Készült: 2024.03.29.15:51:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

194. ülésnap (2004.12.07.), 62. felszólalás
Felszólaló Gulyás József (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:21


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt órában döntően a költségvetés egyik legérzékenyebb alrendszeréről beszéltünk, az önkormányzati alrendszerről. Ezt tette Sisák képviselőtársam is és az elmúlt kétperces felszólalásokban is erről folyt a vita. Sisák képviselőtársamnak, aki érdemben szólt az önkormányzati alrendszer problémáiról, nagyon sok tekintetben igaza van. Azok a számok, amelyeket ismertetett, alapvetően helytállók. Ezzel együtt az a vízió, amit felfestett és amiről az előbb fideszes képviselőtársam is szólt, azonban erős túlzásokkal terhes. Ez akkor is igaz - még egyszer mondom -, ha alapvetően én is az önkormányzatok szemszögéből kívánok ehhez a kérdéskörhöz hozzászólni.

Tudjuk, hogy az önkormányzatok felelősek a közszolgáltatások ellátásáért helyi szinten, intézményrendszert működtetnek az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a kulturális feladatellátás területén, és itt foglalkoztatjuk a legtöbb közalkalmazottat az országban. Ezzel együtt az a feltételrendszer, amelyet kormányról kormányra, illetve költségvetési évről költségvetési évre képes volt biztosítani a Magyar Köztársaság, alapvetően nem javult a Fidesz-kormány alatt sem, sőt romlott.

Nagyon jól emlékszem még arra az időszakra, amikor önkormányzati vezető voltam Szentendrén. Akkor arra kényszerültünk, hogy intézményeket vonjunk össze. Arra kényszerültünk - ahogy az előbb Sisák képviselőtársam fogalmazott -, hogy vagyonfelélésből működtessünk feladatot a településen, s ez nem csak Szentendrére volt igaz. Az elmúlt években, amikor a Fidesz és az MDF együtt kormányzott a Kisgazdapárttal, nagyon sok olyan településen is, ahol önök adták a polgármestert, rákényszerültek arra, hogy vagyonelemeket adjanak el, hogy intézményeket vonjanak össze.

(10.20)

Ez nem politikafüggő dolog, ez költségvetésfüggő, ez attól függ, hogy mennyire vannak az önkormányzatok kiszolgáltatva a központi költségvetésnek. A szabad demokraták azt mondják, hogy túlzottan, több forrást kellene helyben hagyni. Szerintünk nem jó az, hogy a személyi jövedelemadó jelentős részét elvonja a központi költségvetés, és újraosztja. A rendszerváltást követő időszakban volt egy olyan, sajnos rövid időszak, amikor az általunk befizetett személyi jövedelemadó tulajdonképpen ott maradt a településeken. Ez meglehetősen jó mozgásteret biztosított a települési önkormányzatoknak. Ezen változtatott a kormányzati ciklusa végén a Magyar Demokrata Fórum is, és aztán ezen rontott, igen, rontott a Horn-kormány, de tovább rontott - és a legkeményebb pozícióromlás ekkor következett be - a Fidesz-kormány. Ebből valamit korrigáltunk, hiszen az 5 százalékos helyben maradó szja-t megemelte 10 százalékkal a Medgyessy-kormány.

Ezzel együtt az alapkérdés a mostani költségvetési vitában, hogy 2005-ben hogyan változnak a kondíciók, hogyan változnak a feltételek. Itt tudom osztani Sisák képviselőtársam és Kovács képviselőtársam véleményét is, hogy a pozíciókról úgy érdemes beszélni, hogy megnézzük, vannak-e még nyitott kérdések. Én azt gondolom, hogy vannak nyitott kérdések, és arra érdemes koncentrálni.

Az általános vitán már túl vagyunk, túl vagyunk a részletes vitának az első olyan szakaszán, amelyet követően a főösszegekről döntöttünk. Itt a mozgástér már alapvetően korlátozott, ezzel együtt azt gondolom, hogy van teendőnk, és akkor járunk el helyesen, ha az önkormányzati rendszer szereplőiként, illetve a Magyar Országgyűlés tagjaként azt nézzük meg, hogy hol van még az a mozgástér, ahol a feltételrendszeren lehet javítani annak érdekében, hogy jobb színvonalon, hatékonyabban lássák el a feladataikat az önkormányzatok.

Az egyik ilyen terület - amiről képviselőtársam szintén szólt a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként - a béremelés kérdésköre. Mielőtt erre rátérnék, érdemes azonban elmondani, hogy az általános vita végén, illetve a részletes vita első szakaszának lezárultával, amikor döntöttünk a főszámokról, lehet tudni azt, hogy egyfelől a beterjesztett javaslathoz képest mintegy 15 milliárddal nőttek az önkormányzatok forrásai, amelyet a központi költségvetésből átengedünk vagy biztosítunk számunkra, és az idei évhez képest mintegy 8 százalékkal több forrásból gazdálkodhatnak az önkormányzatok. Mondhatnánk, hogy ez egy jó szám, hiszen az infláció mértékéhez képest ez egy nagyobb értékű szám, ugyanakkor igaz, amiről Sisák képviselőtársam beszélt, hogy nemcsak az inflációt érdemes nézni, hanem azt, hogy a bérek hogyan alakulnak, a bérek hogyan változnak 2005-ben.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről elmondtuk a vita egy korábbi szakaszában, hogy úgy érdemes a bérmegállapodást megkötni, hogy figyelembe vesszük azt, hogy ebből milyen terheket hová hárítunk. Számunkra egy olyan megoldás és olyan megállapodás fogadható el - és ebben nem vagyunk egyedül egyébként, ebben az önkormányzati érdekszövetségek támogatnak, és támogatnak bennünket a parlamentben helyet foglaló polgármesterek, képviselők is nagy számban, pártállástól függetlenül -, amely újabb terheket nem hárít az önkormányzatokra, vagy nem növeli ezeknek a terheknek az áthárítását nagyobb mértékben. Egy ilyen szám volt az érdekegyeztetés korábbi szakaszában az, amit az önkormányzati érdekszövetségek is képviseltek, hogy 6 százalékkal nőjön januártól a közalkalmazotti bér, és további 6 százalékkal nőhet szeptember elejétől. Bár itt is megfogalmazták, hogy amennyiben ehhez 4,5 százalékot biztosít mindösszesen éves szinten a központi költségvetés, akkor ez egy nagyon rossz pozíció.

Ezért kapcsoltuk mi ezt a kérdéskört össze a Szabad Demokraták Szövetsége részéről a tartalékképzés ügyével. Álláspontunk szerint ez a 6+6 százalék fogadható el, és bízunk abban, hogy ekörül sikerül megállapodni. El tudunk fogadni vagy vállalhatónak tartunk persze egy ennél nagyobb mértékű béremelést is abban az esetben, ha a központi költségvetés fokozottabb mértékben vállal szerepet, fokozottabb mértékben járul hozzá, és biztosítja az önkormányzatok részére azt, hogy ne romoljanak tovább a pozíciók, nagyobb mértékben vállal át szerepet az állam. Ugyanakkor itt felmerül a versenyképesség kérdése, hogy erre a magyar gazdaság teljesítménye mellett, az ismert költségvetési mutatók mellett van-e valóban reális lehetősége a központi költségvetésnek, tehet-e ilyen ígéretet, tehet-e ilyen vállalást a központi kormány. Mi azt gondoljuk, hogy ezt meg kell vizsgálni, de csak abban az esetben mehet el ebbe az irányba a kormányzat, ha az önkormányzatok felé a többletforrásokat biztosítja, nem hárít újabb terheket az önkormányzatokra.

Ami a tartalékképzés ügyét illeti: nem véletlenül jeleztük, hogy nem lehet a két dolgot egymástól elválasztani, mert az a 2,5 százalékos tartalékképzési törekvés vagy javaslat, amelyik az előterjesztésben megjelenik az 51. §-ban, egyébként nem új keletű, ezt a Fidesz-kormány már kitalálta az előző ciklusban. Akkor sem tartottuk jó iránynak és szerencsésnek, ezzel együtt azt mondtuk, hogy ha nem romlanak tovább az önkormányzati pozíciók, akkor el tudunk fogadni egy legfeljebb 1 százalékos tartalékképzést, de hogy ezt támogassuk, annak feltétele az, hogy a bérek tekintetében újabb terhek ne háruljanak az önkormányzatokra.

Vannak még további nyitott kérdések, ezeket is részben érintette Sisák képviselőtársam. Valóban, az egyik ilyen nyitott és érzékeny kérdés a művészeti iskolák normatívája. Itt az történt, hogy a zeneiskolák tekintetében korrigálta az előterjesztett normatívaszámot az Országgyűlés, megemelte vagy visszaemelte a tavalyi szintre a zeneiskolák esetében, oly módon - és ez egy rossz, hibás lépés volt -, hogy tovább csökkentette az egyéb művészeti oktatásnál, a képző-, iparművészeti és táncművészeti ágban a normatívaösszeget. Jelentősen, az elviselhető mérték határa alá levitte ezt a normatívaszámot. Már történt rá utalás az MSZP-frakció tagjai részéről, hogy itt mindenképpen korrigálnia kell az Országgyűlésnek, és lesz ilyen módosító javaslat. A magunk részéről ezt támogatjuk, illetve mi is be kívánunk nyújtani ilyen módosító javaslatot. Azt gondolom, hogy itt nem romolhatnak a pozíciók, hiszen kell hogy legyen egy kiszámíthatósága az intézményi feladatellátásnak. Ha egy intézmény vagy egy fenntartó vállal egy feladatot, akkor nem lehet egyik évről a másikra alapvetően megváltoztatni a feltételrendszert, mert akkor ott a feladatellátás sérül, adott esetben nem egyszerűen veszélybe kerül, hanem a fenntartó rákényszerülhet arra, hogy ezt a feladatellátást megszüntesse, és ez nem lehet érdeke senkinek.

A másik kérdés, amelyet szeretnék a vitában most szóba hozni, a normatíváknak az a köre, ahol is egy korábbi módosító javaslat - az 1525. számú módosító indítvány vagy iromány - az MSZP-frakció részéről azt kezdeményezi, hogy a költségvetés 8. számú mellékletéből a 3. számú mellékletbe kerüljenek át bizonyos normatívák. Hogy lefordítsam, miről is van szó: a kötött felhasználású normatívákból kerülne át a szabadon felhasználható normatívakörbe több olyan, az oktatáshoz, az iskolai feladatellátáshoz kötődő normatíva, amely szerintünk nem vihető át egyik fejezetből a másikba. Éspedig azért nem, mert olyan feladatokról van szó, mint a pedagógus-szakvizsga, -továbbképzés, illetve ennek a felkészülésnek a támogatása, speciális szakmai és informatikai fejlesztési feladatok, amelyek a meglévő informatikai rendszerek fejlesztését, korszerűsítését célozzák, a minőségi feladatellátást ösztönző, támogató normatívákról van szó. Itt a minőségfejlesztési rendszer működtetése alapjaiban kérdőjeleződik meg, ha ez egy szabadon felhasználható normatívává válik. A diáksporttal kapcsolatos feladatok támogatásánál pedig a normatíva szabadon felhasználható volta azt jelenti - mint ahogy egyébként az előbb felsorolt többi normatíva esetében is -, hogy a fenntartó mérlegelhet, hogy tulajdonképpen ezt a feladatot megoldja, avagy sem. Ha szabadon felhasználhatja ezt a normatívát, akkor átcsoportosíthatja, elcsoportosíthatja ennek a forrásnak a jelentős részét, és tulajdonképpen ez a típusú feladatellátás veszélybe kerül.

Én azt gondolom, nem véletlen, hogy korábban, a korábbi kormányok alatt az Oktatási Minisztérium törekvéseivel összhangban ezek a feladatok kiemelten kötött normatívaként voltak meghatározva. Mi fontosnak tartjuk, hogy ezen a területen ne legyen változás, azért, hogy ezek a feladatok helyben, a fenntartó kényszerhelyzetétől vagy likviditási problémájától függetlenül ellátottak legyenek.

 

(10.30)

 

Összességében azt tudom mondani, hogy a 8 százalékos forrásnövekedés a mostani finanszírozás ismeretében, az önkormányzatok működése tekintetében önmagában nem teremt olyan helyzetet, hogy az egész önkormányzati rendszer összecsuklását kelljen vizionálni, vannak településtípustól vagy települések adottságaitól függően eltérő helyzetek. Abban az esetben kell érdemi pozícióromlással számolnunk, ha a bérek tekintetében nem az a megállapodás születik, amit az önkormányzati érdekszövetségek támogatnak, illetve ha ez a tartalékképzés ezzel a magas számmal kerül be a költségvetésbe, mert az a tapasztalatom több önkormányzat gazdálkodását figyelve, hogy ez likviditási problémákat is okozhat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Javaslom, hogy a módosító indítványok benyújtását követően az illetékes bizottságokban vizsgáljuk meg, hogy ezekre a nyitott kérdésekre tudunk-e jó válaszokat adni. Szerintem képesek vagyunk rá.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai