Készült: 2019.10.14.14:28:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2018.12.03.), 2. felszólalás
Felszólaló Szabó Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:04


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1992 óta december 3. a fogyatékos emberek nemzetközi világnapja. Az ENSZ által létrehívott világnapnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a betegség vagy baleset következtében fogyatékossá váló embertársaink sorsára. Magyarországon 600 ezer emberről van szó, egyébként pedig a helyzetük vagy sorsuk alakulása közvetlenül a lakosság egyharmadát érinti.A fogyatékos emberek világnapja alkalmából engedjék meg, hogy napirend előtt azokról az egészségkárosodott emberekről szóljak, akikről azt gondoljuk, hogy az elmúlt 8 év kormányzása hátrányosan érintette őket, talán úgy is lehet mondani, hogy a kormány egy kicsit az út szélén hagyta őket.

Kezdjük talán a legdrasztikusabb intézkedésükkel, ami a rokkantsági nyugdíj megszüntetését jellemezte. 2010-ben önök több mint 200 ezer embert küldtek el rendkívüli felülvizsgálatra azzal, hogy megállapítsák újra, hogy ezek az emberek valóban állami gondoskodásra szorulnak-e. Ezen rendkívüli, embertelen felülvizsgálatokat követően megállapították, hogy több százezer ember van, aki nem jogosult állami támogatásra, csökkentették 50 százalékot meghaladó mértékben az ellátásukat vagy teljes egészében elvették azt, pedig ezek az emberek nem lettek egészségesebbek. De győzött az igazság: nemrégiben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy amit önök tettek 2012-ben, az teljes egészében jogtalan volt, ahogy egyébként az egész rendszert 2012-ben átalakították, aránytalan terhet róva az érintettekre az ellátások meghatározásával vagy azok jelentős mértékű csökkentésével. Mi már akkor is világossá tettük, hogy amit tesznek, az igazságtalan és embertelen, a rokkantakat nem lehet bűnbakká tenni, az összes erre felépített intézkedésük embertelen, és sajnos ennek a döntésüknek súlyos következményei is lettek, hiszen megaláztatás, elszegényedés, hajléktalanság, sok esetben öngyilkosság követte tetteiket. Az AB mostani döntése alapján az MSZP pár hete benyújtotta a rokkantnyugdíjasok azonnali kártérítéséről szóló javaslatát, azonban a Népjóléti bizottság fideszes többsége még csak tárgyalni sem kívánta a javaslatunkat. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi rokkantnyugdíjast érint az Alkotmánybíróság döntése, de feltehetően több tízezer emberről van szó, sok milliós kártérítési összegről beszélhetünk.

Nézzünk egy másik ügyet, az otthonápolás kérdését. Az érintettek évek óta küzdenek azért, hogy az általuk végzett tevékenységet az állam végre munkaként ismerje már el, és legalább a minimálbér szintjére emelje az állami támogatás mértékét. Hosszas küzdelem után végre sikerült elérni az érintetteknek, civileknek, ellenzéki pártoknak egyaránt, hogy valamit azért tegyen is a kormány ebben az ügyben, ez a lépés azonban a jogosultak csak egy részének jelent jelentősebb változást, és nekik sem pontosan azt, amit egyébként szerettek volna elérni. Bruttó százezer forintra kívánják emelni a gyermekek otthonápolásának díját, amelyre azok lesznek jogosultak, akik gyermeküket ápolják, akárhány éves emberről is van szó. Ez lényegében a nagykorú gondozottakat is gyerekként kezeli, ami önmagában megalázó az ápoltakra nézve. Ugyanakkor azok, akik más közeli hozzátartozójukat, például a saját szüleiket ápolják, nem részesülnek ekkora támogatásban, számukra csak 15 százalékos emelés jár, ami az elmúlt évek értékvesztését sem kompenzálja. Mindezen problémák megoldása érdekében szintén javaslattal éltünk, az volt a javaslatunk, hogy az állami támogatás alapösszege a minimálbér mindenkori összege legyen, nem a családi jogállástól kell véleményünk szerint ugyanis függővé tenni az ellátás összegét, hanem az ápolt egészségügyi állapota kell hogy meghatározó legyen.

De nem csak a fogyatékos személyek ellátása terén vannak problémák. Életük egyéb részét meghatározó dolgokban is jelentős lemaradásban vagyunk az európai országokhoz képest. Itt van például az akadálymentesítés kérdése: nem csak a kormányhivatalokba kell eljutni fogyatékos embereknek, ügyeket kell intézni, boltba kell járni, orvosi rendelőbe kell menni, azt gondolom, hogy itt még van probléma, van lemaradás; vagy éppen a választójog gyakorlásának a kérdése. Az értelmi fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezete jó ideje küzd azért, hogy felhívja a közel 60 ezer emberre a figyelmet. A kormány szerint persze ezzel sincs probléma, ami azért érdekes, mert még Kósa Ádám fideszes EP-képviselő szerint is diszkriminatív a jelenlegi helyzet.

Összefoglalva tehát azt tudjuk elmondani, hogy a kormány az elmúlt nyolc évben félretette a fogyatékosok problémáit, néha ugyan csepegtetett számukra valamit, de intézkedései érdemi javulást nem okoztak sem az érintettek jövedelmi helyzetében, sem a mindennapi életkörülményeikben.

A szavak szintjén természetesen most is jobban tetszettek teljesíteni, a valóság azonban ettől eltérő.

Kérem önöket, hogy a jelenleginél jóval többet tegyenek meg a fogyatékossággal élő honfitársaink mindennapjaiért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai