Felszólalás adatai

Azt látjuk, hogy egyik oldalon nagyon-nagyon megy a spórolás. Ezeknek az embereknek miért nem lehet megadni legalább a rokkantsági ellátást? Az, aki előtte akár évtizedeket ledolgozott, mert aki akkor rokkantsági nyugdíjba ment, legalább húsz év munkaviszonnyal rendelkezik, azt tehát nem lehet mondani, hogy ők munkakerülők vagy élősködők lennének, ők most már ebben a helyzetben vannak. Tehát miközben az egyik oldalon ezt a spórolást látjuk, a másik oldalon mondanék néhány adatot. 21 milliárd forintot költenek oktatásra, képzésre, átképzésre ugyanitt a megváltozott munkaképességűek számára, amire azt lehetne mondani, hogy ha az lenne a probléma, hogy ezek az emberek nem elég képzettek, egyébként van számukra munkahely, csak megfelelő tudással kéne ellátni őket, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy nagyon jó, mert megoldják a problémát. De nem erről van szó, önök nem munkahelyhez képeznek embereket, hanem kupacokban képeznek virágkötőt, a varrónőket átképzik takarítónővé, holott varrónőként már van egy szakmája, amiben tudna dolgozni, de ha abban nem tud, akkor nyilván takarítónőként sem fog tudni jobban.

A kedvencem az a példa, amikor egy fiatalembert nyelvoktatásra küldenek. Ez a fiatalember elég komolyan sérült, korábban egy cégnél sepregetett az udvaron, megváltozott munkaképességűként foglalkoztatták. Csakhogy aztán a cégtől önök megvonták a támogatást, és azt mondták, hogy ha képzésre küldi a fiatalembert, akkor visszakaphatja a támogatást. Ezért azt a fiatalembert, aki a nevét sem tudja leírni, és egyedül nem tud még közlekedni sem, most angol nyelvoktatásra járatják. Ez micsoda pazarlás! Egyszerűen nem értjük, hogy ennyi pénze van a kormánynak a költségvetésből, hogy ennyire lehet két kézzel szórni? Azt már csak csendesen jegyzem meg, lehet, hogy át kéne vizsgálni a képző cégeket, vagy hogy hol futnak keresztül ezek a pénzek, és kicsit leellenőrizni itt a rettentő nagy átláthatóságban, kinek az érdeke az, hogy ilyen rendszer működjön.

A három állami foglalkoztatóról már beszéltem, akik rettentő sok támogatást kapnak, ennek ellenére mégis veszteségesen működnek. Ugyanakkor nem adnak támogatást olyan cégeknek, amelyeknek van megrendelésük, amelyek még a korábbi rendszerben is képesek voltak nyereségesen működni, és most őket teljesen negálják. A kampány alatt még pontosan értették, hogy mi a probléma a diszkriminatív rendszerrel, és hogy mi történt a munkáltatókkal, a foglalkoztatókkal. A kampány alatt Orbán Viktor személyesen tett ígéretet arra, hogy rendbe fogják tenni ezt a rendszert, és kompenzálni fogják azokat a foglalkoztatókat, akiket az MSZP hozott olyan lehetetlen helyzetbe, hogy egy diszkriminatív támogatási rendszer révén nem tudtak piacképesen működni. Mert hát mondjuk ki - ahogy elmondta államtitkár úr is -, a megváltozott munkaképességűek nyilván nem tudnak pont úgy dolgozni, mint a teljes, százszázalékos értékű dolgozók, és innentől kezdve valamilyen módon segíteni kell a piacképességet. Erre valók a támogatások.

Ezt önök is tudják, és meg is ígérték, hogy rendbe fogják tenni, de a diszkriminatív rendszerben egyszerűen nem kapták meg azt a mennyiségű támogatást ezek a cégek, amivel fenn tudnának maradni. De bíztak önökben, bíztak az egyszeri kompenzációban, amit meg is ígértek, és van olyan foglalkoztató, nem is egy, aki a saját házára vett fel hitelt azért, hogy a kormányváltásig valahogy kihúzzák, finanszírozzák a cég működését, mert várták, hogy majd rendbe teszi az Orbán-kormány ezt a problémát is. Hát nem tették rendbe, évekig húzták az egész helyzetet, és még most sem tették rendbe. Álszent módon egy 900 milliós pályázatra mondják, hogy ez lenne az egyszeri kompenzáció, amin már nem tudtak eséllyel indulni ezek a cégek, mert egyrészt nagyon sokan tönkre is mentek időközben, a másik részüknek pedig köztartozása halmozódott fel pont azért, mert nem kapták meg a támogatásokat. Ki kell mondani, hogy ezeket a cégeket már részben önök tették tönkre azzal, hogy ígérgettek, ők megbíztak önökben, de önök nem teljesítették az ígéretüket. Ehhez képest viszont támogatják azokat a cégeket, amelyek veszteségesen működnek. Milyen rendszer az, ahol az egyik oldalon ilyen pazarlóan öntik ki a tízmilliárdokat, a másik oldalon viszont olyan szinten garasoskodnak, hogy az embereknek még azt sem engedik meg, hogy ha dolgoznak, akkor kereshessenek annyit, hogy meg tudjanak élni belőle, és a gyógyszereiket ki tudják fizetni?

Ami még ebben az egészben érdekes, hogy még egy ÁSZ-vizsgálat is készült ebben a témakörben, és az ÁSZ maga is kimondta a jelentésében, hogy a kormány gondoskodjon olyan támogatási rendszerről, amely biztosítja az esélyegyenlőséget, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot. Azért azt el lehet mondani, hogy ez a rendszer mindezt nem biztosítja. Illetve hogy gondoskodjon a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerével kapcsolatos hiányosságok miatti személyi, kártérítési, polgári és büntetőjogi felelősség kivizsgálásáról. A kivizsgálandó személyek között vannak olyanok is, akik a mostani, az önök szerinti új és remekül működő rendszert is megalkották, illetve a most folyó pályázatokban is az elbírálók között találhatók.

Szeretném megkérdezni, hogyan van az, hogy az egyik oldalról az embereknek az alapvető megélhetést nem teszik lehetővé, a másik oldalról viszont tulajdonképpen folytatják azt a pazarló rendszert, amit még az MSZP kezdett el és ő alakított át. Most tulajdonképpen csak egy tulajdonosváltás történt ebben a pénzszivattyúban.

Arra várunk tehát választ, hogy ezt a részét mikor fogják átalakítani, illetve hogy a képzések terén mi a válasz az elhangzottakra. Ezek tények. Nyilván ilyenkor elhangzik, hogy küldjük oda azokat, akiknek ilyen problémájuk van, de az emberek nem merik vállalni a nevüket, ez nem úgy megy, hogy akkor majd jelentkezzenek, mert mindenki attól fél, hogy onnantól kezdve neki sem helyben, sem a rendszerben sehol nem lesz maradása, mert igen, a bosszútól félnek.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)