lehet fogalmazni, de tudják, mi történt ezzel az üggyel? Lesöpörték a bizottságban a szocialisták, még csak tárgyalni sem engedték, még tárgysorozatba sem vették, pedig lett volna idő egy normális törvénymódosításra - kétharmados törvény egyébként is -, amit közösen elhatározunk, megalkotunk, és utána az ORTT dönthetett volna. Mert senki ne feledje el, a szerződések majd csak 2007-ben járnak le, de már 2005-ben módosítani akarták, meg akarták hosszabbítani, és meg is hosszabbították a szerződéseket. Hogy módosították-e, arról majd később.

Azt hiszem, hogy lett volna alkalmunk, és úgy látom, hogy nagyon nagy hiba volt, hogy elutasították a javaslatunkat, és nem lehet most már arra hivatkozni, hogy a médiatörvény rossz volt, és nem szabályozza ezt a kérdést, mert időben felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha kell, szabályozzuk. Nem történt meg. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy amit az ORTT művelt a szerződéshosszabbítás kapcsán, az szégyenletes volt, mert akár a törvénymódosítástól eltekintve is érdemes megvizsgálni két olyan ügyet a dologban, amire a médiatörvény értelmében akár most is lett volna alkalom a hosszabbításkor normális szerződést, új szerződést kötni.

Tehát egyrészt a műsorszolgáltatókkal változatlan feltételekkel kötöttek szerződést. Felmerül az elmaradt haszon kérdése. Felmerül, mert igazán köthettek volna olyan új szerződéseket, amiben műsorszolgáltatási díjként magasabb összegeket kérnek. Vélhetően fölmerült ez a kérdés a döntéshozókban is. Az a kérdés, hogy miért nem tették ezt meg, és erre nem kaptunk választ. Kezdeményeztünk rendkívüli bizottsági ülést a döntés után a kulturális bizottságban. Ott sem kaptunk egyértelmű választ az elnök úrtól erre a kérdésünkre. A bizottsági ülésen, amikor erről a beszámolóról tárgyaltunk, szintén elővettük, boncolgattuk ezt a kérdést, nem kaptunk választ.

Mire nem kaptunk választ? Például arra, hogy ha van az ORTT előtt - mert volt - több olyan tanulmány, neves szakemberek tanulmányai, médiapiaci, reklámpiaci elemzései, amelyek arról szólnak, hogy a kereskedelmi televíziók reklámbevételei az elkövetkező években több tíz milliárd forinttal nőni fognak, akkor miért nem vették figyelembe ezt a szerződésmódosításkor a műsorszolgáltatási díj meghatározásánál. Miért kötöttek változatlan feltételekkel szerződést? Így merül fel az elmaradt haszon kérdése, de ez több tíz milliárd forint lehet, kérem szépen.

Tehát arról van szó, hogy az egész magyar médiarendszer finanszírozásának alapjairól lehetne szó, vagy felmerülhet az a kérdés, hogy mivel közpénzzel is finanszírozunk közmédiumokat, ezért, ha előnyös szerződést kötöttek volna, előnyösebbet, mint most, akkor kevesebb közpénzt kellene költenünk a közmédiumok finanszírozására. Súlyos kérdések ezek és megválaszolatlanok. Ezért is mondom, hogy szégyenletes, amit az ORTT művelt abban az évben. Ez a döntés az egész évi tevékenységükre rányomta a bélyegét.

A másik kérdés, ami már itt szóba került, a digitalizáció kérdése. Merthogy igen, arról van szó, hogy a digitális átállás a következő évek nagy kérdése Magyarországon a földfelszíni televíziózás tekintetében. És nyilvánvaló, a két kereskedelmi csatorna érdekelt abban, legalábbis mindenképpen figyel arra, hogy ezen a területen mi történik. De úgy gondolom, hogy Magyarország érdekelt lenne abban, hogy az állam a különböző kereskedelmi médiumokat, amennyiben van rá lehetősége, szorítsa rá arra, hogy ebben az átállásban minél többet vállaljanak magukra. Nyilván ez egy kölcsönös szerződésben megtörténhet. Most, amikor egy szerződéshosszabbításról van szó, egy alkalom, amikor új szerződést lehet kötni - nem kell egyébként, mert a törvény is csak úgy fogalmaz, hogy megújítható a műsorszolgáltatási szerződés, és nem megújítandó, csak megújítható. Tehát ha egy ilyen helyzetben vagyunk, akkor igazán kezelni kellett volna az új szerződésben a földfelszíni digitális átállás kérdését. Mert akkor, ha ezt elmulasztották, mint ahogy most elmulasztották, utólag már igazán nehéz lesz ezeket a csatornákat rábírni arra, hogy ebben az átállásban nagyobb szerepet vállaljanak.

Azt hiszem, hogy ez is egy olyan pont, amely mutatja az ORTT egyes tagjainak felelőtlen hozzáállását az egész ügyhöz. Mivel számtalanszor felhívtuk már a figyelmet döntés előtt is ezekre a problémákra, ezért úgy gondoljuk, hogy így utólag, amikor az egész éves beszámolóról is beszélünk, egy ilyen nagyon-nagyon jelentős ügyben nem lehet e mellett szó nélkül elmenni, és azt mondjuk, szégyenletes volt az ORTT tevékenysége, és az ORTT 2005. évi beszámolóját nem fogadjuk el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(19.00)

ELNÖK: Megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak, aki az SZDSZ álláspontját ismerteti. A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy nem kíván vezérszónokot állítani, ezért utána majd Pettkó András következik, de ha mégis a KDNP részéről valaki szólni kíván, akkor utána természetesen lesz mód és lehetőség - mint ahogy mindenki másnak is - a vitában még részt venni. Tehát most Pető Ivánt illeti a szó.

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Látszólag módszertani megjegyzésekkel vagyok kénytelen kezdeni az álláspontunk megfogalmazását. Az, hogy egy intézmény beszámolójának tartalmával nem értünk egyet, nem jelenti azt, hogy globálisan elmarasztaljuk az egész beszámolót, mármint annak - ha tetszik - szakmai színvonalát.

Véleményünk szerint az ORTT beszámolói évről évre színvonalasabbak, és azt gondolom, hogy aki ezt a beszámolót áttekintette és ismeri a részleteit, igazolhatja azt, hogy ennek a beszámolónak alapján, illetve az ezt megelőző beszámolók alapján a magyar médiahelyzetről, médiaproblémákról a jövő nemzedéke átfogó képet kaphat, tehát a beszámoló ebben az értelemben vitathatatlanul színvonalas.

Ennek alapján tért el az SZDSZ álláspontja az ellenzéki pártokétól. Nevezetesen, mi általános vitára éppen az általános színvonala miatt alkalmasnak gondoljuk az ORTT beszámolóját. Még egyszer mondom, tartalmi kérdésekben, ha tetszik, nagyon kritikusan ítéljük meg ezt a beszámolót.

A másik, ha tetszik, módszertani megjegyzés a következő. Az ORTT beszámolója talán az egyetlen olyan, parlament előtt lévő, mármint parlament alá rendelt független intézmény beszámolója, ahol a zárszámadás, tehát a pénzügyi beszámoló és a tartalmi beszámoló technikai értelemben is különválik.

Külön tudja tehát a parlament mérlegelni a tartalmi beszámolót, külön szavaz ennek elfogadásáról, és külön mérlegeli a pénzügyi beszámolót.

Ez azt jelenti a gyakorlatban - ez a következő napirendi pontot is érinti -, hogy lehet úgy elfogadni a pénzügyi értelemben korrekt beszámolót, zárszámadást, hogy közben az ember a tartalmi beszámolóval nem ért egyet. Míg más hasonló beszámolóknál - egyebek között az ország zárszámadásával - ezt az eljárást nem lehet követni, ott egyszerre szavaz a parlament a számszaki és a tartalmi beszámolóról is. Csak előre jelzem, hogy mi a számszaki beszámolót, tehát a zárszámadást elfogadjuk, mert hűséges képet ad az ORTT pénzügyi tevékenységéről; a mindjárt elmondandó okok miatt a tartalmi beszámolót nem tudjuk elfogadni.

Ahogy bizottsági előadóként jeleztem, két alapvető oka van a beszámoló el nem fogadásának. Az egyik az országos kereskedelmi műsorszolgáltatók jogosultságának meghosszabbítási ügye, a másik a Műsorszolgáltatási Alap kezelésének ügye.

Most nem érzem feladatomnak, hogy összehasonlítsam más képviselőtársakkal a mi véleményünket a meghosszabbítás ügyében, elégedjünk meg itt annyival, hogy az időpont-megválasztás, az eljárás kérdésében vannak hasonlóságok, és vannak különbségek. Mi úgy véljük, hogy vannak olyan elemei az ORTT eljárásának, amelyek jogi alapon nem kritizálhatóak, legfeljebb kifogásolható, hogy miért hozták annyival korábbra magát a meghosszabbítási aktust, de sem a halasztást, sem a korábbi időpontot nem lehet jogi értelemben érvekkel - véleményünk szerint - alátámasztani.

Amiben kritizálható az ORTT eljárása, az két kérdés. Az egyik az, amiről itt már esett szó, hogy nem vizsgálták érdemben annak lehetőségét, mármint praktikusan nem, esetleg tanulmányok készíttetésével, hogy a feltételek változtathatóak-e, a másik pedig: ahogy magát a döntést az ORTT meghozta.

Véleményünk szerint lett volna legalábbis lehetőség arra, hogy az ORTT megpróbálkozzon a feltételek megváltoztatásával, a tarifa emelésével. Itt csak két érvet szeretnék felhozni, két erős érvet. Az egyik, hogy az ORTT elnöke is ismertette - talán a plenáris ülésen nem, de bizottsági ülésen igen -, hogy maguk a műsorszolgáltatók is fölvetették a tarifa változását, csak ők természetesen csökkenteni szerették volna, tehát ezen az alapon nyilván lett volna lehetőség annak tárgyalásos kipróbálására, hogy egy másik álláspont szerint alaposan alátámasztva érvekkel, miért ne lehetne megkísérelni a tarifa emelését.

A másik elem, amire hivatkozni szeretnék, az ORTT beszámolójából tetszik ki. Az ORTT beszámolója nem a műsorszolgáltatói jogosítvány meghosszabbításáról szóló részben, hanem egy más részben tételesen a következőt tartalmazza. A - röviden mondom - magyar RTL televízió kapcsán említi meg, hogy a testület még 2003-ban kezdeményezte a magyar RTL vonatkozásában is a műsorszolgáltatási szerződés - jogharmonizációs célú törvénymódosításnak megfelelően történő - megváltoztatását, azonban a szerződésmódosítás folyamata még nem zárult le.

Magyarul, van egy olyan nyitott kérdés az ORTT és az egyik fő műsorszolgáltató között, amit a hosszabbításkor nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni. Ez a két ügy az ORTT beszámolójában - hogy is mondjam - technikai értelemben is különválik egymástól, holott véleményem szerint összekapcsolódik ez a két ügy.

A másik az eljárás kérdése. Az ORTT gyakorlatilag vita nélkül döntött ebben a kérdésben, és ahogy ez már elhangzott itt, ráadásul egy nagyon más természetű, más típusú frekvenciaosztásról vagy frekvenciákról szóló döntéssel összevonva, a két eljárás szavazási értelemben is más eljárást igényelt volna az ORTT-ben. Véleményünk szerint tartalmi értelemben sem lett volna összekapcsolható, és valóban abszurdnak találjuk azt, hogy erről az ügyről bár készültek tanulmányok egymásnak ellentmondó következtetéssel, de az ORTT ezekről - legalábbis a testületi ülések jegyzőkönyveiben nincs nyoma - érdemi vitát testületi üléseken nem folytatott, hanem egy rapid döntést, egy nagyon leegyszerűsített döntést hozott ebben a meglehetősen bonyolult és sokféle összefüggés akár megvitatását, akár áttekintését igénylő kérdésben.

A következményekről most nem szeretnék itt érdemben beszélni, arról, hogy finanszírozási értelemben milyen előnyei lettek volna az esetleges tarifaemelésnek, mert tarifaemelés nem történt. Tehát azt ma tételesen nem lehet tudni, hogy lett volna-e esély vagy sem, és bizonyítani sem lehet ma, ebben a pillanatban már, hogy lett volna-e jogi értelemben lehetőség vagy sem. A jogi vélemények itt eltérnek. Sokan sokféle szerződést ismernek. A szerződéshosszabbítás sokak véleménye szerint nem jelenti azt, hogy automatikusan változatlan feltételekkel, változó körülmények között kell meghosszabbítani a szerződést.

Ami a Műsorszolgáltatási Alapot illeti, nyilván a következő napirendi pontnál lesz érdemi vita arról, amit a költségvetési bizottság kisebbségi véleményének képviselője itt elmondott. Én ebben nem érzem az ORTT-t kritizálhatónak, tehát hogy parlamenti jóváhagyással vagy ha tetszik, felhatalmazással költségvetési problémái miatt a Műsorszolgáltatási Alapból csoportosít át működési költségre pénzeket, de abban már, úgy érzem, kritizálható az ORTT, amit a Számvevőszék 2005-ös jelentése meglehetősen részletesen taglal, és ha nagyon visszafogottan is, de nagyon kritikusan érdemben is kimutat, hogy a Műsorszolgáltatási Alapnál visszamenőlegesen milyen problémák voltak.

Hogy ne a korábbi időszakról beszéljek, a 2005. évet, tehát a beszámolási évet is érinti az a tétel, amit szintén a Számvevőszék állapít meg - idézve a vonatkozó törvényeket -, hogy a Műsorszolgáltatási Alap csak a műsorszolgáltatás támogatásával kapcsolatban felmerült kiadásokat számolhatja el önálló költségvetésben, márpedig ebben az évben hozta létre az ORTT az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetet, amely semmiképpen nem tekinthető műsorszolgáltatási tevékenységnek.

(19.10)

Ennek az intézetnek a költségvetése a beszámoló szerint - és ez nem pusztán pénzügyi kérdés - 140 millió forintot tett ki, ami persze a Műsorszolgáltatási Alap egészét nézve nem hihetetlenül nagy összeg, de nem jelentéktelen. Ez a 140 millió forint két részből áll a szöveges beszámoló szerint: 70 milliót működésre, 70 milliót törvény-előkészítésre használt az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet. Annak a vizsgálatába én nem kívánok és nem is tudok belemenni, hogy a törvény-előkészítésre sok-e vagy kevés 70 millió forint. Tény, hogy véleményünk szerint a Műsorszolgáltatási Alap szabály szerinti működésébe nem fért volna bele, ez független attól, hogy szükség van törvény-előkészítő tevékenységre. Az viszont enyhén szólva is szembeötlő, hogy az intézet érdemi tevékenységére, mármint a törvény-előkészítésre 70 millió forint ment el, és a működési költségre ugyanennyi. Ezt nehezen tartjuk indokoltnak.

Amit kifogásolunk még a Műsorszolgáltatási Alapnál, hogy az úgynevezett szabad keret felhasználása, tehát a pályázat nélküli, egyedi döntésekre épülő összegek felhasználása meglehetősen jelentős. Elfogadhatatlan gyakorlatilag - bármennyire is sokszor a konkrét döntés esetleg indokolható -, hogy a meglehetősen szűkös keretekből, mármint az igényekhez viszonyítva szűkös keretekből viszonylag nagy összeget használnak föl egyedi döntésekkel, nem kiírt pályázatokkal.

Összefoglalva tehát: más érvekkel, mint ellenzéki képviselőtársaim, de az elmondottak alapján az ORTT 2005-ös beszámolóját nem tartjuk elfogadhatónak, elsősorban természetesen a műsorszolgáltatási jogosultság hosszabbításának módja és tartalma miatt. Itt egyetlenegy megjegyzést engedjenek meg képviselőtársaim: szerintem nemcsak az indokolatlan, jogszerűtlen minősítés lehet, illetve indokolt és jogszerű, hanem van további lehetőség is; a változó feltételeket - még ha jogszerű volt esetleg az eljárás, akkor is - lehetett volna igényelni, és a változatlan feltételekkel meghosszabbított szerződést alaposan kritizálhatónak gondoljuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Egyelőre kétperces hozzászólásra nincs mód és lehetőség, merthogy vezérszónoki körben vagyunk, ezt jeleztem az elején az elfogadott napirend szerint. Ha a vezérszónoki kör végére értünk, akkor lesz mód és lehetőség kétperces hozzászólásokra is.

Most megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának; és időközben Lukács Tamás képviselő úr jelezte, hogy a KDNP nevében is vezérszónoklatot kíván mondani, tehát az MDF vezérszónokát követően kerül majd sor a KDNP vezérszónoki hozzászólására.

Képviselő úr, öné a szó.

PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2005. évben kétségkívül a két legfontosabb kihívás az ORTT életében az országos vételkörzetű földfelszíni sugárzású kereskedelmi televíziók jogosultságának a meghosszabbítása és a digitális televíziózás, a digitális átállás stratégiájának az előkészítése volt. Az első kérdésről már itt, a parlament falai között a tisztelt képviselőtársaim elég sokat beszéltek, én inkább a második kérdésről szeretnék majd többet beszélni. Mindez olyan környezetben, ahol a testület munkáját folyamatosan beárnyékolták a politikai csatározások, amelyek enyhén szólva nem tesznek jót egy olyan szervezetnek, amely a jogalkotók szándéka szerint szakmai, médiajogi, hatósági döntések meghozatalára van predesztinálva.

A dolgok akkor vannak rendben, ha mi adjuk a híreket, és nem mi vagyunk a hírek - hirdette magát a királyi televízió a székház ostroma után. A dolgok akkor vannak rendben, ha az ORTT mint hatóság a médiatörvényben meghatározott feladatok és értékek mentén a médiarendszer mögött áll és azt vigyázza, nem pedig folyamatosan a politikai hírek alanyaként szerepel. Ennek persze rengeteg oka van, ami hosszabb taglalást igényelne, mindenesetre nem szerencsés, ha egy hatóság szakmai döntései folyamatosan a politikai hírek címoldalán szerepelnek, egyik vagy másik politikai oldal támadásainak a kereszttüzében. Ez persze nem azt jelenti, hogy a testület makulátlan, hiszen született néhány, politikailag elfogulatlannak nem nevezhető döntés is, általában kormánypárti nyomásra. Mégis elfogadhatatlan az a tendencia, hogy a kizárólag médiajogi és szakmai jogalkalmazói jellegű döntések folyamatos politikai támadásoknak vannak kitéve, nemegyszer személyeskedő módon, a testületi tagokat akár személyükben is támadva.

Ilyen kiélezett, a politika által átszőtt környezetben érte el a magyar médiavilág egészét, a hatóságot, a műsorszolgáltatót, a műsorelosztót, jogalkotót, jogalkalmazót a XXI. század első évtizedének legnagyobb, nemcsak technológiai, hanem - és ez a legfontosabb - érdemi szempontból is legrelevánsabb tartalomszolgáltatói kihívása, a digitalizáció.

Az átállás egyik kulcsszereplője pedig az ORTT, hiszen mind jogállása, mind feladatköre alapján komoly szerepe lehet a jövő médiavilágának a kialakításában. A digitalizáció jelen esetben - mint ahogy már említésre került - nemcsak egy technológiai fogalom, sőt érdemi szempontból inkább tartalomszolgáltatás, hiszen jóval több emberhez jobb minőségben jut el az eddiginél sokkal több információ.

A digitális televíziózás a személyi számítógép és a telefonos internet előfizetési áránál olcsóbb, egyszerűbb, átláthatóbb és megbízhatóbb technológia lehet. Ennek kiépülése a netpolgár-társadalom megerősítését szolgálná. Egyszerűsége révén alkalmas lehet az információs társadalmi szolgáltatások eljuttatására a társadalom olyan széles tömegeihez, amelyek jelenleg még költség-, illetve egyéb megfontolások miatt nem rendelkeznek számítógép-, illetve internet-hozzáféréssel. További társadalmi előny, amelyet a digitális televíziózás technológiája biztosítani tudna, az információhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének a javítása. A digitális korban az interaktivitás által lehetőség nyílik majd arra, hogy akár az érintett, akár más rögtön visszacsatoljon olyan közlések tekintetében, amelynek tartalmával nem ért egyet. Az interaktivitás során tehát megszűnik a szolgáltató és a felhasználó közötti távolság. A nézőnek lehetősége lesz befolyásolni a tartalomkínálatot, sőt már maga állíthatja össze műsorát.

Mindez csak töredéke annak, amit a digitalizáció nyújthat majd, mégis mutatja, hogy az egész mai médiarendszer működőképességének teljes átértelmezését, új megvilágítását fogja magával vonni. Nagyon fontos, hogy az átállás milyen ütemben halad, az átállás lebonyolításával megbízott szervek milyen hatékonyan tudnak együttműködni, és hogyan tudják felkészíteni a mai médiavilágot, elsősorban a műsorszolgáltatókat, a fogyasztót a digitalizációra.

A 2005. év megmutatta, hogy rengeteg a hiányosság ezen a téren. Hiába alakult számos bizottság, készült rengeteg tanulmány, mégis nem teljesen átlátható, hogy hogyan fog lezajlani a teljes átállás 2012-ig, az 1021/2005. kormányhatározat által megjelölt időpontig. Persze van már konkrét időpontokra lebontott ütemterv, azt azonban még nem lehet látni, hogy a mai, analóg szemléletű médiarendszert hogyan lehet majd - csúnya szóval - rászocializálni a digitális átállásra, pedig, tisztelt képviselőtársaim, a 2010-es afrikai labdarúgó-vb-t már ilyen technikával fogják közvetíteni, reméljük, a magyar csapat részvételével.

A hatóságok hiányolt együttműködésére csak egy rövid példa: az IHM 2005-ben elkészítette az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény digitális átállással kapcsolatos módosítását, amelyben például az ORTT-t és az egész médiatörvényt megkerülve próbálta szabályozni a digitális átmenetet, számos olyan kérdést rendezve, amely a médiatörvény hatálya alá tartozik. Vagyis az igazságügyi tárca egy feles többséggel elfogadható törvénytervezettel próbált rendezni kétharmados törvényi szabályozás keretébe tartozó kérdéseket. A tervezet továbbá egyáltalán nem választotta szét az infrastrukturális és tartalomszolgáltatási kérdéseket. Így a legfontosabb tartalmi kérdéseket - médiafinanszírozás, kiskorúak védelme és egyéb kérdéseket - kizárólag hírközlési alapon kezelte, amely az elektronikus médiapiac teljes torzulását jelentené. Miután az ORTT ezen véleményeket megírva visszaküldte az IHM-nek a tervezetet, a minisztérium - idézőjelbe téve - "átdolgozás" után érdemben az előzővel szinte megegyező tervezetet küldött vissza. Ennyit az együttműködésről.

Az illetékes hatóságoknak, így az ORTT-nek is hatalmas a felelősségük abban, hogy hogyan alakul az átállás. Éppen ezért az eddigieknél hatékonyabb előkészítő munkára és együttműködésre van szükség, mert a jövő médiája most alakul, és az, hogy húsz év múlva milyen képet mutat, sok esetben a mai napokban fog eldőlni.

A 2005. év másik fontos eseménye a koncessziók meghosszabbítása volt. Számos érv és számos ellenérv született ez ügyben. Nagyon nehéz eldönteni, hogy helyes döntés született-e 2005. július 20-án, amikor az ORTT a médiatörvény 107. § (1) bekezdése alapján a két kereskedelmi csatorna 2007-ben lejáró műsorszolgáltatási jogosultságát további öt évvel, pályázat nélkül megújította. Az érvek-ellenérvek súlya közel azonos, mégis úgy érezzük, ha nem is egyértelműen igazságos, de jog- és célszerű döntés született a következők miatt.

(19.20)

Idézem a médiatörvény 107. §-át: "(1) A műsorszolgáltatási jogosultság televízió esetén legfeljebb tíz évig, rádió esetén legfeljebb hét évig érvényes, és lejártakor a műsorszolgáltató kérelmére pályázat nélkül egy ízben öt évre megújítható. A megújításra vonatkozó igényt a lejárat előtt 14 hónappal a testülethez be kell jelenteni.

(2) A testület az (1) bekezdés szerinti bejelentés hiányában, vagy ha nincs helye a megújításnak, 12 hónappal a jogosultság lejárta előtt köteles a nyilvános pályázati felhívást közzétenni.

(3) Nem lehet megújítani a jogosultságot, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte.

(4) A jogosultság megújítására irányuló eljárásra egyebekben az annak létesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."

Egyrészt tehát a testület pályázat nélkül megújíthatja a szerződést, az erre vonatkozó szándék és kérelem pedig bőven a határidő előtt megjelent a műsorszolgáltatók részéről. Másrészt a súlyos szerződésszegés fogalma nincs definiálva a törvényben. A műsorszolgáltatási szerződés és egy korábbi testületi állásfoglalás szerint ez a meghatározás a műsorszolgáltatási díj beérkezésének elmaradása és a műsorszolgáltató írásbeli figyelmeztetése esetén értelmezhető. Ilyen eset pedig nem történt. Az ismételt szerződésszegés a legnehezebben védhető - mármint mellette szóló érv -, azonban itt is a testület diszkrecionális joga marad ennek a nyelvtani értelmezése.

A legfontosabb érv az előbbiekben felsorolt jogi érveléssel szemben azonban üzlet- és médiapolitikai. A médiatörvény alapján a befolyt összeg visszakerül a körforgásba, támogatva ezzel többek között - pont a kereskedelmi csatornák ellensúlyozásaként - a közszolgálati műsorszolgáltatókat, továbbá a hazai kábelhálózat fejlesztését. A közszolgálatnak tehát érdekében áll, ha minél magasabb összeg folyik be, a piacon pedig jelenleg nincs más olyan szereplő, aki az évi közel kétmilliárd forintos koncessziós díjat fizetni tudná. A két nagy kereskedelmi csatorna a televíziós reklámtorta 90 százalékát lefedi, nem is beszélve arról, hogy több más szakosított csatorna film- és reklámidejét is ők értékesítik, így tehát a jelenlegi helyzetben könnyedén kigazdálkodják a díjat, sőt.

Azonban a reklámpiac helyzete szakértők szerint változni fog a nem is olyan távoli jövőben. A digitalizáció, a tematikus csatornák megjelenése, az internet egyre nagyobb térnyerése miatt elképzelhető, hogy reklámpiaci részesedése a két kereskedelmi csatornának csökkenni fog, és akkor most a szerződésben lefektetett összeg értéke még inkább meg fog növekedni. Így tehát könnyen lehet, hogy a most kialakult helyzet a jelenlegi piaci helyzetük ellenére is a későbbiekben mégiscsak az ORTT alkupozícióját fogja erősíteni.

És még egy fontos érv: a médiatörvény szerint az RTL műsorszolgáltatási díja egy az egyben a hazai kábelhálózat fejlesztését segíti elő, ennek köszönhetően az elmúlt évben közel 90 százalékos lett a kábellefedettség, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a háztartások elenyésző részéhez jut csak el klasszikus úton, antennán keresztül a két földfelszíni frekvencia, amiért egyébként évi közel kétmilliárd forint műsorszolgáltatási díjat fizet a két csatorna.

Nem is beszélve arról, hogy a reklámpiac szempontjából potenciális célközönség szinte száz százalékához valamilyen kábelszolgáltatón keresztül jut el a műsor. Mit is jelent ez? Ha a megújítás nem történt volna meg, akkor valószínűleg kábelen - az egyes szolgáltatókkal külön-külön leszerződve - továbbra is eljutott volna a két csatorna a háztartások jelentős részéhez, csak nem országos földfelszíni csatornaként, hanem valamilyen más módon, például digitális műholdon vagy egy-két éven belül digitálisan.

Az ORTT beszámolójának első fejezetében taglalja a testület döntéseit, erőfeszítéseit a médiában megjelenő alkotmányos jogokat sértő tartalmakkal kapcsolatban. Az ORTT rendelkezésére ez ügyben a médiatörvény 3. § (2) bekezdése áll, amely a törvény védelme alá helyezi az alkotmányos jogokat, emberi méltóság, kisebbségi jogok, egyéb kérdések. Köztudomású, hogy számos alkalommal merült fel különböző sorozatok, délutáni show-műsorok kapcsán, hogy az ott bemutatott viselkedésminták vagy a beszélgetős műsorokban megjelenített élethelyzetek sokszor súlyosan alapjogokat sértenek, azonban az ilyen jogsértések ellen hivatalból a 3. § (2) bekezdése alapján indított eljárás komoly jogi akadályokba ütközött, és általában az ORTT presztízsveszteségével zárult, mert a bíróságok konzekvens álláspontja az volt, hogy az alapjogok megsértésével szemben pert csak a jogsértést elszenvedett személy indíthat.

Ezért fontosak a testület és a médiaszabályozás szempontjából az olyan, 2005-ben az ítélőtáblán született döntések, amelyek kimondják, hogy a testületnek kötelessége a médiatörvény 3. § (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, és megsértésük esetén szankciót alkalmazni; mindezt nem az alanyi jogvédelem, hanem az alkotmányos alapjogok védelmében.

Mindez csak arra világít rá, hogy a testület lehetőségei, hatásköre folyamatosan változóban van. Bizonyos szemszögből erősödik a testület, bizonyos hatások viszont gyengítik. Azonban, hogy a 2005-ös irányvonal helyes volt-e, azt csak a jövő, a digitalizáció várható eredményessége vagy eredménytelensége és a koncessziók megújítása által kialakított médiapiac életképessége mutatja csak meg számunkra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Utolsó vezérszónokként Lukács Tamás képviselő úr következik. Utána térünk majd át a kétperces és további hozzászólásokra.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, olyan beszámolóról tárgyalunk, amelyről lehetne nagyon sok dicsérő szót mondani, vannak olyan részei, amelyek valóban azt szolgálják, amiért a törvényalkotó az ORTT-t nemzetközi gyakorlatnak megfelelő hasonló szervezetként megjelölt, és a törvényben feladatul szabta az alkotmányos jogok védelmét vagy a kiskorúak védelmét.

A 2005-ös évben a beszámoló szerint kétségtelenül komoly erőfeszítéseket tettek. Bár zárójelben meg kell jegyeznem, hogy kérdés, ami ma médiafronton zajlik, ahhoz elegendők-e ezek a lépések. Kimondom, műsor megjelölése nélkül: bizonyos műsorok, meggyőződésem, emberkísérletnek minősülnek, és bizony nem tartják be azokat a szabályokat, amelyek egy emberkísérlet etikai alapjait feszegetik, és nem tartják be azokat a szabályokat, amelyek egy ilyen műsorhoz szükségesek. Sajnos, szomorú emberi következményei vannak az ilyen kísérleteknek. Szándékosan nem jelöltem meg konkrétan műsort, gondolom, mindenki a bulvárlapok hasábjairól be tudja helyettesíteni ezeket a mondatokat.

Ugyanakkor ebben a körben is azért, miközben dicsérő szóval illetem a beszámoló eme részét, meg kell jegyeznem, hogy vannak egyenlők meg egyenlőbbek, mert van egy rádió, ami úgy tűnik, az ORTT kedvenc gyermeke, nem úgy alakítja a joggyakorlatot, hogy az alkalmas lenne arra, hogy hasonló magatartásoktól az az adott rádiót vagy más műsorszolgáltatót visszatartson. Ezt a bizonyos rádiót 2005-ben törvénysértés címén tizenkét esetben rótta meg az ORTT, illetőleg marasztalta el, mégis egy olyan műsor alapján, amikor a biciklisták kiirtására, elgázosítására biztatott eme rádió, a büntetés nem maradt el, mintegy tíz percre elnémították.

Azt gondolom, hogy felelősen olyan gyakorlatot kellene kialakítani, különösképpen, ha egy adott rádiót tizenkétszer elítél ez a testület, amely mérvadó a médiaetika területén és a média szereplői számára. Tehát miközben egyik oldalról elismerem az erőfeszítéseket, úgy gondolom, hogy nem elegendők, és a helyzethez képest, ami ma médiafronton, médiaetika területén ebben az országban működik, az ORTT-nek komolyabb erőfeszítéseket kell tenni, és egységes joggyakorlatot kell kialakítani, olyan joggyakorlatot kell kialakítani, ami irányadó a médiaszereplők számára.

Amiért a Kereszténydemokrata Néppárt nem fogadja el ezt a beszámolót, ha más-más érvekkel is, de azonos azzal, amit az SZDSZ, illetőleg a Fidesz képviselői kifejtettek.

(19.30)

Kezdem az egyszerűbb dologgal: a Műsorszolgáltatási Alappal. Alapvetően azt gondolom, hogy ha egy törvény rossz, vagy a jogalkalmazó úgy ítéli meg, hogy rossz, akkor nem az a megoldás, hogy felmentést adok magamnak, és a törvényt megkerülhetem, vagy a törvény ellen cselekedhetek, különösképpen ha célszerűségi szempontból is a Műsorszolgáltatási Alap a Pető Iván képviselőtársam által kifejtettekkel megkérdőjelezhető.

És ez átvezet a másik kérdésre, ami miatt, ha csak erről a kérdésről tárgyalnánk is, nemmel kellene hogy szavazzak erre a beszámolóra, ez pedig a bizonyos hosszabbítás kérdése, amit egyébként nagyon ügyesen fogalmazott meg az ORTT a beszámolójában, mert ennek a legsúlyosabb kérdésnek a 350 oldalas anyagból mintegy négy oldalt szentelt, amely négy oldalból az a kérdés, hogy mit nem tudunk meg.

Nagyon egyszerűen azt mondja arra, hogy milyen indokok alapján hosszabbították meg: célszerűségi, hatékonysági és gazdasági okokból. Most föl kell tennem a kérdést, miután többet nem tartalmaz a beszámoló: kinek a gazdasági, kinek a hatékonysági és kinek a célszerűségi okából? Ez egy alapkérdés, mert azt gondolom, hogy amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor az egész médiapiacot, beleértve a közszolgálati műsorszolgáltatók helyzetét is, figyelembe kellene venni. Hogyan fogja érinteni ez a döntés a jövőben például a közszolgálati műsorszolgáltatókat vagy - hogy képviselőtársamnak válaszoljak - a digitalizálás kérdését? Vagy pedig a megszerzett monopóliumok védelmét és a verseny kizárását szolgálja az ilyen típusú döntés?

És ez csak az egyik kérdés, miután többet ebben az anyagban nem találunk, hogy célszerűségi, hatékonysági és gazdasági okokból hosszabbították meg; akkor elemezzük, hogy a médiapiacra ez a döntés milyen hatással lehet. Például olyan hatással lehet, hogy a digitális átállás kérdését megkerülik, mint ahogy a lopakodó jogalkotás folyik. Például olyan hatással lehet, hogy az amúgy is monopóliumot élvező műsorszolgáltatók közpénzekből fogják a digitalizálást végrehajtani. Például olyan hatása lehet, hogy az amúgy is rendkívül súlyos gazdasági körülmények között működő közszolgálati műsorszolgáltatókkal szemben további versenyelőnyt fognak élvezni. Tehát ez a döntés piaczavaró, és ez a döntés a verseny tisztaságát is megkérdőjelezheti, az egész média-egyensúlytalanságot konzerválja.

Most nézzük azokat a kérdéseket, hogy jogi szempontból helytállóak-e ezek az érvek, bár a beszámoló ezt sem tartalmazza, vagy azt a szakvéleményt sem idézi, ami alapján ez a döntés történt; helytálló-e ez a döntés, a jogi kritikát kiállja-e, megfelel-e a jogállamisági kritériumoknak.

Először is egy jogalkalmazó, amikor egy törvényt alkalmaznia kell, nyelvtani-logikai értelemben kell hogy megközelítse a törvény szövegét. Tehát amikor a magyar nyelvben meghosszabbíthatja, akkor az nem kötelesség, hanem lehetőség; más kérdés, hogy tartalmilag taglalja, hogy milyen esetekben hosszabbíthatja meg, illetőleg milyen feltételei vannak. Kétségtelen tény, hogy alaki szempontból a műsorszolgáltatók a kérvényt beadták.

Más kérdés a meghosszabbítás időpontja, ha amellett döntenek, hogy meghosszabbítható. A meghosszabbítás időpontja pedig, meg kell mondanom, hogy most már az őszödi beszéd birtokában sajátos értelmezést nyer, hogy miért kellett meghosszabbítani ezeknek a műsorszolgáltatóknak, és utána külön tartalmi kérdésként elemezni kell, hogy a választások során ezek a műsorszolgáltatók vajon a választók tisztánlátását segítették, vagy pedig elhomályosították a választások időszakában úgy, hogy a választások előtt történt ez a meghosszabbítás. Holott a jogszabály nem ezt írja elő, ez külön magyarázatra szorulna, de a beszámolóban erre sem kapunk választ.

Végül nézzük meg, hogy ha meghosszabbíthatja, akkor mik a kizáró okok. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan jogszabályok, ahol a jogalkotó a jogalkalmazóra, illetőleg a bírói gyakorlatra bízza annak a kérdésnek az eldöntését, hogy egy adott jogszabálynak mi a tartalma, sok esetben ezt a bírói gyakorlat tárja fel. Tehát mi az, hogy súlyos jogsértés: adott esetben nyilvánvaló, hogy ebben az esetben azt kell feltételezni, hogy a jogalkotónak az eredeti szándéka az volt, hogy ezt a gyakorlat tárja föl, a bírói gyakorlat tárja föl.

Azonban nyelvtani értelmezés szerint a szöveg úgy hangzik, hogy súlyos vagy ismételt jogsértés esetén, tehát nem konjunktív feltételként, hanem vagylagos feltételként határozta meg a törvényalkotó, és ezzel nem lehet magyarázni, hiszen bármelyik feltétel megléte esetén kizárja a meghosszabbítás lehetőségét, és ha jogértelmezési problémát jelent is a "súlyosnak" a megfogalmazása, az "ismételt" jogsértés a magyar nyelvben nagyon egyértelmű.

