Felszólalás adatai

DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Néhány megfontolandó gondolatot szeretnék mondani a törvényjavaslathoz, amely törvényjavaslat tartalmi jelentőséggel az önkormányzatok gazdálkodására, a képviselők felelősségére kevésbé bír, nem jelenti a hatékonyság növelését az önkormányzati szférában.

Ennek a törvénynek a módosítására korábban volt már előterjesztés a Ház előtt, illetve a bizottság előtt. Eredménytelen kísérlet volt, tehát maga az az akarat nem most keletkezett, hogy az önkormányzati testületek számát csökkentsük.

Ebben milyen érvek hangzottak el fideszes kollégák részéről? Az egyik kolléga Nyugat-Magyarországról, aki bizonyára meg fogja most szavazni, úgy fogalmazott, hogy "én értéknek érzem azt, hogy intézményesen minél több ember foglalkozik a közügyekkel, különösen kistelepüléseken, 500 fő alatti településen, 1000 fő alatti vagy 2000-3000 fő alatti településeken. Szerintem az érték, hogy intézményesen nem öt ember, hanem 7-8 vagy 9 ember foglalkozik e feladatokkal."

Ugyanebben a vitában elhangzott Kelet-Magyarországról egy érv, ami így szólt, hogy "a demokrácia nem arról szólt, hogy szűkítünk egy irányban, hogy minél kevesebb ember gyakoroljon hatalmat". Úgy gondolom tehát, hogy ezzel is próbáltam bizonyítani azt, hogy nem most, ebben a pillanatban keletkezett ez az igény.

Az látszat csupán, hogy csökkenő létszám, csökkenő tiszteletdíj érdemben javít a kistelepülések gazdasági helyzetén. Felvetődhet az a kérdés, hogy azt az ellentmondást, a társadalmi elvárás és a működőképesség határát hol lehet meghatározni, illetve hol van ennek az ésszerűségnek a határa. Ha a cél az, hogy csökkenjenek a költségek, akkor ezt más módon is meg lehet tenni, netán a tiszteletdíj csökkentésével vagy a megszüntetésével.

Egyet lehet érteni a törvény-előterjesztés kapcsán, hogy a hatályos törvény szerkezetét, és ami ennél fontosabb, megoldási rendszerét is fenntartja. Sem a struktúráját, sem a belső tartalmát tekintve nem tér el a korábbi szabályoktól.

Fontos elem és támogatandó, hogy a demokratikus elemhez, a közvetlen polgármester-választáshoz nem nyúl.

(20.50)

A vegyes rendszerben aránytalanságot hoz egyes településtípusokhoz viszonyítva, hisz az alacsonyabb lélekszámú városokban egy-egy egyéni választókerületnél 2700 választópolgár választ egy képviselőt, míg a nagyobb településeknél pedig 6-7 ezer választópolgár választ egy-egy képviselőt. A megyei közgyűlésnél és a Fővárosi Közgyűlésnél a létszámnak a lakosságszámhoz kötésével egyet lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal is, hogy ne indulhasson senki polgármesteri és egyéni képviselőségért.

Az ajánlásnak egy logikai megtörésére szeretném felhívni a figyelmet, ami annyit jelent, hogy a főpolgármesteri ajánlásnál más logikát követ, mint a rendszer többi eleménél. Ugyanis összességében ott magas a választópolgárok ajánlási aránya, ahol alacsony a lakosságszám. Ennek következtében minél népesebb egy település, annál kisebb arányú ajánlás várható el. Ezzel ellentétes a főpolgármester-jelöléssel kapcsolatos dolog.

Magasabb elvárást fogalmaz meg a kompenzációs listaállítás feltételeként. Egy vitatott dolog, ahogy a módosítókat is olvastam, pedig úgy szól, hogy a kompenzációs lista képzésének az elvében nemcsak a meg nem választott egyéni képviselők szavazatarányát veszi számba, hanem az 50 százalék plusz 1-et meghaladó részt is. Nem onnan közelítem meg, hogy ez a győztest erősíti vagy veszélyt jelent a kontrollra, hanem javaslom és kérem megvizsgálni ennek az alkotmányosságát. Hiszen az alkotmány 71. §-a többek között kimondja azt, hogy a helyi önkormányzati képviselőket is a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

A választási eljárásról szóló törvény pedig azt mondja ki, hogy a választójog egyenlőségelvének érvényesülése érdekében mindenki csak egy képviselő megválasztásában vehet részt. Az Alkotmánybíróságnak ezzel kapcsolatosan van egy álláspontja, amely az egyenlő szavazat elvét hangsúlyozza. Ez azt közvetíti számomra, számunkra, hogy a választójog egyenlőértékűsége azt jelenti, hogy minden választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér.

E tekintetben az alkotmánynak a 71. § (1) bekezdése a plurális választójogot zárja ki, amely kedvezményezett választópolgárok csoportjai számára több vagy eltérő értékű szavazatot biztosítana a választások során. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a követelmény abszolút, amely azt mondja, hogy az alkotmányból következik, hogy az "egy ember egy szavazat" elvének érvényesülése e tekintetben semmilyen indokból nem korlátozható. Álláspontom szerint tehát az "egy ember egy szavazat" elve azt jelenti, hogy egy szavazat csak egy mandátumot eredményezhet. Ha a szavazó a győztes jelöltre adta le a szavazatát, akkor a szavazata egyéniben, ha a vesztes jelöltre adta le a szavazatát, akkor a kompenzációs listán eredményez mandátumot.

Ezt a szabályt írja felül a 15. § (2) bekezdése. E rendelkezés ugyanis az egyéniben szerzett mandátumot eredményező szavazatok 50 százalék feletti részét átviszi a kompenzációs listára. Ezzel az átvitt szavazatok egyéniben és listán is mandátumot keletkeztetnek, ami ellentétes az "egy ember egy szavazat" elvével, az alkotmányban rögzített egyenlő választójog elvével. Ez a demokratikus választási rendszer egyik legfontosabb alapelve.

Az egyéni képviselői körzetekben a többségi elv érvényesül. Tekintet nélkül a győzelem mértékére, a legtöbb szavazatot kapott jelölté a mandátum. Itt tehát nincs megítélésem szerint elveszett szavazat, mert a győztesre adott szavazatok mandátumot eredményeztek.

Elveszett szavazatnak az nevezhető, amely nem eredményezett mandátumot, tehát a vesztesekre leadott szavazat. Ezért csak ezek a szavazatok kerülhetnek át a kompenzációs listára, és az nem érthető, hogy miért nem 50 százalék feletti részt tekint a tervezet, a jogalkotó elveszett szavazatnak, hisz itt kisebb arányban is, 40-45 százalékkal is lehet mandátumot szerezni.

Összegezve tehát: maga a törvénytervezet nem pótolja az önkormányzati rendszer átalakítását, az önkormányzati képviselő helyének, szerepének felelősségét, pontosítását. Önmagában a kevesebb nem jelenti a hatékonyság és eredményesség növelését, érdemi anyagi megtakarítást. Úgy gondolom, nem kellene azt a látszatot keltenünk, hogy a csökkenő létszám, csökkenő tiszteletdíj érdemben javít az önkormányzatok gazdasági helyzetén, hisz a kistelepülések esetében eddig sem kaptak tiszteletdíjat a képviselők.

Javaslom ezen gondolatok megfontolását és esetleg előzetes kontrollálását is, hogy a törvénytervezet elfogadható legyen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)