Felszólalás adatai

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok nagyon röviden reagálni az elhangzottakra, leginkább a Mánya képviselőtársam által elmondottakra. Miután az indoklásában egy egészen realisztikus képet vázolt a fennálló helyzetről, én egy kicsit megdöbbentem, hogy ezután az volt a következtetés, hogy ezek után nem támogatja ezt a javaslatot, sem bármilyen más javaslatot.

Én azt gondolom, hogy a Fidesznek ezt az álláspontját újra kellene gondolnia, mégpedig azért, amire Keller László képviselőtársam itt a vitában utalt. Amikor ezt a javaslatot beterjesztettük, akkor én még csak sejtettem, hogy nem fog megismétlődni az idei költségvetésben rendelkezésre álló egymilliárd forint a jövő évi költségvetésben.

(3.20)

Nem vagyok költségvetési szakember, ülnek itt nálam hozzáértőbb emberek, de a következő évben én nem találtam egyetlenegy fillért sem, amely esetleges kórházcsőd, önkormányzati csőd összefüggésében pénzalapot jelentene ennek a problémának a kezelésére.

Azt gondolom, az nem elfogadható álláspont egy vezető kormánypárt képviselője részéről, hogy ellenzéki képviselőtől várja, hogy egy átfogó megoldást tegyen le egy ilyen módosító javaslat vagy törvényjavaslat kapcsán a Ház asztalára, és aztán majd a kormánypártok ezt megszavazzák. Azt gondolom, ez egy irreális elképzelés. Nyilván nem is támogatnának ilyen elképzelést, ilyen javaslatot. Másrészt azt gondolom, mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt ki tudjuk dolgozni. Ez, azt hiszem, most a kormány és a kormánypártok felelőssége elsősorban, de a bevezetőmben jeleztem, hogy a magam, magunk részéről kompromisszumkészek vagyunk ebben a kérdésben.

Arra szerettem volna ezzel a javaslattal felhívni a figyelmet, hogy van egy probléma, amelyet az elmúlt egy évben nem sikerült megoldani közösen, mert az év első fele a miénk volt, a második fele az önöké. Nincs megoldva ez a kérdés. Azzal, hogy azt mondom, nem támogatom a benyújtott javaslatot, ezzel nem oldottam meg semmit. Sőt, meggyőződésem, újabb problémák halmazát gerjesztem.

Az, hogy az elmúlt hónapokban nem olvashattunk kórházcsődökről, az valóban lehet annak következménye, hogy az önkormányzatok egy része felelősséggel gondolkodott. Másik következménye lehet az, hogy a kórház vezetése felelősséggel gondolkodott.

Ma, nézve a Parlamenti Napló adását, egy mohácsi kórházigazgató szájától hallottam azt, ő két perc alatt csődhelyzetbe tudná hozni a kórházat, mégpedig úgy, ahogy képviselőtársam beszélt, egyszerűen az előírásoknak megfelelő gép- és műszerbeszerzéseket realizálná. Azt, amit a szakma, a szakmai, az egészségügyi követelmények előírnak megrendelni, s ettől a pillanattól kezdve a kórház pozitív gazdálkodása azonnal borulna, és azonnal borulna Mohács kisváros teljes költségvetése.

Tisztában vagyok azzal természetesen, hogy most itt a következő két-három hétben - amely még rendelkezésünkre áll a Házszabály értelmében a végszavazásig - meg lehetne oldani ezt a teljes problémát, nem hiszem. Azt viszont hiszem, egy ilyen törvényjavaslattal fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy ez a probléma megoldásra vár, és ezt a problémát a következő időszakban meg lehet oldani.

Előre jelzem, a részletes vitát megelőzve, hogy a magam részéről természetesen el fogom fogadni ezeket a módosító javaslatokat, azt, amit a kormány elfogadhatónak tart ebből. Mert nyilván a kormánynak kell megítélni azt, hogy mennyi idő kell még ahhoz, hogy egy végleges javaslatot kidolgozzunk vagy kidolgozzon ennek a problémának a kezelésére. De azt semmiképpen nem tudnám elfogadni, és nem is szeretném, ha egyrészt életbe lépne ez a csődtörvény. Másrészt elfogyna a költségvetésből a kompenzálásra rendelkezésre álló összeg. Harmadrészt nem lenne semmilyen szakmai kivezető út a kórház és az önkormányzati finanszírozás kérdésében.

Már említettem, nyilván itt az önkormányzati pozíciókat is figyelembe kellene venni. Nemcsak az egészségügy pozíciói nem javulnak a következő évben, hanem az általam ismert költségvetési számokban az önkormányzatok pozíciói sem javulnak. Sőt, nominálértékben ugyan bővül a forrás, de messze az infláció alatt. Működési kiadástöbbleteket sem fedeztem fel a költségvetésben, és egyéb problémákat sem. De ez már a mai napnak a témája, amelyről majd a napfelkelte után fog a tisztelt Ház újra vitatkozni, és mondom, erre lesz még lehetőségünk.

Köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy a Fidesz módosítani fogja álláspontját, javaslathoz való viszonyát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)