Készült: 2020.09.19.16:02:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2020.06.03.), 291. felszólalás
Felszólaló Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 3:27


Felszólalások:  Előző  291  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Trianon nem, nem, soha nem merülhet feledésbe. Száz évvel ezelőtt az új országhatárok több százezer magyar honfitársunk, magyar család életét keserítették meg, és a határok őket elszakították egymástól. A rengeteg emberáldozatot követelő első világháborútól pedig további veszteségeket szenvedtünk el. A 1920. június 4-én Trianonban megszületett békediktátum hatására és annak következményeként Magyarország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, a lakosság pedig 18 millió 200 ezer főről 7 millió 600 ezer főre csökkent. Minden harmadik magyar testvérünk került idegen nemzet uralma alá. Érzékeny veszteséget szenvedett a mezőgazdaság is, szántóterületeink 43 százaléka, erdőterületeink csupán 13 százaléka maradt Csonka-Magyarország területén. Jelentős vasúti csomópontok, illetőleg a száz évvel ezelőtti legnagyobb vidéki városoknak számító települések közül Pozsony, Kassa, Szabadka, Brassó és Temesvár mind-mind idegen uralom alá került. És az én családom személyesen is megtapasztalhatta Trianon következményeit, hiszen édesapám édesapja, nagyapám pontosan az utóbbi városban Temesváron született és nőtt fel. És, tisztelt képviselőtársaim, a számok önmagukban is riasztóan hatnak, de a személyes emberi sorsok még inkább szívfájdítóak.

Hány honfitársunknak kellett elhagyni szülőföldjét a magyarsága miatt, felszámolni mindent, amit felmenői évszázadok kemény munkájával valósítottak meg, újrakezdeni az életüket, eljönni két bőrönddel magyar emberek hibái és nem magyar emberek döntései miatt?!

Ma már ez történelem, de Herczeg Ferenc szavait idézve: „Úgy sohasem fordulhat a világ, hogy a szívünkben is lemondjunk ezeréves örökségünkről.” Ahogyan nem mondhatunk le az emlékezetünkről se száz, se kétszáz, se ezer év múltán.

És gondolkozzunk el azon is, hogy milyen történések, milyen döntések vezettek el nemzeti tragédiánkhoz! Közös felelősségünk, hogy tanuljunk a múltból, és ne kövessünk el hasonló hibákat. Rajtunk múlik, és csak rajtunk múlik, hogy lesze még magyar a Kárpát-medencében. Emlékezzünk hát Trianonra, és bízzunk abban, hogy újra eljön a magyar feltámadás! „Mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  291  Következő    Ülésnap adatai