Készült: 2024.03.28.17:18:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2005.09.27.), 360. felszólalás
Felszólaló Bánki Erik (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:25


Felszólalások:  Előző  360  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés zárszámadásának előterjesztésével a parlament idegenforgalmi bizottságában is foglalkoztunk. Előre kell bocsátanom, hogy a bizottság többsége - elsősorban nyilván a kormánypárti szavazatokkal - ugyan általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, azonban az ellenzéki képviselők egyértelmű álláspontja szerint ez az előterjesztés ebben az állapotában erre nem alkalmas.

Nagyon szomorú következtetéseket tudtunk levonni a turizmusra vonatkozóan, hiszen a számok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az a folyamat, ami a kormányváltással, a Medgyessy-, majd később a Gyurcsány-kormány hivatalba lépésével elkezdődött, gyakorlatilag a turizmus fekete időszakát jelenti. 2002, a kormányváltás éve éppen a csúcsa volt a hazai turizmusnak, hiszen mind a belföldi turizmus élénkülése, mind a külföldi vendégek számának a növekedése azt jelezte, hogy a Széchenyi-terv fejlesztéseivel elindult időszak meghozta a gyümölcsét, hiszen a turizmus bevételei nőttek, a turizmus államháztartásra gyakorolt hatása kedvezően változott. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a külgazdasági egyensúlyt akkor a turizmus több mint 4 milliárd dolláros bevételei tudták biztosítani. Hogy csak egy összehasonlító számadatot mondjak: a turizmus bevételei tudták kompenzálni például az energiaszektor teljes importköltségét, ami, azt gondolom, nem kis teljesítmény Magyarországon, hiszen tudjuk, az energiahordozók terén nem állunk túl jól, egyértelműen komoly importra szorul az ország.

Nézzük a tényeket! 2004-ben a kormány folytatta a már-már hagyományos tevékenységét, több alkalommal is megváltozott a kormányzati struktúra. A turizmus a kormányváltást követően a Gazdasági Minisztériumból a Miniszterelnöki Hivatalba került, majd nem sokkal később a Miniszterelnöki Hivatalból visszakerült az akkor már Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba. Ez a folyamat azonban nem állt meg, sőt 2004-ben - ha lehet - kicsúcsosodott, hiszen egy éven belül kétszer is változott ez a pozíció. Ugyanis mit ad isten, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból újra visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalba Pál Béla államtitkári felügyelete alá, majd még 2004 októberében átkerült a Gazdasági, illetve a Miniszterelnöki Hivatalból... - már én sem tudom követni az eseményeket, hát még azok a szerencsétlen vállalkozások, amelyek a turizmus területén dolgoznak, illetve azok az önkormányzatok, amelyeknek a működését jelentősen meghatározza ez a szakterület -, láss csodát, 2004 októberében a Miniszterelnöki Hivatalból az akkor újonnan létrejövő, regionális fejlesztésekért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, Kolber István felügyelete alá került. Meg kell hagyni, egyvalaki nem változott az elmúlt évek során: Pál Béla, aki önmagában jelentette a kontinuitást ezen a területen. A költözés - mint az előző évek során számtalanszor - itt is azt eredményezte, hogy mind a pályázati kiírások, mind azok elbírálása jelentős csúszásba kerültek.

 

(19.50)

A szervezeti felépítés ugyan változott, Csillag István szelleme azonban továbbra is kísértett ezen a szakterületen, hiszen akik a turizmussal foglalkoznak, talán soha nem fogják elfelejteni azt az expozét, amikor a miniszter úr belépett, és nagy boldogan azt nyilatkozta a bizottsági meghallgatáson: a turizmusnak nincs szüksége állami támogatásra, hiszen az eltartja önmagát.

A turizmus szereplői persze erről is teljesen másként gondolkodtak akkor is és azóta is, azonban a kormányzati álláspontok nem változtak, hiszen a számok egyértelműen igazolják, hogy amíg 2002-ben a turisztikai célelőirányzat összege 30 milliárd forint volt, addig ez az összeg 2003-ban már 18 milliárd forintra csökkent, a 2004-es költségvetés irányszámai pedig 14 milliárd forintot tartalmaztak. Ez a 14 milliárd forint már kevesebb mint a fele annak, ami az Orbán-kormány utolsó évében ezt a területet támogatásként jellemezte. Azonban ez nem volt elég, még az év folyamán 2 milliárd 350 millió forint zárolásra került ebből az összegből, azaz összesen 11,2 milliárd forint maradt év végére a turisztikai célelőirányzatban, amiből a nemzeti marketing-költségvetést, a pályázati támogatások rendszerét, illetve a Magyar Turizmus Rt. működését is biztosítani kellett külképviseleti hálózattal, külképviseleti rendszerrel együtt. Tehát 2004-re sikerült a 2002-es évi támogatási szint 37 százalékát elérni. Azt gondolom, hogy ez méltánytalan ehhez a szakterülethez.

Ebből a forrásból történt 2004-ben a nemzeti turisztikai marketing- és promóciós tevékenység finanszírozása, továbbá a turisztikai kínálat minőségi és mennyiségi fejlesztése a Széchenyi turizmusfejlesztési program és a területfejlesztési koncepció keretében meghirdetésre került pályázatok révén. Az állam a turisztikai beruházásokat, a turisztikai termékek létrejöttét és a meglévő termékek színvonalának emelését, valamint a szakemberek felkészültségének növelését, továbbá a programkínálat bővítését támogatta.

A TC kezelését 2004. október 7-étől már a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter irányította. Azt, hogy mekkora volt a pályázati keretösszeg, kimondani is nehéz, illetve azt gondolom, annyira méltánytalan, hogy talán említésre sem érdemes, 650 millió forint volt. Még egyszer elmondom, hogy mindenki jól hallja: 650 millió forint volt az a nemzeti költségvetésből támogatott pályázati keretösszeg, amely 2004-ben rendelkezésre állt. Hogy viszonyításként mondjak valamit: 2002-ben a Széchenyi-terv keretében több mint 20 milliárd forint állt ugyanezen a soron rendelkezésre.

Nagy szerencse, hogy a költségvetés lehetővé tesz bizonyos elődöntéseket ebben az esetben a 2005-2006-os évekre. Ezek valamelyest javították a terület egyenlegét, így lehetővé vált az - többek között a marketing-költségvetésre is -, hogy legalább a 2002-ben elért szint, nagyjából 7 ezer millió forint, tehát 7 milliárd forint rendelkezésre álljon. Azonban a nemzetközi marketingtevékenységben jeleskedő külképviseleti rendszert a kormány 2004-ben átalakította. Megszűntek külképviseletek, olyanok, mint München, ugye, a tradicionálisan legjobb küldő német piacok egyike; megszűnt Csehország, a feltörekvő és erősödő cseh turizmus ellenére; megszűnt Lengyelország, ami a közép-európai régió legerősebb és legdinamikusabban fejlődő országainak egyike; és megszűnt Svájc, ahonnan megint csak éppen azok a jól költő turisták érkeznek hozzánk, akikre most már több mint öt éve - kormányoktól függetlenül - a turizmus építeni kíván. Ezt tetézték még azok a különböző belső átalakítások, mint a külképviseleti rendszer működése, amelyek elvileg költséghatékonyságot kellett volna hogy növeljenek, a valóságban azonban költségpazarló tevékenységként léptek életbe.

Miközben a nemzeti marketingre fordítható összegek jelentősen csökkentek, és megnyirbálásra került a külképviseleti hálózat, a kormány-PR hihetetlenül szárnyalni kezdett. Ha megnézzük a költségvetési sorokat, több soron is találunk forrásokat erre való tekintettel. Itt szerepel az országképépítésre 109 millió forint, ami nem sok, viszont ünnepi rendezvényekre több mint 1 milliárd 300 millió forintot fordított 2004-ben a kormány. Ez a 2003-as összegnek 122 százaléka - és ezen a területen nem történt zárolás, csak felhívom mindenkinek a figyelmét.

Ha tovább nézzük a rendszert, lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó kiadások között szintén látunk jelentős növekedést. Itt közel egymilliárd forintot költött el a kormány, ami a 2003-as évi szinthez képest, amikor erre mindössze még csak 12 millió forintot fordított a szemérmes Medgyessy-kormány, ahhoz képest 7600 százalékos növekedést jelent. Tehát országimázs mínusz, kormányimázs plusz - ennyit jelent a kormány turizmust érintő támogatásainak köre. Lehetne még ezt a sort tovább folytatni, de azt gondolom, a számok önmagukért beszélnek.

Nem tudtam még szót ejteni az idő rövidsége miatt az európai uniós támogatási rendszerről, ami szintén siralmas képet mutat, hiszen 2004-ben egyetlen eurócent támogatás sem került kifizetésre az európai uniós alapokból leigényelt pályázatok esetén. Tehát a pályázatok elbírálása is nagyon lassan haladt, minimális volt a beérkezett pályázatok esetében a döntés és a pozitív döntés a pályázatok mellett, viszont egyetlen eurócent sem került lehívásra ebben az évben.

Röviden ennyit tudtam csak elmondani a rendelkezésemre álló időkeretben a turizmus állapotáról, azt hiszem, hogy a számok önmagukért beszélnek. Nagyon bízom abban, hogy a 2004-es tapasztalatok alapján 2005-ben a kormány tevékenysége ezen a téren is megváltozik.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)




Felszólalások:  Előző  360  Következő    Ülésnap adatai