Készült: 2019.11.12.19:50:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

14. ülésnap (2018.06.28.), 68. felszólalás
Felszólaló Schmuck Erzsébet (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 21:33


Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn az azonnali kérdések órájában arra kívántam felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy a gazdasági válság itt van, itt kopogtat, mint ahogyan Matolcsy György is jelezte, miközben a költségvetésben nem látszik, hogy erre felkészülnénk, és a költségvetés nem tartalmaz intézkedéseket, hogy ezt majd hogyan fogjuk kezelni.Nagyon kevés meggyőződésünk szerint az, hogy a tartalékot 50 milliárd forinttal akarja a kormány megemelni, illetve hogy van 100 milliárd forint céltartalékként, amit egyébként az állami szféra bérfejlesztésére és kórházfejlesztésre szán a kormány.

Azt is kiemeltem, hogy a magyar gazdaság nagyon sérülékeny, kevés lábon áll, és hogy a gazdasági stabilitást csak a sok lábon állás tudja biztosítani.

Kérdéseimre azt a választ kaptam miniszterelnök úrtól, hogy ezeket a kérdéseket a költségvetés kapcsán kellene megvitatni és megbeszélni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr és a költségvetésért felelős miniszter nem vesz részt az érdemi vitában.

Fontos lenne, különösen egy válságnak a kapujában, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és környezetpolitikai kérdésekben konszenzus legyen, mert egy nehéz gazdasági helyzetben csak így lehetne úrrá lenni a problémákon.

Tisztelt Ház! A rendszerváltás óta bal- és jobboldali kormányok váltották egymást, abban azonban mégsem volt különbség, hogy a költségvetés tervezését a szűklátókörűség jellemezte. Minden kormány folyamatosan a GDP-növekedést hajtotta, minthogyha ez lenne egy sikeres társadalomban az egyetlen mérőszám, eközben pedig nem érdekelte, hogy az emberek szinte éhbérért dolgoznak a multinacionális vállalatok gyáraiban, és az sem érdekelte, hogy a beruházásokat hitelből finanszírozták, és így felélték gyakorlatilag a jövőt.

Nem foglalkoztak azzal sem, hogy a környezetkárosítás gyorsabban nő, mint a gazdaság. Erre példa az, hogy az elmúlt években 4 százalékos volt a gazdasági növekedés, de eközben több mint 5 százalék volt a szén-dioxid-kibocsátás. Vagyis a gazdasági növekedés mindig fontosabb volt, mint az, hogy csökkennek-e a társadalmi különbségek, vagy nő a környezetszennyezés.

A korábbi kormányok  és ebben a Fidesz sem különbözik  folyamatosan feláldozták a jövőt. Pedig nem kell ahhoz zöldpárti politikusnak lenni, hogy felismerjük: az ipari forradalom óta folyamatosan gyorsuló mértékben használjuk túl a környezetünk adta lehetőségeket. Ma a bolygó természeti erőforrásainak mintegy másfélszeresét használjuk el, teljesen egyértelmű, hogy ez így fenntarthatatlan, és hogy közös felelősségünk van abban, hogy mérsékeljük, illetve visszafordítsuk ezeket a drámai folyamatokat.

(15.00)

A 2018. (sic!) évi költségvetés a fenntarthatatlanság költségvetése. Ahelyett, hogy a kormány mindent megtett volna, hogy irányt váltson mind a gazdaság-, mind a társadalom-, mind a környezetpolitikájában, inkább felgyorsítja a folyamatokat a rossz úton.

A magyar társadalom egyre távolodik a fenntartható fejlődés lehetőségétől. Holott a fenntarthatósági célkitűzések irányába való haladás, amit az ENSZ 2015-ben elfogadott, ma már diktátum, mert olyan gyorsan szakadnak szét a társadalmak, olyan gyorsan nő a szegénység a világban és olyan gyorsan emésztjük föl a természeti erőforrásokat, hogy nemcsak a mai fiatal nemzedék jövőjét éljük fel, hanem az idősebb korosztálynak is kockára tesszük a nyugodt időskori életét.

A jövő évi költségvetésnek és adópolitikának olyan gazdaság-, társadalom- és környezetpolitikát kellene szolgálnia, amely irányt vált és a mai fenntarthatatlan folyamatokat megfordítja.

Tisztelt Ház! Valóban itt lenne az ideje, hogy lefolytassuk azt a vitát az Országgyűlésben, hogy melyek a fenntarthatóság kritériumai, és hogy ezeknek a költségvetésben miként kellene megjelenniük. Az LMP biztos abban, hogy a fenntartható gazdaság stabil, éppen ezért sok lábon áll, elsősorban a hazai erőforrásokat használja és fejleszti, azokat fenntartható módon használja, és ami nagyon fontos, a helyi gazdaság megerősítését segíti elő. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a magyar gazdaságnak óriási a függése a világgazdasági folyamatoktól, a multinacionális vállalatok teljesítményétől, az autóipartól, a külső energiától és nem utolsósorban az uniós támogatásoktól. Nem lehet kérdés, hogy ezt a függést lazítani kell.

A társadalompolitikára áttérve pedig azt kellene tudomásul vennünk, hogy a társadalompolitikában érvényesíteni kellene a társadalmi igazságosság elvét, a szegénység csökkentését, a társadalom szétszakításának megállítását és nyilvánvalóan az emberek jobblétét. Nyilván olyan bérezésre, oktatásra, egészségügyre van szükség, ami tisztességes emberi életet biztosít mindenki számára.

A fenntartható környezetpolitika célja az egészséges emberi környezet biztosítása és a természeti erőforrások fenntartható használata, a természeti értékek megőrzése. Sajnos napjainkra olyan mértékben túlhasználtuk a környezetünket és szennyeztük el, hogy azt is látni kell, hogy ez ma már a gazdaság fejlődésének a korlátja.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tervezete azt is bizonyítja, hogy a kormány nem sokra becsüli a környezet- és természetvédelem feladatait, és nem tesz elegendő lépéseket ezeknek a feladatoknak a megoldása érdekében. Hiányzik a költségvetésből az a megközelítés, hogy a környezeti szempontokat integrálja a természeti erőforrásokkal gazdálkodó, illetve a környezetre hatást gyakorló ágazati gazdasági tevékenységekbe, beleértve az olyan horizontális ügyeket is, mint az adó- és támogatáspolitika, beleértve az EU-források értelmes felhasználását is.

E tekintetben a kormány teljesítménye nemcsak elégtelen, hanem egyenesen káros. Nem csupán az adópolitikája hibás abban, hogy a munkát túladóztatja, miközben a környezethasználat és környezetterhelés utáni adók gyakran csak jelképesek, hanem a támogatás- és fejlesztéspolitikája, az energia- és agrárpolitikája is összességében kifejezetten káros hatású a környezetre, felélve ezzel a jelen és a jövő generációk esélyeit.

A közösségi közlekedés fejlesztéséhez való hozzáállása pedig szinte példa nélküli a világ fejlettebb felét tekintve.

A költségvetési táblákat áttekintve még a klasszikus környezet- és természetvédelem, vízügy témakörének a finanszírozása is igen szűkös, nem beszélve az innováció, az új kihívásokra választ adó programok, mint például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezeti kutatások támogatásáról, a környezeti nevelés és szemléletformálás témaköreiről. A környezeti adatok gyűjtése és értékelése is kritikán aluli feltételek közé zuhan, márpedig jó diagnózis nélkül a problémák nem orvosolhatók megfelelően.

Halaszthatatlan volna egy, a kor kihívásait megválaszolni tudó természetierőforrás-gazdálkodás, az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme és helyreállítása, köztük például a vízkészletek jó ökológiai állapotának elérése, bölcs hasznosítása, a talajmegújító mezőgazdaság, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése. Azt is észre kell venni, hogy a kormány alig szán forrásokat a környezetikár-mentesítésre, vízvisszatartásra, természetvédelemre, energiahatékonyságra. Alig van nyoma a levegőtisztaságot javító, a zaj- és rezgéscsökkentő, az allergiakeltő pollenterhelés csökkentését szolgáló forrásoknak.

