Készült: 2024.04.19.22:28:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 84. felszólalás
Felszólaló Rajcsányi Péter Kálmán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:43


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RAJCSÁNYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az éves költségvetést mindig több szempontból lehet és kell minősíteni: törvényességi, számszaki és gazdaságpolitikai szempontból. Az előző héten a bizottságok elsősorban a törvényességi, számszaki összefüggésekre helyezték a hangsúlyt, ma a költségvetés gazdaságpolitikai céljairól, összhatásáról szeretnék szólni, elsősorban a területfejlesztés szemszögéből.

Mindig nagyító alá vehető az, hogy egy költségvetésben megfogalmazandó gazdaságpolitika milyen mértékben szolgálja a gazdaság rövid vagy hosszú távú követelményeit, miként kezeli a jövőépítés szolgálatát, miként tudja összehangolni a gazdaságpolitika egymással gyakran ütközésben lévő céljait.

Az infrastruktúra általános elhanyagolása - ami, sajnos, nemcsak a rendszerváltás előtti időre volt jellemző, hanem az elmúlt évekre is - kedvezőtlenül befolyásolta a gazdaság működési hatásfokát, és ez meglátszott a fejlődés sebességén. Az elmúlt 2 évben folytatott restriktív gazdaságpolitika egyrészt tömeges mértékű elszegényedéshez, másrészt lakosságcsoportok, generációk, térségek, kistelepülések gyors ütemű leszakadásához vezetett.

 

 

(12.30)

 

A makroszintű mutatók kedvező változása mögött igen eltérő területi különbségek húzódnak meg. Ezek legmarkánsabban a befektetések, különösen a zöldmezős beruházások területén, valamint a foglalkoztatási, munkanélküliségi adatokban érhetők tetten.

A munkahelyek számának zsugorodása önmagában is súlyos társadalmi feszültségek forrása. A munkanélküliség megoszlása területileg rendkívül egyenetlen, és a keleti országrészben az országos átlagnak majd kétszerese.

Az 1999. évi költségvetésben a beruházások ösztönzésére majd' 16 milliárd forint áll rendelkezésre, csak gazdaságfejlesztési célirányzatként. A területi kiegyenlítést szolgáló támogatásokból 1 milliárd forinttal több fordítható ezekre a célokra, mint egy évvel korábban.

A céljellegű decentralizált támogatások 50 százalékkal növekednek. A jövedelemkülönbségek tompítását segíti, hogy a jövőben az önkormányzatok már nemcsak a személyi jövedelemadó-, hanem az iparűzésiadó-bevételnél megjelenő különbségek ellensúlyozására is kapnak támogatást.

Új elemként jelentkezik a külterületi normatíva bevezetése, amellyel hozzá kívánunk járulni a falvak, tanyák arculatának megváltoztatásához, helyzetük javításához.

A magyar fejlődés egyik legsúlyosabb feszültsége a gyenge növekedési és jövedelemtermelési képesség, valamint a versenyképesség-javítási kényszerek eredőjeként meggyengült foglalkoztatási képességből fakad.

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, valamint az elmúlt évtizedben a nemzetközi fejlődési iránytól nagymértékben elszigetelődött és torz ipari struktúra átalakításával küzdő térségek szintén több támogatásra számíthatnak; ez legfőképp a munkahelyteremtő beruházásokra vonatkozik, valamint a kis- és középvállalkozások támogatására.

A vállalkozások infrastrukturális működési feltételeinek javítását szolgálja az iparipark-program folytatása, az eddig is eredményesen működő vállalkozási övezetek fejlesztésének felgyorsítása.

Meghatározó jelentőségű az agrár- és területfejlesztési támogatás rendszerének összehangolása, a párhuzamos finanszírozás kiszűrése, egységes eljárások kialakítása.

Ma már széles körben egyetértés alakult ki arról, hogy csatlakozásunk az Európai Unióhoz, helyteremtésünk az új Európában az ország legnagyobb történelmi vállalkozása.

Vitathatatlan, hogy a csatlakozás hozamának, előnyeinek kiaknázhatósága az ország felkészülésétől és felkészítésétől függ, s ebben az előkészítési folyamatban kulcsfontosságú az elmaradott térségek, régiók felzárkóztatása.

Az 1999-es esztendő az uniós csatlakozásunk szempontjából eddig csak hangoztatott felkészülés helyett tényleges, a mindennapi életben tapasztalható változásokat kell hogy hozzon. Ezen új intézményrendszerek, eljárási módok megléte, az ezek működtetésében szerzett tapasztalat a belépés után kamatozik igazán, ekkor mutatkozik meg, hogy élni tudunk-e mindazokkal a lehetőségekkel, eleget tudunk-e tenni azoknak a kötelezettségeknek, amelyekkel a tagság jár.

A törvényjavaslat forrásokat tartalmaz az EU-konform területfejlesztési intézményrendszer kialakítására, amely elengedhetetlen az EU strukturális alapjaiból nyerhető támogatások igénybevételéhez, és rendkívül előnyös az előcsatlakozási Phare-segélyek hatékony felhasználásához.

A közútfejlesztés feladatkörén belül folytatódik számos már elkezdett, kiemelt jelentőségű beruházás. Az egységes használati díj bevezetésével az autópályákat ténylegesen használó közlekedők hozzájárulnak a fenntartás és üzemeltetés költségeihez; ez lehetővé teszi a felszabaduló forrásokat, amelyek elengedhetetlenek az ország közlekedési infrastruktúrájának fejlesztéséhez.

A világon mindenütt kialakuló és megszilárduló fogyasztói értékrend mellett a lakosság elsöprő többsége egyéni fogyasztási szintje, életszínvonala alapján minősít, és választásokon büntet rendszereket, kormányokat. Szerencsés tehát az az ország, amelynek politikai vezető ereje képes felismerni az ország előtti kihívásokat, és ezt megválaszolni akaró és tudó kormányzatot működtet.

Hiszem, hogy az 1999. évi költségvetés mind az államháztartás egészében, mind a területfejlesztés, a vidékfejlesztés területén megteremti azokat az alapokat, amelyek eredményesen szolgálhatják országunk felemelkedését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai