Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mi van? Várom, hogy csönd legyen az MSZP frakciójában. Arra várok, hogy végre kikiabálják magukat. Ha van még mondanivalójuk, akkor még egy kis szünetet tartunk, nyugodtan mondják el, és utána mehetünk tovább. (Lukács Zoltán: Mi a baj?)

Képviselő úr, képtelenek, alkatilag egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy öt percig csöndben maradjanak. (Zaj az MSZP soraiban. ‑ Lukács Zoltán: Nem lehetünk egyformák!) Hál’ istennek! (Lukács Zoltán: Van, aki normális, van, aki hülye.) Továbbmehetünk? Vagy még szeretnének kiabálni egy kicsit? (Lukács Zoltán: Továbbmehetnek, elnök úr. Továbbmehetnek. ‑ Rövid szünet ‑ Az elnök a balján ülő jegyzőhöz fordul.)

(13.30)

Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik frakciójának tagja: „Tragikus állapotok a szociális területen” címmel. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szociális szakemberként kerültem be 2010-ben a parlamentbe, úgyhogy különös érzékenységgel figyelem azt, hogy a kormány a hatéves regnálása alatt, a harmadik Orbán-kormány hatéves regnálása alatt milyen pusztításokat végzett a szociálpolitika területén, érzékenyen figyelem azt, hogy a társadalmi folyamatokban milyen negatív változások indultak el ebben az időszakban. Elég, ha az óriási elszegényedést és a tömeges kivándorlás folytatását vesszük figyelembe.

De nézzük meg azt, hogy a szociálpolitika területén milyen rombolásokat hajtottak végre; csak hogy néhányat említsek! Nagyon jól tudjuk azt, hogy a rokkantnyugdíjak rendszerével probléma volt. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen difik voltak a rendszerben. De azt gondolom, azzal, hogy fűnyíróelv-szerűen megszüntették a rendszert, és helyette a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény lépett hatályba, iszonyatos pusztítást végeztek, nagyon sok ember került ellátás nélküli állapotba, nagyon sok embernek csökkentek az ellátásai. Ezzel szinte élhetetlen helyzetbe kerültek.

Vagy nézzük meg azt, hogy a szociális ellátások területén milyen negatív folyamatok kezdődtek, illetve folytatódtak ebben az időszakban! Átalakították a segélyezési rendszert, ezzel óriási, szinte vállalhatatlan terhet tettek az önkormányzatok vállára, ráadásul nagyon sokan jogosulatlanul ki is estek a juttatásokból. Mellette persze azt látjuk, amit egyébként nagyon sokan választópolgárok is vártak egy keresztény-polgári párttól, hogy az a rendszer megszűnik, hogy nagyon sokan jogosulatlanul vagy igazságtalanul szinte élősködjenek a szociális ellátórendszeren. Ezen a fronton semmi változás nem történt az elmúlt hat évben. Vagy nézzük meg azt, hogy mit tettek az idősellátással, az idősek otthoni ápolásával: hányan fognak kiesni a rendszerből, hányan szorulnak majd már nem erre az enyhébb ellátási formára, hanem esetleg a szakellátásra, akár egészségügyi, akár szociális gondoskodásra.

Vagy nézzük meg, hogy magán az ágazaton belül milyen pusztításokat hajtottak végre: elég, ha a bérhelyzetet említem. A pótlékokról lehet beszélni, a pótlék alapvetően egy rossz megoldás, mert a pótlékot az egyik napon a kormány egy rendelettel odaadta, de a következő napon egy újabb rendelettel, egy tollvonással elveheti. Tehát bizonytalanná teszi a szférában dolgozók helyzetét. Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen pótlékolási rendszert hoztak létre, milyen táblázatot sikerült megalkotniuk, amiben semmi logika nincs. Én egyetlenegy logikát látok benne: a megtakarítást. Még ezen is spórolni akar a kormány, mellette pedig látjuk, hogy milyen felelőtlen és pazarló költségvetéseket hoz, illetve mikre megy el rengeteg milliárd pénz.