Ezzel a kormány így vagy úgy, de a magyar lakosság millióinak egészségét veszélyezteti és rontja életminőségét. Gondoljunk csak bele, csupán az azbesztmentesítési program és az országos környezetikár-mentesítési program végrehajtásának kormányzati megakasztása sok ezer ember életét veszélyezteti.

Tisztelt Ház! A kormány közel 140 milliárd forintot kíván elkölteni egy olyan nukleáris beruházásra, amely meggyőződésem szerint fölösleges, káros, ártalmas a környezetre és az emberi egészségre. Ráadásul a szokásos trükközéssel, az adófizetőket megtévesztve próbálnak pénzt biztosítani az évszázad legkártékonyabb projektjére. A Paks II. projekt tőkeemelésére szánt 106 milliárdon túl még mintegy 33 milliárdot égetnének el a virtuális atomerőmű-bővítésben, csak éppen ez utóbbi tételt a költségvetési tervezet csalárd módon Közép-Duna menti térfejlesztési feladatok címszó alá rejtette el a beruházás úgynevezett kerítésen kívüli feladataira.

Ezzel a tétellel több probléma is van. Egyrészt a beruházási szerződés titkosítása miatt még az országgyűlési képviselők sem tudják, hogy pontosan mit kell felépíteniük az oroszoknak, így tetszőleges mértékben háríthatnak át feladatokat és költségelemeket a magyar államra. Másrészt, amennyiben a költségvetési tervezetben látszó arányok valósak, és a kerítésen kívüli feladatok nagyjából egyharmadával növelik a paksi bővítés számláját, akkor teljességgel hamis az a kalkuláció, amelynek alapján a bővítés megtérülését kiszámolták. Vagyis a projekt durván veszteséges lesz.

Az LMP ezt a pénzt másra költené. Mi azt szeretnénk, ha az állam egy bizonytalan sorsú és indokolatlanul drága orosz atomerőmű felépítése helyett inkább a magyar családokat támogatná abban, hogy elvégezhessék otthonaik energia-korszerűsítését. A Paksi Atomerőmű árából minden magyar család kaphatna 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást egy komplex energiahatékonysági felújításra. A hőszigetelés, a nyílászárók cseréje és a fűtés korszerűsítése révén a háztartások energiafogyasztását és rezsiszámláját a felére lehetne csökkenteni.

Ha ez országos léptékben megvalósulna, az kiválthatná egy új alaperőmű felépítését, függetlenítené az országot az energiaimporttól, komfortosabbá és értékesebbé tenné a hazai lakásállományt, és munkahelyek tízezreit hozná létre. Ha a kormány mindezen előnyökről lemond Vlagyimir Putyin és a Roszatom kedvéért, azt a politikát az LMP semmilyen formában nem tudja támogatni.

A költségvetés más környezetvédelmi problémákra is ráirányítja a figyelmet. Ha a kormányon múlik, tovább folytatódik a hazai hulladékgazdálkodás vesszőfutása. Ez a folyamat az Orbán-kabinet 2010-es hivatalba lépésével kezdődött, államosítással és az állami árszabályozás bevezetésével folytatódott, ma pedig ott tartunk, hogy az ország összes hulladékos közszolgáltatója veszteséges. Települések sokasága marad átmenetileg vagy tartósan megfelelő hulladékkezelés nélkül.

A nem megfelelően működtetett hulladéklerakó környékén élőket fojtogatja a bűz, ugye, ezt hallottuk itt az elmúlt napokban, hetekben, Hatvan környékén, ugyanakkor a szelektív gyűjtés és a hulladékhasznosítás teljesítménye immár az Eurostat adatai szerint is évről évre csökken. És mindez egyre többe kerül az adófizetőknek.

