Készült: 2020.09.27.09:36:10 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 414 1999.12.07. 10:08  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 24., 25., 33. és 39. pontjaihoz szeretnék hozzászólni.

A 24. és 25. pontokban szocialista képviselőtársaimmal határidő-módosításokat kezdeményeztünk. A 24. ajánlási pontban az általunk javasolt módosító indítványban - ahogy Kökény képviselőtársam már elmondta - arra teszünk javaslatot, hogy ez a törvény 2001. január 1-jén lépjen hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akit az általános vita és a mai részletes vita nem győzött meg arról, hogy ez a törvényjavaslat előkészítetlen, bevezethetetlen, hogy szabályozatlan viszonyokat teremt, hogy ellátási biztonságot kockáztat, azt már aligha lehet józan érvekkel meggyőzni. Mégis arra szeretném inspirálni képviselőtársaimat, hogy legalább a saját módosító indítványaik következményeit próbálják mérlegelni. Hiszi-e bármelyik kormánypárti képviselőtársam - aki az ajánlásban jegyzett módosító indítványokat aláírta -, hogy az általuk aláírt, alapvető ellátási kérdéseket érintő módosító indítványok normaszöveg szerinti megvalósítását, a törvényjavaslat más paragrafusaival való összerendezhetőségét, a jogalkotási törvénnyel való összhangját a hátralévő időben meg lehet teremteni? Hogy a végrehajtási utasítások ezek után elkészülhetnek? Hogy a szereplők erre felkészülhetnek?

Nem hiszem, képviselőtársaim, hogy egy december 21-én megszavazott törvényjavaslat törvénnyé válás esetén kilenc nap - közte két ünnep - rendelkezésre álló idő alatt átmehet úgy a szereplők és az ellátandók köztudatába, hogy tudják, miről lesz szó, hogy mi határozza meg az ő jövőjüket előremenőleg, hogy nem lehet kiküszöbölni a kockázatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondtuk a 4. § (5) bekezdését illetően, hogy olyan felhatalmazást kér magának a kormány, amit törvényekben kellene szabályozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr eljuttatta hozzánk a kormányrendelet tervezetét. Ennek a tervezetnek a kompetenciájába eső része vitatható. Egy másik része még tárcaegyeztetés alatt áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az első menetben körülbelül másfél óra alatt teleírtam a végrehajtási utasítástervezetet kérdésekkel, amikre választ kellene kapni. Nem szabályoz még a 4. § keretein belül sem megnyugtatóan nagyon fontos kérdéseket. Melyik kormányrendelet fog elkészülni az önök által beadott módosító indítványok után előállt törvényre?

Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérek a 33. pontra. Vagyoni kérdéseket kíván szabályozni az önök módosító indítványa. Azt indítványozza, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő vagyont ingyenes használatba vagy - az önkormányzatok szabad elhatározása szerint - tulajdonba adja a háziorvosnak. A bizottsági vitában fideszes polgármester képviselőtársam hívta fel a figyelmet a nonprofitörvényre, mely szerint az ingyenes használatba adott tulajdont már nem lehet visszakérni. Hogy az adott város - nem szeretnék képviselőtársamnak bajt okozni a saját frakciójában, ezért nem is mondom ki a nevét, de nem egyedül van a Magyar Köztársaság területén -, az adott település szinte erejét meghaladó mértékben javította a háziorvosi ellátás feltételeit, pénzt költött rá a választópolgárok adóforintjaiból, de azt nem fogják szó nélkül lenyelni a település lakói, hogy a képviselő-testület ezt a vagyont ingyen odaadja!

Nem is beszélve arról, hogy ez mégiscsak kétharmados törvény! Az önkormányzati törvény szerint erről - mint nem forgalomképes vagyonról - törvénynek kell rendelkeznie, ami után képviselő-testületi döntést kell ebben az ügyben hozni, tisztelt képviselőtársaim. Hol vannak azok a kormánypárti képviselőtársaim, akik polgármesterként azt mondják, rendben van? Miért nincsenek itt, és miért nem szólnak, hogy rendben oda fogjuk adni, mert minket nem fognak elszámoltatni a választópolgáraink?

Végül rátérek a 39. ajánlási pontra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a pillanat, amikor már nem bújhatunk el az általános vita szövege mögé. Annak idején nem tudtuk megbeszélni az akkor már előttünk fekvő ajánlást. A helyzet annyiban változott, tisztelt miniszter úr, hogy a tárca képviselője támogatásáról biztosította a bizottságban ezt a módosító indítványt, amely nem kevesebbet tesz, tisztelt képviselőtársaim, mint négy törvényt módosít. Megváltoztatja az egészségügyi törvényt. Megváltoztatja a települési önkormányzatok alapellátási feladatait. Kiveszi az alapellátás feladataiból a háziorvosi, gyermekorvosi, fogorvosi ellátásért való kötelezettségvállalást. Az állami egészségügyi ellátások körébe teszi be ezt az alapellátást. Megváltoztatja az ÁNTSZ hatáskörét annyiban, hogy az ÁNTSZ-t bízná meg a településen a háziorvosi körzetek kialakításával. Megváltoztatná a Magyar Orvosi Kamara jogosítványait a működtetési jog gyakorlásában. Megváltoztatja az önkormányzatok ellátási feladatát - ennyiben ez a keletkeztetés törvényjavaslata -, mert keletkeztet egy közösségi alapú egészségügyi ellátást, amiben visszahagyná a védőnői szolgálatot és az iskolaorvosi ellátást.

(20.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ez? Ki csinálja? Ki áll jót az állam nevében? Ki fogja biztosítani a visszamaradt feladatokat, milyen vagyoni feltételek mellett? Ki ad választ ezekre a kérdésekre?

Tisztelt Képviselőtársaim! Most hívom vitába kormánypárti képviselőtársaimat az Országgyűlés színe előtt, nem zárhatjuk le ezt a törvényjavaslatot, amíg minden képviselő megnyugtató választ nem kap erre, mert haza kell mennünk, és a betegek ellátásáról gondoskodnunk kell. Lehet, hogy önöknek vannak jó válaszaik, csak még nem ismerhettük meg ezeket; akkor elő a jó válaszokkal, képviselőtársaim!

Ezért, tisztelt elnök úr, a hozzászólásom végén tisztelettel tennék egy ügyrendi javaslatot, aminek lényege a következő: a részletes vitát ne zárja le az Országgyűlés a mai napon. Amennyiben az ellátást ilyen formában, ilyen mélységben és ilyen következmények mellett meg akarjuk változtatni, akkor ennek alaposabban utána kell gondolni. A hatpárti egyeztetésekre szükség van. Ha ma lezárjuk a módosító indítványok vitájával ezt a törvényjavaslat-vitát, akkor a hatpárti egyeztetések értelmüket vesztik, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a szavazással már csak véleményt mondhatunk, és akkor már az egyezkedéseknek, a megegyezésnek a hosszú távú esélyeit vettük el magunktól.

Ezért megismétlem az ügyrendi javaslatomat, hogy a mai napon ne záruljon le az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 422 1999.12.07. 1:26  315-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Horváth Zsolt Képviselő Úr! Ha ön ismerné a kormányrendelet-tervezetet, aminek természetesen az lenne a dolga, hogy ennek alapján a törvény végrehajtható legyen, akkor tudná, hogy a kormányrendelet-tervezet a négy paragrafus végrehajtására való.

 

(20.50)

Még ebben is vannak szabályozatlannak tűnő kérdések, nincs idő, tehát csak elmondom: a 3., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 12. §-ban; amúgy 16 paragrafusból áll. De nem rendelkezik a kormányrendelet arról az állapotról, amely egyébként a bizottságban kormánytámogatást élvezett, és a teljes ellátórendszer átalakítását szolgálja. Nem tudom ennél szebben elmondani, talán értelmesebben sem, ez bizonyára az én hibám. Nem hajtható végre az önök által átalakított négyparagrafusos, mert nem lesz rá szabályozás, és ezért nem lesz végrehajtható sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 90 1999.12.14. 1:49  89-97

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országos Baleseti Intézet arra kényszerül, hogy a nem életmentő műtéteket halassza. A gyógyító munka segítéséhez szükséges létszám alig felét elérő, jelenleg alkalmazásban álló műtősök közül többen betegség miatt távol maradnak. Noha nyilvánosan senki nem mondja ki, hogy csendes sztrájkot folytatnak, azt minden érdekelt elismeri, hogy a baleseti ellátás bázisintézményében az alacsony fizetések miatt egyes munkakörökben kritikus méretet öltött a munkaerőhiány. Az intézményben '99-ben egyetlen fillér béremelést se tudtak adni a dolgozóknak. Ez az igazi oka annak, hogy a műtéteknél szükséges szakdolgozók hiánya eléri a 40 százalékot.

Az átlagos becslések szerint a kórházakban a nővérhiány 20-30 százalék, és sok kórházban orvosi állásokat se tudnak betölteni. Az egészségügyi dolgozók fizetése a többi ágazat dolgozóival összehasonlítva a legutolsó helyen áll. Az egészségügyi kiadások reálértékét 2000-re nem sikerül megtartani. A dolgozók fizetésének emelésére a társadalombiztosítás költségvetésében alig több mint 5 százalék fedezet van. Aki teheti elhagyja a szakmát.

Az irreális béremelési ígéretek, az elmaradt bérrendezés, az egészségügyi dolgozók megosztására tett kísérletek ellehetetlenítik az ágazatot. Ha az elvándorlás folytatódik, a betegek ellátása veszélybe kerül. A baleseti intézetben történtek egy súlyos betegség tünetei.

Kérdezem miniszter urat: még mindig úgy érzi, hogy elegendők az ígéretek? Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 94 1999.12.14. 1:03  89-97

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Alig két hete ön még közel 13 százalékos béremelést ígért az egészségügyi ágazatban dolgozóknak. A nagy nehézségek árán előkerült kormánypárti képviselői indítványt azonban a kormány nem támogatta, és a fideszes képviselők a szavazás előtt visszavonták. Az egészségügyi dolgozókat - újabb kormánypárti indítványra - az 1998. évi bértábla 5 százalékos emelésével akarják "megjutalmazni".

Rövid út vezetett, miniszter úr, a 400 százalékos béremelés ígéretétől idáig! Ez nem a dolgozók munkájának az elismerése, hanem arcul csapása annak a mintegy százezer közalkalmazottnak, akiknek az ön ígéretével van tele a bukszájuk. Aki teheti, elhagyja a pályát; a maradók, akik munkájukkal és járulékaikkal fenntartják az ellátást, nem ezt érdemlik. Az ígéretek már nem elegek, miniszter úr! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 48 2000.01.31. 10:47  31-211

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt év végén 1849-es számon elénk került az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat, melynek vitája után a szavazáskor az ellenzéki képviselők nem, illetve tartózkodó szavazatai mellett és kisgazdapárti képviselőtársaink távolmaradása miatt a törvényjavaslatból nem lett törvény. Mondhatnánk azt, hogy a kormány kapott a sorstól egy rövid haladékot arra, hogy azokat a hiányosságokat, melyeket a csaknem elfogadásra ítélt törvényjavaslat meghagyott, korrigálhassa.

Mielőtt azonban a mostani, legfrissebb javaslat kritikájára térnék át, szeretném felidézni azt az időszakot, melyben az önálló orvosi tevékenységről szóló eredeti törvényjavaslat a Ház elé benyújtásra került.

 

(16.00)

Nemcsak képviselőtársaimnak kell erre emlékezni, hanem mindazoknak, akik a vitát figyelemmel kísérik: ez volt az az időszak, amikor a kormány benyújtotta, az Országgyűlés pedig tárgyalta a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetését; azt a költségvetést, amelyikben a háziorvosi kassza növekménye nem éri el a prognosztizált infláció felét; azt a társadalombiztosítási költségvetést, amelyben a háziorvosok tevékenységéhez gyakorlatilag egyetlenegy fillérrel több, mint az előző évben, nem került; azt a társadalombiztosítási költségvetést és azt az állami költségvetést, amelyben mi, ellenzéki képviselők nem tudtuk elfogadtatni a kormánypártokkal azt a módosító javaslatunkat, hogy az ellátás minőségének javítása csak úgy lehetséges, hogyha a rendszerben többletforrásokat teremtünk. A többletforrásokra pedig azért kellett volna hogy sor kerüljön, hogy a háziorvosi ellátórendszer szakmai infrastruktúráját fejleszthessük, hogy a betegellátás minőségi színvonalát emelhessük, hogy a háziorvosok egzisztenciális és finanszírozási biztonságát megteremthessük, és hogy mindezeknek az áldását a háziorvosokra bízott betegek élvezhessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvényjavaslat, amelyet a kormány akkor az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat képében benyújtott, nem volt más, mint elfedése annak a problémának, hogy ebben az ügyben a kormány nem tett semmit! (Balsay István: Melyik?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hónapban három változatát ismerhettük meg az elutasított törvényjavaslatnak. A harmadik változata, amely most az önök asztalán fekszik, nem ígér többet, mint az előző; úgy ad, hogy a másik kezével visszavesz, és miközben egyetlenegy problémát nem old meg abból, amit eredetileg is problémának gondoltunk, újabb gondokat keletkeztet.

Őszintén sajnálom, hogy önök nem lehettek tanúi ma az egészségügyi bizottság szakmai vitájának, amelynek során az Egészségügyi Minisztériumot képviselő előterjesztő szóbeli kiegészítése után arra az elnöki kérdésre, hogy képviselőtársaim, ki kíván kérdést feltenni az előadóhoz, kormánypárti képviselőtársaim jelentkeztek először. Az elhangzott mintegy 19 kérdésből 11 kérdést tettek fel a kormánypárti képviselők, a jobb előkészítés legnagyobb dicséretére.

Ezek a kérdések a következők voltak: Mit is jelent a praxis folytathatósága? Hogyan lesz megoldva a közalkalmazott orvosok helyzete? Hogyan adhatják át a háziorvosok praxisukat a rezidenseknek? Mi lesz a hitelkonstrukcióval? Hol van a fedezete? Bevihető-e gazdasági társaságokba apportként az a szellemi vagyon, amellyel a háziorvos rendelkezik? Hogyan kell értelmezni a személyes gyakorlást? Hogyan kell értelmezni, hogy december 31-éig ez a megszerzett jog illetékmentes, de addig a háziorvosok nem idegeníthetik el a praxisukat? Mi lesz azokkal a praxisokkal, amelyek a természet szomorú rendelkezése szerint az elhunyt háziorvos után megürülnek? Ez a jelenlegi változatban egyszerűen úgy fogalmazódik meg, hogy ha nem találnak örököst, illetve a praxis folytatóját, a praxis megszűnik.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képviselőtársaim! Megkérdeztük az előadót a magunk részéről, milyen egyeztetéseket folytatott le a tárca, illetve a kormánypártok az elmúlt időszakban. Megkérdeztük, hogy mit gondolnak az önkormányzatok ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, és azt is megkérdeztük, hogy a szakmai érdekképviseletek hogyan viszonyultak az új változathoz.

Szeretném megosztani önökkel a válaszokat. Az önkormányzati szövetségek az egyeztetés után is azt a véleményüket hangoztatták, és ezzel a tárca is egyetértett, hogy az önkormányzati felelősséget ez a beterjesztett törvényjavaslat nem érinti, az önkormányzatok teljes felelősséggel tartoznak az ellátási területükön működő praxisokért.

A Magyar Orvosi Kamara főtitkára képviselte a kamara véleményét, dicsérő szavai mellett azonban kiderült, hogy teljesen mást ért a Magyar Orvosi Kamara a praxis, a praxisjog és a működtetési jog alatt, mint ahogy azt az előterjesztő gondolta. A vita nem vitt közelebb bennünket a megoldáshoz, képviselőtársaim.

Az új benyújtott törvényjavaslat a fentiekben elsorolt problémákon túl gyakorlatilag újabb problémákat hozott elő. Képviselőtársaim a különféle bizottságokban a kisebbségi vélemények ismertetésekor előcitáltak néhányat.

Én szeretném elmondani, hogy a szereplők nem értették meg jobban az új változat után rájuk háruló feladatokat, és egyikőjük sem érezte úgy, hogy a rendszer most már működőképes lesz, így a folytathatóságot, az új praxisok keletkezésének és működtetésének lehetőségét, az önkormányzatok feladatát az új praxisok keletkezésekor, vagy a feladatát, ha egy praxis valamilyen módon mégis megszűnik, a gazdasági társaságok jogait és a hatálybalépés, illetve az elidegeníthetetlenség korlátját. Nem ad megoldást az új változat azoknak sem, akiknek most látszólag kedvez, tudniillik a területi ellátási kötelezettséggel nem működő orvosoknak, hiszen az ő beruházásaik, az egészségügyi ellátás során a praxisba befektetett pénzük a továbbadhatóság korlátja miatt akár el is veszhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr azt mondta, hogy az ellenzéki képviselők kétségbeesett kísérleteket tesznek a törvényjavaslat módosítására. Képviselőtársaim, igen, lehetséges! Valóban kétségbeesetten küzdünk egy olyan háziorvosi ellátórendszerért, amelyben a háziorvos megtalálja a maga számítását, amiben kiszámítható a jövője, amiben a praxisát fejlesztheti, és ehhez nem a másik kollégájától kapott várományra kell alapoznia, amelyikből gondtalanul visszavonulhat megszerzett évei után. Szeretnénk, hogyha ez a háziorvosi ellátórendszer beilleszkedne abba az egészségügyi ellátórendszerbe, amely a betegek ellátásának érdekében születik, és amely hatékony és minőségileg emelt szintű szolgáltatások nyújtására ad lehetőséget.

Miniszter Úr! A javaslataink a szabályozottabb jogi helyzet megoldását célozzák. Őszintén reméljük, hogy ezeket a kormány megfontolja és támogatni is fogja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam következő szocialista képviselők a konkrét kérdésekben felmerülő aggályokra fognak még a további hozzászólásokban sort keríteni. Mi azt szeretnénk, hogyha az orvos és betege kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatában mindkettőjük megelégedésére szolgáló törvényt kapna a kezébe. Ehhez ajánljuk az együttműködésünket, és kérjük az önök türelmét és megértését is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 122 2000.01.31. 1:56  31-211

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Hegedűs képviselőtársam elmondta, hogy az ellenzéki képviselők részben tájékozatlanságból, részben nyilván más okokból, aggályoskodnak a törvényjavaslat kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársam! Az ön frakciótársa, Turi-Kovács Béla egy igen összeszedett, pontos, részletes kormánypárti aggályt fejtett ki egy teljesen összefüggő, helyes rendszerben. Bár csodálkozom rajta, hogy az aggályok ismertetése után arra a következtetésre jutott, amire - de ez legyen a képviselőtársam problémája.

Sok szó esett a hatpárti tárgyalásokról. Én most szeretnék ebből pontosan idézni: "Szerettük volna elérni, hogy az orvosok biztonsága érdekében a társadalombiztosítási költségvetésbe kerüljön többletforrás a működés biztonságáért; hogy az önkormányzati kezelésű hányad pótlására kerüljön, részben az amortizációs alapból 10 milliárd forint; hogy a praxisvásárlásra ígért kormányzati hitelgaranciát jelenítse meg a költségvetés; hogy az eltérő feltételek között működő praxisok gazdasági biztonságáról gondoskodjanak; hogy a felkészülési idő miatt adják meg a lehetőséget arra, hogy a törvény csak 2001. január 1-jén lépjen hatályba."

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondták a hatpárti tárgyalásokon, hogy mindenre nyitottak, csak két módosításra nem: ez a finanszírozás meg az idő. Akkor miről is kellett volna még tovább beszélnünk? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 186 2000.01.31. 1:50  31-211

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormány eredetileg az alapellátás helyét ott jelölte volna ki, ahol most Horváth Zsolt képviselőtársam mondja, és ehhez kellett volna az önkormányzati törvény módosítása, akkor nyilván ez a módosítás az államigazgatási eljárásban az egyeztetések során megtörtént volna. Képviselő úr, az önök módosító indítványairól az általános vitában azért nem tárgyalhattunk, mert az ennek nem volt része.

A későbbiekben a hatpárti tárgyalások során folyamatosan megpróbáltunk erre makacsul visszatérni, végül nem tudtuk támogatni, mert nem vitte tovább a javaslatot az eredeti "onnan vegyük el, és tegyük át az ÁNTSZ-nek" című módosító indítványunk. Mi egyetlenegy tárgyalásról nem álltunk fel.

Az utolsó zárószavazás előttig próbáltunk tárgyalni ebben a kérdésben. Újra azt mondom, amit a települési önkormányzatok képviselői hangoztatnak: ha a települési önkormányzatokat érintő hatáskörök áthelyezéséről, az ellátási felelősség áthelyezéséről lenne szó, akkor a kormánynak ezt a javaslatát garanciákkal, a folyamatokat leírva, a hatásokat vizsgálva meg kellene tenni. Sem az eredeti javaslatban nem volt ilyen utalás, sem ebben, sem a köztes két további javaslatban. Ennyit szerettem volna elmondani. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 200 2000.01.31. 0:29  31-211

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP érdekelt a háziorvosok munkakörülményeinek a javításában, a betegellátás hatékonyságának és biztonságának a növelésében.

A vitában elhangzott érveink ezt kívánták alátámasztani. De nem vagyunk érdekeltek és nem is társulunk a háziorvosok és a betegek becsapásához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 181 2000.02.01. 2:02  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Minden további vita elkerülésére két percben módom van felolvasni módosító indítványunk szövegét: "Az Országgyűlés, hogy előmozdítsa az ország lakossága egészségi állapotának javulását, a mind magasabb szintű testi és lelki egészség elérését és megőrzését, az egészségügyi ellátás színvonalának javítása, az ellátást megvalósítók közötti jobb együttműködés, az orvostársadalom helyzetének javítása érdekében a következő törvényt alkotja."

Mindazok, akik ismerik a szándékainkat, ismerik a javaslatainkat, és azok, akik az egészségügyben úgy szereplők, hogy dolgoznak benne, és azok a lakosok, akik igénybe veszik a szolgáltatásokat, tudják, hogy ez a törvény maximum ezt a célt tűzhetné maga elé, és azt is csak úgy, hogyha világos, szabályozott és egyértelmű keretek közé rakná azt a törvényjavaslatot, amely a kormány indítványában ma se nem világos, se nem következetes, se nem egyértelmű, se arra nem való, hogy megvalósítsa ezt a kis célt is, nemhogy egy sokkal nagyobbat!

Ezért tehát, tisztelt Országgyűlés és képviselőtársaim, a javaslatunk arról szól, amiről a törvénynek szólnia kellene, azt a célt fogalmazzuk meg a preambulumban, melyet a törvény megvalósítása esetén elérni lehetséges. Kérjük ezért képviselőtársainkat, hogy fontolják meg és gondolják végig a javaslatunkat! Minden javaslatunkat meg fogjuk ismertetni képviselőtársainkkal és a rádióhallgatókkal.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 189 2000.02.01. 1:55  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Csáky képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, és részben Horváth Zsolt képviselőtársaméra is.

A preambulum javasolt szövege azért fontos a mi változatunkban, mert csak ténylegesen követhető célkitűzések megvalósítását kellene beleírni egy olyan törvénybe, amely aztán ezt a célt a maga sajátos eszközeivel előmozdítani lehetségesnek tartja.

Nem tartjuk szerencsésnek az egészségügyi reform végrehajtására utalni, melyet eddig sem a törvényhozó, sem a kormányzat nem deklarált. Önmagában a gyógyítás így nem tekinthető közügynek sem, ebben az összefüggésben természetesen. A kormánynak módja lenne és módja lett volna eddig is az egészségügyben dolgozó orvosok megbecsülését elősegíteni. Néhány példát szeretnék mondani: a közalkalmazotti bértábla, az orvosok anyagi biztonsága, a finanszírozás, ebben a konkrét esetben a háziorvosi kassza, az amortizáció beépítése, egészségügyi normatíva előírása. Ezek mind-mind olyanok, amelyek érdemben és valóságosan tudták volna elősegíteni az egészségügyben dolgozók élet-, egzisztenciális és anyagi lehetőségeit. Ezért gondoljuk, hogy az általunk javasolt szöveg valóban egyszerűbb, de arról szól, amiről ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 241 2000.02.01. 2:05  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 26. pontjában mi magunk is azt szeretnénk, hogyha azok a területi ellátási kötelezettséggel nem bíró háziorvos kollégák, akik látszólag a kormány javaslata szerint ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkeznek, mint a területi ellátási kötelezettségűek, valóban ugyanolyan jogosítványokat is kaphassanak.

Itt egyszerre keveredett a vitában a szabad orvosválasztás és a területi kötelezettség nélküli orvosok orvosi ténykedése. Szeretném elmondani, hogy a pénztárral kötött szerződésük értelmében a szolgáltatás nyújtására folyamatosan és személyesen ugyanúgy kötelezettek, mint a területi ellátási kötelezettségű háziorvosok; a különbség az, hogy mivel nincs területi ellátási kötelezettségük, nem kell minden jelentkezőt elfogadniuk egy adott lakóterületből. (Babák Mihály: Ezt tudjuk.) Ezért tehát azt gondolom, hogy minket azzal vádolni, hogy az ismeretek hiánya vezet bennünket az indítvány megtételére, nem igazságos.

Ha azonban a szabad orvosválasztás - amennyiben ez a jog vagy ez a jogintézmény mint a nem területi ellátási kötelezettségű orvos mint olyan - elsorvad vagy megszűnik, akkor ezt világosan ki kell mondani. A hadakozás közöttünk abban van, hogy nem kell a törvényben olyat csinálni, amit csak úgy lehet összefoglalni, hogy ez "mintha"-törvény. Mert ez olyan, mintha ugyanolyan joga lenne, és mégsincs olyan joga, mert ezzel a tulajdonnal vagy vagyoni értékű joggal nem úgy rendelkezik a jövőben, ahogyan a területi ellátási kötelezettséggel bíró orvos.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 305 2000.02.01. 26:32  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A türelmüket kérem, hiszen ebben a hozzászólásban szeretném a Magyar Szocialista Párt képviselői által benyújtott, az ajánlás 4., 9., 11., 13., 14., 18., 20., 26., 31., 32. és 34. szám alatt található módosító indítványainkat ismertetni és röviden indokolni.

Mielőtt azonban ezt megtenném - mert a kétperces hozzászólás kerete erre nem adott lehetőséget - szeretnék hozzászólni ahhoz, amit az ajánlás 8. és 10. pontjában érintett Erkel képviselő úr, Béki Gábor és Kuncze Gábor képviselők (Derültség.) - bocsánat, a Béki Gabriella és Kuncze Gábor képviselők által benyújtott módosító indítványokról.

Azért kell erről külön beszélni, mert a kormánypárti képviselőtársaink olyan vitát idéztek ide, a Ház elé, mely érdemben ma ebben a Házban nem lenne tárgyalható, hiszen a törvényjavaslat által nem érintett, a módosító indítványok által sem érintett.

 

(19.40)

 

Ez pedig az önkormányzati törvény. Miért mondom, hogy nem érintett? Mert az Erkel képviselő úr által az ajánlásban 8. számon található pontban világosan elhangzott, hogy a praxis önmagát szeretné definiálni, amelynek önök által is tudottan van egy immateriális része, ez az orvos tudása, és minden, amit ez a törvény definiálni kíván, és van egy materiális része. A javaslat nem is ment tovább, mint hogy megfogalmazta, hogy ez az orvosi praxis.

A szabad demokrata képviselők által a 10. pontban tett módosító indítvány annyiban különbözik, hogy a praxis definíciója lényegesen pontosabb, mert az általunk egy koherens javaslatban megfogalmazott másik típusú ellátást, szolgáltató rendszert vázol fel az egészségügyi alapellátásban.

Talán a javaslatunkat jobban meg lehet érteni, ha elmondom, hogy az ajánlásban foglaltak praxisdefinícióját a bizottsági vitában támogattuk, és ha visszakeresik a képviselőtársaink és bárki, akit ez a téma érdekelhet, tudják, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselői a bizottsági vitában ezeket az ajánlásokat támogatták. Semmi sem bizonyítja jobban a mi nyitottságunkat és a mi hozzáállásunkat ehhez a kérdéshez, mégis azt szeretném mondani, hogy külön kell beszélnünk a praxis vagyoni, materiális és immateriális részéről, és külön arról a csúsztatásról, amelyben az ellátási felelősséget keverik össze a praxisnak ezzel a vagyoni és nem vagyoni részével.

Én most először engedek meg magamnak egyetlen szubjektív megjegyzést: mindenki, aki ma este bennünket részben az ismeretek hiányával, részben pedig az összefüggések fel nem ismerésével vádol, gondolja végig azt, amit most mondtam, és úgy vitatkozzon velem, hogy neki magának egy másik összefüggésrendszerben be kell illeszteni a háziorvosi tevékenységbe a tudást és a tudás gyakorlásának - bocsánat a szóért - a kubatúráját; tehát azt, amiben ezt a tudást érvényesíteni képes.

Képviselőtársaim! Nyitottak vagyunk minden javaslatra. Az érvelésük nem érv, csak ürügy, hogy ne kelljen ebben a parlamenti vitában ezekről a fontos dolgokról érdemben és rendesen beszélni. Ennyit a 8. és 10. ajánlási pontokról.

És most szeretném megismertetni a parlamenti képviselőtársaimmal a szocialista képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító indítványainkat, megindokolni őket, hiszen a bizottsági vitában egy jelentős részüket a kormánypártok együttműködésre való hajlandóságának hiányában nem tudtuk sem elmondani, sem képviselni. Ezért úgy gondoljunk, hogy joga van tudni azoknak az érdeklődőknek, parlamenti képviselőknek és rádióhallgatóknak, hogy mit is szeretne a szocialista képviselőcsoport hat képviselője.

A 4., 9., 11., 13., 14., 18., 20., 26., 31. és 34. számú ajánlásokban nem világmegváltó indítványokat tettünk. Nem léptünk túl a kormány által benyújtott törvényjavaslat keretein, nemcsak azért, mert nincs illúziónk a tekintetben, hogy a kormány mit enged meg a parlamenti ellenzéknek, hanem azért se, mert úgy gondoltuk, hogy komolyan kell venni a miniszter úr tegnap esti ígérvényét, hogy a jobbító szándékú javaslatokra nyitottak, és mert remélhetőleg önök is belátják majd, hogy minden javaslatunk ennek a törvényjavaslatnak a pontosítására, garanciális elemeinek megerősítésére szolgál, és mert az a háziorvos kolléga, aki azzal az egyszerű kérdéssel fordult hozzám a vitában, melyet velük lefolytattam, hogy "most mondd meg, ezzel a törvényjavaslattal mit kapok én, azt hogyan fogom gyakorolni, mit kell tennem, hogy élhessek a jogaimmal, és azt hogyan fogom gyakorolni" - ebből a törvényjavaslatból, melyet a kormány nyújott be, ma még senki sem tudhat meg semmit.

A 4. számú ajánlásban - és sorban mondom a definíciókat - javasoljuk, hogy a törvényjavaslat 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lépjen: "Orvos:" - ez tehát egy definíció - "a külön törvényben meghatározott működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy." Az indoklást is szeretném elmondani.

Az egészségügyi törvényben meghatározott működési nyilvántartásba való felvétel az orvosi oklevélhez kötött tevékenység végzésének feltétele. Az alapnyilvántartásba történő felvétel nem az orvos kezdeményezése, hanem a törvényben meghatározott szervezetek hivatalból történő adatközlése alapján történik. Egyébként a működési nyilvántartásba nem vehető fel az, aki az alapnyilvántartásban nem szerepel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak, akik orvosként nem élték végig azt a procedúrát, amit egy orvosnak végig kell csinálni ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessen egy beteggel, el szeretném mondani a következőket.

Az orvos hat évig tanul az egyetemen, ami után orvosi diplomát kap. Ez látszólag a tudás olyan mértékét nyújtja, amely elvben alkalmassá teszi őt orvosi hivatása gyakorlására - azonban ez a szükséges, de nem elégséges feltétel. Ezután bekerül egy nyilvántartásba, kap egy nyilvántartási számot - ez lesz persze majd az, amit a rászorulók pecsétszám néven sokszor meg fognak ismerni majd -, egy alapnyilvántartásba kerül, aztán hogy egyáltalán elkezdhesse az orvosi tevékenységét, bejelentkezik a Magyar Orvosi Kamarába, hiszen az orvosi hivatás gyakorlásának feltétele, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagja legyen, és ott nyilvántartásba veszik. Majd bejelentkezik az orvostovábbképzésbe, és tanul még tovább, hiszen önmagában véve az, hogy valaki orvos, az ebben a törvényben meghatározott tevékenységre még nem jogosítja fel, tehát nem kaphat háziorvosi praxist, de mondjuk, elindulhat a rezidensség irányába vagy a szakorvosjelöltség irányába. És amikor majd szakorvos lesz, akkor megszerezheti azt az önálló orvosi tevékenységre szóló jogot, a hatósági bizonyítványt, amelyet majd újra ad neki valaki, és amikor ezeken a procedúrákon, mindegyiken végigment, akkor persze majd hitelt keres, eladandó körzetet, önkormányzatot, amelyik őt befogadja - hiszen egyébként nem kapja meg ezt a jogosítványt -, és akkor minden tudása mellett elkezdheti az orvosi tevékenységét.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez a procedúra hosszú, bürokratikus. Jó lenne ezt a procedúrát valamilyen módon leegyszerűsíteni.

(19.50)

Talán aki kívülállóként ezt meghallgatta és elfogulatlanul bírálja el a javaslatunkat, az megérti, hogy a javaslatunk ésszerű, mert az egyszerűsítés irányába hat, anélkül, hogy bármely valódi jogosítványt korlátozna vagy valamilyen olyan szükséges engedélyt vonna el, ami egyébként a hivatás gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges.

A következő módosító indítványunkban meghatározzuk, hogy mi a háziorvosi körzet, és azt, hogy mi a tartósan betöltetlen háziorvosi körzet. Ezek nagyon fontos definíciók véleményünk szerint. Ajánlásunk szerint a háziorvosi körzet a területi ellátási kötelezettség alapján a települési önkormányzat által, külön jogszabályi rendelkezés szerint meghatározott települések, illetve településrészekre terjedne ki. A tartósan betöltetlen háziorvosi körzet az a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosi körzet, melyben az ellátási kötelezettségnek hat hónapot meghaladóan csak helyettesítéssel tudnak eleget tenni, kivéve, ha ennek az az oka, hogy a körzetet ellátó háziorvos munkavégzésében akadályoztatva van.

A működtetési jog törvényi konstrukciója szempontjából fontos, véleményünk szerint meghatározó elem, hogy a működtetési jog alapvetően egy adott háziorvosi körzetre tartozik, tehát egy orvos - egy praxis. Ezért ennek meghatározását garanciális szabálynak tartjuk, és mint ilyen szabály, véleményünk szerint végrehajtási rendeletbe nem utalható. Hasonlóan kiemelt jelentőséggel bír a tartósan betöltetlen háziorvosi körzet fogalmának törvényi szintű meghatározása.

A következő módosító indítványunk arra irányul, hogy közalkalmazottként is megkaphassa az orvos a működtetési jogot. Házas képviselőtársam egy hozzászólásában már röviden kitért arra a tényre, hogy a háziorvosoknak közel 20 százaléka jelenleg közalkalmazottként végzi tevékenységét. Gondoljuk meg: csaknem minden ötödik orvos, akiről most úgy döntünk, hogy ha a törvény betűjét nézzük, elvben ő maga nem szerezheti meg a működési engedélyt. Mi azt szeretnénk, hogy a törvény választási lehetőséget biztosítson a közalkalmazotti státuszban lévő orvosok számára.

A következő módosító indítvány arról szól, hogy a működtetési jog átengedésének feltételeit jogszabályi keretek között a felek szabadon állapítják meg. A módosító indítványunk lényege, hogy az átengedésben a jogszabályi feltételek között a felek szabad akarata érvényesüljön. Ezt azonban szabály nyilvánvalóan be fogja határolni.

A következő módosító indítványunk a törvény 2. §-ának (3) bekezdésében egy szövegpontosítást javasol. Ez pedig arról szól, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén ez a jog - ami a működtetési jog - átengedhető és folytatható. Úgy gondoljuk, hogy az eredeti törvényjavaslat egy korábbi és későbbiekben is megjelölt pontjához képest ez a megfogalmazás összhangot teremt. A működtetési jog átengedése fejezi ki azt a tényleges tartalmat, különösen úgy, hogy létezhet ingyenes átengedés is.

A következő javaslatunk ebben a körben, amelyik arról szól, hogy hogyan lehet engedélyezni, kinek lehet engedélyezni a működtetési jogot, kinek nem lehet engedélyezni a jogot, kitől kell visszavonni az engedélyt - ez pedig azért fontos számunkra, mert úgy gondoljuk, hogy a végrehajtási szabály ehhez nem elégséges felhatalmazás. Jogvégzett képviselőtársaim hívták fel a figyelmet az általános vitában tegnap is és sokszor, hogy a vagyoni értékű jogok esetében nagyon fontos a körültekintő szabályozás. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy alaprésze a törvényjavaslatnak, és egy nagyon fontos része.

Nem csináltunk csodát. Szeretném elmondani, hogy ez a javaslat részben átemelése a törvénybe annak a szabályösszességnek, amelyet a kormány végrehajtási tervezet címén az egészségügyi bizottság tagjaival megismertetett. Mivel azonban a jogalkotásról szóló törvény megszabja nagyjából, hogy mit kell tartalmaznia egy törvénynek és mit kell tartalmaznia egy végrehajtási szabálynak, úgy gondoltuk - gondoltuk mi nagyon naivan -, hogy egy olyan szabály, amelyik nem sértheti a kormánypártok érzékenységét, amelyről világosan kiderül, hogy jobbító szándékú, amelyről kiderül, hogy pontosít, hogy szabályosnak ítélhetjük, az talán támogatásra talál. Itt szeretném elmondani, hogy elolvasva az ajánlásokról a bizottságok véleményét, ez az ajánlásunk sem talált meghallgatásra.

A következő pontban a 3. § (1) bekezdése kapcsán a hatályba léptetésre teszünk javaslatot. Véleményünk szerint valamennyi érintettnek adni kell felkészülési időt, a finanszírozási szabályokat át kell alakítani. A 2001. évi költségvetési törvények elfogadásakor a várható törvény anyagi konzekvenciáit be kell építeni. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy egy teljesen új konstrukció olyan évben lépjen életbe, amikor a háziorvosi kassza reálértékének megtartása sem biztosított.

Úgy véljük, hogy a hatálybalépésig hátralévő mintegy tíz hónapban a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy a praxisjog átvételéhez szükséges hitelkonstrukciókat kidolgozza és közzétegye.

Itt szeretnék utalni arra, képviselőtársaim, hogy bár a Fidesz PR-technikáinak része, hogy mindenhol elmondják, hogy a hitelkonstrukció létezik, hogy az rendelkezésre áll, az állami garanciavállalás biztosított, ez azonban nincs benne a költségvetésben. Csak szeretnék utalni a Világgazdaság január 25-ei számára, ahol a fedezet kérdését firtató kérdésre a Magyar Orvosi Kamara titkára azt válaszolta, hogy "fedezetnek lenni kell - ez a fedezet lehet a járulék".

Szeretném felhívni a figyelmet ennek a mondatnak a jelentőségére. Az a járulék, amely most a szolgáltatásokra sem nyújt fedezetet? Komolyan gondolja ezt valaki? Mindig attól félek, hogy komolyan gondolják! Mert ha ez csak egy blöff... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A kamara mondta!) Vajon melyik kamara? (Dr. Horváth Zsolt: Az önöké!) Amelyik az önök véleménye szerint tíz alkalommal folytatott önökkel egyeztetést?! Amelyiknek nincs kifogása ez ellen a törvényjavaslat ellen?! Amelyiket bizonyára meggyőztek arról, hogy ez a törvényjavaslat az orvosoknak jó!

Hogy lehet az, hogy ennyi egyeztetés után a kamarának, amelyiknek minden lépésről tudni kellene, nincs fogalma arról, hogy mi a hitel fedezete? Komolyan gondolta ezt ebben a Házban valaki, hogy 70 milliárd forintnak nincs fedezete?

 

(20.00)

 

A következő módosító indítványainkban, tisztelt képviselőtársaim, a már korábban említett 26-os ajánlási pontra térnék vissza. Ebben a területi ellátási kötelezettséggel nem bíró háziorvos kollégák egyenjogúsítására teszünk kísérletet, azzal a megszorítással és azzal a pontosítással, hogy a nem területi ellátási kötelezettséggel bíró orvosokat - most is tudjuk, hiszen most is így van, és így lesz a törvény elfogadása után is - a működtetési jog nem ex lex illeti meg. A MOK-hoz benyújtott igazolás alapján állítják ki részükre ezt a kérelmet, és folytathatják a praxisukat a nélkül a remény nélkül, hogy az immateriális javaik valaha is materiális javakká válhatnának, és ahol a befektetett materiális javaknak sem lesz semmilyen jövője, ha ezek nem egyenrangú részesei az ellátásnak.

A következő ajánlásban a 3. § (5) bekezdése helyébe a következő javaslatot tesszük: "a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényjavaslatot a kormány május 31-éig az Országgyűléshez benyújtja". Az indoklásunk lényege röviden: a háziorvosokon kívül az orvostársadalom más rétegeinek is jogos igénye, hogy tevékenységüket az eddigieknél kedvezőbb feltételekkel, nagyobb önállósággal és felelősséggel végezzék.

A szakellátást végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényjavaslat benyújtását indokolt határidőhöz kötni. Jó lenne, hogyha ez a törvényjavaslat is olyan szinten lenne kész, hogy az Országgyűlés megtárgyalhassa, és 2001. január 1-jén hatályba is léphetne.

A kormány ígéretét - hogy ilyen törvényjavaslat készül - persze komolyan kell venni, nekünk azonban már vannak olyan tapasztalataink, hogy ha nem köti határidő a kormányt, akkor csak az utolsó pillanatban fogja benyújtani ezt a törvényt.

Ennek a Háznak nagy gyakorlata van a rajtaütésszerű törvényalkotásban. A kormánypártok benyújtanak egy indítványt, és előttünk az a választás áll, hogy vagy elfogadjuk a rosszat, vagy azt a látszatot keltjük magunk ellen, hogy nem fogadjuk el a jót sem. Így érhet bennünket az a vád, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, az haladásellenes.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi nem szeretnénk haladásellenesek lenni, ennek a látszatát is szeretnénk elkerülni. Nekünk a patkónak ezen az oldalán éppúgy fontos minden magyar állampolgár egészsége, az a joga, hogy betegségében orvost találjon, aki őt méltó körülmények között, méltó színvonalon lássa el, és ugyanolyan fontos minden ellátó anyagi, erkölcsi megbecsülése és biztonságának garantálása, mint a patkó másik oldalán ülőknek.

Ha vannak köztünk véleménykülönbségek, akkor ezek ésszerű megbeszélésekkel valószínűleg részben oldhatók. Erre teszünk kísérletet. A javaslataink sorsa természetesen az önök kezében van, ahogy a felelősség is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 315 2000.02.01. 2:03  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mánya Kristóf képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy szerintem ez nem úgy van a kamarával, hogy amikor azt mondja, amit én gondolok, akkor jól van, előhúzom a zsebemből mint érvet, egyébként meg nem.

Gondolja meg, képviselőtársam, úgy is, mint kamarai tisztségviselő és úgy is, mint aki velem együtt ezt a kamarát kezdetektől csinálja! Rábízunk az Orvosi Kamarára nagyon fontos hatósági jogosítványokat - és akkor nem osztjuk meg velük azt az információt, hogy vajon milyen keretek között fogja az általa egyébként céhszerűen képviselt orvosi testület ezt igénybe venni?

Én bizony, mondom, komolyan vettem, hogy az információ az egyeztetések után jött ki a kamarából, és azért gondoltam, hogy ezt komolyan kell venni, hiszen igen sok alkalommal hivatkoztak önök is a kamarával való egyeztetésre. Persze Erkel képviselőtársam is tudja meg Béki képviselőtársam is és mi mindannyian, hogy amikor kiderült, hogy nem ugyanazt értjük a praxis alatt mint előterjesztő és mint kamara, akkor kiderült, hogy a főtitkár, aki ezt megfogalmazta, rosszul informált. Hát kinek kellene a legjobban informáltnak lenni ebben az abszolút alapkérdésben, mint a Magyar Orvosi Kamara főtitkárának, aki a törvény szerint a kamarai testület állásfoglalását képviseli és közvetíti?!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 341 2000.02.01. 1:37  172-346

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi szolgáltatásoknak valóban sajátos piaci körülmények között kell érvényesülni. Én azonban azt javaslom mindannyiunknak ennek a kis törvényjavaslatnak a vitája kapcsán, hogy szálljunk le a földre, és csak azt az egy kérdést tegyük fel magunknak, hogy akkor az a vagyoni értékű jog, amit el lehet idegeníteni és el lehet adni, ha az pénzben kifejezhető, ha eladható, átruházható, akkor az mégiscsak valahogy a piacon fogja megtalálni a maga értékét, ezen a sajátos piacon. És mivel nem döntöttük el, hogy mit hogyan és ki értékesít, ezért olyasmit szabadítottunk rá erre a sajátos piacra, aminek a következményeit ma még nem is látjuk.

Mi dönti el a praxis értékét? Mennyit kapnak érte a kollégák? - kérdezik a kollégák. Annyit, amennyit a piac ad érte. Azért, mert nem szabályoztunk semmit ebben, és ezért a leglelkiismeretesebb, a legfelkészültebb orvos tudása sem fog ezen a piacon - ha a sorsa az ország boldogtalanabbik végére sodorta őt - semmit kapni sokkal nagyobb tudásért, mint egy gazdagabb vidéken.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 28 2000.02.04. 0:23  24-29

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kiegészítő ajánlás 4. pontját Turi-Kovács Béla, Hegedűs Mihály és Simon Miklós képviselőtársaim visszavonták. Szeretném a javaslatukat fenntartani, és kérem az elnök urat, hogy a tisztelt Ház döntsön erről az ajánlási pontról.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 10 2000.02.10. 4:44  1-57

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A T/1955. számon beterjesztett, a növényvédelemről szóló törvényjavaslatot az egészségügyi és szociális bizottság február 2-ai ülésén tárgyalta, és azt egyhangú szavazással ajánlja a tisztelt Háznak általános vitára.

A bizottsági vitában elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a beterjesztett, növényvédelemről szóló törvény szolgálja-e az ember és az állat egészségének védelmére a törvényjavaslatban megfogalmazott célt.

Kérdésként merült fel a bizottságban, hogy a parlamentben tárgyalás alatt álló törvényjavaslatok harmóniában vannak-e ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal, kitüntetetten a kémiai biztonságról és a hulladékgazdálkodásról szóló törvénnyel. Megnyugtató választ kaptunk ezekre a kérdésekre a bizottságban megjelent tárcaképviselőktől.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a növényvédő szerek és termelésnövelő anyagok esetében különleges fontossága van ennek a törvényjavaslatnak. A bizottság valamennyi tagja egyetértett abban, hogy a törvényjavaslat érvényesítése és maga a növényvédelem kihat az állampolgárok egészségére, hosszú távú genetikai állapotára, közvetlenül, illetve közvetve hatással van a népegészségügyi állapotra.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyon fontos a törvényjavaslat VIII. fejezetében a 46. §-ban az egészségüggyel összefüggő szabályozás.

Fontosnak tartjuk, hogy a növényvédő szerek és termelésnövelő anyagok felhasználására vonatkozó következményekről minden állampolgár, felhasználó és termelő egyaránt tájékozódjon, és ennek tudatában végezze a maga tevékenységét.

Visszautaltunk annak a bizonyos DDT-mérgezésnek a kapcsán, hogy milyen fontos egy mérgező anyag időbeni felismerése, és méltattuk a bizottságban azt a növényvédelmi és egészségügyi tevékenységet, melynek során hazánk elsőként lépett ennek kapcsán ennek a szernek a forgalomból való kivételére. Felhívtuk a figyelmet azonban arra, hogy a szerves foszfát mérgek növényvédelem során való felhasználása hosszú távú kockázatokat hordoz az emberi egészségre, ezért tehát szükséges, hogy akár e szerek forgalomba kerülésének megakadályozásával, akár a kumuláló hatások monitorizálásával a lehetséges mértékben vizsgálódjunk és időben lépjünk közre.

Nagyon fontosnak tartottuk azt a szemléletet, amelyben ez a törvényjavaslat elkészült. Segítse elő a törvény érvényesülése során a társadalmi magatartásváltozást, hiszen az emberi egészség és a jövő generációinak egészsége szempontjából is fontos ez a törvényjavaslat. Szükséges, hogy gyermekeink azoknak a kockázatoknak a tudatában nőjenek fel, amelyekkel akár a termelés, akár a fogyasztás során együtt kell hogy éljünk.

A bizottságban javasoltuk, hogy a növény-egészségügyi hatóságok és az emberi egészséget védő hatóságok együttműködésének pontosabb szabályozását valósítsuk meg. A bizottságban jelen lévő tárca képviselői elmondták, hogy az egészségügyi tárcával való egyeztetés során alakult így a normaszöveg-javaslat, mi azonban szükségesnek tartanánk, ha a törvényjavaslatba az ÁNTSZ nevesítve kerülne be.

Mindezek alapján és a törvényjavaslat céljával messzemenően egyetértve az egészségügyi és szociális bizottság ajánlja a tisztelt Háznak ezt a törvényjavaslatot általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 56 2000.03.22. 14:42  2-79

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hallgatók! - akik követik a parlamenti vitát. Új közmegegyezés kell. Ennek a kialakításával kapcsolatban legyen az első mondatom a tízmillió magyar állampolgártársamé, akik türelemmel viselik az egészségügy átalakításának folyamatában a rájuk rótt terheket és megpróbáltatásokat. Legyen a második mondatom az egészségügyben dolgozó orvosoké, ápolóké, kisegítő személyzeté, akik ezekben a megpróbáltatásokban erejükön felül, etikai, morális és szellemi tartalékaikkal türelmesen kivárják, amíg a politikusok hozzásegítik őket ahhoz, hogy nagyszerű szakmájukat méltóképpen folytathassák az emberek érdekében.

Tisztelt Politikustársaim! Nagyon nagy a mi felelősségünk és nemcsak abban, hogy milyen döntéseket hozunk a lakosság egészségügyi állapotának javításában, hanem abban is, hogy milyen megegyezés lesz közöttünk, hogy valóban ezek a célok teljesülhessenek. Nagyon nagy a mi felelősségünk, amikor egy vita három órájában egymást akartuk legyőzni, ahelyett, hogy a lakosság kritikus egészségi állapotát fenyegető betegségeket akartuk volna legyőzni. (Dr. Takács Imre tapsol.)

 

 

(A jegyzői széket Kapronczi Mihály és
dr. Szabó Erika foglalja el.)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk lakosságának egészségi állapotára és a halálozási arányaira vonatkozó adatok sokkolóak. Az ezredforduló Magyarországán férfiaink várható élettartama nem hosszabb, mint 1930-ban volt. A civilizált világon belül a magyar demográfiai viszonyok nemcsak hogy a legrosszabbak, hanem ez a tendencia megfordulni sem látszik. Az adatok mögött súlyosan beteg embertársaink vannak, és az ő drámai életminőség-romlásaikról kell önöket tudósítanunk. Ebben a helyzetben működik és szolgál egy olyan egészségügyi ellátórendszer, amely maga is alapvető reformokra szorul, és egyszerre küszködik e reformok súlyának minden gondjával és a pénznélküliséggel. Ennek a válságnak a mélységét elöljáróban egy adattal érzékeltetném.

 

(13.00)

 

Míg arról beszélnek néhányan, hogy a rendelkezésre álló közpénzeket vajon átláthatóan, világosan, jól és hatékonyan használtuk-e fel, tudni kell mindenkinek, hogy mekkora pénzről beszélünk. A miniszter úr által rendelkezésünkre bocsátott munkaanyagot használom. Magyarországon 38 ezer forint egy évben egy főre az egészségügyre fordítható keret. Ugyanez Németországban - visszaszámítva a költséget - durván 550 ezer forint, az Amerikai Egyesült Államokban - a dollárt visszaszámítva napi árfolyamra - durván 800 ezer forint. Akinek van füle, hall vele!

A XX. század első felében, sőt 1970-ig Magyarországon a születéskor várható élettartam és életkilátás nem volt rosszabb, mint Nagy-Britanniában vagy Dániában. Ez a trend fordult meg, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi áll e mögött. A kutatások, melyeket megrendelésre, politikai megrendelésre és saját szakmai indíttatásukból akadémikusok, kutatók, szociológusok végeztek el, ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen szoros kapcsolat van a társadalmi kohézió jelentőségének az egészségvédelemben. A kulturális, a társadalmi azonosságtudat, a szociális kohézió az egyik legjelentősebb egészségvédelmi forrás. Ugyanígy a közmegegyezés, a közös érdekek védelme és elfogadása, ugyanígy a társadalmon belüli bizalom nemcsak a gazdaság egészséges működésének feltétele, hanem a legjobb egészségmegőrző tényező. Amikor egymással vitázva, egymást legyőzve az ellenségeskedést, az irigykedést, netán a gyűlöletet szítjuk föl, mi magunk járunk elöl legrosszabb példával és teszünk meg szinte mindent az egészségi állapotunk rontásáért. Ezt is tessék figyelembe venni!

A mai magyar társadalomban az emberekben, állampolgártársainkban a rossz tapasztalatok sora alakította ki, hogy bizalmatlanok legyenek. Mégis a legfontosabb lépést romló egészségi állapotunk megfordításában az összetartó folyamatok erősítésében és közbizalom megerősítésében kellene látnunk. Az egészségünk megóvása már az óvodás kortól a családban és az iskolában el kellene hogy kezdődjön. Nagy elődeink vannak ebben, tisztelt képviselőtársaim, három nevet mondanék: Markusovszky Lajos, Fodor József, Trefort Ágoston. Képviselő Urak! A nagy elődök példáját nem elfelejteni, hanem követni kell! S amikor népegészségügyről beszélünk, egy folyóiratról kell megemlékeznünk, melyet miniszter úr már említett, az a bizonyos Népegészségügy, amely lassan már betöltötte a száz évet.

Milyen kiút lehet ebben a nép-egészségügyileg katasztrofális helyzetben? Az előbb elmondottak mellett el kell fogadtatnunk, hogy az egészség érték, meg kell tanítanunk az embereket ennek az egészségnek a megbecsülésére, az iskolában oktatni kell, a pedagógusokat meg kell tanítani az egészségvédelem fontosságára, és az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat meg kell tanítani ennek a tanítására a kölcsönös bizalom elve alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez hosszú távú befektetés, sok pénz kell hozzá, erős akarat és közmegegyezés. És eközben fenn kell tartani megbetegedett embertársaink számára egy olyan egészségügyi ellátórendszert, amely a reformok között is működni köteles. Ehhez a működtetéshez további sok pénz kell, mert az egészségügyi technológia, közte a gyógyszer és műszer olyan elengedhetetlen feltétele a gyógyításnak, amelyet nem nélkülözhetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a tekintetben az előző kormányok felemás reformlépéseket tettek. A kritikát elmondtuk, de ugyanez a kritika kell hogy áthassa a mostani kormány munkáját is, mert kapacitáscsökkentésről beszélünk, mert a rendszer átalakításáról beszélünk, mert a kórházi ellátások alapellátásba történő áthelyezéséről beszélünk, de akkor, képviselőtársaim, azt is tudni kell, hogy ide meg pénz kell, mert az alapellátást alkalmassá kell tenni a definitívebb ellátásra. Mert akkor persze gyógyszer is kell, hiszen nyilvánvaló, hogy az ott helyben lévő gyógyításnak helyben lesznek magasabb költségei, a megtakarítás azonban a másik oldalon majd meg fog jelenni.

Azt gondolom, hogy a kórházi ellátásokban abba kell hagyni az esélykülönbségek konzerválását. Miniszter Úr és Képviselőtársaim! Nem igaz, hogy a kapacitásszabályozás önmagában nem hordozta a területi kiegyenlítés lehetőségét. Nem mondom, hogy mindent jól csináltunk. De, miniszter úr, az ön munkaanyagában lévő három kör: a sürgősségi ellátórendszerrel megerősített OEP-finanszírozású kórház; a körön kívül elhelyezkedő, nem sürgősségi ellátóhellyel rendelkező, korlátozottan fenntartott kórházzal; és az ezekhez nem engedélyezett, ezen a körön kívül levő, de az ország perifériáján található kórházak, amelyeket nem fog befogadni az egészségbiztosító - az vajon csökkenti az esélykülönbségeket, vagy növelni fogja azokat? Azt gondolom, hogy nem a kapacitásszabályozást kell átkozni, hanem a kapacitásszabályozást kell úgy finomítani, úgy átírni, hogy abból sem területi, sem gazdasági, szociális és kulturális hátrányaink ne növekedjenek, hanem csökkenjenek.

Az egészségügyi ráfordításoknak vannak pénzügyi korlátai. Ezek a korlátok azonban kétféle módon érvényesíthetők. Az egyik, amelyet úgy hívnak, hogy a finanszírozás kemény korlátja. Ez azt jelenti, hogy megmondjuk, nincs több pénz, és világossá tesszük, hogy egy adott szolgáltatáshoz egy nyilvános rendszeren keresztül ki nem fog hozzájutni, és megmondjuk, hogy nem fog hozzájutni. Ez egy világos beszéd, de fel meri ezt vállalni ma valaki ilyen megbetegedési mutatók mellett?! És van persze az úgynevezett puha korlát. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs elég pénz, nem akkor, nem annyit, nem azt, hanem később, kevesebbet és mást kap a beteg, mint amire szüksége lenne, de ezt persze nem fogjuk megmondani a betegnek. Mert azt gondolom, akkor erről is kellene beszélni, mert amikor csak később jut hozzá egy beteg a krónikus betegségében az ellátáshoz, a rehabilitációjához, amikor a szűrővizsgálatok elégtelensége miatt nem kerül időben felfedezésre a betegsége, és nem kapja meg hozzá a legmegfelelőbb gyógyszert, amikor a kivizsgálás - a diagnosztikai eszközpark fejlesztésének megfelezése miatt - korszerűtlen, akkor azt gondolom, hogy tényleg csak beszéd ez a reform.

 

 

(13.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A politikusnak lehet az a dolga, hogy megoldja a taktikai kérdéseket is. De lehet az a dolga is, hogy dönt a stratégiai kérdésekről, és helyes kérdéseket tesz fel a tudósoknak, hogy azok helyes választ adjanak. A helyes válaszok megadását, azt gondolom, tőlük el lehet várni.

Beszélnünk kell még arról, amiről viszonylag kevés szó esett. Meg lehet-e ezt a reformot és a gyógyítás minden lépését lépni egy olyan egészségügyi rendszerben, ahol az ellátók bére olyan alacsony, amilyen? Nem. Nem tettünk meg ezért mi se semmit, és nem tett meg ezért a mostani kormány sem, nemhogy eleget - bocsánat, miniszter úr! -: szinte semmit. Az ön előterjesztésében négy változat van. Ez a négy változat ígér a bírók béréhez hasonló fizetést, a versenyszféra béréhez hasonló fizetést, de ezekből nincs egyetlen fillér sem.

Ideje lesz visszatérnünk az eredeti gondolathoz, a közmegegyezéshez. Mi nyitottak vagyunk és tárgyalókészek.

És ha megengedik nekem, hogy egy mondattal zárjam ezt a beszédet, Rudolf Wirchow mondta: az orvoslás társadalomtudomány is, és a politika nem más, mint az orvoslás szélesebb távlatú alkalmazása.

Javaslom, ehhez tartsuk magunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 99 2000.04.12. 1:54  80-292

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Lezsák Képviselő Úr! Jól látható, hogy az a hűvös racionalitás, amely e törvényjavaslat vitájában a törvényhozás minden tagjától elvárható lenne egy ilyen törvényjavaslat vitája során, ebben a Házban ma nem kaphat teret.

Én mégis szeretnék elmondani három dolgot. Ebben a Házban nincs senki, aki abortuszpropagandát folytatna. Amennyiben ön tud ilyenről, akkor ezt a hozzászólásában meg kellett volna mondania. Egyetlenegy eddig elhangzott felszólalás nem utalt erre.

A másik: ki és milyen restaurációt akarhatna ebben a Házban? Erről hosszú vitát lehetne folytatni. Én azonban egyetlen mozzanatra szeretnék utalni, amely a képviselőtársam előtt is egy táblázatba foglalva megtalálható. Az élve születésekre, az abortuszokra és az anyai halálozásra utalnék. Romániai az adat, de Magyarországra nyilvánvalóan ugyanolyan érvényes. A tiltás ugyan csökkentheti a legális abortuszok számát, de megnöveli az anyai halálok számát. Nem csak az anyai halálozásról kell most itt beszélni, mely a fizikai halált jelenti. Az ön hozzászólása súlyos mentális károkat okoz azoknak a nőknek az életében, akik ma ugyan krízishelyzetük miatt az abortuszra kényszerülnek, de egy életre megbénulhatnak azáltal, hogy lelkiismereti és morális válságba sodorjuk őket az önéhez hasonló hozzászólásokkal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 225 2000.04.12. 10:19  80-292

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az eddig eltelt vitában, amelyet figyelmesen követtem, három olyan mozzanat van, amelyet szeretnék előrebocsátani. Megegyeztünk abban a parlamenti patkó mindkét oldalán, hogy az abortusz nem azonos a családtervezéssel. Abban is közös a véleményünk, hogy nincs ebben a parlamentben abortuszpárti párt. A harmadik, amiben meg tudtunk egyezni - bár ebben a véleményünk némileg eltért -, létezik válsághelyzet, létezik krízisállapot, és abban is némileg felemás módon megegyeztünk, hogy a krízis-, válsághelyzetben lévő anya támogatást, megértést és nem megvetést érdemel.

Mielőtt a hozzászólásom tárgyi részére térnék, szeretnék önökkel megosztani egy véleményt, Buda Béla pszichiáterét. Ezt a véleményt 1992-ben, az akkor még meg nem született magzatvédelmi törvény vitájáról szóló kis könyvecske előszavában írta az abortusz kérdéséről, a beszélgetésekről, amelyeket lefolytatott a családokkal, lehetőleg a pár mindkét tagjával.

"Nagy emóciókkal, szorongással együtt kibontakozó történetekből jól látszik, milyen kín, feszültség az abortuszkérdésben való döntés. Micsoda krízis ez a házasságban, párkapcsolatban! Mennyi szégyen, titkolózás szülők, rokonok, barátok előtt! Micsoda gyötrelem, míg a hivatalos procedúra el nem kezdődik; míg a nő, magát összeszedve, lehetőleg felszegett fejjel meg kellett hallgassa az abortuszbizottság álnok és képmutató intelmeit. Az elmúlt rendszer egyik legnagyobb lelki traumaforrása volt az életünket behálózó ilyen fajta bizottságok joga arra, hogy belénk tapossanak. Majd a műtét, ahol a terhességüket megszakítani kívánó nőket orvos, nővér, takarítónő, műtősfiú egyaránt általában sértően, lekezelően kezelt. Sem a bizottság előtt, sem a nőgyógyászati osztályon nem szoktak elmaradni a bántó megjegyzések. A fájdalomtól felszisszenő nőnek nem mulasztják el megemlíteni, hogy akkor bezzeg nem sziszegett. Ha mindehhez hozzávesszük, mennyi zűrzavar, tisztázatlanság, feszültség veszi körül a szexualitást is, milyen sokszor egyáltalán nem a női könnyelműség, hanem a férfi figyelmetlensége, erőszakossága a terhesség előzménye, akkor válik a kép teljessé, micsoda lelki traumatizálás folyik itt, amiről aztán nem lehet beszélni, amit el kell fojtani."

Ezt a bekezdést azért tettem meg, hogy válaszolhassak mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik ma, ebben a vitában a nőket kívánták megbélyegezni azért az abortuszért, amelyre rákényszerülnek, egyáltalán nem jókedvükből. Alá szerettem volna támasztani azt az első véleményemet, hogy az egyébként is súlyos lelki válságot előidéző pillanat hogyan terhelhető tovább és válhat véglegessé, ha a krízisállapotban, válsághelyzetben abortuszért folyamodó nőt még tovább alázzuk és sértjük meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítást, de új definíció megalkotását kérte. A válsághelyzet-vizsgálat nélküli terhességmegszakítás engedélyezését ahhoz szabta az Alkotmánybíróság, hogy a magzati élet védelmére irányuló intézmények, szolgáltatások, juttatások erősítését és kiteljesítését kell az Országgyűlésnek teljesítenie. A magzati élet védelmében csak akkor teszünk tényleges előrelépést, ha konkrét javaslatainkkal és azok megvalósításával segítjük őket a magzat, a megszületendő gyermek felnevelésében és vállalásában.

 

(16.50)

 

És végül: nem feltétlenül a terhességmegszakítást kérő nő ostorozása vezet célra, helyette a gyermek vállalásának, az anyaságnak, a családnak mint alapvető értéknek a népszerűsítésére kell törekedni.

Tisztelt Képviselőtársam! Magam is egyetértek Hortobágyi Krisztina fideszes képviselőtársamnak azzal a véleményével, hogy a kormány a lehetséges, vállalható és elfogadható utat választotta, amikor az 1992-es törvény módosítását ilyen módon terjesztette a Ház elé az Alkotmánybíróság véleményének ismeretében.

Én a mai hozzászólásomban csak arra szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy legyenek következetesek ennek a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak a támogatásában. Ne legyenek kétszínűek, amikor azt mondják, hogy a válsághelyzet megoldásában érdemi segítséget kell nyújtani a családoknak! Mert persze ez valóságos, össztársadalmi összefogást és erőfeszítést kívánó feladat, és persze nagyon sok pénz is kell hozzá, a társadalmi tudat megváltoztatásával egyidejűleg. Így hát nem értem, hogy Surján képviselőtársam, aki egyébként előterjesztésként elégedett lehetett 1992-ben a nagy többséggel elfogadott magzati élet védelméről szóló törvénytervezet zárószavazása után, ma ennek egy relatíve szigorítottabb változatát fideszes képviselőként miért tartja elfogadhatatlannak.

Nem értem, hogy az a képviselőtársam, aki megalázónak tartja egy szegény nő számára az abortusz díjának mérséklését vagy elengedését, netán a fogamzásgátló szerek támogatását, miből gondolja, hogy krízishelyzetére viszont megoldást kínál, amikor az adókedvezményeket a terhesség harmadik hónapjától már oda kívánja adni. Miből gondolja, hogy ez egy hatásos eszköze a családtámogatásnak azok számára, akik egyébként ezt az adókedvezményt a legkevésbé se fogják tudni igénybe venni?

Miért nem gondolják ugyanezek a képviselőtársaim, hogy valóságos és érdemi segítség lenne a családok számára a mindenki számára hozzáférhető családi pótlék mértékének kétszeres, háromszoros, akárhányszorosára való emelése?

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmilyen mázas beszéd nem kompenzálhatja a valóságos és megteendő intézkedéseket ennek a vitának a valóságban való végrehajtása során.

Az idő rövidségére való tekintettel és megfontolásra ajánlva, hogy létezik valóságos krízishelyzet és válság, engedjék meg, hogy egy jegyzőkönyvből idézzek önöknek. "31 esztendős egészségügyi dolgozó, fejlődési rendellenességgel született gyerekekkel foglalkozik, két kislány édesanyja. Tanácsadásra egyedül érkezik. Kicsit szorong, görcsösen igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Csak akkor nyugszik meg igazán, amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a beszélgetésnek nincsenek körvonalazható elvárásai. Férjével, két kislányával él félig kész családi házban. Egyetlen szobát tudnak használni. Pénz híján még a tető sem készült el. Kétesztendős kislányával gyesen van. Eddig három terhessége volt, ez a negyedik. Második terhessége rendellenes. Kóros magzatát öt hónapos korában műtétileg távolították el. Ez az esemény nagyon megrázta. Második gyermeküket tervezték és várták, utána négy évig nem próbálkoztak. Harmadik terhességéből született kisebbik lánya, a mostanit nem tervezték. Mi szól az abortusz mellett? Bizonytalan anyagi helyzet, nem megfelelő körülmények, a patológiás terhesség emlékének félelmével második kislánya születésekor is nehezen tudott megbirkózni az abortusz ellen. Fel sem merült benne, hogy ezt a terhességet megtartsa. Személyisége érett, jól strukturált. Ennek a távolságnak a hátterében a patológiás terhesség feldolgozatlanságának élménye állhat. El tudja képzelni, hogy a későbbiekben még lesz gyereke, de jövendő terhességére készülni akar. A beszélgetésről felszabadultan távozik." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tőlük akarnák megvonni az abortusz lehetőségét?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 253 2000.04.12. 1:59  80-292

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Két képviselőtársam mondanivalójára szeretnék reagálni.

Hegedűs képviselő úrnak mint gyakorló lelkésznek szeretném mondani a válságból való kisegítés mozzanatát. Csak szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét arra, hogy egy válság megoldásának lehet egyszeri beszélgetés az aktusa, de lehetséges, hogy egy válságból való kisegítésnek nem egyszeri, nem kétszeri, hanem akár egy életen át való menedzselése az, ami segíthet egy nőt. És amikor azt mondjuk, hogy ellensúlyt kell képezni és a válsághelyzetre megoldást kell találni, Bauer képviselő úr és előzőleg én is azt szerettük volna elérni, hogy ebben a válságmenedzselésben ne az alkalom száma, hanem a tartalma jelenítse meg a különbözőséget.

Mécs képviselő úrnak: nagyon nehéz, nem hiszem, hogy most meg tudjuk oldani azt a nagyon bonyolult, a bioetikusok által évtizedek óta vizsgált problémát, hogy mikortól kezdve tekinthetünk embernek egy megfogant magzatot, ha úgy tetszik, az embriótól, a magzattól, az emberhez képest az agytörzs kialakulásától, az agykéreg kialakulásától, a neucortex kialakulásától... Fölvállalhatná talán egy tudományos testület és majd az Országgyűlés az ebben való döntést! De úgy érzem, képviselő úr, ma még nem vagyunk rá felkészültek. Ezért azt gondolom, hogy ebben az ügyben a türelem talán nagyobb segítség, mint az elkapkodott, rossz döntés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 298 2000.06.13. 2:18  285-303

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érzékeny problémát érintettek Gyimóthy képviselő úr és képviselőtársai, amikor az országgyűlési határozati javaslatot beterjesztették. A nyugdíj-megállapítás szabályainak a megváltoztatása azonban igen bonyolult jogviszonyt érint. Ahogy kisgazda képviselőtársam is elmondta a képviselőcsoport hozzászólásában, sajnos semmilyen statisztikai adat nem támasztja alá azt az érvelésüket, hogy a nyugdíjkorhatár leszállításával a nyugdíjrendszerben ma megtalálható problémák megoldódhatnának.

Mondok néhányat, képviselőtársaim. Ma Magyarországon égető és súlyos probléma a 40 év fölötti nők munkában való elhelyezkedése. Alig valószínű, hogy a nyugdíjkorhatár leszállításával ez a súlyos probléma megoldódhatna. Ma súlyos probléma a szociális feladatok átháramlása az egészségügybe. Fontos probléma, hogy milyenek legyenek a járulékmegállapítási szabályok. Fontos probléma, hogy hogyan számítsuk be a szolgálati időt. Meg kellene válaszolnunk azt a kérdést, hogy vajon a kormány miért adós a kedvezményes nyugdíjkorhatár megállapításával. Meg kellene válaszolni azt a kérdést is, hogy a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása miért késik ahhoz képest, ahogy azt a programjukban megígérték. Végül, kedves képviselőtársaim, természetesen gondolnunk kell azokra is, akik nyugdíjban vannak, és az ő nyugdíjuk vásárlóértékét is meg kell őriznünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre a problémákra tekintettel a szocialista frakció sajnos csak tartózkodással tud ma reagálni erre az indítványra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 26 2000.06.14. 5:14  25-28

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar gazdaság helyzete stabil. A pénzügyi egyensúlyt már nem veszélyezteti növekvő államadósság, csökkenő GDP. Nem rendítette meg az árvíz, a belvíz és túléltük a koszovói válságot.

A javuló közgazdasági mutatók mellett elvárható, hogy az egészségügyre is jusson a megtermelt többletforrásokból. Jó lenne, ha az ágazati miniszter büszkén jelenthetné: az egészségügyre fordított források is elérték az 1989-es szintet. Ám ha őszinte szóra bírhatnánk, a miniszter úrnak így kellene kezdenie Semmelweis-napi ünnepi beszédét: "Hölgyeim és Uraim! 1999-ben a költségvetési egyensúly megtartásához az egészségügy újabb 20 milliárd forinttal járult hozzá, mert az ágazatból 20 milliárd forintot vontunk ki a tervezetthez képest." És így folytatná: "Megígértük a közpénzek elszivárgásának megakadályozását, de erőnkből csak a társadalombiztosítás önkormányzatainak felszámolására futotta. És megígértük az egészségmegőrzés programját, hozzá jövedéki adókból való finanszírozást, de csak a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet felszámolásáig jutottunk. És megígértünk a háziorvosoknak mindent: az alapellátás fejlesztését" - mondaná a miniszter úr - "a háziorvosi kasszába épített amortizációt, áfamentességet, privatizációt és olcsó hitelt. Hagytuk, hogy a háziorvosok a kinevezett miniszteri biztossal kidolgozzanak egy praxistörvényt, melyet nem terjesztettünk a Ház elé, helyette kaptak az orvosok egy három paragrafusost, mely nem nyújt egzisztenciálisan nagyobb biztonságot, nem becsüli meg jobban a háziorvost, de a hiányzó forrásokat a rendszerbe később belépő fiatal kollégáikkal fizetteti meg."

Ígérte még a miniszter úr a kormány nevében a kórházaknak, hogy felszámolja az intézmények közötti minőségi és felszereltségbeli különbözőséget, és a valóságban két év alatt megfelezte az ezt támogató műszerprogramok forrásait. Ígérte, miniszter úr, hogy bevezetik a sürgősségi betegellátást, mely mind a mai napig nem jutott el a megvalósítás szintjére. Ígérték még a kormányprogramban a kórházak normatív teljesítményfinanszírozását, de ma már tudjuk, hogy a kormány szeme előtt csak egy szempont lebeg: a kassza túllépésének megakadályozása. A kórházak tehát arra kényszerülnek, hogy elbocsássák dolgozóikat, mert a szegény intézmény csak a bérköltségen tud spórolni.

Ezért számolhat be úgy a biztosítási pénztár, hogy az intézmények ez évben 1,6 milliárd forintot igényelnek végkielégítésre, és ez kétezer alkalmazott elbocsátását jelenti.

 

(14.00)

 

Ez a huszonkettes csapdája. A kórházak bevétele reálértékben csökken, a túlmunkára, béremelésre nincs fedezet, a végsőkig kihasznált, alulfizetett, megbecsülést nem kapható egészségügyi dolgozók elhagyják a pályát, a kialakult nővérhiány önmagában a működést veszélyezteti, az ápolók nettó havi bére 35 ezer forint, és az orvosok keresete európai uniós kollégáik bérének csak tíz százaléka. Ne beszéljünk a több száz százalékos béremelésről, de beszéljünk az ígéretről, a tisztességes jövedelemről és megélhetésről! Az egészségügy munkásai két év alatt reálbércsökkenést kaptak és egy ígéretet, hogy a kórházi, rendelőintézeti orvosok is kapnak praxisjogot.

A kormány két éve képtelen a gyógyszerár-támogatási rendszert megalkotni és tárgyalásképtelenségének az árát a betegek fizetik meg a patikákban. Ha miniszter urat őszinteségre bírhatnánk, elismerné, hogy a mentősök, ápolók képviseletei figyelmeztették a kormányt a válságos helyzetre, de a kormánytöbbség és a kormány maga is érzéketlen a problémák iránt.

Miniszter Úr! Minden orvos esküjében benne foglaltatik, hogy tevékenységével nem árt a betegnek, de az egészségügyi kormányzatnak is kötelessége, hogy minden lépése előtt mérlegeljen, döntésének kockázata nem haladja-e meg a tőle várható hasznot. Az egészségügy reformja körültekintést, előrelátást és gondos tervezést igényel. Az önök intézkedései a jótékony hatás helyett súlyos válságot idéztek elő. Ezért felszólítjuk a kormányt, hogy a betegek ellátásának biztonságáért kezdjen széles körű egyeztetést a válság kezeléséről, pótköltségvetés készítésével adja vissza az ágazatból kivont 20 milliárd forintot a bérek felzárkóztatására, a források pótlására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Miniszter Úr! Két év eltelt, a szavak helyett a cselekvés következne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 130 2000.09.06. 2:10  19-225

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tállai képviselőtársam azt mondta az előbb egy hozzászólásban, hogy nem kell teljes mértékben komolyan venni a KSH adatait. Én megértem, ha ezeknek az adatoknak a mindenkori megbízhatósága általa kétségbe vonódik, de remélem, Tállai képviselő úr hisz a saját kormányának. Ezért arra kérem, lapozza fel az adó- és járuléktörvények háttéranyagának azt a táblázatát, amely ugyan az adó- és járulékmértékekből a járulékok felső határára vonatkozik, de megmutatja a különféle ágazatokban dolgozók számát és keresetét.

Amikor Tállai képviselő úr azt mondta, hogy vannak, akik várják az MSZP-SZDSZ-től az úgynevezett egyéb jövedelmeket, akkor nem minket talált el, hanem azokat a mezőgazdaságban és egészségügyben dolgozókat, körülbelül mintegy 400 ezer családot és embert, akiknek az átlagkeresete nem fogja lehetővé tenni, hogy az önök által javasolt adókedvezményeket a családban igénybe vegyék.

Csak szeretném elmondani, hogy jövőre az egészségügyi dolgozóknak közel 40 százaléka 40 ezer forintos minimálbérért fog harcolni. Az egészségügyben három műszakban dolgozó nővérek egyharmada egykeresős családban él, és neveli becsülettel a gyerekeit, és azt tudom mondani, hogy törekszenek az önök véleménye szerinti magasabb keresetre, és ezért elhagyják a pályát, és az önök legnagyobb dicsőségére, képviselő úr, ma már tíz szükséges nővérből három választotta ezt az utat, hogy elmehessen magasabb keresetért a családjába. Lehet, hogy ott majd jobban meg fog élni, de nagyon fognak hiányozni nekünk a szolgáltatásokból.

Azt gondolom, hogy az ő kiesett jövedelmükhöz (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jelentősen hozzájárulna a családi pótlék emelése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 6 2000.09.07. 11:22  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr az őszi parlamenti ülésszakot megnyitó beszédében országunk gazdaságát nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően gyors növekedésűnek jellemezte. A gazdaság növekedését, a konjunktúra tartósságát vetítette előre, és bizonyítottnak látta, hogy e dinamikus növekedés mellett egyszerre javítható a pénzügyi egyensúly, a gazdasági hatékonyság és növelhető a jólét. Mondhatjuk a költővel: felülről nézvést még megvolna az ország.

Alulról a kisjövedelmű családok megélhetési gondjai, a közalkalmazottak tűrhetetlenül alacsony bérei miatti fokozódó elégedetlenség, az élelmiszerárak, energiaárak és gyógyszerköltségek növekedése miatti bizonytalanságban élő nyugdíjasok láthatók. Az emelkedő pályán lévő gazdaság mellett súlyos válságát élő, az összeomlás szélére került egészségügy vár konszolidációra. Ebben a helyzetben látja elérkezettnek a kormány, hogy a társadalombiztosítási járulékfizetéssel, egészségügyi hozzájárulással összefüggő változtatásokra vonatkozó javaslatait az Országgyűlésnek megtegye.

A kormány 2001-ben és 2002-ben 3-3 százalékkal kívánja csökkenteni a munkáltatók társadalombiztosítási járulékait, egyúttal 300-300 forinttal emelné a tételes egészségügyi hozzájárulást, 30 százalékkal csökkentené a járulékfizetési mentességgel járó önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára befizethető tagdíj mértékét. Egyúttal meg kívánja hosszabbítani a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerből a társadalombiztosítási nyugdíjba való visszalépés lehetőségének határidejét.

Helyes közgazdasági törekvés a bérhez kapcsolódó közterhek csökkentése, és minden bizonnyal a csökkenő népszerűségi mutatókra is jótékony hatása lehet. Nincs azonban az a tetszési index, mely elfeledtethetné annak a kérdésnek a feltevését és főképp megválaszolását, hogy mire lesz elég a társadalombiztosítás költségvetésébe a változtatások után a járulékból, hozzájárulásból, egyéni biztosítási járulékból befolyó összeg. A munkáltatói járulék csökkenésével a kormány 2001-ben és 2002-ben 100, majd 123, két év alatt tehát 223 milliárd forintot von ki a társadalombiztosítási alapokból; annyit, amennyit pótolni kellene a rendszerbe az évközi működési zavarok, az adósságok, a bérhelyzet tarthatatlanságának feloldására. Megváltozik emellett a 30 százalékra csökkentett társadalombiztosítási munkáltatói járulék megosztása a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap között.

Végeredményben indokolt a kérdéseket feltenni. Milyen fedezet teremthető így a válságból válságba bukdácsoló egészségügyi ellátórendszer biztonságának megteremtésére? Milyen fedezet kínálkozik az ellátások színvonalának emelésére, a kor követelményei szerinti gyógyítás feltételeinek megteremtésére, az új, korszerű, a súlyos betegségek gyógyítására a terápiás eszköztárba került gyógyszerek társadalombiztosítási támogatására, az egészségügyi dolgozóknak beígért 20 százalékos, de még inkább a minimálisan is indokolt 30 százalékos béremelésre? Elegendő lesz-e a nyugdíjak esetén a valóban pontosan kiszámított, a keresetkiáramlást és inflációt a valóságnak megfelelően figyelembe vevő, a törvényben előírt mértékű rendezésre, még akkor is, ha a fedezethiányt a költségvetésnek kötelessége visszapótolni? Végül jelenti-e a százalékos mértékű járulékcsökkentés a munkáltatók, vállalkozások, elsősorban a kormány által is megcélzott kisvállalkozók terheinek mérséklését, vagy a valóságban az ő terheik változatlanok maradnak, vagy akár növekednek?

A kormány kevés segítséget ad a kérdések megválaszolására, a tájékoztató kötet táblázatai inkább elfedik, mint megvilágítják az igazságot. Nincs előttünk a 2001. évi társadalombiztosítási törvénytervezet, nem tudhatjuk tehát, hogy az egészségügyi közkiadások tervezésénél továbbra is döntően csaknem a járulékok és hozzájárulások lesznek kizárólagosan a források, vagy a költségvetésből is számíthatnak az alapok érdemi bevételre, vagyis továbbra is alig 4 millió befizető befizetései szolgálnak 10 millió honfitársunk egészségügyi kiadásainak fedezetére. Ha így van - ahogy ezt feltételezni merjük -, akkor 2001-ben a munkáltatói járulékteher-csökkenésből adódó 100 milliárdos kiesés, a keresetnövekedésből adódó egyéni járulékfizetés-növekedés, a 3 százalékkal megnövekedett egészségügyi hozzájárulás kormány által bemutatott táblázat szerinti egyenlege alig 60 milliárd forintos költségnövekedést jelent. Az inflációt is figyelembe véve ez az összeg biztosan nem elég az egészségügy konszolidációjára.

Miközben a kormány ígéretei az egészségügyi dolgozóknak úgy fokozódnak, mint Pelikán elvtárs esetében a nemzetközi helyzet, az egészségügyi dolgozók közel 40 százaléka a tervezett 40 ezer forintos minimálbér alatt keres. Az ő fizetésük indokolt emelése mellett azonban az ágazatban több tízezren dolgoznak diplomás, több szakvizsgás, több évtizedes gyakorlattal bíró kollégák, akiknek a fizetése jelenleg alig éri el vagy haladja meg a bevezetni kívánt minimálbért. Az ő bérük méltányos emelése nem kíván külön indoklást. De mi lesz akkor a gyógyító szolgáltatások kiadásainak szükséges növelésével? Miből bővül a gyógyszerkassza? Hol a tizenharmadik havi bér fedezete? Hol az egészségügyi intézményeket is sújtó energiaár-emelkedés kompenzációja, a műszerpótlás és -fejlesztés mindennél szükségesebb kielégítésének forrása? És mi várható a nyugdíjalapban? A bevételcsökkenés hatása a nyugdíjalapra több, mint 30 százalék, az arányok változtatása miatt. Hiába ígéri a kormány a nyugdíjasoknak az infláció fölötti nyugdíjemelést, ha alultervezi az inflációt, majd elfelejti a veszteségeiket pótolni.

A kormány nyugdíjasok iránti érzéketlensége és az alapok pénzének kezelésében mutatkozó nemtörődömsége pontosan tetten érhető a tb zárszámadásában.

 

(9.20)

 

1999-ben a nyugdíjalapot még 20,8 milliárd forint illette volna meg az E-alapból. Az eltérés rendezését, vagyis a visszapótlást a költségvetési törvény előírja. A zárszámadási tervezetben azonban a kormány ennek elengedését kezdeményezi, azon az alapon, hogy hisz a pénzt már elköltötték. Melyik kormánytag fog szembenézni a nyugdíjasokkal a 2080 millió forint elvesztegetéséért? Erre gondoltak önök, amikor a biztonság, a kiszámíthatóság növelésére hivatkozva javasolják meghosszabbítani a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés határidejét? Amíg az alapok bevételét képező járulékok behajtását az az APEH végzi, mely a zárszámadás számvevőszéki jelentése szerint kevesebb járulékszámla-rendezettséget tud felmutatni, mint alig 60 százalék, önök a magánnyugdíjpénztárak működésének olyan mértékű szigorítását írják elő, mely nemcsak a tranzakciós költségeket emeli meg, de szinte teljesíthetetlen követeléseket támaszt, a visszalépőknek pedig sem biztonságot, sem nagyobb rendezettséget nem garantál, de a visszalépők eddigi befektetéseinek megtérülését sem.

Végül szólni kell arról, hogy a minimálbér-emelés többletköltségeinek érdemi csökkentését jelenti-e a 3-3 százalékos járulékelengedés. Önök mondják. Igen, azoknál az ágazatoknál, ahol alig foglalkoztatnak minimálbéren és magas az átlagkereset, lásd pénzintézetek, autógyártás. Önök mondják. Nem azoknál az ágazatoknál, ahol alacsony az átlagkereset és emellett magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. Például mezőgazdaság, könnyűipar, hagyományos szolgáltatás és kereskedelem, ahol az önöknek is kedves kisvállalkozások tevékenykednek. Ám ha az önök javaslata ott nem segítség, ahol a legrosszabb helyzetű vállalkozások és munkavállalók dolgoznak, miért ezt a megoldást erőltetik?

Végül fel kell tennünk a kérdést: van-e más és jobb megoldás? Véleményünk szerint igen. Ezeken az ágazatokon, az itt dolgozó vállalkozókon többet segítene a fix összegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos leépítése, mert így nemcsak a terhek csökkentése, de a jövedelmekkel arányos százalékos járulékfizetés is méltányosabb lehetne. Van jobb megoldás. A hiányzó társadalombiztosítási forrásokat a közkiadásokban való magasabb állami részvétel jelenti. Nem virtuálisan, ahogy Selmeczi képviselőtársam láttatni szerette volna, a valóságban pedig nincs így.

Az önök javaslatai az önök dokumentumai szerint sem jók. Nem azok terhein könnyít, akik erre rászorulnak. Ígéreteik az adott forrásból nem teljesíthetők, az öngondoskodásról való lemondást az önök oldaláról semmi garanciavállalás nem támogatja, az egészségügy válságát javaslatuk nem oldja, az ellátórendszer fenntartását nem biztosítja. Ebben az összeomlásban már nem lesz elég az egészségügyi miniszter hibáját firtatni vagy bűnbaknak megtenni, mert ezért az egész kormány viseli a felelősséget.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 26 2000.09.07. 0:38  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Gidai Erzsébet képviselőtársam nem szűnő eréllyel támadja a megszűnt társadalombiztosítási önkormányzatokat. Azt reméltem, hogy ebben a hozzászólásában kimutatja a kormány alá helyezett felügyelet erényeit, a pénzkezelés gondosságát, a járulékbehajtások hatékonyságát és az alapokra való rálátás világosságát.

Őszintén sajnálom, hogy a képviselő asszony az erély mellett a tényekkel nem tudott szolgálni. (Dr. Gidai Erzsébet közbeszól.)

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 81 2000.09.07. 1:13  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Közöttünk a vita lényegét az képezte, hogy ön, miközben kritizálta a társadalombiztosítás önkormányzatának a tevékenységét, eközben a másik oldalon nem világította meg, hogy milyen haszonnal járt a társadalmi kontroll megszüntetése; és továbbmegyek, milyen haszonnal járt az, hogy a társadalombiztosítási alapok bevételeinek és kiadásainak, a működésének a tevékenységére a parlamentnek is megszűnt érdemben a rálátási lehetősége.

Mindannyiunk előtt itt van ma már a '99. évi zárszámadás, a számvevőszéki jelentés, azoknak a rálátása is megszűnt ezekre az alapokra, akik egyébként kezelik ezeket az alapokat és felhasználják. Nem tudjuk a járulékbevételeket, nem tudjuk a pénzáramlásokat követni, és hovatovább még a könyvvizsgálók számára is hozzáférhetetlen lesz ez az ellenőrzés, hiszen az APEH adótitokra hivatkozva gyakorlatilag korlátozta a könyvvizsgálók hozzáférhetőségét. Ez lenne az alternatíva, képviselő asszony?

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 117 2000.09.07. 1:27  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Kékkői Képviselőtársam! Először egy kérdést szeretnék feltenni önnek: az ön ismeretei szerint hány százalékra tervezi a kormány az inflációt? Mert ha az én ismereteim szerint a kormány az infláció mértékét 6 százalékra tervezi, akkor mi indokolja a fix összegű egészségügyi hozzájárulás 7,7 százalékos emelését? De ez csak a kisebbik különbség.

Amiről mi idestova másfél napja beszélünk, az az, hogy ha a képviselőtársam figyelmesen elolvassa kormánya háttéranyagát az adó- és járuléktörvényekhez, akkor az aggodalmaink egy részét leírva megtalálja, ezek pedig a minimálbérhez kötődő munkáltatói járulékteher-növekedések azokban az ágazatokban, ahol alacsony a bérszínvonal és ahol a foglalkoztatók terhei nagyon súlyosak lesznek a minimálbér-emelések miatt. Ezt lehet bármelyik oldaláról csűrni és csavarni, ettől a tények még nagyon keményen és makacsul ott fognak maradni, és azt gondolom, hogy miközben önök minket pesszimizmussal vádolnak, legalább kormányuk realizmusában próbáljanak meg osztozni.

Köszönöm szépen. (Béki Gabriella tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 123 2000.09.07. 2:11  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Bizony, kedves Lezsák képviselő úr, nagy döntés előtt állnak önök, amikor majd igent vagy nemet kell nyomni erre az adó- és járuléktörvény-csomagra. Azt persze ezekből a papírokból egészen jól meg lehet kalkulálni, hogy mennyi lesz a járulékkiesés mértéke, és hogy mennyi a várható kompenzáció a társadalombiztosítás bevételi oldalán. Egy dolgot biztosan nem lehet látni, hogy mi várható a közkiadások hiányainak kiegészítéseképpen. Ön azt mondja, hogy választói nem viselnék el, ha a közadókból egészítenék ki ezeket a járulékokat.

Nos, hát miből állhat össze akkor a társadalombiztosítás kiadásainak fedezete? Például a magánkiadásokból. De hát ez sincs, és nem is biztos, hogy feltétlenül ezt az utóbbit kellene pártolni.

Ha a közadókból való kiegészítés nem pártolható, akkor senki sem állhat abban a helyzetben, hogy nem tudja, mire fog szavazni, mert nem érheti önöket váratlanul a befogadott kapacitású ellátóhelyek tönkremenése, a gyógyszerkassza bezárása, az orvosi és egészségügyi dolgozói bérek elmaradása, és egy sor olyan, amire egyébként jogosan tartanának igényt az egészségügyi dolgozók. És nem érhet bennünket váratlanul az sem, ha a nyugdíjasok többletkiadásainak a kompenzálására nem lesz fedezet.

Ezért azt gondolom, amikor arról beszélünk, hogy örülünk a közkiadások munkáltatói oldalon való csökkentésének, akkor tudni kell, hogy mit fogunk áldozni ezért a kiadási oldalon.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 193 2000.09.07. 1:39  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Házban ma már sokadszor kerül újra vitára az a kérdés, hogy vajon az állampolgárok felelősségük és ismereteik birtokában dönthetnek-e szabadon (Mádai Péter tapsol.), avagy a Fidesz-kormány eldöntötte, hogy akkor is boldogítani fogja őket, ha ebbe beleszakadnak.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Akkor most én újra elmondom - mert délelőtt egyszer már elmondtam -, hogy ebbe a biztonságba önök tapostak bele először, amikor az ígéreteikkel ellentétben sem 1999-ben, sem 2000-ben, sem 2001-ben, de még 2002-ben sem engedik a 6 százalékról 8 százalékra való emelkedést! Önök ingatják meg a bizalmat!

Most akkor mit kezdjünk azokkal az emberekkel, akik mérlegre teszik azt a két érvet, hogy vajon a pénztártagsági bizonytalanság-e - amit önök okoznak - a nagyobb bizonytalanság, vagy a felosztó-kirovó rendszerben megteremtődött új bizonytalanság, amelyet ugyancsak önök okoztak. Akkor mégis, melyik mellett döntsenek?

Én megértem, hogy önök hova akarják őket terelni, de azt is megértem, hogy a józan eszük szerint meg nem akarnak menni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 201 2000.09.07. 1:44  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így jár az ember, ha beesik délután négy órakor a parlamentbe. Így aztán nem fogja megtudni, hogy a családi adókedvezmények vitája a Ház által megszabott rendben tegnap lezajlott. Így aztán azt sem fogja megtudni, hacsak tőlem nem most, hogy ma a második etapot vettük górcső alá, ugyancsak a megszabott keretben, jelesül azokat a pontokat, amelyek a járulékokra és egyéb költségvetési bevételekre vonatkoznak. Így aztán persze ön azt sem tudhatja, hogy itt nem volt durvaság sem, sajnos érdemben még csak vita sem, hiszen kifejtettük ugyan a véleményünket, de érdemi vitára önökkel nem kerülhetett sor a mai nap.

Ma ugyan gazdagabbak lettünk néhány, eddig még nem ismert egészségbiztosítási nyelvújítással, amelyeknek azonban sem az írott változata nincs a kormány által beterjesztett javaslatban, sem értelmük nincs a mi társadalombiztosítási rendszerünkben. Ezért az elmondott felszólalása tartalmával nem lehet vitatkozni, mert ehhez a tárgyban minimális ismeretek elengedhetetlenül szükségesek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 225 2000.09.07. 1:20  1-226

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Horváth Képviselő Úr! Vannak pillanatok a parlamentben, amikor érdemes benn ülni, mert kölcsönösen tanulhatunk egymástól. Ön Göndör István képviselőtársamat idézte meg a hozzászólásában, engedje meg, hogy én önnel tegyem ezt annak kapcsán, hogy fölhívta a figyelmünket arra, hogy amikor a társadalombiztosítás rendszeréről, a járulékok mértékéről, az élőmunka költségeiről beszélünk, akkor használjuk olyan országok tapasztalatait is, és így idézte Chilét és még egyéb államokat, amelyeknek a rendszeréből, a rendszer hibáiból is tanulhat a Magyar Köztársaság kormánya és parlamentje egyaránt.

Igen tisztelt Képviselő Úr! Én várom majd azt a napot, amikor a kormány beterjeszti a társadalombiztosításnak azt a reformelképzelését, amelyben a vitában megidézhetjük ezeknek az országoknak a tapasztalatait, hogy azokat hasznosíthassuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 86 2000.09.26. 2:16  85-92

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az adórendszer tavalyi változásai több százezer, az oktatásban, egészségügyben és szociális területen dolgozó közalkalmazott reálkeresetét csökkentette annak ellenére, hogy béremelésük elérte az infláció mértékét.

2000 első felében az egészségügyben dolgozók reálbér-csökkenése már megközelítette a 3 százalékot. Az ágazatban a helyzet kritikussá vált. A szakdolgozók tömegével hagyják el a pályát, az ápoló-gyógyító munka veszélybe került. A kormány - megrettenve az egészségügyiek demonstrációjától - felelőtlen ígéretekre ragadtatta magát. Az első ijedtükben bejelentett bruttó százezer forintból azonban a dolgozók borítékjába átlagosan 23 000 forint került.

A kormány törvényi kötelezettségét megszegve - újra csak érdekegyeztetés nélkül - jövőre nagy csinnadratta közepette 20 százalékos béremelést ígér. Az ígéret és a valóság között azonban szakadék van. A tervezett 20 százalékból körülbelül a minimálbérek és az átlagos közalkalmazotti béremelés után 6 százalék szolgálná az orvosok és a szakdolgozók kereseti arányának javítását. Az egészségbiztosítási kasszában nincs fedezet a kormány ígéreteinek teljesítésére, a kasszanövekményből dologi kiadásokra is kell fordítani, fűtésre, gyógyszerre, műszerkarbantartásra, fejlesztésre. Amortizációs alap nincs, jövőre sem lesz. A minisztérium eközben gyártja a privatizációs törvényi elképzeléseket, melyeket az érintettek, miután sérelmesnek tartják, a jogbiztonságot veszélyeztetőnek, rendre visszautasítanak.

A kormány taktikája átlátszó, ha nem lesz persze a közalkalmazottak száma az egészségügyben elegendő, akkor nem is kell gondoskodni a bérükről. Fedezetlen ígéretek egyfelől (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kiszámíthatatlan törvénykezés másfelől. Mindeközben (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szemrebbenés nélkül szól a Fidesz PR-kampánya, hogy jövőre megoldódnak a gondok. Miniszter úr, jövőre tényleg már minden jobb lesz?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 90 2000.09.26. 1:07  85-92

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, a válaszából világosan kiderült, hogy jövőre sem lesz semmi rendben. A 70 milliárdos növekedés, melyről önök beszélnek, a Társadalombiztosítási Alap főösszegének növekedése és nem a gyógyító-megelőző kasszáé. Amikor két PR-fogás között egy kis idejük marad, azt gondolom, a társadalombiztosítási alapokat felügyelő államtitkárral is meg kellene konzultálni ezt, ő ugyanis tudja, hogy ennek a béremelésnek ebben a kasszában jövőre nem lesz fedezete. Ahogy mindenki, az egészségügyi ágazatban dolgozó nővérek, orvosok és a menedzsment tudja, hogy önök gyakorlatilag teljesíthetetlen ígéreteket közvetítenek feléjük. Azt gondolom, hogy a különféle hangzatos kijelentések helyett célképzetet kellene változtatni, és a valóságos gondok megoldására kellene törekedni. A válaszán sajnos nem is volt mit elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 156-158 2000.09.27. 13:41  85-191

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai hozzászólásomban két témával szeretnék foglalkozni. Az első részben Kökény képviselőtársam hozzászólásához csatlakozik, ez az államháztartási törvény módosítása a Magyar Köztársaság '99. évi költségvetésének végrehajtásába csempészve, a másik pedig az Egészségügyi Minisztérium ágazati költségvetésének jelentése.

Úgy gondolom, hogy az elsőhöz ellenzéki képviselőtársam alapos észérvekkel érvelt amellett, hogy ennek az Áht.-módosításnak sem helye nincs a zárszámadásban, sem alapja nincs benne. Én azonban azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaimat egészen ritkán szokták meghatni az ellenzéki érvek, ezért vettem magamnak a bátorságot, és elhoztam az egészségügyi és szociális bizottságban kormánypárti képviselőtársaim által elmondottakat erről a javaslatról, abban a reményben, hogy ha meg nem is értik, legalább érzelmileg szolidaritást vállalnak kormánypárti képviselőtársukkal.

Nos, ebben a vitában Selmeczi Gabriella képviselőtársam, aki a társadalombiztosítási alapokat felügyelő államtitkár volt, a következőket mondta az Áht. módosításáról: "Mármost politikusként azt mondom, hogy ha a két költségvetés egy törvényben fog szerepelni, egy szám alatt fog szerepelni, ezt a magam részéről a biztosítási rendszer reformja, fejlődése, átalakulása szempontjából visszalépésként értékelem, abszolút visszalépésként. Ez egy nagyon rossz irányba vivő folyamatnak a fontos lépése. Ezért a magam részéről nem támogatom azt, hogy a központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetése egy törvény alatt szerepeljen, mert még egyszer mondom: nagyon rossz irányba visz ez a lépés. S bár egy kívülálló szempontjából, tehát most egy olyan állampolgár szempontjából, akiknek más prioritásai vannak, és másképp néznek egy ilyen költségvetést, nyilván nem mond sokat, hogy most egy vagy két törvény alatt szerepel a két költségvetés, számunkra azonban, akik valamennyit értenek a biztosítási rendszer reformjához, átalakulásához, mondom: főleg a kormányprogram és a Fidesz programjának szellemében azt tudom mondani, hogy nem jó az irány, és a magam részéről nem támogatom." - mondta az egészségügyi bizottság 2000. szeptember 20-ai vitájában Selmeczi Gabriella képviselőtársam.

Azt gondolom, hogy bár lenne közöttünk mindig ilyen egyetértés és konszenzus, mint az államháztartási törvény módosításában kormánypárti képviselőtársaimmal! Attól tartok azonban, hogy még a kormánypárti képviselőknek sincs befolyásuk a kormánynak erre a központosító törekvésére, mi azonban megtesszük az ellenzéki képviselőktől elvárható, egyetlen valóságos megoldási lehetőséget, hogy beadjuk módosító indítványként, hogy maradjon el az államháztartási törvény módosítása, és abban reménykedünk, hogy a Fidesz azon prominens politikusai, akik a kormányprogram megírásában és terjesztésében részt vettek, ezt a módosító indítványt velünk együtt támogatni fogják.

Ennyit tehát az államháztartási törvény tervezett módosításáról, képviselőtársaim. (Dr. Járai Zsigmond Varga Mihállyal és Perlaki Jenővel konzultál.) Én a legkevésbé sem veszem zokon - képviselőként persze -, hogy a kormány képviselői egyáltalán nem figyelnek rám, mint máskor sem, ebben a vitában, de azt gondolom, hogy ez nem baj... (Kósa Lajos: Ez nem így van! Pont az előterjesztést olvassa a miniszter úr. Ne mondjon ilyeneket! - Zaj, közbeszólások. - Kósa Lajos: Arról beszélnek, hogy Vojnik képviselő asszony mondandóját kommentálják. Ne mondjon ilyeneket! - Zaj. - Az elnök csenget.)

 

ELNÖK: Képviselő urak, lesz lehetőség erre válaszolni. Tessék, folytassa, képviselő asszony! (Dr. Kökény Mihály: Fáj az igazság!)

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nos tehát, megszoktam, hogy nem figyelnek rám kormánypárti képviselőtársaim, ezért hívtam segítségül az érveléshez egy másik képviselőt, és őszintén örülnék, ha legalább az ő érveit megfontolnák.

A másik téma, amihez hozzá szerettem volna szólni, az Egészségügyi Minisztérium költségvetése. 1999 volt az az év, amelyikben a kormányt már nem kötötte az előző kormány tervezése, amelyben a programjának megfelelően a legteljesebb lendülettel és pénzügyi támogatással hozzákezdhetett a maga programjának megvalósításához. Néhány szemelvényt szeretnék előhozni, hogy mik voltak azok az ígérvények, amelyeknek meg kellett volna testesülniük és meg kellett volna valósulniuk ebben a programban 1999-ben.

Az egyik: az egészség érték, ezért tehát a kormány fő feladatának az egészség megőrzését tekinti; a kormány a döntéseket megelőzően megvizsgálja a tervezett intézkedéseknek a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását, küzd a kábítószer, a dohányzás és az alkohol ellen; a kormány egészségügyi politikájának vezérlőelve a betegségek megelőzése, ennek eszköze a hatékony egészségmegőrzési program. Azt gondolom, hogy ezek a programok készen voltak és várták az ágazati minisztériumban, hogy megfelelő pénzügyi fedezet biztosítása mellett megvalósulhassanak.

 

 

(Németh Zsoltot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

 

 

Úgy gondoltam, hogy az ágazat vezetőjének nemcsak a fejében, hanem az íróasztalában a megvalósítható programok is ott vannak, és ezek már csak arra várnak, hogy megteremtődjék hozzá az a pénzügyi keret, amelyben ezek megvalósulhatnak. Ezért tehát a programokra tervezett igen jelentős pénzösszegek, amelyeknek az elkölthetőségét a költségvetési vitában vitattuk, mégis átmentek a parlamenten. Azt gondoltam magamban akkor, hogy ezek nagyon nagy pénzek, hiszen milliárdos tételekről volt szó; gondoljunk csak a nemzeti egészségügyi stratégiára és struktúrafejlesztésre, a sürgősségi betegellátásra és egyéb ilyen egészségvédő és egészségmegőrző intézményekre és programokra. Ezért tehát meglepetéssel láttam a költségvetésben, hogy ezek a programok a megvalósítás szintjén jelentős módosulásokon mentek át.

Egyfelől a kormány a saját hatáskörében jelentősen átrendezte a kereteket, amelyekben ezek a programok megvalósulhattak. Nemcsak az előirányzatok között rendezte át, hanem a különféle fejezetek között is átrendezte a maga módján. Ezért tehát egészen más pénzügyi tételekkel találkozhatunk a tervezésnél, a módosított tervezésnél, a kiadásnál, a támogatásnál.

 

 

(17.10)

 

De ami nekem igazán nagyon fáj, olyannak, aki az egészségügyben és a betegekért dolgozik, hogy olyan ágazati célprogramok megvalósításánál keletkeztek igen nagy maradványok, ahol, azt gondolom, a cél is világos lehetett, az elköltésre rendelkezésre álló forrás sem volt sok, és mégis most azzal kell szembesülni, hogy ezeknek a programoknak a megvalósítása jelentős késedelmet szenvedett. Ha az új programok készen voltak, akkor ezeknek a programoknak jelentős része - mint az előbb idézett két program - nem igényelt például közbeszerzési pályázatot, amelyek elhúzhatják a megvalósítást. Az intézményfelállításoknak, a szervezet működtetésének, a programmegvalósításoknak, ha lett volna program, a megvalósulási esélyei is meglettek volna.

A másik része, ami az ágazati célprogramok, ezek egy része új Fidesz-találmány volt, másik részét pedig országgyűlési és kormányhatározat rótta kötelezettségként az ágazati minisztériumra. Három ilyen nagy program volt, amelyet fel kell emlegetnünk: a alapradiológiai géppark cseréjéről szóló program, az aneszteziológia és intenzív terápia fejlesztéséről szóló program, és a harmadik az onkoradiológiai program. Ha képviselőtársaim előveszik a fejezeti költségvetéseket, akkor azt látják, hogy ezeknek a programoknak a megtervezetthez képesti előirányzatai év közben azáltal módosultak, hogy a kormány az erre fordítható nem túl bőséges forrásokat zárolta, és ehhez képest jelentkeznek jelentős maradványok. Tehát a kevesebb pénzt sem volt hajlandó elkölteni erre az ágazati minisztérium.

A bizottsági ülésen, ahol szakmai vitáknak kell folyniuk, megpróbáltunk a nyomára jutni, hogy vajon mi okozhatta, hogy az ágazatban megtervezhető pénzek az egészségügy különféle területien milyen fejlődésre adtak volna lehetőséget, és arra is, hogy miért nem élt a tárca a pénzügyi keretek adta lehetőséggel.

Végtelen sajnálatomra azonban a minisztérium jelen lévő felelős tisztségviselője a következő választ tudta erre adni: sajnálja az előterjesztő részéről, hogy a zárszámadási törvényben nem tudott olyan táblázatot beletenni, amelyik egy laikus számára is közérthető adatokat tartalmaz. Azt jelenti a módosítás az idén is, hogy a keret csökkent, az nem azt jelenti, hanem azt, hogy a saját intézményhálózatomban került felhasználásra. Azóta én ezt a két magyarázatnak szánt mondatot körözésre adtam ki képviselőtársaim körében, és megpróbáltam megfejtetni azokkal, akik pénzügyi kérdésekben, zárszámadásokban, mérlegkészítésekben és elszámolásokban járatosak, s attól tartok, hogy nem az én laikusságom az oka, hogy ezekre ésszerű magyarázatot, sem a mondat megfejtésére, sem a tartalmi kérdések megválaszolására nem tudtunk találni.

Maradt tehát a puszta tény, a minisztériumnak volt kerete, ha nem is bőséges, ágazati fejlesztési programok megvalósítására, a betegellátást javító eszközpark fejlesztésére, s erre a rendelkezésre álló keretet sem tudta elkölteni. A programok beindítása több hónapot késett, ezért ma, 2000 szeptemberében azt gondolom, hogy nagyobb kockázat nélkül a következőt állíthatjuk: 2000-ben a költségvetés tervezésekor az ágazati minisztérium fejben és lélekben még nem volt kész a kormányzásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 164 2000.09.27. 0:52  85-191

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kósa Lajos Képviselőtársam! Meglehet, hogy hibás következtetést vontam le abból, hogy az államtitkár úr, a miniszter úr és önök ott, azokban a padsorokban összehajoltak, hátat fordítottak a beszélőnek. Amennyiben azt a következtetést vontam le, hogy önök nem figyeltek, miközben beszélgettek, holott mégis figyeltek, csak megosztották a figyelmüket, akkor én természetesen megkövetem az államtitkár urat. Számomra az nem hiúsági kérdés, ezért azt gondolom, hogy amennyiben államtitkár úr megtisztelt a figyelmével, annak én különösen örülök.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 198 2000.09.27. 4:12  191-293

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 3009. számon benyújtott, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájában nyolc ellenzéki képviselőtársam a törvényjavaslat általános vitára bocsáthatósága ellen szavazott. Hegedűs képviselőtársam korrektül idézte fel a vitát, így tehát a véleményemet akár össze is foglalhatnám úgy, hogy mindattól, amitől kormánypárti képviselőtársam kommentárja szerint a kormánypárti képviselők elfogadhatónak minősítették a zárszámadást, azok miatt elleneztük mi ennek az általános vitára bocsáthatóságát.

A vita azonban megér egy újabb felidézést. Vitatta az ellenzéki képviselők csoportja, hogy független külső könyvvizsgáló, ahogy tavaly, idén is csak korlátozó záradékkal együtt tudta az alapok beszámolóját vizsgálni. Ezért támogatjuk, hogy a kormány tegyen eleget annak a kötelezettségének, hogy számoljon be az Országgyűlésnek a könyvvizsgálat eredményéről.

Az ellenzéki képviselők vitatták az alapok bevételeinek és kiadási oldalának megalapozottságát. Az ellenzéki képviselőtársaimmal arra a véleményre jutottunk, hogy a számviteli szabályok fel- és kihasználásával, könyvelési trükkökkel elfedték az Egészségbiztosítási Alap hiányának nagyságát. Ezért tehát azt, hogy az alapokat megillető összegek nagysága között egy közel 21 milliárd forintos eltérés van az Egészségbiztosítási Alap javára, mi nem egyszerűen technikai kérdésként kezeljük. Az a határozott véleményünk, hogy ha a nyugdíjalapot megillető összeg megfelelő helyre került volna, akkor ma arról kellene beszámolnunk, hogy az Egészségbiztosítási Alap valóságos hiánya meghaladja a 70 milliárd forintot.

 

 

(19.10)

 

Erre, azt gondolom, a hozzászólásomban én még ki fogok térni, ezért tehát ezt csak egy összegző véleménynek mondtam most el.

Vitattuk, hogy az adóhatóság felkészülten vette-e át a járulékalapok kezelését, vitattuk, hogy a rendelkezésre álló szellemi és technikai kapacitása elegendő volt-e ilyen hatalmas pénzösszegek és ilyen tömegű járulékszámlák kezelésére. Az a véleményünk, hogy a kintlévőségek növekedése, amelynek csökkenéséhez pont az APEH miatt nagy reményeket fűzött a kormány, nem teljesült, és végül az APEH nem teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét sem.

A számvevőszéki jelentés birtokában és a zárszámadás ismeretében azt kellett megállapítanunk, hogy gyakorlatilag tovább folytatódott az alapok önállóságának megszüntetése, tekintettel arra, hogy az alapok kezelőinek gyakorlatilag az év utolsó negyedéig nem volt érdemi rálátása a befolyt pénzeszközökre; ennek is lett a következménye az a bizonyos 20,8 milliárd forint.

Vitattuk az Egészségbiztosítási Alap elszámolása során annak megalapozottságát, a kormány tevékenységét az alapokon belüli tevékenységben, összességében pedig úgy találtuk, hogy a törvényjavaslat általános vitára is alkalmatlan.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 216 2000.09.27. 15:19  191-293

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás zárszámadásakor közel 1600 milliárd forinttal kell elszámolni a járulékfizetőknek, a várományosoknak, az adófizetőknek és mindazoknak, akik a társadalombiztosítás alapjainak bevételi oldalához, de akár a kiadási oldalához is bármilyen szállal kötődnek. Ezért tehát én magam azt gondolom, hogy a napi társalgásban vagy a napi beszédben minden élc és tréfa megengedett, de ahogy a humorban nem ismerünk tréfát, úgy ebben a dologban is azt gondolom, hogy fontos és lényeges adatokat bonmot-kkal elütni nem lenne szerencsés.

Én magam, miközben a zárszámadás vitájára készültem, elővettem az 1998 végén a '99-es társadalombiztosítási vitában a Magyar Szocialista Párt véleményét tolmácsoló szónoklatomat, és megpróbáltam megnézni, ha úgy tetszik kormánypárti képviselőtársaimnak, önkritikusan is, hogy a felvetett problémák jogosak voltak-e vagy jogtalanok, a kételyeink megalapozottak voltak-e vagy megalapozatlanok, a kormány prognózisa megfelelt-e a saját várakozásának, és hogy még egyszer felhozzam, sikerült-e ezen az alrendszeren keresztül legalábbis megvalósítani azokat a célokat, amelyeket önök maguk elé tűztek. Ehhez engedelmükkel a zárszámadást, a zárszámadáshoz fűzött állami számvevőszéki jelentést, a '99. évi társadalombiztosítási költségvetést és a magam akkori hozzászólását használtam.

Önök azt ígérték, amikor a társadalombiztosításról a maguk javaslatát megtették, hogy átláthatóvá és világossá teszik a társadalombiztosítás költségvetését, megtartják a mindenkire kiterjedő, szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét.

 

(19.50)

 

A Számvevőszék jelentése és az azóta az önök kormányzása alatt történt események ismeretében elmondhatjuk, hogy nem sikerült átláthatóbbá és világosabbá tenni a társadalombiztosítás költségvetését, a készülő Áht.-módosítás alapján pedig azt gondolom, hogy önök a szolidaritási alapú egészségbiztosításnak nemhogy az elvét, hanem a gyakorlatát is igyekeznek felszámolni.

Önök elhatározták, hogy 1999-re 6 százalékkal csökkentik a társadalombiztosítási járulékot. Ez a járulékcsökkentés akkor az önök prognózisa szerint is 150 milliárd forintnyi bevételkiesést eredményezett, amit csak részben pótolt a tételes egészségügyi hozzájárulás növelése. Az önök előterjesztése szerint mintegy 60 milliárd forintos többletbevétel keletkezett ebből, illetve a százalékos egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárdos bevétele. Önök úgy gondolták a mintegy 70 milliárd forintnyi bevételkiesésről, hogy azt részben fedezni fogja a társadalombiztosítás vagyoneladásából származó bevétel.

Már a tervezés során is jól látszott, hogy a társadalombiztosítás bevételi oldala nem teszi megalapozottá a kiadási oldal tervezeteit, ezért az önök sajátos elgondolása szerint már helyben hozzáláttak a tervezett kasszák megnyirbálásához. Ezért 1999-ben már a költségvetés készítésekor az E-alapok tartaléka a gyógyító-megelőző ellátásokra vetült ki, ennek eredményeképpen a leírt 350,165 milliárd forint helyett a 6,95 százalékkal csökkentett összeggel lehetett számolni, ami akkor 343 milliárd forintnál valamivel több volt. Ha képviselőtársaim megvizsgálják a zárszámadást, akkor láthatják, hogy a zárszámadás szerint 338 milliárd forint, a Kincstár kimutatása szerint pedig 319,5 milliárd forint jutott a gyógyító-megelőző ellátásokra.

Azonban ha lehet, ennyire ne szaladjunk előre. Csak valamelyest szerettem volna érzékeltetni, hogy az önök elgondolása, hogy 6 százalék járulékmérték csökkentése mellett maradéktalanul biztosítható az ellátások színvonalának megőrzése, nem volt nagyobb kívánság, mint hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon.

Vegyük sorra a zárszámadás megalapozottságát! Az Állami Számvevőszék leírja, ismételten az történt, hogy a független könyvvizsgáló záradékkal látta el a zárszámadást. Egy egészen különös indoklást olvashatunk itt; azok számára, akik ezt a jelentést nem ismerik pontosan: az APEH, amelyik a járulékok kezelésére és a vele való gazdálkodásra van felhatalmazva addig, ameddig át nem adja az alapoknak, az adótitok megsértése címén nem tette lehetővé a folyószámla-nyilvántartási rendszer működésének, a folyószámlákra elszámolt tételek helyességének ellenőrzését, a folyószámlákon kimutatott adósságállomány, az elszámolt járulékbevételek nem teljesek és nem pontosak, az eltérések értéke nem számszerűsíthető, az APEH-elszámolás alapján a Nyugdíj-biztosítási Alap tényleges bevételét képező 20,778 milliárd forintot az Egészségbiztosítási Alapnál számolták el bevételként.

Ezen a soron érdemes végigmenni. Arról, hogy végül is mi a könyvvizsgálat eredménye, valószínűleg még hallunk majd tájékoztatást. Amellett, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap tényleges bevétele durván 20,8 milliárd forinttal kevesebb lett, nem kellene szó nélkül elmenni, hiszen ez a pénz megillette volna a nyugdíjalapot, és akkor most, 2000 végén el kellene gondolkodni legalább azon, hogy nem kellene-e valamilyen módon a nyugdíjasoknak és a nyugdíjvárományosoknak erről elszámolni. Megismétlem a kisebbségi véleményben elmondottakat, ennek a 20,8 milliárdnak azért is van jelentősége, mert ez nem illette meg az Egészségbiztosítási Alapot. Ha nem illette meg az Egészségbiztosítási Alapot, akkor ezt a valóságban úgy kell kezelni, hogy ha a helyére került volna ez a 20,8 milliárd, akkor az Egészségbiztosítási Alap hiánya ezzel a 20,8 milliárd forinttal biztosan nagyobb lenne, képviselőtársaim.

Szeretném elmondani, hogy Kökény képviselő úr a nyugdíjalappal való gazdálkodást, a nyugdíjemelés mértékét, az önök által hozott törvénymódosításokat már érintette és nyilván még érinteni is fogja. Csak azt szeretném mondani, hogy önök kormányhatározatban kötelezték magukat a nyugdíjrendszer továbbfejlesztésére. Ha mással nem, ezzel a továbbfejlesztéssel biztosan adósak.

Mi teljesült a bevételekből? A munkáltatói és biztosítotti járulékok gyakorlatilag maradéktalanul, sőt felülteljesültek a tervezetthez képest. Nem teljesült az egészségügyi hozzájárulás tervezete. Nem tartanám jelentéktelennek, hogy ez a teljesülés csak 91,3 százalék. Ezek a bevételek azonban automatikusan teljesültek, ezt nem lehet különösebben nagy érdemnek tekinteni, hiszen a munkáltatók és a biztosítottak önkéntesen fizették meg ezeket a járulékokat.

A járuléktevékenységgel összefüggő feladatokat az adóhatóságra bíztuk. Az adóhatóság nem volt felkészülve ennek a feladatnak a teljesítésére. Úgy gondolom, hogy mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az automatikusan teljesülő bevételeken túl jogosan rájuk ruháztunk volna - a járulék-folyószámlák vezetését, a kintlevőségek behajtását, a bírságok behajtását, a tartozás fejében náluk található vagyonelemekről való kimutatást és az azokkal való elszámolást -, viszont csak részben teljesítették. Ennek is következménye, hogy az alapok valóságos kezelőinek nem volt érdemi rálátásuk az alapok befolyt pénzeire. Az Állami Számvevőszék erről világosan nyilatkozik, hogy megszűnt az Országos Nyugdíj-főigazgatóság és az OEP közvetlen kapcsolata a bevételekkel, gazdálkodási önállóságuk e tekintetben formálissá válik.

Mondhatnám még tovább, képviselőtársaim, de a hátralévő időben már csak egy dologgal szeretnék foglalkozni, és ez az egészségbiztosítási alapoknak azok a kiadási tételei, amelyek megalapozottságát eredendően is vitattuk. Ez a gyógyító-megelőző kassza fedezettsége, illetve a gyógyszerkassza fedezettsége. Azt gondolom, ebben az esetben el kellene ismerni, hogy a hiány valóságos, hogy a tervezés megalapozatlan volt, hogy a társadalombiztosításnak, az Egészségbiztosítási Alapnak a gyógyító-megelőző ellátásokhoz nyújtott fedezete nem volt elegendő a szinten tartásra, nem volt elegendő ahhoz, hogy a gyógyító-megelőző ellátások színvonala növekedjék, és különösen arra nem, amire önök eredetileg ígéretet tettek, hogy benne lesz a méltó bér, a tizenharmadik havi fizetés, a fejlesztések fedezete, az amortizáció ígéretét pedig már felejtsük is el.

 

 

(20.00)

 

 

A zárolást gyakorlatilag államtitkár úr is elismerte, hogy csak részben kapta vissza a gyógyító-megelőző ellátások kasszája, ezért ez kedvezőtlen lett az egész rendszerre. Csak egy példát mondanék, Bartha képviselő úr. Ennek volt köszönhető, hogy a hbcs-t renormálni kellett, hogy ugyanazért a teljesítményért kevesebbet kaptak az intézmények; csak ezt az egyet mondanám ebből.

Azt gondolom, hogy nem kell úgy csinálni, mintha valamelyikünk fejében is megfordult volna, hogy az a tervezett gyógyszerkassza elég lesz. Nem lett elég, ki is kellett pótolni, a kormány erre rendeletet alkotott - de az mégsem tűrhető, hogy a gyógyítókasszával fizettették meg ezt a túllépést! A zárt kasszákon belül járt a kormány az önök felhatalmazásával, és azt gondolom, hogy amire az egyik oldalon, mondjuk, a gyógyítóellátásoknak nem volt befolyása, hogy mennyi legyen a gyógyszerkiadás, mégis vele fizettették meg ezeket a kiadásokat.

Azt gondolom, képviselőtársaim, nem azért kell ezen elgondolkodni, hogy állíthassuk egymásról, hogy jó volt a tervezés vagy jó volt a végrehajtás, hanem azért is, hogy ne maradjon az önök fejében az a véleményem szerint megalapozatlan hit, hogy a 6 százalékos járulékcsökkentés mellett mégis maradt fedezet az ellátásokra. Annyival maradt kevesebb, annyival jutott az embereknek kevesebb, ennyivel nőttek meg a terheik, és azt gondolom, hogy ez az elszámolás arra is elég, hogy rávilágítson, miért lesz a 2000. év költségvetése bizonyítottan és visszamenőlegesen megalapozatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 222 2000.09.27. 2:00  191-293

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor megnyomtam a gombot, már elnök úr szót adott Hegedűs képviselőtársamnak, ezért most szeretnék reagálni az ön megjegyzéseire. Örülök, hogy Hegedűs képviselő úr elmondta a hozzászólását. Őszintén remélem, hogy amit nekem nem hitt el, koalíciós képviselőtársának elhiszi, talán nagyobb a tekintélye ön előtt.

Még egyszer szeretném felhívni az ön figyelmét arra, hogy a gyógyító-megelőző ellátások kevesebb pénzt kaptak még az önök által tervezettnél is, miközben mindannyian tudjuk, hogy ezek nagyon feszített kasszák. Ezt a gyógyító-megelőző ellátást büntették a gyógyszer-támogatási kassza túllépése miatt. Ez a kassza az, amelyikben az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is a hbcs-s új számváltozások miatti teljesítménycsökkenést az alapdíj emelésének mértéke nem tudta ellensúlyozni, nem beszélve a pénzügyi utalások rendjéről.

Azt szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy mindazt, amit kritikaként elmondtam az ellátások konfliktusosságáról, nehézségéről, az ellátási színvonalról, látens vagy valóságos csökkenéséről, megtapasztalhatja államtitkár úr, ha elmegy ezekbe a gyógyítóintézményekbe, de úgy is, ha elolvassa ezeknek a gyógyítóintézményeknek vagy a velük kapcsolatos érdek-képviseleti szerveknek a véleményét.

 

 

(20.20)

 

Őszintén remélem, hogy ezt hivatalból megteszi, természetesen. (Varga Mihály: Cser Ágnesét mindenképpen elolvassuk! - Mikrofon nélkül:) Legyen a Kórházszövetség...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 238 2000.09.27. 2:12  191-293

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Jelentem az elnök úrnak, ugyanazt az oldalt nézzük. (Dr. Horváth Zsolt: Akkor jó!) Ezért tehát látszólag ugyanarról a kérdésről vitatkozunk, miközben jogosan keltünk olyan benyomást, mintha nem ugyanazokról a dolgokról beszélnénk.

Ezért még egyszer elmondom az államtitkár úrnak, hogy önök terveztek a gyógyító-megelőző ellátásokra 350 milliárd forintot. Önök vették el belőle kétszeri zárolással, hbcs-re normálással, a gyógyszerkassza túllépése miatt azokat az összegeket, ennek a végeredménye a 338 milliárd forint lett. Erre nem tudok mit mondani, mint hogy ezeket a számokat önök írták le. És, államtitkár úr, az intézmények megpróbálnak tervezni. Megpróbálták maguknak megjelölni a feltételezett bevételeiket és kiadásaikat. Azt gondolom, csak azt fontolja meg, hogy lehet úgy tervezni, ha menet közben őket ilyen váratlan hatások, zárolások, hbcs-re normálás érik. Ez nagyjából olyan, mintha valaki síkfutásban indulna, de mert túl gyorsan halad, ezért tesznek be neki egy akadályt vagy kettőt. És persze azon is el kellene gondolkodni, államtitkár úr, vajon mi kényszerítheti az intézményeket, hogy vagy súlyosabb eseteket jelentsenek, vagy fokozzák a teljesítményüket. Egyszerű: azért, mert a bevételnövelés kényszere vezeti őket, mert azonos bevételből azt az intézményt nem lehetne fenntartani. És a vita bár messzire vezet, de lehet, hogy itt kellene egyszer megbeszélni, vajon mekkora kapacitás finanszírozható adott forrásokból.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 223-225 2000.09.28. 12:52  1-349

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban a szocialista frakció nevében benyújtott módosító indítványaink közül a XIV. fejezethez, az egészségügyi hozzájárulásról szóló '98. évi LXVI. törvény módosításához beadott indítványunkhoz kapcsolódó véleményemet szeretném megfogalmazni, és részben szeretnék reagálni képviselőtársnőm előbbi felszólalására.

De mielőtt e két dolgot megtenném, még szeretnék a tévéidőben lezajlott vitához néhány megjegyzést fűzni. Mindeközben elnézést kérek azoktól a képviselőtársaimtól, akiknek a hozzászólására csak most tudok reagálni, de már nincsenek jelen, és ezért a vita bizonyos mértékig egyoldalúvá is válhat.

Azért nem tudtam hozzászólni, mert tartottam magam ahhoz az ajánláshoz, hogy a társadalombiztosítási ellátásokra és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló '97-es törvény módosító indítványaihoz, illetve a kormány véleményéhez házszabályszerűen csak ebben a vitaszakaszban lehet véleményt fűzni. Ezért őszintén remélem, hogy az elnök úr ugyanolyan türelmes lesz velem, mint amilyen az előző szakaszban volt az elnök azokhoz a képviselőtársakhoz, akik nem egészen szabályszerűen szóltak hozzá az előző vitaszakaszban.

 

ELNÖK: Még türelmesebb, képviselő asszony! (Derültség.) Tessék!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. A dolog lényege az, hogy a társadalombiztosítási járulékok 3-3 százalékos csökkentését dicsérték fideszes képviselőtársaim, miközben erőteljes hangsúlyt kapott, hogy a Fidesz-kormány és a Fidesz-frakció több és magasabb mértékű nyugdíjemelésre tett javaslatot, mint a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja.

El szeretném mondani, hogy ezt a vitát a magam részéről méltatlannak tartottam. Azért tartottam méltatlannak, mert az eredeti ajánlás szerint, a járulékmértékek csökkentésének ismeretében, az alapok közti járulékmegosztási szabályok önök által való megváltoztatása ismeretében nem lehetett reálisan, ésszerűen és jogszerűen nagyobb nyugdíjemelés-mértékre ajánlatot tenni, mint amennyit mi megtettünk. Az önök eredeti ajánlása 7,5 százalék volt. Önök az ajánlatukat a 10,5 százalékra, mintegy überelve a Magyar Szocialista Párt 9,5 százalékos javaslatát, csak azáltal tudták megtenni, hogy 1-1 százalékkal csökkenteni kívánják a társadalombiztosítási járulék mértékét.

Ezért ebben a Házban egy kétszínű vita folyik: folyik egy vita egy társadalombiztosítási járulékmértékről, amelyikről ki is mondhatjuk, hogy élt három hetet. Hiszen önök már bejelentették, hogy ez a járulékmérték nem áll, azonban ezt a módosítási indítványt önök nem terjesztették a Ház elé.

Így őszintén reméltem volna, hogy a minimális politikai korrektség okán önök ma ezeket a be nem terjesztett, de országszerte szétkürtölt változatokat legalábbis elénk hozzák. Ezt azonban önök nem tették meg.

És akkor most beszéljünk arról, hogy mire futotta vagy futná a 3-3 százalékos járulékmérték-csökkenésből; azért mondom a 3-3 százalékot, hiszen két évre előre javasolják a járulékmérték ilyetén való csökkentését. Erről már az általános vitában elmondtam, hogy nemcsak az változott, hogy a csökkent mértékű járulékból valamennyivel kevesebb fedezet fog kerülni az egészségbiztosítási és nyugdíjalapba, amelyet természetesen valamennyire kompenzálni fog a fix összegű egészségbiztosítási hozzájárulás emelése, a keresetkiáramlásból adódó járulékmérték növekedése, hanem nyilván arra is számítani lehet, hogy az egyéb közkiadásokból további forrásokat kaphatnak ezek az alapok.

 

(13.30)

 

Ennek mértékét természetesen ma még nem ismerhetjük, mert azt gondolom, ez mértékében és összegében nyilván változhat. Ezért azt gondolom, hogy azzal megkecsegtetni a nyugdíjasokat, hogy úgy történik a járulékmérték-csökkentés mellett a nyugdíjak 10,5 százalékos növekedése, ahogy azt önök eltervezik; ezt majd csak akkor fogjuk tudni megmondani, ha az erre vonatkozó indítványt önök írásban is meg fogják tenni. Addig a dolog nem szól másról, mint egy olyan politikai versengésről, amelyiknek ma még nem láthatók a valóságos megalapozásai.

Az általános vitában elmondtam, hogy a társadalombiztosítási járulékok mérséklésével az Egészségbiztosítási Alap, amelyik tartósan deficites, nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni, és a szolgáltatások fedezete nehezen biztosítható. És miközben önök hivatkoznak a közteherviselés arányosságára, eközben a valóságos életben bizonyos ágazatokban, bizonyos foglalkoztatottak körében ezt nem lehet érvényesíteni.

El kell ismerni - és erről kevés szó esik -, hogy önök tettek egy lépést. Ez a lépés pedig az volt, hogy a jövedelem felső korlátjának eltörlésével a jövedelemmel tették arányossá valóságosan a járulékfizetés mértékét. Én azt gondolom, hogy ez egy valóságos, érdemi lépés volt, azonban bizonyára ennek a hozadéka az önök elgondolása szerint sem lesz elégséges.

Van azonban a jövedelemkörnek egy másik vége, mégpedig az alacsony jövedelmezőségű ágazatok, ahol a foglalkoztatottak minimálbéren vagy annak közelében keresnek, ahol nagyon magas az élőmunkaigény, ahol a munkáltatói járulékterhek nagyon magasak. Ebbe a foglalkoztatási ágba többen tartoznak, itt már előttem képviselőtársaim elmondták, hogy ilyen a hagyományos szolgáltatás, ilyen a kereskedelem, ilyen a könnyűipar, a mezőgazdaság, és van egy foglalkozási, egy vállalkozói csoport, amelyben a járulékterhek, a fix összegű egészségügyi hozzájárulás terheinek a növekedése aránytalanul magas. Ezért tehát mi a szocialista frakció nevében azt a javaslatot tettük, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulások mértékét fogyasszuk el, a következő évben felezzük meg.

Mi azt gondoljuk, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértékének felére való csökkentése érdemben fogja csökkenteni a vállalkozások terheit, mégpedig nagyobb mértékben, mint amennyire kedvező helyzetbe hozná őket az önök által javasolt 3 százalékos egészségügyi járulékmérték-csökkentés.

Tartozik ehhez egy másik javaslatunk, amelyet természetesen az adó- és járuléktörvények vitájához nem tudtunk benyújtani, de amelyet persze a költségvetés vitájában majd előhozunk, és módosító indítvány formájában előterjesztünk. Ez az, hogy a Munkaerő-piaci Alapból a munkáltatók pályázat útján olyan forrásokhoz jussanak, amelyek az élőmunka-terhelés további csökkentéséhez vezetnek. Ezt a módosító indítványunkat azért hoztam elő, mert a kettő együtt jelenti a valóságos munkáltatói terhek csökkentését, a kedvezményeket elsősorban a kisvállalkozások és a minimálbér-emelések miatt nehezebb helyzetbe került foglalkoztatók körében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom végén szeretnék még egy általános megjegyzést tenni, részben nem a viták megelőzésére, hanem talán a vita tárgyszerűségét segítendő. Ez pedig az, hogy a parlament valamennyi politikai pártja, amelynek tagjai megnyilvánultak ebben a vitában, azt gondolom, egyek abban, hogy a lehetséges mértékig segíteni szeretnék a gazdaság fejlődését, a foglalkoztatás színvonalának növekedését, és amennyire azt lehetővé teszi a gazdasági helyzet, az élőmunka terheinek csökkentését. Közöttünk részben mértékekben, részben irányokban jelentős különbségek vannak.

Azt gondolom, hogy a Szocialista Párt képviselőcsoportjának javaslata ebbe az irányba mutat, konstruktív is és mértéktartó is. Ezért azt gondolom, hogy érdemi vitában döntsük el, hogy ez a javaslatunk az önökéhez képest jobb-e vagy sem, és a megfontolást az önök által is meghirdetett program szerint közösen tegyük meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 233 2000.09.28. 1:50  1-349

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elkeserít engem a képviselő úrnak az a vitastílusa, amelyben teljesen a tényektől elrugaszkodva, képviselőtársai szavait kicsavarva érvel, ezért megismétlem: méltatlan az a vita, amikor olyan tételekről vitatkozunk, amelyekről szabályszerűen nem lehetne, mert nem fekszenek a Ház előtt. Nem a 10,5 százalék a méltatlan - az egyszerűen csak jár a nyugdíjasoknak, ha önök 10,5 százalékot gondolnak, ezzel egyet fogunk érteni -, hanem a beterjesztés módja és az érvelésük.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy köztünk olyan mérhetetlenül nagy szakadék van abban, hogy mikor, mivel és milyen kicsavarásokkal lehet érvelni, hogy én nem is szállok önnel ezen a szinten vitába. Önök nem terjesztették be a járulékcsökkentésre vonatkozó javaslatukat, mert nem lehet róla vitatkozni, mert nincs itt. Nem tárgyalták bizottságok; jelentkezzen az a bizottság, amelyik tárgyalta! A kapcsolódó módosító indítvány még nincs a Ház előtt. Képviselő úr, azt gondolom, hogy ez a napnál is világosabb, mert akkor itt lenne előttünk, beszélhetnénk róla. Nem is találok szavakat a képmutatásra, az álságosságra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit ön tanúsít.

Köszönöm szépen. (Jauernik István tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 277 2000.09.28. 1:32  1-349

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, a szocialista frakció nem szeretne mást, mint amit a törvényjavaslat kapcsán meg is fogalmazott, és amihez az indoklást ma már több alkalommal elmondtuk. Vagyis ahogy az írva van, ez arról szól, hogy a családok számára az igénybe nem vett kedvezmény összege, kiegészítő családi pótlék formájában, az adózó vagy az adófizetésre kötelezett személy számára kifizetésre kerülhessen. A javaslatunk lényege tehát az, hogy a családtámogatások maradéktalanul eljussanak az alacsony, kis jövedelmű családokhoz is. Ezért javasoljuk a családi pótléknak a gyerekek után járó adókedvezmény szintjéig történő kiegészítését minden családnál, ahol ezt teljeskörűen nem tudják igénybe venni.

Azt gondolom, világos, magyar szavakkal fejeztük ki, hogy mit szeretnénk. Mit mond erre ön? Azt mondja, nem ösztönöz. Mire nem, kedves képviselőtársam? El nem tudom gondolni, de ha arra, amit Danka képviselő úr mondott délelőtt, vagyis hogy a szegényekhez ugyan nem jut el semmilyen támogatás, meg semmire nem elég, van azoknak elég bajuk, azt tudom mondani: mondhatná szebben, képviselőtársam. Marie-Antoinette egyszer azt mondta, amikor felpanaszolták, hogy az embereknek nem jut kenyér, hogy egyenek kalácsot. Hát így vannak önök ezzel!

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Kovács Kálmán: Ez szép volt!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 70 2000.10.16. 5:20  41-133

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot ellenzéki képviselőtársaimmal az egészségügyi és szociális bizottság október 10-ei ülésén általános vitára alkalmatlannak minősítettük. Az a határozott véleményünk alakult ki, hogy a hatályos államháztartási törvénnyel ellentétesen terjesztette be a kormány a köztársaság költségvetésének részeként a társadalombiztosítás kétéves költségvetését.

Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány bármilyen indokkal, szómágiával alátámasztva a társadalombiztosítás költségvetését beolvassza az állami költségvetésbe! A társadalombiztosítás költségvetésének bevételi és kiadási oldala, az Állami Számvevőszék megállapításaival teljesen összhangban, véleményünk szerint is számos bizonytalanságot tartalmaz. Ezek három fő csoportba sorolhatók. A tervezet készítésekor nem vették figyelembe a 2000. évi költségvetésnek az eredeti tervtől való eltéréseit. A két évre előre meghatározott makrogazdasági mutatók mértékét és megbízhatóságát illetően komoly kétségek merülhetnek fel. Harmadszor: az ellátórendszerek főbb feszültségpontjait a kormány ebben a tervezetben meg sem kísérli mérsékelni. Ezek bármelyike olyan súlyú kifogást képezhet, ami a költségvetés megalapozottságát eleve megkérdőjelezi.

A vitában elhangzott, a Pénzügyminisztérium felelős képviselője több alkalommal kérdésre válaszolva és a hozzászólásában megerősítette, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya az 1999. évi 4,4 százalékhoz képest 2002-re 3,9 százalékra fog csökkenni.

Igen tisztelt képviselőtársaim, és bárki, aki az ebben a teremben folyó vitát hallgatja, még egyszer elmondom, mert ez az adat egyszerűen indokolhatatlan, elképesztő és mondhatnám azt is, hogy felháborító. Tehát az egészségügyre fordított kiadások 4,4 százalékról '99-től, amikor a Fidesz-kormány a maga tevékenységét érdemben elkezdte, 2002-re 3,9 százalékra fognak csökkenni.

Egy válságban lévő ágazat esetén megengedhetetlen, hogy az állam kivonuljon az ellátás fedezetének megteremtéséből. És miközben az egészségügyi intézmények átalakítása, a szerkezetátalakítás és a reform minden lépése megtorpant vagy visszafordult, ilyen módon csak ellehetetleníteni lehet az ellátásokat.

Kérdésre válaszolva ugyancsak a Pénzügyminisztérium illetékes képviselője kijelentette, hogy 2002-re az egészségügyre fordítható kiadások elérik az 1998. évi szintet. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ehhez az utóbbi mondathoz már nem is kell külön kommentár.

Az ágazati költségvetésben az intézmények összesített előirányzata 23 százalékkal nő. Ez tehát azt jelenti, hogy azt a jogot, amelyet a kormány nem fog megadni az önkormányzatoknak mint tulajdonosoknak, ő maga az állami költségvetésben a dologi kiadások emelésére megpróbálja valamilyen módon megteremteni. Ennek ára azonban az, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a megkezdett programok megtorpannak vagy meg is szűnnek.

Megtorpannak a gép-műszer beszerzések, a pályázati pénzek, megtorpannak a kórházon kívüli ellátást segítő eszközökre fordítható pályázati források, megszűnnek a minőségbiztosítás feltételeinek megteremtését és biztonságát szolgáló előirányzatok, és megszűnnek az alapvető betegellátás biztonságát szolgáló eszközbeszerzések.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A 2001-2002. évi költségvetési javaslatból érzékelhető, hogy a kormány rövid távú politikai érdekeit elébe helyezi a társadalom hosszú távú érdekeinek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 254 2000.10.18. 2:13  1-363

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén szólva, annak örültem a Borkó képviselőtársam hozzászólásából, hogy ő legalább elismerte, hogy Magyarországon vannak szegények. Ez már egy jelentős haladás.

Ami pedig a gyermeket vállaló családok támogatását illeti: semmilyen nyoma nincs annak, hogy az önök kormánya azokat a gyerekeket és azokat a gyerekes családokat támogatná, akik erre a támogatásra leginkább rászorulnak. Önök nem emelték meg a családi pótlék összegét, önök igazították a gyes összegét a nyugdíjminimumhoz, melyet ugyancsak önök képeztek. Önök gondolják úgy, hogy a gyed lesz a megoldás. Ez az a gyed, amelyet az önök várakozásával ellentétben olyan kevesen tudtak igénybe venni, hogy 11 milliárd forint gyedre szánt pénz bent maradt a kasszában.

Önök azok, Arnóth képviselőtársam, akik például sajnálják azt a rendszeres gyermekvédelmi támogatást - mert ön ebből a családtámogatási sorból ezt az egyet tette kritika tárgyává -, amelyik biztosan a legszegényebb emberekhez jut. Én azt gondolom, hogy nem dobtuk ki, képviselő úr, a gyerekeket a hajóból. (Tóth István: Hanem?) Ellenkezőleg, azokat mentettük, akiket leginkább menteni kell: a legrászorultabbakat, a legelesettebbek családjait.

Önök pedig azt gondolják, hogy ezek a gyerekek vagy nem léteznek, vagy a szüleik szegénysége miatt még büntetni is kell őket. (Dr. Horváth Zsolt: És akik képesek voltak dolgozni, azok meg pusztultak.) Összesen ennyi történik az önök kormányzása idején. (Perlaki Jenő: Csúsztatás!)

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 278 2000.10.18. 2:00  1-363

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Őszintén elcsodálkozom azon, hogy nem ismerte fel a tárca költségvetését képviselőtársam hozzászólásában, hiszen semmi másról nem beszélt, mint azokról a célelőirányzatokról, amelyek az egészségügy fejlesztése érdekében fájdalmasan hiányoznak ebből a költségvetésből: a minőségfejlesztésre szánt pénzek, az ágazati műszerprogramok, a minőséget szolgáló programok. Ott vannak a sorok, államtitkár úr, csak nincs rajtuk forrás, az a baj! Lehet, hogy azért nem tetszett ezeket pontosan, időben felismerni!

Ami pedig a GDP-hez viszonyított arányt illeti, a Pénzügyminisztérium a bizottság tagjai rendelkezésére bocsátotta "Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai" című lapokat is tartalmazó kötetét, és ebben bizony ezekkel a tényekkel kell szembesülnünk, amelyeket képviselőtársam elmondott.

Őszintén szólva mindenkitől el tudom fogadni, hogy helyesli, hogy az állam kivonul az egészségügy finanszírozásából - de öntől ez a mondat nem fogadható el, államtitkár úr! Önnek tisztában kell lennie az ágazat helyzetével. Hogyan mondhatja ön, hogy ki fog vonulni az egészségügy finanszírozásából az állam, és ezért megengedhető, hogy a GDP-arányos részesedés csökkenjen?

Tessék szíves lenni elolvasni, hogy mit tetszett mondani (Dr. Horváth Zsolt: Tudom!), és akkor azt gondolom, még módja van a hozzászólásban ezt az állítását korrigálni. Mert azt gondolom, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében majd kifejthető módon, részletesen be fogjuk tudni bizonyítani, hogy ez az ágazat nem érett meg a forráskivonásra, ellenkezőleg: mindazokért a célokért, amelyeket őszintén remélem, hogy közösen akarunk, bizony, többletforrások bevonása szükséges ebbe a szektorba is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 8 2000.10.19. 2:05  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, nem értünk egyet abban, amit ön úgy fogalmazott meg, hogy az önök feladata elsősorban a tárca feladatainak a megoldása. Én azt gondolom, egy egészségügyi minisztertől az várható el, hogy az egészségügy legsúlyosabb gondjainak generális orvoslásában való részvétel az elsőrendű feladata. Ezért tehát már hozzászólásának a felütése is nagy csalódást keltett bennem.

Az pedig, hogy ön tegnap a vitában részt nem véve képviselőtársamat olyan helyzetbe hozta, hogy most nem védekezhet ön ellen, arra kényszerít engem, hogy megismételjek néhány tételt abból, amit elmondott. Kérem, az ágazat fejlesztése: az egészségügy minőségbiztosítása feltételeinek kialakítása a jövő évben nulla forint a soron. Egészségügyi technológiafejlesztési program a jövő évben nulla forint a soron. Nemzeti környezet-egészségügyi akcióprogram idénről jövőre 50 millió forint, az idei évnek a megfelezése. Az egészségügyi intézményrendszer szerkezetátalakítása nulla forint a soron. Ápolási eszközfejlesztés, kórházon kívüli ellátás - ami a reformnak egy generális része - nulla forint a soron. És mondhatnám tovább, miniszter úr.

Azt gondolom, ez még az utolsó pillanat, amikor közösen tehetünk valamit ezért az ágazatért. Ne tessék a napot azzal kezdeni, hogy ránk hárítja a felelősséget azért, amiben lehet, hogy a felelősségünk közös, de a jövő évi költségvetésért az önök felelőssége kitüntetett!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 30 2000.10.19. 1:38  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Hegedűs Képviselő Úr, a Független Kisgazda-, Polgári Párt képviselőcsoportjából! Nagyon sok gondolat volt, amiben egyetértettem önnel hozzászólása során. Számtalan pont volt a helyzetértékelésben, a kritikus mozzanatok felvázolásában, a megoldatlanságok ostorozásában, amivel, azt gondolom, mindannyian egyetérthetünk.

Ezért mérhetetlenül csodálkozom azon, hogy ön azt mondta, el fogják fogadni ezt a költségvetést. Kérem, mondja meg, és szánjon rá még két percet, mi bírhatja egy, az ágazat problémáiban felvilágosult, a megoldás módját helyesen körvonalazó képviselőt arra, hogy egy számára elfogadhatatlan megoldást támogasson. Kérem, számoljon be, vagy válaszoljon arra a kérdésemre, amelyet tisztelettel újra fölteszek, hogy ha ez a költségvetés kétarcú, ha nem hoz megoldást, akkor mi az, amitől önök mégis úgy gondolják, hogy támogatható. Ellenkező esetben meg kell kérdeznem, ha ön erre nem tud válaszolni, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy a retorika szintjén fontos önöknek ez az egészségügyi ellátás - de van, ami még ennél is fontosabb.

Várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 90 2000.10.19. 16:53  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Frajna Imre fideszes képviselőtársam, az államtitkár úr egy Madách-idézet kifordításával kezdte a hozzászólást. Olyan jellemző ez, államtitkár úr: önök mindent kiforgatnak, a szavakat is a maguk valódi értelméből (Varga Mihály: Ellentétben önnel!), miközben, azt gondolom, megegyezhettünk volna abban, ha az eredeti idézetet hozza a Ház elé az államtitkár úr, ami így szól (Varga Mihály: Iszom minden szavát!): "Szűk markkal mérsz, de hiszen nagy úr vagy." (Sic!) Azt gondolom (Varga Mihály: Tisztelem önben a nőt, hogy erre ne válaszoljak.), hogy amikor a nyugdíjasokra és az egészségügyre fordítható forrásokról beszélünk a 2001. és 2002. év költségvetésében, akkor ez az eredeti Madách-mondás önökre tökéletesen jellemző. (Varga Mihály közbeszólása.)

Tisztelt Képviselőtársam! Ön akkor is kifordította a szavainkat, amikor azt mondta, hogy mi megdicsértük kormánypárti képviselőtársainkat, akik bizonyos mértékig nem értettek önökkel egyet ebben a vitában. Valóban, voltak közöttünk megegyezési pontok, ahogyan ezt már korábban el is mondtuk; mi azonban nem dicsértük meg őket, nem is dicsérhettük, hiszen ugyanezek a nem Fideszben, de a kormánypártok padsoraiban ülő képviselőtársaink a bizottsági vitákban szavazataikkal támogatták a kormány előterjesztését, így tehát minden, ami a szószékről elhangzik és nem testesül meg valóságos cselekvésben, azt gondolom, csak szó marad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a társadalombiztosítási alapok kiadásairól, megalapozottságukról és tartalmukról beszélünk, akkor a Nyugdíj-biztosítási Alapnál meg kell említeni egy fontos tényezőt: a kormány két dolgot nem állíthat megalapozottan, az egyik, hogy 10 százalékosra akarja, akarta jövő évre a nyugdíjemelést, és a másik, hogy az ellenzék ennél kevesebbet javasolt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök költségvetési előterjesztésében a jövő évre szánt nyugdíjemelés mértéke 7,3 százalék volt. Azt gondolom, hogy mindaddig, amíg a költségvetési vita alapja a kormány által beterjesztett költségvetési javaslat, addig már csak a következetesség, a magukhoz való következetesség okán is ezt önöknek képviselniük kellett volna.

Azt gondolom, az sem igaz, hogy mi ennél kevesebbet akartunk. A mi javaslatunk az ez évi valóságos inflációt és keresetkiáramlást tekintő, ez évre szóló korrekció volt; a jövő évre szánt javaslatunk a valóságos inflációnak megfelelő várható értékhez, a valóságos keresetkiáramlás mértékéhez mérve 14,8 százalék. Ezért azt gondolom, hogy ha valóban azt gondoljuk magunkról, hogy nem a szavak kifordított értelmét hozzuk be ebbe a Házba, akkor azokról a számokról kell beszélni az előterjesztések során, amelyeket önök írásba foglaltak, és azokról a számokról ellenzéki oldalon, amelyeket mi írásba foglalunk.

Mivel azonban nincsenek más számok a költségvetési javaslat normaszöveg-javaslatában, mint amelyekkel operálni vagyunk kénytelenek, ezért a következőt szeretném mondani: jövőre a nyugdíjalap kiadási összegét önök 1087 milliárd 945 millió forintban határozták meg. Ennek az alapja az infláció- és keresetalakulás 2000-re várható és az emiatti kiegészítő nyugdíjemelés, illetve a 2001-re önök által tervezett és alulbecsült infláció, ezért a javaslatot nem lehet megalapozottnak tekinteni.

A nyilvánosságra került eddigi információk szerint önök kormánypárti képviselői javaslatra egy elvi döntést fogadtak el a jövő évi nyugdíjemelés mértékéről, amely várhatóan - önök mondják, de erről még nincs írás - 10 százalék körüli lesz. Akkor azonban a nyugdíjalap bevételi oldala nem megalapozott. Választanunk kell tehát, államtitkár úr, melyik alap melyik megalapozatlanságát vállalják fel: a bevételi oldal megalapozatlanságát vagy a kiadási oldal megalapozatlanságát?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a nyugdíjalap kiadásairól képviselőtársaim még beszélni fognak a hátralévő időben, ezért engedjék meg nekem, hogy az Egészségbiztosítási Alap tervezett kiadásairól beszéljek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügy problémái, feszültségei ezt a szektort továbbra is a politikai érdeklődés homlokterébe állítják. A várakozásokat és a csalódottságot fokozza a kormánykoalíció valóra nem váltott ígéretei, az ágazat egyre halmozódó gondjai; hogy megrekedt az egészségügyi ellátórendszer átalakítása; hogy nincsenek a finanszírozás biztonságát szolgáló reformok; és hogy miközben a gazdaság állapota stabil, és növekvő teljesítménye lehetővé tenné, hogy az egészségügyre fordítható források nőjenek, az önök által beterjesztett információk szerint, az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásait tekintve, az egészségügyre fordított források a GDP százalékában tekintve 4,4-ről 3,9 százalékra fognak leesni.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném elmondani, hogy az önök által beterjesztett, az Egészségbiztosítási Alap tervezett kiadásai miatt önök hozzák az egészségügyet gyakorlatilag működésképtelen helyzetbe. Önök a 2000. évi kiadások 767 milliárdos kiadási főösszegével szemben alapként az ez évre várható 790 milliárdos tényleges kiadási összeggel kellett volna hogy kalkuláljanak, mert ez lenne az a bázis, amely reálisnak tekinthető. Ez persze tartalmazná a 15 milliárd forintos egyszeri bérjuttatást, a 12 milliárdos gyógyszerkiadási többletet, valamint más ellátásoknál egy 4 milliárd forintos kiadási megtakarítás egyenlegét. Ehhez viszonyítva tehát az önök által tervezett 48,7 milliárd forintos többletforrás gyakorlatilag csak 6,2 százalékkal magasabb, mint a 2000. évi valóságosan várható teljesítés.

 

 

(11.30)

 

Tessék nekem megmondani, mitől kellene önöknek olyan büszkének lenni erre?! A 2001. évi kiadási jogcímeket és az azokra fordítható összegeket tekintve kijelenthető, hogy a reform értékű átrendeződésre nem lehet számítani, és a tervezés során az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, a színvonal fejlesztése az önök fejében és gondolataiban, de ha tetszik, írásaiban is, prioritásként nem érvényesül.

Ezzel szemben azt kell megfigyelnünk, hogy az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásainak zárt előirányzatainak a részaránya az E-alap költségvetésében fokozatosan csökken. Míg ez az arány 1999-ben 70,9 százalékos volt, addig 2001-re ez már csak 68,1 százalék, mert az E-alapból finanszírozott egyéb, alapvetően pénzbeli ellátásokat törvényi garanciák biztosítják, nyitottságuk miatt a kiadások visszafogása érdemben lehetetlen, ezért a költségvetési mozgástér korlátozottsága és a megszorítások negatív hatása a természetbeli ellátások előirányzatait fogják csökkenteni.

A gyógyító-megelőző ellátások előirányzatainak betartására az önök által beterjesztett változatban a belső finanszírozásbeli megosztásokat fogják torzítani, mégpedig úgy, hogy a meglévő és a még jövőben megteremtendő feszültségeket önök lekényszerítik az intézményi szintre.

A gyógyszerkassza szűkösségét évek óta ismerjük, amit önök minden alkalommal az év végi rendezésben ismernek el - és jövő évre sem változik semmi. 2001-re a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás társadalombiztosítási finanszírozására önök 399,3 milliárd forintot irányoznak elő. Ez 6,8 százalékkal több csak az ez évre várható összegnél, miközben önök azt mondják, hogy a tervezetthez képest viszonyított növekedés 11,3 százalék - mert ez az, amikor a szavakat a kifordított értelmükből visszafordítjuk a valóságos értelmükre, államtitkár úr! A dologi kiadásokra ez az előirányzat nem tartalmaz növekményt, miközben mindannyiunknak tisztában kell lenni azzal, hogy a működési kiadásokat meghatározó tényezők, így a szolgáltatások és a gyógyszerek árának várható alakulása függvényében teljesen valószínűtlen, hogy az ellátási színvonal további romlása nélkül ez az előirányzat tartható.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha csak a várható gyógyszeráremelés legalacsonyabb kalkulációjával számolunk, ha csak az energiaárak várható növekedésének legalacsonyabb szintjével kalkulálunk, akkor is el kell ismerniük, hogy a dologi kiadások szinten tartásával ezen a szektoron belül valóságos csökkenés fog bekövetkezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyszerár-támogatásokra 2001-ben 147 milliárd forintot irányoznak elő. Ez az összeg egy forinttal sem több, mint amennyi ebben az évben valóságosan várható kiadás lesz. Ezért, azt gondolom, államtitkár úr, hogy az ön megnyugtató szavai a legkevésbé sem jelentenek valóságos megnyugtatást, mert nincsenek a gyógyszerreformra vonatkozóan igazi elképzeléseik, és mert az önök által el nem végzett munka miatt a gyógyszereket felhasználó egészségügyi intézmények, az intézményen kívül pedig a lakosság fogja megfizetni az önök el nem végzett munkájának az árát. (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem igaz!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért hát arról kellene beszélnünk, hogy mi az, ami még menthető. Én azt gondolom, hogy egyféleképpen menthető még az egészségügy költségvetése: úgy, hogy a szükséges források mértékében önök meg fogják teremteni ennek az alapjait. Hogyan? Úgy, hogy a járulékokon felül az állami közkiadások egyéb területeiről csoportosítanak át ebbe a szektorba, és ezzel megteremthetik az ellátások biztonságát.

Végül szeretném elmondani, hogy a Magyar Kórházszövetség, az egészségügyi gazdasági vezetők és a Magyar Orvosi Kamara a költségvetés készítése miatt, annak egy időszakában, megkereste levélben Orbán Viktor miniszterelnök urat, Matolcsy gazdasági miniszter urat és Járai pénzügyminiszter urat a következő levéllel:

"Az aláírók szükségesnek tartják felhívni a figyelmet arra, hogy az egészségügyben felhalmozódó feszültségek, a betegellátás ellehetetlenülése miatt egyre általánosabbá váló elégedetlenség, az Európai Unióhoz tervezett csatlakozás követelményeire tekintettel, az egészségügyi költségvetés kialakításának eddigi szemlélete változtatást igényel. Magyarországon az egy lakosra jutó egészségügyi kiadás értéke alig egyhetede, az egészségügyi dolgozók jövedelme arányait tekintve, különösen az orvosoké, kevesebb, mint egytizede az európai középértéknek, és ez a helyzet tarthatatlan. Ezért javasoljuk az egészségügyi költségvetés három-négy éves időtartamra szóló évi minimum 22-25 százalékos reálértékben mért növekedését. Az egészségügy az elmúlt tíz évben folyamatosan veszített finanszírozásából, a rendelkezésre álló források reálértéke a tíz évvel ezelőtti 50 százaléka. Az egészségügyi ellátórendszer a gazdaság legnagyobb egybefüggő egysége, nemcsak munkaerő-piaci jelentősége nagy, hanem e területről igen jelentős költségvetési bevételek származnak. Az egészségügy a költségvetésből számára biztosított nominális források közel felét visszafizeti az államnak, valós költségeit nem tudja megtermelni, mert működése nem piacszerű. A gazdaság helyzete lehetővé teszi, és ezért javasoljuk az egészségügyi költségvetés fentiekben leírt mértékű növekedését."

Azt gondolom, hogy az aláírók vitathatatlanul az egészségügyi ellátórendszer politikán felül álló személyiségei. Ezért velük együtt és felelős képviselőtársaimmal együtt, azt gondolom, gondoljuk át újra a társadalombiztosítás költségvetését, hiszen pontosan tudjuk, hogy a bevételeket befolyásoló tényezők már nem úgy igazak, ahogy azokat önök előterjesztették, ezért hozzá kell nyúlni azokhoz is, és szabjuk újra a kiadási előirányzatokat a betegellátás és az ellátók biztonsága érdekében. Ehhez a Magyar Szocialista Párt a segítségét ajánlja fel a kormánynak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 96 2000.10.19. 2:08  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Örülök, Frajna államtitkár úr, hogy a szavaim mégiscsak eltalálták önt, így legalább egy kérdésben biztosan az igazságot mondta most, hogy az egyszeri bérkiegészítés nem fog beleszámítani a jövő évi béralapba, és amennyire igazság ez, olyan mértékben csalódás ez az egészségügyi dolgozóknak, mert közösen visszakereshetjük persze azokat a sajtónyilatkozatokat, amelyek ezzel ellentétesen szóltak. Azt gondolom, hogy amúgy egyébként az egészségügyi dolgozók maguk is azt hitték, hiszen azt mondták, hogy ez az ő reálkeresetük növelésére fog szolgálni, de azt senki sem mondta meg nekik, hogy ez csak egyszer. Most akkor, ha ez az egyszeri bérjuttatás nem számít bele az ő jövő évi béralapjukba, akkor számoljuk ki, hogy anélkül ez a 20 százalékra mondott béremelés tulajdonképpen mekkora béremelést fog jelenteni az egészségügyi dolgozóknak. Gondolom, kezdjük újra a számolást!

Ami pedig Horváth Zsolt államtitkár urat illeti, azt gondolom, hogy semmi olyat nem mondtam tegnap este, amit államtitkár úr most fölidézett. Ezzel szemben az elmúlt esti vitában is elmondtam, hogy miközben a gazdaság teljesítőképessége ezt lehetővé tenné, az önök által megfogalmazott koncepció szerint egy válságban lévő ágazat esetében az állam folyamatosan visszavonul az ágazat finanszírozásából. Nem történt más, mint megismételtem ezt az állításomat, amelyet alátámaszt a Pénzügyminisztérium segédanyaga. Ami pedig a dologi és a bérkiáramlást illeti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azt gondolom, erre egy másik kétpercesben visszatérek.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 100 2000.10.19. 2:05  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Mánya Képviselőtársam! Akkor lennék nyugodt, ha a betegek is nyugodtak lehetnének abban, hogy kiadásaik, amelyeket a gyógyszereikért fizetnek, nem emelkednének tovább, és akkor lennék nyugodt, ha azok az intézmények, amelyek a gyógyszereket felhasználják, nem kerülnének kétségbeejtő helyzetbe folyamatosan amiatt, hogy a dologi kiadások nem emelkedése miatt a minimálisan is emelkedhető gyógyszertámogatások biztosan elvesznek az amúgy is szűkös forrásaikból.

Ezért azt gondolom, ha máshol nem, egy plenáris vita keretében meg lehet vitatni, hogy valóban olyan dicsérendő-e az önök által elért eredmény, amikor ebben az évben már 12 milliárd forinttal kellett egyszer kiigazítani a gyógyszerkasszát a növekmény miatt, továbbá a múlt héten még 5 milliárd forinttal kellett újra kiegészíteni a gyógyszerkasszát növekmény miatt, és amikor ott állnak az egészségügyi intézmények abban a helyzetben, hogy ha mégsem kapják meg azt a lehetőséget, hogy a fekvőbetegkassza ez évi hátralévő költsége legalább 3,5 milliárd forinttal emelkedjen, akkor az a fenyegetettség éri őket, hogy a 75 ezer forintos egy hbcs-pontértéket esetleg vissza fogják minősíteni 60 ezer forintra.

Azt gondolom, nem a képviselők lelkiismeretének megnyugtatása itt a cél, képviselő úr, hanem az, hogy a rendszerben rend legyen, átláthatóság legyen és kiszámíthatóság. Amennyiben a képviselő úr azt gondolja, hogy a kormánya tett ez irányban határozott és felvállalható lépéseket, akkor bizonyára még legalább ebben a vitában ezeket a megnyugtató lépéseket a képviselők megismerhetik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 141 2000.10.19. 2:10  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén csodálom, hogy az ön optimizmusa az ismeretek, a rendelkezésre álló adatok után is megmaradt.

Arra szeretném önt megkérni, hogy vizsgálja meg a rendelkezésére álló benyújtott költségvetési javaslatot, a háttéranyagokat, és akkor meg fogja látni, hogy az egészségügy kiadásaira fordítható források nemhogy befagytak, hanem gyakorlatilag még csökkentek is.

Ha ön azt mondja, hogy az ágazat tőkét igényel és hogy a rendelkezésre álló forrásokat külső forrásokkal kell kiegészíteni - például külső tőke bevonásával -, akkor önöknek azt is tudniuk kell, hogy a tőke akkor jön, ha a megtérülés esélye legalábbis megmarad. Ezért tehát azt gondolom, hogy az önök programjából nem derül ki - eltekintve attól, hogy az ágazat átalakítására és erre sincs véleményem szerint koherens programjuk, de arra végképp nincs -, hogyan lehetnének ennek a tőkének olyan megtérülési konstrukciói, amitől valóban vonzóvá válna az egészségügy a külső befektetők számára.

Szeretném elmondani vagy fölidézni önnek azt a vitát, amit az egészségügyi bizottságban már lefolytattunk ebben a tárgykörben: az amortizáció, az áfa-visszaigénylés, az orvosok rendelkezésére álló források ügyében. És ha ezt végiggondoljuk, akkor a képviselő úrnak is be kell látnia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nincs erre most ebben a költségvetésben esély.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 155 2000.10.19. 19:24  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Délelőtti felszólalásomban az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldalát vettem górcső alá egy ellenzéki képviselő szemszögéből. A vita, amely ma délelőtt lezajlott, arra a következtetésre enged engem jutni, hogy a kiadási oldal nehézségeiről, az egészségügyi ellátás biztosíthatóságáról a fideszes képviselők kivételével azonos véleményre jutottunk. Ezt a megállapítást, amely a gyógyító kassza által érintett fejezeteket tartalmazza, az álláspontunkat megerősítették a kormány más parlamenti pártjaiban ülő képviselők hozzászólásai is.

Mielőtt a normaszöveghez fűzött megjegyzéseimet megtenném, szeretném visszaidézni a ma délelőtti vitát; abban Frajna képviselőtársam hozzászólására való reagálással kezdtem a mai beszédemet, hiszen ő egy Madách Imre-idézet kifordításával kezdte a mondandóját, miszerint az ellenzéki képviselőtársak bő kezekkel mérnének ebből a költségvetésből.

Én azt mondtam hozzászólásomban, hogy "Szűk markkal mér", ez a tartalmilag helyes kifejezés, azonban nem szeretném, ha úgy kellene maradnia a jegyzőkönyvben, mintha nem ismerném Madách szavait, ezért szeretném elmondani, természetesen a szövegszerű idézet úgy szól, hogy "Fukar kezekkel mérsz", csak a tárgyban, azt gondolom, az analógia a bő- és szűkmarkúságra vonatkozóan megengedett ennyi hibát ebben. Nem szeretném magamon hagyni ezt a látszólagos bélyeget is.

Most vissza a törvényjavaslat normaszövegéhez fűzött megjegyzéseimhez. A törvényjavaslatnak a 64. és 66. §-ai a 2001. és 2002. év sorrendjében közlik a társadalombiztosítás összevont és alaponkénti bevételi és kiadási főösszegeit, majd az alapok részletes költségvetése a 20. és 21. számú törvényi mellékletekben található, amelyek 71. fejezetként a Nyugdíjbiztosítási és 72. fejezetként az Egészségbiztosítási Alap előirányzatait tartalmazzák. Azért fontos, hogy ezt visszaidézzem, hiszen erről van szó, amikor azt mondjuk mi, ellenzéki képviselők, hogy a normaszöveg az, amelyik befejezi az egyébként de facto felszámolt társadalombiztosítást, most már szövegszerűen is, hiszen a költségvetés azt mondja, hogy az állami költségvetés központi költségvetésre és az alapok költségvetésére hivatkozik, de a szövegben már csak fejezeti költségvetésként reprezentálódik a társadalombiztosítás, mondhatjuk úgy is, a néhai társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait bemutató fejezet.

Azt gondolom, hogy ennek a társadalombiztosításnak a fenyegető felszámolásáról két éve van szó ebben a Házban, és minden lehetséges alkalommal rámutattunk, melyek azok a lépések, amelyekkel a Fidesz-kormány felszámolta a társadalombiztosítást mint olyat. Kezdődött azzal, hogy miközben megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, felügyelet nélkül hagyta az alapokat, illetve egy egyszemélyes felügyelőt rendelt hozzá, aki a funkcióját lehetőségei és alkalma híján nem tudta betölteni.

Évek óta próbáljuk elmondani, hogy a társadalombiztosításban járulékfizetőként részt vevő emberek és munkáltatóik, foglalkoztatottak, munkavállalók és munkáltatóik jogosan támasztanak olyan igényt, hogy befizetett járulékaik felett felügyeletet gyakorolhassanak. A felügyelet módjára, a létrehozandó intézményre több alkalommal próbáltunk meg konstrukciót kidolgozni, de maga az elv, amelyet mi helyesnek és szükségesnek tartunk, minden alkalommal megtört kormánypárti képviselőtársaink ellenállásán.

Ezt követte a társadalombiztosítás felszámolásában, amikor a járulékok befizetését, a hátralékok behajtását a kormány az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalra bízta. Elmondtuk, hogy nem tartjuk az APEH-et sem személyileg, sem tárgyi feltételeit tekintve felkészültnek és alkalmasnak ennek a funkciónak a betöltésére. Javaslataink a korrekcióra minden alkalommal elbuktak kormánypárti képviselőtársaink ellenállásán, így egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy most, amikor az 1999. évi társadalombiztosítási költségvetés zárszámadása került a Ház elé, mindannyiunk előtt világossá vált, hogy a társadalombiztosítási alapok felett senki nem gyakorol felügyeletet.

 

(14.40)

 

Az év második felében, a beszámolási időszak kezdetekor arról számolhatott be a Számvevőszék, hogy az APEH mérlege csak korlátozással auditálható, mert a könyvvizsgáló számára az APEH a járulék-folyószámlákat adatvédelemre hivatkozva nem tette megismerhetővé. De ennél nagyobb baj, hogy az alapokat felügyelő államtitkár a kérdések során, amelyeket év közben hozzá intéztünk, nem tudott arról számot adni, hogy ismerője és befolyásolója az alapoknak jutó pénznek. Így tehát megtörténhetett, hogy 1999-ben, a törvényi szabályokkal ellentétben, az alapokat megillető hányad nem a törvény szerint került az alapokhoz.

Így állhatott elő, hogy 1999-ben a járulékmegosztás hibás értelmezése miatt 20,8 milliárddal rövidítették meg a nyugdíjalapokat, és ami ugyancsak ennek a következménye, 20,8 milliárd forinttal több került az Egészségbiztosítási Alapba, amely természetesen a törvényes elszámolás szerint már soha többet nem kerülhet oda vissza, ezért hamis alapot szolgáltatott a következő évek költségvetésének megalapozásához. És most mindezt komplettálta azzal, hogy magát a társadalombiztosítás költségvetését is beolvasztotta az állami költségvetésbe.

Nem tudom, hányszor tehetjük még meg ebben a Házban egyáltalán, hogy felemeljük a szavunkat a társadalombiztosítás államosítása ellen. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom. Lehet persze, hogy ez csak ebben a ciklusban az utolsó alkalom, és azt gondolom, hogy amennyiben módunk lesz rá, ezt a - véleményem szerint - jogsértést mi magunk orvosolni fogjuk. Az állami költségvetésben, amely a makrogazdasági mutatókat is bemutatja, meg lehet találni. A mai vitában ezekre már több alkalommal utaltak a képviselőtársaim, én most csak azért szeretném visszaidézni ezeket, mert bár az értelmezés közöttünk lehet többféle, azt azonban mindannyiunknak meg kell állapítani, hogy a mutatók bemutatása, illetve a valóságos helyzetnek a prezentációtól való eltérése önmagában is bizonyítja a költségvetések megalapozatlanságát.

A társadalombiztosítás költségvetéséről szóló törvényjavaslat 68. §-ának (2) bekezdésében a kormány arra tesz javaslatot, hogy a gyógyító-megelőző ellátás előirányzataiban megengednék a jogcímek közötti átcsoportosítást, amire eddig is volt lehetőség, vagy azok együttes kezelését. Ebben az esetben azonban véleményünk szerint megengedhetetlen mértékben nőne meg a törvény által meghatározott előirányzatok felhasználásában a direkt kormányzati beavatkozás lehetősége, akár szakmai, akár költségvetési szempontok érvényesítése érdekében. Ugyancsak szeretném felidézni a délelőtti vitát, hiszen Csáky képviselőtársam utalt arra, hogy ennek milyen következményei lehetnek a gyógyító-megelőző kasszában való kormányzati beavatkozást illetően.

Én szeretném elmondani, hogy ennek a beavatkozásnak, amelyet az elmúlt években az eddigieknél korlátozottabb felhatalmazással már megtett a kormány, minden alkalommal az lett a végeredménye, hogy a gyógyításra fordítható költségekből vettek el. Én el nem tudom gondolni, hogy mi lehet az, amelyet egészségpolitikai képzettségű képviselőtársaim a kormánypárti oldalon ezek után még pártolni tudnak, mi lehet az oka ennek. Itt ül a vitában az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára, ezért, azt gondolom, a vitának ebben a szakaszában bizonyára hozzá fog szólni, és elmondja, hogy mi is az oka annak, hogy ezt az egészségpolitikáért felelős vezetők a maguk számára képviselhetőnek és elfogadhatónak tartják.

Arról is kellene beszélnünk persze, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott méltányossági nyugdíjak esetében miért gondolja úgy a kormány, hogy innentől a méltányossági nyugdíjak odaítélésére a szociális és családügyi minisztert fogja felhatalmazni. (Keller László közbeszól.) Keller képviselőtársam adott egy magyarázatot a padsorokból, ő azt mondja, hogy választás lesz. Magam hajlok erre a magyarázatra, ennek egy mértéktartóbb változata az, hogy az embereknek tudniuk kell, amikor majd nem az Országos Nyugdíjfolyósító főigazgatójához fordulnak, hanem a kormány egyik tekintélyes tagjához, hogy rajta múlik az ő méltányossági nyugdíjuk. De ha már ilyen nagy kegyre készül a kormány, akkor miért szabta ilyen szűkre a keretet? A gesztus azért, azt gondolom, nem túl bőkezű.

A harmadik, amire ki szeretnék térni, a racionális rendelésre ösztönző, a gyógyszer és gyógyászati eszköz előirányzatait érintő paragrafus, a 71. §. Az a gond ezzel a paragrafussal, hogy miközben elméletileg egyet lehet azzal érteni, hogy ösztönözni kell a racionális gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-fogyasztást és -felírást, nem tudjuk, hogy mi ez a racionális felhasználásra való ösztönzés. Még azt se tudjuk, hogy a kormány szerint mit jelent a racionális felhasználás.

A 73. §-ban arra tesz javaslatot a kormány, hogy az irányított betegellátás szervezésére 200 ezerről 500 ezerre főre bővüljön az a kör, amelyre az OEP az arra vállalkozó szolgáltatóval szerződést köthet. Én azt gondolom, hogy miközben az eddigi modellkísérletekről nincsenek számunkra megismerhető információk, nem tudjuk, hogy mekkora megtakarítás érhető el, nem tudjuk, hogy mennyivel ésszerűbb egy ilyen szervezés, miért kell ezt a kört tovább bővíteni.

És végül, amit említeni szeretnék, ez a 77. §, amely azt mondja, hogy az APEH részére ösztönzési célra átadásra kerülő összegeket jelöli meg ez az alaponként külön-külön előirányzathoz mért 101 százalékos teljesítés. Eltekintve attól, vagy talán nem is kellene ettől eltekintenünk, hogy az elmúlt évben, tehát 1999-ben az APEH jutalmazására fordított keretet a pénzügyminiszter az Állami Számvevőszék szerint törvényi felhatalmazás híján ítélte oda az APEH dolgozóinak, ebben az évben, miután a 101 százalékos teljesítés garantáltan, az APEH minden erőfeszítése nélkül beérkezik ebbe az alapba, számomra érthetetlen, hogy miért kell arra jutalmat kitűzni, ami egyébként amúgy is biztosan megvalósul. Mert van itt még egy tétel, amelyre persze lehetne jutalmat kitűzni, ezt tartalmazza a 660. oldalon a költségvetési javaslat, és úgy szól, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bruttó tartozása és követelése, és ha a képviselőtársaim felütik a kötetet, akkor döbbenetes számokat fognak találni: 255 milliárd tartozás van kinn.

 

 

(14.50)

 

Gondolják csak meg, képviselőtársaim, hogy mekkora ez a pénz, mondjuk a gyógyítókasszához, a gyógyszertámogatásokhoz mérten, és akkor azt gondolom, hogy mégiscsak arra kellene ösztönözni azt, akire a feladatot bíztuk, hogy ez a 250 milliárd forint, amely a GDP-nek 1,95 százalékát teszi ki, bekerüljön az alapok költségvetésébe; és akkor újra emlékeztetni fogom képviselőtársaimat, hogy a teljes egészségügyi ellátás részesedése a GDP-ből ma 4,4 százalék, de 2002-re 3,9 százalék lesz.

Ennek kapcsán kell megemlíteni a költségvetésben a 113. §-ban tett javaslatot, melyben a kormány arra tesz indítványt, hogy az Országgyűlés a Magyar Televízió Rt. 2000. augusztus 31-én fennálló, a törvény 19. számú melléklete a) pontjában felsorolt, összesen 7 milliárd 243 millió és így tovább forint köztartozásának megfizetését elengedi. Szeretném megkérdezni, tisztelt kormány, hogy miért kellene elengedni egy állami intézmény köztartozását. Megfizeti a magánszemély, megfizeti a munkáltatója, minden hátralékot be kell hajtani. Az állam tartozhat ekkora összeggel?! Tényleg megengedhetjük magunknak? Külső forrásokat keresünk. Hát itt egy olyan forrás, amelyikkel nagyságát tekintve már igazán lehetne mit kezdeni.

Ezek voltak a normaszövegből azok a pontok, amelyeket a magam részéről szükségesnek tartottam a költségvetéssel összefüggésben megemlíteni, és őszintén remélem, hogy a kormánypárti képviselőtársaim részéről a hozzászólásomhoz lesznek megjegyzések, kiegészítések a közmegegyezést szolgálandó.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 208 2000.10.19. 2:00  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondolom, hogy ha az egészségügyre fordítható kiadásoknak a GDP-arányát vizsgáló kimutatásnak nincs semmi értelme, akkor a kormány is tehet arról persze, hogy "Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai a GDP százalékában" című táblázatot betette a parlamenti képviselők anyagába, viszont azt nem vetheti a szemünkre, hogy ha ilyen táblázat létezik, akkor használni is fogjuk.

De ajánlok egy másik táblázatot, igen tisztelt államtitkár úr, ez a szigorúan vett "Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai a megoszlás százalékában", ez talán önnek is kedvesebb. És akkor csak annyit kell tudni, hogy az egészségügyre fordítható kiadások a 2000. évre a törvény szerint 9,7 százalékot, a 2001. évre az előirányzat 9,5 százalékot fog elérni.

Államtitkár Úr! Mi az a varázslás, amelynek az alapján ön még mindig azt tudja állítani, hogy az egészségügyre fordítható kiadások aránya nőni fog, vagy legalábbis nem csökken? Létezik-e az önök táblázatai között egy olyan táblázat, amelyet mi még nem láttunk?

A másik pedig a gyógyszerkiadásokra vonatkozik. Én azt szeretném önnek mondani, hogy erre ön a kompetens vitapartner a parlamentben, ezért szánjunk rá időt; nekem erre ebben a kétpercesben nem lesz lehetőségem, de ahogy leülök, már szót fogok kérni a következő kétpercesre. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 218 2000.10.19. 2:07  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Államtitkár úr egy korábbi megszólalásában és Selmeczi képviselőtársnőm a szünet előtti felszólalásában komoly eredménynek nevezte, hogy a gyógyszerártárgyalások eredményeként a jövő évi várható gyógyszerár átlagos növekedési mértéke nem haladja meg a 3,9 százalékot. Én azt gondolom, ennek mindannyian örülhetünk.

Szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy ezzel a nagyon kis emelkedéssel számolva mi a véleménye államtitkár úrnak, mennyi dologikiadás-növekedést jelent ezen az emelkedési szinten a kórházaknál ez a 3,9 százalékos gyógyszeráremelés, ha azt az adatot még hozzávesszük, hogy a legalacsonyabb számítások szerint egy aktív szolgáltatónál a gyógyszerkiadások az összkiadásoknak körülbelül minimálisan a 20 százalékát teszik ki.

A másik pedig, hogy amennyiben egy 6 százalékos egyéb dologi kiadást növelő tételnövekedés várható - mint például a szolgáltatások jelentős köre: fűtés-, energiaszámla és így tovább -, miből gondolják képviselőtársaim, hogy az egyébként a kasszában tervezett 40,5 milliárd forintnyi növekmény még mindig garantálni tudja a 20 százalékos béremelést?

És itt szeretném Selmeczi képviselőtársamat pontosítani. Maga sem gondolhatja komolyan, amit mondott a 70 milliárd forintos növekményről, hogy az a gyógyító-megelőző ellátások kasszáját növeli, ezt egy múltkori bizottsági ülésen tisztáztuk. Szünet előtt ezt mondta a képviselő asszony. Tudjuk, hogy ez ennél lényegesen kevesebb. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 250 2000.10.19. 2:33  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tájékoztatom önt arról, hogy a Ház azt a törvényt szavazta meg az önálló orvosi tevékenységről - ha úgy tetszik, a praxistörvényről -, amelyet a kormány benyújtott. Abban az önkormányzatot érintő egyetlenegy passzus sem volt eredetileg sem. Amit önök ki akartak kényszeríteni, az egy olyan típusú hozzájárulás volt, amelyet sem érdemi egyeztetés, sem a kockázatok és előnyök számbavétele nem előzött meg. Én azonban nem erről szeretnék beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar és a nemzetközi rákregiszter szerint egy év alatt 60 ezer új daganatos betegséget fedeztek fel, 170 ezren állnak onkológiai kezelés alatt, 300 ezren pedig utógondozás alatt, tehát sok ezer olyan ember van, aki számára a rákellenes gyógyszer nem költségvetési tétel, hanem az élet.

Ezért azt szeretném mondani, hogy amikor a gyógyszerkasszáról vitatkozunk és arról, hogy hogyan lehet egy kasszát zártan tartani, hogyan lehet nem kimondani, hogy például ezeknek a betegeknek a kezelésére az intézményekben nincs támogatás - mert ezeknek a betegeknek a kezelésére a gyógyítókasszába is több kell, valamint a dologi kiadások szintjén kell több pénz -, akkor azt gondolom, hogy mi mindannyian egy kicsit szégyellhetjük magunkat, mert miközben állítólag politikai szinten egyeztetésekről és nem egyeztetésekről tárgyalunk, aközben a gyógyító-megelőző ellátásokban nem teremtettük meg a fedezetet például ezeknek a betegeknek a kezelésére. Ezeknek az embereknek szükségük lenne a támogatásra, mert a gyógyító-megelőző kasszában lévő növekményt a szorzó szerint bérre kell fordítani - bérre kellene! -, de a dologi kiadásokra önök egyetlen fillérrel sem terveztek többet, mint amennyi 2000-ben volt. Én azt mondom, kezdjük ezt a vitát elölről, és induljunk ki innen.

Köszönöm szépen.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
elnöke foglalja el.)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 284 2000.10.19. 2:23  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy az ön által elmondott béremelés hogyan fog végbemenni, és hogy mennyibe fog kerülni - engedje meg, hogy annak az ismeretnek a birtokában, hogy önök milyen pontossággal tudták megbecsülni és végrehajtani az egészségügyi dolgozók egyszeri béremelését, ezek után maradjon bennem némi fenntartás.

Őszintén remélem, hogy azóta legalább az egészségügyi dolgozókat sikerült megszámolni; onnan már csak egy lépés, hogy a közalkalmazotti besorolásukat meg lehessen becsülni, a szolgálati idejüket, amelyet e pályán töltöttek, mint egy változó tényezőt be lehessen kalkulálni. Azt gondolom, hogy akkor már körülbelül majd meg fogja tudni mondani államtitkár úr - a végén -, hogy mennyibe került ez a béremelés, amire, őszintén remélem, hogy legalább ebben a mértékben sor fog kerülni.

Hogy mégis vannak ebben az ügyben is fenntartásaim, az amiatt van, hogy arra a kérdésre nem tudott még eddig válaszolni az államtitkár úr és a miniszter úr sem, hogy mekkora az az ellátókapacitás, amelyet fenn kell tartani, hiszen a kapacitásszabályozási tárgyalások után most az ellátórendszerről újra kellene hogy legyen egy leltárunk, hogy ez a kapacitás milyen módon fog szolgálni az egészségügyben; tehát hogy mennyi járóbeteg-szakellátási órával kell számolni jövőre, mennyi szolgáltatóval kell számolni jövőre, mekkora a fekvőkapacitás, amellyel számolnunk kell jövőre, és persze tudnunk kell, hogy ezeknek várhatóan mekkora lesz az a költségigényük, ami a dologi kiadásokat jelenti.

Tudom, elnök úr, lejárt az időm; fogok kérni még egy kétpercest. Remélem, államtitkár úr, ennyi kérdés egyelőre elég volt.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 288 2000.10.19. 1:23  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magántanárok, továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok nem tartoznak ma ebbe a körbe. Az illetménynövekedés, amire önök maximálisan garanciát vállalhatnak, a közalkalmazottak körére vonatkozik.

Azt gondolom, ennél többet már nem is kellene elvárni. A garanciát ma maximum a kormány ezek körére teheti.

 

 

(19.10)

 

 

Én azt kérdeztem, hogy mi az a kapacitás, amelyikben azt kellene megjósolni, hogy a dologi kiadások, amelyek a szolgáltatókat minden körülmények között érintik, és a növekményük körülbelül megjósolható, hogy a kasszába bekerült többletpénz ezeknek a költségeknek a mindenképpen való számbavétele mellett vajon megengedi-e, hogy a közalkalmazottak körére ezt a 20 százalékos garanciát önök meg tudják tenni.

Ezért hát tartozik nekem még, államtitkár úr, ha megengedi, és tisztelettel kérhetem, erre a kapacitási kérdésre való válasszal.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 298 2000.10.19. 8:42  1-301

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fárasztó és hosszú volt a mai vita (Varga Mihály: Á, dehogy!), amelyet a társadalombiztosítás 2001. évi költségvetéséről folytatott a parlament. Azt gondolom, a mai vita rávilágított a közöttünk lévő koncepcionális különbözőségekre, de rávilágított az egészségügyet feszítő legsúlyosabb problémákra is. S azt gondolom, hogy néha, ha csak rövid pillanatokra is, felvetette a közmegegyezés lehetőségét a legsúlyosabb és legégetőbb kérdésekben.

A nap végén, a szocialista frakció hátralévő idejének egy részét kihasználva, szeretném leszűrni azokat a tanulságokat, amelyeket a vitában mi magunkra nézve megfogalmazhatunk. Szeretném elmondani, hol látjuk a kitörés lehetőségét; hol látjuk azt az egészen égető hiányt, amely ezt a kitörést ma még a költségvetés korlátai miatt megakadályozza; és hogy a szocialista frakció részéről mit tartalmaznak azok a költségvetési javaslathoz benyújtott módosítások, amelyeket a betegellátás, az egészségügyi szolgálatok és szolgáltatók érdekében a szocialista frakció meg fog tenni.

Úgy gondolom, abban a patkó mindkét oldalán ülők megegyeztek, hogy miközben a gazdaság felfutópályán van, az egészségügyre fordítható források sajnos nem emelkednek. Kritikai észrevétel tárgyává tette szinte mindenki, aki ebben a parlamentben ma felszólalt, hogy miközben a bővülő gazdaság lehetőségei megteremtenék az alkalmat arra, hogy erre a fontos és kritikus szektorra odafigyelhessünk, a források gyakorlatilag ugyanazon a szinten maradnak, és néhány esetben még az infláció mértékét sem követik.

A mai vitában megpróbáltuk megvilágítani, hogy a Fidesz-kormány teljesítetlen ígéretei miatt az egészségügy egyre mélyülő válságba jut. Azt gondolom, hogy a teljesíthetetlen és teljesítetlen ígéretek kapcsán, amelyeket önök tettek, néhány nagyon lényeges pontban önök is hozzájárultak a válság mélyüléséhez.

 

 

(19.50)

 

Mik voltak ezek a pontok? A teljesítetlen ígéretek közé sorolom az önök kormányzása kezdetén megtett, béremelésre utaló, szinte az illúzió világába tartozó ígéreteket, amelyeket sajnos a legkevésbé sem tudtak, és sajnos úgy tűnik, meg sem próbáltak teljesíteni. Nem teljesítették azokat a programokat sem, amelyeket a maguk számára prioritásnak gondoltak, így a sürgősségi betegellátás szakmai programját és a betegség megelőzésére szánt programokat. Nem teljesítették azt az ígéretüket, hogy az egészségügyi vállalkozások számára barátságosabb gazdasági környezetet teremtenek, gondolok itt az olcsó hitel, az amortizáció és az áfamentesség kérdésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kétéves politika most költségvetésben megfogalmazódott utolsó tétele szerint azt tudjuk megállapítani, hogy önök lelassították és részben felszámolták a fejlesztési és reformprogramokat; hogy nem tudták megakadályozni a gyógyszerköltségek elfutását; hogy szétzilálták az érdekegyeztetést; hogy ma a pályán lévőknek egyre nagyobb egzisztenciális szorongással kell szembenézni, és növekszik az egészségügyi szolgáltatók körében a pályaelhagyók száma. Önök többek között pénzügypolitikájukon keresztül is felelőssé tehetők azért, hogy a magyar egészségügy teljesítménye ma a világ középmezőnyét sem éri el, és ezért, azt gondolom, feltétlenül szükséges az egészséges emberek társadalmáért többletforrásokat adni az egészségügynek. Mire kellenek a többletforrások?

Többletforrások kellenek életesélyeink javítására, többletforrások kellenek az egészségügyi szolgálatoknak, többletforrások kellenek, hogy a közfinanszírozás mértéke megnőjön, többletforrások kellenek a bérrendezésre, az innovációra és a szerkezetváltásra. Én azt gondolom, hogy ha az egészséget befektetésnek tekintjük a jövőbe, akkor ezeknek a forrásoknak a megteremtése és az ide való befektetésük mindannyiunk kötelessége. Meg kellene teremteni a forrásokat a gazdálkodás feltételeinek javítására az egészségügyben, ahogy a képviselőtársaim is a vitában megfogalmazták, meg kell erősíteni a tőkebevonás lehetőségét, mégpedig úgy, hogy a tőkemegtérülési konstrukciókat ki kell dolgozni.

Mindezekkel egybehangzóan, azt gondolom, nem múlt el, sőt, kifejezetten szükségesnek látszik egy nemzeti egészségügyi kerekasztal összehívása a közmegegyezés lehetőségének megteremtésére. Szükségessé válik a költségvetésben a gyógyszerellátás támogatása, a gyógyszer-támogatási előirányzatok növelése, a béremelés, az amortizáció, a valóságos privatizáció lehetőségének megteremtése. Szükségesnek látszik, hogy a kormány gondolja újra a valóságos makrogazdasági mutatók ismeretében a nyugdíjalap bevételeinek és kiadásainak oldalát. A vitában is arról győződhettünk meg, hogy a kormánynak kötelessége a valóság ismeretének birtokában újraszámolni a nyugdíjellátások fedezetét, és megteremteni a jövő évben a nyugdíjak valóságos értékének emelésére fordítható forrásokat. A szocialista frakció javaslata a költségvetési módosító indítványokban részben erre irányul.

Az egészségügy helyzetének érdemi javítására javaslatot fogunk tenni az egészségügyben dolgozók számára a béremelés valóságos fedezetének megteremtésére, erre csak akkor látunk garanciát, ha a béremelési ígéretek mellett a szolgáltatóknál a dologi kiadások emelésére is érdemi források jutnak. És végül, javaslatot teszünk a költségvetés módosításában arra, hogy az egészségügyben az évtizedek alatt elmaradt felújítások és beruházások, amelyek a szektornak és a szolgáltatóknak az alapvető működését is veszélyeztethetik, valamilyen módon megteremtődjenek. Megteremtjük a minőségi cserét biztosító gép- és műszerberuházások végrehajthatóságának pénzügyi feltételeit, a módosító indítványunk másik része erre irányul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap a társadalombiztosítás költségvetésének a vitája folytatódni fog. Abban a reményben szeretném a szocialista frakció véleményét ilyen módon összefoglalni, hogy közöttünk még van helye a párbeszédnek, és közöttünk még megvan a lehetősége az együttműködésnek is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 406 2000.11.07. 1:41  373-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azt gondolom, hogy ha a kormány terjesztette volna be ezt a törvényjavaslatot, akkor bizonyára végtelen gondossággal áttekintette volna az összes címzett támogatásra pályázott egészségügyi beruházást, amelyet forráshiány miatt részben nem tudtak befejezni vagy nem tudtak időben befejezni.

Bizonyára akkor a kormány figyelmét az is felkeltette volna, amit a hozzászólásokban képviselőtársaim hangsúlyoztak, hogy az orvostechnológia olyan mértékben inflációérzékeny, hogy a megtervezés pillanatához képest egy vagy két év múlva már jelentős forráshiányt maga az előidéz, hogy ezt az orvostechnológiát oda kell telepíteni. És akkor a kormány figyelmét bizonyára nem kerülte volna el a Szatmár-Beregi Kórház befejezetlen rekonstrukciója se, amelynek a kórházon kívül eső okok miatt jelentős hiánya van a rekonstrukció befejezéséhez.

Én őszintén szólva abban reménykedem, hogy amikor a módosító indítványokat megtárgyaljuk, akkor valamennyi indokolt módosító indítványt a kormány a szükséges mértékben és a szükséges pénzügyi eszközökkel támogatni képes, és azt gondolom, hogy akkor ez az indítvány - legalábbis a nagyon nagy szükséget szenvedő önkormányzatok számára - valamelyes kárenyhítésként is működni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(22.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 426 2000.11.07. 2:13  373-447

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőként is megértéssel tudom fogadni azokat a kormánypárti indítványokat, amelyek a képviselő urak és hölgyek saját településük környezetében szeretnének megvalósítani vagy befejeztetni félbe hagyott beruházásokat. Államtitkár úr elegáns válasza azonban engem innentől kezdve hatalmas aggodalommal tölt el. Államtitkár úr azt mondta a hozzászólásában, arra kéri az Országgyűlést, hogy Perlaki képviselő úr indítványát, benne a két kórház befejezését, az Országgyűlés támogassa. És innentől kezdve mindaddig, amíg erről a törvényjavaslatról és a módosító indítványról az Országgyűlés nem szavaz, annak a 90 ezer embernek az ellátásáért felelős kórházért fogok aggódni és Lengyel képviselőtársamért is fogok aggódni és még sorolhatnám, hogy ki mindenkiért, akik nincsenek benne ebben a kettőben.

Ezért hát amennyiben félreértettem volna államtitkár úr mondatait, akkor kérem, még most az általános vita idején nyugtasson meg bennünket, hogy ez az indokolt kérésünk és bent lévő módosító indítványunk elfogadásra fog találni, és a kormány támogatására és remélhetőleg kormánypárti képviselőtársaink támogatására is, hiszen az egészségügyi bizottsági ülésen a kormány fogadókésznek mutatkozott erre az indítványra, ahogy Perlaki képviselőtársam is azt mondta, hogy tud erről a gondról, és maga is támogatni fogja, nyilván ezért a frakciójában maga is - hogy is mondjam - segítséget fog kérni ennek a javaslatnak a támogatására. Ellenkező esetben, azt gondolom, nagyon nagy igazságtalanság fog történni az önök segítőkészségének örve alatt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 70 2000.11.09. 1:15  1-338

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, többek közt abban is különbözünk mi szocialisták önöktől, fideszesektől, hogy amit megígértünk, mi meg is akartuk tartani. Ez egy lényegi különbözőség közöttünk. És most visszatérve a reagálásokra, az, hogy önök ígérhettek volna nyugdíjemelést, azt a gazdaság növekvő teljesítménye határozta meg, amelyet az előző kormány alapozott meg. Önök azonban, miközben természetesen emlékezzenek vissza, még ingyen gyógyszert is ígértek a nagymamának, eközben kijátszották a nyugdíjasokat, a nyugdíjtörvény megváltoztatásával a magasabb nyugdíjasokat a kisnyugdíjasokkal szemben, és nem gondolom, hogy ezt valamifajta nagy fegyverténynek kellene nevezni.

Önök másodszor becsülik alul az infláció várható mértékét, másodszor becsülik alul a keresetkiáramlás valóságos mértékét, és ezért másodszor fogják becsapni a nyugdíjasokat a nyugdíjemelés mértékének a tervezésével, mert önöknek amúgy egyébként szokásuk az ígéreteket megtenni és azokat nem valóra váltani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 233 2000.11.09. 13:26  1-338

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt 387. számon terjesztette be módosítócsomagját a köztársaság költségvetéséhez. Ebből én két fejezetet szeretnék érinteni. A hozzászólásom 11 ajánlási pontot érint, ezek szinte mindegyike az egészségügyhöz, a társadalombiztosítás egészségügyi fejezetéhez kapcsolódik.

Javaslatunk megalapozott. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a megnövekedett kiadásokhoz a bevételi oldalon fedezetet biztosít módosító javaslatában.

Az egészségügyi minisztériumi fejezetben javaslatunk szerint jelentősen meg kell emelni azokat a pénzeszközöket, amelyekkel biztosítani lehet a biztonságos betegellátás, a diagnózis és terápia feltételeit.

 

 

(14.50)

 

Ebben a Házban már több alkalommal emeltünk szót azért, hogy a korszerű orvoslás korszerű műszereket igényel. Az előző kormány elhatározta, hogy ennek a műszerparknak a megújításához, cseréjéhez, a szükséges színvonalú ellátás biztosításához hozzákezd, azonban a jelenlegi kormány akaratából ezek a fejlesztési programok megrekedtek. Mivel azonban ezek az eszközök nagyon drágák, amortizációjuk igen gyors, nem tűrhető, hogy ezek a fejlesztések lelassuljanak vagy megakadjanak. Éppen ezért javasoljuk, hogy az alapradiológiai géppark korszerűsítéséhez a költségvetés biztosítson 2 milliárd forintnyi többletet a 2001. évben. Javasoljuk, hogy az aneszteziológiai és intenzív terápiás műszerek fejlesztéséhez a költségvetés biztosítson 2 milliárd forintnyi többletet.

Sokszor elmondtuk már példákkal illusztrálva, hogy miért szükséges ez a fejlesztés. Én azonban most egy olyan hivatkozással szeretnék előállni, amelyet talán kormánypárti képviselőtársaim is megfontolhatónak vélnek. A diagnózis és az ellátás az önök által is oly kedvelt és fejlesztésre méltónak ítélt sürgősségi betegellátáshoz kapcsolódik. Mert hát mit is jelent ez a sürgősségi betegellátás? Azt, hogy a rászoruló beteg a lehetségesen leggyorsabb időben a legkorszerűbb módon legyen ellátva, mert így kímélhető meg a beteg élete, így a legkisebb az egészségkárosodás, és így lehet gazdaságosan működtetni egy olyan egészségügyi ellátó rendszert, amelyben egyébként is kevés a pénz, az eszköz és az ellátó személyzet.

Az alapradiológiai géppark korszerűsítése meggyorsítja, hatékonnyá teszi és ezáltal gazdaságossá is a diagnózist. A beavatkozáshoz szükséges és a betegellátás biztonságához elengedhetetlen aneszteziológiai és intenzív terápiás műszerpark ugyanezt a célt szolgálja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az ide fordított pénzek nem tartoznak sem a teljesíthetetlen kívánságműsorba, sem a vágyteljesítő fantáziálás körébe, sem a megalapozatlanság vádja nem illetheti a Magyar Szocialista Pártot ezért a módosító indítványért.

Magyarországon évente 60 ezer új daganatos beteg jut el a diagnózisig, és sajnos sokuk az ellátás elégtelensége miatt hal meg, miközben a korszerű terápiás eszközök birtokában élhetne. Éppen ezért nem értjük, hogy miért torpant meg az onkoradiológiai géppark fejlesztése, és miért kényszerül ezáltal a kormány arra, hogy egyetemi klinikáktól vonjon meg a daganatos betegek kezeléséhez szükséges műszereket csak azért, hogy az ország más területein is elkezdődhessen egy olyan beruházás, amelynek a folytatására valószínűleg a következő években ugyanez a kormány ugyancsak nem adna lényegesen több pénzt.

Nem értjük, hogy ha az egészségfejlesztési stratégiának lényeges eleme, hogy az elkerülhető halálokok csökkenjenek, akkor addig, ameddig ez a stratégiai program, amelyhez ugyancsak nem áll elegendő forrás sem - és úgy tűnik, egyelőre elegendő gondolati tőke sem - rendelkezésre, a már megbetegedetteknek miért kell az ellátásukban hátrányt szenvedni egy olyan időszakban, amikor a gazdaság állapota lehetővé tenné, hogy rajtuk segíteni lehessen.

Javasoljuk ebben a módosítócsomagban, hogy azokat a civil szervezeteket, amelyeknek lényeges részük van a betegek és az egészségesek felvilágosításában, a segítségnyújtásban, ne különböztesse meg hátrányosan a következő évek költségvetéseiben a kormány. Ezért javasoljuk, hogy a Vöröskereszt szervezetének támogatására 2001-ben 50 millió forint többlet jusson, és azt is javasoljuk, hogy 2002-ben, amikor a kormány szándéka szerint ezt a támogatást megfelezi, ezt állítsa vissza az eredeti támogatási mértékre.

A módosítócsomagnak ugyancsak lényeges eleme egy, költségkihatását tekintve igazán kicsi módosító indítvány. Ez pedig arról szól, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat kapjon 30 millió forintot olyan műszerek telepítésére, amelyeknek segítségével a csontvelő-donációra váró betegek donorkiválasztásában segíteni lehet. Egy gyermek példája mutatott rá nem olyan régen, hogy a csontvelődonorhoz való hozzájutást például az is akadályozza, hogy ma Magyarországon naponta öt, donornak jelentkezőnél többet nem tudnak szűrni. Éppen ezért ebből a 30 millió forintból az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója szerint a regionális centrumokba műszereket lehetne telepíteni. Kapcsolódó módosító indítványunkban kivesszük a szocialisták módosítócsomagjából és újra benyújtjuk a donortipizálásra szolgáló eszközfejlesztési javaslatunkat, azzal a megfontolással, hogy a kormány talán az utolsó pillanatban mégis hallgatni fog az élet által diktált segítségkérés kapcsán arra a javaslatunkra, hogy ezt a műszert nekik biztosítani szükséges.

A módosítócsomagunk másik nagy része a társadalombiztosítást érinti - melynek önállóságát a kormány az elmúlt napokban szüntette meg egy szavazással -, az Egészségbiztosítási Alap költségeit, költségvetését dolgozzuk át. A kormány adós az adó- és járuléktörvények módosítása után azzal, hogy elénk tárja, hogy a társadalombiztosítás és benne az egészségbiztosítás költségvetését milyen kiadások és bevételek fogják megalapozni. Egyetlen dolog biztos előttünk, hogy a kedden elfogadott, az egészségbiztosítás költségvetését érintő módosító indítvány elfogadásával érdemben változik az Egészségbiztosítási Alap 2000. évi költségvetése, mégpedig olyan módon, hogy a kormány számára is világossá vált, hogy a 2000-re tervezett kiadások nem tarthatók. Nem tarthatók a kiadások a gyógyító-megelőző ellátásoknál, nem tarthatók a kiadások a gyógyszerkasszánál. Csak két számra emlékeztetném képviselőtársaimat. A kiadások oldalán a kormány 2000-re 767 milliárd forintot tervezett, és most ezzel a módosító indítvánnyal 781 milliárd 709 millió forintra emelte meg. A gyógyszer-előirányzatnál 350 milliárd forinttal tervezett és most 152 milliárd forintot hagyott jóvá. Csakhogy erre a kevesebb összegre tervezte meg a 2001. évi kiadásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik még tudnak számolni és figyelni, tessenek eldönteni, hogy meg kellett-e emelni 152 milliárd forintra a gyógyszerkasszát 2000-ben! Ha meg kellett és indokolt volt, akkor mi az, ami önöket még mindig a mellett az indítvány mellett tartja, hogy 2001-ben pedig elég lesz a 147 milliárd forint? Ha azonban úgy gondolják, hogy ezt önök nem fogják elkölteni 2000-ben, hanem át fogják adni a fekvőbetegkasszának, ahol most a kórházaknak azzal kell szembenézni, hogy nem tudnak a betegek gyógyítására elegendő pénzt fordítani, akkor miért van, hogy a gyógyító-megelőző ellátásoknak az egyéb kasszáit önök nem emelik meg, még abban a mértékben sem, hogy ezek a kiadások legalább az infláció mértékével emelkedjenek.

 

 

(15.00)

 

Hogyan gondolják önök, hogy ha a 2000. évi tényről a 2001. évi tervhez képest alig 6 százalékos a növekmény, akkor hogyan fogjuk ebből tudni, vagy hogyan fogják önök ebből kiállni a 20 százalékos egészségügyi dolgozói béremelést? Hogyan tudjuk állni a gyógyszerkiadásokat, amelyeknek növekménye ma még megjósolhatatlan, azokat a dologi kiadásokat, amelyeket elkerülhetetlenül érinteni fog az infláció; azokat a szükséges pótlásokat és fejlesztéseket, amelyeket most már az intézményekre hárítanak?

Szeretném, ha a szocialista frakció módosító indítványát önök mégis megfontolnák, és megemelnék az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének bevételi oldalát legalább annyival, hogy a kiadási oldalon a minimálisan szükséges tervezésekre legyen elég pénz, legyen elég pénz gyógyszerre, a járóbetegkasszára, a fekvőbetegkasszára és a háziorvosokra, akiknek már amúgy is hatalmas terhek vannak a vállukon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magánosítás, melyet önök elterveztek, pénzügyi fedezet nélkül, tőkemegtérülési konstrukciók nélkül nem megoldás, és semmi más nem következik az önök tervezéséből, mint a betegekre háruló nagyobb kiadások és az egészségügyi ellátórendszer összeomlása.

Mielőtt azt mondanák, hogy a javaslataink megalapozatlanok és a kiadásaink csak puszta elvárások, azt javasolom, hogy a Szocialista Párt módosító indítványait legalább előtte olvassák el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 86 2000.11.10. 2:13  1-349

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Támogatandó Kupa Mihály képviselőtársam indítványát, szeretném ezt az indítványt a magunk indítványaival megerősíteni. A Magyar Szocialista Párt módosító csomagjában az 512-516. ajánlási számokon benyújtott módosító indítványaiban az egészségügyi intézmények garantált működéséhez szükséges gép-műszer beszerzésekre kíván többletforrásokat nyújtani.

A másik indítványa, amely az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében a bevételi és a kiadási oldalon a háziorvosi, járó- és fekvőbetegkasszát ezzel arányosan emelné, azt a célt szolgálja, hogy a képviselő úr által is elmondott és általunk is szükségesnek és elengedhetetlennek tartott működési biztonságot megteremtsük. Ebben fedezetet találunk egy bővülő kasszában a béremelésekre és azokra a működési kiadásokra, amelyeket végtelenül egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy fűtés, világítás, intézményfenntartás, gyógyszer. Ellenkező esetben ugyanis az intézményekben a dolgozók bérkövetelése áll versenyben a betegek ellátásának biztonsági igényeivel, a gyógyszerelésével.

 

 

(11.00)

 

Én azt gondolom, hogy az a tény, hogy a kormánynak van olyan kívánsága, hogy ebben az évben a dolgozók béremelése képezzen elsőbbséget, puszta kívánság addig, ameddig ennek a lehetőségeit meg nem teremtik.

A lehetőség pedig abban van, hogy a valóságos járulékforrások mellett, a központi költségvetés többlettámogatása mellett ennek az egészségbiztosítás kasszájában fedezetet kell teremteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 100 2000.11.10. 2:11  1-349

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a szót, elnök úr. Azért nem elég, mert egyszerűen nem telik ki, ezt nem tudom ennél világosabban elmondani. Meg tetszettek tervezni 2000-re a társadalombiztosítás költségvetését, és úgy lett elég erre az évre, hogy az egészségügyi minisztériumi fejezetből tetszettek oda átcsoportosítani, és közel 30 milliárd forintot tetszettek még hozzátenni az állami költségvetés különféle átadott sorain, hogy elég legyen gyógyszerre, és mindig erre az egy sorra tetszettek hivatkozni. Úgy nem lesz elég, hogy arra épül a tervezés 2001-ben, amennyit megterveztek 2000-re. Durván 40 milliárd forinttal lett több, mint a tervezés, és nagyon nagy oktalanság azt gondolni, hogy miközben az ágazat reformjában és minden másban semmilyen lépés nem történt, 2001-ben annyi lesz elég, mint 2000-ben volt, holott vannak olyan inflációs tételek, amelyeket sajnos az intézményeknek el kell szenvedniük, még ha ezek csak az átlagos infláció mértékét is fogják elérni, és ott van az igény, hogy az a 20 százalékos béremelés megvalósuljon.

Csak egy mozzanat: önök azt mondják, jövőre elég lesz 147 milliárd, azt mondták, az idén elég lesz 135 milliárd. Most már ott tartunk, hogy az idén kell 152 milliárd, és önök még mindig makacsul állítják, hogy 2001-ben elég lesz 147 milliárd. Kérdezem én, hogy ki nevezhető gondos tervezőnek: aki a lehetetlenre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vállalkozik vagy aki az alapokat is megteremti hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 44 2000.11.27. 9:38  37-48

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 17. ajánlási pontban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szocialista képviselők arra tettek javaslatot, hogy a címzett támogatás maradványából a szatmár-beregi kórház rekonstrukcióját befejezhessék.

Szeretném a tisztelt Háznak felidézni az egészségügyi és szociális bizottságban lefolytatott általános vitát Perlaki képviselő úr önálló indítványáról, amellyel a képviselő úr először ismertette meg az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságával azt a javaslatát, hogy a címzett és céltámogatási maradványt befejezetlen beruházások befejezésére költhessék el.

A vitában részt vettek a kormánypártok és az ellenzék képviselői, és bár az indítványt magát támogatni nagyon nehéz volt, hiszen jól látható volt már a kezdet kezdetén, hogy nem teljes az a kör, amelyet ennek a javaslatnak érintenie kellene, mégis úgy gondoltuk, hogy ha van ilyen felhasználható maradvány, és a kormánynak szándékában áll megsegíteni azokat az önkormányzatokat, amelyeknek a területén egészségügyi vagy önkormányzati beruházások forráshiány miatt megálltak, és nem lettek befejezve, akkor ezt a gondolatot pártolnunk kell.

 

 

(15.40)

 

Perlaki képviselő úrnak a bizottság ülésén feltettem azt a kérdést, hogy a képviselő úr ismeri-e, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében létezik egy intézmény, amelyet szatmár-beregi kórház néven ismerünk, és amely a szatmár-beregi térség betegeinek fekvőbeteg-ellátását biztosítja, amely beruházás most már forráshiány miatt elakadt, és amelyet a részátadások során az egészségügyi miniszter minden felavató ünnepségen mintaértékű beruházásnak, mások által követendő modellkísérletnek minősített, és amelyet minden lehetséges alkalommal támogatásáról biztosított.

A térségnek ez a fekvőbeteg-ellátó intézménye évek óta vajúdik. Számtalanszor változott a szabályozó rendszer. Megváltoztak a minimumfeltételek, megváltoztak a kivitelezési költségek, és ezért kerülhetett most abba a helyzetbe, hogy a fehérgyarmati telephelyének befejezéséhez pénzt kér, mert a jelenleg rendelkezésére álló források kimerültek. Azon a bizottsági ülésen képviselőtársam azt mondta, hogy igen, ismeri ezt a problémát, jogosnak tartja a térség igényét. A Belügyminisztérium bizottságban jelen lévő képviselője azt mondta, hogy igen, ismeri ezt a problémát, és támogatni fogják a módosító indítványt, amelynek során befogadásra kerülhet a szatmár-beregi kórház támogatása is.

Ez volt az a vita, amelyben párthovatartozástól függetlenül támogattunk egy szakmailag elvben elfogadható javaslatot, mert mindannyian átéreztük, hogy több tízezer ember ellátása függ a mi támogató javaslatunktól. Ezért beadtuk a módosító indítványt, beadta a módosító indítványt Mádi László fideszes képviselőtársam, és beadtuk a módosító indítványt mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szocialista képviselők is.

Az indítványunknak két része volt. Egyik része arról szólt, hogy emeljük meg a felhasználható címzett beruházási kiegészítő keretet, a másik része pedig, hogy eltérő mértékben ugyan, de támogassuk a szatmár-beregi kórház rekonstrukciójának befejezését.

A részletes vita során azzal kellett szembesülnünk az egészségügyi bizottságban, hogy a korábbi véleményét megváltoztatva képviselőtársam és a Belügyminisztérium képviselője elzárkózott a módosító indítványok támogatásától. Így hát ezt az indítványt sem az egészségügyi bizottság, sem a későbbiekben a költségvetési bizottság kormánypárti többsége nem támogatta.

Azért szeretnék az indítványom vagy az indítványunk mellett érvelni, mert a megyei önkormányzatnak, amely működésre, működtetésre átvette ezt az intézményt, nem lesz elég pénze a beruházás befejezésére. Ott áll egy háromnegyed részben kész intézmény, egy modellértékűnek tartott rekonstrukció, egy olyan struktúra, amelyet korszerűnek minősített az egészségügyi miniszter, és amely szolgálná a térség betegellátását. Ha ez a beruházás nem fejeződik be, akkor a szatmár-beregi térség közegészségügyi szempontból veszélyeztetett térsége nem tudja megvalósítani a fertőzőosztálya rekonstrukcióját. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaim közül azokat, akiket egyáltalán érdekel ez a téma, hogy közegészségügyi és járványügyi szempontból az ÁNTSZ kötelezte ezt az intézményt arra, hogy fertőzőosztályt működtessen.

Másfelől pedig ez a beruházás olyan betegellátási szolgáltatásokat nyújt, amelyek, ha kiesnek a szatmár-beregi kórház ellátó köréből, akkor aránytalanul nagy terhet fognak róni a megye más egészségügyi, fekvőbeteg-ellátó intézményeire. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legszűkebb a fekvőbeteg-ellátó kapacitás. Míg az ország boldogabbik végében a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma minden megyében meghaladja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adatokat, a kormány nem kívánja támogatni egy fekvőbeteg-ellátó intézmény rekonstrukcióját. Itt olyan krónikus és akut betegek ellátása történik meg, akiknek az utaztatása az egészségi állapot romlásával jár, és akiknek nincsen pénzük, hogy más egészségügyi intézményben kereshessenek gyógyulást.

Én belátom, hogy a források szűkösek. Minden szempontot méltányolni vagyok képes, csak azt az egyet nem, hogy miközben módja és lehetősége lett volna az előterjesztőnek és az eredeti változatában a Belügyminisztériumnak is végiggondolni, hogy milyen beruházásokra kérhetnek még kiegészítő forrásokat az önkormányzatok, eközben nem gondolt erre a kórházra; hogy miközben képviselők a megyében már mindenhol elmondták, hogy meglesz a szatmár-beregi kórház rekonstrukciójára a kiegészítő pénz, úgy találják a mai napon, hogy nem fontos megtartani az adott szavukat.

Tisztelt Országgyűlés! Még nem történt meg a szavazás a parlamentben, ezért azt gondolom, hogy még nem elkésett a mi kérésünk és javaslatunk. Tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat, gondoljanak arra a több tízezer beteg felnőttre és gyerekre, akiknek az ellátása függ ennek a kórháznak a befejezésétől, és támogassák ezeket az indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 103 2000.12.04. 2:06  41-250

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a települési önkormányzatok helyzetéről és kötelezettségvállalásáról beszélünk, akkor meg kell emlékezni - bár nem ebben a fejezetben van - az ajánlás 77. számú indítványáról, amelyet Mádi László és más fideszes képviselők tettek, és amelyben az önkormányzatokat egészségügyi céltartalék képzésére kötelezik. Ez az egészségügyi céltartalék-kötelezettség az önkormányzatokat úgy terheli, hogy erre semmilyen forrásuk nincsen, ellenkezőleg: saját bevételeik terhére kell ezt a kötelezettséget felvállalniuk.

Látszólag ez egy fontos indítvány, hiszen az önkormányzatok, amelyek tulajdonosai a településen lévő fogászati és alapellátási szolgáltatásoknak, ilyen módon kötelezően el fogják látni a feladataikat. Ezzel csak két probléma van, kedves képviselőtársaim: egyfelől a települési önkormányzatoknak rengeteg olyan alapfeladata van, amelyekben a saját forrásaikkal kell kiegészíteni az elégtelen állami normatívát; másfelől ez arról szól, hogy a településeket arra kényszerítik - csak egészen kicsit burkoltan -, hogy adják el a településen lévő önkormányzati tulajdonú alapellátó rendelőiket, és privatizálják ezt a háziorvosi szolgálatot, miközben a másik oldalról ezeknek az orvosoknak nem lesz a befektetett tőke megtérülésére semmilyen esélyük. Hiszen azt mondja ez a javaslat a 2. pontjában, hogy amennyiben az önkormányzatok eladták ezt a rendelőt, már nem lesz céltartalék-képzési kötelezettségük. Egyfelől elmúlik felőlük ez a kötelezettség, és itt a kényszer, a másik oldalon pedig meg se tudnak felelni a kötelezettségnek, és a háziorvosoknak sincs több pénz a kasszájukban, hogy ezt a kötelezettséget felvállalhassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 243 2000.12.04. 7:38  41-250

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha frakciótársaimmal jól beosztjuk az időnket, akkor a hátralévő fejezetek tárgyalása során a rám eső időben, durván öt percben megvédhetem azokat a módosító indítványokat, amelyek tízmillió magyar állampolgártársunk egészségügyének feltételrendszerét, az ide jutó forrásokat, az ágazat fejlesztését szolgáló módosító indítványokat, és magának ennek a kimagasló hatékonyságú ágazatnak az érdekeit lennének hivatva valamelyest védeni.