Végül: nem elfogadható számomra, számunkra, hogy a beszámolóban nem idézett szakvélemény alapján hosszabbították meg a műsorszolgáltatóknak a jogosultságát, hiszen a jogalkalmazás ismeri az autentikus jogértelmezést. Tehát a helyes eljárás adott esetben az lett volna, ha a parlamenthez, illetőleg illetékes bizottságához fordulnak jogértelmezés szempontjából, a jogszabály kibocsátójának autentikus jogértelmezését kérik. Ez elmaradt. Hogy miért maradt el, erre is választ várunk, hiszen ha ilyen jogi kérdések megválaszolására szorul az ORTT, és tudja, hogy milyen hatású, milyen hosszú távú hatása lehet a döntésének, kellő gondossággal akkor járt volna el, ha ezt a lépést megteszi.

Azt gondolom, hogy ez így önmagában elegendő ahhoz, hogy ezzel a döntéssel a magyar médiahelyzetet hosszú időre konzerválja; önmagában ez a döntés elég ahhoz, hogy a verseny tisztaságára zavaró legyen - hozzáteszem, meggyőződésem, hogy adott esetben versenyhivatali kérdés is lehetne -; és önmagában elegendő ahhoz, szemben az előbb elhangzottakkal, hogy nemhogy segíti a közszolgálati médiumoknak a versenyképességét, hanem hátrányt szenvednek a közszolgálati műsorszolgáltatók, különösképpen akkor - és itt Pető Iván képviselőtársammal furcsa módon most egyet fogok érteni, de lehet, hogy másban is egyetértünk -, amikor egy hosszú távú szerződésben nincs biztosítva az, hogy egy versenyképes ár alakuljon ki, tehát nyilvánvaló, ha csak az inflációval számolunk, hogy egy ugyanolyan feltételekkel megkötött szerződés a meglévő versenyelőnyt konzerválja. Meg kell nézni a reklámpiaci bevételeknek a megoszlását, és rögtön érthetőek lesznek a szavaim.

Azt gondolom, hogy ezért a döntésért a döntéshozóknak felelősséget kell vállalni, és úgy gondolom, ez a döntés önmagában elegendő ahhoz, hogy a magyar parlament ezt a beszámolót ne fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Jánosi Györgyé a szó.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Halász képviselő úr hozzászólására szeretnék illő és kellő tisztelettel reagálni két tételben röviden.

Halász Képviselő Úr! Nekünk jogunk van, sőt én partner vagyok ebben, hogy politizáljunk a parlament keretei között, politikai kérdéseket vessünk fel, különböző történések mögött politikai összefüggéseket lássunk. Az ön hozzászólása azt sugallta, hogy valamiféle politikai nyomás lehetett az ORTT döntése mögött akkor, amikor meghosszabbította az említett két szerződést.

Én azt gondolom, semmiféle politikai nyomás nem volt. Szeretném a kevésbé tájékozott rádióhallgatóknak elmondani, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület összetétele olyan, hogy minden parlamenti párt egy-egy delegáltja ül a testületben. Ez a döntés az én tudomásom szerint eléggé erős, mondhatni, megnyugtató többséggel született meg az ORTT-ben, úgyhogy ezért én kizárnám ezt a fajta politikai feltételezést.

(19.40)

Ráadásul azt gondolom, hogy a testület valóban döntően jogi szemmel mérlegelt ilyesmiket. Azt pedig elnök úr beszámolójából is hallhattuk, hogy a meglehetősen nagy számú perre vitt ügyben 80 százalékos volt az ORTT pernyertessége, ami jó jogi szakhátteret sejtet az ORTT mögött. Érdemes ezt megfontolni. Nem akarom megismételni, amit elmondtam. Nyilvánvalóan azt mérlegelte az ORTT, hogy jogszerűen jár el, s hogy mennyire lesz megtámadható a döntése, ha új szerződést vagy emelt tarifájú szerződést akar.

A képviselő úr indítványáról pedig csak annyit, hogy májusban valóban benyújtott egy javaslatot, ami ellentmondott a Fidesz akkori álláspontjának, hogy részmódosításokat nem fogad el a médiatörvényt illetően. De ennél nagyobb baj volt, hogy akkor már beérkeztek az igénybejelentések az országos műsorszolgáltatóktól, így alkotmányossági aggályokat vetett volna fel, ha ez a törvénymódosítás akkor átmegy.

Köszönöm, és elnézést kérek, elnök úr, az időtúllépésért.

ELNÖK: Pettkó András következik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolatot szeretnék hozzátenni ehhez a vitához. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként megmondom őszintén, egy kicsit bosszant, hogy a mostani vitában a Szociális és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára képviseli a kormányt. Nem tudom, hogy milyen szociális vagy munkaügyi kérdést tárgyalunk most. Azt gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a MEH, esetleg a Gazdasági Minisztérium képviselőjének kellene most jelen lenni. Ez az egyik dolog, amit mindenféleképpen szerettem volna a jegyzőkönyv, a teremben ülők, a televíziónézők és a műsort az interneten követők számára elmondani.

A másik dolog pedig az, hogy amikor ezt a beszámolót tárgyaljuk, akkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tisztelt Ház nem tudta magából kiizzadni a digitális televíziózásról szóló törvényt, és arról sem szabad elfeledkezni, hogy a csúfosan megbukott IHM-nek ebben mi volt a szerepe 2005 szeptemberétől egészen 2006 januárjáig. Miért nincs ma Magyarországon ilyen törvény? Miért nem hallgatták meg az ORTT véleményét ebben a kérdésben, és miért nem született a parlamentben megállapodás ennek a törvénynek az elfogadásáról? Úgy gondolom, hogy hatalmas mulasztást követtünk el. A vezérszónoklatomban már elmondtam, hogy 2010-ben, amikor Afrikában lesz a labdarúgó-világbajnokság - remélem, a magyar labdarúgócsapat részvételével -, azt már digitálisan fogják közvetíteni. Nagyon kíváncsian várom, hogy Magyarországon mikor lesz olyan törvény, amit a tisztelt Ház falai között valamennyi frakció meg tud majd szavazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Tellér Gyuláé a szó.

TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A médiaszerződések meghosszabbításának a kérdéséhez szeretnék röviden hozzászólni. A fő érv, amely a meghosszabbítás jelen módja, tehát a változatlan feltételek és a 2005. július 20-i dátum mellett újra és újra elhangzik, hogy az ismételt és súlyos szerződésszegés fogalma nincs eléggé definiálva, és az ebben lévő bizonytalanságba a szerződés ilyen meghosszabbításában érdekelt kereskedelmi médiumok nyilvánvalóan belekapaszkodnak, és nagyon valószínű, hogy egy peres eljárásban ők fognak győzni.

A fogalmi bizonytalanság nemcsak azért maradt fenn, mert Halász képviselő úr erre vonatkozó indítványát nem fogadták el, hanem azért is, mert a testület beszámolójával kapcsolatban a hatályos médiatörvény 43. § d) pontja azt mondja, hogy a beszámolóban az ORTT-nek különösen érintenie kell a műsorszolgáltatás gazdasági helyzetét és pénzügyi feltételeinek alakulását, kezdeményezi a törvény esetleges módosítását. A törvény módosításának a kezdeményezése irányulhat, sőt mindenféleképpen irányulnia kellett volna ezeknek a fogalmi bizonytalanságoknak - amelyek a szerződés módosított feltételek mellett való meghosszabbítását jelentik - a módosítására.

A másik dolog az időpont kérdése. Az is elhangzott, hogy nagyon jó időpont volt ez a meghosszabbítás, szerintem pedig nagyon rossz, a következő okból kifolyólag. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Lejárt az időm?

ELNÖK: Az időpont, képviselő úr. Sajnos, most letelt az idő, két perce volt, lehet még egyszer jelentkezni. (Tellér Gyula: Akkor jelentkezem.) Szintén két percre kért szót Csizmár Gábor államtitkár úr.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Pettkó András Képviselő Úr! Két dologra szeretném felhívni a figyelmét, mert úgy látom, nem érti, hogy a kormány nevében miért én vagyok jelen a vitában. Először is kint is lehetnék a folyosón, mert az 1996. évi I. törvény alapján az ORTT a kormánytól teljesen független szervezet, ezért aztán a kormánynak nem szükséges jelen lennie. De a kormány érdeklődő a napirend iránt, s tekintettel arra, hogy a kancelláriaminiszter úrhoz tartozik a médiaügyek kezelése a kormány munkamegosztásán belül, és a kormány tagjainak helyettesítési rendjéről szóló kormányrendelet alapján a szociális és munkaügyi miniszter helyettesíti a kancelláriaminisztert, amikor ez szükséges, nos, ekképpen vagyok a teremben, és érdeklődéssel hallgatom a hozzászólásaikat, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Halász János következik.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már még nagyobb nyugalommal szólok hozzá, mert tudom, hogy Csizmár Gábor nemcsak itt ül, hanem nagy érdeklődéssel is figyel bennünket, és nyilván nagy érdeklődéssel várja, hogy mikor lesz vége a vitának, hogy majd a következő napirendi pontnál, amelynek ő a kormányzati előterjesztője, sorra kerülhessen. De nagyon szépen köszönjük, hogy ilyen tömegesen érdeklődik a kormány a napirend iránt. A bársonyszékeket tekintve ön egyedül van jelenleg, de mindjárt Ujhelyi István is belehuppan a székébe.

Nem tudom, hogy hogyan lesz, de az is lehet, hogy 2010-ben nem lesz sem elterjedt digitális műsorszórás, sem magyar részvétel a foci vb-n. Abban, hogy miért nem lesz olyan nagyon elterjedt a digitális műsorszórás, talán része van annak is, hogy olyan rossz szerződéshosszabbításra került sor a kereskedelmi televíziók esetén, amilyenre sor került 2005-ben.

Jánosi György képviselőtársamnak szeretném mondani, én a hozzászólásomban nem beszéltem arról, hogy kormányzati vagy kormánypárti nyomás lehet a döntés hátterében. Mások beszéltek erről, s ezt így ki is mondták emlékeim szerint, én azonban nem mondtam, de megnyugtatom képviselőtársamat, hogy nem jár távol az igazságtól, amikor azt feltételezi rólam, hogy én ezt így gondolom. Köszönöm, hogy ön ezt szóban is megfogalmazta.

De a helyzet mégiscsak az, hogy egy elhibázott szerződéshosszabbításról van szó, és felhívom a figyelmet arra, amit Tellér Gyula képviselő úr is mondott, hogy ha éreztek is alkotmányossági kérdéseket a mi törvénymódosításunk kapcsán, mégiscsak lehetett volna ezt a kérdést kezelni. Vagy ha önök szerint mi későn nyújtottuk be, mert az igény már ott volt az ORTT asztalán, akkor az ORTT miért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel korábban, miért csak itt döbbent rá, hogy probléma van a médiatörvény e pontjaival? Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az átcsoportosítás ügyében szeretném a gondolataim kifejteni, ugyanis ebben volt más véleményük a jelenlévőknek. Azt mindenki tudja, hogy a médiatörvény kétharmados. A médiatörvény azt mondja, hogy különböző beérkező bevételek vannak, ezek kötöttek, azaz pántlikázott pénzeszközök. Az ORTT úgy gondolja, hogy a működésre jelentős költségeket kell átcsoportosítani, a felügyelőbizottság ezt kifogásolja, és a parlamenti többség a beszámoló során ezt az átcsoportosítást - amely gyakorlatilag feles törvény - minden évben elfogadja, azaz legitimizálja, és ez így nincs rendjén.

(19.50)

Ugyanis fölvetődik az a kérdés, hogy ez a működési költségre átcsoportosított pénz mire szükséges, és egyáltalán mire használják föl.

Fontosabb kérdés különben az, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból az ORTT saját fenntartására évről évre átcsoportosított pénzzel csökkenti a pályázatokra kibocsátható forrásokat, azaz kevesebb pénz jut a pályázatokra. Ezt azért tartom veszélyesnek, mert így is kevés, sőt ha még csökkentjük a működésre átcsoportosított pénzzel, akkor ez pedig eléggé rossz fényt vet erre az egész alapra, és gyakorlatilag nem éri el azt a célját, amit a médiatörvény kétharmaddal meghatározott. Azt hiszem, mindenki érti pontosan, hogy nem jó folyamatról van szó, a működési költséget optimalizálni kellene, nagyon meg kellene nézni, hogy mire költik, és nem elvenni a pályázati forrásokból, nem elvenni azok lehetőségét.

A másik aggályom pedig az, hogy tudják, akkor minek van a felügyelőbizottság. A felügyelőbizottság többször kifogásolta, hogy csoportosítsák vissza. Nem, behozták a parlamentbe, és a többség ezt elfogadta a feles törvénnyel. Tehát ha a felügyelőbizottságot maga az ORTT is lenézi, és a parlamenti többség is elmegy felette, akkor minek van? Azért van, mert kell, de ha nem hajtják végre a javaslatait és a megállapításait, az baj.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Keller Lászlóé a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Babák Képviselő Úr! A bizottsági vitában elég sokat beszéltünk erről az átcsoportosításról, és én magam is elmondtam a bizottsági hozzászólásban, hogy az ORTT egy jogalkalmazó. 2000-ben - képviselő úr, kettőezerben - született meg az a döntés itt a parlamentben, akkor önök voltak még többségben, amikor is az átcsoportosítás irányába elindult az ORTT. Igazából az, hogy kétharmados többséggel vagy feles törvénnyel fogadjuk el itt ezt a Házban, az ORTT-t ilyen szempontból nem kell hogy érdekelje, hiszen kihirdetésre kerül a törvény, ő végrehajtja azt a kihirdetett törvényt, és az, hogy az a törvény hogyan lett elfogadva, milyen módon, milyen módosító indítványokkal itt a parlamentben, hát ne haragudjon, a jogalkalmazót nem kell hogy érdekelje.

Pontosan azért is szükség lenne a médiatörvény módosítására, mert világosan látszik, hogy a médiatörvény jelentős feladatokat rak az ORTT nyakába, ez egyfajta egyensúlytalanságot jelent a költségvetésben, és ezt az egyensúlytalanságot ahhoz, hogy a működőképesség fennmaradjon, valamilyen módon biztosítani kell. Tehát föltehetőleg ezért döntött már 2000-ben az akkori kormánytöbbség arról, hogy ezt a költségvetésben így próbálja elrendezni, és miután a médiatörvény módosítására nem került sor azóta sem, ezért ez a Fidesz vezette kormány idején kialakult gyakorlat tovább folytatódott és folytatódik ma is, és föltehetőleg a 2007-es költségvetésben is szükséges valamilyen módon az egyébként szükségszerű kiadásokra valamilyen forrást biztosítani az ORTT számára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tellér Gyuláé a szó.

TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretnék visszatérni egy pillanatra, pontosabban: két percre a két nagy kereskedelmi médium koncessziós szerződésének a meghosszabbítására.

Az időpontprobléma énszerintem igenis súlyos probléma. Azzal, hogy két évvel korábban hosszabbította meg a szerződést az ORTT, tulajdonképpen két évre biankó csekklapot adott a két nagy televíziónak a jogsértések elkövetésére, hiszen a jogsértések a szerződés meghosszabbítását ronthatják el, ha már a szerződés meg van hosszabbítva, akkor nem rontják el. Sőt, visszamenőleg mintegy szentesítette ez a szerződéshosszabbítás, hogy azok a jogsértések, azok az ismételt és esetleg súlyos jogsértések, amik megtörténtek, tolerálhatók az ORTT számára, hiszen a szerződést meghosszabbította.

A digitalizációval kapcsolatban is van itt egy súlyos ellentmondás. Én úgy tudom, hogy a digitális sugárzás bevezetésére 2012. január 1-je, pontosabban: az előtte lévő év december 31-e van határidőként kitűzve. Ha a kereskedelmi médiumok szerződése viszont 2012. július 20-áig vagy 19-éig tart, akkor ez azt jelenti, hogy van legalább egy fél esztendő, de miután a digitalizációt valószínűleg már korábban kezdik el bevezetni, fél esztendőnél hosszabb idő is az, amikor olyan frekvenciákra kell a digitális sugárzást rátelepíteni, amely frekvenciákat egy szerződés alapján birtokolja a két kereskedelmi televízió. Nagy kérdés, hogy hogyan lehet velük megegyezni a digitalizáció kérdésében, és vajon nem fognak-e jelentős pénzt kérni azért, hogy ők esetleg visszaadják ezeket a frekvenciákat, vagy a szükséges módosításokba belemenjenek.

Köszönöm.

ELNÖK: Babák Mihály következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsásson meg, Keller képviselőtársam, nem civódni szeretnék önnel, csak végképp nem értem egy ex közpénzügyi államtitkár vélekedését. Ugyanis a következőről van szó: átcsoportosít, és szabad keretbe tesz pénzt, ami nem törvényes.

El lehetett követni 2002-ben egyszer egy hibát. De, bocsásson meg, kedves Keller képviselő úr, hány éve kormányoznak? Négy. Szóval, énszerintem egy hiba nem szentesíthet egy gyakorlatot, és úgy gondolom, hogy a kétharmados törvényben pántlikázottak a források.

Dr. Pető képviselőtársam valami olyan intézetről beszélt, amely szintén a működési költségekből van finanszírozva, és szakmai ellenvetését vagy kérdéseit is megfogalmazta. Tehát meg kéne nézni - és ez az indítványom -, hogy mire is költik, és ne költsék el másra, csak arra, amire lehetséges. Nem lehet szerintem legitimizálni törvénysértő vagy a törvénynek nem megfelelő - mert ez szebb szó -, olyan gyakorlatot, ami esetleg egyszer elkövetődött. Ha valaki egyszer megbotlik, ne botoljon meg kétszer-háromszor, nézzen az orra elé. Most ugyanezt kellene követni e tekintetben is. De azt a fontos vélekedésemet szerette volna elhallgatni Keller képviselő úr, hogy a felügyelőbizottság többször figyelmeztette az elmúlt öt évben, hogy csoportosítsa vissza, és nem tették meg. Ez nem jó. És egy másik fontos érvem: kevesebb pénz marad a pályázati lehetőségekre.

Kedves képviselőtársam, ez a két fontos szempont, a felügyelőbizottság és ez a pályázati lehetőség nem elhanyagolható szempontok. Nincs rá magyarázat, és nem lehet megvédeni azt, ami védhetetlen.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

ELNÖK: Halász János következik.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak egy apróság, ami egyáltalán nem apróság, de nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett. Itt szóba került a szocialista képviselőtársak részéről, hogy az ORTT tulajdonképpen - hát mit tehet szegény? - alkalmazza a törvényeket. De azért ne felejtsük már el elmondani azt sem, hogy a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződéshosszabbításával kapcsolatosan az ombudsman általános helyettese igen komoly kifogásokkal élt, és a Legfőbb Ügyészség is kifogásokat fogalmazott meg. Ha ők ilyen kifogásokat megfogalmaztak, akkor talán jogosan fölmerülhet bennünk az az aggály, hogy a jogi eljárás tekintetében sem volt minden rendben ezen szerződéshosszabbításoknál, mert nem akárkik mondták, jelezték ezt a közvéleményen, illetve a médiákon keresztül a mi részünkre, a képviselők részére is eljuttatták ezeket az anyagokat.

Azt pedig tudjuk különböző helyekről, hogy az ORTT pedig felelősséggel a parlamentnek, az Országgyűlésnek tartozik. Mi itt országgyűlési képviselőkként akkor, azt gondolom, nagyon helyesen és jogosan fogalmazzuk meg a témával kapcsolatos aggályainkat, és jelezzük a szavazatunkkal is, hogy nem fogadjuk el a beszámolót, amiben ilyen elfogadhatatlan és szégyenteljes dolgok vannak, mint például a kereskedelmi televíziók szerződéshosszabbításával kapcsolatos kérdéskör.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Babák Mihályé a szó. Képviselő Úr! Két jelentkezése volt: kétperces és normál. Mivel több kétperces nincs, gondolom, akkor jöhet a normál felszólalása. Ugye? (Babák Mihály bólint.) Tíz perc.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék még megemlíteni a pályáztatás kapcsán két nagyon fontos kérdést, amelyet valahol, azt hiszem, a Számvevőszék véleményében olvastam: a pályázati és pályáztatási szabályzat.

(20.00)

Szóval, nincs. Az ORTT fennállása óta nincs, tisztelt hölgyek, urak. (Dr. Pető Iván: 2005 óta van.) Van? Nekem ez volt a megállapításom. Ha tévedtem, akkor bocsánatot fogok kérni, de úgy tudom, hogy nincs ilyen. Ha nincs ilyen, akkor fontos lenne módosítani.

Van egy másik nagyon fontos gondom, mégpedig a beszámoló kapcsán felmerült az utófinanszírozás kérdésköre. Úgy gondolom, beérkeznek a bevételek az ORTT-hez, és a pályázatokat e bevételek kapcsán lehet kiírni. Nem jó a mai világban, ha olyan fontos közfeladatok esetében, amelyeket pályázat útján finanszírozunk, az utófinanszírozás gyakorlatára váltunk. Mi történik azzal a pénzzel, ami befolyik addig, amíg meg nem kapják, vagy el nem számolnak? Addig kamatozik esetleg az ORTT-nek. Nem vagyok gonosz, de úgy gondolom, hogy ez helytelen, hisz közpénzről van szó, és igazából ilyen kérdéskörben nem lenne helyénvaló az utófinanszírozás.

Halász János képviselőtársam az imént is szóba hozta - mélyen egyetértek vele - a koncesszió kérdéskörét. Miért változatlan díjon hosszabbította meg az ORTT a két kereskedelmi televízió szerződését? Miért állította - ez is kérdés számomra - az ORTT, hogy a televíziós reklámpiac stagnálása miatt nem változtatna a feltételeken, ugyanakkor pedig van birtokomban olyan írás, amely a Magyar Reklámszövetség szakemberei által íratott, ők elemezték, ők állapították meg, és az ORTT által felkért szakértők is hasonló módon azt mondják, hogy dinamikusan nőni fog a reklámpiac és a reklámbevétel 2012-ig, hat év múlva a reklámbevétel mértéke eléri a 110 milliárd forintot is. Mások is készítettek 2012-ig reklámpiaci helyzetfelmérést. Azt mondják ők is, hogy nőni fog a televízió reklámpiaca. Ezzel szemben gondolják végig, hogy 110 milliárdra taksálják a bevétel növekedését. A két kereskedelmi televízió másfél-másfél milliárdért kapta meg a műsorszolgáltatási lehetőséget, és módosították a szerződését.

Képviselőtársaim, ezzel az a bajom, hogy egy alkalommal a rádióknál erőteljesen csökkentette a műsorszolgáltatási díjat, most pedig a televízióknál, a kereskedelmi televízióknál nagyon alacsony díjat állapított meg, helyesebben: nem módosította. Ilyenkor felvetődik az emberben, hogy igazából jó gazda módjára bánik a közpénzzel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a funkciójához, a feladataihoz több pénzt kasszírozzon a piacról piaci feltételek mellett. Úgy gondolom, hogy ilyen kimunkált piaci elemzések mellett, amelyekre természetesen az ORTT is felkért szakembereket, egyértelmű választ lehetett volna adni arra a kérdésre, hogy szabad-e tarifát emelni vagy sem.

Hadd mondjak egy másik kérdést is, dr. Lukács Tamás képviselőtársam is szóba hozta, hogy mi az ismételt vagy súlyos szerződésszegés. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van előttem egy kimutatás, hogy a két csatorna az eltelt hat év alatt közel ötezer ismételt jogsértést valósított meg. Vannak itt olyan évek, amikor egy csatorna 706-szor csinált ilyen szerződésbe nem illő dolgokat, magyarul: megszegte a szerződést, vagy súlyos szerződésszegést követett el.

Mondok még egy másik példát: az elmúlt három évben több mint hatvanszor kötelezte a kereskedelmi csatornákat a képernyő elsötétítésére. Hát akkor bármit tehetnek ezek a kereskedelmi szolgáltatók? Semmi sem vonatkozik rá? Semmilyen szankció sem? Akkor meghosszabbítjuk csak úgy a szerződését? Szóval, úgy gondolom, hogy nincsen helyén, nincsen rendjén ez a dolog. Igazából talán nagyobb körültekintéssel kellett volna a témakörben eljárnia a szerződés meghosszabbításánál az ORTT-nek.

Még annyit hadd mondjak, továbbra is aggályos számomra az, hogy ismereteim szerint a médiatörvény írta elő, hogy mikor esedékes a szerződés módosítása, és nem akkor történt. Az előírt határidő előtt egy évvel korábban történt meg ez a szerződéshosszabbítás. Nem tudom, mi sürgette. Miért kellett?

Ha nem is vetünk fel politikai aspektusokat ebben a kérdésben, de egyáltalán a célszerűségét... Amikor ráértek volna 2006 tavaszán, akkor miért kellett 2006-ban (Sic!) meghosszabbítani? Sok itt a nyitott kérdés, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ezért továbbra is azt javaslom, hogy ne fogadják el. Felelősebb munkát kell kérnünk, és ez közös érdekünk. Közpénzről van szó. Nagyon helyesen mondta Halász János képviselőtársam, hogy a bevételek pályázati lehetőséget és közmédiumköltségeket kímélhetnének a parlament költségvetéséből. Épp ezért felelősebb gazdálkodást kell elvárnunk az ORTT-től, mert ezek alapján úgy vélem, hogy nem igazán járnak jó úton, és nem igazán sarkosak a közpénzek felhasználását illetően.

Több fegyelmet, több figyelmet, a törvény betartását, a célszerűséget és a gazdaságosságot is szem előtt tartva kellene képviselni a Magyar Köztársaság parlamentjének, költségvetésének érdekeit. Én ezt nem tapasztaltam, mélyen tisztelt hölgyek, urak. Lehet, hogy tévedek, akkor bocsánatot kérek, de ez a szubjektív meglátásom a 2005. évi beszámolót illetően.

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

Kovács György elnök úré a szó.

KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Várható volt, előzményei is voltak ennek a mostani plenáris ülésen folyó vitának. A kulturális bizottságban, a költségvetési bizottságban folyamatosan napirenden szerepelt ez a kérdés. A legnagyobb vitát kiváltó ügy, mint ahogy a beszámolóban is jeleztem, a két kereskedelmi televíziós szerződés hosszabbítása.

Nem egyedüli és kizárólagos fegyver a szerződés hosszabbítása és a digitalizációra gyakorolt hatás. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy három darab multiplex országos csatorna tervezését két évvel ezelőtt az ORTT eldöntötte, és felkérte rá a Nemzeti Hírközlési Hatóságot. Ezek a frekvenciák elkészültek. Pillanatnyilag van egy 30 százalékos lefedettséggel, egy 50 százalékos lefedettséggel és egy 70 százalékos lefedettséggel bíró multiplex, és a legújabb információim szerint a 30 már 40, az 50 már 60 és a 70 már 80 százalékos lefedettséggel bír. Semmilyen összefüggés nincs a kereskedelmi televíziók által használt csatornáknak ennek a három darab multiplexnek a helyzetére.

Rendelkezésre áll legalább kettő darab, amelyekkel országos műsorszolgáltatásokat lehet indítani. Minden multiplex esetében négy-öt műsorszolgáltatás elindítására van lehetőség. Kizárt dolog, hogy a piac elbírja Magyarországon, hogy, mondjuk, nyolc-tíz kereskedelmi műsorszolgáltató piacra lépjen. Mód és lehetőség van arra, hogy e multiplexek felhasználásával elinduljon egy változás. Meg kellene nézni, hogy a törvényi feltételek, a médiatörvény szabályozásai, a hírközlés szabályozásai mennyire felelnek meg ennek a rendszernek. Módosítani kellene ezeket a szabályokat, és meg lehetne szüntetni ezt az általam sem szerencsésnek tartott monopolhelyzetet. Tényleg ez van a két kereskedelmi televízió vonatkozásában.

Néhány olyan kérdésre szeretnék reflektálni, amit szakmai kérdésnek tekintek, és nem szeretném, hogy a levegőben maradjon. Átcsoportosításokat - mondja Babák képviselő úr - az ORTT kezdeményez. Jelzem önnek, nem az Országos Rádió és Televízió Testület kezdeményez. A költségvetési és pénzügyi bizottságnak van egy albizottsága - az albizottság nyújtja be a javaslatot. Kétségkívül az ORTT az albizottságnak szakmai segítséget nyújt. De egyet szeretnék jelezni: kormányzati kurzusokon keresztülnyúlóan évek óta ezzel a módszerrel oldja meg a parlament az Országos Rádió és Televízió Testület finanszírozását. Tette ezt akkor is, amikor jobboldali kormányzat volt, teszi most is, amikor baloldali kormányzat van.

