Készült: 2020.09.29.23:33:04 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 155 2002.09.24. 2:23  154-162

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Hazánkban közel négyszáz településen, köztük városomban, Szekszárdon is folyamatosan fennáll a pincebeszakadások, partfalomlások veszélye. A pincékkel 1975-től, a partfalakkal 1997-től foglalkozó tárcaközi bizottságok a minden év december végéig beadott, a minimumot tartalmazó pályázatok alapján döntöttek az ezek elhárításához adható forrásokról. A bizottság folyamatos helyszíni szemléken ellenőrizte a munkák megvalósulását, a program korrekt működését pedig a Számvevőszék éves ellenőrzései visszaigazolták.

A települések a februárban megkapott állami támogatásból és a költségvetésfüggő önrészből végezték a közterületeket, közösségi létesítményeket, sokszor országos jelentőségű főutakat érintő veszélyelhárítást.

 

(12.30)

 

Az előző kormányzat a 2002. évtől a két programot a címzett és céltámogatási törvény hatálya alá vonta, ezzel megszűnt a veszélyelhárítási jelleg, hiszen ez a törvény az országos vagy területi fontosságú fejlesztési jellegű beruházásokat támogatja. A veszélyelhárítás pedig nem fejlesztés, de jó esetben nem is kárelhárítás, hanem egy szisztematikus megelőzés. Mint ez a nyár is mutatta, az árvízvédelem országos ügy. Akkor például egy országos jelentőségű főközlekedési útvonal vagy egy településrészt veszélyeztető partfal védelméhez miért kell az ebben a törvényben meghatározott 20-40-60 százalékos önrészt kérni egy településtől?

A pincék és partfalak veszélyelhárítását csak részben lehet tervezni, inkább csak egy adott helyzetre vonatkozó beavatkozási sorrendet lehet felállítani, amelyet egy esőzés vagy egy közműárok megnyitása miatt bekövetkező omlás, földcsuszamlás miatt módosítani kell. A megyei, illetve az országos vis maior keretbe - bár az megnyílt az ilyen eseményekből keletkezett károk elhárítására is - nem tervezték évi 15-20 pincebeszakadásból, 20-50 partfalomlásból, földcsuszamlásból származó veszélyhelyzet finanszírozását, pedig ilyen vészhelyzetek előfordulnak.

Kérdezem, tervezi-e a tárca a vészhelyzetek további megkülönböztetését, vagy az ilyen veszélyhelyzetek kezelésére korábban 26, illetve 4 évig bizonyítottan jól működő rendszer modernizált felélesztését vállalja.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 160 2002.09.24. 0:41  154-162

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a választ, miniszter asszony. A program valóban rugalmatlan. Jelenleg is öt közterületi pincebeszakadást és partfalomlást kell kerülgetnünk otthon, hiszen a beadott pályázatok nem mindenre tudnak előre kitekinteni, vannak olyan esetek, amelyeket még a szakemberek sem láthatnak előre. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a rugalmatlanság megszüntetését, de azt is fontosnak tartom, az önkormányzatok ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy megvárják a kár megtörténtét, mert akkor a vis maior alaphoz fordulhatnak.

Köszönöm a választ, azt elfogadom, és kérem a további intézkedéseket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 226 2002.11.20. 7:22  1-263

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Lassan a költségvetési törvény vitája vége felé járunk. Ebben a szakaszban elsősorban az általános vitára való alkalmasság volt a téma, azt kellett megítélnünk, arról kell véleményt nyilvánítanunk ebben a szakaszban, hogy az általános vitára megfelel-e a törvény, azaz, amiről ma itt, a Házban már nagyon sokszor szó esett: megfelel-e azoknak a céloknak, amelyeknek Magyarországot a közeljövőben szeretnénk megfeleltetni, azaz vannak-e olyan területek, amelyeket kiemelten a fejlesztés irányába szeretnénk tolni, vannak-e olyan területek, ahol a szinten tartás szeretnénk a közeljövőben elérni, és vannak-e olyan területek, ahol a lemaradást szeretnénk valamilyen módon kompenzálni?

A mi olvasatunkban ennek a költségvetési törvénynek az egyik alapvető kulcsszava az esély, az esély megteremtése. Számba kellett venni a különböző költségvetési fejezetekben azt, hogy az esély megteremtése vajon mindenütt ott van-e lehetőségként a számok mögött. Én elsősorban a kulturális területről szeretnék szólni. És hogy miért, arra természetesen van egy komoly indok. Ez pedig az, hogy amikor a gazdaság fejlesztéséről beszélünk, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról beszélünk, akkor a gazdaság fejlesztése mellett egyik erőforrásként minden esetben a humán erőforrás fejlesztését jelöljük meg. Megjelöljük úgy is, mint egy olyanfajta erősséget, amely ebben az országban jelenleg még rendelkezésre áll, és egy olyanfajta hátteret, amellyel élni tudunk a következő időszakban is.

Ennek lefordítására azt kell mondanunk, hogy mindenütt, a legkisebb településen is lehetőséget kell teremteni arra, hogy az információhoz való hozzájutás esélye megteremtődjön, a legkisebb településen is lehetőséget kell teremteni arra, hogy az élethosszig való tanulás feltételei megteremtődjenek. Mi tehát, amikor megvizsgáltuk a kulturális tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetét, és abban megvizsgáltuk a lehetőségeket, hogy vajon megvannak-e ezek a jövőre nézve, akkor egyértelműen megállapítottuk, hogy nem lehetünk elégedettek azokkal a számokkal, amelyek az egyeztetés után létrejöttek, de nyugodtak lehetünk azt illetően, hogy nem mulasztottuk el az esélyeket.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyik kiemelt területe az úgynevezett nemzeti közművelődési és közgyűjteményi hálózatfejlesztési terv.

 

 

(15.30)

 

 

Ma délelőtt ebben a teremben Katona Kálmán miniszter úrtól is elhangzott, hogy milyen fontos a hálózat szerepe, milyen fontos az, hogy minden területen legyen legalább egy közösségi hozzáférési pont. Mint ahogy azt a kormányprogramban is megfogalmaztuk, legyen legalább egy olyan közösségi színtér, ahol az emberek a jövőjükről közösen tudnak gondolkodni, ahol hozzáférnek az információhoz, ahol más híján az ügyeiket tudják intézni, és ahol az önkormányzattal együtt a saját településük jövőjére vonatkozóan programokat tudnak elindítani.

Mi ezt a hálózatfejlesztési tervet egy kulcspozíciónak gondoljuk, és amíg korábban, az előző költségvetésben ezen a költséghelyen revitalizációs program címén 200 millió forintos összeg szerepelt, mi azt gondoltuk, hogy itt 1-1,5 milliárd forintos költségvetési támogatás lenne az, amely megnyugtatóan megoldaná ezt a helyzetet.

A költségvetési számokban 700 millió forint volt a kiindulási alap, amelyhez mi szeretnénk, a tárcák közötti átcsoportosítás keretében, még legalább 300 millió forintot megszerezni, amelyet majd módosító indítványként be is fogunk nyújtani, de egy kis magyarázatra szorul az, hogy miért. Ha a településeken mindenütt létrejönne egy közösségi tér, ehhez szükséges egyébként ez a bizonyos keret, ez a közel 1 milliárd forint, akkor az infrastruktúrán túl lehetőséget kell teremteni arra, hogy ott valóban a modern kornak megfelelő informatikai háttér is rendelkezésre álljon. Éppen ezért a tárca jelen pillanatban is egyeztetésben áll az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal, hogy az a bizonyos 300 millió forint, amit mi még a hiány pótlásaként keresünk ezen a területen, úgy áll-e majd rendelkezésre, hogy hozzátevődik a 700 millióhoz, vagy úgy áll-e rendelkezésre, hogy célzatosan erre a területre fogja megpályáztatni a minisztérium. Én azt gondolom, hogy bármelyik megoldás abba az irányba fog elmozdulást jelenteni, hogy megpróbáljuk a kistelepüléseket is helyzetbe hozni, legalább ezen az egy területen. De ha végignézzük a költségvetés számait, hogy az esélyteremtés vajon hol és hány helyen jelenik meg ebben a tárcaköltségvetésben, itt is tudunk helyeket találni.

Említettem már ezt a bizonyos 700 millió forintot, ami a nemzeti közművelődési és közgyűjteményi hálózatfejlesztési programra áll rendelkezésre, de ugyanígy a tárcán belül szerepel a közgyűjtemények modernizációja 300 millió forintos tétellel, a nemzeti kulturális örökséggel kapcsolatos digitalizáció 300 millió forintos tétellel. Azt gondolom, ha ezeket egymás mellé tesszük, akkor a cél, a tudásalapú társadalom, és benne a közösségi tudás megteremtése valóban egy lépéssel előbbre tud jutni.

Nagyon fontos az is, hogy ezt a hálózatot szakmai irányítás is felügyelje, tehát mi fontos lépésnek érezzük azt, amikor a Magyar Művelődési Intézetnél újfajta hálózati gondolkodásra kerültek be összegek a fejlesztésre.

Ennek a területnek sem szabad lemaradnia az európai uniós csatlakozás kapcsán a lehetőségekről, éppen ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a nemzeti kulturális alapprogram összege megemelkedett, és az ide telepített pluszösszegek részben arra is szolgálnak majd, hogy a különböző európai uniós projektekhez az önerőt azoknak a településeknek, azoknak a közösségeknek vagy az intézményeknek, amelyeknek ez nem áll a rendelkezésére, akár ebből az alapból meg lehessen teremteni.

Azt szeretném összegzésként elmondani, úgy ahogy ennél a tárcánál is, gondolkodunk azon, hogy vannak olyan problémák, amelyek elsősorban a kistelepüléseknél csak közös gondolkodással oldhatók meg. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, esetenként a Környezetvédelmi Minisztérium együttes gondolkodásának eredményeként kell egy olyan alaphelyzetet teremtenünk, amelyben az esély tehát mindenki számára megteremtődik.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 22 2003.05.27. 5:29  13-85

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság tegnapi ülésén, a bizottsági ülések sorában az utolsók között tárgyalta a nemzeti civil alapprogram tervezetét. Sokan a képviselőtársaim közül más bizottságokban is találkoztak már ezzel az anyaggal, tehát tulajdonképpen egy kicsit összegezni is tudtuk az addig elhangzott felvetéseket, a törvényjavaslat mellett egyértelműen megfogalmazható előnyöket és a kifogásokat is.

Ha összegezni akarom az ott elhangzottakat, akkor azt mondhatom, hogy alapként mindenki elfogadta, sőt méltatta ezt a törvényjavaslatot, és kiemelte a szükségességét. Természetesen néhány dolog mellett vita is kialakult. Nézzük meg, hogy mi az a cél, amely szerint a nemzeti civil alapprogramra szükség van. A nemzeti civil alapprogram olyan támogatási formát teremt meg, amelynek célja a civil szervezetek társadalmi szerepvállalása kiteljesedésének elősegítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás, valamint az autonóm civil társadalmon belüli partneri viszony és munkamegosztás megteremtése, a civil társadalom erősítése; a civil társadalom erősítése, amely civil társadalom, tudjuk, ma jelen van, létezik, számában hosszú ideig növekedett, ma már a minőségi fejlődés szakaszába lépett.

Nagyon fontos tehát azt is elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy megtalálta-e méltó helyét a civil társadalom a mai magyar társadalomban, és nemcsak a munkamegosztásban, hanem annak társadalmi és anyagi támogatásában is, akkor nagyon fontos az, hogy erről a törvényről itt is beszéljünk. Tudjuk azt, hogy ma a civil társadalom támogatottsága a saját költségvetésük támogatásának arányában 28,4 százalék, amíg az Európai Unióban 40-60 százalék között van. Ez a törvényjavaslat éppen az ösztönző rendszerével ezt a 40 százalékot célozza meg elsőként.

Az is nagyon fontos és kiemelten fontos eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy ösztönző, hiszen amikor az 1 százalék felajánlásával azonos részt kínál a civil társadalom számára, akkor ezt a fajta serkentést adja meg. Elhangzott már az a szám, hogy 2002-ben 5,123 milliárd forint az az összeg, amelyet a civilek igénybe vettek, amelyet felajánlottak számukra, de az 1997. évi adathoz látjuk, hogy így is az emelkedés már duplájára történt. (Sic!)

 

(10.10)

 

Ha indokolni akarjuk, hogy melyik az a három elem, amely mindenképpen fontos a civil alapprogramnál, akkor azt mondhatjuk el, hogy elsőként a civil alapprogram megjelenése nagyon nagy jelentőségű. Nagyon nagy jelentőségű azért, mert egy kétéves egyeztetési folyamatban együtt folyik a civil érdekképviselet felállítása, és ahhoz, hogy a civilek érdekei konkrétan megfogalmazódva és anyagilag is támogatva előtérbe kerüljenek, fontos, hogy ez a határozat és a törvénycsomagnak ezen belül ez a része most elsőként kerüljön napirendre.

A nemzeti alapprogram célja, hogy a civil szervezetek munkáját hivatalosan is elfogadottá, elismertté, anyagilag támogatottá tegye, és hogy az erre szánt összeg garantáltan olyan magas szintű törvényben kerüljön megfogalmazásra, amely az évenkénti költségvetések kialakításakor már egy alapdokumentum, tehát ezáltal biztosítja, hogy ez az összeg a civilek rendelkezésére áll.

Vita bontakozott ki a bizottságban arról, hogy elkésett-e ennek a törvénynek a beterjesztése, és éppen az előbb említett szempont miatt mondhatom, hogy éppen időben van, hiszen a jövő évi költségvetés tervezése jelen pillanatban is folyamatban van. És ha ez a törvény, amelyet remélhetőleg nemcsak a bizottság, hanem a Ház is elfogad, elfogadásra kerül, még most, a júniusi időszak zárása előtt, akkor azt mondhatjuk, hogy a következő évi költségvetési tervben már törvény szerint biztosított ennek a forrása.

Fontos elem az is, hogy a nemzeti civil alapprogram megfogalmazza a civil érdekképviseletet, amely szerint a civil szervezetek támogatásáról szóló pénzalap többségében a civil szervezetek által delegált képviselőkön keresztül legyen elosztva - ezért is fontos maga a törvény. Tudjuk azt, hogy a magában a civil alapprogram tanácsában 70 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a résztvevők aránya, és a kollégiumokban is csupán egy fő az, aki az állami oldalt képviseli.

Mindezek alapján bizottságunk 11:8 arányban a törvény tervezetét elfogadásra, általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 82 2003.05.27. 5:53  13-85

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egyszer volt már módon megszólalni a kulturális bizottság véleményét elmondandó, és ott nem tehettem meg, hogy egy kicsit visszautaljak és emlékezzek a társadalmi szervezetek bizottsága első alkalmára, amikor is éppen erről beszéltünk, hogy feltétlenül fontos lenne létrehozni a civil támogatás egy új minősített rendszerét, amely a civilek számára sokkal nagyobb biztonságot nyújt, de jó lenne, ha ez már a civil társadalom bevonásával, azaz az ő delegáltjaik által lenne elbírálva. Akkor azt mondta az ellenzék, hogy erre azért nincsen mód, mert túl rövid az idő, és ezzel bírálta az akkor ott jelen lévő Baja Ferencet, hogy nem lehet ezt megcsinálni együtt.

Arra vállalkozott akkor a kormányzat, hogy ezt a két dolgot párhuzamosan teszi, és amikor az előbb azt mondtam, hogy korszakos jelentőségű – vagy nemcsak én, előttem ketten is mondták – ez a törvény, most pedig azt mondom, hogy az az igazán nagy jelentőségű, hogy párhuzamosan tudunk beszélni a stratégiáról és annak az egyik eleméről. Azt hiszem, ahogy az egyeztetés folyamatában ez számtalanszor ki is derült, ezt igazán értékelni tudják a civil szervezetek.

Az elmúlt év folyamán - ahogy ez is elhangzott már - létrejöttek a civil érdek-képviselet kialakítására a különböző együttműködő szervezetek, és a “civil együttműködésö honlap is megalakult, amelyen a véleményüket mondhatják el a civil szervezetek. Jelen tudomásom szerint csak az érdekképviseleti hálózati modellre négy alternatívát dolgoztak ki a civilek. Igenis, úgy gondolták, hogy ez a megszólítás az ő irányukba, hogy nemcsak az önkormányzat, hanem az állam is stratégiát készít, és ebbe a stratégiába be kívánja vonni a civil társadalmat, ez fogadókészségre talált a másik oldalon, de lassú.

 

(12.50)

 

Azért lassú, mert nem tudnak Budapestre utazni, azért lassú, mert nem rendelkeznek internetes hozzáféréssel, és mondjuk, nem a weboldalon keresztül tudnak tájékozódni vagy elektronikus úton levelezni, de akik ki akarják nyilvánítani a véleményüket, azok ezt tehetik.

Azt is elmondom, hogy személyesen vettem részt ezeken az egyeztetéseken, mert ahogy az előző év szeptemberében valóban Medgyessy Péter miniszterelnök úr 600 civil szervezet képviselője előtt meghirdette párhuzamosan a stratégiát és annak egyik kiemelt elemét, a nemzeti civil alapprogramot, akkor annak voltak régiós vitái. Én négy ilyen vitában is részt vettem, és pontosan azt erősítették meg a civil szervezetek, hogy egyik gondjuk az, hogy az állami támogatásokból hogyan jutnak pénzhez.

De ugyanilyen nagyságrendű gondjuk az, hogy a különböző jogi szabályozások segítik vagy gátolják az ő további munkájukat; hogy az adójukat duplán fizetik-e vissza; hogy kell-e az ő számukra minden esetben külön igazolásokat beszerezni a pályázatírásokhoz. Ha egy civil szervezet feladatot vállal át az államtól vagy az önkormányzattól, akkor annak a civilnek, akit ő munkáltat, ugyanolyan szabályok szerint van-e a befizetési kötelezettség az utána történő munkáltatásban, vagy nem.

Ezek a valós problémák. És aki látta és láthatta több mint fél év óta, hogy készül ez a civil stratégia, ennek mellékletében, a feladatok között ezeket találja felsorolva. Fel vannak sorolva, hogy milyen törvényi változásokat kell megtenni, és fel van sorolva, hogy mely területekre kell jobban odafigyelni. Ezt azok, akik komolyan gondolják a civilek oldaláról, és komolyan gondolják az állam oldaláról, azt hiszem, ha együtt tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy elfogadjuk. Nem mindenkihez jutott el ez a fajta előzetes egyeztetési lehetőség. De a mai nap is jó arra, meg a tegnapi, meg amióta a sajtóban és a nyilvánosság előtt kiderült, hogy a parlament tárgyalja jelen pillanatban ezt a törvényt, és reméljük, hogy a későbbiekben sorozatban a többi rendeletet és törvényt is, ehhez ők hozzá tudnak járulni.

Nemcsak az ellenzéki képviselői oldalra, hanem hozzánk is érkeztek javaslatok százával. És ezek a javaslatok részben pontosításokat javasolnak a törvényben, amelyeket mi is megteszünk a képviselői indítványunkban, valamint olyan további problémákra hívják fel a figyelmet, amely az ő életüket hosszú távon befolyásolja.

Amit tehát mondani szerettem volna: kérem képviselőtársaimat az ellenzéki oldalon is, hogy ha többször kinyilvánították azt, hogy támogatják és fontosnak tartják ezt a törvényt, akkor ne az első pontnál torpedózzák meg rögtön azzal, hogy azért nem alkalmas még általános vitára sem, mert nem volt egyeztetés. Egyeztetés ugyanis volt, csak ez a folyamat, amiről beszéltem, elkezdődött, nem záródott le, de azt gondolom, jó irányba megy. Van tehát egy stratégiai elképzelés, és ahhoz a különböző elemekben nekünk, mindannyiunknak kötelezettsége, hogy jobbító indítványokat tegyünk. De úgy gondolom, hogy a civileknek is van erre lehetőségük.

Tehát még egyszer innen is kérem őket, hogy úgy, ahogy eddig is, a különböző fórumokon, a civilház-hálózaton keresztül, megkeresve országgyűlési képviselőjüket, vagy ha olyan szerencsések, hogy valóban tudnak kapcsolódni a világhálóra, akkor minden úton tegyék meg ezt, mert ennek a törvénynek a szelleme és általában a stratégia szelleme is a nyitott jogalkotást helyezi előtérbe, és erre így nekik módjuk lesz.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 122 2003.10.28. 3:38  21-155

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitájának mai vége felé szeretnék egy szerintem stratégiai ágazatról, a kultúra területéről szólni.

Ma már nagyon gyakran elhangzik több terület kapcsán is a jövőbe való beruházás szándéka és szükségessége. Mondhatjuk, minden olyan törekvés, amely a családokat segíti, amely a gyermekek esélyegyenlőségéhez járul hozzá, a jövőnek szóló beruházás; vagy ha a gazdaság területéről vesszük a példát, nyilvánvaló, hogy az autópályák építése segíti a gazdaság előremozdulását. Ugyanakkor a humán infrastruktúra fejlesztése még mindig talán kevésbé megfogható, kevéssé egyértelműsíthető feladat, pedig mi, akik a kultúra területén dolgozunk, évek, évtizedek óta pontosan tudjuk, hogy az erre a területre irányuló beruházások gyakran más erőforrásokat is ki tudnak váltani.

 

(16.40)

Hogy a kultúra olyan társadalomfejlesztő erő, amely nagyon jól konvertálható. Mert a gazdaság fejlődéséhez - a nyersanyagok és a tőke jelenlétén túl - természetes módon szükséges az innováció, a képzett munkaerő, a kreatív ember. És mi itt, Magyarországon ezekben az alapképességekben mint erőforrásokban gazdagok vagyunk. A kérdés, hogy mennyire tudjuk bevonni ezeket a jövő építésébe. Természetesen azt is tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogy az autópályák esetében, ahhoz, hogy azok valóban lendítsenek a gazdaságon, a rávezető utaknak is meg kell épülniük. Ugyanúgy a kultúra területén is egyaránt fontos az alkotás, a közvetítés és a befogadás feltételeinek kialakítása, fenntartása és fejlesztése.

Amikor tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetéséről beszélünk, nemcsak arról kell szólnunk, hogy a minisztérium költségvetése 16 százalékkal emelkedett, hanem arról is fontos beszélni, hogy ezen a területen, mint ahogy másutt is, megmaradtak az elinduló folyamatok. Hogy ez a költségvetés, bár nem elegendő ahhoz, hogy ezt a jövőképet igazán alátámassza, de az elindított beruházásokat megtartotta, és azok mellé újakat társított. Hogy ez a költségvetés, legalábbis a kultúra területén, a meglevő beruházások mellett folytatja a múzeumi rekonstrukciót, sőt, hogy ne csak az alkotás oldaláról és annak bemutatásáról, hanem a befogadás oldaláról is beszéljek, azt mondhatom, hogy a közösségfejlesztési hálózat építéséhez is nagyban hozzájárul. Ennek a hálózatnak a fejlesztésére, azaz a revitalizációra a 2001-es költségvetés először 200 millió forintot, a 2003-as már 700 millió forintot, a mostani költségvetés pedig 800 millió forintot irányoz elő. S ha minden területet végignézünk, ugyanezeket tapasztaljuk.

Összességében tehát azt szeretném mondani, hogy amikor a költségvetési javaslatot általános vitára alkalmasnak tartom, azzal nem azt jelzem, hogy elégedettek lennénk azzal, ami a tervezetben áll. Hanem azt mondom, hogy láthatók olyan fontos irányok, melyek meggyőződésem szerint szolgálják a kulturális területet és ezzel a társadalom fejlődését. Azt mondom, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem állított meg fontos folyamatokat (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy törekszik a kulturális alkotások létrejöttének feltételeit is segíteni, ugyanakkor nem feledkezik meg a köz művelődéséről. Ezért tehát alapja lehet egy kulturált vita kiindulási pontjának.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 58 2003.12.09. 2:03  37-95

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapítvány lakóhelyemen, választókerületemben dolgozik. Ismerem őket, ismerem a munkájukat. Nemcsak ez a népi kezdeményezés volt az, ami révén ők ismertté váltak, hanem azért, mert amiről itt ma a Házban sokat beszéltünk, a szemléletformálás, ők ezért nagyon sokat tesznek. Működtetnek állatmenhelyet, őket hívják ki a környékben akkor, ha egy állat valahova beszorul, beesik, segítenek a közhatóságoknak. Amikor beszéltem velük erről a kezdeményezésről, azt mondták el, hogy amikor már túl voltak azon az aláírásszámon, amely a népi kezdeményezés benyújtásához szükséges, azért folytatták, mert ez egy szemléletformálás volt, mert azokkal az emberekkel, akikkel találkoztak az asztaloknál az aláírás közben, pontosan erről tudtak beszélni, hogy mi az, amiben tovább kell lépni, mi az, amiben a szabálysértéseken túl, úgy, ahogy Gusztos Péter mondta az előbb a pulpitusról, vannak dolgok, amelyeket szankcionálni kell. Munkájukat az elmúlt években több nemzetközi és hazai elismerés kísérte.

Azt hiszem, nagyon fontos elismerés lesz az, ha ez a törvény megszületik, mert arra lesz példa, hogy a munkájukat komolyan vesszük, hogy abban a társadalmi szerepmegosztásban, amelyben helye van az egyénnek, a civil szerveződéseknek, a politikusnak és a közhatalmat gyakorlóknak, az ő szerepük is nagyon fontos. Valamint arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy számomra, ha ezt meg akarnám fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a szemléletformáláson túl nagyon fontos, hogy amit ők elérni kívánnak, az közösségi normává váljon. Valahol erre szolgál az, hogy minden szinten a megfelelő jogszabályt, törvényt segítő eszközöket vagy lehetőségeket biztosítjuk a számukra.

Azt hiszem, ez a kezdeményezés méltó, amelyet innen is köszönök nekik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 174 2004.02.16. 2:23  173-176

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kormány a nemzeti emlékezet program keretében 2004-ben, a költő születésének 450. évfordulóján Balassi-emlékévet hirdetett. Különös jelentőségű lehet ez, hiszen Balassi Bálint a magyar irodalom első igazán európai színvonalú alakja egyszerre volt nemzetközi és jellegzetesen magyar. Hazánk uniós csatlakozásának évében nagyon időszerű, hogy a nagy költő példáján keresztül bemutassuk, hogyan lehet egyszerre korszerűnek, európainak lenni, és egyúttal megőrizni, fejleszteni a nemzeti hagyományokat. A költő humanista műveltsége, az egész európai irodalom értékeit kisugárzó életműve kiválóan alkalmas a hazánkról alkotott európai kép színesítésére és gazdagítására.

 

(17.40)

Balassi a magyar irodalmi hagyományt európaibbá tette, az európai irodalmi áramlatokat a magyar nyelvre alkalmazta, és ezáltal nyelvünket a korszak egyenrangú kultúrahordozójává tette, így szerepet játszott az Európa felé való kulturális nyitás erősítésében. A kultúrában és a nyelv területén végzett kiemelkedő szerepe mellett Balassi katonai tevékenységén keresztül be lehet mutatni a török elleni harcokat, a végvári vitézek emberpróbáló életét, vitézségét és kitartását. Fontos, hogy mindannyian érezzük: a magyar nép és jeles fiai minden korban kiváló teljesítményeket, ugyanakkor a viharos időszakokban hősiességet, a jövőért és a magyarság, a nemzet ügyéért bátorságot és kitartást tanúsítottak, amelyre büszkék lehetünk, s amely egyben záloga nyelvünk, kultúránk, nemzetünk fennmaradásának minden körülmények között.

A méltó megemlékezés mellett ez az emlékév alkalmas lehet annak az üzenetnek a megfogalmazására, hogy az Unióhoz való csatlakozást kihívásnak, a teljesítményekkel arányos fejlődési lehetőségnek fogjuk fel, s higgyünk abban, hogy erre nemcsak a nemzet egyes kiváló fiai, de mindannyian képesek vagyunk. 2003-ban a Deák-év nem tett ki egy teljes évet.

Kérdezem a miniszter urat: a Balassi-év hány hónapig fog tartani? Milyen programokkal, rendezvényekkel készül a tárca a nagy humanista méltó megünneplésére?

Köszönöm válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 44 2004.04.06. 4:58  33-173

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság tegnapi ülésén megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2004. évi új címzett támogatásáról szóló előterjesztést, és azt 11:8 arányban támogatásra javasolja. A kulturális bizottságban az ellenzék elsősorban politikai szempontok alapján értékelte az előterjesztést, a kormánypártiak pedig annak szakmai tartalmáról próbáltak érveket hozni. Ezekből idéznék.

Az elmúlt években is a címzett támogatás az egyik fontos forrása volt annak, hogy a helyi önkormányzatok a feladataikat teljesíteni tudják. Az idei évben 75 támogatott igényből 12 a kulturális területet érinti. A 61,8 milliárdos támogatásból 8,5 milliárd forintnyi összeg jut a kultúrára. Összehasonlításképpen, az előző évben a 12 helyett 8 pályázat és a 8,5 milliárd forint helyett 7,5 milliárd forintos támogatás jutott a területre. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy az előzőekben megszólaló oktatási bizottság előadója is jelezte, hogy vannak olyan fejlesztések, amelyek átfedéssel vannak a kulturális területre is, tehát a 8 pályázat mellett az oktatási területről sport- és ifjúsági centrum építése, művészeti iskola fejlesztése, iskolai könyvtár fejlesztése is a kulturális területet gazdagítja.

Az előterjesztés kiemeli, hogy a különböző többfunkciós intézmények, a művészeti tevékenység, az alkotómunka támogatása, a könyvtári, levéltári, múzeumi terület támogatása a cél, és elsősorban az, hogy a helyi önkormányzatok az erről szóló kötelező feladataikat teljesíteni tudják. Ha megnézzük a támogatott javaslatokat, ezek között az alábbi témákat látjuk: állatkert-rekonstrukció, ifjúsági és gyermekházak rekonstrukciója és egyben bővítése, művelődési otthon és új faluház létrehozása, könyvtárbővítés és -átalakítás a XXI. század követelményeinek megfelelően, könyvtárépítés megvalósítása, multifunkcionális kulturális központ és hangversenyterem építése, sportcsarnok-rekonstrukció, filmszínházbővítés és -rekonstrukció, művelődésiközpont-rekonstrukció, volt megyeház levéltár és múzeum céljára való felújítása és kialakítása, művelődési és zenei központ létrehozása.

(12.20)

Láthatjuk tehát, hogy a kulturális területnek szinte minden ágazatát érinti valamilyen típusú fejlesztés, és ezek nyilvánvalóan alkalmassá teszik ezeket az intézményeket a jövő kihívásaira.

Az is elhangzott a bizottságban az ellenzék oldaláról, amit ők nyilván ki fognak majd fejteni az ellenzéki véleményben, hogy ezek az összegek nem elegendőek. Ezt mi minden alkalommal valóban megerősítjük, hiszen erre a területre, ami a helyi társadalomfejlődést segíti meg, és hiszünk abban, hogy a kultúrának ebben fontos szerepe van, sokkal több forrás is juthatna. Mégis nagyon fontos kiemelni, hogy párhuzamosan a címzett támogatásokkal, néhány más forrás is megnyílt, például a múzeumi szakterületre, amit hiányolt az ellenzék a bizottsági ülésen, megnyílt az Alfa-programban, annak a második pilléreként, egy 350 millió forintnyi támogatás, amelyhez még 200 millió forintnyi fejlesztés is társul az informatika területén.

A tavalyi évben és az idei évben is megszületett már a pályázati kiírás az art-mozi hálózat fejlesztésére. Mi azt gondoljuk, hogy ez is a területet gazdagítja. Szó esett arról a bizottsági ülésen, hogy a revitalizációs program forrásai csökkentek, és bár ez igaz az eredeti elképzeléshez képest, de megnyílt a minisztérium által is támogatottan egy olyan európai uniós forrás, amely a SAPARD-támogatás keretében a vidék szellemi és tárgyi örökségének megmentésére szolgáló fejlesztéseket segíti, amelyekre április 30-áig lehet pályázatokat beadni. És hogy erre alkalmasak legyenek az önkormányzatok, a BM által kiírt önrészpályázat 40-60 százalékkal tudja kiegészíteni ezt a forrást. És ugyanez a forrás a Nemzeti Kulturális Alapból is megpályázható és elérhető.

Mindezeket összevetve, bár természetesen a bizottságunk is azt fogalmazza meg minden évben, hogy az erre a területre szánt források nem elégségesek, mégis azt gondoljuk, hogy a jelen előterjesztés teljes egészében megfelel a kívánalmaknak, tehát minden területre, a meglévő rekonstrukciókra és a bővítésekre is támogat forrásokat, ezért a bizottság 11:8 arányban általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 34 2004.10.12. 5:13  19-317

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság 2004. október 5-én tárgyalta az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényeket módosító T/11621. számú törvényjavaslatot.

A kulturális bizottság hatáskörében az elmúlt évben történtek nagy változások, hiszen az áfával kapcsolatban akkor történt egy jelentős területen, éppen a könyv áfájának a csökkentésével valami kedvező a terület számára. Így ebben az évben a bizottság ügykörét érintő fejezetek közül összesen három témát érintettünk érdemben, elsőként a filmalkotások támogatásával összefüggő társasági adókedvezmény változását, amely korábban két módon valósult meg.

A megrendelésre készülő alkotásoknál a hozzájárulás egyértelműen támogatásnak minősült, így nem emelte a társaság adóalapját, s emellett adókedvezmény is igénybe vehető volt. Amikor nem megrendelésre készült a filmalkotás, a kedvezmény ugyanúgy igénybe vehető volt, az adóalap-csökkentési lehetőség azonban csak 50 százalékban érvényesült. Ez a szabályozás a jelenlegi törvénymódosítással egyszerűbbé és kedvezőbbé válik, hiszen mindegyik filmalkotást az adózás szempontjából azonos kategóriába helyezi. Tehát nem emeli az adóalapot a támogatás összege akkor sem, ha független alkotásról van szó. Az intézkedés az elmúlt évben megalkotott filmtörvény szellemének megfelelően tovább segíti az igényes filmalkotások létrejöttét, függetlenül attól, hogy megrendelésre vagy más szakmai, művészeti indíttatásból készülnek.

Másodikként érinti a változás a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvényt két helyütt. Egyrészt pontosítja és egyszerűsíti az európai uniós tagsággal összefüggésben a tagállamok közötti termékértékesítést. Ez nyilván nem is váltott ki különösebb vitát, hiszen lényege, hogy ugyanazt a termékkört nem kell kétszeresen adózni a jövőben, és ezt vezeti át technikailag. A második módosítás egy korábbi kedvezményt bővít ki. Az elmúlt évi szabályozásban adómentes volt a Nemzeti Kulturális Alap forrásaiból támogatott rendezvény természetbeni juttatása; ezen akkor nagyon sokat vitatkoztunk. Például egy fesztiválon ingyenesen fellépő csoport szállása és étkeztetése természetbeni juttatásnak minősül, és ez az adómentes jogcím most kibővül a közoktatási törvény szerint sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a kulturális, sport- és egyéb rendezvényekhez kapcsolódó rendezvényeken nyújtott szolgáltatásokra is. Mivel tudjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek még fokozottabb jelentőséggel bír az együttlét, a közösségi együttműködést, önkifejezést segítő alkalmak, ezért ez a változtatás sem váltott ki vitát, támogatható.

A bizottság hatáskörét érinti, és valóban nagyon oda kell figyelnünk az szja kedvezményezetti körének szűkítésére. A személyi jövedelemadóból a társadalmi szervezetek számára felajánlható 1 százalék a közhasznú, bejegyzett szervezetek mellett kiterjedt olyan közművelődési, könyvtári területen működő szervezetekre is, amelyek kulturális szolgáltatást nyújtanak. A törvényalkotó ebben az évben azon szándéktól vezérelve, hogy az szja erre nevesített 1 százaléka tisztán a civil szervezetek támogatását szolgálja, és kizárja az ezen a területen működő üzleti vállalkozásokat, kivette a törvényből a 4. § (1) bekezdésének h) pontját. Ez az intézkedés ugyan az alapcélt, az üzleti vállalkozások kedvezményezettségének megszüntetését teljesíti, ugyanakkor hátrányos azokra a civil, művészeti és hobbi körökre, gyermek- és nyugdíjascsoportokra, melyek támogatását eddig az adózók a kulturális intézményeken keresztül tehették meg. Éppen emiatt ennek a problémának a feloldására munkacsoportunk az ellenzéki frakcióval való megegyezés szerint akar közös módosító javaslattal élni.

Az összevont adókedvezmény 100 ezer forintban való maximálása, amely szintén felvetésre került a bizottságban, ugyancsak áttételesen bizottsági hatáskör, ugyanakkor úgy, ahogyan itt a miniszter úr expozéjából is kiderült, ez egy szűkebb kört érint, amelyet ott, a bizottságban a pénzügyminiszter képviselője bemutatott számunkra. Eszerint még a 6 millió forintos jövedelemkorlát esetében is csupán 3, illetve 6 százalékos adózói kört érint. Ezzel kapcsolatban szerintünk inkább azt kellene hangsúlyozni, hogy mely területeket szeretnénk kiemelten az adózók figyelmébe ajánlani; természetesen bizottsági irányultságunk szerint a kultúrát, a sportot segítő civil szervezetek és állampolgárok általi támogatást.

Mindezen megfontolások alapján a bizottság 11:8 arányban a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta, szakmai változtatási igényünket pedig módosító javaslatban kívánjuk érvényesíteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 26 2004.10.26. 5:32  21-37

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy a korábbiakban is elhangzott, most egy olyan törvénytervezetről van szó, amely szakmai szervezetek kezdeményezésére egy nagyon nemes célt szolgál, éspedig azt, hogy a korábban a Népművészet Mesterei kitüntetésben részesültek most emellett a méltó életükhöz kiegészítő járadékot is kaphassanak. Természetesen az első gondolat és az első szó a mi részünkről is a köszöneté kell legyen. A köszöneté azok felé az emberek felé, akik ma is - ma már nagyon idősen - köztünk vannak, és olyan hivatást, olyan foglalkozást választottak, amely nemcsak a saját számukra, de az egész társadalom számára hordoz nagy jelentőséget.

Azért is szeretném ezt elmondani, mert - ahogy államtitkár úr is említette - 1953 óta évente heten kaphatják meg ezt a kitüntetést, és a számuk így sem magas. Megnéztem a Tolna megyei adatokat, és jelenthetem, hogy Tolna megyében eddig összesen húsz fő kapta meg ezt a kitüntetést, akik közül kilencen ma már nem élnek. De az a tizenegy fő, aki ma is közöttünk van, és a szövésben, a hímzésben, a fazekasságban, sőt egy új területen - ami ma még nem került megemlítésre -, a babakészítésben a népművészet mesterei, bizony számunkra, akik ott élünk a megyében, igazi életmintát nyújtanak.

(10.00)

Ma, amikor arról beszélünk az Európai Unió küszöbén, hogy a kistelepülések, a vidékfejlesztés képes lesz-e valamilyen alternatívát, társadalmi alternatívát nyújtani a XXI. század kihívásaira, azt hiszem, hogy a személyi megbecsülésen túl erre is érdemes néhány szót fordítani. Igen, közöttünk élnek azok az emberek, akik a napi teendőik mellett választottak egy olyan hivatást, a népművészet valamelyik ágát, amellyel sokkal többet adtak a társadalom számára, mint ahogy az első hallásra tűnik. Ezek az emberek nemcsak hímeztek, szőttek, hanem emellé ismerték azokat a szokásokat, hagyományokat, amelyek ezeket létrehozták, amelyek az ősi életmintákat - vagy nem is az ősieket, hanem a legutóbbi, akár még a XX. században élő életmintákat is - fel tudták kínálni nekünk. Ezek az emberek, amikor dolgoznak, és maguk köré gyűjtik a fiatalokat, az utánpótlást, akkor nemcsak ezt az egyedi tudást adják át, hanem emellett életmintákat is közvetítenek. Ez az egyik terület, amiről azt gondolom, hogy fontos beszélni.

A másik terület, hogy ma, amikor gondolkodunk azon, hogy vajon vidéken, a kistelepülésen milyen foglalkoztatási kiutak lehetségesek, milyen útjai vannak a vidékfejlesztésnek, akkor ebben a népművészet, a tárgyi népművészet örökségének, a szellemi értékek megőrzésének nagyon nagy jelentősége van. Nagyon sok településen gondolkodnak azon, hogy akár a turizmussal összekötve, a kulturális turizmussal együtt lehet-e ez valamiféle húzóágazat. Igen, sokan gondoljuk például Tolna megyében és a Sárközben, hogy erről ma fontos és kell beszélni. Azok az emberek, akik ma ott, a mi megyénkben a Népművészet Mestere címet bírják, gyakran kötődtek például a népművészeti szövetkezethez, amely ma éppen felszámolás alatt van, és amelynek jelen pillanatban a mintagyűjteményét próbálja megmenteni az adott közösség azzal, hogy felajánlotta a Hagyományok Házának.

Igen, mert ma már nincsenek ilyen állandó közösségek. Nincsen olyan foglalkoztatási környezet, amely például ezeket az értékeket össze tudná kötni egyfajta megélhetéssel. De lehet, hogy a jövő egyik útja ez. Fontos tehát, hogy azok az emberek, azok a mesterek, akiknek még a fejében és a kezében ott van ez a tudás, tovább tudják adni, hogy tisztességben, méltóságban és egészségben tudjanak élni közöttünk. Ha ez a kitüntető cím mellé járuló járadék, amelyet ezzel a törvénnyel megszavazunk, és számukra ez egy új lehetőséget teremt, egy kicsit arra is lehetőséget teremt az ott élő közösségeknek, hogy éljenek az ő tudásukkal, hogy most, amikor mindannyian fejlesztési terveket készítünk, ezekbe a fejlesztési tervekbe bele tudjuk tenni azt, hogy kik azok, akik közöttünk ezeken a területeken még bírnak olyan tudással, amely továbbadható.

Tudom, és például Decsen, a Sárköz egyik fővárosában ma elkészült egy népművészeti alkotóház, ahol ma szép számban jelennek meg fiatalok, ahová elhozzák az iskolák a tanulókat, és elhozzák az ország másik részéről is. Bár ennek bevétele csupán annyi, hogy a fennmaradását biztosítja ennek a tájháznak, de egy kiváló hagyomány, és nemcsak a ma élő generációknak, hanem remélem, hogy az utánunk jövő generációknak is ad majd olyan tudásokat, amelyekre mindannyian büszkék lehetünk.

Becsüljük hát meg a népművészeket, és erre egy nagyon jó alkalom, hogy ezt a törvényt mindannyian megszavazzuk, és amit hozzá szeretnék tenni: éljünk azzal, hogy ők még köztünk vannak, és használjuk ki az ő tudásukat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 120 2004.11.03. 2:13  13-469

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon sok érv és konkrét adat elhangzott itt az előző kétpercesekben. Néhány dologban én is szeretnék reflektálni. Az egyik ez a bizonyos adójóváírás. Csúsztatás, amikor arról beszélünk, hogy ezt a tavalyi évben egy az egyben elvette az adótörvényekkel az állam, hiszen csupán arról van szó, hogy azt a támogatást, amelyet egyszer odaadott az intézményeknek, azok továbbfelhasználásánál még egyszer nem lehet kedvezményként felhasználni.

Természetesen ezt nem azért mondom, mintha mi örültünk volna annak, hogy ezt a lépést meg kellett tenni, hanem azt mondom, mérjünk igazságosan. Emellett konkrétan az idei évi törvényben nagyon sok helyütt a színházaknál és adott intézményeknél megjelenik az áfa kompenzációja, nem teljes mértékben, 60 százalékban, pontosan azért, hogy az intézmények fel tudjanak készülni erre a váltásra.

(11.20)

Az a kommunikáció, amiben rendszeresen az jelenik meg, hogy a teljes összeget elvették, azért is hamis, mert tavaly, amikor az intézményeknek lett volna módjuk arra, hogy a kompenzációba bejelentkezzenek, többen elmulasztották ezt a lehetőséget, mert éppen az ellenkezőjéről hallottak, arról, hogy ez nem lehetséges. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy például az önkormányzatok érdekeltségnövelő támogatásánál jelenik meg az a fajta kompenzáció, az a plusz 165 millió forint, ami az áfakiesést részben helyre tenné.

Emellett azt mondta a képviselő úr, hogy a miniszter úr rendszeresen külföldre jár, és hogy ennek milyen hatása van. Nem hiszem, hogy bárki megkérdőjelezhetné például az angliai kulturális évad hatását. Ezen nemcsak a miniszter úr, hanem nagyon sok állami méltóság volt jelen, sőt a gazdasági élet területén is történtek olyan találkozások, amelyekről hiszem, hogy nemcsak a kultúra, hanem a gazdaság területére is visszahatnak. Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy Brüsszelben kulturális intézet nyílik. Nagyon fontos, hogy Magyarország megjelenjen külföldön a kulturális, nemzeti, néphagyományi értékeivel, és miniszter úr mellett ezek megjelenésére is van mód.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 126 2004.11.03. 2:12  13-469

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Folytatni szeretném azt a sort, amelyet a kultúrdiplomáciáról Vass Lajos államtitkár úr elkezdett. Hiszem azt, ha önök is végignézik, hogy milyen programok valósulnak meg a következő évben ezen a területen, akkor találnak benne olyat, ami mindannyiunk számára fontos. Például a Monet-kiállítás után a Fények és árnyak című nagykiállítást, amely a francia impresszionisták alkotásaiból látható. Vagy az orosz évadon belül a Taganka Színházban rendez Eszenyi Enikő; nem hiszem, hogy ez bárki számára olyan tény, ami nem említhető. Ugyanilyen fontos, hogy 2005. szeptember 15-ével megnyílik az Ermitázsban a Bécs-Budapest nagykiállítás, amelynek a szállításában - köszönhetően a kulturális diplomáciának - Bécs vállal döntő szerepet, tehát a költségek nagy részét nem mi fizetjük.

Azt is szeretném elmondani, egyetértek azzal, amit képviselő úr mondott, hogy vannak olyan programok, amelyeket még a polgári kormány kezdett el - hiszem, hogy ez a kormány is polgári, de ez csak egy mellékes megjegyzés volt -, és azok a programok, amelyek akkor indultak el, például a Természettudományi Múzeum vagy Nemzeti Múzeum felújítása, ma is folytatódnak. Mint ahogy átvette a jelenlegi kormány a Művészetek Palotájával kapcsolatos további fejlesztéseket, s hozzáteszem azt is, hogy jelentős költségeket vállalt át ennek a programnak a folytatásával.

De ugyanilyen fontos az is, amit nem győzök hangsúlyozni, ha azt szeretnénk, hogy valódi esélyegyenlőség legyen a kultúrában, hogy vidéken is hozzájuthassanak az emberek például a közkincsekhez, a múzeumi és a különböző hagyatékok bemutatásához, akkor ehhez az szükséges, hogy a vidéken sokszor huszonöt-harminc éve ugyanabban a formában lévő állandó kiállítások megújuljanak. Nem hiszem, hogy ezt a programot szabad lekicsinyelni a mai állapotok között. Azok a vidéki múzeumok, amelyek majd a későbbiekben lesznek ingyenesen látogathatók, először meg kell hogy újuljanak. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 364 2004.11.03. 11:24  13-469

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A költségvetés általános vitájában ki-ki saját megközelítése szerint keresi a lehetőségeket a következő évre. Magam a kulturális és sajtóbizottság, valamint a társadalmi szervezetek bizottsága tagjaként két dolgot próbáltam megtalálni a tervezetben. Az egyik a távlati lehetőségek, a másik a vállalt program szerinti konkrét feladatok és projektek megvalósításának lehetősége. Távlatban biztos vagyok abban, hogy műveltséggel lehet tenni az emberibb életért. Ezt fogalmazza meg egyébként a Kulturális Örökség Minisztériumának “Humánumö terve is.

A gazdaság fejlődésének pedig elengedhetetlen része az egészséges és felkészült ember. Egy Európában ma már használatos megfogalmazással a tudásalapú társadalom megteremtése, összekapcsolása a magyar nemzeti kultúrával messze túlmutat a szektor jelentőségén. Ezért is kerestem először a fő célokat, amelyeket az alábbiakban fogalmaz meg a tervezet: esélyteremtés a kultúra eszközeivel, a kulturális értékek létrehozása, megőrzése, terjesztése, a szükséges források és eszközrendszer összekapcsolása, tárcákon felül való értelmezése, a kölcsönös felelősségen alapuló együttműködés. Ezek tehát a célok. És ezek szellemében valóban változott a kulturális terület költségvetése.

(18.00)

A folyamatok követéséhez, a rendelkezésre álló összegek folytonosságának és összehasonlíthatóságának megtalálásához több figyelem kellett ebben az évben, mint korábban. Ezért is tartom fontosnak a főszámok vitáján túl a folyamatokat is megnézni közelebbről: a konkrétan megfogalmazott fenti célok érdekében milyen támogatások, milyen pályázati lehetőségek találhatók a 2005. évi költségvetésben?

A közgyűjtemények támogatási előirányzata ebben az évben 902,4 millió forinttal nő. Ebben az országos jelentőségű múzeumok, levéltárak, könyvtárak jutnak támogatáshoz, és itt, ebben a keretben került megtervezésre az ingyenes múzeumi belépő kompenzálása is. De megkérdezhetjük, hogy a nagy intézményrendszerek mellett jut-e forrás a közkultúrára, a kulturális vidékfejlesztésre. Nézzük meg az ehhez kapcsolódó programokat! Az Alfa program 1 milliárd 125 millió forintja szolgálja a közgyűjtemények fejlesztését, a technikailag és szakmailag is megújult, látogatóbarát múzeumok hozzáférhetővé tételét, a helyi kulturális értékek magas szintű bemutatását, ezzel is erősítve a helyi hagyományokat, elősegítve a kötődést a helyben lakóknak, és újabb kínálatot adva a vidéken a turisztikai fejlesztésekhez.

A Közkincs program, melynek keretében egyformán fontos a vidéki művelődési házak felújítása és bennük szakmai és technikai fejlesztések megvalósítása, szakmai és közösségi programok szervezése, egy tipikusan tárcaközi együttműködést, közös gondolkodást, közös finanszírozást igénylő program. És ha ehhez forrásokat keresünk, azt a kulturális minisztérium 80 millió forintja mellett a vidékfejlesztésre alakult tárcánál 913 millió forinttal, valamint a korszerű tudástartalmak hozzáférését technikailag segítő Informatikai Minisztériumnál is találhatjuk, de ugyanígy európai forrásokat is kereshetünk erre.

A másik program, A jövő könyvtára - a könyvtár a jövő program is több mint kulturális feladat, hiszen az élethosszig tartó tanulás, a szakmai mobilitás elengedhetetlen feltétele a korszerű tudáshoz való hozzáférés, kiemelve, hogy ezt helyben kell biztosítanunk. A fejezeten belül tervezett 250 millió forint fejlesztés mellé itt is társulhatnak tehát más források. A cél, hogy mindenki, kiemelten a hátrányos helyzetűek is, hozzájuthassanak ehhez a tudásforráshoz, hogy ezek az intézmények megközelíthetőek legyenek, a hátránnyal élők számára is lehetőséget biztosító speciális eszközökkel rendelkezzenek, az országos dokumentumellátási rendszeren keresztül pedig csökkentsék a területi esélyegyenlőtlenségeket. A terület- és vidékfejlesztésben új szerepet kell találnia a kulturális szférának, ahogy ez Európában mindenütt természetes. És hogy csak meg is jegyezzem, éppen ezért nem hirdetnek külön forrásokat az Unióban erre a területre.

Ezért is fontos, a szakmai segítésnek, egy regionális szintű közművelődési, szakmai tanácsadási és szolgáltatási feladatok szervezésének érdekében, hogy megújult a Magyar Művelődési Intézet, és erre a feladatra ott külön forrás biztosított. Ez meg is található a költségvetésben. De az értékek megőrzésében egyformán fontosak a beruházások, a felújítások, a helyben megtalálható értékek fenntartása és azok megismertetése is. Ha ezen a területen keressük a forrásokat, ismét többet találunk.

Folytatódik a múzeumi rekonstrukció. A már többször emlegetett Nemzeti Múzeum és Természettudományi Múzeum rekonstrukciójának folytatása mellett megkezdődik a Szentendrei Szabadtéri Múzeum bővítése egy új tájegység, a felföldi mezőváros megépítésével. Megvalósul a Magyar Művelődési Intézet homlokzatfelújítása és egy új múzeumi negyed stratégiai programjának kidolgozása is az Óbudai Gázgyár területén. A 2004 áprilisában átadott Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény állandó kiállítása is megépülhet.

Itt is fontos megemlíteni, hogy az örökségvédelmi támogatási előirányzatok keretében rendelkezésre álló 610 millió forint forrásai az ország egész területére tesznek lehetővé fejlesztéseket. Idetartozik a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésében levő 26 műemlékegyüttes helyreállításának folytatása, a korábban méltatlanul háttérbe szorult népi építészeti emlékek megkezdett helyreállítása, ami 8-10 műemléket jelent, valamint az Árpád-kori kistemplomok felújítási programja is ennek segítségével folytatódhat.

A finanszírozási források - mint ahogy korábban is - jelentős hányadban a Belügyminisztérium fejezetében jelennek meg. Itt találjuk a könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatások összegét, és részben itt jelenik meg az áfakompenzáció lehetősége, mint ahogy a kőszínházak támogatásába is itt, ezen a helyen épült be a kompenzáció.

Az artmozihálózat fejlesztése 13 nyertes pályázattal elindult a 2004. évben. Ennek folytatására szintén a helyi önkormányzatok támogatási keretében van tervezve 200 millió forint. Emelkedik az előirányzott kulturális normatíva: a helyi önkormányzatoknál 682 millió forint plusztámogatást tesz lehetővé, ugyanez a megyei normatívánál 263 millió forintos emelkedést mutat. Lehet találni tehát jó és előremutató tendenciákat is a költségvetés tervezetében, de természetesen vannak benne csökkentések, átcsoportosítások is.

Tény, hogy a területre fordítható összes forrás - szűken véve - a minisztérium költségvetésében is nőtt. De ennél is fontosabb, hogy más források is rendelkezésre állnak. Ezért tartom fontosnak a költségvetés vitájában, hogy amíg az ellenzék saját tiszte szerint kritizál - és ezek egy részével mi is egyetérthetünk -, mi a lehetőségekre irányítsuk rá a figyelmet, mert az állami kulturális politika csak akkor lehet eredményes, ha ki-ki kialakítja a maga helyi stratégiáját. Stratégiát a társadalomfejlesztésre, az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére, és ennek vitathatatlanul része lesz a tudáshoz, a kultúra közkincseihez való hozzáférés.

Mindenkinek itt és helyben is dolgozni kell azon, hogy a ma már ezt szolgáló intézményrendszerünket megtartsuk, ezt a rendszert értékként kezeljük, benne korszerű tartalmakat és eszközöket ajánljunk lehetőségként az állampolgároknak, a különböző rétegeknek és különböző korosztályoknak.

Ugyanilyen érték- és esélyteremtő a közösségi tevékenység, amely mára már felelős és egyenrangú partnere lehet az államnak, humanizálni képes a vállalkozói szféra kemény törvényeit. Ehhez biztosíthat keretet a kulturális intézményrendszer, de igazi használója a civil társadalom. Fontos tehát azt is értékként említeni, hogy az előző évben megalapított nemzeti civil alapprogram a jövő évben 7 milliárd forinttal szolgálja a szektort. Ezen belül lehetőség van működési támogatásokra és programfinanszírozásra is pályázni.

Összhangban az uniós szokásokkal, a költségvetési törvény 84. § (3) bekezdése valamennyi, nem csak civil pályázati forrás elérésében jelentősen csökkenti az adminisztrációs terheket. Az állami támogatás igénybevétele egyszerűbbé válik majd, hiszen a köztartozásokkal összefüggésben nem lesz szükség igazolások benyújtására. Elegendő lesz nyilatkozni a köztartozás-mentességről, amely nyilatkozat valóságtartalmát a támogatók lesznek jogosultak igazoltatni az adóhatóságokkal.

Tudjuk, hogy a civil területen is változások vannak, amelyek keretében a nemzeti civil alapprogram forrásbővülésével egy időben a minisztériumoknál önálló soron megjelenő civil szervezetek támogatása minimálisan csökken. Fontos tehát végiggondolni és különválasztani a működési támogatásokat és a feladatfinanszírozást a szakminisztériumoknál is. Ezzel van összefüggésben az, hogy a közalapítványok támogatása nagyobb mértékben csökkent, de ez nem téveszthető össze a valódi civil működési költségekkel, a közalapítványok ugyanis kötelező állami feladatokat testálnak más szervezetekre, ezek nem közvetlen civil formálódások. Itt tehát a feladatátvállalást kell felülvizsgálni.

Tudjuk tehát, tudom én is, hogy a költségvetés nem minden pontjában hoz pluszforrásokat, de a lehetőségeket megmutatja számunkra, megmutatja azt is, hogy összefogással helyben, az önkormányzatokban, a civil szervezetekben és a parlamentben képesek vagyunk új forrásokat találni ahhoz, hogy valóban a kultúra eszközeivel is előbbre menjünk, hogy valóban a kultúra eszközeivel is esélyegyenlőséget biztosítsunk a társadalom számára.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(18.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 357 2004.11.22. 2:54  354-388

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A NAVA, a nemzeti audiovizuális archívum a mai napon került megtárgyalásra a kulturális bizottságban, ahol ezt többséggel támogattuk. Azt hiszem, hogy jelentőségéhez képest kis vitát és kis érdeklődést váltott ki, talán éppen azért, amiről miniszter úr is beszélt, hogy egy olyan úttörő jelentőségű intézményről van szó, amelynek ma még csak a szükségét tudjuk megfogalmazni, de a jelentőségét akkor érezzük igazán, ha működésbe lép. A NAVA tehát egy országos gyűjtőkörű közgyűjteménynek minősülő audiovizuális archívum, amely öt magyarországi tévécsatorna és három rádiócsatorna műsorából válogat, egyrészt a magyar nyelven készülő műsorszámokat, másrészt az egyéb magyar vonatkozású műsorszámokat is rögzíti. Az igazi cél az, amellyel alakul, hogy a jövő nemzedékei korhű képet kapjanak a jelen és a múlt eseményeiről, társadalmáról és kultúrájáról. Gyűjt, nyilvántart, megőriz és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz. Megtart tehát az egyik oldalon, és másik fontos feladata is lesz a jövőben, hogy megújítson, hogy az eddig már meglévő értékeket megtartsa és megújítsa.

Nagyon fontos az is, amit a törvénytervezet szabályoz, hogy létrejön egy olyan audiovizuális örökség tanácsadó testület, amelynek az a feladata, hogy szakmai programokat indítson el a területen, hogy rögzítse az archiválás és felújítás feladatait, és pótolhatatlannak minősíthessen bizonyos audiovizuális elemeket és tárgyköröket.

Nagyon fontos az is, amire én magam kérdeztem rá a bizottsági ülésen, hogy hogyan tud viszonyulni ez a nemzeti audiovizuális archívum az Európai Unióhoz és annak más intézményeihez. Az európai országokban - ahogy azt miniszter úr is mondta - elindult már az archívumok egy hálózatának a kialakítása, amelynek a későbbiekben önálló forrása is lehet. Mindemellett a megalakuló magyar archívum jogosult önálló forrásszerzésre is a közösségi támogatások forrásából, így például a Kultúra 2000 támogatásból. Az e-Kontakt tagjaként azt gondolom, hogy ez az archívum reprezentálni tudja Magyarországot külföldön, és kapcsolatrendszere révén arra is mód van, hogy a külhonban Magyarországról magyar nyelven vagy magyar vonatkozású anyagokhoz kölcsönösség alapján hozzájuthassunk.

Mindezek alapján nemcsak én magam, hanem a kulturális bizottság is egyöntetű igennel támogatta a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 391 2004.11.22. 1:36  388-398

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális bizottság a mai napon tárgyalta az ORTT 2005. évi költségvetéséről szóló javaslatot.

Magát az ORTT-t a rádióról szóló törvény hozta létre még 1996-ban, és a médiatörvény alapján évente országgyűlési határozatban kell megállapítani az az évre szóló költségvetését. Éppen ezért a költségvetési bizottság ezt ez évben is beterjesztette az ORTT előzetes anyagai alapján. Ebben érvényesítette mindazokat a célokat, amelyeket a kulturális bizottság is meghatározott: az előző évekhez képest a szintre hozást, a szerkezetváltást, valamint a feladatnövekedéssel kapcsolatos kiadásokat beépítette a tervezetbe.

Maga a kulturális bizottság 11 igen és 5 nem arányában általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Az ellenzék részéről felmerült kérdéseket nyilván itt a vitában is a másik oldal meg fogja fogalmazni. Mi csupán annyit jegyzünk meg, hogy a kulturális bizottság kormánypárti oldalának is lesz előterjesztése, módosító indítványa a javaslattal kapcsolatban, ez azonban nem a főösszegeket, hanem a belső arányokat változtatja majd meg, így mi mindannyian a tervezetet általános vitára alkalmasnak találjuk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 80 2005.03.09. 8:23  1-127

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, azért jöttünk ma, hogy közös problémáinkra közös megoldásokat találjunk.

Tény, hogy az önkormányzatok problémája nem új keletű: kormányzati szinten már 1988-ban foglalkoztak a falu helyzetével. Az akkori falufejlesztési program alapvető célkitűzése volt, hogy tudatosítani kell a közvéleményben a vidékre irányuló veszélyeket, és a falufejlesztést már akkor mozgalommá kívánták fejleszteni. Ahelyett, hogy a veszély tudatosult volna, a rendszerváltás idején a demokratikus választásokra épülő önkormányzatok képében új remény keletkezett, ami rövid időre elfedte a problémát. Mindenki abban reménykedett, hogy jobb gazda kezébe kerülve hízik a jószág, hogy az új, most már a piacgazdaság törvényei szerint épülő, növekvő gazdaság és a helyi figyelem együttesen elegendő lesz megoldani a vidék, a falu problémáját.

Néhány tény azonban elég gyorsan kiderült: a gazdaság kiindulópontja a tőke, amiből minden szinten, különösen az önkormányzatoknál hatalmas volt a deficit, a korábban központosított intézményrendszer minden szinten kiépülve nemhogy olcsóbbá, karcsúbbá, közelibbé tette volna az adminisztrációt, hanem felszaporította, drágábbá tette azt. Az állami vállalatok hatalmas munkaerő-felvevő képességét nem tudta kiváltani a sokszínű vállalkozói szféra, így egyre inkább a közhivatalok, önkormányzatok váltak a legbiztosabb munkahellyé, amihez azután mindenki ragaszkodott. A megváltozott gazdasági szerkezet új tudásokat, újfajta munkaerő-szükségletet keletkeztetett, miközben a korábban a nagyvállalati szférához igazodó szakképzési rendszer teljesen szétzilálódott, a tartósan munkanélküliségre kényszerült réteg nemcsak tudásbeli, de szociális és mentális problémákkal is küzd.

A nehézségek ma már jól láthatók, mint ahogy látszik az is, hogy igazi, átfogó reformok, az egyes területek újragondolása nélkül a problémák csak eltolódnak. Igaz ez egyaránt az egészségügyre, az oktatási rendszerre vagy a közigazgatásra. Hogy szükség van a közigazgatás reformjára, a helyi közszolgáltatások elérhetőségének, minőségének javítására és ugyanakkor racionálisabb működtetésére, ezt itt is kevesen vitatták. Mindenki inkább úgy fogalmaz, hogy a feladatátadás legyen arányos a finanszírozással. Ezt kell továbbgondolni.

A jelen egyik legfontosabb kérdése tehát: fenntartás vagy fejlődés? Ahogy azt a mi kistérségünkben élő polgármesterek is megfogalmazták: működtetés vagy fejlesztés? Mindkettőre nem jut, pontosabban: fejlesztések, korszerűsítés nélkül csak konzerválni lehet a jelenlegi lemaradást, forráshiányt, a fejlesztések viszont munkahelyeket teremthetnek, vonzzák a befektetést, további lehetőséget teremtenek akár magasabb szintű közszolgáltatásra vagy a rászorulók támogatására is. Az igazi választ tehát a ma már nemcsak a természet- és környezetvédelemben, hanem a gazdaságban is használatos fenntartható fejlődés adja meg, ehhez kell átgondolni újra a finanszírozást.

Az már szintén nem vita tárgya, hogy egyes önkormányzati feladatok jobb minőségben oldhatók meg társulásban, ezt korábban jól működő önkéntes társulások is bizonyították. De hogy pontosan melyek legyenek ezek, hogy melyik településen szerveződjenek a közszolgáltatások, arról azért folyik a vita, mert óhatatlanul érdekeket sért, és az elengedett funkciók helyett újakat kell a településnek kitalálnia, okosan kell használnia a megmaradt kiüresedett infrastruktúrát, és gondoskodni kell újabb munkahelyekről, foglalkoztatási lehetőségekről.

Hatalmas feladat ez, felülről nem is lehet megoldani. Az önszerveződés, önkormányzás időszakát követnie kellene az önfelfedezés, önmegvalósítás időszakának, már csak azért is, mert ahogy itt többször elhangzott, egyszerre vannak jelen a nehézségek és a lehetőségek. Magam is szembetalálkoztam azzal a problémával, hogy mindenki tudja és érzi, hogy több pénz kell, hogy több pénz is lehet, de úgy gondolja, hogy mások alakítják ki a fejlesztési irányokat, mások döntenek a fejlesztési lehetőségekről, hogy nem találkoznak az érintettek, a helyi gazdasági élet és a civil szféra, a szakmák és a politika fejlesztési elképzelései. De ezen csak közösen változtathatunk.

A hazai források mellett az Európai Unió adta lehetőségek most új távlatokat nyithatnak, hiszen már az előző évben is 76,5 milliárd forint pozitívum állt rendelkezésre infrastruktúra-fejlesztésre, szerkezetátalakításra, humánerőforrás-fejlesztésre. Ha valamikor, akkor most nagyon sok múlik azon, hogy a helyi képviselők, testületek milyen ismeretekkel, milyen kapcsolatrendszerrel bírnak, hogy mennyire képesek felismerni a saját településükben rejlő lehetőségeiket, hogy tudják-e a saját közösségükben, térségükben együttműködésre késztetni a vállalkozói és a civil szférát, hiszen csak így juthatnak forrásokhoz.

Szükséges, hogy valamennyi település megtalálja a helyét, szerepét, a rá illő, rá szabható funkciót, amelyekre természeti adottságaiban, társadalmi hagyományaiban, az ott élők tudásában és akarata szerint is alkalmas.

(12.30)

Hogy ez a jövőkép milyen, hogy milyen fejlesztések jelenthetik a kitörési pontokat, ez felülről biztosan nem látható. Szükség van tehát egy olyan rendszer kialakítására a vidékfejlesztésben, a közigazgatási rendszer korszerűsítésével összhangban, ahol van, aki összehangolja a lentről jövő igényeket az általános társadalmi és gazdasági célokkal, ahol a valóban elérhető forrásokról hiteles, jól feldolgozott információk eljutnak a vidéken élő emberekhez is, ahol a megvalósításhoz szükséges tudás megszerezhető a helyben élők, a gazdálkodók és vállalkozók, a civilek és az önkormányzati képviselők számára egyaránt. Az Európai Unióban háromféle jövőkép készül: egy Brüsszelnek, egy a kormánynak és egy saját magunknak. Egyik sem lehet eredményes a másik nélkül.

Szeretnék néhány jól összefogott gondolatot idézni a legveszélyeztetettebb településekért tenni akaróktól. Feladatot kell adni az embereknek és arculatot a tájnak. Minden kistelepülés-csoportba kellene egy, a közösségfejlesztés technikáiban is jártas szakember; legjobb, ha ez helyi kötődésű. Össze kell egyeztetni a jövő szempontjait a jelen igényeivel. Nem maradhat település közösségi tér, információhoz, tájékoztatáshoz való hozzájutás, helyi közszolgáltatások és az ezt segítő szakemberek nélkül. De hogy melyik településen ezt milyen, már meglevő intézmény tudja felvállalni, azt az ott élők mondhatják csak meg felelősséggel. Azaz nincsen más lehetőség, közös problémáinkra közös megoldásokat kell találnunk. Igen, ehhez segíthet hozzá az elmúlt évben elinduló folyamat, amely ugyan nem kétharmados törvénnyel, de feles törvénnyel elindította azt a lehetőséget, hogy a kistérségben élő települések megtalálják a maguk funkcióját, hogy a helybeliekkel közös jövőképet alakítsanak ki.

Azt gondolom, azért kell itt most a parlamentben is felszólalnunk, hogy az a rendszer, amely elindult, még közelibb legyen, még kevésbé adminisztratív legyen, még inkább teret adjon azoknak a lehetőségeknek, ahol a helyben megfogalmazott célok, a helyi teljesíthető jövőképek valóban valódi finanszírozásra találnak.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 245 2005.03.29. 2:10  228-258

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodtan fogunk aludni. Nyugodtan fogunk aludni azért, mert egy jó anyagot kaptunk, nem egy rövidke kis anyagot, hanem több száz oldalnyi anyagot egy szakmai testülettől, és ennek a beszámolónak a valóságos célja az, hogy nézzük meg, milyen feladatok állnak előttünk, mi az, ami az elmúlt évben történt, mi az, ami probléma maradt, és mi az, amit meg kell oldanunk.

Megfontolásra kerül tehát az, hogy mik a tanulságai az elmúlt évnek. Valóban, abban önöknek igazuk van, hogy újra kell gondolni, normatívvá és kiszámíthatóvá kell tenni a finanszírozást. Egyébként az a 2002. évi döntés, amely arról szólt, hogy az állam átvállalja az üzemben tartási díjat, nem kevesebb összeget eredményezett, hanem többet. Be kell fejezni az EU-jogharmonizációt, különös tekintettel a gyermekek védelmére, az erőszak elleni fellépésre, és én azt is mondanám, hogy pozitív életmintáknak a bemutatására. Ezáltal is nagyobb kiegyensúlyozottságot kell teremteni.

Önök végig arról beszélnek, hogy a kiegyensúlyozottság csupán arról szól, hogy melyik oldal mennyit szerepel a tévében. Én azt gondolom, hogy a médiának, a televíziónak és a rádiónak nem az az elsődleges célja csupán, hogy bemutassa a jelenleg érvényes politikai pártok nézeteit, hanem éppen a CSA-rendszer szerint két dolgot tehet: az egyik az, hogy a kormányzati döntéseket, intézkedéseket, azoknak az előzményeit és a várható következményeit bemutassa, a fennmaradó részt ossza kétfelé, és a kormányzati és az ellenzéki oldalnak a véleményét is bemutassa, hiszen az embereknek arra van szükségük, hogy valós képet kapjanak.

Fontos az is - és ezt önök is említették -, hogy a panaszbizottság munkáján változtatni kell. Éppen ezért szól a beszámoló arról, hogy itt is szükség van a szabályozási hézag megszüntetésére, azaz a törvény módosítására. És amennyiben az ORTT szakmai testületként komplex törvénymódosítási javaslatot tud benyújtani, akkor én úgy gondolom, hogy ezek a feladatok megoldhatók.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 253 2005.03.29. 2:11  228-258

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, és köszönöm Sági képviselő úrnak, hogy folyamatosan a lelkiismeretünkért aggódik - rendben vagyunk vele.

 

(17.50)

Azt szeretném hozzátenni, hogy önt azt kéri számon, egy műsort kiemel, hogy abban milyen témák kerültek terítékre. Vegyük akár éppen ezt a vasárnap esti műsort. Azt gondolom, hogy a vasárnap esti műsorban lehet, hogy tényszerűen az MSZP képviselői jelen vannak, de szakértők is, és az ellenzéki oldalról, ha nem politikusok, de másfajta szakértők is folyamatosan jelen vannak. Tehát a cél és a lényeg a tájékoztatás, a sokoldalú megközelítés, és azt gondolom - és ezt az anyag ki is mutatja -, hogy általában az CSA-rendszer szerinti arányok jól működnek.

Szeretnék még néhány dolgot kiemelni abból, hogy mi az, amit tett az ORTT. Csökkent a kintlévőség a működő műsorszolgáltatók körében, és ez a pénz visszaforgatódott a rendszerbe. Kiszámítható és szabályozott monitoring történik. Olyan komplett anyagot kaptunk, amelyből ez kiderül. 2004 októberétől működik a belső ellenőrzés, és bár önök ezt hibának mondják, hogy miért csak most, de ez működik, és azt gondolom, hogy ez is elősegíti a további munkát.

Működik a belső ellenőrzés tehát a Műsorszolgáltatási Alapnál, valamint elkészültek olyan belső ellenőrzési szabályzatok, mint az ellenőrzési, a kezelési szabályzat, és ahogy itt elhangzott a pulpitusról is, szakértői tanács segíti ezt a munkát. Végez az ORTT olyan kutatásokat, ami segíthet minket abban, ami, azt hiszem, minden oldalról ma már egyértelmű, hogy komplett egészében a médiatörvényt módosítani kell.

Azt tartom nagy eredménynek, hogy ők tehát előkészítettek egy anyagot, ami kutatással van megalapozva. Van egy anyag, ami a Miniszterelnöki Hivatal portálján található, ami szakmai előkészítésű anyag, és az Fidesz is éppen a kulturális bizottság ülésén kinyilvánította azt a szándékát, hogy ha ez a három anyag egységesen áttekintésre kerül, ez lehet éppen a média albizottság feladata, akkor, mondjuk, a jövő évben lesz miről tárgyalnunk. Ezt komoly eredményének gondolom az ORTT idei évi működésének.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 222 2005.04.11. 2:31  217-227

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság 2005. április 4-ei ülésén a fent nevezett törvényjavaslatról tárgyalt, és azt elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.

Úgy, ahogy a korábbiakban is kiderült, sokkal nagyobb a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, mint ami elsőre látszik. Az, hogy a restitúciós törvény Oroszországban lehetővé tette a műtárgyak visszakerülését, még nem volt elegendő ahhoz, hogy a jelen esetben említett református egyház 172 kötetes könyvtára Magyarországra visszakerüljön. Ehhez egy határozati javaslatban kellett a magyar félnek megfogalmaznia azt, hogy az orosz föderáció felé ugyanezt a kötelezettséget vállalja, és bár korábban más nemzetközi egyezményekben ez a kötelezettség már fennállt, az orosz félnek határozott kérése volt, hogy ez egy külön határozati javaslatban kerüljön megfogalmazásra.

Maga az orosz restitúciós törvény nem tartalmazza az egyházi javak, illetve a nácizmus üldözötteinek tulajdonát képező kulturális értékeket, azaz nem tartoznak ezek a törvény hatálya alá. Ezért volt fontos, hogy Magyarország, amikor benyújtotta igényét közel 4 ezer műtárgyra két nagy kötetben, ebben elkülönítésre került a sárospataki könyvtár állománya. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy erről külön tárgyalásokat lehessen folytatni. Így tehát a mai napon egy korábban már meglevő jogi kötelezettségünket erősítjük most meg, és ezzel a megerősítéssel lehetőséget kapunk arra, hogy nemzetközi viszonylatban is elsőként jussunk hozzá azokhoz a műtárgyakhoz, amelyek Magyarországot jogosan illetik meg. Ezt tette lehetővé a februári találkozás, amikor a miniszterelnök úr Moszkvában tárgyalt, és az akkor elkezdett tárgyalásoknak a mai határozati javaslattal abba a fázisába tudunk érni, amikor a mi részünkről a törvényi helyzet már tisztázott. Innentől valóban csak arra van szükség, hogy az orosz duma a másik oldalon beterjesztett törvényjavaslatot is megszavazza. Ebben az esetben, még egyszer mondom, elsőként hozzá tudunk jutni ezekhez a kincsekhez.

Ennek függvényében bizottságunk egyhangúlag támogatta a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 98 2005.04.18. 2:34  97-106

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Könyvek nélkül semmit nem lehet elérni! Most jól beolvasunk! - ezekkel a szlogenekkel találkozhatunk március eleje óta hirdetésekben, reklámokban, óriásplakátokon. Ezek a figyelemfelkeltő mondatok, bátran állíthatjuk, elérték céljukat.

(15.30)

E hét végén zárul a Nagy Könyv-programsorozat első szakasza. Ezen a szombaton kiderül, hogy a nézők, olvasók melyik száz regényt tartották érdemesnek arra, hogy megmérkőzzön a Magyarország kedvenc könyve megtisztelő címért. Híradásokból tudhatjuk, hogy eddig több mint négyezer regény kapott szavazatot, és ebből harmincegy mű kétszáz szavazatnál is többet.

A Nagy Könyv internetes weboldalt lapozva kiderül, hogy alig másfél hónap elteltével ezer fölött alakultak olvasókörök. Az külön öröm, hogy ezek között szép számmal akadnak határon túli települések, nagyvárosok és kitelepülések egyaránt, valamint örömmel találtam köztük a megyémben és lakóhelyemen, Szekszárdon alakult olvasóköröket is.

E néhány adatból is láthatjuk azt, hogy az olvasóközönség szívesen játszik, saját élményét szívesen megosztja másokkal, kedvenc regényét örömmel ajánlja mások figyelmébe.

Az olvasási szokásokról készült kutatások adatait pedig többféleképpen lehet értékelni. Az olvasás a szabadidős tevékenységek között egyre inkább háttérbe szorul, a kultúrához való hozzáférésnek már nem egyetlen eszköze a könyv. A művelődés szerkezetének átalakulásával a könyv népszerűsítésére nagy szükség van, és ehhez a mai kor igényeinek megfelelő formákat kell találni. Úgy gondolom, hogy az olvasási szokások alakítását, a könyvek iránti kereslet növelését, a könyvtárlátogatók számának gyarapítását, olvasókörök alapítását célul tűző Nagy Könyv-program ennek egy új megoldását kínálja. Számomra is nagy öröm volt, hogy egy helyi legkedvesebb könyvet ajánló, a könyvtári könyvet örökbe fogadó program végén még a saját példányomat is kölcsönkérték olvasásra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Miniszter Úr! Egy héttel az első forduló, a százas lista kialakulása (A Fidesz soraiból: Idő!) előtt hogyan látja: a Nagy Könyv akció hozzásegítheti-e a mai magyar társadalmat az olvasás élményének újrafelfedezéséhez, képes lesz-e mai szóhasználattal divatot teremteni, az olvasás öröme iránti igényt felkelteni, mint annak idején a “Repülj, páva!ö mozgalom?

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 104 2005.04.18. 1:00  97-106

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, és köszönöm a választ, miniszter úr. Azért tartottam fontosnak itt a parlamentben is felvetni ezt a kérdést, hiszen valóban egyetértünk abban, hogy magában az olvasásértésben és az olvasási szokásokban is vannak problémák ma Magyarországon.

Öröm volt számomra az, hogy amikor bár csak regényeket lehetett ajánlani ebben a programban, de az olvasókörökben megjelent a száz magyar népmese olvasókör, vagy például a Bibliát is olvassák, holott ez most nem célja ennek a programnak. Elkezdtek tehát beszélni az emberek az olvasásról, a regényekről, és elkezdték ezt ajánlani egymásnak. Ez egy fontos cél lehetett, hogy közbeszéd tárgya legyen maga az olvasás, annak az élménye és az öröme. Reméljük, hogy meg fogják fogalmazni ezek az olvasókörök és az iskolai könyvtárak is, hogy valóban a jövőben is minél több támogatást várnak erre a tárcától. Tehát lesz egy valós és jó felmérés erre. Reméljük, a tárca majd ehhez tud válaszokat megfogalmazni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 235 2005.05.02. 1:55  226-262

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális bizottság ma délutáni ülésén tárgyalta az előterjesztést, és úgy fogalmazott, hogy ideiglenes megoldásként tartja támogathatónak.

Ahogy az előbbiekben is elhangzott, a kulturális és művészeti élet területén részben nagy változások történtek az elmúlt időszakban, nagyon sok területen az önkormányzatok mint munkáltatók a támogatási rendszerek miatt kiestek abból a lehetőségből, hogy ezeken a területeken foglalkoztatni tudjanak, részben pedig számos atipikus foglalkoztatási forma van a területen, akár a korábbi szabad foglalkozás, ahogy azt a bizottság elnöke is említette. Számukra ez nagyrészt kényszerfoglalkozás, kényszermegoldás akár egyéni vállalkozóként is, hiszen nem épültek mögé azok a rendszerek, amelyekben bizonyos, joggal elismerhető dolgokat el tudnának számolni a foglalkoztatással kapcsolatban.

Sürgetőnek és fontosnak tartjuk ennek a kérdésnek a megoldását, hiszen ha június 30-áig nem születik valami más megoldás e támogatott, ideiglenes megoldás helyett, akkor valóban a kultúra és a művészeti élet területén azt gondoljuk, hogy az egészen kisemberektől a magas művészeti tartalommal bíró előadóművészekig okozhat ez nagy problémát. Tehát fontosnak tartottuk, és emiatt a bizottság egyhangúlag azt a véleményt fogalmazta meg, hogy tartsuk bent ideiglenes megoldásként az elnök úr által beterjesztett javaslatot azzal, ami szintén elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy ha a kormány egy olyan átfogó, magasabb rendű javaslatot tud elkészíteni, ami az ő számukra megoldást jelent, akkor annak a záró rendelkezéseiben ezt a moratóriumot fel tudja oldani. Így tehát teljes egyhangúsággal támogatta a bizottság a javaslatot.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

 

(19.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 247 2005.05.02. 1:05  226-262

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, és csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy a kormányzati felelősség valós és él, és a mi felelősségünk ugyanilyen fontos. Hosszú idő óta megoldatlan a kényszervállalkozások kérdése, most tehát valós ügyekről kell beszélnünk. A képviselő úr is tudja, hogy többször nekifutottunk annak, hogy például a művészek jogállásáról szóló nagyon szerteágazó problémát megoldjuk, de ennek még a szakmai előkészítése folyik.

Most kivételesen nemcsak róluk, hanem például a biztonsági őrökről is beszélhetünk, és nagyon sok olyan területről, amelynek problémája nem most, az utolsó időben vetődött fel, hanem sokkal régebbi ennél, és a társadalmi változások hozzák. Ahhoz, hogy erre megoldásokat találjunk, közös együttműködésre van szükség. Éppen ezért kértük a ma délutáni bizottsági ülésen, és kérjük most is, hogy ha a Pénzügyminisztériumnak erre valamilyen konkrét javaslata lesz, abba a szakmaterületeket vonja be, és így együtt, közös felelősséggel találhatunk megoldást. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 16 2005.05.24. 4:25  13-77

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A kulturális bizottság a törvénytervezetet, pontosabban, a módosítást a május 24-ei ülésén tárgyalta. Abban egyetértett mindkét fél, hogy a 2001-ben elfogadott törvény egy akkor nagyon hasznos kezdeményezés volt, de voltak olyan elemei, amelyek azóta pontosításra szorulnak. Ez a módosítási javaslat tulajdonképpen erre irányul.

Ami újdonság ebben a javaslatban, a következő. Megtörtént a javaslat szerint a fogalomrendszer újragondolása és pontosítása, olyan fogalmak, mint a próbafeltárás, a régészeti megfigyelés bekerült a törvénytervezetbe. Szóba került - ahogy a miniszter úr is mondta - a világörökség, valamint a nemzeti történeti emlékhely intézményeinek bevezetése a jogszabályba. Ennek jelentőségéről mindannyian meg vagyunk győződve. A fokozódó beruházási hajlandóság okán a régészeti örökségvédelem eszközeinek megerősítése is fontos feladata volt ennek a módosításnak. Pontosítani kellett a műemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó szabályozást, amelyet szintén megtett a tervezet, és a közigazgatási törvény eljárásainak rendelkezéseit is pontosította. Nagyon fontos tehát, hogy olyan területekre tért ki, amelyek az elmúlt időszakban problémaként jelentek meg.

Magában a kulturális bizottságban a vita elsősorban akörül bontakozott ki, hogy a meglévő hiányosságokat teljes egészében pótolni tudta-e ez a tervezet, valamint arra, hogy a mellékletekben a jelenleg felsorolt műemlékek sorsa milyen irányba indult el. A bizottságban is elhangzott, és ez frakciónk és a kulturális bizottság többségének a véleménye is, hogy ez a tervezet “Az örökségvédelem pénzügyi eszközrendszerének felhasználásaö című fejezetben olyan további lehetőségeket nyitott meg az adó-, illetve pénzügyi kedvezményrendszer lehetőségeire, ami 15 éves adóssága a mai Magyarországnak. Ugyan maga a törvénytervezet ebben az ügyben nem a konkrét megoldásokat adta, hiszen ezeknek a végrehajtási rendeletekben kell majd pontosulni, ugyanakkor ez egy nagyon fontos területe ennek a törvényjavaslatnak.

Az is szóba került, hogy a múzeumok és a beruházások viszonya hogyan alakul, és bár ez tulajdonképpen a múzeumi törvény kérdése, de nagyon fontos elemek bekerültek ebbe a javaslatba, például az, hogy a területileg illetékes múzeumnak és az ásató szervnek polgári jogi szerződést kell kötnie, és az örökségvédelmi törvény alkalmazójának ezt a megkötött szerződést kimondottan szakmailag ellenőriznie kell. Erre van jóváhagyási jogköre.

 

(9.50)

Nagyon fontos volt az is, és felmerült a bizottságban, hogy a korábbi törvénytervezetben volt egy olyan fogalom, a “nem ismert lelőhelyö fogalma, amelyet most az ellenzék pontosítani kívánt volna. Ahogy ez annak idején 2001-ben, a törvényjavaslat tervezése időszakában is egy nem eléggé pontos fogalom volt ahhoz, hogy ez törvényi szabályozás alá kerüljön, ugyanúgy ebben az esetben is azért nem történhetett meg most a módosítás keretében a szabályozás, hiszen ez egy olyan jogi fogalom, amelynek pontos tisztázása nélkül nem elősegítené az ügyet, hanem inkább visszatartaná.

Nagyon fontos az a kérdés, hogy összességében ez a törvényjavaslat milyen irányba viszi el az eredeti törvényjavaslatot. A bizottság többsége úgy találta, hogy a törvény megerősíti az értékvédelmet, és a különböző fogalmak pontosításával az egyes szereplők számára is sokkal konkrétabb feladatokat, jogköröket határoz meg.

Éppen ezek figyelembevételével a bizottság 11:8 arányban a módosítási javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 38 2005.05.24. 2:06  13-77

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A bizottsági vélemény ismertetésekor magam is azt mondtam, hogy egy folyamat folytatására szavaztunk mindannyian, éspedig arra, hogy törvényi szinten kell szabályozni a műemlékvédelmet. Akkor nem beszéltem arról, hiszen nem bizottsági vélemény volt, hogy itt az állandóan, újra és újra felmerülő 50 műemlék levevése a listáról központi kérdés. Azt gondolom, nem költségvetési indíttatású volt az eredeti tervezet sem, ami azután nem került bele magába a törvényjavaslatba. Arról szólt, hogy nézzük meg, hogy reálisan mi az, amely összeg rendelkezésre áll, hol vannak azok a források, amelyeket pluszban be lehet vonni például a műemlékvédelem területére. Hiszen a Széchenyi-terven túl például az elmúlt években elindított európai uniós támogatású AVOP-programban igenis voltak olyan műemlékek, köztük templomok, amelyek felújítására, településközpontok rehabilitációjára lehetett pályázni. Ez az egyik hozzátennivalóm.

A másik hozzátennivalóm, hogy mindezzel együtt mi is nagyon örültünk annak, hogy mindaddig, amíg nincs biztosíték arra, hogy ezeket a műemlékeket fenn tudja az állam tartani, ezeknek a rendben tartását, fenntartását garantálni tudja, addig további források legyenek bevonhatók. A törvényjavaslat pontosan erre tesz engedményeket, amikor azt mondja, hogy a különböző adó- és járulékterheknél lehet pluszforrásokat a rendszerbe bevonni. Jelzem, hogy mi magunk is, a szocialista képviselők teszünk olyan indítványokat, amelyek további műemlékek felvételét kérik erre a listára, hiszen mi magunk is nagyon fontosnak tartjuk. Tehát azt mondom, hogy úgy, ahogy az idegenforgalmi bizottság egyhangúlag tudta támogatni - benne fideszes képviselők javaslatával is - a törvényt abban az esetben, ha a pozitív módosítókat befogadjuk, arra kérem Halász Jánost, hogy akkor ők is inkább ebben a szellemben fogalmazzák meg a javaslataikat.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 46 2005.05.24. 0:31  13-77

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan nem is lesz két perc, hiszen ha a képviselő úr akkor szólalt volna fel utoljára, és utána nem mondott volna olyanokat, amely szerint ez a partner, akivel önök együttműködni szeretnének, mindent elrontott, semmire nem ad pénzt, hanem teljesen másfajta megközelítést mondott, én nem gondolom, hogy az együttműködésre való felszólításnak ez az igazi módja. Én egy másikat tettem, és ezt is tartom.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 26 2005.06.01. 8:03  1-141

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Németh László szerint a műveltségre törekvés célja, hogy az ember megértse helyét, lehetőségeit, s ezáltal létét szép és hasznos szereppé tudja alakítani. Mindig, amikor a jövőre gondolunk, alapvető célunk kell hogy legyen a hosszú távon fenntartható, versenyképes társadalom, amelyben a mindenütt jelen levő kultúra kiemelt szerepet kell hogy kapjon. Mindig mindenütt keressük a legfontosabb területet, így a kultúrán belül is. Márpedig itt, mint ahogy az oktatásban sem, nem szabad sorrendet állítani, hiszen maga az oktatás a jövő nemzedékek, a kultúra pedig a jövő boldogabb és egészségesebb társadalmának záloga. Igazi szemléletváltás kell. Tévút volt bármikor is a kultúrát maradékelven támogatni, inkább erőforrásként, a jövőbe való befektetésként kezelni, a verseny mellett esélyt teremteni, nem látványvezérelten kirakatokban, hanem a mindennapok részeként. Hiszen a kultúra minden területe fontos, csak vannak, amelyek már képesek akár a piacon is megélni, őket csupán helyzetbe kell hozni; a hétköznapok világát, a köz kultúráját azonban folyamatosan karban kell tartani. Meg kell teremteni az esélyegyenlőséget ezen a területen is, és a kultúra sokszínű, mint maga az ember.

Sokféleképp közelíthetjük a témát tehát az elmúlt három év mérlegében. Nézhetjük a művészetek, a film, a színház, a megőrzendő örökség szempontjából, de oda kell figyelnünk a közművelődés, a közgyűjtemények, a hagyományok őrzésének és továbbvitelének szempontjaira is. Nézhetjük az alkotók és befogadók, a kereslet és kínálat oldaláról, vagy górcső alá vehetjük a számokat is. És úgy gondolom, mindegyik területen mutathatunk eredményeket, és van miről elszámolni. De mint ahogy a társadalom egészében, itt is kimutathatók a megrögzött vagy eltorzult szerkezetekből, arányokból adódó problémák. Vegyük sorra! Előreléptünk a magyar filmek támogatásában, a törvényi keretek megteremtésében, az artmozik újrafelértékelődésében, s talán mindezeknek köszönhetően nőtt a magyar filmek száma, és nőtt a nézőszám is. Az előbbi a korábbi években 20-25 körül volt évente, 2004-ben 28 magyar alkotás született. 2003-ban összesen 684 ezren váltottak jegyet magyar filmekre, 2004 első tíz hónapjában ez a szám megközelítette a másfél milliót. Ez azt jelenti, hogy a magyar filmközönség részesedése a megelőző évi 5 százalékról 10 százalékra, a duplájára emelkedett. Komoly együttműködés eredményeként létrejött a filmtörvény és egy olyan adókedvezmény-rendszer, amelynek eredményeképp a szakma jelentős többlettámogatáshoz jutott. Persze tudjuk, hogy meg kell oldani az immár megnövekedett forrás törvényes, szakmailag indokolt, értékelvű elosztási rendszerét is.

A művészeti területen elkészült az utóbbi évek legnagyobb kulturális beruházása. Megkezdte működését az európai, sőt világszínvonalúnak mondható Művészetek Palotája, ahol helyet kapott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Ludwig Múzeum, és megkezdte működését a Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház. Persze ebben az esetben is, mint ahogy a Nemzeti Színháznál, nem az a legfontosabb cél, hogy idejöjjenek a világ minden tájáról csodálni ezt a modern és korszerű alkotást, hanem az, hogy benne a legmagasabb minőségben tudjuk megmutatni a magyar kultúrát, s hogy a hazai kulturális kincs minél szélesebb palettája kapjon bemutatkozási lehetőséget.

És néhány dolog, amire büszkék lehetünk: 2004-től új támogatási formaként az infrastruktúrával rendelkező képző- és iparművészeti alkotótelepek fenntartására és működtetésére új 50 milliós költségvetési előirányzatot teremtettünk. 2003-tól támogatást nyújtunk a kiemelkedő jazzrendezvényeknek. Elértük, hogy a könyvek áfája 12 százalékról 5 százalékra csökkent. A jelenleg is futó Nagy Könyv program pedig magát az olvasást népszerűsíti. Az önkormányzatok által fenntartott színházak központi támogatása 2003-ban 60 százalékkal, a hivatalos zenekaré pedig 100 százalékkal nőtt. A hagyományos kőszínházi struktúra megőrzése mellett kiemelt szerepet kapott az innovatív, alternatív színházi műhelyek támogatása. Léptünk előre, a színházakat ma egyre többen látogatják, de tudjuk, hogy még adósak vagyunk a művészek jogállását rendező törvényekkel, és ezáltal a megbecsülésüket tisztázó jogszabályokkal. De mint ahogy az elején is említettem, az embereknek mindennap szüksége lenne az elérhető tudásra és információra életük minden szakában. Szükségük van közösségekre, az alkotás, az önkifejezés lehetőségére, és ezt helyben is meg kell teremteni.

Maradva a közkultúránál: új és az esélykiegyenlítést szolgáló programok indultak el a múzeumok területén a miniszter úr által is említett Alfa-programmal, valamint a 24 állami múzeum látogatásának ingyenessé tételével, a most meghirdetett közkincsprogram pedig kimondottan a vidékre, a helyben élő értékek megőrzésére irányul. Mert valóban újra kell gondolni a struktúrát, és néhány strukturális változás: harmadik éve működik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán belül a kulturális turizmus osztály, s talán ennek is köszönhetően a kultúra mint versenyképességet jelentő tényező jelent meg már az első nemzeti fejlesztési tervben. Erre is szükség volt ahhoz, hogy a falufejlesztés és -megújítás, a vidék szellemi és tárgyi örökségének védelme és megőrzése intézkedés keretében több mint 2 milliárd forint jutott erre a területre. A regionális operatív programok keretében támogathatóvá vált a természeti értékek és a kulturális örökség turisztikai célú fejlesztése 19,6 milliárd forintos kerettel. Az “élhetőbb faluértö program keretében, ami legalább annyira kulturális, mint szociális, 30 millió forintot nyerhettek el hátrányos helyzetű települések. A fiatalok programjaihoz, közösségi tereik bővítéséhez pedig 5 milliárd forint értékben kerültek meghirdetésre pályázatok.

De nehogy azt gondolja bárki is, hogy ezek a jól hangzó tények és számok elégedetté tesznek bennünket. Nos, nem így van. Nem gondoljuk, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány megoldotta volna a kultúra támogatásának gondjait, csupán annyit jeleznek a számok, hogy a 2002. évi 60,584 milliárd forintról 2005-re 107,232 milliárd forintra nőtt tárcán belüli és a felsorolt további források jó célokat szolgáltak. Elmozdulás történt a közkultúrára való odafigyelés, a felelős örökségvédelem területén, és talán többször, több helyen több alkalommal sikerült ráirányítani a figyelmet sokszínű értékeinkre. Mert hisszük: egy nép kultúrája elég jelentős kell legyen mindannyiunk értékrendjében ahhoz, hogy képesek legyünk pártérdekek fölé emelkedve együttműködni. Adjon nekünk ehhez elég bölcsességet Seneca gondolata, aki azt mondta: “valamint a színjátékban, úgy az életben sem az a fontos, hogy milyen soká, hanem az, hogy helyesen szerepeltél-e.ö

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 92 2005.06.01. 1:46  1-141

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak, hogy a megszólalása elején Halász János képviselő úr valóban elismert néhány dolgot. Mi is így teszünk, hiszen az én hozzászólásomban is említettem a korábbi időszak eredményeit és a mostaniét is, és azt is felvetettem, hogy nem kell különbséget tenni a kultúra különböző területei között.

Az pedig, hogy összességében milyen program címén vagy mennyi a pénz, azt a tényekkel tudjuk bizonyítani. Például a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a közgyűjteményekre szánt 2002. évi eredeti összeg 5 milliárd 748 millió, 2005-ben 12 milliárd 314,6 millió forint. Valamint azt is hozzá szeretném tenni, amit szintén említettem a hozzászólásomban, hogy talán a legfontosabb eredménynek és stratégiai kérdésnek tartjuk azt, hogy ma komplexen van értelmezve a kultúra, rengeteg közös program van az ifjúsági területtel, közös program van a szociális területtel. A turizmusban olyan források nyíltak meg a nemzeti fejlesztési tervben a kultúra stratégiai céllá való emelése kapcsán, amelyek azért jelentős forrásokat mozgósítottak a terület számára.

Nem vagyunk elégedettek, folytatni szeretnénk a regionális kulturális stratégiai programot. A közkincsprogramnak egyik eleme például az, hogy a régiókban is szülessenek úgynevezett közkincstanácsok a regionális fejlesztési tanácsok mellett. Ez meg is valósult konkrétan a mi régiónkban. Tehát sok helyütt folyik a tervezés, mint ahogy az eredeti stratégiai tervezés időszakában is nagyon sok civil szervezet is részt vett a meghívott szakértőkön kívül.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 97 2005.06.07. 4:23  94-148

HALMAI GÁBORNÉ, a társadalmi szervezetek bizottsága, valamint a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kérem, tegye lehetővé, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága és a kulturális bizottság véleményét is ismertessem.

Mindkét bizottság tagjaként azt tapasztaltam, ez a törvény ugyanúgy, ahogyan korábban a nemzeti civil alapprogrammal foglalkozó törvénytervezet is, a parlamenti patkó mindkét oldalán jó fogadtatásra talált. Ennek nyilvánvalóan az is oka, hogy a civil társadalom Magyarországon is 1989 óta két komoly változáson ment át. Az egyik a mennyiségi változások időszaka volt, és ma már a minőségi változások szakaszában vagyunk, ami azt jelenti, hogy a civil szervezetek nemcsak nagy számban vannak jelen Magyarországon, hanem komoly szerepvállalásuk van a társadalmi kohézióban, a különböző társadalmi szerepvállalásokban. Ezért is volt szükség arra az előző évek folyamán, hogy először lehetőség szerint a működésüket tegye stabillá. Ezért volt szükség arra, hogy működési támogatást tegyen lehetővé a nemzeti civil alapprogramon keresztül. Ma, amikor az elismertetésük másik szakaszában vagyunk, fontos azt is tisztázni, hogy a civil szervezetekben folyó vagy a civil szervezetek által más szervezeteknek biztosított önkéntes tevékenység a társadalmi helyére kerüljön.

Ha megnézzük, más országokban hogyan foglalkozik ezzel a szabályozás, egyrészt azt látjuk, hogy a hozzánk hasonló közép-európai országokban ugyanígy, ebben a szakaszban szabályozzák, ugyanakkor Angliában, Franciaországban minden más munkajogviszony mellett ma már természetes az, hogy az önkéntes közérdekű civil tevékenység elismerődik.

A mi törvényjavaslatunknak tehát azon túl, amit a miniszter asszony is említett, hogy közel 400 ezer fő esetében ennek a társadalmi megbecsülését adja, vannak komoly eredményei, például az, hogy pontosan tisztázza a fogalmakat. A civil szervezetek egy része úgy dolgozik, hogy egymás számára hasznos tevékenységet végez, de elsősorban a saját körében; egy másik csoportjuk már közhasznú, közérdekű tevékenységet is végez, és ezt teszi önkéntes munkában; van egy harmadik szakasz, amely ezt ma már feladatátvállalásként is megteheti. Mi most erről a középső szakaszról beszéltünk, ahol tehát önkéntesen, a köz érdekében ajánlják fel az emberek a társadalmi munkájukat.

Nagyon fontos, hogy ezt az adójogszabályokban, a járulékoknál pozitíven ismerje el a társadalom. Ugyanakkor az is fontos, hogy mindkét fél számára, tehát a fogadó szervezetek számára is ad biztosítékot, garanciát és magának az önkéntes munkát végzőnek is biztosít ilyen garanciákat, hiszen a fogadó szervezetnek tudnia kell, ha valaki önkéntes munkában is végzi a tevékenységét, ugyanolyan képesítési feltételek tartoznak hozzá, ugyanúgy rendelkezésre kell állnia szaktudásban és a felelősségvállalásban is. Ugyanakkor a másik oldalon, ha e tevékenysége körében baleset éri, vagy ezzel a tevékenységével kapcsolatban juttatást kap, akkor fontos, hogy ezt a társadalom elismerje.

Mindez mind a két bizottságban pozitívumként hangzott el. Két kérdés körül csoportosultak a megmaradt kérdőjelek. Az egyik az, amit a miniszter asszony is említett, hogy csak alaptevékenységi körre terjedjen-e ki az önkéntes tevékenység. Itt sokkal fontosabb az alaptevékenység és a nem alaptevékenység helyett azt a fogalmat bevezetnünk, hogy közhasznú, közérdekű tevékenység vagy profitérdekelt. Ez a szabályozás azt mondja, hogy a közérdekű szervezeteknél alaptevékenységben végzett tevékenységre terjed ki.

Egy másik kérdés is felmerült: a fogadó intézmények felsorolásának általános megfogalmazásban kell-e előkerülnie a törvényjavaslat kapcsán, vagy felsorolásszerűen. A tervezet felsorolásszerűen hozza ide ezeket a szervezeteket. Ezt valóban még az általános vita szakaszában pontosítani kell, hogy így mindenki belefér-e ebbe a taxatív felsorolásba.

Mindezekkel együtt mind a két bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta, méghozzá teljes egyhangúsággal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 26 2005.09.27. 8:36  13-275

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy éppen mindig a költségvetési törvény beadása előtt készül el a zárszámadási törvény, hiszen meggyőződésem szerint a zárszámadási törvény tárgyalásának nagyon sokféle funkciója van, ezek közül az egyik funkció a tényleges leltár készítése, a tényleges leltár elkészítése minisztériumonként és az államháztartás egészében. A tényleges leltár elkészítése mellett az ÁSZ minden évben vizsgálja a törvényességet, a számszerűséget, de a legfontosabb feladat mégiscsak az, hogy tendenciákat nézzünk meg, és ennek függvényében tervezzük meg a jövőt.

Saját szakterületemen, a kultúrában több szempontból is érdemes volt átnézni és elemezni az előző év zárszámadását. Érdemes megvizsgálni azt, hogy merre mentek a folyamatok, milyen feladatokat végeztünk el, hol van változatlanul elmaradás, milyen újdonságok segítették a kultúra szereplőit és fogyasztóit, és hol van szükség újragondolásra.

Először nézzünk néhány újdonságot! Nagyon fontos terület a közgyűjtemények modernizációja, a muzeális gyűjtemények széles körben való hozzáférhetővé tétele, az állami múzeumok ingyenességének bevezetése. Ezzel párhuzamosan nagyon fontos az önkormányzati múzeumok állandó kiállításainak tartalmi és infrastrukturális megújítása. Az első tárgyalásokon mindenki azt prognosztizálta, hogy az ingyenessé tétel még nehezebb helyzetbe hozza majd az egyébként sem bővelkedő intézményrendszert, de a tények mást mutattak. Az adott év bevételi előirányzata a tervezetthez képest 15 százalékkal növekedett, ezen belül a működési bevételek 50 százalékkal haladták meg az eredeti előirányzatot.

Tovább elemezve a számokat az is kiderül, hogy különösen a közgyűjteményeknél nagyarányú a növekedés, az intézmények az állandó kiállítások ingyenességét egyéb rendezvényekkel és időszaki kiállításokkal ellensúlyozni tudták. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen körülmények között dolgozva végzik mindezt. Történtek a területen olyan beruházások, amelyek hosszú távra is alakítják a lehetőségeket. A központi beruházások közül megvalósult a Páva utcai zsinagóga Holokauszt Múzeummá és Dokumentációs Központtá alakítása, a terveknek megfelelően folytatódott a Magyar Nemzeti Múzeum nagyrekonstrukciója a Természettudományi Múzeum újabb épületeinek felújításával, ezzel a múzeum és vidéki intézményeinek látogatószáma elérte a 620 ezret. Elkészültek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegységének új épületei is. 2004-nek volt az ideje, amikor elindult az Alfa-program, ami kimondottan a vidékre tekintett. 2004-ben 13 vidéki intézmény felújítására került sor 320 millió forint támogatással, amely összességében országosan a látogatószámot másfél millióval megnövelte.

A fentiek azt jelzik, hogy minden, területre fordított összeg szolgálta tehát a kulturális értékek megőrzését, és amennyiben ezek az értékek korszerű formában, esztétikus környezetben, a technika újabb lehetőségeinek kihasználásával és még érdekesebben vannak bemutatva, ez feltétlenül hozzájárul az érdeklődés megnövekedéséhez is. A közgyűjtemények támogatása a 2004. évben 15,7 milliárdról 17,8 milliárdra nőtt. Ugyancsak az értékek megőrzését, az értékteremtők és értékőrzők megbecsülését szolgálta 2004-ben a népművészet mestereinek járadékát törvénybe foglaló intézkedés, valamint a World Folkloriáda sikeres megrendezése is. A nemzeti örökség program keretében pályázatokon keresztül 58 hazai és 35 határon túli örökségvédelmi program részesül támogatásban 68 millió forint értékben.

A közművelődés területén folytatódott, bár megítélésünk szerint nagyon szerény mértékben az 1999-ben megkezdődött revitalizációs program. 2002 és 2004 között összesen 227 intézmény revitalizációjára került sor 1,17 milliárd forint értékben. Ennek az évnek az újdonsága volt a Magyar Művelődési Intézet szervezeti és tartalmi megújítása. 2004-ben kezdődött meg az intézmény regionális irodáinak kialakítása, amely azután alapját képezte az idei évben először kiírt úgynevezett közkincsprogramnak, amely kimondottan a vidék, a vidék kulturális felemelkedését szolgálja. Tudjuk, hogy ez a folyamat még nagyon az elején tart, és erre a területre még több forrást, még több energiát kellene fordítani, de ennek további feltételeit is meg kell majd teremteni.

Nagyon fontos intézkedése volt a 2004-es évnek a mozgóképtörvény kialakítása, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba, és még ugyanebben az évben 4,6 milliárd forintos támogatást vitt erre a területre. 27 filmtámogatási program került meghirdetésre, amelyből 55 százalékot tett ki a filmgyártás támogatása, a filmterjesztést 20 százalékkal, a működési költséget 25 százalékkal emelte meg. Nagyon fontos tehát, hogy elindult a film általános támogatása, de ezen belül ismét egy vidékre való utalás az, hogy 8 helyszínen 80 millió forint értékben az artmozik megújítása is elkezdődött.

Újra kell gondolni mégis a más területekhez, például a turizmushoz, a vidékfejlesztéshez való kapcsolódási lehetőségeket, hogy ezáltal is a terület forrásokhoz jusson. Mindenki emlékszik rá, hogy az úgynevezett külföldi kulturális évadok, amelyek közül 2004-ben az angliai évad folytatódott, olyan sikeresek voltak, hogy ennek számtalan visszajelzését láthattuk a médiában, hiszen a turizmus területéről számtalan olyan elemzés hangzott el, amely azt mutatta, hogy ezek a kulturális évadok megnövelik az érdeklődést Magyarország iránt, ide látogatókat, érdeklődőket vonzanak, aminek nyilvánvaló hatása van a gazdaság alakulására és az ezzel kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekre.

(10.10)

A közművelődésben a művészeti támogatások területén jelentős szerepe van a nemzeti kulturális alapprogramnak. Tudjuk, hogy a nemzeti kulturális alapprogram bevételi forrása a kulturális járulék, és éppen ebben az évben voltak ott elmaradások, mégis 2004-ben az NKA által támogatott pályázatok száma 12,8 százalékkal nőtt, összegük pedig 23,6 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos állami és önkormányzati intézményrendszeren túl a kultúra területén működő művészeti csoportok, együttesek és új kezdeményezések ezen az úton juthattak meglehetősen magas támogatáshoz. Mindez persze korántsem lenne elegendő ahhoz - ha a kultúra egészéről beszélünk -, hogy elégedettek legyünk, hiszen maga az alapadat, amely szerint a GDP 2,2 százaléka fordítódik erre a területre, szerintünk is elégtelen.

Éppen ez az év és az idei év is mutatja, hogy számos szerkezeti átalakításra, új összefogásokra, a kultúra területét erősítő gazdasági megerősítésekre, a kultúra és a gazdaság értékelvű kapcsolatának megteremtésére is szükség van ahhoz, hogy a megkezdett folyamatok folytatódni tudjanak. Mindenki által ismert, hogy abban az évben elindult és azóta kiteljesedett a közigazgatás korszerűsítése, ezen belül a kistérségek programjainak a felerősödése, amelyben az első évben elsősorban a könyvtárszakmai terület támogatására írtak ki önálló pályázatokat. Reményeink szerint - csakúgy, mint a többi folyamat, amely elkezdődött - ez a folyamat is folytatódni fog, de ez már a következő évi költségvetés tervezésének lesz a programja.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 225 2005.10.17. 4:46  222-240

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság 2005. szeptember 27-ei ülésén tárgyalta az ORTT 2004. évi költségvetési beszámolóját. Mint ahogy az előzőekben is elhangzott, a problémák régről datálódnak, és ebben az évben a költségvetési beszámoló mellett a bizottság rendelkezésére állt még az ÁSZ jelentése is, amely ugyan nemcsak ezt az időszakot, hanem egy négyéves időszakot tekintett át, de ugyanúgy rámutatott a problémákra.

Maga a médiatörvény 1996-ban szabályozta a szervezet felállását, valamint a forrásokat, és hagyott egy tartalékképzési lehetőséget. Így, amikor egyik évről a másikra - nemcsak a mostani, hanem a korábbi kormányzati ciklusban is - egyre kevesebb pénz állt rendelkezésre, keresni kellett egy olyan megoldást, amely átcsoportosítást engedett a kereteken belül. Ezt tette meg a 2001. évben még az előző kormányzat, amely lehetővé tette az ORTT számára azt, hogy a tartalékból tulajdonképpen évről évre a működőképesség megtartásához átcsoportosításokat tegyen. Ezért tehát - úgy, ahogy Szabó Lajos is elmondta - elsőként azt kellett vizsgálnunk, hogy a meghatározott keretek között szabályosan használta-e fel az ORTT a számára rendelt összeget. Azt mondhatjuk tehát, hogy ebből a szempontból megfelel a beszámoló a lehetőségeiknek.

Emellett vita tárgya lehetett az is, hogy átláthatóan, szakszerűen használják-e fel ezeket a pénzeket. Úgy, ahogy a korábbi években erre többször rámutattak, az ÁSZ-jelentés is rámutatott arra, hogy akár a Műsorszolgáltatási Alap felhasználásánál, annak szabályozottságánál, a pályázatok kiértesítésénél egyre több probléma volt, ezeket a bizottságban is jeleztük, és erre ugyanúgy az ÁSZ-jelentés is rávilágított.

Az ORTT a 2004. évben megpróbált e kihívásoknak megfelelni, tehát kialakított egy belső ellenőrzési rendszert, belső szabályzatokat hozott létre, ennek függvényében ebben az évben már átláthatóbb és szakszerűbb volt a gazdálkodás is. Ezt maga az ÁSZ-jelentés is megfogalmazta, és dr. Podonyi László is, aki részt vett az ülésen, így fogalmazott: “A 2004. évben a zárszámadásban már tetten érhető az átláthatóság növekedése.ö Nagyon fontos tehát, hogy a gazdálkodási rendszer megszigorodott, a pályázati rendszer szigorodott, és a szabályzatok is elkészültek ebben az időszakban. Éppen ezért, bár tudjuk, hogy az alapproblémára az egyetlen megoldás a kétharmados médiatörvény újragondolása és Országgyűlés elé terjesztése lehet, ennek ellenére minden évben azzal a bizonyos 2001-től datálódott feles törvénnyel íródott felül a szabályozás, és ez tette lehetővé egyáltalán azt, hogy az ORTT és benne a műsorok támogatása, a Műsorszolgáltatási Alap is működni tudjon. Összesen 800 millió forint még az a tartalékkeret, amelynek átcsoportosításával ez a probléma egy ideig megoldható, de nem tudjuk elkerülni azt, hogy ez után a médiatörvény módosításra kerüljön.

Vita volt a bizottságban az is, hogy ez kinek a dolga, hiszen az aktuális kormányzat minden évben előkészített egy médiatörvényt - így volt ez az előző évben is. Hogyha azt vizsgáljuk, hogy magának az ORTT-nek van-e ilyen szakmai feladata, az ORTT ezt felvállalta, hiszen ő is éppen az előző évi költségvetési törvény módosításánál konkrét javaslatot tett le a bizottság és az Országgyűlés elé; sajnos akkor a kétharmadosság miatt ez a törvény nem került beterjesztésre. Most ismét készülőben van egy tervezet, reményeink szerint még ez év őszén ez a különböző fórumokon megtárgyalásra kerül, és akkor valóban tudunk egy olyan megoldást találni, amely nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a formai követelményeknek megfelelően a saját keretei közötti mozgástérben meg tudjuk szavazni az ORTT zárszámadását, hanem közösen, a patkó mindkét oldaláról találunk olyan finanszírozási és szerkezeti megoldásokat, amelyek hosszabb távra is biztosítják a működést.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 91 2005.10.24. 2:23  90-95

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az NKA mint mozaikszó széles körben ismert a kultúra területén, mégis fontos, hogy újra beszéljünk róla. A nemzeti kulturális alapprogram, amelyet a mozaikszó takar, a mai magyar kultúrafinanszírozás egyik fontos pillére. Hosszú ideig egyre szélesebb körben szolgálta a kultúra műhelyeit, eljutott a legkisebb településekig, közösségekig.

Tekintsünk vissza kicsit a történetre: 1993-ban jelentős szakmai háttérrel, nagy összefogással jött létre Nemzeti Kulturális Alapként, és néhány év alatt, beváltva a hozzá fűzött reményeket, a hazai kultúrafinanszírozás nélkülözhetetlen eszközévé vált. 1994-ben a teljes összbevétel 850 millió forint volt, amelyre igényként 4 ezer pályázat érkezett, és ebből 1000 program támogatása valósulhatott meg. Tíz év múlva, 2004-ben a megítélt támogatás 8,5 milliárd forint, három és félszer annyi, 15 ezer pályázat érkezett be, és 8500 pályázat támogatására született határozat.

Évről évre követhető, hogy az alap egyre nagyobb szerepet kapott a kultúra területén, pénzügyi önállósággal, elosztási rendszerében demokratikusan, széles körű képviseletet biztosítva az érintetteknek végezte tevékenységét. 1999-ben megszűnt az NKA pénzügyi önállósága, és nemzeti kulturális alapprogramként a kulturális tárca egyik fejezeti előirányzatává vált. Az idei év különösen rámutatott arra, hogy ebben a formában a mindenkori költségvetés függőségében él. Részben a megoldandó feladatok nagyságrendje, részben az átalakuló kultúratámogatási szokások, részben a függetlenség visszaszerzésének szükségessége indokolta, hogy felmerült a kulturális alapprogramról szóló törvény módosításának gondolata.

Már az első félévben elkezdődtek a tárgyalások, mégis éppen a függőség által lehetővé tett események, a nyár végi tartalékképzési kötelezettség és a struktúraátalakítással kapcsolatos hírek nagy bizonytalanságot keltettek a szakmai szervezetek, az érintettek és a közvélemény körében is. Fontos tehát, hogy lássuk, mit takar az NKA megújítása.

Várom válaszát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 95 2005.10.24. 0:58  90-95

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a választ, miniszter úr. Ön pontosan rámutatott arra, hogy miért van szükség az átalakításra. Szükség van azért, mert az európai uniós pályázatokhoz szükség van önrészre, mert a szervezetek nemcsak egy évre, hanem több évre terveznek. Fontos, hogy ehhez megfelelően rugalmasan működjék az alap. Fontos az is, hogy az adminisztrációs kötelezettségek, amelyek jelenleg nagymértékben sújtják a szervezeteket, könnyebbítésre kerüljenek, és a pályázatok átfutási határideje szűkebb legyen. Éppen ezért, úgy gondolom, ez a folyamat most elindult, és reméljük, hogy a most beadandó törvénytervezetben az a 100-150 szervezet, amelyek már a nyár folyamán is jelezték, hogy igényük van az együttműködésre, az új formula kialakítására, részt tudnak majd venni ebben a folyamatban, és valóban ezeket az ügyeket szolgáló új formáció jön létre.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 279 2005.11.02. 12:05  272-420

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben talán az egyik legfontosabb feladatunk a költségvetés nagyon bonyolult, ugyanakkor a számok mögött az ország állapotáról, fejlődési irányairól, közös szándékainkról legtöbbet mutatót tervezetének vitája. Lehet csupán a számokat sorakoztatni, de érdemes a folyamatok elemzésébe is belemenni. Lehet egy-egy szakterületet kiemelni, de érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy fontos témák, mint családtámogatás, oktatásügy, önkormányzatok vagy a vidéken élők élethelyzete, szinte minden fejezetben ott vannak a számok mögött.

Magam a kulturális munkacsoport tagjaként elsősorban a kultúra támogatásáról kellene hogy beszéljek, de a hétköznapokban első a munka, a tanulás, a család, a megélhetés. Ezért ezekről is szeretnék szót ejteni. Először tehát néhány olyan tendenciáról szólok, amely mindenki számára a mindennapok részét képezi, például a reálbérek alakulása. Ebben a ciklusban mindösszesen 25 százalékkal nőnek a reálbérek, ami azt jelenti, hogy a munkából, fizetésből élők és családjuk jövőre egynegyedével többet költhetnek élelemre, ruházkodásra, lakhatásra, gyermeknevelésre, emellett kultúrára és tanulásra, mint 2002-ben.

A nyugdíjasok - akiknek már van szabadideje, legaktívabbak a közösségekben, segítenek egymásnak - hogyan élnek, változott-e élethelyzetük az elmúlt négy évben? Csak néhány szám. Tényszerű, hogy ők sem élhetnek azon a színvonalon, mint fejlettebb országbeli társaik, hogy gyakran a mindennapi megélhetés az első számú problémájuk, az mégis tény, hogy 2002 óta a mostani költségvetés számaival együtt nyugdíjuk vásárlóértéke 28 százalékkal nőtt. Ez egy átlagnyugdíj esetében négy év alatt 23 ezer forinttal több havonta. Bár aki ezzel foglalkozik, tudhatja, mégis fontos kiemelni, mert a vitában ez mindig előkerül, hogy a reálbér- és reáljövedelem-növekedés az az összeg, amit az áremelkedések okozta többletkiadásokon felül az érintettek saját életkörülményeik javítására, szabad idejük tartalmasabb eltöltésére fordíthatnak.

Ugyancsak fontos megnézni, hogyan alakult a gyermekes családok helyzete. Itt a mai napi vitában is sokféle elemzés történt, egyes képviselők konkrét családokat mutattak be, én egy másik oldalát szeretném mutatni. Az adókedvezményekre, a családi pótlékra, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásokra, azaz a gyermektámogatásokra, valamint a szülők gyermeknevelést segítő támogatásaira 132 milliárd forinttal, 37,8 százalékkal jut több, mint 2002-ben. Nagyon nagy szükség is van erre, hogy megforduljon az a tendencia, amely még tart, megforduljon, és merjenek a családok gyermeket vállalni és tisztességesen felnevelni őket.

Feltétlenül kell jusson arra, hogy esélyük legyen a tanulásra, a közösségekben való részvételre, művészeti csoportokhoz való kapcsolódásra. Azt is mindannyian tudjuk, hogy nagyon nagy a különbség ma még attól függően, hogy ki melyik térségben dolgozik, hol él. Nagyon nagy a lemaradás a vidék hátrányára, ezen belül is a mezőgazdaságból vagy az ahhoz kapcsolódó iparágakból élők és a kistelepülésen élők helyzete egyre nehezebb. Ezeken a területeken szinte teljesen újra kell gondolni a kiutakat és benne az újonnan adódó lehetőségeket is. Magyarország uniós csatlakozásának egyik nagy nyertese lehetne az agrárgazdaság a nagyobb verseny, az új követelményeknek való megfelelés kétségtelen nehézsége ellenére is, hiszen 2006-ban jelentősen, 22 százalékkal nő az ide szánt támogatások összege. Miért van mégis az, hogy a vidéken élők, az agráriumban foglalkoztatottak nem tudnak élni a lehetőségekkel, közülük nagyon sokan csak azt érzékelik, hogy nagy a bürokrácia, kevés a praktikus ismeret, s hogy ennek következtében nem jutnak időben a szükséges forrásokhoz, támogatásokhoz?

Én magam több, vidéken élő, a vidékre különös figyelmet fordító képviselőtársammal együtt két nagy problémacsokrot látok. Az egyik: ténylegesen túl nagyok a bürokratikus elvárások, és nagyon gyorsan el kellene sajátítani egy újfajta, már nemcsak a konkrét feladatra irányuló tudást, hanem a források megszerzésének tudását is, de ehhez sok-sok praktikus segítség kellene, leginkább ott, ahol megvannak a kiváló termőterületek, az évszázados tudás, de sosem volt eddig szükség pályázatírásra, könyvelésre, mert azt a közösség egy másik tagja vagy más közösség végezte. Szemléletet is kell váltani, hiszen nem véletlenül beszélnek ma már a fejlettebb országokban a vidékfejlesztésről sokkal tágabb értelemben, mint a mezőgazdaság. Munkalehetőséget, megélhetést a vidéki helyi értékek és tudások újrafelfedezésével, a tradíciókat őrző és arra épülő új megélhetési formák megtalálásával és az ehhez kapcsolódó források megszerzésével is teremthetnénk, de ez megint egy újfajta ismeret, újfajta együttműködési szükséglet.

Tipikus probléma az is, hogy nemcsak kevés a forrás, de gyakran nem is eléggé koordinált. A különböző szaktárcák párhuzamos hálózatokat építenek, és így sem tudnak minden érintettet elérni a lehetőségekkel. Márpedig minél kisebb egy település, annál kevesebb a valószínűsége annak, hogy intézményeket, akár csak egy intézményt is tudjanak fenntartani, hogy a szakemberek számukra helyben elérhetők legyenek. Milyen továbblépési lehetőségek vannak tehát? Meghatározni azt a minimumot, amely a legkisebb településeken élők számára is elérhető kell hogy legyen. A helyben elérhető információ, a szakmai segítség, tér és hely a közösségi együttlétek számára. Megerősíteni a többcélú kistérségi társulásokat, ösztönözni az okos együttműködéseket. Koordinálni a vidékre irányuló szakmai és pénzügyi forrásokat, beemelve a helyi közösségi kezdeményezéseket, tudást és akaratot. Tovább erősíteni a decentralizációt.

Látható-e ebből valami a 2006-os költségvetésben? Igen. Néhány tendencia elindult, ezekből idéznék.

Az állam bürokratikus kiadásai csökkennek. Míg 2002-ben a közös jövedelem, a bevétel 8,7 százaléka fordítódott az állam működésére, 2006-ban ez már csak 6,6 százalék.

 

(18.10)

 

A minisztériumok igazgatási kiadásai négy év alatt több mint 30 milliárd forinttal csökkentek. Jövőre csupán a 2002. évi 57 százalékát teszik ki. 600 millió forintot szeretnénk tervezni a falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztésére.

A közkincsprogram folytatásán túl külön forrást tervezünk a többcélú közösségi terek kialakítására. Benyújtásra kerül még ebben az évben egy, a politikán túlmutató, a kutatókat és a civil szférát bevonó nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozására irányuló határozat, amelynek jövő évi működtetésére forrás lesz tervezve a költségvetésben. Külön mellékletben készült egy kimutatás arról, hogy mennyi pénz az, amely a vidékre irányul: 418 milliárd forint. 4,8 milliárd fordítható a közösségi kezdeményezéseket támogató Leader-programra. Mindezek mellett az önkormányzatok érdekében kezdeményeztük szakmai ágazati törvények felülvizsgálatát, hogy az önkormányzatokra rótt kötelezettségek arányosak legyenek a számukra biztosított forrásokkal. Ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk.

Hadd beszéljek most közvetlen szakterületem, a kulturális terület prioritásairól! Tudom, hogy a kultúra elsősorban eszköz, lehetőség a kulturális tartalmak, közösségi tudások és értékek elsajátítására, azok felhasználására a mindennapok minőségibb megélésében; mint ilyen, tehát áthatja az egész társadalmat, hozzájárul az egyén és a közösségek fejlődéséhez, fontossága tehát elvitathatatlan. Ugyanakkor nehezen lenne forintosítható egyetlen tárcánál az erre szánt támogatás. Szerencsére, a területet segítik a korábban említett vidékpolitikai programok, az ifjúsági terület növekvő közösségi támogatásai, az ebben a ciklusban létrejött nemzeti civil alapprogram, az információ elérését szolgáló helyi informatikai fejlesztések, az értékek rögzítését segítő digitalizáció forrásai is.

A tárcáról néhány számot: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2006-ban 102 milliárdot fordíthat kultúrára, szemben a 2002. évi 77,6 milliárd forinttal. További 2,2 milliárd az önkormányzatok kultúrára fordítható költségvetése, és több mint 10 milliárd forintnyi európai uniós támogatás is juthat kulturális célokra, ha valóban el tudjuk érni azokat. Folytatódik a közkincsprogram, amely kiemelten a kétezer fő alatti településeket kívánja segíteni. A kiegészítést jelentő hitelprogram keretében hosszú lejáratú, kedvezményes hitelt biztosító pályázat került meghirdetésre, intézmények és közösségi színterek felújításának, könyvtárbusz üzemeltetésének, ifjúsági klubok kialakításának, illetve megújításának támogatására. A kamatterhek és a tőketörlesztés egy részének átvállalására a tárca költségvetésében szereplő előirányzat nyújt biztosítékot. Ezen fejlesztési célok később beépülnek a költségvetésbe már normatív támogatásként is, gondolunk itt a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak támogatását jelentő, idén már érvénybe lépő normatívára.

A vidéki klubtámogatásokra 200 millió forint terveződött. Új területként 175 millió forint lesz a népi kultúra támogatására, gyűjtésekre, ezek digitalizálására, táncegyüttesek és kézművesek külföldi megjelenésére. A kulturális vidékfejlesztés mellett a magyar kultúra megismertetése nemzetközi szinten továbbra is a tárca prioritásai közé tartozik. A Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet 2005. január 1-jétől a tárca felügyelete alatt működik. Több mint 2,7 milliárd forint fordítódik múzeumrekonstrukcióra. Folytatódik a várbéli rekonstrukció, amely egy többéves, 4 milliárd forintos program része. A filmkészítés támogatása 2 milliárddal nő, 6,2 milliárd lesz.

A költségvetés tervezetét tehát támogatni tudjuk, ugyanakkor természetesen több forrást szeretnénk erre a területre is. Nem könnyű a feladat, hiszen a bevételi források adottak. A hiányt növelni nem szeretnénk, tehát módosító javaslatainkkal itt is csak a tisztességes számolást célozhatjuk. Csökkenhetjük a bürokratikus költségeket, a szokásjogból eredő magasabb kiadásokat, és az így talált forrásokat csoportosíthatjuk át. Szeretnénk új támogatási formákat kidolgozni, hogy kedvezményekkel ösztönözzük a gazdaságot a kultúrába való, biztosan megtérülő befektetésekre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 434 2005.11.14. 9:44  417-445

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Elég sokan vagyunk még a teremben e késői órán, mert fontos ez a téma, amiről beszélünk, és fontos az is, az a történet, amely itt elhangzott többször a teremben; az 1993 óta működő nemzeti alapprogramnak ki-ki felvillantotta előnyeit, hátrányait, és a történésekből egy-egy kormányhoz kötötte, hogy éppen abban az évben milyen irányba mentek el a folyamatok.

Hadd idézzek először két számot, ami miatt azt gondolom, hogy a változtatásra szükség van. 1993-ban, amikor elindult a program, az első teljes évben az NKA teljes összbevétele 850 millió forint volt, amelyre akkor 4 ezer pályázat érkezett. A tavalyi évben, az utolsó lezárt évben 14 889 pályázat érkezett, és 8,5 milliárd forint volt ebben az alapban. Ha csak ezt tekintenénk is, mondhatnánk azt, hogy nemcsak hogy egy nagyon fontos témára jött létre a Nemzeti Kulturális Alap, hanem valóban kiteljesedett.

Annak idején a kulturális járulék kimondottan ennek az alapnak a feltöltésére szolgált, tehát nem közvetlenül a költségvetésből a bevételek után odaadott összeg volt, hanem erre a célra egy bevételi forrást jelölt meg az akkori kormányzat. Ennek a bevételi forrásnak éppen ezért a külön alapon való kezelése egy fontos tény volt, amely mellé járult az is, hogy ez akkor még Európában szinte egyedülálló rendszert alakított ki, azaz egy társadalmi elosztást, amelyben a szakmai szervezetek, az érdekképviseletek részt tudtak venni.

Volt itt néhány fontos esemény, amelyet többen is emlegettek, az egyik az alapnak alapprogrammá válása, és persze ki-ki a saját érveit sorakoztatta föl emellett. Azt mondanám, nemcsak az a lényege, hogy függetlenül az államháztartástól és függetlenül attól, hogy milyen kormányzat van, nem lehet belenyúlni ebbe az alapba, de tudjuk, hogy ha kötődik a költségvetési évhez, akkor úgy, ahogy államtitkár úr mondta, nem tud évadokhoz igazodni, ha kötődik a költségvetési évhez, akkor nem tud hosszabb távú, akár két-három éves programokat finanszírozni, nem tud előfinanszírozni. Tehát azon túl, hogy van egy önállósága, számtalan praktikus okból is jó az, ha nem alapprogramként, hanem alapként működik.

Ez egy ’99-es esemény volt, de én hadd mondjak egy jó eseményt is a 2000. évből, amely szintén még az előző kormányhoz kötődött. Akkor került ki a járulékköteles körből a közösségi művelődési szolgáltatás. Történt ez két ok miatt. Az egyik az volt, hogy akkor ennek a szakmai besorolása, az SZJ-száma nem volt pontos, de ennél sokkal lényegesebb, hogy miért történt ez a módosítás. Azért történt, hogy azok a szervezetek és a bennük működő művészeti és alkotó közösségek, akiknek a számára létrejött ez az alap, ne legyenek ők azok, akik ebbe az alapba befizetnek, hiszen ők azok, akik elsősorban a szolgáltatás oldalát nyújtották akkor és nyújtják ma is.

Nagyon fontos tehát ennek az új módosításnak az a része is, amikor azt mondja, hogy pontosítja a törvényt aszerint, hogy a kulturális járulék alapját ma hogyan tudjuk bővíteni, például most az új törvény szerint az szja-törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók, valamint önálló tevékenységet végző magánszemélyek esetében is lehetővé teszi azt, hogy a kulturális járulékot itt meg tudjuk állapítani, merthogy új feladatok is vannak. Éppen az előző évben a műemlékvédelmi törvény új szabályozást tett lehetővé, és megígérte azt, hogy a későbbiekben más törvényekben, a kapcsolódó szabályozásokban is lehetőséget ad arra, hogy például erre a célra, a műemlékvédelem céljaira is történhessenek felajánlások. Az is elhangzott már itt ebben a teremben, hogy talán az alapprogramnak és az alapnak nem is csak az a lényege, ami eddig elhangzott, hanem az is, hogy legyen mód és legyen szándék arra, hogy az állami forrásokon túl külsős befizetések is történhessenek az alap számlájára, mert ezek is azt a kört bővítik, azt az anyagi lehetőséget szaporítják, amely később a kulturális szféra rendelkezésére áll. Ha alapként működik a program, akkor lehetősége van arra, hogy az önálló számláján ott levő pénzeket úgynevezett banki ügyletekbe bevigye, és az ebből származó pluszbevétel is az alapot szaporítsa. Ezeket a lehetőségeket megteremtette.

Nagyon fontos tehát, amint az előbbiekben mondtam, hogy az immáron önálló alapnak meglegyenek a lehetőségei az előfinanszírozásra, a gördülő pályáztatásra, az évad-finanszírozásokra. Új elem az is, hogy most már támogathatók lesznek kiemelkedő szakmai teljesítmények és díjak, azaz az alap továbbadhatja a forrást, és azt mondhatja, hogy olyan szakmai szervezetek, amelyek meghatározóak a kultúra területén, ebből a forrásból akár díjat alapíthassanak vagy kiemelkedő művészeti és alkotótevékenységet jutalmazhassanak.

Megint csak azért fontos ez, mert amikor a Nemzeti Kulturális Alapról beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy az egész kultúrafinanszírozásnak kell hogy egy újfajta átgondolása megtörténjen. Hogy ez ebben a stratégiában vagy ennek az ügynek a kapcsán történik - azt gondolom, minden ügynek a kapcsán fontos, hogy átnézzük azt, a kultúra finanszírozásában hányféle szereplő létezik. Nemcsak Vitányi Iván mondta el azt az egyik bizottsági ülésen a kulturális stratégia kapcsán, hogy nagyon sokféle kulturális stratégia van, hiszen rendelkezik kulturális stratégiával az állam, de rendelkezhet ma már a vállalkozói szféra, rendelkezhetnek az önkormányzatok, rendelkezhetnek az egyházak vagy maguk a civil szerveződések, ugyanilyen sokszínűnek kell lenni nemcsak a stratégiának, hanem a támogatási lehetőségeknek is.

Meg kell teremteni tehát minden eszközzel annak a hátterét, hogy kialakuljon egy újfajta kulturális mecenatúra, hogy kialakuljon egy olyan réteg, aki elfogadja azt, hogy mindazok, akik a kulturális termékek által gazdagodnak és a tevékenységük ide kapcsolható, fizessék meg, kulturális járulék formájában teremtsenek egy olyan alapot, amely aztán visszafordítható a kultúrára. Azt gondolom, hogy ha ez a cél az, ami elsőként van előttünk, akkor jól fogunk dönteni.

Arról a vitáról pedig, amely itt kialakult a képviselőtársak között, hogy mennyire fontos, hogy a kuratóriumok önállóak legyenek, mennyire fontos az, hogy a kuratóriumok társadalmasított módon, ugyanakkor az összeférhetetlenségeket kiküszöbölve tudjanak dönteni, igen, az én véleményem is az, hogy meg kell valahol találni azt, hogy a jó szakterületek kiváló szakemberei ott legyenek a kuratóriumokban, ugyanakkor közvetlenül a saját érdekeltségi körükben ne történhessen meg semmiféle részrehajlás, semmiféle pénzosztás.

 

(1.30)

 

Biztosan kitalálható ennek a módja akár módosító javaslatokkal, pontosító javaslatokkal is, ilyenek a mi frakciónkban is vannak szép számmal.

Szintén a stratégiához tartozik az - és itt a képviselőtársak emlegették -, hogy a törvény akarta szabályozni pontosan az új kuratóriumok számát, összetételét, hogy milyen kuratóriumok alakuljanak ki. Én azt gondolom, törvényszerű újragondolni azt, hogy a megváltozott körülmények között akár csak a kultúra digitális terjedését tekintjük, vagy az archiválás különböző módjait - hiszen az elmúlt időszakban ezekről beszéltünk -, ezekre is nyílhassanak meg új források, át kell tekinteni a kollégiumok szerkezetét.

Egyébként abban egyetértek képviselőtársaimmal, hogy ezt közösen kell tenni az érdekeltekkel, azokkal a szervezetekkel, amelyek ezen a területen dolgoznak, élik mindennapjaikat, és nagyon pontos információik lehetnek arról, hogy szükség van-e változtatásra vagy nem. Tekinthetjük akár közös eredménynek is azt, hogy amikor ezen a nyáron ezekre a problémákra fény derült, akkor ezeknek a szabályozása, átgondolása nem ebben a törvényi keretben történik, hanem megindult egy olyanfajta egyeztetés, amelynek részesei a meghatározó országos kulturális szervezetek, és reméljük, hogy az ő egyetértésükkel, egy közös szándékkal alakul ki majd a stratégiának megfelelő, új szerkezet is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 438 2005.11.14. 1:46  417-445

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak egyetlen ok miatt: Lezsák Sándor képviselő úr azt mondta, hogy nem értéksemlegesek a döntések. Én azt gondolom, hogy értékelvű döntéseknek kell születni, és pártsemlegeseknek, hogy nagyon pontosak legyünk, hiszen az értékek támogatása a cél. Azzal pedig nagyon egyetértek - magam is említettem -, hogy magának a struktúrának az átalakítása is szükséges, mert az úgy praktikusan nem teljesen igaz, hogy azt mondjuk, hogy semmilyen más forrás nincsen a kulturális területre, mert azért a közelítően 100 milliárd forint, ami összességében a terület rendelkezésére áll, egy komoly forrás, de azt valóban újra kell gondolni, hogy milyen automatizmusok mentén történik ez.

Én magam jártam Franciaországban, és megnéztem az ottani modellt, sőt, összehasonlítottuk itthoniakkal. Ők onnan úgy látták, hogy a mi támogatási rendszerünk sokszínű, de náluk sokkal praktikusabb formák is vannak, mert nagyon pontos, lehatárolt szerződések vannak abban, hogy mi az önkormányzatok feladata állami támogatás nélkül is, amelyeket helyben vállalnak, mik a szakmai szervezetek feladatai, mik az állami források feladatai, mint ahogy nálunk is egyébként jelen pillanatban az én tudásom szerint is két ilyen országos, nagy alap áll a kulturális szervezetek támogatása rendelkezésére, az egyik az itt tárgyalt kulturális alap, a másik pedig a nemzeti civil alapprogram, ami szintén megnyitott - ha nem is nagyon nagy mennyiségben - lehetőséget a kulturális civil szervezetek irányába is. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 160 2005.12.06. 2:01  13-491

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Szintén Sisák képviselő úr megszólalásához szeretnék annyit hozzátenni, hogy arról beszélt, évek óta látszik, hogy határozott szándék az, hogy többféle feladatot közös feladatellátásban fogalmazzanak meg és végezzenek az önkormányzatok. Igen, és ennek nagyon pozitív eredményei vannak.

Mi az elmúlt héten a többcélú kistérségi társulás segítségével kialakítottunk egy gondozási központot Bátaszéken, ahová hat egészen kicsi település rászoruló emberei tudnak bejönni, ezen belül akik a bölcsődében, a házi ápolásban dolgoznak, azoknak a kollégáknak is emberibb körülményeket tudtunk biztosítani.

Nagyon fontos tehát, hogy ami cél jó és elindult, azt támogassuk. De az is nagyon fontos, amit Szabó Zoltán képviselőtársam mondott, hogy nem véletlen az, hogy az egyéni képviselők a saját tapasztalataikkal, legyen az kistérségi, települési vagy megyei önkormányzati, megfogalmazzák az otthoni tapasztalatokat, és olyan módosító indítványokat adnak be, mint például az okmányirodák 6 millió forintra való visszaemelése. Teljesen természetes, hiszen mi magunk otthon tudjuk, hogy milyen pluszfeladatokat látnak el az okmányirodák. Itt is tudok pozitív példát mondani: nálunk, Szekszárdon nemcsak az okmányiroda fejlődik, hanem európai uniós támogatással elindult egy elektronikus ügyintézési rendszer, és mindezek együtt befolyásolják a költségeket is. Tehát kategorikusan csak az egyik vagy csak a másik oldalról beszélni csúsztatás.

Azért vagyunk itt, most éppen a vitában is, hogy el tudjuk mondani, melyik módosító indítványnak mi volt az oka. Például a családi napköziknél - ez szintén saját példa - én is azt támogattam, hogy a feladatellátás legyen nagyon pontosan meghatározva az önkormányzatok számára, a forma az lehet, amit a költségvetés ebben az évben is megenged.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 168 2005.12.06. 1:47  13-491

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Sisák képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy rendre azt mondja, hogy: önök beterjesztettek egy költségvetést. Nem! A felelős kormány terjesztett be egy költségvetést, amelyben a felelőssége az, amit önök rendszeresen számon kérnek rajta, hogy próbálja tartani a konvergenciaprogramot, hogy legyenek fejlesztések ebben az országban, hogy a száz lépés programban a megemelt családtámogatás, a nyugdíjak fedezetét biztosítani tudja, és a másik oldalon ugyanakkor a feladatok szinten tartását megtegye. Ami ebből érinti az önkormányzatokat, arra teljesen természetes módon adnak be a képviselők módosító indítványokat, és ezért alakul ki remélhetőleg a végén egy olyan költségvetés, ami mindegyik célnak meg tud felelni, de ezt a felelősséget itt, ebben a teremben nagyon fontos különválasztani.

A képviselő úr rendszeresen azt mondja, hogy mi nyújtottuk be ezt a költségvetést. Nem, de nem is ez a mi felelősségünk. A kormány felelőssége pedig az, hogy tartani tudja azt az államháztartási hiányt, amelyet önök is számon kérnek rajta. Ez volt az egyik megjegyzésem.

Gémesi képviselő úr, valóban így van, mi mindannyian láttuk és valamilyen szinten aláírtuk azt a programot, amelyben az önkormányzatok, az önkormányzati szövetségek jelezték, hogy hány helyen milyen problémáik vannak. Ezért van az, hogy két nagy módosító csomagban már az első körben és most a második körben is, legalábbis a mi képviselőcsoportunk, a koalíció megpróbál olyan változtatásokat, alakításokat tenni a költségvetésen, amelyek jobb helyzetbe hozzák az önkormányzatokat. Legutoljára ma délelőtt például (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kistelepülések ügyében próbáltunk meg egy módosító indítványt beterjeszteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 306 2006.01.30. 10:04  288-325

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Ebben a teremben már többen elmondták a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács fontosságát, tehát erről nem fontos újból beszélni. Arról viszont fontos, hogy mivel több, mint amiről eddig beszéltünk.

Korábban folyamatosan beszéltünk agrárpolitikáról, van területfejlesztési politika, rendszeresen beszélünk vidékfejlesztésről is. Arról ritkábban, hogy az egy teljesen új fogalom, amikor arról beszélünk, újfajta vidékpolitikát kell csinálni, újfajta szemlélettel. Nagyon fontos, hogy ebben a szemléletben kik lehetnek a szereplők. Nemcsak abból a szempontból fontos, hogy kik lesznek a tanács tagjai, hanem abból a szempontból is, hogy ha végignézzük a történéseket, ki mindenki az, aki ebben közvetlenül érintett, érdekelt.

Három nagy fórumot is említettünk itt a vita során: a Párbeszéd a vidékért fórumot, a Vidék Parlamentje fórumot vagy akár a faluparlamenteket, amelyekben mindannyian részt vettünk valamilyen formában. Ott láthattuk azt, hogy amíg a célokat egyöntetűen megfogalmazták a vidéken élők, a termelőszövetkezetben dolgozók, a helyi polgármesterek, a kutatók vagy a politikusok, mindannyian más-más látószögből látják a vidék helyzetét. Mindannyian megfogalmazzák azt, hogy ma már többről kell beszélnünk, mint arról, hogy a vidék - itt, ebben a teremben is elhangzott - elmaradott terület, elmaradott térség; arról kell beszélni, hányféle kiút lehetséges a kistelepülésen, a vidéken élők számára. Ami az egyik oldalon hátrányt jelent - az elzártság, a természeti környezet, a munkanélküliség -, az milyen feladatokkal, milyen megközelítésekkel oldható fel a másik oldalon? Csak úgy, ha a vidékpolitika teljesen új szemlélettel, teljesen új megközelítéssel fog a jövő időszakban szerepelni.

Mondanék egy-két példát. Nálunk, Tolna megyében, a mi kis térségünkben, ahol nagyon nagy a munkanélküliség, felismerték azt, hogy a természeti környezet, annak az értékei nemcsak azt jelentik, hogy oda nem lehet ipart bevinni, hanem azt is jelentheti, hogy oda olyan területeket, olyan gazdasági fejlesztési irányokat lehet bevonni, mint például a turizmus vagy az ahhoz kapcsolódó rekreációs tevékenységek, amelyekre másutt, a városok környezetében már nincsen lehetőség. Felismerték például azt a Sárközben, hogy az ott élő kulturális örökség, a néphagyomány olyan gazdagság, olyan kincs, amelyre építve például a Sárköz akár a világörökség része lehet. Amikor elkezdtek ezeken gondolkodni, az sokkal összetettebb gondolkodás volt, mint az, ami például az elmúlt két évben megvalósult a különböző SAPARD- és AVOP-támogatásokban.

Megnyíltak a lehetőségek. Természetesen ezekre a lehetőségekre mindenki valamilyen elkészülőben lévő tervével reagált, tehát felújítottunk faluközpontokat, felújítottunk templomokat, de sokkal kevesebb komplex, a vidékfejlesztésben munkahelyet teremtő, a vidék értékeit megőrző, az ottani életmódot értékként kezelő fejlesztési terv született, mint amilyenre szükség lenne. Ahhoz tehát, hogy ez meg is valósuljon, mindegyik szereplőnek szemléletet kell váltania.

Elhangzott itt a teremben, hogy nyitottnak kell lenniük a falun élő embereknek. Igen, akkor, ha ennek a fontosságáról gyakorta szó esik, ha ebben a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsban például a kutatók, akik komoly szereppel bírnak, azokat a helyzetfelméréseket, amelyeket az előző időszakban készítettek, a maguk valóságában tárják az emberek, a gazdálkodók, a falun élők irányába.

Erről azért nagyon fontos beszélni, mert rengeteg ilyen tanulmány készült, rengeteg ilyen tanulmány került néha a politikusok asztalára, de sokkal ritkábban azok elé, akikre vonatkozik, akikről például ezek a tanulmányok szólnak. Ezért azt gondolom, magam is azt vallom, a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács jogosítványai a decemberi négypárti egyeztetéshez képest - amely a mi kezdeményezésünk is volt, tévedés ne essék, közös kezdeményezés volt - ma gyengébbek, mégis azt gondolom, ezt a fajta kezdeményezést most megakasztani nem érdemes.

Nézzük meg, mik azok a dolgok, amelyekre a figyelmet felhívja: a városi és vidéki életminőség egymáshoz történő közelítése, az ország természeti, települési, környezeti, kulturális adottságainak megőrzése, fejlesztése és hasznosítása, a településeken élők társadalmi kohéziójának erősítése, a vidéki közösségi hagyományok ápolása, olyan kiemelkedő nemzeti célok, amelyek széles körű társadalmi részvétellel kialakított és folyamatosan megújított vidékpolitikát igényelnek. Ide térnék vissza: a megújuló vidékpolitika csak úgy lehet eredményes, ha abban minden szereplőnek megvan a maga helye, a maga terepe.

Ha megnézzük, hogy a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács összetétele hogyan alakul - ami itt elhangzott az államtitkár úrtól is -, ebben részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia, amely a kutatásokat tudja ebbe a munkába hozni, a Magyar Rektori Konferencia, amelynek véleménye lehet arról, hogy a közoktatás és a felsőoktatás különböző területein ehhez a szemléletformáláshoz mivel lehet hozzájárulni. Ugyanezt a célt a Főiskolai Főigazgatói Konferencia delegáltja tudja teljesíteni. Nagyon fontos, hogy ebben a grémiumban a helyi önkormányzatok a maguk által javasolt delegált képviselőivel tudnak az országos érdek-képviseleti szövetségeken keresztül részt venni, vagy a kisebbségi önkormányzatok és ezek közül is kiemelten az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat. Hiszen tudjuk, hogy ahol ezek a lemaradások vannak, ott a kisebbségi önkormányzatoknak ebben aktív szerepet kell vállalniuk, nem elszenvedni a róluk szóló történéseket, hanem ebben kezdeményezőként részt venni.

Nagyon fontos, hogy öt taggal vehet részt a vidék értékeinek megőrzéséért és fejlesztéséért tevékenykedő Országos Civil Szervezetek Szövetsége, amely szintén delegálhat tagokat. Talán jelképes az, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Agrárkamara is, amelyek ezeken a területeken dolgoznak, és a foglalkoztatási területre tehetnek konkrét javaslatot, szintén tagjai ennek a leendő vidékfejlesztési tanácsnak.

Azt gondolom tehát, csalódottak lehetünk azt illetően, ami itt elhangzott, hogy nem minden jogosítvány olyan erős, mint ahogyan azt az előző év folyamán vagy éppen decemberben képzeltük, hogy az országgyűlési képviselők részvétele most nem biztosított, vagy az összeférhetetlenségi törvényben visszamenőleg is olyan szabályozás van beterjesztve, ami éppen azokat, akik elkötelezetten dolgoztak a területért, akik ebben szakértőként részt vettek, most így ki tudnának maradni ennek a tanácsnak a munkájából.

Hiszem azt, hogy úgy, ahogyan a tárgyalások folyamatában egységes volt a parlamenti patkó mindkét oldala abban, hogy egy ilyen típusú, a szemléletformálást, a módosítást, a tettek lehetőségét is előrevetítő grémium létrejöhet, ebben a két oldal egységes volt, most egységes lehet abban is, ha van egy felajánlott lehetőség, mely szerint közös bizottsági módosító indítvánnyal ezt a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot létre lehet hozni, akkor ebben most egységesek lehetünk.

(23.30)

Mert szeretnék egyetlen érvet mondani arra is, hogy ez a késlekedés vajon hosszú távra kihatással bír-e. Igen, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervnek, azon belül a regionális operatív programoknak most van az ideje. Március végére elkészül egy olyan fejlesztési csomag, amely kikerül Brüsszelbe, és az onnan visszakerült vélemények alapján határozódik meg az, hogy a következő időszakban a régiók, ezen belül a lemaradó térségek, települések maguknak milyen pozíciót tudnak kiharcolni. Ez a munka, azt gondolom, hogy sem egy kormányváltás idejére, sem néhány hónapra nem állhat meg, ezért mindannyiunknak javaslom azt, hogy aki egyetértett az alapcélokkal, egyetértett azzal, hogy szemléletváltásra van szükség, egyetértett azzal, hogy ebbe lehetőség szerint minél több szereplőt tudjunk bevonni, az módosító javaslataival megjavítva, feljavítva vagy az eredeti szándékaink szerinti célra visszatérve ezt a javaslatot fogadja el, először általános vitára, majd a beadott módosító indítványokkal együtt a Vidékpolitikai Tanács létrehozását is segítse.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)