Nézzük a bérhelyzetet! Mint mondtam, katasztrofális állapotban vannak, illetve helyzetben vannak a szférában dolgozók. Elég, ha azt az összehasonlítást megnézzük, hogy a nem túl jól fizetett oktatáshoz képest 38 százalékos, a szintén nem túl jól fizetett egészségügyhöz képest pedig 23 százalékos lemaradásban vannak. Évek óta hitegetik őket, évek óta ígérgetik számukra a szociális életpályamodell bevezetését. A szférát, az ágazatot koncentráltabban sújtja a kivándorlás terhe. Szinte már nem lehet embert találni, betöltetlen státuszokat találunk, és szinte elláthatatlan feladatokkal találkozunk, bárhol járunk az országban. Bérfeszültséget okoz a különböző közszféraágazatok között. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mind az oktatás, mint az egészségügy folyamatosan szívja el a humán erőforrást a szociális ágazatból. Lassan fenntarthatatlanná válik a rendszer.

És ha már a KLIK-kel kapcsolatban a kormány és Balog miniszter úr belátta, hogy túltolták azt a bizonyos kerékpárt, akkor igazán beláthatná a szociálpolitika területén is, hogy nagyon túltolták azt a biciklit. Mire gondolok? A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazokkal a gondokkal küzd, csak pepitában, mint a KLIK. Ugyanúgy villanykörte-problémáik vannak, ugyanúgy akár gépjármű-szervizelési problémáik vannak, és még sorolhatnám. Nem kréta-, hanem egyéb probléma van, amivel az ellátottak gondozási munkája, folyamatai, illetve a szakmai munka válik megkérdőjelezhetővé, illetve elvállalhatatlanná és kivitelezhetetlenné.

Ezért kérdezem én azt, nem gondolkoztak-e azon, hogy ahogy felülvizsgálták a KLIK működését, ugyanúgy az SZGYF működését is felül kéne vizsgálni, és nem egy újabb terhet kéne tenni a szféra dolgozóinak és az ágazatnak a nyakába, hanem meg kéne oldani a problémát, és egy működtethető, fenntartható rendszert kellene létrehozni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólások ugyanott: Úgy van!)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ez a kormányzat a ciklusa elején, 2010-ben egyértelművé tette, hogy azzal kíván az embereknek segíteni, azoknak az embereknek, akik rászorulók, akik nélkülözést szenvednek el, hogy igyekszik nekik munkahelyet adni, munkahelyet, foglalkoztatást, tisztességes bért és nem túladóztatott fizetést, hanem minél kisebb mértékben adóztatott fizetést. Így csökkentette a személyi jövedelemadót. Sajnos, a Jobbik nem szavazta meg ezeket az adócsökkentési elképzeléseket, sőt, azok esetében, akik, mondjuk, három gyermeket nevelnek, lényegében a bruttó és a nettó bérük egybe is esik. Éppen ezért ezzel a szegénység keletkezésének egyik okával szemben sikerült eredményesen fellépni, hiszen a szegénységnek 2010 előtt szociológiai kutatások alapján ‑ már két évtizede is állandó tendenciaként ‑ két oka volt: ha valaki szegény családba születik, vagy ha valakinek sok testvére van.

Ez utóbbival kapcsolatban ‑ annak van nehéz anyagi helyzete, az indul hátránnyal az életben, akinek a szülei sok gyermeket vállalnak ‑, úgy gondolom, a családi típusú adózás bevezetése egy fontos és erkölcsileg is mindenki számára vállalható ellenlépés. Ezzel, bízunk benne, hogy az az 1100 milliárd forint, amit a gyermeket nevelő családoknál hagytunk, segített abban is, hogy a nehézséggel küszködő családok immáron ne tartozzanak a nehézséggel küszködő családok sorába. De fontos döntése volt a kormánynak a munkabérek folyamatos emelése is. Erre viszonylag kevés lehetősége van a kormánynak. Két oldalon tud beavatkozni a munkahelyteremtésen kívül: az egyik az adók mértéke, ezt a kormány csökkentette, a másik a minimálbér mértéke.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, nem nagyon talál másik olyan, Európai Unión belüli vagy OECD‑n belüli országot, ahol ilyen mértékben növekedett volna a minimálbér, mint Magyarországon. A minimálbér értéke a kormányzásunk kezdetekor 73 500 forint volt, most pedig 111 ezer forintra emelkedett. Ez az 51 százalékos, hat év alatti emelkedés, azt hiszem, példa nélküli. Nem nagyon fog találni másik olyan OECD- vagy EU-országot, ahol a minimálbér ilyen nagy mértékben emelkedett volna. Márpedig a minimálbér ilyen nagy mértékű, másfélszeres emelése tolja maga előtt az összes többi bért is, és éppen ezért teszi sokkal inkább kiszámíthatóvá és tervezhetővé a jövőjét azoknak, akiknek a bére szintén a minimálbérrel együtt, afölötti sávokban az egyes munkáltatóknál tovább emelkedik.

