Készült: 2020.09.22.12:26:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 77 1998.06.25. 2:29  72-92

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A bizottság nyolc ellenzéki képviselője a törvényjavaslatot nem tartotta alkalmasnak általános vitára.

Az érveink nagyjából az előterjesztő érveivel esnek egybe, azonban a következtetésünk különbözik. Valóban azt gondoljuk, amit Frajna úr is elmondott. A törvényj

avaslat jelenlegi változata nem oldja fel azokat az ellentmondásokat és nem oldja meg azokat a problémákat, amire válaszolni akar. Maga az előterjesztő is elismerte: a jelenlegi egészségügyről szóló törvény nem tartalmaz olyan paragrafusokat, amelyeket a leendő kormány vagy a kormánykoalíció többségi parlamentje meg kíván változtatni.

A jelenleg hatályos kormányrendeletek, illetve nép

jóléti miniszteri rendeletek elegendő számban és minőségben állnak rendelkezésre ahhoz, hogy július 1-jén ez a törvény hatályba léphessen és működjön. Abban az esetben, ha a törvényjavaslatot a jelenlegi változatában fogadja el az Országgyűlés, jogbizonytalanság alakul ki, hiszen akkor szükség lenne a jelenleg hatályban lévő intézkedések visszavonására. Ebben az esetben érvényre kerülne az a '72. évi törvény, amelynek megszüntetésére éppen a '97. évi törvényt hozták meg a képviselők. A betegjogok érvényesülése csorbát szenvedne, ezért a javaslat érvényesülése esetén az adatvédelmi törvénybe is ütköznénk.

Mindezek alapján arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fontolja meg a kisebbségi véleményt, amelyben a törvényja

vaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak; illetve a kompromisszumos javaslatunk az, hogy amennyiben múlhatatlanul szükséges, a törvény konkrét paragrafusaihoz tartozó végrehajtási rendeleteket, illetve a törvény konkrét paragrafusainak felfüggesztését vagy érvénybe lépésének halasztását kérjék az előterjesztők.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 87 1998.06.25. 3:22  72-92

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy Béki Gabriella is mondta, az egészségügyről szóló törvény hosszú, tartalmas és eredményes vita eredményeként született meg. Ahogy ezt - ma az idézetek napja van - Frajna Imre a mai bizottsági ülésen elmondta: ez a törvény fényévekkel jobb, mint az 1972-es törvény. Azt gondolom, szerencsére nemcsak ő mondja, de az is jó, hogy ő mondja; mi is azt mondjuk, hogy ez a törvény megfelel a kor színvonalának, alkalmas mind az egészségügyi szolgáltatók, mind pedig a betegek jogainak és kötelességeinek rögzítésére, és alkalmas a betegek szolgálatára.

A végrehajtási utasítások azokhoz a pontokhoz születtek meg, amelyek nélkül ez a törvény végrehajthatatlan lett volna. Megjelent azonban és hatályban van tizenegy olyan kormány- és népjóléti miniszteri rendelet, amely nélkül ez a törvény valóban nem működne.

Vizsgáljuk meg azonban, melyek azok a javaslatok, melyek azok a hiányzó végrehajtási utasítások, amelyekről ma azt gondoljuk, hogy ezek nélkül nem megy! Részben hiányoznak olyan végrehajtási utasítások, melyek a törvényben foglalt jogszabályok részletes kibontását jelentik, de ezek nélkül a törvény még alkalmazható. Vagy van jelenleg is hatályos jogszabály, melyet ugyan felül lehet vizsgálni, de ezek is elegendőek a hatálybalépést követően az új jogszabályok megszületéséig. Harmadsorban: egyes esetekben, ahogy a törvény is fogalmaz, a törvény maga is később, 2000-ben lép hatályba, és ezért elegendő addig a végrehajtási rendeleteket kiadni.

Ha a törvényalkotó és a törvényalkalmazó nem kíván ehhez a korszerű és alkalmas törvényhez hozzányúlni, mert azt gondolja, hogy maga a törvény alkalmas és működőképes, ha a jelenleg érvényes jogszabályok mind lehetővé teszik, hogy ez a törvény valóban alkalmazható legyen, akkor, úgy érzem, nem elegendő érv a hatálybalépés elhalasztására sem az, hogy a leendő népjóléti minisztériumnak még nem volt erre ideje összességében, sem az, hogy vannak olyan intézmények vagy szervezetek, amelyek nem tették meg azokat az intézkedéseket, nem hozták meg azokat a döntéseket és határozatokat saját hatáskörükben, melyekre egyébként ez a törvény több mint fél éve kötelezné őket.

Úgy gondolom, nagyobb bizonytalanság lenne akkor, ha ezt a törvényjavaslatot változatlan formájában fogad

nánk el, úgy, ahogy képviselőtársaim mondták. Ezért a szocialista frakció a törvényjavaslatnak ezt a változatát nem támogatja, de támogat minden kompromisszumos javaslatot, amely a konkrét paragrafusokhoz fűződik.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 67 1998.06.30. 1:26  60-125

DR. VOJNIK MÁRIA, a kisebbségi vélemény ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési határozattervezet bizottsági vitája során kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A bizottság hét tagja tartózkodott, egy képviselőtársunk nemmel szavazott.

A főbb aggályaink az országgyűlési határozattervezettel kapcsolatban:

A beterjesztett javaslat az előterjesztő állításával szemben nem szolgálja a társadalmi esélyegyenlőséget. Ellenkezőleg, a jövedelmi helyzetét tekintve mintegy 10 százalékot kitevő tehetősebb családokat vonja be a támogatotti körbe, ezzel tovább növelve az egyenlőtlenséget.

Másodszor: A családi pótlék tanköteles korban iskoláztatási támogatássá

való átkeresztelése nem segíti érdemben a gyermekek taníttatását, de az iskolából kimaradt gyerekek családját hátrányosan különbözteti meg. Az egyébként dicsérendő szándék valósuljon meg a családi pótlék keretén felüli többletforrás bevonásával!

Harmadszor: A személyi jövedelemadó-kedvezmény csak azok számára jelent érdemi könnyítést, akiknek jövedelme akkora, hogy az adójóváírás körükben lehetséges. Ezért tehát a kisebbségi vélemény szerint a beterjesztett határozattervezet nem elfogadható támpont az új szabályok meghozására.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 68 1998.07.02. 2:26  31-91

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, valóban azért szükséges érdemben megvitatni az országgyűlési határozattervezetet, mert ha ezt nem tesszük, és nem mondjuk el az összes aggályunkat, olyan törvényjavaslatot fognak benyújtani, amellyel a legjobb szándékunk ellenére sem fogunk tudni egyetérteni. A módosító javaslatokhoz fűzött vita során is, azt gondolom, erről van szó.

Tessék nekem megmondani: mitől lesz gyermekpárti az iskolába járás ösztönzése, ha e családi pótlékot azonos összeggel most nem családi pótléknak fogjuk hívni, hanem iskoláztatási támogatásnak? Vajon azt, hogy amennyiben a gyerek valamilyen oknál fogva nem jár iskolába, a szülőn meg lehet torolni? Hogy amit megtoroltunk a szülőn, vissza fog ütni a gyereken? Azt gondolom, hogy ha a gyerekek iskolába járását akarjuk segíteni - és ebben a patkó minden oldalán ülők egyet fognak érteni -, akkor adjunk támogatást pluszban a családi pótlék mellett. Az eredeti általános vitában is erre tettünk javaslatot. Ha Kósa képviselő úr azt mondja, hogy ez lehet nem pénzbeni támogatás, hanem természetbeni támogatás, ezzel is egyet lehet érteni, de csak akkor lehet erről egyetértőleg nyilatkozni vagy sem, ha ez a javaslat ebben a határozatban megjelent volna, de nem volt benne. Ezért ilyen értelemben ez most derült ki, mint ahogy a vitában sajnos az is kiderült, hogy nem a rászorultság vagy a gyerekek támogatása került sorra a vitában, hanem a szülők érdemessége e támogatás hozzájutásához.

Ezért azt gondolom, hogy bár erről a határozati javaslatról valószínűleg abban a formájában születik egy végső állásfoglalás, ahogy ez most le van írva, nem azért nem lehet vele egyetérteni, mert mi nem azt gondoljuk, hogy a gyerek nagyon fontos, a legfontosabb érték, hanem mert ez a határozati javaslat ezt nem segíti elő.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 36 1998.09.14. 2:52  27-64

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslat bizottsági vitája során megfogalmazott kisebbségi véleményt szeretném ismertetni.

Az egészségügyi és szociális bizottságban nyolc képviselőtársammal a benyújtott törvényjavaslat ellen foglaltunk állást; egy képviselőtársunk tartózkodott. A kisebbségi véleményt megfogalmazók szerint a törvénymódosítás kifejezetten az 1998-as évre szól, és nem olyan jellegű, amely minden évben, illetve minden alkalommal érvényes kell hogy legyen. Az ellenzéki képviselők a kormánypárti képviselőkkel együtt valóban a bizottság vitájában nem készültek fel arra a változatra, hogy idő előtti választások is lehetnek. (Zaj.) A választójogi törvény módosításával gyakorlatilag rögzült, hogy az 1998 utáni ciklusokban - tehát már 2002-ben és azt követően is - rátérhetünk egy olyan időszakra, amikor áprilisban lehetnek az országgyűlési választások. Ezért tehát a költségvetés elkészítésének és időbeli benyújtásának időpontja emiatt nem szenvedhet akadályt.

A bizottsági tagok kérdéseire adott kormány-, illetve állami számvevőszéki válaszokból világossá vált, hogy az önkormányzati szférában más gazdálkodó szervezeteknél, illetve a társadalombiztosítás költségvetésének vitájánál, illetve a települési önkormányzatok költségvetésének készítésénél torlódás, illetve késedelem várható.

Ugyancsak tartalmi kifogásnak találjuk, hogy a törvényjavaslat 6. §-a, amely arról szól, hogy a kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetéséről szóló törvényjavaslatot legkésőbb október 31-éig benyújtja az Országgyűlésnek és megküldi az Állami Számvevőszéknek, azt a lehetőséget veti fel - legalábbis a mi értelmezésünk szerint -, hogy azt egyszerre kapja meg a Ház és az Állami Számvevőszék.

 

 

(16.10)

 

Az ellenzéki képviselők úgy gondolják, hogy az Állami Számvevőszék véleménye a bizottsági munkában és a törvényjavaslat tárgyalásában érdemben igényel megfontolást, és befolyásolhatja a véleményünket. Mindezért az Állami Számvevőszék véleményét, mely aggályosnak tartja ezt a törvényjavaslatot, mi magunk is megfontolás tárgyává tettük.

Ezért az egészségügyi és szociális bizottság kisebbsége a törvényjavaslat általános vitára tűzését nem javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 105-107 1998.10.20. 2:21  104-114

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Igen.

 

ELNÖK: Megadom a szót a képviselő asszonynak.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ma az egészségügyi ellátás alapja a szolidaritás elvén működő, biztosítás alapú járulékfizetési rendszer. A szolidaritás lényege, hogy a befizetés a jövedelemmel arányos, az egészséges fizet a betegért, és végül a beteg korától, befizetett járulékától függetlenül, anyagi és társadalmi megkülönböztetés nélkül az egészségi állapota által indokolt ellátáshoz jut. Ennek döntő pénzügyi forrása a biztosított munkáltatója, illetve a munkavállaló által befizetett járulék, a saját jövedelemmel nem rendelkezők esetében az állami költségvetés.

A Fidesz kormányprogramjában megfogalmazta, hogy a szolidaritás alapelvű, járulékra épülő finanszírozást tekinti az alapbiztosítás forrásának. Ebben a rendszerben az a jó, hogy a biztosított tudja, hogy befizetett járuléka az egészségügyi szolgáltatáson alapul, viszonylag védve van attól, hogy a kormány belenyúljon ebbe a rendszerbe, az állampolgárok pedig érzékelik, hogy közvetlenül közük van az ellátáshoz.

Az utóbbi időben jól kitapintható, hogy a paternalista, gondoskodó állam eszméje visszatérni látszik az egészségügybe. Ezzel csökken az állampolgárok felelőssége saját egészségük megtartásáért, egészségük megőrzéséért. Úgy tűnik, elindult egy folyamat, melyben technikai változtatásnak tűnő módosításokkal az ország egészségügyi alaprendszerét kívánják megváltoztatni. Ez kezdődött el a tb-önkormányzatok felszámolásával, és folytatódik az adóvá való alakítással.

Hogyan tartható fenn egyszerre a Fidesz-kormány eredeti programja és az ezzel ellentétes változásokat előkészítő adó- és járulékfizetési módosítás? Milyen politikai egyeztetések, előtanulmányok, szakmai anyagok állnak az tb, a PM vagy az EüM rendelkezésére, és mikor ismerheti meg azokat a szakmai, illetve a laikus közvélemény? Várom szíves válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 111 1998.10.20. 0:55  104-114

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen, amit elmondott. Úgy érzem azonban, hogy az alapkérdés megválaszolatlanul maradt. Most felteszem a megbeszéléseink vagy az egyeztetéseink érdekében újra, leegyszerűsítve: az adóból finanszírozott, állami költségvetés fejezetéből gazdálkodó, kormányfelügyelet alatt álló egészségügyi forrás azt jelenti, hogy állami egészségügyi szolgálat, és nem azt, hogy társadalombiztosítás. Az ön válaszában még egy kérdés merült fel újra, és ezt újra fel szeretném tenni. Azt jelenti-e az ön válasza, hogy lesz egy szűkített szolgáltatási palettájú, állami egészségügyi alapellátás, vagy megmarad a biztosítási rendszer?

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 30 1998.10.28. 1:23  1-31

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az új és jelenleg érvényben lévő egészségügyi törvény megadja a betegnek azt a j

ogot, hogy egy adott egészségügyi szolgáltatást vagy egy beavatkozást visszautasíthasson. Ettől - ha összevetjük a jelenleg tervezett táppénzmegvonási javaslattal - eljuthatunk odáig, hogy egy visszautasított ellátás kapcsán az orvos nem partnere, hanem bírája lesz a betegnek, és ebben az esetben megítélheti úgy, hogy ez a visszautasított beavatkozás, még akkor is, ha a beteg minden szempontot mérlegelt, már érdemtelenné teszi őt egy pénzügyi ellátásra, történetesen a táppénzre.

Ezért nagyon óvatosan kell eljárni, amikor ilyen szabályt fogalmazunk, ha azt akarjuk, hogy ez alkalmazható legyen, hogy egy ilyen javaslat ne sértsen egy érvényben lévő törvényt, és ne sértse a betegnek az ellátás elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó természetes jogát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 105 1998.10.28. 13:31  31-33,83-108

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény három lényeges elemében tekinthető újnak, hiszen létezett a '96. évi LXXXVIII. törvény az egészségügyi hozzájárulásról, ennek helyébe azonban a kormány egy új törvénytervezetet hozott elénk. Az első ilyen lényeges új elem, hogy az egészségügyi szolgáltatásokra jogosultak, de a szolgáltatásokhoz hozzájárulni nem képesek után kiegészítő forrásokat kell keresni a szolidaritási elv szerint. A jelenlegi rendszerben a rászorulók ezen körére a járulékfizetőkön túl az állami költségvetés biztosítja a fedezetet.

Mivel hozzászólásomban erre a tételre már nem szeretnék újra kitérni, itt kell megemlítenem, hogy Frajna képviselő úr ezt úgy idézte: a kormány megpróbálja visszaállítani az egyébként már elveszített keresztfinanszírozást. Én azonban azt gondolom, hogy ez az összeg és ez a tervezet legfeljebb csak kísérletet tesz vagy megkezdi a keresztfinanszírozás visszaállítását, hiszen az e körben ellátandók körének a szolgáltatásul megtervezett fedezet bizonyára nem elég ezeknek a szolgáltatásoknak a teljesítésére.

A második új elem, hogy kételeművé teszi ezt az egészségügyi hozzájárulást - a fix és a százalékos egészségügyi hozzájárulásra -, és kiterjeszti azon jövedelmekre, melyekre eddig nem volt kivethető a társadalombiztosítási járulék.

A harmadik, hogy az egészségügyi hozzájárulás a törvény alkalmazásában adónak minősül, így bevallása és megfizetése az egyéb típusú adóval együtt az APEH szervein keresztül valósul meg.

Mit várhatunk ettől az új konstrukciótól? Elsősorban elvárhatnánk az egészségügyi szolgáltatások fedezetéül szolgáló források bővülését azáltal, hogy a kirótt és behajtott bevételek lényegesen megnövekednek. Ma az egészségügyi ellátások nagy paradoxona, hogy az orvostudomány fejlődésével egyre több szolgáltatásra vagyunk képesek, egyre több, eddig hozzá nem férhető betegség vált gyógyíthatóvá, az orvostechnológia robbanásszerűen fejlődik, a gyógyszerek köre bővül, ennek azonban az az ára, hogy ezek a szolgáltatások, a technológiák, a gyógyszerek árai is jelentősen növekednek, és kormányoktól - és szinte azt mondhatjuk, államrendszerektől - függetlenül fennáll az az ellentmondás, hogy miközben az igény egyre nő, a rendelkezésre álló források köre nem bővíthető korlátlanul.

Ma tehát az egészségpolitikusok nagy többsége elismeri, hogy a szolgáltatók és a finanszírozók is úgy látják: az egészségügyi ellátások korlátja nem az orvosilag lehetséges mérték, hanem a rendelkezésre álló források szűkössége. A társadalombiztosítás költségvetése állandóan egyensúlyi gondokkal küszködik, és kormányról kormányra ennek a felborulással fenyegetett egyensúlynak a kiegyenlítésére törekszik. Most nincs még előttünk a társadalombiztosítás költségvetése, ezért nem láthatjuk, hogy a bevételi és kiadási oldal egyensúlyát hogyan kívánja a kormány a jövőben biztosítani.

Az arányos közteherviselés szempontjából meg kell vizsgálnunk a százalékos mértékű és a tételes egészségügyi hozzájárulást is. E szempontból lényegesen nagyobb bevételt várhatunk a fix összegű vagy tételes egészségügyi hozzájárulástól; a törvényjavaslat mellékleteként adott számoszlop, a Pénzügyminisztérium tervei szerint ez 150 milliárd forintnyi bevételt jelent, míg a százalékos kivetéstől ez körülbelül 21 milliárd forint.

Az arányosság és a méltányosság vagy a közteherviselés szempontjai a fix összegű egészségügyi hozzájárulás esetében nem merülhetnek fel. Ezt a fix összegű hozzájárulást ugyanis a jövedelem, illetve a kifizetett bér mértékétől teljesen függetlenül kell megfizetni az egyéni vállalkozónak, az alkalmazónak, a munkáltatónak.

Az előttem szólók már elmondták, hogy kinek a terhei fognak megnövekedni: elsősorban azoknak az egyéni vállalkozóknak, akiknek a jövedelme a minimálbér körül van; továbbá azokban a foglalkoztatási ágazatokban, amelyeket alacsony bérezési ágazatoknak nevezhetünk, ilyen a textilipar, a mezőgazdaság, de ide sorolhatjuk az egészségügyet is. És mivel az országban területenként eltérő mértékű az ezekben az ágazatokban foglalkoztatottak száma, ez nem egyszerűen foglalkoztatási ágazatokat érint, hanem régiókat sújt. Ezért - és azért is, amit az előttem levő képviselők már elmondtak, hogy a kormány kellően nem indokolta, hogy a 2100 forintnyi fix összegű hozzájárulás emelése miért éppen 3600 forintra módosul - mi az oka a mintegy 70 százaléknyi emelésnek? Ezért ez számunkra így, indokolás nélkül nem elfogadható.

Megvizsgálhatjuk, hogyan érinti jövedelemkategóriánként ez a 3600 forintra emelt fix összegű egészségügyi hozzájárulás az e bérezési körbe tartozókat. A legalacsonyabbak, tehát a minimálbér-körüliek esetében ez körülbelül 14,4 százalék, míg a százezer forint körüli jövedelmek esetében ez már alig éri el a 3 százalékot. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a jövedelmekkel nem arányos fix összegű egészségbiztosítási járulék vagy adó ezen mértéke így sem a szolidaritás elvének, sem a munkaadói tehervállalás csökkenésének, sem az össztársadalmi közteherviselés elvének nem felel meg.

Csak részben elégséges érv, hogy az alkalmazó a foglalkoztatáskor a munkavállalói társadalombiztosítási járulék pár százalékpontos csökkenésével most majd érdekelt lesz a minimálbér fölötti béren való alkalmazásban. Ezt csak akkor mondhatnánk biztosan, ha azok köréről beszélnénk, akik most szándékosan járulékkikerülés címen foglalkoztatnak minimálbér körül alkalmazottakat. Most azonban ebből az előterjesztésből nem derül ki, hogy a magas járulékot fizető egyéni kis- és középvállalkozónak milyen támogatás jut, hogy a maga lehetőségei közepette legalább a csődközeli helyzetből kikerülhessen, hiszen megtudtuk, hogy az egyéni vállalkozó például nem fordulhat a Foglalkoztatási Alaphoz ezeknek a kompenzálására. A kételemű hozzájárulásnak tehát a százalékos mértékű hozzájárulás a másik eleme.

Ezek a törvényi szakaszok kísérletet tesznek arra, hogy bevonjanak a járulékfizetési körbe olyan jövedelmeket és juttatásokat, amelyek eddig nem viseltek társadalombiztosítási járulékterhet, de elvárható, hogy e jövedelmek valamilyen módon legalább részben bekerüljenek az egészségügyi szolgáltatások körébe is. A bizottsági vitában is elmondtam: önmagában az a tény, hogy a járulékalapokat kiszélesítjük, és megsértünk vele olyan érdekköröket, amelyek eddig szándékosan kerülték ki ezt a kötelezettséget, számomra elfogadható. Ebben a törvényjavaslatban azonban összekeveredik a szándékos járulékkerülők köre azokkal, akik egyébként nem tartoznak ebbe a fizetői körbe.

 

 

(13.30)

 

Schwarcz Tibor képviselőtársam ezt egy szolidaritás alapú adónak nevezte, ami önmagában véve elég érdekes kifejezés, de rámutat a dolog lényegére, hiszen ezek a jövedelmek egyszer már természetesen adóztak.

Jó lenne, ha látnánk a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási alapok költségvetését, mert ebből kiderülne, hogy a társadalombiztosítás költségvetésének bevételi oldalán valóságos forrástöbblet jelent-e meg, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a járulékfizetési terhek könnyítése mellett a forrásoldalon egy felismert visszapótlási vagy forráskiegészítési szándékról van szó.

Azt is meg lehet vizsgálni, hogyan folyik be ezeknek az adóknak egy része vagy mindegyike. Az egészségbiztosítás, illetve az egészségügyi ellátás folyamatosan igényli, hogy a rendelkezésre álló források ott legyenek a szolgáltatóknál. Legalábbis a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás esetében ez biztosan nem lesz így, hiszen az adózás rendjéből fakad, hogy ezek szakaszosan fognak beérkezni az APEH-hez is, és szakaszosan fognak továbbkerülni az Egészségbiztosítási Alapba.

A törvényjavaslat bizottsági vitája során az előterjesztő képviselője maga is úgy fogalmazott, hogy míg a járuléktörvény a jó intézkedéseket tartalmazza, a kevésbé jót az egészségügyi hozzájárulás. Azt gondolom, ezzel tökéletesen egyet is lehet érteni.

Összefoglalva: míg a társadalombiztosítási járulékterhek mérséklődnek, a törvényjavaslat benyújtásakor az előterjesztők, úgy gondolom, már látták, hogy a forrásoldalon egy jelentős bevételkiesés várható. Ezért ezt megpróbálták kiegyenlíteni az egészségügyi hozzájárulás fix összegű megemelésével, a százalékos egészségügyi hozzájárulás beterjesztésével, a járulékfizetők körének kiterjesztésével. Ennek lesz az eredménye, hogy a kis- és középvállalkozói körben, illetve az alacsonyabb bérezésű ágazatokban a munkáltatói terhek nem csökkennek, hanem nőnek, a járulékfizetői kör kiszélesítéséből várható bevétel nem lesz túl jelentős, beérkezése legalábbis bizonytalan, a társadalombiztosítási költségvetésbe való beáramlása nem garantált, behajtása nem egyszerű; és ahogy az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat vitájakor képviselőtársaim már elmondták, nem is hatékonyabb, de az adatok összekapcsolása legalábbis aggályos.

A beterjesztők szándéka az egészségügyi reform irányában ma még nem látható tisztán. A járulék adóvá minősítése, a társadalombiztosítás vagyonának tervezett felélése azonban magában hordja annak a veszélyét, hogy hosszú távon a biztosítás elvű egészségügyi rendszert egy ma még általunk nem ismert másik váltsa fel. Szerencsésebb lenne egy ilyen döntést egy jobb, részletesebb, szakmai-politikai konszenzust is igénylő módon előterjeszteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 356 1998.11.04. 4:14  341-342,344-365

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni ugyanebben a tárgyban: a szocialista munkacsoport is adott be módosító indítványt.

A módosító indítványt azért kell külön indokolni, mert más frakcióból más képviselőtársunk az eredetileg benyújtott törvénymódosító szakaszt azzal kívánja módosítani, hogy kivenné belőle a betegnek felróhatót, és azt mondja, hogy "ha az orvos utasításának nem tesz eleget..." - ezt a szakaszt viszont benne hagyná. Ennek a bennhagyásnak a kockázataira szeretném most a hangsúlyt helyezni, nemcsak azért, mert az érvényben lévő hatályos törvénnyel ellenkezik, ha ezt a módosítást hagyjuk jóvá, hanem azért is, mert ebben az esetben aláássa az orvos és a beteg közti, bizalmi elvre épülő kapcsolatot, és mert a megfogalmazás pontatlansága miatt várhatóan parttalan jogvitákhoz is vezetne ebben az esetben.

 

 

(21.00)

 

Jól látható, hogy a bizottsági állásfoglalásokban a bizottságok kormánypárti és ellenzéki tagjai megértették az aggodalmunkat, és mindkét bizottságban - pártállástól függetlenül - támogatólag álltak javaslatainkhoz. Ezért számomra elég szomorú, hogy ebben az esetben csak az előterjesztő képviselője nem értett ezzel egyet. Mi magunk a bizottságban hosszasan érveltünk, de őszintén szólva, amíg az előterjesztő nem tesz ennek helyébe egy másik indítványt, addig nem látunk más megoldást, mint hogy arra teszünk javaslatot, hogy ezt a szakaszt hagyják ki a törvényjavaslatból.

Ehhez kapcsolódik érvelésemben a másik módosító indítvány, amit viszont az egészségügyi bizottságnak csak a kisebbsége támogatott, viszont az egészségügyi bizottságban az előterjesztő egyetértett vele. Ez pedig az, hogy "az OEP ellenőrző hálózatának a szakemberei - a továbbiakban ellenőr - útján ellenőrzi az egészségügyi szolgáltatások szerződés szerinti teljesítését". Egy következő paragrafusban azt a módosítást javasoljuk, hogy ugyanilyen ellenőri jogkörben az (1) bekezdés alapján eljáró ellenőr helyett ellenőrző orvos legyen jogosult a szolgáltatások milyenségének ellenőrzésére.

Ezt azért tettük bele - ami mellett az előző hozzászóló, Béki Gabriella képviselőtársam egyszer már érvelt -, hogy a szolgáltatás tartalma nem formai, hanem orvosszakmai szempontból megítélhető legyen, annak jogossága vagy jogtalansága elbírálható legyen, szükségesnek látjuk, hogy ebben az esetben az ellenőrző orvos megnevezés is szerepeljen. Ez nem egyszerűen információt, adatkezelést vagy pénzügyi ellenőrzést jelent, hanem - a mi felfogásunkban - egy orvosszakmai tartalmat is. Ezzel kívántuk indokolni a törvénymódosító javaslatunkat.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 65 1998.11.16. 5:10  31-119

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről a T/325. számon benyújtott törvényjavaslat egészségügyi és szociális bizottsági vitája során, mondhatjuk, csak kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Szerettünk volna vitát folytatni kormánypárti képviselőtársainkkal erről a törvényjavaslatról, a jegyzőkönyvek azonban bizonyítják, hogy ebben a bizottsági vitában ellenzéki képviselőtársaimmal együtt részt vettünk - egy kormánypárti képviselőtársunk szólalt meg ebben a vitában. Magunk próbáltuk feltenni kérdéseinket, és magunk próbáltuk megfejteni a költségvetés két, ránk vonatkozó fejezetének különféle címeit és alcímeit, miután azok szakmai tartalmai, azt gondolom, a bizottsági vita után is elég homályosak maradtak. Ezért a kérdéseim megismétlésével szeretném felhívni a kormánypártok figyelmét a költségvetésben megfogalmazott aggályainkra, illetve a benne lelhető hiányosságokra.

A költségvetési tervezet előirányzataiként, prioritásaiként fogalmazódtak meg több címben és kiemelt előirányzatban a mentőszolgálat, a sürgősségi betegellátás, ezek eszközparkfejlesztése, melyek jelentős forrásbővítést igényelnének, azonban a pontos indoklás és részletezettség, a mögöttük rejlő szakmai tartalom mind ez idáig nem ismeretes. Az egészségügyi programváltás például a nemzeti egészségügyi struktúrafejlesztésben megnyilvánulhatna, ha tudnánk, hogy mit takar ez a fogalom, amelyet megfogalmaztak. Ugyanez érvényes a szakmai programként megfogalmazottak túlnyomó többségére.

Három általános megjegyzés kínálkozik. Nagyon nehéz volt megítélni ezeket a fejezeti költségvetéseket, melyek szerkezetükben lényegesen eltérnek a korábbi évektől. Nehéz megítélni a tárca saját igazgatási költségeinek alakulását, mivel a tárca ebben a ciklusban vált ketté. A mögöttes szakmai programok igen vázlatosak, súlyponti kérdéseiről sincs ismeretes kidolgozott program. Ez még a kormány által prioritásként megfogalmazott sürgősségi betegellátásra is érvényes. Erről a sürgősségi betegellátásról - melynek alapvető céljával egyébként kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim alapvetően egyetértenek - mégis azt tudom mondani, hogy nem tudjuk meg, a kormány e tekintetben pontosan mit szeretne. Különféle fejezetcímeken jelentős nagyságrendű pénzek vannak elhelyezve, mégis csak a kérdéseinkre kapott válaszokból derült ki, hogy ugyanerre a programra terveznek forrásokat megjeleníteni, például a katasztrófa-egészségügyi fejezetben is.

 

 

(17.20)

 

Aggályosnak tartjuk, hogy miközben a dologi kiadásokat az előterjesztő jelentős mértékben megemeli - például a népegészségügyi programoknak nem adott valóságos prioritást; azt gondoljuk, hogy ezek olyan komplex szakmai programok, amelyek túlnyúlnak az egészségügy fejezetein -, mégis, ha a képviselőtársaim elolvassák a más fejezeteket, ezeknek a megfelelőjét nem fogják megtalálni. Ugyanez érvényes a gyógyító-megelőző ellátásokra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a felhalmozási kiadások gyakorlatilag a tavalyi évi szinten maradtak. Ezek jelentős bővítése kívánatos lenne a jövőben. Ugyancsak sajnálatosnak tartjuk, hogy a már megkezdett programok lelassulnak, ezt az előterjesztők is elismerik. Mik ezek konkrétan? Például a radiológiai géppark cseréje, például az aneszteziológiai ellátások pótlása, például a minimumfeltételek teljesülése - és sorolhatnám tovább.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetét illetően nem fogalmazódott meg érdemi vélemény, hiszen a családi ellátásokról szóló törvénytervezetet ugyanazon a bizottsági napon tárgyalta meg a bizottság. Összefoglalva: a kérdéseink kérdések maradtak. Reméljük, hogy ezek a részletes vitában kifejtésre kerülnek. Ezért nem tartottuk általános vitára alkalmasnak ellenzéki képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 20 1998.11.19. 10:38  1-109

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési javaslata a törvénytervezet indokolása szerint a kormány programjában meghatározott prioritásokat érvényesíti.

Mik voltak a prioritások az egészségügy területén a kormányprogramban? Például: az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs, a gazdasági fejlődés, a versenyképesség fontos tényezője. A kormány politikájának vezérlő elve a betegségek megelőzése, ezért eszköze a hatékony egészségmegőrző program. A családorvos feladatát a gyakorlatban kiterjeszti a betegségek megelőzésére, folytatja az alapellátás fejlesztését, amelyet stratégiai célnak tart. Az ellátásért a biztosítótól kapott összeg fedezetet fog nyújtani a működési költségeken túl az épületek, műszerek karbantartására és pótlására. A fekvőbeteg-ellátás területén a minőségi és felszereltségbeli különbségeket fel fogják számolni.

A közgyógyellátás területén olyan változásokat vezetnek be, amelyek szerint a szociálisan rászorultak ingyenesen juthatnak hozzá az összes számukra szükséges gyógyszerhez. A kórházak finanszírozását kiszámítható, normatív teljesítményfinanszírozásra helyezi és felgyorsítja az informatikai fejlesztést. A kormány tisztességes, etikus és magas színvonalú munkát vár el az orvosoktól, gyógyszerészektől, ápolóktól, és ezért tisztességes jövedelmet fog nekik biztosítani.

A társadalombiztosítás költségvetése a meghirdetett kormányprogram prioritásait azonban jól láthatóan nem veszi figyelembe. A négy évre tervezett program a következő évben nem kezdődik el. A társadalombiztosítás költségvetése megalapozatlan. Mindkét alapja negatív egyenlegű, mivel azonban az Áht. szerint a nyugdíjalap nem lehet deficites, ezért a költségvetéstől két címen kap pótlást, az Egészségbiztosítási Alapnál azonban a tervezett hiány meghaladja a 41 milliárd forintot, és erre a tervezet nem ad megoldást. Ha azonban megkíséreljük feltárni az okokat, évek óta ugyanarra a megállapításra jutunk. A hiány oka, hogy a járulékok nem nyújtanak kellő fedezetet az ellátásokhoz - ez mindkét alapra érvényes -, illetve az Egészségbiztosítási Alapnál a nem biztosítottak utáni járulékfizetés, illetve a szolgáltatásért fizetett ellenérték nem megfelelő.

Nem teljesül tehát a kormányprogramban meghirdetett cél, hogy a biztosítótól kapott összeg fedezni fogja nemcsak a működést, hanem az amortizációt és a fejlesztést is. Ellenkezőleg, a szolgáltatásokért nyújtott díj az ellátások reálértékét is csak nehezen lesz képes megtartani.

 

 

(9.20)

 

A kormány jelentős járulékcsökkentést hajtott végre. Mi lett ennek következménye a társadalombiztosítás költségvetésére? A tb-járulék 6 százalékpontos csökkenése 150 milliárd forintnyi bevételkiesést eredményez, ezt csak részben pótolja a tételes egészségügyi hozzájárulás várható 60 milliárdos többletbevétele és a százalékos egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárdos bevétele, mely utóbbinak a teljesülése is kétséges.

A mintegy 70 milliárd forintnyi bevételkiesést nem pótolja a társadalombiztosítás teljes vagyonának felélése sem. Bár az előterjesztés a vagyoneladásból várható bevételt közel 54 milliárd forintra becsüli, szó sincs arról, mert senki sem bizonyította, hogy ez a vagyon mekkora piaci értéket képvisel, vagyis a bevétel ezen a téren mennyire megalapozott.

A beterjesztett költségvetés tulajdonképpen két költségvetés. Mi azonban csak azzal a változatával számolhatunk reálisan, amely a zárolt tételeket tartalmazza. Ugyanis a zárolt tételek felszabadítása a gazdasági teljesítménytől függően az év végéig használható fel, és előirányzatai a kormány szándéka szerint átcsoportosíthatók. Ezért tehát 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátásoknál nem érdemes számolni a 350 milliárd forinttal, csak a 6,95 milliárddal csökkentett összeggel, vagyis 343 milliárd 165 millió forinttal, ami a '98. évihez képest csak 14,7 százalékos bővülést eredményez.

Lehetséges azt mondani, hogy ez 3-4 százalékkal több az ellátások fedezetében, de az egészségügyben - jól tudjuk - a kiadások nem automatikusan inflációkövetőek, hanem annál jóval magasabbak. A gyógyszerek, a korszerű orvosi műszerek árai a következő évben is várhatóan az átlagos inflációnál gyorsabban nőnek. Hogyan is teljesül tehát a kormánynak az az ígérete, hogy az ellátásért kapott összeg fedezetet nyújt majd a műszerek pótlására?

A kormányprogramnak tételesen mond ellent a társadalombiztosítás költségvetés-tervezete a háziorvosi szolgáltatások kiemelt jelentősége kapcsán. Területenként eltérő mértékben ugyan, de még ma is jellemző, hogy az egy háziorvosi szolgálat által ellátandó betegek száma magas. A háziorvostól megkívánjuk, hogy részt vegyen az egészségnevelésben, a megelőzésben, a gondozásban, a definitív betegellátásban. Hogyan lehetséges akkor, hogy ebben a költségvetésben egyetlen fillér nincs a háziorvosi praxisok fejlesztésére?

A fix összeg 11 százalékkal, az ügyeleti díjak 10 százalékkal, a teljesítménydíjazás 10 százalékkal fog nőni. Ez lesz az a praxisbevétel, amelyből a privatizáció után a háziorvos megél, forgalomképessé teszi a praxist, fejleszti saját szolgáltatásait, fizeti a fejlesztésre felvett kölcsönt, fedezi saját költségeit. Így teljesül a kormány prioritása?! Ez tényleg olyan, mintha az ember nyerne egy tigrist a lottón, és még haza is kellene vinnie.

A család, a gyermekek védelme mindannyiunk által fontosnak tartott érték. Hogyan lehetséges akkor, hogy az iskola-egészségügyre, az anya- és gyermekvédelemre ugyancsak mintegy 14,7 százalékos bővítés jut?

A Fidesz ígérete, a már meghozott törvény szerint a fogászati ellátás kibővítése mindösszesen csak a 18 éves korig kiterjesztett ellátást jelenti.

Képviselőtársaim beszélni fognak a gyógyszerkassza '98. évihez viszonyított 2,3 százalékos emelésének képtelenségéről. Mégis meg kell annyit jegyeznem, hogy a kassza zárttá tétele és a kormányprogramban beígértek között nagy különbség van. A kormány ugyanis azt ígérte, hogy átalakítja, ésszerűvé teszi a gyógyszer-támogatási rendszert. Persze, azt is ígérte, hogy lesz ingyen gyógyszer a szociálisan rászorulóknak. A gyógyszertárgyalások még nem zárultak le, a támogatási rendszer nem alakult át. Ha elfogy a pénz, az egyébként is egyre nehezebben viselhető lakossági terhek tovább növekedhetnek.

A járóbeteg-szakellátás közel 48 milliárd forintos előirányzatából 800 millió forint lenne a fejlesztés. Az előterjesztő azonban úgy számol, hogy a 10 százalékos lehetséges óraszám-növekedés nem teljesül. A járóbeteg-bejelentési kötelezettség bevezetésével a teljesítmények jelentősége csökken, ezért a tervezet szerint még a bővítés is csökkenthető pár millió forinttal.

A fekvőbeteg-intézményekre fordítható kiadások a tervezet szerint ugyancsak 14,7 százalékkal nőnek. Mivel a költségvetés tervezésénél a javaslat benyújtóinak nem volt módjuk vagy szándékuk megismerni a gyógyításban dolgozók és gazdasági vezetők véleményét, azok hiába aggódnak a tervezet napvilágra kerülése óta, hogy a 7 milliárd forintos tartalékalap-képzés veszélyezteti az intézményben dolgozók 13. havi bérét. Azt sem tudni, hogy az ideinél 3 milliárd forinttal több ügyeleti díjra lesz-e fedezet.

A költségvetésből látjuk, hogy a megindult korszerűsítések, gép- műszercserék, az alapradiológiai géppark cseréje, az altatógépek korszerűsítése lelassult. A kormányprogramban meghirdetett minőségi munka díjazására nincs fedezet. A minőségi és felszereltségbeli különbségek felszámolására nincs program, tehát fedezet sincs. A kórházak saját költségvetésükből állják az egészségügyi törvényből rájuk rótt kötelezettségek pénzügyi terheit, mint például az információtárolás, adatkezelés, adatvédelem.

Senki sem hitte, hogy a miniszter úr által meghirdetett jelentős mértékű anyagi megbecsülés egyszerre és az általa mondott mértékben teljesül. De azt senki sem hitte, hogy erre kísérletet sem tesz a kormány! A betegek kiszolgáltatottak, de az ellátók is azok!

A szegénység, a szociális hátrányok, életmód, a kultúra mind hat egészségi állapotunkra. A következő évben a szegények még szegényebbek lesznek, még kiszolgáltatottabbak, az ellátásokra fordítható források érdemben nem bővültek.

Az egészségügyi reform még csak munkaanyagok formájában létezik. Az ellátók csalódottak. Ez a költségvetés kísérletet sem tesz a kormányprogramban megfogalmazott célok megvalósítására!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 106 1998.11.19. 2:12  1-109

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási költségvetés-tervezet vitájához jó adalékul szolgál, hogy rendelkezésre áll a '98-as költségvetés első háromnegyed évéről szóló tájékoztató. Ezért ezt bátran használhatjuk arra, hogy megbecsüljük a kiadások várható mértékét, mondjuk, a gyógyszerkassza tekintetében.

A tájékoztató elmondja, hogy a kiadás valóban már az induláskor alultervezett volt, ezért a túlteljesítés nem arról szól, hogy itt valami irracionálisan magas mértékű emelkedés volt, hanem arról, hogy az élet nem igazolja vissza az irracionálisan alultervezett költségeket.

A jövő évi 2,3 százalékos emelkedés - és újra elmondom, hogy az csak 2,3 százalékos, mert hiszen a '98. évi korrigált tervezés ott van a költségvetésben - azért nem elfogadható a számomra, mert nincs benne ebben a költségvetés-tervezetben, hogy mi a változás, minek alapján gondolja úgy a kormány vagy a költségvetés beterjesztője, hogy az a 2,3 százalékos emelkedés elég lesz.

 

 

(12.30)

 

Nem mondja meg, hogy milyen módon kíván úrrá lenni azon, hogy ez a túlteljesítés ne következzen be, meg nem mondja, hogy mit szeretne megtenni a maga kompetenciája körében, hogy vajon a referencialistát támogatja, vajon a fix százalékos támogatást vezeti be, vajon áttekinti-e és hogyan a közgyógyellátási listákat, hanem ezt a megszorított emelést rászabadítja erre a kasszára anélkül, hogy annak a várható következményeit bárkinek megengedné, hogy vitassa legalábbis. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 179 1998.11.19. 1:55  109-244

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit késve reagálok, mert őszintén szólva nem hittem a fülemnek.

Fideszes képviselőtársam a gyermekgondozási díjról beszélt, és úgy gondoltam, lehetséges, hogy már megint tudnak valamit, amit mi, az ellenzéki oldalon ülők nem. Ezért újra fellapoztam a költségvetés tervezetét, és azt tudom mondani, akkor legalább a szememnek kell hinni - és mindannyiunknak -, hiszen ebben a költségvetés-tervezetben nincs előirányzat a gyermekgondozási díjra, tisztelt képviselőtársaim. Ezért is baj, hogy a családok támogatásáról szóló törvénytervezetet egy későbbi időpontban fogjuk tárgyalni, mert azt gondolom, jó lett volna, ha ezt ugyancsak ebben az ülésszakban, vagy ebben a környezetben meg lehetett volna beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 183 1998.11.19. 0:13  109-244

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor megbeszélhetjük, hogy ez a titkok költségvetése. Érdeklődéssel várom a további módosító indítványokat is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 66 1998.11.23. 13:26  55-73

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita megkezdése óta ellenzéki képviselőtársaimmal következetesen próbáljuk meg bizonyítani, hogy a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldala túlságosan felültervezett, kiadási oldala alultervezett, a költségvetés ilyen értelemben megalapozatlan; továbbá, hogy a rendelkezésre álló források nem teszik lehetővé az egészségügyi szolgáltatások szakmai színvonalának megőrzését, illetve hogy a költségvetésben megfogalmazott zárolások egyenesen a működésképtelenség felé sodorják az ágazatot.

Kormánypárti képviselőtársaim az Állami Számvevőszék megállapításaira hivatkoztak, velük kívánták bizonyítani állításaink helytelenségét. Ebben egyetlen pozitívumot találok: a vitában jó néhányan megpróbáltunk objektívek lenni és elszakadni a napi politikai aktualitásoktól.

Őszintén sajnálom, hogy a vita megkezdése óta az illetékes vezető-irányító személyiségek csak kevéssé vesznek részt ebben a vitában. Az ellátások forrásaiért felelős államtitkár asszony, illetve az Egészségügyi Minisztérium vezetői kevésszer szólaltak meg ebben a vitában (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Meg se szólaltak!), legalábbis érdemük szerint.

Az Állami Számvevőszék megállapításait segítségül híva újra szeretném bizonyítani, hogy a társadalombiztosítás költségvetése így, ebben a formában nem fogadható el. Engedelmükkel sorra venném a legfontosabb megállapításokat:

Az Állami Számvevőszék az összegző megállapítások között, noha valóban azt mondja, hogy feszes költségvetés, megvalósítható, reálisabb alapokon van tervezve, mégis megállapítja: az Egészségbiztosítási Alap esetében valószínű, hogy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatásának kiadási előirányzata már a költségvetési év kezdetekor, előre jósolhatóan nem lesz elégséges.

Megállapítja továbbá, hogy a költségvetés hozzájárulásai nem fogják biztosítani a nem biztosítottak egészségügyi szolgáltatásainak fedezetét.

Megállapítja továbbá, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek teljesülése bizonytalan. Egy másik fejezetben kétségét fejezi ki, hogy az államháztartási törvény betűjének és szellemének megfelel-e az ilyen típusú vagyonértékesítés, ha meggondoljuk, hogy két forrást, illetve két feladatot is megjelöl; ebből az egyik, amely gyakorlatilag a teljes vagyonra vonatkozóan a felélt vagyont elosztja a Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap között, majd efölött megjelöli még, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek mely részét kell a Postabank úgynevezett garancialapjába befizetni. Tehát azt gondolom, itt már helyben találkozunk egy ellentmondással, hiszen a vagyonértékesítésből megjósolt, egyébként vagy teljesülő, vagy nem teljesülő bevételeknek már legalább két helye van a kiadási oldalon.

A másik állami számvevőszéki kifogás - és emellett sem mehetünk el szó nélkül -, hogy a törvényjavaslat nem mutatja be a társadalombiztosítás által folyósított ellátásokat. Szeretném elmondani, hogy a két táblázat - a költségvetés első hat melléklete mellett - nem része ennek a költségvetésnek. Ezt meg tudom érteni, hiszen a két táblázatban számtalan számszaki hiányosság található. Csak említeni szeretném, hogy néhány száz millió forintos tételben nem egyezik az 1. és 2. táblázat, és valóban pénzügyi bravúr kellett ahhoz, hogy végül is a kiadási főösszegek valahol összeérjenek.

Az Állami Számvevőszék a részletes megállapítások között tételesen felsorolja, hol talál aggályokat a kiadási oldal tételeinek nem teljesülése területén. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási előirányzata zárt előirányzattá minősítése nagy kockázatot jelent. Megjósolja, jobban mondva előrejelzi, hogy valószínűleg a kiadások itt lényegesen felül fogják múlni a tervezetet - erre képviselőtársaim a korábbiakban már utaltak.

 

 

(18.30)

 

 

Szeretném azt is elmondani, hogy a kormány, miközben zárolja a gyógyító-megelőző ellátások fedezetéül szolgáló tételeket, úgy tesz, mintha az egész Egészségbiztosítási Alap 1 százalékára vonatkozó zárolás nem jelentené a gyógyító-megelőző ellátások - hiszen csak erre vonatkozik a zárolás - több mint 2 százalékát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abból a 350 milliárdot alig meghaladó működésikiadás-tervezetből az a 6,9 milliárd mind a gyógyító-megelőző ellátásokból kerül zárolásra. Még kormánypárti felszólaló képviselőtársaim is aggályosnak találták ennek a zárolásnak a mértékét.

Az egészségügy egy költséges ágazat; nem fordítható le az infláció automatikusan erre az ágazatra. A költségek robbanásszerűen emelkednek. A gyógyító ellátásokból a korszerű ellátások bizony nagyon drágák. Évek óta küszködünk azzal, hogy a szolgáltatásokért fizetett díj nem fedezi a szolgáltatások költségeit. Ezért újra szükségesnek tartom elmondani, hogy ez a típusú finanszírozás ebben a rendszerben folyamatosan a működőképesség szélére sodorja az egészségügyi intézményeket.

Kormánypárti képviselőtársaim ellenzéki korukban - szerintem nagyon helyesen - felléptek az ellen, hogy az egészségügy finanszírozása maradékelven történjék. Valóban azt gondolom, meg is kell szüntetni ezt a gyakorlatot. Erre az előző kormányok tettek kísérleteket. Ilyen kísérletnek kell minősítenünk a társadalombiztosítások létrehozását is 1992-ben. Ugyanis maga a törvényjavaslat azért született meg, hogy ne tehessük ki az egészségügyre fordítható ellátásokat a gazdasági körülmények hektikus változásainak, a gazdaság mindenkori változásainak, ahogy ezt Gidai Erzsébet képviselőtársam a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent kötetében nagyon pontosan és igen színvonalasan megfogalmazta. Azt gondolom, ezek a megállapítások időtállóak.

Szeretném elmondani, hogy miközben a kormánypártok az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer átalakításáról beszélnek, ezeket nem tették még az Országgyűlés elé. Vezető politikusok, vezető tisztségviselők igen sok és némiképp ellentmondó nyilatkozatot tesznek ebben a tárgykörben. Az egészségügyi miniszter úr azt mondja, hogy új társadalombiztosítási rendszert alapoznak, lezárult az egészségügy és az egészségbiztosítási rendszer elméleti átalakítása, már csak a megvalósítás van hátra. Én azonban azt tudom mondani, hogy ezeknek bizonyos társadalmi konszenzuson kellene alapulniuk. Lehetséges, hogy a kormánypárti képviselők asztalán valóban ott vannak az átalakítás tervei, mégis azt gondolom, fontos lenne, ha ezt megosztanák velünk is.

De azért nézzük meg, hogyan gondolják el kormánypárti többségi oldalon ennek a szolidaritáselven működő társadalombiztosításnak, ennek a kétszintű biztosítási rendszernek a működését a gyakorlatban! Vizsgáljuk csak meg például, hogyan gondolják a gyógyszertámogatásokat és a közgyógyellátásokat! Azt nyilatkozza államtitkár asszony, hogy gyógyszer-felhasználási szokásainkat, gyógyszer-támogatási rendszerünket felül kell vizsgálni. Biztosítékot ad arra, hogy az elavult készítmények helyett modern, hatékony gyógyszerek fognak majd támogatást kapni.

Én csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A modern, hatékony gyógyszerek rendszerint sokkal drágábbak is. Ugyanúgy a modern, hatékony gyógyítási technikák is sokkal drágábbak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék aggályosnak tartja, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható keret 1 százalékának zárolásáról, illetve annak feloldásáról és szükség szerinti átcsoportosításáról a kormány saját hatáskörében döntsön. Én ezzel a véleménnyel maradéktalanul egyet tudok érteni. Már csak azért is, mert ugyancsak a társadalombiztosítási költségvetés tervezetének zárórendelkezései között egy olyan passzus is található, amely arról szól, hogy a működési kiadások a parlament felhatalmazása nélkül átcsoportosíthatók.

Én pedig azt gondolom, ha a működési kiadásokban a gyógyító ellátásokra fordított kiadásokat is érteni lehet - amint ezt a Számvevőszék is joggal kifogás tárgyává teszi -, akkor jó lenne, ha ennek a feloldása vagy átcsoportosítása ugyancsak a parlament hatáskörébe kerülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi ellátás és az emberek egészsége csak mintegy 10-20 százalékban múlik az ellátórendszeren. Mégis az ellátások minősége, a betegek elégedettsége, a szolgáltatók megbecsülése kemény politikai kérdés; s azt gondolom, egyetlenegy kormány sem mehet el emellett. Ha a rendszereket át lehet alakítani úgy, ahogy a társadalombiztosítás esetében megtörtént a nyugdíj-biztosítási kasszánál, ha lehet a szabályokat menet közben változtatni, akkor azt gondolom, nincs garancia arra, hogy az egészségügyi ellátások tervezett kétszintűvé alakítása mellett is nem csorbul a már így is szűkös ellátás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 38 1998.11.24. 4:33  33-71

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A T/331. számon benyújtott, a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Ellenzéki képviselőtársaimmal több lényeges kifogást fogalmaztunk meg. A családi pótlék mértéke, vagyis az, hogy a jövőre tervezett családi pótlék ugyanazon a szinten marad, ellenzéki képviselőtársaim által kifogás alá esett. Igen sok családot, akik az adókedvezmény igénybevételét alacsony jövedelmük miatt nem élvezhetik, a családi pótlék emelésének elmaradása behozhatatlanul hátrányos helyzetbe hoz, vagyis éppen azokat, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra.

Képviselőtársaimmal kifogásoltuk, hogy a családi pótlék emeléséről a döntést évről évre a parlament hozza, miközben kívánatos lenne, hogy valamilyen automatizmus épüljön be a családi pótlék emelésébe. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatosan a családi támogatások összekapcsolása a nyugdíjminimummal ellenzéki képviselőtársaim szerint ezen ellátások mértékét inkább csökkenti. Erre jó példa a mostani döntés, mely nem a saját jogú nyugdíjminimum összegével emeli meg, hanem egy kvázi nyugdíjminimummal. A jövedelemtől független ellátások egy olyan társadalomban, ahol a legnagyobb jövedelemmel rendelkező családok ugyanolyan támogatást kapnak, mint legszegényebbek, nem szolgálják az esélyegyenlőség megvalósulását.

A családi pótlék univerzálissá tétele számunkra nem idegen, közöttünk az a lényegi különbség, hogy adott gazdasági helyzetben a családok szétszakított jövedelmi viszonyaira tekintettel ma sokkal fontosabb lenne a szegénységből való kikapaszkodáshoz a család segítése. Az univerzálissá tett ellátás minden gyermekes családnak jár, a támogatás iskoláztatáshoz való kötése bizonyos családokat azonban szükségszerűen hátrányba fog hozni. A mély szegénységben élőket, mondjuk, az ország perifériás területein élőket biztosan hátrányosan fogja érinteni, hiszen létezik, hogy egy család olyan szegény, hogy az iskoláztatással járó utaztatási, lakhatási, tankönyvellátási s a többi költségeket például a szakmunkásképző intézetekbe, a szakközépiskolákba járók esetében nem tudják biztosítani. A törvény előterjesztője maga is érzi a javaslat kockázatát, ezért megpróbál enyhíteni rajta. Így nem szünteti meg az iskoláztatási támogatás folyósítását, ha a gyerek nem jár iskolába. A törvény által választott megoldás azonban egy hatósági útra terelés, melyet a szülő, nevelő elszámoltatásához köt. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás megyei egészségpénztárakhoz való átkerülése nem eléggé szabályozott.

Alkotmányos aggályok is felmerültek a szülő tartási kötelezettsége, az állam kötelezettsége, illetve a kettő összekapcsolása miatt. Az alkotmány együtt említi a szülő és az állam kötelezettségét a gyermeknevelésben, de ha az állam egyszer valamely szociális alanyi jogosultság gyakorlását írja elő, az nem tehető függővé egy másik alkotmányos kötelezettség teljesítésétől, például, hogy a szülőnek kötelezettsége iskolába járatni a gyerekét. A gyermekjóléti szolgálatok számára bonyolult a törvény megfelelő feladatainak teljesítése. A családi támogatások értékvesztése megjósolható.

Ez a törvény nem javítja az esélyegyenlőséget, nem segít a szegénységből való kikerülésen, ezért nyolc képviselőtársammal a törvényjavaslatot nem tartottuk általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 427 1998.11.24. 1:38  376-452

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam azért ültem végig ezt a vitát, hogy okuljak belőle. Képviselőtársam előző felszólalása azonban mégis megszólalásra kényszerít engem, úgy is mint orvost, és úgy is mint eredeti foglalkozásomat tekintve pszichiátert.

A képviselő asszony hozzászólásában benne volt mindaz a szorongás, mindaz a félelem, és bizonyos mértékig - ugye megbocsát nekem? - mindaz az előítéletesség, amely a tárgyban lévő ismerethiányból táplálkozik. (Dr. Kiss Gábor és dr. Avarkeszi Dezső, tapsolva: Így van!)

Igen tisztelt Képviselőtársam! Én nem szólok bele a büntető szabályok alakításába, mert nem értek hozzá. De nagyon szépen kérem, olvassa el az ebben a tárgyban megszületett könyvtárnyi irodalmat! Egy kormánynak módja van arra, hogy ebben a kérdésben legalább három stratégia közül válasszon. Az egyik a büntetőjoggal kapcsolatos kriminalizáló változat, a másik az úgynevezett medikalizáló vagy orvosi változat, és egy harmadik, amelyiket kárenyhítő változatnak is szoktak nevezni. Ezek után és innen kezdjük el ennek a vitának ezt a szakaszát!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 104 1998.11.30. 1:23  39-697

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés bizottsági vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány közalkalmazott és közalkalmazott között nem azon az alapon tesz különbséget, hogy mi a végzettsége, mi a munkája társadalmi értéke, mi a gyakorlati ideje, hanem az alapján, hogy a kormánynak az adott közalkalmazotti réteg kedves, nem kedves, érdekérvényesítője miniszter, erős miniszter, nem annyira erős miniszter.

Bár lehet vitatkozni, és vitatják is tisztelt képviselőtársaim, hogy az oktatási miniszter megígért béremelésének megvan-e a fedezete a költségvetésben, azt azonban nem lehet vitatni, hogy a miniszter gondos és lelkiismeretes szolgája ennek az adott közalkalmazotti közegnek. Szeretném azonban látni, hogy az egészségügyi és a szociális ágazat vezető tisztségviselői, ha úgy tetszik, szolgái - bár elegánsabb szóval minisztereknek kellene mondani őket -, ugyanilyen hűséges képviselői, ha tetszik, érdekkijárói egy ugyanolyan hasznos, ugyanolyan tanult és ugyanolyan értékes közalkalmazotti rétegnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 116 1998.11.30. 1:00  39-697

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Mivel a vitában szeretnék hozzászólni, ezért csak két ténybeli hozzászólásom lenne Horváth Zsolt képviselőtársam megjegyzéséhez.

Az egyik, hogy nem az ellátottakról beszéltünk ebben a körben - hiszen ezt a vitát egyébként nem mi indukáltuk -, hanem az ellátók, a közalkalmazottak béréről. Természetesen nem is kívántam volna közöttük ilyen értelemben különbséget tenni. Ezt nem is én teszem meg, hanem a kormány teszi meg.

A másik pedig a csődközeli helyzetbe jutott önkormányzatok ügye. Ez ismét egy olyan állítás, amelyet, azt gondolom, ténybelileg lehet cáfolni. Ha előttünk lenne egy ilyen előterjesztés, amit második alkalommal nem engedett a kormánytöbbség a plenáris ülés elé megvitatásra, akkor lehetne miről beszélni. Így azonban nincs miről beszélni.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 560 1998.11.30. 23:24  39-697

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi és szociálpolitikai ágazatához szeretnék hozzászólni. Az általános vitában ellenzéki képviselőtársaim megpróbálták meggyőzni a kormánypártokat az ebben foglalt költségvetésnek a szerintünk való tarthatatlanságáról. Módosító indítványainkkal megpróbáltuk nem a szociáldemokrata program, hanem a Fidesz kormányprogramjával összhangban - amennyire lehetséges - konstruktív ellenzékként ezt a programot jobbítani vagy módosítani. Mégis van néhány olyan dolog, amelyekre álláspontunk védelmében makacsul vissza kell térni.

Ilyen a családi pótlék vagy a családi támogatások összege. Az általános vitában hosszasan győzködtük egymást, de nem sikerült közelíteni az álláspontokat. Azt gondolom, most, a módosító indítványok benyújtásakor mégis meg kell kísérelnünk valamilyen módon rábírni kormánypárti képviselőtársainkat arra, hogy próbálják meg mérlegelni a mi érveinket is.

A családi támogatások univerzálissá tétele a költségvetés számára 14,7 milliárd forintos kiadást jelent. Ez az alábbi köröket érinti. Magának a családi pótléknak várhatóan a 2 millió 100 ezer főről 2 millió 230 ezer főre való kiterjesztése a költségvetésének 7,8 milliárd forintjába kerül. A gyermekgondozási segély univerzálissá tétele - amely 230 ezer fő helyett 260 ezer főt fog érinteni - körülbelül 6,7 milliárd forint többletkiadást jelent. A gyermeknevelési támogatás 55 ezerről 56 ezer főre való kiterjesztése mintegy 0,2 milliárd forintos többletkiadást jelent. Ez a kiadási többlet - véleményünk szerint - olyan családoknak kedvez, akiket egyébként a kormány egyszer az adókedvezmények során már preferált.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A Tárki, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a KSH adataiból egyértelműen kiderül, hogy a gyerekes családok többsége a jövedelmi létra alján helyezkedik el. Az az összefüggés is egyértelmű, hogy minél több gyerek van egy családban, annál valószínűbb, hogy ez a család szegény, és a kormány által választott támogatást vagy kedvezményt nem fogja tudni igénybe venni.

A családi pótlék reálértéke folyamatosan csökken. A kormány most azoknak a családoknak kíván kedvezni, akik egyébként is jelen vannak a munkaerőpiacon, és van olyan jövedelmük, hogy maradéktalanul ki tudják használni az adókedvezményt. Ez a keret azonban a gyermekes családoknak csak kisebbik részét érinti. A mélyszegénységben élő gyermekes családoknak ez a kormánykoncepció nem kedvez.

Az 1996-os KSH-felmérések szerint a gyermekes háztartások mintegy 20 százalékában - ez körülbelül 216 ezer háztartást érint - a családok bevételeinek 50 százalék fölötti része a társadalmi jövedelem. Ez a 216 ezer háztartás nagyon nagy szám, tisztelt képviselőtársaim. Ezért azt gondolom, a kormánynak az az érvelése, hogy a saját munkájukból élő, a saját jövedelemmel rendelkező háztartásokat vagy családokat kell támogatni, ezt a 216 ezer családot egészen biztosan súlyosan és hátrányosan fogja érinteni. Ezért próbáltuk meg módosító indítványunkkal a családi pótléknak - nevezzük családi pótléknak a családi támogatást - legalább olyan mértékű emelését elérni, amelyik legalább az inflációt követné.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Az ajánlási kötet 329. sorszámát követően több ponton próbáltuk a családi támogatások mértékét valamilyen módon emelni. A legkisebb beadott módosításunk azt a 11 százalékos inflációkövetést próbálja megcélozni, mely tisztelt államtitkár úr, mintegy 14,7 milliárd forintba kerül. Vagyis körülbelül annyiba, amennyibe ennek az ellátásnak az univerzálissá tétele került volna.

A másik módosító indítványunkban javaslatot teszünk ennek a családi támogatásnak egy, az infláció fölötti igen mérsékelt emelésére. Ez mintegy 15 százalék körüli támogatási többletet jelentett volna. Ellenzéki képviselőtársaim több változatban terjesztették be ezeket a módosító indítványokat, és azt gondoltuk, hogy ezek valamelyike kedvező fogadtatásra talál kormánypárti képviselőtársaink körében is. Ma már úgy tűnik, hogy ez a kormányzati akarat - mely a családok egy részét ezekből a támogatásokból kifelejti, nem veszi figyelembe azt sem, hogy a családi támogatások értékvesztése ennek a több mint 200 ezer családnak nagyon súlyos veszteséget jelent - nem talált meghallgatásra.

Ugyanilyen módosító indítványt adtunk be 408. számon a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak növelésére. Alapjában véve szerencsénk van, hogy az ország költségvetésének tárgyalásával együtt a családok támogatásáról és a társadalombiztosítási nyugdíjak módosításáról szóló törvényt is vitatja a tisztelt Ház. De ez csak egy elméleti szerencse, hiszen a bizottsági vitákban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a legracionálisabb érvelésünk sem talál meghallgatásra ezeknek a módosító indítványoknak a megtárgyalásakor. Mégsem adhatjuk fel a reményt, hogy ezek valamilyen módon célba érjenek, ezért adtuk be ezeket a módosító indítványokat.

A másik javaslat az egészségügyi fejezethez kapcsolódik. Konstruktív ellenzékként ebben az esetben is olyan módosító indítványokat fogalmaztunk meg, ahol a kormány prioritásai elméletileg lehetővé tennék az általunk megfogalmazott módosítások elfogadását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét csak arról van szó, hogy a múlt heti bizottsági vitában - bár a Pénzügyminisztérium tisztelt képviselője módosító indítványainkat nem támogatta - az Egészségügyi Minisztérium képviselője azonban kérte a bizottságot, hogy halassza el egy mai időpontra módosító indítványaink megtárgyalását.

 

(2.40)

 

A kormány ugyanis hajlandó megfontolni ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadását.

Szomorúan tudom mondani képviselőtársaimnak, hogy a halasztás, hogy úgy mondjam, nem tett jót a mi módosító indítványainknak. Ma már nem kellett megfontolni az Egészségügyi Minisztérium tisztelt képviselőinek, hogy igen rövid vita után, alig párszavas indoklásban az összes módosító indítványunkat elutasítsa.

Egy-két bizottságban állva maradt módosításunk kormánypárti képviselőtársaink támogatását is elnyerte. Ők azok, akik az egészségügy vagy a szociálpolitika különféle területein dolgozva ezeknek a szakmai típusú javaslatoknak a megfontolását érdemesnek tartották. Mik ezek? Őszintén remélem, hogy ebből nekik semmi bajuk nem származik. (Közbeszólás: Már van!)

Szeretnék néhány benyújtott módosító indítványt ismertetni, és ha lehet, megvédeni. Ilyen a 371. számon benyújtott, drogambulancia létesítésére és működtetésére fordított 100 millió forintos bővítési keret. Ezt annál is inkább megtehettük, mert ezen a soron nem találtunk előirányzatot. Nem kell talán bizonygatnom, hogy ma, amikor a drogtörvény vitája folyik e Házban, nagyon fontos, hogy a fiataloknak olyan megoldásokat, szakmai ellátó helyeket tudjunk ajánlani, ahol problémáikkal megfordulhatnak, ahol szakszerű tanácsra találhatnak. Újra csak azt tudom mondani, hogy természetesen, bár a bizottság ezt a módosító indítványt támogatta, az ágazati minisztériumok képviselői a javaslatainkat elvetették.

373. számon az aneszteziológiai és intenzív terápia minimumkövetelményeinek teljesítését, illetve a szakmai munka biztonságának teljesítését tűztük ki célul. Ehhez egy 200 millió forintos többlet-előirányzatot nyújtottunk be módosító indítványunkban. Ennek a forrását a vérellátás fejezetének igen magas előirányzatából különítettük el részben, részben pedig az állami vezetők egészségügyi ellátására fordított 40 millió forintos keretet csoportosítottuk volna ide át.

Elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a kora hajnali órákban egy olyan szakmai ellátásért lobbyzom, ami, azt gondolom, nagyon sok embert érint nagyon jelentős mértékben. Az egészségügyi ágazat műszerparkja elavult, biztonsága megkérdőjelezhető. A minimumfeltételek teljesítését előirányzó ágazati miniszteri rendelet, illetve kormányrendelet kapcsán felmérték az ellátó helyeknek az orvostechnológiával való ellátottságát is. Nagyon szomorú tapasztalatokat nyertek. Az altatógépek átlagos életkora ma Magyarországon meghaladja a tíz évet. Olyan alapvető biztonsági felszerelések híján vannak - és most ismételten elnézést kérek, hogy szakmai kifejezéseket használok -, aminek az a lényege, hogy az altatógáz keverékében ne legyen előállítható olyan gázkeverék, amelyen az oxigénkoncentráció anélkül csökkenthető vészes mértékben, hogy ezt valamilyen módon észre lehetne venni. Azt gondolom, ez igenis, nagyon fontos. Ez még akkor is nagyon fontos lenne, ha csak egy embert érintene, ennél azonban lényegesen többről van szó. Arról van szó, hogy ez a géppark szolgál valamennyi műtött, és ha úgy tetszik, sürgősségi betegellátás szakmai hátteréül is többek között. És én azt gondolom, hogy ezek a szövődmények egy ember élete számára végzetesek lehetnek.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében 2000-ben már ennek az előirányzatnak az idei évhez viszonyítva több mint kétszerese a betervezett. A tavalyi évnek viszont csak mintegy 70 százaléka. Én tehát azt gondolom, jogosan teszem fel a kérdést - bár erre érdemben választ még nem kaptam -: vajon mi indokolja, hogy 1999. az az év, amikor erre nincs egy megkezdett szakmai fejlesztési programhoz vagy annak folytatásához további fejezeti előirányzat?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában már elmondtuk, hogy nemcsak a sürgősségi ellátásról kell gondoskodni, hanem vannak olyan programok, amiknek a folytatása, ahol a korszerűsítés megkezdése ugyanolyan prioritást kell, hogy élvezzen, ahogy egyébként a kormányprogramban valóban élvez is prioritást, csak az ehhez rendelt pénzeszközök nem nőttek meg a szükséges mértékben, vagy ahogy ezt az előterjesztés írja: ezeknek a programoknak a lassítására kényszerül a kormány. Szeretném megkérdezni, hogy az 5 százalékos gazdasági növekedés időszakában vajon biztos-e, hogy erre nem lett volna fedezet?

Az egészségügyi intézmények folyamatos működési gondokkal küszködnek. Képviselőtársaim előtt több változatban szerepelt már az önkormányzati csődtörvény módosítása, illetve a hatályba léptetés elhalasztása. Ma az a helyzet, hogy a tulajdonos települési önkormányzatok, akik gazdái és felelősei az adott intézményben folyó beruházásoknak, pótlásoknak és fejlesztéseknek, nem bírnak elegendő anyagi eszközzel ezek teljesítésére. Ők maguk egy saját forrással - aminek ugyancsak szűkében vannak - pályázhatnának a címzett és céltámogatások körében megkezdett fejlesztésekre, ha lenne ehhez elegendő lehetőségük. Ma azonban az önkormányzatoknak csak egy egészen kis része van abban a helyzetben, hogy még a rendelkezésre álló lehetőségekkel is élni tudjon. Ezért tehát egy afféle, ha úgy tetszik, vészmegoldásként terjesztettük elő 504. számon az egészségügyi feladatok ellátásáért a települési önkormányzatok egészségügyi normatíváját.

A vitában elmondtuk, hogy mi magunk sem tartjuk ezt egy olyan végső megoldásnak, amely az egészségügyi intézmények, illetve az egészségügyi intézményeket működtető települési önkormányzatok minden gondját megoldja. Mégis azt gondolom, hogy ebben a nagyon nehéz időben ez az egészségügyi normatíva valamennyire segítene mind az önkormányzatoknak, mind az egészségügyi ellátó intézményeknek.

 

 

(2.50)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára szeretnék beszélni azokról a közalkalmazottakat érintő bérkérdésekről, amelyeket a központi költségvetéshez nyújtottunk be, és amelyekre az inspirációt kormánypárti képviselőtársaink javaslataiból kaptuk. Változatlanul azt gondolom, hogy a közalkalmazottakat végzettségük, képzettségük, a szakmai hierarchiában elfoglalt helyük, szolgálati idejük alapján kell egymástól megkülönböztetni. Mi azonban nem gondoljuk, hogy közalkalmazott és közalkalmazott között ágazatonként kell évenként vagy akár a következő évben különbséget tenni, mert a tőle várható haszon és az egyenlőtlen változtatásból adódó kockázat, a közalkalmazottak szembefordítása egymással jó eredményt szülhetne.

Én nem hiszem, hogy van ebben a Házban olyan képviselő, aki egy kicsit is ismeri az egészségügyben és a szociálpolitikában dolgozó közalkalmazottak bér- és anyagi helyzetét, társadalmi megbecsültségét, aki azt mondaná, hogy a szociális területen vagy az egészségügyi ágazatban dolgozók nem érdemlik meg, ha úgy tetszik, nem szorulnak rá erre a fejlesztésre; azt gondolom, ebben közöttünk valószínűleg nincsen vita. Ezért hát ugyanazzal a technikával és ugyanazzal az indoklással adtuk be az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésére vonatkozó módosító indítványainkat.

A bizottsági vitában az előterjesztők a házszabály-szerűtlenséggel indokolták részben az előterjesztés el nem fogadását, de ugyanolyan házszabályszerűtlen a másik módosító indítvány is. Az érvelést azonban, mely szerint a kormány azt a prioritást fogadta el, amelyet elfogadott, úgy, ahogy elfogadta, de senki sem mondott olyan érvet, amelyik arról szólt volna, hogy az egészségügyi ágazatban vagy a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak miért nem kaphatják meg ezt a bérfejlesztést. Ezért a mi számunkra ez az indítvány ilyen értelemben nem is kezelhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a hajnali órán megköszönöm a figyelmüket, és köszönöm a türelmüket is. Ez az indoklás a benyújtott módosító indítványokhoz szándékosan kerülni próbált minden olyan érvet, amelyet a módosító indítványokkal szemben az úgynevezett nagypolitika szintjén fel lehet használni. Mert mi azt gondoljuk, hogy a két fejezethez benyújtott indítvány, és a két fejezet maga is olyan természetű, ahol az együttgondolkodás, a politikai pártok közötti együttműködés és - akár tetszik, akár nem: - a szükség kikényszerítette konszenzus az egyetlen járható út.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 55 1998.12.01. 2:11  44-110

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Frajna képviselőtársam Kökény Mihály képviselő úr felszólalására tett reflexiójában azt mondta, bár való igaz, hogy a gyógyszertámogatásokról szóló előterjesztések, döntések nem kerültek napvilágra, most azonban a társadalombiztosítás költségvetésének vitájánál elsősorban mégis pénzről van szó. S azért szeretnék erre reflektálni, mert ez egészen pontosan jelzi a mi gondolkodásunkban a különbséget, ugyanis határozottan azt gondolom, bár a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalása valóban arról szól, hogy az ellátásoknak hol van a finanszírozási lehetősége, s esetleg a korlátja is, mégis azt gondolom, a dolog akkor működik a maga rendjén, ha először az ellátások mikéntjéről döntünk és ahhoz rendelünk hozzá pénzügyi forrást; de hogy a képviselő úr által elmondott reflexió a maga elgondolásában teljesen logikus, az abban látszik, hiszen Frajna képviselő úr azt mondja egy módosító indítványában, hogy a gyógyszerkassza túllépésére - melyről heti-havi és napi bontásban is finanszírozási tervet kell készíteni -, az előirányzattól való eltérésre 5 százalékos mértékig a Pénzügyminisztérium adhat engedélyt.

Ez tehát ismételten arról szól, hogy a pénzügyi szempontoknak van elsődlegessége. Én pedig változatlanul azt gondolom, hogy a szakmai szempontoknak van elsődlegessége, s ehhez képest ebben a körben a pénzügyi szempontoknak a szakmai megfontolások mögött bizonyos mértékig háttérbe kell vonulniuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 99 1998.12.01. 3:57  44-110

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekezni fogok az időt betartani.

Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási költségvetés tervezetének általános vitájában ellenzéki képviselőtársaimmal két dolgot szerettünk volna szóvá tenni. Az első, hogy a társadalombiztosítás költségvetésének bevételi oldala megalapozatlan, a kiadási oldala pedig alultervezett. A másik, amit szerettünk volna elérni ebben az általános vitában, hogy fölhívjuk a kormánypártok, illetve az előterjesztő figyelmét, hogy a zárolással a kasszán belül, illetve a gyógyító-megelőző ellátásokban veszélyezteti a folyó ellátások biztonságát.

A részletes vitában a módosító indítványaink nagyon szerények voltak. Gyakorlatilag arra korlátoztuk a módosító indítványainkat, hogy a kiadási oldalon - amennyire lehetséges - a gyógyító-megelőző kasszát érintően az általunk megindokolt módokon ennek a gyógyító-megelőző ellátásnak az alcímeiben a biztonságra törekedjünk.

 

(12.50)

 

A bevételi oldalra vonatkozóan pedig olyan módosító indítványokat tettünk, amelyekkel az előzetes vitában az Állami Számvevőszék előterjesztője is egyetértett.

A módosító indítványok benyújtásakor azonban kormánypárti képviselőtársaim a társadalombiztosítás költségvetésének gyakorlatilag mind bevételi, mind kiadási oldalát átírták. Ennek lényege a Nyugdíj-biztosítási Alap bevételi oldalának megváltoztatása a magán-nyugdíjpénztári tagok által megfizetett nyugdíjjárulék mértékével, az egészségbiztosítás oldalán pedig olyan előirányzat-módosításokkal, amelyeknek lényege, hogy az állami költségvetésből biztosan tervezhető bevételi előirányzatokat - mint a központi költségvetésben tervezett pénzeszközátadás, a jövedéki adóból átadott pénzeszközök előirányzatát - kormánypárti képviselőtársaim csökkenteni tervezik a módosító indítványokban, illetve hogy azokat a bevételeket, amelyeknek a meglétét egyébként is elég nagy bizonytalansággal lehetett megjósolni, megpróbálták a módosító indítványban továbbra is felültervezni. Ezért azt gondolom, ennek a költségvetésnek az egyébként is igen jelentős feszessége és bizonytalansága tovább erősödött.

A kiadási oldalon, miközben az ellátásokat kívántuk védeni, kormánypárti képviselőtársaim olyan módosító javaslatokat tettek, melyek az adott kiadási előirányzatokon belül gyakorlatilag megváltoztatták az elosztási arányokat. Ezért abban reménykedtem, hogy a délelőtti vitában az indítványtevők megpróbálják megvédeni - az általunk beadott törvénymódosításokat mi már megindokoltuk - a saját maguk által előterjesztett módosító indítványokat, s ebben a vitában valamilyen konszenzusra lehet jutni az ellátók és az ellátandók érdekeiben.

Nagyon sajnálom, hogy ebben a délelőtti vitában ezt nem sikerült megtennünk, de remélem, hogy délután erre még módunk lesz. Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 83 1998.12.07. 2:34  39-165

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ha csak az ellenzéki képviselők ágálnának ez ellen a passzus ellen, akkor lehetne azt mondani, hogy kizárólag a helyzetükből adódik ez az oppozíció, én ezért tehát az érvelésemhez olyan neves szociológust szeretnék hívni, mint Ferge Zsuzsa.

 

 

(18.10)

 

Nem olyan régen jelent meg az ő tanulmánya, és azt a kérdést tette fel ennek kapcsán, hogy miért nem vizsgálja meg a kormánykoalíció, hogy miért nem járnak a gyerekek iskolába. Én ezt ott folytatnám, hogy valóban elégséges-e, ha a gyerekek iskolába járnak, vagy az is fontos, hogy az iskolában megszerezzék azt a tudást, amivel piacképesek lesznek ebben a kemény világban. Azt is szeretném megkérdezni, hogy elég-e ez a családi pótlék az iskoláztatáshoz, nem kellene-e azon elgondolkodni, hogyan lehetne még a hátrányos helyzetű gyerekek tanulásához hozzásegíteni.

Már az országgyűlési határozat vitájában is azt kértük, hogy ha valóban olyan fontos cél, hogy a gyerekek az iskolában tudást szerezzenek, akkor ehhez járuljon hozzá a kormánykoalíció, és ebben minden bizonnyal támogatásra talál az ellenzéki padsorokból. Én azonban azt gondolom, és ezt ellenzéki képviselőtársaim már sok oldalról megvilágították, hogy a jelenleg tervezett intézkedés nem elégséges; nemcsak szociológusok mondják, pedagógusok is, családsegítők is mondják, hogy nem ez a legjobb választható megoldás ebben a kérdésben.

Surján képviselő úr azt mondta, hogy a kereszténydemokraták is támogatják, ezért a legeslegvégén újra csak azt mondom nem ellenzéki képviselőként, hogy ma azt nyilatkozta Mizsei Zsuzsa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a KDNP országos választmányának elnöke: azért jól lehet látni a családtámogatások esetében, hogy a szegények csökkenő családi pótléka az ára...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 263 1998.12.14. 6:05  31,33-272

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A különböző előkészítettségű, kidolgozottságú, reform értékűnek szánt szakmai egészségügyi programok finanszírozásában igen bőkezű ez az előterjesztés. Ugyanakkor igen szűkmarkúan bánik azon már létező, előkészített és megkezdett programok finanszírozásával, amelyek folytatása a betegek ellátásának alapvető biztonsági követelményeit kellene hogy biztosítsa.

Az általános vitában megpróbáltam részletesen érvelni amellett, hogy miért kellene ezt a fejezetet egy kicsit átdolgozni a szakmai kívánalmak szerint, és én is azt tudom mondani, amit Kökény képviselő úr mondott, hogy valamelyest kárenyhítő jelleggel tettük meg a kapcsolódó módosító indítványainkat. Én most két ilyen fejezetet szeretnék ismertetni, mind a kettő a minimum szakmai követelmények teljesítéséhez biztosítania - átcsoportosításokkal - pénzügyi forrásokat.

Az első, amiről beszélni szeretnék, egy olyan előirányzat a fejezeti kezelésű előirányzatok közül, amely tavaly és tavalyelőtt létezett, és amely 1999-től már nem létezik, ez a minimum szakmai követelményeknek való megfelelés. Ezen a soron nincs előirányzat, tisztelt képviselőtársaim. Az intézményeket és a tulajdonosokat törvény kötelezi, hogy az ellátás biztonságáért mindent tegyenek meg, ennek az egyik fontos forrása az olyan orvostechnológia alkalmazása, beszerzése, amely a betegek ellátását alapvetően szolgálja. Természetesen tudjuk, hogy ez elsősorban az intézményfenntartó tulajdonosok kötelezettsége, de azt is tudjuk, hogy az intézményfenntartó tulajdonosok, ha úgy tetszik, önkormányzatok a következő évi költségvetés kondícióit tekintve nem lesznek abban a helyzetben, hogy saját maguk önerőből teljesíteni tudják ezt a feladatot. Ezért tehát én azt gondolom, hogy az állami költségvetésnek ehhez minden körülmények között hozzá kell járulnia. Nem is érvelnék én emellett hosszasan, mert azt gondolom, ennek az evidens voltát sem lehet talán vitatni.

A másik ilyen kérdés az aneszteziológiai és intenzívellátás minimumkövetelményeinek biztosítása. Itt egy nagyon sajátos helyzet van: az 1998. és a 2000. évi előirányzatok vagy távlati tervek között 1999-ben képződik egy cakk.

 

(20.40)

 

Vagyis ez azt jelenti, hogy 1999-ben a '98. évihez képest van egy forráselvonás, amit a tervek szerint majd bepótol 2000-ben a költségvetés. Semmi sem indokolja, hogy az a program, amelyet - azt gondolom - alapos szakmai indokok alapoztak meg, 1999-ben megtörjön; mert mi is változik 1999-ben? Olyan új a géppark, hogy ki lehet hagyni egy évet a fejlesztésben? Olyanok a biztonsági, betegellenőrző állapotok, vagy eszközállapotok, hogy lehetővé teszik, hogy az a fejezeti előirányzat mintegy 60 százalékkal csökkenjen, majd 2000-ben mintegy 140 százalékkal nőjön?

Nem találtuk a kérdéseinkre adott válaszok során ennek az ésszerű magyarázatát, ezért a kapcsolódó módosító indítványainkban ezekhez kerestünk forrásokat. Mik voltak az általunk elérhető források ebben az előirányzatban? Olyan szakmai programok, amelyek még nincsenek olyan készültségi állapotban, hogy 1999-ben beinduljanak, vagy olyan szakmai programok, amelyek beindulhatnak, de amelyek nem szenvednek alapvető sérülést attól, hogy nem kapják meg a teljes előirányzatot a tervezet mértékéhez. Ilyen a katasztrófa-egészségügyi ellátás egy nem túl jelentős része, és ilyen a sürgősségi betegellátás, amely ebben a fejezetben legalább öt címen elbújtatott további forrásokkal is rendelkezik.

Ezért tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, és engedjenek meg nekem egy kicsi plagizálást: ahogy idegen nyelveket beszélni szép, de a magyart a lehetséges mértékig művelni kötelező, úgy azt gondolom, hogy nagyívű szakmai programokat és reformokat létrehozni is nagyon szép, de a betegek biztonságát minden körülmények között szavatolni kötelező.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 40 1998.12.15. 0:55  29-93

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott ügyrendi indítvány támogatására szeretném felszólítani és kérni a Magyar Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki frakcióit. Teszem ezt azért, mert a társadalombiztosítás költségvetésének mai napon megkapott kiegészítő ajánlása érdemben változtatja meg magát a társadalombiztosítás költségvetését. Ezért tehát azt gondolom, hogy mindaddig, amíg a költségvetési bizottság és az egészségügyi és szociális bizottság ezekben az érdemi, tartalmi kérdésekben állást nem foglal, a Ház határozata enyhén szólva megkérdőjelezhető.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 78 1998.12.15. 1:23  29-93

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ugyanehhez a ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez nem koherenciazavar, hanem pénzügyi zavar (Taps az MSZP padsoraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban. - Dr. Dávid Ibolya: Jaj!). Legyünk már egy kicsit tisztában ezzel! Arról van szó, igen tisztelt Surján képviselőtársam, hogy ez az indítvány már volt a szakbizottság előtt. Az előterjesztő akkor nem támogatta ezt az indítványt. Az érveket a fideszes képviselőtársam nagyon helyesen, szakmailag teljesen megalapozottan előadta. A bizottság kérte, hogy ezt a módosító indítványt az előterjesztő fogadja el. Az előterjesztő azonban akkor még ezt a költségvetést - így, ilyen bevételi és kiadási összegekkel - koherensnek találta.

Most pedig én már végül is azt szeretném megtudni, hogy ha az Országgyűlés dönt, és úgy gondolja, hogy ezek a bevételi és kiadási főösszegek teljesülnek, de a bevételi főösszeg teljesüléséhez ez a vagyonértékesítés szükséges lenne, akkor mi a biztosíték arra, hogy ez a szükséges 53 milliárd forint a társadalombiztosítás költségvetésébe bekerül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 129 1999.02.08. 6:51  118-134

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne ezekről a kérdésekről a legkevesebb politikával, politikai csatározások nélkül beszélni - és persze jó lenne kihangosított mikrofonba is beszélni... (A képviselő mikrofonja nem működik, ezért kézi mikrofont helyeznek elé.)

Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne ilyen fontos kérdésekről a legkevesebb politikával, ha úgy tetszik, politikamentesen beszélni. Nem vagyok azonban olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy ezt megtehetem. De azt talán megtehetem, hogy elmondjam: jó lenne, ha ezekről a fontos kérdésekről úgy beszélhetnénk, hogy a parlament nem lenne a politikai csatározások színtere, ahol minden eszköz megengedett. Jó lenne, ha egyszer úgy tudnánk erről a fontos kérdésről beszélni, hogy az előzményeket és a folyamatokat is figyelembe vesszük. Mert hiszen elmondhatjuk, hogy az elmúlt időben e jóléti rendszerek reformja - ha úgy tetszik, bizonyos mértékig szűkítése - folyamatosan egy környezetben, egy kritikus helyzetben lévő gazdaság helyreállítása környezetében zajlottak le. Csökkent az össznemzeti termék, magas volt az infláció, nőtt az államadósság, csökkentek az állami jövedelmek, emellett nőtt a munkanélküliség, nőtt az ellátatlanok száma. Ez a helyzet most - részben a szűkített ellátások eredményeképpen is - érdemben megváltozott, legalább két téren. Az egyik az, hogy a magyar gazdaság a fenntartható növekedés pályájára lépett. A másik - ugyanilyen fontos -, hogy a magyar társadalomban felerősödött a jövedelmi különbségek szélsőséges kettéválása, ha úgy tetszik, igen erős lett a dezintegrációs tendencia.

Ezért hát én azt gondolom, hogy amikor erről az országgyűlési határozati javaslatról beszélünk, akkor a gazdasági környezetet nem lehet semmissé tenni, amikor a gyed intézményének megszüntetéséről beszélünk. Nem kell azt feltételezni, hogy egy adott politikai párt vagy annak képviselői pusztán emberi gonoszságból tették, amit tettek. Nem, és nem kell elhallgatni, hogy milyen kényszerítő körülmények között történtek az intézkedések.

Meg kell nézni a törvénykezés során, illetve a benyújtott országgyűlési határozati javaslat tárgyalása során, hogy ennek a beterjesztett javaslatnak milyen ára van. Én magam is - már ebben a felszólalásban is - majdnem többször elkövettem azt a hibát, hogy törvényjavaslatról beszéltem. De hiszen ez a dolog egyik lényege! Közel fél év vagy lassan már egy év telik el - országgyűlési határozatot hozunk olyasmiről, amiről a kormánypártok törvényben szeretnének rendelkezni. Bizottsági vitában is elmondtuk, lássuk hát akkor ezt a törvényjavaslatot, és vitassuk meg harag és elfogultság nélkül, a méltányosság és a belátható érvek mentén.

(21.20)

De ebben a bizottsági vitában is arról volt szó, amikor a dolgok mélyére szerettünk volna látni, hogy még mindig csak az üzenetek szintjén létezik ez az országgyűlési javaslat, illetve a törvény maga is.

Mi lesz hát az ára ennek a gyednek? Nem tudjuk, mert nem ismerjük a kormány valóságos szándékát. De a félelmünk abból fakad, hogy miközben a gazdasági lehetőségek, a családok anyagi helyzete szélsőségesen polarizálódott, hogy ennek a bevezetendő gyed intézményének az lesz az ára, hogy a családi pótlék, a gyes intézménye valamilyen módon elsorvad, hiszen a költségvetés bebizonyította, hogy a prognosztizált inflációt figyelembe véve 11 százalékos veszteség éri a családok nagy tömegét - és újra szeretném elmondani: a jelentős többségét - azzal, hogy nem sikerült elérnünk, hogy kormánypárti képviselőtársaink figyelembe vegyék, amikor azt mondtuk, hogy ezeknek az ellátásoknak az elértéktelenítése olyan esélytől fosztja meg a családok többségét, amit ők maguk is szeretnének elkerülni. Az országgyűlési határozattervezettel az a baj, hogy nem a szándéka az, amit meg lehet most ítélni, hanem a tartalma, ami nem látható.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Sokféleképpen törekedhetünk arra, hogy különbek legyünk - akár politikai pártként, akár emberként is - másoknál. Tehetjük ezt a jóravaló igyekezetünkben, az értelmes és tartalmas javaslatokban. És tehetjük úgy is, hogy másokat próbáljuk meg kevesebbnek, tartalmatlanabbnak vagy oktalanabbnak feltüntetni, mint amilyen az a valóságban. Ezért azt gondolom, hogy ennek az országgyűlési határozattervezetnek a próbaköve a benyújtott törvényjavaslat lesz. A magam részéről türelmes vagyok ebben a kérdésben, és attól teszem a magam számára is elfogadhatóvá vagy nem elfogadhatóvá ennek a benyújtandó országgyűlési határozattervezetnek az elfogadását, hogy mit tesz mellé a kormány a határozat kiegészítésében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 46 1999.03.22. 3:41  37-71

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat vitájában a bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A kisebbség abban értett egyet a többséggel, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezésben, az élet- és vagyonmentésben, a kárenyhítésben, illetve az elhárításban szükség van egy alaptörvény jellegű törvénykezésre. Azonban abban már nem értett egyet a többséggel, hogy ez az a törvény, amelyik erre a legmegfelelőbb formában ad helyes választ.

A bizottság meghallgatta a szakértőket, és a legfontosabb megállapításokat szeretném a tisztelt Ház elé hozni. Az első, amelyet az országos tisztifőorvos közvetített számunkra, hogy a súlyos ipari balesetekről és a katasztrófaelhárításról szóló törvényt egy jogszabályban kívánja rendezni a törvényalkotó. Tekintettel arra, hogy a katasztrófa az európai jogrendben speciálisan definiált fogalom, ez véleményük szerint nem mosható össze a súlyos ipari balesetekkel, és ezért a megoldást sem tartja szerencsésnek. Ugyanígy a kémiai biztonságról szóló törvény meghozatalának hiányában úgy látja, hogy a törvény nem lesz teljes ebben a körben. Az ÁNTSZ nehezményezte, hogy a jogalkotó rendkívüli mértékben eljelentékteleníti, illetve kihagyhatónak tartja az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot. A mentőszolgálat vezetője - mely szervezetnek alapvető szerepe van a katasztrófák elleni védekezésben - azt a véleményét tolmácsolta, hogy az operativitás szorul háttérbe ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése kapcsán.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fogalmi tisztázásokkal és értelmező rendelkezésekkel kezdődik. A bizottsági vitában elhangzott, hogy ezek a fogalmi tisztázások nem sikerültek teljes mértékben. Különösen a törvényjavaslat szempontjából fontos katasztrófa, katasztrófahelyzet és katasztrófaveszély definiálása volt a legsikerületlenebb. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy miután ezek a fogalmak nem tisztázottak, ezért a belőlük való következtetés sem lehetett teljesen szerencsés.

A tárcák közötti kompromisszumok eredményeképpen nem egy hatékony, a katasztrófák elleni védekezésben alkalmazható szabályozás született, hanem a kompromisszumok inkább a párhuzamosságok, a feladatmegkettőzések irányába tolták el ezt a törvényjavaslatot. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a törvényt világosabbá kellene tenni, mert a gyakorlatban így nem használható. A bizottsági vitában is elhangzott, hogy módosító indítványainkkal, a hatékony, alkalmazható törvény irányába történő javaslatainkkal fogunk ehhez hozzájárulni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 78 1999.03.22. 12:57  71-86

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 1994-ben a Magyar Orvosi Kamaráról és a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényekkel az Országgyűlés elismerte az orvosi és gyógyszerészeti hivatás gyakorlóinak jogát a szakmai önkormányzatokhoz. Az akkori törvényi vitákat visszaidézve emlékeznünk kell, hogy jelentős és éles viták kísérték a kamarai jogosítványok kérdését, hiszen már akkor is legalább annyian szerették volna e köztestületek jogosítványát korlátozni, mint amennyien bővíteni.

Az eltelt öt év alkalmat adott arra, mind az orvosi, a gyógyszerészeti hivatás gyakorlóinak, mind pedig a törvényhozóknak, hogy a felgyűlt tapasztalatok ismeretében hozzányúljanak ehhez a két törvényhez. Ahogy a bizottsági elnök úr is már említette, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja ezeknek a törvénymódosításoknak az általános vitára való alkalmasságát. Kormánypárti képviselőtársaimmal ellentétben azonban nem találtuk meg a különös szakmai indokát annak, hogy az előterjesztő egy csomagban kezeli a kamarákról szóló törvények módosítását a gyógyszertörvény módosításával.

Attól tartunk, hogy a törvényjavaslat vitája ezáltal szerteágazóvá válik, és a különböző érdekek érvényesítése érdekében a benyújtásra kerülő módosító javaslatok jelentősen megnehezítik a fő témák megvitatását és elfogadtatását. A két kamarai törvény módosítása különösen fontos érdemének tartjuk, hogy ezek mind a Gyógyszerész Kamara, mind a Magyar Orvosi Kamara egyetértésével, a velük való konszenzusban születtek meg.

Fontosnak tartjuk, hogy a két köztestületi kamara tekintetében az azonos tartalmú és irányú rendelkezések azonos szöveggel jelennek meg. A jogosítványok tekintetében csak ott tapasztalhatók eltérések, ahol a két kamara szakmai tevékenységének tartalma is eltérő. Ezért tehát az azonos szövegezések egyik törvényjavaslatban sem okoznak zavart, ellenkezőleg, egységessé teszik azokat. A kamarai törvények módosulása következtében lényegesen megváltozik a véleményezési, egyetértési jogok gyakorlása, illetve a törvényjavaslat előkészítői ezekre fontos hangsúlyt helyeznek. Ezekre szeretnék a következőkben visszatérni.

A legfontosabb jogosítványokat illetően tulajdonképpen elsősorban olyan jogosítványokról van szó, amelyek nem a kamara egyetértési, illetve vétójogát érintik, hanem olyan véleményezési jogköröket, amelyek akkor is fontosak e kamarák történetében, ha azok nem jelentenek egyet nem értés esetén automatikus vétót. A törvényjavaslat további dicsérgetése helyett inkább a szakmai aggályokra szeretnék kitérni.

A módosítások értelmében, amelyek az Orvosi Kamarát érintik, a szakmai kollégiumok működtetéséről szeretnék szólni. A szakmai kollégiumokat a kamarák működtetik - mondja a törvény előterjesztője -, ennek a működési jogosítványnak azonban a belső tartalma nincs feltárva. Úgy tűnik látszólag, mintha ezeket a szakmai kollégiumokat az Orvosi Kamara működtetné, ugyanakkor alaposan végigolvasva ezeket a rendelkezéseket arra kell jutnunk, hogy e működtetés elsősorban adminisztratív jellegű működtetés. Márpedig az orvosi hivatás gyakorlásáról, és a szakmai kollégiumokról szólva meg kell jegyezni, hogy ezeknek a működtetési céloknak elsősorban tartalmiaknak kell lenniük.

A bizottsági vitában is felmerült, hogy a szakmai kollégiumok működtetése terén a kormánypártok képviselői között is vannak nem elhanyagolható ellentmondások. Mind a két kamaránál a törvényjavaslat megteremti a professzionális igazgatási, jogi apparátus feltételeit és követelményrendszerét, amely nélkülözhetetlen előfeltétele a megnövekedett közfeladatok ellátásának. Azonban nem találtuk meg ebben a javaslatban azt a pontos útmutatást, hogy e közigazgatási feladatok ellátásához milyen mértékű költségvetési források állnak a kamarák rendelkezésére. Ezt nem tartjuk elhanyagolhatónak, hiszen a törvény hatálybalépése 2000. január 1-jén ezekre a közfeladatokra már ki fog terjedni.

A tervezet kísérletet tesz arra, hogy szabályozza a köztestületi tisztségviselők jogállását. Őszintén szólva szívesebben láttam volna, ha e köztestületek vezető tisztségviselőinek jogállását egy ehhez méltó törvényszöveg szabályozza, és nem mossa egybe az üzemi tanácsok, illetve szakszervezeti vezetők jogosítványaival. A törvényjavaslat mindkét kamara esetében az egyetértési jogok gyakorlására az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, és ezt oly módon teszi, hogy értelemszerűen kell a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. Ebben az a gond, hogy nem tudjuk pontosan, mert nincs definiálva, hogy mikor kell értelemszerűnek ítélni ezt az alkalmazást. A másik pedig, hogy lehet-e egyetértési jogot szakhatósági tevékenységnek minősíteni.

Mind a két kamara erőteljes jogosítványokat kap a tagjai körében előírható kötelező továbbképzések tekintetében. Tekintettel azonban arra, hogy az egészségügyi törvény konkrétan és részletesen kitér a továbbképzések kérdésére, ezért ebben a tárgyban a már kiadott tárcarendeleteket valószínűleg a törvénnyel még összhangba kell hozni. Mind a két kamara tekintetében rendezi a kamarai tagság az összeférhetetlenségi eseteket, ennek lényege, hogy a kamarai jogosítványokkal érintett köztisztviselők kamarai tagsága kizárt. Ezzel összefüggésben azonban bizonytalanságot tapasztalunk a tervezetben az említett körbe tartozók szakmai tevékenységével kapcsolatban. Felmerül az a kérdés, hogy mindazon köztisztviselők, akiknek kamarai tagsága kizárt, végezhetnek-e diplomához kötött egyéb tevékenységet vagy sem.

A MOK eredeti követeléseinek egy része, különösen a szakorvosi kérdések köre, és bizonyos erős jogosítványok követelése a törvényjavaslatban nem nyert elfogadást. Ebben a kérdésben mind a bizottságban, a különféle pártok képviselői között, mind pedig az Orvosi Kamara képviselője által előadva, még lényeges egyeztetésekre kerülhet sor a jövőben, illetve ennek szükségessége változatlanul fennáll. Azt is meg kell vizsgálni, hogy ez a törvényjavaslat, amely valóban a szükségletnek megfelelően rendezi és korszerűsíti a kamarai törvényt, megfelel-e azoknak a várható, az egészségügyben készülő reformtervezeteknek, amelyek meghozatala esetén a kamarák felértékelődnek.

 

(18.00)

Gondolok itt a praxisprivatizációra, a különféle szerződéskötésekre. Teljesen más a helyzet ma az egységes, egy állami egészségbiztosítóval való szerződéskötésben történő tárgyalási pozícióban, és teljesen más lesz a kamarák helyzete egy decentralizált, többszereplős biztosítási rendszerben, ahol a kamarák érdekérvényesítő, érdekmegjelenítő vagy egyeztetési pozíciói mások és mások lesznek. Ezért javaslom a tárcák képviselőinek, hogy gondolják végig, nem kellene-e már most ebben a törvényben egy kicsit elébe menni a várható változásoknak, hogy ne a reformnak megfelelően kelljen újra hozzákezdeni akár már ősszel a kamarai törvények módosításához.

Már Horváth képviselőtársam érintette a praxisprivatizáció, illetve a személyi jog gyakorlását a háziorvosi praxisokban, a gyógyszerész személyi jogával kapcsolatosan. Ezt a törvényjavaslat ma még nem tartalmazza, így újra csak javaslom a törvény beterjesztőjének ennek a javaslatnak a megfontolását.

A Gyógyszerész Kamaráról szóló törvény módosításakor a Gyógyszerész Kamara elnök asszonya támogatásáról biztosította ezt a törvénymódosítást, és szakértőként és a szakmai szervezet képviselőjeként is azt kérte a bizottságtól, illetve a parlamenti pártok képviselőitől, hogy a velük való egyeztetés után, a szakmai szervezettel történt konszenzus után javasoljuk ennek a javaslatnak az elfogadását. Két kérdésben fogalmazott meg aggályt. Az egyik a működtetési jog engedélyezésének kérdése, amelynél párhuzamosságot vélt fellelni - illetve mi magunk is - az engedélyezés és a működtetés kérdésében, a személyi jog odaítélése és a működtetés engedélyezése, tehát a GYOK-jogosítvány és az ÁNTSZ-jogosítvány között. Mi magunk is megfontolásra ajánljuk, hogy amennyiben egy szakmai köztestület az egyik jogosítványt megadhatja, megadhatja-e a másikat is. Mi ebben nem látunk lényeges ellentmondást.

Teljesen egyetértve a Gyógyszerész Kamara képviselőjével, a gyógyszertár definícióját kérjük újragondolni, az egészségügyi szolgáltató funkcióját megtartani - ezt mi feltétlenül szükségesnek gondoljuk.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Orvosi Kamaráról, a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényjavaslat nagyobb aggályok nélkül elfogadható számunkra. A módosító indítványokkal elsősorban azokat a javaslatokat igyekszünk majd megtámogatni, melyet a köztestületi kamarák képviselői maguk is kívánatosnak tartanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 73 1999.04.15. 2:15  49-118

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mánya Kristóf képviselőtársam hozzászólására szerettem volna reagálni, ám mivel nincs itt, remélem, hogy a jegyzőkönyvből majd elolvassa a reagálásomat.

A hozzászólásában arra utalt, hogy ez az egészségügyi törvény, melyet az előző kormány meghozott, egy rossz törvény, és ezért sürgőssé vált a módosítása. Másik kormánypárti képviselőtársam arra utalt, hogy ennek a törvénynek és az előző kormány munkájának a legnagyobb vesztese az egészségügy szolgáltatásait igénybe vevő beteg és az ellátó maga is. Ebben a rövid két percben két reflexiót szeretnék tenni.

Az egyik az, hogy amennyiben ez a törvény rossz lett volna, ahogy képviselőtársaim elmondták, akkor ennek a törvényjavaslatnak az érdemi megváltoztatására kellett volna javaslatot tenni. Márpedig ha a képviselőtársaim elolvassák e törvénymódosító szöveg általános indoklását, ebben arra utaló jelzést sem találnak, hogy ez a törvény akár az alkalmazhatóságát, akár a törvény szövegét tekintve rossz lenne.

Másrészt pedig e törvény 24 paragrafusában egyetlenegy olyan érdemi módosító indítvány sincs, amely a hatályban lévő egészségügyi törvény tartalmi rosszaságát lenne hivatva kiküszöbölni.

Mivel hozzászólásra is jelentkeztem, ezért ezt majd megindoklom. Most csak arra szerettem volna a képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a politikai megnyilatkozások tartalmi-szakmai indoklás nélkül elég kockázatosak, és ettől én megóvnám magunkat is az ellátottak és az ellátók érdekében.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 79 1999.04.15. 17:40  49-118

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat bizottsági vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén végigkövettem képviselőtársaim hozzászólását, megpróbáltam megérteni, vajon mi is indokolhatta e törvénymódosítás ilyen gyors ütemű benyújtását és végigerőszakolását a parlamenten.

Szeretném elmondani, hogy semmilyen érdemi szakmai bizonyítékát nem találtam annak, hogy e törvénymódosító javaslatnak most és így kell a tisztelt Ház elé kerülnie. Kormánypárti képviselőtársaim az egészségügyi törvény jelenleg hatályos változatának kritikájában nem jutottak túl az általános politikai kritikán, és nem bizonyították, hogy a betegellátásban a benyújtott törvénymódosítás olyan pluszjogosítványokat, olyan pluszlehetőségeket hozna, amelyek e törvénymódosítás támogatását kényszerítenék vagy váltanák ki a tisztelt Házból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igazán érthető, hogy miért most került ez a törvényjavaslat tárgyalásra. Ennek egyébként van előtörténete, hiszen a kormány felállása előtt kormánypárti képviselőtársaim egyéni képviselői indítványban már kezdeményezték, hogy ez a törvény, amely most módosításra került, ne lépjen hatályba. Akkor a szakmai bizottság vitájában a kormánypárti képviselőtársaimat kérdeztem: a törvényjavaslatnak van-e olyan része, olyan szakmai része, melyet meg kell változtatni, és ezért indokolt, hogy az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény ne lépjen hatályba?

Indítványoztam, hogy akkor beszéljünk ezekről a módosításokról, és mondjuk meg, hogy ezeknek az akkor kifogásolt törvényhelyeknek a hatályba léptetése azért maradjon el, mert a jelenleg kormányzó pártok ezzel a törvénnyel nem értenek egyet. A kisgazda képviselőtársam akkor a betegjogi fejezet általa vélt hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Akkor megkérdeztem fideszes képviselőtársaimtól, hogy valóban úgy gondolják-e, hogy az egészségügyi törvény betegjogi fejezete az, amely miatt a hatályba léptetést el kell halasztani. A jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az akkori előterjesztő - Frajna Imre képviselőtársam - azt mondta, hogy ez egy korszerű, a jelenkor követelményeinek megfelelő fejezet, és a kormánypártok ezt nem kívánják módosítani. Kérdeztem, hogy a jelenleg hatályos egészségügyi törvénynek van-e olyan fejezete, amit meg kell változtatni, mert a most kormányzó pártok számára elfogadhatatlan. Nem mondtak ilyen törvényhelyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, hogy a törvények ma már nincsenek kőbe vésve, és akár a kor követelményei, akár a szakmai haladás, akár bármilyen más indok előállhat, hogy alapos okunk legyen egy törvényt megváltoztatni. Akkor most kérdezem én, melyik az az indok, amely elég alapos ahhoz, hogy ezt a törvényt most és így változtassuk meg. Ezért most menjünk sorban az általános hozzászóláson, a törvényhelyeken, hogy megtaláljuk-e benne azt az elrejtett paragrafust, paragrafusokat, amelyek valóban szükségessé tették, hogy 24 szakaszban módosítsuk a jelenleg hatályos törvényt.

 

(14.30)

Mondhatnánk persze azt is, hogy 24 szakasz a jelenleg hatályban lévő 247-hez képest elég jelentős módosítás, hiszen gyakorlatilag a törvénynek közel 10 százalékát érinti. De tekinthetjük-e ezeket a módosításokat érdemi törvénymódosításnak? A beterjesztők is elmondják, hogy ezeknek nem mindegyike tartalmi, és nem mindegyike olyan, amit olyan rendű és rangú módosító indítványnak kell tekinteni, amelyek feltétlenül most és így kívánkoznak ebbe a törvénybe.

Vannak persze más törvényhelyek, amelyek azért kerültek be, mert a beterjesztő úgy találta, hogy nem elég pontosak. Ezekkel nem kívánok vitába szállni, hiszen ezeknek akkor itt helyük van.

Persze vannak olyanok is, ahol a törvényalkotó szándéka, a törvényjavaslat leírt betűje és a mi elgondolásaink között lényeges és tartalmi különbözőségek vannak. Az 1. §-ban, amelyben a definíciók pontosítása történik meg, a kezelőorvos fogalmának definiálására tett kísérletet a törvényalkotó. Gyakorló orvosként tudom mondani, hogy igen, léteznek olyan helyzetek, amikor egy beteg állapota megköveteli, hogy a kezelésében egyenrangú résztvevőként vegyen részt több orvos. Ez a jelenleg megfogalmazott szöveg azonban többek között arra is alkalmas - nemcsak az orvosok beteggyógyításának egyenrangúságát jelöli meg -, hogy adott esetben a felelősség kérdését elmossák.

Én azt gondolom, hogy a törvénymódosítás indoklásában az a tény, hogy a terápiás terv készítése és a terápiás beavatkozások sorában mondja ki a "kezelőorvosok" definíciót, azzal a következménnyel is járhat, hogy nem fogjuk tudni feloldani azt az ellentmondást, amikor a kezelőorvosok egymással szakmailag konkuráló vagy ellentmondó terápiás javaslatot vagy terápiás tervet készítenek.

Én tehát ebben az esetben nem a kezelőorvosoknak azt a definícióját szeretném kifogásolni, amelyik azt mondja, hogy egy adott beteg kezelése megkívánja, hogy több orvos is a kezelője legyen egy betegnek, hanem hogy ebben az esetben nem mondja meg, hogy ki az az orvos, aki ezt az orvosteamet, amely a beteg kezelésével foglalkozik, akár a terápiás tervek, akár a terápiás beavatkozások esetén, vezényelni fogja.

Az egészségügyi dolgozó definíciójának a kritikáját már ellenzéki képviselőtársaim megadták, ezért én azokra - mivel azokkal teljes mértékben egyetértek - nem szeretnék kitérni.

Nagyon fontosnak tartom a törvénymódosítás 3. §-ában a korlátozó módszerek és eljárások alkalmazását, amelyet a törvényalkotó szándéka szerint úgy kell érteni, hogy vannak helyzetek, élethelyzetek, amikor ez a korlátozó rendelkezés életbe kell hogy lépjen a beteg érdekében, és ennek az elrendelésének a dokumentálása halasztást szenvedhet a beteg érdekében. Ezért hát a dolognak ezzel a részével tartalmilag egyetértek - véleményem szerint a megfogalmazása jelent valóságos kockázatot a beteg számára. Mert az számomra nem elfogadható, hogy nincs korlátozás abban az ügyben, hogy az alkalmazás befejezésével visszamenőleg fogja megindokolni az elrendelt korlátozás indokoltságát, és bizonyítja annak jogosságát.

Ezért tisztelettel kérem az előterjesztőt, fontolja meg a véleményünket, amely találkozik a betegjogi szervezetek véleményével is! Noha lehetséges, hogy a korlátozás a beteg érdekében hamarabb kell hogy megtörténjen, vagy azzal egy időben, amikor ennek az elrendelését dokumentálják, de a "lehetségesen leghamarabb" biztos, hogy hamarabb kell hogy legyen, mint az utólagos igazolása ennek! Több képviselőtársamnak ezzel a törvényhellyel volt a legnagyobb problémája.

További problémám az 5. §, amely a betegről szóló információk továbbítását, illetve annak birtoklását engedi meg más személy részére. Ebből a szempontból a törvénymódosító javaslat elég kiterjesztő, hiszen nemcsak a vér szerinti hozzátartozót illeti, hanem a beteg halála után annak örökösét is, aki nem szükségszerűen vér szerinti hozzátartozója az elhunytnak.

De vegyük most csak a beteget, akinek a hozzátartozója jogosult a beteg dokumentációjához való hozzáférésre, ha ez az adat a hozzátartozó életét és egészségét fenyegető okból mindenképpen megszerzendő információ. A bizottsági vitában sem sikerült meggyőznünk egymást arról, hogy mi az az állapot és mi az a betegség, amelyikben a beteg dokumentumait korlátozás nélkül megszerezheti a hozzátartozó. Mert ugye honnan tudja meg a hozzátartozó, hogy van olyan adat, amelyikhez neki hozzá lehetne férni vagy hozzá kellene férni? Hiszen bizonyítani kell a hozzátartozónak, hogy neki joga van ehhez az adathoz! Természetesen onnan tudja meg, hogy a betegről annak cselekvőképessége, súlyos állapota, tudatállapota miatt a beteg beleegyezése nélkül a kezelőorvos a hozzátartozót felvilágosítja.

Ezért én azt gondolom, hogy nem eléggé érthető a kritika elutasítása, hogy a kezelőorvos lépjen közbe a megszerezhető adatokhoz való hozzáférésben, mert hiszen a megszerzett adat is a kezelőorvoson keresztül történik. A beteg dokumentációja azonban tartalmazhat olyan adatot is, amely nemcsak a hozzátartozó jogos igényét elégíti ki, hanem azon túlmenően olyan információkat is tartalmazhat, amelyek megismeréséhez, azt gondolom, nem feltétlenül van joga az adott hozzátartozónak.

Az előterjesztőnek az emberi jogi bizottságban fellépő képviselőjével szemben az egészségügyi bizottságban az államtitkár asszony az ez irányú kritikánkat elutasította. Ezért én érdeklődéssel várom, hogy a módosító indítványok benyújtása során az előterjesztő melyik változatot fogja képviselni: azt-e, amelyikben hajlamos a kompromisszumkötésre, vagy azt-e, amelyikben fenntartja az elutasító álláspontját?

Az egészségügyi dolgozó alkalmassága, korlátozott alkalmassága ügyében rendelkezik a 9. §. Ez a szakasz azt a látszatot kelti, mintha az egészségügyi dolgozó eddig alkalmas lett volna feladatának ellátására akkor is, ha egyébként akár egészségi állapota, testi vagy lelki állapota alkalmatlanná tette volna erre, holott én azt gondolom, hogy maga a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény is szabályozza, hogy mikor láthat el ilyen feladatot akár az egészségügyben dolgozó közalkalmazott.

 

(14.40)

A további passzusokról Schvarcz Tibor képviselőtársam már szólt, és ezért nem szeretnék rájuk kitérni. Ezek indokoltsága vitatható, tartalmuk nem teljesen pontos. Van azonban egy, amelyre újra és újra szeretnék visszatérni ellenzéki képviselőtársaimmal együtt, ez a 24. §, a kapacitásszabályozási törvény berekesztése.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy körülbelül ez az a paragrafus, amiért ez a törvénymódosítás a Ház elé került. Kormánypárti képviselőtársaim nem győzik ostorozni a kapacitásszabályozásról szóló törvényt, és nincs olyan megszólalás e tárgykörben ebben a Házban, amely ne mondaná el ennek a törvénynek a kártékonyságát, alkalmatlanságát. Ezt a kártékony és alkalmatlan törvényt akarja ennek a 24. §-nak a módosítása, ha úgy tetszik, akkor most bebetonozni.

Arról szól ez a 24. §, hogy érvényben maradnak 2000-re azok a kapacitások, amelyek az eddigi befogadások körében engedélyezettek voltak, de az indokolt kérések befogadása - legalábbis az eddigi rendszerben - a jövőben már törvényesen nem történhet meg. Azt gondolom, egyszerűbb lett volna, ha csak erről beszélünk; arról, hogy a kormány nem kívánja az egészségügyi szolgáltatórendszer további átalakítását vagy bővítését az indokolt igényeknek megfelelő mértékben sem; hogy a jövőben nem engedélyezi a gondozói és szakrendelői óraszámok bővítését akkor sem, ha ennek a szakmai indoka megvan; feloszlatja a MEF-eket, hogy egy egyeztetett ajánlat el se juthasson a szabályok szerint a befogadókhoz; és engem ebben az ügyben a legkevésbé sem nyugtat meg, hogy az egészségügyi miniszternek elméletileg továbbra is lenne joga a saját hatáskörében kapacitások befogadására.

Összefoglalva: a törvénymódosító javaslatok egy része technikai, a tartalmi része pedig többet árt, mint használ. Ezért nem tartom a magam részéről alkalmasnak ezt a törvénymódosító javaslatot az általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 99 1999.04.15. 1:40  49-118

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Egyáltalán nem szeretnék arról vitatkozni, hogy a törvényalkotó szándéka tisztességes-e vagy sem. Számomra teljesen világos, hogy a szándék tisztességes, és ez egy törvénymódosító szöveg, amit a maga tartalma és nem a kormány morális megítélése szerint kell elbírálni.

Hegedűs képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy minden érvet meghallgattam, minden érvet megpróbálok mérlegelni. Számomra ezek az érvek nem elégségesek ahhoz, hogy megindokolják a törvénymódosítást. Tessék nekem megmondani, hogy a betegek korlátozásának utólagos bejegyzése, engedélyezése és igazolása milyen érvekkel támasztható alá. Voltak-e az indoklásban vagy a szóbeli indoklásban ilyen típusú érvek? Véleményem szerint nem voltak. Voltak-e a betegek személyes adattal való rendelkezésének a korlátozásához elegendő érvek? Véleményem szerint nem voltak. Voltak-e érvek a kapacitásszabályozási törvény bemerevítésére, olyanok, amelyek elfogadhatók lennének, feltéve, hogy a kormány azt mondja, ez a kapacitásszabályozási törvény nem jó? Akkor a változatlanság kőbe vésése-e a megoldás? Véleményem szerint nem ez a megoldás. Köztünk tehát ilyen értelemben nem morális vita zajlik, szakmailag nem értek egyet ezekkel a módosító javaslatokkal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 123 1999.04.15. 3:03  118-130

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elnök úr által megjelölt és a jegyző úr által felolvasott első vitaszakaszhoz több módosító indítványt is beadtunk.

Elsőként az ajánlás 13. száma alatti módosító indítványt szeretném a tisztelt Ház előtt indokolni. Ebben a MOK feladat- és hatáskörét szeretnénk kibővíteni, és szeretnénk, ha a MOK részt venne és egyetértési jogot gyakorolna az általános szerződési feltételek kialakításában, valamint a helyi önkormányzatok alapellátási-területi ellátási felelősségébe tartozó feladatokat ellátó orvosok és a helyi önkormányzat között, továbbá az ellátás valamennyi szintjén a területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatók és orvosaik közötti szerződés általános feltételeinek kialakításában.

Ez a módosító indítvány a MOK feladat- és hatáskörét szeretné abban az értelemben kibővíteni, hogy ne csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötendő szerződés általános feltételeinek kialakításában vegyen részt a MOK. Elismerjük, hogy ez a módosító indítvány egy kicsit előremegy az időben és azt feltételezi, hogy a szerződéskötés nem egy biztosítóval kötendő, egy általános ellátásra szól, hanem azt a lehetőséget is számba veszi, hogy több biztosító működhet egy adott szolgáltatás területén. Ebben az esetben azonban szükségesnek tartjuk, hogy kerüljön kiterjesztésre a területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatók és az önkormányzatok között létrejövő polgári jogi szerződések általános szerződési feltételei vonatkozásában a MOK jogosítványa az ellátás valamennyi szintjén.

Tisztelt Képviselőtársaim, elsősorban természetesen a kormánypárti oldalon! Tisztelettel kérem, fontolják meg ennek a módosító indítványnak a tartalmát és a jogosságát. Nem a konkrét szerződési feltételekben való egyetértési jogot szeretnénk a kamara számára megadni, hanem ugyanúgy, ahogy a jelenlegi lehetőségeik megvannak, ezt a jogot az ellátás más területére szeretnénk kiterjeszteni.

Egyelőre köszönöm szépen, ennyi. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 127 1999.04.15. 4:12  118-130

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 29. pontjától a 35. pontjáig több módosító indítványt tettünk. Ez két részre bontható. Az egyikben a fiókgyógyszertárak létesítéséhez kérjük a kamara egyetértését, a másikban pedig azt, hogy a kamara közfeladatainak ellátásához az Országgyűlés biztosítson pénzügyi forrást.

Azt gondolom, hogy a második indítványunkat látszólag nem is kell külön indokolni, és úgy tűnt, hogy az előterjesztő képviselője el tudja fogadni az érvelésünket. Én mégis azért tartottam fontosnak az Országgyűlés plenáris ülésén a módosító indítványunk mellett érvelni, mert azt gondolom, hogy a kamara jogosítványainak bővülése feltétlenül indokolt, tudatosítanunk kell a képviselőtársainkban, hogy ezek a feladatok olyan infrastruktúra-bővítést, olyan alkalmazotti fizetéseket és olyan szakértők alkalmazását teszi szükségessé, ami indokolja, hogy a Magyar Orvosi Kamara és természetesen, amennyiben ez a Gyógyszerész Kamarát is érinti, a Magyar Gyógyszerész Kamara is kaphasson költségvetési támogatást.

A másik típusú módosító indítvány, amelyben egyetértési jogot kértünk a Magyar Gyógyszerész Kamarának a fiókgyógyszertár és kézigyógyszertár engedélyezése során, külön indoklásra szorul. A fiók- és kézigyógyszertárak létesítésének engedélyezése a minisztertől az országos tiszti főgyógyszerészhez kerül, figyelemmel arra, hogy a közforgalmú gyógyszertárak hálózata gyakorlatilag országosan kiépítettnek tekinthető. A gyógyszerellátás területén a fiók- és kézigyógyszertárak létesítése alapjaiban befolyásolja a közforgalmú gyógyszertárak helyzetét, ezért indokoltnak tartjuk, hogy az új fiók- és kézigyógyszertárak engedélyezése csak a kamara egyetértésével történhessen meg.

Azt gondolom, hogy képviselőtársaim között sokan vannak olyanok, akik ismerik, hogy egy gyógyszertár gazdaságos működtetésének és fenntarthatóságának vannak olyan pénzügyi–forgalmi korlátai, amelyek egy bizonyos szint alá csökkenve már ellehetetlenítik a gyógyszertárak működését. Ha most egy adott ellátási területen fiók- és kézigyógyszertárak működtetése korlátlan számban engedélyezhető a kamara kikerülésével, úgy megtörténhet, hogy a személyi jog nélkül létrehozott kézi- és fiókgyógyszertárak működtetésével az adott ellátási területen anélkül lehetetlenül el egy közforgalmú gyógyszertár, hogy abban érdemben látszólag bármiféle szabályozás érvénybe léphetett volna. Ebben az esetben lehet, hogy jól jár a fiók- és kézigyógyszertár-létesítő, de nagyon rosszul fognak járni az adott területen lakó rászorult ellátottak, mert nem lesz fenntartható a közforgalmú gyógyszertárak működtetése.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 80 1999.04.16. 10:38  77-91

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A technikai hiányosságokért elnézést kérek. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita e szakaszában szeretnénk a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez, illetve az orvosi ügyeletek kérdéséhez beadott módosító indítványainkat ismertetni a tisztelt Ház előtt, és ha lehet, megvédeni.

Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény napirenden szereplő módosítása lehetőséget teremt egy olyan régóta vajúdó kérdés rendezésére, melyek évek óta feszültségforrást képeznek az egészségügyben, illetve az egészségügyi intézményekben. Az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók által ellátott ügyelet elrendelésének jogszerűvé tétele, illetve ezen ellátott ügyelet szolgálati időbe való beszámíthatóságát céloztuk meg a módosító indítványaink benyújtásakor. Az ajánlás 37., 38. és 41. §-airól van szó.

Tisztelt Országgyűlés! Egy kis türelmüket kérem, hogy a módosító indítványaink kapcsán nem teljesen jogászi szemmel terjesztem elő az indoklásunkat.

A munka világában ismert és elfogadott, hogy vannak olyan foglalkozások és munkakörök, melyekben a munkavégzés nem azonos az állandó tevékenységgel. Ilyen a szolgáltató ágazatok túlnyomó többsége, de ilyen például az olyan szolgáltatás, mint például a kiszolgáló személyzet vagy például a portási munkakörök. Ilyen esetekben például az éjszakai műszakban dolgozó portás, akinek az a feladata, hogy az egy adott munkahelyre érkező járműveket ki- és beengedje, senki által nem vitatható módon 12 órás műszakjában dolgozik. Az orvosi intézményekben, egészségügyi intézményekben ügyeletet ellátó orvos és az egyéb egészségügyi szakdolgozó ugyanezt teszi, azzal a különbséggel és sajátossággal, hogy az ügyeleti tevékenység általában sürgős, azonnali döntést és beavatkozást kíván. Ezért két aktív tevékenység között eltelt kvázi pihenőidőben nem valóságos pihenés, hanem készültségi állapot áll fenn az azonnali beavatkozásra.

Ilyen értelemben tehát az ügyeletben eddig szokásosan elrendelt felosztott ügyeleti idő, mely készenlétből és munkavégzésből állt, tulajdonképpen nem osztható fel, hiszen a pihenés, a készenlét arra szolgál, hogy a munkavégzésre azonnal, döntésképesen és aktívan rendelkezésre álljon, és a szükségessé váló tevékenységet teljes felelősséggel elvégezze. Ezért tehát az a véleményünk, hogy az orvosi ügyelet és az egészségügyi szakdolgozók által ellátott ügyeleti idő szétbonthatatlanul munkában töltött idő, melynek persze vannak aktív és relatíve passzívabb szakaszai.

Tisztelt Országgyűlés! Ezért tehát azt kezdeményezzük, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 59. §-ának az a kiegészítése, mely az 55/A. §-ban, valamint a munka törvénykönyve 123. §-ában foglaltaktól az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvényben meghatározott "ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg" szakasz kerüljön ki. Az a véleményünk, hogy a munka világában értelmezhető az egészségügyben eltöltött ügyeleti idő és ügyeleti szolgálat, ezért semmiképpen nem indokolható, hogy pusztán az egészségügyi miniszter vagy akár kormányrendelet szabályozza ezt a tevékenységet.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megszabja, hogy mennyi a túlmunkában eltölthető idő felső határa. Az egészségügyi intézményekben azonban a munka szükségessége, az egészségügy sajátosságai és az egészségügyi törvényben a szolgáltatóra kirótt feladatok azt a követelményt támasztják az egészségügyben dolgozókra, hogy az ügyeleti időben a bekövetkező sürgősségi esetekben az egészségügyi ellátás folyamatos igénybe vehetőségét biztosítsuk. Ez csak egyféle módon történhet meg - és ez történik a gyakorlatban is -, hogy az ügyeleti szolgálatot ellátó orvosok és egészségügyi szakdolgozók a megengedhető túlmunkaóra fölött teljesítenek rendszeresen és folyamatosan. A módosító indítványunk arról szól, hogy az elrendelhető túlmunka felső határa az egészségügyi ellátórendszer sajátosságainak megfelelően léphesse túl ezt az elrendelhető kötelező túlmunkaórát.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, illetve az egészségügyi törvény 93. §-a a következő bekezdéssel egészülne ki: "Az ügyeleti ellátás megszervezéséhez elrendelhető túlmunkára a Kjt. megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a fekvőbeteg-intézményekben az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen 16 óra lehet, az (1), (2) bekezdésekben meghatározott ügyeletet teljesítő alkalmazottak részére pedig az átlagos mértéket jóval meghaladó, összesen 832 óra túlmunka is elrendelhető."

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában és az előterjesztő szemében, de talán a laikus közvélemény szemében is elrettentő ez a szám. Ez azonban semmi más, mint leírása annak a tevékenységnek, amelyet az egészségügyi intézményekben ügyeletben teljesített túlmunkaórák számát tekintve az egészségügyi dolgozók évről évre és folyamatosan teljesítenek. Ezért meg kell világítani, hogy milyen ez a túlmunkaidő. Arról szól, hogy az ügyeletes orvos, illetve az egészségügyi szakdolgozó a napi 8 óra munkaideje után ügyeleti szolgálatot teljesít az előbb elmondottak szerint, majd a következő napon pihenőidő nélkül folytatja az ugyancsak 8 órás munkaidejét, és azt le is tölti.

 

(13.00)

 

Az a 832 munkaóra, amelyet leírtunk, egyáltalán nem elrettentő a kollégák szemében. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy az ellátórendszerben dolgozók hetente egy ügyeletet vállalnak. Könnyen kiszámítható, hogy a jelenleg is elrendelhető havi hat ügyelet szerint tizenkét hónapra, tehát egy évre számolva, tizenhatórás ügyeleti idővel ez a szám sajnos nemcsak teljesíthető, hanem a gyakorlatban rendre túl is teljesül.

Tisztelt Országgyűlés! Ezért arra kérjük a törvényalkotókat, illetve a törvény módosítását beterjesztőket, hogy ne engedjék meg senkinek, hogy azért, mert ez a szám ilyen borzasztóan magas, úgy tegyünk, mintha az egyébként nem megengedhető számú túlmunkaóra nem létezne, és ezt egy alacsonyabb rendű jogszabályban elrendelhetővé téve már legalizálni is lehetne végtelen számban.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők azt mondták, hogy a munka világában a mi javaslataink nagyon nehezen értelmezhetők. Én pedig azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók éppúgy benne élnek a munka világában, mint bármely más munkavállaló. Ezért a rájuk vonatkozó szabályok az ágazat specialitásaival együtt is ebben a világban élnek, tehát valamilyen szabály, amelyet törvény szabályoz, rájuk nézve is érvényes lehessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 52 1999.05.06. 5:00  43-71

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 2. és 3. pontjához szeretnék támogatólag hozzászólni.

Az ajánlásban megfogalmazottak mellett, tehát hogy a 12. cikket is ratifikálja az Országgyűlés, illetve ha ez semmiképp nem lehetséges, akkor kompromisszumként legalább annak (1) bekezdését, sok érv hozható fel. Az egyik leghasználhatóbb érvet természetesen az előterjesztők szolgáltatták, amikor egy igen magas színvonalú háttéranyagot készítettek ennek a határozatnak a beterjesztésekor.

(13.30)

Én azonban szeretnék még egy érvet hozni, ami magában a chartában található. A Szociális Charta az első részében arról szól, hogy a szerződő felek politikai céljukként fogadják el, hogy minden lehetséges, akár nemzeti, akár nemzetközi jellegű eszközzel arra törekszenek, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, melyek révén az alábbi jogok és alapelvek ténylegesen megvalósulhatnak - és innen következik a felsorolás. Ebből a mondatból azt szeretném kiemelni, hogy a Szociális Chartát illetően, melyet az Európai Unió mint a legfontosabb szociális normák forrását megjelölő intézményt tart számon, azok az államok, amelyek az Európai Unióba igyekeznek, vállalják, hogy politikai céljukként fogalmazzák meg, hogy ezek a vállalások minél teljesebb mértékben teljesülhessenek. Ezért tehát azt gondolom, hogy az egyik olyan nagyon fontos ilyen jog, mely a társadalombiztosításhoz fűződő jogot érinti, ebből a szempontból kardinális kérdés.

Szeretnék visszautalni Bernáth Ildikó képviselőtársam hozzászólására, mert az ő hozzászólásában a szavaknak különlegesen fontos értelmet tulajdonítok. Bernáth Ildikó képviselőtársam azzal kezdte a hozzászólását, hogy a kormány nem kívánja ratifikálni. Képviselőtársam nem azt mondta, hogy a kormánynak a jelenlegi helyzetében nincs módja, nem tudja megtenni, hanem azt mondta, hogy nem kívánja - lefordítva: nem akarja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az ehhez a cikkhez fűződő politikai szándéka nincs meg erre, tisztelt képviselőtársam! Ha felhasználjuk azt a háttéranyagot, melyet képviselőtársaim már joggal és okkal dicsértek, akkor ugyanis tudjuk, hogy a háttéranyagban az előterjesztő azt mondja, hogy a társadalombiztosítási joghoz fűződő 12. cikk első bekezdésében "a hazai szabályozás megfelel a charta 12. cikk (1) bekezdés előirányzatainak". Úgy gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha nincs akadálya, akkor már csak egy akadálya lehet: nincs rá szándék.

A pénz nagyon fontos dolog. Milliárdokról esik szó. Az a 10 milliárd azonban, amiről beszélünk, a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek működtetésének alig kevesebb, mint 1 százaléka, és a gyógyszertámogatásra szánt ez évi költségnek kevesebb, mint 10 százaléka. Ezért bár a pénz nagysága önmagában kimondva bizony nagyon jelentős, a kiadások arányaihoz képest nem jelentős.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy azt, hogy ezt a cikket akár részleteiben, akár egészében az Országgyűlés elé szavazásra bocsátja, megszavazza, a ratifikálására kötelezettséget vállal, azért tegye meg, hogy erősítse meg az Európai Unió előtt, hogy a kormánynak szándéka, politikai célja ennek a Szociális Chartának a megvalósítása.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 74 1999.05.06. 9:17  71-96

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás szerinti első harmadban képviselőtársaimmal több módosító indítványt nyújtottunk be, ezek elsősorban a betegjogokhoz, az adatokhoz való hozzáférés jogaihoz kapcsolódnak. Ezekre szeretnék röviden kitérni.

Az ajánlás második szakaszában ezt megelőzően a definíciókban tettünk egy módosító indítványra vonatkozó javaslatot, mégpedig szerettük volna, ha a törvény módosító szövegében megfogalmazott kezelőorvos definícióját valamilyen módon megváltoztathatjuk.

Engedelmükkel vissza kell utalnom az általános vitára, mert abban már részletesen ütköztettük az álláspontokat arra vonatkozóan, hogy a kezelőorvos fogalma hogyan értelmezhető azokban az egyáltalán nem ritkán előforduló esetekben, amikor egy betegnek egyidejűleg több olyan kompetens orvosa van, akik a beteg egészségi állapotának javításában érdemben, tevőlegesen, teljes szakmai felelősséggel vesznek részt; hogyan alakul a közöttük lévő jogi viszony, a felelősség kérdése, illetve ki az, akit ez ügyben a beteg kezelőorvosának megnevezhetünk.

 

(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)

A vita lényegét tekintve két ponton volt közöttünk érdemi eltérés: abban, hogy egy adott időben, egy adott betegség kezelésében részt vevő orvosteamből mindegyik szereplő kezelőorvosnak tekinthető-e, avagy a mi álláspontunk szerint a beteg kezelőorvosa az az egy orvos, aki a beteg terápiás és vizsgálati stratégiájának kidolgozásáért, annak elrendeléséért felel.

(14.00)

Míg a többiek a maguk szakmai kompetenciáján és felelősségi körén belül önállóan teljes jogosítvánnyal tevékenykednek, ám mégsem tekinthetők a beteg kezelőorvosának. A bizottsági vitában az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, ezért újra csak el szeretném mondani, hogy az ajánlás többi pontjában és a betegek adataihoz való hozzáférés kapcsán benyújtott módosító indítványokban - melyek a beteg, a hozzátartozó, és az adatszolgáltató kezelőorvosa tekintetében meg fognak fogalmazódni - ebben az esetben félreértések keletkeznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A betegek korlátozására, illetve a korlátozások elrendelésére vonatkozóan is fogalmaztunk meg módosító indítványt az ajánlás 8. pontjában. Ennek az a lényege, hogy "a korlátozó intézkedések alkalmazásának befejezését követően" megfogalmazás helyett "a korlátozó intézkedés megkezdése után haladéktalanul, külön jogszabályban rögzített korlátozó módszerekkel lehessen élni", és ezt dokumentálni, az intézkedés megkezdése után rögzíteni kell. Javasoljuk továbbá módosító indítványunkban, hogy abban az esetben, ha egy adott intézményben állandó orvosi felügyelet nem biztosítható, a korlátozást kivitelező szakdolgozó a kezelőorvost haladéktalanul értesítse, és javasoljuk kivenni a szabálytervezet azon további részét, hogy 16 órán belül kell a kezelőorvosnak ezt az intézkedést jóváhagynia.

Azt gondoljuk ugyanis, ha az előterjesztő, aki egy előző módosító indítványban a korlátozás elrendelésének megkezdését követően a legrövidebb időn belül elfogadja a dokumentációban való rögzítést és indoklást, nem adhat egy nem orvos szakdolgozónak 16 órányi időt arra, hogy ezt a korlátozó intézkedést fenntarthassa és a betegjogokat csorbíthassa anélkül, hogy ezt ne követné azonnali orvosi vizsgálat, intézkedés, melyet követően a dokumentációban haladéktalanul meg kellene ezt jeleníteni. Sajnos, ebben sem volt közöttünk lényegi egyetértés, az álláspontok ezt a 16 órás időintervallumot illetően nem közeledtek.

Kapcsolódó módosító indítványok még várhatók ebben a kérdésben, ezért azt gondolom, hogy az előterjesztőnek és kormánypárti képviselőtársainknak módjuk lesz, vagy ha akaratuk is van hozzá, akkor természetesen lehetőségük is lesz, hogy ezt az idézett passzust megfelelő módon jobbá tegyék.

Az ajánlás 12. pontjában javaslatot teszünk arra, hogy az adatokhoz való hozzáférésre... - itt most vissza kell idéznem, arról van szó, hogy egy adott beteg orvosi dokumentációját megszerezze a hozzátartozó, ha ebben az esetben igazolni tudja, hogy az adatokhoz való hozzáférés múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy az ő egészségét veszélyeztető információhoz hozzájuthasson. Ebben az esetben azt vitattuk, hogy az az adathoz való hozzáférés, amivel a jog elsősorban a beteget, az adat elsődleges tulajdonosát illeti, milyen mértékben korlátozható, illetve milyen mértékben szükséges vagy lehetséges az adatok kiszolgáltatása. Ebben az esetben mi azt javasoltuk, hogy a kezelőorvosok által megítélt mértékű, elengedhetetlenül szükséges adatok kiszolgáltatására kerüljön csak sor, és most jutunk oda, amit az első pontban idéztem, hogy ha egy betegnek nem egy kezelőorvosa van, akkor a probléma rögtön előáll, mert vajon mely kezelőorvosok, minden kezelőorvos, a kezelőorvosok valamelyike, közös megegyezés alapján egy kezelőorvos lehet az, aki megítéli, hogy mely adat kiszolgáltatása vagy kiadása lesz engedélyezett.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában sajnos világossá vált, hogy az ellenzéki képviselők javaslatai - érvelés ide vagy oda - nemigen találnak meghallgatásra. Ezért azt gondolom, hogy bár vitám lehetne a további módosító indítványok kapcsán még a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító indítványokkal is, ennek azonban túlságosan sok értelme nem lenne, mert nem találtam készséget, hogy ezek megértésre találjanak. Itt szeretném megemlíteni, hogy azok az általános vitában elhangzott ígérvények, amelyeket az emberi jogi bizottság előadója közvetített, hogy az előterjesztő megfontolja az aggályok jogosságát, a bizottsági részletes vita során nem igazolódtak be. Ezt őszintén sajnáljuk, de tudomásul vesszük, mert azt gondolom, hogy a szavazatok egyébként magukért beszélnek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 89-93 1999.05.06. 6:04  71-96

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnézését kérem az elnök asszonynak, valószínűleg későn nyomtam meg a gombot...

ELNÖK: Rendben van, akkor rendes hozzászólásra...

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Nem, a kétpercest Csáky képviselő úr hozzászólásához kértem. Tudomásul veszem, hogy a vitaszakasz lezárult, ezért rendes időkeretben szeretnék majd hozzászólni. (Dr. Horváth Zsolt: Mondd el most!)

ELNÖK: Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 47. pontjában arra tettünk javaslatot a képviselőtársaimmal, hogy a közismertebb nevén kapacitásszabályozási törvénynek ez a beterjesztett módosítása kerüljön ki a jelenlegi törvényjavaslatból.

Hosszasan is lehetne ezt indokolni, hogy miért tartjuk fontosnak, én azonban arra szeretnék utalni, amit a kormány bizottságban jelen lévő tisztelt képviselőihez kérdésként intéztem a részletes bizottsági vita során: hogy tudniillik van-e kormánynak tudomása arról, hogy a területi ellátási egyenetlenségek miatt, az ellátási hiánnyal bizonyítottan küszködő régiókban, az eredeti törvény szerint rendelkezésre álló járóbetegkapacitás- vagy gondozóhálózatikapacitás-növelési lehetőséggel tudtak-e élni a szolgáltatók, illetve a tulajdonosok? Vannak-e olyan területek, ahol ellátási hiány van még mindig, vagy a szakmai indokok alapján szükséges, hogy további szolgáltatók további óraszámban álljanak a betegek rendelkezésére? A bizottsági vita során erre pontos adatot nem tudtunk.

A bizottsági vitában hivatkoztam arra, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol nagyon alacsonyak voltak a járóbeteg- és a gondozói óraszámok, különösen olyan szakmai területeken, mint a pszichiátriai gondozóhálózat, a tüdőgondozói hálózat, illetve járóbeteg-rendelések, ott nemcsak hogy az országos norma alatt vagyunk, hanem a lehetőségünk szerinti kapacitásokkal sem tudtunk még élni. Ha ezek a kapacitások az 1997. évi vagy a '98-as szinten maradnak, akkor a szükségletektől elmaradt szolgáltatói kapacitások merevednek be, és azt gondolom, nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a betegek ellátására, a hiányzó kapacitások pótlására még szükség van.

Az előterjesztők azt mondták, hogy ez a módosított törvényszöveg nem zárja ki, hogy kapacitásokra ajánlat kerülhessen, illetve azok befogadást nyerjenek. Ezért tehát újra elővettem a '96-os LXIII. törvényt, és pontról pontra végignéztem, hogy valóban hol vannak az egészségügyi miniszter jogosítványai, jobban mondva hogyan lehet ilyen törvényi szabályozás mellett ilyen szövegben megtalálni a szolgálatoktatóknak és tulajdonosoknak a lehetőséget. Őszinte sajnálatomra nem találtam meg.

A kapacitásszabályozási törvényben ugyanis az van leírva, hogy a hiányzó ellátásokra szolgáltatónként vagy tulajdonosonként, vagy egy adott megyében a megyei egyeztető fórum egységesen, az adott területre ajánlatot tehet. Ezt az ajánlatot, ha beszerzi a tisztifőorvos egyetértését, a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz teheti meg, fellebbezhet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz - és ezzel kész.

Az egészségügyi miniszternek a saját hatáskörébe utalt, annak a bizonyos paragrafusnak a 2. pontja szerinti szolgáltatókra nézve van jogosítványa a többletkapacitások befogadására, ezek az országos intézetek azonban nem az ellátási hiánnyal küszködő területeken működnek túlnyomó többségükben.

Ezért tehát újra szeretném kérni az előterjesztőt, hogy ha ragaszkodik is a meglévő kapacitások szinten tartásához, a már elégséges ellátással rendelkező szolgáltatók esetében pontosítsa ezt a szöveget úgy, hogy törvényi garanciája legyen annak, hogy az ellátási hiánnyal küszködő területek esetében megmaradjon a törvényesen járható út és lehetőség a hiányzó kapacitások megszerzésére.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 56 1999.05.31. 2:01  21-125

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön expozéjának két mozzanatához szeretnék hozzászólni. A két kérdést úgy fogalmazhatnám meg, az első: segítette-e a kormány adó- és járulékpolitikája a leszakadó rétegek felzárkózását, a súlyos jövedelmi helyzetű egészségügyi és szociális közalkalmazottak béreinek minimális javítását 1999-ben? A másik pedig: szolgálta-e a társadalombiztosítási járulékterhek csökkentése a társadalombiztosítás szolgáltatásai értékének megőrzését?

Államtitkár úr, a vita, úgy tűnik, nem is kormánypártiak és ellenzékiek között zajlik, hanem a kormány és a parlament tagjai között, hiszen kormánypárti képviselőtársaim is a következőket erősítették meg: a kormány adó- és járulékpolitikája az alacsony jövedelmű rétegeket tovább sújtotta, s ezek közé tartoznak a szociális ágazatban és az egészségügyi közalkalmazottak között dolgozók jelentős rétegei.

A másik: a kormány társadalombiztosítási járulékterheinek tervezett és megvalósított csökkentése azt eredményezi, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak nincs meg a fedezete, nincsenek meg a források, és miközben önöknek nem volt koncepciója a csökkent források felhasználásáról, amit végigvihettek volna, eközben megpróbálják azt játszani, hogy ilyen források mellett a szolgáltatások teljesíthetőek.

Azt javaslom, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselőként ezeken is próbáljunk meg elgondolkozni! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 329 1999.06.01. 1:38  320-334

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim és ellenzéki Képviselőtársaim! Tökéletesen igaza van Frajna Imre képviselő úrnak abban, hogy egy kormánypárti többség megváltoztathatja a maga eredeti szándékát. Tegye ezt azonban világosan, érvelve, a parlament előtt, akár egy bizottsági vitában is, helytállva egy bizottsági javaslat mellett. A történet azonban nem erről szól. Arról szól, hogy az a bizonyos indítvány, amely a Gyógyszerész Kamara jogosítványait csorbítja, a bizottsági szakmai vitában nem kapta meg a kormánypárti képviselőtársaim támogatását egyharmadnyi mértékben sem. (Taps az MSZP soraiban.) Most tehát nem történt más a kis kiigazításokban, mint hogy a Gyógyszerész Kamara jogosítványainak a maradványát is kiradírozzuk a még meglévő kis törvényhelyekben.

Erről szól ez a történet, képviselőtársaim. És köszönöm azoknak a kormánypárti képviselőtársaknak, akik ennek az igazságát elismerték, és a maguk szakmai érveivel ennek legalábbis szeretnének gátat szabni, hogy két köztestületi kamara mellett kétféle mércével mérjünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 43 1999.06.14. 5:27  38-80

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A bizottsági vitában hét szocialista képviselőtársammal tartózkodtunk, és egy képviselőtársunk nemmel szavazott, jelezve fenntartásainkat, melyeket a következőkben szeretnék összefoglalni.

Szeretném elmondani, hogy Koltai Ildikó képviselőtársam többségi bizottsági véleményként elhangzott felszólalását nagy érdeklődéssel hallgattam, számtalan olyan új elemet tartalmazott ez a hozzászólás, mely a bizottsági vitában még nem fogalmazódott meg.

Én azonban a jegyzőkönyvek alapján a következőkben szeretném összefoglalni azokat a fenntartásainkat, melyek hangoztatásakor nem a politikai konfliktuskeresés volt a célunk, hanem a törvényjavaslatot tartalmában és érdemben vizsgáltuk meg abból a szempontból, hogy valóban teljesíti-e azokat a feltételeket ez a törvényjavaslat, melyeket a kormány saját magával szemben is támasztott - lásd a törvény részletes indoklását.

Ennek kapcsán szerettünk volna választ kapni a következőkre: a beterjesztett törvényjavaslat valóban elősegíti-e a gyermekvállalási kedv növekedését, és teremt-e lényegesen jobb feltételeket a gyermeket vállaló családok számára. A bizottsági vitában hiányoltuk azokat az alátámasztó költségvetési, családi költségvetési számításokat, melyekkel a kormány ezt az érvelését alátámaszthatta volna. Képviselőtársaim erről majd részletesen fognak szólni a vitában.

A második kérdés, amivel foglalkoztunk a bizottsági vitában: valóban jelentős mértékben növeli-e, valóban jelentős mértékben könnyíti-e a családok gyermeknevelési terheit a most benyújtott törvényjavaslat eredményeképpen ez a gyed-konstrukció? Ellenzéki képviselőtársaimmal a törvényjavaslat tárgyalása, illetve megismerése során úgy találtuk, hogy ez a kormány által megígért jelentős könnyítés nem következik be a családok túlnyomó többsége számára. Azok a háttérszámítások, melyekkel az államtitkár úr operált a bizottsági vitában, azt bizonyítják, hogy a családok alig 10 százalékának terheit könnyíti, és az önök által benyújtott törvényjavaslat kapcsán ezt lényegesen kedvezőbb körülménynek nem lehet mondani, tekintettel arra, hogy az ellátás felső határa a minimálbér kétszerese bruttóban, mely járulék- és adóköteles. Nehezményeztük, hogy a társadalombiztosítás pénzbeni ellátásaként fogalmazódik meg ez az ellátás, miközben forrása az állami költségvetés, tehát azok adóforintjait is fel fogják önök használni, akik minimálbérükben erre a gyed-konstrukcióra nem lesznek alkalmasak, de adóforintjaikkal hozzá fognak járulni ehhez a gyedhez, tisztelt képviselőtársaim.

A következő, amit vizsgáltunk: valóban megvalósul-e az esélyegyenlőség a gyermeket nevelő családokban a férfiak és a nők között, ahogy önök ezt a törvényjavaslatban megfogalmazták? Azt a diszkriminatív intézkedési tervezetet találtuk, hogy miközben természetesen a családban és az élettársi közösségben élő családokban az apa és az anya pontosan definiálható fogalom a gyermek szempontjából, a gyed szempontjából az élettársi kapcsolatban élő apa már nem egyenrangú az anyával.

A következő ilyen tétel, amit vizsgáltunk, hogy valóban összhangban van-e az önök meghirdetett politikájával a benyújtott törvényjavaslat a gyermeknevelési támogatások ügyében. Azt találtuk, hogy a közpénzekből finanszírozott ellátás a még most középosztálybelieknek számító kis hányadot érinti, nem jelentős mértékben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában szocialista képviselőtársaimmal azt az álláspontunkat fejtettük ki, hogy nem fogjuk megakadályozni szavazatainkkal ennek a törvényjavaslatnak a vitára bocsátását. Örülünk annak, hogy lehetőséget kapnak a gyedhez való hozzájutásra azok, akik ezt még nem tudták igénybe venni, de azt is elmondtuk, és meg fogjuk még fogalmazni a vitában, hogy nem akkora ez a lehetőség, amellyel a családokat a kormány megkecsegtette.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 78 1999.06.21. 2:07  29-105

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Abban reménykedtem, hogy ez a vita abban a szellemben fog folytatódni, ahogy az előre bejelentett hozzászólók ezt a vitát elkezdték.

Szeretnék utalni kormánypárti képviselőtársaim közül Hegedűs képviselőtársamra, aki a témához méltó komolysággal és érdemi érvekkel szólt hozzá. Azt gondolom, az egyre zavarosabb képes beszédek csak azt tudják bizonyítani a tisztelt fideszes képviselőtársaim részéről, hogy az érvek már elfogytak. Ezért javaslom, hogy térjünk vissza a törvényjavaslat eredeti tárgyához, és azt vizsgáljuk meg, hogy a gyed intézménye valóban úgy és abban a mértékben járul-e hozzá a gyermekvállalási kedv növeléséhez a gyermeket vállaló, egyébként önök által lehetséges, hogy helyesen megcélzott rétegnél, amelynek a legfőbb jellemzője, hogy a kvalifikált, a társadalmi-gazdasági hierarchiában a közepesen vagy ennél feljebb elhelyezkedő, gyermeket vállaló anyák számára jelentene érdemi változást. Vizsgáljuk meg - ez az én javaslatom -, hogy érdemi-e az a javulás ebben a törvényjavaslatban, amit önök kínálnak nekik!

Mert én ezzel szemben a vitában azt szeretném elmondani, hogy annak a körülbelül 90 ezernyi családnak - a 1,5 millióból 90 ezernyi családnak! -, akiket ez a javaslat valamilyen módon érint, az ottani anyukáknak egzisztenciális szempontból önmagában nem jobb választás ez a gyed mint konstrukció, mert nem segíti a munkába való visszatérést, a gyermekvállalás és a karrier folytatását, és azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), erre is kellene önöknek egy kicsit törekedniük.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 86 1999.06.21. 1:49  29-105

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy sikerült, még ha egy kicsit provokatívan is, visszakanyarodni a törvényjavaslathoz, és egy konkrét példával szeretném az előbbieket alátámasztani, vagyis hogy miből, milyen keresetből indul ki a gyed megállapításánál ez a törvényjavaslat. Azoknál, akiknek még nem volt keresetük, de akiknél feltételezett keresetet lehet megállapítani - hiszen van egy ilyen réteg -, ott a minimálbér kétszerese lesz a kiindulási mérték, annak a 80 százaléka, amit majd járulékkal és adóval fognak csökkenteni. Akiknek azonban van jövedelmük - mondja a 42/D. § (3) bekezdése -, ott pedig a megelőző naptári év valóságos keresete a számítás alapja.

Most akkor beszéljünk arról, képviselőtársaim, hogy tehát a főiskolás, egyetemista gyedre menők a minimálbér kétszeresét kapják alapnak, azok pedig, akik pályakezdő pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók és így tovább, és bírnak már 180 napos keresettel, ők pedig egy alacsonyabb kezdő fizetésből kiindulva kisebb összeggel mennek gyedre!

Én ebben látom az ellentmondást. Szeretném elmondani, hogy nem a főiskolások gyedjét fogom kevesellni, hanem azt, hogy ezt az ellentmondást tessék észrevenni, és ha lehet, valamilyen módon orvosoljuk ezt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 143 1999.06.22. 2:18  142-150

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Előrelátható volt, hogy 1999-ben a gyógyszerek támogatására szánt 123 milliárd forint nem lesz elég. A gyógyszerkasszát azonban bezárták, és kulcsát a pénzügyminiszter úr zsebébe tették.

A valóság azonban hamar rácáfolt az önök elvárásaira. Az elő negyedévi adatok ismeretében a kormánynak lépnie kellett. Áprilisban tehát engedélyezték a túllépést, a büntetés azonban nem maradt el.

Zároltak először is az Egészségügyi Minisztérium költségvetéséből pár milliárdot, köztük elvettek a védőnői szolgálattól 100 milliót, az igen szerény drogprevenciós programtól 15 milliót, a sürgősségi betegellátástól és -mentéstől 400 milliót, a daganatos betegek sugárterápiás feltételei javításától 200 milliót, az aneszteziológiai minimumfeltételek teljesítéséből 100 milliót. A társadalombiztosítás költségvetéséből zároltak újabb 5 milliárdot, e zárolás is kizárólagosan a gyógyító-megelőző ellátásokat érintette. A gyógyszerár-tárgyalások ilyen előzményekkel már csak arról szólhattak, hogyan lehetne lefaragni a hiányt a támogatások kurtítása révén.

A tárgyalások a végére értek. Eredménye az a megelőlegezett megtakarítás, amelyhez a betegek 5,5-6 milliárd forinttal többet fognak fizetni megszokott gyógyszereikért. Önök azt mondják, hogy az áremelkedés a tűrhető mértéken belül marad. Ezt majd minősítik azok a fekélybetegek és magasvérnyomásosok, akiknél a támogatás csökkenése a tartósan szedendő gyógyszereiket érinti. Ők fizetnek először a patikában. De a betegek és most már az egészségügy minden szereplője fizet a gyógyításra szánt összegek zárolásával, és ők fizetnek még egyszer, amikor a gyógyítás feltételeinek javítását célzó összegek is áldozatul esnek.

Kérdésem tehát, államtitkár asszony, kik a gyógyszertámogatások vesztesei, de kérdezhetem úgy is, hányszor vesztesei az önök megátalkodottságának a betegek és a gyógyítók. Köszönöm a választ. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 147 1999.06.22. 1:00  142-150

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Államtitkár asszony, köszönöm mindazt az információt, amelyet ön elmondott. Az alapkérdések azonban változatlanok. A Fidesz a választási program meghirdetett 40 pontjának 22. pontjában azt ígérte: "A gyermekek és az idősek számára biztosítjuk az olcsóbb gyógyszerhez jutást." Nem teljesítették. Önök félmilliárdot ígértek a kábítószer elleni küzdelemre, nem tartották az ígéretüket.

 

(13.40)

Önök még két hónappal ezelőtt is azt ígérték, hogy nem engedik meg a lakossági gyógyszerterhek növekedését. Nem tudták megtartani ezt az ígéretüket sem. Önök azt szeretnék sugallni, hogy a gyógyszerárak mérsékelt emelkedése azonos arányú a térítéssel, de ez nem igaz! A térítés az ár és a támogatás különbsége, a támogatás viszont csökken! Ezek az érdemi kérdések, és amíg erre nincs válasz, addig a többi csak fecsegés.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 153 1999.09.06. 2:16  134-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitában azért kanyarodtunk el idáig, mert nem a mi szándékunk volt eredetileg beállítani a gyed visszaállítását úgy, mint a népesedéspolitika megoldására tett végső és biztosan eredménnyel kecsegtető kísérletet.

Ellenkezőleg: arra hívtuk fel a figyelmet, hogy csak egy elemként tekintsük ezt a családtámogatások rendszerében. Bár az adott konkrét család esetében bizonyára ez a gyed megoldást hoz, amit képviselőtársam felhozott, mégiscsak azt a tudományos üléseken szokványos tételt szeretném előhozni, miszerint statisztikákkal szemben nem érdemes kazuisztikákat előhozni. Tehát egy eset kapcsán nem érvényes, amikor nagyon nagy bemutatott modellről vitatkozunk.

Mégis, képviselőtársamnak két dolgot szeretnék mondani, és egyben a miniszter úrnak is. Az utóbbi évtizedben a nők szerencsére egyre iskolázottabbak lesznek, és egyre inkább elfoglalják az őket megillető helyet a társadalomban, nemcsak a munkaerőpiacon általában, hanem az adott munkahelyeken, az adott hierarchiában, szeretnének szakmailag is előrehaladni, és ezért életük igen nagy dilemmája a család és a munka összeegyeztetése.

Ha most önök a gyed bevezetése mellett olyan pozitív, esélyegyenlőséget is növelő programokat tudtak volna előhozni... De mondjunk egy negatívat: ha nem tették volna a táppénzszabályokat olyanná, hogy ma a gyermeket nevelő nő, aki a munkahelyén van, a gyermekek betegsége miatt (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) veszélyeztetve kell hogy érezze a munkahelyét, akkor tovább is lenne miről beszélni. De kérem, ezeket még mindig nem késő megfontolni.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 195 1999.09.06. 1:58  134-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyimóthy Géza képviselő úr elmondott hozzászólására szeretnék reagálni. A legvégső mértékig tiszteletben tartva a képviselő úr hitét és álláspontját, szeretném azonban elmondani, hogy egy család, amelyik apából, anyából, gyerekből vagy gyerekekből áll, attól, hogy van papírja erről vagy nincs, nem tekinthető csonka családnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy talán ezt a kis kiigazítást megengedi nekem. És lehetséges, hogy nem is pontosan erre gondolt - ha mégis, akkor nagy tisztelettel megjegyzem önnek, hogy ez nem ugyanaz.

Ami pedig azt a kitételét illeti, hogy ma nagy divat erre hivatkozni, hogy a nők egyetemet végeznek és egyéb ilyen hóbortokat vesznek magukra, szeretném elmondani, hogy hála istennek. Ma Magyarországon a nők lassan képzettebbek lesznek, mint férfitársaik, magasabban iskolázottak, és őszintén remélem, hogy iskolázottságuknak és képzettségüknek megfelelően el fogják foglalni a társadalmi hierarchiában azt a helyüket, ami őket remélhetőleg megilleti.

Én azt szeretném, ha a polgárbarát kormány az esélyegyenlőségért küzdő nők, nőpolgárok barátja is lenne. Ilyen értelemben továbbra is fenntartom, hogy hiányoznak a családtámogatási rendszerből azok a pozitív elemek, melyek ezeknek a nőknek a kiteljesedéséhez, teljes életük megéléséhez szükségesek, és ezek még hátra vannak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 223 1999.09.06. 1:30  134-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Lehet, hogy a családpolitikai koncepció nem erről fog szólni, de a gyedről szóló törvénytervezet erről szól. Ha ugyanis nem erről szólna, nem lenne benne az a kitétel, hogy azok a családok, ahol az apa és az anya nem házassági közösségben, hanem élettársi közösségben él, ott az apa nem veheti igénybe a gyedet.

Én nagy örömmel hallgattam képviselőtársamat, minden filozófiai értekezéstől eltekintve, amikor megengedte, hogy ettől lehet, hogy vissza kellene lépni. Én őszintén remélem, hogy ettől konkrétan is vissza lehet lépni majd, nemcsak elvileg, amikor azt mondjuk, hogy a család, amelyik élettársi közösségben él, ott az együttélő apa és anya közül, ha szükséges és lehetséges, az apa is igénybe veheti majd a gyedet. Én konkrétan ennek a törvénynek ezzel a hibájával szerettem volna foglalkozni, és már a korábbi hozzászólásomban is ehhez tartottam magam. Lehetséges, hogy a közöttünk lévő értékválasztások és értékkülönbözőségek valóban meg is haladják ennek a törvénynek a kereteit.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 59-63 1999.09.07. 2:34  58-70

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügy válsághelyzete ma már mindenki által ismert. Az intézményi ellátórendszer összeomlóban van. A betegek gyógyításának lehetőségei egyre korlátozottabbak. Az állami és önkormányzati tulajdonú kórházak egyaránt hatalmas adósságot cipelnek.

A miniszterelnök úr szeptember 1-jei rádióbeszédében azt találta mondani, hogy nem szabad konszolidálni az önkormányzati tulajdonú, csődközelbe került kórházakat. Ha azokat tulajdonosuk nem tudja kihúzni a bajból, adják vissza azt az államnak. Az ő véleménye szerint a tarthatatlan helyzet oka a tulajdonviszonyok rendezetlensége; az állam úgyis a pénzt a költségvetésen keresztül különféle forrásokból adja a kórházaknak; harmadszor az állam nem tudja ellenőrizni a pénzek elköltését. Mindebből az az elvi következtetés adódik a miniszterelnök úr szerint, hogy egyetlen kórházat sem szabad konszolidálni, ha az önkormányzati tulajdonban van.

Miniszter Úr! A kórházak egyharmadának 30 napon túli tartozása van, közel 30 százalékban. 54 kórház tartozása összesen már meghaladja az 54 milliárd forintot. A nagy tartozók száma túlhalad a harmincon. Adósságuk nagy része abból keletkezik, hogy működésük költségei nagyobbak, mint a szolgáltatásért befolyó összeg; pótlásra, fejlesztésre nincsen pénz.

Kérdezem a miniszter urat a miniszterelnök helyett:

Milyen stratégia van az önök kijelentése mögött az egészségügyi ellátórendszer működésének biztosítására? Tervezik-e az intézmények újraállamosítását? Mi lesz a következménye az önkormányzati kórházak tömeges csődjének? Bezárás? Leépítés? Eladás? Privatizálják? Államilag konszolidálják? Hol van a fedezete a miniszterelnök ötletének abban a költségvetésben, amely az önök számításai szerint...

ELNÖK: ...Képviselő asszony, kérem, fejezze be a mondatát!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): ...jövőre is az infláció mértéke alatt kap forrásokat? Ez jelenti, hogy...

ELNÖK: Képviselő Asszony! Elnézését kérem, nincs módomban önnek a továbbiakban...

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): ...2000 az egészségügy éve lesz? Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 67 1999.09.07. 1:08  58-70

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Miniszter Úr! Én pontosan idéztem, ajánlom a miniszter úr figyelmébe a rádiónyilatkozat pontos, szöveghű változatát, ön is elolvashatja.

A kérdésemre nem válaszolt. Ha a kormány valóban gátat akarna vetni az önkormányzati kórházak eladósodásának, akkor megnövelné az önkormányzati tulajdonú kórházak forrásait, és nem államosítaná őket. Megfontolná az egészségügyi normatíva bevezetését. Ha a kormány tisztában lenne az egészségügy valóságos helyzetével, nem zárolta volna az elégtelen működési előirányzatokat, nem értékelné le a kórházak teljesítményét, megteremtené a béremelés garanciáit; a saját programjával ellentétben nem tenné, hogy a gondoskodó állam varázsigéjével gyógyírt ígérjen a vészhelyzetben levő kórházaknak, hanem akkor azon lenne, hogy az önkormányzatok megőrizhessék felelősségüket és lehetőségeiket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a lakosság egészségügyi ellátásáért.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 117 1999.09.09. 2:06  1-136

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): A tisztelt képviselőtársam bevezető mondataira szeretnék reagálni. Azt gondolom, végzetesen össze tetszett keverni a családoknak nyújtandó támogatásokban a gyermekeknek nyújtandó támogatásokat, a szülőknek juttatandó támogatásokat, az alanyi jogú támogatásokat, a szegénység leküzdésére nyújtott támogatásokat, így aztán ennek az eredménye lett, hogy a gyermekek után járó támogatásokban az adókedvezményt a gyermektámogatásokhoz tetszett besorolni, és a szociális támogatások közé pedig a családi pótlékot.

Én azt gondolom, hogy ilyen értelemben egy kicsit újra kellene gondolni a kritikát, amit hozzánk intézett, mert mi ilyen értelemben nem bíráltunk, és nem is ment el egyetlen felszólalás se ebbe az irányba. Amit bíráltunk, az az, hogy a gyermekek után járó kedvezményekből vagy a gyermekeknek járó támogatásokból a jelenlegi kormányfilozófia szerint kik a kedvezményezettek, és kik azok, akik kimaradnak ezekből a támogatásokból. Azt mondtuk, hogy miközben az előző évi támogatást igénybe vevők esetében az adójóváírások mértékében kimaradt körülbelül 30 százalék, jövőre a változások miatt, az adójóváírások lehetőségének korlátai miatt valószínűleg körülbelül 40 százalék fog kimaradni. Ezért azt mondtuk, hogy a gyermekeknek járó kedvezmények méltányosabb elosztása az lenne, ha a családi pótlék összegét is meg lehetne emelni, akár úgy is, hogy az adókedvezmények mértéke egy kicsit kisebb legyen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 125 1999.09.09. 1:09  1-136

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Mádi képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy valóban a családi pótlékok értékmegőrzése az előző kormány ideje alatt sem sikerült, de erre csak azt szeretném mondani, hogy a Fidesz kormányzása alatt meg végképp nem. (Mádi László: Nem igaz! Megmutatom az adatokat.) Azt gondolom, tessék szíves lenni megnézni, hogy a családi pótlékok mennyit emelkedtek az elmúlt évben, és mennyit fognak a tervezetek szerint a következő évben, és akkor ebből talán a százalékszámításaink mégiscsak egyformák lehetnek. (Mádi László: Reálértékromlás, reálérték-csökkenés, azt nézzük meg!) Ami pedig azt illeti, hogy ki maradt ki és ki került bele: aki kimarad, az természetesen az, aki a családi adókedvezményben nem részesülhet. Ezt lehet sokféleképpen ragozni, de azok a családok, ahol az összjövedelem nem éri el azt a mértéket, hogy az adókedvezményt igénybe vegyék, mindegy, hogy honnan nézzük, de természetesen ők kimaradnak. Ilyen értelemben tehát ők elveszítették azt a kedvezményt, amit a többiek igénybe tudnak venni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 7 1999.09.10. 13:15  1-122

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban és a mai napon is arról beszélünk, hogy az adókból és a járulékbevételekből meghatározható bevételek hogyan fogják biztosítani mindazokat az ellátásokat, amelyeket a költségvetésből és a költségvetés nagy alrendszereiből biztosítani kell.

Arról döntünk, hogy milyen bevételei származnak a társadalombiztosítási alapoknak, azokat milyen szabályok között fogjuk behajtani, hogyan kell őket megfizetni, és hogyan fogjuk őket felhasználni. Ezeknek a döntéseknek az ismeretében tudni fogjuk, hogy a következő évi költségvetés készítésekor mire számíthatnak majd a nyugdíjasok, milyen nyugdíjemelésre; mire számíthatnak majd a betegek és a rászorulók, milyen táppénz, milyen pénzbeli és milyen természetbeni ellátások állnak a rászorulók rendelkezésére. Vagyis ezek a szabályok arra valók, hogy megalapozzuk a költségvetést és a társadalombiztosítás jövő évi költségvetését.

Az adó- és járuléktervezetek mellé a kormány két mellékletet adott, és azt mondta, hogy ezeket használjuk együtt ezekkel a törvényjavaslatokkal, és ezekben a mellékletekben egyfelől az indokolásokhoz még egy külön magyarázatot fűz, megvilágítja az összefüggéseket a maga szándéka szerint, másfelől gyakorlatilag bemutatja, mintegy elő-költségvetésszerűen, hogy hogyan fogjuk felhasználni azokat a bevételeket, amelyek rendelkezésünkre állnak.

Horváth Zsolt képviselőtársam a Fidesz képviseletében már elmondta, hogy melyek azok a makrogazdasági mutatók, amelyekkel számolni kell, milyen lesz a gazdasági növekedés, a várható infláció, hogyan fog alakulni a nagy alrendszerek kondíciója, és azért ebből meg kell ismételni legalább hármat.

Az egyik, hogy a gazdaság jó pályán halad, a makrogazdasági környezet stabil, hogy a nemzeti jövedelem termelése gyors ütemben és egyenletesen jövőre is megvalósul, hogy az infláció a kormány tervei szerint 6 százalék lesz (Dr. Horváth Zsolt: 6-7 százalék!), hogy a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás a kormány tervei szerint úgy fog változni, hogy valamilyen mértékben csökkenő tendenciában kerül újraelosztásra, és a jövedelmek egy része az állampolgároknál marad.

(9.20)

Akkor hát arról is beszéljünk, hogy ilyen jövő évi kondíciók mellett vajon mire jut azoknak, akik ezekből az ellátásokból - amiket a bevételek megalapoznak - majd részesedni fognak. Mert ezekben a mellékletekben persze az is benne van, hogy a jövő évben a társadalombiztosítási alapokban az állami költségvetés szerepe lassan, kis mértékben ugyan, de tovább csökken. És persze az is benne van már előre, hogy a nyugdíjemelés mértéke 8 százalék körül lesz. Az is benne van, hogy az egészségbiztosítási alapok az infláció mértéke alatti, mintegy fele mértékű részesedésre számíthatnak.

A járulékok mértékének meghatározásakor persze az is megmutatkozik a számok mögött, hogy egy kormánynak van-e stratégiája egy adott ellátási struktúra működtetésére, és persze az is megmutatkozik, hogy van-e a kormánynak koncepciója arra, hogy ha egy adott struktúra nem működik, egy új struktúrát finanszírozzon.

Ezt a stratégiát már tavaly is számon lehetett volna kérni, de még adtunk a kormánynak - persze - egy évi türelmet, mert ennyi járt neki. Mégis mi volt tavaly? Már tavaly is látszott, hogy az adott, beszedett járulékokból és adókból a biztosítási rendszerekben a jogosult ellátások, az egészségügyi ellátás struktúrája nem működtethető azon a színvonalon sem, amit az előző évben biztosítani lehetett. De türelmesek voltunk, mert arra vártunk, hogy ebben az évben új struktúra fog megjelenni, és ezekhez kell majd a forrásokat biztosítani. Vártunk tavaly ősszel arra, hogy a tavalyi év végén lesz egy új struktúra; vártunk tavasszal arra, hogy a tavaszi ülésszak végére lesz; vártunk nyáron arra, hogy majd ősszel; most már hetente változik, mert a múlt héten még vártunk októberre; aztán vártunk október végére, novemberre; és persze most már várjuk azt, hogy majd hogy lesz jövőre. Mivel azonban jövőre a struktúraváltozás csak előremutató lehet - hosszú és bonyodalmas utakon -, a következő évben az adott költségvetési forrásokból ezt a struktúrát kell finanszírozni. Az én meggyőződésem szerint ez lehetetlen.

Ezért a következőt állítom: a társadalombiztosítási alapok költségvetése nem lesz megalapozott, a kormánynak nem lesz stratégiája az ellátások finanszírozására, az adott struktúrák fenntartására. Ezt pedig arra alapozom, hogy ebben az évben az egészségügyi ellátásokból folyamatosan vissza kellett lépni - mennyiségében és minőségében is. A gyógyító-megelőző kassza ellátásai csökkentek, a háziorvosoknak jutó pénz már most, ősszel csökken, a gyógyszerek támogatására szánt keret nem volt elég, a rászorulók terhei megnőttek, a műszerek beszerzésére szánt keretek nem voltak elegendők, az amortizáció fedezésére nem volt pénz; a kórházak a csőd szélére kerültek éppúgy, ahogy kerülnek jövőre is; összevonások, hiány; a rendszer alulfinanszírozott, a intézkedések hektikusak, kapkodóak, egyik hétről a másikra változnak, és ezt lassan sem az ellátó, sem a beteg nem tudja követni.

Ha ez várható volt tavaly, várható lesz jövőre, akkor persze azt kell megvizsgálni, hogy szükségszerű volt-e egy évvel ezelőtt a gyors, 6 százalékot kitevő járulékcsökkentés. Persze, azt mondhatjuk, hogy igen, szükségszerű volt, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában ez benne volt, ezért hát meg kellett csinálni.

Volt-e alapja? Azt mondom, nem volt alapja, és ilyen értelemben persze már nem volt szükségszerű sem, hiszen nem lehetett ilyen járulékcsökkentés mellett az alapok működését biztosítani.

Mi változik jövőre? Érdemben látszólag nem változik semmi. A járulékok mértéke nem változik, legfeljebb annyiban, hogy az egészségügyi hozzájárulás 300 forinttal megemelkedik. Azt gondolom, hogy ez valóban nem érdemi változás, és mivel a struktúra adott, a források adottak, a bevételek adottak, ezért a következmények is adottak lesznek.

Indokolt-e, hogy a társadalombiztosítási alapok bevételeihez az állam csökkenő mértékben járul hozzá? Azt mondom, nem indokolt. Az egészségügyi ellátásban az egészségügyi alapoknál az egy betegre fordított összeg nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony. Ezt számtalan tanulmány és természetesen ma már a közvélemény is ismeri.

Ma a nyugat-európai országokban - ha úgy tetszik, a fejlett országokban, ha úgy tetszik, a fejlett világban - az állam hozzájárulása a költségek viseléséhez nem csökkenő tendenciát mutat. Ellenkezőleg: nő. Így lehet még az adott környezetben is biztosítani az úgynevezett orvosilag lehetséges és gazdaságilag szükséges kitételek mellett, hogy a haladó orvostudomány és az emelkedő költségek mellett a betegek valóban korszerű ellátásokhoz jussanak.

Meg kell még vizsgálni, hogy szigorítandók-e tovább a táppénzszabályok az utóbbi évek trendjének ismeretében, hiszen a táppénzre fordítható költségek fokozatosan csökkennek. Erre nem szeretnék részletesen kitérni, képviselőtársaim foglalkoznak ezzel.

Indokolt volt-e a járulékbehajtást áthelyezni az APEH-hez? Indokolt volt-e az egészségbiztosítási alapoktól ehhez pénzt, forrást biztosítani? Indokolt volt-e ezeket a forrásokat év közben megnövelni, indokolt-e a jelenlegi kiadási szükségletek mellett további átcsoportosításokat biztosítani? A behajtási eredmények ismeretében azt tudjuk mondani, hogy ez ma még nem dőlt el, ma úgy látszik, hogy még nem elég hatékony a behajtás. Maga az APEH ismeri el, hogy a járulékbehajtási fegyelem nem javult érdemben; azt is, hogy a bevételek biztosítása, a számlák vezetése, egyáltalán, a rendszer működése az átállás periódusában ma még elég bizonytalan. A múlt héten meghallgattuk a bizottság elnökének indítványára a társadalombiztosítási alapokat felügyelő politikai államtitkárt, aki jelentős bizonytalansággal tudott csak beszámolni arról, hogy a járulékbevételek, behajtások teljesítése milyen.

Végül, kedves képviselőtársaim, ilyen kondíciók ismeretében, hogy tudniillik várhatóan szűkülnek az állami ellátások, indokolt-e az öngondoskodás eddig kialakított formáiból, a támogatásból való visszalépés? Indokolt-e az önkéntes kiegészítő pénztárak adókedvezményének csökkentése? Indokolt-e a magán-nyugdíjpénztári befizetések befagyasztása? Azt gondolom, hogy ilyen ellátási színvonal, ilyen állami gondoskodás mellett bizony, mondhatjuk azt, hogy nem indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó- és járuléktörvények módosítása ismeretében azt tudjuk mondani, hogy a kormánynak nincs stratégiája arra, hogy a következő évben biztosítsa a társadalombiztosítás nagy alrendszereinek, a társadalombiztosítási alapok - köztük az Egészségbiztosítási Alap - működtetését.

 

(9.30)

Ezzel kockáztatják állampolgártársaink biztonságát, ehhez pedig a Magyar Szocialista Párt nem ad támogatást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 13 1999.09.10. 2:04  1-122

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Azt állítottam, hogy a kormánynak nincs stratégiája a struktúra finanszírozására. Ebben az ügyben lefolytathatjuk a parlamentben a vitát, állok elébe, én azonban ezeket az ellátásokra fordítható pénzekre, az adott struktúra működésére és a rendelkezésünkre álló adatokra alapoztam.

Azt is állítottam, hogy az új struktúra pedig nincs kész. A miniszter úr elmondta a struktúra néhány elemét, az új egészségügyi struktúráét, azonban azt gondolom, hogy ez nem maga a rendszer. Ezért én tisztelettel újra és újra várom, hogy ezt a következő év valamely időszakában vagy az év végén - vagy amikor készen lesz -, elénk bocsássák, és ezt megbeszélhessük.

Horváth képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy akkor ráadásul nem egy országban élünk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy én mást látok, mint a képviselő úr, hanem nem is azt élem meg! Velem együtt azonban megéli ezt a kórházakban dolgozó orvosok, nővérek többsége, akik ebben az évben ezekből a fedezetekből nem kapták meg az ígért béremelést, ahol nem lehetett fejleszteni a megfelelő mértékben, ahol a Kórházszövetség, a Gazdasági Vezetők Egyesülete azt mondja, hogy fokozatosan vissza kell lépni az ellátások tartalmából. (Dr. Horváth Zsolt: Nem igaz!)

Ezért azt gondolom, hogy ha a képviselő úr eljött volna a múlt héten arra a bizottsági meghallgatásra, vagy elolvasta volna az elénk terjesztett dokumentumokat, akkor az ön számára is világos lenne, hogy milyen problémákról beszélek.

Köszönöm szépen. (Dr. Horváth Zsolt: Ott voltam! - Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 25 1999.09.10. 1:54  1-122

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Képviselő Úr! Ez nagyon érdekes taktika, hogy tudniillik amikor azt mondjuk, az objektív helyzetet feltárva, a nehézségeket is elmondva változtatási igénnyel lépünk fel, és elmondjuk, hogy a rendszerben élők és dolgozók és a rendszert igénybe vevő betegek helyzete milyen, akkor a dolgozókért is aggódunk. Önöknek persze egy kicsit sem baj, amikor meg lehet őket fenyegetni különféle szankciókkal. De amikor meg kell hivatkozni, meg kell védeni egy állítást, akkor persze be lehet őket rángatni ebbe a körbe.

Képviselő Úr! A következőt szeretném mondani: "Külső források bevonása nélkül az intézményrendszer, a struktúra működőképtelen lesz, a lakossági ellátás sérül, a szakmai tartalom végletesen leszűkül" - mondta a bizottsági ülésen a Kórházszövetség elnöke. Az ön által meghivatkozott Nemes János pedig azt mondja: "Az 1999-es szinten lehet legfeljebb számolni, nem várható előremozdulás, a kórházak gazdálkodását több önkormányzati vagy kincstári biztos koordinálja, újabb eladósodási hullám várható." Ne tessék a Nemes urat ebben az ügyben olyan módon citálni (Varga Mihály: Melyik törvény vitája van, elnök úr?), mintha ő az önök politikáját és stratégiáját védené!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 35 1999.09.10. 1:02  1-122

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Babák Képviselő Úr! A felszólalásomban a társadalombiztosítási alapok bevételeiről beszéltem, arról, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásai az inflációtól elmaradó mértékben fognak emelkedni. Beszéltem a Nyugdíjbiztosítási Alapok helyzetéről, a járulékbehajtásról és -fizetésről.

Nem megyek bele abba a vitába, amit ön velem szemben kezdeményezett 23 éves orvosi gyakorlattal, az elmúlt négy évben aneszteziológus és intenzív terápiás orvosként, és a Magyar Orvosi Kamara megyei elnökeként, aki vállvetve küzdött a mostani miniszterrel, Gógl Árpád miniszter úrral, az akkori kamara országos elnökével, az egészségügy helyzetének javításáért. Ez az én curriculumom, Babák képviselő úr, és azt gondolom, hogy nekem van erkölcsi alapom számon kérni azt, ami elmaradt, és azt is, ami nem lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 117 1999.09.10. 2:03  1-122

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Noha Gidai képviselőtársam megszólalásának igen sok mozzanatával nem értek egyet, mégis szeretném azokat megerősíteni, amelyekkel egy ágazat érdekében maradéktalanul azonosulni tudunk.

Ennek pedig két olyan eleme van, amire újra és újra ebben az adó- és járulékvitában makacsul magam is és képviselőtársaim is visszatértek. Ez pedig az, hogy nem lehet megengedni, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak növekedése alacsonyabb legyen, mint a várható infláció, tehát hogy az ide csoportosuló források értéke még az ez évi szinten való értékmegőrzését se biztosítsa. Ezt pedig egyféleképpen lehet most már a beterjesztett törvényjavaslat útján elérni: a társadalombiztosítási alapokban a költségvetési támogatás mértéke emelkedjen meg! Ma már sokszor elhangzott ebben az Országgyűlésben, hogy az állam hogyan járult hozzá az egészségügyi és nyugdíjellátások kérdéséhez. Ezt sok képviselőtársam érintette. Én pedig újra és újra arra szeretnék visszatérni, hogy a társadalombiztosítási alapok működtetését elsősorban az a 800 ezer munkavállaló és munkáltatója biztosítja, mintegy 91,6 százalékos mértékben, amiből 10 millió magyar állampolgár egészségügyi ellátását fogják biztosítani. Azt vetem a kormány szemére, hogy ezeknek a járulékalapoknak a kiszélesítését nem tette meg. Azt vetem a kormány szemére, hogy nem segítette az ellátások bővülését, sőt szinten tartását sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 96 1999.09.27. 12:55  47-113

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban a költségvetés zárszámadásáról benyújtott törvénytervezet kapcsán két fejezetre, a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Minisztérium fejezeti gazdálkodására, a benne foglalt szakmai tartalomra is szeretnék kitérni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az a két tárca, melyet alapvetően érintett a kormányváltás. Nemcsak arról van szó, hogy megváltozott körülmények között kellett folytatni egy kormány célkitűzéseinek megvalósítását vagy azokat meg kellett változtatni, hanem, mint jól tudjuk, a Népjóléti Minisztériumból két ágazati minisztérium lett: a Szociális és Családügyi és az Egészségügyi Minisztérium, továbbá a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz új feladatok is átkerültek a Munkaügyi Minisztériumból. Ezért tehát indokolt, hogy kellő mérséklettel és toleranciával vizsgáljuk meg ennek a minisztériumnak a gazdálkodását és a szakmai tevékenységét.

Ez a tolerancia azonban nem érinthet bizonyos részeket. Ezek pedig a gazdálkodással, a számviteli fegyelemmel összefüggő kérdések. Ezek vizsgálata kapcsán az Állami Számvevőszék jelentése igen szigorúan fogalmaz. Az egész fejezet olyan súlyú és tartalmú, hogy magát az egész számvevőszéki jelentést ide kellene idéznem, de engedjék meg nekem, hogy ebből csak egy részt vegyek ki: "Nem valós a fejezet zárszámadása, sérült a bizonylati elv és az okmányfegyelem. Nem tartották be a számviteli politikában a kormányrendeletet. A számviteli fegyelem megsértése, a könyvvezetés hiányosságai, szabályozatlanságai rosszul funkcionáló belső ellenőrzésre vezethetők vissza." Felvetették a személyes felelősség kérdését is.

Az Állami Számvevőszék képviselője a bizottsági ülésen tájékoztatta a bizottságot, hogy megállapításaikat a Pénzügyminisztérium maradéktalanul elfogadta. Az intézkedések folyamatban vannak, és személyi felelősségrevonásra is sor fog kerülni. Ezek után különösen sajnálom, hogy a bizottság ülésén nem jelent meg a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője. Noha pontosan tudjuk, hogy a törvényjavaslat előterjesztője a Pénzügyminisztérium, mégis, a bizottságnak módja sem volt a feltett kérdésekre az ágazati minisztérium képviselőjétől választ kapni; és különösen sajnálom, hogy most, a törvényjavaslat parlamenti vitájában sincs kinek feltenni a kérdéseket, hiszen a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője most sem tiszteli meg a Házat a jelenlétével. (Béki Gabriella: Úgy van! - Varga Mihály: Nem ő az előterjesztő.)

Túl az ágazati gazdálkodást érintő fejezeten, néhány konkrét szakpolitikai kérdést szeretnék érinteni, és ezek között persze, már találunk pozitívakat is.

Az első ilyen, hogy még a Horn-kormány idején, 1997-ben elfogadott gyermekvédelmi törvény kapcsán 1998. január 1-jétől bevezetésre került a rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Minket sokszor ért az a vád, hogy nem támogatjuk a családokat, és nem segítjük a rászorulókat. Ezért tehát szükséges itt, a Ház előtt is megismételni a jelentést, miszerint 200 ezer gyermek után részesültek a családok rendszeres gyermekvédelmi támogatásban 24 milliárd 300 millió forintos éves keretben.

A másik ilyen pozitívum - és természetesen ez a Fidesz-kormány pozitívuma is, hiszen folytatta az általunk megkezdett támogatási rendszert, és ehhez nem nyúlt hozzá. Ennek különösen örülünk, és tudjuk, hogy ezt a programot erősíteni fogja a következő évben is.

A harmadik ilyen pozitívumként említeném, hogy 1998-ban indult el a szociális intézményi körben az a létszámfejlesztési program, amelynek során a fogyatékosintézetekben a minimális létszámfeltételek megtartását tűzték ki célul, és ennek kapcsán a bentlakásos szociális intézmények 1300 álláshellyel bővültek, és ezzel szolgálják a bentlakók érdekeit.

Tisztelt Országgyűlés! Azért néhány megfontolásra érdemes hiányosságot is szeretnék felsorolni. A Szociális és Családügyi Minisztérium szakmai felügyelete alatt működik, elkülönítetten, a Munkaerő-piaci Alap. Aki végigolvassa az ágazati minisztérium jelentését, és felidézi az elmúlt éveknek a munka világát érintő konfliktusait, azoknak nem kell ecsetelnem, hogy ezen a téren van még mit javítani.

Az elmaradt programokból, ami a '98. évi költségvetési évre vonatkozik, két hiányt szeretnék elmondani, és ajánlom a kormány tisztelt jelen lévő tagjai és a kormánytöbbség oldalán ülő képviselők figyelmébe is azokat a maradványokat, amelyeket valószínűleg értelmes célok érdekében fel kellett volna és fel lehetett volna használni. A térségi válságkezelő programokból 70 millió forint maradványt nem tudtak értelmesen elkölteni 1998-ban. A családsegítő központok fejlesztéséből 15 millió forint zárolás történt, és miután ezek feladatelmaradással is párosultak, ezeknek az előirányzatoknak nincs esélyük arra, hogy az ágazati minisztériumnál maradjanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még két olyan elmaradt dologról szeretnék beszélni, ami ugyancsak elég szomorú. Az otthonteremtési támogatásból 44 millió forintot használt fel 1998-ban a kormány, és 556,4 millió forint maradt bent.

 

(19.00)

Azt gondolom, ezek a számok magukért beszélnek, és őszintén sajnálom, hogy a gyermektartásdíj megelőlegezésére szánt előirányzat gyakorlatilag érintetlen maradt.

Ami a többi ágazati szakmai programot érinti, ezek teljesítése - és ezt a minisztériumban ülő szakapparátusnak szeretném mondani - jó szakmai színvonalon történt meg. Az évközi beszámolók során a bizottsági vitában több alkalommal hallgathattuk, hogy ezeknek az előirányzatoknak a gondos kezelése, de legalábbis a törekvések megtörténtek.

Tisztelt Bizottság! Ami az egészségügyi minisztériumi fejezetet illeti, itt természetesen olyan nagy probléma nem volt, hiszen a minisztérium kettéválásával az Egészségügyi Minisztériumnál az eredeti feladatok maradtak, az eredeti előirányzatok nagyobb része megmaradt, ilyen értelemben csak folytatni kellett a munkát. Az Állami Számvevőszék és az ágazati minisztérium jelen lévő képviselője is dicsérően állapította meg - és ezt szükséges itt a parlamentben újra elmondanom -, hogy az előirányzatok felhasználása 1998-ban a kormányváltásig csak időarányosan teljesült. Nagyon gyakran éri az előző kormányt az a vád, hogy az előirányzatokat az 1998-as évben már elköltötték, vagy olyan kötelezettségekkel terhelték meg, hogy a kormánynak nem maradt szabad mozgástere.

Ezért tehát különösen fontos ezt a megjegyzést megtenni, annál is inkább, mert így aztán megkérdezhetjük, hogy a fennmaradt előirányzatokra fordítható összegeket vajon jól, szakmailag helyesen és a szükséges mértékben használták-e fel a fejezetet kezelők. Itt már nincs nagy okunk a dicsekvésre, mert sajnos a szakmai előirányzatoknál igen jelentős pénzmaradványok vannak, ezek közül néhány teljesüléselmaradás, hogy ezt a fanyelvet használjam, nagyon komoly szakmai programsérülést jelent. Bizonyos szakfeladatok, ilyenek például azok az előirányzatok, amelyek arra szolgáltak volna, hogy például a betegek ellátását szolgáló eszközök beszerzése vagy nemzetközi programokhoz való csatlakozás valósuljon meg, maradtak teljesületlenül. Különösen fájó, hogy a világbanki programok a pályázati eredményhirdetés pillanatában semmisültek meg, és mivel nincs esély arra, hogy eredményesen tudjunk ennek az átirányítására pályázni, ezen pénzek jó része sajnos el is veszett.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy miközben a pénzügyi fegyelem teljes volt, és az előirányzatokra való költés számszaki elszámolása korrekt, mégsem sikerült megvalósítani, hogy a minisztériumban az Állami Számvevőszék képviselői az egészségpolitikai főosztálytól az egészségügyi feladatok szakmai teljesítéséről korrekt tájékoztatást kapjanak. Ezt azért sajnáljuk, mert egy parlamenti képviselő, egy Országgyűlés és egy egész ország számára is nagyon fontos, hogy ne csak a pénzt lássuk, hanem a mellérendelt feladat értelmességét is meg tudjuk beszélni egy ilyen zárszámadáskor. Nemcsak a zárszámadás elkészítéséig, hanem az Állami Számvevőszék jelentése után sem teljesült az a követelmény, hogy a szakmai teljesítés szakmai korrektségét tudja megállapítani az Állami Számvevőszék és így a tisztelt Országgyűlés.

Így hát, tisztelt képviselőtársaim, felemás érzéssel vehetjük a kezünkbe a két fejezet zárszámadását, és csak azt tudom magunknak mondani, hogy őszintén remélem, hogy a jelentések és az Állami Számvevőszék által is leszűrt tapasztalatok egy jobb előkészítettségű költségvetés mellett egy korrektebb feladatmeghatározás és teljesítés mellé fog majd szegődni az Országgyűlés. Sajnálom, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége, úgy látszik, ebben a vitában nem érdekelt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 120 1999.09.27. 3:00  113-179

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998-as költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági vitája során ellenzéki képviselőtársainkkal a benyújtott törvényjavaslat általános vitára bocsátása ellen szavaztunk. Ellenvéleményünk alátámasztására az Állami Számvevőszék megállapításait is felhasználtuk. Kifogásaink főbb pontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze.

Nem láttuk megalapozottnak a törvényjavaslatban leírt tartósan befektetett eszközök között nyilvántartott vagyonelemek értékvesztésének mértékét, ezt az Állami Számvevőszék sem tudta adatokkal alátámasztani.

Nem fogadjuk el, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak 1998-ban megállapított, de '98-ban át nem adott összeg közötti különbséget az Egészségbiztosítási Alap 1999-es költségvetéséből pótolják ki.

Nem fogadjuk el a zárórendelkezésekbe bújtatott 1999. évi pótköltségvetést. Ennek keretében a hiányt a kormány 2968 millió forinttal emelné meg. Az előterjesztő véleményünk szerint nem mutatta be a közel 3 milliárd forint többlethiány pótlásának forrását.

Nem fogadjuk el, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknak ingyenesen juttatott vagyonkörből az előterjesztő kiveszi a VII. kerületi Wesselényi utcai ingatlant, mert ezzel véleményünk szerint önkényesen csökkenti le az értékesíthető vagyon értékét, ellentételezés nélkül.

Nem fogadjuk el, hogy a járulékbevételek 101 százalékos teljesítése esetén az Egészségbiztosítási Alapról 767,3, a Nyugdíjbiztosítási Alapról pedig 1007 millió forintot az APEH járulékigazgatásának személyi juttatásaira fordítson.

Nem értünk egyet a 23. §-ban megfogalmazottakkal, a társadalombiztosítási alapok előirányzatának csökkentésével az APEH dolgozóinak jutalmazására.

(21.20)

Nem értünk egyet azzal, hogy az egészségbiztosítási alapok hiányát, közte a gyógyszerkassza hiányát önkényesen változtatta meg menet közben a Pénzügyminisztérium, illetve az előterjesztő.

Összességében mindezek után azt javasoljuk a kormánynak, hogy a pótköltségvetést - ha úgy tervezi - nyújtsa be külön, és a társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetését nyújtsa be külön, ez a kettő együtt elfogadhatatlan az ellenzéki képviselők számára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 132 1999.09.27. 14:57  113-179

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban igaza van a Számvevőszék elnökének, amikor azt mondta, hogy a társadalombiztosítás költségvetési zárszámadásakor, egyáltalán amikor a társadalombiztosítás költségvetéséről beszélünk, akkor nem egyszerűen számviteli, pénzügyi, pénzügytechnikai dolgokról kell beszélnünk, mert ezek mögött a számok és jelentések mögött a társadalom túlnyomó többségét érintő dolgok állnak. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot vesszük: áll mögötte néhány millió nyugdíjas, családtag, eltartott; áll mögötte egy államilag biztosítékul szolgáló rendszer, vagy nem áll; áll mögötte egy szándék az öngondoskodás segítésére, vagy nem áll; áll mögötte az egészségbiztosítási alapoknál természetbeni és pénzügyi szolgáltatások összessége; áll mögötte olyan támogatás, amelyet csak ezekből a forrásokból remélhetnek az emberek. Ezért tehát különös felelősséggel bír mindenki ebben az Országgyűlésben, amikor pro vagy kontra egymás sértegetésének az igényével olyan dolgokat mond, amiknek a következményeivel ő maga nem számol. Azért fontos a társadalombiztosítás költségvetésének ez évi zárszámadásáról beszélni, hogy pontosan tudjuk, hogyan kell majd a következő évi költségvetést elkészíteni úgy, hogy a hibáinkat ne ismételjük meg.

Tisztelt Selmeczi Gabriella Képviselőtársam! (Bauer Tamás: Államtitkár asszony!) Azt mondta, hogy vonjuk le a tanulságokat, és ezzel én magam maradéktalanul egyetértek. Ezért tehát vonjuk le közösen az 1998. évi társadalombiztosítási költségvetés zárszámadásának a tanulságait! Való igaz, hogy a '98-as költségvetést a Horn-kormány készítette. De az is igaz, hogy a második félév tényadatainak az ismeretében tettünk kísérletet arra, hogy megismerve a saját fogyatékosságainkat - ha úgy tetszik -, az előirányzatok várható túllépését, nyújtson be a kormány egy pótköltségvetést - ezt akkor önök elutasították.

Azt kértük az 1999-es társadalombiztosítási költségvetés elkészítésekor, hogy vonjuk le közösen azokat a tanulságokat, amelyeket '98 kínált. Önök mégis beterjesztettek egy olyan költségvetést, amelyről már 1998 ősz végén és telén biztosan tudtuk, hogy nem lehet teljesíteni.

Azt mondtuk: akkor elő azokkal a reformértékű lépésekkel, amelyek között ez a társadalombiztosítási költségvetés ilyen források mellett teljesíthető! Hol vannak ezek a reformértékű programok? Azt mondtuk év közben, hogy tessék vigyázni, mert ez az 1999. évi költségvetést is veszélyezteti. Azt tudom mondani, hogy önök érdemben nem tettek semmit, államtitkár asszony! A bevételek oldaláról a költségvetés évek óta olyan, hogy az Állami Számvevőszék nagyon óvatos fogalmazása mindig csak azt engedi meg, hogy elmondja: a társadalombiztosítás költségvetése feszített. A teljesítése csak akkor lehetséges, ha valamennyi általunk elképzelt bevétel az optimális szinten teljesül, s ha a kiadásokban valamilyen módon azok teljesülnek, vagy nem teljesülnek, amiknek egyébként a túlteljesítésére mindannyian előre - bocsánat - akár mérget is vehetünk.

Pontosan ugyanez történt, mert a járulékok beszedése 1998-ban a munkáltatók, a munkavállalók részéről tulajdonképpen az előirányzatnak megfelelően teljesült. De az egészségbiztosítási hozzájárulások teljesülése éppúgy nem teljesült most sem, ahogy nem fog teljesülni 1999-ben sem. Itt tehát a bevételekből megint lesz valamennyi deficit.

A kiadások tervezésekor azért azt el kell mondani 1998-ról, hogy az első olyan év volt a kényszerű gazdasági megszorító intézkedések után, amikor a nyugdíjak reálértékében lényeges javulás volt. Ezt azért, azt gondolom, mindannyian jóleső érzéssel könyvelhetjük el. De hogy augusztusban hogyan változik, lehet hogy már közösen kellett volna tudnunk és eszerint intézkedni. Hogy a nyugdíjreformnak mik lesznek a következményei, arról ebben a Házban ebben az évben és az elmúlt évben már többször politikai vitát folytattunk le.

Újra csak azt tudom elmondani, amit valamennyi képviselőtársammal már sokadik alkalommal elmondtunk, hogy a kiegészítő nyugdíjpénztárakba, magánnyugdíjpénztárakba juttatott pénzek nem vesztek el ebből a rendszerből maradéktalanul, sőt, nagyobb részben nem vesztek el.

Ami az egészségbiztosítási alapok működését illeti: igen, úgy ahogy azt a képviselő asszony mondta, valóban végig kell nézni az összes kiadási előirányzatot. Természetesen végig kell nézni a gyógyszerkasszát is.

(21.50)

De képviselő asszony, emlékeztetem, hogy azt mondtuk, hogy próbáljunk meg - vagy önök próbálják meg, ha ez nekünk nem sikerül - olyan reformértékű lépéseket hozni, úgy változtatni a támogatási rendszert, hogy a gyógyszerkasszát valamennyire tartani lehessen. De kérdezem én, képviselő asszony: megtörtént ez? Nem történt meg. Ezért hát azt gondolom, hogy nem érdemes egymásra mutogatni, mert az azóta eltelt egy évben sem történt meg olyan mértékben, hogy érdemi változás következhetett volna be. És csak szeretném emlékeztetni a képviselő asszonyt, hogy nem egyszerűen a köznapi gyógyszerek mértéke változott, hanem új gyógyszerek is kerültek a támogatotti rendszerbe, hogy a külön keretes gyógyszerek mértéke is megemelkedett. Ezeket mind oda kell számítani.

És nem megoldás, képviselő asszony, hogy az 1999. évre esedékes egy hónapot visszasoroljuk 1998-ban az elszámoltak közé, hogy 1998 tizenhárom hónapból álljon. Még akkor sem, ha ennek a technikáját kezdeményezte a Pénzügyminisztérium. Mert azért a gyógyszerkassza túllépése 10 milliárd forinttal kevesebb lenne, és kevesebb is a valóságban.

Utalok a Számvevőszék megállapításaira. Azért adják ezeket a könyveket, hogy mindenki olvassa el. De akkor mindannyiunk okulására és türelmüket kérve el szeretném mondani, hogy az Állami Számvevőszék megállapításai között ez olvasható: "Lényeges változás történt az Egészségbiztosítási Alap ellátási kiadásainak elszámolásánál. Az OEP a PM átiratára a '98-ban kiegyenlítendő kiadásként lekönyvelt decemberi gyógyszertámogatás összegét a költségvetési év eltelte után - eltérve az eddig követett számviteli rendtől - a tárgyévi folyó kiadások között számolta el. Ezt a könyvvizsgáló is tudomásul vette. Ennek következtében a gyógyszerkiadások összege az eredeti 125 milliárd forintról 135,5 milliárd forintra nőtt. A kiadások utólagos megváltoztatása nem felel meg a jogszabályi előírásoknak", képviselő asszony.

Ami a további természetbeni ellátásokhoz kötődő túlköltekezést illeti, szeretném elmondani, hogy 1998-ban az irányzatok túllépése és az előirányzatok közötti átcsoportosítások száma semmi ahhoz képest, ami 1999-ben történt. Amikor majd ennek az évnek az elszámolásáról beszélünk, akkor persze a képviselő asszonynak számot kell adnia arról, hogy csakugyan úgy van-e, hogy túl lehet azon menni, hogy 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátások közötti előirányzatokat legalább négyszer megváltoztatták. Ahhoz képest, azt gondolom, '98 egy konszolidált, sokszorosan tervezhető és biztonságos év volt.

Ami pedig a gyógyító-megelőző kiadások fekvőbeteg-ellátásra vonatkozó részét illeti, Keller képviselőtársam már utalt rá, de úgy érzem, hogy szükséges újra elmondani, mert ez is benne van az előterjesztésben. Ön azt mondja, hogy a kapacitásszabályozási átkos törvény miatt a végkielégítések száma, illetve az erre fordítható összeg megugrott, meg minden borzasztó. Én pedig szeretném idézni ennek az előterjesztésnek a 77. oldalát, amelyik azt mondja: "1998-ban a korábbi évek ágyszámcsökkentő politikája megszűnt, a finanszírozott ágyak száma lényegében nem csökkent. Az aktív-krónikus arány változása sem jelentős." Meg szeretném mondani, képviselő asszony, hogy nem biztos, hogy ez egy erény volt, de ténynek tény.

Ami pedig a végkielégítéseket illeti, az úgy van, ahogy Keller képviselőtársam elmondta. 638 fő állása szűnt meg valamilyen ok folytán. Ezek nem mindegyike volt felmondás, de ebből 23 fő volt orvos, és lehet, hogy ez a 23 fő is sok. De erről majd akkor beszéljünk, amikor az önök kapacitásszabályozási törvénye kapcsán lehetséges, hogy ennél egy nagyságrenddel nagyobb számról kell majd beszélnünk.

Ami pedig az 1999. évre vonatkozó záró rendelkezésekben leírt néhány módosítást illeti: a kisebbségi vélemény ismertetésekor már elmondtam, és az egészségügyi és szociális bizottság lefolytatott vitáján is elmondtuk már, hogy nem tartjuk helyesnek, hogy az APEH járulékbevételi lelkesedésének forszírozására különféle átcsoportosítások történjenek meg a '98. évi zárszámadásban az 1999. évi költségvetés terhére. Nem tartjuk megnyugtatónak, hogy az átcsoportosítás megfogalmazása olyan, hogy akár bele lehet érteni a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bármelyik előirányzatát. Szeretnénk, ha a módosító indítványt támogatnák - ezt az ellenzéki képviselők is megteszik, de őszintén remélem, hogy a kormánypártiak is fogják támogatni -, hogy egy pontosabb megfogalmazásban kerüljön ide, hogy egészen biztosan ne érintse az amúgy is fájdalmasan megkurtított gyógyító-megelőző ellátásokat.

Ami pedig a Wesselényi utcai ingatlannak a vagyonkörből való kivételét illeti, nem kaptunk rá magyarázatot, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok vagyonának ilyen mértékű megrövidítése kapcsán a kormányzat milyen pótlólagos intézkedéseket kíván tenni. Remélem, hogy ez a költségvetés, ez az elszámolás valóban azt szolgálja, hogy a tanulságok alapján a 2000. évre egy jobb költségvetés készül, de újra csak azt tudom mondani, képviselő asszony, hogy ugyan mitől készülne jobb költségvetés, amikor az állami hozzájárulás mértéke csökken a társadalombiztosítás költségvetésében, miközben tudjuk - úgy, ahogy ön is mondja -, hogy ebben a szektorban mind az áremelkedés, mind a várható kiadások nem ilyen módon befolyásolhatók.

Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 142 1999.09.27. 1:44  113-179

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Két témához szeretnék szólni, az egyik az úgynevezett kapacitás. Szeretném a képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy ennek két eredete volt. Az egyik az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének átalakítása. Ennek két vége lett volna: a költséges és nem kihasznált fekvőbeteg-kapacitások valamilyen mértékű visszaépítése, valamint az egészségügyi alapellátás struktúrájának fejlesztése. Selmeczi Gabriella képviselőtársam tudja, hogy 1998-ban ennek érdekében 51 háziorvosi praxis kezdte meg működését. Másrészt - és ezt a jövőre vonatkozóan szeretném elmondani, az Állami Számvevőszék véleményét is ajánlva szíves figyelmébe - ez a struktúra az önök által megszabott pénzügyi keretek között a jövőben sem lesz finanszírozható.

Ami pedig a huszárrohamot illeti, Kökény Mihály képviselőtársam arra utalt - és ezt több alkalommal, több helyen meg is ismételtük -, nem a tárgyalásokat kifogásoltuk, hanem azt, hogy először hirdették meg egyik napon, és az előző napon nagyjából érvénybe is lépett.

(22.20)

Ez volt az a huszárroham, amit se ellátó, se gyógyszertár, se beteg nem tudott követni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 152 1999.09.27. 1:33  113-179

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Igazán kár, hogy nincs még egy hozzászólásra való idő, két percben csak Csáky képviselőtársam utolsó néhány mondatára szeretnék reagálni. Ha maradéktalanul igaznak gondoljuk, hogy kizárólag a társadalombiztosítási önkormányzatok és a régi apparátus hibája a költségvetés kiadási oldalának elfutása, akkor bizonnyal azt már remélhetnénk, hogy ennek az 1999. évi költségvetésnek a pótköltségvetési változatát nem is kellett benyújtani. Csakhogy az a baj, hogy benne van ebben a záró rendelkezésben mégpedig ilyen megátalkodott módon: persze megint a gyógyszerkassza túllépéséről van szó. Ezen nem változtat az, hogy menet közben az egyéb gyógyító-megelőző előirányzatokat már átcsoportosították, hogy a gyógyszerkassza túlköltését meg lehessen valamilyen módon finanszírozni, és az sem baj, hogy a hozzászólók arról persze mindig megfeledkeznek, hogy még az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetését is le kellett csökkenteni, én kizárólag arra szeretném Csáky képviselőtársamat figyelmeztetni, hogy a jelenlegi kormány erre az évre benyújtott pótköltségvetése se lett olyan nagyon tökéletesen, pedig új apparátus, új kormány van.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 164 1999.09.27. 0:54  113-179

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Csáky Képviselőtársam! Ez szokásos, hogy amikor egy vita elkezdi a maga mélyrepülését, és amikor az önök érvei elfogynak, jönnek a személyeskedések. Bár megfogadtam, hogy ebbe a ringbe nem szállok be, és a hozzászólásomat megtettem első körben természetesen, most mégiscsak muszáj szólnom.

Nagyon figyeltem az ön hozzászólására, nem értettem vele egyet, de úgy gondolom, még egyszer el fogom olvasni. Ez nem érinti azonban azt, hogy a patkó ezen részében, a Magyar Szocialista Pártban autonóm gondolkodók ülnek. Az a párt, amely pártutasításokkal, előre megírt kis papírkákkal dolgozik, nem ezen az oldalon található.

Köszönöm. (Varga Mihály: Negyven évig gyakoroltátok! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 321 1999.09.30. 14:36  1-427

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 161., 162., 166. és 172. pontjához szeretnék hozzászólni. Ez tartalmilag két eltérő irányt jelent. Az elsőben, a 161. ajánlási pontban a kiegészítő nyugdíjpénztárban, a kiegészítő egészségpénztárban és a kiegészítő önsegélyező pénztárban levők kedvezményének mértékére teszünk egy emelési ajánlást, míg a többi a családi kedvezményekre és az azt igénybe vevők körére vonatkozik.

Ami a 161. ajánlási pontban foglalt támogatási emelésre tett javaslatunkat illeti, azt a bizottsági vitában is és már az általános vitában is elmondtuk, hogy nincs köztünk lényeges különbség abban, hogy az öngondoskodás különféle formáit akár adókedvezményekkel is segíteni kell. A mi ajánlásunk arra vonatkozik egyfelől, hogy ugyanabban a támogatásban részesüljön a kiegészítő nyugdíjpénztár, tehát ugyanabban a kedvezményben, mint a kiegészítő egészségpénztári tagság, másfelől, hogy az önsegélyező pénztár esetében a kedvezmény mértéke legyen 30 százalék, de együttesen ezek ne a kormány által előterjesztett százezer, hanem kétszázezer forintra emelkedjenek.

Tisztában vagyunk a költségvetési korlátokkal. De tisztában vagyunk azzal is, hogy ez az a két terület, ahol az öngondoskodásra a következő években különlegesen szüksége van mindenkinek, és azt gondoljuk, hogy a nyugdíj- és egészségpénztár esetében a különbségtételre - aminek eltörlésére már a tavalyi évben is tettünk javaslatot - nincs racionális magyarázat. Erről szól ez a 161. pont.

A 162., 166. és 172. pontban képviselőtársaim a korábbi, szinte már órák óta tartó vitában ezt az ajánlást több szempontból vitatták. Én azt kérem, hogy legyen még annyi türelmük, hogy bemutathassam, hogyan érinti az adókedvezmény mértékének megcélzott 30 százalékos emelése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a keresőket, illetve a családokat.

Az általam használt adatok hivatalos KSH-adatok, akár az alkalmazottakra, akár a családokra, akár a foglalkozási körökre, akár a gyerekekre vonatkoznak. Tartózkodni fogok minden pártpolitikai szempontú megjegyzéstől, és azt várom a hozzászólásomtól, hogy megfontolják, valóban érdemes-e egy ilyen nagy térséget - és ebben a tekintetben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az országnak csak egy, de nem egyetlen térsége -, ahol ezek a kedvezmények azáltal érintik hátrányosan az ott élőket, hogy nem részesülhetnek a kedvezményben. Az általam felhozott statisztikai adatok frissek, már az 1999. évi első félévére vonatkoznak, ilyen értelemben tehát jól kalkulálhatók belőle a következő évi adókedvezmény-mértékek igénybevételének lehetőségei.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az alkalmazásban állók száma durván 90 ezer, ebből közel 54 ezer fizikai dolgozó és 35 678 a szellemi dolgozó. 1999-ben a fizikai dolgozó alkalmazottak bruttó keresete 39 774 forint. Ha ismerjük a népességi adatokat, a családok nagyságát, a keresők számát, akkor nem kell pártpolitikusnak lenni, különösebben tán még számszaki szakembernek sem ahhoz, hogy ki tudjuk számolni, már az eredeti kedvezményekkel sem tudtak élni ezek a családok túlnyomó többségükben, a megemelt 30 százalékos kedvezmény pedig őket teljes mértékben elhagyja. A szellemi foglalkozású alkalmazottak közül azoknak, akik pályakezdők, azoknak, akik az életüket kezdik - és természetesen a reprodukció szempontjából ez a legértékesebb kor -, a keresetük alig éri el az 50 ezer forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom, milyen adatokat kellene még hozni ahhoz, hogy eléggé meggyőzőek legyenek legalább abból a szempontból, hogy kérdésessé tegyem, hogy valóban ilyen mértékben kell-e haladni a kedvezmények mértékének emelésében, valóban nem számít, hogy kik esnek ki ezekből a kedvezményekből. És ami az ezzel összefüggésben levő családi pótlékot illeti - amelyre képviselőtársaim itt már sokan hivatkoztak -, azt mondják, hogy ez a családi adókedvezmény öngondoskodásra ösztönöz, a keresetekkel arányos és természetesen ezáltal mindenki törekedni fog arra, hogy többet keressen.

Ebben a megyében, ahol nagyon meg kell becsülni a munkahelyek számát, nem a személyes törekvések a korlátai annak, hogy az alkalmazottak, az ott dolgozók, az ott élők többet keressenek; a mezőgazdaságból élők, a szolgáltatásból élők, a kereskedelemből élők keresetei átlagosan ilyen alacsonyak. A törekvés itt nem elég. De ha már azt mondjuk, hogy nem helyes dolog, hogy az állami újraelosztásból kell kedvezményekhez juttatni - de hát ugye a szegényeknek ez járjon -, akkor nem találnak-e egy kis ellentmondást a családi pótlék jövedelemkorlátjának eltörlésében, hiszen ez a redisztribúció kedvezményes helyzetbe juttatta azokat is, akiknek erre igazából különösebb szükségük nem volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondta Tállai képviselő úr, hogy úgy látszik, egyenként kell itt a patkó másik oldalán ülőket győzködni, vagy megküzdeni velük. Én arra kérem a képviselő urat, hogy hozza elő a maga adatait, küzdjünk meg ebben, győzzön meg engem, de hallgasson is meg engem, mert azt gondolom, hogy ezek nem egyszerűen teoretikus számok, ezek valóságos számok, egy adott, nagyon nagy válsággal küzdő, a munkanélküliség által sújtott, egyébként sok gyereket nevelő családos térségben.

És akkor a másik kérdés, hogy ki jut hozzá a családi adókedvezményhez. Fel kell idéznem az általános vitát, amikor Szabó Sándorné képviselőtársam előhozta az APEH 27/1997. iránymutatását, amely nem adja meg az élettársi kapcsolatban élőknek azt a lehetőséget, hogy a családi adókedvezményt megosszák egymás között.

 

(18.40)

Horváth Zsolt képviselőtársam nem is hitt a fülének, amikor Szabóné képviselő asszony átvitte az APEH állásfoglalását - a jegyzőkönyvből ellenőrizhető -, és a képviselő úr azt mondta, hogy ezeket elméletileg egy tollvonással el is törölhetjük, és úrrá lehet lenni rajtuk. Úgy gondoltuk, hogy azért az nem baj, ha egy módosító indítványban ezt kérjük megerősíteni.

Nehéz szívvel jelentem képviselőtársaimnak és mindenkinek, akit még ez a vita érdekel, hogy a bizottsági vitában azok a képviselőtársaim, akik még az általános vitában ezt mint egy megoldandó problémát valóban számon tartották, most úgy gondolták, hogy nem szükséges azt a módosító indítvány benyújtásakor támogatni. Így marad az az állapot, hogy az élettársak továbbra sem tudják megosztani a kedvezményt, ha az egyikőjük ezt nem tudja igénybe venni. Ezért mégis csak arra kényszerülök, hogy ebben az ügyben újra előhozzam a magam érveit, és természetesen újra csak a statisztikákra fogok hivatkozni: egyfelől a számra, másfelől a trendre, harmadsorban pedig arra, hogy valóban csak egy népességcsoportot, egy iskolázottsági csoportot érint-e ez a dolog vagy általában a magyar társadalomra is jellemző lesz az a világtendencia, amit a házasságon kívüli születések és az élettársi kapcsolatok kérdésében a világban megtapasztalunk.

A vizsgálatokra hivatkozva szeretném elmondani, hogy 1995-ben az összes születések több, mint egyötöde házasságon kívül és túlnyomó részt élettársi kapcsolatban élők között történt, de 1997-ben ez a szám már egynegyed, két év alatt 5 százalékkal nőtt. Magyarországon ez még viszonylag alacsonynak mondható, csak a trend érdekes ebből a szempontból, ha önök azt mondják, hogy kevés ez a minden negyedik gyerek, aki ilyen a kapcsolatban születik és nevelkedik.

Megvizsgálták azt is, hogy vajon hozzákötődik-e az iskolázottsághoz, hogy valaki vállalkozik-e házasságon kívül élettársi kapcsolatban gyermekekre. Azt találjuk a statisztikákban, hogy noha ez a különbözőség valóban létezik, de trendjét tekintve az alacsony és a legmagasabb iskolázottságúak között ez kiegyenlítődni látszik. Ennek természetesen több oka is lehet. Oka lehet az, hogy a nők a maguk gazdasági, iskolázottsági pozíciójuk között könnyebben vállalkoznak a gyermekvállalásra, de az is lehet, hogy más egyéb gazdasági szempontjaik is vannak. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a házasságon kívüli gyermekvállalás már nem egy szűk társadalmi csoport vagy réteg sajátja, hanem gyakorlatilag valamennyi rétegben elfogadottá válik. Ezért miközben sajnálkozom azon, hogy ezt az érvet nem sikerült eléggé világossá tenni, hogy elfogadható legyen kormánypárti képviselőink számára, fenntartjuk ezt a javaslatunkat, és reméljük, hogy a vita után a szavazáskor mégis csak sikerült bebizonyítani, hogy meggyőztük önöket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én végighallgattam ezt a vitát, benne az érdemi érveket is és a néhol nem igazán jó ízű megjegyzéseket, de azt gondolom, hogy minden családnak meg kell találni a helyét, mindenki rászorul a támogatásra, és ahol gyereket vállalnak pályakezdőként, kiskeresetűekként, és az öngondoskodás még nem elégséges ahhoz, hogy a gyermek vállalására tartósan vállalkozhassanak, ott azért a társadalmi segítségnek is jelen kell lenne. Ha nem sietünk az egyik csoportnak a kedvezmények kibővítésével, akkor a valóban rászorultaknak talán megtaláljuk a forrásokat, amelyekkel megsegíthetjük őket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 327 1999.09.30. 1:34  1-427

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Két teljesen különböző dologról beszélünk, ami az egészségbiztosítási önkéntes biztosítás és a nyugdíj-kiegészítő biztosítás azonos adókedvezményét és mértékét illeti. Ez céljában és mértékében is különbözik, és teljesen más, ami a családi adókedvezmények mértékét érinti, ugyancsak céljában és mértékében.

Ami pedig a jövedelmeket és az igénybe vevőket érinti, a képviselő úrnak ugyanúgy rendelkezésére áll a saját régiójában elkészített - ha valóban úgy gondolja, hogy ebben közösek lehetnek a gondjaink -, a régiójában az alkalmazottak száma, jövedelmi helyzete, a családi kedvezmények.

És még egyetlenegy mondatot engedjen meg nekem. Önök újra és újra elmondják ezt az öngondoskodást. Akik ezeket a kedvezményeket mondjuk az alkalmazottak körében nem tudják érvényesíteni, a szociális ágazatban, egészségügyben dolgozó fizikai dolgozók, próbáljuk meg elgondolni, hogy elkezdenek magukról öngondoskodni és pályaelhagyók lesznek, vajon mi lesz akkor ezzel a szektorral. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 22 1999.10.01. 12:24  1-25

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szerettem volna üdvözölni az államtitkár urat... (Az államtitkár nem a helyén ül, de az ülésteremben tartózkodik.) Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott országos fogyatékosügyi program kapcsán elöljáróban engedjenek meg nekem két megjegyzést. Amikor erről a témáról tárgyalunk, két hibát is véthetünk. Az első, hogy kellő empátia nélkül vizsgáljuk meg ezt a programot, és döntünk azokról, akikért ez a mai nap szól. A másik, hogy olyan hamis pátoszt kapcsolunk hozzá ehhez a kérdéshez, amely kifejezetten árthat a program megvalósításának és a célok elérésének.

A másik ilyen megjegyzés: az 1998. évi XXVI. törvényt - melyet a köznyelv csak az esélyegyenlőségi törvénynek nevezett -, ahogy a képviselőtársaim a patkó mindkét oldaláról többszörösen hangsúlyozták, konszenzussal fogadta el az Országgyűlés. Ezért tehát a program tárgyalása kapcsán minden olyan kitétel, mely a program ürügyén, de annak szellemével ellentétesen a fogyatékkal és korlátozottsággal élőket politikai ellenfelek lejáratására vagy kritikájára használja fel, azt gondolom, nem egyezik meg a fogyatékkal élő személyek céljaival, és helyzetükkel is visszaél.

Ezek után engedjék meg, hogy magáról a fogyatékosügyi programról beszéljek, olyan országgyűlési képviselőként, akinek választókerületében, Nyíregyháza megyei jogú városban az Egészségkárosodottak Civil Kerekasztala működik. Országgyűlési képviselőként részt vettem és részt veszek a civil kerekasztal munkájában, és arra vállalkozom, hogy - Lezsák képviselőtársam szellemével teljesen megegyezően - azokat a véleményeket tolmácsoljam, amelyeket azok a személyek és azok a szervezetek tettek meg, akik ezt a programot használni fogják majd. Tehát a civil kerekasztalban részt vevő mozgáskorlátozottak, egészségkárosodottak, siketek és nagyothallók, vakok és gyengénlátók, értelmifogyatékos-szövetségek, a rákbetegek szövetségének képviselői vizsgálták meg ezt a programot és adták meg a megjegyzéseiket, és tisztelettel tárom önök elé az ő véleményüket.

A civil kerekasztal a programban megfogalmazott célokkal és alapelvekkel maradéktalanul egyetért, a stratégiai célok megfogalmazását szerkezetében elfogadja, és úgy ítéli meg, hogy a program megvalósulása nagyon fontos módon szolgálja ezeknek a stratégiai céloknak a megvalósulását. Ennek kapcsán több, személyüket és életüket is érintő, személyes tapasztalattal gazdagították az én ismereteimet. Ezek közül, amennyiben az időm megengedi, néhányat önök elé fogok tárni.

A program hiányosságának ítélték, hogy a fogyatékossággal élő személyek élethelyzetét feltáró fejezet, úgy érzik, nemcsak felszínes, nemcsak rövid, hanem nem is elég tartalmas.

(11.00)

Ahogy képviselőtársaim a korábbiakban már megemlítették, felhívták a figyelmemet, hogy úgy érzik, a további kutatásokra nem a készség nincs meg, hanem a mellérendelt forrásokat nem találják. A legfontosabb három problémát a következőkben látják:

1. Nem érzik elég pontosnak a programban, hogyan valósul meg az esélyegyenlőség abban a tekintetben, hogy az egészséges közeledjék a fogyatékossággal élő személy felé, miközben azt is elvárják, hogy a program azt szolgálja, hogy a fogyatékkal élő személyek is nyithassanak az egészségesek társadalma felé.

2. A törvényben megfogalmazottak - az esélyegyenlőségről szóló törvényről beszélek - megszegőivel szemben kérnek és várnak el valóságos intézkedéseket, hogy a megsértőket szankcionálhassák. Ezt mindannyiunk érdekében nagyon fontosnak találják.

3. A képzés és a rehabilitáció. Ennek kapcsán több konkrét felvetésük volt. Ami a képzést illeti, ezt hiányolják a programból, és személyes tapasztalatuk alapján megjegyezték, hogy az iskolázottsággal összefüggésben nő az ismeret és nő a tolerancia a fogyatékkal élő személyek iránt. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az általános iskolákban a fogyatékosságról nagyon kevés ismerettel rendelkeznek, és ahogy az iskolázottság nő, úgy az ismeretek birtokában az empátia is javulhat.

Nehezményezték a kerekasztal résztvevői, hogy a tanítói főiskolákon a tanrendből ma hiányzik a gyógypedagógiai képzés, ezért kérték, hogy közvetítsem: a pedagógiai főiskolák tanrendjébe ezt illesszék bele, mert úgy találják, nemcsak a gyógypedagógus-képzésnek, hanem a normál pedagógiai képzésnek is integráns része kell legyen a velük való bánásmód. Az ennek hiányából fakadó következményre csak egyetlen példát szeretnék elmondani: a vak gyerek a Braille-írógépével megy iskolába, és miközben az osztálytársai érdeklődve figyelik a működését és elfogadják, hogy ezt teszi, a tanár a szülőt arra kéri, hogy a gyerekét írassa másik iskolába, mert zavarja a tanítást ez a típusú érdeklődés. Ez csak egy példa, de önök bizonyára lényegesen több példát is el tudnának mondani.

A másik, ami a fogyatékos személyek képzésére, tehát nem a normál képzésre vonatkozik: hiányolják, hogy a gyógytornász, a konduktor, a masszőr, a segítő foglalkoztatók képzése nem teljes sem programjában, sem létszámában. Javaslatokat tettek arra, hogyan lehetne ezek minőségi javítását és a képzés mértékét is fokozni a fogyatékossággal élő személyek érdekében.

A harmadik: a képzés során azok az intézmények és fogyatékosszervezetek, amelyek maguk is vállalkoznak arra, hogy fogyatékosokat képezzenek és tanítsanak, a jelenlegi gyakorlat szerint ma nem bírnak azonos eséllyel, hiszen van olyan szervezet, amelyik nem kaphatja meg a képzési állami normatívát azért, mert nem olyan gazdálkodási formát választott, amiben a norma teljes elérésére jogosult lenne. Ez kitüntetetten a Start rehabilitációs vállalat, amelynél fogyatékosok középfokú oktatását végzik.

A negyedik: a szülők és a fogyatékossággal élő személyek szemléletének változása és képzése. Nehezményezték, hogy az általános iskolás kor előtt, a korai gyermekkorban a fogyatékosság fel nem ismerése és el nem fogadása gátja és akadálya annak a korai képzésnek és habilitációnak, amely alapján a korlátozottság vagy a fogyatékosság mértéke csökkenthető vagy megelőzhető lenne. Ezért több javaslatot is kidolgoztak arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a felvilágosító-megelőző és képző munkát a korai gyermekkorban gyermeknek és szülőnek is eljuttatni.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló országgyűlési képviselők részletesen elmondták, milyen mértékben hiányolják, hogy a megindított programokhoz egyfelől az idő, másfelől a pénzügyi korlátok nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a program a maga lehetőségei szerint megvalósuljon. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége az országgyűlési képviselőkhöz eljuttatott egy felhívást. Ez a felhívás mellékletként tartalmazza azt a levelet, melyet a mozgáskorlátozottak egyesülete a Magyar Köztársaság miniszterelnökének írt. Ebben arra hívják fel a figyelmet, hogy ők is szeretnének alkotó, cselekvő részesei lenni a társadalomnak, teljes jogú polgárként részt venni a társadalom életében, dolgozni, közlekedni, tanulni, nota bene, adót fizetni. Ezért tehát arra kérik az országgyűlési képviselőket, működjenek közre abban, hogy a fogyatékosprogram megvalósulásához az Országos Fogyatékosügyi Tanács által kalkulált és feltétlenül szükséges pénz maradéktalanul megtalálható legyen a következő évi költségvetésben, és hogy a lemaradások behozásához vagy a fejlesztéshez rendelkezésre álló források a szükséges mértékben bővüljenek.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy képviselőtársam elmondta, módosító indítványokkal támogatni fogjuk ezt a programot, és reméljük, hogy az elfogadása ebben a Házban éppúgy konszenzusos lesz, mint ahogy a törvény elfogadása is az volt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 18 1999.10.20. 17:56  1-172

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter úr a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének beterjesztésekor 12 percet szánt az expozéra - lehet, hogy nem is ér meg ennél több beszédet.

Azért nagyon fontos, hogy azt is megnézzük: kik vannak jelen a mai napon ezen a vitán? Mert annak is jelzésértéke van, hogy a társadalombiztosítás jövő évi költségvetéséről szóló vitából hiányzik az Egészségügyi Minisztérium minden képviselője, aki a hierarchiában számít! (Keller László: Selmeczi szakértő!) Hiányzik a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője, hiányzik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselője!

Vajon miről lehet szó? Magára hagyták a pénzügyminisztert? (Keller László: Az államtitkár úr!) Nem vállalják vele a közösséget?

 

(9.10)

Nem róluk szól ez a költségvetés? Ha nem, kiről szól ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim? Vajon csakugyan a 21 paragrafusból álló törvény összesen annyit ér meg, hogy teleírtunk vele néhány oldalnyi papírt, amúgy egyébként ennyiben is marad? Vajon nem kell hogy érdekeljen bennünket, hogy mire telik ebből a tervezett költségvetésből, a forrásokból? Vajon indokolt-e, hogy pénzügyminiszter úr, amikor a költségvetési tervezet expozéját megtette, egy kicsit távol is tartotta magát ettől a költségvetéstől, mintha azt mondta volna: én ennyit tudtam erre, amúgy nektek kell arról gondoskodni, hogy ezt tartalommal töltsétek ki. Erre egyébként utalt a Fidesz vezérszónoka is, és erről majd később kell beszélni.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim zokon vették, amikor az adó- és járuléktörvények vitájában azt mondtam, hogy ismerve a kormány szándékát, a forrásokat és az elosztások módját, a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése megalapozatlan. A kormánynak nincs elgondolása, főleg az egészségügyi ellátórendszer működtetéséről, és nincs elgondolása ennek az ellátórendszernek a korszerűsítéséről sem. Hosszú vitákat folytattunk le, és nem jutottunk előrébb. Tegnap már döntöttünk a módosító indítványokról. Láttam a kormány szándékát és a kormánypárti képviselők szavazatait, és ezért megismétlem az állításomat: a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése megalapozatlan, a szükséges ellátásokra ebből a forrásból a következő évben nem telik annyi, hogy akár csak a színvonalat is meg lehessen belőle őrizni.

Mire alapozom ezt? Az Egészségbiztosítási Alap helyzete kérdéses. A tervezett hiányt a kormány maga sem tudja pontosan tarthatónak, ezért tehát azt a javaslatot teszi, hogy a kalkulált hiányról csak a következő évi, tehát a 2000. évi zárszámadásban kelljen dönteni, mert akkor majd a deficitet elrendezzük. Én azonban a Számvevőszék véleményét osztom ebben a kérdésben, hogy amennyiben a hiány tartós, gondoskodni kell a társadalombiztosítás költségvetésében a beterjesztéskor ennek a fedezetéről is.

Megalapozatlan ez a költségvetés azért is, mert a központi költségvetésből olyan kevés pénz áramlik át a társadalombiztosítás költségvetésében azok ellátásainak fedezetére, akik maguk járulékot nem fizetnek, hogy ez teljesen irreálissá is teszi magát a bevételi oldalt.

Irreális továbbá a bevételi oldal tervezése azért is, mert ahogy korábban a bizottságok kisebbségi előadói elmondták, az APEH tevékenysége a társadalombiztosítási bevételek teljesítéséről vagy a források megjelöléséről olyan bizonytalan, hogy ha azt mondjuk, hogy korábban ebben a helyzetben káosz volt, akkor az APEH tevékenysége nem csökkentette, maga okozza a káoszt a jövőben.

Rendelkezésünkre áll az 1999. évi első nyolc hónap bevételi adatairól szóló ismertetés. Mindazok az adatok, amelyeknek a biztosságáról az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak kellett volna beszámolni, az egészségügyi és szociális bizottságba eljuttatott tájékoztató adatok szerint vagy arról számolnak be, hogy nincs adat, vagy arról számolnak be, hogy ezeknek az adatoknak a bizonyossága kérdéses.

Igaza van Horváth Zsolt képviselőtársamnak abban, hogy ne csak a számokról beszéljünk, mert sokkal fontosabb, hogy azokról beszéljünk, akiknek az ellátásáról a társadalombiztosítási költségvetés pénzeinek elköltésekor gondoskodni fogunk. Ezért tehát valóban beszéljünk arról, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséből mire telik, hogyan változik a nyugdíjasok helyzete, és természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogyan változik azoknak a helyzete, akiknek a járadéka és ellátása a mindenkori nyugdíjminimumhoz kötött.

A jelenlegi beterjesztett kormányjavaslat természetesen a formai szabályoknak megfelel, hiszen ebben az évben valóban a keresetkiáramlás és a várható infláció köztes mértékében tervezi a nyugdíjellátások növelését. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy az eredendő törvénytelenség egy évvel ezelőtt már megtörtént. Most tehát az a 8 százalék emelés arra a csökkentett alapra jön rá, amelyet egyébként véleményünk szerint a kormány jogtalanul vont el a nyugdíjasoktól. És azoknak a járadéka emelkedik remélhetőleg legalább 8 százalékkal, akiknek ugyancsak a tavalyi évben csak 11 százalékkal nőtt az úgynevezett szociális minimuma, ami nem a nyugdíjminimummal volt egyenlő, és ezért őket ez a sérelem továbbra is érni fogja. Képviselőtársaim ezekről a témákról a mai és a következő napi vitában még szólni fognak.

Szeretnék beszélni az egészségbiztosítási ellátások helyzetéről annak ismeretében, hogy milyen költségvetési feltételek között kell működni az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó intézményeknek, szolgáltatóknak. Arról szeretnék beszélni, miért kell vitatkoznunk azzal, hogy elégséges-e, hogy a ráfordítások reálértéke csökkenésének tendenciája a következő évben mérséklődik. Ezt kormánypárti képviselőtáram mondta a vitában, az egészségügyi bizottságban, egészen pontosan a hiány és a reálérték-csökkenés mérséklődéséről beszélt. Én pedig arról szeretnék beszélni, hogy miért is kellene reálértékvesztést elszenvednie az egészségügyi ellátórendszernek akkor, amikor ezt a gazdaság teljesítőképességének növekedése, a makrogazdasági mutatók nem teszik szükségszerűvé és elkerülhetetlenné sem.

Fideszes vezérszónok képviselőtársam azt mondta, hogy nagyon sok reform értékű kezdeményezés van, aminek az eredményeképpen a társadalombiztosításban, az egészségbiztosítási kasszában a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható pénz elégséges lesz. Képviselőtársam olyan törvényjavaslatokról és olyan reformokról beszélt, amiket ma még nem ismerünk, amiknek törvényjavaslatai nem fekszenek az Országgyűlés előtt, amikről nem vitatkoztunk, amikről nem döntöttünk, és amiknek hatása az 1999. évben meghozott törvények esetén - amire persze most nincs esély - nem érzékelhető még 2000-ben.

Pontosan miről is van szó? Azt mondja képviselőtársam, hogy megoldást hoz a háziorvosi ellátásban a háziorvosi privatizáció. Nincs privatizációs törvény a háziorvosi ellátásokra. Nincsenek pluszforrások a háziorvosi ellátórendszer fejlesztésére. Azt mondja képviselőtársam, hogy a háziorvosok meg fogják kapni a praxisjogot, és azt is, hogy a praxisok megvásárlására lesz hitelgarancia-alap a Magyar Fejlesztési Banknál; lehet, hogy lesz, lehet, hogy van.

(9.20)

Ez nem tartozik a költségvetésre, és különösen nem tartozik bele a társadalombiztosítási költségvetésbe, de azért persze nem baj, ha erről az Országgyűlés előtt képviselőtársam beszél. Az a baj, képviselőtársam, hogy ezek az ígéretek olyanok, mint szegénység idején a karácsonyfadísz, hogy a sztaniolban nincs szaloncukor. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ezzel szemben az a tény áll, hogy a háziorvosi ellátásokra nem jut érdemben több pénz, mint amennyi az előző évben jutott. Ezzel szemben mivel is kecsegtetik a háziorvosokat? Hogy az egyébként irreálisan alacsonyra tervezett gyógyszerkasszából a racionális gyógyszerfelírás arányában valamivel több pénzhez fognak jutni. A törvényjavaslat nem rendelkezik arról, hogy mi ez az arány. Arról se rendelkezik, hogy hogyan lehet ehhez hozzájutni. Arról se rendelkezik, hogy mit kell tennie ezért a háziorvosnak, vagy mit kell tenni például az egészségbiztosítónak, hiszen ez a dolog rá is tartozik.

Hanem akkor mit is sugall? Azt, hogy innentől kezdve a beteg nem fogja elhinni a racionálisan csökkentett árú gyógyszerről se, hogy azért írta fel az orvos, mert az jó, hanem azt fogja kérdezni, nem azért írta fel, hogy jobban járjon, és ezért a legnagyobb bajt teszi vele, Horváth képviselőtársam, amit csak tehet, hogy megingatja az orvos és a beteg közötti bizalmi viszonyt.

A szakellátások és a kórházi ellátások kérdéséről is szólnék néhány szót. Igen, van benne nominális növekmény, bár ennek értéke nem érti el az inflációt. Csak azt felejtette el megmondani képviselőtársam, hogy az indulási érték nem az 1999. évi tervezett, hanem a zárolással csökkentett összeg. Emlékeznek képviselőtársaim, mit mondtam a tavalyi tb-költségvetés vitájában? Azt, hogy milyen kár, hogy az alapok költségvetése 1 százalékának zárolásáról rendelkező rész mindegyike csak a gyógyító-megelőző kasszát érinti, ezért ott a zárolás mértéke 2,7 százalék. Akkor azt mondták, hogy majd a gazdaság teljesítménye alapján vissza fogják kapni a zárolást. De nem ez történt, hanem a zárolás elvonásra került, és a gyógyszerkassza túllépése miatt további zárolásokra került sor.

Azt mondja kormánypárti képviselőtársam - és ebben igaza van -, a törvény megengedi, hogy most már a gyógyító kasszából, a kórházak pénzéből ne csak a betegek ellátására, ne csak a bérre, a tizenharmadik havi bérre, a fűtésre, az élelmiszerre lehessen fordítani, hanem felújításra, műszerbeszerzésre, pótlásra és fejlesztésre is. Miért kell ezzel a javaslattal arra kényszeríteni az amúgy is nehéz helyzetben lévő intézményeket, hogy maguk gazdálkodjanak abból, amiből eddig is alig tudták fedezni az ellátások költségeit? Vajon ez valódian érdemi megoldása-e annak, amit korábban úgy szerettünk volna megfogalmazni, hogy az amortizáció költségei kerüljenek bele a költségvetésbe? Az önök javaslata nem megoldás!

Önök úgy gondolják, ha kisebb számot írunk a gyógyszerkasszába, akkor kevesebbet is költünk. Azt mondja képviselőtársam, hogy lesz új gyógyszerfelírási szabály. Igen, lesz, érvénybe fog lépni, a hatása remélhetőleg pozitív lesz - ha jó a rendelet, amiről ma még persze nem lehet tudni igazából semmit -, és körülbelül egy év múlva érzékelhető. De mit sem segít 2000-ben azon, hogy a tervezett kiadások fölött nem egy, nem tíz, hanem több tíz milliárd forinttal túl kell költekezni. Mi a kormány kérése? Az a kérése, hogy a parlament továbbra is járuljon hozzá ahhoz, hogy a gyógyító-megelőző ellátások között a kasszák átjárhatók legyenek. Mi ehhez nem tudunk felhatalmazást adni.

Nem érvényesíthetjük azt a szabályt, hogy a zárt rendszer alkotórészeit képező elemek bármelyikének növekedése maga után kell hogy vonja a többiek csökkenését, ahogy ezt a Kórházszövetség ülésén az OEP főigazgatója mondta. Mert nem lehet olyanra tervezni a zárt rendszert, hogy abból valamelyik alkotóeleme szükségképpen ne nőjön nagyobbra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése arról szól, ha nem tudunk pénzt adni, akkor hogyan intézzük el azt, hogy ezt ne lássák azok, akiknek az ellátására biztosítani kell a forrásokat. Ehhez a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nem tud felhatalmazást adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 70 1999.10.20. 2:22  1-172

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Surján képviselőtársunk emlékeztetett bennünket arra, hogy az előző kormány hibás tervezése miatt pótköltségvetés benyújtására kényszerült. Igen, ez igaz; de, azt gondolom, megtette.

1998-ban azonban, amikor jól láthatóan a költségvetési előirányzatok a gyógyszerkassza túllépése miatt nem voltak tarthatók, az új kormány ezt már nem tette meg, 1999 végén pedig egy költségvetési zárszámadásban rejtette el a pótköltségvetés tervezetét. Azt gondolom, hogy attól, hogy valami nem látszik a felszínen, de mégiscsak rá kellett kényszerülni, megtörtént.

Ami pedig Horváth Zsolt képviselőtársam hozzászólását illeti; a képviselőtársam azt mondja, a társadalombiztosítás költségvetéséről beszéljünk. Szeretném, ha visszaolvasná a saját felszólalását, amelynek alig volt köze a társadalombiztosítás konkrét költségvetéséhez, ezzel szemben az egészségügyi ellátások olyan komplex rendszerét és reformjának olyan intézményi feltételeit sorolta fel, melyeknek tervezési stádiumáról kormányképviselők tájékoztatnak heti váltásban bennünket, és amelynek legújabb változatát a tisztelt képviselőtársaim is olvashatják a Népszava mai címoldalán.

Ami Koltai képviselő asszony hozzászólását illeti; képviselő asszony, azt szeretném mondani, a szegénység súlyos és komoly dolog, nem engedi meg, hogy ilyen felszínesen lehessen róla beszélni (Koltai Ildikó: Ez sajnos így van!). Ezért arra kérem önt, gondolja meg, hogy hogyan is volt a szegénység kialakulása, a klasszikus szegénység visszatérése, a munkaerő elvesztése, a tömeges munkanélküliség kialakulása az országban a rendszerváltást követően, és hogyan viszonyul az önök kormánya a szegénység kezeléséhez, amikor nem a szegényeken való segítés, hanem az őket sorsukért való felelőssé tevés van napirenden.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 306 1999.10.21. 1:51  301-453

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha a társadalombiztosítás költségvetésében van olyan tétel, amelyet támogatásra méltónak gondolunk, akkor ez a tétel az. Valóban azt gondolom, hogy a védőnői szolgálatok megerősítése és a védőnői szolgálatok ellátásához szükséges eszközök biztosítása alapvető érdekünk. Nagyon örülök annak, hogy a képviselő asszony kitért a roma családok helyzetére, mert azt gondolom, hogy olyan nagyon sok szót erre a nagyon súlyos problémára az utóbbi időben még nem fordítottunk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen a csecsemőhalálozás, a halandóság ennél a rétegnél, akkor a védőnőknek valóban kitüntetett szerepük van, ezért a magam részéről teljes mértékben pártolni tudom.

Azonban látok ebben a feladatellátásban egy problémát. Ismereteim szerint a kormány, illetve az Egészségügyi Minisztérium előkészítés alatt tart egy átalakítást a védőnői szervezetekre, ami a települési önkormányzatoktól bizonyos mértékig függetlenítené és országos hálózattá tenné a védőnői szolgálatot a tisztiorvosi szolgálatok mintájára. Engem igazából érdekelne, hogy a képviselő asszony hogyan látja ezek után ennek a szolgálatnak a helyzetét, és valóban az-e a segítség, ha csak pénzt adunk vagy amúgy egyébként más feltételek biztosítását is igényli a feladatnak ez az ellátása.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 328 1999.10.21. 1:57  301-453

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni Babák képviselő úr kimutatását. Igazán kár, hogy a '99. évre prognosztizált nyugdíj reálértékének a megőrzését nem tette hozzá. Csáky képviselő úrral ellentétben úgy látom, hogy a képviselő úr felsorolásában 1991 óta a nyugdíjak reálértékének vesztesége sajnos minden évben megtörtént. Ez csaknem kormányoktól független volt. Az első kivételes év ez alól a '98. év volt, amikor a 4 százalékos reálérték-növekedés bekövetkezett. Ez a reálérték-növekedés 1999-ben az önök kormányának jóvoltából megállt, mert a differenciált nyugdíjemelés egy nyugdíjszázalék fölött már csak 11 százalék, ez pedig gyakorlatilag az infláció mértéke.

Ami pedig a szolidaritást illeti, a munkavállaló akkor vállal szolidaritást, amikor a járulékát a jövedelme arányából fizeti. Ebből az következik, hogy ezzel szemben amikor a befizetett járulékából a nyugdíjához hozzájut, akkor már újabb szolidaritásra elvben nincsen szükség. Az, amikor a munkavállaló szolidaritást vállal a nyugdíjassal, a magasabb keresetű az alacsonyabb keresetűvel, az egészséges a beteggel, az egy valóságos szolidaritás. Amikor pedig a magasabb nyugdíjútól elvesznek, és átcsoportosítják a kisebb nyugdíjúnak, azt nem szolidaritásnak hívják, hanem az állam önkényes nyugdíj-átcsoportosításának.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 406 1999.10.21. 0:10  301-453

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): (A képviselő mikrofonja továbbra sem szól.) Tisztelt Elnök Úr!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 418 1999.10.21. 2:08  301-453

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Nagyon nehéz a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló vitában gyógyszergyártási, piackutatási, szakmai kérdéseket megvitatni. (Babák Mihály közbeszól.) Azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy ez célravezető, mert ezekre csak közvetett befolyása van a költségvetésnek, az ártárgyalások során a támogatási rendszer alakításával tud ebbe költségvetési szinten beleavatkozni. Látjuk, hogyan küzdött az előző kormány is, és hogyan küzd a jelenlegi kormány is a gyógyszerárakkal, a támogatási rendszerek racionalizálásával.

Kedves Képviselőtársaim! Bármennyire is szeretnénk más következtetésre jutni, nincs más út, mint a betegségek megelőzésére fordított energiák megsokszorozása. Ebben a költségvetésben azonban nem igazán azt kellene megvitatnunk - mert persze azt is meg lehetne, hogy mit tesz a kormány, hogy ezt a stratégiai célt megvalósítsa -, hanem azt, hogy az irreálisan alultervezett gyógyszerkassza milyen befolyással van a gyógyító-megelőző ellátások további előirányzataira, hogy az alultervezettség és a kassza átjárhatósága miatt hogyan fognak csorbulni az egyébként épphogy csak reálszinten megtartható előirányzatok, például a fekvőbeteg-ellátás. Hogyan lehet majd ebből a szűkített, átjárható kasszából az egészségügyi dolgozók bérét is biztosítani, és hogyan lehet az intézmények működőképességét fenntartani? Mert azt gondolom, hogy a társadalombiztosítás költségvetése erről szól (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és a többi csak a probléma megkerülése.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 444-446 1999.10.21. 8:40  301-453

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnézést kérek, én normál felszólalásra próbáltam rábírni a gépet!

ELNÖK: Akkor normál felszólalásra adom meg a szót. (Hegyi Gyula jelentkezik kétperces felszólalásra.) Hegyi Gyula kért szót? (Hegyi Gyula: Átadom!)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, amivel Csáky képviselőtársam a beszédének egy fejezetét megkezdte, vagyis hogy a zárt gyógyszerkassza miatt érte-e valamilyen hátrány a betegeket vagy magát az egészségügyi ellátórendszert. Azt szeretném mondani Csáky képviselőtársamnak, hogy igen, érte hátrány a betegeket, többféleképpen is érte hátrány a betegeket. Úgy, hogy a gyógyszerár-támogatási rendszerekben gyorsan meg kellett változtatni a gyógyszerfelírási szokásokat, érte hátrány a betegeket akkor, amikor az orvos-beteg találkozó kapcsán azzal kellett szembesülniük, hogy a gyógyszerelésüket az adott finanszírozási szokásoktól eltérően új kényszerhelyzet miatt kell megváltoztatni, ha ugyanolyan áron vagy olcsóbban akarnak hozzájutni a gyógyszerükhez, mint a korábbiakban, és erre sem az ellátójuk, sem ők maguk igazából nem voltak felkészülve. Ez volt az első hátrány. A másik hátrány akkor érte a beteget, amikor ragaszkodott a maga szokásos gyógyszeréhez, amelynek az ára a támogatási rendszer megváltoztatása miatt emelkedett. Ez valóságos pénzbeli hátrány volt még akkor is, ha elismerem, hogy a gyógyszertámogatási rendszer változásának voltak racionális és szükségszerű elemei.

Harmadszor érte a zárt gyógyszerkassza miatt hátrány a beteget akkor, amikor ezt a zárt gyógyszerkasszát túllépte, és a Pénzügyminisztérium úgy engedte a keret túllépését, majd a kormány a szükséghelyzetet felismerve áprilisban úgy döntött, hogy bizonyos ellátásokra fordítható költségeket elvesz a társadalombiztosítás egyéb kasszáiból. Így például érintette a gyógyító-megelőző ellátások fekvőbeteg-ellátásra fordítható részét, érintette bizonyos mértékig és átmenetileg, de elég nagy riadalmat okozva a háziorvosi praxisokat, és érintette a zárolás miatt az Egészségügyi Minisztérium fejezetében azoknak az ágazati célprogramoknak a megvalósítását, amelyek arra kellett volna, hogy a korszerű gyógyítás feltételeit megteremtsék. Ezzel én ebben a Házban körülbelül és nagyjából csak Csáky képviselő úrnak nem mondhatok újat, mert Csáky képviselő úr ezt épp oly pontosan, éppen olyan jól látja, és éppúgy nehezményezi, mint én, és sokszor tette ezt megfontolás és némiképpen kritika tárgyává is.

Éri-e a következő évi költségvetés során a zárt gyógyszerkassza miatt kár a beteget, az orvost és a gyógyító-megelőző szolgáltatásokat? Azt tudom mondani, hogy igen, éri. Először azért, mert semmilyen adattal alá nem támasztották, hogy ez a zárt gyógyszerkassza azon a szinten tartható, ahogy a társadalombiztosítás költségvetésében ez meg van határozva, mert nem tudjuk megmondani, hogy a gyógyszerár-támogatásoknak lesz-e ilyen mértékű hatása. A gyógyszerár-támogatások megváltoztatásának hatása - aminek az egyik eleme például a fix támogatású gyógyszerek körének kiszélesítése - bizonyos mértékig könnyíthet a társadalombiztosítás terhein, de biztosan nem könnyít automatikusan a betegek terhein, akik a patikákban a gyógyszereikért fizetnek.

Amennyiben ez a zárt gyógyszerkassza nem lesz elég, akkor a társadalombiztosítás költségvetése azt írja elő, hogy a gyógyító-megelőző ellátások egyéb előirányzatai között a kormány átcsoportosíthat, és ezt ugyanúgy meg fogja tenni 2000-ben, mint ahogy megtette 1999-ben. Akkor az a növekmény, ami a fekvőbeteg-ellátásnál most éppen csak a reálértéktartáshoz elég, az a 106 egész valahány tized százalék, már nem lesz 106 egész valahány tized százalék, és akkor még azt sem mondtuk meg, hogy ez a 106 egész valahány tized százalék már nemcsak az előző évi előirányzathoz hasonlítható, hanem a zárolásokat tekintettük bázisnak, és arra lesz ez a 6 egész valahány tized százaléknyi emelés.

Érinti-e ez hátrányosan a betegeken kívül azokat, akik ellátják őket? Igen, érinteni fogja őket, mert ha a zárt gyógyszerkassza nem tartható, és az előirányzatok kényszerű csökkentésére fog rákényszerülni a maga szabta keretek között a kormány, akkor kevesebb jut a gyógyítás egyéb feltételeinek megteremtésére.

 

(22.30)

Akkor, azt gondolom, kockára kerül az egészségügyi dolgozóknak juttatható illetmény, hiszen a gyógyító-megelőző ellátások kasszája csaknem ugyanolyan zárt, mint maga a gyógyszerkassza, csak legfeljebb átjárható. Ezért azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a ma esti vita eltért ugyan a társadalombiztosítás költségvetésének a tételes vitájától - persze bizonyára nem volt hiábavaló -, de a meg nem kerülhető kérdésekről most vitatkozunk igazából az egészségbiztosítási ellátásokat illetően először.

Én a tegnapi költségvetési vitában is elmondtam, hogy kockázatosnak látom a kormánynak ezeket a törekvéseit, mert nincsenek meg azok a reformértékű döntések, amelyek egy kisebb ellátókapacitás mellett működtethetők lennének, mert a kisebb ellátókapacitás úgy tudna hatékonyabban működni, ha a felszereltsége, a működtetése korszerűbb lenne. Ezeknek a fejlesztésére pedig ugyancsak kevesebb jut a 2000. évi költségvetésben.

Hallgattam tegnap Csáky képviselőtársam hozzászólását a társadalombiztosítás költségvetésének vitájában. Azt gondolom, hogy amikor nem feltétlenül csak velünk akar vitatkozni, hanem amikor a társadalombiztosítás költségvetéséről akar véleményt mondani, akkor a kritikai észrevételek szinte ugyanabba az irányba hatnak, mint a mieink.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 22 1999.10.22. 9:52  1-193

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar költségvetés egészségügyi minisztériumi fejezetének 2000. évi javaslatához szeretnék hozzászólni.

Ennek a fejezetnek az előirányzata úgy íródott, hogy a fejlesztés vagy a növekedés üteme éppen hogy eléri nominális értékben az infláció mértékét, a tervezet szerint 6,6 százalékkal haladja meg a módosított előirányzatot. Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, meg kell ismernünk, mit is jelent a módosított előirányzat.

Azt jelenti a módosított előirányzat, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében, a gyógyszerkassza túllépése miatt, a kormány úgy határozott, hogy forrásokat von el részben a társadalombiztosítás költségvetéséből más előirányzatokból, részben pedig az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből. Sérültek ezért az ágazati célprogramok 1999-ben, nem folytatódott megfelelő ütemben az eszközbeszerzés és az ágazati műszerfejlesztés programja, így a módosított előirányzat azt jelenti, hogy az elvont forrásokkal csökkentett bázisról kiindulva tervezték meg a 6,6 százalékos növekményt. Ez tehát azt jelenti, hogy a 2000. évben ennek az ágazatnak a fejlesztésére nem jut elegendő pénz, mert az inflációt ugyan követi, de a bázis a csökkentett alapra vonatkozik.

Az Egészségügyi Minisztérium képviselője a javaslat bizottsági vitájában azt mondta, azért javasolja támogatni ezt a fejezetet, mert megvalósul benne mindaz a program, amelyet a kormány, közte az egészségügyi kormányzat, a tárca irányítói struktúrafejlesztésre, az ágazat prioritásainak megfogalmazására terveztek.

Mit is kell ez alatt érteni? Az egyik ilyen fejlesztési irányzat a sürgősségi betegellátás fejlesztése a kormány szerint. Erre már a tavalyi évben is jelentős forrásokat terveztek és hangoztattak a tárca képviselői. Csakhogy, tisztelt Ház, a sürgősségi betegellátás fejlesztésének programját mind a mai napig nem látta sem a szakmai bizottság, sem országgyűlési képviselőtársaim többsége. Ezért tehát a sürgősségi betegellátás fejlesztésének programja kimerül néhány mentőkocsi telepítésében, mentőállomások létrehozásában, és a sürgősségi betegellátás betegellátást érintő része megismerhetetlen marad a fejlesztést illetően. Így tehát nem tekinthetjük prioritásnak a sürgősségi betegellátás fejlesztését, hiszen a prioritás azt is jelenti, hogy a valóságos szakmai program megvalósítását tekintjük elsődlegesnek.

Második prioritásként határozta meg az ágazati minisztérium a rezidensképzést, vagyis azt a szakirányú képzést, amely eredményeképpen európai diplomához jutnak a frissen végzett orvosok. Bár a költségvetés vitájában eddig több alkalommal és a bizottsági vitában is jó néhányszor megpróbálták fellelni képviselőtársaim az ehhez rendelt 3,4 milliárd forintot, ez a tárca költségvetésében, minden olvasott változatot figyelembe véve is, nem található meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit is ígért az ágazati miniszter a rezidensképzés kapcsán: a rezidenseknek méltó bért, a képző intézményeknek pedig megfelelő anyagi, műszaki feltételeket. Ezek mind nem találhatóak meg az ágazat költségvetés-tervezetében, mert ehhez a fejezethez nem rendeltek forrásokat.

(8.40)

Ami a sürgősségi betegellátást illeti, további gond is származik abból, hogy az ágazatnak nincs programja. Vezető országos intézmény került csődközelbe azért, mert a sürgősségi betegellátás fejlesztése miatt, az ehhez társuló finanszírozás feltételei megteremtésének hiánya miatt maga az intézmény került olyan deficites helyzetbe, hogy ma már csődbiztost kell kinevezni a vezetéséhez.

Az ágazati minisztérium megszüntette prioritásként kezelni azoknak a célprogramoknak a megvalósítását, amelyekre pedig mind ez ideig érvényes kormányhatározat van. Így tehát nem kerül érdemi fejlesztés a gyógyítás szükséges feltételeihez, például a radiológiai alapgéppark fejlesztéséhez nem kerül elegendő forrás. Sőt, az eredeti terveket is megfelezték az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátáshoz.

Erről azért kell beszélnünk, mert ezek azok az eszközök, amelyek a betegek gyógyításának alapvető biztonságát szolgálják. Akik itt ülnek ebben a teremben és hallgatják ezt a vitát a termen kívül, azokat arra szeretném emlékeztetni, hogy ebben az ágazati célprogramban olyan lélegeztetőgépek, felnőtt- és gyermeklélegeztető-gépek beszerzéséhez adhatna segítséget a kormány, amihez ma vezető személyiségek, népszerű művészek indítanak segélykoncerteket, szerveznek jótékonysági előadásokat, és juttatják oda a rászoruló intézményeknek a biztonságos gyógyítás megvalósításáért. Azt gondolom, megalázó helyzet ez, képviselőtársaim, hogy gyűjtést kell indítanunk ahhoz, ami egyébként a betegeknek alanyi jogon járna. (Varga Mihály: Ez nem a tb-vita!) Ez az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetése, tisztelt államtitkár úr, mert ehhez az ágazati célprogramhoz lehetne pályázni az önkormányzatoknak, illetve a gyógyítóintézményeknek. Ezért azt gondolom, hogy egyáltalán nem tértem el a tárgytól. (Varga Mihály: Elnézést. Mondja csak nyugodtan!)

Prioritásként jelölte meg az ágazati minisztérium, hogy a tárca következő évi költségvetésében a népegészségügyi programokhoz, a környezet-egészségügyi programhoz további forrásokat biztosít. Ezek a források sincsenek meg a következő évi költségvetésben, sőt a drogprevenciós program fejezetébe feleannyi forrás került, mint 1999-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A háziorvosi praxisok fejlesztése alapvető szükséglet a struktúraváltáshoz. A kormányzat másfél éve kecsegteti a háziorvosokat, és szeretné megsegíteni az önkormányzatokat, ma azonban feltalálta a háziorvosi privatizáció forrás nélküli változatát. Ez jelenti a praxisjog odaítélését, de a praxisjog önmagában, jól felszerelt praxis nélkül, a fenntartáshoz és fejlesztéshez szükséges pluszforrások nélkül nem szolgálja az alapellátás fejlesztését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványainkban szeretnénk pótlólagos forrásokat teremteni ahhoz, hogy az önkormányzatok ezeket a feladataikat, melyeket az alapellátásra vonatkozóan törvények írnak elő számukra, teljesíthessék, és szeretnénk forrásokat találni ahhoz, hogy az ágazati célprogramokat - melyek szükségességét egyébként maga az ágazati minisztérium sem vitatja - meg lehessen valósítani. Ehhez kérem kormánypárti képviselőtársaim támogatását is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 116 1999.11.10. 3:55  1-169

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséhez a Magyar Szocialista Párt beterjesztett egy alternatív koncepciót. Ennek egy része az egészségügyi ellátás javítását szolgáló módosító indítványokat tartalmazza, érinti az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetését, és érinti a 3. számú mellékletben az önkormányzatoknak nyújtott normatív támogatásokat.

A Szocialista Párt módosító indítványai mellett az én módosító indítványaim is szerepelnek még az eszközfejlesztési programok, az AIDS-program, a mentálhigiénés program és a háziorvosi és fogorvosi praxisok fejlesztése ügyében az 586-599. ajánlási pontok között hét pontban.

A rendelkezésemre álló rendkívül rövid időben csak részlegesen tudom indokolni ezeknek a benyújtott módosító indítványoknak a szükségességét. Az önkormányzatokat a következő évi költségvetésben a kormány tervezett intézkedései nem hozzák könnyű helyzetbe. De a tulajdonos önkormányzatokat, amelyeknek gondoskodniuk kell az egészségügyi intézményeik működőképességéről, a következő évben a kormány gyakorlatilag teljesen magára hagyja. Hogy ez a szándék nem véletlen, azt a korábbi hónapokban elejtett kormányzati megjegyzések alaposan alátámasztják. Ha a tulajdonosok nem tudják ellátni alapvető feladataikat, amelyek az intézmények fejlesztésével, a műszerek pótlásával és korszerűsítésével kapcsolatosak, a kormány véleménye szerint a tulajdonosok adják vissza tulajdonukat az államnak. Mi azonban azt gondoljuk, hogy van más út is.

Az önkormányzatokat mint tulajdonosokat nemcsak felelőssé, hanem képessé is kell tenni feladataik ellátására. Ezért javasolja a Magyar Szocialista Párt az úgynevezett egészségügyi normatíva bevezetését, mely ebben az évben mintegy tízmilliárd forintnyi többletforráshoz juttathatja az önkormányzatokat. Mondhatják a képviselőtársaim, hogy ez igen kevés pénz. Mégis azt mondom, hogy ez lehet egy első lépés e feladat teljesítéséhez.

A másik ilyen nagy fejezet az ágazat eszköz- és műszerparkjának a fejlesztéséhez kapcsolódik. Kedves képviselőtársaim, nem beszélhetünk a hozzáférés egyenlőségéről, esélyegyenlőségéről akkor, ha az egyik állampolgárnak az ellátásakor korszerű, míg másoknak egy leselejtezésre megérett eszköz áll rendelkezésére a gyógyulásához. Ezért, képviselőtársaim, három olyan megkezdett kormányprogram folytatását kérjük számon a kormánytól, és a módosító indítványainkkal ajánlunk többletforrást ennek teljesítéséhez, melyet egyébként a kormány is fontosnak tart, és amelynek a rendelkezésre álló forrása nagyságrendekkel marad alul a szükséglethez képest.

Remélem, a kormány támogatni fogja a javaslatunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 209 1999.11.10. 13:14  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetés-tervezetének e szakaszához Schvarcz Tibor képviselőtársammal több módosító indítványt adtunk be. Most, a vita elején szeretném felsorolni, hogy melyek ezek a módosító indítványok, mert az indoklást összefoglalóan szeretném elmondani. Ezért tehát az általam elmondott beszédhez az ajánlás 8., 9., 10., 12., 13. és 22. szakasza tartozik; valamint szeretnék kitérni - ez nem a mi módosító indítványunk - az ajánlás 20. pontjában a Mánya Kristóf és Horváth Zsolt képviselőtársaim által beadott módosító indítványokra.

Az előzőekben említett módosító indítványok az egészségbiztosítási alapok költségvetésének kiadási oldalát érintik, szorosabban véve a természetbeni ellátásokat, a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyszerkasszát és a gyógyászati segédeszközök támogatását. A társadalombiztosítás költségvetésének tervezésekor a kormány úgy számolt, hogy ezeknek az alapoknak a kiadásai végeredményben az előre megtervezett, mintegy 41 milliárd forintos hiánnyal fognak zárulni. Ezekből az előállt bevételekből és ebből a hiányból egy olyan költségvetés készíthető 2000-re, amelyben - bizonyos megszorítások mellett és a csillagok ideális együttállása esetén - az ellátások nagyobb mértékű sérülése nélkül lehet biztosítani a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-ellátást, a kórházi ellátást, és valószínűleg nincs olyan csillagállás, amely mellett teljesíthető a gyógyszerkassza.

Ezt a két előirányzatot azért kell együtt kezelni, mert a kormány szokás szerint úgy határozott, hogy a kassza nem egyszerűen a gyógyszerkasszára nézve zárt, hanem a gyógyító-megelőző ellátások e három elemére is. Mégpedig úgy, hogy amennyiben a gyógyszerkasszát túllépjük - és ennek a túllépése könnyen prognosztizálható, a teljesülésére senki nem merne fogadni -, akkor a gyógyító-megelőző ellátások más ágai, így a fekvőbeteg-ellátás, a szakorvosi ellátás, részben a háziorvosi ellátás biztosan sérülni fognak. A mi indítványunk ezért három csoportra osztható.

Az első: ne engedjük, hogy a gyógyszerkasszát bezárják! Miért fontos erről beszélni? Házas József képviselőtársam már elmondta, hogy milyen kockázatokat rejt magában a gyógyítókassza zárása. Szeretnék még egy elemet hozzátenni ehhez. Ebbe a gyógyszerkasszába bele van zárva a különkeretes gyógyszerek tömege is. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerészeti főosztályának vezetője egy betegközösség előtt azzal dicsekedett, hogy jövőre 20 százalékkal, közel 8 milliárd forintra fog nőni a külön megállapodások szerint tervezett, nagy értékű, úgynevezett különkeretes gyógyszerekre szánt forrás.

Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy természetesen megérdeklődtem, hogyan is kell érteni ezt a 20 százalékos növekményt egy zárt gyógyszerkasszán belül, hogyan kell érteni a 20 százalékot akkor, amikor az 1999. évben is várhatóan közel 8 milliárd forint lesz a kiadás, és hogyan fogja ez érinteni az egyéb, nem kiemelt, korábban nem különkeretes gyógyszer támogatásának mértékét. Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy bár a válaszra ígéretet kaptam, ez a válasz mind a mai napig nem jutott el hozzám.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is szeretnénk elérni, hogy ha ez a zárt gyógyszerkassza az első negyedévben várhatóan már túlteljesül - ahogy erre számítani lehet -, akkor a túllépés engedélyezése ne egyszerűen a pénzügyminiszter hatáskörében maradjon. A módosító indítványban arra teszünk javaslatot, hogy e túllépésre a pénzügyminiszter mellett az egészségügyi miniszter is adjon engedélyt, és ezt szakmai szempontból tartjuk szükségesnek. Mert úgy gondoljuk, ez nem egyszerűen kasszakérdés, hanem szakmai kérdés is, mert az egészségügyi miniszternek felelnie kell az egész egészségügyi ellátás rendszeréért. És nem elfogadható, hogy ha a főkönyv egyik kiadása több, akkor a másik kiadása - hogy az egyenleg meglegyen - törvényszerűen kevesebb legyen, mert mégiscsak szakmai intézkedések kellenek a betegellátás sérülésének kivédésére! Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy nem sikerült elfogadtatnunk az érveinket a bizottsági vitában, bár ellenérveket sem hallottunk - azért ezt is meg kell mondanom.

A módosítások során arra is indítványt tettünk, hogy a természetbeli ellátásoknak e három csoportja ne legyen egymás rovására megkurtítható úgy, ahogy 1999-ben történt. Szeretném a képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy mivel a gyógyszerkasszát túlléptük - mert túl kellett lépni, különben a betegek nem jutottak volna hozzá úgy a gyógyszereikhez, ahogy végül is sikerült ezt megoldani -, ennek az volt az ára, hogy kevesebb pénzt lehetett fordítani a járó- és fekvőbeteg-ellátásokra.

Azt gondolom, a képviselőtársaim közül igen keveseket kell meggyőzni arról, hogy az intézmények működőképessége szempontjából mennyire fontos, hogy ezek a nagyon szűkösen kimért források maradéktalanul eljuthassanak az intézményekhez. Mégis azt gondolom, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy bár a bizottsági vitában egyetlenegy érv sem szólt amellett, hogy miért lenne szabad megkurtítani a fekvőbeteg-ellátásra szánt pénzt - miért olyan evidens, hogy akkor kevesebb jut a fekvőbeteg-ellátásra; miért olyan evidens, hogy a fekvőbeteg-ellátás normáit úgy kell szűkíteni, hogy ki lehessen jönni a még kevesebb pénzből? -, mégsem sikerült támogatásra bírni a szakmai bizottságunkban ülő, szakmai szempontból kompetens képviselőtársainkat.

Tisztelt Országgyűlés! Többször fölvetik, hogy vajon miért kell az ellenzéki képviselőknek órákon át érvelniük az igazuk mellett, amikor teljesen világos, hogy kormánypárti képviselőtársaink vagy hallatlanná teszik az érveinket, vagy azt mondják, lehet, hogy igaz, de mi mégsem így fogunk szavazni. Azt gondolom, azért kell újra és újra felhívni a figyelmet az összes anomáliára, kockázatra, ami várható a 2000. évben, mert a felelősséget mégiscsak közösen viseljük, mert a felelősségből az ellenzéki képviselők is osztoznak, természetesen abban az arányban, ahogy részt vesznek e döntések meghozatalában. Ezért úgy gondolom, hogy semmilyen vita nem felesleges, és semmilyen érv, amelyik a jobbítást szolgáló indítványok mellett szól, nem értelmetlen.

(16.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt és Mánya Kristóf képviselőtársaim az ajánlás 20. pontjában a vita korábbi szakaszában már ismertetett két ingatlant hozták fel, és szeretnék kivenni a társadalombiztosítás értékesítésre szánt vagyonelemei közül. Bár szerettem volna, ha az előre jelentkezett felszólalók között kormánypárti képviselőtársaim ennek az indítványnak az indoklását megadják, és nem a mi ellenző érveinkre válaszolnak, megértem, hogy nagyon nehéz védeni ezt az indítványt. Az érvek között azonban van egy, amit feltétlenül hamisnak gondolok. Ez a hamis érv pedig az, hogy úgyis kiegyenlíti a költségvetés a társadalombiztosítás hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az érv hamissága abban áll, hogy nem mindegy, hogy mennyi a deficit, amit ki lehet egyenlíteni, avagy mennyi a bevétel. Nem mindegy, hogy a kiadási többletet kell kiegyenlíteni, vagy a bevételi többlet eredendően alkalmat kínál egy szolgáltatás fedezetére! Ezért azt gondolom, nem történik más, mint két értékes vagyonelemet kivonnak abból a körből, amelynek ha az értékesítése befolyna ebbe a költségvetésbe, akkor kisebb lenne a hiány, de év közben lehetne kalkulálni ezekkel a forrásokkal, amikor a társadalombiztosításnak minden forintra és fillérre szüksége van.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás költségvetése bizonyára egy nagyon konfliktusos költségvetés, a kockázatait még egy ilyen vitában is nehéz felvázolni. Azonban zárszóként ebben a vitaszakaszban szeretnék önöknek idézni a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, Losonczi Ágnes szerkesztette Utak és korlátok az egészségügyben című tanulmánykötetből: "Kevés dolog tudja úgy mozgásba hozni a közvéleményt, megindítani az embereket, mint ha a gyógyulást, gyógyítást külső hatalom, pénz korlátozza; ha fel kell lépni valakiért, akinek műtéthez vagy gyógyszerhez segítség kell; ha akciót kell indítani valamilyen gyógykezelésért. Kevés intézkedés tud olyan felháborodást kiváltani, mint ha pénzhiány miatt maradnak el műtétek, vagy ha életmentő gyógyszerekhez nem lehet hozzájutni külső-felső korlátozottság miatt. Különös társadalmi érzékenységet ébreszt fel, ha sérelmet szenved a humanitás." Ez megszívlelendő tanulság - szeretném, ha a kormánypárti képviselőtársaim is megszívlelnék ezeket a tanulságokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 215 1999.11.10. 2:01  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Csáky András képviselőtársam hozzászólása elején rövid párhuzamot vont, és összevetést készített: a gyógyszerkassza drasztikus növekedése, és ezzel szembeállítva a halandósági mutatók katasztrofális volta, illetve a népegészségügyi állapot. Ha a téma megengedne ebben a Házban némi humort, akkor az a látszat is keletkezhetett, hogy minél több orvosságot fogyasztunk, annál halandóbbak leszünk, de természetesen nem erről van szó.

Amiért szót kértem ebben a két percben: ennek apropóján szeretném felhívni a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét is azokra a megállapításokra, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul. A halandóság, az elvesztett életévek, a megbetegedések szoros összefüggést mutatnak az emberek társadalmi helyzetével, a szociológiai helyzettel, a lényeges jövedelmi különbségekkel, a kulturális javakhoz való egyenlőtlen hozzáféréssel; amit Józan Péter a halál előtti egyenlőtlenségnek hív, és azt mondja, hogy akiknek a társadalmi javakból több jut, magasabb az iskolázottságuk, civilizált környezetben élnek, jobbak a lakáskörülményeik, azok hosszabb életre számíthatnak, akiknek mindenből a rosszabb jut, azok lesznek betegebbek, és ők lesznek a halandóbbak. Ezért azt gondolom, akkor költhetünk kevesebbet gyógyszerre, ha ezek, amikről beszéltünk, már érdemben vagy legalábbis közel érdemben megoldást találnak a társadalom elmaradott rétegei számára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 269 1999.11.10. 1:42  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet oka annak, hogy ez a 14. pontban jelzett módosító indítvány nem kapta meg a költségvetési és egészségügyi bizottságban képviselőtársaink egyharmadának támogatását sem. Azt tudom mondani, hogy az előterjesztők nem tudták meggyőzni kormánypárti képviselőtársaikat sem ennek az indítványnak a jogosságáról.

Mert mit is jelent ez a másfél százalék, tisztelt képviselőtársaim? Durván ötmilliárd forintot, mégpedig a gyógyító-megelőző ellátások teljes kiadásaiból - kidolgozatlan feltételek, tervezetlen megoldás. Egy biztos: a gyógyító-megelőző ellátásokból ötmilliárd forint biztosan kikerülne egy olyan alultervezett kasszából, amiről ma sem tudjuk megmondani biztosan, hogy elegendő lesz-e a biztonságos ellátáshoz.

Tisztelt képviselőtársaim, akik a módosító indítványt tették! Arra kérem önöket, keressenek pluszforrást ennek a felhalmozási kiadásnak, hatékonyságnövelő kiadásnak! Mondják meg, hogy hogyan lehet erre pályázni, mert gondolom, erre valamennyi gyógyító intézmény pályázhatna, és akkor ennek a kapcsolódó módosító indítványnak a megtárgyalásakor módunk lesz újra mérlegelni a módosító indítvány tartalmát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 277 1999.11.10. 1:29  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem biztos, hogy a mi innovációs képességünkkel van baj, mert ha ez itt egy tisztázott feltételek között megteremtett lehetőség lenne, akkor a képviselőtársaimnak nem kellett volna beleírni ebbe a módosító indítványba, hogy a felhasználás céljait és feltételeit a kormány szabályozza. Mikor? Hogyan? Ki felé?

Ha a kasszában maradna ez a durván 5 milliárd forint, akkor szabadon lenne felhasználható. Ha szabadon lenne felhasználható, akkor minden hónapban hozzáférhetővé válna a gyógyító-megelőző ellátások működtetésére. Mivel azonban ez a 1,5 százalék az ellátás hatékonyságát javító fejlesztések finanszírozására fordítható lenne, nyilván el kell különíteni. Akkor pedig nem marad benne a működtetésre fordítható forrásokból.

Én nagy figyelemmel hallgatom Horváth képviselőtársam felvilágosító lelkesedését - ez már csak akkor lehetne hatékonyabb, ha valóban érvelne is a javaslatai mellett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 285 1999.11.10. 5:02  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban a Schvarcz Tibor képviselőtársam által jegyzett 28. számú ajánlási pont mellett szeretnék érvelni.

Az ajánlási pont tartalmát tekintve kapcsolódik a 27. pontban leírt, Horváth Zsolt és Selmeczi Gabriella képviselőtársaim által jegyzett indítványokhoz. A társadalombiztosítás költségvetés-tervezetének eredeti változatában, tehát a kormány által benyújtott változatban az alapokról szóló törvény megváltoztatására tesznek indítványt.

(18.50)

Eszerint a járulékbevallás és -befizetés tartozás-túlfizetés állományának éves elszámolását az APEH a tárgyévet követő év április 20-áig küldi meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság részére.

Módosító indítványunk lényege a következő: az APEH a járulékbevételekről havonta, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésével azonos bontásban, előzetes adatokat szolgáltat a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter részére, valamint az ellátások folyósításához az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részére folyamatos adatszolgáltatást biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennek az indítványnak a lényege és fontossága mindannyiunk által könnyen belátható. Az APEH által átvett, társadalombiztosítást érintő járulékbevételekről való folyamatos információszerzés és azoknak a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter részére történő bemutatása az alapok működése szempontjából alapvető érdekű. Ezért azt gondoljuk, nem engedhető meg, hogy akár az átállás nehézségeire, akár az adatszolgáltatás fel nem épített rendszerére hivatkozva ilyen, egyéves távlatban ne lehessen biztos információja az APEH tevékenységéről akár az egészségügyi miniszternek, akár az Egészségbiztosítási Pénztárnak, akár a Nyugdíjbiztosítási Pénztárnak.

Képviselőtársaim 27. pontban jelzett, az eredeti előterjesztést megváltoztató javaslata ebben a tárgykörben gyakorlatilag a mienkhez hasonló megoldást javasol, azzal a különbséggel, hogy az adatok az ő javaslatukban az egészségügyi miniszter számára nem kötelezően átutalandó és megismerendő adatok. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy az egészségügyi miniszter kompetenciája, a feladatkörébe tartozó lehetőségek és intézkedések megtételének szükségessége ezt a bővítést mindenképpen indokolttá teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az APEH tevékenységét ebben az évben az átállás nehézségei jellemezték. Ennek volt köszönhető, hogy a járulékbehajtásról, a pénzmozgásokról, a bevételekről augusztus hónapban az alapokat felügyelő, akkor már pénzügyminisztériumi államtitkár sem tudott biztos információval szolgálni. Ennek köszönhető, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése úgy készült el, hogy az APEH járulékbevételeiről, a kintlévőségek és az adósságok behajtásáról nem voltunk biztos adatok birtokában. Azt gondolom, egy ilyen elkülönített, hatalmas pénzmozgással, bevételekkel és kiadással járó alap működése nem alapulhat ilyen bizonytalanságokon, biztos forrásokat kell a számára biztosítani.

Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy még egyszer fontolják meg a javaslatunkat; illetve a 27. pontot benyújtó képviselőtársaimat pedig arra kérem, fontolják meg azt, hogy az általunk az egészségügyi miniszter számára is hozzáférhető vagy kötelezően szolgáltatott adatot mérlegelni és támogatni tudják-e a jövőben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 293 1999.11.10. 1:14  170-312

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Egészen röviden, Csáky András képviselőtársam hozzászólását folytatva: igen, van jelentősége az adatok szolgáltatásának, sőt ütemezésének is, mert, kedves képviselőtársaim, most, az év végén kiderül, hogy mégsem akkora az alapok hiánya. De menet közben mégiscsak meg kellett csonkítani a programokat, az egészségügyi ágazati fejezet célprogramjait is, merthogy a hiány látszólag sokkal nagyobb volt, mint amennyi várhatóan mégiscsak lesz a végén. Le kellett faragni a gyógyító-megelőző ellátások kiadásaiból, és itt van annak jelentősége, hogy az állam folyamatosan, ütemesen és ellenőrizhetően utalja-e át a szükséges forrásokat, hogy az APEH valóban átutalta-e, hogy valóban tudja-e az, akire tartozik, hogy milyen források állnak rendelkezésre az egészségügyben. Ezért azt gondolom, hogy ennek a módosító indítványnak tartalmi és lényegi jelentősége van, Csáky képviselőtársammal teljes egyetértésben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 341 1999.11.11. 1:56  338-358

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! A kétperces reagálásra még azelőtt kértem szót, hogy ön rátért volna az én módosító indítványomra. Mivel azonban a reagálásomat majd a hozzászólásomban is megtehetem az általános kérdésekhez, most csak a 16. pontra szeretnék rátérni.

Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen az oktatási bizottságban, így talán akkor a kormánypárti képviselőtársaimat is sikerült volna meggyőzni, éppúgy, ahogy az egészségügyi bizottságban sikerült meggyőzni kormánypárti képviselőtársaimat a javaslatunk lényegéről és annak hasznosságáról.

Természetesen meg sem fordult a fejünkben, hogy a gyógypedagógiai ismeretek megszerzése azonos azzal, hogy valaki képesítést kapjon gyógypedagógiai intézményben való oktatásra. A javaslatunk arról szólt, hogy a fogyatékosok vagy fogyatékkal élő személyek, gyermekek, szülők és a nem fogyatékos gyermekek, szülők közötti kommunikáció, az előítéletek leépítése és a fogyatékosok egészségesekhez történő integrálódása legalábbis valamilyen módon ott is segítséget kapjon, ahol a legtöbbet lehet szerezni, a pedagóguson keresztül, aki mintaközvetítő magatartásával a gyerekekre és remélhetőleg szüleikre is talán a legnagyobb hatással bír.

A javaslatomat majd még részletesen megindoklom. Köszönöm a figyelmüket. (Herbály Imre és Béki Gabriella tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 353 1999.11.11. 11:42  338-358

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzákezdenék az ajánlás 15. és 16. pontjában Szabó Sándorné és a 15. pontban Kökény Mihály képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító indítványaink indoklására, engedjék meg, hogy visszautaljak az első felszólaló által elmondottakra, Sági képviselőtársam az általános vitához tartozó, de itt sem későn elmondott hozzászólására.

A képviselőtársam mondanivalója lényeges elemeket tartalmazott a fogyatékkal élő személyek korlátozottságának mérséklésére, és egy ütemezéssel is előállt, amelyekkel alapjában véve egyet lehetne érteni.

 

(23.30)

 

Csak sajnálni tudom, hogy a képviselőtársam által elmondottak egyike sem testesült meg egyetlen módosító indítványban sem, így tehát ezeket a módosító indítványokat a mai ülésen érdemben nem is tudjuk mérlegelni, a bizottsági vitában nem tudtuk támogatni, a kormány nem alakíthatta ki a viszonyát ezekhez a fontos felvetésekhez, így bármennyire sajnálom, azt tudom mondani: szép beszéd.

Ahogy szép beszéd egyébként a fogyatékos személyekről szóló program is, ha annak a gyakorlati megvalósítására nincs pénz vagy nincs érdemi akarat. A program megvalósítását a kormány elég távoli időre tette, néhány programelem a 2010 utáni időkre nyúlik el. Módosító indítványunk egy részében arra tettünk kísérletet, hogy ennek a programnak a megvalósítását egy kicsivel előrébb hozzuk. Nem tettünk mást képviselőtársaimmal, mint hogy szigorúan, az általunk egyébként támogatott stratégiai célokhoz kapcsolódóan, kicsit megpróbáltuk sürgetni a kormányt abban, hogy teljesítse az egyébként itt vállalt kötelezettségeket. Ez a 15. számú módosító indítványunkban az egészségügy területén megvalósuló programok részbeni előrehozását jelentené.

Ebben a körben, amelyben most folytatjuk a vitát, a legkevésbé sem szorul különös indoklásra, hogy a beteg egyébként is meglévő kiszolgáltatottsága milyen mértékben súlyosbodik, ha ez a betegség egy fogyatékkal élő személyt érint. Ezért nézzük meg, hogy mekkora hátrányt jelent, ha az egészségügyi intézményekben a jogérvényesítés feltételeit nem tudjuk biztosítani minél hamarabb és minél teljesebb körben. Egyetlen példát szeretnék felhozni, ezt pedig az egészségügyi törvényben úgy fogalmaztuk meg, hogy a tájékozott beleegyezés kritériuma. Ez azt jelenti, hogy a betegnek úgy kell a hozzájárulását adnia egy adott gyógyító eljáráshoz, hogy annak a lényegét, az esetleges kockázatait ismerje, elfogadja, és így adja hozzá a beleegyezését.

Amikor a módosító indítványunkat beadtuk, arra gondoltunk, hogy a napi életben mekkora hátrányok érik például azt a süketet vagy nagyothallót, akit egyébként a fogyatékossága gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hoz egy ilyen kórházi kezelés kapcsán. Arra gondoltunk, vajon valódi akadályok merülnek-e fel arra, hogy egy adott intézményben 2001. január 1-jéig biztosítsák a jeltolmács működését. Azt gondolom, kedves képviselőtársaim, nem érdemi az akadály, és nem lehetséges, hogy ezen nem tudunk úrrá lenni. Ezért igazából a kormány jelen lévő képviselője sem tudta megindokolni, miért is nem lehet egy évvel korábban megteremteni a feltételeit például ebben az ügyben a jog érvényesítésének.

De vannak a beteg embernek és az egészségügyben megforduló fogyatékosoknak olyan emberi jogai, amelyek a kórházba vagy egy adott egészségügyi intézménybe kerülésük során az általános emberi mivoltukban is további jogsérelmet okoznak. Ilyen jogsérelemnek mondja a törvény és a fogyatékosügyi program is, hogy a fogyatékos autonómiájának olyan csökkentése, amely egyébként nem indokolt, tehát a maga korlátaihoz további korlátok már nem állíthatók, mert ez sérti a fogyatékos jogait. Úgy gondoljuk, a kormánynak 2001-ig több mint egy éve van arra, hogy a jogérvényesítés feltételeit kidolgozza.

Ezzel a hitünkkel és meggyőződésünkkel mentünk el a bizottsági vitára, és bár lényeges ellenérvek nem hangoztak el a bizottságban, módosító indítványunk nem kapta meg a többségi támogatást ebben az esetben.

De azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egészségügy területén még a meghatározott programban meglévő feltételek sem adottak, ha igazak ugyanis azok a hírek, hogy a gyógyászati segédeszköz-ellátás feltételrendszerének a felülvizsgálata, mondjuk, 2001-ig első lépcsőben megtörténik például akkor, amikor egyes gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás feltételei szigorodnak. Amikor azt olvasom az újsághírekben, hogy a sztómával élő betegeknél az úgynevezett egészségügyi zsák korszerűbb változata meg fog drágulni, mert luxuscikknek számíthat, hogy a kötözőszereknek csak egy meghatározott - ötször öt vagy tízszer tíz centiméteres - változata számíthat támogatásra, a többi pedig drágább térítés mellett vehető igénybe, akkor azt gondolom, ahelyett, hogy ez a segítség nőne, a hátrány fog inkább fokozódni.

A 16. pontban már részben érintettem a módosító indítványunkat, melyet Szabó Sándorné képviselőtársammal nyújtottunk be. Még egyszer szeretném elmondani, hogy módosító indítványunk egyáltalán nem azzal a szándékkal készült, mintha azt gondolnánk, hogy féléves gyógypedagógiai képzés elégséges lenne egy pedagógusnak ahhoz, hogy gyógypedagógusként működhessen az adott szakterületen. Hanem arra gondoltunk, hogy ennek a programnak az egyik stratégiai célja a II. fejezetben, hogy a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvezően változzék. Ezért számomra sem a kormány képviselőjének az elutasítása nem volt érthető - nyilván mi nem tudtuk ezt elég meggyőzően prezentálni a számára -, sem elsőként felszólaló kormánypárti képviselőtársam hozzászólása, aki számomra elfogadhatatlan módon, megosztott bennünket azon az alapon, hogy kormánypárti és ellenzéki.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az itt leírtak és a kormányprogramban megjelöltek is általános emberi jogokat érintenek. Ebben a parlamentben nincs olyan politikai párt, amely arra gondolhatna is, hogy az alapvető emberi jogok területén lehetnek közöttünk érdemi és lényeges különbségek, kormánypártiként és ellenzékiként. A megvalósítás természetesen lehet különféle természetű, az elsődlegesen megvalósított és a másodlagosan elérendő célok között nyilván a politikai akarat megtestesítőjeként lehet különbözőség.

 

(23.40)

 

Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat és elsősorban a szociális tárca képviselőjét, az államtitkár urat, nézzék végig újra a 16 pontban összefoglalt módosító indítványokat, és a módosító indítványnak akár kormánypárti, akár ellenzéki előterjesztője van, takarják le az indítványtevők nevét, és vizsgálják meg a módosító indítványokat tartalmuk szerint, és támogassák őket tartalmuk szerint.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 192 1999.11.29. 1:56  61-221

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Egy rövid reagálásra kértem szót magam is, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim. Kényszeríthető-e a törvény által valaki, hogy elfogadja a dajkaanyaság intézményét? Nem, nem kényszeríthető!

De ilyen típusú kényszer ebben a javaslatban, amit önök megszüntetni vagy eltörölni szándékoznak, nincs is, és elég messze is kanyarodtunk a törvényjavaslatnak mind az eredeti céljától, mind az eredeti megvalósítási lehetőségétől. Hiszen eredeti célját tekintve segíteni akart azoknak a családoknak, ahol az anya szerzett vagy öröklött fogyatékossága, betegsége folytán nem tud kiviselni egy terhességet. Ebből nem következik, hogy a dajkaanya bármilyen kényszerítő eszközzel arra lenne kötelezve, hogy kiviselje a terhességet. Ez nem egymással behelyettesíthető dolog.

Én reális problémának tartom mindazokat a pszichés feszültségeket, amelyek a terhesség viselésében keletkezhetnek, a dajkaanyaságban, a gyermek átadásában, de én azt gondolom, hogy ezek kezelhetők, a terhesség alatt gondozhatók, és természetesen, ha akarnánk, lehetne rá jogi megoldást találni.

Én egyetlen kérdést tennék fel: annak az évente 30-50 rászorulónak az esetében az viszont kényszeríthető-e, hogy lemondjanak erről az utolsó lehetőségről?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 34 1999.11.30. 5:08  21-159,419-437,440-456

DR. VOJNIK MÁRIA, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/1756. számon benyújtott, az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat bizottsági vitájában hosszú, élénk és éles vita alakult ki.

Nyolc szocialista és szabad demokrata képviselőtársammal a vita után a benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmatlansága mellett döntöttünk.

Három lényeges témában vitatta a bizottság ennek a törvényjavaslatnak a sorsát, részben az előterjesztett írásbeli indoklás, részben pedig a jelen lévő államtitkár úr szóbeli kiegészítése alapján.

A három téma, amelynek keretében tárgyaltuk az előterjesztést: a munkanélküliek ellátását érintő kérdések, az aktív és passzív eszközök hatásossága és hatékonysága a törvényjavaslat tükrében; az önkormányzatra háruló terhek és a feladat megoldásához szükséges lehetőségek és eszközök; a fogyatékosok támogatását érintő, a törvénybe rejtett javaslat; és érintettük a családok helyzetét a szociális támogatások tükrében.

(9.30)

A vitában kormánypárti képviselőtársaink figyelmét minden olyan, ebben a tárgyban megjelent, fellelhető, szociális szakmai szövetségek által mindannyiunk tudomására jutott információra, a statisztikai kézikönyvekben megtalálható, a munkanélküliek helyzetét, elhelyezkedését, esélyeit, foglalkoztathatóságát, az önkormányzati támogatások hatásosságát bemutató statisztikai adatokat hoztunk fel, amelyekkel - reményeink szerint - megpróbálhattuk megváltoztatni ennek a törvényjavaslatnak azt az előítéletes attitűdjét, ami azon alapul, hogy aki ma Magyarországon nem tud munkához jutni, az azt csak magának köszönheti, aki ma nem tudja a megélhetését megszerezni, az maga felel ezért, és végső soron aki ma Magyarországon szegény, az a maga szegénye. Kormánypárti képviselőtársaim érzéketlennek mutatkoztak ezeknek a tényeknek a feltárása után, és a saját régiójukból hozott egyedi példákkal próbáltak a nagy számokkal szemben fogódzkodót találni.

A törvényjavaslat véleményünk szerint azt a kimondott célt - amivel elméletben egyet is lehetne érteni -, hogy munka kell és nem segély, hogy segély helyett esély kell, nem teljesíti. Nem javítja a foglalkoztatási helyzetet. A jövedelempótló támogatások megnyirbálásával alkotmányos aggályokat vet fel. Olyan várományt vesz a járulékfizetőktől, amelyre nem ad elegendő felkészülési időt. A családok ezzel a törvényjavaslattal hátrányos helyzetbe kerülnek. Az önkormányzatok a rájuk háruló terheket nem fogják tudni elviselni. A munkaügyi központok és az önkormányzatok együttműködésének megváltoztatását ebben az előterjesztésben nem tudjuk támogatni. A térségi különbözőségekkel az előterjesztő nem számol, és számukra nem ad semmilyen perspektívát. A közmunkához való juttatás nem teremt valóságos esélyt, sőt kifejezetten hátrányos. A javaslat megengedhetetlenül fellazítja a bérminimum jogi garanciáit azáltal, hogy a javaslat abban az esetben is kötelezi a munkanélkülit a felkínált állás elfogadására, ha a saját járadéka és a felkínált álláshoz társított bér kisebb, mint a bérminimum.

A javaslat nem tartalmaz társadalmi-gazdasági hatástanulmányokat, azokat nem mutatja be. Összességében az általunk állított előfeltevéseket kormánypárti képviselőink nem tudták cáfolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 94 1999.11.30. 2:04  21-159,419-437,440-456

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban látszólag mindannyian meg tudunk egyezni, hogy a megoldás az, ha a munkanélkülieknek munkát adunk. A képviselőtársam azt mondja, közöttünk az a különbség, hogy mi beszéltünk róla, önök pedig megvalósítják.

A törvényjavaslat előterjesztője maga is úgy érvelt a bizottsági vitában, hogy azért indokolt átalakítani a rendszert, mert a javuló gazdasági körülmények és a növekvő foglalkoztatás mellett indokolt a munkanélküliségi ellátásokat lényegesen csökkenteni a felszabaduló forrásokból, a foglalkoztatás elősegítésére fordítani. Lássuk akkor, hogy mit tettek önök, tisztelt képviselőtársaim, például az én megyémben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében! A Központi Statisztikai Hivatal adataira szeretnék hivatkozni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az önök állítása és tevékenysége ellenére, a munkanélküliségi ráta az elmúlt egy évben nem csökkent, hanem nőtt. A regisztrált munkanélküliek száma az elmúlt 12 hónapban országosan 9,1 százalékról 9,4 százalékra emelkedett. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében növekedett a munkanélküliség. Június végén a regisztráltak száma meghaladta a 38 ezret, 4 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 16,6 százalékról 18,6 százalékra nőtt. A növekedés a megye valamennyi munkaerő-piaci körzetét jellemezte, kedves képviselőtársaim. És miközben 1996 és 1998 között 4 ezer új munkahely keletkezett, szeretném tudni, hogy az önök intézkedései után mire számíthat az én megyém.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 148 1999.11.30. 2:09  21-159,419-437,440-456

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a kétperces vitakörben az ember óhatatlanul nehezebben tud visszacsatlakozni ahhoz, akinek az eredeti hozzászólására reagálni szeretne, én mégis azokhoz a többek által felvetett problémához szeretnék csatlakozni, vagy arra megoldást keresni, hogy a tartósan munkanélküliek foglalkoztatására és a munka világába való visszaintegrálódásra ez a törvényjavaslat milyen megoldásokat kínál.

Számtalan kérdés elhangzott ma már az Országgyűlésben, és bizony a legtöbbjére a kormány megkísérelhetett volna választ keresni vagy találni, például akkor, ha a törvényjavaslat mellékleteként elénk tárt úgynevezett hatástanulmányban nem egy kétoldalas bemutatást tett volna olyan adatokról, amelyeket bármely más könyvben megtalálhatunk, hanem például az általa tervezett intézkedések társadalmi, gazdasági hatásait mutatta volna be. Ezzel azonban a kormány adós maradt.

Szeretném, ha egy kérdésre még megpróbálnánk válaszolni, hogy a regisztrált munkanélküliek számára van-e legális és legalább a minimálbért biztosító kereset megszerzésére esély. Mondjuk, például, tisztelt képviselőtársnőm, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amelyikről én igenis mindig megpróbálok külön szót ejteni (Bernáth Ildikó: Helyes!), mert nekem nem egy szám, hanem lehet egy világ is, de természetesen az a kerület, ahol dolgozom, és mert ez a megye a maga problémáival sajnos nem egyedüli... Ebben a... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Jó, majd kérek még két percre szót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 152 1999.12.01. 1:56  75-340

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a Magyar Szocialista Pártot általában nem befolyásolja különösebben, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam különféle fórumokon hogyan minősít bennünket, de a történeti hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a hatpárti egyeztetést a Magyar Szocialista Párt kezdeményezte a háziorvosi ellátás privatizációját illetően, mégpedig azért, mert ennek az ellátásnak a reformját, a korrekt törvényeket, a végrehajtható szabályokat, a kölcsönös előnyöket az eredetileg benyújtott javaslatban nem véltük felfedezni.

Képviselőtársam elmondta, hogy ez egy olyan kerettörvény, mely felhatalmazó jellegű és amelynek lényege maga a felhatalmazás. Kormánypárti képviselőtársaink számára látszólag ez a felhatalmazás elfogadható, mondom: látszólag, ugyanis tartalmilag mégsem, mert ha elfogadható lenne, megbíznának a szabályokban, ezzel szemben a törvényjavaslat parlament elé való benyújtása előtt képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim a javaslat érdemi pontjait megváltoztató törvényjavaslat-módosításokat terjesztettek be. Ezeknek a módosításoknak a lényege az egészségügyi törvény megváltoztatása, az ÁNTSZ-törvény megváltoztatása és az önkormányzati törvény megváltoztatása. Azt gondolom, képviselőtársaim, sem az egyeztetésnek, sem a vitának nincs közöttünk vége. Értelme talán van, de csak akkor, ha mindannyian érdemben akarunk változtatni a dolgokon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 244 1999.12.01. 1:47  75-340

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, önálló életre kelt hat módosító indítvány, ami tetszésünk szerint van vagy nincs. Azt gondolom, legalább az indítványt tevőknek ebben az ügyben dűlőre kellene magukkal jutni.

Amikor a miniszter úr reagálásra jelentkezett, akkor azt gondoltam, hogy a Magyar Szocialista Párt véleményét összefoglaló Házas képviselőtársam hozzászólásában feltett kérdésekre tesz kísérletet választ adni. Én továbbra is remélem és várom, hogy a miniszter úr vagy kormánypárti képviselőtársaink ezt megteszik. Azonban miniszter úr világossá tette, hogy a kormány számára csak az a javaslat tárgyalandó és tárgyalható, melyet a kormány nevében a miniszter úr a Ház elé benyújtott. Így hát most már azt is meg kellene kérdezni, hogy nem kellene-e kormánypárti képviselőtársaimnak a kormányukkal egyeztetni abban a kérdésben, hogy támogatná-e a kormány azokat az indítványokat, amelyek látszat szerint szinte nincsenek is, mégis vannak, mert hiszen ezekről beszélünk, mert ha nem, akkor mire kellenek azok a beszédek, hogy elfogadjuk vagy nem, érvénybe lépnek-e vagy sem; ha pedig vannak, akkor azt kellene tisztázni, hogy a kormány támogatja-e ezeket vagy sem.

Érdeklődéssel várom az önök véleményét ebben az ügyben. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 305 1999.12.01. 10:27  75-340

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, nem bír azzal a korábbi, törvényjavaslatokban megfogalmazott felhatalmazással, melyet a jelenlegi kormány rendszerint azzal ajánl a Ház elé, hogy egyeztették a polgárokkal. Sőt, ez a törvényjavaslat tulajdonképpen még azokkal sem egyeztetett, akik ennek a törvényjavaslatnak akár szerencsés nyertesei, akár vesztesei, de mindenképpen érintettjei lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságok kisebbségi előadói számtalan kérdést fogalmaztak meg. Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója a jogalkotási törvénnyel összeegyezhetetlennek, alkotmányossági kérdéseket és problémákat felvetőnek ítélte meg ezt a javaslatot, a kisebbségi előadók számtalan aggályt fogalmaztak meg, kérdéseket tettek fel, melyeket a vitában az ellenzéki képviselők mindenképpen, de gyakran a kormánypárti képviselőtársaim is tovább ragoztak. Azt gondolom, hogy többórás vita után csak a kérdéseinket tudjuk újra megfogalmazni, hiszen ezekre sem a kormánypártok részéről, sem sajnos a miniszter úr részéről egyetlenegy érdemi válasz nem érkezett hozzánk.

Nagyon rosszkedvű vita ez itt a mai napon, hiszen azt várták tőle a háziorvosok és azt várták tőle az érintett szereplők, hogy a sorsuk jobbra fordítását, helyzetük stabilizálását és jövőképük kibontakozását fogja ez a törvényjavaslat előkészíteni. Volt is rá idő, hiszen másfél éve kezdődött ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozása. Kormánybiztos, miniszteri biztos foglalkozott a kérdéssel. A tervezeteket több alkalommal vitatták szakmai testületek, önkormányzati érdekszövetségek, orvosi képviseletek, majd megszületett egy olyan javaslat, amely egyetlenegy szervezettel sem volt egyeztetve. Előttünk áll, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim, egy olyan javaslat, amelyet szeretnünk kellene a háziorvosok érdekében, és amelyet nemcsak hogy szeretni nem lehet, hanem elfogadni sem lehet, mert épp azoknak a biztonságát veszélyezteti, akiknek kedvezni szeretne a kormány ezzel a törvényjavaslattal.

A négy paragrafusos törvényjavaslathoz a kormány indoklást fűzött és egy háttéranyagot csatolt, természetesen e két utóbbi nem lehet jogforrás, mégis bizonyos mértékig elárulja a kormány szándékát, azt, hogy mit is szeretne elérni ezzel a törvényjavaslattal. Ezért, képviselőtársaim, amikor sorra veszem ennek a törvényjavaslatnak az egyes paragrafusait, megkísérlem az időkeretben hozzátenni azt az indoklást és azt a háttéranyagot, amelyet a kormány is rendelkezésünkre bocsátott.

E törvény 1. §-a fogalmazza meg azt a keletkeztetett jogot, melyet az önálló orvosi tevékenységhez fűződő jognak, működtetési jognak nevez. Eltekintve attól az apró hibától, hogy a törvényalkotó azonnal kihagyja a házi gyermekorvosokat ebből a rendszerből, tulajdonképpen megnevezi a háziorvosokat, a fogorvosokat, akik területi ellátási kötelezettséggel rendelkeznek, és egy külön meghatározott törvényesetben a kezelőorvosokat, csakhogy nem tudjuk, hogy ebben az esetben pontosan mit is kell érteni ez alatt a külön meghatározott eset alatt.

Működtetési jogot ad a törvényjavaslat, csak nem tudjuk, hogy ki fogja ezt a jogot valóságosan megadni. Melyik az a hatóság, amelyik ennek a működtetési jognak az engedélyezésére jogosult? Mert ha arra gondolunk, hogy a működési jogosítványról van szó, melyet eddig az ÁNTSZ adott ki, akkor nem kellene ezt a törvényjavaslatot benyújtani, hiszen él egy szabály, amelyet alkalmazni kell ezekre az orvosokra.

A 2. § azt mondja, hogy a jogerőre emelkedéstől számítva az orvosok magánorvosként fognak folytatni orvosi tevékenységet. Nem kaptunk választ a vitában a sokszor feltett kérdéseinkre, például arra, hogy a területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosok csoportján belül hogyan változik meg a jogállása a közalkalmazott háziorvosnak. Nem kaptunk választ arra, bár többször feltettük a kérdést, hogy mi lesz azzal a több száz kollégával, akik több száz betegkártya birtokában, de területi ellátási kötelezettség nélkül folytatják ma betegeik megelégedésére a praxisukat. Ez a működtetési jog a törvényjavaslat beterjesztője szerint vagyoni joggá változik. A törvényjavaslat nem ad választ arra, hogy miképpen változik, milyen szabályok között, milyen keretek között vagyoni értékűvé ez a jog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény felhatalmazást kér a kormánynak és az egészségügyi miniszternek a szabályok kidolgozására, miközben az idő szorít bennünket, hiszen az életbe léptetésére is január 1-jén sor kerülne. Szeretném megtudni, miből fogják fenntartani háziorvos kollégáim a praxisukat akkor, amikor 2000-ben a háziorvosi kassza nem nő 5 százalékkal. Szeretném megkérdezni, hogy ha nem épült be az amortizáció, hogyan tud gondoskodni műszerei karbantartásáról, megszerzett praxisa színvonalának megőrzéséről, netán fejlesztéséről a háziorvos. Milyen körülmények között lehet forgalomképessé tenni a praxist? Ki fogja, milyen jogszabályban ezt megszabni? Mi lesz egy év múlva a háziorvosokkal? Hiszen egy éven belül ezeket a jogokat felül fogják vizsgálni. Ki fogja megfizetni ezeket a praxisjogokat, egyáltalán hogyan képződik ez a vagyoni jog? Azt mondja a háttéranyag, hogy a praxis árbevétele az irányadó és a törvény életbe léptetésével hosszabb távon a piac kialakít egy szorzószámot. Az árbevételt az OEP szabja meg, és tudjuk, hogy mik a feltételek. Melyik az a piac, milyen hosszú távon alakítja a szorzót? Mi lesz a háziorvosi körzetekkel a kis falvakban, ahol most szinte keresik az orvost, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, de persze nem lesz szorzó erre az értékre! Hogyan fogja megvenni a praxisba kerülő orvos ezt a következő praxist?

A valós piaci érték az egészségügybe újonnan beáramló orvosok fizetőképes keresletétől függ - mondja a háttéranyag. Mit is jelent ez, képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy eddig az orvosok a maguk alacsony bérével, a szakmai presztízsével, a járulékaikkal járultak hozzá a rendszer fenntartásához, és most ők teremtik meg azáltal a praxis forgalomképességét, hogy meg is fizettetik velük? Hiszen azt mondja ez az indoklás, tisztelt képviselőtársaim, hogy legnagyobb erénye a javaslatnak, hogy a költségvetésnek nem kerül pénzébe. Hogy lehet egy ilyen cinikus törvényjavaslatot beterjeszteni ebben a parlamentben, és még megpróbálni a háziorvosokkal azt is elhitetni, hogy ezzel ők jól járnak?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Én végigjártam a négy paragrafussal a megyémet, és megpróbáltam elérni minden kollégámat, és megkérdeztem a vita végén, hogy a helyemben hogyan döntenének a törvényjavaslat sorsáról. Azt mondták: szavazz nemmel erre, mert nekünk nem ad biztonságot, nem szolgálja a praxisunk működőképességét és szakmai presztízsünket sem. A kérdéseket, amelyeket ma feltettünk, még senki sem akarta megválaszolni. Ezért nem fogadható el ez a törvényjavaslat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 313 1999.12.01. 2:08  75-340

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szomorúan látom, hogy a vita végén, amikorra elfogytak a hozzászólók, addigra elfogytak azok is, akik a vitában feltett mintegy ötven kérdésünkre választ adhattak volna. (Dr. Horváth Zsolt: Ejnye, ejnye! - Szabó György: Hát nem vagy sok egyedül!)

A miniszter úr azt ígérte, amikor Házas képviselőtársam a frakció első szólójaként megfogalmazta az első kérdéseit, melyekhez aztán a többit hozzátettük, hogy a vita végén válaszolni fog a feltett kérdésekre. Ezt sajnos most már nem teheti meg, és le fogjuk zárni ezt a vitát, úgy, hogy a háziorvosokat érintő alapvető kérdésekre, melyek egzisztenciálisak, anyagiak, perspektivikusak, nincsen válasz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr már elmondta, hogy a tegnapi vitában a kormánypártok a társadalombiztosítás bevételi oldalát közel 1 milliárd forinttal javasolták csökkenteni, hogy a kiadási oldalon az amortizációra vonatkozó javaslatunk nem talált meghallgatásra, hogy a minőségi ellátás feltételeit biztosító javaslatunkat nem fogadták el, és most úgy látjuk, hogy azokat a javaslatokat sem, amelyeket képviselőtársaim megfogalmaztak, ugyancsak nem fogjuk viszontlátni ebben a törvényjavaslatban. Így hát marad a megállapítás, hogy ez a törvényjavaslat így fog átmenni, nélkülünk, mert ehhez nem tudunk felhatalmazást adni, és ebben a kérdésben a háziorvosok fognak majd dönteni, amikor elbírálják, hogy ezzel ők jól jártak-e vagy sem, mert meg fogják tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 319 1999.12.01. 1:40  75-340

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Horváth Zsolt Képviselőtársam! Nagyra becsülöm az ön érvelőképességét és a kitartását is, és őszintén sajnálom, hogy mivel ebben az ügyben természetesen nem ön az előterjesztő, így hát azt a választ, amit tőle kellett volna megkapnunk, ön nem tudja pótolni a helyzeténél fogva.

De hogy mit nyújt: mégis azt gondolom, egy kicsit alkalmat adott arra, hogy most elmondjam, a háttéranyag szerint például mit is fog nyújtani ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása.

(16.20)

Azt, hogy az orvosi területen túlkínálat van, ezzel a stabil egzisztenciát biztosító működést veszélyezteti. Tehát szükség van egy kvótarendszer bevezetésére, mely révén szabályozható a mindenkori működtetési joggal rendelkező orvoslétszám. Ma ezt kiadja az ÁNTSZ korlátozás nélkül. A szabályozásban az ÁNTSZ a működtetési engedély megszerzésének, megvásárlásának szükséges, de nem elégséges feltételévé válik, korlátozottsága miatt a működtetési engedély vagyoni értékkel bíró eszközzé, azaz számviteli nyelven immateriális eszközzé válik, és így lesz majd piaci értéke ennek a praxisnak. Én azt gondolom, ha még nem ismerték volna ezt a háttéranyagot, tisztelt képviselőtársaim, akkor ezt is tanulmányozzák. Nagyon sok tanulsága lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 168 1999.12.06. 9:06  155-207

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ezen törvényjavaslat kapcsán hosszú, tartalmas vitát folytatott, amelyben a kormánypárti és ellenzéki képviselők álláspontjai a vita végére sem közeledtek egymáshoz.

A módosító indítványunkban, amelyet a 26. pontban fogalmaztunk meg Schvarcz Tibor, Kökény Mihály és más szocialista képviselőtársaimmal együtt - és amellyel azonos tartalmú módosító indítványt nyújtottak be kormánypárti képviselőtársaink, majd azt visszavonták - arra tettünk javaslatot, hogy az egészségügyi törvény hagyja hatályban a reprodukciós eljárások között a dajkaanyaság intézményét. Az 58. §-ban pedig arra tettünk javaslatot, ugyancsak szocialista képviselőtársaimmal, hogy 2000. január 1-jén az egészségügyi törvénynek ez a szakasza lépjen életbe.

Kormánypárti képviselőtársainkkal a vita lényegét tekintve négy fontos pontban volt közöttünk véleménykülönbség. Az első pontban, amelyben a törvény jogi részét érintettük, az fogalmazódott meg első körben - és ezt a bizottsági előadók, illetve kisebbségi előadók elmondták -, hogy nem tudtunk megbékélni azzal, hogy az Igazságügyi Minisztériumban az a látszat keletkezett, mintha jogilag ez a probléma nem lenne megoldható. Mi arra hivatkoztunk a vitában, a jegyzőkönyvek végigolvasása során ez is derült ki, hogy ez a jogi probléma áthidalható és megoldható.

Kormánypárti képviselőtársaim a vitában azonban arra a véleményre jutottak - és ezt az államtitkár úr is megerősítette -, hogy nem elsősorban jogtechnikai probléma volt, hanem - mint ahogy Horváth Zsolt képviselőtársam elmondta a vitában - miért is kellene egy olyan szabályozást meghozni, ahol a szabályozandó tárggyal alapjaiban nem értenek egyet a képviselők. Elmondták, hogy ez nem jogi probléma, hiszen technikailag, a jogász szemével ez a feladat uralható.

Az is kiderült, hogy ez nem orvosi probléma, hiszen világos, hogy az orvostudomány számára a dajkaanya intézményének lényege, vagyis hogy az anya petesejtje, az apa hímivarsejtje által megtermékenyített petesejt a dajkaanya méhébe ültethető, a terhesség kiviselése orvosilag és emberileg lehetséges. Ezért tehát a problémának ez a része sem lényegi probléma.

(18.40)

A következő aggály az volt, hogy ez morális kérdés a kormánypártok részéről. A hivatkozásuk fő forrása a Katolikus Püspöki Kar állásfoglalása, amely ebben a kérdésben nem megengedő. Mi azonban úgy gondoljuk - tiszteletben tartva a püspöki kar állásfoglalását -, hogy ez egy olyan morális aggály, amelyet megtilthat egy egyház a maga követőinek, de nem terjesztheti ki ezt a tiltást más állampolgárokra.

A következő ilyen aggály, hogy beleavatkozunk a természet rendjébe. Mi azonban azt gondoljuk, hogy bizonyos esetekben a dajkaanyaság intézményén túl igen sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe. Hiszen a természet rendjébe avatkozunk bele akkor is, amikor egy házaspár esetében az anya petesejtjét egy más hímivarsejttel helyettesítjük (Sic!), és úgy ültetjük be az embriót a kiviselő anya méhébe. Lényegesen beavatkozunk a természet rendjébe, amikor a szervdonáció kapcsán egy idegen ember, agyhalott ember, halott ember szervét beültetjük. Ilyen értelemben nagyon sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe; ad absurdum, a legbanálisabb beavatkozás, amikor egy nem működő szervet mesterségesen, az orvostudomány eszközeivel életben és működésben tartunk.

A hivatkozások következő csoportja, hogy ez olyan pszichológiai konfliktust okoz a dajkaanya és családja, a születendő magzat és a genetikai anya és családja között, amely nagyon nehezen uralható. A hivatkozások ebben az ügyben sem voltak egyértelműek, hiszen nem állítjuk, hogy ebben az esetben mind a dajkaanya, mind a genetikai anya és családja nem néz szembe valóságos pszichológiai dilemmákkal, mi azt mondtuk, hogy ezek megfelelő vezetéssel, gondozással és természetesen magával a vállalással is egy pozitív megerősítéssel uralhatók. Ezért tehát azoktól, akik a dajkaanyaság intézményének bevezetését, ennek a reprodukciós eljárásnak az elfogadását mint számukra utolsó lehetőséget a saját gyermek felnevelésére várják a törvényhozóktól, nem vehetjük el ezt a reményt.

Valamelyest biztatást kaptunk a részletes vitában akkor, amikor a javaslatunkra az előterjesztő képviselői a bizottságokban egy bizonytalan támogatást adtak. A bizottsági vitákban sajnos nem sikerült egyértelmű állásfoglalásra jutni az előterjesztők irányában afelől, hogy mit is jelentene a javaslatunk elfogadása. Azt-e, hogy a reprodukciós eljárást elfogadják, de az előkészületekhez idő kell, és ezért egy későbbi időpont bevezetését javasolják? Vagy azt, hogy a javaslatunkat nem fogadják el, és a későbbi időpontra való elcsúsztatással csak egy haladékot kérnek arra, hogy egyébként a várakozókban meglévő csalódás ne január 1-jén érhesse őket?

Ezért arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat és az előterjesztő nevében jelen lévő tisztelt államtitkár urat, hogy mielőtt ezt az elutasítást az Országgyűlés egy gombnyomással helyben hagyja, újra fontolják meg, hogy ez az önkéntes, az anya és a befogadó anya számára elfogadott, orvosilag lehetséges, morálisan nem kirekesztő változat mégiscsak kapjon szabad utat a Magyar Országgyűléstől, és legalább annyival legyünk többen, ahányan ez irányban folyamodnak majd a dajkaanyaság intézményéért, és születhessen meg Magyarországon az a 15-20-30 gyerek, akikre nagyon várnak a családok.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 194 1999.12.06. 2:12  155-207

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Végigvártam türelemmel azokat, akik szólni kívántak ebben a vitában, és most szeretnék - ha megengedi az államtitkár úr - reagálni arra, amit ön mondott, és néhány kormánypárti képviselőtársam felszólalására is.

Ami az általános vitában elhangzottak visszaidézését illeti, erre azért volt szükség, mert mi magunk elhagyni javasoljuk az önök által beterjesztett módosító indítványt. Amikor érveltünk emellett, akkor, azt gondolom, megtettük, ami elvárható tőlünk, hogy végigelemeztük a jegyzőkönyv alapján az önök érveit, és egyenként megvizsgáltuk őket, tudunk-e közülük bármelyikben olyan közös pontot találni, amelyik közöttünk egyetértésre számíthat; ezért hát vissza kellett idézni az elhangzottakat.

Azzal kapcsolatban, amit az államtitkár úr mondott, hogy ebből csak egyet vettem ki, és a Legfelsőbb Bíróság véleményét kihagytam, ezt azért tettem meg, mert nem volt módomban a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását megismerni teljes terjedelmében. Az egyéb egészségügyi szervezetek és társadalmi szervezetek véleményét pedig az előbb Schvarcz Tibor képviselőtársam már fölidézte.

Egyetlenegy dologra szeretnék még utalni: ez az, hogy legyen egy olyan végrehajtási utasítás, amely szerint a megszületendő gyermeket a dajkaanya emlőjéről elszakítjuk. Azt gondolom, engedelmével, hogy ez... (Dr. Hende Csaba: Ilyet nem mondtam!) "Lehet-e kötelezni, hogy letépjük az anya emlőjéről." Azt gondolom, hogy semmi ilyen javaslat nem is születhetett, és mi erre nem is gondoltunk egyáltalán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen ilyen típusú javaslatot mi nem tettünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Hende Csaba: Ez a baj, hogy nem gondolták meg! Nem gondolták végig!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 104 1999.12.07. 2:32  29-107

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam hozzászólására annyiban szeretnék reagálni, hogy a Horn-kormány nem tett mást a soproni beruházás ügyében, mint az Antall-kormány által elhatározott célt nem vonta vissza, megtámogatta, és folytatta ezt a beruházást a szerződés szerint.

Én három témát szeretnék röviden érinteni: az onkológiai sugárterápiás feltételek Keller képviselőtársam által javasolt javítását, a Lánc Egészségkárosodottak Szövetségének támogatását, és a Magyar Orvosi Kamara többlettámogatását.

Az elsőhöz: az önök javaslataival és módosító indítványaival az ágazati célprogramok megvalósulása olyan mértékben lelassul, hogy ez gyakorlatilag ellehetetleníti a kormányprogramban vállalt és önök által is támogatott nagyon fontos egészségügyi célprogramok megvalósítását. Ha már semmi másra nem telik az önök költségvetéséből a javuló gazdasági feltételek mellett, akkor legalább annyit tegyenek meg, hogy a legrászorultabbak, a daganatos betegek sugárterápiájához szükséges eszközpark fejlesztését támogassák.

A Lánc Egészségkárosodottak Szövetsége az a betegegyesület, amely a legszélesebb mértékben fogja össze és segíti a beteg embereket, az ő támogatásuk, működési feltételeik segítése mindannyiunk közös ügye. Kérem ezért kormánypárti képviselőtársaimat, hogy az egészségügyi bizottság által megfontolásra ajánlott, remélhetőleg közösen támogatott módosító indítványt az önök szavazataival is támogassák.

Végül a Magyar Orvosi Kamaráról: a Magyar Orvosi Kamara egyre több és több feladathoz jut az önök megbízásából is. A számukra juttatott pénzügyi keret az alapműködéshez is elégtelen, nemhogy a többletfeladatok teljesítéséhez. Ezért kérem önöket, hogy a többlettámogatást szavazataikkal önök is erősítsék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 326 1999.12.07. 1:51  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ennek a benyújtott törvényjavaslatnak az lenne a címe, hogy "törvény a háziorvosi privatizációról", akkor érteném, hogy a szakorvosi ellátás miért nem kerülhet be az ellátórendszer reformlépéseként deklarált önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatba.

Csakhogy magának a törvénynek a címe is azt sugallja, hogy ez egy megengedhető szabályozás lehetne, hiszen az önálló orvosi tevékenység körében végbevihető tevékenység, az annak megfelelő szakképesítés és jogosítványok éppúgy rendelkezésére állhatnának a háziorvosoknak ebben a törvényben, ahogy rendelkezésére állhatnának a szakorvosoknak is, hogyha ezt egyébként akarnánk.

A rendszert külön elemeire bontani és úgy szabályozni, hogy még a nagyvonalú koncepciója is csak utalásszerűen van meg a fejünkben, illetve a megbeszéléseinkben, azt gondolom, legalábbis továbbgondolást igényel. Nem elfogadható érv, hogy ma csak erre a háziorvosi tevékenységre tudjuk végiggondolni az önálló orvosi tevékenység tevékenységi körét és jogosítványait, mert maga az önálló orvosi tevékenység igenis végiggondolható és végigvihető a szakorvosi tevékenység egyéb köreire is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 338 1999.12.07. 1:52  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat miniszter úr expozéjára, melyben a törvényjavaslat legfontosabb erényének tekintette, hogy egy, orvos számára eddig nem létezett jogot keletkeztet, az önálló orvosi tevékenység jogát. Azt gondolom, hogy az önálló orvosi tevékenység - mely tudáshoz, működési engedélyhez és szakképesítéshez kötött - éppúgy megilleti az alapellátás szintjén dolgozó orvost, mint a szakellátás bármely szintén működő orvost. Bár kétségtelen, hogy az alapellátás az ellátórendszer stratégiai fontosságú része, de az is biztos, hogy az ellátás többi szintje - a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás - legalább akkora stratégiai jelentőséggel bír. Az orvosi munka akkor is team jellegű, ha azt egy alapellátó egységben végzik, és akkor is, ha azt más szakellátással összefüggésben vizsgáljuk. Ezért nem tartjuk indokoltnak, ha az egyiket preferáljuk a másikkal szemben.

A tudásról, a szakmai kompetenciáról beszélünk, ezért ilyen értelemben a háziorvoslásnak és a szakellátásnak az önálló szakrendelőben végzett részére vagy a szakrendelőnek a kórházzal összefüggő helyiségben való elhelyezkedésére hivatkozásnak ebben a vitában semmilyen relevanciája nincs, mert véleményünk szerint nem erről kíván szólni a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 358 1999.12.07. 0:52  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 1. pontjában Bauer és Béki képviselőtársaim javaslatához szeretnék újra csatlakozni, amelyben az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról szeretnének egy törvényt látni, amelyet mi magunk is támogatni szeretnénk. Azt gondoljuk, hogy amennyiben ennek a törvényjavaslatnak a címe ebbe az irányba megváltozna, akkor talán a tartalma is meg tudna változni ebbe az irányba, hiszen ma még nem szól másról ez a törvényjavaslat - újra hangsúlyozom -, mint az önálló orvosi tevékenység fogalmának bevezetéséről. Ha viszont ragaszkodik az előterjesztő ahhoz, hogy erről szóljon, az önálló orvosi tevékenységhez való jog valamennyi szakorvost meg kell hogy illessen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 380 1999.12.07. 1:49  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Ha a 11. pontban a szabad demokrata képviselőtársaim által javasolt módosító indítványokat vizsgáljuk, akkor nincs másról szó, mint arról, hogy az önkormányzatnak - amelynek amúgy egyébként most sem, ebben a javaslatban sem csorbítaná senki a felelősségét - azt a lehetőséget adná meg, hogy ezt a felelősséget egyébként valamilyen módon érvényesítse. Itt még mindig nincs szó a vagyon bármilyen irányú átruházásáról, ilyen értelemben a működtetési jog még mindig csak az immateriális jogokkal való alkudozásról folyik.

Teljesen más a helyzet - és ezt most még nem tudjuk érinteni, hiszen a 4. §-hoz tartozik -, ha arról beszélünk, amit kormánypárti képviselőtársaim ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan a működtetési jog jelenlegi gyakorlójának és tulajdonosának - tehát az önkormányzat tulajdonában és jogosítványaiban bekövetkezendő változáshoz szeretnének hozzátenni. Én azonban megvárom a vitának azt a szakaszát.

Most csak arra szeretnék rávilágítani, amit Csáky képviselőtársam mondott, hogy tudniillik nem vagyonosítható vagy nem váltható pénzre ez a jog. Ez egy rossz érv, képviselőtársam, mert most Gabiék javaslata csak arról szól, hogy az önkormányzatok között, az önök javaslata meg arról szól, hogy orvos vegye meg orvostól, és semmi másról.

Köszönöm szépen.