Azt gondolom, hogy a parlament kurzustól függetlenül okosan dönt, mert a működési feltételeket nyilvánvalóan előrehelyezi bizonyos pályáztatási feltételeknél. Mit tett az ORTT ennek érdekében? - szól a kérdés. Jelzem önöknek: legalább három alkalommal nyújtottunk be törvénymódosító javaslatot ebben a konkrét kérdéskörben. Mind a három alkalommal a bizottsági vitákon nem jutott túl az előterjesztés, politikai konszenzus hiánya okozta. Ezt követően önökre bízom, hogy ezt a kérdést lehet-e az ORTT-nek továbbra is felróni.

A rádióknál a koncessziós díj: 2002-ben történt a koncessziós szerződések hosszabbítása a két kereskedelmi rádiónál. Nem tudom, Babák képviselő úr akkor feltette-e ezt a kérdést. Emlékeim szerint nem tette fel ezt a kérdést a 2002. évi beszámoló tárgyalásakor. Most a 2005. éviről beszélünk. Kétségkívül hatása van a pénzügyi problémáinkra, anyagi gondjainkra, kihat a kérdés. 2002-ben teljesen más összetételű testület hozott e vonatkozásban döntést.

(20.10)

Idő előtti volt a törvényhosszabbítás. Nem engedem, hogy az ORTT-re háruljon az a teher, hogy az ORTT nyilatkozott úgy, hogy választási kampány miatt az ORTT véleménye - így hangzott Babák képviselő úr mondata, hogy az ORTT véleménye - szerint a választási kampány vitáiból kivonta a testület ezt a kérdést. Nem! Egy sajtónyilatkozatban én magam egyéni véleményként fogalmaztam meg és nem testületi véleményként. Kifejezetten azt jeleztem, hogy az ORTT-nek van bizony olyan feladata, hogy a műsorszolgáltatók függetlenségét megvédje, egy választási időszakban, egy fölfokozott politikai izgalmi helyzetben, azt gondolom, hogy nem... - a magam részéről és egyéni véleményként mondom, helyes döntés volt korábban meghozni, én ezt is figyelembe vettem. Nem idegen ugyanis a magyar politikai paletta szereplőitől, hogy egy választási időszak előtt akár a műsorszolgáltatókra is bizonyos hatásokat próbáljunk meg érvényesíteni vagy gyakorolni. Akár helyi, de körzeti szinten is vannak hasonló tapasztalataink.

Halász képviselő úr - nincs a teremben, de -, nagyon sajnálom, hogy olyan mély az ellentmondás a testület álláspontja és a véleménye között. Számos alkalommal bizottsági üléseken külön az ORTT elnökét... - e kérdéskörben napirendre tűzte a vitában a parlament kulturális bizottsága. Sajnálom, hogy ilyen mély az ellentét. A minősítéseket szeretném e helyről is visszautasítani.

Nem szitokszó Magyarországon a kereskedelmi televíziózás, része a duális médiarendszernek. Ez volt az egyik olyan vívmánya a '96-os médiatörvénynek, hogy megszüntette azt a monopolhelyzetet, és létrehozta a duális médiarendszert. Tényleg nem tartom szitokszónak. Az, hogy ilyen reklámpiaci helyzetbe kerültek, a '96. évi I. törvénybe be van kódolva. Ugyanis úgy szól a törvény, hogy két kereskedelmi jogosultság indítására van lehetőség. Íme itt van két darab földi frekvenciakészlet, és ennyi, és nincs más esély. Ezért mondtam korábban is, hogy meg kell próbálni ezt a monopolhelyzetet a digitalizáció adta lehetőségekkel megtámogatva, jól megalapozott törvénymódosítással a parlament által meg lehet szüntetni, ha ez kevés. Részben önökön is múlik, jelzem önöknek.

Az Állami Számvevőszék vizsgálata. Igen, kétségkívül alapvetően a 2004. év vizsgálata kapcsán a Számvevőszék néhány hiányosságot a Műsorszolgáltatási Alap működésében feltárt. Egy tény azonban, hogy az átcsoportosítás értékelése némileg eltér az itt elhangzottaktól. A Számvevőszék jelentése tartalmazza, hogy az átcsoportosítás elérte a célját, és betöltötte a feladatát. Magyarul, a működést biztosította még ebben a vitatott finanszírozási helyzetben is. Azokra, amikre hiányosságként utal az ÁSZ-jelentés, jelzem önöknek, hogy egy megvalósítási terv született, részletesen végigtárgyalta a testület, és minden felmerülő kérdésre választ adott, a rendszert átalakította, és az Állami Számvevőszéket tájékoztatta, amelynek a válaszlevele a birtokunkban arról szól, hogy megelégedéssel nyugtázta a megtett intézkedéseket.

Egyedi támogatások ügye. Szerettem volna, és évek óta nem tudom elérni a testületen belül, egyetlen támogatói szavazatot sem kapok, hogy az egyedi támogatások rendszere oly módon kerüljön átalakításra, hogy előre meghatározott célok mentén, átlátható módon, bárki számára hozzáférhetően, akár pályázat útján meghatározza az egyedi támogatás céljait, hogy mit kíván a testület egyedi támogatás keretében megvalósítani. Írjuk előre, tegyük mindenki számára hozzáférhetővé, és ne kívülről mozgassa a piac az egyedi támogatási igényekkel a testületet, hanem mi próbáljuk meg a céljaink érdekében és alárendeltségébe tenni ezeket a kereteket. Meg kell mondjam önöknek, egyetlenegy tagtársam nem támogatta ezt az írásbeli indítványomat.

Időpont kérdése. Aki azt mondja, hogy ez az időpont és ez a szerződésmódosítás biankó csekket adott a hosszabbítás pillanatában és a szerződés lejárta közti időszakban a szerződés megsértésére, a törvény megszegésére, és innentől kezdve már nincs mit keresni vele, nem ismeri a szerződést. A szerződés ugyanis nem így szól. Azt mondja, hogy meghosszabbítja, 2007 a hatálya a hosszabbításnak, de ugyanakkor mindezen időszak alatt nyilvánvalóan csak akkor lép hatályba a szerződéshosszabbítás, ha a feltételeknek ez időszakban is meg fog felelni a műsorszolgáltató. Így szól a szerződés, tessék elolvasni! Tehát nem biankó szerződést adtunk, így szól a szerződés.

Pályáztatási szabályzat, utófinanszírozás kérdése. Igen, hosszú éveken keresztül nem volt szabályzat. Azt kell mondjam, hogy amikor a számvevőszéki vizsgálat megkezdődött, már folyamatban volt a pályáztatási szabályzat, az ellenőrzési szabályzat elkészülte pont az egyéni kezdeményezésem alapján, amit a számvevőszék vizsgálati jelentése taglal is, hogy igen, készültségi állapota már elfogadható. Ez is annak a része, amiről beszámoltunk, hogy meghoztuk, rendben van, nyilvánvaló, hogy a kérdés szabályozva lett. Az utófinanszírozást szakmai kérdésnek tekintem. Bizony vannak olyan pályázatok, ahol előfinanszírozással kell biztosítani bizonyos mértékig, és nem teljes és nem magas százalékban, hogy bizonyos pályázati célok megvalósulhassanak, és vannak bizony olyan pályázati célok és olyan feladatok, amelyeknél az utófinanszírozás egy jobb választási lehetőség még akkor is, ha közpénz. Azzal a szabályzattal, amit a Pénzügyminisztérium ellenjegyez, s már a megalakulás pillanatában ellenjegyzett, hogy a szabad pénzeszközöket befektetheti az ORTT nyilvánvalóan államilag garantált értékpapírok vásárlásával, ezt tesszük is, ezzel is bővül a pályázati keret jó néhány tízmillióval, volt év, amikor százmilliós nagyságrendben is. Bizony nem biztos, hogy a médiavállalkozások számára a közpénzt ki kell helyezni. A közpénzt a legjobb feltételekkel kell forgatni és kezelni. Azt gondolom, ezek a feltételek az utófinanszírozás során mélyen megvalósulnak.

Várhatóan nőni fog a reklámpiac. Igen, a reklámpiac folyamatosan nő szerencsére, kisebb ingadozások ugyan vannak, de általában a reklámpiac, ahogy talán a gazdaság, a környező világ, bármely más országban a reklámpiac bizonyos tendenciákat mutat. Hogy olyan arányban nő-e, mint amilyen arányban lehetne a műsorszolgáltatók számát az elkövetkezendő nagyon is közeli jövőben növelni, azt viszont már nem osztom. Egy kereskedelmi műsorszolgáltató piacra lépése egyharmaddal csökkenti a matematika szabályai szerint a reklámpiac tortáját, kettőnek még többel és így tovább. De a reklámpiac nem ilyen arányban nő, hanem csökkentett mértékben. Ha élnénk a lehetőségeinkkel, a piac kiegyensúlyozottabb lenne, nem lenne ilyen dipól, és mértékadó módon szerepelhetnének a kereskedelmi műsorszolgáltatók díjai is. Ezek a díjak egyébként Európában a harmadik legmagasabb díjak, és a minket megelőző két ország gazdasága, médiapiaca nem hasonlítható össze Magyarország médiapiacával, gazdaságával és reklámpiaci eltartóképességével.

Tulajdonképpen ennyit szerettem volna szólni, és még egyszer kérem önöket, hogy az ORTT beszámolóját támogatólag tárgyalja a tisztelt Ház.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Következik az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A költségvetési bizottság önálló indítványát T/984. számon, a kulturális bizottság ajánlását T/984/1. számon kapták kézhez. A költségvetési bizottság előterjesztése kapcsán a bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Az elfogadott napirendünk szerint a törvényjavaslat előterjesztésére vonatkozó felszólalási időkeret összesen 15 perc.

Először megadom a szót Keller Lászlónak, a bizottság előadójának.