Készült: 2020.07.12.06:13:53 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 186 2006.11.07. 2:15  127-255

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak a raktár- és magtárbővítéssel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy ez egy olyan beruházás és egy olyan projekt volt, és egy olyan fejlesztési program volt a kormányzat részéről az elmúlt két évben, ami megkérdőjelezhető.

(15.00)

Azért mondom, hogy megkérdőjelezhető, mert tudjuk azt, hogy ennyi gabona éveken keresztül nagyon sok alkalommal megtermett Magyarországon. És ha még nem is voltak ilyen fejlettek a közúti és egyéb fuvarozási eszközök, szállítások, akkor is ez a gabona elhelyezésre került, és mégis került exportra is. Érdekes módon egyetlenegy köbméter színt, újat nem kellett azért építeni, hogy ezeket a nagy mennyiségű gabonákat biztonságosan elhelyezzék. Akkor miért került erre sor? - fel lehetne tenni a kérdést. Úgy gondolom, hogy nagyon egyszerű a válasz: a kormányzat részéről bizonyos személyeknek ebben komoly érdekük volt, ezt mondjuk ki őszintén, és ezek az érdekek bizony érvényesültek. Nem akarok vádaskodni, de ha nagyon kíváncsiak rá, tudnék egypár nevet is említeni a tisztelt Háznak.

Érdekes módon ezek a raktárak felépültek. Ma tele vannak jelentős részben gabonával. Ez a gabona már két éve ott van ebben a raktárban, és ez a gabona okozza azt a legnagyobb gondot ma Magyarországon, hogy gyakorlatilag az intervenciós felajánlások és problémák miatt ma abban a helyzetben vagyunk, amit tudunk mindannyian, hogy az EU gyakorlatilag egy olyan új minősítési rendszert vezetett be, amely hátrányosan érinti a magyar mezőgazdaság szinte egészét.

Mi a megoldás? Úgy gondolom, az, hogy ezt a gabonát majd egyszer ki kell ezekből a raktárakból vonni. Ennek a kivonása semmi más területen nem lehet, mint azon biogáz-, etanol- vagy egyéb üzemek részére, amelyek majd fel fogják dolgozni. Addig ez a gabona ott lesz, addig részben nyomja a piacot. Ezzel különösebben mint piaci szereplővel nem kell számolni.

Meggyőződésem tehát, hogy ez a beruházási projekt, amely ezen a területen folyt - bár nem fejtettem ki teljes mértékben -, szinte felesleges, mert a raktárak megvoltak az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 196 2006.11.07. 1:59  127-255

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előbb nem érkeztem végigmondani azt a gondolatot, amely úgy lett volna kerek, éppen ezért Herbály képviselő úrnak nagy tisztelettel hívom fel a figyelmét arra, hogy általában az agrárgazdaságról szóló jelentések vitája a parlamentben nem kimondottan 2005-ről vagy 2004-ről történik, hanem egy kicsit tágabb értelemben beszélünk mindig az agrárkérdésekről, úgy, ahogy ön is említette, hogy nem lehet december 31-én megvonni egy évet. Itt pont van, és azt hiszem, erre a válaszom be is fejeződött.

Már csak azért is, mert nagyon jó lenne, ha ebben az ülésteremben lehetne az agrárium jövőjéről, 2007-ről, 2010-ről vagy 2012-ről is beszélni, de sajnos nincs ilyen anyag, amely ezt lehetővé tenné. Ez az egyetlenegy olyan napirendi pont, ez az egyetlenegy olyan alkalom van egy évben a parlament falai között, amikor az agrárkérdésekről ilyen vonatkozásban az elnök urak, illetve hölgy jó szándékú elnézésével van módunk arra, hogy egyáltalán beszéljünk. Ezt nagyon szomorúnak tartom, hogy ez az egyetlenegy ilyen alkalom van a parlamentben. A költségvetés már hírből sem ez. Ez az egyetlenegy alkalmunk van.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, amiért szót kértem, ez pedig az, hogy ezek a raktáraknak, amelyek most megépültek, a másik oldalán azok a magtárak ugyanúgy megvannak otthon, minden faluban, minden városban, akik jószágot tartottak, azoknak az összes magtára, raktára otthon van. Az a gabona jelentős részben elfért abban. A legnagyobb probléma az, hogy az a termelési szerkezet, amely megbomlott, erről majd később fogok szólni a rendes felszólalásomban, nem teszi lehetővé, hogy ezek a magángazdák, gazdálkodók, falusi emberek, vidéki emberek állatot tartsanak, és a saját takarmányukat elraktározzák. Megvan rá a kapacitás, csak éppen állat nincs. Ezért vált szükségessé átvitt értelemben ilyen raktár- és báziskapacitásokat felépíteni az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 224 2006.11.07. 2:12  127-255

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három hozzászólás, illetve véleménynyilvánítás adta számomra azt a hangot, amit feltételen szeretnék önökkel megosztani, ez pedig nem más, mint az a piacszabályozás és a belső piacvédelem, amelyre nekünk mint mezőgazdasági termelőknek óriási szükségünk van.

Visszatérve az eredeti anyagra, ami az agrárgazdaság 2005. évi jelentéséről szól, abban a tészek és a bészek kimondott fejlesztése és támogatása szerepel. Azt szeretném kérni a minisztériumi képviselőktől, szakértőktől, hogy nézzenek egy kicsit körbe Európában, hol tart ez a helyzet. Ha körbenézünk, ezek a tészek és bészek jelentős részben inkább a zöldség-gyümölcs ágazatokban alakultak és alakulnak ki, ma már Európában más tendencia van, tessenek szívesek észrevenni. Teljesen más tendencia van: egy olyan tőkeerős, magángazdák által szervezett, mondhatnám, szövetkezés indult el, ami specifikusan egy-egy termékre vonatkozik.

Hogy egy példát mondjak: ma Magyarországon száz hektár üvegházat akar építeni egy holland befektetőcsoport, és ehhez keresik a partnereket, akik természetesen magángazdák 2-3-5 hektárral. És kapaszkodjanak meg: ezen a száz hektáron csak egy növényt, paradicsomot akarnak termelni, és nem akarnak se bésszel, se tésszel találkozni, hanem azt mondják, hogy márpedig ők egy piacot fognak kőkeményen meg, és ők fogják diktálni a nagy áruházláncoknak a beszállított mennyiséget és árat. Ez a jövő. Jó, most már ebből a tészből, bészből eljutottunk egy szintre, de én arra kérek mindenkit, lépjünk tovább, és nézzük meg, hogy ez mit fog jelenteni nekünk, milyen lehetőséget fog adni, és ezen az úton induljunk el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 242 2006.11.07. 10:10  127-255

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi agrárgazdaságról szóló jelentés néhány olyan pontjára szeretnék csak kitérni, nagyon sok minden elhangzott már a mai nap során, de van egypár dolog, amit úgy gondolom, nem elég többször is elmondani. Szerintem nagyon is rá kell világítani többek között az alábbi kérdésekre.

Többször elhangzott az, hogy az a termelési szerkezet, ami Magyarországon az utóbbi pár évben kialakult vagy a kényszerhelyzetből fakadt, ma már egyértelműen látszik, hogy olyan torz, amin feltétlenül szükséges változtatni. De kérdezem én, ezt elmondtuk egy, kettő, három, négy, öt, teljesen mindegy, hogy hány éve, nyolc éve vagy kilenc éve, és klasszikus, kézzelfogható változás nem történt. Ezt szomorúnak tartom, ebben kellene most már valóban lépnünk, mert így mindig, minden év őszén csak elmondjuk ezeket a problémákat, és nem tudunk egyik lépéstől a másikig jutni. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy az utóbbi évek kormányzatának ez komoly bűne, hogy ebben nem tudtunk konzekvensen lépni.

A másik kérdés többek között az agrárnépesség anyagi helyzete. Járvás képviselőtársam a felszólalásában hosszan ecsetelte, hogy milyen nehézségek ezek, de aki falun, vidéken, kisvárosban él, netalán a mezőgazdasághoz még valami köze is van, az ezt a példát, úgy gondolom, teljesen másképp érzi át és másképp látja. Személyesen tapasztalva merem önöknek mondani, hogy annak a falun élő mezőgazdasági vállalkozónak vagy vállalkozásnak, teljesen mindegy, hogy melyik kategóriát mondom, az abból származó bérei, jövedelmei messze-messze elmaradnak az akár egy nagyobb városban, de a fővárosról már ne is beszéljünk, hasonló kvalifikáltság mellett lévő munkavállalóétól. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Évek óta mondjuk ezt a megkülönböztetést, és ebben az ügyben sem tudunk egyik napról a másikra lépni.

A harmadik pedig, ami részben az elsőre vonatkozik, az állattenyésztés szerepének a növelése. Tudjuk nagyon jól, hogy megvannak a lehetőségeink, nemcsak a természeti, hanem a férőhely-lehetőségeink, a szakmai tudásunk, a genetikai alapunk, mindenünk megvan ahhoz, a nagyapáink, dédapáink mondták, én tőlük hallottam, hogy igenis bőrben kell eladni. Mit jelent ez? Nem gabonát értékesíteni, bőrben eladni, tehát valamilyen állatként hasznosítani azokat a takarmányokat, amelyek most is ilyen komoly gondokat okoznak. De ha a bőrnél tartunk, tisztelt képviselőtársaim, megpróbáltam többször átnézni ezt az anyagot, és kerestem egy állatfajt, amit nem találtam leírva. Ebből az állatfajból, ha jól tudom, van Magyarországon 75 ezer darab, és ebben az agrárgazdasági jelentésben nincs benne. Kérdezem önöktől, tudják-e, hogy milyen állatfajra gondolok. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Strucc?) Nem - ló. (Derültség.)

Érdekes módon Magyarország lovas nemzetnek tartja magát, és egy ilyen fontos állatfajról az agrárgazdaságról szóló jelentésben egy szó, egy sor, egy szám nincsen. Miért nincs? Másfél évvel ezelőtt pont a nemzeti lovasprogramot alkottuk meg, négy-ötpárti teljes egyezséggel, úgy gondoltuk, hogy ez az ágazat végre el fog indulni ebben az országban, egy olyan politikai támogatottsággal, amire nem volt példa a parlament falai között az emlékezetem óta, amióta én képviselő vagyok. És megéljük azt, hogy most, 2006 őszén egy sor nincs a lóról az agrárgazdaságról szóló jelentésben. Miért nincs? Holott csak gondoljuk végig, egy óriási érték, genetikai érték, hagyomány, egy olyan kultúra, amelyik semmilyen más ágazathoz, mint az agrárágazathoz tartozik csak, és ugyanazt a kézművesipart, ami ráfűződik, ugyanazokat a különböző szakmákat, amik szintén ráfűződnek, nem lehet máshol művelni, mint vidéken.

Az idegenforgalom egy olyan érték a kezünkben, amit nem kihasználni, megint azt kell mondani, hogy bűn. Éppen ezért kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy legyenek szívesek a következő évben erre a kérdésre is odafigyelni, és ezt a kérdést is elemezni majd az agrárgazdasági jelentésben, mert én többek között ezt nagyon hiányolom.

Természetesen mondhatnám még azt is, most van alkalmam megkérdezni, hogy mi lesz a Tattersaal sorsa. Az egyetlen olyan magyar intézmény, ami Budapest főváros, majdnem mondhatnám: közepén van, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alatt működik... (Gőgös Zoltán: Kezeli!) Bocsánat, kezeli. Nem a tiétek, államtitkár úr, azt tudom, tehát a kezelésében működik, és úgy tudom, hogy január 1-jétől az összes lovat szétzavarják mindenestül. Igaz ez a hír? - meg kell kérdeznem. (Gőgös Zoltán: Nem, nem igaz.)

A következő, szintén más téma, a szívem csücske, a kertészet. Itt van az agrárgazdaságról szóló jelentés. A 22. oldal lapalján kezdődik, és a 24. oldal közepe táján végződik, magyarul nincs egészen két oldal a kertészetről egy agrárgazdaságról szóló jelentésben, ami a növénytermesztési termékek bruttó értékének durván 25-30 százalékát teszi ki mint forgalom. Ugyanakkor a legnagyobb foglalkoztatója, a legnagyobb kézi munkaerőt felvevő ágazata a magyar mezőgazdaságnak. Ennyit nem érdemel meg, hogy erről bővebben beszéljünk!

Ugyanakkor a miniszter úr az elmúlt tavasszal számtalan alkalommal, illetve már az elmúlt év őszén, 2005 őszén másról sem beszélt - nagyon örültünk annak a gondolatnak, amit mondott -, hogy meg kell duplázni a magyar hajtatófelület területét. Nem én találtam ki, a miniszter urat idézem. Örültünk, végre elindul valami. Azóta egy sort nem olvastunk arról, hogy milyen lehetőséggel lehet megduplázni ezt a területet! Nem tudjuk, hogy hogyan fogjuk tudni ezt megtenni, és itt jön egy következő kérdés, hogy ezt a területet valóban megduplázzuk, és valóban olyan értéket állítsunk elő, amire az előbb már utaltam a német és a holland paradicsomos példával. Hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk, azt a geotermális energiát, ami a talpunk alatt van, és főleg mezőgazdasági hasznosításra, üvegháztelepek létesítésére a Dél-Alföldön, illetve az Alföld jelentős részén meg lehet oldani ezt; erre nem látunk semmiféle olyan kitörési pontot, nem látunk semmiféle olyan konkrét intézkedést, ami 2005-ben ígéret, 2006-ban valóság - de semmit nem látunk, semmit nem tapasztalunk. És önerőből ezeket a fejlesztéseket ma Magyarországon nincs az a tőkeerős vállalkozó, kertész, aki meg tudja csinálni! Ehhez kell a segítség, és komoly segítség kell.

Ez egyben nagyon sok olyan kérdést is megoldana, amiről már az előbb is beszéltem, hogy igen, azoknak a munkavállalóknak, azoknak a nehéz sorban lévő személyeknek, akik esetleg néha kapnak egy-egy bélyeget a kis könyvecskéjükbe valahol, legalább egy biztos munkahelyük, biztos megélhetési pillanatuk lenne.

(16.30)

Ez egy fontos kérdés, és ez a jövőről szól. Ez a jövőről szól, és erről is kell egy agrárgazdasági jelentésnél beszélni, amikor beszélünk 2005-ről, az nemcsak december 31., ahogy már előbb is beszéltünk, hanem ez túlnyúlik, továbbnyúlik. Programokban kellene gondolkodnunk, és erre valóságot kellene találnunk, hogy valóban hogyan fog ez elindulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még két olyan kérdés, még van egypár percem, amire szeretném felhívni a figyelmüket.

Mi lesz azokkal az oktatási intézményekkel, amelyek - ha jól tudom - rendkívül nehéz helyzetbe kerültek már ebben az évben, és várhatóan a következő évben pedig vagy az FVM-ből kikerülve más önkormányzathoz, vagy megyei önkormányzathoz, vagy netalántán megszüntetésre kerül. Ennyire gazdagok vagyunk, hogy lemondunk azokról az oktatási intézményekről, amelyek pont ezt a közel 250-300 ezres gazdatábort vagy gazdaközösséget vagy mezőgazdasági vállalkozói kört, teljesen mindegy, hogy mit mondok, azoknak az utánpótlását szolgálná? Kiöregszünk mi is már lassan! Valakinek követni kell a példát, ezt a földet valakinek meg kell művelni, ezeket az állatokat valakinek tartani kell, ezeket az állatokat gondozni kell, genetikában, egyéb módon. Ki fogja végezni, hogyha ezeket az iskolákat, az alapvető iskolai feltételeket megszüntetjük? Ki fogja? Honnan fogják ezek a fiatalok megtanulni ezt a szakmát? Úgy látom, hogy ez egy komoly gond.

Még egy pontot, és akkor be is fejezem. Elgondolkodtató az, amikor azt mondják ma Magyarországon, hogy szennyezzük a talajokat, és ezt a környezetvédelmi bizottság tagjaként mondom. Mit szennyezünk mi? Amikor 2004-ben 77 kilogramm hatóanyagot adtunk ki egy hektárra, 2005-ben meg 67-et. Közel 10 százalékkal kevesebbet vagy közel 20 százalékkal kevesebbet. Miről beszélünk akkor? (Gőgös Zoltán: Ezt fogjuk vissza.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 76 2006.11.16. 2:04  1-273

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Herbály Imre képviselő úrnak a felszólalására szeretnék néhány gondolatban reagálni. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy a mezőgazdasági bizottság alelnökének talán ez az FVM-es átszervezés, a szakigazgatás átszervezése volt a legfontosabb kérdéskör, holott a magyar mezőgazdaságban, így a vidékfejlesztésben is számtalan olyan kérdés van, amely a 2007. évi költségvetésben és az elkövetkezendő évek költségvetési előirányzataiban nem is tapasztalható és nem is látható.

Azokra a gondokra semmiféle utalás nincsen, amire a mai kormánypártok a választási ígéretükben komoly elszántságot és eltökéltséget mondtak ki akkor, így számtalan olyan ígéret van, amely a mai nap sem a költségvetésben, sem más egyéb területen nem számon kérhető és nem tapasztalható. Itt csak arra gondolok, hogy az állattenyésztés helyzetének a szerepére komoly hangsúlyt kellene fektetni, erre nincs mód a költségvetésben, és nincs erre semmiféle bizonyíték.

A kertészet szerepéről óriási jelentőséggel bíró nyilatkozatok voltak Gráf miniszter úr szájából a választási ciklus és a választási kampány folyamatában végig, a mai napig ebben a költségvetésben erre semmiféle utalás nem található. Ugyanez vonatkozik a kertészeti ágazaton keresztül a vidékfejlesztésre, illetve a vidék munkaerő-megtartó képességére, erre sincs semmiféle utalás. De sorolhatnám: a családi gazdaságoknak a jövőképére sem tudunk semmiféle olyan biztos dolgot látni a költségvetésben, amely ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak a mezőgazdaságban betöltött szerepét biztonsággal szolgálhatta volna.

És még egy gondolat a gabonahelyzetről, a gabona kérdésköréről: abszolút semmiféle olyan biztató jel nincs a költségvetésben, amely ezeket a kérdéseket valamilyen módon kezelné. Magyarul: az agrárköltségvetés szerintem és a kormányzatnak az egész költségvetése elfogadhatatlan e szempontok alapján. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 168 2007.10.29. 2:18  167-170

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban zajlott az Országgyűlésben az áfatörvény módosításának vitája, amely már a bizottsági szakaszban kiváltotta az érdeklődésünket. Az érdeklődés tárgya pedig az volt, hogy önök nem is olyan régen radikális zöldadóreformot ígértek nagy átcsoportosításokkal, új adónemekkel, jobb ösztönzőkkel az adófizetésre. Érdeklődéssel vártuk tehát, hogy vajon láthatunk-e ebből a nagy reformlendületből a tettek szintjén is valamit. Most azt kell mondjam, a nagy elszántság tettekben nem nyilvánult meg.

Miért is mondom mindezt? A környezetvédelmi bizottságban volt szerencsém részt venni azon az ülésen, ahol az adó- és áfaváltozásokról tárgyaltunk, meghallgattuk a nagy ívű elképzeléseket, és valóban úgy tűnt, mintha lényegi kérdéseket nem is érintene a módosítás. A bizottsági ülés végére azonban kiderült, hogy ismét elfelejtették kibontani az igazság minden részletét, kiderült ugyanis, hogy a szennyvízberuházások kikerülnek az áfamentességi körből. Úgy gondolom, hogy ez önmagában súlyos környezetvédelmi problémákat vet fel. Azonban nem szabad amellett sem szó nélkül elmenni, hogy ez az intézkedés az emberek hétköznapjait is negatívan érinti. Sajnos, most már látjuk a környezeti döntéshozatal folyamata hatékonyságának problémáit.

A másik felmerülő kérdés az áfatörvény módosítása kapcsán a visszaigényléssel kapcsolatban vetődik fel. Saját beruházások esetén ugyanis nem lehet visszaigényelni majd az áfát, csak az üzembe helyezés után. Ez egy hatalmas problémát fog jelenteni a zöldberuházásoknál vagy a biogáz-, vagy a bioégetőművek létesítésénél, illetve majd az üzembe helyezésénél.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat ezeknek a fényében, hogy tudott-e ön a törvénymódosítás azon pontjairól, amelyek negatívan érintik ezeket a zöldberuházásokat. Ez-e a Környezetvédelmi Minisztérium új adó- és áfareformja? És végül: részt vettek-e önök a tervezet előkészítésében, és ha igen, miért nem hívták fel ezekre a negatív következményekre a figyelmet?

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 193 2007.11.26. 2:15  192-196

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! November elején örömmel hallhattuk, hogy hosszú-hosszú évek kínkeserves procedúrája után, a lakosság, a civil szervezetek és a Fidesz ottani képviselői tiltakozásának hatására végre pont került a csepeli galvániszap-szennyezés ügyére. A hír örömteli, mindehhez a magam részéről is őszintén gratulálok. Ugyanakkor nem árt leszögezni, hogy ez az intézkedés, amely ugyan sikeresen megoldja a csepeliek problémáját, mégis a környezetszennyezőkkel szembeni hatékony állami fellépés kudarcának, kormányzati iskolapéldájának tekinthető.

(17.00)

Mire gondolok? Egyrészről "a szennyező fizet" elvének alapján az elszállítás, ártalmatlanítás és a megsemmisítés teljes költségét a károkozónak kellene kifizetni. Ebben az esetben azonban a minisztérium állja a cechet, vagyis az ártalmatlanítás költségét az állam, pontosabban: az adófizető állampolgárok pénzéből fizetik ki. Másrészt nem hallottunk az ügy teljes feltárásáról; ha a kormányzat precedenst teremt arra, hogy a környezet szennyezését büntetlenül, sőt az állami költségvetés terhére meg lehet úszni, azzal nagyon veszélyes gyakorlatot indít el.

Kérem, engedje meg számomra, hogy ezen a helyen egyetlen aktuális példát említsek, a garéi környezetszennyezés ügyét. Ott 800 tonna veszélyes hulladékot kellene ártalmatlanítani, a szennyező cég, a Budapesti Vegyiművek a már megszokott módon járt el, csődöt jelentett. A Vegyiművek ellen 2007 szeptemberében indult felszámolási eljárás immár egyértelművé teszi, hogy az általuk okozott környezeti károkat képtelenek lesznek elhárítani, és ezzel a mintegy 10 milliárd forintnyi összeget kitevő ártalmatlanítás költsége az államra, azaz pontosabban ránk, adófizető polgárokra száll.

Fentiek alapján kérdezem az államtitkár urat, mit kíván tenni a kormányzat és a minisztérium annak érdekében, hogy hasonló esetek többé ne forduljanak elő? Az ügy kapcsán milyen jogszabály-módosításokat kezdeményeznek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 195 2008.03.17. 2:07  194-198

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megítélésem szerint egy rendkívül fontos és komoly problémára szeretném felhívni a figyelmét az államtitkár úrnak, habár azért gondolom, hogy képben van jelentős részben, mert számtalan információ eljut a minisztériumhoz is.

Ez a konkrétum pedig nem más, mint azok a falopások, azok az illegális fakitermelések, amelyek Magyarországon ma már - mondhatnám azt - ipari méreteket öltenek, és ez csak fokozódik. Mint tudják önök, és azt hiszem, nagyon sokan ebben a Házban, korábban is, évekkel, évtizedekkel ezelőtt is voltak bizonyos falopások, amelyek jelentős részben bizonyos szociális kényszerből történtek, tehát ezen azt akarom érteni, hogy olyan falopások, amelyek azoknak a társadalmi csoportoknak az érdekét szolgálták, akik nem tudták már megvásárolni a téli tüzelőjüket.

Ma másról van szó. Ma arról van szó, hogy ezek az ipari méretű technikai felszereltséggel bíró szervezetek, mondhatnám, bűnbandák gyakorlatilag letarolják azokat az erdőket, erdőterületeket, amelyek nemzeti kincsünknek komoly részei is. Csak néhány példát szeretnék közben megemlíteni. Például 2007 végére egy jól szervezett bűnözői csoport lényegében letarolta a sajóládi erdő 180 hektáros állami tulajdonú, Natura 2000, tehát nemzetközi védettség alá eső területét; 2008 februárjában Piliscsabáról, Gilvánfáról és Nyíregyháza-Oros környékéről is jelentettek nagyobb értékű falopásokat. Az erdőgazdasággal foglalkozó Egerszeg Zrt. egyenesen odáig ment, hogy a nyilvánosságon keresztül kért segítséget és védelmet az ipari méretű falopásokra a súlyos, tízmilliós károkkal kapcsolatban.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy milyen intézkedéseket kívánnak tenni a minisztériumban az illegális fakitermelés további terjedésének megakadályozására. Várom válaszát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 54 2008.05.05. 2:58  53-59

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal, de ugyanakkor egyáltalán nem meglepődve olvastam az Állami Számvevőszék 2008 márciusában kiadott jelentésének alábbi megállapításait: a nemzeti környezetvédelmi program II. teljesítése elmaradt a tervezettől, és az időarányos teljesítés nem valószínűsíthető.

Miről van itt szó valójában, tisztelt államtitkár úr? Arról a programról, amely a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízgazdálkodás területén 2003 és 2008 között meghatározta a középtávú célokat és az ezek eléréséhez szükséges, elsősorban pénzügyi keretrendszert. Arról a programról, amelynek a 2003 és 2008 között megvalósítani tervezett feladatai költségigénye az önök minisztériumának számítása szerint mintegy 4200 milliárd forint lett volna.

(14.30)

Arról a programról, amelynek végrehajtására az ugyancsak az önök minisztériuma által elkészített adatsor szerint 2007 végéig csak a tervezett összeg 32 százalékát, azaz 1368 milliárd forintot költöttek el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit jelent mindez? Azt, hogy Magyarország nem teljesítette az európai uniós, de leginkább a saját állampolgárai felé fennálló kötelezettségeit. Azt, hogy az országos ivóvízminőség-javító program megvalósításának többéves csúszásával mintegy kétmillió állampolgárt teszünk ki a nem megfelelő ivóvíz fogyasztása kapcsán felmerülő egészségi ártalmaknak. Azt, hogy a Vásárhelyi-terv kudarcával a kormány a Tisza mentén másfél millió embert tart állandó létbizonytalanságban. Azt, hogy elmondható, a nemzeti környezetvédelmi program egyetlen célkitűzése sem fog teljesülni a vízbázisvédelem, a környezetkímélő közösségi közlekedési rendszerek fejlesztése és a környezettudatosság erősítése vonatkozásában.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fentiek alapján a kérdéseim az alábbiak. Ki meri-e velem együtt mondani az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy a II. nemzeti környezetvédelmi program megbukott? Ön szerint mi az oka a 2003 és 2008 között regnáló szociális-liberális kormányoknak a környezetvédelem területén tapasztalható ilyetén mértékű tehetetlenségének?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 58 2008.05.05. 1:04  53-59

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azzal kezdte, hogy nincs könnyű dolga. Ezt maximálisan megértettem a válaszából és a felolvasott szövegéből is, mivel nagyon nehéz egy friss papírokkal rendelkező államtitkárnak egy ilyen kérdésre válaszolni; főleg úgy, igaz, hogy egy bizottságban voltunk államtitkár úrral, de ez a kérdés még visszamutat a liberális párt eddigi vezetőjére és munkájára.

