Felszólalás adatai

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A svéd kormány, amikor átvette az európai uniós elnökséget, soros elnökséget, azt ígérte, hogy ez a fél év a bővítés fél éve lesz. Mi reménykedve, bizakodva, de bizonyosság nélkül fogadtuk és vártuk ennek az elnökségnek az eredményeit.

A göteborgi csúcs után kimondhatjuk, hogy a svéd elnökség valóban a bővítés fél éve volt, a bővítés elnöksége volt, az első olyan elnökség talán, amelyik igazából a bővítést tekintette legfontosabb prioritásnak, és amely a göteborgi csúcs zárónyilatkozatának legfontosabb nyilatkozata vagy legfontosabb üzeneteként a bővítés mielőbbi időpontját tűzte ki célul. Meghatározta célként és nem reményként, hogy a csatlakozó országok legfejlettebbikével vagy a tárgyalásokban leginkább előrehaladott országokkal 2002 végéig lezárja a tárgyalásokat, és 2004-ben ezek a tagállamok már teljes jogú tagként vehetnek részt az európai parlamenti választásokon.

Hozzá kell tegyem: a tét nemcsak az, hogy az európai parlamenti választásokon teljes jogú tagként vehessünk részt, hanem legalább ennyire fontos tét, hogy a 2004-ben induló kormányközi konferencián, az Európai Unió jövőjét meghatározó konferencián teljes jogú tagok lehessünk.

(9.50)

Örömhír számunkra az is, hogy mai tudásunk szerint Magyarország azon országok közé tartozik, amelynek jó esélye van, hogy ebben az első körben válhasson taggá. (Taps a Fidesz soraiból.) Örülök annak, amit a miniszterelnök úr egy korábbi nyilatkozatában, nem itt mondott, ahol elismerte, hogy ez valójában az ország teljesítménye, három vagy - akár mondhatnánk így - négy egymást követő kormány közös erőfeszítése, de ami talán a legfontosabb: a magyar társadalom áldozatvállalása nélkül nem lehetett volna így. Ez mindenképpen örömteli eredmény.

Annak is örülünk, hogy Magyarország a lezárt fejezetek számát tekintve Ciprussal együtt a csatlakozó országok élén áll, hiszen 22 fejezetet zárt le sikeresen, és ezzel valóban megelőzte a Nizzában lefektetett útitervet is, tehát előtte állunk annak a tervnek, amit fél évvel ezelőtt valószínűsíteni lehetett. Ugyanakkor - mielőtt nagyon megveregetnénk saját vállunkat - érdemes azon a két fejezeten egy kicsit elidőzni, amelynek a miniszterelnök úr is itteni beszédében nagyobb teret szentelt. Gondolok itt a tőke szabad áramlására vonatkozó fejezetre, különösen a termőföldvásárlás kérdésére, valamint a munkaerő szabad áramlásának kérdésére.

Először is idézzük fel azt, hogy 1997-ben, négy évvel ezelőtt az akkori ellenzéki pártok, köztük a Fidesz egy népszavazási kezdeményezéssel élt. Ez a népszavazási kezdeményezés olyan törvényi megoldást kívánt elérni, amely örökre kizárta volna Magyarországról a külföldi földvásárlókat, nem öt évre, nem hét évre, hanem örökre, és ezzel örökre megakadályozta volna Magyarország európai uniós csatlakozását. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Így van!) Nagyon rossz álláspontot foglalt el akkor a Fidesz is és az akkori szövetségesei, a mai kormánypártok is. Ma beismerték ezzel a kompromisszummal, ami most született, hogy álláspontjuk hibás volt, téves volt, netán tudatosan félrevezető volt. Örülök annak, hogy ezt most a miniszterelnök úr, ha nem is ilyen nyíltan és egyértelműen, ahogy most én tettem, de elismerte a mai beszédében, ez az álláspont ugyanis teljes mértékben tarthatatlan.

Az sem igaz - bár a miniszterelnök úr szavaiból ma már ki lehetett venni -, hogy a mostani kompromisszum kizárja a külföldiek földvásárlását. Nem zárja ki. Elhangzott korábban ilyen - nem zárja ki. Kétségtelenül ittlakáshoz köti, hároméves itteni önfoglalkoztató tevékenységhez köti, de a külföldiek földvásárlása nincs kizárva. Ellenben ki vannak zárva a belföldi jogi személyek, tehát a hazaiak ki vannak zárva továbbra is a földvásárlás lehetőségéből, de a külföldiek már most sincsenek, és a belépéstől számított hét éven belül pedig egyáltalán nem lesznek kizárva.

Ezek után, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház, választ kellene tudni adni arra a kérdésre, hogy hogyan kerül be több tőke a magyar mezőgazdaságba, hogyan kerül sor technológiaváltásra, hogyan fogjuk elérni, hogy a földárak emelkedéséből a hazai magángazdák és hazai társas vállalkozások tudjanak gyarapodni elsősorban, és nem a külföldiek, mert ez az úgynevezett kompromisszum ezt a kérdést nem oldja meg. Beszéljünk nyíltan és tisztán erről a dologról!

Önök arról beszélnek, hogy kompromisszumot kötöttek, sikereket értek el a magyar munkavállalók külföldi munkavállalását illetően. Valóban erről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Sajnos, azt gondolom, nem erről van szó, hiszen Magyarország elsőként fogadta el az Unió álláspontját. A miniszterelnök úr nagyon emelkedett szavakkal írta le azokat a diplomáciai erőfeszítéseket, amelyekkel állítólagosan a magyar kormány késztette megállapodásra az Európai Uniót, ez azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem így van. A Magyar Köztársaság kormánya elfogadta az Unió álláspontját, elsőként, a többi tárgyaló ország, jelölt ország neheztelése mellett, akik úgy érezték, hogy ennél jobb, ennél megfelelőbb kompromisszum is kialakítható lett volna, ha Magyarország elsőként nem köt ilyen megállapodást.

Nekem még fülemben csengenek Orbán Viktornak, az akkori ellenzék vezetőjének azok a szavai, hogy az akkori magyar kormány megalázkodva tárgyal, szolgaian tárgyal Brüsszellel, úgy tekint Brüsszelre, mintha Moszkvára tekintene. Ma pedig azt látjuk, hogy a mai magyar kormány elsőként, különösebb vita és egyeztetés nélkül fogadja el az Unió ajánlatait. Ugyanakkor sikerként könyveli el a kormány, hogy sikerült korlátozni a nyugat-európai munkavállalók Magyarországra áramlását, ami - legyünk őszinték - igencsak furcsa siker, hiszen ilyen törekvésről tömegesen nem tudunk. De azért is nagyon furcsa ez, hiszen másfél héttel vagy két héttel ezelőtt a miniszterelnök úr még arról beszélt, hogy a magyar gazdaságnak milliónyi munkáskéz befogadására van szüksége. Igaz, ezt akkor a státustörvénnyel összefüggésben és a szomszédos államokban élő magyarokkal kapcsolatban nyilatkozta, de ha valóban így van, akkor nem igazából értjük, hogy ha ennyi munkavállalói kézre van szükség, akkor itt milyen korlátozást tekinthet sikernek a magyar kormány. (Domokos László: Nem így mondta!)

Tisztelt Ház! Mindezekre való tekintettel, egyetértve abban a miniszterelnök úrral, hogy korai lenne elbizakodottnak lenni - ebben teljes mértékben osztom a miniszterelnök úr álláspontját -, bár jó úton járunk, jó eredményeink vannak, de korántsem biztos, hogy sikeresen révbe érhetünk, még néhány nehéz feladat előttünk áll. A belga elnökség alatt kezdődik meg a mezőgazdasági fejezet érdemi tárgyalása, majd az azt követő félévben zárul le reményeink szerint, tehát nagyon sok megoldandó kérdés áll előttünk. Valóban fontos, hogy nemzeti egység legyen ebben az ügyben. A miniszterelnök úr tudja, hogy a szabad demokratákra mindig számíthatott, ha az ország érdekeit képviselte a magyar kormány, de a nemzeti egység csak akkor lehet valódi egység, ha nem kétségek övezik ezt az egységet, nem olyan kétségek, amelyek a magyar kormány szándékait és törekvéseit övezik.

Tisztelt Ház! Ennek jegyében és abban a reménységben, hogy valóban sikereink lesznek, 2004-ben Magyarország valóban tag lesz, szeretném a konstruktív együttműködésre való készségünket felajánlani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)