Nem tudom, hogyan lehetne szégyenkezés nélkül beszélni ebben az Országgyűlésben, amelyiknek erre a fontos témára - mint a társadalombiztosítás 1900 milliárd forintja; mint az egészségügyi ágazat költségvetése - ebben a késő esti órában, időkeretben ennyi ideje és ennyi figyelme van.

Azt gondolom, tévednek azok a képviselőtársaim, akik azt hiszik, hogy hét óra tájban el lehet dugni egy olyan költségvetési vitában ezeket az indítványokat, amelyeknek a tárgyalási módja maga is méltatlan a Magyar Országgyűléshez.

A nagyon rövid időkeretre való tekintettel csak az 571., 572. általunk benyújtott ajánlási pontban, a 141., 142. ajánlási pontban, az ajánlási kötetnél a 279. pontban más képviselők által benyújtott indítvánnyal, továbbá a 225. és 226. pontban érintett ajánlásokkal összefüggésben szeretnék szólni.

Tisztelt Országgyűlés! Abban a kötetben szerepel, amelyet önök, kormánypárti képviselők is megkaptak - a Miniszterelnöki Hivatal adta ki -, hogy ennek a nagy hatékonyságú ágazatnak az állami költségvetésből finanszírozandó szolgáltatások működtetésére a következőket kellene fordítania: kutatás, oktatás, az egészségügyi ellátás célprogramjai infrastrukturális megteremtése, fejlesztési költségek. Ugyanott olvasható, hogy az ellátás színvonalának emelését közvetlenül biztosító gép- és műszerberuházások aránya és mértéke csökkent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nem engedték, hogy az Egészségügyi Minisztérium költségvetésében az ágazati célprogramokhoz műszerfejlesztéseket, többletforrást biztosítsunk, és most abba a lehetetlen helyzetbe kerültünk a képviselőtársaimmal, hogy egymástól, egymás fejezeteiből, egymás programjaiból kell a fejezeten belül forrásokat találni. Így történhetett meg, hogy miközben a daganatos betegségek kezelésére szolgáló programra nem került elég pénz, eközben képviselőtársaim arra kényszerülnek, hogy a debreceni egyetem ciklotronfejlesztéséből elvegyék az összes pénzt, és eltelepítsék az ország más végeihez, mondjuk, Szegedre és más megyei, önkormányzati kórházakba.

Így történt meg, hogy miközben a prevencióra is központi forrásokat kellene biztosítani, most a képviselőtársaim arra kényszerülnek, hogy a kutatás-fejlesztésből kelljen forrásokat előhozni az "Ép szív" program megvalósítására. Így fog megtörténni, hogy az egészségügy feltételrendszerének biztosítására, az aneszteziológia és intenzív terápiás eszközpark fejlesztésére mi pedig a minisztérium egyéb működési költségvetési kereteiből leszünk kénytelenek a módosító indítványainkkal forrást teremteni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a költségvetés így, ahogy a kormánypárti képviselők gondolják, megtervezik, módosító indítványaikkal átszabják, az egészségügy számára a hátralévő két évben veszett fejsze, ezért csak arra lehet javaslatot tenni, hogy mi az, ami ebből menthető - azt gondolom, nem sok minden. A módosító indítványok az ágazat alapvető forráshiányát nem tudják pótolni, még akkor sem, ha ezeknek a célprogramoknak a megvalósítását valamennyire is pótolni lesznek képesek, az állam ugyanis nem tartotta magára nézve kötelezőnek azt, amit leírt: ezeknek a fejlesztéseknek a forrása az állami költségvetés kell hogy legyen. Elnézi, hogy a fejlett országokhoz képest a közösségi források nálunk drasztikusan csökkennek; míg a körülöttünk lévő országokban a közfinanszírozás még mindig eléri a 90 százalékot, Magyarországon ez már nem éri el a 70-et, mert 69,1 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök alultervezték az inflációt, a pénzromlást, alultervezték a keresetkiáramlást követő járulékbevételt, nem engedték meg, hogy az egészségbiztosítás kasszájában többletforrások képződhessenek, de önök megengedik, hogy a Magyar Televízió köztartozását egy tollvonással elengedhessük, holott ez a forrás elegendő lett volna nagyon sok fejlesztési programra - az több, mint az a 3,2 milliárd forint, amennyit mi a kórházak ez évben hátralévő működéséhez még biztosítani szerettünk volna. Kármentésként mondjuk, hogy ne nyissák össze a kasszákat, hogy ne megint az ágazat maga legyen a vesztese a gyógyszerár-támogatások szűkreszabottságának. Miközben ez a kassza nem lesz tartható, önök képesek voltak beadni egy indítványt, és ebből a gyógyszerkeretből fognak havonta - képviselői indítványra - még 36 millió forintot elvonni a vényellenőrzésekre.

Van ebben a Házban kormánypárti képviselő, aki egyáltalán arra is odafigyel, hogy ez az ágazat működőképes legyen? Ha a mi indítványainkat nem fogadják meg, akkor legalább arra kérem önöket, hogy szíveskedjenek elolvasni a stratégiai füzeteket, és legalább valamennyi ismeretet szerezzenek meg az ágazat fejlesztése érdekében - legalábbis a stratégiai célokból.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

 

(19.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 78 2001.02.14. 2:16  53-59,64-147

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Azonosulva azzal a gondolattal, hogy minden gyermek érték és minden megszületendő gyermek is érték, mégis néhány dologra szeretném a figyelmét felhívni; természetesen ezeket a képviselő úr pontosan tudja, csak most nem idézte fel pontosan.

Igaza van Józan Péternek, amikor a demográfiai adatokat, amelyeket a képviselőtársam idehozott, felvázolja, és igaza van a képviselőtársamnak, hogy ezeket ebbe a vitába idehozta. Nem hozta azonban elénk azt a következtetést, amelyet a tanulmányból nyilvánvalóan le lehetett volna szűrni: hogy a hazai demográfiai helyzetet az önök által ajánlott törvényjavaslattal megváltoztatni nem lehet. Ha igaz a tanulmány többi része, akkor igaz az a megállapítás is: általános törvény, hogy hagyományos társadalmakban a termékenység és a halandóság magas, modern társadalmakban alacsony. Én tehát szeretném, ha ez a javaslat megmaradna a maga korlátozott keretei és lehetőségei között a pozitívumaival együtt. Ha tudniillik létezett egy lehetőség a nagymamák gyesre való jogosultsága körében, akkor nem törvényjavaslatot kellett volna készíteni, hanem azt meg kellett volna ismertetni mindenkivel, akikről önök úgy gondolják, hogy ezt a lehetőséget nem ismerték eddig.

Létezik egy másik megoldás: meg kellett volna adni a családoknak annak lehetőségét, hogy ne kerüljenek anyagilag nehéz helyzetbe gyermekvállalással. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor meg kellene emelni a családi pótlékot, a gyest, és akkor kellene támogatni a gyerekeket. De ez most pillanatnyilag nem választható megoldás az önök javaslata szerint.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 94 2001.02.14. 1:55  53-59,64-147

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha szerényebbek lettek volna, amikor előterjesztették ezt a törvénymódosítást, és a módosítás így hangzott volna, hogy az eddig méltányossági alapon járó ellátást most innentől kezdve alanyi jogon meghatározott követelmények teljesítése esetén igénybe lehetne venni, akkor most arról vitatkoznánk, hogy hogyan lehetne ezt jobbá tenni.

De ön arra használta fel ezt a törvényjavaslatot, hogy egyben elkezdte a Bokros-csomag kritikáját, tele számtalan valótlan elemmel, hogy megvádolta az előző kormányt és a mostani ellenzéket, hogy érzéketlen a családok problémája iránt, és azt mondta, hogy nekünk nem egyforma minden gyerek. Én pedig azt gondolom, hogy ezért kell beszállnunk ebbe a nem igazán méltó vitába, hogy elmondhassuk, az önök javaslata létezett a valóságban eddig is, és amit hozzá tetszenek tenni, az nem valóságos kedvezmény, hanem csak szó, képviselő asszony, semmi más, csak szó.

És hogy hol kell élni a nagymamának és a szülőnek? A képviselő asszony mondta a bizottságban: az önkormányzati gyámhatóságok feladata majd az ellenőrzés, hogy tényleg egy helyen lakjanak, ne csak papírformáról legyen szó, hogy például felveszik a nagymama nevére ezt a gyest. Én akkor, azt gondolom, valamit döntsünk el: ha kitart egy álláspont mellett a bizottságban, akkor tessék azt a Ház előtt is képviselni, különben megtörténhet, hogy az ember elhozza a bizottsági jegyzőkönyvet és felolvassa.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 130 2001.02.14. 1:33  53-59,64-147

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Megoldja-e ez a törvénymódosítási javaslat azt a problémát, hogy kevés gyerek születik? Azt tudjuk mondani, mert önök is ezzel egyet tudnak érteni, hogy érdemben nem. Meg tudja-e változtatni azt a demográfiai állapotot, krízishelyzetet, amiben ma Magyarország van? Azt tudjuk mondani, hogy nem. Meg tudja-e változtatni a családok gyermekvállalási lehetőségét ez a felkínált megoldás? Azt tudjuk mondani, hogy nem. Megoldja-e ez a törvénymódosítási javaslat a negyven év fölötti, a munka világából kikerült nők foglalkoztatását? Azt tudjuk mondani, hogy nem.

Ez a törvényjavaslat nem tud megoldani mást, mint hogy néhány nagyszülőnek segít, hogy a gyermekvállalás gondjaiban részt vehessen, és ezért megkaphassa a gyest. Ez a legtöbb, amit erről a törvényjavaslatról el tudunk mondani. Annak a néhánynak is fogunk örülni, ettől azonban ezt a törvényjavaslatot még nem kellett volna behozni a Ház elé, mert igazából azokra a problémákra, amelyek ebben a vitában és főleg Koltai képviselőtársam mostani hozzászólásában felvetődtek, ez a javaslat semmilyen megoldást nem hoz.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 8 2001.02.15. 4:34  1-65,77-97

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi és szociális bizottság február 7-én megtárgyalta, 10 igen és 3 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta az elénk terjesztett országgyűlési határozattervezetet.

A bizottságban a szakértők ismertetése után elsősorban kérdésfeltevés és konzultáció zajlott, nem volt érdemi vita, hiszen a parlamenti pártok képviselői nem fogalmaztak meg egymástól markánsan eltérő véleményeket, és azok ezért nem is ütközhettek a bizottságban. Én a tisztelt Házzal elsősorban azokat a kérdéseket szeretném megismertetni, amelyekkel a bizottság foglalkozott, és amelyeket ajánlunk a tisztelt Ház és az előterjesztők figyelmébe. Három fő kérdés körül zajlott a megbeszélés.

Az első, hogy valóban alkalmas-e a stratégiai fő irány meghatározására az előterjesztők által kínált megfogalmazás, valóban a munkavédelem stratégiai céljaként azt kell-e megfogalmazni, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket. A bizottságban jelen lévő képviselőtársaimmal ezt a mondatot egy nehezen értelmezhető, nehezen lefordítható, a maga elvontságában egy nehezen kezelhető kifejezésnek tartjuk. Mi ugyanis azt gondoljuk, hogy abban a helyzetben, amelyben jelenleg vagyunk, részben a munka világában végre megtörtént változások, a munkaegészségügy helyzete, a munkavállalók egészségügyi kockázatainak jelentős növekedése mellett, miközben élő, működő, az európai joggal összhangban lévő munkavédelmi szabályaink vannak, a szabályozásnak a normákhoz kell igazodni, és nem egy olyan társadalmi elváráshoz, amely pillanatról pillanatra változik, és amelynek a mértéke igazából inkább afelé irányítja a munkavállalót és a munkáltatót, hogy a normától a munkavállaló számára hátrányosan térhessen el.

A másik ilyen kérdés, hogy a munkavédelemről szóló programban eldönthető-e egy olyan fontos kérdés, hogy az elkülönített baleset-biztosítási ág létrehozható, illetve létrehozandó-e. Ha ezzel az országgyűlési határozattal, amelyet a Ház elfogad, elfogadjuk ezt a kitételt is, akkor ez egy önmagát továbbvivő folyamat lesz. Ez azt jelenti, hogy ha az Országgyűlés határoz arról, hogy a munkavédelemről szóló programban elkülönített baleset-biztosítási ágazat van, ez persze kedvező lehet a munka világában élőknek, minden dolgozónak. De vannak ennek a javaslatnak olyan mozzanatai, amelyek lényegesen gondosabb előkészítést, körültekintést, megfontolást igényelnek. Mi úgy érezzük, hogy a kockázat nem merül ki abban, amelyet most a miniszter úr is megfogalmazott, és a bizottságban is elhangzott, hogy átmenetileg megnöveli a munkavállalók és a munkáltatók terheit.

A harmadik ilyen kérdés: hogyan kapcsolódik a munkavédelem programjához a foglalkozási rehabilitáció, miközben nem érintjük az egész rokkantnyugdíjas kérdést. A vitában fel fogunk szólalni a képviselőtársaimmal, és kifejtjük azokat a kérdéseket, amelyek a bizottságban a továbbiakban még felmerültek. Ezekkel az aggályokkal ajánlja az egészségügyi és szociális bizottság általános vitára ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 58 2001.02.15. 9:54  1-65,77-97

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az 1993. évi XCIII. törvény, amely a munkavédelemről rendelkezik, azért jött létre, hogy - a törvény szövegét idézzem -: "az alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és munkakörülményeik humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket".

Tisztelt Országgyűlés! Ehhez a törvényhez szorosan hozzátartozik ez az országgyűlési határozati javaslat, amelyet az előterjesztők véleménye szerint olyan egyeztetési munka előzött meg, hogy az érdekeltek, a résztvevők konszenzusa kísérte a beterjesztését. Én, miközben ennek az országgyűlési határozattervezetnek minden erényét képes vagyok elismerni, azt gondolom, ennek a konszenzusnak az volt az ára, hogy ebbe az anyagba bekerült minden, amit az érdekeltek fontosnak gondoltak. Ezért tehát ez a program, ma már inkább azt mondhatjuk, egy olyan, nagyon jó szándékú és szükséges kívánsággyűjtemény, amely jóval túlmegy a reális megvalósíthatóság lehetőségein, mert ez a program, amelyik a maga teljességében előttünk van, nem kap igazából olyan támogatást, hogy a megvalósulásra belátható időn belül esély legyen.

Néhány példával szeretném ezt alátámasztani. Az előterjesztő azt mondja, hogy a munkabalesetek száma 1989-ben 80 ezer körül volt, és szerencsére ez 1998-ban 28 688-ra csökkent. Ugyanez az előterjesztés azt is megfogalmazza, hogy a foglalkozási ártalmak 1996 és '98 között gyakorlatilag stagnáltak. Ne vizsgáljuk meg most, hogy a '89 és '96 közötti időszak, ami a munkabalesetek vizsgálati idejére vonatkozik, egyáltalán összehasonlítható-e a '96 és '98 között regisztrált foglalkozási megbetegedésekkel, hiszen olyan távol áll egymástól a vizsgált időtáv, hogy semmilyen következtetést nem lehet levonni, összehasonlításra sem érdemes ez a két adat.

Az előterjesztés nem megy tovább ennek a két számnak a közlésénél, meg sem próbálja fölvázolni, hogy a munkabalesetek számának csökkenése mögött valóságos tendencia áll-e; hogy valóban csökkentek-e ezek a munkabalesetek, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a munka világának szerkezete olyan mértékben változott meg, hogy a számunkra nyilvánvalóan előkerülhető balesetek megismerhetőkké váltak, és arról sem mond semmit, hogy ezek a meg nem ismert balesetek igazából hogyan kerültek ki a látóterünkből.

A megvizsgált foglalkozási megbetegedések táblázatával is nagyon nagy baj van. Mert miközben fölsorol néhány ágazatot, amelyben megvizsgálja a foglalkozási megbetegedéseket, az az érdekes tény látszik belőle, hogy például a könnyűiparban, amely közismerten a foglalkozási megbetegedések szempontjából - zaj, por és egyéb okoknál fogva - fokozott kockázatot viselő munkahely, stagnált a foglalkozási megbetegedések száma, még csak kísérletet sem tesz ez az előterjesztés arra, hogy nem fizikai foglalkozási ártalmakat elénk hozzon, és megvizsgáljon.

Az előterjesztés foglalkozik azzal, hogy a világban nőnek a foglalkozási megbetegedések, részben azért, mert ugye új eljárások és technológiák vezetődnek be, részben azért, mert a fizikai munkahelyi ártalmakon túl a lelki megbetegedések, foglalkozási megbetegedések száma is nő. Ma azonban nem tudjuk, hogy Magyarországon ebben a tekintetben hogyan állunk.

Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy olyan példát előhozni, amely valamelyik nap az újságok lapjain jelent meg. A mentőszolgálat dolgozói súlyos pszichotraumát szenvednek minden nap, amikor szembe kell nézniük azokkal a balesetekkel, emberi tragédiákkal, amikor nem tudnak segíteni, és ezt a pszichés traumát senki sem segít nekik feldolgozni. Egyfelől tudnunk kell, hogy létezik, hat az emberi egészségre egy ilyen trauma, másfelől ebben óriási a lemaradásunk, hogy ezeket a traumákat megismerjük, regisztráljuk. És attól végképp nagyon messze állunk, hogy segíteni tudjunk vagy akarjunk rajtuk.

 

 

(11.10)

 

Mondhatnék ezer másik példát: azt, hogy hogyan változik a munka kockázata; a foglalkozási megbetegedéseket hogyan növeli meg az a tény, hogy a munka világának szerkezete úgy változik, hogy önfoglalkoztatók és kisfoglalkoztatók sora jött létre, ahol nem a technológiai színvonal növelésével növelhető meg a termelés, termelékenység, hanem hogy az ember magát adja hozzá, és segíti ki az alacsony technológiai színvonalat. Még csak a kockázatát sem tudjuk megbecsülni ma, hogy mekkora emberi áldozatot hozunk ezen a téren. Nem tudjuk megbecsülni, de azért kérdésként felvethetjük, hogy a munka törvénykönyvének az a változása, amelyet most a kormány tervez és amelyik jelentősen a munkavállaló hátrányára változtatja meg a munkaidő és a pihenőidő arányát, elosztását, vajon összhangban van-e ezzel az országgyűlési programmal, vajon ezáltal a foglalkozási megbetegedések, ne adj' isten, a munkabalesetek kockázatát csökkenteni fogjuk-e, ha ez a változtatás a munkavállalók kárára így fog megvalósulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon nagy igényű program, amelyik előttünk fekszik, rendkívül széles a téma, amit felölel, a bizottsági összefoglalóban a három nagy, általunk kockázatosnak és bizonyos mértékig kidolgozatlannak tartott témát már említettem. Arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy miközben az a jogos igény, hogy a humán erőforrások megtartását, a kockázatok minimalizálását tűzzük ki, ez a program nem ad igazi fogódzókat, és elsősorban a munkavédelmi felügyelők és némiképp a medikalizáció irányába tolja el ennek a programnak a megvalósítását. Ha képviselőtársaim elolvassák a programot, látják, hogy nagyon sok feladatot rónak az egészségügyi ellátórendszerre, olyat, amelyikkel, úgy gondolom, pont multiszektoriális jellege miatt nem lenne szabad csak az egészségügynek foglalkoznia.

Ezért azt szeretném, ha az anyag készítői bizonyos mértékig engednének a követelményekből, úgy gondolom, hogy kevesebb, jobban megtámogatott, anyagi erőforrásokkal is megsegített program hatékonyabb lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 588 2001.03.06. 16:46  386-606

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Schvarcz Tibor képviselőtársammal és más képviselőtársaimmal a 89., 93., 94., 114., 126., 128., 129., 131., 145., 169. ajánlási számok alatt nyújtottunk be egy módosítóindítvány-csomagot. Ez az indítványcsomag, tisztelt képviselőtársaim, több mint 15 ezer munkavállalót érint ma Magyarországon.

Nagy figyelemmel hallgattam a munka törvénykönyvének módosításáról ma este és éjszaka megtartott részletes vitát, és őszintén örültem mindazoknak a megszólalásoknak, amelyek arra irányultak, hogy a munkaszervezésben és a törvényi szabályozás szintjén hogyan lehetne összhangba hozni a gazdasági érdekeket a munkavállalók jogaival. És ezt még akkor is nagy figyelemmel hallgattam, ha képviselőtársaim hozzászólásai egy részével természetesen nem értettem egyet.

Én most arról a 15 ezer munkavállalóról beszélek, akiknek az élete olyan munkarendben folyik, amit most képviselőtársaim ezen a késő éjszakai órán saját bőrükön is megtapasztalhatnak. És ha mást nem, a saját bőrükön is megérezhetik, hogy bizony, egy ilyen ügyeleti időben, negyed kettőkor az ember már ingerült, türelmetlen, fáradt, a toleranciája és némiképp az ítélőképessége is alkalmasint hanyatlik. Az a különbség a 15 ezer munkavállaló és a parlamenti képviselők között, hogy ez egy önként választott lehetőség önöknek és nekem ma esete, alkalmanként háromhetente legfeljebb egy-egy alkalommal, míg annak a 15 ezernek körülbelül 38 évig havonta 5-ször, 6-szor, 8-szor vagy 14-szer. Nem lehet menet közben szünetet kérni, és reggeltől estig dolgoznak, aztán végigtöltik ügyeletben az életüket, és másnap reggel újra csak nem választhatják, hogy hazamennek vagy pihennek, és a munkájuk hibájából eredő szankciókkal már másnap vagy azonnal szembesülnek, míg itt, a Parlament falai között legfeljebb négyévente.

Tisztelt Képviselőtársaim! A ma még a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá eső munkavállalók a munkáltatók és az egészségügyi szolgáltatók világában bekövetkezett tulajdonosváltozások miatt egyre kevésbé esnek a Kjt. hatálya alá, és egyre többször kerülnek olyan szolgáltatókhoz munkavállalóként, ahol a tevékenységüket nem lehet másként megítélni, mint a munka világának többi szereplőjét, vagyis a munka törvénykönyve hatálya alá fognak kerülni.

Képviselőtársam és Őry Csaba államtitkár úr utalt rá, hogy a módosító csomagunk által érintett probléma valóságos, súlyos, a rendezés indokolt, sőt szükséges. Én azonban azt gondolom, nem tudjuk beérni azzal, hogy ezt a megállapítást háromhavonta vagy évente megtegyük.

Azért nem lehet ezzel beérni, mert a magyar bíróságok által az ügyeletidíj-tartozások során lefolytatott perek és ítéletek mind a munka törvénykönyvére alapozva születtek meg, és mert ma már mi, akik az Európai Közösségbe igyekszünk, ismerettel rendelkezünk, hogyan, milyen ajánlásokat fogalmaztak meg, illetve milyen határozatokat hozott az adott nemzeti bíróságokra nézve és az adott vitás felek kérései alapján különféle beadványok kapcsán az Európai Közösségek Bírósága.

Schvarcz Tibor képviselőtársam az általunk beadott módosítóindítvány-csomagot szakszerűen és részletekbe menően megindokolta. Én ezekből csak a figyelemfelhívás végett néhány dolgot ismét az önök színe elé hoznék, részben azok hangsúlyai miatt, részben pedig azért, mert úgy gondolom, még mindig lehetőség lesz arra, hogy az egészségügyi bizottságban kormánypárti képviselőtársaink által egyhangúlag támogatott módosító indítványokat a kormány megfontolja, és a maga számára is elfogadja és beépíti a munkatörvény könyve jelenlegi módosításába.

A legfontosabb szabály, amire javaslatot teszünk, az orvosi ügyelet definíciója. Ezzel a fogalommeghatározásnak az egészségügyi törvényből átvett szakasza kifejtésével meghatározzuk az orvosi ügyelet önállóan is megálló munkajogi fogalmát. Ezzel elkerülhetővé válnak az eddig ismert és a korábbi törvénymódosító javaslatokban is tetten érhető ellentmondások és bonyodalmak, amelyek abból erednek, hogy a teljes mértékben egyedülálló és sajátos orvosi ügyeletet a jogalkotó az általános munkajogi kategóriákkal akarja megragadni, mint például a készenléti és túlóra fogalmával.

 

 

(1.40)

 

 

Az eddigi megoldások kevés sikerrel és annál több ellentmondással jártak. Szeretnék arra utalni, hogy ezek az ellentmondások a munkaügyi perekben, a hatályos bírósági ítéletekben kellőképpen felszínre kerültek, és képviselőtársaim számára a bírósági ítéletek olvasásakor természetesen megismerhetők. Szeretnék arra is utalni, hogy ezek a fogalmak az Európai Közösségek Bírósága állásfoglalásában újra csak definiálva lettek, és tulajdonképpen arról szólnak, hogy az orvosi ügyeletben végzett munka nem osztható fel készenlétre állással és effektív munkavégzéssel.

Szeretnék felolvasni, megkockáztatva késő éjszaka a vitát követő és a jelen lévő képviselőtársaim rosszallását is abból a bírósági döntésből, amelyet 2000. október 3-án hozott az Európai Közösségek Bírósága. A bíróság elé a spanyol közegészségügyi ellátásban dolgozó orvosok egyesülete és a valenciai régió egészségügyi minisztériuma között fennálló vita kapcsán tettek fel kérdést az európai bíróságnak. Ebben azt az állásfoglalást hozta a bíróság - ezek az alapellátásban ügyeletet vállaló orvosok voltak -, hogy az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvosok ügyeleti ideje, amennyiben ezalatt az orvosnak az egészségügyi centrumban kell tartózkodnia, a 93/104-es irányelv értelmében teljes egészében munkaidőnek, illetőleg ahol ez helyénvaló, túlórának tekintendő.

Ezt a passzust azért kellett ideidéznem, mert a Gazdasági Minisztérium munkatársa a bizottsági vitában arra hivatkozott, hogy nem kell az orvosi ügyeletet úgy felfogni, mint folyamatos munkavégzést, hiszen az orvos a maga 16 órás ügyeleti idejében nem mindig dolgozik. A kérdésnek ezt az elbírálását egyébként elsősorban azok nehezményezik, akik ilyen ügyeleti munkát már legalább egyszer teljesítettek életükben, különösen azok részéről, akik ezt a tapasztalatot életükben még soha nem tapasztalták vagy érezték meg. Nem mondom, hogy aki ezt nem tette meg, nem hozhat szabályokat. Természetesen ezt megteheti. Azonban azt gondolom, hogy ez olyan sajátos része, ha úgy tetszik, a munka világának, amelyiket kellő empátiával javasolt megközelíteni, mert hiszen akkor azt is meg kell kérdezni, mit is tekinthetünk effektív munkavégzésnek egy orvosi ügyeletben.

Vajon azt is effektív munkavégzésnek kell-e tekinteni, amikor az orvos egy beteg állapotát végiggondolja, felépíti a betegség kiderítésének és gyógyításának tervét, meghozza a maga döntéseit, vagy csak azt kell effektív munkavégzésnek tekinteni, amikor elmegy és tevékenykedik a betegen? Azt gondolom, hogy ezt a kérdést azért indokolt ilyen részleteiben megvizsgálni, mert rávilágít arra, hogy nemcsak az a munka, ami a fizikai tevékenységgel párosul, hanem ebben a szakmában - és természetesen sok más szakmában, de most csak erről beszélünk - az is, amikor ezt a fizikai tevékenységet a mentális tevékenység is megelőzi. Ez olyan sajátos munkavégzés, amikor ennek a munkavégzésnek az átlagos mértéke eltérhet egy adott ágazaton belül is, ez azonban nem ment fel bennünket az alól, hogy a szabályozást ne végezzük el, mert az ágazati miniszterek hatáskörében hozott szabályok a munkavállalók számára kifejezetten hátrányosak, és szinte azt mondhatjuk, hogy minden egymást követő változat csak egyre hátrányosabbá vált.

Az orvosi ügyeletet végző orvos az ügyelet letöltését követően nem tudja kivenni a pihenőidőt. Nem azért nem, mert nem illetné meg alkalmasint ez a pihenőidő, hanem azért nem, mert az orvosok száma és az általuk végzett munka, valamint a betegellátás folyamatossága miatt ez ma még lehetetlen. Ebből adódik természetesen az is, hogy az elrendelhető túlmunka felső határa, szinte azt mondhatjuk, extrém mértékben lép túl a munka világában egyébként elfogadott és még tolerált felső határon. Ez a felső határ az általunk javasolt mértékben 832 óra. Én azokkal értek egyet, akik ennek az elrendelhető túlmunkamértéknek a hallatán jogosan felhördülnek és azt mondják, hogy ezt nem lehet. Mégis azt gondolom, hogy ez egy szokványos megoszlása és elrendelése a mindennapi életben az orvosi túlmunkának.

Éppen ezért azt gondoljuk, mivel a pihenőidő nem vehető ki, mivel a túlmunka rendszeres, mivel egy orvos durván 35-38 éves praxisa alatt, ilyen ügyeleti szám mellett, amelyet az orvosok tulajdonképpen csak túlteljesítenek és nem kevesebbet, durván 4,5-5 évvel dolgoznak az adott jogviszonyuk alatt többet, mint a velük egykorú és velük azonos szolgálati idővel rendelkező munkavállalók. Ezért ennek a módosító csomagnak az egyik eleme, hogy miután a túlmunkáért járó díj, amelyet nem követ pihenőidő, amelyet az orvosok szellemi, fizikai kifáradása természetes módon követ, és mert ezért járulékot is fizetnek, indokolt, hogy a nyugdíj szempontjából jogszerző időnek is minősülhessen.

Tisztelt Országgyűlés! Határozottan meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik a múlt évben úgy gondolták, ahogyan már Schvarcz Tibor képviselőtársam felidézte, hogy nem fogják megerőszakolni a munka törvénykönyvét néhány orvosért, azok ezt újra nem fogják megtenni. Ezért azt is mondhatnánk vagy kérdezhetnék képviselőtársaim, hogy akkor ugyan mire való volt ez a hosszú beszéd, amit most elmondtam. Én azt gondolom, ez nem volt fölösleges beszéd, azért nem, mert újra sikerült talán önöknek elmondani, hogy ezek a munkavállalók a közösség számára hasznos, felelősségteljes munkát végeznek, elrendelhetően és kötelezően lényegesen nagyobb időben, mint az átlagos munkavállaló, de amúgy nem különböznek a munkavállalók sokezres tömegétől abban, hogy megfelelő munkájukért megfelelő bért, megfelelően elrendelhető pihenőidőt, és ha ez nem lehetséges, akkor azokat a kedvezményeket jogosan igényelhetik, amelyek minden más munkavállaló számára természetesnek tűnnek.

 

 

(1.50)

 

Ezért én, miközben megköszönöm a figyelmüket, ismét arra kérem a kormányt, hogy fontolja meg ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 115 2001.03.26. 4:42  106-184

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat bizottsági vitájában 9 képviselőtársammal nemmel szavaztunk az általános vitára való alkalmasságot illetően. A bizottságban érdemi vitát kormánypárti képviselőtársainkkal nem tudtunk folytatni, hiszen a bizottsági ülésen kormánypárti képviselőtársaink kérdéseket nem tettek fel, a vitában pedig nem vettek részt, ezért a tisztelt Házzal csak az ellenzéki képviselők kérdéseit és véleményét tudom megosztani.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen képviselőtársaimmal megpróbáltuk kérdéseink által kideríteni, hogy miért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására; hogy milyen hatástanulmányok előzték meg és támasztják alá az indokoltságot; vannak-e költségvetési kihatásai; mi indokolja, hogy a munkanélküliekre vonatkozó szabályokat egy kormánypártok által kedvezőbbnek ítélt munkaerő-piaci helyzetben tovább szigorítsák; hogy mit jelentenek a támogatások pénzügyi megosztásai; hogyan érinti ez a törvényjavaslat a rehabilitálandó embereket, és hogy összességében az új munkaerő-piaci szervezet helyébe lépő állami foglalkoztatási szolgálat, illetve hivatal milyen feladatot fog betölteni a jövőben.

 

 

(19.40)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! A kérdéseinkre adott válaszok nem győztek meg bennünket, sem a munkanélküliség fogalmának újradefiniálásában, sem abban, hogy a jelenleg nem regisztrált munkanélküliek, akik támogatásban és ellátásban nem részesülnek, hogyan és milyen módon kötelezhetők arra, hogy magukat újra regisztráltassák, illetve ez milyen mértékben fogja befolyásolni a helyzetüket.

Arról sem tudtunk meggyőződni, hogy milyen hatástanulmányok történtek e területen. Azt sem tudtuk meg a kérdéseinkre adott válaszok alapján, hogy hogyan érinti a gyesen, gyeden lévő potenciális munkavállalókat az új támogatási rendszer, illetve hogy e támogatást, amelyet a gyes, gyed, ápolási idő alatt elkezdenek, ha lejár az ő gyesük, gyedük, akkor megkapják-e a következő időkben is.

Nem tudtuk meg, hogy a foglalkozási rehabilitáció feletti rendelkezést tulajdonképpen mi indokolta, és ezért arra a sajnálatos következtetésre kellett jutnunk, hogy nem elsősorban a rehabilitálandó személyek jogosítványainak erősítése, hanem a minisztérium beavatkozásának a lehetősége növekedett meg.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy érezzük, hogy a Munkaerő-piaci Alapot irányító testület választása és jelölése elsősorban a munkavállalói oldal legitimációjának a gyengítését fogja szolgálni.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében úgy találtuk, hogy nincs kellően megalapozva ez a benyújtott törvénymódosítás, és nem szolgálja a jelenleg munka nélkül lévő állampolgártársaink érdekeit, és nem segíti elő a munkába való visszailleszkedését azoknak, akik elvesztették munkaviszonyukat a korábbi időben. Ezért nem támogattuk a törvényjavaslat általános vitára való bocsátását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 32 2001.03.27. 5:08  27-71

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottságban közel háromórás vita után tíz ellenzéki képviselőtársammal ennek a benyújtott törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmassága kérdésében nemmel szavaztunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Abban reménykedem, hogy miniszter úr nemcsak azt az egyetlen mondatot olvasta el a bizottsági jegyzőkönyvből, amelyet idézett az előbb, hanem végigolvassa a bizottsági vitát a maga teljes terjedelmében, és akkor látni fogja, hogy ezt a törvényjavaslatot nemcsak az ellenzéki képviselők nem dicsérték, hanem a kormánypárti képviselőknek is komoly aggályaik voltak a beterjesztett javaslat kapcsán.

A következő kérdésekre kerestük a választ a vitában:

1. Mi az a közös jogalkotási cél, melynek alapján a kormány ezt az úgynevezett salátatörvény-csomagot beterjesztette? Miért kell nyolc törvényt ebben a csomagban módosítani? Miért kell egy csomagban tárgyalni a kapacitásszabályozási törvény megszüntetését, a korlátozottan cselekvőképes személyek jogaival összefüggő kérdéseket, különös tekintettel arra, hogy a Ház a polgári törvénykönyv jelenleg folyó módosításán dolgozik? Miért van összefüggésben a szakellátási törvény módosítása az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hatás- és jogkörének módosításával?

2. Mennyire felel meg a beterjesztett törvényjavaslat egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló módosítása az Alkotmánybíróság 1995-ben hozott határozatának, és mennyiben felel meg a beterjesztett módosítás az Alkotmánybíróság 1996-os határozatában foglalt alkotmányi kötelezettség előírásának? Emlékeztetem miniszter urat és kormánypárti képviselőtársaimat, hogy az 1996-ban született alkotmánybírósági határozat azt a bizonyos kapacitásszabályozási törvényt minden elemében alkotmányosnak ítélte.

3. Hogyan érvényesül a normativitás, a szektorsemlegesség, az esélyegyenlőség, az önkormányzati autonómia a beterjesztett törvényjavaslatban?

4. Milyen lesz az egészségügyi szakellátó rendszer a törvényjavaslat érvényesülése, elfogadása után?

5. Hogyan tud megfelelni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladat- és hatásköre bővítésének maga a rendszer?

6. A korlátozottan cselekvőképes személyek jogairól szóló törvényjavaslat megfelel-e a jelenlegi polgári törvénykönyv módosításának?

Tisztelt Országgyűlés! A kérdéseink és a vitában elhangzott hozzászólások mindegyikére egy kisebbségi javaslat ismertetése során nem tudok kitérni, ezt képviselőtársaim meg fogják tenni. Azt tudjuk megállapítani, hogy a javaslat kidobja a régi rendszert, de újat nem állít a helyébe, a javaslat indoklása hangzatos, ugyanakkor üres, és a későbbiekben megalkotandó kormányrendelet tartalmára épül. A törvényjavaslat szövegezése jól tükrözi, hogy az előterjesztő, az előkészítő saját előítéleteinek áldozata lett, mert szinte kizárólag az önkormányzatok tulajdonában lévő intézmények kapacitására koncentrál, és megfeledkezik a szektorsemleges szabályozásról. Az új törvényjavaslat sem alkotmányossági, sem célszerűségi szakmai követelményeket nem elégít ki, az alkotmányossági korlátok formális kerülgetése kifejezetten öncélú, és a már említett ellenérzés igazolására szolgál.

Mindezek alapján a kapacitásszabályozásról szóló törvényjavaslati rész általános vitára véleményünk szerint teljes mértékben alkalmatlan. Az ÁNTSZ-ről szóló törvényjavaslat határozott módosításra szorul, hiszen annak az eredetileg kitűzött célnak, hogy egy egységes szabályozórendszert hozzon létre, nem tud megfelelni, a fokozott követelményeket pedig a jelenlegi rendszer nem tudja kielégíteni.

 

 

(9.50)

 

Az elfogadott törvényjavaslat politikai szándéka egyértelmű: a választásokra való felkészülés egy mozzanatának tekintendő, és ezért nem támogatjuk az általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 68 2001.03.27. 2:08  27-71

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A ma délelőtti vitában megszólaló vezérszónokok választ adhattak vagy kereshettek arra, hogy a lakosság egészségi állapota által indokolt, korszerű, a szükségletekre alapozott szakorvosi ellátórendszer kialakításának megvannak-e a lehetőségei, hogy ezt a kormány bemutathassa, és hogy azt is megmutathassa, milyen eszközökkel rendelkezik ennek a megvalósítására. Tisztelt képviselőtársaim, az is kiderült, hogy a kormánypárti képviselők és a miniszter úr meg tudja-e védeni a beterjesztett törvényjavaslatot, és a kormánypárti képviselőket meghallgatva most már azt is tudjuk, hogy meg akarják-e védeni ezt a törvényjavaslatot.

Nem lehet véletlen, hogy a Fidesz egyetlen mérvadó egészségpolitikusa eddig nem vett részt ebben a vitában; hogy az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka az ÁNTSZ-törvény módosítását kritizálta élesen; és az sem lehet véletlen, miniszter úr, hogy az ön által elmondott megvalósítási lehetőségek ebben a normaszövegben nincsenek benne, ahogy nincs meg a végrehajtási utasítás sem, mert a koncepció nem azonos ezzel, és ezért nem tudhatjuk meg, hogy melyek azok az eszközök, amelyeket ön be kíván vetni ennek a kapacitásszabályozási rendszernek a finomítására.

 

 

(12.00)

 

 

Ahogy nincs meg a finanszírozási reform, amely az egyik elem lehet ebben a rendszerben, mert aki dolgozik az egészségügyi pályán, tudja, hogy az önök által kiadott finanszírozási rendelet enyhén szólva sem felel meg az ön által támasztott követelményeknek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 424 2001.03.27. 1:22  403-469

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is Surján képviselő úr hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. A szabályozás kiindulópontja a törvényjavaslatban foglaltakkal összhangban az, hogy a jelenleg működő egészségügyi kapacitások mennyiségükben elegendőek a lakosság biztonságos ellátásához, új kapacitások befogadása csak kivételes esetben indokolt. A jelenlegi normatív módon befogadott kapacitásokat kötelezően fenntartandó ellátókörnek tekintve a kormányrendelet meghatározza a lekötött kapacitások módosításának, illetve új kapacitások befogadásának részletes szabályait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló most tárgyalandó törvényjavaslat végrehajtásáról szóló rendelet koncepciója. Én némi mérsékletet javasolok az irtásokban, hiszen Surján képviselőtársam azt mondta, hogy szívesen közreműködik abban, hogy a kapacitás szót a javaslatokból kiirtsa. El nem tudom gondolni, hogy amennyiben a most elmondott kapacitások helyét kipontozzuk, kifüttyözzük, akkor hogyan lesz értelmezhető a törvényjavaslat és a végrehajtási rendelet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 464 2001.03.27. 10:14  403-469

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót ezen a késő éjszakai órán. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délelőtt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor a törvényjavaslattal szembeni legfontosabb kifogásainkat, amelyek megfogalmazásában magam is részt vettem a bizottságban, már elmondtam. (Dr. Mikola István dr. Mánya Kristóffal beszélget.)

 

 

(0.40)

 

Abban a teljesen reménytelen állapotban, hogy ezt a felszólalásomat a miniszter úr követhetné, hiszen képviselőtársam lefoglalja őt ebben a vitában, ezért hát a Ház többi tagjának teszem meg az észrevételemet. (Dr. Mikola István: Bocsánat! - Dr. Mánya Kristóf a helyére megy.)

Tisztelt Ház! Az egészségügyi szakellátási kötelezettségekről, továbbá az egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról beterjesztett törvényjavaslat vitájakor fel kell idéznem az 1996. évet, amikor az a bizonyos kapacitásszabályozási törvény megszületett. Ebben a parlamentben ül egy képviselőtársam, sőt talán kettő is, aki a Magyar Orvosi Kamara tisztségviselőjeként az akkori törvényjavaslat vitájában velem együtt külső résztvevőként részt vett.

Ennek a kapacitásszabályozási törvénynek a megalkotásakor a Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökeként megbeszélést kezdeményeztem az akkori országgyűlési képviselőkkel azért, hogy egy munkanélküliség által sújtott, rossz egészségi állapotú, nagy populációjú megyében a területi egyenetlenségek minden bajával küzdő megyei egészségügyi ellátórendszernek adjanak esélyt. Gógl Árpád miniszter úr és Mánya Kristóf képviselőtársam tudja, hiszen együtt mentünk el akkor Szabó György miniszter úrhoz, hogy én azt a véleményemet nem rejtettem véka alá, hogy a kapacitásszabályozási törvénynek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számára előnyei lesznek. Mégpedig azért lesznek előnyei, mert a kapacitásszabályozási törvény, amelyik normát írt elő és keretfeltételeket szabott, világossá tette, hogy az én megyém jelentős mértékben van elmaradva az országos átlaghoz, a lakossági szükségletekhez és az ellátás iránti igényhez képest. Akkor, abban a törvényjavaslatban megláttam a törvényi lehetőséget arra, hogy a törvény erejénél fogva valamilyen módon ki tudjuk kényszeríteni, hogy ezt a hatalmas elmaradást pótolja és segítse az Országgyűlés a maga törvényalkotási keretein belül.

Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy ennek a kapacitásszabályozási törvénynek az elfogadása után egy igen kulturált megyei egyeztető fórumon a szolgáltatók és az önkormányzatok lehetőséget kaptak, és éltek is a lehetőséggel, hogy a hiányzó kapacitásokat a szükségleteknek megfelelően kérhessék. Mivel az akkori törvény csak a 10 százalékos kapacitásnövekményt tette lehetővé, miközben a szakellátó rendszerben hatalmas, az országos átlaghoz képest hatodnyi résszel elmaradásunk volt - és ezt a kapacitástöbbletet természetesen nem engedte bepótolni az akkori rendszer -, ezért éltünk a jogorvoslatnak azzal a lehetőségével, hogy az OEP és az egészségügyi miniszter akkori döntését megfellebbeztük. Ennek volt az eredménye az, hogy a döntés értelmében a legkritikusabb területeken, a tüdőgondozói hálózatban és a pszichiátriai gondozói hálózatban többletkapacitások befogadását kellett engedélyezni. Mert aki ismeri annak a megyének a morbiditási mutatóit, az tudja, hogy ez az elmaradás ott nagyon súlyos volt. Az esélyünk azért nem tudott nagyobb lenni, és a felzárkóztatás nem tudott végbemenni, mert ezt a kapacitásszabályozási törvényben meglévő lehetőséget önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, két évvel ezelőtt elvették tőlünk azzal, hogy befagyasztották a kapacitásokat.

S akkor még az is megvolt nekünk esélyként, tisztelt képviselőtársaim, abban reménykedhettünk, hogy az egyeztető fórumok lehetőséget adnak arra, hogy a címzett- és céltámogatásokból, pályázat útján, az ellátórendszer technikai fejlesztéséhez többletforrásokat kapjunk. Arra is esélyünk volt - úgy gondolom, ebben kicsi részem tán még nekem is volt -, hogy ki tudtuk kényszeríteni, hogy a kormány indítsa el a nagy műszerfejlesztési programokat, gondoljunk a hagyományos radiológiai géppark fejlesztésére, az aneszteziológiai és intenzívterápiás géppark fejlesztésére, az onkoradiológiai eszközterápiás géppark fejlesztésére. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ezt a lehetőséget is elvették az én megyémtől!

Most, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök által támogatott új kapacitásszabályozási törvényben nem adják meg a garanciáját annak, mert nincs meg a normaszövegben, hogy az ellátási egyenetlenségek norma szerint, szükséglet arányában biztosan eljuthassanak azokhoz az emberekhez, akiknek erre igenis nagyon szükségük van.

Hosszasan lehetne még ragozni, hogy miről szól ez a törvény, én azonban egyetlenegy tételét szeretném kiemelni a hátralévő időben. Ez pedig ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak a 4. §-a, amelyik, bárhonnan ragozzák, igen tisztelt képviselőtársaim, csak arról szól, hogyan csökkentsék a szolgáltatók a kapacitásokat. Az (1) és (2) bekezdésben arról szól, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitás tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkenti, illetve a szakmai összetételét megváltoztatja. Nagy kedvezményt tesz a (3) bekezdésben, amikor azt mondja, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, a szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Azt gondolom, hogy ez nem egy garanciális szabály. Már elmondtuk a délelőtti vitában, hogy ebben az értelemben az ÁNTSZ szerepe, ebben az ügyben legalábbis, vitatható. Az első esetben nincs értelme a hatósági bizonyítvány kiállításának, s a második esetben sem találom ennek különösebb értelmét.

A felhatalmazó rendelkezéseknél, a 13. §-ban pedig, amelyben a miniszter kap felhatalmazást, hogy rendeletben meghatározza a járóbeteg-szakellátás, a fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak a megosztására és az ellátórendszer szakmai összetételére, a tiszti főorvos eljárására vonatkozó részletes szabályokat, lehet hogy lesznek pozitív elemek, csakhogy azokról meg azért nem lehet beszélni, mert ezt a rendeletet mi még nem láttuk. Ezért a legnagyobb jóhiszeműség mellett is csak azt tudom mondani, hogy feltételezem, a miniszter úr ezeket a rendeleteket a legkorrektebb módon fogja meghozni. Én azonban azt gondolom, hogy mivel ennek a törvénynek ez garanciális szabálya kellene hogy legyen, ez ide való, ebbe a törvénybe, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!

Még azt is szeretném elmondani, hogy amikor a finanszírozás kérdései olyan gyorsan változnak, amikor a finanszírozási szabályok nem elsősorban a legfontosabb szakmai érvek szerint, hanem nagyon gyakran gazdasági kényszerek mentén is szabályozzák az adott ellátásért kapható bevételeket, akkor az intézmények ellenérdekeltek ennek a törvénynek a korrekt véghezvitelében is. Lehetne még ezt a törvényjavaslatot a részleteiben hosszabb ideig is vitatni, én azonban azt gondolom, hogy ameddig a szabályok nincsenek tisztázva, addig a legjobb, ha az ember a korábbi tapasztalatai alapján egy kicsit gyanakvó.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 179 2001.04.17. 2:04  178-184

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 1998-ban született egy törvény, melynek célja az volt, hogy a különböző fogyatékkal élő emberek egyenlő méltóságú és egyenrangú tagjai legyenek a társadalomnak. Ebben a törvényben hátrányaik enyhítésére többek között fogyatékossági támogatás megállapítására is lehetőség nyílt. Ez év július 1-jétől csak az juthat hozzá ehhez a támogatáshoz, aki megfelel a kormány átgondolatlan rendeletében leírtaknak.

Több ezer ember jelent már meg a háziorvosánál az igényjogosultság kezdeményezése érdekében. A hatályos kormányrendelet az igénybejelentőket gyakorlatilag megtizedeli. Nem jutnak hozzá a fogyatékossági támogatáshoz azok a betegek, akik súlyos mozgásszervi fogyatékosoknak tekinthetők, és annak ellenére, hogy mozgásrendszerük károsodása szemmel látható, és a támogatás megállapítása orvosilag indokolt, nem viselnek külső protézist, nincs kerekes székük, esetleg azért, mert nem tudták kifizetni az árát, nem jutnak hozzá a támogatáshoz. Nem kevés ilyen beteg van; közöttük agyvérzett, sclerosis multiplexes, Little-kóros, akiket nem illet meg a fogyatékossági támogatás. Nem kaphat fogyatékossági támogatást az a beteg, akinek az agyvérzés következményeképp beszédmegértési és beszédzavara súlyos és végleges, azért, mert ezt a támogatást csak azok kaphatják, akiknek e fogyatékossága 14 éves kor előtt már kialakult.

Kérdezem ezért az orvos minisztert, mi fontosabb: az az ember-e, aki súlyos betegsége miatt kénytelen fogyatékkal élni vagy az előírás? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 183 2001.04.17. 1:13  178-184

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Az agyérbetegségek következménye az esetek mintegy 60 százalékában maradandó egészségkárosodás, amely nemcsak testi tünetekben, hanem a mozgásképtelenségen túl értelmiképesség-romlásban, depresszióban, súlyos életminőség-romlásban nyilvánul meg. A szélütés katasztrófa nemcsak a beteg számára, hanem az ápolási igény miatt a család és társadalom számára is.

Miniszter úr, arra számítottam, hogy az ön válaszában most, amikor nem kell se feljelenteni, se kijelenteni, csak egy rossz kormányrendeletet ezeknek az embereknek az érdekében megváltoztatni, akkor számíthatunk önre, és számíthatnak a betegek, háziorvosaik és az elbírálók is önre, igen tisztelt miniszter úr. Én ezt a választ, amelyet ön most adott, nem fogadom el a betegek nevében, és arra kérem a képviselőtársaimat, hogy biztassák a kormányt a rendelet felülvizsgálatára azzal, hogy önök se fogadják el ezt a választ.

Köszönöm. (Taps az MSZP és szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 148 2001.04.20. 11:53  125-183

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 12., 18., 30., 31. és 32. pontjaiban érintett javaslatok mellett szeretnék érvelni. Az utóbbi három arról szól, hogy a kormánynak, illetve az egészségügyi miniszternek adott felhatalmazások mértékét csökkentsük, ne engedjük meg, hogy az eddig törvényben megalkotott szabályok helyébe kormányrendelet és miniszteri rendelet lépjen.

Másfelől, méltányolva a kormány igyekezetét, a javaslatainkban szeretnénk beemelni a normaszövegbe azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány egyébként előterjesztett, és ezek az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére valamilyen szabály szerint javaslatot tesznek; ezek a normán belüli és a normán felüli kapacitások befogadásait jelentik.

 

 

(13.50)

 

Azért szeretnék ezekkel a javaslatokkal egy összefoglaló hozzászólásban foglalkozni, mert teljesen világos, hogy a kormány maga is tisztában van azzal, hogy az adott gazdaság adott lehetőségei mellett a lakossági szükségleteknek megfelelően tudnia kell, hogy mekkora az az ellátórendszer, amelyben szolgáltatásokat lehet nyújtani a lakosságnak. Ahogy azt is tudnia kell, mert ez is kötelessége, hogy ez a kapacitás, amely rendelkezésre áll, a betegségek indokolta mértékben áll-e egy adott területen rendelkezésre, és azt is tudnia kell, hogy ahol ezek az eltérések nyilvánvalóak, ahol nem felel meg az ellátórendszer a szükségleteknek, ahol jelentős elmaradások vannak, ott azokat valamilyen módon korrigálni kell.

És akkor innen, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz jutunk, hogy a kormány tudja, hogy az egészségügyi struktúrára szükség van, ahogy arra is szükség van, hogy a kapacitásokat valamilyen norma alapján szabja meg. És akkor már csak egy kérdés van: vajon miért fontos a kormánynak, hogy ezt a tudott ismeretet, ezt a meghozandó szabályt ne törvény, hanem kormány- és miniszteri rendelet szabályozza?

Ne bízzuk ezt a dolgot a fantáziánkra, hiszen a rendelkezésünkre álló kormány- és egészségügyi miniszteri rendeletek, a bizottsági vitában az államtitkár hozzászólása ezekre felvilágosítást ad. A kormányrendelet, amely készülőben van e törvény végrehajtásáról, úgy szól, hogy maga is normát szab, megszabja, hogy mi a regionális kapacitás, megszabja, hogy mennyi az, amennyit még a betegellátáshoz szükségesnek tart, és megszabja, hogy ezeknek a pótlása, illetve visszaépítése az ő elgondolása szerint milyen keretek között képzelhető el.

Az az érdekes, hogy miközben az eddig valamilyen módon érdekelt szereplőket mind kihagyja, lényegében ugyanazokat az utakat járja be, amelyet eddig a korábbi, '96-os kapacitástörvény egy más egyeztetési folyamatban ugyancsak véghez vitt. Mert ahol most jelentkezik egy szolgáltató, ahhoz, hogy az ellátórendszerbe beléphessen, a következőket kell bizonyítania. Azt kell bizonyítania, hogy az általa kínált szolgáltatás az adott területen és az adott szakmában valóságos lakossági szükségletet elégít ki. Eddig ezt csinálták a szolgáltatók és az önkormányzatok egy egyeztetési folyamatban. Most bizonyítani kell, hogy ennek az ellátására képesek. Mi történt eddig? Bizonyítani kellett, hogy ennek ellátására képesek voltak.

Ennek a képességnek az igazolására eddig is az ÁNTSZ főorvosa volt hivatott, hogy ezt visszaigazolja; most is ezt teszi. Eddig is el kellett egy határidőig ezt a pályázatot készíteni. Azt úgy hívták, hogy egyeztető tárgyalás az egyeztetett ajánlatra, most meg úgy hívják, hogy pályázati határidő. Eddig be kellett adni egy adott év adott terminusáig, ezentúl be kell adni majd minden év szeptember 30-áig. Akkor újra megkérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi is a különbség. Az a különbség, hogy a kormány eldöntötte, hogy nem törvényben szabályoz, hanem rendeletekben. Mi ennek az oka? Vajon miért tette?

Nyilván azért tette, mert a törvényben szabta normák - legalábbis azt gondolom, hogy ezt ebben a Házban senki sem vitatja - mindenkire nézve kötelezőek. A kormányrendeletben és a miniszteri rendeletben alkotott szabályok pedig bármikor, egy adott kormány vagy egy adott miniszter elgondolása, elgondolásának változása, ne adj' isten, miniszter változása kapcsán minden egyeztetés és minden demokratikus intézményrendszer kikerülésével megváltoztathatók. Ez ennek a javaslatnak az összes alapja, mert minden mást, amit eddig a törvény szabályozott, szabályozni kívánja a rendelet is, szinte a menetrend is ugyanaz, a végeredmény kívánatosan ugyanaz; a különbség összesen annyi, amennyit én most a képviselőtársaimnak előhoztam, hogy ha a miniszternek, akármelyik miniszternek ez nem tetszik, akkor ezt a rendeletet a parlament kikerülésével bármikor, a maga szája íze szerint megváltoztatja.

Hiszen olvassuk csak el a 13. §-t, amelyet mi az ajánlásunk 30., 31., 32. pontjában eltörölni javasolunk: felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy az egészségügyi ellátórendszer szakmai összetételére, a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak megosztására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben határozza meg.

Ha van norma, ha van szabály, amelyet a legszélesebb egyeztetés után, a legdemokratikusabb módon, a legnyilvánvalóbban kell törvényben szabályozni, akkor ez az. Ha van valami, amiben közmegegyezésnek kellene létrejönnie, hogy egy adott ország adott anyagi lehetőségei, adott megbetegedési mutatói mellett milyen ellátórendszernek kell ezt az igényt kiszolgálni, akkor ez az. Ha van valami szabályozási igény, ami törvény után kiált, akkor ez az, tisztelt képviselőtársaim. És ha komolyan gondolta volna a kormány, hogy ezt a szabályt komolyan is kell venni, akkor nem tiltakozott volna a kormánypárti többség a bizottsági ülésen oly élénken az ellen, hogy az általa javasolt szabályt beemeljük a normaszövegbe, tisztelt képviselőtársaim.

Azt állította az államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy ezek az egyeztetések megtörténtek, és az érintett önkormányzati szövetségek és az Orvosi Kamara ezekkel a javaslatokkal messzemenően egyetértett. Hogy nagyon méltatlan vitába ne keveredjünk, ezért én áthoztam ennek a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét, ezért ha köztünk ebben értelmezési vita lesz, akkor én készséggel fogok állni a képviselőtársaim rendelkezésére a vonatkozó szövegek visszaidézésében. Amennyiben nem, akkor mindannyian emlékezni fogunk rá, hogy az államtitkár úr ezt mondta, miközben egy héttel később természetesen rendelkezésünkre állt a legnagyobb önkormányzati szövetségnek, a Települési Önkormányzatok Szövetségének - amely az intézmények tulajdonlásában vezető szerepet tölt be - az a válaszlevele, illetve az a felszólamlása, amelyet nagyon merész fantáziával lehetne csak beleegyező véleményként értelmezni, de a leghétköznapibb értelmezése mégiscsak tiltakozás a kapacitásszabályozási törvény ilyetén módon való megváltoztatása ellen. És rendelkezésünkre áll a Magyar Orvosi Kamara véleménye is, amely ebből az egyeztetési folyamatból éppen törvény által biztosított jogánál fogva kimarad, és amit emiatt jogosan sérelmez.

Én csodálkozom Mánya képviselőtársamnak azon a véleményén, amelyben sommásan úgy ítélte meg, hogy a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezetei, illetve az azt képviselő tisztségviselők nem tudtak helytállni a kapacitásszabályozási tárgyalásokon. Én azt gondolom, hogy bizonyára eltérő eredménnyel és eltérő felkészültséggel, ezt megengedem, ettől azonban nem az intézményrendszert kell hibáztatni, hanem a felkészületlenséget, és nem az intézményt kell eldobni, hanem a szereplőket kell felkészíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel a felszólalásommal csak azt kívántam bizonyítani, hogy az ellenzéki képviselőtársaimmal együtt beadott javaslatunk, amely a 13. § elhagyására, illetve a szabályoknak a törvényben való rögzítésére irányult, konstruktív, egybe kell hogy essen egy demokratikus intézményrendszer működésével, a törvényességgel és a szereplők érdekeivel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(14.00)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 156 2001.04.20. 1:50  125-183

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen képviselőtársaimtól a dicsérő és bíráló szavakat. Csáky képviselő úr, szeretném, ha mondataim szépsége mögött azt a tartalmat is megtalálná, ami arról szól, hogy az önök által fölkínált szabályozás ugyanazt az utat követi, mint a kapacitásszabályozási törvény egy rendeleti szinten. Én tehát azt vitattam, hogy ez a szabályozás egy olyan előremutató, törvényben rögzített normaszövegért kiált, amely most nincs benne. Ez volt a felszólalásom lényege.

Mánya Kristóf képviselőtársamnak pedig azt szeretném elmondani, hogy pont a kelet-magyarországi régiókra nem érvényes az általa elmondott bírálat, hiszen mint az én megyémmel érintett régió, alkalmas, nagyon jó regionális pályázatot készített, aminek kamarai tisztségviselőként szerencsém volt részese lenni. Nem a szereplők alkalmatlansága volt az, ami ezt a pályázatot meghiúsította, hanem az az egészségügyi miniszter, aki a pályázat kihirdetésének napja előtt ezt visszavonta. (Dr. Mánya Kristóf: Az előző miniszter, a '97-es! - Dr. Kökény Mihály: Nem! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) A világbanki pályázat, tisztelt képviselőtársaim, a kormányváltás előtti időre esett és a kormányváltás utáni időben hiúsult meg, tisztelettel emlékeztetem önöket erre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 170 2001.04.20. 1:29  125-183

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem pontosan méltó ehhez a Házhoz, ha azzal kezdem a viszontválaszomat, hogy: hát ez az, képviselő úr! (Dr. Csáky András: Tessék?) Hogy ez az, erről van szó! Ezért is tettük be ezt a szövegjavaslatot ide a normaszöveg-tervezetbe, mert gondolja csak el, képviselő úr, hogy most születik egy kapacitásszabályozási törvény, amely azt mondja, hogy fölhatalmazást kap a miniszter, hogy ezentúl be lehet fogadni további kapacitásokat, erről majd a kormány rendelkezik. Képviselő úr, úgy rendelkezik a kormány, ahogy mi ezt megpróbáltuk bevenni a normaszövegbe.

Azt mondja a képviselő úr: ez annyira homályos, hogy ezzel aztán világosan nem lehet kezdeni semmit, és mindenféle értelmezésekre ad okot. Kérdezem képviselő urat, gondolja meg: ha a törvény nem szab világos keretet, hanem a végrehajtási rendeletben egy ön által tudottan és nyilvánvalóan homályos dolog kerül bele, akkor mi lesz ebből, képviselő úr?! Hogyan lehet majd kapacitásokat befogadni? Nem tudom, megértette-e, hogy az érvelése enyhén szólva is a kormány által benyújtott javaslat ellen szól, méghozzá kemény érvvel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 307 2001.05.08. 2:38  296-308

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan fél éve tudjuk, hogy a költségvetésben szándékosan és előre kitervelten alultervezett gyógyszerkassza nem lesz elég. A negyedévi adatok ismeretében biztosan tudjuk, hogy a kormányzati intézkedések elégtelenek, és az év hátralévő részében meghozott szükségintézkedések legfeljebb lassíthatják vagy mérsékelhetik a túllépés ütemét, de megállítani nem tudják, ezért a gyógyszerkassza bizonyára jelentősen túl fog futni a tervezett mértéken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kinek kell a hosszú távú gyógyszerellátási kérdéseket megoldania? A kormánynak. A kormány azonban ezt nem tette meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Törvényesen akar-e az Országgyűlés eljárni, a gyógyszerkassza túllépésének a következményeit felszámolni, vagy nem? Időben akar-e fellépni vagy nem? Én most úgy találom, hogy kormánypárti képviselőtársaim nem a szakmai és betegellátási érdekeket tartják szemük előtt, hanem kizárólag politikai indítékból halogatják ennek a kérdésnek a megválaszolását, és mélységes csodálatomra és elképedésemre a MIÉP képviselője, aki még világosan látta ezt a kérdést a költségvetési bizottság vitáján, most érdekes módon elállt attól a javaslatától, hogy ezt a gyógyszerkassza-túllépést bizony a törvényben kell orvosolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem egyszerűen szakmai döntés. Önök politikai döntést fognak hozni, amikor ezt az indítványt elutasítják, s ezzel azt a felelősséget vállalják magukra, hogy a betegellátás egyéb gyógyító kasszáiból vonnak el pénzt, veszélyeztetve ezzel a járó- és fekvőbeteg-ellátást, és veszélyeztetik ezzel a betegek biztonságos gyógyszerellátását, az új készítmények listára kerülését, s ezeknek a betegeknek a gyógyulását. Ezekről fog ma dönteni az Országgyűlés, amikor eldönti, hogy tárgysorozatba veszi-e a szocialisták kezdeményezésére benyújtott költségvetési módosító indítványt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 376 2001.05.09. 1:12  344-445

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Nagy Gábor képviselőtársam hozzászólására annyiban szeretnék a rövid időkeretben reagálni, hogy amiről a képviselő úr beszélt, az csak arra a problémára nem megoldás, amelyről látszólag a képviselő úr az előadásában beszélt. A három hónapos munkavállalói lehetőség Magyarországon azokat a munkaerőgondokat nem oldja meg, ahol hiány mutatkozik, ezzel szemben ott képez versenyt, ahol Magyarországon a munkaerőpiacon túlkínálat van.

A hozzászólásomban erre részletesen ki fogok térni, egyébként pedig adatokkal szolgálhat az a kutatás, amelyet képviselőtársam is ismerhet a Balázs Ferenc Intézet kutatásaiból, és a hozzászólásomban el fogom mondani, hogy ez az ország mely rétegeit és milyen munkavállalóit érinti igen érzékenyen.

Csak erre szerettem volna most ebben a rövid időben rávilágítani, képviselő úr. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 382 2001.05.09. 1:23  344-445

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pósán Képviselő Úr! Mind a kettőnknek azt javaslom, hogy ne az újságból tájékozódjunk, hanem azokból a szociológiai kutatásokból, amelyekre én elsősorban hivatkoztam, és amelyekből most tisztelettel szeretnék önöknek idézni, ez pedig így szól: a munkavállalást és a magyarországi hasonló korú munkavállalókat is vizsgálva, a 36-55 éves középkorosztály tagjainak jelent a munkaerőpiacon konkurenciát a határon túli magyarok munkaerő-kínálata, és ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy ez egyáltalán nem egy jelentéktelen konkurencia.

A Vajdaságban, Felvidéken és Erdélyben a várható státusmagyarsággal rendelkezők egyharmada, míg az Ukrajnai Köztársaságban potenciálisan várható státusmagyarok fele kíván élni ezzel a felkínált lehetőséggel.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy ennek a számnak gondoljanak utána. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 388 2001.05.09. 11:50  344-445

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy személyes mondattal kezdjem. A MÁÉRT-ban a Magyar Szocialista Párt az előkészítő szakbizottságba engem delegált az egészségügy, szociálpolitika, munkavállalási kérdések előkészítésére. Ezekben az előkészítő bizottsági munkákban legjobb tudásom szerint részt vettem, és ezért a határon túli szervezetek véleményéről nem vélekedésem, hanem konkrét ismeretem van, ezért engedelmükkel ezeket alkalmasint ide fogom hozni a Ház elé.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet vezérszónoki körében Tabajdi Csaba a Magyar Szocialista Párt politikai állásfoglalását közvetítette, amelyet a magam részéről maradéktalanul osztok. Hozzászólásomban, amelyben a társadalombiztosítási ellátással, egészségügyi szolgáltatásokkal, a munkavállalással összefüggő kérdéseket érintem, kritikát fogok megfogalmazni. Ez nem a törvényjavaslat szándékára irányul, hanem a kivitelezés fogyatékosságaira. Tisztelettel kérem ezért képviselőtársaimat, hogy ne a politikai szándékot keressék mögötte, hanem próbálják végiggondolni, hogy az általam előhozott kritikák, észrevételek vagy kifogások érdemesek-e a megvitatásra, ne adj' isten, akár még a javításra is.

Tisztelt Országgyűlés! Általános észrevételként szeretném szóvá tenni, hogy a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésében felsorolt szomszédos államokkal minőségileg eltérő kapcsolatok és elszámolási rendszerek alakultak ki mindazon területeken, amelyekről az előbb beszéltem. Különösen fontos tényező, hogy a felsorolt országok minőségileg eltérő színvonalat biztosítanak állampolgáraiknak, és amikor e törvényjavaslatról, a határon túl élő magyarokról beszélünk, akkor ezt elhanyagolni nem lehet. Két példát szeretnék mondani, az egyik Ausztria, a másik Erdély.

Ausztria: az Európai Unió normáinak is megfelelő, törvényben kihirdetett kétoldalú egyezmények szabályozzák a felsorolt területeket, ráadásul közigazgatási egyeztetés alatt áll egy újabb törvény, amely az európai jogharmonizáció okán az európai gazdasági térség tagállamainak állampolgáraira tekintettel újraszabályozza a társadalombiztosítás és munkavállalás kérdéseit. Igaz ugyan, hogy ezek az új rendelkezések részben csatlakozásunk után lépnek hatályba, de ez a dolgok lényegén nem változtat.

Más oldalról közelítve, Ausztria intenzíven ellenzi a magyar munkaerő szabad áramlását, mi pedig a határon túli magyaroknak, akik osztrák állampolgárok, liberalizált munkavállalási feltételeket teremtünk. Egy másik oldalról, a magam részéről nem hiszem, hogy az Ausztriában élő magyar családok a szociális természetű támogatásainkra rászorulnak, de azt okkal feltételezem, hogy főként az egészségügyi ellátás területén nem lesz ritka a nem rendeltetésszerű igénybevétel.

 

(21.50)

 

Ami Romániát illeti, a másik példám: rendkívül nehézkesen vagy egyáltalán nem működő kapcsolatokról beszélhetünk. A magyar és a román állami társadalombiztosítási szervek közötti együttműködés érzékelhetően nem javul. Súlyos elszámolási deficitek vannak a nyugdíj-megállapodások területén, ahol is a román fél a beszámított szolgálati időre eső részt például nem hajlandó megtéríteni. Nem exportálja Magyarországra többek között a gyermektartási díjakat és a Romániában megállapított nyugdíjakat, illetve nyugdíjszerű ellátásokat.

Jó lenne, ha Romániával államközi szinten konszolidálhatnánk a kapcsolatokat, és új egyezményekben rögzíthetnénk, mert így az egész törvény végrehajtásához szükséges fedezetnek legalább a felét ezen az úton biztosíthatnánk. Úgy gondolom, hogy az Erdélyben élő magyarság ügyét az államközi kapcsolatok normalizálása nélkül nehezen fogjuk tudni elérni.

Most a bevezetőmben említett három területtel kapcsolatos aggályaimat szeretném önökkel megosztani. A két elsőt egybevenném, ezek a társadalombiztosítási ellátásokat és az egészségügyi szolgáltatásokat érintik. A törvényjavaslat 8. §-a foglalja össze azokat a legfőbb rendelkezéseket, amelyek ezt a kört érintik, és ezeket én több szempontból is aggályosnak tartom. Az első aggály: a javaslat azt a látszatot kelti, hogy a három hónapig Magyarországon dolgozó személy tartósan jogosulttá válik a nyugdíj- és egészségbiztosítási szolgáltatásokra, noha ez nem igaz. A hatályos rendelkezések szerint a biztosítási jogviszony a járulékfizetési időszakban áll fenn, és azt követően megszűnik.

A másik: a javaslat elfedi azt a nem lényegtelen körülményt, hogy nemcsak a munkavállaló, hanem a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozók is biztosítottá válnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos magyar jog két törvényben is szabályozza a biztosított és a vele egy háztartásban élő, biztosítottnak minősülő személyek kapcsolatát, és alanyi jogon terjeszti ki a munkavállalóval közös háztartásban élő gyermekekre a biztosítási jogviszonyt.

E törvényjavaslat normaszövege láttán három dolgot tehetünk. Az egyik, hogy elolvassuk, és nem mondunk semmit. A másik: elolvassuk, és tudatosítjuk, hogy itt egy ellentmondás van. A harmadik: elolvassuk, tudjuk, és megpróbálunk jogorvoslatot találni. Jogorvoslatot, korrekciót pillanatnyilag a kormánypártoknak van módjukban elvégezni. Szeretném képviselőtársaimat a kormánypárti padsorokban arra biztatni, hogy ezt a korrekciót tegyék meg. Arról van ugyanis szó, hogy az előzetes felmérések, becslések szerint a státustörvény elfogadása után mintegy 50-80 ezer munkavállalóval számolunk. Ha csak a fele hozza magával a hozzátartozóit, akkor a biztosítottak száma már meghaladhatja a 100 ezret. Ennek a költségvetési kihatásairól nem beszélni nem helyes.

Pontosan ezért szeretném elmondani, hogy az a feltételezés, amelyet a normaszövegben nem, de a kormánypárti képviselőtársaim prezentációjában megismerhettünk, hogy létezik majd egy önálló biztosítási pénztár, kassza, elkülönült biztosítás, amelyben a határon túli munkavállalók fizetnek járulékot, a szolgáltatásokat igénybe vevők számát is tekintve biztosan és garantáltan tartósan deficites lesz. Ezt a deficitet valakinek ki kell egyenlítenie. Ha ez a magyar állam lesz, akkor tudnia kell, hogy mekkora költségekkel kell számolni.

Én tehát arra kérem képviselőtársaimat, hogy számoljanak. Az a javaslat ugyanis, hogy csak személyesen a magyarországi munkavállalóra érvényes a szabályozás, ellentétes azokkal a szabályokkal, amelyek Magyarországon a biztosítási járulékokra és az ezzel megszerezhető jogosítványokra vonatkoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 3-6 hónapos munkavállalás kapcsán: a kétperces hozzászólásomban elmondtam, hogy ez hol teremt konkurenciát a magyar munkavállalóknak, hol nem elégíti ki azt az igényt, ahol ma Magyarországon munkaerőhiány van. És az a szabály pedig, amelyik előírná a 16. §-ban, hogy a három hónapos munkavállalás külön szabály és engedélyezési eljárás alapján valameddig, akármeddig meghosszabbítandó, úgy vélem, nem helyes szabály, nem normakövető magatartásra ösztönöz. S még azt is megkockáztatom, hogy egyfajta kormányfüggő kedvezmény lehet egyes határon túli magyaroknak.

Ezért a javaslatunk, amikor arra teszünk indítványt, hogy hat hónap legyen az engedélyezett maximális munkavállalás, de szűnjön meg a külön jogszabályban szereplő, ezt meghosszabbító időtartam, akkor ez egyfelől szigorít, másfelől lehetővé teszi a nem idényjellegű, nem alkalmi munka jellegű munka végzését Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez a mi számunkra és a határon túl élő magyarok számára egyaránt fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kései órában és a hozzászólásra szabott igen rövid időben csak felvillantani tudtam néhány aggályt, amelyet a normaszöveg-javaslat figyelmes elolvasása és a szakbizottsági tapasztalatok alapján megtehettem. A módosító indítványok indoklásakor ezeknek az alátámasztásával nyilvánvalóan még tovább tudnám indokolni ezt.

Köszönöm a figyelmüket, és arra számítok, hogy a javaslatainkat közös megegyezéssel el tudjuk fogadni. Ha azok beépülnek a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezetbe, akkor ezt a politikai pártok konszenzusával a Magyar Országgyűlés el tudja majd fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 394 2001.05.09. 2:29  344-445

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Az ellentmondás, amit Pósán képviselőtársam felvetett, nem az én beszédemben van. Egy percig sem vonom kétségbe, hogy van Magyarországon vagy létezhet a jövőben külső munkaerő-szükséglet, ez a külső munkaerő-szükséglet azonban, képviselő úr, nem az alkalmi munkavállalói kört érintő munkaalkalomra vonatkozik. Önök is tudják, hogy elsősorban melyek azok az ipari ágazatok, szolgáltatások, ahol munkaerőhiány jelentkezhet. A határok körüli, elsősorban az idénymunkákhoz kapcsolódó munkavállalói körben ez jelentős kockázatot jelent a határon inneni munkavállalók számára. Két percben nincs idő arra, hogy ezt kifejtsem, de olvassa el az idevonatkozó tanulmányokat, képviselő úr.

Ezért azt gondolom, hogy nem az az ellentmondás, hogy három vagy hat hónap, hiszen az ellentmondást önök is megteremtették azzal, hogy három, de egy külön jogszabály szerint hat hónap, hanem az az ellentmondás ebben, hogy önök nem tudják egészen pontosan - mert én is csak azokra a tanulmányokra hivatkozom, amelyek ebben a tárgyban születtek -, hogy a magyarországi munkavállalási szándék földrajzi területenként, a potenciális munkavállalók esetében életkor szerint, szakképzettség szerint, iskolai végzettség szerint, ágazatonként, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, szolgáltatás bontásában hogyan fog alakulni. Kalkulálni tudjuk a munkavállalók lehetséges számát abból, hogyan nyilatkoznak a határon túli státusmagyarjelöltek, mit gondolhatunk ma a magyarországi munkaerő-piaci helyzetről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ennek összevetésével kellene eldönteni, hogy ebben az esetben melyiket tekintjük valódi kockázatnak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 64 2001.05.29. 2:06  23-125

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is beszédének arra a kitételére szeretnék reagálni, amelyben az ajánló szervezetet és a pillanatnyilag regnáló kormányt kapcsolja össze.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szakértői bizottság szocialista párti tagjaként határozottan állíthatom, hogy a határon túli szervezetek nem támogatják az önök indítványát, miszerint az ajánló szervezet közül az teheti meg jogszerűen ezt az ajánlást, amelyet ajánló szervezetként a magyar kormány elfogad. A Magyar Szocialista Párt módosító csomagjában természetesen ezt a nemkívánatos megoldást megpróbáljuk korrigálni, és bizonyára képviselőtársaim ezt a részletes vitában még indokolni fogják. Különösen azért fájdalmas, mert az ajánló szervezeten túl természetesen önök ezt következetesen végigviszik a törvény egyéb helyein is. Mondjuk, például ahol az elbírálható pályázatnál valaki elmondja, hogy ki nyerheti meg, ki az, aki eredménnyel pályázhat egy pályázaton, nem a Magyar Állandó Értekezlet, nem a törvény, hanem ágazati miniszterek lesznek azok, akik ezt a jogosítványt gyakorolják és megmondják, hogy ki tekinthető magyarnak, melyik intézmény tekinthető magyar nyelvű oktatási intézménynek, iskolának.

Úgy gondolom, ha van ennek a törvényjavaslatnak feltétlenül módosítandó passzusa, akkor az ajánló szervezetek kérdését és az ebből következő, a törvényben más helyen is elhibázott megoldásokat feltétlenül végig kellene a kormánynak gondolni a határon túli magyarok érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 68 2001.05.29. 1:37  23-125

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ebben a vitában megszólalunk, akkor mindannyian tisztában vagyunk a magunk felelősségével. Úgy gondolom, képviselő úrnak nem kell erre a felelősségre bennünket külön figyelmeztetni. Ebben az ügyben bátorságról beszélni - úgy gondolom, hogy mindannyiunknak kell némi bátorság, hiszen egy vadonatúj konstrukciót, egy új törvényjavaslatot fogunk tárgyalni, vagy ennek a részletes vitája zajlik sok konfliktussal, nagy felelősséggel és természetesen egyelőre mindenben még nem pontosan kiszámítható következményekkel.

 

(10.30)

 

De tisztelt képviselő úr, szeretném elmondani, hogy én nem most találkozom először ezzel a törvényjavaslattal, hanem a létrehozott, a törvényjavaslatot előkészítő szakértői bizottságban rendszeresen találkoztam. Őszintén fájlalom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőivel nem találkoztam minden alkalommal ebben a szakértői bizottságban, amelynek az ülésein maradéktalanul, minden alkalommal részt vettem, és természetesen erről, az ajánló szervezetekről a szakbizottság igenis vitát folytatott. Amennyiben képviselőtársamat a téma érdekli, ennek jegyzőkönyvét természetesen bármikor megtalálhatja.

Köszönöm a figyelmet. (Egy hang az MSZP soraiból: Olvassa el! - Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 411-413 2001.05.29. 5:00  410-416

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én tudom, hogy ezen a késői órán senki sem vállalkozhat arra, hogy a siker reményében próbáljon meg egy záróvitában érvelni. (Rockenbauer Zoltán: Így van!) Mégis azt gondolom, hogy ez az a törvényjavaslat, amelynek a záróvitához benyújtott módosító indítványáról az önkormányzatok, a szolgáltatók és a betegek érdekében kell beszélni. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő az egységes javaslathoz olyan módosító indítványt nyújtott be, amely azt a javaslatot kívánja törölni a törvényjavaslat szövegéből, hogy azok az önkormányzatok, amelyeknek az ellátási területén az országos átlagnál legalább 10 százalékkal alacsonyabb az a struktúra és az az ellátásra képes szolgáltató mennyiség, amely szükséges lenne, finanszírozási szerződést köthessen az OEP-pel, vagyis az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral.

Az alkotmányügyi bizottságban a törvényjavaslathoz beadott módosító indítvány kapcsán a kormánytöbbség elfogadta az előterjesztőnek azt az érvelését... (Nagy zaj.) Én tudom, hogy ebben a Házban (Az elnök csenget.) senkit sem érdekelnek a betegek. (Az elnök újra csenget.) Én tudom, hogy ebben a Házban a kormánytöbbséget nem érdekli a betegek ellátása. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.) Én tudom, hogy ebben a Házban az egészségügyi szolgáltatók egyetlenegy törvényjavaslat vitája során nem érdekelt senkit még az, hogy mit mondtunk.

 

ELNÖK: Ne tessék berekedni, tessék megvárni, míg.... (Csenget.)

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Én azonban azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ha önök akarnak uralkodni egy országon (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.), akkor először magukon kellene ezt a javaslatot megpróbálni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Nos tehát, miközben önök arra hivatkoznak, hogy az önök által benyújtott módosító indítvány, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a kormány szerint ellentmondásban van az önkormányzati törvény szövegével, egy pillanatig meg kellene fontolniuk, hogy az elfogadásra kerülő végeredmény nem fogja-e megsérteni amúgy egyébként az önkormányzati törvény szellemét. (Dr. Kövér László: Jaj!) Azt tudniillik, hogy egy önkormányzatnak, helyi, megyei, fővárosi önkormányzatnak az egyeztetések folyamatában módja volt eddig arra, hogy lehetőséget kérjen, hogy a betegek ellátásához többlet szakrendelői órák és többlet kórházi ágyak álljanak rendelkezésre. (Nagy zaj.)

Önök, amikor észrevették a benyújtott törvényjavaslat hibáját, akkor megtették azt a módosító indítványt, amelyet ellenzéki képviselőkként is támogattunk a bizottságokban. A szakminiszter azonban azt mondja, hogy önöknek ne lehessen jogosítványuk arra, hogy a jövőben kérjenek az ellátáshoz szükséges kapacitásbővítéseket; mert - mondja a törvényjavaslatot indokló szöveg, a módosítást indokló szöveg - indokolatlanul különbség képződik a helyi önkormányzatok kárára és a Fővárosi Önkormányzat kárára.

Nem azt a módosító indítványt választják, amely tartalmilag az egyetlen helyes lehetne, hogy akkor mindegyik kapja meg ezt a lehetőséget, hanem bele fognak önök menni abba az indítványba, hogy akkor senki. És akkor kérdezem én, képviselőtársaim, amikor majd önöket otthon, a választókerületükben megkérdezik, vajon ebben az esetben mi szolgálta jobban a betegek és ellátók érdekeit, hogy győzzön az önök minisztere, vagy győzzön egy törvénynek a szelleme. Erről fognak önök most dönteni, képviselőtársaim! (Tirts Tamás: Mi szolgálunk, nem uralkodunk! Szolgálunk! - Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 440 2001.05.29. 10:59  431-494

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának igen sok ajánlása szerepel, melyet a törvényjavaslathoz benyújtottunk. A képviselőtársaim azonban engedjék meg nekem, hogy ebből csak két indítvány indoklására tegyek kísérletet.

Az egyik a 67. ajánlási számon található. Ebben az alapítványok, közalapítványok szerepére szeretnék kitérni, amelyeknek kitüntetett szerepük van a határon túli magyarok támogatásában. A másik ajánlási pont pedig, amelyet indokolni szeretnék, a 85. számon található meg, és a munkavállalás kérdésével foglalkozik. A tartalmában két teljesen eltérő indítványt külön-külön szeretném indokolni.

Hogy a határon túli magyarok segítésében azok az alapítványok, amelyeket mi felsoroltunk, milyen szerepet játszanak, játszottak eddig, és őszintén reméljük, hogy a jövőben is ezt fogják tenni, ebben a Házban nem kell indokolni. Jelentőségüket, a nekik tulajdonított szerepet mi sem indokolja jobban, mint hogy egy részét a kormánypárti többség maga hozta életre, a másik részét pedig évről évre az önök kormányzati ciklusa alatt jelentős, sőt igen jelentős többlet állami támogatásban részesítették.

 

 

(21.50)

 

Így az Illyés Közalapítvány, amelynek a segítségével a magyar kultúra, a magyar nemzeti hagyományok megőrzését látjuk hivatva támogatni; a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túl élő magyarság felsőoktatásának, szakképzésének, pedagógus-továbbképzésének előmozdítására irányuló tevékenységét tartjuk megfontolandónak és támogatandónak; az Új Kézfogás Közalapítvány, amelyben a magyar közösségek gazdasági helyzetének javítását célzó tevékenységet preferáljuk; a Segítő Jobb Alapítvány, amelynek a határon túli magyarok egészségének megőrzésében és a gyógyító szolgáltatásokhoz való hozzájutásban van kitüntetett és el nem évülő szerepe; vagy a Mocsáry Lajos Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túli magyarság szociálisan hátrányos rétegeinek a felemelését támogatjuk. Az a javaslatunk, hogy építsük be ezeknek az alapítványoknak a tevékenységét a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényjavaslatba, nevesítsük őket, határozzuk meg ezeknek a tevékenységeknek az alapító okiratban amúgy is kifejtett és leírt irányait, és ezzel a létrehozott alapítványi, közalapítványi hálózattal tegyük teljessé a határon túli magyarok támogatását.

Őszintén szólva, azt gondoltuk, hogy ez a módosító indítványunk és ennek elfogadása egyáltalán nem fog nehézségbe ütközni, hiszen az alapítványok és közalapítványok, amelyeket nevesítettünk, a kormány és a határon túli magyarok számára is elfogadott és elismert alapítványok. Ha a tevékenységük ellen alkalmi felszólalások történtek is, de magával a támogatással érdemben ismereteim szerint nem volt senkinek vitája. Én meglepetéssel hallottam a bizottsági vitában, hogy nem javasolja a kormány ennek az indítványnak az elfogadását, mert maga kíván létrehozni alapítványt, illetve közalapítványt a határon túli magyarok segítségének a közvetítésére, egy későbbi időpontban, egy később meghatározott költségvetési forrással, és véleményünk szerint nem tisztázott feladat- és hatáskörrel. Mi úgy gondoljuk, hogy azok az értékek, amelyek ezekben az alapítványokban és közalapítványokban megtestesülnek, olyan fontosak és olyan előremutatóak, hogy véleményünk szerint ezeknek az alapítványoknak és közalapítványoknak és az általuk létrehozott támogatásoknak a rendszere a szomszédos államokban élő magyarok érdekében feltétlenül megtartandó.

Tisztelt Országgyűlés! Most rátérnék a 85. számú ajánlási pontban arra az indítványunkra, amelyben egyfelől arra teszünk javaslatot, hogy a három hónap helyett hat hónapos munkavállalási engedélyt kapjanak a határon túl élő magyarok, másfelől pedig arra, hogy szűnjön meg az a lehetőség, hogy általunk nem ismert szabályok és feltételek megléte esetén a kormány maga adjon hosszabbítási lehetőséget. Több alkalommal és több szakértővel beszéltem erről a kérdésről, és ismerem a kormánynak azt az ellenvéleményét, hogy a 90 napon túli munkavállalás engedélyezése nem igazán eurokonform, továbbá azt is, hogy a határon túli magyarok hosszabb távú magyarországi munkavállalásának sincs akadálya, ha egyébként magukra nézve kötelezőnek ismerik el mindazokat a kötelmeket, szabályokat és eljárási procedúrákat, amelyek egyébként a határon kívül élő bármely nemzetiségű potenciális munkavállalóra érvényesek. Ez az utóbbi érvelés véleményem szerint azért nem helyes, mert azt elhallgatja a kormány ebben az érvelésben, hogy természetesen ebben az esetben a határon túli kvázi státusmagyarnak nevezett kedvezményezett mindazokat a kedvezményeket viszont elveszíti, amelyek a státusmagyarságával járnak.

A határon túliaknak engedélyezett három hónapos munkavállalásra és a határon belüli attitűdökre vonatkozóan a Balázs Ferenc Intézet tanulmányát szeretném egészen röviden idézni, ha nem is szövegében pontosan, de tartalmában, úgy vélem, helyesen. Azok a magyarok, akik korosztályukat tekintve 36-50 évesek, végzettségüket tekintve alacsony iskolai végzettségűek, munkaviszonyukat tekintve pedig a munkavállalási lehetőség peremén billegnek, úgy gondolják, hogy az ő státusukat leginkább azok a határon túli magyar potenciális munkavállalók veszélyeztetik, akik ebbe a három hónapos körbe esnek.

Lehet azt mondani, hogy ez nem lényeges szempont, én azonban szeretném elmondani, hogy azokról a határon belül élő magyarokról beszélünk, ahol az illető megyékben a munkanélküliségi ráta még mindig 15 százalék felett van, ahol az előbb említett kritériumoknak sajnos a határon belül élő potenciális munkavállalók szinte mindenben megfelelnek, és bár lehet, hogy az ő magatartásukat jellemezhetjük az ökosovinizmussal, mégis, azt gondolom, nem helyes, ha a véleményüket, a félelmeiket figyelmen kívül hagyjuk.

Én úgy gondolom, hogy az az ezzel párhuzamba állított másik attitűdvizsgálat is szembeállítható, miszerint a hosszabb ideje Magyarországon tartózkodó és itt munkavállalásra jelentkező határon túli magyarokról egészen másképp vélekednek azok, akiknek a környezetében ilyen munkavállalók élnek - őket elfogadják, megbecsülik. Én úgy gondolom, hogy a migrációval való fenyegetettség sem helyes érv, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarok csak abban az esetben nyilatkoznak arról, hogy elhagynák szülőföldjüket tartósan, ha egyébként őket az úgynevezett schengeni egyezmény életbelépése minden védelem nélkül a határon kívülre szorítaná.

Nekünk Magyarországon, úgy gondolom, nem kellene félnünk, mert nem lesz jelentős a migráció, de valóságos kedvezményeket kellene nyújtani azoknak, akiknek a törvény szellemében adni szándékozunk. Ez a három hónapos munkavállalás nem ad érdemi segítséget a határon túli magyaroknak, konfliktusokat fog gerjeszteni a határon innen és túl élők között, nem oldja meg a munkaerő-piaci problémákat, ahol egyébként nekünk munkaerőgondjaink vannak, és egyébként pedig az előítéletes gondolkodást legalábbis nem oszlatja el.

Az egy képviselői hozzászólásra rendelkezésre álló idő eltelt, köszönöm a figyelmüket, és tisztelettel újra kérem a kormányt, hogy fontolja meg az ebben a javaslatban lévő gazdasági, társadalompolitikai racionalitást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 444 2001.05.29. 2:11  431-494

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm Pósán képviselőtársamnak, hogy reagálásával módot adott arra, hogy ezt a kérdést alaposabban megvizsgáljuk.

Képviselő Úr! Azt gondolom, csak az látja ebben a feloldhatatlan ellentétet, aki a munkába való elhelyezkedést csak az igen vagy nem válaszban tudja elképzelni. Bizony, ma Magyarországon - ezt Pósán képviselő úr talán még nálam is jobban tudja - léteznek olyan foglalkozási ágak, ahol szükség lenne arra, hogy a hat hónapos időtartam nyújtotta lehetőséggel határon túli magyarok éljenek. Véleményem szerint ez nem feltétlenül ösztönözne a migrációra. Amennyiben a képviselő úrnak ezzel ellentétes statisztikai adatai vannak, nagyon szívesen meghallgatom természetesen. Míg ezzel szemben a három hónapos munkavállalás lehetőségével képzett munkavállaló nem él, mert egyszerűen nem fogja kockáztatni szülőföldi egzisztenciáját azzal, hogy akár egy hiányszakmában elhelyezkedjen Magyarországon, mert nem éri meg neki.

Képviselő Úr! Van a mi törvényjavaslat-csomagunkban egy olyan javaslat is, amely arra lett volna válasz, hogy azokat a magyarországi szervezeteket támogassuk, amelyek a határon túli munkavállalók számára munkalehetőséget, regionális foglalkoztatási központokat hoznak létre, és a szülőföldön való maradást segítenék elő a munkavállalással. Szeretném elmondani a képviselő úrnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezt az indítványunkat a kormánytöbbség ugyancsak nem támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 456 2001.05.29. 1:49  431-494

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány pontosítást szeretnék tenni az államtitkár úrnak az indítványomra adott megjegyzése kapcsán.

Államtitkár úr, ki nem ejtettem a számon, hogy a Segítő Jobb közalapítvány lenne - ezt akár a módosító indítvány szövegében is ellenőrizheti az államtitkár úr. Természetesen tudom, hogy alapítvány, ahogy alapítvány természetesen a Mocsáry Lajos Alapítvány is, és ahogy közalapítványként soroltuk fel azokat a közalapítványokat, amelyek ezt a nevet viselik. Én úgy gondolom, hogy ebben az ügyben nekem felróni egy olyan tájékozatlanságot, ami nem jellemző sem a módosító indítványra, sem az indítványtevőkre, nem volt egészen fair.

Ami pedig a 6 hónapos munkavállalást illeti: egy percig sem akartam elhallgatni, hogy a Magyar Országgyűlés képviselőjeként, egy határközeli térség képviselőjeként számomra egyáltalán nem közömbös, hogy milyen hatással van a határon belüli munkaerő-piaci helyzetre ez a 3 hónapos munkavállalás.

 

 

(22.40)

 

Számomra azonban értelmezhetetlen államtitkár úrnak az a megjegyzése, hogy olyan módosító indítványt kellett volna beadnom, amely szerint 3 és 6 hónap között, hiszen a 6 hónap mint egy felső korlát értelmezendő, mint ahogy - gondolom - önöknél is a 3 hónap, mert ez nem azt jelenti, hogy vagy nem vállal itt munkát, vagy 3 hónapig teszi azt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 188 2001.06.11. 7:35  181-197

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A fogyatékos személyeknek adható egyes pénzbeli ellátásokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága nyújtott be, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a parlamentnek elfogadásra ajánlja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a fogyatékos személyeknek adható támogatások jelenlegi módosított formájáról beszélünk, és annak az elfogadását ajánljuk a bizottság által előterjesztett mértékben, ebben a hatpárti konszenzust ígérő légkörben is meg kell fogalmazni néhány kritikai mondatot.

Ahogy Koltai Ildikó képviselőtársaim is visszautalt az előzményekre, úgy érzem, ezt nekem is meg kell tennem. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, én arra az 1999. évi CXXII. törvényre szeretnék visszautalni, amelyben az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításakor a fogyatékossági támogatás szabályozását a fogyatékos személyekre nézve hátrányos módon oldotta meg a kormánytöbbség. Abban a parlamenti vitában jeleztük, hogy a fogyatékossági támogatás kormány által áterőltetett változata szellemiségében teljesen idegen a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló '98. évi XXVI. törvényben foglaltaktól.

Elmondtuk, hogy a támogatási feltételrendszer túlságosan szigorú, mértéke pedig rendkívül megalázó mértékben alacsony. Ebből következően ugyancsak alkalmatlan az esélyegyenlőségi törvényben kitűzött célok elérésére. Elmondtuk, hogy rendkívül rövid átállási időt állapított meg a törvény, és ez a rendkívül rövid átállási idő már akkor előrevetítette annak a bekövetkezését, hogy ennek a törvényjavaslatnak a módosítására legkésőbb ebben az időpontban sort kell a parlamentnek keríteni.

Azt gondoltuk, makacsul - a parlamenti jegyzőkönyvekből visszaellenőrizhető módon -, sokszorosan elmondtuk, hogy az átálláshoz kellő türelem, mértéktartás és idő szükséges, hogy a jogok maximálisan érvényesülhessenek, és hogy mindenki a maga számára kedvező módszert, módot választhassa, és hogy a fogyatékossági támogatásokat kellő mértékben át tudja tekinteni.

A jelenlegi időszűkében a kormánypárti képviselők eredeti módosító indítványában csak egy határidő-módosítás szerepelt. Annak ellenére, hogy idestova hat hónapja nincs olyan parlamenti ülés, plenáris ülés, amelyben vagy kérdés, vagy interpelláció formájában ne tértünk volna újra és újra vissza a megállapítási szabályok tarthatatlan szigorúságára, az ellátásból kiesők, rászorultak szomorú helyzetére, és folyamatosan sürgettük a tárca minden kompetens képviselőjét bizottsági ülésen, a parlament nyilvánossága előtt, úgy tűnt, hogy a kormány nem mutat elegendő érzékenységet a fogyatékos személyek problémáinak megoldására.

Éppen ezért, bár ez a kritika el kellett hogy hangozzék a Ház falai között, némi megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a határidő-módosításon túl érdemi és tartalmi pontokon kedvező mértékben változtatott a kormány az álláspontján. Kökény Mihály bizottsági elnök úr pontosan mutatta be az egészségügyi és szociális bizottság módosító indítványainak lényegét - melyet tehát nem elégszer, újra és újra el kell mondanunk -, hogy a családok támogatásáról szóló törvény változásával megadja a lehetőséget a 18 év feletti személyek számára a családi pótlékhoz való hozzájutásra anélkül, hogy őket a jövőben kiskorúként kelljen kezelni, hogy a halmozottan fogyatékosoknak adható támogatás mértékét megemeli, és hogy az emelt szintű családi pótlék megállapíthatóságának határidejét másfél évvel kitolni javasolja ez az indítvány.

 

 

(20.10)

 

Ez az első szükséges, de nem elégséges lépés ennek a törvényjavaslatnak a módosításai sorában. Úgy érezzük, hogy a hátralevő időt nem kellene az utolsó percig kihasználni, hogy 2002 decemberében újra az a helyzet álljon elő, mint most, hogy rendkívüli szabályok közepette kelljen az új indítványokat megtárgyalni és azokat a parlamentnek elfogadni. Őszintén reméljük, hogy elegendő idő áll a kormány rendelkezésére ahhoz, hogy felülvizsgálja saját álláspontját arról, hogy a jogosultságmegállapítási feltételek eléggé méltányosak-e, eléggé pontosak-e, eléggé helyesek-e, és hogy valóban nem tesz indokolatlan különbséget azoknak a bizonyíthatóan fogyatékos személyeknek a kárára, akik nem a jelenlegi kormányrendelet által megszabott kautélák között élik mindennapjaikat mint fogyatékos emberek.

A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója tehát úgy támogatja ezt a törvényjavaslatot, hogy tudomásul veszi a kormány igérvényét arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésére álló időkeretben és a rendelkezésére álló adatok ismeretében a fogyatékos személyeknek nyújtható támogatások rendszerét újra felülvizsgálja, és amennyiben ez szükséges - márpedig úgy véljük, hogy szükséges -, a támogatásmegállapítási feltételeknek a kormányrendeletben jelenleg elhibázottnak vélt paragrafusait és megállapítási pontjait pedig újragondolja és felülvizsgálja.

Mindezek után ezt a módosító indítványt ismételten ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, és kérem a támogatásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 30 2001.06.12. 5:14  23-45

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottságban ennek a benyújtott törvényjavaslatnak a vitája után 11 igen és 10 nem szavazattal fogadta el a bizottság általános vitára a benyújtott indítványt.

 

(9.50)

 

A szavazás szorossága és a vita maga is jelzi, hogy a jogharmonizációs céllal benyújtott törvényjavaslat ebben a bizottsági vitában nyilvánvalóan megkérdőjeleződött, az aktuálpolitikai megfontolások előkerültek, a jogharmonizációs célú módosító indítványok előkészítettségét, a benyújtott javaslatok formáját, tartalmát tekintve pedig úgy ítéltük meg, hogy ez az indítvány nem alkalmas arra, hogy a Magyar Országgyűlés vitára bocsássa és végül is elfogadja.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti többség - melynek a jogalkotási törvénytervében ez a benyújtott törvényjavaslat erre az időszakra nem is szerepelt - visszaél azzal az ellenzéki attitűddel, miszerint a patkó ezen oldalán ülők minden alkalommal pozitívan reagálnak arra, hogy az európai uniós csatlakozás követelményeinek a Magyar Köztársaság megfeleljen. Bár hozzá kell szokni ebben a Házban a salátatörvényekhez, a mai napon tárgyalásra kerülő indítvány nem egy koherens javaslat, sokkal inkább hasonlít ahhoz a halászat, vadászat, dajkaterhesség csomagú törvényjavaslathoz, amely ennek a Háznak már az asztalára került egyszer.

Töretlen a kormány, minden jogalkotási, alkotmányossági előírás figyelmen kívül hagyásával abban, hogy kezelhetetlen, össze nem illő törvények módosításából álló törvénycsomagot tegyen a parlament asztalára. Az előttünk fekvő törvényjavaslat előkészítő munkája oly sürgős és oly elkapkodott volt, hogy az érintett köztestületi kamarák véleményének kikérésére, a szükséges egyeztetésekre már nem maradt idő. És bár léteznek a Gyógyszerész és a Magyar Orvosi Kamarának a benyújtott javaslatot kritizáló észrevételei, ezeket azonban, mivel nem egyeznek a kormány előterjesztésével, az előterjesztők teljes mértékben figyelmen kívül hagyták.

A benyújtott törvényjavaslatok külön-külön is körültekintő és alapos vizsgálatot igényelnének, meg kellene vizsgálni, hogy az Európai Unió direktívái, a kötelező előírások és az ajánlások milyen viszonyban vannak a benyújtott törvényjavaslattal. Nem jelentéktelen kilenc törvény módosítására készül most a kormány, hiszen többek között a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának örve alatt az orvosi és gyógyszerészeti hivatás gyakorlásának alapvető feltételeit kívánja megváltoztatni. A rendelkezésemre álló öt percben természetesen nincs mód arra, hogy minden szakmai kritikát megfogalmazzak, csak szeretném elmondani, hogy ezek a törvényjavaslatok sértik a magyar orvosok és gyógyszerészek, és sértik a magyar betegek érdekeit, az aktuálpolitikai céllal benyújtott indítványok pedig költségvetési kihatások vizsgálata nélkül, kizárólag kormánypíár-szempontok alapján kerültek ebbe a törvényjavaslatba.

Az ellenzéki szónokok vezérszónoklatai a mai napon meg fogják indokolni a tartalmi kifogásainkat, és sajnos attól tartok, hogy mint mindig máskor, a további kifogások és kritikák az éjszakai viták homályába vesznek, esélyt sem adva arra az állampolgároknak, hogy ezeket a kifogásokat megismerhessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a figyelmüket, és ajánlom a kormánynak, hogy még egyszer gondolja meg ennek az előterjesztésnek a létjogosultságát.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 368-370 2001.06.19. 13:14  367-379

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! - akik e késő esti órán még nem mentek el - mint Répássy képviselő úr - a teremből. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat tökéletesen jó helyen van ebben a Házban egy ilyen évad végi, a politikai pankrációt túlhaladott időben, egy politikailag teljesen érzéketlen pártközi vita után. Hiszen semmi másról nincs ebben a törvényjavaslatban szó, mint hogy hogyan érintik a magyar állampolgárokat az európai uniós csatlakozás jogharmonizációs követelményei, valamint hogy a kormánypártok, illetve a kormány által beterjesztett változat szolgálja-e a betegellátást úgy, ahogy ezt egyébként hirdetni szeretné magáról a Fidesz-kormány. (Kósa Lajos: Ennyi?)

Képviselő Úr! Én a mai napon végighallgattam az ön enyhén szólva is nem különösebben ízléses hozzászólását minden kommentár nélkül. Hozzá vagyok ahhoz szokva, hogy az önök oldaláról egy olyan politikai vitastílus dívik, amelyben, enyhén szólva, nem fordul elő az udvariasság, a vitapartner iránti méltányosság, de még csak a figyelemnek egy minimális gesztusa sem. Én azonban azt gondolom, hogy engem nem kell meghallgatni ebben a Házban, csak azoknak, akiknek a véleménye egyébként nem közömbös a számomra, és akiknek - őszintén remélem - az én véleményem sem közömbös. Ezért én Kósa képviselő urat ebben a teremben nem tartóztatom, hiszen nyilvánvaló, hogy ehhez a vitához nem fog hozzászólni, ahogy néhány bekiabáló fideszes képviselőtársam se, s nemcsak azért, mert fel sem tételezem, hogy ezt a valószínűleg az ő számára politikai szempontból közömbös témát nem kívánja érinteni, hanem azért sem, mert azt gondolom, hogy tartalmilag valószínűleg nem is tudna hozzátenni túl sokat ehhez a törvényjavaslathoz. Ezért a következőkben azoknak a figyelmére számítok, akik ezt a törvényjavaslatot legalább elolvasták.

Az általános vitában a vezérszónokok ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán elsősorban azt fogalmazták meg kritikaként, hogy az európai uniós követelmények, amelyek a számunkra, ha csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, elengedhetetlen feltételek, és azok az ajánlások, amelyek a csatlakozás után nem feltétlenül előírások a számunkra, ebben a törvényjavaslatban keverednek.

 

 

(22.20)

 

Megfogalmazódnak benne olyan kitételek, amelyekre szükség van az európai uniós csatlakozásunk érdekében; vannak benne olyan szabálypontok, amelyeket az Európai Unió nem követel meg tőlünk, és amelyek a mi buzgalmunk folytán jogsérelmet okoznak a betegellátásban részt vevő orvosoknak, a hazai gyógyszerészeknek, és úgy gondoljuk, ennek eredményeképpen nem szolgálják a betegek érdekeit.

Vannak ebben a törvényjavaslatban olyan javaslati pontok, amelyeknek semmi közük nincs az európai jogharmonizációs követelményekhez, és amelyek semmi más módon nem kapcsolódnak ehhez a javaslati csomaghoz, mint hogy a kormány a tavaszi ülésszak vége előtt egy gesztust akar tenni akár a választóiknak, akár a szavazóbázisuknak. Ezekről a törvényjavaslatokról szeretnék beszélni, és ha lehet, ezeket a kritikákat szeretném - némiképpen a vezérszónokhoz hasonlóan - ebben a vitában még hangsúlyosabbá tenni.

Azt gondolom, igen tisztelt miniszter úr, hogy követelményként megfogalmazódik ma Magyarországon a beteggel kapcsolatba lépő orvossal szemben az, hogy bírja azt a nyelvet, amelyen kommunikál a betegével, annak a nyelvismeretnek, abszolút a birtokában kell lennie. Ha ugyanis ebben a Házban az egészségügyhöz értők és betegként az orvoshoz fordulók ezt végiggondolják, világos, hogy az az orvos, aki nem tudja a betegét az egymással való kapcsolat felvétele és tartása kapcsán tökéletesen megértetni és őt magát is tökéletesen megérteni, az kockáztatja a beteget. Ha nem érti meg tökéletesen a panaszát, akár az anamnézis családi, pszichológiai, munkahelyi körülményeire vonatkozó utalásait, és ezeket az utalásokat nem tudja megfejteni, mert nincs birtokában a nyelvnek, amelyet a betege használ, akkor nem fogja megérteni talán a betegsége lényegét sem. Az is lehet, hogy a beteg, akit az egészségügyi törvényben felhatalmaztunk azzal, hogy minden ismeret és felvilágosítás birtokában adja meg tájékozott beleegyezését az adott orvosi kezeléshez, beavatkozáshoz vagy diagnosztikus eljáráshoz, csak akkor fogja megérteni, hogy mit várnak tőle és egyébként mihez adja a beleegyezését, ha az orvos és e között a beteg között legalább ebből a szempontból tökéletes a kapcsolat.

Ezért az az engedmény, hogy a honosítás során a szakmai ismereteket az adott, nem magyar anyanyelvű pályázó a saját nyelvén teheti le, és csak általános magyar nyelvű ismeretekkel kell rendelkeznie, úgy gondolom, nem egy szükséges európai jogharmonizációs engedmény, hanem egy olyan gesztus, amelyet sem a magyar orvosok, sem a magyar betegek miatt nem kell megtennünk.

Ugyanilyen fölösleges indítványnak tartjuk és tartom én magam is ebben a törvényjavaslatban, hogy attól a gyógyszerésztől, aki külföldön szerzett ismereteket, és a magyar közforgalmú gyógyszertárakban fog dolgozni - már szakgyógyszerész se kell hogy legyen majd a jövőben -, ne követelhessünk meg a gyógyszertári gyakorlat előtt magyarországi gyógyszertárban eltöltött meghatározott időt, amelynek közvetlenül kell a gyakorlatot megelőznie, mielőtt ő ebben a gyógyszertárban felléphetne mint a jelenlegi személyi joggal rendelkező gyógyszerész.

Nem kell hangsúlyoznom, hogy miközben ma azt mondjuk, "kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét", a betegek túlnyomó többsége ezt az utóbbi intelmet is komolyan veszi, és megkérdezi a gyógyszerészét. Az a gyógyszerész, amelyik nem bírja az összes ismeretet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amellyel a beteg rendelkezésére kell állnia, úgy gondolom, kockáztatni fogja a beteget. Ezek azok az indítványok...

Tudom, elnök asszony, hogy az időm formailag lejárt, azonban tisztelettel kérem, számítsa be azt az időt, amikor nem tudtam a hozzászólásomat elkezdeni azért, mert az én igen tisztelt képviselőtársaim ebben megakadályoztak.

 

ELNÖK: Természetesen, képviselő asszony, önnek lehetőséget biztosítok erre még két percben.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, még két dologról kellene beszélnem ebben a rövid két percben. A két dolog pedig az a két aktuálpolitikai indíttatású javaslat, amely ebbe a törvényjavaslatba belekerült. Az egyik a fogmegtartó kezeléseknek az a köre, amelyet javasol a kormány beemelni ebbe a jogharmonizációs törvénycsomagba. Közöttünk természetesen nincs vita abban, hogy a magyar lakosság fogászati állapota siralmas, katasztrofális, kétségbeejtő, javítandó, abban azonban van, hogy ez a javaslat érdemi javulást fog-e eredményezni. Ha ugyanis azt a vizsgálati anyagot előhozom, miszerint a magyar lakosság kétharmada az utóbbi évben nem ment el a fogorvosához, azt gondolom, az nem pénzkérdés volt, miniszter úr, hanem az, hogy a mi felvilágosító, egészségnevelő és prevenciós munkánk ma még nem ér semmit. Ezért azt mondom, hogy e helyett a javaslat helyett a fogászati állapot, a fogápolás jelentősége érdekében tegyünk érdemi indítványokat, és rendeljünk ahhoz forrásokat, személyzetet; ha úgy tetszik, és szabad ezt a népies fordulatot használnom: pénzt, paripát, fegyvert.

A következő pedig, amiről még kell beszélnem - és ha marad erre idő, elmondom végig -, a táppénzszabályok megszigorítása a gyermekgondozási segélyről visszament anyukáknak. A miniszter úr tudja, hogy mit mondunk, amikor azt mondjuk, hogy "egy esetem kapcsán". Azt jelenti, azt mondjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ebből bizony nem szabad ítélni, márpedig a törvényjavaslat indoklásában előhozott példa a klasszikus esetem kapcsán minden gyeses anyukának, aki várhatóan majd táppénzre megy a beteg gyerek esetében, azt fogja eredményezni (Az elnök ismét csenget.), hogy nem a fizetése, hanem a gyes után kapja a táppénzt. Ez mérhetetlenül igazságtalan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 60 2001.09.06. 14:37  1-84

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha szavakból lehetne szociális hálót szőni, akkor a magyar parlament ma szorosabbra szőtte volna azt a nagyon fontos hálót, amelyen rászoruló állampolgártársaink sorra kiesnek. Akkor nem történhetne meg a magyar parlamentben, hogy előítéletes hozzászólások hangozzanak el, és nem történhetne meg, hogy a hozzászólások az egyes képviselőket minősítenék ahelyett, hogy minden hozzászólásunk arról szólna, hogy ez a szociális törvény, amelyik minden magyar állampolgárt közvetlenül vagy közvetve érint, minél eredményesebben jöhessen létre, és minél hamarabb megvalósulhasson.

Ahogy Kósa Magda képviselőtársam mondta, a szociálisan rászoruló személyeken nemcsak a törvény betűje segíthet. A törvény betűjén túl szükséges a szolidaritás, az együttérzés, a társadalmi összefogás, az intézményrendszerek korrekt működése, és bármennyire is nehezen szólunk róla, a jó szándékon túl szükséges sok-sok pénz. Ezért ma, amikor ezt a törvényjavaslatot nemcsak dicsérni fogom, hanem bírálni is, sokszor fogom idézni Bauer képviselőtársamat: "Mikor nyújtja be a kormány a 2002-es költségvetést?".

Három dologról fogok beszélni. Mi indíthatta a kormányt a szociális törvény nagy terjedelmű módosítására? Milyen tapasztalatokra épít a kormány, amikor megváltoztatja és újraépíti az intézményrendszereket, a szolgáltatásokat? Milyen módon jár el a szociális szolgáltatásra rászorulókkal, hogy jogérvényesítésük pontos legyen? Hogyan segíti az önkormányzatokat, hogy teljesíthessék kötelezettségüket? Végül: a legrászorultabbak, a súlyosan fogyatékos embertársaink és a pszichiátriai betegek - akik ma Magyarországon minden beteg közül a legkiszolgáltatottabbak - hogyan élhetnek jogaikkal?

Megkérdeztem a bizottsági ülésen is, tisztelt képviselőtársaim, hol van az az összefoglaló, amelyben a kormány beszámol arról, hogy 1993 óta mit tettünk mi, parlamenti képviselők, mit tettek a kormányok, és kitüntetetten - hiszen a beszámolási időszak a Fidesz-kormány esetében három év - mit tett a jelenlegi kormány három év alatt a szociális biztonság megteremtésére. Milyennek találja a jelenlegi kormány a szociális ellátórendszer intézményrendszerét és működésének biztonságát? Milyennek találja a jelenlegi kormány az önkormányzatok helyzetét abból a szempontból, hogy teljesíteni tudják a szociális feladatok ellátásából rájuk eső kötelezettségeket? Miért van szükség új intézményrendszerek bevezetésére? Miért van szükség a foglalkoztatottak esetében az úgynevezett közcélú foglalkoztatás intézményének bevezetésére? És végül: mikor fogja a kormány beterjeszteni a 2002. évi költségvetést, amely megalapozná, hogy a 2003-ban hatályba lépő törvényszakaszok esetében ne csak a felkészülési idő, hanem a felkészüléshez szükséges anyagi források is rendelkezésre álljanak?

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági ülésen ezekre a kérdésekre nem kaptam érdemi választ. Tehát úgy gondolom, a kormány nem tett mást, mint elmismásolta beszámolási kötelezettségét, és az egyetlen, számára lehetségesnek tűnő utat választotta: előremenekül, benyújt egy törvényjavaslatot a Háznak, és bízik abban, hogy már nem hárul rá teljesítési kötelezettség és nem hárul rá az elszámolás kötelezettsége sem. Mert ellenkező esetben, tisztelt képviselőtársaim, meg kellene mondani, vajon miért fogalmazta meg a közcélú foglalkoztatást mint szigorító elemet ebben a törvényjavaslatban. Mert meg kellene mondani, hogy a 3200 önkormányzatnál, melyek közül 1200 forráshiányos, és különösen a kistelepüléseknél, ahol a 600 főnél kisebbeknél a szociális ellátó alapintézmények közel fele részükben ki sem épültek, vajon hogyan lehet ma szakosított alapellátási követelményeket támasztani 2003-as határidővel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azon a véleményen vagyok, hogy az önkormányzatokból nem a jó szándék hiányzik a szociális intézmények kiépítésében, hanem gyakran a szakértő és még gyakrabban az anyagi lehetőség. Mert a legjobb szándék sem elég, ha nem tudják megrajzolni a szociális térképet, ha nem tudnak elegendő információt szerezni arról, hogy kik a rászorultak az adott településen; és ha ez a lehetőségük meg is van, ki tudják egészíteni saját forrásaikból azokat a központi forrásokat, amelyeknek a bőségességéről igazán nem beszélhetünk. Ha megnézik a zárszámadási törvény számvevőszéki felülvizsgálatát, akkor láthatják, képviselőtársaim, hogy a támogatások elnyeréséhez szükséges 20 százaléknyi önkormányzati forrást is nagyon nehezen tudják az önkormányzatok előteremteni.

 

(12.10)

 

Akkor azt a számvevőszéki adatot is meg fogják találni, hogy a támogatások elnyeréséhez a valóságban az önkormányzatoknak 30-35 százaléknyi önrészt kellett hozzátenniük. Ez az egyik oka és egyik legfőbb oka annak, hogy az önkormányzatok ezeket a feladatokat nem vagy nem maradéktalanul tudják teljesíteni. És akkor hogyan lehet az alapszakosított ellátásokat mint követelményt támasztani ezeknek az önkormányzatoknak? Vajon honnan fognak jeltolmácsokat alkalmazni? Vajon hogyan fogják az akadálymentesítést megvalósítani? Vajon hogyan fogják létrehozni azt a támogató szolgálatot, amely ebben a törvényjavaslatban megjelenik?

Hogy nehogy valaki azért nyomjon kétperces gombot, mert azt akarja mondani, hogy nem akarom a támogató szolgálatok, hozzáteszem: igen, akarom! Igen, mindenkinek kell akarni, aki ebben a Házban van! De nem elég az akarás, ha nem lesz rá pénzük, ha nem lesz meg a szakemberük, hogy ennek a feladatnak eleget tegyenek!

És kiknek kell a támogató szolgálat a törvényjavaslat szövege szerint? Kell a támogató szolgálat a fogyatékos személyek önrendelkezésén alapuló önálló élettevékenységének a segítésére. Miközben arról beszélünk, hogy mit akar tenni a kormány a fogyatékos személyekért, képesek voltak beletenni ebbe a normaszövegbe azt a fogyatékossági definíciót, amelyet egy éve minden fogyatékos érdekképviselet minden lehetséges fórumon megpróbál kifogásolni! Hát a képviselőtársaim vagy a kormány nem jár az ombudsmani hivatalban? Nem kérdezte még meg egyetlenegy alkalommal, hogy hány beadvány érkezett az ombudsmanhoz a fogyatékos személyek részéről? Ha ez a definíció bennmarad, akkor mitől ígéri a kormány, hogy vissza fogja mondani a lakásátalakítási támogatások hibás rendelkezéseit?! Hiszen azt mondja Selmeczi képviselő asszony, hogy parttalan lesz a megítélés a fogyatékossági támogatások esetében, ha nem szigorítjuk és nem tesszük be e törvényjavaslatba ezt a definíciót. Tudják, képviselőtársaim, hogy hányan adták be a fogyatékossági támogatás iránti kérelmet?! Tudják, képviselőtársaim, hogy a beadott kérvények 20 százalékára sem kapták meg a támogatást a fogyatékosok?! Hát akkor miről beszélünk szociális ellátások és az önálló életvitel megkönnyítése és az önrendelkezési jog kiteljesülése címén?! Képviselőtársaim, fogadóóráikon nem kopogtatnak önökhöz az érdekképviseletek és a rászoruló személyek családtagjai?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Segít-e a fogyatékos személyek önrendelkezési jogának, egyenjogúságának, emberi méltóságának megőrzésében az önök által a Ház asztalára tett javaslat? Azért bírálom ezt az indítványt, hogy legyen módjuk és legyen kötelességük ezt a definíciót úgy megváltoztatni, hogy az ne sértse a fogyatékos személyek közötti esélyegyenlőséget.

Végül, képviselőtársaim, a fogyatékosok mellett szeretnék beszélni a pszichiátriai betegek és a szociális otthonokban elhelyezett betegek érdekképviseleteiről. Lehetségesnek tartom, hogy az ellátottjogi képviselők eredményesen fognak dolgozni, mert mindent meg fognak tenni, ami emberségükből, szociális elkötelezettségükből és a jog adta lehetőségükből adódik. De én az életre szeretnék visszatérni. El tudják képzelni az eredményes érdekképviseletet, képviselőtársaim, mondjuk, annak a megyei intézménynek az esetében, ahol fel kellene lépnie az ellátottak érdekében egy olyan alkalmazottnak, aki egyébként, mondjuk, a munkáját veszítheti azáltal, ha túlságosan markánsan képviseli az ellátottak érdekeit?! Vajon biztos-e, hogy nekik kell ebben a jogviszonyban dolgozni, vagy lehet-e még megfontolni, hogy ne ide telepítsék ezt az intézményt? Ha lehet, akkor kérem, tegyék meg.

Végül: az államtitkár asszony elismerte, hogy a törvény előkészítése és a hatályba léptetés között a kiépítendő szociális ellátórendszerhez súlyos tízmilliárdok kellenek. Ha jól értettem, azt mondta az államtitkár asszony, hogy évente több mint tíz milliárd forint. Persze ezeket az intézményeket majd fenn is kell tartani. Ezért ha 2003-ban ezeknek az intézményeknek működniük kell, akkor megkérdezem: ki nyújtja be a magyar parlamentnek a köztársaság 2002. évi költségvetését, amelyben forrásokat fogunk rendelni az ellátandó feladatokhoz?

Csáky képviselőtársamat már idézni sem merem, mert kormánypárti képviselőt dicsérni nagy kockázat ebben a parlamentben a kormánypárti képviselő számára, ezért másik klasszikust idézek. Petőfi azt mondta: "Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jog asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog be minden ház ablakán: / ...megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!" Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy tegyenek meg mindent e törvény keretei között is, hogy a szellem napvilága ragyoghasson be minden ház ablakán, és hogy a törvény asztaláról azok is vehessenek, akik ma még ezt nem tehetik meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 66 2001.09.06. 1:00  1-84

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy amikor egy szociális intézményrendszer kiépítéséről és annak működtetéséről beszélünk és arról, hogy milyen keretek között működnek, akkor sajnos nem tekinthetünk el az ehhez rendelt pénzügyi forrásoktól, hiszen akkor abba a csapdába jutnánk, hogy megint csak beszélünk. Én azonban megfogadom képviselőtársam intelmét, és miközben tudomásul veszem, hogy ezekről a forrásokról nem hallhatunk, biztosíthatom képviselőtársamat, hogy a költségvetés zárszámadási vitájában újra elő fogom őket hozni, és ebben az esetben remélem, kormánypárti padsorokból nem azt fogják mondani, hogy ez nem a szociális törvény vitája, mert az nem lenne igazán fair.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 136 2001.09.24. 11:19  117-171

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási alapok 2000. évi zárszámadásának a vitája, a vita körülményei és az elénk hozott törvényjavaslat hűséges tükörképe a társadalombiztosítás helyzetének, többféle szempontból is. Ez az utolsó alkalom, amikor a társadalombiztosítás önálló alapjairól folytat a Ház a zárszámadás keretében vitát, hiszen a kormány javaslata és a kormánytöbbség szavazata értelmében a társadalombiztosítási alapok önállóssága a Fidesz-kormány idején megszűnt. Azonban a 2000. év zárszámadása alkalmat ad arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, hogy ezeket a tapasztalatokat hátralévő idejében a kormány hasznosíthassa a 2001. és a 2002. év folyamán.

A 2000. évi zárszámadás módot ad arra, hogy megvizsgáljuk, hogy a költségvetés, a társadalombiztosítási alapok költségvetésének a készítésekor a kormány milyen munkát végzett, hogyan gondolta végig a makrogazdasági mutatók alakulását, hogyan alapozta meg a társadalombiztosítási alapok költségvetését, milyen gondossággal tervezte meg a bevételeket, milyen gondossággal és körültekintéssel vizsgálta meg a szükségessé váló kiadásokat, hogyan rendelkezett és milyen elképzelései voltak az ellátások biztonságának szavatolásáról, miként gondolkodott a társadalombiztosítás még meglévő vagyonának kezeléséről és annak eladásáról. Arra is alkalmat ad, hogy megvizsgáljuk, hogy a kormány időközben megváltozott elképzelése szerint a jelenlegi vagyonkezelők kezében helyesen helyezte-e el a társadalombiztosítás két alapjának felügyeletét.

(21.20)

 

Ez utóbbira azért kell külön kitérni, hiszen az egészségbiztosítási alapok felügyelete ma már az Egészségügyi Minisztérium kompetenciájába tartozik, és úgy tűnik, hogy a zárszámadás tanulságait az Egészségügyi Minisztérium nem kívánja megfontolni, hiszen egyetlen képviselője nem tartózkodik a teremben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi zárszámadás fényesen igazolja a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának a költségvetési vitában hangoztatott észrevételeit, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése megalapozatlan; méghozzá szándékosan volt megalapozatlan, szándékosan volt hibásan tervezett, szándékosan becsülte alá az ágazat működéséhez, a nyugdíjellátásokhoz, az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeni ellátásaihoz, a kórházak működési biztonságához és a betegek gyógyszerhez való hozzájutásának biztonságához szükséges kiadási szükségleteket. Ebben a Házban csak azt érte meglepetés az ellátás biztonságához szükséges állami többlet-hozzájárulások mértékéről, akinek fogalma sincs arról, hogy miből kell gazdálkodni a társadalombiztosítás kiadásainak, illetve alapjainak, és hogy mit jelentett a biztonságos működés kereteinek a megteremtése.

Anélkül, hogy a részletekbe mennék egy vezérszónoklat rám eső időkeretében, szeretném elmondani, hogy a megalapozatlan költségvetés eredményezte az alultervezettség miatt, hogy az egészségügyi ágazatban 2000-ben folyamatos veszélyben voltak az ellátó intézmények, a végiggondolatlan törvénykezés miatt akut válsághelyzet alakult ki a gyógyszerellátásban, és hogy robbanásközeli helyzet alakult ki a gyógyító ágazat szereplői között.

Továbbgyűrűzött ebben a költségvetésben az előző évi törvénytelen nyugdíjintézkedések minden hatása, hiszen az alultervezett, szándékosan alultervezett infláció miatt többször kellett módosítani az ellátásokat. A kapkodó intézkedések szükségességét csak azok tudják megítélni, akik tudták, hogy az egészségügyi dolgozók bérhelyzete milyen ebben az ágazatban, akik tudták, hogy a 2000. évi gyógyító-megelőző ellátások kiadási tervezete az 1999-es zárolásokkal csökkentett bázisra tervezett 5,9 százalékos emelés volt. Aki ebben az ülésteremben hajlandó nemcsak számokat olvasni, hanem a számok mögé is nézni, az tudja, hogy a 2000. évben az 1999-es csökkentett bázisra épített 5,9 százalékos növekmény nemcsak a dologi kiadások növekedését nem tartalmazta, hanem nem volt elegendő ahhoz a működési biztonsághoz, amelyet minimális követelményként támaszthatnak a biztosítottak az ágazat elé.

A kapkodó intézkedésekre azért is szükség volt, mert amikor a kormány már nem tudta kordában tartani az ágazat lázadni készülő dolgozóit, a Semmelweis-napi ünnepségek előtt rajtaütésszerűen bejelentette a 15 milliárd forintos ágazati béremelést. Jellemző azonban, hogy sem az ágazatban dolgozók létszámát, sem a béremeléshez szükséges kereteket nem sikerült érdemben megsaccolni. A kormány úgy viselkedett, mint céllövöldében az a kétbalkezes céllövő, akinek még a céltábla helyzetéről sincs biztos információja, és vagy fölé, vagy alá lő ennek a céltáblának. Hiszen a 15 milliárd forintot háromszori nekifutásra sem sikerült odaadni az egészségügyi dolgozóknak - ennek köszönhető persze, hogy itt maradvány képződött. És ez az egyik oka, ennek ellenére, hogy az állami költségvetésnek ki kellett egészíteni az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, például ezzel a 15 milliárd forinttal.

Mondhatnám, saját dugájukba dőltek a kormánypártok akkor is, amikor megalapozott számítások nélkül tervezték meg a kasszák zártsága mellett a gyógyszerkasszát olyan mértékben, amelyről még a legóvatosabb szakértők is azt mondták - és ilyen óvatos szakértőnek kell tartani az Állami Számvevőszék munkatársait is -, hogy nem lesz elég a gyógyszertámogatásokhoz. Így lett ez aztán a gyógyszertámogatásokkal, hogy már márciusban hozzá kellett nyúlni a többi zárt kasszához, és a kormány megpróbált valamilyen módon egyensúlyozni a gyógyítókassza különféle előirányzatai és a gyógyszerkassza között, hogy melyik az, ahol a legkevésbé tűnik fel, hogy a hiány mértéke egyre jelentősebb.

Így történt, hogy a 135 milliárd forintos zárt gyógyszerkassza nyilvánvalóan nem lett elég. Amikor ellenzéki képviselők javaslatot tettek ennek a kasszának részben a kinyitásra, részben a racionális gyógyszerfelhasználásra szóló kormányzati intézkedésekre, akkor a kormány érzéketlen maradt.

Így volt ez, amikor az egészségügyi bizottságban kértük a gyógyszerkassza kiegészítését. És az a bizonyos hibás céllövöldés működött akkor is, amikor a '99. évi zárszámadás kapcsán a kormány felültervezte a gyógyszerkiadásokra nyújtott támogatást. Ennek eredményeképp alultervezte a fekvőbeteg-ellátásra szükséges kereteket, és alighogy a zárszámadást és a benne rejtőző költségvetés-módosítást a parlament elfogadta, a következő napon már módosította is a gyógyszerkassza és a fekvőbeteg-ellátás közötti előirányzatokat, hiszen nyilvánvaló, hogy nem volt szükség akkor arra a 150 milliárd feletti gyógyszertámogatásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a zárszámadásnak az a legfontosabb tanulsága, hogy ha egy költségvetés nem megalapozott, akkor sem a bevételi, sem a kiadási oldalai nem fogják követni a kormányzati szándékokat. Egy múlt rendszerbeli viccben mondták, hogy az akkori rezsim intézkedéseit és annak jóváhagyását az eszme diadalaként kell értékelni a józan ész fölött. Én azt gondolom, hogy ha valami, akkor a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetésének a tervezése, a kormánypártok általi elfogadása volt az a pillanat, amikor a kormányhoz való lojalitás győzött a józan ész fölött, és ha máskor nem, akkor a zárszámadásban kellene elismerni ezeket a hibákat.

A Nyugdíj-biztosítási Alap zárszámadásáról Kökény Mihály képviselőtársam fogja önöknek a Szocialista Párt álláspontját közvetíteni.

Mi ennek alapján az Egészségbiztosítási Alap zárszámadását általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)