Ugyanakkor, amikor azt mondtam, hogy nincs könnyű dolga, csak egy idézetet vennék az ÁSZ-jelentés 74. oldaláról, ez pedig a következő, és ezzel ismét vitába szállnék önnel az ivóvízprogram keretében: "Magyarország a csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállal többek között az ivóvízminőség javítására. Ezt a kötelezettséget az ország a kezdeti nehézségek, elsősorban finanszírozási gondok miatt nem tudta teljesíteni." Akkor hol van az a gazdaság, ami ezt majd teljesíteni tudja?

Válaszát nem tudom elfogadni. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 26 2008.10.28. 5:31  13-39

FARKAS SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként szólok, azért is, mert úgy gondoljuk, hogy azoknak a kérdéseknek a taglalása során, amik az agrárgazdasági jelentésben, az agrárgazdaságról szóló jelentésben megfogalmazásra kerültek, több hiányosság, több téveszme és több tévhit is felmerülhet.

Engedjék meg, hogy a legeslegelőször is az Agrárgazdasági Tanács megállapításának egy mondatát idézzem önöknek, ez pedig a következőképpen szól: "Az agrárnépesség kereseti viszonyai javultak, mégis egyre tartósabbá válik a társadalom egészéhez képest mért elmaradás. Emiatt tendenciájában nem teljesültek az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben leírt arányos munkajövedelemre vonatkozó kritériumok." Mit is tartalmaz ez a mondat? Először is talán néhány számmal szeretném ezt alátámasztani. A nemzetgazdaságban a foglalkoztatottak száma 2007-ben 3,93 millió fő volt, a mező- és erdőgazdaságban együtt 182 900 fő dolgozott, ami az összes foglalkoztatott 4,7 százalékát teszi ki. Ez a szám 2002-ben 6,2 százalék volt, 2004-ben 5,3 százalék, tehát látszik tendenciájában, hogy a foglalkoztatottak számában komoly visszaesést tapasztalunk.

A foglalkoztatottak egyhavi bruttó átlagkeresete 2007-ben 122 072 forint/fő volt. A nemzetgazdasági átlag 184 907 forintnak ez mindössze a 66 százaléka. Azt hiszem, elgondolkodtatók ezek a számok, főleg azért is, mert akik az agrárágazatban, a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban dolgoznak, jövedelmükkel messze-messze nem tudnak ehhez az országos átlagkeresethez felzárkózni.

A másik komoly gond hasonlóan ebben az ágazatban a munkaidőalap kérdése. Erről nagyon kevés szó esik, hogy egyáltalán mit is jelent Magyarországon mezőgazdasági üzemben vagy vállalkozásban a munka törvénykönyvének megfelelő foglalkoztatást végezni, a munka törvénykönyvében foglaltak betartása hogyan történik. Én azt gondolom, és úgy tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldására egy jobb, áttekinthetőbb, ágazati specifikus foglalkoztatás biztosításának a feltételét kellene kidolgoznia az agrárkormányzatnak a munkacsúcsok, munkaidő-túllépések miatt, mert a napi 8 órás munkaidőt ezekben a vállalkozásokban a fizikai, a szellemi és a vezető dolgozók is messze-messze túllépik. Ezeknek a törvényes megalkotására, úgy gondolom, nagyon nagy szükség lenne az agrárágazatban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány olyan speciális kérdéssel is foglalkozzak, ami a bizottsági ülésen is felvetésre került. Nem találjuk azokat a központi célokat, nem találjuk azokat a központi, mármint az agrárkormányzat által megfogalmazott célokat ebben az anyagban sem, amelyek az agrárágazat jövőbeli szerepének az eredményét mutatnák, nem látjuk konkrétan bizonyos ágazatoknak az elképzeléseit, terveit. Az igaz, hogy ez egy előző évnek a gazdálkodásáról szóló jelentést tartalmaz, és erről beszélünk, de én úgy gondolom, hogy egy jelentés akkor tud igazán jól működni, akkor igazán hatékony, ha megfogalmazza azokat az elvárásokat is, amelyek az elkövetkezendő éveknek a terveit foglalják magukba.

(10.30)

Csak néhány gondolat. Az állattenyésztés kérdéséről évek óta beszélünk, a fejlesztése messze-messze elmarad a lehetőségeinkhez képest. Bár az előző évben és azt megelőzően is kértem a tisztelt agrárkormányzatot, hogy legyen szíves a statisztikái közé egy fontos állatfaj kérdését beemelni, ez sajnos az előző évi, a 2007. évről szóló agrárgazdasági jelentésben sem fogalmazódott meg. A lótenyésztés ágazati szerepére szeretném felhívni ismételten a minisztérium figyelmét, hogy legyen szíves pótolni ezt az anyagban. A korábbi évben is felhívtam erre a hiányosságra a figyelmet, kérem szépen, hogy ennek tegyenek eleget.

Nagyon fontosnak tartanánk azt is, hogy a kertészeti ágazat - mint a legnagyobb kézi munkaerőt foglalkoztató ágazat - megfelelő támogatási lehetőségei, céljai tekintetében dolgozzon ki az agrárkormányzat egy specifikus ágazatirányítási lehetőséget. Talán végül, de nem utolsósorban, mivel az időm lejárt, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a környezetvédelem területén sokkal súlyosabb követelményekkel, feltételekkel kell szembenézni az agráriumban tevékenykedőknek, mint az azonos versenytársaknak. Ebben kérném szépen, hogy ne csak mérsékeljék, hanem enyhítsék is ezeket a feltételeket.

Összességében: a kisebbségi vélemény előadójaként az előterjesztést támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 72 2009.05.26. 14:54  55-79

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, illetve az érveket pró és kontra, engem nagyon nagy szomorúság töltött el, már csak azért is, mert több mint ötven évvel ezelőtt - elnézést, hogy ilyen messziről kezdem, a bizottság tagjai már hallották tőlem - kisgyerekként csodálkoztam rá arra a technikára, amivel az első termálkutat fúrták Szentesen a kórház területén, ami engem egy karácsonyfára emlékeztetett, ami a boldogság jele. Egy új energiát találtak-találtunk akkor, és azt gondoltam, hogy ez majd hosszú évekre, évtizedekre meg fogja határozni a térségünket és meggyőződésem szerint később - már akár Magyarországra gondolva is - az egész magyar társadalom gazdasági jelentőségét vagy lehetőségét. Majd jó pár év múlva konkrétan kapcsolatba kerültem a termálenergiával mint felhasználó.

Azokat a kutakat Szentes térségében általában a hatvanas évek végén, a hetvenes évek közepe és vége felé, tehát egy tizenéves periódusban fúrták. Ezzel olyan kitörési lehetőséget kapott az a térség, amit az ország különböző területei folytattak. Ma is vallom, hogy ez az egyetlenegy olyan energia Magyarország számára, amely nem csővezetéken, nem távvezetéken, nem valamilyen leágazással, nem valami kapcsoló vagy tolózár útján kerül Magyarországra, hanem itt van a talpunk alatt. Ezt nem kihasználni - ezt szeretném hangsúlyozni - szerintem bűn. Olyan bűn, amit nem bocsáthatnak meg az utódaink sem számunkra, már csak azért sem, mert ma már tudjuk, hogy a gáz- és nyersolajlelőhelyek jelentős része nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is belátható időn belül ki fog merülni.

Ez az energia viszont itt van a talpunk alatt, s ennek az energiának az utánpótlása biztosított. Azért biztosított, mert ennyi év tapasztalatából mint kúthasználó is merem mondani, hogy a kúthozamok nagyon pici ingadozástól eltekintve nem változnak, sőt tudok ilyen kutat is mutatni önöknek, akár a gyakorlatban is be tudom bizonyítani, hogy ezek a kutak ma is pozitívak, tehát nem kell szivattyúzni. Semmiféle műszaki beavatkozás nem szükséges ahhoz, hogy ez a termálenergia a földből kijöjjön. Ez azt jelenti, hogy ezek a hetvenes évek elején - most már mondhatom, hogy durván negyven éve - fúrt kutak ma is aktív, pozitív kutak, a hozamuk némi ingadozással, de kiegyenlített, s a hőfokuk hasonló módon kiegyenlített.

(13.30)

Tehát ezzel csak azt akarom alátámasztani, hogy azok az aggodalmak, azok a félelmek, hogy ezek az energiabázisaink kimerülnek, nem igazak. Akár az akadémiai anyag, akár egyéb szakértői anyagok, amik hosszú évek alatt felsorakoztak már előttem, bizonyítják, hogy a Keleti-Kárpátok vízgyűjtő területeinek a vízutánpótlása biztosítja gyakorlatilag a mai magyar Alföld és a Kárpát-medence magyarországi része geotermális energiájának a hátterét. Ez azt jelenti, hogy ameddig eső fog esni ezeken a területeken - most nagyon lecsupaszítom a gondolatot -, addig lesz termálenergiánk is, és lesz vizünk is.

Én azt gondolom, hogy így kell megfogni ezt a kérdést, és nem úgy, hogy mi van akkor, ha ez most alkotmányellenes, most ez ilyen kifogás, olyan kifogás. Ebből én egyetlenegy következményt tudok levonni magamban, mégpedig azt, hogy nem akarjuk ezt az energiát használni, vagy meg akarjuk nehezíteni azoknak, akik már használják, vagy egyáltalán azt akarjuk, hogy ez az energia ne Magyarország társadalmának nyújtson előnyt, hanem majd 10-20 év múlva - vagy lehet, hogy ennél még hamarabbi években is - valaki mint külföldi befektető meg fogja ennek az energiának a hasznosítását oldani. Még egyszer mondom: szerintem bűn így gondolkodni ma Magyarországon.

Nagyon sok kifogás, pró és kontra érvek elhangzottak Szirbik polgármester úr - elnézést, hogy így mondom, Imre - vagy képviselő úr beszámolójához vagy tájékoztatójához. Orosz képviselő úr mondta, hogy leszűkítjük ezt a gondolatot kimondottan csak a kertészet területére. Szó sincs erről. Aki ismeri ezeknek a termálkutaknak a technológiáját, hasznosítását, nagyon jól tudja, hogy igaz, ezek a termálkutak jelentős részben kertészeti célokat szolgálnak, de amellett nagyon komoly állattenyésztési célokat szolgálnak, el tudom mondani: sertéstenyésztés, baromfitenyésztés, sőt - Orosz Sándor itt van, mondom neki - az édesvizű, melegvizű temperált haltenyésztés is fontos projekt lehet ebben a kérdésben.

Engedjék meg, hogy még egy kitérőt tegyek! Fábiánsebestyénben dolgozom most már meg se merem mondani, hogy hány éve. Ott jelen pillanatban van egy olasz befektetői kör, aki igen nagy területet felvásárolt pont a termálenergia hasznosítása céljára, aki gondolkodik fürdőfejlesztésben, egyéb turisztikai látványosságban, üvegházépítésben, és még egyszer mondom, a melegvizű temperált haltenyésztés területén is. Hogy mi lesz ebből, ezt nem tudom, de egy nagyon jó elképzelésnek tartom.

Ugyanakkor az is fáj nekem rendkívüli módon, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag, aki energetikai célra használja ezt a termálvizet, azt büntetik. Miért büntetik? Miért vagyunk mi rosszabbak? Éveken keresztül nem engedte meg a MOL gyakorlatilag, hogy bizonyos kutatási területeken egy kicsit elmélyüljünk, hogy mi is lesz majd ennek a jövője. Fábián-IV - önöknek ez nem mond semmit; 1986. december első napjaiban egy világbanki kutatófúrás során 4160 méter körül ez a kút kitört, kihányta magából a csöveket, mint amit régi texasos filmeken lehetett látni, csak nem olaj jött ki, hanem gőz. Ez a gőz 160 fok, 140 atmoszféra, iszonyatos energia. A békési-nagyszénási repedést véletlen eltalálta ez a kutatófúrás, azóta is mindenkinek a fantáziáját ez izgatja. Ma egy japán kitörésgátló van rajta, amivel 3 hónapos megfeszített munkával az amerikai és holland szakemberek nagy nehezen el tudták fojtani. Ez a kút ma is ott áll, igaz, hogy nem használható, mert olyan mennyiségű beton lett belenyomva, hogy egyáltalán ezt a nyomást tudja tartani, de tudjuk, hogy ez a repedés ott van. Ez olyan energia, amelyre villamos erőműveket lehet telepíteni. Erre megvolt az amerikai szakvélemény, megvan a japán szakvélemény, konkrétan helyre adaptálva, és senki ebben nem lépett. Mindenütt falba ütköztünk, mindenütt betartottak mindenféle akadályokkal, és ezt nem lehetett kihasználni. Miért? Itt van a talpunk alatt.

Úgy gondolom, hogy ez a kút jelen pillanatban természetesen inkább csak a jövő, egy kicsit futurisztikus elképzeléseket kell magunkban táplálni, hogy hogyan, mire lehet majd ezt az energiát használni. Ma is tudjuk, hogy az így előállított villamos energia egy-két forinttal, 1 forint 40 fillérrel talán drágább lenne, mint amit ma meg lehet kapni, de ezt a villamos energiát itt tudjuk előállítani helyben. Ezt azért mondtam el, hogy egy kicsit talán bővítsem a gondolatkört, hogy miről is beszélünk.

Visszasajtolás: ez egy picike kis részlete a termálenergia-hasznosításnak. A visszasajtolásról engedjenek meg egypár dolgot! Számtalan geológiai tanulmány, felmérés bebizonyította, hogy a homokkőréteg - a Dél-Alföld bizonyos területein jelentős részben ilyen homokkőrétegből nyerik a termálvizet - geológiailag, fizikailag alkalmatlan arra, hogy a kinyert vízmennyiséget abba visszatáplálhassuk, illetve hogy visszafogadóként működjenek. Akkor az a megoldás, hogy bezárjuk ezeket az üzemeket, bezárjuk ezeket a kutakat? Úgy gondolom, hogy nem.

Szemfényvesztés - ezért engem biztos, hogy meg fognak kövezni, nem érdekel, én már ezen túl vagyok ennyi idő után -, egy nagyon komoly lobbiérdek az, hogy igenis kútpárokat kell Magyarországon fúrni. Én nagyon szívesen elmegyek oda Magyarországon, akár gyalog is, ahol megmutatják nekem, hogy az ilyen mélységből kinyert termálenergiát ugyanaz a kútpár visszafogadja egy az egyben. Én elmegyek oda gyalog innen Budapestről! Nincs ilyen kút Magyarországon, szemfényvesztésről beszélünk. Jó az elképzelés, de egyszerűen fizikailag, geológiailag ez megoldhatatlan. Meg vannak fúrva a kutak, ott van a kis csatorna, ott van az árokrendszer, és gyönyörűen gőzöl a téli időszakban mindenütt minden, elolvad a hó a járda fölött. Miért? Mert ott van elvezetve, nem azért, mert lefelé megy. Lehet, hogy valamennyit visszafogad, ezt nem vitatom, de 100 százalékban nem. Akkor meg miről beszélünk?

Katona Kálmán képviselőtársam idejött és beszélgettünk az előbb, de most én mondom el, és nem őneki hagyom meg ezt a poént. Természetesen nagyon jól tudom, és tapasztalatból is mondhatom, hogy károkat tud okozni a termálvíz. De van egy másik példa. Abban a Kórógy-Kurca-Veker befogadó részben, ami ebben a térségben van - én csak erről beszélek, mert ezt ismerem nagyon jól -, az élővilágban, nyugodtan merem mondani, különösebb kárt vagy talán egyáltalán kárt nem okozott. Vasárnap is ekkora halakat fogtak ki ezekből a csatornákból, gyönyörű teknősbékák, gyönyörű élővilág van, semmiféle probléma nincs ezekkel az élővilági szervezetekkel vagy szervekkel.

De mégis azt el kell mondanom, hogy vannak olyan anomáliák, vannak olyan paradox helyzetek, amikor bizonyos vízkorlátozó vagy vízügyben jártas vagy vízkormányzásban érdekelt cégek - nevet nem mondok - abban érdekeltek, hogy a tározóból, a szabályosan kiépített tározóból elfolyó termálvizet nem engedik le teljes mértékben a befogadóba, hanem visszatartják abból a célból, hogy én mint növénytermesztésben vagy agronómiában jártas, majd a tavaszi, kora nyári időszakban ezt a vizet mint öntözővizet megvásárolom.

Itt beszélünk környezetvédelemről. Talán nem itt kellene kezdeni a gondolatokat, hogy ezeket a... - elnézést, nem szabad itt ilyet mondani, de először nem ezeket a dolgokat kellene megoldani? Ezek az öntözővizek, tudom, hogy károsak, mert a vízügy, a vízügyi szervek nem is tudnak ma Magyarországon öntözővíz minőségű öntözővizet biztosítani egyetlenegy vízkivételi helyen sem. Egyetlenegy szerződésbe ezt nem írják bele. Ha én kérem azt, hogy 0,4 százalékos sótartalom alatti öntözővizet biztosítsanak, abban a pillanatban nem kötnek szerződést senkivel sem.

Ha ezeket a vizeket mint termálvizet leengedjük ezekbe a rendszerekbe, s azt visszaszolgáltatják mint öntözővizet, természetesen van káros hatása, ezt én is tudom bizonyítani, tudom. Éppen ezért azt a megoldást kell megkeresni, amire volt egy jól bevált, 15-20 évvel ezelőtti tapasztalat, amikor idényen kívül az Ativizig gyönyörűen átmosatta a csatornát, és megkaptuk a 0,4-0,6-0,7-es sótartalmú, EC-tartalmú Körös-vizet öntözés céljára.

(13.40)

És ez működött, senkinek semmi baja nem lett. Most kitaláltuk, hogy sajtoljuk vissza kötelezően, büntessük meg ezeket a vállalkozásokat, vállalkozókat, és akkor még arról nem beszéltem, hogy valaki számolt-e: hány ezer embernek ad ez munkalehetőséget? Magyarország egyetlenegy mezőgazdasági kitörési pontja pont a kertészeti és állattenyésztési kultúra, és erről nem beszélünk?

Még egyszer mondom, nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, én megértem, aki rendkívül elkötelezett a környezetvédelmi kérdésekben, a magam módján én is az vagyok, de úgy gondolom, hogy racionálisan kell gondolkodni. Próbáljunk komolyan kompromisszumot találni akár e benyújtott indítvánnyal kapcsolatban is, hogy azoknak a térségeknek őrizzük meg azt a lehetőségét - már nem is mondom, hogy előnyét, hanem a lehetőségét -, hogy igenis működhessenek tovább, és ne olyan terheket rójunk rájuk, ami gyakorlatilag az elnéptelenedéshez vezethet. Netalántán aki járt esetleg Arad térségében, látja, hogy milyen állapotban vannak az üvegházak, a fóliatelepek. Én nem szeretnék olyan alföldi településen élni, de látni sem szeretnék olyat, ahol hasonló példaként a roncs berendezések sokaságát lássam azért, mert egy olyan szabályozást hozunk, amivel lehetetlenné tesszük ezeknek a telepeknek a működését.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 26 2009.10.13. 5:23  17-35

FARKAS SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Valóban, a környezetvédelmi bizottság is megtárgyalta az agrárgazdaságról szóló jelentést, és kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, ennek néhány részletét szeretném ismertetni a tisztelt parlamenti képviselőkkel, illetve miniszter úrral.

Úgy gondolom, és ezt elmondtam a bizottsági ülésen, hogy egy jó évből nem lehet olyan hosszú távú következtetéseket levonni, ami azt jelentené, hogy Kánaán van Magyarországon az agrártermelés vonatkozásában. Senki sem vitatja természetesen, hogy egy jó időjárási évben, egy magasabb termésátlaggal nagyobb hozamokat, illetve esetleg eredményt lehet elérni. Viszont ha figyelembe vesszük az elmúlt évek tendenciáit, és ez sajnos nemcsak az előző, de már az idei évre is vonatkozik, és szerintem az agrárgazdaságról szóló jelentés hibája többek között az, amit Czerván képviselőtársam is mondott, hogy nem fogalmaz meg olyan javaslatokat, amelyek bizonyos helyzet megoldását javíthatnák.

Éppen ezért akkor, amikor azt mondjuk, hogy Magyarország a Kárpát-medence egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező területe Európában, ezt a helyzetet nem használjuk ki olyan mértékben, amennyire ki kellene nekünk használni. Nemcsak a növénytermesztés, állattenyésztés, hanem maga a feldolgozóipar számára sem tudunk olyan lehetőségeket biztosítani, hogy mi ennek a helyzetnek a minél jobb kihasználását elérjük. Ezt arra hivatkozva merem mondani, amikor az agrárgazdaságról szóló jelentésről beszélünk, hogy - a 2. kötet statisztikai számsorait figyelembe véve - bizony a magyar agrártermékek volumene, összessége, kapacitása a hasonló területi adottságokkal rendelkező államokhoz képest sajnos elenyésző. Azért mondom az elenyészőt, mert sokkal kisebb terméssel, termésátlaggal, sokkal kevesebb előállított termékkel kell a magyar agrárgazdaságban számolni.

Egyértelműen megállapítható, hogy agrárgazdaságunk a korábbi, hosszú távú felmérések alapján folyamatosan zsugorodik össze, folyamatosan veszít súlyából, folyamatosan veszíti el azt a megtartóképességét, amit vidéki megtartóképességnek mondunk, ami szerintünk helytelen és nem helytálló, hogy ezek a tendenciák így mutatkoznak ma meg. Ezt csak azzal szeretném alátámasztani, amikor a bizottsági ülésen az előadó részéről megfogalmazódott, hogy Európában a tömegáru-termelés a tendencia, amit én messzemenőkig visszautasítok és elutasítom, már csak azért is, mert, amit már itt többen is említettek, még a kormánypárti képviselők részéről is elhangzott, hogy minél magasabb feldolgozottságú, minél magasabb befektetett tőkével rendelkező alapanyagokat állítunk elő, annál nagyobb értéket lehet, annál nagyobb bevételt, és mondhatnám azt is, hogy eredményt lehet elérni bizonyos termékekből.

Elfogadhatatlan számunkra az is, hogy az a tendencia nem változott, hogy a különböző kisebb vágóhidak, tejüzemek, malmok gyakorlatilag elveszítették jelentőségüket, ma már ilyenek Magyarországon minimális mértékben üzemelnek. Ez a vidék megtartóképessége szempontjából is fontos lenne, mert az is elfogadhatatlan, hogy 200-300 vagy 500, de akár mondhatnám, 5 ezer lélekszámú településen is a környező városok szupermarketjeibe kell bemenni a falusi embereknek - pont azoknak, akik a mezőgazdasági terméket állítják elő - az üveges tejért, a feldolgozott tejtermékekért, a frissen vákuumcsomagolt hústermékekért. Én úgy gondolom, hogy valami kifordult a sarkából, és én azt hiszem, hogy vissza kellene állítani, és szerintem egyértelműen azoknak lehetőséget kellene biztosítani megfelelő hitelezéssel megfelelő struktúrák kialakításához, hogy igenis a vidék megtartóképessége, megtartóereje ezeken a településeken is, ezzel a termékfeldolgozással az alapanyag-termelést követően megvalósuljon.

Meggyőződésem, és itt csak most belekapok egy kérdésbe, amelyen azt hiszem, hogy nem fogunk tudni végigérni: ez a földkérdés. Látjuk azt, hogy mindenkinek problémája van ma Magyarországon a különböző részaránytulajdonok körüli vitával, a Nemzeti Földalap kérdésével. Az, hogyha ma - egy példát mondok - valaki, egy nagyobb család örököl 2-3 hektár földterületet az elhunyttól, földtulajdonostól, elképzelhető, hogy akkora földterületet örököl, aminek a földbérleti díja a postaköltséget sem fedezi. Ezt csak azért mondom, mert erről mindig csak beszélünk, de hathatós lépések nem következnek be. Én szeretném a kormány figyelmét felhívni arra, hogy amennyiben lehetőség van, erre még próbáljon lépéseket tenni.

A környezetvédelmi bizottság részéről felmerült az a bioenergetikai programmal kapcsolatos kérdéskör, amelyre kevésbé kaptunk választ. Én szeretném, hogyha ez a bioenergetikai program is az elkövetkezendő években fejlődőképes lehetne.

A környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleménye alapján nem támogatta a jelentést. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 160 2009.11.23. 2:11  159-162

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! 2009 novembere van, lassan eljön a kormány által vállalt feladatok számonkérésének ideje. A mai napon az országos ivóvízminőség-javító program kapcsán szeretném kérdezni önt. Az országos ivóvízminőség-javító program hazánk egyik legnagyobb és legfontosabb környezetvédelmi programja. A program költségigénye meghaladja a 250 milliárd forintot, és befejezése esetén az ország 2,5 millió lakosának biztosítana egészséges ivóvizet. Miről is szól ez a program? Arról, hogy ivóvizeink egy jelentős része arzénnal, nitrátokkal, bórral, jóddal, fluoriddal szennyezett, ami miatt nem felel meg az európai uniós vonatkozó határértékeknek, károsítja az emberek egészségét.

Magyarország az Európai Unióval szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az állapotot két ütemben, 2006. december 25-éig, illetőleg 2009. december 25-éig megszünteti. Azt már tudjuk, hogy Magyarország az előbb ismertetett különböző szennyezőanyagok tekintetében a csatlakozási szerződésben 2006. december 25-ei határidőre vállalt kötelezettségét nem teljesítette. Az akkor még 147 települést és több mint 400 ezer lakost érintő ivóvízminőség-javító intézkedéseket mindössze 18 településen tudták határidőre végrehajtani.

Tisztelt Miniszter Úr! A helyzet, bár a program megvalósítását igyekeztünk folyamatosan számon kérni, azóta sem változott számottevően. Néhány beruházás ugyan elindult, számottevő eredményt azonban nem tudtak felmutatni.

Kérdezem tisztelt miniszter urat: ki a felelős azért, hogy a kormány nem teljesíti kötelezettségeit sem az Európai Unió, de még annál fontosabb és rosszabb, hogy saját állampolgáraival szemben? A kormányzati késlekedés okán mikor lát reális reményt arra, hogy 2009. december 25-éig vállalt kötelezettségeinek eleget tudjon tenni?

Várom tisztelettel a válaszát, köszönöm szépen.