Képviselő úr többféle intézkedést sorolt föl az elmúlt időszak kormányzati tevékenységéből. Azt furcsállom, hogy ön az ágazati bérpótlékot vagy bérkiegészítést nem tartja jó intézkedésnek. Ráadásul mondtuk is, hogy mindaddig, amíg a szociális életpálya bevezetésre nem kerül, garantált minden ágazatban dolgozó számára ez a kiegészítés. Higgye el, hogy ezek a tízezer forintok igencsak sokat számítanak azoknak, akik ebben a szférában dolgoznak.

A segélyezési rendszer átalakítása pontosan az ön által is mondott visszaélések kiküszöbölésére jött létre. Teljesen világos és átlátható rendszer jött létre. A járásokban lehet egyfajta támogatást igényelni, ezek a jövedelempótló támogatások. Akinek nincs fizetése, innen kapja a jövedelempótló támogatásokat. A másik rész pedig, amit a települési önkormányzatoktól kap, azok a kiadáskompenzáló támogatások. Ezek fedezetére 30 milliárd forint pluszt adott a költségvetés, tehát nem az önkormányzatoknak kell kigazdálkodni, hanem 30 milliárd forintot külön soron erre biztosítottunk. További 5 milliárd forintot is biztosítottunk azon önkormányzatok számára, amelyek amúgy nehéz helyzetben vannak, hogy a települési támogatásoknak ez fedezete legyen. A visszaéléseket kiküszöbölő, tiszta, átlátható és egyébként többletforrást bevonó rendszer volt, méghozzá 30 plusz 5 milliárd forintot.

Az otthonápolással kapcsolatban, képviselő úr, ön azt mondta, hogy hiba volt kettéválasztani; mi pedig úgy gondoljuk, igenis helyes. Hiszen a korábbi időkben egy szociális végzettséggel rendelkező, szakképesített ápolót kértek meg, szociális munkást kértek meg adott esetben, hogy tisztítsa ki az akváriumot, hogy adja föl a lottószelvényt, hogy vigye el sétálni a kiskutyát. Ön szerint ez egy jó rendszer volt? Azt mondtuk, válasszuk ketté a dolgot: legyenek olyan különböző szociális közszolgáltatások, amiket végzettség nélkül is lehet végezni, és legyenek olyanok, megemelt szinten természetesen, amelyeket végzett, szakképzettséggel rendelkező ápolók, szociális dolgozók végeznek, és ami tényleg a szociális gondoskodásra szoruló idős embereknél nyújt érezhető segítséget. Azt gondolom, ez is tisztábbá tette a rendszert.

(13.40)

És ami azért a béremelések kérdését illeti, tisztelt képviselő úr, igyekeztünk 2013 után a magyar reformok által termelt többletbevételből a szociális szférában dolgozóknak is minél nagyobb részt adni, épp ezért a 2014. januári béremelés 5-11 százalékos volt, ennek 12 milliárd forint volt a teljes értéke. Ez van, akinek 6 ezer forintot jelentett, volt, aki 17 ezer forintot jelentett, 73 ezer szakdolgozónak és 20 ezer technikai dolgozónak. Ezt folytattuk 2015-ben a kiegészítő ágazati bérpótlékkal, amely éves szinten 15,5 milliárd forint plusz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   5-10   11-14   15-18      Ülésnap adatai