Jövőre 3 milliárd forinttal szánnak többet annak a hulladékos szektornak a finanszírozására, amelyben az önök ámokfutásának megkezdése előtt minden jobban működött, és ahol jelenleg az állami kukaholding még a számlák kiállításának feladataival sem tud megbirkózni.

(15.10)

Eközben ugyanakkor az állam olyan kulcsfeladataira nem jut pénz, mint a környezeti nevelés, a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek támogatása vagy a már ismert környezetrombolások utáni kármentesítés.

Nevetséges összeget biztosít a költségvetés az évente több ezer idő előtti halálesetet és több százezer megbetegedést okozó PM10-es szennyezés elhárítására, amely miatt immár két kötelezettségszegési eljárás is folyik a magyar kormány ellen.

Az LMP szerint az állam elsőrendű feladata az egészséges környezethez való állampolgári jog biztosítása. Csak olyan költségvetést tartunk elfogadhatónak, amely a környezet és az egészség megóvását, a fenntarthatóságot és a jövőt szolgálja. Az Orbán-kormány költségvetése a környezeti javak feléléséről, a természeti értékek elherdálásáról szól. Ebben az LMP nem kíván szerepet vállalni.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor mi, zöldek a fenntarthatóságról beszélünk, legalább annyira értjük ezt a társadalomra, mint a környezetre. Nem véletlenül, ahogy a környezet esetén is a harmóniára, egyensúlyra kell törekedni, hasonlóképp egy társadalom is csak akkor működik jól és fenntartható módon, ha a társadalom szöveteit a rendelkezésünkre álló forrásokkal és energiával nem hagyjuk szétszakadni. Sajnos a rendszerváltás utáni magyar társadalmat éppen ez utóbbi folyamat jellemzi. Egyre gyorsuló ütemben szakad szét, méghozzá egyre több szinten. Nőnek a regionális különbségek, nyílik az olló a városban és a falun, a diplomát szerzők és a középfokú végzettségűek között, és nem csökkennek a különbségek a nők és férfiak között sem. Egyre többen csúsznak le, és szűkül az a kör, amelynek nő az életszínvonala és gazdagodik. A bérválságot egyáltalán nem tudta a kormány kezelni, így folytatódik az elvándorlás Magyarországról. Bár a kormány a családi adókedvezményeket növelte, de azt figyelmen kívül hagyja, hogy az első gyermek vállalása is nagyon komoly gondot okoz. Ráadásul a kormány a családi pótlékot kilencedik éve nem emelte, így a családi pótlék reálértéke mára mintegy harmadára csökkent. Az oktatás és az egészségügy színvonala folyamatosan romlik, ami végső soron megint oda vezet, hogy a szegényeknek gyenge, rossz minőségű szolgáltatás jut, míg a gazdagok meg tudják fizetni a jó oktatást és egészségügyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bérválságnak számos oka van. Egyfelől az előző kormányoktól öröklött és továbbvitt rossz gyakorlat, amely a béreket alacsony szinten tartotta, másfelől pedig a Fidesz-kormány elfogadhatatlan egykulcsos adórendszere. A mostani béremelés tipikus példája a tűzoltásnak, annak, hogy a kormány belátta, tarthatatlanná vált a bérválság, amin változtatni kell, de nincs mögötte átgondolt tervezés, nincs mögötte megfelelő stratégia. Ez a fizetésemelés a fokozódó és egyre súlyosbodó munkaerőhiány következménye. Éppen ezért tartós megoldást nem fog jelenteni, hiszen a strukturális okok változatlanok. Amíg a kormány kitart az egykulcsos adó mellett, amivel a munkavállalók túlnyomó többsége rosszul jár, addig tovább fog nőni a dolgozói szegénység.

Ennek igazolására tudom hozni, hogy a napokban jelent meg egy friss OECD-kutatás, amely a tagországok átlagfizetéseit hasonlította össze vásárlóerő-paritáson, ebben pedig az utolsó előtti helyre került Magyarország. A fejlett gazdaságú országok között csak a mexikóinál ér többet a magyar átlagfizetés, ami  azt gondolom, mindenki érzi  döbbenetes adat, ugyanakkor elég egyértelműen mutatja, miért vándorolnak ki tömeges mértékben a magyarok Nyugat-Európába. Az LMP számára a bérválság felszámolása nem tűr halasztást. A lehető leghamarabb le kell cserélni az egykulcsos adót egy sávos, háromkulcsos, igazságos adóteherre, ahol a minimálbér adómentes, és az átlagbér háromszorosáig mindenki jobban jár.

Szeretném most itt aláhúzni és elmondani, hogy ez nem adónövelést jelent, mint ahogy nagyon sokszor válaszképpen megkaptuk itt. Hogy többkulcsos személyijövedelemadó-rendszert vezetünk be, ez nem adóemeléssel jár. Ez csupán azt jelenti, hogy a magasabb jövedelműek fognak többel hozzájárulni a közfeladatokhoz, az alacsonyabb jövedelműek pedig többet vihetnek haza.

Sajnos a szegénységnek nem csak a dolgozók vannak kitéve. Olyan országban élünk, ahol egy ledolgozott élet sem jelent garanciát a békés és boldog öregkorra. A statisztikák szerint mintegy 70 ezer nyugdíjas kap 50 ezer forint alatti ellátást, és további több százezer nyugdíjas él a szegénységi küszöb, illetve a létminimum alatt. Idetartoznak például azok is, akik évtizedeken át ápolták fogyatékossággal élő hozzátartozójukat, ami után 50 ezer forint körüli nyugdíjat kapnak.

Az LMP többször kezdeményezte, hogy a jelenleg 28 500 forintos minimálnyugdíj összegét 50 ezer forintra emeljék, ami egyébként szintén nagyon-nagyon kevés. Ezt is látni kell mindenkinek, hogy 50 ezer forintból sem lehet ma Magyarországon megélni. Azt is kezdeményeztük, hogy az ápolást pedig tegyék minimálbért fizető munkaviszonnyá, ám a kormány ezt is mindannyiszor elutasította. Sajnos a minimálnyugdíj 50 ezer forintra emelése a 2019. évi költségvetésből is hiányzik, de az LMP módosító javaslatként benyújtotta. Nagy érdeklődéssel várom, hogy majd hogyan fognak önök erről dönteni, vajon ezt a módosítónkat meg fogják-e szavazni. Ha nem szavazzák meg, ajánlom mindenkinek, próbálják ki legalább néhány hónapig, hogy ekkora összegből éljenek meg.

A nyugdíjrendszer kapcsán sajnálatosan ritkán beszélnek arról a kettős egyenlőtlenségről, amit a nemi különbségek okoznak. Az LMP számára a nemek egyenlősége különösen fontos, ennek pedig egy igazságos és fenntartható nyugdíjrendszerben is meg kell jelennie. Ma ugyanis azt látjuk, hogy a nők nyugdíja 14 százalékkal marad el átlagosan a férfiakétól, vagyis a nők munkaerőpiaci hátránya, a munkaerőpiacról való sokéves kiesés, valamint a bérhátrány a nyugdíjban is megmutatkozik. Mindeközben azonban tudjuk azt, hogy a férfiak sokkal rosszabb egészségi állapotban érik el a nyugdíjkorhatárt, és sajnos fiatalabban halnak meg.

A tisztességes nyugdíjas élet feltétele az is, hogy a nyugdíjak megőrizzék az értéküket. A nyugdíjas-inflációnál súlyozottan kellene figyelembe venni mindazokat a kiadásokat, amelyekre jellemzően többet költenek a nyugdíjasok. Ilyenek a gyógyszerek, az alapélelmiszerek vagy a háztartási energia. Az LMP szerint a nyugdíjas-infláció, a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint kellene emelni a nyugdíjakat ahhoz, hogy azt mondhassuk, a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés egy szétszakadó, fenntarthatatlan Magyarország garanciája. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy az LMP módosító javaslatait egy igazságosabb, fenntarthatóbb költségvetés felé támogassák és fogadják el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai