Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy több felszólalásban nem csupán a pénzügyi-gazdasági válság megoldásának próbálkozásairól esett szó, hanem a társadalmi válságról is. Annak is örülök, hogy sok átvett gondolatot találtam miniszterelnök úr szavaiban: munkahelyteremtés, a rend kérdése - amit kedves nagypapájával kapcsolatban is említett - és a romaintegráció kérdése.

Én ma a közbiztonságról szeretnék szólni, méghozzá a közbiztonságnak egy olyanfajta megközelítéséről, ami az átlagembert érinti, ami már nem politikai vagy nem ideológiai kérdés, hanem a mindennapok problémája. Példát is említhetnék. Talán hadd kezdjem azzal, amit mindnyájan ismerünk: egy családapa lemegy a boltba cigarettáért, két deviáns fiatalember ver egy harmadik embert, ő megszólal, és utána őt rugdossák agyon úgy, hogy belehal. Ez olyan esemény, amely arra késztet minket, hogy itt a parlamentben se hagyjuk szó nélkül, és mint általános társadalmi problémáról szóljunk.

(15.00)

Szükség van a társadalom megtisztítására a garázda, deviáns elemektől, szükség van a határozott rendőri fellépésre, és szükség van a gyors és szigorú ítélkezésre is.

Talán emlékeznek még, hogy mi előálltunk egy olyan javaslattal, ami minket érint. A "három csapás" törvényre gondolok. Persze, hogy emlékeznek, hiszen leszavazták. Ma még sajnos sem a rendőrség nincs olyan állapotban, sem az ítélkező bíróság, hogy ezt a határozottságot és gyors, eredményes fellépést meg tudja valósítani.

Egy másik példát is említhetnék, ami vidékről érkezik hozzánk. Naponta csoportosan, sokszor teherautóval járják a határt, és betakarítják a termést. Nem a sajátjukat persze, nem azokat, amiket ők ültettek vagy gondoztak, hanem azt, amit más. Nyilván ez nem olyan súlyú cselekmény, mint az élet ellen elkövetett, de ez ellen is fel kell lépnünk, mert a társadalom egészének az állapotát rontja, a társadalmi normákat semmibe veszi, félelmet, bizonytalanságot kelt, és egy ilyen országban nem jó élni. Mi pedig itt akarunk élni, a gyermekeink is, és azt szeretnénk, hogyha ez a mi hazánk nem ilyen lenne.

Itt természetesen nem csak a szigor eszközével kell fellépni. Ez egy átfogó megoldást igénylő probléma. Természetesen egyik eszköz a munkalehetőség megteremtése, a foglalkoztatás növelése, egyúttal - és ez egy jól használt disztinkció - a foglalkoztathatóság megteremtése. Valamikor a diktatúra korában közveszélyes munkakerülésről beszéltek. A demokrácia világában ezt a fogalmat nem lehet használni, de a súlyos következményeit látjuk ennek a fajta magatartásnak. Ezért azt kell mondanom, hogy az irány nem rossz, amit az "Út a munkához" program megvalósít. Egy baj van vele, hogy az történt, ami több más törvénnyel is történni szokott, hogy amire megfogalmazódott és megvalósulásra került, addigra úgy felpuhult, hogy alig lehet ráismerni, száz sebből vérzik, és olyan terheket rak többek között az önkormányzatokra, amit nem könnyen viselnek.

A megoldás nem csak a munka világában keresendő, bár azért a túlzott optimizmustól óvnék, amikor néhány közeli intézkedésről szólok. Az átmenetileg nehéz helyzetbe jutott munkaadók támogatására irányuló munkahelyek megőrzéséért elnevezésű központi programot felfüggesztették, vagy a megváltozott munkaképességűek támogatása kevesebb lesz, de szólhatnék arról is, hogy ez az "Út a munkához" program bizony olyan támogatást kap, ha ilyen intenzitással folytatódik, akkor mindössze a választásokig lesz elég, ez pedig politikai szándékot sejtet.

Nem csupán egy-két ilyen eszközzel kell dolgoznunk, hanem egy új világot kell teremtenünk, ahol a régi, jól bevált normák érvényesülnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)