Felszólalás adatai

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Felszólalásomat egy idézettel szeretném kezdeni:

"Szeretett úri véreim: a serleg tele. E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibbnívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, amely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk.

(13.30)

Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, és nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat, vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezeréves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!" Nagyváradi Napló, 1902. január 31. A cikk szerzőjét valószínűleg mindenki ismeri a teremben, úgy hívják, hogy Ady Endre.

Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon Rogán Antal frakcióvezető úr felszólalása után úgy tűnik, mára a Fidesz is úgy gondolja, hogy a fent említett ázsiai, vagy ahogy önök nevezik, félázsiai irányba nem vezet út. Úgy tűnik, mindenki egyetért abban, hogy a fasizmust csírájában kell elfojtani, és abban is egyetértünk, hogy ennek felelőssége a mindenkori többségi társadalmat terheli. De nem elég szavakban elhatárolódni, tettekre is szükség van; tettekre, elsősorban a kormányzó pártok részéről. Hiszen az elmúlt években több olyan példa volt, amelyben máshogy kellett volna viselkedniük. Ilyen volt, amikor 2006-ban Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármesterjelölt és Vona Gábor együttműködési megállapodást írt alá a baloldal legyőzése érdekében, a közös polgármesterjelölt indulása érdekében. Legutóbb ilyen volt, amikor idén június 28-án, a Jobbik kérésére, Mengyi Roland országgyűlési képviselő a Borsod megyei közgyűlés fideszes elnöke olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a Jobbik ismét frakciót alakíthatott a miskolci megyeházán.

És ilyen az is, amikor a miniszterelnök egy jobbikos képviselő halálbüntetést visszaállítani kívánó hozzászólására az alábbiakat mondja: "Miközben számos filozófiai megközelítéssel, amiket itt most hallottunk, egyetértek, és szívesen gondolnám egy közös beszélgetésben tovább ezeket a filozófiai tételeket, most csak a tényt szeretném rögzíteni, hogy ne legyen köztünk félreértés." Majd ezek után az Európai Unióra hivatkozott, mint ami miatt nem lehet a halálbüntetést Magyarországon visszaállítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az ügyben nincs helye mellébeszélésnek. Rogán Antal frakcióvezető úr tegnapi szavai őszintének tűntek. Én is kint voltam a tüntetésen, bizonyára önök közül is sokan. Ezek után azonban konkrét tettekben is meg kell nyilvánuljanak. Hitelesség kell, kérem, bizonyítsák be, hogy mostantól tényleg másképpen lesz. Tartsák politikai karanténban ezen ordas eszmék képviselőit, felejtsék el a Horthy-kultusz feltámasztását, azon Horthy-időszakét, amikor Európa és a világ szégyenére e falak között a zsidótörvények megszülethettek.

És végre bírják szóra pártelnöküket, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, hogy személyesen ítélje el e szégyenletes mondatokat, és azok képviselőjét! Higgyék el, nemcsak az országnak, de önöknek is csak a javukra válhat. Ami minket illet, az MSZP ebben a kérdésben nem ismer és nem is fogad el mellébeszélést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha ön egy idézettel kezdett, hadd kezdjek én is egy idézettel. Én nem tudtam olyan választékosat találni, mint ön, én Donáth Lászlótól, az önök volt képviselőtársától idéznék, aki azt írta le, hogy miért érez nagy törést, és ugyan az önök nagy segítségére lesz, de méltatlan helyzetekbe nem szeretne sodródni. Azt írja az önök volt képviselőtársa: "Az nem megy, hogy valaki ott áll mellettem a Szent István parki kirekesztés elleni tiltakozáson, majd másnap a csukott ajtók vélt biztonságában nyíltan cigányozik." Ezt az önök volt képviselőtársa mondta.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! (Sic!) Ön a Jobbik frakcióját ostorozta, és méltán eben a kérdésben, hiszen sem önök, sem mi ilyen kérdésben nem tudunk egyetérteni a Jobbik megnyilvánulásaival, azt elutasítjuk, és szerencsére, úgy érzem, politikai karanténban is van, nemcsak itt a parlamentben, de a társadalomban is. A Jobbik frakciója itt ül két éve, de nem ült itt három éve meg négy éve, meg öt éve. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) De valamiért mégis itt van. Valamiért mégis igény mutatkozott a társadalomban arra, hogy ilyen nagy mértékben, majdnem akkora mértékben, mint önöket, bejuttassa ide az Országgyűlésbe. És ez az intézkedéssorozat a Gyurcsány-Bajnai-korszak.

A Gyurcsány-Bajnai-korszak hívta életre a társadalomban azt az igényt, hogy a Jobbik és ez a hangnem bekerüljön ide a parlamentbe. Ha nem lett volna az a kormányzás, nem lenne ma itt a Jobbik, és nem hangoztathatnának a Jobbik egyes képviselői - nem az összes, de vannak olyan képviselői - ilyesfajta nézeteket. Ha annak az okát keresik, hogy hogyan került be a Jobbik, hogyan került be ez a hangnem hosszú-hosszú évek csöndje és nyugalma után a parlamentbe, saját magukban, Gyurcsány Ferencben és Bajnai Gordonban keressék a hibát. Ha nem olyan gazdaságpolitikájuk lett volna, ha nem provokálták volna az embereket, ha nem uszítottak volna a kettős állampolgárság ellen, ha nem lettek volna gumilövedékek október 23-án, nem lett volna létjogosultsága a Jobbiknak. Önök teremtették meg ennek az alapját.

A másik kérdés a Házszabály szigorítása, az itt való fellépés. Nemcsak egy példánk van arra, tisztelt képviselő úr, hogy miként kívántunk fellépni mindenfajta kirekesztéssel szemben. Az önök idejében a saját miniszterelnökük ismerte el, pontosabban, próbálta meg nemzetközi színtéren felnagyítani, hogy milyen veszélye van a szélsőjobboldali eszmék terjedésének Magyarországon. Külföldre ment, és miniszterelnökként ott panaszkodott. Nem intézkedett, mint ahogy ön most ezt várja a kormánytól, nem lépésekről számolt be, nem a törvényjavaslatait mutatta fel, amivel megpróbált fellépni az utcán valóban terjedő egyenruhás csoportok fellépése, a zsidókkal vagy cigányokkal szembeni fellépés ellen, hanem arról panaszkodott, hogy Magyarországon ez terjed. Egyetlenegy törvényjavaslatot sem tudott felmutatni. Mi az elmúlt két esztendőben számtalant.

Ön is emlékszik a büntető törvénykönyv módosítására, több részben is; egyrészt az egyenruhás bűnözés terén, hiszen mindaz, aki nem éri el ugyan a közösség elleni erőszak szintjét, de félelmet és riadalmat kelt, az mostantól kezdve büntethető. Senki, aki alakít egy polgárőrnek nevezett csoportot vagy önkéntes rendvédelmi csoportot, önmaga nem tevékenykedhet most már, hanem a rendőrfőkapitánnyal és az Országos Polgárőr Szövetséggel együttműködve teheti csak ezt. A közösség tagja elleni erőszak új fordulatát iktattuk be a büntető törvénykönyvbe: aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, most már ez is büntetendő, ugyanúgy, mint a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan szervezése.

Ezeket mind tartalmazza a büntető törvénykönyvünk. És ön is tudja, képviselő úr, hogy az ilyesfajta kirekesztő és gyűlöletkeltő megnyilvánulásokkal kapcsolatban nem bújhatnak most már a képviselők a mentelmi joguk mögé. Magában a Házszabályban is, ahogy említettem, immár lehetőség nyílt arra, hogy bárki, aki személyt vagy csoportot sértő vagy illetlen kifejezést használ, azzal szemben fellépjen a Ház vezetése, a levezető elnök rendre utasíthatja, figyelmeztetheti vagy akár ismételt esetben meg is vonhatja tőle a szót, vagy egész napra kitiltható az Országgyűlésből, és nem szólalhat föl.

Ez a kormányzat lépett. Ezenkívül mondhatnánk számtalan példát, a Wallenberg-emlékév eseményeit, nemzetközi színtéren, Tokiótól Washingtonig bemutatott kiállításokat. Ennek a kormánynak, tisztelt képviselő úr, eredményei vannak, ez a kormány fel tudja mutatni, hogy mit tett a kirekesztés ellen. Pontosan azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy mindaz, ami a zsidósággal történt, nem a zsidóság tragédiája, hanem az egész magyarság tragédiája és az egész emberiség tragédiája. Mi nem politikai tőkét akarunk abból kovácsolni, hogy ilyen ellentéteket engedünk terjedni az országon belül, hanem megpróbálunk ebben jogi eszközökkel fellépni. Önök, úgy látszik, a gyűlölet szításában, mi pedig a megoldásában és a társadalmi békében vagyunk érdekeltek, ezért nekünk eredményeink, törvényeink is vannak, önökkel szemben, akik ebből csak politikai tőkét próbáltak és próbálnak kovácsolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van. Bravó!)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai